Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//A karavánpihenő romjai//
* Nem véletlenül legendás hírében áll az alacsony faj. Szeretik magukat olyannak feltüntetni. És lebecsülik az olyan középszerű gondolkodást, hogy ne kezdj el vitatkozni ostobákkal, mert lesüllyedsz a szintjükre. És ott meg megvernek a rutinjukkal.*
-A zárhoz egy időzítő van kapcsolva. De alapvetően a nő szelleme irányította. Őt kellett eltemetnem egy általa kért szertartás szerint, hogy kinyíljon. Mellé temettem a százötven aranyat, hogy nyugodjon békébe és téged meg eleresszen.
De nem baj, ha nem hiszed. Ha kevésbé tisztességes módon számolunk el a költségekkel, majd akkor ahhoz alkalmazkodom.
* Sokat mondóan leengedi maga mellett a kezét és véletlenül végig simítja közben a kard markolatát. Szája szélén pedig egy gonosz vigyort próbál eldugni valami nem túl jól látható helyre.
Lassan haladnak az ágy szétszedésével, de végül minden megvan, ami nekik kell. Az legalábbis biztos, hogy a lánc az igen. Meg van fáklya, a lejárat kitámasztva.*
-Az istenek áldanának meg tíz gyerekkel! Úgy hiányzott az a vakító vacak, mint portréra a bor folt.
* Magában morog, hiszen ő maga is azért hozott be ide fáklyát, lásson. De nem volt kellemes hirtelen belenéznie az új fényforrásba.*
-Azért kíváncsivá tettél, hogy mi is pontosan az, amit találtál. Nézzük meg!
* Ahogy leérnek, elcsodálkozik. Nem várt meglepetés. És nem tudja megállni, hogy megjegyzést ne tegyen rá.*
-Szóval ezért fukarkodtál! Ilyesmi játékot terveztél játszani a halott csajjal. Ha szóltál volna, nem zavarlak meg titeket...
* A kérdéses falrészt ő is megvizsgálja és hümmög egy kicsit.*
-Nyilván vezet valahová az alagút. Kibontsuk?
//A karavánpihenő romjai//
* Végre meghallja az elkószált bárány hangját!*
-Eszemben sincs lemenni. Én is gondoltam a csapóajtóra. Sőt! Biztos vagyok benne, hogy bezáródna. Hozz fel minden értéket. Ráérünk később is elosztani.
* Nem tudni, hogy az alviláginak tűnő fickónk miért bízik meg annyira a másikban, hogy ha hagyja odalent egyedül kirámolni a pincét, akkor a legértékesebb drágaköveket nem teszi sunyiban zsebre. Úgy látom, hogy ennyire bízik benne. Vagy más motoszkálhat a fejében.*
-Sikerült rájönnöm a szerkezet nyitjára. De el kellett költenem rá százötven aranyat. Ne törődj vele! Fizetéskor rendezzük ezt is. Az a lényeg, hogy a szellem meg a patrónusa nem ölt meg.
* Most már van elég ideje ellenőrizni az ajtót, hogy csak a szél csapta-e be az előbb vagy valami zárszerkezet, mely aktiválódott.
Ahogy felérkezik a tudós, máris ötletei támadnak. És az ágy szétszedése támasztéknak nem hangzik rosszul.*
-Igazad van, én is segítek.
* Bár beletelik egy kis időbe, de ha a fekvőhely már darabokban, akkor a háttámláját megpróbálja valahová beszorítani és teljes erejével megrúgni vagy a testsúlyát ráhelyezve ugrálni rajta. Ha nem tudja valahová beékelni, akkor lehet, hogy pusztán falhoz támasztja negyvenöt fokban és úgy próbálja a nő bilincsét kiszabadítani.
Nem tudom, hogy miféle perverz felhasználására számít, hogy ennyire ragaszkodik hozzá, hiszen eddig nem arról volt ismert, hogy banditákat élve fogott el fejpénz vagy hírnév reményében. De ez utóbbit annyira halmozza a kocsmai elbeszélései alapján, hogy még azt is kinézem belőle, hogy ezzel akarja bővíteni a repertoárját.
De segít a gnóm ötletének megvalósításában is.*
-Mi van odalent, hogy ennyire értékes? Mondd, hogy a titkos kincseskamra!
* Arcáról lerí tagadhatatlanul, hogy egészen beleképzelte magát a helyzetbe, hogy ennyi veszély és temetői munka végén meglelték a jól megérdemelt jutalmat.*
//A karavánpihenő romjai//
* A Hifeti fiú már felkészült lélekben az olvasás megkezdésekor, hogy hosszan belemélyed a konok megbízója naplójába, rábízva Sa'Terethre, hogy az általa alakított dolgok kapcsán mennyi idő múlva kerül elő. Mert hogy előkerül, ez már biztos.*
~ A hitetlen lelkét nagyon erős kézzel tartja a Sötét Úr ebben a világban. Nyomolvasás címén bevezettem a legfélelmetesebb hírű szörnytanyára, ahonnét nem csak a hozzá hasonló könyvmolyok nem tértek még vissza, de csatamezőket megjárt kalandorok sem. Belebotlunk az útonállók létszámfölényébe, erre hát nem túléli őket? Magunktól jöttünk rá, hogyan ne süllyedjünk el az ingovány feneketlen nyelőibe. Nem teszem fel rá az utolsó lyukas zoknimat se, hogy egy szekrény meg tudná ölni.~
* Nem bonyolítja túl a gondolatait, ahogy Aezmorin szokta, hogy ő személyesen is tett azért eddig pár dolgot, hogy ideiglenes főnöke túlélje ezeket a helyzeteket. Nem érezné méltónak társa teljesítményéhez, ha ilyen apró betűs lábjegyzetekkel csökkentené azt.
Ám az éles füle a kattanásra egészen biztosan felfigyelt. És fel is kapja a fejét. Én az aggódásnak tulajdonítom, hiszen jó lelkű ő a szíve mélyén. Bár el tudom képzelni, hogy kereste is az alkalmat betűfejtése közben, ha nem bilincselte le figyelmét a tudomány prózai megállapításai. Ám egy könyvtárba járó alaktól ez utóbbi csak nem lehet idegen!*
-Azmo?
* Nem lát mást magán kívül a szobában, de a szekrény alja mintha nyitva lenne. Felkel az ágy széléről és érdeklődve lép egyet közelebb. De még mindig nem bízva a csalafinta szerkezetben, csak kellő távolságból kiált egyet.*
-Aezmorin, te vagy az? *Remélhetőleg nem hall visszhangot, mert az az elmúlt események után roppant kísértetiesnek hatna.*
//A karavánpihenő romjai//
* Sötételf hősünk igen magányosnak érezheti magát a földet fürkésző pillantásából ítélve most, hogy szellemek se és más egyebek, mint például egy konok, ateista gnóm sem tereli el figyelmét egyedüllétéről.
Vagy pusztán csak gondolkodik. Ezt nála olyan borzasztóan gyorsan össze tudom kavarni, mikor érző lélek és mikor nem.
Akárhogyan volt, de már elmúlt abból ítélve, hogy rögtön ezt követően kiveszi a napló félre tett példányát, kinyitja a hatalmas szekrény ajtaját és visszateszi a helyére.
Kicsit még vár és magában beszél.*
-Talán ha minden apró részlet visszakerül a helyére, akkor könnyebben meglesz a megoldás.
* Visszacsukja és vár türelmesen. Ha nem történik semmi, akkor ugyan ezt megismétli visszafelé, hogy az ágy szélére ülve beleolvasgasson, vajon miket írt Aezmorian, hogy ennyire fontos számára. És közben töpreng.*
-A nő ide be volt zárva. És egy rejtvényt kellett megfejtenie, hogy kijusson. Amit elmondtam a tudósunknak. Majd ő rájön arra, mi a kulcs ebben a házasságtörő asszony és démon szeretője históriában. Én meg hátha találok egy jó ötletet ebben a mesterműben, hogyan lehetne a láncot leszedni az ágyról.
* Kicsit később újra megszólal.*
-Vagy már meg is halt a szekrényben és a lelkével együtt a testét is elragadta az eredar. Akkor viszont ki kell találnom, hogy szerzem meg tőle az ezer aranyat is.
//A karavánpihenő romjai//
* Ki tudja, miért várt ilyen sokáig tétlenül a mi Hifeti fiúnk! Én sem, azt kijelenthetem, mert miközben ezeket a sorokat jegyeztem le szorgosan, gondolataim elkalandoztak és mély álomból ébredve veszem már csak észre, hogy -nehéz megfogalmazni- nem változott semmi.
Továbbra is csak vizsgálgatja az immáron ruhátlan szekrényt és állát simogatva keresi az eltűnt megbízója nyomait. De talán csak túlságosan beleélte magát, hogy a szellemtől megszabadulva immáron a démon megérkezéséig szabadon kínozhatja Aezmoriant első sorban az adósság követelésével. De nem kevésbé elhatározott módon kardforgató tudományban szerzett nagyobb jártasságával is félelmet igyekezne észrevétlen csempészni a tudós elméjébe, ha lehetősége nyílna rá.
De jelenleg szemmel is jól látható módon nincs rá alkalma. Ehelyett inkább a bútordarab oldalához sétál, alig két-három lépés lehet, hiszen az előbb még vállfástul kotorta ki onnan a látást legjobban korlátozó tartalmat.*
~ A szellem itt állt, amikor a szekrény bezáródott és a gnóm...~
* Fölkapja a tekintetét a plafonra, mintha csak egy azon át leereszkedő kísértettől várná a megoldást.*
-Az ajtót bezárta.
* Bár a szokatlan foglyul ejtéshez feltétlenül szükségét érzi, hogy ez így történjen meg a múltban, de vérkopóként próbálja rekonstruálni a történteket és követni a nyomokat.
Visszalép egyet, hogy bezárja a fadarab két szárnyát, ráfordítva a kulcsot is akár és utána lát csak neki az iménti gondolata valóság tartamának kikísérletezéséhez. Bár nem kételkedik benne, hogy ha egy halott hozzá tud valakihez vágni egy bögrét, akkor mechanikus szerkezet nélkül is aktiválni tud egy zárat, de túl gyáva ahhoz a hite, hogy a legkézzelfoghatóbb esetet ne zárja ki rögtön. Hogy a naplóját kereső barátjának mégis igaza van és a rejtélyek egy részét fizikával és nem misztikummal kell megmagyarázni.
A bevágódó ajtó váratlanul érte, de egyelőre nem törődik vele. Nem abból a megfontolásból, mintha nem tulajdonítana neki jelentőséget, de mérget merne venni rá, hogy ha megpróbálná, akkor nem tudná kinyitni. És társa eltűnése sokkal fontosabbnak tűnik, mint a visszaút leellenőrzése.
Benéz az apró kalandort elraboló szekrény alá is, ha tud, vagy ha nem lábakon áll, akkor szétnéz a szobában, talál-e valamit, amivel a fal és a fa lap között bedugva végig söpör a talaj fölött.
Ha nem talál kapcsolókat és nincsenek titkos, gépi alkatrészek, melyek közelebb vinnének a rejtélyhez, akkor nagyot sóhajtva leellenőrzi a bejáratot, hogy jól gondolta-e, hogy egyhamar nem fog tudni szabadulni.*
-Istenem, vége lesz már ennek a napnak? Csak azt ne mondd, hogy megtaláltam a könyvet és mégis pénz nélkül megyek haza, miközben még az ő holttestét is el kell temetnem!
* Mint ahogy már majdnem kiderült, jelenleg a legkevésbé azon aggódik, hogy egy súlyos pénzes szütyővel kell-e átsétálnia a banditák járta vidéken, apró érdekesség, hogy egy ígérvénynek jobban örülne, de jelen helyzetben ez még oly távoli gondnak hat, hogy kár is lenne rá túl sok tintát pazarolni.*
~ Remélem azért jelezni fog, ha előrébb léptünk a kijutásában. És nem csak röhög a markában valamelyik eldugott mélyedésben, hogy jól beparáztatta az őérte aggódó sötételfet.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-20 02:06:37
Üzenet elküldve: 2019-01-20 02:06:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Többnyire gondolataikba merüve készülnek és menetelnek egymás mögött. Az ingoványon felkelő nap fénye alig-alig szűrődik át a baljószöld ködön, mi a lápon ül. Talán a friss szemnek nem szép látvány, azonban ki minden nap ezzel kel, megnyugtató lehet.*
-Meséltem már...
*Kezdene bele, de társai arcára nézve inkább később indít a tanulságos kis történettel. Pedig a Nagy Klowden története pont illene a helyzetükre. Kilátástalan, sötét jövő, fényes cél.*
-No mindegy.
*Dörmögi, végigsimítva szakállán. Tovább halad a hármas mögött némán, gondolatai sűrű ködjébe burkolózva.*
*Többnyire gondolataikba merüve készülnek és menetelnek egymás mögött. Az ingoványon felkelő nap fénye alig-alig szűrődik át a baljószöld ködön, mi a lápon ül. Talán a friss szemnek nem szép látvány, azonban ki minden nap ezzel kel, megnyugtató lehet.*
-Meséltem már...
*Kezdene bele, de társai arcára nézve inkább később indít a tanulságos kis történettel. Pedig a Nagy Klowden története pont illene a helyzetükre. Kilátástalan, sötét jövő, fényes cél.*
-No mindegy.
*Dörmögi, végigsimítva szakállán. Tovább halad a hármas mögött némán, gondolatai sűrű ködjébe burkolózva.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-19 20:40:42
Üzenet elküldve: 2019-01-19 20:40:42
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Nem véletlenül legendás hírében áll az alacsony faj. Szeretik magukat olyannak feltüntetni. És lebecsülik az olyan középszerű gondolkodást, hogy ne kezdj el vitatkozni ostobákkal, mert lesüllyedsz a szintjükre. És ott meg megvernek a rutinjukkal.*
-A zárhoz egy időzítő van kapcsolva. De alapvetően a nő szelleme irányította. Őt kellett eltemetnem egy általa kért szertartás szerint, hogy kinyíljon. Mellé temettem a százötven aranyat, hogy nyugodjon békébe és téged meg eleresszen.
De nem baj, ha nem hiszed. Ha kevésbé tisztességes módon számolunk el a költségekkel, majd akkor ahhoz alkalmazkodom.
* Sokat mondóan leengedi maga mellett a kezét és véletlenül végig simítja közben a kard markolatát. Szája szélén pedig egy gonosz vigyort próbál eldugni valami nem túl jól látható helyre.
Lassan haladnak az ágy szétszedésével, de végül minden megvan, ami nekik kell. Az legalábbis biztos, hogy a lánc az igen. Meg van fáklya, a lejárat kitámasztva.*
-Az istenek áldanának meg tíz gyerekkel! Úgy hiányzott az a vakító vacak, mint portréra a bor folt.
* Magában morog, hiszen ő maga is azért hozott be ide fáklyát, lásson. De nem volt kellemes hirtelen belenéznie az új fényforrásba.*
-Azért kíváncsivá tettél, hogy mi is pontosan az, amit találtál. Nézzük meg!
* Ahogy leérnek, elcsodálkozik. Nem várt meglepetés. És nem tudja megállni, hogy megjegyzést ne tegyen rá.*
-Szóval ezért fukarkodtál! Ilyesmi játékot terveztél játszani a halott csajjal. Ha szóltál volna, nem zavarlak meg titeket...
* A kérdéses falrészt ő is megvizsgálja és hümmög egy kicsit.*
-Nyilván vezet valahová az alagút. Kibontsuk?
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-19 15:37:36
Üzenet elküldve: 2019-01-19 15:37:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
*Grawok és Aezmorin szerencsésen találkoznak fent. Természetesen a találka, nem maradhat anyagi haszonszerzés céljából elsütött lódítás nélkül, azonban ezt megszokhattuk. Enélkül a páros, talán nem is lenne páros már. A gnómot persze nem ejtették a feje lágyára, s hangzatos, némi kétkedéssel fűszerezett iróniával fogadja a kijelentést, majd immár mindketten a feladatra koncentrálnak. Egy darabig eltart ugyan, de az ágy, ahogyan egyszer összerakták, úgy szét is szedhető, így hamarosan ágydarabok között nézelődhetnek csendesen. Grawok töretlenül vágyik a bilincsre, ki tudja mi célból, de teljes testsúlyával igyekszik összetörni azt a részt, melyhez az kapcsolódik. Sikerül neki. Körülbelül három alkarnyi hosszú lánccal rendelkező, két oldalt csatos bilincset szerez, melyet persze kinyitni nem tud, így egyelőre céljára nem alkalmas.
Az anyagiak értekezése közben Aezmorin megszerezheti az ágylábat, s biztonsággal kitámaszthatja a csapóajtót, immár nem kell azon gondolkodniuk, hogy rájuk csukódik, míg lent járnak. A fáklyát is sikerül meggyújtani, így a gnóm Aezmorinnal, vagy anélkül, de visszamehet a kínkamrába, mely így fényben már igazán csak egy hagyományos kínkamra, semmi különleges nem látszik rajta így elsőre. Plafonról lógó láncok, bilincsek és földhöz rögzített ágy és asztal között haladva a bal belső sarokban, a fuvallat forrásához érkezik, melyet a kezében tartott meg-meglobbanó tűzön kiválóan láthat. Ez a falrész más, mint a többi. Míg körötte szürke és poros vakolattal borított, addig ez, pusztán egyszerű téglafal, szépen gondozott fugákkal. Azaz mégsem. Az egyik téglán felirat sejlik. "Három tégla és egy nő."*
*Grawok és Aezmorin szerencsésen találkoznak fent. Természetesen a találka, nem maradhat anyagi haszonszerzés céljából elsütött lódítás nélkül, azonban ezt megszokhattuk. Enélkül a páros, talán nem is lenne páros már. A gnómot persze nem ejtették a feje lágyára, s hangzatos, némi kétkedéssel fűszerezett iróniával fogadja a kijelentést, majd immár mindketten a feladatra koncentrálnak. Egy darabig eltart ugyan, de az ágy, ahogyan egyszer összerakták, úgy szét is szedhető, így hamarosan ágydarabok között nézelődhetnek csendesen. Grawok töretlenül vágyik a bilincsre, ki tudja mi célból, de teljes testsúlyával igyekszik összetörni azt a részt, melyhez az kapcsolódik. Sikerül neki. Körülbelül három alkarnyi hosszú lánccal rendelkező, két oldalt csatos bilincset szerez, melyet persze kinyitni nem tud, így egyelőre céljára nem alkalmas.
Az anyagiak értekezése közben Aezmorin megszerezheti az ágylábat, s biztonsággal kitámaszthatja a csapóajtót, immár nem kell azon gondolkodniuk, hogy rájuk csukódik, míg lent járnak. A fáklyát is sikerül meggyújtani, így a gnóm Aezmorinnal, vagy anélkül, de visszamehet a kínkamrába, mely így fényben már igazán csak egy hagyományos kínkamra, semmi különleges nem látszik rajta így elsőre. Plafonról lógó láncok, bilincsek és földhöz rögzített ágy és asztal között haladva a bal belső sarokban, a fuvallat forrásához érkezik, melyet a kezében tartott meg-meglobbanó tűzön kiválóan láthat. Ez a falrész más, mint a többi. Míg körötte szürke és poros vakolattal borított, addig ez, pusztán egyszerű téglafal, szépen gondozott fugákkal. Azaz mégsem. Az egyik téglán felirat sejlik. "Három tégla és egy nő."*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-19 07:19:10
Üzenet elküldve: 2019-01-19 07:19:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*A toronyhoz nem ezen az úton jött, de azért nem bánja, hogy erre mennek.
Sosem árt új helyeket megismerni, habár ennek a helynek meg van a maga sajátossága. Az utat nem ismeri ezért inkább Rodd és Zeya után megy, ők talán ismerik az utat. Nem mer letérni az útról, hátha valami rosszba botolhat. Elő is készíti a csatabárdját. Az út csenben telik. Senki nem szól egy szót sem, bár Zeya nem is volt nagy szószátyár, de Rodd is nagy csenben van. Nem akarja őket zavarni, úgyhogy nem is zavarja őket.
Így most csak Kilvard maradt neki beszéd partnernek, de nem akarja megtőrni a csendet, lehet, hogy valami veszélyes lényt csalna ide. Tele van izgalommal és kíváncsiságga, hogy vajon mi fogja várni őket odalent.*
*A toronyhoz nem ezen az úton jött, de azért nem bánja, hogy erre mennek.
Sosem árt új helyeket megismerni, habár ennek a helynek meg van a maga sajátossága. Az utat nem ismeri ezért inkább Rodd és Zeya után megy, ők talán ismerik az utat. Nem mer letérni az útról, hátha valami rosszba botolhat. Elő is készíti a csatabárdját. Az út csenben telik. Senki nem szól egy szót sem, bár Zeya nem is volt nagy szószátyár, de Rodd is nagy csenben van. Nem akarja őket zavarni, úgyhogy nem is zavarja őket.
Így most csak Kilvard maradt neki beszéd partnernek, de nem akarja megtőrni a csendet, lehet, hogy valami veszélyes lényt csalna ide. Tele van izgalommal és kíváncsiságga, hogy vajon mi fogja várni őket odalent.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-18 18:58:55
Üzenet elküldve: 2019-01-18 18:58:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Eljött hát a tettek ideje végre. Amióta elszánta magát, hogy síkra száll a nagyobb jóért, erre a pillanatra várt. Rodd már tapasztalhatta, mennyire türelmetlen tud lenni az indulással, talán a dupla kopogást is neki tulajdonítja. Ha már ilyen szemfüles a botokkal a férfi, nem bánja, ha elől megy és tapogatja az utat, bár neki teljesen mindegy, hányadik a sorban, az előtte álló lábnyomát használja lehetőség szerint. Közben nem sok szó hagyja el a száját, mint az megszokott, viszont erősen gondolkodik rajta, mit kezdjen a vászonnal. Minden, ami eszébe jut, gyorsan elvetésre kerül, s hamarosan a szemét forgatja, amiért pont neki kell a csapatot öltöztetnie. Mennyivel jobban járt volna, ha férfinak születik! Folyton abból van gondja, hogy nő, pedig igazán igyekszik nem aszerint viselkedni. A korlátait azonban nem lépheti át, még a természet is gyengébbnek formálta. Igazi kiszúrás ez vele szemben.
Néha egykedvűen nézi, mit csinálnak a többiek. Tán Uzazd és Kilvard jobban elcsevegnek, elvégre a Toronyban is végig egy húron pendültek. Rodd furcsán hallgatag. Bár a beszéd nem hiányzik neki továbbra sem. Egy leheletnyit mintha kezdenének a pihenők és gyalogutak kellemes ritmussá összeállni, s valami szervezettséget visz laza szövetű csapatukba. Apropó szövet… ~Hogy az ördög vinné el…~*
*Eljött hát a tettek ideje végre. Amióta elszánta magát, hogy síkra száll a nagyobb jóért, erre a pillanatra várt. Rodd már tapasztalhatta, mennyire türelmetlen tud lenni az indulással, talán a dupla kopogást is neki tulajdonítja. Ha már ilyen szemfüles a botokkal a férfi, nem bánja, ha elől megy és tapogatja az utat, bár neki teljesen mindegy, hányadik a sorban, az előtte álló lábnyomát használja lehetőség szerint. Közben nem sok szó hagyja el a száját, mint az megszokott, viszont erősen gondolkodik rajta, mit kezdjen a vászonnal. Minden, ami eszébe jut, gyorsan elvetésre kerül, s hamarosan a szemét forgatja, amiért pont neki kell a csapatot öltöztetnie. Mennyivel jobban járt volna, ha férfinak születik! Folyton abból van gondja, hogy nő, pedig igazán igyekszik nem aszerint viselkedni. A korlátait azonban nem lépheti át, még a természet is gyengébbnek formálta. Igazi kiszúrás ez vele szemben.
Néha egykedvűen nézi, mit csinálnak a többiek. Tán Uzazd és Kilvard jobban elcsevegnek, elvégre a Toronyban is végig egy húron pendültek. Rodd furcsán hallgatag. Bár a beszéd nem hiányzik neki továbbra sem. Egy leheletnyit mintha kezdenének a pihenők és gyalogutak kellemes ritmussá összeállni, s valami szervezettséget visz laza szövetű csapatukba. Apropó szövet… ~Hogy az ördög vinné el…~*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-17 19:41:52
Üzenet elküldve: 2019-01-17 19:41:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Aezmorinnak ha lett volna némi gyanúja, hogy a fenti hang nem Gré megveszekedett torkából tör elő, akkor hamar elillant volna minden kétsége, hiszen csak egy mocsokelf képes az anyagiakra gondolni bármelyik pillanatban. *
- Az egyedüli érték itt én vagyok, meg az erszényem - * más kérdés, hogy esze ágában sincs annak tartalmát megosztani Grével, vagyis egyelőre nem, amíg a naplóról ki nem deríti, hogy tényleg az övé. Amíg ez nem történik meg, addig kénytelen a kapzsi társa arany nélkül tengődni.
Aezmorin a hallottakra majdhogynem fogja magát és sarkon fordul, vissza a pincébe. ~ Komolyan? ~ csóválja a fejét, majd hangot is ad kételyeinek. *
- És kinek is adtál te százötven aranyat? - * érdeklődi meg érezhető gyanúval a hangjában, hiszen a csapóajtó aligha fogadhat el pénzt azért, hogy legyen olyan kegyes kinyílni, ha pedig az aranyérméket felhasználta, hogy azokkal piszkáljon ki valamit, nos, arról nem Aezmorin tehet. Használhatott volna mást is. *
- Helyes - * hagyja jóvá. Fáradt és némileg még ideges is, de kíváncsi természete nem igazán hagyja nyugodni, és a fuvallatos helyiség akár valami hasznos szerkezetet is rejthet. A gnómnak nem az arany kell, abból mindig lehet szerezni többet és többet, viszont egy különleges kütyü már teljesen más lapra tartozik. Talán a csapóajtó egy félreeső mechanikáját rejti, amit lejegyezhetne a naplójába, ha már úgy is előkerült. Egyébként is kíváncsi rá, hogy működik, de Gré hazudik, mint a vízfolyás, tőle aligha várhat útmutatást.
Az ágy szétszedése eltart egy ideig, a fejtámla túl nagy, hogy a résbe csúsztathassák, így nem is érti, hogy a sötételf minek próbálja a lánctól megszabadítani, de ráhagyja. Egyébként is, tulajdonképpen érti. ~ Olyan, mint egy szarka, minden csillogó kell neki ~ más kérdés, hogy a lánc még akár hasznos is lehet. Természetesen a gnómnak inkább az ágy lába tetszik meg. Vaskos és elég hosszú, hogy a lefelé menő lépcsőre állítva, a csapóajtó ne tudjon bevágódni, amint valaki leér az aljára. *
- Még akár az is lehet - * bólint mosolyt erőltetve a képére, de persze nem igazán hisz az ilyesmiben. Azonban bármit rejthet. Szerkezeteket, a szellemidézéshez használt felszereléstől kezdve egy nagy kupac patkánycsontvázon át akár még a nagy semmit is. Azonban igazán ráérnek. Az éjszaka leple alatt esze ágában sincs kimenni a mocsárba, az egyenlő lenne az öngyilkossággal, és a gnóm úgy vélekedik, hogy Gré is így gondolja, különben nem csukta volna be az ajtót. *
- Ki kellene támasztanunk valamivel - * bök fejével a nyílászáró felé. Mivel ez az egyetlen be és kijárat, éjszakára érdemes lenne elbarikádozniuk magukat. Talán kezdetben az ablakok hiánya baljóslatú volt, most azonban megnyugtatóan hat a gnómra. A szobában lévő fényforrás persze határozottan rásegít, mert ha sötétben kellene lennie, az a frászt hozná rá, és az ágy szétszedése is problémásabb lenne. A szétszedett bútor egyik fadeszkája köré csavar bármit, ami megmaradt még az ágyneműből - már ha maradt - aztán, a rögtönzött fáklyát meggyújtja a korábbi fényforrás segítségével. *
- Én lemegyek, aztán, ha feljövök, elolvasom a naplót... talán tényleg az enyém - * vonja meg a vállát, arcán nem igazán van érzelem. Semleges, mint a kezében lobogó tűz. Fényt is adhat, de pusztíthat is. Talán nem fognak megfulladni ennyi füsttől, de mindenképpen szellőztetni kell majd idővel. * - Ha gondolod pihend ki magad. Semmi sincs odalent már, ami árthat - * legalábbis reméli, és találkozva egy szellemlénnyel úgy van vele, hogy rosszabb már úgysem lehet. * - Megpróbálom a fuvallatos falat feltárni, ha találok valami értékeset, akkor azt felezzük. Becsület szavamat adom - * ennek ellenére, ha Gré úgy dönt vele tart, legalább lesz aki fogja neki a fáklyát, de akkor sem fog megsértődni, ha pihenőre fogja. Nem lehet mindenki olyan munkamániás, mint a gnóm.
Az első lépés mindig a legnehezebb. Ellenőrzi a kitámasztást, és mivel úgy érzi, hogy stabilan áll, elkezd leereszkedni a lépcsőn, kezében a fáklyával. *
* Aezmorinnak ha lett volna némi gyanúja, hogy a fenti hang nem Gré megveszekedett torkából tör elő, akkor hamar elillant volna minden kétsége, hiszen csak egy mocsokelf képes az anyagiakra gondolni bármelyik pillanatban. *
- Az egyedüli érték itt én vagyok, meg az erszényem - * más kérdés, hogy esze ágában sincs annak tartalmát megosztani Grével, vagyis egyelőre nem, amíg a naplóról ki nem deríti, hogy tényleg az övé. Amíg ez nem történik meg, addig kénytelen a kapzsi társa arany nélkül tengődni.
Aezmorin a hallottakra majdhogynem fogja magát és sarkon fordul, vissza a pincébe. ~ Komolyan? ~ csóválja a fejét, majd hangot is ad kételyeinek. *
- És kinek is adtál te százötven aranyat? - * érdeklődi meg érezhető gyanúval a hangjában, hiszen a csapóajtó aligha fogadhat el pénzt azért, hogy legyen olyan kegyes kinyílni, ha pedig az aranyérméket felhasználta, hogy azokkal piszkáljon ki valamit, nos, arról nem Aezmorin tehet. Használhatott volna mást is. *
- Helyes - * hagyja jóvá. Fáradt és némileg még ideges is, de kíváncsi természete nem igazán hagyja nyugodni, és a fuvallatos helyiség akár valami hasznos szerkezetet is rejthet. A gnómnak nem az arany kell, abból mindig lehet szerezni többet és többet, viszont egy különleges kütyü már teljesen más lapra tartozik. Talán a csapóajtó egy félreeső mechanikáját rejti, amit lejegyezhetne a naplójába, ha már úgy is előkerült. Egyébként is kíváncsi rá, hogy működik, de Gré hazudik, mint a vízfolyás, tőle aligha várhat útmutatást.
Az ágy szétszedése eltart egy ideig, a fejtámla túl nagy, hogy a résbe csúsztathassák, így nem is érti, hogy a sötételf minek próbálja a lánctól megszabadítani, de ráhagyja. Egyébként is, tulajdonképpen érti. ~ Olyan, mint egy szarka, minden csillogó kell neki ~ más kérdés, hogy a lánc még akár hasznos is lehet. Természetesen a gnómnak inkább az ágy lába tetszik meg. Vaskos és elég hosszú, hogy a lefelé menő lépcsőre állítva, a csapóajtó ne tudjon bevágódni, amint valaki leér az aljára. *
- Még akár az is lehet - * bólint mosolyt erőltetve a képére, de persze nem igazán hisz az ilyesmiben. Azonban bármit rejthet. Szerkezeteket, a szellemidézéshez használt felszereléstől kezdve egy nagy kupac patkánycsontvázon át akár még a nagy semmit is. Azonban igazán ráérnek. Az éjszaka leple alatt esze ágában sincs kimenni a mocsárba, az egyenlő lenne az öngyilkossággal, és a gnóm úgy vélekedik, hogy Gré is így gondolja, különben nem csukta volna be az ajtót. *
- Ki kellene támasztanunk valamivel - * bök fejével a nyílászáró felé. Mivel ez az egyetlen be és kijárat, éjszakára érdemes lenne elbarikádozniuk magukat. Talán kezdetben az ablakok hiánya baljóslatú volt, most azonban megnyugtatóan hat a gnómra. A szobában lévő fényforrás persze határozottan rásegít, mert ha sötétben kellene lennie, az a frászt hozná rá, és az ágy szétszedése is problémásabb lenne. A szétszedett bútor egyik fadeszkája köré csavar bármit, ami megmaradt még az ágyneműből - már ha maradt - aztán, a rögtönzött fáklyát meggyújtja a korábbi fényforrás segítségével. *
- Én lemegyek, aztán, ha feljövök, elolvasom a naplót... talán tényleg az enyém - * vonja meg a vállát, arcán nem igazán van érzelem. Semleges, mint a kezében lobogó tűz. Fényt is adhat, de pusztíthat is. Talán nem fognak megfulladni ennyi füsttől, de mindenképpen szellőztetni kell majd idővel. * - Ha gondolod pihend ki magad. Semmi sincs odalent már, ami árthat - * legalábbis reméli, és találkozva egy szellemlénnyel úgy van vele, hogy rosszabb már úgysem lehet. * - Megpróbálom a fuvallatos falat feltárni, ha találok valami értékeset, akkor azt felezzük. Becsület szavamat adom - * ennek ellenére, ha Gré úgy dönt vele tart, legalább lesz aki fogja neki a fáklyát, de akkor sem fog megsértődni, ha pihenőre fogja. Nem lehet mindenki olyan munkamániás, mint a gnóm.
Az első lépés mindig a legnehezebb. Ellenőrzi a kitámasztást, és mivel úgy érzi, hogy stabilan áll, elkezd leereszkedni a lépcsőn, kezében a fáklyával. *
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-17 08:53:32
Üzenet elküldve: 2019-01-17 08:53:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
*A vidék ideúton sem lopta be magát a szívébe, és most sem fogja. Rakja egyik lábát a másik után, ha valami gyanús, akkor pedig a tónál szerzett botjával előbb megpiszkálja stabil-e az alja. Ugyan most többen vannak, talán Uzazd beszédesebb fajta is, mint Zeya, de valahogy nem akaródzik az utazáshoz szükséges mondatokon túl megszólalnia. Olykor még ahhoz sincs kedve. Hála az isteneknek legutóbb látott ork nyomokat elnyelte a posvány és újak sem tarkítják a talajt, persze társuk talplenyomatát nem idevéve, de részéről meg nem számíthatnak támadásra, ugyi.
Amikor meg-megállnak, a botja végét kezdi el farigcsálni. Nézi egy darabig, forgatja és keresi a formát, amit rejt az elágazó, kicsit hajlott arasznyi rész erezete. Egy jó pihenőnyi időt eltölt vele és a következő elejét is mire meglátja benne pajzzsal hárító harcost. Tudja ezzel a késsel nem lesz művészi alkotás, de időtöltésnek megteszi, és ha alkalomadtán találkozik egy szomorú purgyéval, akkor az örömmel fogja fogadni. Neki is lát, hogy megszabadítsa a figurát a sallang nagy részétől, így mire elérik az Arthenior felé vezető utat és elköszönnek a mocsárszagtól, már elnagyoltan kivehető a pajzsot feje fölé emelő mozdulatba dermedt törpe alakja.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.17 08:55:06
*A vidék ideúton sem lopta be magát a szívébe, és most sem fogja. Rakja egyik lábát a másik után, ha valami gyanús, akkor pedig a tónál szerzett botjával előbb megpiszkálja stabil-e az alja. Ugyan most többen vannak, talán Uzazd beszédesebb fajta is, mint Zeya, de valahogy nem akaródzik az utazáshoz szükséges mondatokon túl megszólalnia. Olykor még ahhoz sincs kedve. Hála az isteneknek legutóbb látott ork nyomokat elnyelte a posvány és újak sem tarkítják a talajt, persze társuk talplenyomatát nem idevéve, de részéről meg nem számíthatnak támadásra, ugyi.
Amikor meg-megállnak, a botja végét kezdi el farigcsálni. Nézi egy darabig, forgatja és keresi a formát, amit rejt az elágazó, kicsit hajlott arasznyi rész erezete. Egy jó pihenőnyi időt eltölt vele és a következő elejét is mire meglátja benne pajzzsal hárító harcost. Tudja ezzel a késsel nem lesz művészi alkotás, de időtöltésnek megteszi, és ha alkalomadtán találkozik egy szomorú purgyéval, akkor az örömmel fogja fogadni. Neki is lát, hogy megszabadítsa a figurát a sallang nagy részétől, így mire elérik az Arthenior felé vezető utat és elköszönnek a mocsárszagtól, már elnagyoltan kivehető a pajzsot feje fölé emelő mozdulatba dermedt törpe alakja.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.17 08:55:06
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-16 20:31:14
Üzenet elküldve: 2019-01-16 20:31:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Végre meghallja az elkószált bárány hangját!*
-Eszemben sincs lemenni. Én is gondoltam a csapóajtóra. Sőt! Biztos vagyok benne, hogy bezáródna. Hozz fel minden értéket. Ráérünk később is elosztani.
* Nem tudni, hogy az alviláginak tűnő fickónk miért bízik meg annyira a másikban, hogy ha hagyja odalent egyedül kirámolni a pincét, akkor a legértékesebb drágaköveket nem teszi sunyiban zsebre. Úgy látom, hogy ennyire bízik benne. Vagy más motoszkálhat a fejében.*
-Sikerült rájönnöm a szerkezet nyitjára. De el kellett költenem rá százötven aranyat. Ne törődj vele! Fizetéskor rendezzük ezt is. Az a lényeg, hogy a szellem meg a patrónusa nem ölt meg.
* Most már van elég ideje ellenőrizni az ajtót, hogy csak a szél csapta-e be az előbb vagy valami zárszerkezet, mely aktiválódott.
Ahogy felérkezik a tudós, máris ötletei támadnak. És az ágy szétszedése támasztéknak nem hangzik rosszul.*
-Igazad van, én is segítek.
* Bár beletelik egy kis időbe, de ha a fekvőhely már darabokban, akkor a háttámláját megpróbálja valahová beszorítani és teljes erejével megrúgni vagy a testsúlyát ráhelyezve ugrálni rajta. Ha nem tudja valahová beékelni, akkor lehet, hogy pusztán falhoz támasztja negyvenöt fokban és úgy próbálja a nő bilincsét kiszabadítani.
Nem tudom, hogy miféle perverz felhasználására számít, hogy ennyire ragaszkodik hozzá, hiszen eddig nem arról volt ismert, hogy banditákat élve fogott el fejpénz vagy hírnév reményében. De ez utóbbit annyira halmozza a kocsmai elbeszélései alapján, hogy még azt is kinézem belőle, hogy ezzel akarja bővíteni a repertoárját.
De segít a gnóm ötletének megvalósításában is.*
-Mi van odalent, hogy ennyire értékes? Mondd, hogy a titkos kincseskamra!
* Arcáról lerí tagadhatatlanul, hogy egészen beleképzelte magát a helyzetbe, hogy ennyi veszély és temetői munka végén meglelték a jól megérdemelt jutalmat.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-16 18:14:07
Üzenet elküldve: 2019-01-16 18:14:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
*A két tekergő, ha legalábbis csak hangban is, de egymásra talál. Természetesen mindketten tartanak attól, hogy a helyzet fogságába kerülnek, így Grawok fent marad, Aezmorin viszont lent. Mondhatnánk, hogy patthelyzet, de mégsem az, ugyanis Aezmorin felvetése helyes. A lépcsőn akadálytalanul feljuthat, sőt az ágyat is szétszedhetik, bár egy kis időbe azért beletelik. Utána aztán felszerelkezve az ágyvassal, vagy lábbal, épp, amit sikerül eltávolítaniuk, a csapóajtót immár kitámaszthatják gond nélkül. A naplóért folytatott harc, úgy néz ki a végéhez közelít, bár adott még egy sötét sarok, mely huzatot hoz, s adott egy zárt ajtó, amerre ugyan lehet, hogy távozhatnának, de akkor nem derül ki, mit rejt a mélység. Övék a döntés.*
*A két tekergő, ha legalábbis csak hangban is, de egymásra talál. Természetesen mindketten tartanak attól, hogy a helyzet fogságába kerülnek, így Grawok fent marad, Aezmorin viszont lent. Mondhatnánk, hogy patthelyzet, de mégsem az, ugyanis Aezmorin felvetése helyes. A lépcsőn akadálytalanul feljuthat, sőt az ágyat is szétszedhetik, bár egy kis időbe azért beletelik. Utána aztán felszerelkezve az ágyvassal, vagy lábbal, épp, amit sikerül eltávolítaniuk, a csapóajtót immár kitámaszthatják gond nélkül. A naplóért folytatott harc, úgy néz ki a végéhez közelít, bár adott még egy sötét sarok, mely huzatot hoz, s adott egy zárt ajtó, amerre ugyan lehet, hogy távozhatnának, de akkor nem derül ki, mit rejt a mélység. Övék a döntés.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:18:31
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:18:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* A helyzet egyszerű, bár korántsem mulatságos. Adva van egy gnóm bezártan, de kijutási lehetőség nélkül csak mamlasz módjára battyog a kínzókamra félhomályában, hogy a láncok csattogtatását befejezve rájöjjön, eddig semmit nem ért el. Felhagyva hasztalanságával inkább a környezetére figyel, és így meg is hallja a szél halk süvítő hangját. Ez természetesen reményt ébreszt benne, de a hely, ahonnét a zaj szivárog nem éppen a jól megvilágított helyek közé tartozik, így meresztgetnie kell a szemét azért, hogy rájöjjön így sem megy semmire. Nagyot sóhajtva azért közelebb lép, bízva benne, hogy a szellemlény nem csak a bolondját járatja vele egy ilyen alattomos trükkel, mert bár jelenleg megbékélne a halállal, de legalább ne úgy kelljen végeznie, hogy leharapják az arcát, mert úgy véli az roppant fájdalmas távozási stílus lenne az élők köréből.
A lépcső irányából halk neszezést hallhat, már csak azért is, mert a gnóm síri csöndben hallgatózik, ha már látni nem lát rést, talán hang alapján be tudja tájolni pontosan merre is kellene keresnie a kijáratot ebből a szörnyen vendégszerető kamrából.
Ahogy meghallja sötételf társának hangját fejét egyből a lépcső felé kapja, talán a csapóajtó zörgését hallhatta az imént? Talán igen. *
- Egen... egen én vagyok - * szól, majd megindul a lépcső felé. Kíváncsi természetétől azonban idegen, hogy csak úgy egy titkos járatot teljesen figyelmen kívül hagyjon, így ahogy a lépcsők felé ballag, minduntalan visszanéz arra a helyre, ahonnét a szél fúvását hallotta. *
- Ne gyere le. A csapóajtó visszazáródhat. Hogy nyitottad ki? - * kérdezi érdeklődve, hangja furcsán üres, és mintha nem is teljesen lenne jelen a beszélgetésben, ami nem csoda, hiszen a határozottan föld alatt lévő kamra és annak titkos alagútja jár az eszében. Már, ha nem csak egy egyszerű repedés a falban, ami kívülről leszállítja az ingovány lanyha szellőjét. *
- Ki kéne támasztanunk valamivel, már ha le akarsz jönni széjjel nézni. Azt hiszem találtam valamit. De előbb inkább felmegyek. Ne csinálj semmit, nem szeretném, ha rám csapódna az ajtó - * ha Aezmorin fel tud ballagni, és újra a magasabb szinten lehet vet egy kósza pillantást a Gré kezében lévő naplóra, majd egy grimaszt is megejt, mert még mindig nem hiszi, hogy a sok könyv az övé lenne. * - Ha szét tudnánk szedni az ágyat, az alkatrészekkel ki tudnánk támasztani a csapóajtót - * pillant az immáron csontváz nélküli fekvőhelyre. Igazából marhára nincs kedve megkérdezni, hogy mit tett vele, de gyanítja, hogy ellopta a maradványokat, hátha el lehet majd adni valami nemesnek rég nem látott kedveseként, hogy abból is remek hasznot húzhasson. *
* A helyzet egyszerű, bár korántsem mulatságos. Adva van egy gnóm bezártan, de kijutási lehetőség nélkül csak mamlasz módjára battyog a kínzókamra félhomályában, hogy a láncok csattogtatását befejezve rájöjjön, eddig semmit nem ért el. Felhagyva hasztalanságával inkább a környezetére figyel, és így meg is hallja a szél halk süvítő hangját. Ez természetesen reményt ébreszt benne, de a hely, ahonnét a zaj szivárog nem éppen a jól megvilágított helyek közé tartozik, így meresztgetnie kell a szemét azért, hogy rájöjjön így sem megy semmire. Nagyot sóhajtva azért közelebb lép, bízva benne, hogy a szellemlény nem csak a bolondját járatja vele egy ilyen alattomos trükkel, mert bár jelenleg megbékélne a halállal, de legalább ne úgy kelljen végeznie, hogy leharapják az arcát, mert úgy véli az roppant fájdalmas távozási stílus lenne az élők köréből.
A lépcső irányából halk neszezést hallhat, már csak azért is, mert a gnóm síri csöndben hallgatózik, ha már látni nem lát rést, talán hang alapján be tudja tájolni pontosan merre is kellene keresnie a kijáratot ebből a szörnyen vendégszerető kamrából.
Ahogy meghallja sötételf társának hangját fejét egyből a lépcső felé kapja, talán a csapóajtó zörgését hallhatta az imént? Talán igen. *
- Egen... egen én vagyok - * szól, majd megindul a lépcső felé. Kíváncsi természetétől azonban idegen, hogy csak úgy egy titkos járatot teljesen figyelmen kívül hagyjon, így ahogy a lépcsők felé ballag, minduntalan visszanéz arra a helyre, ahonnét a szél fúvását hallotta. *
- Ne gyere le. A csapóajtó visszazáródhat. Hogy nyitottad ki? - * kérdezi érdeklődve, hangja furcsán üres, és mintha nem is teljesen lenne jelen a beszélgetésben, ami nem csoda, hiszen a határozottan föld alatt lévő kamra és annak titkos alagútja jár az eszében. Már, ha nem csak egy egyszerű repedés a falban, ami kívülről leszállítja az ingovány lanyha szellőjét. *
- Ki kéne támasztanunk valamivel, már ha le akarsz jönni széjjel nézni. Azt hiszem találtam valamit. De előbb inkább felmegyek. Ne csinálj semmit, nem szeretném, ha rám csapódna az ajtó - * ha Aezmorin fel tud ballagni, és újra a magasabb szinten lehet vet egy kósza pillantást a Gré kezében lévő naplóra, majd egy grimaszt is megejt, mert még mindig nem hiszi, hogy a sok könyv az övé lenne. * - Ha szét tudnánk szedni az ágyat, az alkatrészekkel ki tudnánk támasztani a csapóajtót - * pillant az immáron csontváz nélküli fekvőhelyre. Igazából marhára nincs kedve megkérdezni, hogy mit tett vele, de gyanítja, hogy ellopta a maradványokat, hátha el lehet majd adni valami nemesnek rég nem látott kedveseként, hogy abból is remek hasznot húzhasson. *
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:07:36
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:07:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* A Hifeti fiú már felkészült lélekben az olvasás megkezdésekor, hogy hosszan belemélyed a konok megbízója naplójába, rábízva Sa'Terethre, hogy az általa alakított dolgok kapcsán mennyi idő múlva kerül elő. Mert hogy előkerül, ez már biztos.*
~ A hitetlen lelkét nagyon erős kézzel tartja a Sötét Úr ebben a világban. Nyomolvasás címén bevezettem a legfélelmetesebb hírű szörnytanyára, ahonnét nem csak a hozzá hasonló könyvmolyok nem tértek még vissza, de csatamezőket megjárt kalandorok sem. Belebotlunk az útonállók létszámfölényébe, erre hát nem túléli őket? Magunktól jöttünk rá, hogyan ne süllyedjünk el az ingovány feneketlen nyelőibe. Nem teszem fel rá az utolsó lyukas zoknimat se, hogy egy szekrény meg tudná ölni.~
* Nem bonyolítja túl a gondolatait, ahogy Aezmorin szokta, hogy ő személyesen is tett azért eddig pár dolgot, hogy ideiglenes főnöke túlélje ezeket a helyzeteket. Nem érezné méltónak társa teljesítményéhez, ha ilyen apró betűs lábjegyzetekkel csökkentené azt.
Ám az éles füle a kattanásra egészen biztosan felfigyelt. És fel is kapja a fejét. Én az aggódásnak tulajdonítom, hiszen jó lelkű ő a szíve mélyén. Bár el tudom képzelni, hogy kereste is az alkalmat betűfejtése közben, ha nem bilincselte le figyelmét a tudomány prózai megállapításai. Ám egy könyvtárba járó alaktól ez utóbbi csak nem lehet idegen!*
-Azmo?
* Nem lát mást magán kívül a szobában, de a szekrény alja mintha nyitva lenne. Felkel az ágy széléről és érdeklődve lép egyet közelebb. De még mindig nem bízva a csalafinta szerkezetben, csak kellő távolságból kiált egyet.*
-Aezmorin, te vagy az? *Remélhetőleg nem hall visszhangot, mert az az elmúlt események után roppant kísértetiesnek hatna.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-13 20:11:43
Üzenet elküldve: 2019-01-13 20:11:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//Grawok//
*A szekrényajtót gond nélkül kinyithatja, s a napló helye nyilvánvaló a kis résben. Ott sorakozik a többi is, hajszálpontosan megegyezően a kezében tartotthoz. Semmi nem történik. A fedél súrlódik a másikhoz, egyébiránt a csend nem változik, talán a szél kinti fújása hallatszik kissé be. A szellemalak sem jelentkezik már, így rövid időn belül Grawok felállhat, majd ismét kiveheti a naplót, hogy az ágy szélére ülve olvashasson. Néhányat lapozhat, majd halk kattanást hall. Nyilván súlyozott, vagy késleltetett reakcióról van szó, míg a szerkezet beindul, kell neki egy kis idő, de egyértelműen ugyanazt a hangot hallja, mint korábban, s a szekrényajtó, annyi különbséggel, hogy a szekrényajtó most nem záródik vissza hatalmas döndüléssel. Talán az nem is a szerkezet volt. Ha felfigyel a hangra, s tulajdonképpen az előtte fekvő látványra, láthatja, hogy a szekrény ajtaja megnyílik, s azonnal dohos szag borítja el a szobát. Semmi nem akadályozza meg abban, hogy a gnóm után siessen.*
//Aezmorin//
*Ha valaki kívülről látná a gnóm botladozását mulatságos látványra figyelhetne fel. Az apró termetű lény fejére rég elfelejtett pókháló tekeredik ragacsos mázzal és ragaszkodóan. Olykor a láncokba üti magát, olykor egyes tárgyak szélébe, persze törekvése díjazásra is talál, mert a megközelített sarokból, miután elhallgat, huzatra figyelhet fel, s mintha halkan fütyülne a szél. Ha közelebb lép csalódásban lehet része, mert csupán falat talál. Vakolatlan téglával felépített falat, mintha nemrég csinálták volna. Kellene valami fényforrás, mert ezeken a falakon senki sem helyezett el gyertyát, így alaposabban nem tudja szemügyre venni.*
//Grawok//
*A szekrényajtót gond nélkül kinyithatja, s a napló helye nyilvánvaló a kis résben. Ott sorakozik a többi is, hajszálpontosan megegyezően a kezében tartotthoz. Semmi nem történik. A fedél súrlódik a másikhoz, egyébiránt a csend nem változik, talán a szél kinti fújása hallatszik kissé be. A szellemalak sem jelentkezik már, így rövid időn belül Grawok felállhat, majd ismét kiveheti a naplót, hogy az ágy szélére ülve olvashasson. Néhányat lapozhat, majd halk kattanást hall. Nyilván súlyozott, vagy késleltetett reakcióról van szó, míg a szerkezet beindul, kell neki egy kis idő, de egyértelműen ugyanazt a hangot hallja, mint korábban, s a szekrényajtó, annyi különbséggel, hogy a szekrényajtó most nem záródik vissza hatalmas döndüléssel. Talán az nem is a szerkezet volt. Ha felfigyel a hangra, s tulajdonképpen az előtte fekvő látványra, láthatja, hogy a szekrény ajtaja megnyílik, s azonnal dohos szag borítja el a szobát. Semmi nem akadályozza meg abban, hogy a gnóm után siessen.*
//Aezmorin//
*Ha valaki kívülről látná a gnóm botladozását mulatságos látványra figyelhetne fel. Az apró termetű lény fejére rég elfelejtett pókháló tekeredik ragacsos mázzal és ragaszkodóan. Olykor a láncokba üti magát, olykor egyes tárgyak szélébe, persze törekvése díjazásra is talál, mert a megközelített sarokból, miután elhallgat, huzatra figyelhet fel, s mintha halkan fütyülne a szél. Ha közelebb lép csalódásban lehet része, mert csupán falat talál. Vakolatlan téglával felépített falat, mintha nemrég csinálták volna. Kellene valami fényforrás, mert ezeken a falakon senki sem helyezett el gyertyát, így alaposabban nem tudja szemügyre venni.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-12 11:40:32
Üzenet elküldve: 2019-01-12 11:40:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Aezmorin bosszús, ahogy hiába rángatja a láncok sokaságát, mivel semmi sem történik, azon kívül, hogy a sötétben bóklászva néhány pókháló, és ha szerencséje nincs, akkor nyolclábú gazdáik is betalálnak tévedni a személyes közelségébe, amely felettébb rossz szájízt hagy a gnóm amúgy is pocsék hangulatán. Legalább a szellemlény nem tér vissza, bár, ha tényleg a kiutat mondta volna, akkor még az is lehet, hogy hálás lenne neki. A szellemek természetrajzához viszont semmit sem konyít, így meglehet, hogy miután a kiutat meg említi, utána egyből fel is falja áldozatait, hogy a csontjait kiköpdösve békésen visszazuhanjon a szellemvilág magányába. A gondolatra egy kissé meg is borzong és inkább örül annak a ténynek, hogy nem hall saját magán kívül semmit, csak azt, ahogy nagy zajjal próbálgatja a láncok sokaságát.
A kínpadokon ahogy már lenni szokott vérfoltok találhatóak, ezen igazán meg sem lepődik. Arra persze kíváncsi, hogy vajon tényleg a nőnek készítette-e ezt a játszóházat valaki, vagy a szadista barom több áldozata is kivérzett-e itt. Ha utóbbi eshetőség áll fenn, akkor még lehet egy-két szellem meglátogatja az este folyamán. Nem hiszi, hogy már elmúlt volna az éjszaka, annyi ideje nem lehet ide bezárva. Talán. Akárhogy is, furán telik az idő az ingoványban. *
- Ez hasztalan - * sóhajt egy nagyot, amikor már a sokadik láncszerűséget csörgedezteti meg. Fogalma sincs, hogy amelyik a lépcsőnél töltött ideje alatt megzörrent melyik lehet, viszont ha az valami szerkezethez van kapcsolva, akkor előfordulhat, hogy a bonyolult mechanika mozgó alkatrészei néha maguktól mozdulnak a hidegtől, vagy a melegtől, esetleg a nedves időjárástól. Ez persze csak elmélet, de mivel szellő idebent aligha mozgathatta meg a láncot, a másik tippje a szellemi beavatkozás, ami se nem jelent jót, se nem jelent bizakodásra okot adó információt. Hacsak nem egy kedves és barátságos kísértettel hozza össze a sors.
Aezmorin ezért megáll a hasztalan találgatásban a láncok terén és fülel. Még az is lehet, hogy meghallja a levegő mozgását (ha van ilyen), vagy ha nem is hallja meg, megérzi. A még csörgedező láncokat kezével megállásra készteti, és hagyja, hogy a csönd ismét rátelepedjen. *
* Aezmorin bosszús, ahogy hiába rángatja a láncok sokaságát, mivel semmi sem történik, azon kívül, hogy a sötétben bóklászva néhány pókháló, és ha szerencséje nincs, akkor nyolclábú gazdáik is betalálnak tévedni a személyes közelségébe, amely felettébb rossz szájízt hagy a gnóm amúgy is pocsék hangulatán. Legalább a szellemlény nem tér vissza, bár, ha tényleg a kiutat mondta volna, akkor még az is lehet, hogy hálás lenne neki. A szellemek természetrajzához viszont semmit sem konyít, így meglehet, hogy miután a kiutat meg említi, utána egyből fel is falja áldozatait, hogy a csontjait kiköpdösve békésen visszazuhanjon a szellemvilág magányába. A gondolatra egy kissé meg is borzong és inkább örül annak a ténynek, hogy nem hall saját magán kívül semmit, csak azt, ahogy nagy zajjal próbálgatja a láncok sokaságát.
A kínpadokon ahogy már lenni szokott vérfoltok találhatóak, ezen igazán meg sem lepődik. Arra persze kíváncsi, hogy vajon tényleg a nőnek készítette-e ezt a játszóházat valaki, vagy a szadista barom több áldozata is kivérzett-e itt. Ha utóbbi eshetőség áll fenn, akkor még lehet egy-két szellem meglátogatja az este folyamán. Nem hiszi, hogy már elmúlt volna az éjszaka, annyi ideje nem lehet ide bezárva. Talán. Akárhogy is, furán telik az idő az ingoványban. *
- Ez hasztalan - * sóhajt egy nagyot, amikor már a sokadik láncszerűséget csörgedezteti meg. Fogalma sincs, hogy amelyik a lépcsőnél töltött ideje alatt megzörrent melyik lehet, viszont ha az valami szerkezethez van kapcsolva, akkor előfordulhat, hogy a bonyolult mechanika mozgó alkatrészei néha maguktól mozdulnak a hidegtől, vagy a melegtől, esetleg a nedves időjárástól. Ez persze csak elmélet, de mivel szellő idebent aligha mozgathatta meg a láncot, a másik tippje a szellemi beavatkozás, ami se nem jelent jót, se nem jelent bizakodásra okot adó információt. Hacsak nem egy kedves és barátságos kísértettel hozza össze a sors.
Aezmorin ezért megáll a hasztalan találgatásban a láncok terén és fülel. Még az is lehet, hogy meghallja a levegő mozgását (ha van ilyen), vagy ha nem is hallja meg, megérzi. A még csörgedező láncokat kezével megállásra készteti, és hagyja, hogy a csönd ismét rátelepedjen. *
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-08 13:54:41
Üzenet elküldve: 2019-01-08 13:54:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Sötételf hősünk igen magányosnak érezheti magát a földet fürkésző pillantásából ítélve most, hogy szellemek se és más egyebek, mint például egy konok, ateista gnóm sem tereli el figyelmét egyedüllétéről.
Vagy pusztán csak gondolkodik. Ezt nála olyan borzasztóan gyorsan össze tudom kavarni, mikor érző lélek és mikor nem.
Akárhogyan volt, de már elmúlt abból ítélve, hogy rögtön ezt követően kiveszi a napló félre tett példányát, kinyitja a hatalmas szekrény ajtaját és visszateszi a helyére.
Kicsit még vár és magában beszél.*
-Talán ha minden apró részlet visszakerül a helyére, akkor könnyebben meglesz a megoldás.
* Visszacsukja és vár türelmesen. Ha nem történik semmi, akkor ugyan ezt megismétli visszafelé, hogy az ágy szélére ülve beleolvasgasson, vajon miket írt Aezmorian, hogy ennyire fontos számára. És közben töpreng.*
-A nő ide be volt zárva. És egy rejtvényt kellett megfejtenie, hogy kijusson. Amit elmondtam a tudósunknak. Majd ő rájön arra, mi a kulcs ebben a házasságtörő asszony és démon szeretője históriában. Én meg hátha találok egy jó ötletet ebben a mesterműben, hogyan lehetne a láncot leszedni az ágyról.
* Kicsit később újra megszólal.*
-Vagy már meg is halt a szekrényben és a lelkével együtt a testét is elragadta az eredar. Akkor viszont ki kell találnom, hogy szerzem meg tőle az ezer aranyat is.
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-06 14:34:21
Üzenet elküldve: 2019-01-06 14:34:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//Grawok//
//Intelligenciapróba - kockadobás//
*Grawok a becsapódó ajtóra természetesen felfigyel. Más inger nem éri, nem ugranak a nyakába kísértetek és hangokat sem hall. A szekrény csapóajtaja jól zárhat, vagy csak Aezmorin marad csendben. A szekrény ajtó immár ismét becsukódik, azonban érdekes módon nem hallatszik kattanás, vagy egyéb olyan zaj, ami arra utalna, hogy a csapóajtó esetleg lenyílt volna. Talán kimaradt egy lépés, mi még korábban volt. Grawok agytekervényei folytonosan járnak, s ezúttal is megmutatják a helyes utat. "A napló." Talán azzal kell valamit kezdeni, majd azt követően becsukni a szekrényajtót! Mindez persze akkor villan be neki, mikor már a szekrényt, kívülről belülről átvizsgálta, körbefeszegette, de kapcsolóra, vagy rejtett szerkezetre nem lel. A szekrény alja fedett, olyan, mintha a földön állna, s nem rendelkezne aljzattal sem. A szekrény mögé nézni nem tud, bár talán megfordulhat a fejében, hogy ott is rejtőzhet a rejtély kulcsa, bár elég vaskos és tömör fából készült, hogy meg lehessen mozdítani.*
//Aezmorin//
*Hall ugyan némi motoszkálást fentről, de egyebet nem. Ez persze adódhat abból, hogy Grawok tűnődését füllel nem lehet hallani, mert a sötételf most mélyen hallgat, inkább csak elmélkedik. Látni sem lát semmit, még csak vékony fénycsík sem húzódik körben az ajtó körül, bár mikor szeme sarkából odatekintett, mintha fényesebb lett volna, de ez azóta megszűnt. A probléma tehát fennáll még, de az ijedtség elmúlt, s Aezmorint sem ejtették a feje lágyára. Ahonnan a lánc csörgést hallja, megindul hát, hogy körbenézzen. Hangos csörgés kíséri mindenfelé, hisz sötét van, a gyertyák nem minden sarkot világítanak be, így van lánc, mit testével söpör arrébb, s van, mibe bele is kapaszkodik. Terve érthető, azonban így kevésbé tudja majd, hogy eleinte honnan is jött a hang. Ez azért is fontos, mert eleddig hiába rángat akármit, semmi sem történik, csak jó nagy hangzavart csinál. Felfedezhet ugyan néhány sötétebbnek tűnő vérfoltot az egyik kínpadon, néhány pókháló is az arcára tekeredik, de más egyéb nem történik. A szellem sem jelentkezik már, mondjuk ennek valószínűleg őszintén örül.*
//Grawok//
//Intelligenciapróba - kockadobás//
*Grawok a becsapódó ajtóra természetesen felfigyel. Más inger nem éri, nem ugranak a nyakába kísértetek és hangokat sem hall. A szekrény csapóajtaja jól zárhat, vagy csak Aezmorin marad csendben. A szekrény ajtó immár ismét becsukódik, azonban érdekes módon nem hallatszik kattanás, vagy egyéb olyan zaj, ami arra utalna, hogy a csapóajtó esetleg lenyílt volna. Talán kimaradt egy lépés, mi még korábban volt. Grawok agytekervényei folytonosan járnak, s ezúttal is megmutatják a helyes utat. "A napló." Talán azzal kell valamit kezdeni, majd azt követően becsukni a szekrényajtót! Mindez persze akkor villan be neki, mikor már a szekrényt, kívülről belülről átvizsgálta, körbefeszegette, de kapcsolóra, vagy rejtett szerkezetre nem lel. A szekrény alja fedett, olyan, mintha a földön állna, s nem rendelkezne aljzattal sem. A szekrény mögé nézni nem tud, bár talán megfordulhat a fejében, hogy ott is rejtőzhet a rejtély kulcsa, bár elég vaskos és tömör fából készült, hogy meg lehessen mozdítani.*
//Aezmorin//
*Hall ugyan némi motoszkálást fentről, de egyebet nem. Ez persze adódhat abból, hogy Grawok tűnődését füllel nem lehet hallani, mert a sötételf most mélyen hallgat, inkább csak elmélkedik. Látni sem lát semmit, még csak vékony fénycsík sem húzódik körben az ajtó körül, bár mikor szeme sarkából odatekintett, mintha fényesebb lett volna, de ez azóta megszűnt. A probléma tehát fennáll még, de az ijedtség elmúlt, s Aezmorint sem ejtették a feje lágyára. Ahonnan a lánc csörgést hallja, megindul hát, hogy körbenézzen. Hangos csörgés kíséri mindenfelé, hisz sötét van, a gyertyák nem minden sarkot világítanak be, így van lánc, mit testével söpör arrébb, s van, mibe bele is kapaszkodik. Terve érthető, azonban így kevésbé tudja majd, hogy eleinte honnan is jött a hang. Ez azért is fontos, mert eleddig hiába rángat akármit, semmi sem történik, csak jó nagy hangzavart csinál. Felfedezhet ugyan néhány sötétebbnek tűnő vérfoltot az egyik kínpadon, néhány pókháló is az arcára tekeredik, de más egyéb nem történik. A szellem sem jelentkezik már, mondjuk ennek valószínűleg őszintén örül.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:10:49
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:10:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* A kijutás kérdésköre úgy tűnik mégis fondorlatosabb, mint azt a gnóm remélni merte volna, de nem problémázik ilyesmin, elvégre örül, hogy a szörnyű lény, amely valaha talán egy kedves hölgy lehetett elpárolgott egy sejtelmes pukkanással karöltve. Aezmorin kezd valamennyire megnyugodni, azonban a sötét helyiség, amely tele van kínzóeszközszerű dolgokkal nem engedi túlságosan a megkönnyebbülést, amikor az egyik távoli sarokban megcsörren halkan valami, amit a gnóm lánccsörgésnek vél. A kijutás most a legfontosabb, bár még mindig nincs meggyőzve róla, hogy a naplója valóságos, vagy az, hogy nem egy illúzió foglyai, de ezt az elméletét félreteszi, mivel mi van, ha mégis minden a valóságban történik? Nem lenne jó elkönnyelműsködni a helyzetet, csak mert úgy hiszi nem számít semmi, amit a káprázat alatt tesz.
Felnéz hát a csapóajtóhoz, hátha lát valamit, és ha semmi egyéb hang nem hallatszódik a továbbiakban, amely megzavarná a viszonylagos nyugalmát, akkor egészen addig felcsatangol a lépcsőn, ameddig a csapóajtó útját nem állja, majd megpróbálja taszigálni, közben hallgatózik, hátha meghallja Gré hangját, de nem kezd el zajongani. Ujjaival végigsimítja a felületet, hátha megérinthet valamit, amely segíthet a csapóajtót kinyitni, mert úgy tűnik hogy pusztán lökdöséssel nem ér el semmit.
Ha a csapóajtóval nem lesz szerencséje, akkor lemászik a lépcsőn és a kínzókamrát veszi szemügyre. Nem igazán tetszik neki a hely, és épeszű gnómnál ez teljesen helyénvaló elgondolás. *
- Úgy juthatsz ki, hogy... - * közli a sötétségben félhangosan, közben töprengve vakargatja állát, majd sóhajt egyet. Nem nagyon van kedve a láncok és egyéb eszközökhöz közelebb menni, de ha a csapóajtó nem engedett, kell valami kiutat találnia. Örvendetes lett volna, ha a szellemlény meg tudja mondani végül, hogy miként képes kijutni innét, de így saját magának kell rájönnie. Talán tényleg a helyiségből való kijutást emlegette, mielőtt szertefoszlott, így kell lennie valami titkos ajtónak, vagy kallantyúnak, amely megadhatja neki a kiutat. Több lehetőség is eszébe jut, hiszen lehet, hogy valamelyik lánc megrántása feltárná a csapóajtót, vagy egyéb utat a gnóm számára. Bármivel kibékülne, bár jelenleg annak is örül, hogy egymaga lehet és nem kell a cellán egy kísértettel osztoznia.
Erőt véve magán, tőrrel a kezében megindul a láncok és a többi eszköz irányába, és idegesen szuszogva megfog egy ígéretesnek tűnő láncot, majd megrántja és ha semmi sem történik, akkor többet is kipróbál. *
* A kijutás kérdésköre úgy tűnik mégis fondorlatosabb, mint azt a gnóm remélni merte volna, de nem problémázik ilyesmin, elvégre örül, hogy a szörnyű lény, amely valaha talán egy kedves hölgy lehetett elpárolgott egy sejtelmes pukkanással karöltve. Aezmorin kezd valamennyire megnyugodni, azonban a sötét helyiség, amely tele van kínzóeszközszerű dolgokkal nem engedi túlságosan a megkönnyebbülést, amikor az egyik távoli sarokban megcsörren halkan valami, amit a gnóm lánccsörgésnek vél. A kijutás most a legfontosabb, bár még mindig nincs meggyőzve róla, hogy a naplója valóságos, vagy az, hogy nem egy illúzió foglyai, de ezt az elméletét félreteszi, mivel mi van, ha mégis minden a valóságban történik? Nem lenne jó elkönnyelműsködni a helyzetet, csak mert úgy hiszi nem számít semmi, amit a káprázat alatt tesz.
Felnéz hát a csapóajtóhoz, hátha lát valamit, és ha semmi egyéb hang nem hallatszódik a továbbiakban, amely megzavarná a viszonylagos nyugalmát, akkor egészen addig felcsatangol a lépcsőn, ameddig a csapóajtó útját nem állja, majd megpróbálja taszigálni, közben hallgatózik, hátha meghallja Gré hangját, de nem kezd el zajongani. Ujjaival végigsimítja a felületet, hátha megérinthet valamit, amely segíthet a csapóajtót kinyitni, mert úgy tűnik hogy pusztán lökdöséssel nem ér el semmit.
Ha a csapóajtóval nem lesz szerencséje, akkor lemászik a lépcsőn és a kínzókamrát veszi szemügyre. Nem igazán tetszik neki a hely, és épeszű gnómnál ez teljesen helyénvaló elgondolás. *
- Úgy juthatsz ki, hogy... - * közli a sötétségben félhangosan, közben töprengve vakargatja állát, majd sóhajt egyet. Nem nagyon van kedve a láncok és egyéb eszközökhöz közelebb menni, de ha a csapóajtó nem engedett, kell valami kiutat találnia. Örvendetes lett volna, ha a szellemlény meg tudja mondani végül, hogy miként képes kijutni innét, de így saját magának kell rájönnie. Talán tényleg a helyiségből való kijutást emlegette, mielőtt szertefoszlott, így kell lennie valami titkos ajtónak, vagy kallantyúnak, amely megadhatja neki a kiutat. Több lehetőség is eszébe jut, hiszen lehet, hogy valamelyik lánc megrántása feltárná a csapóajtót, vagy egyéb utat a gnóm számára. Bármivel kibékülne, bár jelenleg annak is örül, hogy egymaga lehet és nem kell a cellán egy kísértettel osztoznia.
Erőt véve magán, tőrrel a kezében megindul a láncok és a többi eszköz irányába, és idegesen szuszogva megfog egy ígéretesnek tűnő láncot, majd megrántja és ha semmi sem történik, akkor többet is kipróbál. *
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-03 23:50:37
Üzenet elküldve: 2019-01-03 23:50:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A karavánpihenő romjai//
* Ki tudja, miért várt ilyen sokáig tétlenül a mi Hifeti fiúnk! Én sem, azt kijelenthetem, mert miközben ezeket a sorokat jegyeztem le szorgosan, gondolataim elkalandoztak és mély álomból ébredve veszem már csak észre, hogy -nehéz megfogalmazni- nem változott semmi.
Továbbra is csak vizsgálgatja az immáron ruhátlan szekrényt és állát simogatva keresi az eltűnt megbízója nyomait. De talán csak túlságosan beleélte magát, hogy a szellemtől megszabadulva immáron a démon megérkezéséig szabadon kínozhatja Aezmoriant első sorban az adósság követelésével. De nem kevésbé elhatározott módon kardforgató tudományban szerzett nagyobb jártasságával is félelmet igyekezne észrevétlen csempészni a tudós elméjébe, ha lehetősége nyílna rá.
De jelenleg szemmel is jól látható módon nincs rá alkalma. Ehelyett inkább a bútordarab oldalához sétál, alig két-három lépés lehet, hiszen az előbb még vállfástul kotorta ki onnan a látást legjobban korlátozó tartalmat.*
~ A szellem itt állt, amikor a szekrény bezáródott és a gnóm...~
* Fölkapja a tekintetét a plafonra, mintha csak egy azon át leereszkedő kísértettől várná a megoldást.*
-Az ajtót bezárta.
* Bár a szokatlan foglyul ejtéshez feltétlenül szükségét érzi, hogy ez így történjen meg a múltban, de vérkopóként próbálja rekonstruálni a történteket és követni a nyomokat.
Visszalép egyet, hogy bezárja a fadarab két szárnyát, ráfordítva a kulcsot is akár és utána lát csak neki az iménti gondolata valóság tartamának kikísérletezéséhez. Bár nem kételkedik benne, hogy ha egy halott hozzá tud valakihez vágni egy bögrét, akkor mechanikus szerkezet nélkül is aktiválni tud egy zárat, de túl gyáva ahhoz a hite, hogy a legkézzelfoghatóbb esetet ne zárja ki rögtön. Hogy a naplóját kereső barátjának mégis igaza van és a rejtélyek egy részét fizikával és nem misztikummal kell megmagyarázni.
A bevágódó ajtó váratlanul érte, de egyelőre nem törődik vele. Nem abból a megfontolásból, mintha nem tulajdonítana neki jelentőséget, de mérget merne venni rá, hogy ha megpróbálná, akkor nem tudná kinyitni. És társa eltűnése sokkal fontosabbnak tűnik, mint a visszaút leellenőrzése.
Benéz az apró kalandort elraboló szekrény alá is, ha tud, vagy ha nem lábakon áll, akkor szétnéz a szobában, talál-e valamit, amivel a fal és a fa lap között bedugva végig söpör a talaj fölött.
Ha nem talál kapcsolókat és nincsenek titkos, gépi alkatrészek, melyek közelebb vinnének a rejtélyhez, akkor nagyot sóhajtva leellenőrzi a bejáratot, hogy jól gondolta-e, hogy egyhamar nem fog tudni szabadulni.*
-Istenem, vége lesz már ennek a napnak? Csak azt ne mondd, hogy megtaláltam a könyvet és mégis pénz nélkül megyek haza, miközben még az ő holttestét is el kell temetnem!
* Mint ahogy már majdnem kiderült, jelenleg a legkevésbé azon aggódik, hogy egy súlyos pénzes szütyővel kell-e átsétálnia a banditák járta vidéken, apró érdekesség, hogy egy ígérvénynek jobban örülne, de jelen helyzetben ez még oly távoli gondnak hat, hogy kár is lenne rá túl sok tintát pazarolni.*
~ Remélem azért jelezni fog, ha előrébb léptünk a kijutásában. És nem csak röhög a markában valamelyik eldugott mélyedésben, hogy jól beparáztatta az őérte aggódó sötételfet.~
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:36:14
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:36:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A karavánpihenő romjai//
//Az eltűnt Grawok Hifeti//
*Érdekes dolgokat produkál az élet, még egy ilyen kedves, hófödte lápi napon is. Elsősorban persze furcsa eltűnéseket hozhat, melyek önzetlen kalandozó társak vesztét okozhatják. Persze tudjuk, hogy az élet nem csak játék és mese, így a mások által belefektetett munka figyelmen kívül hagyása, bizony nem maradhat következmény nélkül, miképp egy sötétség oltár létrehozása során megidézett fekete istenség sem tudja figyelmen kívül hagyni ily hamar eltévelyedett, eddig még oly szorgos, majd immár szótlan hódolóját. Az szoba ajtaja, melyben Grawok szemlélődik már egy ideje, hirtelen bevágódik, hogy immár a kegyesen eltemetett csontváz helyett, a sötételf legyen a szoba foglya. Hogy miért alakult így, miért nem, nem lehet tudni, miképp a mélységi eltévelyedését is homály fedi, úgy a szabadulás útja is attól függő, miképp reagál tovább. Egyelőre azonban a szoba nem engedi, még akkor sem, ha ő úgy akarná. Talán a sötét úr kegye, vagy egy később megfejtett talány szolgál majd megoldásul.*
//Aezmorin//
*Aezmorin tehát a kínkamra foglya marad, s egyelőre fentről segítséget nem várhat. Csend van, még vízcsepegéseket sem lehet hallani, ahogy lánccsörgést sem, bár az egyik pillanatban, mintha az egyik szemei halkan koccannának össze, erre bizony a gnóm felfigyelhet. A hang a távolabbi sarokból hallatszik, mely a sötét és reményvesztett szoba legfeketébb része. Persze, ha valamit szeretne magával kezdeni, muszáj lesz lépni, még az is lehet, hogy a végjáték kezdődik, kérdés persze, hogy a gnóm élete számára-e?*
//Az eltűnt Grawok Hifeti//
*Érdekes dolgokat produkál az élet, még egy ilyen kedves, hófödte lápi napon is. Elsősorban persze furcsa eltűnéseket hozhat, melyek önzetlen kalandozó társak vesztét okozhatják. Persze tudjuk, hogy az élet nem csak játék és mese, így a mások által belefektetett munka figyelmen kívül hagyása, bizony nem maradhat következmény nélkül, miképp egy sötétség oltár létrehozása során megidézett fekete istenség sem tudja figyelmen kívül hagyni ily hamar eltévelyedett, eddig még oly szorgos, majd immár szótlan hódolóját. Az szoba ajtaja, melyben Grawok szemlélődik már egy ideje, hirtelen bevágódik, hogy immár a kegyesen eltemetett csontváz helyett, a sötételf legyen a szoba foglya. Hogy miért alakult így, miért nem, nem lehet tudni, miképp a mélységi eltévelyedését is homály fedi, úgy a szabadulás útja is attól függő, miképp reagál tovább. Egyelőre azonban a szoba nem engedi, még akkor sem, ha ő úgy akarná. Talán a sötét úr kegye, vagy egy később megfejtett talány szolgál majd megoldásul.*
//Aezmorin//
*Aezmorin tehát a kínkamra foglya marad, s egyelőre fentről segítséget nem várhat. Csend van, még vízcsepegéseket sem lehet hallani, ahogy lánccsörgést sem, bár az egyik pillanatban, mintha az egyik szemei halkan koccannának össze, erre bizony a gnóm felfigyelhet. A hang a távolabbi sarokból hallatszik, mely a sötét és reményvesztett szoba legfeketébb része. Persze, ha valamit szeretne magával kezdeni, muszáj lesz lépni, még az is lehet, hogy a végjáték kezdődik, kérdés persze, hogy a gnóm élete számára-e?*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 01:04:11
Üzenet elküldve: 2019-01-02 01:04:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1182
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
*A lány nevetése még most is tetszik neki. A kijelentésen pedig jót vigyorog. Úgy tűnik nem csak az ágyban hajtja meg őt a nő. Mondjuk mint kiderül ott is megfogja. Ez pedig tetszik az elfnek, aki fajában szinte csak azt szereti, hogy hosszú évekig kiélheti, azt a kort mikor szinte bármilyen nőt, bárhol és bármikor. És nem is tűnik úgy, hogy megkomolyodna. Ezt már észrevette magán. Érdekes. A lány meglepően jól leírja, hogy miért a pusztákat gondolja logikusnak. Int ha nem fájna az ülés akkor felvetné, hogy a szántóföldeken viszont nagy valószínűséggel nem banditákba botlanak. Így viszont örül a mihamarabbi pihenőnek.*
-Rendben az jó.
*Majd mikor a lány vissza csüccsen akkor ismét átkarolja. Bólint a megkérdőjelezhető mennyire jó hírre.*
-Rendben. És amúgy*Felkuncog mint egy rosszcsont kisgyerek, aki valami rosszaságon töri a fejét.*Még mindig jó a segged.*Röhög fel mintha a legjobb viccet mondta volna. Majd csillapodva megjegyzi.*Hozhattunk volna egy kis bort.
*A lány nevetése még most is tetszik neki. A kijelentésen pedig jót vigyorog. Úgy tűnik nem csak az ágyban hajtja meg őt a nő. Mondjuk mint kiderül ott is megfogja. Ez pedig tetszik az elfnek, aki fajában szinte csak azt szereti, hogy hosszú évekig kiélheti, azt a kort mikor szinte bármilyen nőt, bárhol és bármikor. És nem is tűnik úgy, hogy megkomolyodna. Ezt már észrevette magán. Érdekes. A lány meglepően jól leírja, hogy miért a pusztákat gondolja logikusnak. Int ha nem fájna az ülés akkor felvetné, hogy a szántóföldeken viszont nagy valószínűséggel nem banditákba botlanak. Így viszont örül a mihamarabbi pihenőnek.*
-Rendben az jó.
*Majd mikor a lány vissza csüccsen akkor ismét átkarolja. Bólint a megkérdőjelezhető mennyire jó hírre.*
-Rendben. És amúgy*Felkuncog mint egy rosszcsont kisgyerek, aki valami rosszaságon töri a fejét.*Még mindig jó a segged.*Röhög fel mintha a legjobb viccet mondta volna. Majd csillapodva megjegyzi.*Hozhattunk volna egy kis bort.
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:54:48
Üzenet elküldve: 2019-01-02 00:54:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
*A férfi válaszán jót nevet, majd hozzá teszi.*
-Rendben, majd kapaszkodsz rendesen.
*A tegnapi testmozgást emlegetve ő is elvigyorodik.*
-Hát igen. Támogatom.
*A férfira kacsint, majd kis gondolkodás után válaszol.*
-A pusztákon jól belátható a tér, a szántóföldeken nagyobb esély van összefutni valakivel. Szóval igazából szerintem puszták.
*Örömmel látja, hogy az út kezd egyre tisztább lenni és a föld is keményebb, így úgy dönt vissza ül a lóra. Kecsesen felszáll és elvezeti a lovat.*
-Szerintem most már jó lesz az út.
*A férfi válaszán jót nevet, majd hozzá teszi.*
-Rendben, majd kapaszkodsz rendesen.
*A tegnapi testmozgást emlegetve ő is elvigyorodik.*
-Hát igen. Támogatom.
*A férfira kacsint, majd kis gondolkodás után válaszol.*
-A pusztákon jól belátható a tér, a szántóföldeken nagyobb esély van összefutni valakivel. Szóval igazából szerintem puszták.
*Örömmel látja, hogy az út kezd egyre tisztább lenni és a föld is keményebb, így úgy dönt vissza ül a lóra. Kecsesen felszáll és elvezeti a lovat.*
-Szerintem most már jó lesz az út.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896