Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-06-04 20:40:18
Üzenet elküldve: 2023-06-04 20:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Tőle szokatlan módon óvatosan közelít, de az ember sosem tudhatja hogy mire számítson amikor az ősi gonosszal, vagy annak bármilyen fekélyes csapásával áll szemben. Márpedig ők éppen erre készülnek most, megszabadítani az ingoványt ettől a tehertől, egyébként is van annak már elég baja. Még Kilencedik megjegyzésén is csak éppen elmosolyodni tud, a varázslatra is koncentrál, de leginkább csak izgatott amiatt, ami következni fog. Némileg fél is.*
-Köszönöm hogy jöttetek.
*Ismétli el még egyszer halkan, mikor már jól kivehető hogy a céljuk ott lehet a szemük előtt. Az oltár. Mély levegőt vesz, majd megáll egy pillanatra és Krestvirre néz.*
-Akkor azt hiszem, most megpróbálom a varázslatot.
*Transzszerű állapotba kerül, miközben kezét az ég felé nyújtja, s kántálni kezdi a szavakat. Magához Eeyrhez szól, kezével pedig akárcsak egy éhes gyermek aki a túl magasan lévő almáért nyúlna, úgy próbálja elérni a szent erőt, hogy segítsen neki az előtte álló feladatban.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
*Tőle szokatlan módon óvatosan közelít, de az ember sosem tudhatja hogy mire számítson amikor az ősi gonosszal, vagy annak bármilyen fekélyes csapásával áll szemben. Márpedig ők éppen erre készülnek most, megszabadítani az ingoványt ettől a tehertől, egyébként is van annak már elég baja. Még Kilencedik megjegyzésén is csak éppen elmosolyodni tud, a varázslatra is koncentrál, de leginkább csak izgatott amiatt, ami következni fog. Némileg fél is.*
-Köszönöm hogy jöttetek.
*Ismétli el még egyszer halkan, mikor már jól kivehető hogy a céljuk ott lehet a szemük előtt. Az oltár. Mély levegőt vesz, majd megáll egy pillanatra és Krestvirre néz.*
-Akkor azt hiszem, most megpróbálom a varázslatot.
*Transzszerű állapotba kerül, miközben kezét az ég felé nyújtja, s kántálni kezdi a szavakat. Magához Eeyrhez szól, kezével pedig akárcsak egy éhes gyermek aki a túl magasan lévő almáért nyúlna, úgy próbálja elérni a szent erőt, hogy segítsen neki az előtte álló feladatban.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:33:44
Üzenet elküldve: 2023-05-10 08:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Már látja maga előtt az út végét, de még túl kell jutnia a legrosszabbon. Ahogy ott cuppog az iszapos, vizenyős és lápos borzadályon, Azt is eldönti, hogyha lesz rá kapacitása, megtanulja a mocsári vájár varázslatot is. Mennyivel egyszerűbb lenne használni azt és akkor nem kéne néznie folyamatosan, hogy hova pakolgatja a lábát, hogy a csizmája ne süllyedjen el bokáig vagy még rosszabb esetben a vádlija közepéig. Azonban lassan de biztosan ezen is áthalad. Ráadásul olyan ügyesen, hogy nadrágja nem is lesz még koszosabb, mint mikor ideért.* ~Mondjuk ennek már úgyis mindegy, látott ez már mostanában mindent, csak szappanosdézsát nem!~ *El sem tudja képzelni milyen szaga lehet, de ha hazaér, majd odaadja Fortas asszonynak a sok ruhaneműt, hogy kezdjen vele valamit. Talán nem fogja leszedni a fejét Norenn hitestársa, amiért ennyi plusz munkát ró rá azok után, hogy legalább egy hete haza sem dugta a képét. Azzal nyugtatja magát, hogy a két gyerek meg a férj mellett úgyis egész nap mos az asszony, talán ez a váltás még belefér neki majd. Ahogy kijut végül a fék közül, már látja is maga előtt a Toronyt a maga hatalmasságában, a hozzá felvezető lépcsővel. Azonban mielőtt belépne, egy kicsit leül szuszogni a második fokra. Így septiben meg sem tudná mászni ezt a nagy akadályt.* ~Amilyen nagymester ez az Abogr, igazán kitalálhatott volna már valamit, hogy ne kelljen lépcsőzni! Egy varázslattal fellebegtethetne vagy bármi!~
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-04-04 11:17:46
Üzenet elküldve: 2023-04-04 11:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Hazaúton//
*Minthogy saját bevallása szerint, már elég időt eltöltött a könyvek bújásával, kevesebb sikerrel, mint ahogy azt várta, így továbbáll. Visszafelé az útja ismét az ingoványon vezet keresztül. Sajnos nem sikerült ez alatt a rövid idő alatt olyan mesterré képeznie magát, hogy ne keljen ezt az utat kutyagolva megtennie.*
-Az anyádat! Jössz le, de azonnal! *Áll meg egy nagyobb kőnél és próbálja leszántani a csizmája talpáról a szinte hozzánőtt sárgörgeteget. Közben pedig magát átkozza, hogy miért eső után indult neki, de innen ő már vissza nem fordul. Nincs azaz isten.*
-Bááár, lenne itt valami. *Kezd el kotorászni az oldaltáskájában, majd egy nem kicsit összegyűrt papír fecnit kap elő.*
-Megvagy! *Tisztában van vele, hogy ez nem igazán sikerült még eddig, talán csak egyszer és még gyakorlásra szorul, de talán pont itt az ideje. Ez is gyakorlás lenne, ha összejönne. Elkezd csapkodni a kezeivel, ha nem sikerül, csupán annyit ér el, hogy ha lenne esély rá, hogy bárki láthassa ezt a meglehetősen képzeletszegény produkciót, azt gondolhatná, hogy agyára ment az ingovány bűzös levegője, mert a gnóm közismerten röpképtelen faj. Ha viszont, várakozásai ellenére siker koronázza a próbálkozást azt bizony elsöprő örömmel fogja fogadni, megfeledkezve arról, hogy hol is van valójában.*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
*Minthogy saját bevallása szerint, már elég időt eltöltött a könyvek bújásával, kevesebb sikerrel, mint ahogy azt várta, így továbbáll. Visszafelé az útja ismét az ingoványon vezet keresztül. Sajnos nem sikerült ez alatt a rövid idő alatt olyan mesterré képeznie magát, hogy ne keljen ezt az utat kutyagolva megtennie.*
-Az anyádat! Jössz le, de azonnal! *Áll meg egy nagyobb kőnél és próbálja leszántani a csizmája talpáról a szinte hozzánőtt sárgörgeteget. Közben pedig magát átkozza, hogy miért eső után indult neki, de innen ő már vissza nem fordul. Nincs azaz isten.*
-Bááár, lenne itt valami. *Kezd el kotorászni az oldaltáskájában, majd egy nem kicsit összegyűrt papír fecnit kap elő.*
-Megvagy! *Tisztában van vele, hogy ez nem igazán sikerült még eddig, talán csak egyszer és még gyakorlásra szorul, de talán pont itt az ideje. Ez is gyakorlás lenne, ha összejönne. Elkezd csapkodni a kezeivel, ha nem sikerül, csupán annyit ér el, hogy ha lenne esély rá, hogy bárki láthassa ezt a meglehetősen képzeletszegény produkciót, azt gondolhatná, hogy agyára ment az ingovány bűzös levegője, mert a gnóm közismerten röpképtelen faj. Ha viszont, várakozásai ellenére siker koronázza a próbálkozást azt bizony elsöprő örömmel fogja fogadni, megfeledkezve arról, hogy hol is van valójában.*
A varázsló szárnycsapásokra emlékeztető kézmozdulatokat tesz, melynek hatására a következő öt körben maximum két méter magasban képes lebegni, és a levegőben sétatempóban siklani, közlekedni.
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-03-20 20:02:17
Üzenet elküldve: 2023-03-20 20:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Felvetése sajnos nem megvalósítható, s mint kiderül, az elfnek nincs is nagy tapasztalata ezzel a varázslattal, de Krestvir arcán nem lehet felfedezni, hogy bármit is érezne ezzel kapcsolatban. Látszólag pusztán tudomásul veszi.
Majd pedig nyakát nyújtogatva les el arra, amerre a férfi mutat, de kell tennie még pár lépést, hogy rendesen ki tudja venni, amit a hórihorgas elf már messzebbről kiszúr.
Vajon szakrális vérmágusok tanyája ez? Füstöt valóban nem lát, ettől függetlenül nem tartja kizártnak, hogy jelenleg is lakott legyen az épület. Azért csak követi Valuryent.
Bár néha kénytelen megállni, mikor egy-egy tüske belekapaszkodik a ruhájába és nem is igen akarja őt elengedni. Ha pedig elhajtaná maga elől az ágakat, azt a keze bánja. Nem egy kellemes séta, a lábuk is pocsolyákban toccsan, de ez már csak az ingovány varázsa...
Valuryen mágikus "mutatványa" egy pillanatra kizökkenti a bokrokkal való viaskodásból, hiszen ez egy számára ismeretlen varázslat. Eltöpreng, hogy maga is megkönnyíthetné a maga haladását, ha már nem ragaszkodnak hozzá, hogy rejtsék a varázsképességeiket, de végül úgy dönt, vár vele. Ki tudja, mennyire lesz szükség az elméje frissességére, talán jobb, ha tartalékolja a manáját...
Végül csak kiérnek a zsombékos terepre, ahol immár teljes egészében szemügyre vehetik, hogy mihez is tartozik az a kémény.*
- Egy kicsit kipofozzuk, és jobb lesz, mint újkorában! Üdv itthon! - *Jelenti Kilencedik, érzékelhető iróniával.
Krestvir óvatosan merészkedik közelebb, hogy még a távolból beleshessen az egyik ablakon.
Ha látja is a viskó mögötti dombon lévő tákolmányt, a részéről nem tulajdonít neki jelentőséget, mert nem tudja, hogy az lehet az, amit keresnek.*
*Felvetése sajnos nem megvalósítható, s mint kiderül, az elfnek nincs is nagy tapasztalata ezzel a varázslattal, de Krestvir arcán nem lehet felfedezni, hogy bármit is érezne ezzel kapcsolatban. Látszólag pusztán tudomásul veszi.
Majd pedig nyakát nyújtogatva les el arra, amerre a férfi mutat, de kell tennie még pár lépést, hogy rendesen ki tudja venni, amit a hórihorgas elf már messzebbről kiszúr.
Vajon szakrális vérmágusok tanyája ez? Füstöt valóban nem lát, ettől függetlenül nem tartja kizártnak, hogy jelenleg is lakott legyen az épület. Azért csak követi Valuryent.
Bár néha kénytelen megállni, mikor egy-egy tüske belekapaszkodik a ruhájába és nem is igen akarja őt elengedni. Ha pedig elhajtaná maga elől az ágakat, azt a keze bánja. Nem egy kellemes séta, a lábuk is pocsolyákban toccsan, de ez már csak az ingovány varázsa...
Valuryen mágikus "mutatványa" egy pillanatra kizökkenti a bokrokkal való viaskodásból, hiszen ez egy számára ismeretlen varázslat. Eltöpreng, hogy maga is megkönnyíthetné a maga haladását, ha már nem ragaszkodnak hozzá, hogy rejtsék a varázsképességeiket, de végül úgy dönt, vár vele. Ki tudja, mennyire lesz szükség az elméje frissességére, talán jobb, ha tartalékolja a manáját...
Végül csak kiérnek a zsombékos terepre, ahol immár teljes egészében szemügyre vehetik, hogy mihez is tartozik az a kémény.*
- Egy kicsit kipofozzuk, és jobb lesz, mint újkorában! Üdv itthon! - *Jelenti Kilencedik, érzékelhető iróniával.
Krestvir óvatosan merészkedik közelebb, hogy még a távolból beleshessen az egyik ablakon.
Ha látja is a viskó mögötti dombon lévő tákolmányt, a részéről nem tulajdonít neki jelentőséget, mert nem tudja, hogy az lehet az, amit keresnek.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-03-17 20:08:40
Üzenet elküldve: 2023-03-17 20:08:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
*Zizzen a sás, s a nedves környezet ellenére, száraz, szúrós tövis is bőséggel akad. Szerencsére elsősorban a ruházatot támadják, s csak az óvatlanba karmolnak bele, azonban ez a sérülés még elviselhető. Mindkét kalandor feszülten figyel, főképp, mikor Valuryen a kéményt is felfedezi. A bot jó ötlet volt, nem messze onnan, ahonnan elindultak máris ingoványosabb a talaj, azonban így könnyedén elkerülik a veszélyes részeket. Persze ez azzal jár, hogy általában a járatlan utat kell választaniuk. A tüskésebbet. Ám hamarosan tisztább részre érnek, s egy omladozó, de még egyben lévő házikó tűnik fel az egyik nádasabb zsombékos mögött. Két ablaka ásít a tájra, az egyiknek kerete sincs már, a másik tákolmány ablakkeret csupán a sarkán még megmaradt zsanéron egyensúlyozik bágyadtan. Ajtaja tárva nyitva, egyik sarkában lusta pók terpeszkedik. A néha-néha feltámadó szél mélyen fütyül, ahogy keresztül suhan a vélhetően másik oldalt már leomlott házon. A viskó, csupán egy viskó. Kívülről nem látszik semmi különleges rajta, mohával borított nádfedeles tető, bár az is elképzelhető, hogy inkább rőzse és nem nád. Dohos és öreg illatot érezhetnek, mi belülről árad, tipikusan egy olyan hely, mit már régen használtak és valamiért itt hagytak a mocsárban.
Valuryen tudja, hogy nem a házban van a cél, sokkal inkább nem sokkal előtte, kissé nyugati irányban egy vénhedt, korhadt fától nem messze. Hevenyészett, immár gyommal benőtt domborulatot láthatnak, melyből egy elszenesedett tetejű deszka áll ki. Mintha karcolatok lennének rajta, de ez az égés miatt nem látszik rendesen.
"A fejfa és alatta a dombocska olyan, mint egy igazán absztrakt műalkotásként megálmodott oltár".
Valuryen oltárjelzője abban a pillanatban oszlik szét, ahogyan odaérnek.*
*Zizzen a sás, s a nedves környezet ellenére, száraz, szúrós tövis is bőséggel akad. Szerencsére elsősorban a ruházatot támadják, s csak az óvatlanba karmolnak bele, azonban ez a sérülés még elviselhető. Mindkét kalandor feszülten figyel, főképp, mikor Valuryen a kéményt is felfedezi. A bot jó ötlet volt, nem messze onnan, ahonnan elindultak máris ingoványosabb a talaj, azonban így könnyedén elkerülik a veszélyes részeket. Persze ez azzal jár, hogy általában a járatlan utat kell választaniuk. A tüskésebbet. Ám hamarosan tisztább részre érnek, s egy omladozó, de még egyben lévő házikó tűnik fel az egyik nádasabb zsombékos mögött. Két ablaka ásít a tájra, az egyiknek kerete sincs már, a másik tákolmány ablakkeret csupán a sarkán még megmaradt zsanéron egyensúlyozik bágyadtan. Ajtaja tárva nyitva, egyik sarkában lusta pók terpeszkedik. A néha-néha feltámadó szél mélyen fütyül, ahogy keresztül suhan a vélhetően másik oldalt már leomlott házon. A viskó, csupán egy viskó. Kívülről nem látszik semmi különleges rajta, mohával borított nádfedeles tető, bár az is elképzelhető, hogy inkább rőzse és nem nád. Dohos és öreg illatot érezhetnek, mi belülről árad, tipikusan egy olyan hely, mit már régen használtak és valamiért itt hagytak a mocsárban.
Valuryen tudja, hogy nem a házban van a cél, sokkal inkább nem sokkal előtte, kissé nyugati irányban egy vénhedt, korhadt fától nem messze. Hevenyészett, immár gyommal benőtt domborulatot láthatnak, melyből egy elszenesedett tetejű deszka áll ki. Mintha karcolatok lennének rajta, de ez az égés miatt nem látszik rendesen.
"A fejfa és alatta a dombocska olyan, mint egy igazán absztrakt műalkotásként megálmodott oltár".
Valuryen oltárjelzője abban a pillanatban oszlik szét, ahogyan odaérnek.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-03-12 02:59:30
Üzenet elküldve: 2023-03-12 02:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Hálás vagyok, tényleg.
*Mosolyog szívből a párosra, és tényleg jól esik neki, hogy támogatják ebben a kis kitérőben. Neki ez sokat jelent, főleg úgy hogy tudja, hogy min mentek keresztül éppen ezen a helyen, vagy legalábbis ehhez köthetően. Nem beszélve azokról a szobrokról.*
-Sajnos nem. Csak pár lépésnyi, közvetlenül ott kell lennem, hogy hatásos legyen. Bár.. Be kell vallanom, hogy még sosem volt alkalmam kipróbálni. De nem félek tőle, hogy ne lendülnénk túl ezen az aprócska kis akadályon.
*Kínosan nevet, közben pedig szemei kiszúrják a kéményt.*
-Ott!
*Töri meg a csendet, már ha egyáltalán keletkezett ilyen.*
-Látod? Egy kémény. Nem füstöl de ember alkotta, akkor pedig az oltár sem lehet messze.
*Kezeivel az ég felé nyúl, s ha varázslata sikeres, egy hosszú fabotot kér Eeyrtől, hogy azzal tapogathassa maguk előtt az utat, nehogy túl puha legyen a talaj, vagy túl mély egy sárfolt.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
-Hálás vagyok, tényleg.
*Mosolyog szívből a párosra, és tényleg jól esik neki, hogy támogatják ebben a kis kitérőben. Neki ez sokat jelent, főleg úgy hogy tudja, hogy min mentek keresztül éppen ezen a helyen, vagy legalábbis ehhez köthetően. Nem beszélve azokról a szobrokról.*
-Sajnos nem. Csak pár lépésnyi, közvetlenül ott kell lennem, hogy hatásos legyen. Bár.. Be kell vallanom, hogy még sosem volt alkalmam kipróbálni. De nem félek tőle, hogy ne lendülnénk túl ezen az aprócska kis akadályon.
*Kínosan nevet, közben pedig szemei kiszúrják a kéményt.*
-Ott!
*Töri meg a csendet, már ha egyáltalán keletkezett ilyen.*
-Látod? Egy kémény. Nem füstöl de ember alkotta, akkor pedig az oltár sem lehet messze.
*Kezeivel az ég felé nyúl, s ha varázslata sikeres, egy hosszú fabotot kér Eeyrtől, hogy azzal tapogathassa maguk előtt az utat, nehogy túl puha legyen a talaj, vagy túl mély egy sárfolt.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-11 17:48:25
Üzenet elküldve: 2023-02-11 17:48:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
- A baj esetére vagyunk itt. - *Inti el Valuryen értük aggódó szavait. Korántsem könnyelműségből, inkább megerősítés gyanánt, hogy ez a saját vállalása, s nem a férfi rángatja őket a veszélybe.*
- De azért én is remélem. - *Teszi azért hozzá, miközben továbbhaladnak.
A szemét nyitva tartja és igyekszik készenléti állapotba hozni magát, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha mégis történne valami váratlan. Na meg persze a terepre sem árt odafigyelni...
Alacsony termetéből adódóan nem ő lesz az első, aki észreveszi a növényzet mögött megbújó kéményt, így nem sejti, hogy mennyire közel lehetnek, egyszerűen lépeget Valuryen után, helyenként kimondottan a nyomában.*
- Mekkora a varázslatod hatótávja? Talán maradhatnánk rejtekben. - *Veti föl halkan, épp csak annyira emelve meg hangját, hogy a lépteik zajában azért még fölfigyeljen rá az elf.*
- A baj esetére vagyunk itt. - *Inti el Valuryen értük aggódó szavait. Korántsem könnyelműségből, inkább megerősítés gyanánt, hogy ez a saját vállalása, s nem a férfi rángatja őket a veszélybe.*
- De azért én is remélem. - *Teszi azért hozzá, miközben továbbhaladnak.
A szemét nyitva tartja és igyekszik készenléti állapotba hozni magát, hogy gyorsan tudjon reagálni, ha mégis történne valami váratlan. Na meg persze a terepre sem árt odafigyelni...
Alacsony termetéből adódóan nem ő lesz az első, aki észreveszi a növényzet mögött megbújó kéményt, így nem sejti, hogy mennyire közel lehetnek, egyszerűen lépeget Valuryen után, helyenként kimondottan a nyomában.*
- Mekkora a varázslatod hatótávja? Talán maradhatnánk rejtekben. - *Veti föl halkan, épp csak annyira emelve meg hangját, hogy a lépteik zajában azért még fölfigyeljen rá az elf.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-06 11:40:47
Üzenet elküldve: 2023-02-06 11:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az indulás napján//
*És mintha az idő vasfogas szája a hátuk mögött lihegne, indulnak is. Hátra sem néz, lehet hogy elfogja még egy érzelgős mondat, vagy csak lenyúlja az egyik asztalon hagyott könyvtári kötetet; bár jól tudja, hogy tolvaj-biztos varázslattal lett átitatva az utolsó bomladozó tekercs is itt Abogr mágusmester munkájaképp, amíg nem lát élő példát egy merész lopási kísérlet eredményére, a kíváncsiság mindig is ott lesz. A parancsnok mögött most először szavak nélkül teszi meg az utat, kifelé a toronyból, és be az erdőségbe.*
- Értettem. *Bólint Gaerralos tanácsára, megduplázva eddigi tevékenységére irányított figyelmét. Eddig vajmi kevés időt töltött a veterán katona mellett barátja nélkül, túl keveset ahhoz, hogy "igazán" ellazuljon mellette; de ahogy abból a pár napból és percnyi találkozásokból ki tudta venni, általános viselkedése nem nagyon különbözik első találkozásuktól, tehát nagyjából tudja, mire számítson ebből az útból. A városokat összekötő, szekerek és hátasok által agyondöngölt földútig mindössze a megkezdett és alábbhagyott, lábbal kitaposott puszta sávok és a természet "bőre" van lábuk alatt a mágustoronytól az ingovány "keményebb" részéig; ha mázlijuk van, meglelhetik a régi karavánutak egyik mellékelágazását ami már szárazon kivezeti őket a fákból, vissza Arthenior felé.
Eddig Adoaver vagy egyedül ment, vagy Garsinnal, aki még egy ilyen átkozott úton is jó beszélgetőtársnak ígérkezett (már amikor), így nem mondhatni hogy nagyon siettek. Gaerralos sebességét koncentrálnia kell hogy megtartsa a csúszós, sáros talajon és a helyenként ravasz akadályként szolgáló, valószínűleg viharoktól szétszóródott gallyakat és növényeket kerülgetve, átlépve. A biztonságos fűcsomókra a parancsnokot árnyékként követve lép rá, és van ideje beérni amazt és összeszedni magát, míg ő megkeresi tekintetével a következőt. Ő már itt megtanult szájon át lélegezni, így a szag kevésbé zavarja, mint várható lenne egy hozzá hasonló kölyökként.
Egy-két helyen egy különösen vizenyős területre érnek, ahol a mágusnövendéknek elfogy a türelme, és borsósan megszerzett tudását gyakorlatba is hozza, az elöttük lévő pár méter hossznyi szakaszra szúrósan ránézve, és belül koncentrálva: ha eléri célját, az általa szélesnek ítélt tócsákból lassan elkezd párologni a mocskos víz, helyenként most már látható és elkerülhető gödröket hagyva maguk után, máshol pedig természetellenesen száraz talajt. Ezt sem tudja, sem tervezi megtenni az egész lápon keresztül, de felettébb meg akarja így könnyíteni a rosszabb részeket.
Ennek, és a gyors tempónak köszönhetően a megszokottnál hamarabb ki kéne érniük az ingoványból, de utána biztos hogy lassabban tudnak csak haladni, ha nem más hát Adoaver tüdője miatt. Tudja, hogy kettő van neki, de mindkettőt szeretné még a végsőkig használni.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
*És mintha az idő vasfogas szája a hátuk mögött lihegne, indulnak is. Hátra sem néz, lehet hogy elfogja még egy érzelgős mondat, vagy csak lenyúlja az egyik asztalon hagyott könyvtári kötetet; bár jól tudja, hogy tolvaj-biztos varázslattal lett átitatva az utolsó bomladozó tekercs is itt Abogr mágusmester munkájaképp, amíg nem lát élő példát egy merész lopási kísérlet eredményére, a kíváncsiság mindig is ott lesz. A parancsnok mögött most először szavak nélkül teszi meg az utat, kifelé a toronyból, és be az erdőségbe.*
- Értettem. *Bólint Gaerralos tanácsára, megduplázva eddigi tevékenységére irányított figyelmét. Eddig vajmi kevés időt töltött a veterán katona mellett barátja nélkül, túl keveset ahhoz, hogy "igazán" ellazuljon mellette; de ahogy abból a pár napból és percnyi találkozásokból ki tudta venni, általános viselkedése nem nagyon különbözik első találkozásuktól, tehát nagyjából tudja, mire számítson ebből az útból. A városokat összekötő, szekerek és hátasok által agyondöngölt földútig mindössze a megkezdett és alábbhagyott, lábbal kitaposott puszta sávok és a természet "bőre" van lábuk alatt a mágustoronytól az ingovány "keményebb" részéig; ha mázlijuk van, meglelhetik a régi karavánutak egyik mellékelágazását ami már szárazon kivezeti őket a fákból, vissza Arthenior felé.
Eddig Adoaver vagy egyedül ment, vagy Garsinnal, aki még egy ilyen átkozott úton is jó beszélgetőtársnak ígérkezett (már amikor), így nem mondhatni hogy nagyon siettek. Gaerralos sebességét koncentrálnia kell hogy megtartsa a csúszós, sáros talajon és a helyenként ravasz akadályként szolgáló, valószínűleg viharoktól szétszóródott gallyakat és növényeket kerülgetve, átlépve. A biztonságos fűcsomókra a parancsnokot árnyékként követve lép rá, és van ideje beérni amazt és összeszedni magát, míg ő megkeresi tekintetével a következőt. Ő már itt megtanult szájon át lélegezni, így a szag kevésbé zavarja, mint várható lenne egy hozzá hasonló kölyökként.
Egy-két helyen egy különösen vizenyős területre érnek, ahol a mágusnövendéknek elfogy a türelme, és borsósan megszerzett tudását gyakorlatba is hozza, az elöttük lévő pár méter hossznyi szakaszra szúrósan ránézve, és belül koncentrálva: ha eléri célját, az általa szélesnek ítélt tócsákból lassan elkezd párologni a mocskos víz, helyenként most már látható és elkerülhető gödröket hagyva maguk után, máshol pedig természetellenesen száraz talajt. Ezt sem tudja, sem tervezi megtenni az egész lápon keresztül, de felettébb meg akarja így könnyíteni a rosszabb részeket.
Ennek, és a gyors tempónak köszönhetően a megszokottnál hamarabb ki kéne érniük az ingoványból, de utána biztos hogy lassabban tudnak csak haladni, ha nem más hát Adoaver tüdője miatt. Tudja, hogy kettő van neki, de mindkettőt szeretné még a végsőkig használni.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-04 12:13:57
Üzenet elküldve: 2023-02-04 12:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az indulás napján//
*Úgy tűnik, Adoaver sem fogja erőltetni a vita azonnali folytatását, ami persze nem jelenti azt, hogy Gaerralos nem lesz hajlandó később felvenni a fonalat. Mégis, nem akarja késleltetni tovább az indulást, és így, hogy tanítványa segítségével teljes páncélzatát sikerült felvennie, rátérhetnek az indulás előtti, közvetlenebb teendőkre.
A tűzmágus által elejtett eufemizmus szokatlanságát észre sem veszi, amíg nem látja meg Gaersin kissé összezavarodott pillantását, és bár kívül nem mutatja, azért magában kissé szórakoztatja a lány reakciója.
Ezután pedig elkövetkezik a búcsú. A katonás válasz még a komiszsággal együtt is (vagy talán részben amiatt? Ha igen, se ismerné be) imponál neki, a tisztelgést pedig ahogy illik, rögtön hasonló módon viszonozza. Bár arckifejezését is ez a fegyelmezett rend uralja, szemeiben csak egy gyorsan elillanó pillanatig mintha felcsillanna a büszkeség. Mintha.*
-Ahogy azt kell. Pihenj.
*Nyugtázza a lány reakcióját, egyben engedélyt adva rá, hogy amaz újra egy relaxáltabb pózba ereszkedjen vissza. Ezután teret hagy kettősnek, hogy elintézzék a maguk búcsúját is, majd viszonozza az elköszönést, és Adoaverrel együtt távozik.*
-Amíg nem érünk biztonságosabb talajra, addig jobb, ha nem vonjuk el egymás figyelmét.
*Mondja Adoavernek, ahogy a Mágustornyot elhagyva elindulnak Arthenior felé. Elsősorban azt akarja, hogy elérjék a kereskedőutat, mely nem fenyeget azzal, hogy egy szerencsétlen lépést követően elnyeli valamelyikőjüket. Na meg persze a Romtábor közvetlen közeléből is ki akar érni, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy ha valahol rajtuk próbál ütni pár bandita, az ezen a környéken fog történni.
Persze nem tartja valószínűnek a dolgot még így sem, de azért az óvatosság mindig hasznos.
Az Ingovány olyan büdös, amilyen mindig szokott lenni, habár a hideg időjárás valamenyest azért enyhít rajta. Amíg kevésbé kitaposott utakon járnak, külön figyel arra, hogy ne térjenek le a járható talajról, és így a vele együtt utazó máguspalántának sem kell aggódnia amiatt, hogy ne tudná tartani a lépést.
Ha minden jól megy, egy idő után sikeresen elérnek egy biztonságosabb szakaszra, ahol már kevésbé ingatag a talaj. Ezen a ponton látni is, hogy picit relaxálni kezd, és ha Adoaver valamiféle diskurzust akar kezdeményezni, akkor ezen a ponton túl már nyitottságot vélhet felfedezni az őrmester viselkedésében.*
*Úgy tűnik, Adoaver sem fogja erőltetni a vita azonnali folytatását, ami persze nem jelenti azt, hogy Gaerralos nem lesz hajlandó később felvenni a fonalat. Mégis, nem akarja késleltetni tovább az indulást, és így, hogy tanítványa segítségével teljes páncélzatát sikerült felvennie, rátérhetnek az indulás előtti, közvetlenebb teendőkre.
A tűzmágus által elejtett eufemizmus szokatlanságát észre sem veszi, amíg nem látja meg Gaersin kissé összezavarodott pillantását, és bár kívül nem mutatja, azért magában kissé szórakoztatja a lány reakciója.
Ezután pedig elkövetkezik a búcsú. A katonás válasz még a komiszsággal együtt is (vagy talán részben amiatt? Ha igen, se ismerné be) imponál neki, a tisztelgést pedig ahogy illik, rögtön hasonló módon viszonozza. Bár arckifejezését is ez a fegyelmezett rend uralja, szemeiben csak egy gyorsan elillanó pillanatig mintha felcsillanna a büszkeség. Mintha.*
-Ahogy azt kell. Pihenj.
*Nyugtázza a lány reakcióját, egyben engedélyt adva rá, hogy amaz újra egy relaxáltabb pózba ereszkedjen vissza. Ezután teret hagy kettősnek, hogy elintézzék a maguk búcsúját is, majd viszonozza az elköszönést, és Adoaverrel együtt távozik.*
-Amíg nem érünk biztonságosabb talajra, addig jobb, ha nem vonjuk el egymás figyelmét.
*Mondja Adoavernek, ahogy a Mágustornyot elhagyva elindulnak Arthenior felé. Elsősorban azt akarja, hogy elérjék a kereskedőutat, mely nem fenyeget azzal, hogy egy szerencsétlen lépést követően elnyeli valamelyikőjüket. Na meg persze a Romtábor közvetlen közeléből is ki akar érni, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy ha valahol rajtuk próbál ütni pár bandita, az ezen a környéken fog történni.
Persze nem tartja valószínűnek a dolgot még így sem, de azért az óvatosság mindig hasznos.
Az Ingovány olyan büdös, amilyen mindig szokott lenni, habár a hideg időjárás valamenyest azért enyhít rajta. Amíg kevésbé kitaposott utakon járnak, külön figyel arra, hogy ne térjenek le a járható talajról, és így a vele együtt utazó máguspalántának sem kell aggódnia amiatt, hogy ne tudná tartani a lépést.
Ha minden jól megy, egy idő után sikeresen elérnek egy biztonságosabb szakaszra, ahol már kevésbé ingatag a talaj. Ezen a ponton látni is, hogy picit relaxálni kezd, és ha Adoaver valamiféle diskurzust akar kezdeményezni, akkor ezen a ponton túl már nyitottságot vélhet felfedezni az őrmester viselkedésében.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-02-03 19:18:24
Üzenet elküldve: 2023-02-03 19:18:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
*Az éjszaka nyugalomban telik, már amennyire a láp nyugalmat adhat. Krestvir szőnyege gondoskodik a kényelemről, illetve a védelemről is.
A reggel hűvös és csípős, néhol szél is felkavarja a harmattól ázott fűszálakat, ettől függetlenül fagy nincs. Valuryen pontosan tudja, hogy melyik az az irány, mely felé indulniuk kell, azt is tudja, hogy a cél körülbelül hány lépés távolságra lehet. Annyi bizonyos, hogy vészes közelségben taláható, s a reggel egyébként is beláthatóbb láthatárt biztosít. Az út nem egyszerű. Ha végignéznek rajta, számtalan bozótos, nádas keresztezi, mely alatt olykor ingovány bújhat meg. Nem kell felemlegetni, hogy hányan lettek már rabja, igaz, a felkészült utazókat talán hasonló veszély nem fenyegetheti. A férfi messzebbre lát mint az átlag, emiatt a bozótoson túl, olykor a kacskaringózó pára tetején apró kémény látszik kibukkanni, mi hidegen ásít, de leheletet nem ád. Nem úgy tűnik, mintha volna gazdája, jóllehet a hozzá tartozó épületet nem láthatja még. Annyi bizonyos, hogy az oltár valahol ott található.*
*Az éjszaka nyugalomban telik, már amennyire a láp nyugalmat adhat. Krestvir szőnyege gondoskodik a kényelemről, illetve a védelemről is.
A reggel hűvös és csípős, néhol szél is felkavarja a harmattól ázott fűszálakat, ettől függetlenül fagy nincs. Valuryen pontosan tudja, hogy melyik az az irány, mely felé indulniuk kell, azt is tudja, hogy a cél körülbelül hány lépés távolságra lehet. Annyi bizonyos, hogy vészes közelségben taláható, s a reggel egyébként is beláthatóbb láthatárt biztosít. Az út nem egyszerű. Ha végignéznek rajta, számtalan bozótos, nádas keresztezi, mely alatt olykor ingovány bújhat meg. Nem kell felemlegetni, hogy hányan lettek már rabja, igaz, a felkészült utazókat talán hasonló veszély nem fenyegetheti. A férfi messzebbre lát mint az átlag, emiatt a bozótoson túl, olykor a kacskaringózó pára tetején apró kémény látszik kibukkanni, mi hidegen ásít, de leheletet nem ád. Nem úgy tűnik, mintha volna gazdája, jóllehet a hozzá tartozó épületet nem láthatja még. Annyi bizonyos, hogy az oltár valahol ott található.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-31 17:39:14
Üzenet elküldve: 2023-01-31 17:39:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Frissen és üdén köszönti a párost, tényleg csodálatos ez a varázskuckó. Sikerül elkészülődniük, a reggeli sem marad ki úgyhogy tele hassal és tiszta fejjel indulhatnak útnak.*
-Emlékszem, igen. Arrafelé lehet valahol.
*Mutat el az egyik irányba, abba amerre sejti hogy lehet az oltár. Persze a pontos helyet úgyis a szemükkel kell megkeresni, vagy persze újra varázsolhat ha mégsem találnák.*
-Meg kellene ismernünk, úgy hiszem, ha megtaláljuk.
*Erősíti meg azért a dolgot. A következő kérdésre pedig igencsak elgondolkozik, hogy hogy is válaszoljon.*
-Nos hát.. Elpusztítom. Egy varázslattal, mely elűz minden vérmágust a közelből, és lerombolja az oltárt, ha éppen a közelben van. Még sosem használtam, nem volt alkalmam sem okom rá, úgyhogy valójában én is kíváncsi vagyok.
*Vallja be végül egy apróbb mosollyal az arcán, miközben talán útnak is indulhatnak a célpont felé.*
-Nem tudom hogy védik-e.
*Veti fel végül azt, ami még emészti, de őszintén nem gondolja hogy bárki is itt vesztegelné az idejét. De a sötét istent nem lehet kiismerni. ~Igazából egyiket sem.~*
-De reménykedem, hogy nem lesz gond. Nem szeretnélek veszélybe sodorni titeket.
*Frissen és üdén köszönti a párost, tényleg csodálatos ez a varázskuckó. Sikerül elkészülődniük, a reggeli sem marad ki úgyhogy tele hassal és tiszta fejjel indulhatnak útnak.*
-Emlékszem, igen. Arrafelé lehet valahol.
*Mutat el az egyik irányba, abba amerre sejti hogy lehet az oltár. Persze a pontos helyet úgyis a szemükkel kell megkeresni, vagy persze újra varázsolhat ha mégsem találnák.*
-Meg kellene ismernünk, úgy hiszem, ha megtaláljuk.
*Erősíti meg azért a dolgot. A következő kérdésre pedig igencsak elgondolkozik, hogy hogy is válaszoljon.*
-Nos hát.. Elpusztítom. Egy varázslattal, mely elűz minden vérmágust a közelből, és lerombolja az oltárt, ha éppen a közelben van. Még sosem használtam, nem volt alkalmam sem okom rá, úgyhogy valójában én is kíváncsi vagyok.
*Vallja be végül egy apróbb mosollyal az arcán, miközben talán útnak is indulhatnak a célpont felé.*
-Nem tudom hogy védik-e.
*Veti fel végül azt, ami még emészti, de őszintén nem gondolja hogy bárki is itt vesztegelné az idejét. De a sötét istent nem lehet kiismerni. ~Igazából egyiket sem.~*
-De reménykedem, hogy nem lesz gond. Nem szeretnélek veszélybe sodorni titeket.
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:48:47
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen válasza hoz egy cseppnyi nyugalmat számára a szobrokkal kapcsolatban, ugyanekkor pedig azt is tudatosítja, milyen butaságnak tűnhet, hogy ilyesmi félelemmel tölti el. Végül is, csak szobrok... Ám mégsem képes semlegesen állni hozzájuk.
Újabb szótlan válasz gyanánt ismét csak biccent a terveket illetően.
Aztán pedig, mikor az elf hálálkodva meghajol felé, hasonlóképp cselekszik ő is, épp csak kevésbé mélyen dől előre, mert a vállán ülő kis potyautast nem volna jó lepottyantani.
Kisvártatva aztán már a hajlékban töltik vacsorájukat, s eljő a lefekvés ideje is. Krestvirt ugyan eleinte nyugtalanítja a környék, ahol táboroznak, de a szőnyeg mágiája, és persze a társaság is végül kellő biztonságérzetbe ringatják, hogy el tudjon aludni.*
//Napváltás//
*Másnap még elég korai lehet a reggel, mégis egészen kipihenten ébred ő is, méghozzá Valuryen mozgolódására. Mikor a férfi már a létránál jár, felül, de nem kapkod kimászni a takaró alól.*
- Jó reggelt! - *Köszön ő is, ám nem tartóztatja a másikat. Míg Valuryen körülnéz, addig ő idelent intézi el a reggeli teendőit, bár ezek egy részéhez ő is kénytelen később fölmászni.
Mikor pedig készen vannak, egy egyszerű reggelit is kezdeményez az indulás előtt, s csak utána zárja be a hajlékot, a szőnyeget a takaróval együtt visszakötve a zsákja tetejébe.*
- Tudod még az irányt és hogy mennyit kell mennünk? - *Érdeklődik Krestvir, az elfre hagyva a vezetést.*
- Mi fog történni? Mit kell csinálnod? - *Nem tudja, mire számítson. Lesz valami ellenállás is? Hírből tud róla, hogy Arthenior templomában nem volt egyszerű "megtisztítani" az oltárt: nem véletlenül nevezik a város hőseinek azokat, akiknek ez sikerült. Vajon Valuryen vállalkozása is ennyire veszélyes?*
*Valuryen válasza hoz egy cseppnyi nyugalmat számára a szobrokkal kapcsolatban, ugyanekkor pedig azt is tudatosítja, milyen butaságnak tűnhet, hogy ilyesmi félelemmel tölti el. Végül is, csak szobrok... Ám mégsem képes semlegesen állni hozzájuk.
Újabb szótlan válasz gyanánt ismét csak biccent a terveket illetően.
Aztán pedig, mikor az elf hálálkodva meghajol felé, hasonlóképp cselekszik ő is, épp csak kevésbé mélyen dől előre, mert a vállán ülő kis potyautast nem volna jó lepottyantani.
Kisvártatva aztán már a hajlékban töltik vacsorájukat, s eljő a lefekvés ideje is. Krestvirt ugyan eleinte nyugtalanítja a környék, ahol táboroznak, de a szőnyeg mágiája, és persze a társaság is végül kellő biztonságérzetbe ringatják, hogy el tudjon aludni.*
//Napváltás//
*Másnap még elég korai lehet a reggel, mégis egészen kipihenten ébred ő is, méghozzá Valuryen mozgolódására. Mikor a férfi már a létránál jár, felül, de nem kapkod kimászni a takaró alól.*
- Jó reggelt! - *Köszön ő is, ám nem tartóztatja a másikat. Míg Valuryen körülnéz, addig ő idelent intézi el a reggeli teendőit, bár ezek egy részéhez ő is kénytelen később fölmászni.
Mikor pedig készen vannak, egy egyszerű reggelit is kezdeményez az indulás előtt, s csak utána zárja be a hajlékot, a szőnyeget a takaróval együtt visszakötve a zsákja tetejébe.*
- Tudod még az irányt és hogy mennyit kell mennünk? - *Érdeklődik Krestvir, az elfre hagyva a vezetést.*
- Mi fog történni? Mit kell csinálnod? - *Nem tudja, mire számítson. Lesz valami ellenállás is? Hírből tud róla, hogy Arthenior templomában nem volt egyszerű "megtisztítani" az oltárt: nem véletlenül nevezik a város hőseinek azokat, akiknek ez sikerült. Vajon Valuryen vállalkozása is ennyire veszélyes?*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-29 19:00:34
Üzenet elküldve: 2023-01-29 19:00:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A sötétség oltár őt sem lepi meg kevésbé, mint Krestvirt valószínűleg. Bár nem sokat mond ezen a ponton túl a lány, ami nem is annyira lepi meg a bohókás elfet. A varázslata Eeyrnek hála ismét nem mond csődöt, úgyhogy kiderül számára amire kíváncsi volt.*
-Nem érzek ellenséges szándékot. Bár igaz, a varázslat ha jól tudom kifejezetten az élőlényekre vonatkozik de, nem hiszem hogy maguktól tudna bármilyen tárgy ártó szándékkal bírni? Ez már azt hiszem kicsit filozofikus probléma lehet. Mindenesetre.
*Néz ismét a szoborcsoportra.*
-Úgy hiszem ezektől nem kell félni. De ha eljutunk majd a toronyba, esetleg megkérdezhetjük róla a mestert.
*Talán tud majd szolgálni valamiféle bölcsességgel, mint ahogy egyébként is remélik. *
-Hálás vagyok.
*Meg is hajlik derékból, ami egészen komikus látvány lehet, tekintve hogy milyen magas. Valóban sok mindent köszönhet Krestvirnek és persze a manónak is. Valahogy mindig pont a legszükségesebb helyzetekben bukkanak elő, hogy útmutatást, vagy egy újabb célt adjanak a férfinek, vagy csak emlékeztessék valamire, amire talán a túl sok megélt éve miatt ködösen emlékszik. Aztán csak biccent, hogy induljanak és követi őt vissza az út felé. A kőtörmelékek között pedig alaposan kifújja magát, amikor úgy tűnik találtak egy ideáls helyet a szőnyegnek. A kis rejtekbe érve pedig kellemes meglepetés fogadja, ugyanis Krestvir valóban bevásárolt a piacon. Jól is jön az étel, mert már kimozogta magát a napra, úgyhogy igyekszik valamiféle vacsorát csapni, hogy leültesse a másik kettőt is enni, nehogy elfelejtsék ezt az igencsak fontos feladatot. Általános csevegés lehet legfeljebb, néhány aprócska poén hogy könnyebben jöjjön az álom az elf szemére. Erre pedig nem is kell sokat várnia. Hamar vízszintesbe vágja magát amint minden elcsendesedik és izgalommal telve várja a másnapot.*
//Napváltás//
*Reggel a szokásosnál ismét kipihentebben ébred, és még mindig nem tudja hová tenni ezt az igazán különleges kis szőnyeget, aminek Krestvir a birtokosa.*
-Jó reggel!
*Mondja, ha már amazok is felkeltek, ha pedig még mindig durmolnak, akkor igyekszik a legcsendesebben összeszedni magát, a holmijait, a ruháját és felmászni, hogy körülnézhessen immáron a jótékony napvilágnál.*
*A sötétség oltár őt sem lepi meg kevésbé, mint Krestvirt valószínűleg. Bár nem sokat mond ezen a ponton túl a lány, ami nem is annyira lepi meg a bohókás elfet. A varázslata Eeyrnek hála ismét nem mond csődöt, úgyhogy kiderül számára amire kíváncsi volt.*
-Nem érzek ellenséges szándékot. Bár igaz, a varázslat ha jól tudom kifejezetten az élőlényekre vonatkozik de, nem hiszem hogy maguktól tudna bármilyen tárgy ártó szándékkal bírni? Ez már azt hiszem kicsit filozofikus probléma lehet. Mindenesetre.
*Néz ismét a szoborcsoportra.*
-Úgy hiszem ezektől nem kell félni. De ha eljutunk majd a toronyba, esetleg megkérdezhetjük róla a mestert.
*Talán tud majd szolgálni valamiféle bölcsességgel, mint ahogy egyébként is remélik. *
-Hálás vagyok.
*Meg is hajlik derékból, ami egészen komikus látvány lehet, tekintve hogy milyen magas. Valóban sok mindent köszönhet Krestvirnek és persze a manónak is. Valahogy mindig pont a legszükségesebb helyzetekben bukkanak elő, hogy útmutatást, vagy egy újabb célt adjanak a férfinek, vagy csak emlékeztessék valamire, amire talán a túl sok megélt éve miatt ködösen emlékszik. Aztán csak biccent, hogy induljanak és követi őt vissza az út felé. A kőtörmelékek között pedig alaposan kifújja magát, amikor úgy tűnik találtak egy ideáls helyet a szőnyegnek. A kis rejtekbe érve pedig kellemes meglepetés fogadja, ugyanis Krestvir valóban bevásárolt a piacon. Jól is jön az étel, mert már kimozogta magát a napra, úgyhogy igyekszik valamiféle vacsorát csapni, hogy leültesse a másik kettőt is enni, nehogy elfelejtsék ezt az igencsak fontos feladatot. Általános csevegés lehet legfeljebb, néhány aprócska poén hogy könnyebben jöjjön az álom az elf szemére. Erre pedig nem is kell sokat várnia. Hamar vízszintesbe vágja magát amint minden elcsendesedik és izgalommal telve várja a másnapot.*
//Napváltás//
*Reggel a szokásosnál ismét kipihentebben ébred, és még mindig nem tudja hová tenni ezt az igazán különleges kis szőnyeget, aminek Krestvir a birtokosa.*
-Jó reggel!
*Mondja, ha már amazok is felkeltek, ha pedig még mindig durmolnak, akkor igyekszik a legcsendesebben összeszedni magát, a holmijait, a ruháját és felmászni, hogy körülnézhessen immáron a jótékony napvilágnál.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:34:47
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:34:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen felvetésére biccent. Egyrészt egyetértése jeléül, hogy itt, ha valaminek ártó szándéka van, az feltehetően mindannyiukra veszélyt jelent. Másrészt támogatóan, hogy szeretné, ha a férfi tenne egy próbát azzal a varázslattal is.
A kard említésére pedig ismét csak egy biccentéssel felel, ezek az igék elég segítőkésznek ígérkeznek a fegyver esetleges megszállottságának leleplezésében.
Aztán tart némi élménybeszámolót Valuryennek, minek végén, mikor a férfi megszólítja, valóban sikerül kicsit kizökkentenie az emlékek közül. Hosszabban a másik szemébe néz, ami tőle alapból szokatlan, majd zavartan bólint újabban, mielőtt elfordítaná tekintetét.
Jól jön az emlékeztető, hogy az ott történteknek vége van, visszatértek onnan. Ugyan nem mindannyian, de ő maga most viszonylagos biztonságban van.
És persze a szavak és az őszintőnek tetsző törődés is jól esnek, különösen az után, hogy hazatérve az üres és hideg Synmira fogadta.
Örül, hogy Valuryen felbukkant. A bizalma felé egyre erősödőben van, amiben könnyen lehet, hogy közrejátszik az is, hogy a többiek távollétében nem igazán maradt más, akihez kötődhetne, de maga a férfi viselkedése is az, ami ezt a bizalmat lehetővé teszi.
Ezek után a varázslás van soron, s mikor a mágikus felderítés végül eredményt hoz, kérdésére kap magyarázatot is rá, hogy mit tudott meg az elf ennek alapján. Egy sötétség oltár...
Elpillant a mutatott irányba, de innen aligha láthat bármit is.
Nyomasztó, félelmetes tudni, hogy hozzájuk ennyire közel van egy oltár, főleg annak tudatában, hogy azt valaki létre is hozta ott. Valaki, aki akár még mindig a közelben lehet.*
- Elkísérlek. - *Szögezi le Valuryen szabadkozására. Ugyan nem szívesen avatkozik bele az istenek és híveik dolgába, de mind közül Sa'Terethet tartja a legártalmasabbnak. De legfőképpen Valuryen miatt vállalkozik a kíséretre, hiszen a férfi is kíséri őt, így a legkevesebb, hogy ő is kitart mellette abban, ami számára fontos.
Ezek után a részéről nem szaporítja tovább a szót, hanem ténylegesen elindul. A szoborcsoportot szélesebben megkerülve, tőlük egy nyugtalan pillantással búcsúzva halad tovább észak felé, hogy a Pihenő romjainak azon a szélén, már az út közelében kereshessenek maguknak valami rejtettebb zugot, ahol a szőnyeget leterítheti.
Az út nem éppen sima, így vélhetően már jócskán szürkül, mire csaknem teljesen kiérnek az egykori menedékből. Valamiféle falmaradvány mögött, kőtörmelékek között állapodik meg végül és veti le a hátizsákját. Szótlanul, egy pillantással azért megérdeklődi Valuryentől is, hogy rendben van-e vele, ha itt táboroznak, de ha nem lát ellenkezést, úgy leteríti a földre előbb a takarót, amibe a szőnyeget csavarta, majd a tetejébe a szőnyeget is, ami a következő szempillantásra máris egy felnyitható csapóajtóvá változik.
Ha leérnek a kis hajlékba, az elf azt láthatja, hogy a szoba képe megváltozott némileg. Mondhatni zsúfoltabb lett, de talán kárpótlásként szolgál, hogy az egymásra pakolt ládák leginkább élelemmel vannak megpakolva, így vacsorára akár válogatni is lehet.*
*Valuryen felvetésére biccent. Egyrészt egyetértése jeléül, hogy itt, ha valaminek ártó szándéka van, az feltehetően mindannyiukra veszélyt jelent. Másrészt támogatóan, hogy szeretné, ha a férfi tenne egy próbát azzal a varázslattal is.
A kard említésére pedig ismét csak egy biccentéssel felel, ezek az igék elég segítőkésznek ígérkeznek a fegyver esetleges megszállottságának leleplezésében.
Aztán tart némi élménybeszámolót Valuryennek, minek végén, mikor a férfi megszólítja, valóban sikerül kicsit kizökkentenie az emlékek közül. Hosszabban a másik szemébe néz, ami tőle alapból szokatlan, majd zavartan bólint újabban, mielőtt elfordítaná tekintetét.
Jól jön az emlékeztető, hogy az ott történteknek vége van, visszatértek onnan. Ugyan nem mindannyian, de ő maga most viszonylagos biztonságban van.
És persze a szavak és az őszintőnek tetsző törődés is jól esnek, különösen az után, hogy hazatérve az üres és hideg Synmira fogadta.
Örül, hogy Valuryen felbukkant. A bizalma felé egyre erősödőben van, amiben könnyen lehet, hogy közrejátszik az is, hogy a többiek távollétében nem igazán maradt más, akihez kötődhetne, de maga a férfi viselkedése is az, ami ezt a bizalmat lehetővé teszi.
Ezek után a varázslás van soron, s mikor a mágikus felderítés végül eredményt hoz, kérdésére kap magyarázatot is rá, hogy mit tudott meg az elf ennek alapján. Egy sötétség oltár...
Elpillant a mutatott irányba, de innen aligha láthat bármit is.
Nyomasztó, félelmetes tudni, hogy hozzájuk ennyire közel van egy oltár, főleg annak tudatában, hogy azt valaki létre is hozta ott. Valaki, aki akár még mindig a közelben lehet.*
- Elkísérlek. - *Szögezi le Valuryen szabadkozására. Ugyan nem szívesen avatkozik bele az istenek és híveik dolgába, de mind közül Sa'Terethet tartja a legártalmasabbnak. De legfőképpen Valuryen miatt vállalkozik a kíséretre, hiszen a férfi is kíséri őt, így a legkevesebb, hogy ő is kitart mellette abban, ami számára fontos.
Ezek után a részéről nem szaporítja tovább a szót, hanem ténylegesen elindul. A szoborcsoportot szélesebben megkerülve, tőlük egy nyugtalan pillantással búcsúzva halad tovább észak felé, hogy a Pihenő romjainak azon a szélén, már az út közelében kereshessenek maguknak valami rejtettebb zugot, ahol a szőnyeget leterítheti.
Az út nem éppen sima, így vélhetően már jócskán szürkül, mire csaknem teljesen kiérnek az egykori menedékből. Valamiféle falmaradvány mögött, kőtörmelékek között állapodik meg végül és veti le a hátizsákját. Szótlanul, egy pillantással azért megérdeklődi Valuryentől is, hogy rendben van-e vele, ha itt táboroznak, de ha nem lát ellenkezést, úgy leteríti a földre előbb a takarót, amibe a szőnyeget csavarta, majd a tetejébe a szőnyeget is, ami a következő szempillantásra máris egy felnyitható csapóajtóvá változik.
Ha leérnek a kis hajlékba, az elf azt láthatja, hogy a szoba képe megváltozott némileg. Mondhatni zsúfoltabb lett, de talán kárpótlásként szolgál, hogy az egymásra pakolt ládák leginkább élelemmel vannak megpakolva, így vacsorára akár válogatni is lehet.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:19:26
Üzenet elküldve: 2023-01-27 08:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Ünneprontó.
*Vágja vissza vigyorogva a lánynak, mert pontosan tudja hogy valójában tényleg könnyen kővé dermeszthet egy képzett varázsló valakit.*
-Hmm. Leginkább a vér és halál mágiával feltámasztott vagy teremtett lényeket, Sa'Tereth keze nyomát. Igen.
*Most már érti ő, hogy talán az ő hatalma nyomának nincs köze ehhez, viszont egy próbát mindenképp megért Valuryen szemszögéből. *
-De olyan varázslatot is ismerek, ami alapvetően az ártó szándékot érzékeli, igaz csak akkor ha felém irányul, de talán annyira specifikus veszélyt mégsem jelenthet itt semmi, ami csakis csak titeket akarna bántani, és én mehetek isten hírével.
*Talán ezt is megpróbálja, hogy biztosan kizárhassanak mindent.*
-Egyébként ezeket a varázslatokat gondoltam a kardon is használni.
*Ezt csak úgy megemlíti, mint érdekesség Krestvirnek. Aztán pedig kerek szemekkel figyel és hallgat, tekintete hol a lányra hol pedig az obszidián alakokra ugrik.*
-Krestvir?
*Kérdez vissza, csak hogy kicsit kizökkentse a rossz emlékekből.*
-Örülök hogy visszatértetek!
*És ez igencsak őszintén hangozhat a szájából. Közben pedig nekilát a korábban említett mágiának, és szerencsére sikeresen idézi meg Eeyr erejét. Meglepetésére nem üres a kör! Ezen fel is hőköl.*
-Nos a szobrok nem Sa'Tereth keze munkái, ez biztos. Viszont..
*Itt ujjával mutat a piros pontra a körben.*
-Ez itt egy sötétség oltár. Nem is olyan messze tőlünk. Arra.
*Mutat el kezével nyugatra.*
-Olyan messze sem lehet, pár száz lépés legfeljebb. Egyes szintű oltár, nem túlságosan erős mágia, valószínűleg az egyik vérmágus áldozott itt az istenének, s annak nyoma ez. Ez nem jó.
*Rázza meg a fejét.*
-Idevonzhatja a gonoszságot meg a sötét lelkeket. És ha ilyen közel van a szobrokhoz, talán más is megcsodálja majd ezeket az alkotásokat és ha balszerencsés még baj is történhet.
*Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik.*
-El kell pusztítanom. Nem szeretném itt hagyni, ha már a véletlen okán felfedeztük. Képes vagyok rá.
*Jelenti ki.*
-De igaz. Menjünk. Nem botorkálnék az éjszaka közepén, mikor semmit sem látni. Holnap visszatérek ide, és persze örülnék ha elkísérnél de megértem ha nem szeretnéd. Azok után ami történt.
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
-Ünneprontó.
*Vágja vissza vigyorogva a lánynak, mert pontosan tudja hogy valójában tényleg könnyen kővé dermeszthet egy képzett varázsló valakit.*
-Hmm. Leginkább a vér és halál mágiával feltámasztott vagy teremtett lényeket, Sa'Tereth keze nyomát. Igen.
*Most már érti ő, hogy talán az ő hatalma nyomának nincs köze ehhez, viszont egy próbát mindenképp megért Valuryen szemszögéből. *
-De olyan varázslatot is ismerek, ami alapvetően az ártó szándékot érzékeli, igaz csak akkor ha felém irányul, de talán annyira specifikus veszélyt mégsem jelenthet itt semmi, ami csakis csak titeket akarna bántani, és én mehetek isten hírével.
*Talán ezt is megpróbálja, hogy biztosan kizárhassanak mindent.*
-Egyébként ezeket a varázslatokat gondoltam a kardon is használni.
*Ezt csak úgy megemlíti, mint érdekesség Krestvirnek. Aztán pedig kerek szemekkel figyel és hallgat, tekintete hol a lányra hol pedig az obszidián alakokra ugrik.*
-Krestvir?
*Kérdez vissza, csak hogy kicsit kizökkentse a rossz emlékekből.*
-Örülök hogy visszatértetek!
*És ez igencsak őszintén hangozhat a szájából. Közben pedig nekilát a korábban említett mágiának, és szerencsére sikeresen idézi meg Eeyr erejét. Meglepetésére nem üres a kör! Ezen fel is hőköl.*
-Nos a szobrok nem Sa'Tereth keze munkái, ez biztos. Viszont..
*Itt ujjával mutat a piros pontra a körben.*
-Ez itt egy sötétség oltár. Nem is olyan messze tőlünk. Arra.
*Mutat el kezével nyugatra.*
-Olyan messze sem lehet, pár száz lépés legfeljebb. Egyes szintű oltár, nem túlságosan erős mágia, valószínűleg az egyik vérmágus áldozott itt az istenének, s annak nyoma ez. Ez nem jó.
*Rázza meg a fejét.*
-Idevonzhatja a gonoszságot meg a sötét lelkeket. És ha ilyen közel van a szobrokhoz, talán más is megcsodálja majd ezeket az alkotásokat és ha balszerencsés még baj is történhet.
*Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik.*
-El kell pusztítanom. Nem szeretném itt hagyni, ha már a véletlen okán felfedeztük. Képes vagyok rá.
*Jelenti ki.*
-De igaz. Menjünk. Nem botorkálnék az éjszaka közepén, mikor semmit sem látni. Holnap visszatérek ide, és persze örülnék ha elkísérnél de megértem ha nem szeretnéd. Azok után ami történt.
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-26 23:04:18
Üzenet elküldve: 2023-01-26 23:04:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Valuryen valójában egészen figyelmen kívül hagyja az óva intését, de nem tud mit tenni, semmint aggódva figyelni. Illetve a maga részéről emiatt még egyszer annyira résen van és tart egy bizonyos távolságot a szobroktól, abban bízva, ha valami mégis történne, lesz ideje közbeavatkozni.*
- Kővé dermedés... föld-ág... - *Veti ellen egykedvűen, bár igazából maga sem hiszi, hogy erről volna itt szó, csak példaként hozza fel, hogy mivel lehetne hasonló hatást elérni. Ám ez többek között arra nem adna magyarázatot, hogy miért ábrázolják a szobrok egy-egy bajtársát és őt magát.
Kilencedik Valuryenhez hasonlóan minden félsz nélkül szemléli a képmásaikat, és kimondottan élvezi a figyelmet, amit az elftől kap, úgyhogy nagy büszkén tartja ki azt a pózt, hosszabban produkálva magát a barátja kedvéért.
Később, mikor Valuryen is fölfedezi a többi fölött, a levegőben "úszó" szobrot, csak biccent a kérdésére, megerősítve a feltételezést, hogy az ott valóban Alyot ábrázolja.*
- Sötétség erői? - *Kérdez vissza.* - Bármilyen gonosz szándékot érzékelsz, vagy Sa'Tereth híveit, varázslatait?... Ha igaz, amit megtudtunk, mindaz, amit ott tapasztaltunk, nem Sa'Tereth műve volt... - *A szakrális mágiát nem ismeri, viszont ezt lényegesnek tartja tisztázni, tekintve, hogy bármiért is vannak itt ezek a szobrok, erősen ahhoz a másik világhoz kötődnek tartalmukban.
Figyeli közben, hogy Valuryen mit csinál, de többnyire a környezetükön hordozza körbe tekintetét nyugtalanul. Már nem csak a helyszín és a szobrok nyomasztják, de az egyre inkább alábukó nap is. Nagyon nem szeretne itt maradni a sötétben.*
- Nem tudom. - *Válaszol bizonytalanul, ám elgondolkodtatják az elf kérdései.*
- Tisztelgés is lehet. Talán az Őrzők... - *Mondja, mintegy magának, eléggé szétszórtan.*
- De ijesztő. Mindez megtörtént... Azok ott... - *Mutat a medvealakok fogságában lévő emberekre, akikből épp a démoni lények bújnak elő.* - Taitos és Kagaenae... Úgy láttuk, mintha a medvék őket tartanák fogva. Laor ki akarta őket szabadítani. - *Mutat a tharg harcost megörökítő obszidiánalkotásra.* - De mikor megidéztem a fényvirágot... - *Tartja föl tenyerét, s ezúttal ő veszi föl azt a pózt, amiben a szobra is van, ezzel jelezve, hogy milyen eseményt és varázslatot ábrázol az pontosan.* -..., akkor átalakultak és megmutatták, mik is valójában. - *Ehhez nem fűz külön magyarázatot, látni lehet, miféle förtelmes lények bújtak meg a számukra fontos emberek bőre mögött.*
- Bárki is csinálta ezt, pontosan látott mindent, ami ott történt. - *Fejezi be, úgy vélve, hogy a lényeget átadta arról, hogy mennyire kísértetiesen pontosan idézik ezek a szobrok az ott átélt jeleneteket.
Aztán mikor látja, hogy Valuryen az előkészületek után bele is fog a varázslatba, elhallgat, hogy ne zavarja meg az összpontosításban. Sőt, annyi óvatlanságot is megenged magának kíváncsisága okán, hogy most leginkább csak a férfit figyeli és az igencsak látványosnak bizonyuló varázslatot.
Fogalma sincs, hogy mit néz, de mikor a körben megjelenik egy piros pont, feltételezi, hogy ez jelenthet valamit, ezért aggódva vissza is emeli tekintetét a szoborcsoportra, majd miután mozgást nem lát, gyorsan a környezetüket is átpásztázza ismét, noha a szürkületben egyre kevesebbet lát.*
- Ez mit jelent? - *Kérdi közben, vissza-visszapillantva a fénylő körre és a benne lévő jelzésre.*
- Menjünk lassan. Mindjárt ránk sötétedik. - *Teszi aztán hozzá félősen, mielőtt még a másik válaszolhatna.*
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Valuryen valójában egészen figyelmen kívül hagyja az óva intését, de nem tud mit tenni, semmint aggódva figyelni. Illetve a maga részéről emiatt még egyszer annyira résen van és tart egy bizonyos távolságot a szobroktól, abban bízva, ha valami mégis történne, lesz ideje közbeavatkozni.*
- Kővé dermedés... föld-ág... - *Veti ellen egykedvűen, bár igazából maga sem hiszi, hogy erről volna itt szó, csak példaként hozza fel, hogy mivel lehetne hasonló hatást elérni. Ám ez többek között arra nem adna magyarázatot, hogy miért ábrázolják a szobrok egy-egy bajtársát és őt magát.
Kilencedik Valuryenhez hasonlóan minden félsz nélkül szemléli a képmásaikat, és kimondottan élvezi a figyelmet, amit az elftől kap, úgyhogy nagy büszkén tartja ki azt a pózt, hosszabban produkálva magát a barátja kedvéért.
Később, mikor Valuryen is fölfedezi a többi fölött, a levegőben "úszó" szobrot, csak biccent a kérdésére, megerősítve a feltételezést, hogy az ott valóban Alyot ábrázolja.*
- Sötétség erői? - *Kérdez vissza.* - Bármilyen gonosz szándékot érzékelsz, vagy Sa'Tereth híveit, varázslatait?... Ha igaz, amit megtudtunk, mindaz, amit ott tapasztaltunk, nem Sa'Tereth műve volt... - *A szakrális mágiát nem ismeri, viszont ezt lényegesnek tartja tisztázni, tekintve, hogy bármiért is vannak itt ezek a szobrok, erősen ahhoz a másik világhoz kötődnek tartalmukban.
Figyeli közben, hogy Valuryen mit csinál, de többnyire a környezetükön hordozza körbe tekintetét nyugtalanul. Már nem csak a helyszín és a szobrok nyomasztják, de az egyre inkább alábukó nap is. Nagyon nem szeretne itt maradni a sötétben.*
- Nem tudom. - *Válaszol bizonytalanul, ám elgondolkodtatják az elf kérdései.*
- Tisztelgés is lehet. Talán az Őrzők... - *Mondja, mintegy magának, eléggé szétszórtan.*
- De ijesztő. Mindez megtörtént... Azok ott... - *Mutat a medvealakok fogságában lévő emberekre, akikből épp a démoni lények bújnak elő.* - Taitos és Kagaenae... Úgy láttuk, mintha a medvék őket tartanák fogva. Laor ki akarta őket szabadítani. - *Mutat a tharg harcost megörökítő obszidiánalkotásra.* - De mikor megidéztem a fényvirágot... - *Tartja föl tenyerét, s ezúttal ő veszi föl azt a pózt, amiben a szobra is van, ezzel jelezve, hogy milyen eseményt és varázslatot ábrázol az pontosan.* -..., akkor átalakultak és megmutatták, mik is valójában. - *Ehhez nem fűz külön magyarázatot, látni lehet, miféle förtelmes lények bújtak meg a számukra fontos emberek bőre mögött.*
- Bárki is csinálta ezt, pontosan látott mindent, ami ott történt. - *Fejezi be, úgy vélve, hogy a lényeget átadta arról, hogy mennyire kísértetiesen pontosan idézik ezek a szobrok az ott átélt jeleneteket.
Aztán mikor látja, hogy Valuryen az előkészületek után bele is fog a varázslatba, elhallgat, hogy ne zavarja meg az összpontosításban. Sőt, annyi óvatlanságot is megenged magának kíváncsisága okán, hogy most leginkább csak a férfit figyeli és az igencsak látványosnak bizonyuló varázslatot.
Fogalma sincs, hogy mit néz, de mikor a körben megjelenik egy piros pont, feltételezi, hogy ez jelenthet valamit, ezért aggódva vissza is emeli tekintetét a szoborcsoportra, majd miután mozgást nem lát, gyorsan a környezetüket is átpásztázza ismét, noha a szürkületben egyre kevesebbet lát.*
- Ez mit jelent? - *Kérdi közben, vissza-visszapillantva a fénylő körre és a benne lévő jelzésre.*
- Menjünk lassan. Mindjárt ránk sötétedik. - *Teszi aztán hozzá félősen, mielőtt még a másik válaszolhatna.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:31:12
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:31:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Rejtélyes igazságok//
//Krestvir Drelm, Valuryen Meloar'c//
*Megfolyt a nap a láthatáron. Elkent, fakó fénye mellett csökken a látótávolság, s a sötétség hidege is érkezik, mintha csak a fekete szobrok lehelnék bele az ingoványba. Alakjuk méltóságteljes, még, ha nem is a legkedvezőbb pózban állnak tán, bár ezt döntse el a két felfedező. A távolban olykor halkabb, olykor hangosabb neszek, zörejek, van, mi csörtet, s van, mi csak óvatosan surran tova. Békésen cuppan a zsombék, zizzen a nád, s reccsen a száraz aprófa kisebb és nagyobb talpak alatt. Csak kevés választja el attól a pillanatot, hogy a távolban vékony és kísérteties vihogást halljanak, de ez szerencsére nem következik be, ha igen, az csak a természet adta képzelet szüleménye.
Valuryen leereszkedik, s egy tisztább, megtisztított területen mágikus ábrát rajzol a néhol nedves, néhol szárazabb földbe. Ujjának utolsó ujjbegye könnyedén hatol a porhanyós talajba, hogy aztán körbe szaladjon és egy többé kevésbé arányos kör alakzat keletkezhessen keze nyomán. Ajkáról mély, ősi rítusok dallama csendül fel, eleinte nem történik semmi. Amikor azonban a nap, talán az utolsókat ásítja a horizont felett, a kör szélei hirtelen felragyognak a sötétben, sejtelmes, zöldes fénybe burkolva Valuryen arcát. Az előttük álló szobrok továbbra is nyugodtan állnak, sőt, a rajzolt körben helyük nem jelenik meg, a kör azon a részen sötét marad. Meglepetésükre azonban más viszont megjelenik. Ha a kör felett állva ránéznek, bal oldalán egy halvány, egyértelműen vöröslő pont jelenik meg. A helyszín, tőlük jóval nyugatabbra helyezkedhet el, át a sűrű zsombékon, a bokros, itt-ott fás részeken, így szabad szemmel nem látható, bár ebben a szürkület sem segíti őket. Valuryen pontosan tudja mit lát, mit jelez a kör, ahogyan azt is, a jelzett dolog mennyire lehet erős.*
//Krestvir Drelm, Valuryen Meloar'c//
*Megfolyt a nap a láthatáron. Elkent, fakó fénye mellett csökken a látótávolság, s a sötétség hidege is érkezik, mintha csak a fekete szobrok lehelnék bele az ingoványba. Alakjuk méltóságteljes, még, ha nem is a legkedvezőbb pózban állnak tán, bár ezt döntse el a két felfedező. A távolban olykor halkabb, olykor hangosabb neszek, zörejek, van, mi csörtet, s van, mi csak óvatosan surran tova. Békésen cuppan a zsombék, zizzen a nád, s reccsen a száraz aprófa kisebb és nagyobb talpak alatt. Csak kevés választja el attól a pillanatot, hogy a távolban vékony és kísérteties vihogást halljanak, de ez szerencsére nem következik be, ha igen, az csak a természet adta képzelet szüleménye.
Valuryen leereszkedik, s egy tisztább, megtisztított területen mágikus ábrát rajzol a néhol nedves, néhol szárazabb földbe. Ujjának utolsó ujjbegye könnyedén hatol a porhanyós talajba, hogy aztán körbe szaladjon és egy többé kevésbé arányos kör alakzat keletkezhessen keze nyomán. Ajkáról mély, ősi rítusok dallama csendül fel, eleinte nem történik semmi. Amikor azonban a nap, talán az utolsókat ásítja a horizont felett, a kör szélei hirtelen felragyognak a sötétben, sejtelmes, zöldes fénybe burkolva Valuryen arcát. Az előttük álló szobrok továbbra is nyugodtan állnak, sőt, a rajzolt körben helyük nem jelenik meg, a kör azon a részen sötét marad. Meglepetésükre azonban más viszont megjelenik. Ha a kör felett állva ránéznek, bal oldalán egy halvány, egyértelműen vöröslő pont jelenik meg. A helyszín, tőlük jóval nyugatabbra helyezkedhet el, át a sűrű zsombékon, a bokros, itt-ott fás részeken, így szabad szemmel nem látható, bár ebben a szürkület sem segíti őket. Valuryen pontosan tudja mit lát, mit jelez a kör, ahogyan azt is, a jelzett dolog mennyire lehet erős.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-26 19:46:52
Üzenet elküldve: 2023-01-26 19:46:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Persze!
*Feleli halkan, de egyáltalán nem óvatos. Az óvatosan éppen az ellenkezőjét teszi.*
-Nem ismerek ehhez hasonló mágiát bár.. Attól még létezhet! Nem?
*Végül csak elgondolkozik ezek a lehetőségen is, de a meglepő látvány sokkal jobban felkelti a gyermeki kíváncsiságot benne.*
-Tényleg! Hűű!
*Kontrázik a manó szavaira, és csillogó szemekkel nézi, hogy felveszi ugyanazt a pózt, mint ahogyan itt is meg van örökítve. Aztán most van ideje jobban is megszemlélni a szobrokat. Egy zsoldos, aki mesterkardját tartva áll harcra készen két medvealak előtt, amelyek egy lányt és egy férfit tartanak mancsaikban. A lány és a férfi testéből pedig embertelen lények törnek elő, lehántva magukról azok bőrét, hogy alóla démoni lényekké váljanak.
Egy mélységi, aki csodás páncélban áll egy lépcső tetején, amelyet démonfarkasok vesznek körül. A sötételf díszes kardját, markolatán növénymotívumokkal, emeli a magasba, harciasan néz szembe a rá törő veszéllyel. Feje körül obszidiánból faragott fénykoszorú,
A farkasokkal átellenes oldalon egy horpadt lábszárvédős harcos áll, ugyancsak démonfarkasoktól körülvéve. Egyik kezében fokos, másikban kard. A férfi szája diadalmas kiáltásra nyílik, látszik, hogy elemében van, az arcot mintha sziklából faragták volna ki. Büszkén dülleszti ki mellkasát készen minden akadályt leküzdeni.
A körben áll egy apró tündéralak is, egy gyermeki tekintetű, apró, de dús ajkú lány. Törékenynek tűnik, ám az őt körülvevő borzalmak ellenére is hősiesen állja a sarat. Kezeiben bájitalos flaskák, amelyekből egyet épp hajításra emel, hogy társai felé dobja, segítse őket a démonokkal vívott harcban.
A szoborcsoport közepén egy alacsony, vitéznek és gyönyörűnek tűnő alak áll ugyancsak fekete obszidiánból megálmodva. Arcán összepontosítás, ahogy felfelé néz feltartott kezére, amelyben ragyogónak ható fényvirág nyílik épp, tökéletes másolása valamiféle mágiának. Az alak vállán apró manó áll, kezeiben egy-egy kis késsel néz ellenségeik felé.
A körben álló szobrok felett magasan pedig egy utolsó áll. Vékony obszidián szál tartja a magasban, szinte nem is látható. Egy levegőben úszó félvér lány alakja az. Mindkét kezében tőrökkel szeli át a teret, háta megfeszül, lábai mintha még a levegőben is járnának, mozgatva őt előre. Arcán a mindent feláldozók feszültsége, vörös szemében elszántság.*
-Ő lenne Alyo?
*Mutat a magasba hosszúkás ujjaival, és talán észre sem vette volna őt először.*
-Sajnos nem tudok illúziókat felfedni, de.. Van egy ötletem. A sötétséget tudom érzékelni, így ha mást nem is, azt biztosan megtudhatjuk, hogy a sötétség erői munkálkodnak-e itt, vagy egy nagyobb sugarú körben körülöttünk.
*Úgy gondolja, hogy ez is adhat egy megnyugvást, úgyhogy egy kört rajzol a földbe az egyik tőrével, aztán varázsolni kezd lassan.*
-Egyébként van ötleted ki tehette? És egyébként tudom furcsa kérdés lesz, de hogy érzed magad? Örülsz neki vagy? Úgy érzed ez tisztelgés akar lenni, vagy inkább gúny?
A varázsló bármilyen módon felrajzol egy kört, aztán kezeit fölé tartva elmormol egy bonyolultabb igét. A kör közepe a varázslót jelképezi, a körbezárt terület pedig a varázsló 1000 lépéses környékét. Az ige végeztével a felrajzolt körben megjelennek a hatósugáron belül található vér és halál mágiával idézett vagy feltámasztott lények (pontos típussal) és a sötétség oltárok helyei (szintjük is látszik). Ha a varázslat egy fény oltár mellett lett elmondva, a hatósugár megnövekedik a fény oltár hatósugarával (szint*100 lépés).
-Persze!
*Feleli halkan, de egyáltalán nem óvatos. Az óvatosan éppen az ellenkezőjét teszi.*
-Nem ismerek ehhez hasonló mágiát bár.. Attól még létezhet! Nem?
*Végül csak elgondolkozik ezek a lehetőségen is, de a meglepő látvány sokkal jobban felkelti a gyermeki kíváncsiságot benne.*
-Tényleg! Hűű!
*Kontrázik a manó szavaira, és csillogó szemekkel nézi, hogy felveszi ugyanazt a pózt, mint ahogyan itt is meg van örökítve. Aztán most van ideje jobban is megszemlélni a szobrokat. Egy zsoldos, aki mesterkardját tartva áll harcra készen két medvealak előtt, amelyek egy lányt és egy férfit tartanak mancsaikban. A lány és a férfi testéből pedig embertelen lények törnek elő, lehántva magukról azok bőrét, hogy alóla démoni lényekké váljanak.
Egy mélységi, aki csodás páncélban áll egy lépcső tetején, amelyet démonfarkasok vesznek körül. A sötételf díszes kardját, markolatán növénymotívumokkal, emeli a magasba, harciasan néz szembe a rá törő veszéllyel. Feje körül obszidiánból faragott fénykoszorú,
A farkasokkal átellenes oldalon egy horpadt lábszárvédős harcos áll, ugyancsak démonfarkasoktól körülvéve. Egyik kezében fokos, másikban kard. A férfi szája diadalmas kiáltásra nyílik, látszik, hogy elemében van, az arcot mintha sziklából faragták volna ki. Büszkén dülleszti ki mellkasát készen minden akadályt leküzdeni.
A körben áll egy apró tündéralak is, egy gyermeki tekintetű, apró, de dús ajkú lány. Törékenynek tűnik, ám az őt körülvevő borzalmak ellenére is hősiesen állja a sarat. Kezeiben bájitalos flaskák, amelyekből egyet épp hajításra emel, hogy társai felé dobja, segítse őket a démonokkal vívott harcban.
A szoborcsoport közepén egy alacsony, vitéznek és gyönyörűnek tűnő alak áll ugyancsak fekete obszidiánból megálmodva. Arcán összepontosítás, ahogy felfelé néz feltartott kezére, amelyben ragyogónak ható fényvirág nyílik épp, tökéletes másolása valamiféle mágiának. Az alak vállán apró manó áll, kezeiben egy-egy kis késsel néz ellenségeik felé.
A körben álló szobrok felett magasan pedig egy utolsó áll. Vékony obszidián szál tartja a magasban, szinte nem is látható. Egy levegőben úszó félvér lány alakja az. Mindkét kezében tőrökkel szeli át a teret, háta megfeszül, lábai mintha még a levegőben is járnának, mozgatva őt előre. Arcán a mindent feláldozók feszültsége, vörös szemében elszántság.*
-Ő lenne Alyo?
*Mutat a magasba hosszúkás ujjaival, és talán észre sem vette volna őt először.*
-Sajnos nem tudok illúziókat felfedni, de.. Van egy ötletem. A sötétséget tudom érzékelni, így ha mást nem is, azt biztosan megtudhatjuk, hogy a sötétség erői munkálkodnak-e itt, vagy egy nagyobb sugarú körben körülöttünk.
*Úgy gondolja, hogy ez is adhat egy megnyugvást, úgyhogy egy kört rajzol a földbe az egyik tőrével, aztán varázsolni kezd lassan.*
-Egyébként van ötleted ki tehette? És egyébként tudom furcsa kérdés lesz, de hogy érzed magad? Örülsz neki vagy? Úgy érzed ez tisztelgés akar lenni, vagy inkább gúny?
A varázsló bármilyen módon felrajzol egy kört, aztán kezeit fölé tartva elmormol egy bonyolultabb igét. A kör közepe a varázslót jelképezi, a körbezárt terület pedig a varázsló 1000 lépéses környékét. Az ige végeztével a felrajzolt körben megjelennek a hatósugáron belül található vér és halál mágiával idézett vagy feltámasztott lények (pontos típussal) és a sötétség oltárok helyei (szintjük is látszik). Ha a varázslat egy fény oltár mellett lett elmondva, a hatósugár megnövekedik a fény oltár hatósugarával (szint*100 lépés).
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:54:07
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*A válaszra nem mozdul egy tapodtat sem, de szemét a furcsa alakokon tartja. Aztán azért oda-odasandít, mikor észleli, hogy Valuryen készül valamire, majd ahogy a kőtörmelék repül és mintha találna is, feszülten várja, hogy mi fog történni.
De semmi mozgás...*
- Óvatosan! - *Szól a férfira aggódva, s ösztönösen lép is utána, hogy a védelmében tudja.
Az ő gyanakvása ennyivel nem múlik. Nem ezen a helyen.*
- Azért még vigyázz. Lehet álca. Vagy varázslat... - *Feleli a megállapításra, miszerint ezek csak szobrok.
Bár közelebb érve benne is ezt a benyomást keltik az alakok. Ahogy pedig elkezdi őket nem csak veszélyforrásként figyelni, váratlan mozgás után kutatva, hanem végre részleteikben is alaposabban szemügyre veszi a szoboralakokat, azok elkezdenek ismerőssé válni, a jelenetekkel együtt, melyekben ábrázolásra kerültek.
Így még valamivel azelőtt, hogy Valuryen megszólalna, megszületik benne is a felismerés, hogy kiket és miket is lát. Valamiért nem lesz nyugodtabb.
Odakapja tekintetét az elf felé. Nyomasztja, hogy a férfi ennyire körülvette magát a szobrokkal.
Részéről tartja a távolságot, s csak annyival oldalaz közelebb, hogy szemből láthassa a saját és Kilencedik mását, elpillantva a többi között.*
- Hű! Az tényleg én vagyok. Nézd! Ott vannak a késeim is! - *Tör ki Kilencedik az eddigi nyomott hangulatából egyértelmű lelkesedéssel, és egyből le is utánozza a pózt, amiben ábrázolták, megvillantva a késeit.
Krestviren ellenben nem látszik ez a lenyűgözöttség, ő még mindig bizalmatlanul méregeti a szoborcsoport tagjait.
Majd mikor fölfedezi a vékony obszidiánszálat, annak mentén fölfelé vezeti tekintetét, hogy ott találja csapatuk utolsó tagjának képmását is.*
- Alyo... - *Jegyzi meg félhalkan, hosszabban elnézve a "repülő" nőalakot.
Majd még egyszer végigpillant az összes szobron.*
- Nem értem, mi ez. - *Szól aztán motyogva.
Mintha valami emlékhely volna. Mintha egy-egy kőbe fagyott pillanat állna itt abból, amit ők odaát átéltek. De hogyan lehetséges? És mi a célja? Talán valami illúzió? Vagy megint hallucinál?
Ez utóbbi gondolatra szája és orra elé húzza a köpönyege mellkasi részét és hátrál vagy két lépést.*
- Fel tudsz fedni illúziókat?
*A válaszra nem mozdul egy tapodtat sem, de szemét a furcsa alakokon tartja. Aztán azért oda-odasandít, mikor észleli, hogy Valuryen készül valamire, majd ahogy a kőtörmelék repül és mintha találna is, feszülten várja, hogy mi fog történni.
De semmi mozgás...*
- Óvatosan! - *Szól a férfira aggódva, s ösztönösen lép is utána, hogy a védelmében tudja.
Az ő gyanakvása ennyivel nem múlik. Nem ezen a helyen.*
- Azért még vigyázz. Lehet álca. Vagy varázslat... - *Feleli a megállapításra, miszerint ezek csak szobrok.
Bár közelebb érve benne is ezt a benyomást keltik az alakok. Ahogy pedig elkezdi őket nem csak veszélyforrásként figyelni, váratlan mozgás után kutatva, hanem végre részleteikben is alaposabban szemügyre veszi a szoboralakokat, azok elkezdenek ismerőssé válni, a jelenetekkel együtt, melyekben ábrázolásra kerültek.
Így még valamivel azelőtt, hogy Valuryen megszólalna, megszületik benne is a felismerés, hogy kiket és miket is lát. Valamiért nem lesz nyugodtabb.
Odakapja tekintetét az elf felé. Nyomasztja, hogy a férfi ennyire körülvette magát a szobrokkal.
Részéről tartja a távolságot, s csak annyival oldalaz közelebb, hogy szemből láthassa a saját és Kilencedik mását, elpillantva a többi között.*
- Hű! Az tényleg én vagyok. Nézd! Ott vannak a késeim is! - *Tör ki Kilencedik az eddigi nyomott hangulatából egyértelmű lelkesedéssel, és egyből le is utánozza a pózt, amiben ábrázolták, megvillantva a késeit.
Krestviren ellenben nem látszik ez a lenyűgözöttség, ő még mindig bizalmatlanul méregeti a szoborcsoport tagjait.
Majd mikor fölfedezi a vékony obszidiánszálat, annak mentén fölfelé vezeti tekintetét, hogy ott találja csapatuk utolsó tagjának képmását is.*
- Alyo... - *Jegyzi meg félhalkan, hosszabban elnézve a "repülő" nőalakot.
Majd még egyszer végigpillant az összes szobron.*
- Nem értem, mi ez. - *Szól aztán motyogva.
Mintha valami emlékhely volna. Mintha egy-egy kőbe fagyott pillanat állna itt abból, amit ők odaát átéltek. De hogyan lehetséges? És mi a célja? Talán valami illúzió? Vagy megint hallucinál?
Ez utóbbi gondolatra szája és orra elé húzza a köpönyege mellkasi részét és hátrál vagy két lépést.*
- Fel tudsz fedni illúziókat?
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:28:36
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:28:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen kíváncsian figyeli csak a lányt, és mint általában nagyon rugalmas.*
-Ó. Érthető, talán én sem akarnék mindenféle talán átkozott dolgokat magamnál cipelni.
*Még a végén álmában ki tudja mit csinálna, ha önálló életre kelne? Ezt a kockázatot ő sem vállalná szívesen, amíg van más lehetőség.*
-Áhh! Szóval így értetted hogy nézzünk szét!
*Zavarában lép is egy párat oldalra, majd vissza.*
-Természetesen, természetesen. Akkor induljunk, végül is igazad lehet, ki akarna benyitni egy szőnyegbe a semmi közepén, éjszaka a vaksötétben?
*Látja az abszurditását a dolognak, nem tudja elképzelni hogy ez bárhogy is előforduljon, úgyhogy efelől megnyugszik. Jó darabig az elf sem beszél, kár lenne. Vigasztalni és nyugtatni sem tudná, legalábbis úgy érzi nem lenne képes olyasmit mondani, ami enyhítene bármin is, amit most Krestvir érezhet. Úgyhogy inkább csak ott van vele, és ha a másiknak szüksége lenne rá, akkor támogatja amiben csak tudja. Természetesen ő is megtorpan, amikor a többiek és talán kell is neki néhány másodperc, hogy meglássa amit a társai. Nem kerüli el figyelmét Kilencedik reakciója sem, és őt is egészen megsajnálja azok miatt, amiket át kellett élnie. Biztosan nem volt könnyű.*
-Ne. Majd én. Várj csak.
*Mondja és maga körül kezd tapogatózni, hátha talál egy kisebb követ, vagy fadarabkát akkor odahajítja. Talál! Pedig nem olyan jó célzó. De lenyugodnak az idegei, amikor hallja a tompa koppanást.*
-Ezek.. nem élnek.
*Lép is egy párat közelebb, hogy szemügyre tudja venni, hogy mik is azok ott.*
-Ezek szobrok!
*Mondja hatalmas meglepettséggel és izgatottsággal, akárcsak egy gyermek. Rögtön közelebb is megy, nem törődve azzal az eshetőséggel, hogy talán mégsem szobrok. Szerencsére semmi gond nem történik, és valóban szobornak tűnnek.*
-Négy is van!
*Ámuldozik rajtuk, meg gyönyörűnek tűnnek, nagyon aprólékosak és igazán mesteri munkák. Az igazi meglepetés csak később érkezik, amikor szinte a lélegzete is eláll.*
-Az anyját! Krestvir!Kilenceik! Ezek.. Ezek ti vagytok!
*Kiáltja akkora szemekkel ami szinte lehetetlennek tűnik. Nem tudja hová tenni a dolgot, így több dolgot nem is akar mondani. Meg igazából nem is tudna, csak értetlen áll a dolog előtt, és kíváncsi rá, hogy a lány tud-e erről bármit is.*
*Valuryen kíváncsian figyeli csak a lányt, és mint általában nagyon rugalmas.*
-Ó. Érthető, talán én sem akarnék mindenféle talán átkozott dolgokat magamnál cipelni.
*Még a végén álmában ki tudja mit csinálna, ha önálló életre kelne? Ezt a kockázatot ő sem vállalná szívesen, amíg van más lehetőség.*
-Áhh! Szóval így értetted hogy nézzünk szét!
*Zavarában lép is egy párat oldalra, majd vissza.*
-Természetesen, természetesen. Akkor induljunk, végül is igazad lehet, ki akarna benyitni egy szőnyegbe a semmi közepén, éjszaka a vaksötétben?
*Látja az abszurditását a dolognak, nem tudja elképzelni hogy ez bárhogy is előforduljon, úgyhogy efelől megnyugszik. Jó darabig az elf sem beszél, kár lenne. Vigasztalni és nyugtatni sem tudná, legalábbis úgy érzi nem lenne képes olyasmit mondani, ami enyhítene bármin is, amit most Krestvir érezhet. Úgyhogy inkább csak ott van vele, és ha a másiknak szüksége lenne rá, akkor támogatja amiben csak tudja. Természetesen ő is megtorpan, amikor a többiek és talán kell is neki néhány másodperc, hogy meglássa amit a társai. Nem kerüli el figyelmét Kilencedik reakciója sem, és őt is egészen megsajnálja azok miatt, amiket át kellett élnie. Biztosan nem volt könnyű.*
-Ne. Majd én. Várj csak.
*Mondja és maga körül kezd tapogatózni, hátha talál egy kisebb követ, vagy fadarabkát akkor odahajítja. Talál! Pedig nem olyan jó célzó. De lenyugodnak az idegei, amikor hallja a tompa koppanást.*
-Ezek.. nem élnek.
*Lép is egy párat közelebb, hogy szemügyre tudja venni, hogy mik is azok ott.*
-Ezek szobrok!
*Mondja hatalmas meglepettséggel és izgatottsággal, akárcsak egy gyermek. Rögtön közelebb is megy, nem törődve azzal az eshetőséggel, hogy talán mégsem szobrok. Szerencsére semmi gond nem történik, és valóban szobornak tűnnek.*
-Négy is van!
*Ámuldozik rajtuk, meg gyönyörűnek tűnnek, nagyon aprólékosak és igazán mesteri munkák. Az igazi meglepetés csak később érkezik, amikor szinte a lélegzete is eláll.*
-Az anyját! Krestvir!Kilenceik! Ezek.. Ezek ti vagytok!
*Kiáltja akkora szemekkel ami szinte lehetetlennek tűnik. Nem tudja hová tenni a dolgot, így több dolgot nem is akar mondani. Meg igazából nem is tudna, csak értetlen áll a dolog előtt, és kíváncsi rá, hogy a lány tud-e erről bármit is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896