Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-24 11:21:30
Üzenet elküldve: 2020-05-24 11:21:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren éjjel//
*Frandr irigyli Laor hallucinációját. Szívesebben nézett volna szembe egy óriásgilisztával, mint a múlttal. Sokkal szívesebben.
A hóhér mibenléte kerül terítékre. Ember, isten, e világi, vagy máshonnan jött entitás? Ha értené is ezeknek a szavaknak a jelentőségét, akkor sem ez érdekelné őt. A fontos dolgot már így is tudja: Minden bizonnyal nem hal bele, ha Frandr szíven szúrja.
Ám mégis figyelemmel kíséri a többiek beszélgetését. Quantall szokás szerint sokat beszél. Jobban örülne, ha kevesebb szóval fejezné ki magát, ám a lényeget így is érti. Ezen kívül látható módon személyes tapasztalatból beszél a kormos.
Amaz meg is erősíti, amit gondol. Ember egymagában nem sokat tehet egy ilyen lény ellen. És, ahogy az öregek is megfogalmazzák, nem számít, hogy honnan, miből lett, csak az, hogy most mivel néznek szembe.
A beszélgetés közben Frandr közelebb helyezkedik a tűzhöz. Nem a többieket nézi, hanem a lángokat, és bár igyekszik továbbra is fókuszálni a többiek mondanivalójára, nem ilyesmi beszélgetésekre lett kitalálva.
Az istenekről hallott dolgok nem lepik meg. Hiszen ezt még ő is tudja: Aminek, akinek sok hatalma van, az még többet akar. Senki sem egyszerűen jó, vagy rossz, mindennek ára van. Az öregek megjegyzése is ezt támasztja alá. Az ezt követő mondatokra sercegést lehet hallani a tűz felől, ahogy Frandr beleköp, majd felmordul.*
-Magasabb tornyok, és okosabb módszerek egymás kiirtására.
*Ezt tapasztalta, amikor nyugatra jött, és az öregek is erről beszélnek, ahogy más világokat, és az idő múlását emlegetik. Eléggé úgy tűnik, hogy nem fog semmi mást hozzátenni.
A tornyokra áttérve sok értelmes ötlet hangzik el. Laor megemlíti őt is, meg a fokosát, és mindenki rajta kívül, aki ébren van, mágiaágakon, a kristályok elpusztításán, az elemek ellentétén gondolkozik, ötleteket keres, valahogy úgy érzi, hogy ő tud itt a legkevesebbet bármiről is.
Nincs baja ezzel, hiszen, ahogy azt többen is mondják, az acélra is szükség van. És az acélt leginkább ő képviseli itt.
Ahogy halad a beszélgetés, egyre kevésbé tud odafigyelni. A lángok tánca kezdi elvonni a figyelmét, és mikor megpróbál becsatlakozni a beszélgetésbe, érdemi választ akkor sem kap az öregektől, csak filozófiai elmélkedést.
Így mire elérnek odáig, hogy az öregek az alvást emlegetik, neki már előre is bukott a feje, és ott, ahol van, a tűz felé fordulva álomba merült.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren éjjel//
*Frandr irigyli Laor hallucinációját. Szívesebben nézett volna szembe egy óriásgilisztával, mint a múlttal. Sokkal szívesebben.
A hóhér mibenléte kerül terítékre. Ember, isten, e világi, vagy máshonnan jött entitás? Ha értené is ezeknek a szavaknak a jelentőségét, akkor sem ez érdekelné őt. A fontos dolgot már így is tudja: Minden bizonnyal nem hal bele, ha Frandr szíven szúrja.
Ám mégis figyelemmel kíséri a többiek beszélgetését. Quantall szokás szerint sokat beszél. Jobban örülne, ha kevesebb szóval fejezné ki magát, ám a lényeget így is érti. Ezen kívül látható módon személyes tapasztalatból beszél a kormos.
Amaz meg is erősíti, amit gondol. Ember egymagában nem sokat tehet egy ilyen lény ellen. És, ahogy az öregek is megfogalmazzák, nem számít, hogy honnan, miből lett, csak az, hogy most mivel néznek szembe.
A beszélgetés közben Frandr közelebb helyezkedik a tűzhöz. Nem a többieket nézi, hanem a lángokat, és bár igyekszik továbbra is fókuszálni a többiek mondanivalójára, nem ilyesmi beszélgetésekre lett kitalálva.
Az istenekről hallott dolgok nem lepik meg. Hiszen ezt még ő is tudja: Aminek, akinek sok hatalma van, az még többet akar. Senki sem egyszerűen jó, vagy rossz, mindennek ára van. Az öregek megjegyzése is ezt támasztja alá. Az ezt követő mondatokra sercegést lehet hallani a tűz felől, ahogy Frandr beleköp, majd felmordul.*
-Magasabb tornyok, és okosabb módszerek egymás kiirtására.
*Ezt tapasztalta, amikor nyugatra jött, és az öregek is erről beszélnek, ahogy más világokat, és az idő múlását emlegetik. Eléggé úgy tűnik, hogy nem fog semmi mást hozzátenni.
A tornyokra áttérve sok értelmes ötlet hangzik el. Laor megemlíti őt is, meg a fokosát, és mindenki rajta kívül, aki ébren van, mágiaágakon, a kristályok elpusztításán, az elemek ellentétén gondolkozik, ötleteket keres, valahogy úgy érzi, hogy ő tud itt a legkevesebbet bármiről is.
Nincs baja ezzel, hiszen, ahogy azt többen is mondják, az acélra is szükség van. És az acélt leginkább ő képviseli itt.
Ahogy halad a beszélgetés, egyre kevésbé tud odafigyelni. A lángok tánca kezdi elvonni a figyelmét, és mikor megpróbál becsatlakozni a beszélgetésbe, érdemi választ akkor sem kap az öregektől, csak filozófiai elmélkedést.
Így mire elérnek odáig, hogy az öregek az alvást emlegetik, neki már előre is bukott a feje, és ott, ahol van, a tűz felé fordulva álomba merült.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-24 10:21:18
Üzenet elküldve: 2020-05-24 10:21:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Zarándok//
*Józan ésszel rendelkező személy természetesen furcsállná az ork folytonos paranoiáját, még egy ilyen rosszat akaró hellyel szemben is. Talán éppen egy ilyen lápon történő szégyenletes, fulladással történő halál tartozik az ork félelmei közé. De talán már látta, hogyan nyel el egy egész lovat egy ehhez hasonló ingovány, gazdájával együtt. Talán már ő is hallott az e mocsarakat szüntelenül járőröző lényekről, kiknek a puszta pillantására a hideg rázza a hozzá hasonló idő vasfoga rágta kalandorok hátát is. Talán hallott e környék humanoid lakosairól is, kiknek hazai pályájukon nem önszántából rúgná össze a sarat. Talán éppen ő az kettejük közül, ki a józan eszet birtokolja.
Nawanthiri megismételt, alvás időpontját kifejteni
kívánó kérdésére egy hosszas sóhaj után válaszol csak.*
- Nem ezen a kárhozott tócsában, annyi szent. - *Kevesebb energia van a hangjában, mint járásában. Miután kiértek a biztonságosnak mondható sásos szigetre, végre sikerül annyira megnyugtatnia magát, hogy megadóan bólintva beleegyezzen a lány később felmerülő döntésébe. Akármennyire is szégyelli bevallani,
de messzebbre járkált, mint ahogy visszafele tudott volna érni időben. Ő maga nem bánta volna az éjjeli túrát (tapasztalata szerint ekkor hozza ki az ember a legtöbbet magából), de lüktető lábai fájdalmasan követelték az ellenkezőjét. A probléma mindössze az, hogy ő maga semmilyen tűzifának használható alkalmatosságot nem hozott. Ez alaphelyzetben nem is lenne szükséges, de mivel már másodjára gázol át egy, most legalább térdmagasságig érő mocskos vízeren, ezért egy erős fölfázást sejt másnapra annak hiányában.
A másik probléma az, hogy hol találjon fekvőalkalmatosságot egy sík területen anélkül, hogy bármi hirtelen terepváltozástól kelljen aggódnia e kiszámíthatatlan területen, az éjszaka folyamán.
Bár egy párórás alvás valóban jót tenne neki.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 10:23:42
*Józan ésszel rendelkező személy természetesen furcsállná az ork folytonos paranoiáját, még egy ilyen rosszat akaró hellyel szemben is. Talán éppen egy ilyen lápon történő szégyenletes, fulladással történő halál tartozik az ork félelmei közé. De talán már látta, hogyan nyel el egy egész lovat egy ehhez hasonló ingovány, gazdájával együtt. Talán már ő is hallott az e mocsarakat szüntelenül járőröző lényekről, kiknek a puszta pillantására a hideg rázza a hozzá hasonló idő vasfoga rágta kalandorok hátát is. Talán hallott e környék humanoid lakosairól is, kiknek hazai pályájukon nem önszántából rúgná össze a sarat. Talán éppen ő az kettejük közül, ki a józan eszet birtokolja.
Nawanthiri megismételt, alvás időpontját kifejteni
kívánó kérdésére egy hosszas sóhaj után válaszol csak.*
- Nem ezen a kárhozott tócsában, annyi szent. - *Kevesebb energia van a hangjában, mint járásában. Miután kiértek a biztonságosnak mondható sásos szigetre, végre sikerül annyira megnyugtatnia magát, hogy megadóan bólintva beleegyezzen a lány később felmerülő döntésébe. Akármennyire is szégyelli bevallani,
de messzebbre járkált, mint ahogy visszafele tudott volna érni időben. Ő maga nem bánta volna az éjjeli túrát (tapasztalata szerint ekkor hozza ki az ember a legtöbbet magából), de lüktető lábai fájdalmasan követelték az ellenkezőjét. A probléma mindössze az, hogy ő maga semmilyen tűzifának használható alkalmatosságot nem hozott. Ez alaphelyzetben nem is lenne szükséges, de mivel már másodjára gázol át egy, most legalább térdmagasságig érő mocskos vízeren, ezért egy erős fölfázást sejt másnapra annak hiányában.
A másik probléma az, hogy hol találjon fekvőalkalmatosságot egy sík területen anélkül, hogy bármi hirtelen terepváltozástól kelljen aggódnia e kiszámíthatatlan területen, az éjszaka folyamán.
Bár egy párórás alvás valóban jót tenne neki.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 10:23:42
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-24 07:07:59
Üzenet elküldve: 2020-05-24 07:07:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándok//
*No, a morgás, az megy! Bezzeg amikor még csak az árnyas fák alatt cseverésztek, olyan történetekkel kábította ez a szürkebőrű (ha már agyarasnak nem lehet nevezni, mint a többi orkot), hogy akármelyik szende fehércseléd megijedt volna tőle! Ha menni kell, hát menni kell - ha nehéz, kérjen segítséget. Az a vért még pont elfér a kisebbik zsákban, ha nagyon erőltetik!*
~Vidéki ez is, mint a gémeskút!~
*Vigyorog magában Arthenior rövid összefoglalásán. Wegtoren után nem is várt mást. Az sem valami nagy esemény, mondhat bárki bármit. Hanem a mocsár már új terep, ilyenen még nem járt.*
- Ne siessek? Aztán aludni mikor fogunk? *amúgy a járás nagyon kellemes a puha földön, csak úgy simogatja a talpát. Úgy-ahogy persze vigyáz, hova lép, de az országúton nincs mély ingovány, csak sunyi pocsolyák. A fák egyre ritkulnak, és hamarosan kijutnak egy sással, magas fűvel benőtt rétre. A békák már hangolnak az esti koncertre. Az alkony fantasztikus színekbe öltözteti a tájat, miközben lassan kigyúlnak az első csillagok.
Majdnem egy óra telik el, mikor egy másik folyóhoz érnek. Ez sokkal szélesebb, mint az előző, legalább egy nyíllövésnyi. A lány körülnéz, de az esti szürkületben révet ugyanúgy nem lát, mint az előbbi átkelésnél.*
- Táborozzunk le, ha itt átmentünk. Amilyen sötét van, úgysem tudnánk átkelni az ingoványon... *javasolja Ukromnak. Előveszi a kulacsát, hogy majd menet közben megtölti, és belegázol a vízbe. Nem mély nagyon, de a combjáig felér, hamar eláztatja a nadrágját.*
*No, a morgás, az megy! Bezzeg amikor még csak az árnyas fák alatt cseverésztek, olyan történetekkel kábította ez a szürkebőrű (ha már agyarasnak nem lehet nevezni, mint a többi orkot), hogy akármelyik szende fehércseléd megijedt volna tőle! Ha menni kell, hát menni kell - ha nehéz, kérjen segítséget. Az a vért még pont elfér a kisebbik zsákban, ha nagyon erőltetik!*
~Vidéki ez is, mint a gémeskút!~
*Vigyorog magában Arthenior rövid összefoglalásán. Wegtoren után nem is várt mást. Az sem valami nagy esemény, mondhat bárki bármit. Hanem a mocsár már új terep, ilyenen még nem járt.*
- Ne siessek? Aztán aludni mikor fogunk? *amúgy a járás nagyon kellemes a puha földön, csak úgy simogatja a talpát. Úgy-ahogy persze vigyáz, hova lép, de az országúton nincs mély ingovány, csak sunyi pocsolyák. A fák egyre ritkulnak, és hamarosan kijutnak egy sással, magas fűvel benőtt rétre. A békák már hangolnak az esti koncertre. Az alkony fantasztikus színekbe öltözteti a tájat, miközben lassan kigyúlnak az első csillagok.
Majdnem egy óra telik el, mikor egy másik folyóhoz érnek. Ez sokkal szélesebb, mint az előző, legalább egy nyíllövésnyi. A lány körülnéz, de az esti szürkületben révet ugyanúgy nem lát, mint az előbbi átkelésnél.*
- Táborozzunk le, ha itt átmentünk. Amilyen sötét van, úgysem tudnánk átkelni az ingoványon... *javasolja Ukromnak. Előveszi a kulacsát, hogy majd menet közben megtölti, és belegázol a vízbe. Nem mély nagyon, de a combjáig felér, hamar eláztatja a nadrágját.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-24 03:25:06
Üzenet elküldve: 2020-05-24 03:25:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao és a kerubi//
*Szeme sarkából látja, hogy Ordonok nekiiramodik az ellenségnek. Halovány mosoly kúszik pofájára, miközben tekintetét persze le sem veszi a fénylő alakról.*
-A rohadt mocskos... *Dohogja, miközben még mindig a pajzzsal a kezében újabb támadásra szánja el magát. Meglendül kezében a szablya, ezúttal fej felé irányul a csapás, ami persze kiköthet nyakon is, ahol éri épp a lényt. Meri remélni, hogy ér ellene valamit az acél, máskülönben valószínűleg halott. Ő pedig a legkevésbé sem ért egyet azzal az oly sokat emlegetett frázissal, hogy csak az a jó ork, amelyik halott, így minden erejét összeszedve küzd, lesz, ami lesz.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao és a kerubi//
*Szeme sarkából látja, hogy Ordonok nekiiramodik az ellenségnek. Halovány mosoly kúszik pofájára, miközben tekintetét persze le sem veszi a fénylő alakról.*
-A rohadt mocskos... *Dohogja, miközben még mindig a pajzzsal a kezében újabb támadásra szánja el magát. Meglendül kezében a szablya, ezúttal fej felé irányul a csapás, ami persze kiköthet nyakon is, ahol éri épp a lényt. Meri remélni, hogy ér ellene valamit az acél, máskülönben valószínűleg halott. Ő pedig a legkevésbé sem ért egyet azzal az oly sokat emlegetett frázissal, hogy csak az a jó ork, amelyik halott, így minden erejét összeszedve küzd, lesz, ami lesz.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-24 01:26:39
Üzenet elküldve: 2020-05-24 01:26:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kilvard Guldraen//
*Cerberum nehezen képes lépést tartani a fürge felvigyázóval. Nem is csoda, hiszen majd minden lépése mögött elővigyázatos számítások rejlenek, melyek segítségével próbálja a Kilvard által is hangoztatott véget minél inkább elkerülni; habár maga is tudja, hogy egyszer érte is eljön.*
*Hiába a felvigyázó baljóslatú szavai, az ifjú fél-elf biztonságban érzi magát a közelében. Tudja jól, hogy Kilvard könnyedén magára hagyhatná őt a mocsárban, csak szökkennie kéne egyet-kettőt, és már a nyomára sem bukkanhatna, mégis, mikor a köztük lévő távolság már-már számottevőnek mondható lenne, Kilvard mindig megtorpan, hogy bevárja fiatal kísérőjét. Ilyenkor Cerberum fontosnak érzi magát, ebben pedig már évek óta nem lehetett része. Már a felvigyázó hátának puszta látványa is boldogsággal tölti el a szívét, ahogy amaz utat tör előtte az ingoványon át. A fiú arcára lassanként szelíd, gyermeki mosoly ül, ahogy leveti magáról múltjának kínkeserves láncait, és visszatér fantáziabirodalma kalandos és kiismerhetetlen útvesztőibe.*
*Cerberumot egyedül csak az képes végérvényesen kizökkenteni, mikor Kilvard a könyvéről kérdezi.*
- Ez a könyv volt édesapám utolsó ajándéka számomra. *Feleli kissé gyászosan, majd visszacsúsztatja a kopott, fekete könyvet az övén lógó bőrtokba.*
- Tudja, Kilvard úr, én nem ismertem apámat. Édesanyám is csak elvétve mesélt róla. Kalandor volt, ehhez kétség sem férhet! *Jelenti ki büszkén a fél-elf.* Édesanyám is ezt mondta nekem gyermekkoromban. *Ismét elszomorodik, ahogy az anyjára gondol.*
- Ez az öreg könyv egyfajta utazónapló, amit édesapám készített a kalandjai során. A világ minden tájáról vannak benne feljegyzések! *A felhalmozott tudás gondolata és az apja iránt érzett tisztelet újra fellelkesíti, szemei szabályosan ragyognak.* Növények, állatok, egész városok rajzai, oldalakon átívelő részletes feljegyzésekkel! A Mágustorony saját fejezetet foglal el benne!
*Cerberum őszinte áhítattal beszél édesapja könyvéről. Mikor ezt teszi, a gondjai egy szempillantás alatt elillannak, helyüket átveszi a gyönyör és a csodálat.*
*Cerberum nehezen képes lépést tartani a fürge felvigyázóval. Nem is csoda, hiszen majd minden lépése mögött elővigyázatos számítások rejlenek, melyek segítségével próbálja a Kilvard által is hangoztatott véget minél inkább elkerülni; habár maga is tudja, hogy egyszer érte is eljön.*
*Hiába a felvigyázó baljóslatú szavai, az ifjú fél-elf biztonságban érzi magát a közelében. Tudja jól, hogy Kilvard könnyedén magára hagyhatná őt a mocsárban, csak szökkennie kéne egyet-kettőt, és már a nyomára sem bukkanhatna, mégis, mikor a köztük lévő távolság már-már számottevőnek mondható lenne, Kilvard mindig megtorpan, hogy bevárja fiatal kísérőjét. Ilyenkor Cerberum fontosnak érzi magát, ebben pedig már évek óta nem lehetett része. Már a felvigyázó hátának puszta látványa is boldogsággal tölti el a szívét, ahogy amaz utat tör előtte az ingoványon át. A fiú arcára lassanként szelíd, gyermeki mosoly ül, ahogy leveti magáról múltjának kínkeserves láncait, és visszatér fantáziabirodalma kalandos és kiismerhetetlen útvesztőibe.*
*Cerberumot egyedül csak az képes végérvényesen kizökkenteni, mikor Kilvard a könyvéről kérdezi.*
- Ez a könyv volt édesapám utolsó ajándéka számomra. *Feleli kissé gyászosan, majd visszacsúsztatja a kopott, fekete könyvet az övén lógó bőrtokba.*
- Tudja, Kilvard úr, én nem ismertem apámat. Édesanyám is csak elvétve mesélt róla. Kalandor volt, ehhez kétség sem férhet! *Jelenti ki büszkén a fél-elf.* Édesanyám is ezt mondta nekem gyermekkoromban. *Ismét elszomorodik, ahogy az anyjára gondol.*
- Ez az öreg könyv egyfajta utazónapló, amit édesapám készített a kalandjai során. A világ minden tájáról vannak benne feljegyzések! *A felhalmozott tudás gondolata és az apja iránt érzett tisztelet újra fellelkesíti, szemei szabályosan ragyognak.* Növények, állatok, egész városok rajzai, oldalakon átívelő részletes feljegyzésekkel! A Mágustorony saját fejezetet foglal el benne!
*Cerberum őszinte áhítattal beszél édesapja könyvéről. Mikor ezt teszi, a gondjai egy szempillantás alatt elillannak, helyüket átveszi a gyönyör és a csodálat.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:34:26
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:34:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Zarándok//
*Sértetten hümmög, mikor Nawanthiri (francba is név további részével) sietésre ösztönzi. Nem hiszi, hogy a lassan, de biztosan felgyülemlő fáradság annyira megjelenne lépéseiben, ráadásul alapból sem sétál annyira lassan! Lehet, hogy ahonnan a lány származik, ott naponta túrázzák be a fél földkerekséget, akkor is csak unalomból. De attól még ne keverje őt össze egy frissen előásott, fürge lábú elffel.*
~ Még hogy gyorsabban. Hordjon csak ő kilónyi fémet egész nap, akkor követelőzzön. ~ *Morog magában, miközben úgy-ahogy felgyorsítja lépteit. Amúgy sem túl dolgos szája itt csukva is marad egy jó ideig, míg folyó közelébe nem érnek. Szótlanul fürkész bármi hídszerűség után, itt akár egy rothadó fatörzzsel is megelégedne. Hiába. Nagyot sóhajtva kezd ő is testével küzdeni a folyással, már az ingovány könyörületlen nedvessége előtt is totálisan szétáztatva cipellőit. Bosszúsan is fújja ki a levegőt kitágult orrlikain keresztül, átkozva saját függőségét a folyamatos sétákhoz. A megfázást már nem kerülheti el.*
- Mondjuk. Egy pár napot már ott vendégeskedtem. Hangos környék. - *E felháborítóan rövid leírással tovább is vágtat, pillanatokban érződő percek alatt végre elhagyva a sötétedés miatt most fenyegetően föléjük tornyosuló lombokat. De a neheze csak most jön.
A mocsár.
A föld nyelje el azt a hatalmat, aki e geológiai hányást megteremtette. De, tekintve a hely természetét, valószínűleg ez is történt vele.
Nem is tanulmányozza a távolban felmerülhető látványosságokat, szeme rögtön a talajt kezdi el mustrálni.*
- Nézz magad elé. Keress fűcsomókat, szigeteket. Ne siess. - *E parancsnak hangzó tanácsokat kiadván szeme el is kezdi fürkészni a puhábbnak érződő talajt. Széles lépésekkel kezd járni helyenként, szilárd szigetnek használva a dudorodásokat, földhányásokat. Reméli, hogy útitársa követi példáját.
Ó, hogy mennyire gyűlöli a lápok maradéktalan ocsmányságát.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 21:38:40
*Sértetten hümmög, mikor Nawanthiri (francba is név további részével) sietésre ösztönzi. Nem hiszi, hogy a lassan, de biztosan felgyülemlő fáradság annyira megjelenne lépéseiben, ráadásul alapból sem sétál annyira lassan! Lehet, hogy ahonnan a lány származik, ott naponta túrázzák be a fél földkerekséget, akkor is csak unalomból. De attól még ne keverje őt össze egy frissen előásott, fürge lábú elffel.*
~ Még hogy gyorsabban. Hordjon csak ő kilónyi fémet egész nap, akkor követelőzzön. ~ *Morog magában, miközben úgy-ahogy felgyorsítja lépteit. Amúgy sem túl dolgos szája itt csukva is marad egy jó ideig, míg folyó közelébe nem érnek. Szótlanul fürkész bármi hídszerűség után, itt akár egy rothadó fatörzzsel is megelégedne. Hiába. Nagyot sóhajtva kezd ő is testével küzdeni a folyással, már az ingovány könyörületlen nedvessége előtt is totálisan szétáztatva cipellőit. Bosszúsan is fújja ki a levegőt kitágult orrlikain keresztül, átkozva saját függőségét a folyamatos sétákhoz. A megfázást már nem kerülheti el.*
- Mondjuk. Egy pár napot már ott vendégeskedtem. Hangos környék. - *E felháborítóan rövid leírással tovább is vágtat, pillanatokban érződő percek alatt végre elhagyva a sötétedés miatt most fenyegetően föléjük tornyosuló lombokat. De a neheze csak most jön.
A mocsár.
A föld nyelje el azt a hatalmat, aki e geológiai hányást megteremtette. De, tekintve a hely természetét, valószínűleg ez is történt vele.
Nem is tanulmányozza a távolban felmerülhető látványosságokat, szeme rögtön a talajt kezdi el mustrálni.*
- Nézz magad elé. Keress fűcsomókat, szigeteket. Ne siess. - *E parancsnak hangzó tanácsokat kiadván szeme el is kezdi fürkészni a puhábbnak érződő talajt. Széles lépésekkel kezd járni helyenként, szilárd szigetnek használva a dudorodásokat, földhányásokat. Reméli, hogy útitársa követi példáját.
Ó, hogy mennyire gyűlöli a lápok maradéktalan ocsmányságát.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 21:38:40
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:18:52
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:18:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren éjjel//
* Észre sem veszi, hogy elalszik. Ha rájönne rögvest fel is kelne, ha erőszakkal is kellene kényszerítenie rá a testét, mert amíg a többi nem alszik addig neki sem szabad. Azonban mintha a háta mögött történne az esemény, már a barlangban ül. Nem is igazán kérdőjelezi meg, hogy hol van. A bácsi jelenléte is természetesnek hat. A füst, ami gomolyogva orráig is elér ismerős illattal üdvözli őt. *
- Ismert más Maeririest is? - * kérdez rá kíváncsian. Azt hitte a szülei találták ki, soha nem kérdezte honnan, kitől van a neve. El sem gondolkodott rajta, s úgy tűnik nem is fog. A kérdésre haloványan elmosolyodik. *
- Ezias bácsi - * kezdi a tündér, mert ugye a nevet tudja a bemutatkozásból *- Nekem azon a napon a húgom helyett kellett volna meghalnom. Azóta minden egyes napom ajándék, amit Eeyrtől kaptam. Sőt, minden ember és egyéb faj akivel találkoztam, akiknek hasznára lehettem, akiket szerethettem óriási ajándék. Maga is az, meg Ahroius bácsi - * feláll és ha tud közelebb megy az öregúrhoz, hogy mellé telepedjen le. *
- Számomra lesz megtiszteltetés ha életemet a többiek védelméért áldozhatom fel - * mondja, szelíd mosollyal arcán. *
- Ne is búsuljon miattam hát - * teszi hozzá s ha szabad megfogja az öreg kezét amelyikben nem a pipa van és megszorítja. *
- Az életben sokkal több csoda van egy szürke tündéren kívül. De monddja, ha az én halálomat tudja, akkor azt is, hogy a többiek élete megmarad, azt is tudja? Mert nem halok meg csak úgy, élve sokat tudok segíteni és a végsőkig küzdeni akarok, hogy minden társam ép bőrrel megússza - * szemében szenvedély tüze lángol, talán éppoly parázslóan, ahogy az öreg pipája. Elvégre ez egy álom, még akár ez is megtörténhet benne. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 21:20:59
//A vulkánok hava, 6887, Oren éjjel//
* Észre sem veszi, hogy elalszik. Ha rájönne rögvest fel is kelne, ha erőszakkal is kellene kényszerítenie rá a testét, mert amíg a többi nem alszik addig neki sem szabad. Azonban mintha a háta mögött történne az esemény, már a barlangban ül. Nem is igazán kérdőjelezi meg, hogy hol van. A bácsi jelenléte is természetesnek hat. A füst, ami gomolyogva orráig is elér ismerős illattal üdvözli őt. *
- Ismert más Maeririest is? - * kérdez rá kíváncsian. Azt hitte a szülei találták ki, soha nem kérdezte honnan, kitől van a neve. El sem gondolkodott rajta, s úgy tűnik nem is fog. A kérdésre haloványan elmosolyodik. *
- Ezias bácsi - * kezdi a tündér, mert ugye a nevet tudja a bemutatkozásból *- Nekem azon a napon a húgom helyett kellett volna meghalnom. Azóta minden egyes napom ajándék, amit Eeyrtől kaptam. Sőt, minden ember és egyéb faj akivel találkoztam, akiknek hasznára lehettem, akiket szerethettem óriási ajándék. Maga is az, meg Ahroius bácsi - * feláll és ha tud közelebb megy az öregúrhoz, hogy mellé telepedjen le. *
- Számomra lesz megtiszteltetés ha életemet a többiek védelméért áldozhatom fel - * mondja, szelíd mosollyal arcán. *
- Ne is búsuljon miattam hát - * teszi hozzá s ha szabad megfogja az öreg kezét amelyikben nem a pipa van és megszorítja. *
- Az életben sokkal több csoda van egy szürke tündéren kívül. De monddja, ha az én halálomat tudja, akkor azt is, hogy a többiek élete megmarad, azt is tudja? Mert nem halok meg csak úgy, élve sokat tudok segíteni és a végsőkig küzdeni akarok, hogy minden társam ép bőrrel megússza - * szemében szenvedély tüze lángol, talán éppoly parázslóan, ahogy az öreg pipája. Elvégre ez egy álom, még akár ez is megtörténhet benne. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 21:20:59
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:52:35
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:52:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren éjjel//
*Kérdésre kérdés, s válaszra válasz. Tény, hogy furcsa játékot űz az élet, melynek minden egyes szakasza nem lehet ismert senki és semmi előtt. Van oly szelete az időnek, mely mindig egy kicsit a fáradt, hideg évszak ködébe vész, s van, mely kristálytisztán látszik, mint a városok közt megfeszülő hegyhát szikrázó, havas csúcsa, tiszta időben. Jó lenne ott most sétát tenni... nagyon jó lenne, belekapaszkodni a szélbe, s harapni a levegő kékjéből. Aztán persze az is tény, hogy az élet egy hatalmas játszótér. Persze nem különböző fajátékokkal, apró területtel, hol kis golyót vethet az embergyermek, hol szemüket takarva kezükkel bújócskázhat a kisebb, a nagyobbal... hol talán egykoron játszottak, most ott a hallottak szerint immár csupán rom, s elfeledett lélek tartozik. Furcsa játék az élet, vagy inkább csak színtér? Istenek, s entitások kedvelt játszótere? Annyi bizonyos, Ahroius hirtelen kapja oda fejét, mikor az egyik gyertya egy utolsót sercen az asztalon, majd kialszik, s hamarost követi egy másik. Laor, ahogyan felkarolja Carsaadit szomorú tekintetet csal arcára.*
- Ember, ork, gnóm, óriás, tündér, mélységi... egy a gyökér, csak sok az ág. *Vonja meg a vállát.* Hóhér valaha tán ember volt, tán nem. Talán praktikái tették azzá, ami most... talán mindenki előtt ott áll ez a lehetőség, kérdés, mire használja fel az erőt. *Halkan felsóhajt.* Vagy tán, az istenek is oly esendőek, akárcsak ti... s egy-egy kósza vita konfliktust eredményez, persze a játéktér, s a tét sokkal nagyobb. *Hallgat el aztán. Quantall tetoválására rápillant, s ismét bólint.*
- Anélkül tudtuk, hogy láttuk volna, mélységi... az, ki megelőzi a bajt, jelölt, s a jelölteket ismerni kell. A cél ugyanaz, mint mindig, s mint bárkinél. Hóhér célja nem emelkedik más célok fölé, s nem ereszkedik más célok alá, csupán a hatalom megszerzésének egy része ez, semmi más. Mit gondolsz? Van jó, vagy rossz isten? Eeyr, magasztos fénye világítja be az utat, rosszat, s jót egyaránt, de kell nekünk mindig a fény? Teysus, kinek az egyensúly a minden, de miért lenne baj, ha olykor a bal oldal súlyosabb lenne, mint a jobb? Miért nem jó, ha minden jó? Miért kell a rossz is? Sa'Thereth, a vér, s a hideg logika... vajon neki jó lenne, ha minden csupán rossz lenne? Élveteg játéka semmissé válna... ha minden rossz, minden áldozat, elveszik a gyönyör, elveszik a vér, elveszik az isten. Hogy Eeyr viszonzás nélkül segítene? Hát nem várja el a tiszteletet, s, hogy a fényt kövesd? Mit tesz azzal, ki nem követi? Tán tálcán kínálja neki is a barátságát? *Felnevet, mikor Sa'Thereth szövetsége kapcsán Quantall felfortyan.*
- Hát nem ellenségem ellensége, a legjobb barátom? *Kacsint a mélységire.* Minden entitás szemében csupán bogarak vagytok... teljesen mindegy, hogy hogyan nevezitek meg őket. Persze lehetnek kivételek... a gyökér terebélyes, s a törzs vastag, az ágak szerteágazóak, miért hiszed hát, hogy mindent ismersz, mi jelenleg is létezik, Quantall? Tán... *pillant Eziasra.* mi sem halandók vagyunk már... s a világok száma sokkal több, mint, amire gondolhatnál... tán van, hol az úgynevezett idő már sokkal előrébb jár, mint nálatok, ördöngős masinák, magasba szökő tornyok, még a Tűtoronynál is nagyobbak... hol az értelem nem áll meg csupán a gondolatnál, s a fájdalom nem egy létező fogalom. Vagy tán az istenek nem istenek, s az ember sem ember és a törpe sem törpe... *Kuncogva legyint, de nem szemrehányón, inkább csak fáradtan, aztán már némán figyeli Krestvir gondolatainak fizikai megnyilvánulását, arcán nem jelenik meg mosoly, tán látott már hasonlót, a gesztikuláció nagyban segítség, bár elsősorban a gondolatnak van hatalma, s a gesztus, csupán eszköz.*
- Vagy tán, az istenek várják el a segítséget, tőletek, harcos... erre még nem gondoltál? Vagy arra, hogy volt már, mikor segítettetek nekik, tudtotokon kívül? *Elfordul, s biccent, mikor ismét kérdés merül fel, mely közben türelmesen vár, majd válaszol.*
- Négy torony áll, mindegyik más-más állapotban. Sorban tűz, víz, föld, s az utolsó a levegő. Ezt a sorrendet kövessétek, a hatalmat ez a sorrend oltja ki... ha sikerrel jártok. *Bólint Frandr megjegyzésére.*
- Jó úton haladtok a sikerhez és a bukáshoz egyaránt, a fájdalom az, mi erőt adhat, s az emlékek azok, mik táplálhatják a reményt, s a keservet egyaránt.
*Az utolsó tagmondatnál megrándul szemöldöke, s Eziasra pillant, ki még mindig csak a lágyan lobogó tüzet figyeli szúrós, dús szemöldök alatt megbúvó tekintetével, csak egyetlen elkapott tizedmásodpercre pillant Laorra.*
- Az ellentétek olykor vonzzák, s erősítik egymást. Olykor tűzhöz is tűz kell, szélhez ellenszél... de a kristályokat nem fogjátok tudni összetörni acéllal... az máshoz fog kelleni, harcos. Sok... sok acél, bizony. Csak az működhet, minek működnie kell. *Bólint megerősítve az előbbi, kissé fanyar megjegyzést.*
- Jól látod, leány. Nem tudjuk, hogy mely varázslat szükséges... vagy egyáltalán, hogy kell-e hozzá varázslat, vagy, hogy mindhez kell-e. Az élet ellentétekre épül, a jó a rossz, a hideg, a meleg, a szeretet, a gyűlölet. Azt feltételezzük a kioltáshoz is hasonló kell... élethez halál, s halálhoz élet... *Elhallgat.* A tetthez áldozat, s az áldozathoz tett... *Nem folytatja, inkább poharába mereng.*
- A tudást az idő adta, s az idő veszi el, mint mindig, mióta világ a világ. A tornyok egymás után következnek, s a legnyugatibb az első. Egy szélesebb, kővel gazdagon szegélyezett út köti össze őket, akár egy szent helyet, hol összefut minden, nem téveszthetitek el, nem-nem, Drelm lánya Krestvir, ti nem. *Bólint, s arcán egy halovány, bátorító mosolynak szánt grimasz jelenik meg. Utolsó kérdésre csak felkuncog, s helyette, a tűz mellett merengő Ezias válaszol.*
- Mi nem megyünk... szükség van ránk, ha valami balul sül el, a határnak állnia kell, varázslónő... a határnak állnia kell, míg világ a világ, s míg akárcsak egy utolsót lélegzünk, nem omolhat le, mert Lanawinnak oda, s más jő el, mit fénynek, jónak keresve sem nevezhetnénk. *Zárja rövidre, s egy gallyat dob a tűzre, melybe hatalmas lángnyelvek kapnak bele szinte azonnal, száraz lehetett. Arcát megvilágítja, s a gondterhelt ráncok barázdái vastag árnyékot vetnek homlokán, s szemei alatt is, mint annak, ki már ezer éve nem pihente ki magát rendesen, ki mintha folyton készenlétben állna. Hogy ki, miben jártas, s ereje honnan eredeztethető, nem derül ki, mert a két férfi ismét hallgat, bár egy egymásra vettet kósza pillantásból kitűnhet, hogy egyezményes döntés született, egy kompromisszum, mely megmásíthatatlan.*
- Valamikor, valahol... *szólal meg Ezias, Farndr kérdésére.* oly fogalmak, melyeket csupán gondolkodó elme szült, s nem biztos, hogy van értelme, harcos. Mi az idő? S, mi lenne, ha nem lenne? Vajon, van-e olyan idő, melyre nem emlékszel? *Emeli fel tekintetét.* Vagy a súly, melyet rád helyezne oly elviselhetetlen lenne, hogy inkább a Csend, s az Üresség, mi a helyén tátong? Nem egyszerűbb volna? Minden, mi rossz, minden, mi kegyetlen, egyetlen szempillantás alatt eltűnne, anélkül, hogy számolná bárki, hány évszak telt el, vagy hányszor hunyt ki a nap? Vezetőtök tudna rá válaszolni... *pillant ismét, immár tán másodjára Laorra.* Ő pontosan tudja ezt... *kezdené, de Ahroius egyetlen hirtelen asztalra ejtett tenyérrel félbeszakítja.*
- Ezias...
- Miért? Hát nem lenne nyugodtabb, ha tudná? Nem lenne egyszerűbb az élet? Az idő... oly hömpölygő, oly forgatag, oly kiismerhetetlen, s oly gyorsan telik, ahogyan elvárják tőle... hisz csupán kreálmány... viszonyítási pont, semmi több. *Legyint szinte dühösen. Ahroius csak fejét csóválja, de nem szól tovább, inkább eme közjátékot semmisnek véve, poharába kortyol.*
- Tudtok hát, mindent, mi kell... s, mit nem, azt megtudjátok idővel... *Kuncog fel aztán, az időt kiejtve száján.* De az is lehet, már tudjátok, "régóta" tudjátok. *Sóhajt egyet.*
- Az éj nem oly hosszú, mint az elvárható, s a reggel, hamarabb jő, mint gondolnátok, az álmok egyeseknek terhesek lesznek, készüljetek fel. A sötét az elemük, a világosban gyengébbek, de tömegük változatlan, kérdés hány búvik elő, mikor megbolygatjátok a bolyt? *Biccent.*
- Készüljetek hát. *Néz körbe.* Akad hely mindenkinek. *Hallgat el, de, ha kérdés akad még, minden bizonnyal válaszol.*
//Alyo//
- A halál pont akkor jön, mikor jönnie kell, sem előbb, sem utóbb, s a sürgetés sem segít tudatának elviselésén. *Szól Ezias halkan, s figyeli, amint Alyo végül eszik, s iszik.*
- Tán te is kormos voltál egyszer... tán még most is az vagy... *mutat a lányra göcögve magában, s mélyen pipájába szív.*
- Hamarosan felébredsz, Radogenek lánya, de nem beszélhetsz erről senkinek, vagy küldetésetek eleve kudarcra ítéltetett, jól jegyezd meg. Utolsó falatokat eszed, s reggel nem fogsz éhezni, nem-nem, talán a kíváncsiság hajt majd. Talán tippelni fogsz, vajon mikor ér el a halál, de egy dolgot véss az eszedbe. *Bök a lány felé.*
- A levegő tornya felé vezessen utad, sehová máshová ne menj, s erről győzd meg a többieket is... muszáj, hogy megtedd, vagy mindenki meghal, kétkedés ne szabja meg utad. *Biccent aztán határozottan.*
- Van-e még kérdésed, leány, van-e mi még szívedet nyomja? *Kérdezi, s maga is vesz elő kenyeret, melyet falatozni kezd, kényelmesen hátradőlve.*
//Carsaadi//
*Mikor feje előrebukik, halkan koppan az asztalon, de nem fájdalmasan. Az álom íze oly csábító, oly finom, s teljes, mit nem élvezhet ki eléggé a tündérek lánya. Hisz annyira elfáradt, annyira nehéz már a való világ, álomba bújni, megmártózni benne, magunk köré ölelni... nincs is ennél tökéletesebb. Nem veszi észre, mikor Laor kezével illeti, s karjaiban viszi az egyszerű, bár puha és kényelmes ágyba, összeszorított szemei mögött a más kényelmébe burkolózik. A vánkos puha és hűvös, élvezettel fúrhatja bele arcát, s nem zavarja az sem, hogy álma oly hirtelen indul, mintha csak mindig erre várt volna. A barlang nem túl tágas, de nem is tűnik szűknek, s mindaddig kellemes félhomály uralkodik, míg túloldalán nem szív Ezias pipájába, s élesen felvillanó fénye nem világítja meg merengő arcát.*
- Maeriries... mily nemes, s mily régi név ez már, bár talán gyökere a feledés homályába merült, kedvesem... *Ha kinyitja apró szemeit, kedves tekinteteket láthat, bár messzebb, de a pipa fénye nem csal, a szeretetről. Azonban a mondandónak még nem szakad vége, csupán egy halk, füstöt közjáték az, mi szünetet csal az eddigi érces hanglejtésbe.*
- Holnap meg kell halnod leány, vajon készen állsz-e erre? *Kérdezi szomorúba boruló kifejezéssel, s mintha szeme sarkában lágy könnycsepp jelenne meg csillogva.*
- Oly gyönyörű vagy, s oly törékeny, oly egyedi lénye e világnak... oly kár érted... *Ereszkedik meg a válla.*
- Egyél... s kérdezz, ha kérdezned kell, de társaid élete múlik holnapi döntéseden, s az elhatározás perdöntő e helyzetben... vajon készen állsz-e rá? Vajon megéri-e, az áldozatot? *Kérdezi, s közben kenyeret és édesgyökért nyújt egy tányéron, illata fenséges, akár egy álomban, melyből soha nem akar felébredni a lélek... főleg, ha tudja, hogy tán az utolsó.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 21:02:26
//A vulkánok hava, 6887, Oren éjjel//
*Kérdésre kérdés, s válaszra válasz. Tény, hogy furcsa játékot űz az élet, melynek minden egyes szakasza nem lehet ismert senki és semmi előtt. Van oly szelete az időnek, mely mindig egy kicsit a fáradt, hideg évszak ködébe vész, s van, mely kristálytisztán látszik, mint a városok közt megfeszülő hegyhát szikrázó, havas csúcsa, tiszta időben. Jó lenne ott most sétát tenni... nagyon jó lenne, belekapaszkodni a szélbe, s harapni a levegő kékjéből. Aztán persze az is tény, hogy az élet egy hatalmas játszótér. Persze nem különböző fajátékokkal, apró területtel, hol kis golyót vethet az embergyermek, hol szemüket takarva kezükkel bújócskázhat a kisebb, a nagyobbal... hol talán egykoron játszottak, most ott a hallottak szerint immár csupán rom, s elfeledett lélek tartozik. Furcsa játék az élet, vagy inkább csak színtér? Istenek, s entitások kedvelt játszótere? Annyi bizonyos, Ahroius hirtelen kapja oda fejét, mikor az egyik gyertya egy utolsót sercen az asztalon, majd kialszik, s hamarost követi egy másik. Laor, ahogyan felkarolja Carsaadit szomorú tekintetet csal arcára.*
- Ember, ork, gnóm, óriás, tündér, mélységi... egy a gyökér, csak sok az ág. *Vonja meg a vállát.* Hóhér valaha tán ember volt, tán nem. Talán praktikái tették azzá, ami most... talán mindenki előtt ott áll ez a lehetőség, kérdés, mire használja fel az erőt. *Halkan felsóhajt.* Vagy tán, az istenek is oly esendőek, akárcsak ti... s egy-egy kósza vita konfliktust eredményez, persze a játéktér, s a tét sokkal nagyobb. *Hallgat el aztán. Quantall tetoválására rápillant, s ismét bólint.*
- Anélkül tudtuk, hogy láttuk volna, mélységi... az, ki megelőzi a bajt, jelölt, s a jelölteket ismerni kell. A cél ugyanaz, mint mindig, s mint bárkinél. Hóhér célja nem emelkedik más célok fölé, s nem ereszkedik más célok alá, csupán a hatalom megszerzésének egy része ez, semmi más. Mit gondolsz? Van jó, vagy rossz isten? Eeyr, magasztos fénye világítja be az utat, rosszat, s jót egyaránt, de kell nekünk mindig a fény? Teysus, kinek az egyensúly a minden, de miért lenne baj, ha olykor a bal oldal súlyosabb lenne, mint a jobb? Miért nem jó, ha minden jó? Miért kell a rossz is? Sa'Thereth, a vér, s a hideg logika... vajon neki jó lenne, ha minden csupán rossz lenne? Élveteg játéka semmissé válna... ha minden rossz, minden áldozat, elveszik a gyönyör, elveszik a vér, elveszik az isten. Hogy Eeyr viszonzás nélkül segítene? Hát nem várja el a tiszteletet, s, hogy a fényt kövesd? Mit tesz azzal, ki nem követi? Tán tálcán kínálja neki is a barátságát? *Felnevet, mikor Sa'Thereth szövetsége kapcsán Quantall felfortyan.*
- Hát nem ellenségem ellensége, a legjobb barátom? *Kacsint a mélységire.* Minden entitás szemében csupán bogarak vagytok... teljesen mindegy, hogy hogyan nevezitek meg őket. Persze lehetnek kivételek... a gyökér terebélyes, s a törzs vastag, az ágak szerteágazóak, miért hiszed hát, hogy mindent ismersz, mi jelenleg is létezik, Quantall? Tán... *pillant Eziasra.* mi sem halandók vagyunk már... s a világok száma sokkal több, mint, amire gondolhatnál... tán van, hol az úgynevezett idő már sokkal előrébb jár, mint nálatok, ördöngős masinák, magasba szökő tornyok, még a Tűtoronynál is nagyobbak... hol az értelem nem áll meg csupán a gondolatnál, s a fájdalom nem egy létező fogalom. Vagy tán az istenek nem istenek, s az ember sem ember és a törpe sem törpe... *Kuncogva legyint, de nem szemrehányón, inkább csak fáradtan, aztán már némán figyeli Krestvir gondolatainak fizikai megnyilvánulását, arcán nem jelenik meg mosoly, tán látott már hasonlót, a gesztikuláció nagyban segítség, bár elsősorban a gondolatnak van hatalma, s a gesztus, csupán eszköz.*
- Vagy tán, az istenek várják el a segítséget, tőletek, harcos... erre még nem gondoltál? Vagy arra, hogy volt már, mikor segítettetek nekik, tudtotokon kívül? *Elfordul, s biccent, mikor ismét kérdés merül fel, mely közben türelmesen vár, majd válaszol.*
- Négy torony áll, mindegyik más-más állapotban. Sorban tűz, víz, föld, s az utolsó a levegő. Ezt a sorrendet kövessétek, a hatalmat ez a sorrend oltja ki... ha sikerrel jártok. *Bólint Frandr megjegyzésére.*
- Jó úton haladtok a sikerhez és a bukáshoz egyaránt, a fájdalom az, mi erőt adhat, s az emlékek azok, mik táplálhatják a reményt, s a keservet egyaránt.
*Az utolsó tagmondatnál megrándul szemöldöke, s Eziasra pillant, ki még mindig csak a lágyan lobogó tüzet figyeli szúrós, dús szemöldök alatt megbúvó tekintetével, csak egyetlen elkapott tizedmásodpercre pillant Laorra.*
- Az ellentétek olykor vonzzák, s erősítik egymást. Olykor tűzhöz is tűz kell, szélhez ellenszél... de a kristályokat nem fogjátok tudni összetörni acéllal... az máshoz fog kelleni, harcos. Sok... sok acél, bizony. Csak az működhet, minek működnie kell. *Bólint megerősítve az előbbi, kissé fanyar megjegyzést.*
- Jól látod, leány. Nem tudjuk, hogy mely varázslat szükséges... vagy egyáltalán, hogy kell-e hozzá varázslat, vagy, hogy mindhez kell-e. Az élet ellentétekre épül, a jó a rossz, a hideg, a meleg, a szeretet, a gyűlölet. Azt feltételezzük a kioltáshoz is hasonló kell... élethez halál, s halálhoz élet... *Elhallgat.* A tetthez áldozat, s az áldozathoz tett... *Nem folytatja, inkább poharába mereng.*
- A tudást az idő adta, s az idő veszi el, mint mindig, mióta világ a világ. A tornyok egymás után következnek, s a legnyugatibb az első. Egy szélesebb, kővel gazdagon szegélyezett út köti össze őket, akár egy szent helyet, hol összefut minden, nem téveszthetitek el, nem-nem, Drelm lánya Krestvir, ti nem. *Bólint, s arcán egy halovány, bátorító mosolynak szánt grimasz jelenik meg. Utolsó kérdésre csak felkuncog, s helyette, a tűz mellett merengő Ezias válaszol.*
- Mi nem megyünk... szükség van ránk, ha valami balul sül el, a határnak állnia kell, varázslónő... a határnak állnia kell, míg világ a világ, s míg akárcsak egy utolsót lélegzünk, nem omolhat le, mert Lanawinnak oda, s más jő el, mit fénynek, jónak keresve sem nevezhetnénk. *Zárja rövidre, s egy gallyat dob a tűzre, melybe hatalmas lángnyelvek kapnak bele szinte azonnal, száraz lehetett. Arcát megvilágítja, s a gondterhelt ráncok barázdái vastag árnyékot vetnek homlokán, s szemei alatt is, mint annak, ki már ezer éve nem pihente ki magát rendesen, ki mintha folyton készenlétben állna. Hogy ki, miben jártas, s ereje honnan eredeztethető, nem derül ki, mert a két férfi ismét hallgat, bár egy egymásra vettet kósza pillantásból kitűnhet, hogy egyezményes döntés született, egy kompromisszum, mely megmásíthatatlan.*
- Valamikor, valahol... *szólal meg Ezias, Farndr kérdésére.* oly fogalmak, melyeket csupán gondolkodó elme szült, s nem biztos, hogy van értelme, harcos. Mi az idő? S, mi lenne, ha nem lenne? Vajon, van-e olyan idő, melyre nem emlékszel? *Emeli fel tekintetét.* Vagy a súly, melyet rád helyezne oly elviselhetetlen lenne, hogy inkább a Csend, s az Üresség, mi a helyén tátong? Nem egyszerűbb volna? Minden, mi rossz, minden, mi kegyetlen, egyetlen szempillantás alatt eltűnne, anélkül, hogy számolná bárki, hány évszak telt el, vagy hányszor hunyt ki a nap? Vezetőtök tudna rá válaszolni... *pillant ismét, immár tán másodjára Laorra.* Ő pontosan tudja ezt... *kezdené, de Ahroius egyetlen hirtelen asztalra ejtett tenyérrel félbeszakítja.*
- Ezias...
- Miért? Hát nem lenne nyugodtabb, ha tudná? Nem lenne egyszerűbb az élet? Az idő... oly hömpölygő, oly forgatag, oly kiismerhetetlen, s oly gyorsan telik, ahogyan elvárják tőle... hisz csupán kreálmány... viszonyítási pont, semmi több. *Legyint szinte dühösen. Ahroius csak fejét csóválja, de nem szól tovább, inkább eme közjátékot semmisnek véve, poharába kortyol.*
- Tudtok hát, mindent, mi kell... s, mit nem, azt megtudjátok idővel... *Kuncog fel aztán, az időt kiejtve száján.* De az is lehet, már tudjátok, "régóta" tudjátok. *Sóhajt egyet.*
- Az éj nem oly hosszú, mint az elvárható, s a reggel, hamarabb jő, mint gondolnátok, az álmok egyeseknek terhesek lesznek, készüljetek fel. A sötét az elemük, a világosban gyengébbek, de tömegük változatlan, kérdés hány búvik elő, mikor megbolygatjátok a bolyt? *Biccent.*
- Készüljetek hát. *Néz körbe.* Akad hely mindenkinek. *Hallgat el, de, ha kérdés akad még, minden bizonnyal válaszol.*
//Alyo//
- A halál pont akkor jön, mikor jönnie kell, sem előbb, sem utóbb, s a sürgetés sem segít tudatának elviselésén. *Szól Ezias halkan, s figyeli, amint Alyo végül eszik, s iszik.*
- Tán te is kormos voltál egyszer... tán még most is az vagy... *mutat a lányra göcögve magában, s mélyen pipájába szív.*
- Hamarosan felébredsz, Radogenek lánya, de nem beszélhetsz erről senkinek, vagy küldetésetek eleve kudarcra ítéltetett, jól jegyezd meg. Utolsó falatokat eszed, s reggel nem fogsz éhezni, nem-nem, talán a kíváncsiság hajt majd. Talán tippelni fogsz, vajon mikor ér el a halál, de egy dolgot véss az eszedbe. *Bök a lány felé.*
- A levegő tornya felé vezessen utad, sehová máshová ne menj, s erről győzd meg a többieket is... muszáj, hogy megtedd, vagy mindenki meghal, kétkedés ne szabja meg utad. *Biccent aztán határozottan.*
- Van-e még kérdésed, leány, van-e mi még szívedet nyomja? *Kérdezi, s maga is vesz elő kenyeret, melyet falatozni kezd, kényelmesen hátradőlve.*
//Carsaadi//
*Mikor feje előrebukik, halkan koppan az asztalon, de nem fájdalmasan. Az álom íze oly csábító, oly finom, s teljes, mit nem élvezhet ki eléggé a tündérek lánya. Hisz annyira elfáradt, annyira nehéz már a való világ, álomba bújni, megmártózni benne, magunk köré ölelni... nincs is ennél tökéletesebb. Nem veszi észre, mikor Laor kezével illeti, s karjaiban viszi az egyszerű, bár puha és kényelmes ágyba, összeszorított szemei mögött a más kényelmébe burkolózik. A vánkos puha és hűvös, élvezettel fúrhatja bele arcát, s nem zavarja az sem, hogy álma oly hirtelen indul, mintha csak mindig erre várt volna. A barlang nem túl tágas, de nem is tűnik szűknek, s mindaddig kellemes félhomály uralkodik, míg túloldalán nem szív Ezias pipájába, s élesen felvillanó fénye nem világítja meg merengő arcát.*
- Maeriries... mily nemes, s mily régi név ez már, bár talán gyökere a feledés homályába merült, kedvesem... *Ha kinyitja apró szemeit, kedves tekinteteket láthat, bár messzebb, de a pipa fénye nem csal, a szeretetről. Azonban a mondandónak még nem szakad vége, csupán egy halk, füstöt közjáték az, mi szünetet csal az eddigi érces hanglejtésbe.*
- Holnap meg kell halnod leány, vajon készen állsz-e erre? *Kérdezi szomorúba boruló kifejezéssel, s mintha szeme sarkában lágy könnycsepp jelenne meg csillogva.*
- Oly gyönyörű vagy, s oly törékeny, oly egyedi lénye e világnak... oly kár érted... *Ereszkedik meg a válla.*
- Egyél... s kérdezz, ha kérdezned kell, de társaid élete múlik holnapi döntéseden, s az elhatározás perdöntő e helyzetben... vajon készen állsz-e rá? Vajon megéri-e, az áldozatot? *Kérdezi, s közben kenyeret és édesgyökért nyújt egy tányéron, illata fenséges, akár egy álomban, melyből soha nem akar felébredni a lélek... főleg, ha tudja, hogy tán az utolsó.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 21:02:26
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-22 18:46:18
Üzenet elküldve: 2020-05-22 18:46:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao és a kerubi//
*A béke és nyugalom úgy száll el, ahogy jött és a varázslat a továbbiakban nem képes befolyásolni az úton állók érzelmeit és agresszióját. Roshnek szavakkal is a távolodók tudtára adja, hogy a továbbiakban is aranyat akar és ezért tettleg is fellépne. Amikor az ork megindul a kettős után, akkor az ezüstösen derengő alak nem ront rá, hanem ütemben elkezd hátrálni vele és kardját készenlétbe helyezve emeli fel. Nem támad, úgy tűnik, csak védekezik egyelőre.
Ordonok is megindulna, de Roshnek javaslatát figyelmen kívül hagyva nem íjjal, hanem fegyverrel támadna, miközben kutyája is nekiindul előre.
Isqeha és Xangjao nem jutnak messzire, csak pár lépésre az ezüstös szellemalaktól, amikor az orkok támadásba lendülnek. Az események alakulását látva a zsákjába nyúlna, hogy előhalásszon egy fiolát és azt felhasználva a fegyverére kenje, ám ehhez elég gyorsnak kellene lennie, hogy a Xangjaora támadó ork vagy a kutya támadását megelőzhesse. Isqeha pedig nem tudhatja, hogy milyen hatékonysággal tud védekezni a kerubi, így a mérget mindenképp felhasználja, bár nincs szabad keze, amivel kését előhúzhatná, de védekezni képes. Xangjao pedig a rá támadó kutyát szeretné újra ártalmatlanná tenni, mielőtt az belemarhatna.*
*Roshneknek útját állja a Kerubi, amikor meg akarja kerülni, hogy a hátráló kettősre támadjon, az ezüstösen derengő kard megemelkedik, a szablyát tartó kezet támadja. Ám az ork sikeresen hárítja a támadást és vissza is támad. A nyak támadható felület, hisz a Kerubi egy humanoid alkatú szellemalak. Ám a nyaka irányzott támadás elvásik a kerubi fegyverén.
Asema meglódul előre, megkerüli a Roshnekkel összecsapó kerubit és rátámad Xangjaora, miközben Isqeha a fegyverét keni fel méreggel. De a vén apó könnyedén kitér a harapás elől és visszatámad és az ütés vagy rúgás a mellette összecsattanó állkapocs alatt Asema lapockáján csattan, de ez még nem üti ki a kutyát.
Ordonok a vén apó elé lépő Isqehával találja szemben magát, aki védekezőn emeli fegyverét az ork támadása ellen. Isqehának nem sokon múlik, de sikerül hárítania az ork támadását, ezzel megvédi Xangjaot, akit a kutya is szorongat.*
//Összefoglalás//
*A kerubi összecsap Roshnekkel, miközben Asema, a kutya megkerüli őket és nekitámad Xangjaonak. A kutya támadása nem sikerül, de Xangjaoé igen, ám nem üti ki az ebet.
Közben Ordonok megkerüli a kerubit és Roshneket és rátámadna Xangjaora, de Isqehával találja szemben magát. Fegyvereik összecsapnak, de Isqeha megússza a támadást.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao és a kerubi//
*A béke és nyugalom úgy száll el, ahogy jött és a varázslat a továbbiakban nem képes befolyásolni az úton állók érzelmeit és agresszióját. Roshnek szavakkal is a távolodók tudtára adja, hogy a továbbiakban is aranyat akar és ezért tettleg is fellépne. Amikor az ork megindul a kettős után, akkor az ezüstösen derengő alak nem ront rá, hanem ütemben elkezd hátrálni vele és kardját készenlétbe helyezve emeli fel. Nem támad, úgy tűnik, csak védekezik egyelőre.
Ordonok is megindulna, de Roshnek javaslatát figyelmen kívül hagyva nem íjjal, hanem fegyverrel támadna, miközben kutyája is nekiindul előre.
Isqeha és Xangjao nem jutnak messzire, csak pár lépésre az ezüstös szellemalaktól, amikor az orkok támadásba lendülnek. Az események alakulását látva a zsákjába nyúlna, hogy előhalásszon egy fiolát és azt felhasználva a fegyverére kenje, ám ehhez elég gyorsnak kellene lennie, hogy a Xangjaora támadó ork vagy a kutya támadását megelőzhesse. Isqeha pedig nem tudhatja, hogy milyen hatékonysággal tud védekezni a kerubi, így a mérget mindenképp felhasználja, bár nincs szabad keze, amivel kését előhúzhatná, de védekezni képes. Xangjao pedig a rá támadó kutyát szeretné újra ártalmatlanná tenni, mielőtt az belemarhatna.*
*Roshneknek útját állja a Kerubi, amikor meg akarja kerülni, hogy a hátráló kettősre támadjon, az ezüstösen derengő kard megemelkedik, a szablyát tartó kezet támadja. Ám az ork sikeresen hárítja a támadást és vissza is támad. A nyak támadható felület, hisz a Kerubi egy humanoid alkatú szellemalak. Ám a nyaka irányzott támadás elvásik a kerubi fegyverén.
Asema meglódul előre, megkerüli a Roshnekkel összecsapó kerubit és rátámad Xangjaora, miközben Isqeha a fegyverét keni fel méreggel. De a vén apó könnyedén kitér a harapás elől és visszatámad és az ütés vagy rúgás a mellette összecsattanó állkapocs alatt Asema lapockáján csattan, de ez még nem üti ki a kutyát.
Ordonok a vén apó elé lépő Isqehával találja szemben magát, aki védekezőn emeli fegyverét az ork támadása ellen. Isqehának nem sokon múlik, de sikerül hárítania az ork támadását, ezzel megvédi Xangjaot, akit a kutya is szorongat.*
//Összefoglalás//
*A kerubi összecsap Roshnekkel, miközben Asema, a kutya megkerüli őket és nekitámad Xangjaonak. A kutya támadása nem sikerül, de Xangjaoé igen, ám nem üti ki az ebet.
Közben Ordonok megkerüli a kerubit és Roshneket és rátámadna Xangjaora, de Isqehával találja szemben magát. Fegyvereik összecsapnak, de Isqeha megússza a támadást.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-22 14:14:21
Üzenet elküldve: 2020-05-22 14:14:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
*Újfent a mocsárba van, de most már egyedül. Még a saját maguk által hagyott nyomokat is látja. Kicsit sajnálja, hogy az agyaras ott maradt a mágusnál, de ő nem állhat meg. Így is túlságosa sokáig pihentek a torony körül. Félő, hogy, ha nem igyekszik, akkor ráesteledik még a végén túlságosan is korán. Azt pedig nagyon nem szeretné ám. Az éjszakát jó lenne a Szántóföldeken tölteni és nem egy ilyen bűzös mocsárban. Sajnos viszont a lápos környezetben a haladás nem olyan egyszerű. Eszméletlenül lassan halad előre, mivel a ragadós sár erősen fogja a lábát. Ettől függetlenül megérte a ez a mai menet mivel láthatta a lebegő tornyot, bár be már nem merészekédet. Viszont menet közben azt tapasztalja, hogy a köd a szokványosnál is sötétebb lesz. Nem kell sokat agyalnia, hogy rájöjjön mi történik most. Bekövetkezik az amitől a legjobban félt. El kezd esteledni. Megszaporázza a lépteit már amennyire ez most tőle telik. Az éjszakai állatok hangjai lassan csatlakoznak a szűnni nem akaró békék koncertjéhez. Szerencsére a talaj kezd megszilárdulni a lába alatt. Érzi, hogy nemsokára kijut ebből a pokolból. Végül csak kiér és azt tapasztalja, hogy szinte rögtön este van. Még szeretne haladni valamennyit, ezért nem áll meg pihenni.*
*Újfent a mocsárba van, de most már egyedül. Még a saját maguk által hagyott nyomokat is látja. Kicsit sajnálja, hogy az agyaras ott maradt a mágusnál, de ő nem állhat meg. Így is túlságosa sokáig pihentek a torony körül. Félő, hogy, ha nem igyekszik, akkor ráesteledik még a végén túlságosan is korán. Azt pedig nagyon nem szeretné ám. Az éjszakát jó lenne a Szántóföldeken tölteni és nem egy ilyen bűzös mocsárban. Sajnos viszont a lápos környezetben a haladás nem olyan egyszerű. Eszméletlenül lassan halad előre, mivel a ragadós sár erősen fogja a lábát. Ettől függetlenül megérte a ez a mai menet mivel láthatta a lebegő tornyot, bár be már nem merészekédet. Viszont menet közben azt tapasztalja, hogy a köd a szokványosnál is sötétebb lesz. Nem kell sokat agyalnia, hogy rájöjjön mi történik most. Bekövetkezik az amitől a legjobban félt. El kezd esteledni. Megszaporázza a lépteit már amennyire ez most tőle telik. Az éjszakai állatok hangjai lassan csatlakoznak a szűnni nem akaró békék koncertjéhez. Szerencsére a talaj kezd megszilárdulni a lába alatt. Érzi, hogy nemsokára kijut ebből a pokolból. Végül csak kiér és azt tapasztalja, hogy szinte rögtön este van. Még szeretne haladni valamennyit, ezért nem áll meg pihenni.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:25:18
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:25:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Arca undorodottan elfacsarodik, miközben a szilárd és biztonságos talaj után egyre kezdi érezni a mocsár földjének visszataszító puhaságát. Lépései lelassulnak, igyekszik észrevenni az apróbb-nagyobb fűcsomókat, amik szigeteket jelentenek ebben a féltengerben. Egy utazó alapból sem töltene itt a kelleténél több időt, és ő még rá is tesz azzal, hogy majdnem ugrálgatva teszi meg a távolságot fűcsomó és fűcsomó közt. Igaz, a rajta lévő páncélzat enyhén szólva is megnehezíti az efféle manőverezést, de nincs éppen abban a hangulatban, hogy emiatt zavartassa magát. Minél előbb ki akar kerülni ebből a minden emlős által átkozott vidékből, és egy kis atlétika lenne az utolsó dolog, ami ebben megállítaná őt.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:08:31
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:08:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
* Isqhea varázsol megint egyet, amire egy ezüstös fényben tündöklő alak jelenik meg, aki a segítségükre siet. Így már jóval könnyebb dolguk van, mint eddig. A páncélos ork nem is tétlenkedik, hanem egyből ráront a fény lovagra. Xung egy dolgot nagyon megjegyez a martalóc kiáltásából. Az pedig a társa neve. Ha élve megússza a kalandot, akkor első dolga az lesz a városban, hogy bejelentést tegyen az elkövetőkről. A név nagy segítség lesz a beazonosításban majd. Viszont előbb túl kéne élni ezt a helyzetet. Az ork ráuszítja a kutyáját, de Xung azt reméli, hogy legalább egy kicsit fog tőle tartani az eb. Igyekszik újfent elbánni az állattal, bár tényleg sajnálja, hogy bántania kell, de ez szükség helyzet. Ha sikerülne elintéznie a kutyát, akkor társa segítségére sietne, hogy legyűrjék az íjászt végre és ezzel pontot tegyenek az ügy végére.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
* Isqhea varázsol megint egyet, amire egy ezüstös fényben tündöklő alak jelenik meg, aki a segítségükre siet. Így már jóval könnyebb dolguk van, mint eddig. A páncélos ork nem is tétlenkedik, hanem egyből ráront a fény lovagra. Xung egy dolgot nagyon megjegyez a martalóc kiáltásából. Az pedig a társa neve. Ha élve megússza a kalandot, akkor első dolga az lesz a városban, hogy bejelentést tegyen az elkövetőkről. A név nagy segítség lesz a beazonosításban majd. Viszont előbb túl kéne élni ezt a helyzetet. Az ork ráuszítja a kutyáját, de Xung azt reméli, hogy legalább egy kicsit fog tőle tartani az eb. Igyekszik újfent elbánni az állattal, bár tényleg sajnálja, hogy bántania kell, de ez szükség helyzet. Ha sikerülne elintéznie a kutyát, akkor társa segítségére sietne, hogy legyűrjék az íjászt végre és ezzel pontot tegyenek az ügy végére.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-20 18:06:35
Üzenet elküldve: 2020-05-20 18:06:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Quarea Cerberum//
-Jöjjön, fiatalúr, ne maradjon le! *Sebes léptekkel igyekszik átszelni az ingoványt. Oly sokszor tette meg e útvonalat, hogy szinte már nem is érdemes a lába elé néznie. Persze újdonsült útitársa figyelmét nem rest felhívni a mocsár veszélyeire.*
-Vigyázzon, mert egy rossz lépés, és többé nem látja a napvilágot! Nem egy utazó érte már itt el utazásának végállomását, ha érti, mire gondolok! *Megejt egy aprócska, joviális kacajt, miközben megtorpanva bevárja a fél-elfet, ha amaz esetleg lemaradt volna.*
-Hahh! Mert senki sem hallott róluk azelőtt! Jómagam is odalenn találkoztam velük, első ízből tapasztalhattam meg vendégszeretetüket. *Itt némileg kihúzza magát, majd nagyot ránt a vállán átvetett zsákon.*
-Persze Abogr mester előre látta jöttüket... Hatalmas mágus, a legnagyobbak egyike! Még ha olykor bohókás is kissé. Alighanem a korral jár. *Hümmögve vakarja meg az állán burjánzó sörtét, majd Cerberumhoz fordul.*
-Megtaníthatom a varázslás alapjaira is... Még ha ez hosszabb időt is vesz igénybe. De ha kitartó lesz, az eredmények is jönni fognak.
*Bólogat serényen, miközben újra nyakába veszi lábait.* -Az én mágiatudományom... a Föld. A leghatalmasabbik, úgy tartják számon. Elvégre mi erősebb a föld fundamentumánál? Nem fogja víz, tűz, nap vagy hold... Miféle könyv az, amit szorongat?
*Pillant szeme sarkából a fiatal férfira.*
-Jöjjön, fiatalúr, ne maradjon le! *Sebes léptekkel igyekszik átszelni az ingoványt. Oly sokszor tette meg e útvonalat, hogy szinte már nem is érdemes a lába elé néznie. Persze újdonsült útitársa figyelmét nem rest felhívni a mocsár veszélyeire.*
-Vigyázzon, mert egy rossz lépés, és többé nem látja a napvilágot! Nem egy utazó érte már itt el utazásának végállomását, ha érti, mire gondolok! *Megejt egy aprócska, joviális kacajt, miközben megtorpanva bevárja a fél-elfet, ha amaz esetleg lemaradt volna.*
-Hahh! Mert senki sem hallott róluk azelőtt! Jómagam is odalenn találkoztam velük, első ízből tapasztalhattam meg vendégszeretetüket. *Itt némileg kihúzza magát, majd nagyot ránt a vállán átvetett zsákon.*
-Persze Abogr mester előre látta jöttüket... Hatalmas mágus, a legnagyobbak egyike! Még ha olykor bohókás is kissé. Alighanem a korral jár. *Hümmögve vakarja meg az állán burjánzó sörtét, majd Cerberumhoz fordul.*
-Megtaníthatom a varázslás alapjaira is... Még ha ez hosszabb időt is vesz igénybe. De ha kitartó lesz, az eredmények is jönni fognak.
*Bólogat serényen, miközben újra nyakába veszi lábait.* -Az én mágiatudományom... a Föld. A leghatalmasabbik, úgy tartják számon. Elvégre mi erősebb a föld fundamentumánál? Nem fogja víz, tűz, nap vagy hold... Miféle könyv az, amit szorongat?
*Pillant szeme sarkából a fiatal férfira.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-20 15:51:36
Üzenet elküldve: 2020-05-20 15:51:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Gépies mozgás evés közben és enyhén tébolyult tekintet. Persze ebben a helyzetben ez elnézhető. Mind látták mi volt ott kint. Persze ettől még lehet kellemetlen a mélységi társasága most. Az a komolyság amivel nézi a többieket és az őrzőket. Ahogy minden elhangzott szót szinte magába szív. A tündér kérdése meglepi. Okos lány állapítja meg magában. Arra, hogy a neveket összekeverte egy elnézést kérő biccentést küld az adott irányba. Majd a félreértés is tisztázva lesz az öregekkel való kapcsolatáról. Aztán folytatódik a mese. Arra, hogy istenek segítettek nekik összébb szűkül a szeme és akaratlanul megvakarja a tetovált karját.*
~Véletlen lenne?~
*Azt, is tovább gondolja, hogy más létsíkok találkoztak korábban is a karaván pihenőben. Hallott legendákat a gömbszentélyről. Ha ez igaz akkor arra használták volna? Úgy tűnik az ő tudása a mágiáról tényleg nagyon kevés. Elméletben lehet más síkokra kapukat nyitni arról hallott már. De úgy, hogy megidéztek valamit. Például démonokat vagy hasonlókat. Hogy a gömbszentélyben mit csinálhattak abba bele se mer gondolni. Bár a Hold mágiából a kerubokról tud. Ez viszont csak feltételezés és nem is ide illik. Mondjuk a thargoknak kevesebb is elég volt ahhoz, hogy isteneket idézzenek a világra. Azon, hogy nem Sa'tereth volt aki a tornyokat építette meglepődik. Ahogy akkor is mikor elhangzik a Hóhér neve. A kapott leírástól pedig jól láthatóan elsápad és a szája is tátva marad. Figyelmét nem kerüli el az sem, hogy az öreg is kaphatott már a nyakába valami kellemetlen átkot, de a lényeg az elhangzottak többi része. Meg is remeg a hangja ahogy rákérdez.*
-De a... hatalma... Én*Felhúzza a karján a ruhát, hogy a tetoválása jól látható legyen.*Saját bőrömön tapasztaltam Theorekh az alvilág őrzőjének erejét mikor Wylnurana istennő kölcsönadta a hatalmát, hogy társaimmal megküzdjek vele. Láttam az istenek összecsapását is. Nem lehet ugye? Nem lehet, hogy van másik olyan? Ugye? Egy félisten erejével egy dombot elpusztítottam, egy isten úgy kapott fel egy hegyláncot mintha semmiség volna. Egy ember önmagában nem pusztíthatja el őket. A Hóhér is ilyen? Theorekh-et a csonttemetőben idézték meg. Ő onnan jött. A Hóhér vezette a sereget a karavánpihenő ellen. Az nem is Sa'tereth támadása volt?
*Kezd látszani rajta, hogy ez már lassan sok neki. Eddig is hatalmas felelősség volt rajta és folyamatos félelem és reménytelenség. De ha nem csak egy ilyen lény van aki el akarja pusztítani a világot. Sőt, nem is tudja mit akar. Idegesen rá is kérdez.*
-Egyáltalán mi a célja a Hóhérnak. Hallgattak úgyhogy Sa'tereth-ről jól mondtam. De ő mit akar? Áldozatokat, szolgákat, mit tenne ha hatalomra jutna?
*Az öregek sokat tudnak. Quantall eddig is tudta, hogy csak kapargatja az igazság felszínét és leginkább a sötétben tapogatózik, de most kirántották alóla a talajt. Egy újabb ellenség a világgal szemben, ami életképtelenül csak vergődik a saját mocskában. Naiv gyenge papok, lázadás, katonai erő szinte nincs is. És hogy mennyire fertőzöttek a felső vezetők még arról sincs a mélységinek fogalma, de úgy sejti túlságosan is. Tegnap még Naty-t ölelte és biztatta, hogy bármennyit is, de tegyen valamit a világért, ami az erejéből telik és most ez történik. Hirtelen megint minden sokkal sötétebb lesz. Fáradt is ehhez, de tudnia kell. A vezetőjük feltételezéséhez azért közbe szól.*
-Eeyr ahogy eddig tapasztaltam idealista. Szabadságot ad és segít az embereknek akkor is ha cserébe nem kap semmit. Ha valamire szüksége van és komoly előnye származik belőle, azt se veszi el hanem kéri. Lehet vele beszélni. Teysus érdekes. A saját céljait keresi és a zavarosban halászik. Annyira megbízható amennyire előnye származik belőle. Volt már, hogy megpróbált egy szolgája átverni és magának ellopni fontos tudást Sa'tereth ellen, de mikor lelepleztem, másnap egy másikat küldött hozzám, aki pénzt kínált és mint egy kufár úgy üzletelt. Óvatosan kell őt kezelni, de ha ügyesek vagyunk akár lehet hasznunkra a céljainkban. Viszont neki nem célja a világ védelme és az ilyen sötét lények elpusztítása. Bár talán nektek több információtok van róla. Hallottam, hogy mikor az istennőtök Drenule valamilyen mély álomba szenderült akkor hatalmát Amos Thenior-nak adta át, aki tudtommal Teysus félistenévé vállt.
*Meglepő miket nem tud ahhoz képest, hogy ő csak egy egyszerű vándorvarázsló, aki isteni kiválasztott és háborús hős meg még ki tudja mi.*
-Sa'tereth szövetsége viszont bocsáss meg a nyers fogalmazásért, de egy baromság. Mélységi vagyok és van tapasztalatom azokból a szövetségekből ahol egyik fél se nevezhető megbízhatónak. Ez is olyan lenne, csak annyi különbséggel, hogy Sa'tereth szemében mi csak bogarak vagyunk és a célja, hogy elpusztítson minket. Már csak azért is mert gondolom túl sokat tudunk már. Amihez meg is van a hatalma. Őszintén nem hiszem, hogy volna egyedül esélyünk halandóknak ellene ha csak nem találunk valami ismeretlen misztikus tudást, dobjuk el az önző céljainkat és szövetkezünk azokkal a halandótársainkkal is akiket amúgy békeidőben halomra ölünk és teszünk meg mindent az élet megmaradása érdekében. Ezen kívül, mint elhangzott Sa"tereth nem is egy ostoba alak. Azok akik őt szolgálják, csak a saját sírjukat ássák, még ha a hatalom vagy a félelem el is fedi előlük az igazságot. Ő nem szövetségeseket gyűjt hanem értelem nélküli szolgákat akiket irányít majd. A legveszélyesebb benne pedig, hogy ehhez kifinomult módszereket használ. Beférkőzik az ember fejébe és elveszi a céljait meg mindent amiért érdemes küzdenie. Hazaszeretet, család, barátság, hiúság, kapzsiság vagy csak a tudat, hogy egy világ által megvetett, kirekesztett mélységi vagy akihez mégis jó volt egy istennő és akinek az élete nem ér semmit úgyhogy nem kár érte. Ha kell csak azért ad valamit, hogy utána jobban fájjon ha elveszi. Ne becsüld le a Halál Urát akiről ez a címe hiába jól megragadja a felfoghatatlan erejét, de még így se írja le teljesen, hogy mennyire veszélyes is valójában.
*Sokat beszélt pedig nem tervezte. De nem akarná, hogy ostobaságot tegyenek a thargok akikben meg kell bíznia mint a világ megmaradásának talán egyik bástyáiban. Végig teljesen komolyan néz a vezető szemébe. Saját helyzetét és gondolatait csak azért dobta be mert úgy érezte ezt kell tennie, hogy megbízzon benne a harcos. Kicsit meg kell mutatnia magát és nem elég ha csak itt van és titokzatosan csak vándorvarázslónak hívja magát miközben előhúzogatja a képzeletbeli kalapjából a hihetetlen történeteket. Személyes kérdésére meglepő választ kap. Az a viharfelhő valaha ember volt? Látott már egy növényből álló félistent, aki szintén ember volt valamikor. De ez szinte hihetetlen. És egy ember képes volt olyan energiákat megmozgatni? Az őrzők tényleg veszélyesek. A kis versre úgy figyel oda a mélységi, mintha az élete múlna rajta és magában igyekszik minél jobban megjegyezni. Aztán egy másikkal rádupláz.*
-A következő támadás... más lesz.
Vannak, kik sötétben rejteznek.
Az erő és a fortély néha kéz a kézben jár, és ahol nem győzhetsz szemtől szemben, ott érdemes kicsit... csalni.
Ez dögletes, sokfejű szörnyeteg. Eddig négy fej nyilvánította ki hatalmát, az egyik itt van, hallottátok rikoltását ti is.
Északról jön Rémek Réme
Gazdája figyelme már átfordult Délre
Üllő s kalapács közt Thenior népe
Holtak szomjaznak az élő vérre.
A Pihenő alatt végső a menedék
De használni ne habozz, ha erőd már nem elég
de még van remény, van idő élni
összefogásban keresni, sötéttől nem félni.
Holtak teste por s hamu, értelmük fakó
Mögöttük az akarat egy, s örökkévaló
Hidra ellen úgy küzdj, hogy fejeit levágod
De ne feledd, csak egy az, mi elveszejti világod!
Pihenőnek népe soká ellen nem állhat
Időt és reményt ravaszságban találhat
De segíthet még a konok kiállás
Az utolsó vérig őrzött hadállás.
*Az utolsó korty teáját is megissza mert kiszáradt aztán összefoglalja a dolgot.*
-Összefogni, a sötét befolyás ellen puszta akarattal és reménnyel küzdeni és ravaszkodni. De az új hírek alapján mi a hidra? Vagy Sa'teret és a Hóhér is csak egy-egy fejet jelent?
*Nem véletlen, hogy nem tudja elengedni a dolgot. Régen nem hitt a jóslatokban, de már igen. Hisz benne, hogy létezik a sors. Talán furcsán fogalmaznak néha, de az igazság ezek mögött van. Az őrzőket mindenesetre sikerült megismernie. Vagyis a céljaikat és a hozzáállásukat a dolgokhoz. démonok leírására ismét csak fáradt, de erősen koncentráló tekintettel figyel. Képes lenne addig hallgatni a dolgokat míg le nem ájul a székről ha arról lenne szó. Viszont végül a többiek után csak egy dologra kérdez rá.*
-Szóval nem csak ártalmas dolgok vannak ott a kapun túl?
*Ezek után a tornyok következnek. Ez már bonyolultabb téma. A többiek inkább erről kérdezősködnek és talán jelenlegi feladatukhoz ez is a hasznosabb téma, de Quantall mint mindig már a jövőben jár. Viszont odafigyel erre is. Úgy tűnik saját mágikus tudása nem sokat fog érni. Régen az istenek előtt levegő mágus akart lenni, de már tényleg régen volt az. Akkor mikor a mélységi is Abogr mester elzárkózott kutatásait tartotta magához közelebbinek és nem is hitte volna, hogy valaha ilyen helyzetekbe fog keveredni. Elhagyja a vastag falakat és a könyvtár csendjét, hogy olyan kevés tudással amit szégyellni illene nagy dolgokat akarjon tenni. Viszont azoknak a mágiáknak az elméletével még tisztában van. A tharg vezetőjük gondolatai megmozgatják az ő agytekervényeit is bár a feje már túl fáradt a megerőltető munkához.*
-Úgy fogalmazott Ahorius úr, hogy a mi világunk mágiái ezek. Szóval idegen mágiákat nem keverve a témába ha tényleg csak a felsorolt négy mágiaággal kerülhetünk szembe akkor az ön logikája lehet, hogy megállja a helyét. Ha úgy alakul akkor egy próbát megér majd. Jó ötletnek tartom.
*Néz a kolléganőre, hogy megerősítse vagy megcáfolja. Lefeküdni úgy néz ki még nem fognak mert túl sok a megválaszolatlan kérdés és a válaszok újabb kérdéseket szülnek ahogy ez lenni szokott.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Gépies mozgás evés közben és enyhén tébolyult tekintet. Persze ebben a helyzetben ez elnézhető. Mind látták mi volt ott kint. Persze ettől még lehet kellemetlen a mélységi társasága most. Az a komolyság amivel nézi a többieket és az őrzőket. Ahogy minden elhangzott szót szinte magába szív. A tündér kérdése meglepi. Okos lány állapítja meg magában. Arra, hogy a neveket összekeverte egy elnézést kérő biccentést küld az adott irányba. Majd a félreértés is tisztázva lesz az öregekkel való kapcsolatáról. Aztán folytatódik a mese. Arra, hogy istenek segítettek nekik összébb szűkül a szeme és akaratlanul megvakarja a tetovált karját.*
~Véletlen lenne?~
*Azt, is tovább gondolja, hogy más létsíkok találkoztak korábban is a karaván pihenőben. Hallott legendákat a gömbszentélyről. Ha ez igaz akkor arra használták volna? Úgy tűnik az ő tudása a mágiáról tényleg nagyon kevés. Elméletben lehet más síkokra kapukat nyitni arról hallott már. De úgy, hogy megidéztek valamit. Például démonokat vagy hasonlókat. Hogy a gömbszentélyben mit csinálhattak abba bele se mer gondolni. Bár a Hold mágiából a kerubokról tud. Ez viszont csak feltételezés és nem is ide illik. Mondjuk a thargoknak kevesebb is elég volt ahhoz, hogy isteneket idézzenek a világra. Azon, hogy nem Sa'tereth volt aki a tornyokat építette meglepődik. Ahogy akkor is mikor elhangzik a Hóhér neve. A kapott leírástól pedig jól láthatóan elsápad és a szája is tátva marad. Figyelmét nem kerüli el az sem, hogy az öreg is kaphatott már a nyakába valami kellemetlen átkot, de a lényeg az elhangzottak többi része. Meg is remeg a hangja ahogy rákérdez.*
-De a... hatalma... Én*Felhúzza a karján a ruhát, hogy a tetoválása jól látható legyen.*Saját bőrömön tapasztaltam Theorekh az alvilág őrzőjének erejét mikor Wylnurana istennő kölcsönadta a hatalmát, hogy társaimmal megküzdjek vele. Láttam az istenek összecsapását is. Nem lehet ugye? Nem lehet, hogy van másik olyan? Ugye? Egy félisten erejével egy dombot elpusztítottam, egy isten úgy kapott fel egy hegyláncot mintha semmiség volna. Egy ember önmagában nem pusztíthatja el őket. A Hóhér is ilyen? Theorekh-et a csonttemetőben idézték meg. Ő onnan jött. A Hóhér vezette a sereget a karavánpihenő ellen. Az nem is Sa'tereth támadása volt?
*Kezd látszani rajta, hogy ez már lassan sok neki. Eddig is hatalmas felelősség volt rajta és folyamatos félelem és reménytelenség. De ha nem csak egy ilyen lény van aki el akarja pusztítani a világot. Sőt, nem is tudja mit akar. Idegesen rá is kérdez.*
-Egyáltalán mi a célja a Hóhérnak. Hallgattak úgyhogy Sa'tereth-ről jól mondtam. De ő mit akar? Áldozatokat, szolgákat, mit tenne ha hatalomra jutna?
*Az öregek sokat tudnak. Quantall eddig is tudta, hogy csak kapargatja az igazság felszínét és leginkább a sötétben tapogatózik, de most kirántották alóla a talajt. Egy újabb ellenség a világgal szemben, ami életképtelenül csak vergődik a saját mocskában. Naiv gyenge papok, lázadás, katonai erő szinte nincs is. És hogy mennyire fertőzöttek a felső vezetők még arról sincs a mélységinek fogalma, de úgy sejti túlságosan is. Tegnap még Naty-t ölelte és biztatta, hogy bármennyit is, de tegyen valamit a világért, ami az erejéből telik és most ez történik. Hirtelen megint minden sokkal sötétebb lesz. Fáradt is ehhez, de tudnia kell. A vezetőjük feltételezéséhez azért közbe szól.*
-Eeyr ahogy eddig tapasztaltam idealista. Szabadságot ad és segít az embereknek akkor is ha cserébe nem kap semmit. Ha valamire szüksége van és komoly előnye származik belőle, azt se veszi el hanem kéri. Lehet vele beszélni. Teysus érdekes. A saját céljait keresi és a zavarosban halászik. Annyira megbízható amennyire előnye származik belőle. Volt már, hogy megpróbált egy szolgája átverni és magának ellopni fontos tudást Sa'tereth ellen, de mikor lelepleztem, másnap egy másikat küldött hozzám, aki pénzt kínált és mint egy kufár úgy üzletelt. Óvatosan kell őt kezelni, de ha ügyesek vagyunk akár lehet hasznunkra a céljainkban. Viszont neki nem célja a világ védelme és az ilyen sötét lények elpusztítása. Bár talán nektek több információtok van róla. Hallottam, hogy mikor az istennőtök Drenule valamilyen mély álomba szenderült akkor hatalmát Amos Thenior-nak adta át, aki tudtommal Teysus félistenévé vállt.
*Meglepő miket nem tud ahhoz képest, hogy ő csak egy egyszerű vándorvarázsló, aki isteni kiválasztott és háborús hős meg még ki tudja mi.*
-Sa'tereth szövetsége viszont bocsáss meg a nyers fogalmazásért, de egy baromság. Mélységi vagyok és van tapasztalatom azokból a szövetségekből ahol egyik fél se nevezhető megbízhatónak. Ez is olyan lenne, csak annyi különbséggel, hogy Sa'tereth szemében mi csak bogarak vagyunk és a célja, hogy elpusztítson minket. Már csak azért is mert gondolom túl sokat tudunk már. Amihez meg is van a hatalma. Őszintén nem hiszem, hogy volna egyedül esélyünk halandóknak ellene ha csak nem találunk valami ismeretlen misztikus tudást, dobjuk el az önző céljainkat és szövetkezünk azokkal a halandótársainkkal is akiket amúgy békeidőben halomra ölünk és teszünk meg mindent az élet megmaradása érdekében. Ezen kívül, mint elhangzott Sa"tereth nem is egy ostoba alak. Azok akik őt szolgálják, csak a saját sírjukat ássák, még ha a hatalom vagy a félelem el is fedi előlük az igazságot. Ő nem szövetségeseket gyűjt hanem értelem nélküli szolgákat akiket irányít majd. A legveszélyesebb benne pedig, hogy ehhez kifinomult módszereket használ. Beférkőzik az ember fejébe és elveszi a céljait meg mindent amiért érdemes küzdenie. Hazaszeretet, család, barátság, hiúság, kapzsiság vagy csak a tudat, hogy egy világ által megvetett, kirekesztett mélységi vagy akihez mégis jó volt egy istennő és akinek az élete nem ér semmit úgyhogy nem kár érte. Ha kell csak azért ad valamit, hogy utána jobban fájjon ha elveszi. Ne becsüld le a Halál Urát akiről ez a címe hiába jól megragadja a felfoghatatlan erejét, de még így se írja le teljesen, hogy mennyire veszélyes is valójában.
*Sokat beszélt pedig nem tervezte. De nem akarná, hogy ostobaságot tegyenek a thargok akikben meg kell bíznia mint a világ megmaradásának talán egyik bástyáiban. Végig teljesen komolyan néz a vezető szemébe. Saját helyzetét és gondolatait csak azért dobta be mert úgy érezte ezt kell tennie, hogy megbízzon benne a harcos. Kicsit meg kell mutatnia magát és nem elég ha csak itt van és titokzatosan csak vándorvarázslónak hívja magát miközben előhúzogatja a képzeletbeli kalapjából a hihetetlen történeteket. Személyes kérdésére meglepő választ kap. Az a viharfelhő valaha ember volt? Látott már egy növényből álló félistent, aki szintén ember volt valamikor. De ez szinte hihetetlen. És egy ember képes volt olyan energiákat megmozgatni? Az őrzők tényleg veszélyesek. A kis versre úgy figyel oda a mélységi, mintha az élete múlna rajta és magában igyekszik minél jobban megjegyezni. Aztán egy másikkal rádupláz.*
-A következő támadás... más lesz.
Vannak, kik sötétben rejteznek.
Az erő és a fortély néha kéz a kézben jár, és ahol nem győzhetsz szemtől szemben, ott érdemes kicsit... csalni.
Ez dögletes, sokfejű szörnyeteg. Eddig négy fej nyilvánította ki hatalmát, az egyik itt van, hallottátok rikoltását ti is.
Északról jön Rémek Réme
Gazdája figyelme már átfordult Délre
Üllő s kalapács közt Thenior népe
Holtak szomjaznak az élő vérre.
A Pihenő alatt végső a menedék
De használni ne habozz, ha erőd már nem elég
de még van remény, van idő élni
összefogásban keresni, sötéttől nem félni.
Holtak teste por s hamu, értelmük fakó
Mögöttük az akarat egy, s örökkévaló
Hidra ellen úgy küzdj, hogy fejeit levágod
De ne feledd, csak egy az, mi elveszejti világod!
Pihenőnek népe soká ellen nem állhat
Időt és reményt ravaszságban találhat
De segíthet még a konok kiállás
Az utolsó vérig őrzött hadállás.
*Az utolsó korty teáját is megissza mert kiszáradt aztán összefoglalja a dolgot.*
-Összefogni, a sötét befolyás ellen puszta akarattal és reménnyel küzdeni és ravaszkodni. De az új hírek alapján mi a hidra? Vagy Sa'teret és a Hóhér is csak egy-egy fejet jelent?
*Nem véletlen, hogy nem tudja elengedni a dolgot. Régen nem hitt a jóslatokban, de már igen. Hisz benne, hogy létezik a sors. Talán furcsán fogalmaznak néha, de az igazság ezek mögött van. Az őrzőket mindenesetre sikerült megismernie. Vagyis a céljaikat és a hozzáállásukat a dolgokhoz. démonok leírására ismét csak fáradt, de erősen koncentráló tekintettel figyel. Képes lenne addig hallgatni a dolgokat míg le nem ájul a székről ha arról lenne szó. Viszont végül a többiek után csak egy dologra kérdez rá.*
-Szóval nem csak ártalmas dolgok vannak ott a kapun túl?
*Ezek után a tornyok következnek. Ez már bonyolultabb téma. A többiek inkább erről kérdezősködnek és talán jelenlegi feladatukhoz ez is a hasznosabb téma, de Quantall mint mindig már a jövőben jár. Viszont odafigyel erre is. Úgy tűnik saját mágikus tudása nem sokat fog érni. Régen az istenek előtt levegő mágus akart lenni, de már tényleg régen volt az. Akkor mikor a mélységi is Abogr mester elzárkózott kutatásait tartotta magához közelebbinek és nem is hitte volna, hogy valaha ilyen helyzetekbe fog keveredni. Elhagyja a vastag falakat és a könyvtár csendjét, hogy olyan kevés tudással amit szégyellni illene nagy dolgokat akarjon tenni. Viszont azoknak a mágiáknak az elméletével még tisztában van. A tharg vezetőjük gondolatai megmozgatják az ő agytekervényeit is bár a feje már túl fáradt a megerőltető munkához.*
-Úgy fogalmazott Ahorius úr, hogy a mi világunk mágiái ezek. Szóval idegen mágiákat nem keverve a témába ha tényleg csak a felsorolt négy mágiaággal kerülhetünk szembe akkor az ön logikája lehet, hogy megállja a helyét. Ha úgy alakul akkor egy próbát megér majd. Jó ötletnek tartom.
*Néz a kolléganőre, hogy megerősítse vagy megcáfolja. Lefeküdni úgy néz ki még nem fognak mert túl sok a megválaszolatlan kérdés és a válaszok újabb kérdéseket szülnek ahogy ez lenni szokott.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-20 11:23:08
Üzenet elküldve: 2020-05-20 11:23:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Maga a mágus is elámul, ahogy Eeyr ezüstösen fénylő hírnöke karddal a kezében, testet öltve megjelenik.
Ám csak pár lépést tehetnek: a két orkot nem tántorítja el a fénylő kerub, az ostobábbik neki támad a szellemalaknak, acsarogva végképp a vesztüket kívánva most már, társát biztatva.
A kutya és gazdája pedig megpróbálja kikerülni a fényharcost, és a fegyvertelen apóra támadni.
Ha ez sikerül, és nem hiúsul meg a gonosz támadás szándéka a kerub képezte védvonalon, Isqeha kihasználja az értékes pillanatokat, amit a közéjük magasodó fényalak okoz, és mélyen zsákjába nyúlva előrántja tarisznyájából a fegyverméreg fiolát, gyors mozdulattal feltépve és végigkenve a Vadhorgász ragacsos, mérgező kenőcsével hosszú vadászkésének élét, közben árgus szemmel figyelve a történéseket.
S ha az ork az apóra támad, nem rest társa védelmére kelni, és megpróbálja feltartóztatni a rövidkardjával támadó orkot, igyekezve elhárítani és megakasztani az érkező támadást a magasra emelt fénykarddal, főként ha az apónak meggyűlik a baja a gonosz mód rájuk uszított kutyával, amelyet Isqeha csak szánni tud.
De rögtön ezután rá is támad a zöldbőrűre, ha teheti, hosszúkésével a kardot tartó kézre csapva le, amilyen gyorsan csak bír, igyekezve megsebezni azt, ha csak egyetlen vágás erejéig!
S ha tud, a fénykarddal nem csak védekezik: keményen próbál lesújtani végül még azzal is, az íjész bal combjára irányítva oldalról egyetlen csapást, azon igyekezve, hogy a nála lévő, használatlan íját is tönkretegye ezzel.
Ám ha az ork nem tud átjutni a fényszolga védvonalán, Isqeha minden erejével azon van, hogy egyre távolabb kerüljenek mindketten a helytől, közben hátra-hátrapillantva, mire mennek azok ketten. Csak a kutya ellen védekezik késével, szánva eközben a jószágot, ha az fenyegetést jelentene számukra, és akadályozná őket az előrejutásban.*
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*Maga a mágus is elámul, ahogy Eeyr ezüstösen fénylő hírnöke karddal a kezében, testet öltve megjelenik.
Ám csak pár lépést tehetnek: a két orkot nem tántorítja el a fénylő kerub, az ostobábbik neki támad a szellemalaknak, acsarogva végképp a vesztüket kívánva most már, társát biztatva.
A kutya és gazdája pedig megpróbálja kikerülni a fényharcost, és a fegyvertelen apóra támadni.
Ha ez sikerül, és nem hiúsul meg a gonosz támadás szándéka a kerub képezte védvonalon, Isqeha kihasználja az értékes pillanatokat, amit a közéjük magasodó fényalak okoz, és mélyen zsákjába nyúlva előrántja tarisznyájából a fegyverméreg fiolát, gyors mozdulattal feltépve és végigkenve a Vadhorgász ragacsos, mérgező kenőcsével hosszú vadászkésének élét, közben árgus szemmel figyelve a történéseket.
S ha az ork az apóra támad, nem rest társa védelmére kelni, és megpróbálja feltartóztatni a rövidkardjával támadó orkot, igyekezve elhárítani és megakasztani az érkező támadást a magasra emelt fénykarddal, főként ha az apónak meggyűlik a baja a gonosz mód rájuk uszított kutyával, amelyet Isqeha csak szánni tud.
De rögtön ezután rá is támad a zöldbőrűre, ha teheti, hosszúkésével a kardot tartó kézre csapva le, amilyen gyorsan csak bír, igyekezve megsebezni azt, ha csak egyetlen vágás erejéig!
S ha tud, a fénykarddal nem csak védekezik: keményen próbál lesújtani végül még azzal is, az íjész bal combjára irányítva oldalról egyetlen csapást, azon igyekezve, hogy a nála lévő, használatlan íját is tönkretegye ezzel.
Ám ha az ork nem tud átjutni a fényszolga védvonalán, Isqeha minden erejével azon van, hogy egyre távolabb kerüljenek mindketten a helytől, közben hátra-hátrapillantva, mire mennek azok ketten. Csak a kutya ellen védekezik késével, szánva eközben a jószágot, ha az fenyegetést jelentene számukra, és akadályozná őket az előrejutásban.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-19 13:15:34
Üzenet elküldve: 2020-05-19 13:15:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt, de orkok az úton//
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*A kerubi megjelenésére csak felsóhajt. három a kettő ellenben még elbírtak volna velük, de így már nem bízik a győzelemben. Mindenesetre követi a parancsot, megpróbál rátámadni Xungjaora. Lőni nem fog tudni, az öreg még túl közel van. Kutyája ezt látva ugyancsak felpattan és támadásba lendül, a kerubit megkerülve megpróbálja gazdája célpontját megmarni.
Ha ellenfele megpróbálnak elindulni az úton akkor ezt tükrözve ő is hátrál. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elmenjenek.*
- Sajnos ahogy társam említette: ezt nem ússzátok meg ilyen olcsón.
//Roshnek, Ordonok, Isqeha, Xungjao//
*A kerubi megjelenésére csak felsóhajt. három a kettő ellenben még elbírtak volna velük, de így már nem bízik a győzelemben. Mindenesetre követi a parancsot, megpróbál rátámadni Xungjaora. Lőni nem fog tudni, az öreg még túl közel van. Kutyája ezt látva ugyancsak felpattan és támadásba lendül, a kerubit megkerülve megpróbálja gazdája célpontját megmarni.
Ha ellenfele megpróbálnak elindulni az úton akkor ezt tükrözve ő is hátrál. Nem fogja hagyni, hogy csak úgy elmenjenek.*
- Sajnos ahogy társam említette: ezt nem ússzátok meg ilyen olcsón.
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-18 18:09:34
Üzenet elküldve: 2020-05-18 18:09:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
- Nagyon nagy lehetett az a fáradság, ha azt láttatta velem, hogy hatalmas és éhes giliszta fején lovagolok.
*Természetesen visszafelesel, mert azt mégsem fogja elismerni, hogy Quantall bemutatkozása elkerülte a figyelmét. Ezzel együtt nem ellenséges, támadó élű a hangja, inkább csak finoman csipkelődő. A pihenésre való felhívásra is csak legyint egyet. Előbb a többiek. Mert akkorának még nem érzi a barátságot, hogy mindannyiuk egyszerre térjen nyugovóra itt. Talán az ezt követő magyarázat, de inkább tényleg a fáradtság felel azért, hogy Riri is a fokozatosság elvét követi és jó példával elől járva elsőnek biccent el. Laor amúgy sem a marcona harcos archetípusa, el is mosolyodik a látványra, aztán tőle telhető óvatossággal nyalábolja fel a tündért az asztal mellől, hogy a legközelebbi üres ágyba fektesse.*
- Ha jól értem *szólal meg közben, hangját ösztönösen halkabbra fogva* ez a Hóhér nem isten. De nem is ember.
*Megrántja a vállát.*
- Vagy elf, óriás, gnóm és a többi. De mégis természetfölötti dolgokra képes, még ha csak nagy nehézségek árán és korlátozottan is.
*Az ágyba feketei a tündért, aztán visszafordul a többiek felé, karjait összefonva mellkasa előtt.*
- Csak hallomásból ismerem a Mágustorony fura urát és amit tudok róla az sem sok, de első hallásra úgy tűnik nekem, mintha Abogr ellenpárja lenne. Akkor pedig vagy az ő, vagy az istenek segítségére lenne szükségünk. De talán őt nem érdekli annyira ez az egész, hogy személyesen tegyen valamit. Eeyr vagy Teysus inkább csak örülhet annak, ha valaki sikerrel lép fel Sa'Tereth konkurenciájaként, hiszen ezzel a sötét istent gyengíti. Ebben az esetben viszont azt kell mondanom, hogy Sa'Tereth-től remélhetnénk a legtöbbet. Persze ha úgy van ahogy mondod *néz az Ahroius nevezetűre* akkor ez csak elmélet. Bár nehezen fogom fel, hogy miként lehet olyan szeglete Lanawinnek, ahol valamely istennek ne lenne hatalma.
*Azután a tornyokról következő előadást hallgatja végig és bár már az elején lenne egy egyszerű és hatékony elképzelése arról, hogy miként semmisíthetnék meg őket, van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez nem lesz ennyire könnyű. És valóban. De azért csak megkérdezi.*
- Ha már acél, sok acél kell ide... *szólal meg kis mosollyal* Akkor nem lehetne azokat a kristályokat egyszerűen összetörni? Frandr fokosa pont alkalmas lenne rá.
*De ezt csak valami tréfának szánta, talán a feszült hangulat enyhítésére, legyint is egyet. De továbbgondolja a dolgot.*
- Szóval azt mondod... *kezd neki újra lassan, mint aki épp most találja ki mit szeretne mondani* négy elem kell a rés nyitva tartásához. Bár mit sem értek a mágiához, de úgy tűnik logikusnak, hogy mind a négy elemnek szentelt az a Hóhér egy tornyot. A tűznek, a víznek, a földnek, a levegőnek. És ha mágia kell az elpusztításukhoz, akkor...
*Most már Krestvirre és a mélységire néz, mint mágiába jártasakra, hogy ők támasszák alá vagy cáfolják meg elméletét.*
- A víz kioltja a tüzet, a tűz párává, láthatatlanná teszi a vizet. A levegő, a szél elhordja a homokot, de a legnagyobb orkán is megakad a hegyen. Tűznek víz, víznek tűz. Levegőnek föld, földnek levegő.
*Kicsit elhallgat, mert úgy érzi, hogy olyasmibe kontárkodott bele amihez nem ért. Példának okáért ő sem örülne neki, ha a mágusok adnának tippeket hadi taktikára. Kicsit elhúzza a száját és furcsán bizonytalanul teszi fel a kérdést.*
- Ez működhet?
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
- Nagyon nagy lehetett az a fáradság, ha azt láttatta velem, hogy hatalmas és éhes giliszta fején lovagolok.
*Természetesen visszafelesel, mert azt mégsem fogja elismerni, hogy Quantall bemutatkozása elkerülte a figyelmét. Ezzel együtt nem ellenséges, támadó élű a hangja, inkább csak finoman csipkelődő. A pihenésre való felhívásra is csak legyint egyet. Előbb a többiek. Mert akkorának még nem érzi a barátságot, hogy mindannyiuk egyszerre térjen nyugovóra itt. Talán az ezt követő magyarázat, de inkább tényleg a fáradtság felel azért, hogy Riri is a fokozatosság elvét követi és jó példával elől járva elsőnek biccent el. Laor amúgy sem a marcona harcos archetípusa, el is mosolyodik a látványra, aztán tőle telhető óvatossággal nyalábolja fel a tündért az asztal mellől, hogy a legközelebbi üres ágyba fektesse.*
- Ha jól értem *szólal meg közben, hangját ösztönösen halkabbra fogva* ez a Hóhér nem isten. De nem is ember.
*Megrántja a vállát.*
- Vagy elf, óriás, gnóm és a többi. De mégis természetfölötti dolgokra képes, még ha csak nagy nehézségek árán és korlátozottan is.
*Az ágyba feketei a tündért, aztán visszafordul a többiek felé, karjait összefonva mellkasa előtt.*
- Csak hallomásból ismerem a Mágustorony fura urát és amit tudok róla az sem sok, de első hallásra úgy tűnik nekem, mintha Abogr ellenpárja lenne. Akkor pedig vagy az ő, vagy az istenek segítségére lenne szükségünk. De talán őt nem érdekli annyira ez az egész, hogy személyesen tegyen valamit. Eeyr vagy Teysus inkább csak örülhet annak, ha valaki sikerrel lép fel Sa'Tereth konkurenciájaként, hiszen ezzel a sötét istent gyengíti. Ebben az esetben viszont azt kell mondanom, hogy Sa'Tereth-től remélhetnénk a legtöbbet. Persze ha úgy van ahogy mondod *néz az Ahroius nevezetűre* akkor ez csak elmélet. Bár nehezen fogom fel, hogy miként lehet olyan szeglete Lanawinnek, ahol valamely istennek ne lenne hatalma.
*Azután a tornyokról következő előadást hallgatja végig és bár már az elején lenne egy egyszerű és hatékony elképzelése arról, hogy miként semmisíthetnék meg őket, van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez nem lesz ennyire könnyű. És valóban. De azért csak megkérdezi.*
- Ha már acél, sok acél kell ide... *szólal meg kis mosollyal* Akkor nem lehetne azokat a kristályokat egyszerűen összetörni? Frandr fokosa pont alkalmas lenne rá.
*De ezt csak valami tréfának szánta, talán a feszült hangulat enyhítésére, legyint is egyet. De továbbgondolja a dolgot.*
- Szóval azt mondod... *kezd neki újra lassan, mint aki épp most találja ki mit szeretne mondani* négy elem kell a rés nyitva tartásához. Bár mit sem értek a mágiához, de úgy tűnik logikusnak, hogy mind a négy elemnek szentelt az a Hóhér egy tornyot. A tűznek, a víznek, a földnek, a levegőnek. És ha mágia kell az elpusztításukhoz, akkor...
*Most már Krestvirre és a mélységire néz, mint mágiába jártasakra, hogy ők támasszák alá vagy cáfolják meg elméletét.*
- A víz kioltja a tüzet, a tűz párává, láthatatlanná teszi a vizet. A levegő, a szél elhordja a homokot, de a legnagyobb orkán is megakad a hegyen. Tűznek víz, víznek tűz. Levegőnek föld, földnek levegő.
*Kicsit elhallgat, mert úgy érzi, hogy olyasmibe kontárkodott bele amihez nem ért. Példának okáért ő sem örülne neki, ha a mágusok adnának tippeket hadi taktikára. Kicsit elhúzza a száját és furcsán bizonytalanul teszi fel a kérdést.*
- Ez működhet?
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-18 07:54:38
Üzenet elküldve: 2020-05-18 07:54:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
- Illúzió vagy sem, leszarom, csak essünk már túl rajta.
*Eleve nem akart ide jönni, de ez volt a parancs, márpedig a parancs mindenek előtt.*
- Ja az vagyok, de a saját káprázatomban miért kéne meglepődnöm azon, hogy mindent tudsz rólam?
*Megrántja a vállát és lám, működik minden, ahogyan működnie kéne, fájdalom nélkül, így megkísérel felülni.*
- A tündérrel semmi bajom, sőt cuki. A kormos viszont kormos, mindig csak kormos marad.
*Forgatja a szemét, hiszen nem lehet igaz, hogy a saját víziójának meg kell magyaráznia, hogy miért rühelli a mélységieket. Talán ha Syoudnak a pecázás lett volna a hobbija, akkor Alyo is másként érezne. Ha pedig valóban meg kell halnia, mert mégsem csak egy rossz álom ez, akkor inkább a tündérért, mint egy ragyaverte sötételfért.
Minden különösebb étvágy nélkül kezd neki az evésnek. Bosszantó egy lázálom ez, de legalább a kenyérnek jó az íze.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
- Illúzió vagy sem, leszarom, csak essünk már túl rajta.
*Eleve nem akart ide jönni, de ez volt a parancs, márpedig a parancs mindenek előtt.*
- Ja az vagyok, de a saját káprázatomban miért kéne meglepődnöm azon, hogy mindent tudsz rólam?
*Megrántja a vállát és lám, működik minden, ahogyan működnie kéne, fájdalom nélkül, így megkísérel felülni.*
- A tündérrel semmi bajom, sőt cuki. A kormos viszont kormos, mindig csak kormos marad.
*Forgatja a szemét, hiszen nem lehet igaz, hogy a saját víziójának meg kell magyaráznia, hogy miért rühelli a mélységieket. Talán ha Syoudnak a pecázás lett volna a hobbija, akkor Alyo is másként érezne. Ha pedig valóban meg kell halnia, mert mégsem csak egy rossz álom ez, akkor inkább a tündérért, mint egy ragyaverte sötételfért.
Minden különösebb étvágy nélkül kezd neki az evésnek. Bosszantó egy lázálom ez, de legalább a kenyérnek jó az íze.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-17 22:35:27
Üzenet elküldve: 2020-05-17 22:35:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Erőt gyűjt, eszik, lélegzik, próbál felmelegedni. Másra az egykori pusztai harcos nem nagyon képes. Szerencsére viszont úgy tűnik, ma este már nem lesznek újabb megpróbáltatások.
Nem tűnik fel neki, ahogy Laor némán bátorítani próbálja Krestvirt, ahogy az sem, hogy a mágus bátorításra szorul. Bár Laorral egyetért abban, hogy nem mentek sokra a hely elpusztításával, az alapján, amit eddig mondtak vendéglátóik, inkább nem akar belegondolni, hogy most hol lennének, ha nem történt volna meg a dolog.
Evidensnek gondolta, hogy segíteni fognak az Őrzőknek, hiszen ezért vannak itt, bár indulásukkor még nem tudtak a dologról. Laor is úgy tűnik, hasonlóképp gondolkozik, és vezetőjükként eszerint hoz döntést.
Ezután Laor valami olyasmit említ meg, amire Frandr egyáltalán nem emlékszik, pedig a látomásában találkozott Ririvel, és tényleg egy gyereket kísért. A tündér kérdésére ő is válaszol rekedtes hangján.*
-Az én látomásomból ítélve... ott támadt minket ez az átkos látomás, ahol a legjobban fáj.
*Ezután egy darabig ismét csöndben marad. Elkerüli a figyelmét az, hogy Riri közben elalszik a székében, észre sem veszi a dolgot, amíg fel nem hívják rá a figyelmét, de az még odébb van. Laor ugyanis ismét csak él szokott gyanakvásának.
Ha Frandr nem lenne ilyen fáradt, és belegondolna a dologba, akkor eszébe jutna, hogy nem csak a mostani bemutatkozás miatt tudhatják a kormos nevét, hanem már korábban, mikor a sárral küzdöttek, a legtöbb, ha nem az összes név elhangzott.
Az öregek ismeretsége a manóval viszont legkevésbé sem tudja érdekelni őt, és úgy érzi, Laor is átrendezhetné a fontossági sorrendjét. Quantall kérdésével már inkább rátapint arra, amit Frandrt is érdekel. És vendéglátóik erre válaszolnak, meglehetősen hosszan.
Csak azért nem fájdul meg a feje a különböző létsíkok gondolatára, mert nem igazán gondol bele a dologba. Ezt részben a fáradtságának, részben pedig annak lehet tulajdonítani, hogy, mint kiderül, még csak nem azzal állnak szemben, amire eddig gondoltak.
Nem tudja, hogy csak a fáradtsága miatt nincs rá hatással az, ahogy körülírják a Hóhért, vagy azért, mert nem látja maga előtt a dolgot, és a pusztítás, amiről beszélnek, csak számára névtelen emberek kárára történt.
Mindenesetre azt tudja, hogy nem ezek miatt a tettek miatt küzd. Hanem azért, mert látta, hogy milyen legyőzhetetlenül erős még mindig ennek a serege azután az áldozat után, amit meghoztak az Őrzők, és még ki tudja ki más.
Ezután tér át Ahroius a hallucinációk mibenlétére. Egy gondolat kezd el motoszkálni Frandr fejében, de még nem tudja, hogy pontosan mi is az.
Mikor a tornyokról beszélnek vendéglátóik, már egyre inkább formálódik ez az ötlet, ám nincs igazán hozzászokva, hogy ilyenekről gondolkozik. Kezd picit felélénkülni, ahogy már valamennyire átmelegedett, a haja sem teljesen ősz már, pár szürkésbarna tinccsel találkozhat az alaposabb megfigyelő.
Ahogy elmondják, hogy mire is lesz szükség a tornyok elpusztításához, már egészen biztos a dolgában. Krestvir felteszi kérdéseit, ami tökéletes alkalom arra, hogy előhozakodjon gondolataival. Felszólal, picivel több erővel a hangjában, mint az előbb.*
-Akkor... az a torony, ami felé megindultunk, a tűz tornya kell, hogy legyen.
*Biccent Laor felé, hiszen ő említette meg, hogy "A tűz a kulcs".*
-Riri a hallucinációban hallhatta... egy faluban voltunk, amit valami démonlények támadtak meg. A torony helyén egy templom volt...
*Kis csönd, gondolatában újra folytatódik a tévképzet, ahol a haja kezdett visszabarnulni, ott most szénfekete tincsek keverednek az ősz hajba.*
-És... együtt voltunk ott. Ez megtörtént valamikor, nem?
*Túl sok minden összeáll, hogy ez csak a saját elméjének tévképzete legyen, és ahogy vendéglátóik mondták, ez nem csak egyszerű gombák dolga. Így tudni szeretné, hogy igaza van-e, hiszen akkor meg is van, mit kezdhetnek az egyik toronnyal.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Erőt gyűjt, eszik, lélegzik, próbál felmelegedni. Másra az egykori pusztai harcos nem nagyon képes. Szerencsére viszont úgy tűnik, ma este már nem lesznek újabb megpróbáltatások.
Nem tűnik fel neki, ahogy Laor némán bátorítani próbálja Krestvirt, ahogy az sem, hogy a mágus bátorításra szorul. Bár Laorral egyetért abban, hogy nem mentek sokra a hely elpusztításával, az alapján, amit eddig mondtak vendéglátóik, inkább nem akar belegondolni, hogy most hol lennének, ha nem történt volna meg a dolog.
Evidensnek gondolta, hogy segíteni fognak az Őrzőknek, hiszen ezért vannak itt, bár indulásukkor még nem tudtak a dologról. Laor is úgy tűnik, hasonlóképp gondolkozik, és vezetőjükként eszerint hoz döntést.
Ezután Laor valami olyasmit említ meg, amire Frandr egyáltalán nem emlékszik, pedig a látomásában találkozott Ririvel, és tényleg egy gyereket kísért. A tündér kérdésére ő is válaszol rekedtes hangján.*
-Az én látomásomból ítélve... ott támadt minket ez az átkos látomás, ahol a legjobban fáj.
*Ezután egy darabig ismét csöndben marad. Elkerüli a figyelmét az, hogy Riri közben elalszik a székében, észre sem veszi a dolgot, amíg fel nem hívják rá a figyelmét, de az még odébb van. Laor ugyanis ismét csak él szokott gyanakvásának.
Ha Frandr nem lenne ilyen fáradt, és belegondolna a dologba, akkor eszébe jutna, hogy nem csak a mostani bemutatkozás miatt tudhatják a kormos nevét, hanem már korábban, mikor a sárral küzdöttek, a legtöbb, ha nem az összes név elhangzott.
Az öregek ismeretsége a manóval viszont legkevésbé sem tudja érdekelni őt, és úgy érzi, Laor is átrendezhetné a fontossági sorrendjét. Quantall kérdésével már inkább rátapint arra, amit Frandrt is érdekel. És vendéglátóik erre válaszolnak, meglehetősen hosszan.
Csak azért nem fájdul meg a feje a különböző létsíkok gondolatára, mert nem igazán gondol bele a dologba. Ezt részben a fáradtságának, részben pedig annak lehet tulajdonítani, hogy, mint kiderül, még csak nem azzal állnak szemben, amire eddig gondoltak.
Nem tudja, hogy csak a fáradtsága miatt nincs rá hatással az, ahogy körülírják a Hóhért, vagy azért, mert nem látja maga előtt a dolgot, és a pusztítás, amiről beszélnek, csak számára névtelen emberek kárára történt.
Mindenesetre azt tudja, hogy nem ezek miatt a tettek miatt küzd. Hanem azért, mert látta, hogy milyen legyőzhetetlenül erős még mindig ennek a serege azután az áldozat után, amit meghoztak az Őrzők, és még ki tudja ki más.
Ezután tér át Ahroius a hallucinációk mibenlétére. Egy gondolat kezd el motoszkálni Frandr fejében, de még nem tudja, hogy pontosan mi is az.
Mikor a tornyokról beszélnek vendéglátóik, már egyre inkább formálódik ez az ötlet, ám nincs igazán hozzászokva, hogy ilyenekről gondolkozik. Kezd picit felélénkülni, ahogy már valamennyire átmelegedett, a haja sem teljesen ősz már, pár szürkésbarna tinccsel találkozhat az alaposabb megfigyelő.
Ahogy elmondják, hogy mire is lesz szükség a tornyok elpusztításához, már egészen biztos a dolgában. Krestvir felteszi kérdéseit, ami tökéletes alkalom arra, hogy előhozakodjon gondolataival. Felszólal, picivel több erővel a hangjában, mint az előbb.*
-Akkor... az a torony, ami felé megindultunk, a tűz tornya kell, hogy legyen.
*Biccent Laor felé, hiszen ő említette meg, hogy "A tűz a kulcs".*
-Riri a hallucinációban hallhatta... egy faluban voltunk, amit valami démonlények támadtak meg. A torony helyén egy templom volt...
*Kis csönd, gondolatában újra folytatódik a tévképzet, ahol a haja kezdett visszabarnulni, ott most szénfekete tincsek keverednek az ősz hajba.*
-És... együtt voltunk ott. Ez megtörtént valamikor, nem?
*Túl sok minden összeáll, hogy ez csak a saját elméjének tévképzete legyen, és ahogy vendéglátóik mondták, ez nem csak egyszerű gombák dolga. Így tudni szeretné, hogy igaza van-e, hiszen akkor meg is van, mit kezdhetnek az egyik toronnyal.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:26:40
Üzenet elküldve: 2020-05-17 19:26:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Laor bátorító érintését elsőre nem tudja hova rakni, össze is rezzen és az ekkor még arca elé kötött kendő mögött megrándulnak vonásai, mert éppen most nem számított ilyesmire. Aztán odakapja tekintetét a férfi arcára, s ugyan ekkor is kell még egy kis idő, hogy felfogja a helyzetet, a mosoly láttán megérti, hogy ez az érintés amolyan kedveskedés akart lenni, mint amilyen az ölelés is.
Más esetben talán megpróbálná valahogy viszonozni a gesztust, most azonban túlságosan zavart, hogy ilyenekre gondoljon. Nem véletlenül hiszik róla azt a legtöbben, hogy terhére van a társaság, hiszen testbeszéde, vagy épp annak hiánya megelőzi a tényleges érzései kialakulását. De tudni kell, hogy valójában értékeli Laor kedvességét magában. Kicsit emlékezteti rá, hogy ezeknek az "idegeneknek" azért mégiscsak számít valamit, törődnek vele.
Sok a külső inger és sok a gondolat a fejében. Kénytelen szűrni és megregulázni ezeket. Frandr páncéljának koppanása, a férfi mellkasából áradó fény, a tea, a pipafüst és az étel szaga, íze, Carsaadi imádkozása, majd később asztalra bukó teste... a sok kérdés és indulat, érzelmek, melyeket nem tud értelmezni...
Minden árad felé és ő mindent felfog, észlel, de el is csendesíti, ami nem a célt szolgálja most.
Szótlanul fogyasztja az ételt, s nyújt belőle Kilencediknek is. Mikor végzett, a tálat maga mellé teszi.
Hosszúra nyúlik a Két Őrző válasza, sokat és sok dologról beszélnek. Sajnos néhol olyan rigmusokat mondogatnak, amikből nehezen veszi ki a lényeget és az értelmet. Megjegyzi magának a szöveget, bár nem biztos benne, hogy ez fontos, vagy sem, s hogy mit jelentenek ezek a sorok.
A történelem is rejthet magában fontos tudnivalókat, de a leginkább mégiscsak az érdekli, amit ő kap válaszul a kérdéseire.
Egyébként egy kicsit furcsának találhatják viselkedését, ha figyeli őt valaki. Ültében a kezeit rázza, vagy vonalakat rajzol maga elé a levegőbe, miközben rebeg a szája.
Kilencedik már láthatta így, miközben tanult, neki talán nem szokatlan ez, de külső szemlélő joggal hihetné azt, hogy meggárgyult. Persze, talán egy varázslónak éppen elnézik, ha furán viselkedik...
A hallottakból részletes jegyzetek, feltételezések, képek és jelenetek, következtetések és tények formálódnak és elevenednek meg előtte, ezeket dolgozza fel ilyen sajátos módon.
Mikor pedig kérdezésre buzdítják őket, készen is áll, hogy feltegye a sajátjait.
Kilencedik története most is kívül reked a rostán, pedig más esetben bizonyosan nagy kíváncsisággal faggatózna erről is.*
- Én kérdeznék... - *Jelzi, hogy magára vonja a figyelmet, miközben egyik kezével még mindig "zongorázik" maga előtt.*
- Hány torony van összesen? Mintha hármat láttam volna... Ennyi van? - *Kezdi az első ponttal, majd folytatja, ha választ kapott.*
- Milyen varázslat kell a tornyok elpusztításához? Az elemeket említették... tűz, víz, föld, levegő... Ezt értsem úgy, hogy az egyik torony elpusztításához tűz mágia, egy másikéhoz víz, a harmadikhoz pedig föld mágia kell? Maga a rés bezárásához pedig... egy utolsó lehelet? Vagyis egy áldozat, halál? Vagy más fedett ez a szimbólum és levegő mágia kell oda? - *Kérdez, pontosítást várva, jól értelmezte-e az elhangzottakat. Most teljesen higgadt és hideg, annak ellenére, hogy milyen súlyú dolgokról beszél.*
- Honnan tudják, mi kell a tornyok elpusztításához? És mi honnan fogjuk ismerni a torony nevét?
- Mi vár ránk a tornyoknál? Mi emésztette fel azt a sokaságot, akiket a tornyokhoz kényszerítettek?
- Maguk is velünk tartanak? Mely mágiaágban jártasak? - *Áll meg ennél a pontnál és keze is megáll a levegőben. Most csak vár, válaszokra.*
//A vulkánok hava, 6887, Oren este//
*Laor bátorító érintését elsőre nem tudja hova rakni, össze is rezzen és az ekkor még arca elé kötött kendő mögött megrándulnak vonásai, mert éppen most nem számított ilyesmire. Aztán odakapja tekintetét a férfi arcára, s ugyan ekkor is kell még egy kis idő, hogy felfogja a helyzetet, a mosoly láttán megérti, hogy ez az érintés amolyan kedveskedés akart lenni, mint amilyen az ölelés is.
Más esetben talán megpróbálná valahogy viszonozni a gesztust, most azonban túlságosan zavart, hogy ilyenekre gondoljon. Nem véletlenül hiszik róla azt a legtöbben, hogy terhére van a társaság, hiszen testbeszéde, vagy épp annak hiánya megelőzi a tényleges érzései kialakulását. De tudni kell, hogy valójában értékeli Laor kedvességét magában. Kicsit emlékezteti rá, hogy ezeknek az "idegeneknek" azért mégiscsak számít valamit, törődnek vele.
Sok a külső inger és sok a gondolat a fejében. Kénytelen szűrni és megregulázni ezeket. Frandr páncéljának koppanása, a férfi mellkasából áradó fény, a tea, a pipafüst és az étel szaga, íze, Carsaadi imádkozása, majd később asztalra bukó teste... a sok kérdés és indulat, érzelmek, melyeket nem tud értelmezni...
Minden árad felé és ő mindent felfog, észlel, de el is csendesíti, ami nem a célt szolgálja most.
Szótlanul fogyasztja az ételt, s nyújt belőle Kilencediknek is. Mikor végzett, a tálat maga mellé teszi.
Hosszúra nyúlik a Két Őrző válasza, sokat és sok dologról beszélnek. Sajnos néhol olyan rigmusokat mondogatnak, amikből nehezen veszi ki a lényeget és az értelmet. Megjegyzi magának a szöveget, bár nem biztos benne, hogy ez fontos, vagy sem, s hogy mit jelentenek ezek a sorok.
A történelem is rejthet magában fontos tudnivalókat, de a leginkább mégiscsak az érdekli, amit ő kap válaszul a kérdéseire.
Egyébként egy kicsit furcsának találhatják viselkedését, ha figyeli őt valaki. Ültében a kezeit rázza, vagy vonalakat rajzol maga elé a levegőbe, miközben rebeg a szája.
Kilencedik már láthatta így, miközben tanult, neki talán nem szokatlan ez, de külső szemlélő joggal hihetné azt, hogy meggárgyult. Persze, talán egy varázslónak éppen elnézik, ha furán viselkedik...
A hallottakból részletes jegyzetek, feltételezések, képek és jelenetek, következtetések és tények formálódnak és elevenednek meg előtte, ezeket dolgozza fel ilyen sajátos módon.
Mikor pedig kérdezésre buzdítják őket, készen is áll, hogy feltegye a sajátjait.
Kilencedik története most is kívül reked a rostán, pedig más esetben bizonyosan nagy kíváncsisággal faggatózna erről is.*
- Én kérdeznék... - *Jelzi, hogy magára vonja a figyelmet, miközben egyik kezével még mindig "zongorázik" maga előtt.*
- Hány torony van összesen? Mintha hármat láttam volna... Ennyi van? - *Kezdi az első ponttal, majd folytatja, ha választ kapott.*
- Milyen varázslat kell a tornyok elpusztításához? Az elemeket említették... tűz, víz, föld, levegő... Ezt értsem úgy, hogy az egyik torony elpusztításához tűz mágia, egy másikéhoz víz, a harmadikhoz pedig föld mágia kell? Maga a rés bezárásához pedig... egy utolsó lehelet? Vagyis egy áldozat, halál? Vagy más fedett ez a szimbólum és levegő mágia kell oda? - *Kérdez, pontosítást várva, jól értelmezte-e az elhangzottakat. Most teljesen higgadt és hideg, annak ellenére, hogy milyen súlyú dolgokról beszél.*
- Honnan tudják, mi kell a tornyok elpusztításához? És mi honnan fogjuk ismerni a torony nevét?
- Mi vár ránk a tornyoknál? Mi emésztette fel azt a sokaságot, akiket a tornyokhoz kényszerítettek?
- Maguk is velünk tartanak? Mely mágiaágban jártasak? - *Áll meg ennél a pontnál és keze is megáll a levegőben. Most csak vár, válaszokra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1929-1948