Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:13:25
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Az elf kérdéseire csak bizonytalan biccentéssel felel, mert nem tudja, mit mondjon. Maga sem tudja, jó ötlet-e körülnézni, vagy hogy egyedül is megtenné-e, ám jelenleg úgy érzi, erre van szüksége.
A kérdéseket beleegyezésként értelmezve el is indul a romok között, élénk figyelemmel, noha fogalma sincs, mit keres, vagy mire számít. Talán csak megnyugodni szeretne, hogy valóban semmi rendkívüli nem maradt már itt.
Aztán Valuryen szavaiból közben kiszűri, hogy félreértették egymást és a férfinak kicsit más tervei voltak, legalábbis a sorrendiséget illetően.*
- A kard nincs nálam, Synmirán hagytam, biztos helyen. - *Közli először is.*
- Mivel úgy számoltak be róla, hogy a kard érintése, vagy közelsége okozta a furcsa... eseményeket, vigyáztam, hogy én se érintsem puszta kézzel, vagy tartsam magamnál hosszabb ideig. - *Magyarázza aztán, míg átlép egy korhadt fadarabot, ami egykor talán gerenda lehetett.
Majd már biztosabban állva odapillant Valuryenre.*
- Én úgy gondoltam, előbb körülnézünk, aztán táborozunk le. Már a falakon, vagy hát... azok maradékán kívül.
Őrködni szerintem nem szükséges. Ha találunk valami jó helyet, ahol nem könnyű fölfedezni az ajtót a földön, különösen éjszaka, nem kellene, hogy bármi is fenyegessen minket. - *Vélekedik, miközben jelzésértékűen megemeli vállát a zsákkal, emlékeztetőül, hogy milyen ajtóról is beszél.
Ha mindenben megegyeztek, akkor pedig lassan folytatja a menetelést ezen a helyen, ami még a természetellenes köd nélkül is bír egyfajta kísérteties jelleggel, ami talán magyarázható a hely múltjával. Vagy éppen azzal, hogy mint kiderült, egy "találkozóponton" épült, ahol akár más világok is áttörhetnek...
Ha Valuryen nem szól hozzá, Krestvir is hallgat. Minél nagyobb területet fedez föl, annál inkább kezd meggyőződni róla, hogy nem maradt itt semmi természetellenes. Ami meg kellene, hogy nyugtassa, valamiért mégis ugyanúgy fölzaklatja. Talán mert így valóban nem tud visszautat találni abba a világba. Talán mert nehéz feldolgoznia, hogy olyan, mintha az egész nem is történt volna meg...*
- Azok... Mik azok ott? - *Szólal meg váratlanul Kilencedik, suttogó-vinnyogó hangon, és apró ujjával egy távolabbi pont felé bök, míg kezével a lány csuklyájába markol, mintha máris elbújni készülne. Bizony, azért benne is nyomot hagytak a történtek...
Krestvir a mutatott irányba fordul és elsőre az ő lélegzete is eláll.
A romok között, mint egy téren, temérdek sötét alak áll, s mind humanoidnak tűnnek innen nézve, épp csak a testük természetellenesen árnyszerű.
Kell egy-két pillanat, hogy megállapítsa, hogy az alakok nem mozognak, bár ettől még nem száll el a gyanakvása. Szemét meresztve bámulja őket, de egyelőre túl messze vannak, hogy pontosan ki tudja venni, mit is lát.*
- Közelebb menjünk? - *Kérdi halkan, Valuryen felé pillantva.*
- Mi? - *Sípol vissza Kilencedik, kifejezve egyet nem értését a tervvel.*
*Az elf kérdéseire csak bizonytalan biccentéssel felel, mert nem tudja, mit mondjon. Maga sem tudja, jó ötlet-e körülnézni, vagy hogy egyedül is megtenné-e, ám jelenleg úgy érzi, erre van szüksége.
A kérdéseket beleegyezésként értelmezve el is indul a romok között, élénk figyelemmel, noha fogalma sincs, mit keres, vagy mire számít. Talán csak megnyugodni szeretne, hogy valóban semmi rendkívüli nem maradt már itt.
Aztán Valuryen szavaiból közben kiszűri, hogy félreértették egymást és a férfinak kicsit más tervei voltak, legalábbis a sorrendiséget illetően.*
- A kard nincs nálam, Synmirán hagytam, biztos helyen. - *Közli először is.*
- Mivel úgy számoltak be róla, hogy a kard érintése, vagy közelsége okozta a furcsa... eseményeket, vigyáztam, hogy én se érintsem puszta kézzel, vagy tartsam magamnál hosszabb ideig. - *Magyarázza aztán, míg átlép egy korhadt fadarabot, ami egykor talán gerenda lehetett.
Majd már biztosabban állva odapillant Valuryenre.*
- Én úgy gondoltam, előbb körülnézünk, aztán táborozunk le. Már a falakon, vagy hát... azok maradékán kívül.
Őrködni szerintem nem szükséges. Ha találunk valami jó helyet, ahol nem könnyű fölfedezni az ajtót a földön, különösen éjszaka, nem kellene, hogy bármi is fenyegessen minket. - *Vélekedik, miközben jelzésértékűen megemeli vállát a zsákkal, emlékeztetőül, hogy milyen ajtóról is beszél.
Ha mindenben megegyeztek, akkor pedig lassan folytatja a menetelést ezen a helyen, ami még a természetellenes köd nélkül is bír egyfajta kísérteties jelleggel, ami talán magyarázható a hely múltjával. Vagy éppen azzal, hogy mint kiderült, egy "találkozóponton" épült, ahol akár más világok is áttörhetnek...
Ha Valuryen nem szól hozzá, Krestvir is hallgat. Minél nagyobb területet fedez föl, annál inkább kezd meggyőződni róla, hogy nem maradt itt semmi természetellenes. Ami meg kellene, hogy nyugtassa, valamiért mégis ugyanúgy fölzaklatja. Talán mert így valóban nem tud visszautat találni abba a világba. Talán mert nehéz feldolgoznia, hogy olyan, mintha az egész nem is történt volna meg...*
- Azok... Mik azok ott? - *Szólal meg váratlanul Kilencedik, suttogó-vinnyogó hangon, és apró ujjával egy távolabbi pont felé bök, míg kezével a lány csuklyájába markol, mintha máris elbújni készülne. Bizony, azért benne is nyomot hagytak a történtek...
Krestvir a mutatott irányba fordul és elsőre az ő lélegzete is eláll.
A romok között, mint egy téren, temérdek sötét alak áll, s mind humanoidnak tűnnek innen nézve, épp csak a testük természetellenesen árnyszerű.
Kell egy-két pillanat, hogy megállapítsa, hogy az alakok nem mozognak, bár ettől még nem száll el a gyanakvása. Szemét meresztve bámulja őket, de egyelőre túl messze vannak, hogy pontosan ki tudja venni, mit is lát.*
- Közelebb menjünk? - *Kérdi halkan, Valuryen felé pillantva.*
- Mi? - *Sípol vissza Kilencedik, kifejezve egyet nem értését a tervvel.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-23 16:20:59
Üzenet elküldve: 2023-01-23 16:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Krestvir az értintéstől összerezzen, csak úgy mint az a vad, akit nemrég még üldözött a vadásza. Nem haragszik rá emiatt, talán túl bátor dolog volt tőle, szemeiben csak melegséget láthat a lány.*
-Biztos jó ötlet ez?
*A kérdésben inkább csak az aggódása tűnhet ki, de aztán abba gondol bele, hogy valószínűleg ő maga is szeretne szétnézni ha hasonló cipőben járna.*
-Bár még mindig jobb, hogy többen vagyunk mintha egyedül térnél ide vissza, nem igaz?
*Magára erőltet egy apróbbacska mosolyt, de azért ez sem az igazi.*
-Legyen. Ne bóklásszunk a sötétben, verjünk tábort és nézzünk szét. Közben akkor már megnézhetném a kardot is az egyik varázslattal. Hátha kiderül valami.
~Vagyis hát valami biztosan ki fog derülni. Vagy az, hogy van benne gonoszság, vagy az hogy nincs. Mindenesetre az egyiket ki fogjuk tudni zárni.~
-Őrködhetek is, ha úgy nyugodtabban alszol. Aztán mondjuk váltjuk egymást. Mit gondolsz?
*Kicsit el is felejtette a varázsszőnyeget, s hogy valójában nem kell tábort verniük, hogy az jóformán már eleve velük van. Így sokkal kényelmesebb a dolog.*
*Krestvir az értintéstől összerezzen, csak úgy mint az a vad, akit nemrég még üldözött a vadásza. Nem haragszik rá emiatt, talán túl bátor dolog volt tőle, szemeiben csak melegséget láthat a lány.*
-Biztos jó ötlet ez?
*A kérdésben inkább csak az aggódása tűnhet ki, de aztán abba gondol bele, hogy valószínűleg ő maga is szeretne szétnézni ha hasonló cipőben járna.*
-Bár még mindig jobb, hogy többen vagyunk mintha egyedül térnél ide vissza, nem igaz?
*Magára erőltet egy apróbbacska mosolyt, de azért ez sem az igazi.*
-Legyen. Ne bóklásszunk a sötétben, verjünk tábort és nézzünk szét. Közben akkor már megnézhetném a kardot is az egyik varázslattal. Hátha kiderül valami.
~Vagyis hát valami biztosan ki fog derülni. Vagy az, hogy van benne gonoszság, vagy az hogy nincs. Mindenesetre az egyiket ki fogjuk tudni zárni.~
-Őrködhetek is, ha úgy nyugodtabban alszol. Aztán mondjuk váltjuk egymást. Mit gondolsz?
*Kicsit el is felejtette a varázsszőnyeget, s hogy valójában nem kell tábort verniük, hogy az jóformán már eleve velük van. Így sokkal kényelmesebb a dolog.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-22 21:11:33
Üzenet elküldve: 2023-01-22 21:11:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A vállát érintő kézre megrezzen és kissé elhúzódik, de rögtön utána föl is pillant az elf szemébe egy pillanatra, mintegy bocsánatkérőn. Tudja, hogy általában nem akarnak neki ártani, hanem épphogy kedvességből és törődésből szokták egymást érinteni így az emberek, s olykor még rá is jó hatással tud lenni az ilyesmi, ha fel van rá készülve és a hangulata is megfelelő. Ám ha váratlanul éri, úgy ösztönösen el kell húzódnia, amit társas viselkedés szempontjából rossz szokásának tart.
Egy biccentéssel felel aztán a hogyléte felől érdeklődő kérdésre, mielőtt tekintetét ismét visszavezetné a romos terepre. Csak hogy aztán újból a férfi felé forduljon a javaslatra.
Néhány pillanatig hallgat és töpreng, mielőtt fölvetné...*
- Inkább körülnézhetnénk egy kicsit? *Majd folytatja.*
- Hamarosan sötétedik, lassan úgyis le kellene táboroznunk. A mocsaras vidéken biztonságosabb lesz világosban átkelni. Nem akarok itt maradni, de kicsit távolabb, az út mentén éjszakázhatnánk. Valahol, ahol az ajtó rejtve marad. - *Várakozón néha oda-odanéz Valuryen arcára. Valóban nem akar a romok között éjszakázni, azt viszont szeretné látni, mielőtt továbbmennének, hogy maradt-e bármi nyoma annak, ami itt történt.*
*A vállát érintő kézre megrezzen és kissé elhúzódik, de rögtön utána föl is pillant az elf szemébe egy pillanatra, mintegy bocsánatkérőn. Tudja, hogy általában nem akarnak neki ártani, hanem épphogy kedvességből és törődésből szokták egymást érinteni így az emberek, s olykor még rá is jó hatással tud lenni az ilyesmi, ha fel van rá készülve és a hangulata is megfelelő. Ám ha váratlanul éri, úgy ösztönösen el kell húzódnia, amit társas viselkedés szempontjából rossz szokásának tart.
Egy biccentéssel felel aztán a hogyléte felől érdeklődő kérdésre, mielőtt tekintetét ismét visszavezetné a romos terepre. Csak hogy aztán újból a férfi felé forduljon a javaslatra.
Néhány pillanatig hallgat és töpreng, mielőtt fölvetné...*
- Inkább körülnézhetnénk egy kicsit? *Majd folytatja.*
- Hamarosan sötétedik, lassan úgyis le kellene táboroznunk. A mocsaras vidéken biztonságosabb lesz világosban átkelni. Nem akarok itt maradni, de kicsit távolabb, az út mentén éjszakázhatnánk. Valahol, ahol az ajtó rejtve marad. - *Várakozón néha oda-odanéz Valuryen arcára. Valóban nem akar a romok között éjszakázni, azt viszont szeretné látni, mielőtt továbbmennének, hogy maradt-e bármi nyoma annak, ami itt történt.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:37:54
Üzenet elküldve: 2023-01-21 22:37:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Habár szinte látta ezt a pillanatot jönni, talán elképzelni sem tudja min mehet most keresztül a lány. Persze Kilencedik is valahogy igyekszik reagálni az elf szavaira, az könnyen látszik hogy Krestvir elméje önkéntelenül is máshol jár.*
-Az lenne csak igazán különleges utazás!
*Ő maga is megáll mellette, s egy darabig nem is szól. Finoman megérinti a vállát kezével és megnyugtató hangon kérdez.*
-Jól vagy?
*Ostoba kérdés, talán nem is vár rá igazán választ.*
-Már nem vagyunk messze a toronytól, ott talán válaszokra lelhetünk, és némi megnyugvásra is. Gyere, menjünk.
*Egyáltalán nem parancsolni szeretne, sem utasítgatni, csak úgy mint egy igaz barát próbál könnyíteni a lány lelkét nyomó terhen.*
*Habár szinte látta ezt a pillanatot jönni, talán elképzelni sem tudja min mehet most keresztül a lány. Persze Kilencedik is valahogy igyekszik reagálni az elf szavaira, az könnyen látszik hogy Krestvir elméje önkéntelenül is máshol jár.*
-Az lenne csak igazán különleges utazás!
*Ő maga is megáll mellette, s egy darabig nem is szól. Finoman megérinti a vállát kezével és megnyugtató hangon kérdez.*
-Jól vagy?
*Ostoba kérdés, talán nem is vár rá igazán választ.*
-Már nem vagyunk messze a toronytól, ott talán válaszokra lelhetünk, és némi megnyugvásra is. Gyere, menjünk.
*Egyáltalán nem parancsolni szeretne, sem utasítgatni, csak úgy mint egy igaz barát próbál könnyíteni a lány lelkét nyomó terhen.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:07:29
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:07:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Tisztában van az elfek hosszú életével, mégis nehéz elképzelnie azt az időtávlatot, ami már mögöttük van, miközben küllemre továbbra is ifjúnak látszanak az emberi szemnek.
Hunyorogva les oda az ezüstös szakállát simogató férfira, de esetében is nehezen fér a fejébe az a kor, ami mellett ő még kicsi gyermeknek tűnhet csupán, mégsem érzi oly sokkal idősebbnek magánál az elfet. Mondjuk ehhez lehet némi köze Valuryen bohókás természetének is...
Mikor a Karavánpihenő romjainak közelébe érnek, fölmerül benne, hogy a szokásos módon szélesen elkerülje, ahogy az utóbbi időkben az már megszokottá vált az utazóktól, ám végül mégis a közelébe igyekszik irányítani menetüket.
Hallja közben a tréfás beszélgetést, de tekintete komoran fürkészi az ismerős vidéket, így úgy tűnhet, nem is figyel.*
- Én Kilencedik vagyok! Utazó, nem hátas! - *Jelenti ki a manó válaszul, mintha ez egy magától értetődő tény volna. Majd elvigyorodik.*
- De ha gondolod, a másik váll a tiéd lehet! - *Int át Krestvir másik válla felé előzékenyen, s egyúttal a lány arcára néz, a reakcióját figyelve, de nem éppen azt találja ott, amit keres.
Hordozója meredt tekintetét látva beinteget az arca elé, majd bele is böki egyik vékonyka ujját a lány felé eső orcájába, hogy magára vonja a figyelmét.
Krestvir fintorogva dörzsöli meg a bökés helyét, de ugyanolyan komoly marad.*
- Az a köd eltűnt... Mintha semmi sem történt volna. Már csak a romokat látom. - *Mondja álmatagon, bizonytalanul.*
*Tisztában van az elfek hosszú életével, mégis nehéz elképzelnie azt az időtávlatot, ami már mögöttük van, miközben küllemre továbbra is ifjúnak látszanak az emberi szemnek.
Hunyorogva les oda az ezüstös szakállát simogató férfira, de esetében is nehezen fér a fejébe az a kor, ami mellett ő még kicsi gyermeknek tűnhet csupán, mégsem érzi oly sokkal idősebbnek magánál az elfet. Mondjuk ehhez lehet némi köze Valuryen bohókás természetének is...
Mikor a Karavánpihenő romjainak közelébe érnek, fölmerül benne, hogy a szokásos módon szélesen elkerülje, ahogy az utóbbi időkben az már megszokottá vált az utazóktól, ám végül mégis a közelébe igyekszik irányítani menetüket.
Hallja közben a tréfás beszélgetést, de tekintete komoran fürkészi az ismerős vidéket, így úgy tűnhet, nem is figyel.*
- Én Kilencedik vagyok! Utazó, nem hátas! - *Jelenti ki a manó válaszul, mintha ez egy magától értetődő tény volna. Majd elvigyorodik.*
- De ha gondolod, a másik váll a tiéd lehet! - *Int át Krestvir másik válla felé előzékenyen, s egyúttal a lány arcára néz, a reakcióját figyelve, de nem éppen azt találja ott, amit keres.
Hordozója meredt tekintetét látva beinteget az arca elé, majd bele is böki egyik vékonyka ujját a lány felé eső orcájába, hogy magára vonja a figyelmét.
Krestvir fintorogva dörzsöli meg a bökés helyét, de ugyanolyan komoly marad.*
- Az a köd eltűnt... Mintha semmi sem történt volna. Már csak a romokat látom. - *Mondja álmatagon, bizonytalanul.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-19 20:59:55
Üzenet elküldve: 2023-01-19 20:59:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Lassan de biztosan lépnek be az ingoványos területre, ahol azért kénytelen a szeme sarkából néha oldalra, meg hátra is nézni nem csak maga elé. Akárhogy is veszélyes vidék ez, még akkor is, ha már számtalanszor megjárta ezt az utat. Szinte a saját lábnyomaiba is lépkedhetne, és meglehet Krestvir sincs ezzel máshogy.*
-Igazság szerint közelebb van a harmadik emberöltő, mint a századforduló. Vén csont vagyok.
*Mondja mosolyogva, és végigsimítja ezüstöt haját, majd a szakállát is.*
-Igazad lehet. No de nem mindig csak erre a környékre járok, talán tényleg csak öregszem és kezd elfáradni a lábam az egész napi gyaloglás után. Kellene nekem egy nagy manó, hogy a vállára tudjak ülni és vigyen egész nap mindenhová. Mit gondolsz Kilencedik? Nem viszel te egy darabig?
*Kérdezi mókásan, hogy elvegye az élét a helynek, hisz hamar eszébe jut, hogy a lánynak nem lehet könnyű erre a helyre jönni azok után, amiken keresztülmehettek. Csak elképzelni tudja, vagy talán még azt sem.*
*Lassan de biztosan lépnek be az ingoványos területre, ahol azért kénytelen a szeme sarkából néha oldalra, meg hátra is nézni nem csak maga elé. Akárhogy is veszélyes vidék ez, még akkor is, ha már számtalanszor megjárta ezt az utat. Szinte a saját lábnyomaiba is lépkedhetne, és meglehet Krestvir sincs ezzel máshogy.*
-Igazság szerint közelebb van a harmadik emberöltő, mint a századforduló. Vén csont vagyok.
*Mondja mosolyogva, és végigsimítja ezüstöt haját, majd a szakállát is.*
-Igazad lehet. No de nem mindig csak erre a környékre járok, talán tényleg csak öregszem és kezd elfáradni a lábam az egész napi gyaloglás után. Kellene nekem egy nagy manó, hogy a vállára tudjak ülni és vigyen egész nap mindenhová. Mit gondolsz Kilencedik? Nem viszel te egy darabig?
*Kérdezi mókásan, hogy elvegye az élét a helynek, hisz hamar eszébe jut, hogy a lánynak nem lehet könnyű erre a helyre jönni azok után, amiken keresztülmehettek. Csak elképzelni tudja, vagy talán még azt sem.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:26:38
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kerülni az utakat, és még is a közelükben maradni. Az úton állok alaptézise. Persze ennek csak módjával tesz eleget ilyen rohadt helyen. Őrültség lenne nem az utat használni, s még azt is gyakran elvéti. Két kezén sem tudná megszámolni, hányszor süllyed bokáig a sárban, míg átevickél azon a rövid szakaszon, ami az Ingoványt jelenti, mielőtt a Füves Puszta felé fordul.
Nem fáj a feje az útvonal miatt. Bolond lenne a legrövidebb úton hazacsámborogni. Csak úgy tudja megfelelően kerülni az utakat, ha erre jön. Voltaképp nem olyan nagy kerülő, ha a várost nem nézzük. Sokkal több időt vesz igénybe, hogy átjusson a környezeti akadályokon. De megéri a fáradtságot az a néhány száz arany, ami üti majd a markát ezért a szépségért... Első útja a Sellőházba fog vezetni, az is biztos!*
Nem fáj a feje az útvonal miatt. Bolond lenne a legrövidebb úton hazacsámborogni. Csak úgy tudja megfelelően kerülni az utakat, ha erre jön. Voltaképp nem olyan nagy kerülő, ha a várost nem nézzük. Sokkal több időt vesz igénybe, hogy átjusson a környezeti akadályokon. De megéri a fáradtságot az a néhány száz arany, ami üti majd a markát ezért a szépségért... Első útja a Sellőházba fog vezetni, az is biztos!*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-11-08 08:18:46
Üzenet elküldve: 2022-11-08 08:18:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Kicsit belefáradt a két kölyök cipelésébe, így most hagyja őket a saját lábukon közlekedni, persze a madzag töretlenül rajtuk van. Valahol még szerencsés is, hogy a két kölyök felderíti előtte az utat, s ha netalántán baj érné őket akkor Karheia könnyedén segíthet rajtuk. Most még, elvégre a két “apróság” igen gyors ütemben cseperedik, talán a mágikus étek vagy a sok friss levegő miatt, mindenesetre láthatóan termetes ebek lesznek egy napon.*
~ Még szerencse, hogy tudok ételt varázsolni, különben meggyűlne a bajom az etetésükkel. ~
~ Még szerencse, hogy tudok ételt varázsolni, különben meggyűlne a bajom az etetésükkel. ~
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-11-06 23:34:42
Üzenet elküldve: 2022-11-06 23:34:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* A visszaút meglehetősen unalmasra sikerül. Syndra előremegy, mert fontos teendői akadtak. Bár Morwon furcsállja a hirtelen jött sietséget, nem mond semmit. Elköszön, aztán lepihen éjszakára. Mikor felébred, Aniss nincs sehol. Órákon át keresi, de nem találja sehol, így abban a reményben, hogy Syndrával együtt ő is előresietett, végül elindul az úton. A következő napokban tehát egyetlen útitársa Pajtás, aki azonban továbbra is híján van az önkifejezés verbális eszközeinek. Néha prüszköl, néha iázik, néha megrázza fejét, de ha őszinték akarunk lenni, Morwon a több napig tartó út során sem talál konzisztenciát az öszvér működésében. *
– Olyan vagyol, mint egy ork! Szerencséd, hogy nem vagyol ződ, se nem nincs agyarad! Máskülönbe' mán rég lezártak volna, s senki sem szeretne. Így legalább itt vagyok neked én, s nekem te! Meglásd Pajtás, előbb-utóbb kiérönk a mocsár-vidékből és rátalálunk az emberek tanyáira. Ottan majdan kapol friss szénát vagy tán még almát is! * Mindkettejük szerencséjére az eső egyszer sem ered meg, amíg az ingoványban tartózkodnak, így aztán viszonylag könnyedén átjutnak rajta. Morwon, ha nem is tapasztalt nyomolvasó, néhol rátalál – feltételezése szerint – Syndra lovának nyomaira, így megbizonyosodhat róla, hogy jó úton halad – vagy, ha eltévedt, legalább nem egyedül tette azt. Néhány napon belül pedig megpillantja a Karavánpihenő romjait. Épp itt volt már az ideje. Éhesek, szomjasak és fáradtak, de túl közel van a cél, hogy megálljanak. Legalábbis Morwon így határoz és Pajtás talán az óriással köttetett barátsága jeléül szintén nem áll meg az út közepén, ahogy a fajtája gyakran teszi. Mármint egyelőre. *
– Nincs a' mán messze, ha elérjük a romokat, onnét néhány mérőföldre akadhat valami fogadó. Ottan majdnan kapol minden jót, meg én is. Tán majdan Anissékkal is újfönt összefutunk!
– Olyan vagyol, mint egy ork! Szerencséd, hogy nem vagyol ződ, se nem nincs agyarad! Máskülönbe' mán rég lezártak volna, s senki sem szeretne. Így legalább itt vagyok neked én, s nekem te! Meglásd Pajtás, előbb-utóbb kiérönk a mocsár-vidékből és rátalálunk az emberek tanyáira. Ottan majdan kapol friss szénát vagy tán még almát is! * Mindkettejük szerencséjére az eső egyszer sem ered meg, amíg az ingoványban tartózkodnak, így aztán viszonylag könnyedén átjutnak rajta. Morwon, ha nem is tapasztalt nyomolvasó, néhol rátalál – feltételezése szerint – Syndra lovának nyomaira, így megbizonyosodhat róla, hogy jó úton halad – vagy, ha eltévedt, legalább nem egyedül tette azt. Néhány napon belül pedig megpillantja a Karavánpihenő romjait. Épp itt volt már az ideje. Éhesek, szomjasak és fáradtak, de túl közel van a cél, hogy megálljanak. Legalábbis Morwon így határoz és Pajtás talán az óriással köttetett barátsága jeléül szintén nem áll meg az út közepén, ahogy a fajtája gyakran teszi. Mármint egyelőre. *
– Nincs a' mán messze, ha elérjük a romokat, onnét néhány mérőföldre akadhat valami fogadó. Ottan majdnan kapol minden jót, meg én is. Tán majdan Anissékkal is újfönt összefutunk!
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-10-17 18:29:51
Üzenet elküldve: 2022-10-17 18:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egész úton hazafelé...//
*Frissen szerzett tudását nem akarta a toronyban kipróbálni. Igazából leginkább fürdeni szeretne, egy jót enni és pihenni. Viszont ahhoz, hogy mindezt elérje, haza kell érnie. Ami ugye, ló nélkül nehezebben és lassabban megy. Az ingovány pedig olyan hely, ahol nem szívesen időzik. Viszont az utat nem lehet lerövidíteni, sem pedig bármilyen módon megkerülni. Ez a hír járja és kedve sincs utána járni. Felettébb örül annak, ha csak simán kitalál innen és nem eszik meg a szúnyogok, meg lápi hogyishívjákok. Próbálkozik azzal, hogy kevésbé vizes részeket találjon és ne süllyedjen el bokáig, térdig. Ha Nimeril meglátja, milyen szutykosan tér haza, nem fogja beengedni az ajtón. Mosakodhat meg ruhástul a bejárat előtt.*
*Frissen szerzett tudását nem akarta a toronyban kipróbálni. Igazából leginkább fürdeni szeretne, egy jót enni és pihenni. Viszont ahhoz, hogy mindezt elérje, haza kell érnie. Ami ugye, ló nélkül nehezebben és lassabban megy. Az ingovány pedig olyan hely, ahol nem szívesen időzik. Viszont az utat nem lehet lerövidíteni, sem pedig bármilyen módon megkerülni. Ez a hír járja és kedve sincs utána járni. Felettébb örül annak, ha csak simán kitalál innen és nem eszik meg a szúnyogok, meg lápi hogyishívjákok. Próbálkozik azzal, hogy kevésbé vizes részeket találjon és ne süllyedjen el bokáig, térdig. Ha Nimeril meglátja, milyen szutykosan tér haza, nem fogja beengedni az ajtón. Mosakodhat meg ruhástul a bejárat előtt.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-10-01 22:25:46
Üzenet elküldve: 2022-10-01 22:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Toronykodás - indulás//
* Ketten indulnak el és folyamatosan bizonyítja közben lány, hogy vadember kinézetéhez képest igazán rendes.*
- Szép ló.* Dicséri meg ösztönösen, mert ki ne szeretné a dicséretet? A dolgok pedig úgy folytatódnak, ahogy arra számított.*
~ Köszönöm! Legyen áldott Teysus neve! ~* Mondja magában, miközben örömmel karolja át bájos kísérőjét. Egy meleg asszony teste mindig fel tudja dobni a hangulatát. Shauri pedig szép nő, pont olyan, akivel szívesen összegyűrni a lepedőt.*
- Ahogy gondolod, ha szükséges én is leszállhatok. ~ Remélem nem kell. ~* Nincs kedve a gyalogláshoz, mert hát nem arra találták ki az ő gyenge testét.*
- A Pegazus jó hely, de ha mégis hamar jönne az este, akkor elvileg akad a közelben fogadó is az utazóknak. Nem tudom, hogy meddig fog tartani az út.* Rántja meg kis vállait. Szívesen töltene el még időt ezzel a barbár szépséggel, de ez nem rajta múlik. Ha viszont vele utazik, akkor már miért ne kérdezné ki.*
- Mit említettem komédiás vagyok, aki gyűjti a történeteket. Neked esetleg nincs valamilyen érdekes történeted, ami talán megérne egy feldolgozást?* Pillant rá kíváncsian, miközben csepegett magáról is némi információt.*
- Jómagam bejártam mind a négy várost. Láttam sok mindent, na meg tapasztaltam. Pirtianesi matrónák, wegtoreni tűznyelők, lihanechi tudósok, Artheniorról meg ne is beszéljünk. A környéken születtem, nem is olyan borzasztóan messze, az egyik erdei közösségben.* Egyelőre ennyit elégségesnek talál, talán még soknak is. Most már némi választ vár, mert ég a vágytól, hogy többet tudjon meg bájos útitársáról.*
* Ketten indulnak el és folyamatosan bizonyítja közben lány, hogy vadember kinézetéhez képest igazán rendes.*
- Szép ló.* Dicséri meg ösztönösen, mert ki ne szeretné a dicséretet? A dolgok pedig úgy folytatódnak, ahogy arra számított.*
~ Köszönöm! Legyen áldott Teysus neve! ~* Mondja magában, miközben örömmel karolja át bájos kísérőjét. Egy meleg asszony teste mindig fel tudja dobni a hangulatát. Shauri pedig szép nő, pont olyan, akivel szívesen összegyűrni a lepedőt.*
- Ahogy gondolod, ha szükséges én is leszállhatok. ~ Remélem nem kell. ~* Nincs kedve a gyalogláshoz, mert hát nem arra találták ki az ő gyenge testét.*
- A Pegazus jó hely, de ha mégis hamar jönne az este, akkor elvileg akad a közelben fogadó is az utazóknak. Nem tudom, hogy meddig fog tartani az út.* Rántja meg kis vállait. Szívesen töltene el még időt ezzel a barbár szépséggel, de ez nem rajta múlik. Ha viszont vele utazik, akkor már miért ne kérdezné ki.*
- Mit említettem komédiás vagyok, aki gyűjti a történeteket. Neked esetleg nincs valamilyen érdekes történeted, ami talán megérne egy feldolgozást?* Pillant rá kíváncsian, miközben csepegett magáról is némi információt.*
- Jómagam bejártam mind a négy várost. Láttam sok mindent, na meg tapasztaltam. Pirtianesi matrónák, wegtoreni tűznyelők, lihanechi tudósok, Artheniorról meg ne is beszéljünk. A környéken születtem, nem is olyan borzasztóan messze, az egyik erdei közösségben.* Egyelőre ennyit elégségesnek talál, talán még soknak is. Most már némi választ vár, mert ég a vágytól, hogy többet tudjon meg bájos útitársáról.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-10-01 21:03:32
Üzenet elküldve: 2022-10-01 21:03:32
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronykodás - indulás//
* Egy lebegő tündér nem lenne nagy szám a maga nemében, főleg ha van szárnya. De egy gnómtól már valami. Megvonja a vállát. Így mikor már induláshoz készülődik, csak a tündér fiú az, aki végül is vele tart. Az alku az alku, bár nem esik nehezére majd teljesíteni. *
- Gyere, menjünk.
* A lépcsőkön lefelé elsőnek megy, hiszen van némi méretbeli különbség közte és a tündér fiú között. Kész arra, hogy segítsen neki, ha rosszul lépne. *
- Nekem sem volt könnyű idejutnom, de azért ne aggódj, nem hagylak magadra. Visszafelé kicsivel rövidebb lesz az út innen.
* Segít neki, hogy gyorsabban haladjon és könnyebben kijusson az ingoványból. Odakint pedig felül a lovára, kinek majdnem aranyszőre van. Kissé hasonlatos, az ő szemének a színéhez. Karját nyújtva segít a tündérnek felhúzódzkodni a háta mögé. Nem bánja, ha ott akar ülni, nem zavarja. *
- Egy darabig tudunk így haladni, de az ingoványban beljebb majd én leszállok.
* Így is tesznek. Bár itt kicsit sem kellemes, de azért nem borul ki attól sem, hogy sáros és piszkos lesz a ruházata. A szarvasbőr pedig olyan anyag; amit jelenleg is hord; hogy viszonylag könnyű kimosni és nehezen tesz benne kárt bármi is. Most még könnyű léptekkel haladnak a lovon és már nem bánja azt sem, ha a fiú szóval tartja. Az értelmes lények beszédétől bár nagyon elszokott, de most újra élvezi a társaságot. Egy ponton már, ahol kicsit nehezebben emeli a lova a lábait, leszáll. *
- Te maradj csak fent, így könnyebben haladunk.
* Száron vezetve lovát jobban látja, hogy merre is lépnek. Csak kicsit könnyebb így, de az is valami. *
- Azt hiszem, hogy a Pegazus lenne a legjobb úti cél. Mindkettőnknek. De az bizony még messze van.
* Egy lebegő tündér nem lenne nagy szám a maga nemében, főleg ha van szárnya. De egy gnómtól már valami. Megvonja a vállát. Így mikor már induláshoz készülődik, csak a tündér fiú az, aki végül is vele tart. Az alku az alku, bár nem esik nehezére majd teljesíteni. *
- Gyere, menjünk.
* A lépcsőkön lefelé elsőnek megy, hiszen van némi méretbeli különbség közte és a tündér fiú között. Kész arra, hogy segítsen neki, ha rosszul lépne. *
- Nekem sem volt könnyű idejutnom, de azért ne aggódj, nem hagylak magadra. Visszafelé kicsivel rövidebb lesz az út innen.
* Segít neki, hogy gyorsabban haladjon és könnyebben kijusson az ingoványból. Odakint pedig felül a lovára, kinek majdnem aranyszőre van. Kissé hasonlatos, az ő szemének a színéhez. Karját nyújtva segít a tündérnek felhúzódzkodni a háta mögé. Nem bánja, ha ott akar ülni, nem zavarja. *
- Egy darabig tudunk így haladni, de az ingoványban beljebb majd én leszállok.
* Így is tesznek. Bár itt kicsit sem kellemes, de azért nem borul ki attól sem, hogy sáros és piszkos lesz a ruházata. A szarvasbőr pedig olyan anyag; amit jelenleg is hord; hogy viszonylag könnyű kimosni és nehezen tesz benne kárt bármi is. Most még könnyű léptekkel haladnak a lovon és már nem bánja azt sem, ha a fiú szóval tartja. Az értelmes lények beszédétől bár nagyon elszokott, de most újra élvezi a társaságot. Egy ponton már, ahol kicsit nehezebben emeli a lova a lábait, leszáll. *
- Te maradj csak fent, így könnyebben haladunk.
* Száron vezetve lovát jobban látja, hogy merre is lépnek. Csak kicsit könnyebb így, de az is valami. *
- Azt hiszem, hogy a Pegazus lenne a legjobb úti cél. Mindkettőnknek. De az bizony még messze van.
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:02:27
Üzenet elküldve: 2022-09-26 21:02:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Némi nehézség árán jut el a Mágustoronyig. Igaz, azt beszélték meg újdonsült kollégájával, ahogy Nimerilt szokta hívni, hogy együtt jönnek el ide. De már nem igazán tudott várni. S mivel nem volt más egyéb dolga, hát rászánta az időt és útra kelt. Persze nem hanyagolta el emiatt teendőit. A kert rendben van, most még alig van benne növény, ami gondozásra szorul és róluk gondoskodott. Kitakarított, főzött és sütött, így Nim nem marad étlen-szomjan, ha visszatér. Papírjai nála vannak, szénceruzája is akad, ha valamit fel akarna jegyzetelni. Így készen áll a tanulásra. Csak előbb jusson ki ebből a nyomorult ingoványból! Még jó, hogy csizmát húzott. Csak aztán le is tudja majd vakarni róla ezt a valami miazmát! Egek!*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:30:00
Üzenet elküldve: 2022-09-15 17:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Ez van, ha a kalózember nem nézi, hogy merre megy. Valami lápos bánatban van, ami úgy egyébként tetszik neki, mert illik a hangulatához. Itt legalább nem zargatja semmi. Nincsenek emberek és nincsenek nők se és úgy semmi más, csak rothadó növényzet és fák.* ~Nem is kell nekem más, csak ez!~ *Egy pillanatra azon is elgondolkozik, hogy lefekszik a mocsárba és hagyja, hogy az ellepje őt és beigya magát a bőrébe, az orrába, a szemeit elfedje, hogy le láthassa többet az apró lábakat és fülét is betömje, hogy sose hallhassa újra azt a dobhártya lukasztó sírást.*
~És a számba is, hogy ne tudjak inni!~ *Hallja saját hangját a fejében és szinte meg is ugrik előre.* ~Inni kéne! Ha kijutok innen tudok venni inni!~ *Azt nem mondhatná, hogy hirtelen ettől a gondolattól felvillanyozódott, de abban biztos, hogy a torkát úgy marja a szomjúság hogy az szinte elviselhetetlen. Rosszabb, mint a hangok, amik zsibognak a fejében.*
~És a számba is, hogy ne tudjak inni!~ *Hallja saját hangját a fejében és szinte meg is ugrik előre.* ~Inni kéne! Ha kijutok innen tudok venni inni!~ *Azt nem mondhatná, hogy hirtelen ettől a gondolattól felvillanyozódott, de abban biztos, hogy a torkát úgy marja a szomjúság hogy az szinte elviselhetetlen. Rosszabb, mint a hangok, amik zsibognak a fejében.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:32:42
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:32:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy végre a rémálmaiban is szerepet játszó mocsár kellős közepén találja magát, Adoaver egy jó hírt és pár rossz hírt elkönyvelhet magának: a jó hír, hogy már nincsen olyan borzalmasan messze céljától. Az egyik rossz hír az, hogy viszont legnagyobb koncentrálásai ellenére is baromira kimerült; amit elért vasakaratával, az az, hogy ne a közeli vidéken láncolja le a fáradtság, de nincs az a hatalom, ami az egész útig energiával láthatta volna el. A másik rossz hír, hogy első útjával ellentétben egyes egyedül van, nincs kivel eltereltetnie figyelmét erről a borzalmas helyről, vagy akár csekély biztonságban éreznie magát. A harmadik pedig az, hogy még ha akarna sem tudna hosszasan megpihenni, a süppedő talajtól a tengernyi tócsáktól át a hátborzongató zajokig öngyilkosság lenne itt egy hozzá hasonló botsáskának a kelleténél több időre megállni. Ha valami nem eszi meg, akkor egy ártó szándékkal teremtődött mélyedésbe lép az úton, és abba fullasztja bele magát, mert nem figyelt.
Lassan zihálva néz körbe, kezeit előbb utóbb letéve térdeiről, hogy levegőhöz jusson. De hé, legalább az a gyilkos nap nem bántja csekély bőrét már, ugye? Nem mintha nem jöttek volna meg a felhők, és nem érne az idő késő délutánba...*
- Okés, szedd össze magad. Egy percet vagy kettőt megpihensz itt, aztán szépen-lassan megindulsz, előre nézel, áttérsz a kisebb földútra ami a toronyhoz vezet, és nem bámulod meg a panorámát.* Motyogja hangosan magának, miután arcát szülői indítékkal felpofozgatja.
Önnyugtatása közben eszébe jut egy mód, hogy egy leheletnyivel könnyebbé tegye magának ezt a pokoli sétát. Lassan tekintetét előre veti, és összehúzott szemekkel, szúrós arckifejezéssel mered előre, a nagyobb sárhalmazokra és tócsákra. Ha működik, amit tenni akar, akkor az akadályok nagy részének el kéne párologniuk, és így egy kis mosollyal, és nyugodtabb szellemmel haladhat tovább. Igaz, jó párszor meg fog kellenie ismételni a folyamatot gyakorlatilag minden negyedik másodpercben, ha tiszta utat akar, de eggyel-kettővel kevesebb vízhalom is elég lesz neki. Kényszeredetten folytatja tovább az utat.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
Lassan zihálva néz körbe, kezeit előbb utóbb letéve térdeiről, hogy levegőhöz jusson. De hé, legalább az a gyilkos nap nem bántja csekély bőrét már, ugye? Nem mintha nem jöttek volna meg a felhők, és nem érne az idő késő délutánba...*
- Okés, szedd össze magad. Egy percet vagy kettőt megpihensz itt, aztán szépen-lassan megindulsz, előre nézel, áttérsz a kisebb földútra ami a toronyhoz vezet, és nem bámulod meg a panorámát.* Motyogja hangosan magának, miután arcát szülői indítékkal felpofozgatja.
Önnyugtatása közben eszébe jut egy mód, hogy egy leheletnyivel könnyebbé tegye magának ezt a pokoli sétát. Lassan tekintetét előre veti, és összehúzott szemekkel, szúrós arckifejezéssel mered előre, a nagyobb sárhalmazokra és tócsákra. Ha működik, amit tenni akar, akkor az akadályok nagy részének el kéne párologniuk, és így egy kis mosollyal, és nyugodtabb szellemmel haladhat tovább. Igaz, jó párszor meg fog kellenie ismételni a folyamatot gyakorlatilag minden negyedik másodpercben, ha tiszta utat akar, de eggyel-kettővel kevesebb vízhalom is elég lesz neki. Kényszeredetten folytatja tovább az utat.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:48:06
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Az engedékeny válaszra folytatja a gyakorlást, időnként tartva egy-egy pihenőt, hogy megnedvesítse ajkait, vagy mikor az út emelkedőre vált és kifogy a szuszból. Aztán rá is un egy idő után. Meg egyébként is, hallja, hogy Gaerralos is belekezd valami halk, torokhangú mormolásba, s ez magára vonja a figyelmét. Nagyon érdekesnek találja magát a nyelvet és a hangformálást is. Kíváncsi, hogy ő maga képes volna-e megtanulni.
Nem bánta meg, hogy a hold ágat választotta elsődlegesen. Úgy véli, jó volt a megérzése és könnyen tud kapcsolatot teremteni ezzel az "elemmel", hiába olyan illékony. Vagy tán épp azért... A föld ág nagyon másnak tűnik ehhez képest, de megmozgatja a képzeletét, ami mondhatni az első lépés ahhoz, hogy elméje nyitott legyen egyszer a befogadására.
Mikor aztán hosszú idő után Gaerralos pihenőt engedélyez, minden további nélkül húzódik az út szélére és rakja le a zsákját, majd pedig magát is mellé. Nem számít rá, hogy hosszan időznének, úgyhogy késedelem nélkül kotorja elő az útravalót és lát neki az evésnek. Rágás közben pedig nagyokat nyújtózik és lazít.
Fél szemmel figyeli mesterét, ahogy arrébb vonul, de miután meggyőződött róla, hogy nem könnyíteni ment magán, gyakrabban is felé pillant. Ahogy a férfi a hasára teszi a kezét, már kezd aggódni, hogy talán rosszul érzi magát, ám aztán fülébe jut a korábbi torokhangú mormogás, majd pedig... a zúzódó kövek csikorgó hangja.
Még rágni is elfelejt, olyan viszolygó döbbenettel bámul a kavicsokat rágcsáló Gaerralosra, miközben önkéntelenül végigvezeti nyelvét a saját fogsorán, mert szinte érzi, hogy azok a kövek az ő fogait törik szilánkosra.
Aztán végre valahogy leküzdi a szájában lévő falatot, majd megrázkódik.*
- Mondja, hogy ez illúzió! - *Kéri savanyú képpel.
Így, vagy úgy, hamarosan ismét nekiindulnak az útnak, méghozzá immár a nehezebb terepnek. Bár a kereskedőúton még jól járható a talaj, mikor a toronyhoz lekanyarodnak, az bizony már erősen mocsaras tájon át fog vezetni.
Az utasításra megteszi a megfelelő óvintézkedéseket és fejére húzza a csuklyát. Gaerralos élénk figyelmét észlelve követi a példáját, s maga is több figyelmet fordít a környezetére, noha ő az ingoványos talajon való tájékozódástól tart jobban, semmint támadástól.*
*Az engedékeny válaszra folytatja a gyakorlást, időnként tartva egy-egy pihenőt, hogy megnedvesítse ajkait, vagy mikor az út emelkedőre vált és kifogy a szuszból. Aztán rá is un egy idő után. Meg egyébként is, hallja, hogy Gaerralos is belekezd valami halk, torokhangú mormolásba, s ez magára vonja a figyelmét. Nagyon érdekesnek találja magát a nyelvet és a hangformálást is. Kíváncsi, hogy ő maga képes volna-e megtanulni.
Nem bánta meg, hogy a hold ágat választotta elsődlegesen. Úgy véli, jó volt a megérzése és könnyen tud kapcsolatot teremteni ezzel az "elemmel", hiába olyan illékony. Vagy tán épp azért... A föld ág nagyon másnak tűnik ehhez képest, de megmozgatja a képzeletét, ami mondhatni az első lépés ahhoz, hogy elméje nyitott legyen egyszer a befogadására.
Mikor aztán hosszú idő után Gaerralos pihenőt engedélyez, minden további nélkül húzódik az út szélére és rakja le a zsákját, majd pedig magát is mellé. Nem számít rá, hogy hosszan időznének, úgyhogy késedelem nélkül kotorja elő az útravalót és lát neki az evésnek. Rágás közben pedig nagyokat nyújtózik és lazít.
Fél szemmel figyeli mesterét, ahogy arrébb vonul, de miután meggyőződött róla, hogy nem könnyíteni ment magán, gyakrabban is felé pillant. Ahogy a férfi a hasára teszi a kezét, már kezd aggódni, hogy talán rosszul érzi magát, ám aztán fülébe jut a korábbi torokhangú mormogás, majd pedig... a zúzódó kövek csikorgó hangja.
Még rágni is elfelejt, olyan viszolygó döbbenettel bámul a kavicsokat rágcsáló Gaerralosra, miközben önkéntelenül végigvezeti nyelvét a saját fogsorán, mert szinte érzi, hogy azok a kövek az ő fogait törik szilánkosra.
Aztán végre valahogy leküzdi a szájában lévő falatot, majd megrázkódik.*
- Mondja, hogy ez illúzió! - *Kéri savanyú képpel.
Így, vagy úgy, hamarosan ismét nekiindulnak az útnak, méghozzá immár a nehezebb terepnek. Bár a kereskedőúton még jól járható a talaj, mikor a toronyhoz lekanyarodnak, az bizony már erősen mocsaras tájon át fog vezetni.
Az utasításra megteszi a megfelelő óvintézkedéseket és fejére húzza a csuklyát. Gaerralos élénk figyelmét észlelve követi a példáját, s maga is több figyelmet fordít a környezetére, noha ő az ingoványos talajon való tájékozódástól tart jobban, semmint támadástól.*
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:36:55
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
*A séta békés, monoton, és a léptek, valamint a páncélcsörgés hangjától eltekintve csendes. Elég kora reggel van ahhoz, hogy ne legyenek szembejövő utazók, és a sebességük elég közel van az átlagoshoz, hogy ne a velük egy irányba tartó forgalommal se nagyon találkozzanak. Így valóban csak a természet, a borászatok és a tanyák törik meg a látképet, és egy darabig Gaerralos maga is belesüllyed abba az elmélkedő, tájat figyelő hangulatba, mely az utazás során az unalmat szokta helyettesíteni.
Eszébe jut viszont a legutóbbi alkalom is, mikor ugyanitt utazott, csak az ellenkező irányba. Legyengülve, sérült térddel, teljes páncélban és a kimerültségtől kábán próbálta tartani egy mélységi karaván tempóját úgy, hogy csak időnként hagyták megpihenni a szekéren. Bizonyítania kellett, épp annyira pragmatikus okokból, mint a saját büszkesége miatt. Habár a karaván többi tagja a megvetés és gyűlölet egyéni elegyével fordult felé, valamennyire tisztelték az arroganciát, melyet mutatott azzal, hogy nem szabadult meg a Gárda vértjétől, és nem volt hajlandó gyengeséget mutatni. Alighanem hátrahagyták volna meghalni, ha nem így van.
Most, hogy ismét beleerősödött a páncélba, két működőképes lába van, és nincsenek rejtenivaló fájdalmai, összehasonlíthatatlanul könnyebb az utazás. Élvezi... még ha tudja is, hogy idővel el fog kezdeni fáradni. Egy darabig nem is nagyon gondolkozik, csak a gyaloglásra fókuszál, és el is telik több, mint egy óra, mikor végül fütyörészés töri meg a csendet. Szinte azonnal Garsin felé pillant, és ennél több nem is kell ahhoz, hogy az magyarázatot adjon.*
-Nyugodtan.
*Válaszol, jelezvén, hogy nem zavarja. Egy darabig a fütyörészés hangjára figyel, és helyenként a szemeit is becsukva fókuszál, elképzelve magában, ahogy a dallam rezgései hatására a számtalan energiaáramlatok közül pár időlegesen új mederben kezd el folyni. Ahány mágus létezik, annyi módszere van a mágia vizualizálásának, átérzésének... és persze a mágiaágtól is függ mindez.
Tűnődéséből az rántja ki, hogy az égre feltekintve látja, hogy az kitisztult, és jelenleg nem látja eső veszélyét. Így röviddel azután, hogy Garsin fütyörészni kezdett, ő is előveszi Nimeril jegyzeteit, és tanulmányozni kezdi őket, és rövidesen hallani, ahogy egy halk, de kissé torokhangú, robajló hatást keltő nyelven kezdi el egy mondat kiejtését gyakorolni. Eközben időnként le-lehajol egy-egy nagyobb kőért, és az életre keltett kavicstól jól elválasztva a táskájába süllyeszti őket.
Jó pár óra telik el így, és mire elérnek a Karavánpihenő romjainak közelébe, és az út melletti talaj mocsarasabb kezd lenni, addigra delelőre áll az idő. Most pedig, amíg még nem érték el a mocsárbűzt, megszólal.*
-Tarthatunk egy ebédszünetet.
*Nem húzza az időt, tényleg csak egy rövid szünetre gondol, amíg ehetnek, ihatnak és a páncél által okozott fáradtságot kicsit kipihenhetik. Ám ahogy leülve előveszi ellátmányait, kezébe akadnak a korábbi kövek, és röviden eltűnődik. Egyszerűbb varázslatról van szó, mely csak saját szervezetében hozna ideiglenes változásokat, és a leírás alapján használata pillanatától kezdve egyértelműen megállapítható lenne, hogy sikerült-e, avagy sem, így viszonylag veszélytelen.
Kissé arrébb vonul, majd ujjait a nyakára teszi, megállapítva pulzusát, és kiegyenlítve lélegzését. Csak ezután helyezi kezét a hasa fölé páncéljára, lassú, a szívverésével harmonikus ritmusú hangon újra elismételve a korábbi igét.
Siker esetén azonnal érzi a változást, ahogy hirtelen a legtermészetesebb dolognak tűnik az, hogy ételként tekintsen az elővett kövekre. Ez esetben Garsin hamarosan hangos recsegő hangokra lehet figyelmes, ahogy mestere minden további nélkül elropogtatja az útközben felvett köveket, és tekintete mintha direkt a lány reakcióit figyelné, gyanítva, hogy azok szórakoztatóak lesznek.
Ha viszont kudarcot vall, akkor nem töri ki a fogait, hanem egyszerűen a magukkal hozott ellátmányokból ebédel meg, hogy aztán ha mindketten végeztek, úgy újra elindulhassanak.
A Karavánpihenőtől egy kerülőút segítségével tartják meg a megfelelő távolságot, és a mocsárban már a táskájában tartja a jegyzeteket, és jobban figyel a környezetére. Habár kétli, hogy pont most találkoznának a templomi bestiáriumban megismert lényekkel, azért odafigyel - már csak abból az okból is, mert tudja, hogy a Romváros közeledtével egyéb szempontokból is veszélyesebb vidékre kerültek. És bár kétli, hogy a helyi banditák őrjáratokat akarnának a környékre csődíteni azzal, hogy megtámadják az Alakulat tagjait.*
-Vedd fel a sodronycsuklyádat, és amíg oda nem érünk, addig tartsd is fenn.
*Szólítja meg Garsint még viszonylag korán, miközben ő maga a sisakját küzdi le az övszíjáról, hogy aztán felvehesse azt. Garsin esetében kissé bonyolultabb lehet ez, hiszen a sodronycsuklyához járó posztó fejvértet is fel kell vennie. Mindenesetre egy olyan helyen, ahol nagyobb a veszélye a rajtaütésnek, inkább tartaná szem előtt a biztonságot, mint a kényelmet.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
*A séta békés, monoton, és a léptek, valamint a páncélcsörgés hangjától eltekintve csendes. Elég kora reggel van ahhoz, hogy ne legyenek szembejövő utazók, és a sebességük elég közel van az átlagoshoz, hogy ne a velük egy irányba tartó forgalommal se nagyon találkozzanak. Így valóban csak a természet, a borászatok és a tanyák törik meg a látképet, és egy darabig Gaerralos maga is belesüllyed abba az elmélkedő, tájat figyelő hangulatba, mely az utazás során az unalmat szokta helyettesíteni.
Eszébe jut viszont a legutóbbi alkalom is, mikor ugyanitt utazott, csak az ellenkező irányba. Legyengülve, sérült térddel, teljes páncélban és a kimerültségtől kábán próbálta tartani egy mélységi karaván tempóját úgy, hogy csak időnként hagyták megpihenni a szekéren. Bizonyítania kellett, épp annyira pragmatikus okokból, mint a saját büszkesége miatt. Habár a karaván többi tagja a megvetés és gyűlölet egyéni elegyével fordult felé, valamennyire tisztelték az arroganciát, melyet mutatott azzal, hogy nem szabadult meg a Gárda vértjétől, és nem volt hajlandó gyengeséget mutatni. Alighanem hátrahagyták volna meghalni, ha nem így van.
Most, hogy ismét beleerősödött a páncélba, két működőképes lába van, és nincsenek rejtenivaló fájdalmai, összehasonlíthatatlanul könnyebb az utazás. Élvezi... még ha tudja is, hogy idővel el fog kezdeni fáradni. Egy darabig nem is nagyon gondolkozik, csak a gyaloglásra fókuszál, és el is telik több, mint egy óra, mikor végül fütyörészés töri meg a csendet. Szinte azonnal Garsin felé pillant, és ennél több nem is kell ahhoz, hogy az magyarázatot adjon.*
-Nyugodtan.
*Válaszol, jelezvén, hogy nem zavarja. Egy darabig a fütyörészés hangjára figyel, és helyenként a szemeit is becsukva fókuszál, elképzelve magában, ahogy a dallam rezgései hatására a számtalan energiaáramlatok közül pár időlegesen új mederben kezd el folyni. Ahány mágus létezik, annyi módszere van a mágia vizualizálásának, átérzésének... és persze a mágiaágtól is függ mindez.
Tűnődéséből az rántja ki, hogy az égre feltekintve látja, hogy az kitisztult, és jelenleg nem látja eső veszélyét. Így röviddel azután, hogy Garsin fütyörészni kezdett, ő is előveszi Nimeril jegyzeteit, és tanulmányozni kezdi őket, és rövidesen hallani, ahogy egy halk, de kissé torokhangú, robajló hatást keltő nyelven kezdi el egy mondat kiejtését gyakorolni. Eközben időnként le-lehajol egy-egy nagyobb kőért, és az életre keltett kavicstól jól elválasztva a táskájába süllyeszti őket.
Jó pár óra telik el így, és mire elérnek a Karavánpihenő romjainak közelébe, és az út melletti talaj mocsarasabb kezd lenni, addigra delelőre áll az idő. Most pedig, amíg még nem érték el a mocsárbűzt, megszólal.*
-Tarthatunk egy ebédszünetet.
*Nem húzza az időt, tényleg csak egy rövid szünetre gondol, amíg ehetnek, ihatnak és a páncél által okozott fáradtságot kicsit kipihenhetik. Ám ahogy leülve előveszi ellátmányait, kezébe akadnak a korábbi kövek, és röviden eltűnődik. Egyszerűbb varázslatról van szó, mely csak saját szervezetében hozna ideiglenes változásokat, és a leírás alapján használata pillanatától kezdve egyértelműen megállapítható lenne, hogy sikerült-e, avagy sem, így viszonylag veszélytelen.
Kissé arrébb vonul, majd ujjait a nyakára teszi, megállapítva pulzusát, és kiegyenlítve lélegzését. Csak ezután helyezi kezét a hasa fölé páncéljára, lassú, a szívverésével harmonikus ritmusú hangon újra elismételve a korábbi igét.
Siker esetén azonnal érzi a változást, ahogy hirtelen a legtermészetesebb dolognak tűnik az, hogy ételként tekintsen az elővett kövekre. Ez esetben Garsin hamarosan hangos recsegő hangokra lehet figyelmes, ahogy mestere minden további nélkül elropogtatja az útközben felvett köveket, és tekintete mintha direkt a lány reakcióit figyelné, gyanítva, hogy azok szórakoztatóak lesznek.
Ha viszont kudarcot vall, akkor nem töri ki a fogait, hanem egyszerűen a magukkal hozott ellátmányokból ebédel meg, hogy aztán ha mindketten végeztek, úgy újra elindulhassanak.
A Karavánpihenőtől egy kerülőút segítségével tartják meg a megfelelő távolságot, és a mocsárban már a táskájában tartja a jegyzeteket, és jobban figyel a környezetére. Habár kétli, hogy pont most találkoznának a templomi bestiáriumban megismert lényekkel, azért odafigyel - már csak abból az okból is, mert tudja, hogy a Romváros közeledtével egyéb szempontokból is veszélyesebb vidékre kerültek. És bár kétli, hogy a helyi banditák őrjáratokat akarnának a környékre csődíteni azzal, hogy megtámadják az Alakulat tagjait.*
-Vedd fel a sodronycsuklyádat, és amíg oda nem érünk, addig tartsd is fenn.
*Szólítja meg Garsint még viszonylag korán, miközben ő maga a sisakját küzdi le az övszíjáról, hogy aztán felvehesse azt. Garsin esetében kissé bonyolultabb lehet ez, hiszen a sodronycsuklyához járó posztó fejvértet is fel kell vennie. Mindenesetre egy olyan helyen, ahol nagyobb a veszélye a rajtaütésnek, inkább tartaná szem előtt a biztonságot, mint a kényelmet.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-05 23:39:59
Üzenet elküldve: 2022-09-05 23:39:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Gyaloglás közben, nem túl messze az úttól délre, a mocsaras vidék faunájának ölelésébe burkolódzott romokat pillant meg. ~Egyszer még a mágus torony is így fogja végezni, és csak a halak lesznek egyedüli csodálói. ~Vállat von és halad tovább előre táborhelyet keresni. Esti nyughelyét keresve derékig süllyed az ingoványban, ahol egy békával néz most farkas szemet.*
- Még jó hogy rajtad kivűl nem látja senki szorult helyzetem.
~Talán nem volt a legjobb ötlet itt keresgélni.~ *Kapaszkodóért nyúlkálva ideális helyet lát egy csörgedező patak mellett. Letelepszik újdonsült táborhelyén, tüzet rak abból amit talál és kiteríti vizes ruháit száradni, majd odatelepszik a tűz mellé melegedni.*
- Még jó hogy rajtad kivűl nem látja senki szorult helyzetem.
~Talán nem volt a legjobb ötlet itt keresgélni.~ *Kapaszkodóért nyúlkálva ideális helyet lát egy csörgedező patak mellett. Letelepszik újdonsült táborhelyén, tüzet rak abból amit talál és kiteríti vizes ruháit száradni, majd odatelepszik a tűz mellé melegedni.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:22:59
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:22:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Végül egy hosszabb bóklászás után egy sóhaj is felszakad a lányból. *
- Ha nem haragszotok előre mennék, napok óta valamit el kellett volna intéznem, de megfeledkeztem róla.
* Amint Anisst leszállította elindul a lóval gyorsabban, hogy a mocsárvidékre beérjen. ~ Illidarynak nem mondtam semmit, tuti ki akar majd nyírni. ~ Gondolatai gyorsan vándorolnak a helyzethez mérten. Árnyékot a köves úton már használhatja vágtában, így nem kell aggódnia, hogy bármi probléma történhetne. A tempó gyorsulása miatt sokkal hatékonyabban halad a megszokotthoz képest. Az egy teljes napi sétát lovával negyed nap alatt megtudja tenni. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Végül egy hosszabb bóklászás után egy sóhaj is felszakad a lányból. *
- Ha nem haragszotok előre mennék, napok óta valamit el kellett volna intéznem, de megfeledkeztem róla.
* Amint Anisst leszállította elindul a lóval gyorsabban, hogy a mocsárvidékre beérjen. ~ Illidarynak nem mondtam semmit, tuti ki akar majd nyírni. ~ Gondolatai gyorsan vándorolnak a helyzethez mérten. Árnyékot a köves úton már használhatja vágtában, így nem kell aggódnia, hogy bármi probléma történhetne. A tempó gyorsulása miatt sokkal hatékonyabban halad a megszokotthoz képest. Az egy teljes napi sétát lovával negyed nap alatt megtudja tenni. *
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-08-29 21:07:15
Üzenet elküldve: 2022-08-29 21:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
*A szeretettel és optimista hozzáállással soha nem várt mocsarat átvágva majdnem elfogja a pánikszerű kérdés, miszerint társai esetleg valóban az ingoványban kezdték e el keresni a banditákat, tanácsát vagy parancsát elfeledve vagy figyelmükön kívül hagyva. Mert ha igen, akkor most vajmi keveset tudna tenni, merthogy ilyen telepen lehetetlen lenne számára megtalálni őket élve vagy holtan, legalábbis anélkül hogy az esélyesen itt lévő célpontok figyelmét el nem kapná. Ezen a gondolaton eljárva kissé ideges lesz, és még gyorsabb tempót diktálva magának kezd haladni, öntudatlanul gázolva át a tócsákon és vasakarattal állítva meg magát hogy minden nádast alaposan megnézzen, ellenségtől félve. Csak nehogy visszafelé azokban kelljen matatniuk...*
*A szeretettel és optimista hozzáállással soha nem várt mocsarat átvágva majdnem elfogja a pánikszerű kérdés, miszerint társai esetleg valóban az ingoványban kezdték e el keresni a banditákat, tanácsát vagy parancsát elfeledve vagy figyelmükön kívül hagyva. Mert ha igen, akkor most vajmi keveset tudna tenni, merthogy ilyen telepen lehetetlen lenne számára megtalálni őket élve vagy holtan, legalábbis anélkül hogy az esélyesen itt lévő célpontok figyelmét el nem kapná. Ezen a gondolaton eljárva kissé ideges lesz, és még gyorsabb tempót diktálva magának kezd haladni, öntudatlanul gázolva át a tócsákon és vasakarattal állítva meg magát hogy minden nádast alaposan megnézzen, ellenségtől félve. Csak nehogy visszafelé azokban kelljen matatniuk...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896