Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:00:30
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Natu mester nem először találkozik a halállal, és szerencsésnek érzi magát, hogy most is sikerült elhalasztania a közös táncukat. Nem úgy sokan mások. Tharától ő is röviden búcsúszik, s a csendet választja inkább miközben a hallottak dolgával foglalatoskodnak. Az éneknek is megvan az ideje és a helye is, de egyik sem most van, nem itt az ingoványban. Frandr'd szavait hallva, amivel Drohintól búcsúszik csak finoman elmosolyodik. ~Amilyen nomád harcosnak látszik, valahogy mindig tudja mit kell mondania. Na jó, majdnem mindig.~*
-És kevesebb balesetet.
*Kacsint az aranyujjúnak, majd meghúzza szíjait a holmijain, hogy véletlenül se essenek le utazás közben. A máglya szépen ég, és megadja a kellő tiszteletet, mielőtt a városba vezető ösvényre lépne.*
-Még találkozunk, barátom.
*Mondja a furcsa hajú harcostársának, és kezét nyújtja neki, hogy aztán jól megrázhassa azt. Aztán, ha nem tartóztatják ő is nekivágna. Talán jól is fog esni neki egy jó nagy séta, hogy kiszellőzhessen a feje, és megtervezhesse a következő lépését. No meg persze feldolgozza az elmúlt napok borzalmas eseményeit. Hála a bor istenének, hogy talált egy kürtöt, jó szolgálatot fog tenni neki kutyagolás közben.*
*Natu mester nem először találkozik a halállal, és szerencsésnek érzi magát, hogy most is sikerült elhalasztania a közös táncukat. Nem úgy sokan mások. Tharától ő is röviden búcsúszik, s a csendet választja inkább miközben a hallottak dolgával foglalatoskodnak. Az éneknek is megvan az ideje és a helye is, de egyik sem most van, nem itt az ingoványban. Frandr'd szavait hallva, amivel Drohintól búcsúszik csak finoman elmosolyodik. ~Amilyen nomád harcosnak látszik, valahogy mindig tudja mit kell mondania. Na jó, majdnem mindig.~*
-És kevesebb balesetet.
*Kacsint az aranyujjúnak, majd meghúzza szíjait a holmijain, hogy véletlenül se essenek le utazás közben. A máglya szépen ég, és megadja a kellő tiszteletet, mielőtt a városba vezető ösvényre lépne.*
-Még találkozunk, barátom.
*Mondja a furcsa hajú harcostársának, és kezét nyújtja neki, hogy aztán jól megrázhassa azt. Aztán, ha nem tartóztatják ő is nekivágna. Talán jól is fog esni neki egy jó nagy séta, hogy kiszellőzhessen a feje, és megtervezhesse a következő lépését. No meg persze feldolgozza az elmúlt napok borzalmas eseményeit. Hála a bor istenének, hogy talált egy kürtöt, jó szolgálatot fog tenni neki kutyagolás közben.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 16:51:43
Üzenet elküldve: 2026-01-27 16:51:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Hosszú útjuk következő szakasza viszonylag nyugodtan telik. Senki nem énekel, és ez az, ami számít. Amikor a romok közelébe érnek, erős egyetértés születik abban, hogy ne is menjenek tovább. Habár Gubacs úgy értette, hogy arról a kőről nem akar továbbmenni, végül sóhajt egyet, és a másik kettő után indul a romok felé. Rossz előérzete van, de ezt most nem osztja meg a többiekkel. Wertus a szokásos törpóvatossággal próbálja markában tartani az irányítást, de Gubacsnak más tervei vannak. Ennyi vándorlás után igazán megérdemlik a smaragdlángot. Wrojth talál maguknak egy kis zugot, ahol meghúzhatják magukat éjszakára, már ha nem kezd el esni az eső.
A vörös úgy tesz, mint aki ért a nyomolvasáshoz, Gubacs pedig okosnak tűnő hümmögésekkel kontráz rá, amikor amaz a hamut túrja. *
– Úgy van. Legalább két hatos az a hamu. * Mondja, mivel ő is hasznosnak akar tűnni. Persze tudja, hogy bármi történjék is, ő lesz a leghasznosabb tagja a csapatnak, hiszen csak ő tudja az utat a szent törpe városba; de azért nem árt néha emlékeztetni a másik kettőt, hogy máshoz is ért.
A tűzgyújtás terén megint csak Wrojthtal ért egyet. *
– Mégis ki az a hülye, aki itt tölti az éjszakát ilyenkor? * Nevet fel. *
– Mármint rajtunk kívül. * Teszi hozzá, majd kissé elgondolkodik. *
– Hacsak nem követtek minket Artheniorból! Szép is lenne! De már biztosan kiszúrtam volna őket sólyom szemeimmel és törpe szaglásommal. * Újra felröhög magán. Persze komolyan is gondolja, amit mond. Nem szokása nagyzolni, vagyis nem szándékosan. Sóhajt egyet. Az már kevésbé tetszik, hogy neki kell gyűjtenie a rőzsét, de hát való igaz, hogy erre is ő a legalkalmasabb törpe a csapatban, úgyhogy neki is lát száraz faágakat gyűjteni a romok közelében. A kisebb gallyakat egyenest az ideiglenes otthonukba viszi. Talál egy hosszú, egyenes fabotot, is, ami bár nem a legjobb nyársnak, de megteszi. Elrakja hát. Talál néhány elkorhadt deszkalapot is, azokat is elcipeli barlangjuk elé, és lábával, illetve Wertus csákányával kisebb darabokra aprítja őket, hogy ráférjenek a tűzrakóhelyre. Remélhetőleg valaki hozott magával tűzgyújtó eszközt is, mert ő nem tud csettintéssel tüzet varázsolni, ahhoz az egyhez nem ért.
A munka után aztán jöhet a pihenés. Elővesz egy cipót, leteszi egy megmaradt deszkalapra, majd kiszór pár fej hagymát is mellé, végül a húst halássza elő zsákjából. Gubacs meglehetősen felkészülten érkezett ide, legalábbis az étel tekintetében. Így már nem is tűnik annyira lehetetlennek, hogy korábban egymaga átkelt Erdőmélyén és az ingoványon. Persze most nehezebb dolga lesz, mert nem csak át kell vágnia ezeken, de közben arra is kell figyelnie, hogy megtaláljon valami ősi törpe várost, aminek a nevét se tudja kimondani, és annyit tud róla, hogy elvileg ott van valahol az erdőben. Azt is csak kikövetkeztette Wertus szavaiból. Lassan már a város nevét is megjegyzi majd, amennyit emlegeti a másik kettő. *
– A Csonttemető félnapi járásra van innen. * Mondja, mikor a tűz végre ropog, és leül, hátát a hideg falnak támasztva. Aztán ahogy kimondja, eszébe is jut, hogy mit beszéltek. Talán épp társainak gyilkos tekintete juttatja eszébe azt. *
– Úgy értem, ha meggondoltátok volna magatokat. Persze Avajdruidába megyünk, ami a másik irányba van. * Mentegetőzik csakhamar, felemelt kezekkel. Aztán, ha senkinek nem jutott eszébe fejbevágnia egy csákánnyal vagy egy kővel (amiből itt akad bőven pedig!), akkor neki is lát a sütögetésnek. Előbb egy hagymát szúr a sáros végű botra, aztán egy darab kenyeret tör le, majd végül a húsból próbál tépni, természetesen azt is puszta kézzel, mivel annyira azért nem volt felkészült, hogy kést is hozzon magával az útra. Ezután a folyamatot megismétli, így egy igazán ínycsiklandó vacsorát tart végül a kezében. Már csak a sütés hiányzik. Ha ég a tűz, meg sem várja, hogy lejjebb adja a láng, bele is tartja botját a lángnyelvekbe. Így legalább hamar elkészül. *
* Hosszú útjuk következő szakasza viszonylag nyugodtan telik. Senki nem énekel, és ez az, ami számít. Amikor a romok közelébe érnek, erős egyetértés születik abban, hogy ne is menjenek tovább. Habár Gubacs úgy értette, hogy arról a kőről nem akar továbbmenni, végül sóhajt egyet, és a másik kettő után indul a romok felé. Rossz előérzete van, de ezt most nem osztja meg a többiekkel. Wertus a szokásos törpóvatossággal próbálja markában tartani az irányítást, de Gubacsnak más tervei vannak. Ennyi vándorlás után igazán megérdemlik a smaragdlángot. Wrojth talál maguknak egy kis zugot, ahol meghúzhatják magukat éjszakára, már ha nem kezd el esni az eső.
A vörös úgy tesz, mint aki ért a nyomolvasáshoz, Gubacs pedig okosnak tűnő hümmögésekkel kontráz rá, amikor amaz a hamut túrja. *
– Úgy van. Legalább két hatos az a hamu. * Mondja, mivel ő is hasznosnak akar tűnni. Persze tudja, hogy bármi történjék is, ő lesz a leghasznosabb tagja a csapatnak, hiszen csak ő tudja az utat a szent törpe városba; de azért nem árt néha emlékeztetni a másik kettőt, hogy máshoz is ért.
A tűzgyújtás terén megint csak Wrojthtal ért egyet. *
– Mégis ki az a hülye, aki itt tölti az éjszakát ilyenkor? * Nevet fel. *
– Mármint rajtunk kívül. * Teszi hozzá, majd kissé elgondolkodik. *
– Hacsak nem követtek minket Artheniorból! Szép is lenne! De már biztosan kiszúrtam volna őket sólyom szemeimmel és törpe szaglásommal. * Újra felröhög magán. Persze komolyan is gondolja, amit mond. Nem szokása nagyzolni, vagyis nem szándékosan. Sóhajt egyet. Az már kevésbé tetszik, hogy neki kell gyűjtenie a rőzsét, de hát való igaz, hogy erre is ő a legalkalmasabb törpe a csapatban, úgyhogy neki is lát száraz faágakat gyűjteni a romok közelében. A kisebb gallyakat egyenest az ideiglenes otthonukba viszi. Talál egy hosszú, egyenes fabotot, is, ami bár nem a legjobb nyársnak, de megteszi. Elrakja hát. Talál néhány elkorhadt deszkalapot is, azokat is elcipeli barlangjuk elé, és lábával, illetve Wertus csákányával kisebb darabokra aprítja őket, hogy ráférjenek a tűzrakóhelyre. Remélhetőleg valaki hozott magával tűzgyújtó eszközt is, mert ő nem tud csettintéssel tüzet varázsolni, ahhoz az egyhez nem ért.
A munka után aztán jöhet a pihenés. Elővesz egy cipót, leteszi egy megmaradt deszkalapra, majd kiszór pár fej hagymát is mellé, végül a húst halássza elő zsákjából. Gubacs meglehetősen felkészülten érkezett ide, legalábbis az étel tekintetében. Így már nem is tűnik annyira lehetetlennek, hogy korábban egymaga átkelt Erdőmélyén és az ingoványon. Persze most nehezebb dolga lesz, mert nem csak át kell vágnia ezeken, de közben arra is kell figyelnie, hogy megtaláljon valami ősi törpe várost, aminek a nevét se tudja kimondani, és annyit tud róla, hogy elvileg ott van valahol az erdőben. Azt is csak kikövetkeztette Wertus szavaiból. Lassan már a város nevét is megjegyzi majd, amennyit emlegeti a másik kettő. *
– A Csonttemető félnapi járásra van innen. * Mondja, mikor a tűz végre ropog, és leül, hátát a hideg falnak támasztva. Aztán ahogy kimondja, eszébe is jut, hogy mit beszéltek. Talán épp társainak gyilkos tekintete juttatja eszébe azt. *
– Úgy értem, ha meggondoltátok volna magatokat. Persze Avajdruidába megyünk, ami a másik irányba van. * Mentegetőzik csakhamar, felemelt kezekkel. Aztán, ha senkinek nem jutott eszébe fejbevágnia egy csákánnyal vagy egy kővel (amiből itt akad bőven pedig!), akkor neki is lát a sütögetésnek. Előbb egy hagymát szúr a sáros végű botra, aztán egy darab kenyeret tör le, majd végül a húsból próbál tépni, természetesen azt is puszta kézzel, mivel annyira azért nem volt felkészült, hogy kést is hozzon magával az útra. Ezután a folyamatot megismétli, így egy igazán ínycsiklandó vacsorát tart végül a kezében. Már csak a sütés hiányzik. Ha ég a tűz, meg sem várja, hogy lejjebb adja a láng, bele is tartja botját a lángnyelvekbe. Így legalább hamar elkészül. *
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 14:25:03
Üzenet elküldve: 2026-01-27 14:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Szerencséjükre egyikük sem húzza jobban ki gyufát a vörösnél. Pedig lett volna jajveszékelés, ha elszabadul. A kedélyek lenyugodni látszanak és Wrojth is lenyugszik néhány ki-belégzés követve. Tovább haladnak az ösvényen, míg nem egyszer csak elérnek egy igen romos környékre. A vörös még életében nem járt itt, így ő egy pillanatra elbambul a tájban. Amint felmerül a pihenés gondolata, neki sem kell kétszer elgondolkodnia ezen. Még szép, hogy itt fognak éjszakázni, csak találjanak valami szép kis búvóhelyet, ahol könnyen védhetik magukat. Mit ad isten, lát is valami hasonlót. Egy kőszerkezetet, aminek falai még épnek tűnnek, közben pedig egyetlen bejárata is csak egy tátongó lyuk. Azt könnyen el tudják torlaszolni ha kell. *
- Gyertek csak, látok valami jó helyet.
* Azzal ha követik, úgy megmutatja nekik ezt a szép kőhalmazt. Bent sem rózsásabb a helyzet, mint kint, de legalább a széltől védve vannak. A hidegtől aligha, a tetőn méretes lyuk tátong, s alatta már, a szoba közepén tábortűz jeleit látja. Wrojth letérdel a maradványok mellé, majd kezét a hamuba dugja. *
- Bárki is volt itt, régen továbbállt.
* Jegyzi meg a többieknek egy komorabb hangon, de hamarosan nekitámassza a falnak a hátizsákját és összecsapja kezeit. Akárhogy is nézik, tovább aligha fognak menni az est folyamán. Nem mintha nem tudnának, csak hát Wertusnak már nem úgy mozog, mint fiatalkorában, Gubaf meg biztos a táskájával szemez, hátha elkaphatja a vöröst egy óvatlan pillanatában és kicsempészheti a kedvenc borát. Még ha az olyan könnyen menne. *
- Gubaf szerezz néhány száraz gallyat és nagyobb ágat. Utána kaphatsz a borból. Itt verünk ma tábort. Wertus te meg vigyázz arra, hogy előbb szerezzen tüzelőt és csak utána igyon.
* Mondja, majd kilép az építményből és maga is keresgélni kezd a környező romoknál. Ami a vöröst illeti, ő nem tervezett sokat inni. Amúgy is magas az ingerküszöbe, s kétli, hogy a jelen mennyiség elég lenne ahhoz, hogy a tűz körül meztelenül táncoljon. Persze bármi lehet. *
- Ne aggódj a tűz miatt. Még azelőtt el fog aludni, hogy leszállna az est. Ami pedig az éjszakát illeti, kelleni fog a parázs. Nem aggódok mások miatt. Mégis ki lenne olyan ostoba, hogy három telivérnek nekimenne?
* Ezzel magukra, törpségükre utal. Öklük ereje felér egy lórúgással. Próbálják csak meg. Hamarosan visszatér maga is a kis rögtönzött táborukba, ha azok már meggyújtották a tüzet, akkor leül melléjük, ha még csak most készülnek begyújtani, akkor is, csak akkor nem melegedés céljával. Kezében rengeteg dolgot láthatnak. Hozott követ a tűz köré, száraz gallyakat, amit talált, és néhány gombafélét. Utóbbiért ment igazán, ezt tervezi vacsorázni. Hogy a többiek mit akarnak enni, az két dologtól függ; Hoztak e valamit és, hogy éhesek e. Sokáig nem marad ülve. A fát, követ leteszi, majd a gombákkal elmegy a közeli folyóhoz megmosni őket, majd csak utána fog neki megfinomítani őket. Nem mesterszakács, ne reménykedjenek isteni beavatkozásban, ha mégis kérnének, de az éhségük biztos elillan, ha megkóstolják. *
* Szerencséjükre egyikük sem húzza jobban ki gyufát a vörösnél. Pedig lett volna jajveszékelés, ha elszabadul. A kedélyek lenyugodni látszanak és Wrojth is lenyugszik néhány ki-belégzés követve. Tovább haladnak az ösvényen, míg nem egyszer csak elérnek egy igen romos környékre. A vörös még életében nem járt itt, így ő egy pillanatra elbambul a tájban. Amint felmerül a pihenés gondolata, neki sem kell kétszer elgondolkodnia ezen. Még szép, hogy itt fognak éjszakázni, csak találjanak valami szép kis búvóhelyet, ahol könnyen védhetik magukat. Mit ad isten, lát is valami hasonlót. Egy kőszerkezetet, aminek falai még épnek tűnnek, közben pedig egyetlen bejárata is csak egy tátongó lyuk. Azt könnyen el tudják torlaszolni ha kell. *
- Gyertek csak, látok valami jó helyet.
* Azzal ha követik, úgy megmutatja nekik ezt a szép kőhalmazt. Bent sem rózsásabb a helyzet, mint kint, de legalább a széltől védve vannak. A hidegtől aligha, a tetőn méretes lyuk tátong, s alatta már, a szoba közepén tábortűz jeleit látja. Wrojth letérdel a maradványok mellé, majd kezét a hamuba dugja. *
- Bárki is volt itt, régen továbbállt.
* Jegyzi meg a többieknek egy komorabb hangon, de hamarosan nekitámassza a falnak a hátizsákját és összecsapja kezeit. Akárhogy is nézik, tovább aligha fognak menni az est folyamán. Nem mintha nem tudnának, csak hát Wertusnak már nem úgy mozog, mint fiatalkorában, Gubaf meg biztos a táskájával szemez, hátha elkaphatja a vöröst egy óvatlan pillanatában és kicsempészheti a kedvenc borát. Még ha az olyan könnyen menne. *
- Gubaf szerezz néhány száraz gallyat és nagyobb ágat. Utána kaphatsz a borból. Itt verünk ma tábort. Wertus te meg vigyázz arra, hogy előbb szerezzen tüzelőt és csak utána igyon.
* Mondja, majd kilép az építményből és maga is keresgélni kezd a környező romoknál. Ami a vöröst illeti, ő nem tervezett sokat inni. Amúgy is magas az ingerküszöbe, s kétli, hogy a jelen mennyiség elég lenne ahhoz, hogy a tűz körül meztelenül táncoljon. Persze bármi lehet. *
- Ne aggódj a tűz miatt. Még azelőtt el fog aludni, hogy leszállna az est. Ami pedig az éjszakát illeti, kelleni fog a parázs. Nem aggódok mások miatt. Mégis ki lenne olyan ostoba, hogy három telivérnek nekimenne?
* Ezzel magukra, törpségükre utal. Öklük ereje felér egy lórúgással. Próbálják csak meg. Hamarosan visszatér maga is a kis rögtönzött táborukba, ha azok már meggyújtották a tüzet, akkor leül melléjük, ha még csak most készülnek begyújtani, akkor is, csak akkor nem melegedés céljával. Kezében rengeteg dolgot láthatnak. Hozott követ a tűz köré, száraz gallyakat, amit talált, és néhány gombafélét. Utóbbiért ment igazán, ezt tervezi vacsorázni. Hogy a többiek mit akarnak enni, az két dologtól függ; Hoztak e valamit és, hogy éhesek e. Sokáig nem marad ülve. A fát, követ leteszi, majd a gombákkal elmegy a közeli folyóhoz megmosni őket, majd csak utána fog neki megfinomítani őket. Nem mesterszakács, ne reménykedjenek isteni beavatkozásban, ha mégis kérnének, de az éhségük biztos elillan, ha megkóstolják. *
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 12:56:59
Üzenet elküldve: 2026-01-27 12:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Leszámítva azt a kis kitérőt a csárda felé, sikerült jó tempóban haladniuk. Másnap szürkületkor el is érik az ingovány szélét. A karavánpihenő romjai az esti félhomályban és ködben, ha lehet még nyugtalanítóbbak. De jobb lehetőségük nincs éjszakára. A romok, még mindig jobban védhetőek, mint a nyílt terep. *
- Éjszakázzunk a romok között? Ti mit szóltok hozzá? Vagy talán jobb lenne tisztes távolságot tartani tőlük? A másik kérdésem, hogy rakjunk-e tüzet? Az ugyan a vadakat távol tartja, de a nyílt terepen bizony már messziről felhívja ránk a figyelmet.
* Gubacs megint megszomjazott. Egy nyugodtabb helyszínen az öreget nem zavarná, hogy az lerészegedik, de itt bizony már hamar elfajulhatnak a dolgok és akkor bizony minden harcra fogható törpére szükség lesz.*
- Csak mértékkel igyatok! Ki tudja milyen éjszakánk lesz. Őrt kell majd állnunk éjszakára, két óránkénti váltással. Ami bort meg elfogyasztotok, az üveget töltsétek fel friss vízzel, a mocsárban egy darabig nem fogunk hozzá jutni.
* Wertus kíváncsian várja a többiek válaszait. De az biztos, hogy nagy italozást nem fog engedni. És az is biztos, hogy míg a másik kettő őrt áll, nem fog tudni nyugodtan aludni.*
* Leszámítva azt a kis kitérőt a csárda felé, sikerült jó tempóban haladniuk. Másnap szürkületkor el is érik az ingovány szélét. A karavánpihenő romjai az esti félhomályban és ködben, ha lehet még nyugtalanítóbbak. De jobb lehetőségük nincs éjszakára. A romok, még mindig jobban védhetőek, mint a nyílt terep. *
- Éjszakázzunk a romok között? Ti mit szóltok hozzá? Vagy talán jobb lenne tisztes távolságot tartani tőlük? A másik kérdésem, hogy rakjunk-e tüzet? Az ugyan a vadakat távol tartja, de a nyílt terepen bizony már messziről felhívja ránk a figyelmet.
* Gubacs megint megszomjazott. Egy nyugodtabb helyszínen az öreget nem zavarná, hogy az lerészegedik, de itt bizony már hamar elfajulhatnak a dolgok és akkor bizony minden harcra fogható törpére szükség lesz.*
- Csak mértékkel igyatok! Ki tudja milyen éjszakánk lesz. Őrt kell majd állnunk éjszakára, két óránkénti váltással. Ami bort meg elfogyasztotok, az üveget töltsétek fel friss vízzel, a mocsárban egy darabig nem fogunk hozzá jutni.
* Wertus kíváncsian várja a többiek válaszait. De az biztos, hogy nagy italozást nem fog engedni. És az is biztos, hogy míg a másik kettő őrt áll, nem fog tudni nyugodtan aludni.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 11:59:29
Üzenet elküldve: 2026-01-27 11:59:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Két kupicával is kap az idei termésből, így valamivel elégedettebben távozik az épületből. Amikor felhozza, hogy talán mégis meg kéne kóstolniuk a Smaragdlángot, nem várt elégedetlenség tör felszínre a másik kettőből. *
– Jól van már, a csóti csütörőre, nem kell úgy felkapni a vizet! * Felel először Wertusnak. Az is biztos, hogy legközelebb nem bízza másra a pénzt, hanem ő egyedül fogja megvenni a borát. Akkor annyit ihat, és úgy oszthatja be, ahogy csak akarja.
Ezután úti céljuk kerül szóba, és Gubacs felnevet. Nem azért, mert eddig csak tréfált, hanem hogy így oldja a feszültséget. *
– Ó, hát persze! Avarudydda! A szent törpe város! ~ Én meg egy gyönyörű elf nő vagyok! ~ * Bólogat bőszen. Meg van győződve róla, hogy Wrojthnak elment az esze, ami sajnálatos, mivel nála van az összes bor, de emiatt fenn kell tartani a látszatát annak, hogy bízik benne. Meg hát, valljuk be, Avarudydda sokkalta jobban hangzik, mint a Csonttemető. Ha oda akarnának menni, akkor is elment volna az eszük. Nincs ott semmi, csak csontok végeláthatatlan mezeje. Ezt azonban már inkább ki sem fejti, mivel a másik kettő úgy tűnik, végre konccenzusra jut azt illetően, hogy hová tartanak. Jobban belegondolva, a szent törpe város egészen jó cél, elvégre, ha valahol, ott rálelhetnek szeretett és csodált istennőjükre. *
~ Irány a törpe város! Az merre is van? ~
– Kövessetek! * Jobb híján folytatják útjukat a karavánpihenő romjai felé, és Wylnurana tudja, mennyi idő múlva el is érik azt. A romok sűrű ködbe burkolózva várják őket a folyó túloldalán. Úgy néz ki ez a hely, mint egy évszázada nem járt volna itt senki: a megmaradt falrészeket futónövények lepik be, ami mozdítható és értékes volt, azt már rég elhordták. Örülhetnek, ha nem botlanak hárpiákba ezen az elhagyatott helyen. *
– A putykos pájték pákmány nyalja meg a hónaljam! Én elfáradtam! * Azzal le is ül egy útszéli kőre. *
– Azt mondom, ne is menjünk tovább! Amarra már a mocsár kezdődik, ide érzem a szagát! Az már teli van csattogó csoszadékokkal és bűzös bojtárlakókkal. * Igaz, ami igaz, ez már az ingovány széle, és hogy idáig eljussanak, hosszú utat kellett megtenniük. Itt az ideje pihenni. Meg persze inni. *
* Két kupicával is kap az idei termésből, így valamivel elégedettebben távozik az épületből. Amikor felhozza, hogy talán mégis meg kéne kóstolniuk a Smaragdlángot, nem várt elégedetlenség tör felszínre a másik kettőből. *
– Jól van már, a csóti csütörőre, nem kell úgy felkapni a vizet! * Felel először Wertusnak. Az is biztos, hogy legközelebb nem bízza másra a pénzt, hanem ő egyedül fogja megvenni a borát. Akkor annyit ihat, és úgy oszthatja be, ahogy csak akarja.
Ezután úti céljuk kerül szóba, és Gubacs felnevet. Nem azért, mert eddig csak tréfált, hanem hogy így oldja a feszültséget. *
– Ó, hát persze! Avarudydda! A szent törpe város! ~ Én meg egy gyönyörű elf nő vagyok! ~ * Bólogat bőszen. Meg van győződve róla, hogy Wrojthnak elment az esze, ami sajnálatos, mivel nála van az összes bor, de emiatt fenn kell tartani a látszatát annak, hogy bízik benne. Meg hát, valljuk be, Avarudydda sokkalta jobban hangzik, mint a Csonttemető. Ha oda akarnának menni, akkor is elment volna az eszük. Nincs ott semmi, csak csontok végeláthatatlan mezeje. Ezt azonban már inkább ki sem fejti, mivel a másik kettő úgy tűnik, végre konccenzusra jut azt illetően, hogy hová tartanak. Jobban belegondolva, a szent törpe város egészen jó cél, elvégre, ha valahol, ott rálelhetnek szeretett és csodált istennőjükre. *
~ Irány a törpe város! Az merre is van? ~
– Kövessetek! * Jobb híján folytatják útjukat a karavánpihenő romjai felé, és Wylnurana tudja, mennyi idő múlva el is érik azt. A romok sűrű ködbe burkolózva várják őket a folyó túloldalán. Úgy néz ki ez a hely, mint egy évszázada nem járt volna itt senki: a megmaradt falrészeket futónövények lepik be, ami mozdítható és értékes volt, azt már rég elhordták. Örülhetnek, ha nem botlanak hárpiákba ezen az elhagyatott helyen. *
– A putykos pájték pákmány nyalja meg a hónaljam! Én elfáradtam! * Azzal le is ül egy útszéli kőre. *
– Azt mondom, ne is menjünk tovább! Amarra már a mocsár kezdődik, ide érzem a szagát! Az már teli van csattogó csoszadékokkal és bűzös bojtárlakókkal. * Igaz, ami igaz, ez már az ingovány széle, és hogy idáig eljussanak, hosszú utat kellett megtenniük. Itt az ideje pihenni. Meg persze inni. *
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:44:35
Üzenet elküldve: 2026-01-26 12:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Senki nem tartóztatja fel. A búcsúzáson hamar túlesnek. Csak Frandr áll elő egy kérdéssel. Thara gondolkozás nélkül, már mintha várta volna, hogy valaki rákérdezne, válaszol.*
-Annyit tudok, hogy egy sötételf és az orkok vezérének a jobbkeze. Sajnos nem volt szerencsénk találkozni vele.
*Pedig milyen találkozás is lehetett volna az. Talán Strat is köztük lehetne még. Az meg, hogy utána mi is történt volna, már nem biztos. Kínvallatások, ez a legjobb ötlete.
A válasz után a romok eltakarításában segít. Nincs egyedül. A zsoldosok segítségével eltakarítják a törmelékeket az útból. Az mellékes számára, hogy ezzel közben segít a máglya rakásában is.
Dolga végeztével nem is marad tovább. Míg a többiek tovább dolgoznak a máglyán, addig ő az ingovány felé veszi az irányt.*
*Senki nem tartóztatja fel. A búcsúzáson hamar túlesnek. Csak Frandr áll elő egy kérdéssel. Thara gondolkozás nélkül, már mintha várta volna, hogy valaki rákérdezne, válaszol.*
-Annyit tudok, hogy egy sötételf és az orkok vezérének a jobbkeze. Sajnos nem volt szerencsénk találkozni vele.
*Pedig milyen találkozás is lehetett volna az. Talán Strat is köztük lehetne még. Az meg, hogy utána mi is történt volna, már nem biztos. Kínvallatások, ez a legjobb ötlete.
A válasz után a romok eltakarításában segít. Nincs egyedül. A zsoldosok segítségével eltakarítják a törmelékeket az útból. Az mellékes számára, hogy ezzel közben segít a máglya rakásában is.
Dolga végeztével nem is marad tovább. Míg a többiek tovább dolgoznak a máglyán, addig ő az ingovány felé veszi az irányt.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-25 18:53:31
Üzenet elküldve: 2026-01-25 18:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Sok mindent mondhatna, mikor Natukoya elmondja, Raymond miként halt meg. "Méltó halál volt", "Sajnálom", "Legalább magával vitt valakit"... okolhatná magát, hiszen az ő parancsa nyomán került a harcos a warg útjába. Ám végül nem mond semmit, csak mélyet sóhajt, és bólint; csak akkor szólal meg, mikor Natukoya az italt említi.*
- Mindenképp.
*Kedve lenne már most leinni magát a sárga földig, de nincs sok kedve itt lenni, mikor megérkeznek a Romtáborba a mocsár dögevői. Így hát a sürgősebb dolgok felé fordítja figyelmét.
Kicsit sem bánja, hogy a mélységi inkább indulna. Mindenkinek jobb, ha kerül egy kis távolság a kettejük közé; ha később, nyugodtabb körülmények között újra találkoznak, Frandr majd eldöntheti, hogy mit kezdjen a másikkal. De egy dologgal Thara tartozik neki, és ezt még most be akarja hajtani.*
- Említetted a Vádlót. Ki ő, mit tudsz róla?
*Nem udvariaskodik, nem kertel, még csak fél szemnél többel nem is néz Tharára. Ha kielégítő választ kapott, nem is tartóztatja tovább a nőt, inkább menjen a maga dolgára. Ezután térnek csak rá a hullák dolgára; Frandr nem elemezget, csak tudomásul veszi, hogy a zsoldosok is segítenek majd.
Részt vesz a rakodásban, és most, hogy nem egy kihallgatás közepén van, már az ork hullákkal is picit alaposabban foglalkozik, kiveszi a részét a hullarablásból. Az ork vezér páncélján túl még ha talál sodronyinget, vértlemezeket, használható súlyozású és állapotú fegyvereket, akkor ezeket mind elrakja. Ork díszeket is magához vesz - wargfogak, nyakláncok, talizmánok, bármi, ami bizonyítékként szolgálhat, hogy kikkel küzdött meg ma.
Mire végeznek a máglya felrakásával, már ott áll ő is. Úgy rendezi el Raymond holttestét, hogy fegyverrel a kézben érjen a túlvilágra. Ezután csak fejet hajtva tiszteleg a halottaknak. Nem tart beszédet; a gondolatait, búcsúszavait megtartja magának, és csak akkor szólal meg, ha valaki más okot ad rá.
A ceremónia végeztével az orkok hullái felé bólint, megfontolja, hogy őket is elégesse. Az, hogy nem tesz így, nem a harag következménye, és nem is a közönyé. Egyszerűen csak túl fáradt hozzá, túlságosan megviselte ez a nap. Így miután búcsút vettek a halottaiktól, Drohin felé fordul.*
- Szar volt, de túléltük. Talán még valamikor összehoz minket az élet; ha így lesz, és nem megint egy ilyen romhalmazban teszi, akkor az első kört én állom.
*Egy halvány félmosolyra húzza száját, és kinyújtja jobbját.*
- Több ezüstöt és kevesebb vért, Aranyujjú.
*Ezzel a keserédes zsoldosáldással vesz búcsút, majd Natu felé pillant, és ha amaz készen áll az indulásra, akkor felkapja holmiját, hogy Arthenior felé vegye az irányt. Útközben persze még egy-két szóval, vagy biccentésekkel elbúcsúzik a többi zsoldostól is, de hacsak nem tartóztatják, akkor nem időzik sokat. Maga mögött akarja hagyni az Ingoványt, mielőtt rájuk esteledne.*
*Sok mindent mondhatna, mikor Natukoya elmondja, Raymond miként halt meg. "Méltó halál volt", "Sajnálom", "Legalább magával vitt valakit"... okolhatná magát, hiszen az ő parancsa nyomán került a harcos a warg útjába. Ám végül nem mond semmit, csak mélyet sóhajt, és bólint; csak akkor szólal meg, mikor Natukoya az italt említi.*
- Mindenképp.
*Kedve lenne már most leinni magát a sárga földig, de nincs sok kedve itt lenni, mikor megérkeznek a Romtáborba a mocsár dögevői. Így hát a sürgősebb dolgok felé fordítja figyelmét.
Kicsit sem bánja, hogy a mélységi inkább indulna. Mindenkinek jobb, ha kerül egy kis távolság a kettejük közé; ha később, nyugodtabb körülmények között újra találkoznak, Frandr majd eldöntheti, hogy mit kezdjen a másikkal. De egy dologgal Thara tartozik neki, és ezt még most be akarja hajtani.*
- Említetted a Vádlót. Ki ő, mit tudsz róla?
*Nem udvariaskodik, nem kertel, még csak fél szemnél többel nem is néz Tharára. Ha kielégítő választ kapott, nem is tartóztatja tovább a nőt, inkább menjen a maga dolgára. Ezután térnek csak rá a hullák dolgára; Frandr nem elemezget, csak tudomásul veszi, hogy a zsoldosok is segítenek majd.
Részt vesz a rakodásban, és most, hogy nem egy kihallgatás közepén van, már az ork hullákkal is picit alaposabban foglalkozik, kiveszi a részét a hullarablásból. Az ork vezér páncélján túl még ha talál sodronyinget, vértlemezeket, használható súlyozású és állapotú fegyvereket, akkor ezeket mind elrakja. Ork díszeket is magához vesz - wargfogak, nyakláncok, talizmánok, bármi, ami bizonyítékként szolgálhat, hogy kikkel küzdött meg ma.
Mire végeznek a máglya felrakásával, már ott áll ő is. Úgy rendezi el Raymond holttestét, hogy fegyverrel a kézben érjen a túlvilágra. Ezután csak fejet hajtva tiszteleg a halottaknak. Nem tart beszédet; a gondolatait, búcsúszavait megtartja magának, és csak akkor szólal meg, ha valaki más okot ad rá.
A ceremónia végeztével az orkok hullái felé bólint, megfontolja, hogy őket is elégesse. Az, hogy nem tesz így, nem a harag következménye, és nem is a közönyé. Egyszerűen csak túl fáradt hozzá, túlságosan megviselte ez a nap. Így miután búcsút vettek a halottaiktól, Drohin felé fordul.*
- Szar volt, de túléltük. Talán még valamikor összehoz minket az élet; ha így lesz, és nem megint egy ilyen romhalmazban teszi, akkor az első kört én állom.
*Egy halvány félmosolyra húzza száját, és kinyújtja jobbját.*
- Több ezüstöt és kevesebb vért, Aranyujjú.
*Ezzel a keserédes zsoldosáldással vesz búcsút, majd Natu felé pillant, és ha amaz készen áll az indulásra, akkor felkapja holmiját, hogy Arthenior felé vegye az irányt. Útközben persze még egy-két szóval, vagy biccentésekkel elbúcsúzik a többi zsoldostól is, de hacsak nem tartóztatják, akkor nem időzik sokat. Maga mögött akarja hagyni az Ingoványt, mielőtt rájuk esteledne.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-24 17:08:41
Üzenet elküldve: 2026-01-24 17:08:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Amikor felmerül a máglyarakás gondolata, Drohin szája furcsa ívbe húzódik. Nem ellenkezik, de láthatóan nem erre számított. Körbepillant a táboron, a romos paliszádon, az elszenesedett gerendákon - és nem utolsósorban, a hátrahagyott hullákon - majd tarkóját vakargatva fáradt sóhajt ereszt meg.*
- Azt hiszem… ez a legkevesebb, amit tehetünk a halottakért.
*A hangja szomorkás, mégis mintha a cinizmus egy halovány foszlánya ott bújna minden egyes szava mögött. Mindenesetre egy-egy kézmozdulattal és néhány hangosan elordított paranccsal már munkára is utasítja az embereit.
A fa összegyűjtése meglepően gyorsan megy. Innentől senkit sem zavar, ha az amúgy is romos paliszádból, vagy a falon belüli sérült fastruktúrákból eltűnik egy-egy gerenda, vagy deszka. Ami eddig fedezék volt, most tüzelő lesz. Ebben a munkában Thara is jól jár: kellemeset a hasznossal alapon a torlaszt is eltakarítják arról a falszakaszról, ahol a csapat először megérkezett erre az elátkozott helyre. Ha nem segít a máglyarakásban, senki nem tartja fel. Ha így dönt, búcsúszóul néhány bajtársias bólintást kap, semmi többet.
A máglyák hamar elkészülnek. A fa kissé nedves, de a romok bőségesek és a megmaradt szesz is elég ahhoz, hogy a lángok gond nélkül életre keljenek. A zsoldosok rendet tartanak: a máglyákra kizárólag a saját halottaik kerülnek. Raymond is közéjük tartozik.
Az ork tetemek más sorsra jutnak. A zsoldosok módszeresen kifosztják mindet: fegyver, erszény, bármi, ami mozdítható. Néhány testet kisebb halmokba hordanak, másokat ott hagynak, ahol elestek. Nem gyújtanak nekik tüzet. Nem mondanak fölöttük szót. Nem érdekli őket a végső tisztességük.*
*Amikor felmerül a máglyarakás gondolata, Drohin szája furcsa ívbe húzódik. Nem ellenkezik, de láthatóan nem erre számított. Körbepillant a táboron, a romos paliszádon, az elszenesedett gerendákon - és nem utolsósorban, a hátrahagyott hullákon - majd tarkóját vakargatva fáradt sóhajt ereszt meg.*
- Azt hiszem… ez a legkevesebb, amit tehetünk a halottakért.
*A hangja szomorkás, mégis mintha a cinizmus egy halovány foszlánya ott bújna minden egyes szava mögött. Mindenesetre egy-egy kézmozdulattal és néhány hangosan elordított paranccsal már munkára is utasítja az embereit.
A fa összegyűjtése meglepően gyorsan megy. Innentől senkit sem zavar, ha az amúgy is romos paliszádból, vagy a falon belüli sérült fastruktúrákból eltűnik egy-egy gerenda, vagy deszka. Ami eddig fedezék volt, most tüzelő lesz. Ebben a munkában Thara is jól jár: kellemeset a hasznossal alapon a torlaszt is eltakarítják arról a falszakaszról, ahol a csapat először megérkezett erre az elátkozott helyre. Ha nem segít a máglyarakásban, senki nem tartja fel. Ha így dönt, búcsúszóul néhány bajtársias bólintást kap, semmi többet.
A máglyák hamar elkészülnek. A fa kissé nedves, de a romok bőségesek és a megmaradt szesz is elég ahhoz, hogy a lángok gond nélkül életre keljenek. A zsoldosok rendet tartanak: a máglyákra kizárólag a saját halottaik kerülnek. Raymond is közéjük tartozik.
Az ork tetemek más sorsra jutnak. A zsoldosok módszeresen kifosztják mindet: fegyver, erszény, bármi, ami mozdítható. Néhány testet kisebb halmokba hordanak, másokat ott hagynak, ahol elestek. Nem gyújtanak nekik tüzet. Nem mondanak fölöttük szót. Nem érdekli őket a végső tisztességük.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:40:08
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mester egy darabig csak áll ott, nem is igen tudja hogy miféle fennforgást okozhatott az a bizonyos medál, a fogollyal pedig eleve nem is tudott igazán mit kezdeni, hisz ő nem tudott volna igazán jókat kérdezni tőle, s így az ami ezután történik sem lepi meg igazán. Sőt az lepi meg, hogy ilyen sokáig kihúzta ez a vadállat. Ahogy a fej elválik a testtől, ő maga félreköp a földre, egyáltalán nem bánja hogy itt ért véget az útja.*
-Egy wargot terített le, meg gondolom az orkot ia hátáról, alatta találtam meg.
*Hálásan bólint Drohin szavaira, a bájitalokat pedig szintén alázattal fogadja, és elteszi ami maradt neki.*
-Majd iszunk rá egyet.
*Teszi még hozzá, közben pedig kíváncsian figyeli, hogy miféle fegyvert kap Frandr'd. Ugyan ő nincs igazán oda a pengékért és hideg acélokért, de annyi szeme van a mesterséghez, hogy lássa ami minőségi munka. Nála bizonyára jobb helyen van, mint Natunál az egyszer biztos.*
-Rendben. Óvatos légy, sok szerencsét a tanáccsal.
*Legyen ez a tanács bármi, Natu nem igazán ismeri ezeket a politikai szerveződéseket. Akárhogy is, elég szenvedést és halált látott ma már, több haragot nem kíván szítani magában egyelőre, úgyhogy jókívánságokkal búcsúszik el Tharától. A nomád harcos szavaira csak kurtán biccent. Ez a legkevesebb, hogy segít máglyát rakni a halottaknak, ha már az életüket adták értük.*
-Remélem nincs több ork őrjárat a közelben, egy darabig meglennék a pofájuk nélkül.
*A mester egy darabig csak áll ott, nem is igen tudja hogy miféle fennforgást okozhatott az a bizonyos medál, a fogollyal pedig eleve nem is tudott igazán mit kezdeni, hisz ő nem tudott volna igazán jókat kérdezni tőle, s így az ami ezután történik sem lepi meg igazán. Sőt az lepi meg, hogy ilyen sokáig kihúzta ez a vadállat. Ahogy a fej elválik a testtől, ő maga félreköp a földre, egyáltalán nem bánja hogy itt ért véget az útja.*
-Egy wargot terített le, meg gondolom az orkot ia hátáról, alatta találtam meg.
*Hálásan bólint Drohin szavaira, a bájitalokat pedig szintén alázattal fogadja, és elteszi ami maradt neki.*
-Majd iszunk rá egyet.
*Teszi még hozzá, közben pedig kíváncsian figyeli, hogy miféle fegyvert kap Frandr'd. Ugyan ő nincs igazán oda a pengékért és hideg acélokért, de annyi szeme van a mesterséghez, hogy lássa ami minőségi munka. Nála bizonyára jobb helyen van, mint Natunál az egyszer biztos.*
-Rendben. Óvatos légy, sok szerencsét a tanáccsal.
*Legyen ez a tanács bármi, Natu nem igazán ismeri ezeket a politikai szerveződéseket. Akárhogy is, elég szenvedést és halált látott ma már, több haragot nem kíván szítani magában egyelőre, úgyhogy jókívánságokkal búcsúszik el Tharától. A nomád harcos szavaira csak kurtán biccent. Ez a legkevesebb, hogy segít máglyát rakni a halottaknak, ha már az életüket adták értük.*
-Remélem nincs több ork őrjárat a közelben, egy darabig meglennék a pofájuk nélkül.
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:34:39
Üzenet elküldve: 2026-01-20 16:34:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Az ork nagyon örül az ajándéknak. Ez a szerencséje. Nem is figyel oda, mikor Drohin kardja elővillan. A férfi gyors munkát végez. Thara meg sem lepődik. Már várta is, hogy vajon ki fogja a foglyot a másvilágra küldeni. Hasznos információt nem tudtak meg. Legalább is ami a zsoldosokat és Tharát illeti. Lehet Frandr még kérdezősködött volna de már nem lesz rá esélye. A medál is visszakerül hozzá. Hálásan bólint Drohin felé. Innentől ezt már ajándéknak fogja tekinteni.
~Vajon olyan varázsmedál ez, ami mindig visszatér valahogy a gazdájához?~
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Frandrt tekintené akkor gazdájának. Hisz a tulajdonost ő ölte meg.
~Lehet mégsem olyan medalion ez.~
Attól viszont még örül neki. Tharát Raymond halála jobban meglepi. El is feledkezett a férfiről. Nem mintha sokat társalogtak volna. Nem is fűzi hozzá sok érzelem. Ellenben a zsoldosokat nagyon megkedvelte. A csata nagy részében mellettük harcolt. Persze, hogy a barátainak tartja őket.
Drohin előhoz egy díszes ládikót, benne értékes italokkal. A legszívesebben a zsoldosoknál hagyná a saját részét, de a jövő nem úgy fest, hogy megtehesse, hogy visszautasítsa az italokat.*
-Köszönjük szépen.
*Néz hálásan a zsoldosok vezérére. Még mielőtt Frandr és Natu bármit is csinálnának, hozzájuk fordul.*
-Én visszamegyek Artheniorba. A tanácsot újra figyelmeztetni kell az ork veszélyről.
*Úgy érzi ez itt a búcsú ideje. Hogy véglegesen azt nem tudja. A sors még összesodorhatja őket az útjuk során. Vagy lehetséges, hogy valamelyikőjük vele tartana. Visszafordul Drohinhoz.*
-Segítek a romokat elpakolni a bejárattól.
*Ajánlja fel a segítséget és ha kap néhány segítő kezet, akkor neki is lát. Ha kell egyedül is.*
*Az ork nagyon örül az ajándéknak. Ez a szerencséje. Nem is figyel oda, mikor Drohin kardja elővillan. A férfi gyors munkát végez. Thara meg sem lepődik. Már várta is, hogy vajon ki fogja a foglyot a másvilágra küldeni. Hasznos információt nem tudtak meg. Legalább is ami a zsoldosokat és Tharát illeti. Lehet Frandr még kérdezősködött volna de már nem lesz rá esélye. A medál is visszakerül hozzá. Hálásan bólint Drohin felé. Innentől ezt már ajándéknak fogja tekinteni.
~Vajon olyan varázsmedál ez, ami mindig visszatér valahogy a gazdájához?~
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Frandrt tekintené akkor gazdájának. Hisz a tulajdonost ő ölte meg.
~Lehet mégsem olyan medalion ez.~
Attól viszont még örül neki. Tharát Raymond halála jobban meglepi. El is feledkezett a férfiről. Nem mintha sokat társalogtak volna. Nem is fűzi hozzá sok érzelem. Ellenben a zsoldosokat nagyon megkedvelte. A csata nagy részében mellettük harcolt. Persze, hogy a barátainak tartja őket.
Drohin előhoz egy díszes ládikót, benne értékes italokkal. A legszívesebben a zsoldosoknál hagyná a saját részét, de a jövő nem úgy fest, hogy megtehesse, hogy visszautasítsa az italokat.*
-Köszönjük szépen.
*Néz hálásan a zsoldosok vezérére. Még mielőtt Frandr és Natu bármit is csinálnának, hozzájuk fordul.*
-Én visszamegyek Artheniorba. A tanácsot újra figyelmeztetni kell az ork veszélyről.
*Úgy érzi ez itt a búcsú ideje. Hogy véglegesen azt nem tudja. A sors még összesodorhatja őket az útjuk során. Vagy lehetséges, hogy valamelyikőjük vele tartana. Visszafordul Drohinhoz.*
-Segítek a romokat elpakolni a bejárattól.
*Ajánlja fel a segítséget és ha kap néhány segítő kezet, akkor neki is lát. Ha kell egyedül is.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-17 15:34:08
Üzenet elküldve: 2026-01-17 15:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Ahogy az ork üvöltözni kezd, Frandr nem zavartatja magát, befejezi mondanivalóját. Ám Tharát úgy tűnik, nem hatja meg a dolog. Egy dolog menti meg attól, hogy tettlegességig fajuljanak a dolgok: beszéde egyszerűen túl zavaros, túl összefüggéstelen ahhoz, hogy a férfi ténylegesen értse, min is kéne megsértődnie. Frandr arcáról könnyedén le lehet olvasni, ahogy a dühöt felváltja a zavarodottság; kisvártatva már úgy nézi a mélységit, mint aki tűnődik, amaz nem lázas-e véletlenül.*
~Talán valaki eltalálta a fejét.~
*Ám van egy másik eshetőség is. Meglehet, hogy a kormos tényleg végképp hülyének néz itt mindenkit. Az egész abból indult, hogy míg Frandr a sebesülteken próbált segíteni, addig Thara a vezér hulláját fosztotta ki; a zsoldos halálánál is ő volt közelebb, neki lett volna lehetősége közbeavatkozni. Nem tette - sőt, szinte szeme sem rebbent a halál nyomán. Most pedig még ő beszél nagy kebelbarátságról?
Találkozott már ilyen szerzetekkel életében. Akiknek a 'becsület' csak egy szó, a 'barátság' egy képzet, melyet pajzsként használhatnak. Akik úgy járják a világot, mintha arctalan viaszbábukkal lennének körülvéve, és mindenki más csak az ő kedvükért, dicsőségükért, történetüknek gazdagításáért létezne. Akiknek tényleg arcizma sem rezzen, ha a szemük előtt meghal valaki; akiknek egy értelmes lény koponyája trófea. Akiknek nincs valódi veszélyérzetük, és gondolkozás nélkül sodorják magukat és másokat gyilkos helyzetekbe.
És az ösztönei mindig azt súgták, maradjon minél távolabb tőlük.*
*Épp, hogy kezdenének kiülni arcára gondolatai, mikor hirtelen villanást lát a szeme sarkából. Megrezzen, ösztönösen hátralép egyet, de a penge az orkot célozza. Nincs is lehetősége közbeavatkozni, az fogoly feje elhagyja testét, és szinte még földet sem ért, de Drohin már az amulett tulajdonjogán viccelődik. Máskor, más helyzetben talán ő is egy pillanat alatt túllépne a halálon, ám most pár másodpercig csak szürkésfehér hajszínnel bámul.
Natukoya szavaira eszmél csak fel, és hirtelen elönti a szégyen. Akkor gondolt legutóbb a másik harcosra, mikor elküldte, hogy állítson meg egy wargot. Akkor halt meg, vagy később? Nem tudja. Éles fájdalom, ahogy jobbján körmei a tenyerébe vájnak.*
- Hogyan?
*Kérdezi rekedtes hangon az óriást. Egyértelmű, hogy mit kérdez: hogy halt meg? Hirtelen muszáj tudnia. Ám aligha lesz lehetősége hosszú választ adnia az óriásnak: Drohin nem lassít, nem áll meg. Ahogy Hragar odaér a ládával, csak egyszer szólal meg, halkan, szavait Natukoyához intézve.*
- Nem hagyjuk itt a dögevőknek. Elégetjük.
*Túl sok ígéretet szegett már meg ma, hogy ennek ne tegyen eleget. Innentől viszont amennyire tudja, háttérbe szorítja a szentimentalizmust, legalábbis amíg jelen vannak a zsoldosok. A ládához lépve elrak magának három italt. Ha rajta múlik, a többieknek is ugyanennyi jut; tekintete nem sok jót ígér bárkinek, aki a másik kárán többet akarna elvenni magának.
A pengét merev bólintással veszi át. Érzi, ahogy nyelőcsövét égeti az epe; egy pillanatig nem is szólal meg, nehogy a 'köszönöm'-ön túl valami más is előjöjjön. Az állapotát látva elővesz egy kendőt, és módszeresen tisztogatni kezdi, mielőtt visszahelyezné a tegezbe. Csak ezután közelíti meg újra Drohint.*
- Máglyát fogok rakni. Talán Natu is segít. A ti halottaitokkal mi lesz?
*Szavaiban ott van az ajánlat; ha a zsoldosok indulnának, az ő halottaikat is elégeti. És az is észrevehető, hogy Tharát nem említi, vele nem számol. Nem véletlen; látni sem akarja.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.17 15:36:42
*Ahogy az ork üvöltözni kezd, Frandr nem zavartatja magát, befejezi mondanivalóját. Ám Tharát úgy tűnik, nem hatja meg a dolog. Egy dolog menti meg attól, hogy tettlegességig fajuljanak a dolgok: beszéde egyszerűen túl zavaros, túl összefüggéstelen ahhoz, hogy a férfi ténylegesen értse, min is kéne megsértődnie. Frandr arcáról könnyedén le lehet olvasni, ahogy a dühöt felváltja a zavarodottság; kisvártatva már úgy nézi a mélységit, mint aki tűnődik, amaz nem lázas-e véletlenül.*
~Talán valaki eltalálta a fejét.~
*Ám van egy másik eshetőség is. Meglehet, hogy a kormos tényleg végképp hülyének néz itt mindenkit. Az egész abból indult, hogy míg Frandr a sebesülteken próbált segíteni, addig Thara a vezér hulláját fosztotta ki; a zsoldos halálánál is ő volt közelebb, neki lett volna lehetősége közbeavatkozni. Nem tette - sőt, szinte szeme sem rebbent a halál nyomán. Most pedig még ő beszél nagy kebelbarátságról?
Találkozott már ilyen szerzetekkel életében. Akiknek a 'becsület' csak egy szó, a 'barátság' egy képzet, melyet pajzsként használhatnak. Akik úgy járják a világot, mintha arctalan viaszbábukkal lennének körülvéve, és mindenki más csak az ő kedvükért, dicsőségükért, történetüknek gazdagításáért létezne. Akiknek tényleg arcizma sem rezzen, ha a szemük előtt meghal valaki; akiknek egy értelmes lény koponyája trófea. Akiknek nincs valódi veszélyérzetük, és gondolkozás nélkül sodorják magukat és másokat gyilkos helyzetekbe.
És az ösztönei mindig azt súgták, maradjon minél távolabb tőlük.*
*Épp, hogy kezdenének kiülni arcára gondolatai, mikor hirtelen villanást lát a szeme sarkából. Megrezzen, ösztönösen hátralép egyet, de a penge az orkot célozza. Nincs is lehetősége közbeavatkozni, az fogoly feje elhagyja testét, és szinte még földet sem ért, de Drohin már az amulett tulajdonjogán viccelődik. Máskor, más helyzetben talán ő is egy pillanat alatt túllépne a halálon, ám most pár másodpercig csak szürkésfehér hajszínnel bámul.
Natukoya szavaira eszmél csak fel, és hirtelen elönti a szégyen. Akkor gondolt legutóbb a másik harcosra, mikor elküldte, hogy állítson meg egy wargot. Akkor halt meg, vagy később? Nem tudja. Éles fájdalom, ahogy jobbján körmei a tenyerébe vájnak.*
- Hogyan?
*Kérdezi rekedtes hangon az óriást. Egyértelmű, hogy mit kérdez: hogy halt meg? Hirtelen muszáj tudnia. Ám aligha lesz lehetősége hosszú választ adnia az óriásnak: Drohin nem lassít, nem áll meg. Ahogy Hragar odaér a ládával, csak egyszer szólal meg, halkan, szavait Natukoyához intézve.*
- Nem hagyjuk itt a dögevőknek. Elégetjük.
*Túl sok ígéretet szegett már meg ma, hogy ennek ne tegyen eleget. Innentől viszont amennyire tudja, háttérbe szorítja a szentimentalizmust, legalábbis amíg jelen vannak a zsoldosok. A ládához lépve elrak magának három italt. Ha rajta múlik, a többieknek is ugyanennyi jut; tekintete nem sok jót ígér bárkinek, aki a másik kárán többet akarna elvenni magának.
A pengét merev bólintással veszi át. Érzi, ahogy nyelőcsövét égeti az epe; egy pillanatig nem is szólal meg, nehogy a 'köszönöm'-ön túl valami más is előjöjjön. Az állapotát látva elővesz egy kendőt, és módszeresen tisztogatni kezdi, mielőtt visszahelyezné a tegezbe. Csak ezután közelíti meg újra Drohint.*
- Máglyát fogok rakni. Talán Natu is segít. A ti halottaitokkal mi lesz?
*Szavaiban ott van az ajánlat; ha a zsoldosok indulnának, az ő halottaikat is elégeti. És az is észrevehető, hogy Tharát nem említi, vele nem számol. Nem véletlen; látni sem akarja.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.17 15:36:42
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-17 13:25:20
Üzenet elküldve: 2026-01-17 13:25:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Bár Frandr'd szavaiban van igazság, az orkot láthatóan nem hatják meg. Ficánkol tovább, térden állva is próbál felágaskodni, mígnem a páncélos törp egy határozott mozdulattal visszanyomja a földre. A zöldbőrű morog, hörög, és még azt sem hagyja, hogy a harcos végigmondja, amit elkezdett.*
- Hallgass, emberfajzat! *Üvölti közbe.* - Téged sem illet! Egyikőtöket sem!
*Amikor nem sokkal később a mélységi az ork nyakába akasztja a medált, a zöldbőrű először értetlenül fürkészi a nőt. Aztán a tekintete lassan lecsúszik a nyakában lógó vasdarabra. Szeme felcsillan. A harag mintha egy pillanatra kifolyna belőle. A testtartása meglazul, az arca megváltozik. Megilletődöttség ül ki rá, mintha megfeledkezne arról, hol van, és mi történik vele. Viszont nem élvezheti sokáig ezt a pillanatot. Drohin villámgyorsan mozdul. Kardja egyetlen ívben villan, és mire bárki felfogná a történteket, az ork feje már elválik a testétől. A test továbbra is a térdén marad.*
– Legalább boldogan halt meg. *Jegyzi meg a zsoldosvezér cinikusan, vállat vonva. Kardja hegyével leakasztja a medált a fej nélküli testről, majd kézbe veszi. Megforgatja, alaposan szemügyre veszi.*
- Azt hiszem, így az enyém lett. *Mondja vigyorogva.* - Valóban érdekes darab.
*Egy könnyed mozdulattal Thara felé dobja az amulettet.*
- A betyárbecsület része, hogy aki kapja, marja.
*Ezzel előhúzza a korábban is látott, ám már közel sem makulátlan selyemkendőt, és nyugodt mozdulatokkal törölgetni kezdi a kardját. Ekkor érkezik meg az óriás. Drohin a hír hallatán egy pillanatra felnéz a mesterre, majd szomorkásan megrázza a fejét.*
- Láttam… Ha ez vigasztal benneteket, a halála legalább nem volt hiábavaló.
*Mintha mi sem történt volna, visszacsúsztatja kardját a hüvelyébe, majd hangosan összecsapja a tenyerét.*
- Na akkor.
*Füttyent egyet.*
- Hragar! Hozd ide a szekérről a zöld szemes ládát! Meg azt a szép rövidkardot!
*Nem sokkal később fel is bukkan a nagydarab harcos. Vállán egy masszív láda, tetején zöld szem szimbólum. A másik kezében egy rövidkard, hüvelyében.*
- Tedd csak le ide.
*Int Drohin, Hragar pedig engedelmeskedik. A láda tompán puffan a földön. A zsoldosvezér előhúz egy tőrt, és felfeszíti a fedelet. Odabent kilenc üvegcse sorakozik, a köztük lévő rések finom szalmával kibélelve.*
- Gyógyitalok. *Mondja.* - A fáradozásaitokért. Osszátok el egymás közt.
*Ezután Frandr'd felé fordul, és felé nyújtja a rövidkardot.*
- Wegtoreni mesterpenge.
*Ha a harcos kihúzza, láthatja: Drohin nem hazudott. A markolat ütött-kopott, rászáradt vérfoltok csúfítják, de maga a penge kifogástalan. Tiszta, jól kiegyensúlyozott, mestermunka.*
- Remélem, ezzel lenyugszanak a kedélyek.
*Bár Frandr'd szavaiban van igazság, az orkot láthatóan nem hatják meg. Ficánkol tovább, térden állva is próbál felágaskodni, mígnem a páncélos törp egy határozott mozdulattal visszanyomja a földre. A zöldbőrű morog, hörög, és még azt sem hagyja, hogy a harcos végigmondja, amit elkezdett.*
- Hallgass, emberfajzat! *Üvölti közbe.* - Téged sem illet! Egyikőtöket sem!
*Amikor nem sokkal később a mélységi az ork nyakába akasztja a medált, a zöldbőrű először értetlenül fürkészi a nőt. Aztán a tekintete lassan lecsúszik a nyakában lógó vasdarabra. Szeme felcsillan. A harag mintha egy pillanatra kifolyna belőle. A testtartása meglazul, az arca megváltozik. Megilletődöttség ül ki rá, mintha megfeledkezne arról, hol van, és mi történik vele. Viszont nem élvezheti sokáig ezt a pillanatot. Drohin villámgyorsan mozdul. Kardja egyetlen ívben villan, és mire bárki felfogná a történteket, az ork feje már elválik a testétől. A test továbbra is a térdén marad.*
– Legalább boldogan halt meg. *Jegyzi meg a zsoldosvezér cinikusan, vállat vonva. Kardja hegyével leakasztja a medált a fej nélküli testről, majd kézbe veszi. Megforgatja, alaposan szemügyre veszi.*
- Azt hiszem, így az enyém lett. *Mondja vigyorogva.* - Valóban érdekes darab.
*Egy könnyed mozdulattal Thara felé dobja az amulettet.*
- A betyárbecsület része, hogy aki kapja, marja.
*Ezzel előhúzza a korábban is látott, ám már közel sem makulátlan selyemkendőt, és nyugodt mozdulatokkal törölgetni kezdi a kardját. Ekkor érkezik meg az óriás. Drohin a hír hallatán egy pillanatra felnéz a mesterre, majd szomorkásan megrázza a fejét.*
- Láttam… Ha ez vigasztal benneteket, a halála legalább nem volt hiábavaló.
*Mintha mi sem történt volna, visszacsúsztatja kardját a hüvelyébe, majd hangosan összecsapja a tenyerét.*
- Na akkor.
*Füttyent egyet.*
- Hragar! Hozd ide a szekérről a zöld szemes ládát! Meg azt a szép rövidkardot!
*Nem sokkal később fel is bukkan a nagydarab harcos. Vállán egy masszív láda, tetején zöld szem szimbólum. A másik kezében egy rövidkard, hüvelyében.*
- Tedd csak le ide.
*Int Drohin, Hragar pedig engedelmeskedik. A láda tompán puffan a földön. A zsoldosvezér előhúz egy tőrt, és felfeszíti a fedelet. Odabent kilenc üvegcse sorakozik, a köztük lévő rések finom szalmával kibélelve.*
- Gyógyitalok. *Mondja.* - A fáradozásaitokért. Osszátok el egymás közt.
*Ezután Frandr'd felé fordul, és felé nyújtja a rövidkardot.*
- Wegtoreni mesterpenge.
*Ha a harcos kihúzza, láthatja: Drohin nem hazudott. A markolat ütött-kopott, rászáradt vérfoltok csúfítják, de maga a penge kifogástalan. Tiszta, jól kiegyensúlyozott, mestermunka.*
- Remélem, ezzel lenyugszanak a kedélyek.
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-14 21:17:52
Üzenet elküldve: 2026-01-14 21:17:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mester göcsörtös ujjai keményen markolnak bele a warg bundájába, hogy odébb görgesse Raymond élettelen testéről a fenevadat, csak egy aprócska nyögés kíséri a mozdulatot. Egy pillanatra elnézi elesett társát, mielőtt átkutatná és elvenné a holmijait, neki már aligha lesz rájuk szüksége. Egyedül a láncot akasztja nyakába, mintegy emlékként a férfiről, aki bátran harcolt és életét adta a többiekért. Aztán szerencsére talál egy kést, amivel a fenséges állat bőrével kezd foglalatoskodni, ugyan nem valami ügyeskezű mesterember, egy állatot képes megnyúzni, még ha nem is a legszebb munka lesz a végére. A keze egészen áthül a munkától és a hideg vértől mire végez. A bundát összekötözi, és a többi holmival együtt a batyujához erősíti azokat majd a hátára veti. Kezét beletörli ugyan egyik rongyába, de így is vérfoltos karokkal, szipogó orral és kissé megtört ábrázattal tér vissza a többiekhez és a fogolyhoz. A történések nagyját hallja és látja csak, de ez is épp elég, hogy értse, hogy hányadán is állnak.*
-Raymond visszament a sárba.
*Mondja mély, keserű hangon a sötételfnek és a nomád harcosnak, meg persze mindenkinek aki hallja. Thara szavait azonban nem igazán tudja hová tenni, és ezt a feszültséget sem érti, hogy miből fakad. Fel is szalad a szemöldöke, hogy valamelyik zsoldosra mutogat és őt hívja barátjának, mikor Raymondot rajta kívül még csak nem is keresték. Ez bosszantja őt, az ork is bosszantja őt, az egész helyzet bosszantja. Véres ujjai önkéntelenül is megfeszülnek, akár a sebesen vágtázó vadlovak, úgy cikáznak fejében a gondolatok. Némelyik arról, hogy üsse-e meg a sötételfet arcátlansága miatt, megint mások pedig arról, hogy csak tűnjön el ebből a halálos lápból, de olyan is akad, amelyik a zsoldosok fejét követelik tőle. ~Hát ilyen volna a világ? Ilyen lelketlen minden teremtés?~ Érzi, hogy ki kell töltenie valakin vagy valamin ezt a felgyülemlett feszültséget, különben ki fog fakadni, akár egy gennyes kelés. Drohin korábban sem felelt neki, így őt fölöslegesnek is érzi kérdeznie bármiről, annak a késes elfnek pedig szíve szerint lecsavarná a fejét. Próbálja nyugtatni magát, nagyot sóhajt, s csak ott áll, várva hogy hová is fog kilyukadni ez az egész.*
*A mester göcsörtös ujjai keményen markolnak bele a warg bundájába, hogy odébb görgesse Raymond élettelen testéről a fenevadat, csak egy aprócska nyögés kíséri a mozdulatot. Egy pillanatra elnézi elesett társát, mielőtt átkutatná és elvenné a holmijait, neki már aligha lesz rájuk szüksége. Egyedül a láncot akasztja nyakába, mintegy emlékként a férfiről, aki bátran harcolt és életét adta a többiekért. Aztán szerencsére talál egy kést, amivel a fenséges állat bőrével kezd foglalatoskodni, ugyan nem valami ügyeskezű mesterember, egy állatot képes megnyúzni, még ha nem is a legszebb munka lesz a végére. A keze egészen áthül a munkától és a hideg vértől mire végez. A bundát összekötözi, és a többi holmival együtt a batyujához erősíti azokat majd a hátára veti. Kezét beletörli ugyan egyik rongyába, de így is vérfoltos karokkal, szipogó orral és kissé megtört ábrázattal tér vissza a többiekhez és a fogolyhoz. A történések nagyját hallja és látja csak, de ez is épp elég, hogy értse, hogy hányadán is állnak.*
-Raymond visszament a sárba.
*Mondja mély, keserű hangon a sötételfnek és a nomád harcosnak, meg persze mindenkinek aki hallja. Thara szavait azonban nem igazán tudja hová tenni, és ezt a feszültséget sem érti, hogy miből fakad. Fel is szalad a szemöldöke, hogy valamelyik zsoldosra mutogat és őt hívja barátjának, mikor Raymondot rajta kívül még csak nem is keresték. Ez bosszantja őt, az ork is bosszantja őt, az egész helyzet bosszantja. Véres ujjai önkéntelenül is megfeszülnek, akár a sebesen vágtázó vadlovak, úgy cikáznak fejében a gondolatok. Némelyik arról, hogy üsse-e meg a sötételfet arcátlansága miatt, megint mások pedig arról, hogy csak tűnjön el ebből a halálos lápból, de olyan is akad, amelyik a zsoldosok fejét követelik tőle. ~Hát ilyen volna a világ? Ilyen lelketlen minden teremtés?~ Érzi, hogy ki kell töltenie valakin vagy valamin ezt a felgyülemlett feszültséget, különben ki fog fakadni, akár egy gennyes kelés. Drohin korábban sem felelt neki, így őt fölöslegesnek is érzi kérdeznie bármiről, annak a késes elfnek pedig szíve szerint lecsavarná a fejét. Próbálja nyugtatni magát, nagyot sóhajt, s csak ott áll, várva hogy hová is fog kilyukadni ez az egész.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:03:52
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Sokat ettől az orktól sem tudnak meg, hacsak nem azt, hogy még mindig lehetnek kisebb-nagyobb ork törzsek, csapatok akik nem bővítik a légió létszámát. Ez azt is jelenti, hogy az ork főseregnek még van lehetősége ork harcos utánpótlásra. Nem fogadja jókedvűen a híreket, de ez van. A thargok már a segítségére vannak Artheniornak, még ha nem is közvetlenül segítik, de bízni bízhat bennük. Most már csak Arthenior városát kell felkészíteni a támadásra.
Gondolataiban már rég elhagyta az ingoványt, a tábort. Az ork üvöltése visszarángatja. Úgy tűnik tud valamit a medálról. Megkérdezné miért is olyan fontos ez a medál, de Frandr elintézi, hogy teljesen lejárassa az egész csapatot. Nem meglepődve néz rá, hanem csalódottan.*
-Szerintem megkaptad amit akartál, amiért a barátaink fizették meg az árát.
*Mutat az ork által megölt zsoldosra.*
-De legalább büszke lehetsz magadra. Kifogott rajtad egy ostoba ork.
*Mondja tárgyilagosan, dicsérve a megkötözött foglyukat. A medált leveszi és a fogolyhoz gyalogol. A medált az ork nyakába akasztja.*
-Ha kell vedd el a holttestétől. Tedd a barátaink áldozatát feleslegessé.
*Mondja Frandrnek, majd visszafordul az orkhoz.*
-Okos egy teremtés vagy.
*Azzal feláll és Drohinhoz közeledik.*
-Merre tudok a leghamarabb visszajutni az ösvényre és eljutni Artheniorba?
*Emlékszik az útra, de hátha a zsoldosok tudnak egy rövidebb utat mondani, talán még kíséretet is nyújtani.*
*Sokat ettől az orktól sem tudnak meg, hacsak nem azt, hogy még mindig lehetnek kisebb-nagyobb ork törzsek, csapatok akik nem bővítik a légió létszámát. Ez azt is jelenti, hogy az ork főseregnek még van lehetősége ork harcos utánpótlásra. Nem fogadja jókedvűen a híreket, de ez van. A thargok már a segítségére vannak Artheniornak, még ha nem is közvetlenül segítik, de bízni bízhat bennük. Most már csak Arthenior városát kell felkészíteni a támadásra.
Gondolataiban már rég elhagyta az ingoványt, a tábort. Az ork üvöltése visszarángatja. Úgy tűnik tud valamit a medálról. Megkérdezné miért is olyan fontos ez a medál, de Frandr elintézi, hogy teljesen lejárassa az egész csapatot. Nem meglepődve néz rá, hanem csalódottan.*
-Szerintem megkaptad amit akartál, amiért a barátaink fizették meg az árát.
*Mutat az ork által megölt zsoldosra.*
-De legalább büszke lehetsz magadra. Kifogott rajtad egy ostoba ork.
*Mondja tárgyilagosan, dicsérve a megkötözött foglyukat. A medált leveszi és a fogolyhoz gyalogol. A medált az ork nyakába akasztja.*
-Ha kell vedd el a holttestétől. Tedd a barátaink áldozatát feleslegessé.
*Mondja Frandrnek, majd visszafordul az orkhoz.*
-Okos egy teremtés vagy.
*Azzal feláll és Drohinhoz közeledik.*
-Merre tudok a leghamarabb visszajutni az ösvényre és eljutni Artheniorba?
*Emlékszik az útra, de hátha a zsoldosok tudnak egy rövidebb utat mondani, talán még kíséretet is nyújtani.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-13 11:26:24
Üzenet elküldve: 2026-01-13 11:26:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A vallatás közben átnézi a hullákat, melyek létrejöttében neki is volt része. Pár érme, egy tőr, egy flaskányi pálinka - ha inni nem is, gyújtósnak jó lesz -, egyéb értéket nem talál. Viszont fontosabb számára, hogy visszaszerezte fegyvereit; hajítódárdájának hegyén kell majd kicsit kalapálni, élezni, de egyéb kár nem esett.
Az orkról hamar kiderül, hogy kevés válasszal tud szolgálni, és az is, hogy ez miért van. Mégis, pár hasznos információfoszlány előkerül.*
- Akkor a Világválasztó klánjai is felbolydultak. Ha a Hágó felé haladtok, vigyáznotok kell.
*Fordul egy pillanatra Drohin felé, részben azért, hogy elejét vegye a kiköpés miatti esetleges retorziónak.*
- A szekér miatt gondolom, nem kell mondanom, de ne az igáslovakon akarjatok spórolni. Remélem, bármi is van rajta, megérte ezt a balhét; ha inkább túladnátok rajta még a Hegységtől innen, ismerek pár kereskedőt, aki nem fog lehúzni. De ez a ti döntésetek, nem szólok bele.
*Sóhajt. Az hangjából egyértelmű, hogy nem áskálódik: amit mond, segítő szándékkal mondja - persze érdekli, hogy mi is van a szekéren, de nem eléggé, hogy túl sokat kockáztasson érte. Már így is elvonja figyelme egy részét, hogy legalább fél szeme mindig Rokharon legyen; kicsit sem bízik az elfben, és nem egy tőrrel a tarkójában akar meghalni.*
- Többé teszi az orkokat? Vagy csak egyesíti őket?
*Amit a fogoly a kürtszó hatalmáról mond, nem veszi túlságosan komolyan, ám mégis rákérdez. Ha egy üres legenda, egy jelkép, az egy dolog; összehozza az orkokat, de ettől még nem hagyhatják félre a katonai realitásokat, mint például az ellátmány, erődítmények, terep, morál. Így hát reméli, csak vakhit van az ork szavai mögött.
Ezután Thara is kérdez, és Frandr keze egy pillanatra összeszorul.*
~Hát persze, hogy nem mondott el mindent. Miért is mondta volna, elvégre csak egy kibaszott háborúról van szó.~
*Lő is egy pillantást a mélységi felé, melyből leginkább az "Erről még beszélünk." üzenetet lehet kiolvasni. Az ork pedig - az eddigi válaszait tekintve nem meglepő módon - pontosan annyit tud arról, hogy ki is az a Vádló, mint Frandr maga.
Viszont ezután roppant érdekes dolog történik. Frandr korábban csak annyit látott, hogy Thara kifosztotta a vezér hulláját; úgy volt vele, majd ezt később rendezik. Viszont ahogy követi az ork pillantását, látja, hogy bizony a mélységi trófeát is szerzett, és hirtelen haja több árnyalatnyit sötétedik.*
- Nyughass.
*Szól oda az orknak, ám szemei egy pillanatra sem hagyják el Tharát; tekintete fagyos, és ahogy felegyenesedve ismét megszólal, hangja sem sokkal melegebb.*
- Talán nem tolvaj, csak tudatlan.
*Szavait itt már egyértelműen Tharának szánja, habár harmadik személyben beszél róla, mintha csak az orkkal tárgyalná meg a helyzetet. Míg egyik keze sem közelít az övén tárolt fegyverekhez, szeme félreérthetetlen módon méri fel a másik tartását, fegyverzetét, a kettejük közti távolságot.*
- Thara talán nem tudja, hogy becsületsértést követ el. Hogy egy párbajban a vesztesről csak a győztes rendelkezhet. Hogy kívülállóként ha a vesztes kincseit elsajátítja, trófeaként viseli, azzal a győzelmet magát bitorolja; hogy ez egy kihívás, melyre a győztes csak újabb párbajjal felelhet.
*Népe és a legtöbb ork klán felettébb hasonlítanak, ami a párbajkultúrát illeti; talán hegyi orkokként ezek pont, hogy kivételt képeznek, de Frandrt ez nem érdekli. Tudja, számára mit jelent a becsület; azzal, amit Thara tett, egyszerre alacsonyítja le az ork vezért és Frandr magát, és a harcos türelme mára végleg elfogyott.*
- Talán nem tudja, hogy néz ki az, amit tett, és csak megőrizte számomra az amulettet. Ez esetben megbocsájtom neki a félreértést.
*Jobbját kinyújtja, és talán az ezt követő szavak nélkül is egyértelmű, hogy ezzel mit kér.*
- Most már nincs szükség az őrizgetésre, ide is adhatja.
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 11:30:52
*A vallatás közben átnézi a hullákat, melyek létrejöttében neki is volt része. Pár érme, egy tőr, egy flaskányi pálinka - ha inni nem is, gyújtósnak jó lesz -, egyéb értéket nem talál. Viszont fontosabb számára, hogy visszaszerezte fegyvereit; hajítódárdájának hegyén kell majd kicsit kalapálni, élezni, de egyéb kár nem esett.
Az orkról hamar kiderül, hogy kevés válasszal tud szolgálni, és az is, hogy ez miért van. Mégis, pár hasznos információfoszlány előkerül.*
- Akkor a Világválasztó klánjai is felbolydultak. Ha a Hágó felé haladtok, vigyáznotok kell.
*Fordul egy pillanatra Drohin felé, részben azért, hogy elejét vegye a kiköpés miatti esetleges retorziónak.*
- A szekér miatt gondolom, nem kell mondanom, de ne az igáslovakon akarjatok spórolni. Remélem, bármi is van rajta, megérte ezt a balhét; ha inkább túladnátok rajta még a Hegységtől innen, ismerek pár kereskedőt, aki nem fog lehúzni. De ez a ti döntésetek, nem szólok bele.
*Sóhajt. Az hangjából egyértelmű, hogy nem áskálódik: amit mond, segítő szándékkal mondja - persze érdekli, hogy mi is van a szekéren, de nem eléggé, hogy túl sokat kockáztasson érte. Már így is elvonja figyelme egy részét, hogy legalább fél szeme mindig Rokharon legyen; kicsit sem bízik az elfben, és nem egy tőrrel a tarkójában akar meghalni.*
- Többé teszi az orkokat? Vagy csak egyesíti őket?
*Amit a fogoly a kürtszó hatalmáról mond, nem veszi túlságosan komolyan, ám mégis rákérdez. Ha egy üres legenda, egy jelkép, az egy dolog; összehozza az orkokat, de ettől még nem hagyhatják félre a katonai realitásokat, mint például az ellátmány, erődítmények, terep, morál. Így hát reméli, csak vakhit van az ork szavai mögött.
Ezután Thara is kérdez, és Frandr keze egy pillanatra összeszorul.*
~Hát persze, hogy nem mondott el mindent. Miért is mondta volna, elvégre csak egy kibaszott háborúról van szó.~
*Lő is egy pillantást a mélységi felé, melyből leginkább az "Erről még beszélünk." üzenetet lehet kiolvasni. Az ork pedig - az eddigi válaszait tekintve nem meglepő módon - pontosan annyit tud arról, hogy ki is az a Vádló, mint Frandr maga.
Viszont ezután roppant érdekes dolog történik. Frandr korábban csak annyit látott, hogy Thara kifosztotta a vezér hulláját; úgy volt vele, majd ezt később rendezik. Viszont ahogy követi az ork pillantását, látja, hogy bizony a mélységi trófeát is szerzett, és hirtelen haja több árnyalatnyit sötétedik.*
- Nyughass.
*Szól oda az orknak, ám szemei egy pillanatra sem hagyják el Tharát; tekintete fagyos, és ahogy felegyenesedve ismét megszólal, hangja sem sokkal melegebb.*
- Talán nem tolvaj, csak tudatlan.
*Szavait itt már egyértelműen Tharának szánja, habár harmadik személyben beszél róla, mintha csak az orkkal tárgyalná meg a helyzetet. Míg egyik keze sem közelít az övén tárolt fegyverekhez, szeme félreérthetetlen módon méri fel a másik tartását, fegyverzetét, a kettejük közti távolságot.*
- Thara talán nem tudja, hogy becsületsértést követ el. Hogy egy párbajban a vesztesről csak a győztes rendelkezhet. Hogy kívülállóként ha a vesztes kincseit elsajátítja, trófeaként viseli, azzal a győzelmet magát bitorolja; hogy ez egy kihívás, melyre a győztes csak újabb párbajjal felelhet.
*Népe és a legtöbb ork klán felettébb hasonlítanak, ami a párbajkultúrát illeti; talán hegyi orkokként ezek pont, hogy kivételt képeznek, de Frandrt ez nem érdekli. Tudja, számára mit jelent a becsület; azzal, amit Thara tett, egyszerre alacsonyítja le az ork vezért és Frandr magát, és a harcos türelme mára végleg elfogyott.*
- Talán nem tudja, hogy néz ki az, amit tett, és csak megőrizte számomra az amulettet. Ez esetben megbocsájtom neki a félreértést.
*Jobbját kinyújtja, és talán az ezt követő szavak nélkül is egyértelmű, hogy ezzel mit kér.*
- Most már nincs szükség az őrizgetésre, ide is adhatja.
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 11:30:52
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-12 18:07:50
Üzenet elküldve: 2026-01-12 18:07:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Az ork tekintete fel-alá cikázik a vallatók közt. Nem könyörög, nem alázkodik meg, de a kiemelt figyelmét egyértelműen Frandr'd érdemli ki. Talán mert ő kérdez a legtöbbet. Talán mert ő ölte meg a vezérét. A zöldbőrű egy darabig hallgat.
Eközben ahogy Frandr’d átkutatja korábbi áldozatait, sok mindent nem talál. Az egyik gyalogos ork fegyvere egy csorbult fejsze, a nyele repedt, túl sok csapást kapott már. A bőrvért alól durva vászonruha bukkan elő, átizzadva, vérrel összetapadva. Egy marék vegyes veretű érme kerül elő. Összesen 50 darab. A zsebekben szárított hús, avas szaggal, és egy kifúrt wargfog lóg bőrszíjon: primitív babona, nem több.
A következő, tapasztaltabb harcos már többet hordott magánál. Rövid kardja egyenes pengéjű, sokszor élezett, a markolat elkopott az ujjak alatt. Pajzsa állkapocs-motívummal van mázolva. A csizmában egy rejtett tőr lapul, a pengén rovátkák futnak végig. Egy kis bőrerszényben néhány arany lapul, vegyes, szintén idegen veretekkel, mindössze 30 darab, mellette egy agyagflaska ork pálinka, maró szaggal.
A harmadiknál, a menekülni próbáló warglovasnál még ennél is kevesebb az érték. A lándzsa durván kovácsolt, a hegén friss sérülések nyoma. A láncing kopott, a sisak hiányzik, a kard ívelt, rosszul kiegyensúlyozott darab. A holmija jelentéktelen: némi szárított hús, egy üres bőrerszény.
Végül fáradt sóhaj szakad fel a mellkasából, mintha egyetlen mozdulattal akarná lerázni magáról az egészet.*
- Nem tudok semmit a nomádjaidról. *Mondja végül, rekedt, meggyötört hangon.* - Mi hegyi klán vagyunk. A Nagy Hegységből jöttünk. Soha nem jártunk a pusztán. Épp arra vonultunk, amikor… *A tekintete akaratlanul is Drohinra siklik, amitől az összehúzza szemeit.* – Amikor találkoztunk velük. Grumn azt hitte, könnyű prédák vagytok. Tévedtünk.
*Egyet köp. Pontosan Drohin lába elé. A zsoldosvezér szája megrándul, ösztönösen hátrébb lép fél cipőhosszt.*
- A nomádjaid halottak. *Folytatja az ork, mintha tényt közölne, nem provokálna.* - Ha a kürtszó bezengi a világot, nincs erőd, ami ellenálljon a hordának.
*Felkuncog. Száraz, rövid hang, több benne a fáradtság, mint az öröm. Thara kérdésére értetlenül pillant fel. Egy pillanatig látszik rajta, hogy nem is érti, miről beszél.*
- Az én vezérem Grumn volt. *Mondja végül.* - De az emberfajzat megölte.
*Ekkor akad meg a szeme a mélységi nyakában lógó amuletten. A pillanat alatt eltorzul az arca. A fáradtság helyét vak düh váltja fel. Megfeszül, felrántaná magát, ha a kötelek és Borin páncélos keze nem tartaná a helyén.*
- Az a medál nem a tiéd, sötét szajha! *Üvölti.* - Nem illet téged! Mocskos tolvaj!
*Eközben Natukoyának végül sikerül legurítania a warg tetemét Raymond testéről. A bestia súlya tompán csapódik a sárba. Az egykori harcostárs holtteste alóla előbukkan: mozdulatlan, kihűlő hús, üveges tekintet. A páncél és a fegyverek levétele után már kevés méltóság marad benne, de egy halottat ez már aligha zavarhat.
A mester átkutatja. A fegyvereken és vérten túl egy erszény kerül elő pontosan 450 aranyyal, valamint két Világoskék varázsital.
A csata után hátramardt hullák közt bőven akad tőr. Rozsdás, csorbult, de akad köztük olyan is, amelyik még tartja az élét. Natukoya választ egyet és már neki is láthat a nyúzásnak.
A nyúzás nem szép munka. A kés először nehezen talál fogást a vastag bőrön. A szőr összeragad a vértől, a zsír csúszóssá teszi az ujjait. A bőr ellenáll, de végül enged. A hús alóla nedves hanggal válik el. A végeredmény messze nem tökéletes: itt-ott csorba, egyenetlen, de egyben marad. Használható. Meleg prém, vastag, nehéz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.12 18:29:43
*Az ork tekintete fel-alá cikázik a vallatók közt. Nem könyörög, nem alázkodik meg, de a kiemelt figyelmét egyértelműen Frandr'd érdemli ki. Talán mert ő kérdez a legtöbbet. Talán mert ő ölte meg a vezérét. A zöldbőrű egy darabig hallgat.
Eközben ahogy Frandr’d átkutatja korábbi áldozatait, sok mindent nem talál. Az egyik gyalogos ork fegyvere egy csorbult fejsze, a nyele repedt, túl sok csapást kapott már. A bőrvért alól durva vászonruha bukkan elő, átizzadva, vérrel összetapadva. Egy marék vegyes veretű érme kerül elő. Összesen 50 darab. A zsebekben szárított hús, avas szaggal, és egy kifúrt wargfog lóg bőrszíjon: primitív babona, nem több.
A következő, tapasztaltabb harcos már többet hordott magánál. Rövid kardja egyenes pengéjű, sokszor élezett, a markolat elkopott az ujjak alatt. Pajzsa állkapocs-motívummal van mázolva. A csizmában egy rejtett tőr lapul, a pengén rovátkák futnak végig. Egy kis bőrerszényben néhány arany lapul, vegyes, szintén idegen veretekkel, mindössze 30 darab, mellette egy agyagflaska ork pálinka, maró szaggal.
A harmadiknál, a menekülni próbáló warglovasnál még ennél is kevesebb az érték. A lándzsa durván kovácsolt, a hegén friss sérülések nyoma. A láncing kopott, a sisak hiányzik, a kard ívelt, rosszul kiegyensúlyozott darab. A holmija jelentéktelen: némi szárított hús, egy üres bőrerszény.
Végül fáradt sóhaj szakad fel a mellkasából, mintha egyetlen mozdulattal akarná lerázni magáról az egészet.*
- Nem tudok semmit a nomádjaidról. *Mondja végül, rekedt, meggyötört hangon.* - Mi hegyi klán vagyunk. A Nagy Hegységből jöttünk. Soha nem jártunk a pusztán. Épp arra vonultunk, amikor… *A tekintete akaratlanul is Drohinra siklik, amitől az összehúzza szemeit.* – Amikor találkoztunk velük. Grumn azt hitte, könnyű prédák vagytok. Tévedtünk.
*Egyet köp. Pontosan Drohin lába elé. A zsoldosvezér szája megrándul, ösztönösen hátrébb lép fél cipőhosszt.*
- A nomádjaid halottak. *Folytatja az ork, mintha tényt közölne, nem provokálna.* - Ha a kürtszó bezengi a világot, nincs erőd, ami ellenálljon a hordának.
*Felkuncog. Száraz, rövid hang, több benne a fáradtság, mint az öröm. Thara kérdésére értetlenül pillant fel. Egy pillanatig látszik rajta, hogy nem is érti, miről beszél.*
- Az én vezérem Grumn volt. *Mondja végül.* - De az emberfajzat megölte.
*Ekkor akad meg a szeme a mélységi nyakában lógó amuletten. A pillanat alatt eltorzul az arca. A fáradtság helyét vak düh váltja fel. Megfeszül, felrántaná magát, ha a kötelek és Borin páncélos keze nem tartaná a helyén.*
- Az a medál nem a tiéd, sötét szajha! *Üvölti.* - Nem illet téged! Mocskos tolvaj!
*Eközben Natukoyának végül sikerül legurítania a warg tetemét Raymond testéről. A bestia súlya tompán csapódik a sárba. Az egykori harcostárs holtteste alóla előbukkan: mozdulatlan, kihűlő hús, üveges tekintet. A páncél és a fegyverek levétele után már kevés méltóság marad benne, de egy halottat ez már aligha zavarhat.
A mester átkutatja. A fegyvereken és vérten túl egy erszény kerül elő pontosan 450 aranyyal, valamint két Világoskék varázsital.
A csata után hátramardt hullák közt bőven akad tőr. Rozsdás, csorbult, de akad köztük olyan is, amelyik még tartja az élét. Natukoya választ egyet és már neki is láthat a nyúzásnak.
A nyúzás nem szép munka. A kés először nehezen talál fogást a vastag bőrön. A szőr összeragad a vértől, a zsír csúszóssá teszi az ujjait. A bőr ellenáll, de végül enged. A hús alóla nedves hanggal válik el. A végeredmény messze nem tökéletes: itt-ott csorba, egyenetlen, de egyben marad. Használható. Meleg prém, vastag, nehéz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.12 18:29:43
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:09:01
Üzenet elküldve: 2026-01-10 14:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A mesternek már az is öröm, hogy az ork látszólag megijed tőle. Többet valószínűleg egyébként sem tehetne az ügyért, hisz nem ért ő a vallatáshoz, s nem is kenyere az efféle erőszak. Helyette inkább a csatateret nézi át addig amíg társai sokkal hasznosabb dolgokat csinálnak, legalábbis szerintük. Ő a maga részéről igyekszik a csata hevétől forró testét lehűteni, remélhetőleg már nem lesz szükség arra a tűzre amit akkor érzett mikor az életére törtek. Szerencséjére talál egy wargot melynek nincs megégve a bundája, egy halálos találatot kapott csupán a jószág. Széles vigyorral a képén gyürkőzik neki, hogy leforgassa áldozatáról az állat tetemét, és csak ekkor látja meg, hogy bizony Raymond az a bizonyos áldozat. Egy pillanatra meg is áll, és megcsóválja a fejét. ~Szerencsétlenül jártál koma.~ Igaz nem ismerte régóta, de bajtársának tekintette, s most hogy a csata heve elült jobban van ideje rá, hogy feldolgozza ezt a veszteséget. Nem szívesen hagyná a zsoldosokra ezt a munkát, úgyhogy átkutatja a testét, fegyvereit, pajzsát és egyéb dolgait magához venné, ezzel is tisztelegve előtte. Saját fegyvere ugyan nincs, így nem tudja lefejteni a bundát a wargról, csak ha Raymondnál, vagy a közelben valahol talál egy tőrt. Ha sikerül neki, akkor levágná a bundát az állatról. Természetesen mivel nem ért hozzá, ezért nem is fogna neki komolyabb munkához vele, csak összekötözné hogy visszavigye a városba, s majd ott valami mesteremberrel készíttetne magának belőle egy prémet.*
*A mesternek már az is öröm, hogy az ork látszólag megijed tőle. Többet valószínűleg egyébként sem tehetne az ügyért, hisz nem ért ő a vallatáshoz, s nem is kenyere az efféle erőszak. Helyette inkább a csatateret nézi át addig amíg társai sokkal hasznosabb dolgokat csinálnak, legalábbis szerintük. Ő a maga részéről igyekszik a csata hevétől forró testét lehűteni, remélhetőleg már nem lesz szükség arra a tűzre amit akkor érzett mikor az életére törtek. Szerencséjére talál egy wargot melynek nincs megégve a bundája, egy halálos találatot kapott csupán a jószág. Széles vigyorral a képén gyürkőzik neki, hogy leforgassa áldozatáról az állat tetemét, és csak ekkor látja meg, hogy bizony Raymond az a bizonyos áldozat. Egy pillanatra meg is áll, és megcsóválja a fejét. ~Szerencsétlenül jártál koma.~ Igaz nem ismerte régóta, de bajtársának tekintette, s most hogy a csata heve elült jobban van ideje rá, hogy feldolgozza ezt a veszteséget. Nem szívesen hagyná a zsoldosokra ezt a munkát, úgyhogy átkutatja a testét, fegyvereit, pajzsát és egyéb dolgait magához venné, ezzel is tisztelegve előtte. Saját fegyvere ugyan nincs, így nem tudja lefejteni a bundát a wargról, csak ha Raymondnál, vagy a közelben valahol talál egy tőrt. Ha sikerül neki, akkor levágná a bundát az állatról. Természetesen mivel nem ért hozzá, ezért nem is fogna neki komolyabb munkához vele, csak összekötözné hogy visszavigye a városba, s majd ott valami mesteremberrel készíttetne magának belőle egy prémet.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:12:53
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:12:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A helyzet kezd feszült lenni Drohin és a kis csapatuk között. Ahogy Frandr, úgy Thara sem reagál gúnyosan, vagy éppen egyáltalán nem is, a zsoldosvezér szavaira. Mondaná, hogy foglalkozzon a többi elesett emberével, de az ork válaszai jobban érdeklik, mint hogy egy kis dologból nagy problémát csináljon. Első próbálkozásra nem kapnak semmi hasznos választ. Thara még azon is elgondolkodna, hogy lehet meg kellene sebezni a foglyot. Hátha az eredményre vezet. Egy orkból már sikerült egy kis információt kiszedni így. Tovább figyeli Frandrt. A férfi megint olyan kérdéseket tesz fel, amit ő is feltenne, szóval továbbra is csendben marad. Frandr utolsó kérdésére, amit az orknak feltett, ő is nagyon kíváncsi a válaszára. Viszont újra eszébe jut az ork akit ő kérdezett ki. Közben meg a puszta eseményei is. Emlékszik rá, hogy az ork akit ott kikérdeztek, nem kedvelte a Vádlót, sötételf léte miatt. Támad is egy ötlete.*
-Hogy hogy eltűritek a Vádlót vezetői pozíciójában?
*A kérdés rövid és szánt szándékkal nem is említi a Vádló mélységi mivoltát. Ezzel csak azt akarja megtudni, hogy találkoztak-e egyáltalán vele. Vagy hallottak-e róla valamit. Meg nem utolsó sorban tényleg érdekli.*
*A helyzet kezd feszült lenni Drohin és a kis csapatuk között. Ahogy Frandr, úgy Thara sem reagál gúnyosan, vagy éppen egyáltalán nem is, a zsoldosvezér szavaira. Mondaná, hogy foglalkozzon a többi elesett emberével, de az ork válaszai jobban érdeklik, mint hogy egy kis dologból nagy problémát csináljon. Első próbálkozásra nem kapnak semmi hasznos választ. Thara még azon is elgondolkodna, hogy lehet meg kellene sebezni a foglyot. Hátha az eredményre vezet. Egy orkból már sikerült egy kis információt kiszedni így. Tovább figyeli Frandrt. A férfi megint olyan kérdéseket tesz fel, amit ő is feltenne, szóval továbbra is csendben marad. Frandr utolsó kérdésére, amit az orknak feltett, ő is nagyon kíváncsi a válaszára. Viszont újra eszébe jut az ork akit ő kérdezett ki. Közben meg a puszta eseményei is. Emlékszik rá, hogy az ork akit ott kikérdeztek, nem kedvelte a Vádlót, sötételf léte miatt. Támad is egy ötlete.*
-Hogy hogy eltűritek a Vádlót vezetői pozíciójában?
*A kérdés rövid és szánt szándékkal nem is említi a Vádló mélységi mivoltát. Ezzel csak azt akarja megtudni, hogy találkoztak-e egyáltalán vele. Vagy hallottak-e róla valamit. Meg nem utolsó sorban tényleg érdekli.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-08 22:10:08
Üzenet elküldve: 2026-01-08 22:10:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Thara dacos pillantását nem veszi észre, fel sem néz az ork lefogásából, de ha látná is, aligha érdekelné. Fontosabb, hogy a mélységi teszi, amit kell, és ennek köszönhetően hamarosan már az ork megkötözve, kipeckelve fekszik a földön.
Drohin válaszára lenne még mit mondania; sokkal egyszerűbb élete lett volna, ha az orkok csak állatok lennének, és a szituáció az emberből is ki tudja hozni a vadat. De végül csak megadóan bólint, és belül reméli, hogy legalább valaki a zsoldosok közül tanul az esetből.
Akárhogy is, idővel eljutnak a vallatáshoz, és akárhogy is remélte Frandr, nincs korai siker. Persze gyanította, hogy otthona neve nem lesz ismeretes az ork számára, hisz ő sem ismerte fel a klánt; távolabbról jöhettek, vagy talán nem is a pusztáról? Nem türelmetlenkedik, hosszasabb vallatásba kezd.
Ami a fogoly motiválását illeti, nem erőszakoskodik, nem próbálkozik kínzással. A fenyegetéseket is letudta már, így viszonylag korán csak egy egyszerű ígéretet tesz:*
- Ha mindenre a legjobb tudásod szerint, őszintén válaszolsz, talpon, fegyverrel a kezedben halhatsz meg. Nem itt, nem most, hanem majd ha kiértünk innen, és búcsút vettünk a zsoldosoktól. Ki tudja?
*Vállat von.*
- Talán alábecsüllek, és megbosszulod a vezéredet. Akár még el is menekülhetsz, ha legyőzöl. De mindenképp jobb halál, mintha odadobnálak az Orkevőnek, vagy hagynám, hogy a barátaim trófeát csináljanak a holttestedből.
*Tudja jól, hogy mennyit jelenthet akár egy elenyésző mennyiségű remény is; ezt próbálja most kihasználni. Miután vázolta a játékszabályokat, eleinte közvetlen relevanciájú kérdéseket tesz fel.*
- Csak ti portyáztatok a környéken, vagy voltak mások is? Figyelitek a többi városba tartó utakat? Kerestek valamit, vagy csak utazókat öltök zsákmányért?
*Ilyen és hasonló kérdésekkel próbálja kideríteni, hogy akár ők, akár a Wegtoren felé tartó zsoldosok veszélyben vannak-e. Persze nem gyors egymásutánban; kédez, megvárja a választ, és csak utána jön a következő.
Aztán témát vált.*
- Mekkora a sereg, mennyire egységes? Vannak klánok, akik külön utat járnak? Kik a vezéreitek?
*A Pusztán leélt élete révén jobban átlátja az ork klánok dinamikáját, mint legtöbben; ha alkalma nyílik rá, ezt próbálja hasznára fordítani. Konkrét klánokra kérdez rá, és érdekli, hogy az "erősebb warg baszik" elv mentén szerveződik-e a sereg.
Egy bizonyos ponton feláll, hogy összegyűjtse fegyverzetét - persze csak ha biztos benne, hogy az ork marad a seggén. Visszaszerzi tőrét a vezérből, kardját alóla, valamint a korábban eldobott hajítódárdáját is kirántja az orkból, akit megölt vele; mindezt csak azután teszi el, hogy letisztította őket.
Mivel a kihallgatás a kapuhoz közel történik, így mindehhez még hallótávon kívül sem kell mennie; onnan teszi fel a kérdéseit, ahol épp van. Kihasználva az alkalmat, át is nézi az általa megölt orkok holttesteit, bármi érték, információ, vagy hasznos tárgy után kutatva.
Végül visszatér, ezúttal a fogoly előtt leguggolva, és rátér a témára, ami számára a legfontosabb.*
- Salkhild ezerfős, erődített falu messze keletre a Pusztán; nem könnyű bevenni. Hallottál olyanról, hogy egy ilyet bevett a seregetek?
*A nomádok sorsára is rákérdez.*
- Hogy győztétek le a nomádokat? És miért vagy olyan biztos benne, hogy minket is legyőztök majd?
*Számos törzs lakta a Pusztát, és mind felettébb mozgékony; biztosan vannak túlélők. De ahelyett, hogy ezt taglalná, inkább ha tudja, dicsekvésre próbálja bírni az orkot.
Az egész vallatás során igyekszik minél kevesebbet reagálni. Figyeli az ork arckifejezéseit, próbálja megállapítani, hogy hazudik-e. Ha jelen van bárki más, aki végig figyelemmel kíséri a beszélgetést, akkor időnként velük is összenéz, némán kikérve a véleményüket.
Az már, hogy ezután mit csinál, az ork válaszaitól és társai cselekedeteitől is függ. Nem célja hagyni, hogy különösebben elhúzódjon a vallatás; végezni akar, mire a zsoldosok indulnának.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.08 22:12:25
*Thara dacos pillantását nem veszi észre, fel sem néz az ork lefogásából, de ha látná is, aligha érdekelné. Fontosabb, hogy a mélységi teszi, amit kell, és ennek köszönhetően hamarosan már az ork megkötözve, kipeckelve fekszik a földön.
Drohin válaszára lenne még mit mondania; sokkal egyszerűbb élete lett volna, ha az orkok csak állatok lennének, és a szituáció az emberből is ki tudja hozni a vadat. De végül csak megadóan bólint, és belül reméli, hogy legalább valaki a zsoldosok közül tanul az esetből.
Akárhogy is, idővel eljutnak a vallatáshoz, és akárhogy is remélte Frandr, nincs korai siker. Persze gyanította, hogy otthona neve nem lesz ismeretes az ork számára, hisz ő sem ismerte fel a klánt; távolabbról jöhettek, vagy talán nem is a pusztáról? Nem türelmetlenkedik, hosszasabb vallatásba kezd.
Ami a fogoly motiválását illeti, nem erőszakoskodik, nem próbálkozik kínzással. A fenyegetéseket is letudta már, így viszonylag korán csak egy egyszerű ígéretet tesz:*
- Ha mindenre a legjobb tudásod szerint, őszintén válaszolsz, talpon, fegyverrel a kezedben halhatsz meg. Nem itt, nem most, hanem majd ha kiértünk innen, és búcsút vettünk a zsoldosoktól. Ki tudja?
*Vállat von.*
- Talán alábecsüllek, és megbosszulod a vezéredet. Akár még el is menekülhetsz, ha legyőzöl. De mindenképp jobb halál, mintha odadobnálak az Orkevőnek, vagy hagynám, hogy a barátaim trófeát csináljanak a holttestedből.
*Tudja jól, hogy mennyit jelenthet akár egy elenyésző mennyiségű remény is; ezt próbálja most kihasználni. Miután vázolta a játékszabályokat, eleinte közvetlen relevanciájú kérdéseket tesz fel.*
- Csak ti portyáztatok a környéken, vagy voltak mások is? Figyelitek a többi városba tartó utakat? Kerestek valamit, vagy csak utazókat öltök zsákmányért?
*Ilyen és hasonló kérdésekkel próbálja kideríteni, hogy akár ők, akár a Wegtoren felé tartó zsoldosok veszélyben vannak-e. Persze nem gyors egymásutánban; kédez, megvárja a választ, és csak utána jön a következő.
Aztán témát vált.*
- Mekkora a sereg, mennyire egységes? Vannak klánok, akik külön utat járnak? Kik a vezéreitek?
*A Pusztán leélt élete révén jobban átlátja az ork klánok dinamikáját, mint legtöbben; ha alkalma nyílik rá, ezt próbálja hasznára fordítani. Konkrét klánokra kérdez rá, és érdekli, hogy az "erősebb warg baszik" elv mentén szerveződik-e a sereg.
Egy bizonyos ponton feláll, hogy összegyűjtse fegyverzetét - persze csak ha biztos benne, hogy az ork marad a seggén. Visszaszerzi tőrét a vezérből, kardját alóla, valamint a korábban eldobott hajítódárdáját is kirántja az orkból, akit megölt vele; mindezt csak azután teszi el, hogy letisztította őket.
Mivel a kihallgatás a kapuhoz közel történik, így mindehhez még hallótávon kívül sem kell mennie; onnan teszi fel a kérdéseit, ahol épp van. Kihasználva az alkalmat, át is nézi az általa megölt orkok holttesteit, bármi érték, információ, vagy hasznos tárgy után kutatva.
Végül visszatér, ezúttal a fogoly előtt leguggolva, és rátér a témára, ami számára a legfontosabb.*
- Salkhild ezerfős, erődített falu messze keletre a Pusztán; nem könnyű bevenni. Hallottál olyanról, hogy egy ilyet bevett a seregetek?
*A nomádok sorsára is rákérdez.*
- Hogy győztétek le a nomádokat? És miért vagy olyan biztos benne, hogy minket is legyőztök majd?
*Számos törzs lakta a Pusztát, és mind felettébb mozgékony; biztosan vannak túlélők. De ahelyett, hogy ezt taglalná, inkább ha tudja, dicsekvésre próbálja bírni az orkot.
Az egész vallatás során igyekszik minél kevesebbet reagálni. Figyeli az ork arckifejezéseit, próbálja megállapítani, hogy hazudik-e. Ha jelen van bárki más, aki végig figyelemmel kíséri a beszélgetést, akkor időnként velük is összenéz, némán kikérve a véleményüket.
Az már, hogy ezután mit csinál, az ork válaszaitól és társai cselekedeteitől is függ. Nem célja hagyni, hogy különösebben elhúzódjon a vallatás; végezni akar, mire a zsoldosok indulnának.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.08 22:12:25
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-07 19:49:49
Üzenet elküldve: 2026-01-07 19:49:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*Drohin egy pillanatig nem szólal meg. Lepillant a földön fekvő testre, az egykori embere üveges szemére. Csípőre teszi a kezét, majd lassan megrázza a fejét.*
- Na látod... ebben igazad van.
*A hangja most már teljesen mentes minden korábbi derűtől.*
- Ezért sem utasítottam az embereimet, hogy hallgassanak rád. Ezek állatok. Szörnyek. Vagy ahogy mondtad… vadak. Attól, hogy beszélnek, még nem lesznek értelmesek.
*A zsoldosvezér tekintete egy rövid pillanatra Frandr'd hajára siklik. Láthatóan észreveszi a változást, a színek játékát, de nem kérdez. Most nem ez érdekli. Egy kézmozdulattal már adja is az utasításokat az embereinek: sebesültek, rend, őrszemek. A tábor lassan visszanyeri valamiféle működőképes formáját.
Az orkot közben könnyűszerrel megkötözik. A kezeit hátra, a csomók szorosak. A száj kipeckelése már nehezebben megy. Harapni próbál, ficánkol, morgó hangok törnek fel belőle, de a páncélkesztyűs kezekkel szemben nincs sok esélye. Végül ez is sikerül.
Thara átkutatja. Újabb fegyver nincs nála.
Natukoya felkiáltására a fogoly összerezzen. Rémület villan a szemében, ahogy az óriás felé pillant. Halk, akaratlan nyögés szakad fel belőle. Amikor Frandr'd leül az egykori vezére holttestére, az ork szemmel láthatóan nehezen viseli. Ficánkolni kezd, morog, viszont a kötelek jól tartanak.
Drohin ekkor csatlakozik hozzájuk. Rokhar ott áll mellette, kissé hátrébb az ütött-kopott nehézpáncélos Borin is, egyik kezével a csípőjén másikkal pedig kopott sisakját fogva.
Frandr'd feltételeire az ork végül bólint. Szúrós tekintettel, de bólint. Amikor kiveszik a pecket a szájából, nem próbálja elharapni a nyelvét. Oldalra köp, majd lassan, ocsmány vigyorral méri végig a társaságot.*
- Fogalmam sincs, miről pofázol, emberfajzat. A franc se tudja, ki az a Salkmicsoda. A nomádjaid pedig… *Felröhög, rekedten.* - Bizonyára mind halottak. Ahogy ti is azok lesztek.
*Közben Natukoya a csatatér másik felén jár. Nem mindegyik wargot érte el a tűz. A füst és a pernye között hamar talál egyet, amelynek bundája szinte ép. Egyetlen lándzsaszúrás csúfítja – pontos, halálos döfés, egyenesen a szívbe.
Ironikus módon ez az a bestia, amely alatt Raymond élettelen teste is hever.
A férfi arca sápadt, tekintete üveges. A test már hűl. Hogy Natukoya mit kezd ezzel a látvánnyal, a warggal, a hullával, vagy mindkettővel, az már kizárólag rajta múlik.*
*Drohin egy pillanatig nem szólal meg. Lepillant a földön fekvő testre, az egykori embere üveges szemére. Csípőre teszi a kezét, majd lassan megrázza a fejét.*
- Na látod... ebben igazad van.
*A hangja most már teljesen mentes minden korábbi derűtől.*
- Ezért sem utasítottam az embereimet, hogy hallgassanak rád. Ezek állatok. Szörnyek. Vagy ahogy mondtad… vadak. Attól, hogy beszélnek, még nem lesznek értelmesek.
*A zsoldosvezér tekintete egy rövid pillanatra Frandr'd hajára siklik. Láthatóan észreveszi a változást, a színek játékát, de nem kérdez. Most nem ez érdekli. Egy kézmozdulattal már adja is az utasításokat az embereinek: sebesültek, rend, őrszemek. A tábor lassan visszanyeri valamiféle működőképes formáját.
Az orkot közben könnyűszerrel megkötözik. A kezeit hátra, a csomók szorosak. A száj kipeckelése már nehezebben megy. Harapni próbál, ficánkol, morgó hangok törnek fel belőle, de a páncélkesztyűs kezekkel szemben nincs sok esélye. Végül ez is sikerül.
Thara átkutatja. Újabb fegyver nincs nála.
Natukoya felkiáltására a fogoly összerezzen. Rémület villan a szemében, ahogy az óriás felé pillant. Halk, akaratlan nyögés szakad fel belőle. Amikor Frandr'd leül az egykori vezére holttestére, az ork szemmel láthatóan nehezen viseli. Ficánkolni kezd, morog, viszont a kötelek jól tartanak.
Drohin ekkor csatlakozik hozzájuk. Rokhar ott áll mellette, kissé hátrébb az ütött-kopott nehézpáncélos Borin is, egyik kezével a csípőjén másikkal pedig kopott sisakját fogva.
Frandr'd feltételeire az ork végül bólint. Szúrós tekintettel, de bólint. Amikor kiveszik a pecket a szájából, nem próbálja elharapni a nyelvét. Oldalra köp, majd lassan, ocsmány vigyorral méri végig a társaságot.*
- Fogalmam sincs, miről pofázol, emberfajzat. A franc se tudja, ki az a Salkmicsoda. A nomádjaid pedig… *Felröhög, rekedten.* - Bizonyára mind halottak. Ahogy ti is azok lesztek.
*Közben Natukoya a csatatér másik felén jár. Nem mindegyik wargot érte el a tűz. A füst és a pernye között hamar talál egyet, amelynek bundája szinte ép. Egyetlen lándzsaszúrás csúfítja – pontos, halálos döfés, egyenesen a szívbe.
Ironikus módon ez az a bestia, amely alatt Raymond élettelen teste is hever.
A férfi arca sápadt, tekintete üveges. A test már hűl. Hogy Natukoya mit kezd ezzel a látvánnyal, a warggal, a hullával, vagy mindkettővel, az már kizárólag rajta múlik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310