Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 15:00:17
Üzenet elküldve: 2020-08-19 15:00:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiúgyermek büszkén áll, hajába csak néha kap bele a szél, tekintete még délcegnek is mondható, talán túl acélos egy ilyen kisgyermek tekintetéhez képest. A kiáltását követően hátul nem indul be mozgás, pedig arra lehetne számítani ha többen vannak, s ez két dogot jelenthet. Vagy a gyermek egyedül áll itt, vagy, a hátul lévők pontosan értik az utasítást és nem mozdulnak. Van egy harmadik lehetőség is persze... de arra a csapatból kevesen gyanakodnak.
Fanrd "látomás" megjegyzésére, gúnyos fintort vág, majd csak megvonja a vállát, s a felé kissé közelítő Laorra tekint kifejezéstelen tekintettel. Nem válaszol, gúnyos fintora hamar leolvad, hogy átadja a helyet inkább egyfajta kérdő, vagy érdeklődő tekintetnek.*
- Biztosan? *Mintha mélyült volna a hangja egy fél oktávot. Kissé dörgőbben szólal meg Krestvir kijelentésére, s szemei oldalra siklanak a lányra, sőt mi több, kacsint is egy aprót, majd megrázza magát.* Micsoda stratégák! *Kiált ismét hátra, de semmi... semmi nem mozdul.*
- De valójában te félsz tőlük a legjobban. *Ismét egy vállvonás, s a mondat ezúttal már Laornak szól.* Ne légy leereszkedő, gyerek vagyok, nem hülye, hogy itt gügyögj nekem... *megvillan a tekintete, s a csapat minden tagja észlelheti, hogy a hangja megint ugrott egy fél oktávot, immár szinte reszelősen mély. Szemei nem változnak, ahogyan arca sem, csupán a hangja, bár... a feje megbicsaklik oldalra, majd hirtelen vissza. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy bátornak nevezik végre, de akkor is gyanús. Nagy levegőt vesz, majd hátrál egy fél lépést a bozótos felé.*
- Nem hiszek nektek. *Csóválja meg fejét, majd elvigyorodik. Carsaadi láthatóan felkelti érdeklődését, jó alaposan megszemléli, de válasz helyett csupán visszakérdez.*
- Laor? *Ismét az a fejrándítás, s az a vigyor is egyre szélesebb. Néma csend van ezen az átkozott tájon, most a szél is elállt. Talán nem is változik annyira, csak mintha szürkülne az ég alja, csak mintha minden meghalt volna kicsit, s a keresztút mentén, a kantáros vigyorgó gyermeken kívül az értetlen csapat álldogálna egyedül.*
- Voltam már Laor is... *Kitör belőle a röhögés, s Quantall hangja ekkor vágja ketté az eddigi sötét csendet. Minden zsigerében érzi azt a rosszindulatot, mit a hely, s a gyermek is áraszt magából, szinte letaglózza a gonoszság érzete. Kiáltását mindenki meghallhatja, s vele egy időben a gyerek is mozdul. Karja hirtelen nyúlik meg szinte háromszorosára, lábai szintén nőnek, jóval hosszabbra, melynek következtében azonnal előreesik két kezére, s mint egy torz kutya áll már a társaság előtt. Feje ekkor kezd megfordulni nyakán, hogy a hátsó, hajas felével forduljon a társaság felé, csak a szájából kivágódó öblös nyelv az, mi tarkóján át előre kerül a feje hátuljával együtt. A hajas fejbőrön két nyílás nyílik, hogy sötét íriszek pislogjanak Laorra. Az egész egy pillanat alatt lezajlik, s közben a saját megkezdett kijelentését további mondattal zárja le.*
- De most Gormogon... *Iszonyú mély hang, s a kéz megindul Laor felé. Laor, Quantall kiáltásának köszönhetően időben tud hátralépni, bár mellkasán szánt végig a kar, melyen időközben hatalmas karmok képződtek. A torz szülemény felsüvölt mérgében, mikor csak a bőrvértet tépi fel. Hátul hirtelen megelevenedik a táj, a bozótosban mozgás indul, de egyelőre nem jelenik meg semmi és senki. A tornyok a háttérben várakoznak, innen nézve majd, hogy nem békésen. Persze... a látszatra kevésbé kell adni, főként egy ilyen helyen.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiúgyermek büszkén áll, hajába csak néha kap bele a szél, tekintete még délcegnek is mondható, talán túl acélos egy ilyen kisgyermek tekintetéhez képest. A kiáltását követően hátul nem indul be mozgás, pedig arra lehetne számítani ha többen vannak, s ez két dogot jelenthet. Vagy a gyermek egyedül áll itt, vagy, a hátul lévők pontosan értik az utasítást és nem mozdulnak. Van egy harmadik lehetőség is persze... de arra a csapatból kevesen gyanakodnak.
Fanrd "látomás" megjegyzésére, gúnyos fintort vág, majd csak megvonja a vállát, s a felé kissé közelítő Laorra tekint kifejezéstelen tekintettel. Nem válaszol, gúnyos fintora hamar leolvad, hogy átadja a helyet inkább egyfajta kérdő, vagy érdeklődő tekintetnek.*
- Biztosan? *Mintha mélyült volna a hangja egy fél oktávot. Kissé dörgőbben szólal meg Krestvir kijelentésére, s szemei oldalra siklanak a lányra, sőt mi több, kacsint is egy aprót, majd megrázza magát.* Micsoda stratégák! *Kiált ismét hátra, de semmi... semmi nem mozdul.*
- De valójában te félsz tőlük a legjobban. *Ismét egy vállvonás, s a mondat ezúttal már Laornak szól.* Ne légy leereszkedő, gyerek vagyok, nem hülye, hogy itt gügyögj nekem... *megvillan a tekintete, s a csapat minden tagja észlelheti, hogy a hangja megint ugrott egy fél oktávot, immár szinte reszelősen mély. Szemei nem változnak, ahogyan arca sem, csupán a hangja, bár... a feje megbicsaklik oldalra, majd hirtelen vissza. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy bátornak nevezik végre, de akkor is gyanús. Nagy levegőt vesz, majd hátrál egy fél lépést a bozótos felé.*
- Nem hiszek nektek. *Csóválja meg fejét, majd elvigyorodik. Carsaadi láthatóan felkelti érdeklődését, jó alaposan megszemléli, de válasz helyett csupán visszakérdez.*
- Laor? *Ismét az a fejrándítás, s az a vigyor is egyre szélesebb. Néma csend van ezen az átkozott tájon, most a szél is elállt. Talán nem is változik annyira, csak mintha szürkülne az ég alja, csak mintha minden meghalt volna kicsit, s a keresztút mentén, a kantáros vigyorgó gyermeken kívül az értetlen csapat álldogálna egyedül.*
- Voltam már Laor is... *Kitör belőle a röhögés, s Quantall hangja ekkor vágja ketté az eddigi sötét csendet. Minden zsigerében érzi azt a rosszindulatot, mit a hely, s a gyermek is áraszt magából, szinte letaglózza a gonoszság érzete. Kiáltását mindenki meghallhatja, s vele egy időben a gyerek is mozdul. Karja hirtelen nyúlik meg szinte háromszorosára, lábai szintén nőnek, jóval hosszabbra, melynek következtében azonnal előreesik két kezére, s mint egy torz kutya áll már a társaság előtt. Feje ekkor kezd megfordulni nyakán, hogy a hátsó, hajas felével forduljon a társaság felé, csak a szájából kivágódó öblös nyelv az, mi tarkóján át előre kerül a feje hátuljával együtt. A hajas fejbőrön két nyílás nyílik, hogy sötét íriszek pislogjanak Laorra. Az egész egy pillanat alatt lezajlik, s közben a saját megkezdett kijelentését további mondattal zárja le.*
- De most Gormogon... *Iszonyú mély hang, s a kéz megindul Laor felé. Laor, Quantall kiáltásának köszönhetően időben tud hátralépni, bár mellkasán szánt végig a kar, melyen időközben hatalmas karmok képződtek. A torz szülemény felsüvölt mérgében, mikor csak a bőrvértet tépi fel. Hátul hirtelen megelevenedik a táj, a bozótosban mozgás indul, de egyelőre nem jelenik meg semmi és senki. A tornyok a háttérben várakoznak, innen nézve majd, hogy nem békésen. Persze... a látszatra kevésbé kell adni, főként egy ilyen helyen.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 08:40:03
Üzenet elküldve: 2020-08-19 08:40:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Vajmi elégedettséggel konstatálja, hogy a kettő minden probléma nélkül megteszi az utat. Legalább maradt még vajmi erő a manóban. Ahogy ő is mássza a fokokat, azon gondolkodik, hogy vajon mit értett Armarkhtur azalatt, hogy "a lelkét szívják ki." Tud ő is annyit, hogy néhány különösebben megvetemedett varázslathoz nemcsak természetes mágia-affinitás kell, de hogy valakik ilyen mélyre folyamodjanak, az már a végső kétségbeesést jelenti. Vagy az abszolút hatalommániát, lesz rá ideje eldönteni.
Miután a földszint padlóját tapossák mindhárman, ösztönösen ő is a "láda" teteje felé fordul, megpróbálja lecsapni puszta erőből, bár kétli, hogy sikerrel jár. Bármit is csinált Nawanthiri, ami a mágikus szerkezetet működésbe hozta, az ork meglehetősen örülne, ha ismét meg tudná csinálni, lehetőleg az ellenkező kimenetellel. Sötét ábrázattal válaszol a lány kérdésére.*
- Nem tudom. *Ennél többet is tudna mondani, de nem akar több aggodalmat generálni. Az a végtelen jel a lapon csak túlozhat, hiszen nincs az az isten, hogy
bármi fizikai forma a végtelenségig termelődjön. Vagy alábecsüli a mágia mérhetetlenül komplex ágait? Ezek egyáltalán jönnek valahol? Gondolatait elterelve a kettő felé fordul, hozzáadva pár szót vasgyúró társa válaszához.*
- Az egyik karja fel van dagadva. Egy üres üvegcsét is találtunk mellette. *Teszi hozzá, miközben lehajolva a hullához, kezével az eltorzult testrészhez, majd a még mindig mellette lévő üveghez mutat.* - Tudsz róluk valamit? Bájital, főzet? Lehet, hogy mérgezés történt. *A biztonság kedvéért előkapja a tőrt is.* - Ezt is nála szoktad látni?
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.19 08:42:32
*Vajmi elégedettséggel konstatálja, hogy a kettő minden probléma nélkül megteszi az utat. Legalább maradt még vajmi erő a manóban. Ahogy ő is mássza a fokokat, azon gondolkodik, hogy vajon mit értett Armarkhtur azalatt, hogy "a lelkét szívják ki." Tud ő is annyit, hogy néhány különösebben megvetemedett varázslathoz nemcsak természetes mágia-affinitás kell, de hogy valakik ilyen mélyre folyamodjanak, az már a végső kétségbeesést jelenti. Vagy az abszolút hatalommániát, lesz rá ideje eldönteni.
Miután a földszint padlóját tapossák mindhárman, ösztönösen ő is a "láda" teteje felé fordul, megpróbálja lecsapni puszta erőből, bár kétli, hogy sikerrel jár. Bármit is csinált Nawanthiri, ami a mágikus szerkezetet működésbe hozta, az ork meglehetősen örülne, ha ismét meg tudná csinálni, lehetőleg az ellenkező kimenetellel. Sötét ábrázattal válaszol a lány kérdésére.*
- Nem tudom. *Ennél többet is tudna mondani, de nem akar több aggodalmat generálni. Az a végtelen jel a lapon csak túlozhat, hiszen nincs az az isten, hogy
bármi fizikai forma a végtelenségig termelődjön. Vagy alábecsüli a mágia mérhetetlenül komplex ágait? Ezek egyáltalán jönnek valahol? Gondolatait elterelve a kettő felé fordul, hozzáadva pár szót vasgyúró társa válaszához.*
- Az egyik karja fel van dagadva. Egy üres üvegcsét is találtunk mellette. *Teszi hozzá, miközben lehajolva a hullához, kezével az eltorzult testrészhez, majd a még mindig mellette lévő üveghez mutat.* - Tudsz róluk valamit? Bájital, főzet? Lehet, hogy mérgezés történt. *A biztonság kedvéért előkapja a tőrt is.* - Ezt is nála szoktad látni?
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.19 08:42:32
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:33:15
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:33:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*A hangulat nem épp a legvidámabb a csapat tagjai között, de mindenesetre enyhült a feszültség. Bár az arcok Quantall megállapítása szerint eléggé elégedetlenek.*
~Nem fogják ezt bírni. Meg fognak törni és egymás torkának esnek ha így folytatódik.~
*Mindenesetre a tündér végül igazat ad nekik. A kis mese amúgy Quantall-t is érdekli ugyanis még ő se hallott arról a bizonyos félistenről. A harcos is panaszkodik kicsit és a vezetőjük megfontolva a helyzetet bizalmat szavaz nekik amiért a mélységi mágus egy udvarias főhajtással ad hálát.*
-Igyekszem méltónak lenni a bizalmukra.
*Krestvir magiszter is kifejti a maga véleményét. Maga az út nagyon furcsa. Quantall már akkor visszaköti a maszkját és próbálja figyelni a tájat. Nem tudja mi az. Az öregek meséltek sok mindent, de hogy el is higgye az már egy másik dolog.*
-Nem tudom igazi-e vagy csak valaki szórakozik velünk.
*Kezét mindenesetre nem veszi le a kardjáról és időnként meg is szorítja annak markolatát. Főleg mikor közelebbről hall valamit. Az elágazáshoz érve ő is gyanakodva nézi a jelenést. A többiek okosan viselkednek. Ő most mögéjük húzódik és a szemét becsukva motyog kicsit magában. Ha veszélyt érez egyből hangosan felcsattan.*
-Csapda!
*Ellenkező esetben csendben marad. Mindenesetre nem tetszik neki a dolog és a tündér is furcsán viselkedik.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*A hangulat nem épp a legvidámabb a csapat tagjai között, de mindenesetre enyhült a feszültség. Bár az arcok Quantall megállapítása szerint eléggé elégedetlenek.*
~Nem fogják ezt bírni. Meg fognak törni és egymás torkának esnek ha így folytatódik.~
*Mindenesetre a tündér végül igazat ad nekik. A kis mese amúgy Quantall-t is érdekli ugyanis még ő se hallott arról a bizonyos félistenről. A harcos is panaszkodik kicsit és a vezetőjük megfontolva a helyzetet bizalmat szavaz nekik amiért a mélységi mágus egy udvarias főhajtással ad hálát.*
-Igyekszem méltónak lenni a bizalmukra.
*Krestvir magiszter is kifejti a maga véleményét. Maga az út nagyon furcsa. Quantall már akkor visszaköti a maszkját és próbálja figyelni a tájat. Nem tudja mi az. Az öregek meséltek sok mindent, de hogy el is higgye az már egy másik dolog.*
-Nem tudom igazi-e vagy csak valaki szórakozik velünk.
*Kezét mindenesetre nem veszi le a kardjáról és időnként meg is szorítja annak markolatát. Főleg mikor közelebbről hall valamit. Az elágazáshoz érve ő is gyanakodva nézi a jelenést. A többiek okosan viselkednek. Ő most mögéjük húzódik és a szemét becsukva motyog kicsit magában. Ha veszélyt érez egyből hangosan felcsattan.*
-Csapda!
*Ellenkező esetben csendben marad. Mindenesetre nem tetszik neki a dolog és a tündér is furcsán viselkedik.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:06:25
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:06:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
* Laor meséjére bólint zavartan. Ő tényleg nem szeretne mártírkodni, de ha egyszer álmában az a bácsi, aki az ajtóban áll azt mondta, hogy vagy ő vagy a többiek, akkor mégse lehet önző magát választani. A kijelentése is ugyanerre utalt, miszerint akkor hagyják ott, de igyekszik nem olyan szituációba hozni a többieket, hogy ilyesmire kelljen folyamodniuk.*
- Jól van - * biccent a végén, s haloványan elmosolyodik. Frandr közben felsorolja, mire lenne szüksége. *
- Most kéred, vagy elég ha kéznél tartom? - * kérdez rá. Ha a harcos úgy gondolja most, akkor már szedi is lefelé az övéről. Ezután nagy nehezen elindulnak a tornyok irányába. Az út talán hosszú, talán rövid, Riri nem igen tudja megmondani. Az egész táj változik. Minden, akár ha víz alatt lenne hullámzik, eltűnik, megjelenik. Egyszer egy szekérszerű valami száguld el mellettük. A kis tündér összerezzen, s akaratlanul nyikkan. Arrafelé nézve, már nincs ott semmi, a fekete árnyék szertefoszlott, talán máshol rég összeállt újra. Aztán a napra emeli fel tekintetét. Megesküdött volna, hogy elébb sokkal lejjebb volt. Tényleg ennyire sokat sétáltak volna, picit fürkészik, akkor meg lefelé csúszik az égről. *
~ Bizonyára ez is valami sajátossága az itteni árnyvilágnak ~ * állapítja meg zavartan.
Nagy végre elérnek a keresztúthoz, ott azonban valaki fogadja is őket. Egy gyerkőc. Riri szíve rögvest hevesebben ver. Legszívesebben odalépne hozzá, de tudja nem szabad. Marad a helyén. Aggodalmasan figyel csupán.
Aztán megszólal. Ő egy hős, csak a kígyóktól fél. Elkerekedik a tündér szeme, a levegőt is úgy veszi, hogy hangos "HA "-t hallat közbe? A látomásába, amikor taposta a sarat, a kisfiú épp ugyanezeket mondta neki. Akkor egy barna kislányt vezetett. Alyot. *
- Laor? -* jobban megnézi a kisfiút, hogy vajon külsőre is ismerős-e neki, vagy az egész csak véletlen egybeesés lenne. A nevet kiejtve nem is néz a vezérre, a kisfiúhoz szól. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.18 23:10:25
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
* Laor meséjére bólint zavartan. Ő tényleg nem szeretne mártírkodni, de ha egyszer álmában az a bácsi, aki az ajtóban áll azt mondta, hogy vagy ő vagy a többiek, akkor mégse lehet önző magát választani. A kijelentése is ugyanerre utalt, miszerint akkor hagyják ott, de igyekszik nem olyan szituációba hozni a többieket, hogy ilyesmire kelljen folyamodniuk.*
- Jól van - * biccent a végén, s haloványan elmosolyodik. Frandr közben felsorolja, mire lenne szüksége. *
- Most kéred, vagy elég ha kéznél tartom? - * kérdez rá. Ha a harcos úgy gondolja most, akkor már szedi is lefelé az övéről. Ezután nagy nehezen elindulnak a tornyok irányába. Az út talán hosszú, talán rövid, Riri nem igen tudja megmondani. Az egész táj változik. Minden, akár ha víz alatt lenne hullámzik, eltűnik, megjelenik. Egyszer egy szekérszerű valami száguld el mellettük. A kis tündér összerezzen, s akaratlanul nyikkan. Arrafelé nézve, már nincs ott semmi, a fekete árnyék szertefoszlott, talán máshol rég összeállt újra. Aztán a napra emeli fel tekintetét. Megesküdött volna, hogy elébb sokkal lejjebb volt. Tényleg ennyire sokat sétáltak volna, picit fürkészik, akkor meg lefelé csúszik az égről. *
~ Bizonyára ez is valami sajátossága az itteni árnyvilágnak ~ * állapítja meg zavartan.
Nagy végre elérnek a keresztúthoz, ott azonban valaki fogadja is őket. Egy gyerkőc. Riri szíve rögvest hevesebben ver. Legszívesebben odalépne hozzá, de tudja nem szabad. Marad a helyén. Aggodalmasan figyel csupán.
Aztán megszólal. Ő egy hős, csak a kígyóktól fél. Elkerekedik a tündér szeme, a levegőt is úgy veszi, hogy hangos "HA "-t hallat közbe? A látomásába, amikor taposta a sarat, a kisfiú épp ugyanezeket mondta neki. Akkor egy barna kislányt vezetett. Alyot. *
- Laor? -* jobban megnézi a kisfiút, hogy vajon külsőre is ismerős-e neki, vagy az egész csak véletlen egybeesés lenne. A nevet kiejtve nem is néz a vezérre, a kisfiúhoz szól. *
A hozzászólás írója (Carsaadi Maeriries) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.18 23:10:25
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:48:26
Üzenet elküldve: 2020-08-18 19:48:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*A manó annyira szabadulni akar, hogy meg sem várja Nawanthirit, csak próbál a kis törődött testével felevickélni a létrafokokon. A lány nem hibáztatja: Armarkhtur a súlyából ítélve csoda, hogy még él, és a látszólag megállíthatatlanul termelődő férgek sem valami kellemes társaság. Ártani ugyan nem ártottak egyiküknek sem, de azért a lánynak nem sok kedve lett volna kipróbálni, vajon vérszívók-e.*
- Szerinted mennyi kukac jön még elő az üstökből? *kérdi Ukromot, miután ő is kimászott a ládából. Leteszi a manót a hintaszékbe, aztán kiveszi a medált az oroszlán szeméből, és elrakja abba a zsebébe, amelyikbe az áttetsző zselével teli üveget. Ha a láda teteje nem csukódna be ennyitől, megpróbálja kézzel lezárni.*
- Már így találtuk. *feleli a manónak, miközben felveszi a tőrét meg a kalapját* Napok óta halott lehet. Nem járt más a kunyhóban rajtunk kívül?
*A manó annyira szabadulni akar, hogy meg sem várja Nawanthirit, csak próbál a kis törődött testével felevickélni a létrafokokon. A lány nem hibáztatja: Armarkhtur a súlyából ítélve csoda, hogy még él, és a látszólag megállíthatatlanul termelődő férgek sem valami kellemes társaság. Ártani ugyan nem ártottak egyiküknek sem, de azért a lánynak nem sok kedve lett volna kipróbálni, vajon vérszívók-e.*
- Szerinted mennyi kukac jön még elő az üstökből? *kérdi Ukromot, miután ő is kimászott a ládából. Leteszi a manót a hintaszékbe, aztán kiveszi a medált az oroszlán szeméből, és elrakja abba a zsebébe, amelyikbe az áttetsző zselével teli üveget. Ha a láda teteje nem csukódna be ennyitől, megpróbálja kézzel lezárni.*
- Már így találtuk. *feleli a manónak, miközben felveszi a tőrét meg a kalapját* Napok óta halott lehet. Nem járt más a kunyhóban rajtunk kívül?
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:26:10
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:26:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Otthon Zarándokoknak//
*Nawanthirinek valóban sikerül kiszabadítani a manót, de ahogy tapasztalja, a férgek termelődése az üstökben nem áll meg. Az üstök körül már három ujjnyi vastagon tekergőznek gyomorforgató látvánnyal és egyre több és több lesz belőlük a földön.
A menekülni készülő manó nem sokat teketóriázik, csak fizikai állapota lassítja, ha tehetné, már rég messze lenne. A lány szavaira sem reagál, kiutat keres a létránál. A Nawanthiri zsebébe kerülő üvegcse áttetsző, zselés állagú anyagot tartalmaz. Ahogy átfutja a papírt, természetes, hogy nem talál összefüggést, de a helyzet sem biztosít túl sok időt a tétlenkedésre és a vizsgálódásra.
Amikor eléri Armarkhturt, a manó már az első fokokon jár, de könnyedén felemeli őt. A manó csupa csont és bőr, szinte pehelykönnyű, ami bizonyítja, hogy valóban régóta tengődik a kínpadon. Aztán Armarkhturral könnyedén ki tud jutni a láda rejtett kijáratán a felső helyiségbe.
Ukron a szekrénynél kutat, míg a lány mögötte döntést hoz. Hangosan kimondott gondolatait akár hallhatja is. A különböző, furcsa alapanyagok között fürkészve megtalálja a könyvet és benne a lapot. A szekrény tetejéről záporoznak rá a férgek, de látszólag ártalmatlanok, csak undorítóak és zavaróak.
A könyvet eldobja, kérdés, a lapot megtartotta-e, majd elvéve a tőrt az asztalról, maga is követi Nawanthirit és a manót a felső szobába a ládán át.
Amikor mind kiérnek, a fények kialszanak és a lenti helyiség sötétbe borul, csak a padlón hagyott fáklya lobog még gyengén. Csak az egyre termelődő férgek visszataszító zizegése hallatszik lentről. Mire mind felmásznak, a lány ledobott fáklyájának fényét megfojtják a férgek és a sötétség magának követeli odalent mindent. Az üstök tovább termelik a férgeket, kérdés, meddig és mégis mi történik odalent, ha ne adj Eeyr, megtöltik a rendelkezésükre álló teret.
Az ork, Nawanthiri és a manó odafent vannak, Armarkhtur örömmel vegyes félelemmel tekint a földön heverő banya testére.*
- Ti öltétek meg? *Kérdi a kettőst.*
*Nawanthirinek valóban sikerül kiszabadítani a manót, de ahogy tapasztalja, a férgek termelődése az üstökben nem áll meg. Az üstök körül már három ujjnyi vastagon tekergőznek gyomorforgató látvánnyal és egyre több és több lesz belőlük a földön.
A menekülni készülő manó nem sokat teketóriázik, csak fizikai állapota lassítja, ha tehetné, már rég messze lenne. A lány szavaira sem reagál, kiutat keres a létránál. A Nawanthiri zsebébe kerülő üvegcse áttetsző, zselés állagú anyagot tartalmaz. Ahogy átfutja a papírt, természetes, hogy nem talál összefüggést, de a helyzet sem biztosít túl sok időt a tétlenkedésre és a vizsgálódásra.
Amikor eléri Armarkhturt, a manó már az első fokokon jár, de könnyedén felemeli őt. A manó csupa csont és bőr, szinte pehelykönnyű, ami bizonyítja, hogy valóban régóta tengődik a kínpadon. Aztán Armarkhturral könnyedén ki tud jutni a láda rejtett kijáratán a felső helyiségbe.
Ukron a szekrénynél kutat, míg a lány mögötte döntést hoz. Hangosan kimondott gondolatait akár hallhatja is. A különböző, furcsa alapanyagok között fürkészve megtalálja a könyvet és benne a lapot. A szekrény tetejéről záporoznak rá a férgek, de látszólag ártalmatlanok, csak undorítóak és zavaróak.
A könyvet eldobja, kérdés, a lapot megtartotta-e, majd elvéve a tőrt az asztalról, maga is követi Nawanthirit és a manót a felső szobába a ládán át.
Amikor mind kiérnek, a fények kialszanak és a lenti helyiség sötétbe borul, csak a padlón hagyott fáklya lobog még gyengén. Csak az egyre termelődő férgek visszataszító zizegése hallatszik lentről. Mire mind felmásznak, a lány ledobott fáklyájának fényét megfojtják a férgek és a sötétség magának követeli odalent mindent. Az üstök tovább termelik a férgeket, kérdés, meddig és mégis mi történik odalent, ha ne adj Eeyr, megtöltik a rendelkezésükre álló teret.
Az ork, Nawanthiri és a manó odafent vannak, Armarkhtur örömmel vegyes félelemmel tekint a földön heverő banya testére.*
- Ti öltétek meg? *Kérdi a kettőst.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-14 20:13:04
Üzenet elküldve: 2020-08-14 20:13:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Enyhe önelégedettséggel konstatálja a kitépett ajtónak a zsinórját kezében. Legalább ezt még meg tudta ma csinálni, nyugalommal fekszik le. Ha egyáltalán lesz még rá lehetősége.
Durván félresöpörve a különféle bájitalok hozzávalóinak látszó rovarrészeket, nagy markai egymás után kapják ki a könyveket. Nem tudva, mit tévén velük, egy haszontalan átlapozás után hanyagul el is hajítja őket, míg az egyiknél szemét szúrja egy agyonhasznált, kilógó oldal. Találván egy nyomot, azon példánnyal el is hagyja a szekrényt, miközben el-elhajolgat a lassan fejére potyogó férgek útjából, ugyanis az élősködők termelődése még továbbra sem látszódott abbahagyódni.
Megkönnyebbülten veszi észre, hogy a manó valóban szabad, bár ő maga nem tudja megállapítani, hogy mitől és mikor történt ez. Nawanthiri trükkjének tudatja ezt, aki mellette tanulmányozza a talált ábrákat. Annyit még ki tud találni belőlük, hogy a jelek különféle mechanizmusokat tükröznek, ha más miatt nem is, akkor abból, hogy az első sor ábrái tökéletesen azonosak az első láda csapdájával, nevezetesen a férgekkel. Hogy ez mind külön csapdák része e, mint az üstökből látszólag végtelenségig teremtődő paraziták, arról már fogalma sincs, ahogy kedve sincs kideríteni. Társa rövid szavakkal egyet is ért vele.
Pórul járt testvéreihez hasonlóan eldobja a könyvet; ők ketten nem fogják már egy minden bizonnyal nem élők közötti boszorkány bájitalreceptjeinek hasznát venni. Pár hosszú lépéssel még a ládás asztalhoz siet, hogy az oda letett tőrt erszényébe vágja, majd a szabad Armakhturt és a vasgyúró lányt követve sietve felmászik a létrán, lehetőleg örökké itt hagyva ezt az átkozott pincét.*
*Enyhe önelégedettséggel konstatálja a kitépett ajtónak a zsinórját kezében. Legalább ezt még meg tudta ma csinálni, nyugalommal fekszik le. Ha egyáltalán lesz még rá lehetősége.
Durván félresöpörve a különféle bájitalok hozzávalóinak látszó rovarrészeket, nagy markai egymás után kapják ki a könyveket. Nem tudva, mit tévén velük, egy haszontalan átlapozás után hanyagul el is hajítja őket, míg az egyiknél szemét szúrja egy agyonhasznált, kilógó oldal. Találván egy nyomot, azon példánnyal el is hagyja a szekrényt, miközben el-elhajolgat a lassan fejére potyogó férgek útjából, ugyanis az élősködők termelődése még továbbra sem látszódott abbahagyódni.
Megkönnyebbülten veszi észre, hogy a manó valóban szabad, bár ő maga nem tudja megállapítani, hogy mitől és mikor történt ez. Nawanthiri trükkjének tudatja ezt, aki mellette tanulmányozza a talált ábrákat. Annyit még ki tud találni belőlük, hogy a jelek különféle mechanizmusokat tükröznek, ha más miatt nem is, akkor abból, hogy az első sor ábrái tökéletesen azonosak az első láda csapdájával, nevezetesen a férgekkel. Hogy ez mind külön csapdák része e, mint az üstökből látszólag végtelenségig teremtődő paraziták, arról már fogalma sincs, ahogy kedve sincs kideríteni. Társa rövid szavakkal egyet is ért vele.
Pórul járt testvéreihez hasonlóan eldobja a könyvet; ők ketten nem fogják már egy minden bizonnyal nem élők közötti boszorkány bájitalreceptjeinek hasznát venni. Pár hosszú lépéssel még a ládás asztalhoz siet, hogy az oda letett tőrt erszényébe vágja, majd a szabad Armakhturt és a vasgyúró lányt követve sietve felmászik a létrán, lehetőleg örökké itt hagyva ezt az átkozott pincét.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-14 11:46:37
Üzenet elküldve: 2020-08-14 11:46:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Kissé aggasztja az út az ingoványos területen keresztül, különösen azután, hogy útitársuk majdhogynem odaveszett mocsárban. Minden idegszálát megfeszítve figyeli az előtte elterülő talajt, és mielőtt teljes testsúlyával ránehezedne igyekszik felmérni, hogy mennyire stabil és járható. Ennek hála természetesen jóval tovább tart az út, és kellőképpen ki is merül szellemileg, illetve fizikálisan is, ha nem lett volna elég fáradt már egyébként is. Elég hosszú utat tettek meg, és bár nem mondaná, hogy eredménytelenül, most mégis örül, hogy elérkeztek kalandjuk végéhez és rövidesen visszatérhet otthonába.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-14 05:40:43
Üzenet elküldve: 2020-08-14 05:40:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*A féregözönt nem tudja megállítani, de a ládát és Armarkhtur bilincseit sikerül kinyitnia. A ládában levő üveg tartalmát nem sok ideje van vizsgálgatni: csak megnézi milyen színű, aztán zsebre vágja.*
- Nem mondod...? *szalad ki a száján őszinte meglepetésében, amikor Ukrom közli vele, hogy ismeri a betűket. A szerzetesek egyetlen literátus orkról sem meséltek neki, pláne nem olyanról, aki pallost is forgat mellé.*
~Lehet, hogy verseket is ír?~
*Villan át az agyán, miközben a vonatkozó ork ma este már a második ajtót töri darabokra. Nawanthiri a kunyhó ajtajánál is csodálattal adózott a hozzáértésnek, amivel a szürkebőrű leküzdi a nyílászárókat, de így a másodiknál már be kell vallania magának, hogy...*
~...ezt bármeddig el tudnám nézni!~
- Várj meg! *szól oda a menekülni próbáló manónak* Mindjárt felviszlek!
*Na de előbb a szekrény. A lány rábízza Ukromra a kutakodást, csak próbál a válla mellett leskelődni. Érdekes módon az ork talál is egy rajzot.*
- Végtelen kukac, halál, halál, karmok a falból, na jól van menjünk innen...
*Mormogja maga elé, de mivel ott van közvetlenül mellette, a zsoldos alighanem az egész okfejtést hallja. Közben meg gyűlnek a férgek.
Nawanthiri elslisszol Ukrom mögött, kikerüli a földön valószínűleg még mindig égő fáklyát, és finoman felveszi Armarkhturt, hogy a manó át tudja ölelni a nyakát, a fejét meg a vállára tehesse. Még egyszer körbepillant a laboratóriumon, aztán baljával Armarkhturt tartva felmászik a kunyhóba.*
*A féregözönt nem tudja megállítani, de a ládát és Armarkhtur bilincseit sikerül kinyitnia. A ládában levő üveg tartalmát nem sok ideje van vizsgálgatni: csak megnézi milyen színű, aztán zsebre vágja.*
- Nem mondod...? *szalad ki a száján őszinte meglepetésében, amikor Ukrom közli vele, hogy ismeri a betűket. A szerzetesek egyetlen literátus orkról sem meséltek neki, pláne nem olyanról, aki pallost is forgat mellé.*
~Lehet, hogy verseket is ír?~
*Villan át az agyán, miközben a vonatkozó ork ma este már a második ajtót töri darabokra. Nawanthiri a kunyhó ajtajánál is csodálattal adózott a hozzáértésnek, amivel a szürkebőrű leküzdi a nyílászárókat, de így a másodiknál már be kell vallania magának, hogy...*
~...ezt bármeddig el tudnám nézni!~
- Várj meg! *szól oda a menekülni próbáló manónak* Mindjárt felviszlek!
*Na de előbb a szekrény. A lány rábízza Ukromra a kutakodást, csak próbál a válla mellett leskelődni. Érdekes módon az ork talál is egy rajzot.*
- Végtelen kukac, halál, halál, karmok a falból, na jól van menjünk innen...
*Mormogja maga elé, de mivel ott van közvetlenül mellette, a zsoldos alighanem az egész okfejtést hallja. Közben meg gyűlnek a férgek.
Nawanthiri elslisszol Ukrom mögött, kikerüli a földön valószínűleg még mindig égő fáklyát, és finoman felveszi Armarkhturt, hogy a manó át tudja ölelni a nyakát, a fejét meg a vállára tehesse. Még egyszer körbepillant a laboratóriumon, aztán baljával Armarkhturt tartva felmászik a kunyhóba.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-13 13:45:53
Üzenet elküldve: 2020-08-13 13:45:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Otthon Zarándokoknak//
*Amikor Nawanthiri észleli a változást és meghallja a zizegést, már későnek tűnik visszaállítani a kulcsot az eredeti állapotába. Az üstökben a férgek termelődése nem áll meg, hanem ugyanúgy folytatódik. Az üstök alatt már ujjnyi vastagon tekeregnek a különös állatok. Látszólag ártalmatlanok, de ha ilyen ütemben folynak ki az üstökből, akkor nem túl hosszú idő alatt akár a szobát is megtelíthetik.
Az első láda fedele felnyílik és feltárja tartalmát. Egy kis üveg van benne, valamilyen áttetsző, sűrű folyadékkal, gondosan ledugaszolva és viaszolva. Amikor pedig Nawanthiri a másik irányba fordítja el a kulcsot, a kínpadon fekvő manó csuklóján a bilincsek felpattannak, szabaddá téve Armarkhturt. A manó azonnal igyekszik lefordulni a padról, de a lábai összecsuklanak alatta és térdre esik a kínpad mellett.*
- Szabad vagyok! Végre! *Nyikorogja örömkönnyekkel teli szemekkel.*
- Az ingoványon át tartottam hazafelé, amikor elkapott az a szipirtyó és azóta kínzott és párolt le belőlem a löttyeihez. *Göbül le a szája Armarkhturnak és állásba tornássza magát a pad szélébe kapaszkodva.*
- Menjünk innen, meneküljünk. *Pillant a folyamatosan termelődő férgek felé ijedt szemekkel.
Ukronnak valóban nem sikerül felemelnie az üstöket, a banya valóban mindenre gondolt. A kulcsok a koponyában maradtak, hisz azok a különös eszköz részei, nem olyanok, mint a közönséges kulcsok és zárak. A csapda felismerése is helyesnek bizonyul, a rejtett szoba tulajdonosa biztosan nem szerette volna, ha a távollétében ellopják féltve őrzött titkait és dolgait.
A szekrényhez lépve az ork szinte letépi az ajtaját, ahogy felrántja, félig a zsanérján lógva marad a kezében az ajtó. Ezt a banya nem őrizte annyira, mint a ládák tartalmát.
A szekrényben fiolák, tégelyek állnak takaros rendben, bennük valamiféle növényi részek, szárítva vagy olajba áztatva. Bogárrészeknek tűnő porított és vágott dolgok és pár könyv. Az egyik, láthatóan sokat használt könyvben, egy rojtos szélű lapot találhat, ami választ adhat a keresett kérdésre a ládákkal kapcsolatban. A lapon, nagy meglepetésre, tényleg egy kézzel rajzolt, meglehetősen zavaros információkat találhatnak.
A manó óvatosan, remegő térdekkel a létra felé kezd araszolni.*
- Menjünk, mielőtt még késő lenne. *Nyöszörgi, majd ha nem állítják meg, akkor fel is mászna a létrán, hogy elmeneküljön börtönéből.*
*Amikor Nawanthiri észleli a változást és meghallja a zizegést, már későnek tűnik visszaállítani a kulcsot az eredeti állapotába. Az üstökben a férgek termelődése nem áll meg, hanem ugyanúgy folytatódik. Az üstök alatt már ujjnyi vastagon tekeregnek a különös állatok. Látszólag ártalmatlanok, de ha ilyen ütemben folynak ki az üstökből, akkor nem túl hosszú idő alatt akár a szobát is megtelíthetik.
Az első láda fedele felnyílik és feltárja tartalmát. Egy kis üveg van benne, valamilyen áttetsző, sűrű folyadékkal, gondosan ledugaszolva és viaszolva. Amikor pedig Nawanthiri a másik irányba fordítja el a kulcsot, a kínpadon fekvő manó csuklóján a bilincsek felpattannak, szabaddá téve Armarkhturt. A manó azonnal igyekszik lefordulni a padról, de a lábai összecsuklanak alatta és térdre esik a kínpad mellett.*
- Szabad vagyok! Végre! *Nyikorogja örömkönnyekkel teli szemekkel.*
- Az ingoványon át tartottam hazafelé, amikor elkapott az a szipirtyó és azóta kínzott és párolt le belőlem a löttyeihez. *Göbül le a szája Armarkhturnak és állásba tornássza magát a pad szélébe kapaszkodva.*
- Menjünk innen, meneküljünk. *Pillant a folyamatosan termelődő férgek felé ijedt szemekkel.
Ukronnak valóban nem sikerül felemelnie az üstöket, a banya valóban mindenre gondolt. A kulcsok a koponyában maradtak, hisz azok a különös eszköz részei, nem olyanok, mint a közönséges kulcsok és zárak. A csapda felismerése is helyesnek bizonyul, a rejtett szoba tulajdonosa biztosan nem szerette volna, ha a távollétében ellopják féltve őrzött titkait és dolgait.
A szekrényhez lépve az ork szinte letépi az ajtaját, ahogy felrántja, félig a zsanérján lógva marad a kezében az ajtó. Ezt a banya nem őrizte annyira, mint a ládák tartalmát.
A szekrényben fiolák, tégelyek állnak takaros rendben, bennük valamiféle növényi részek, szárítva vagy olajba áztatva. Bogárrészeknek tűnő porított és vágott dolgok és pár könyv. Az egyik, láthatóan sokat használt könyvben, egy rojtos szélű lapot találhat, ami választ adhat a keresett kérdésre a ládákkal kapcsolatban. A lapon, nagy meglepetésre, tényleg egy kézzel rajzolt, meglehetősen zavaros információkat találhatnak.
A manó óvatosan, remegő térdekkel a létra felé kezd araszolni.*
- Menjünk, mielőtt még késő lenne. *Nyöszörgi, majd ha nem állítják meg, akkor fel is mászna a létrán, hogy elmeneküljön börtönéből.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-12 07:47:11
Üzenet elküldve: 2020-08-12 07:47:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*Gonoszul mosolyodik el arra, hogy a kormos csak a modora miatt él. Meglehet, hogy vannak, akiknek bejön az effajta behízelgő stílus, de Alyonak nem. Sőt viszket tőle a tenyere. Egy gondolatot szentel Kagan Thargodarnak, aki bárkivel kedélyesen elcsevegett, de onnan lehetett tudni, hogy vihar készül, hogy átment ebbe a modorosságba, azután a beszélgető partnere általában hamar meghalt. Laor miatt már csak a szemét forgatja, Alyo halállistája pedig egyre hosszabbodik. Őneki a Szellemjáró ölebe ne dumáljon! Tiszta szerencse, hogy végre elindulnak, bár egyesek továbbra sem bírják ki, hogy ne pofázzanak.*
- Bla-bla-bla.
*Jobb kezével imitálja is a feszt be nem álló kacsacsőrt. Elege van a felesleges szájtépésből, essenek már túl ezen az egész szarságon, hogy megtérhessen őseihez, vagy hazamehessen. Jelenleg mondjuk inkább vágyik az őseire, még Syouddal is szívesebben időzne, mint ezzel a bandával. A szellemek között talán Aoneer is ott vár majd rá. Jó lenne újraegyesülni vele. Ez a gondolat mosolyt csal az arcára, éppen csak nem ugrándozik, mint egy bakfis, mindenesetre a néma menetelés közben is látható, hogy kitörően jókedvű. Legalábbis addig a pontig, míg ott nincs előttük az a gyerek. Ha őszinte akar lenni, hát gyűlöli a gyerekeket, bár az ekkorát nem annyira, mint a folyton visító csecsszopókat, de ahhoz éppen eléggé, hogy kérdezés nélkül belelőjön, ha nem tetszik neki a viselkedése. Márpedig nem tetszik. És határozottan nem érti, hogy Laor miért megy le a gyerek szintjére, amikor nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszély az a pulya, meg az vagy azok, akinek vagy akiknek hátraszólt. Persze az is lehet, hogy valóban csak egy gyerek, de az eddigi tapasztalatok alapján erre kevés az esély. Íja lövésre kész, ha úgy alakul, nem fog teketóriázni és szívfájdalom nélkül lelövi a kölyköt.*
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*Gonoszul mosolyodik el arra, hogy a kormos csak a modora miatt él. Meglehet, hogy vannak, akiknek bejön az effajta behízelgő stílus, de Alyonak nem. Sőt viszket tőle a tenyere. Egy gondolatot szentel Kagan Thargodarnak, aki bárkivel kedélyesen elcsevegett, de onnan lehetett tudni, hogy vihar készül, hogy átment ebbe a modorosságba, azután a beszélgető partnere általában hamar meghalt. Laor miatt már csak a szemét forgatja, Alyo halállistája pedig egyre hosszabbodik. Őneki a Szellemjáró ölebe ne dumáljon! Tiszta szerencse, hogy végre elindulnak, bár egyesek továbbra sem bírják ki, hogy ne pofázzanak.*
- Bla-bla-bla.
*Jobb kezével imitálja is a feszt be nem álló kacsacsőrt. Elege van a felesleges szájtépésből, essenek már túl ezen az egész szarságon, hogy megtérhessen őseihez, vagy hazamehessen. Jelenleg mondjuk inkább vágyik az őseire, még Syouddal is szívesebben időzne, mint ezzel a bandával. A szellemek között talán Aoneer is ott vár majd rá. Jó lenne újraegyesülni vele. Ez a gondolat mosolyt csal az arcára, éppen csak nem ugrándozik, mint egy bakfis, mindenesetre a néma menetelés közben is látható, hogy kitörően jókedvű. Legalábbis addig a pontig, míg ott nincs előttük az a gyerek. Ha őszinte akar lenni, hát gyűlöli a gyerekeket, bár az ekkorát nem annyira, mint a folyton visító csecsszopókat, de ahhoz éppen eléggé, hogy kérdezés nélkül belelőjön, ha nem tetszik neki a viselkedése. Márpedig nem tetszik. És határozottan nem érti, hogy Laor miért megy le a gyerek szintjére, amikor nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszély az a pulya, meg az vagy azok, akinek vagy akiknek hátraszólt. Persze az is lehet, hogy valóban csak egy gyerek, de az eddigi tapasztalatok alapján erre kevés az esély. Íja lövésre kész, ha úgy alakul, nem fog teketóriázni és szívfájdalom nélkül lelövi a kölyköt.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-11 10:24:15
Üzenet elküldve: 2020-08-11 10:24:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Meg sem lepődik, ahogy minden testi erejét beletéve sem tudja megmozdítani a szekrény tetején nyugvó üstöt. A "láda" után ez már csak egy kellemetlen pofon számára. Hanem mikor egy kis egyensúlyt összegyűjtve lábujjhegyre emelkedik, és a szekrény tetejét segítő támasznak használva sikerül belekukkantania a közhíres boszorkányeszköz aljába, elégedetlenül konstatálja, hogy még az is üres. Hangosan csattog bakancsa, ahogy újra teljes talppal egyensúlyozik, majd elvégzi a szoba további részének felderítését is. A seprőkön lévő rúnákat természetesen nem érti, de a friss nyomtól magabiztosabban társa felé rakja őket, az asztalnak támasztva. Nawanthirihez visszatérve éppen elújságolná eredménytelenségét, amikor észreveszi kezében a koponyából kivett egyik kulcsot. Kérdezne is róla, mikor társa tekintetét követve ő is megszemléli a zizegő hang forrását. Káromkodik is hozzá egyet.*
- Tehát ez be van csapdázva. Nagyszerű. *A több irányból jövő hang azonossága miatt megállapítja, hogy a többi üstben is teremtődnek férgek, ráadásul rémületes tempóban.* - Ez a némber mindenre gondolt. *Legszívesebben ellenkezve megállítaná a lányt, mikor amaz megint a kulccsal kezdene ügyködni, csakhogy ennél jobb ötletük nincsen. Legalábbis azt hiszi, amíg a manó nem tájékoztatja a szekrényről. Kis híján homlokára csap, és társát azonnal faképnél hagyva ahhoz is siet, még csak egy undorodott pillantást sem véve az üstökre, és azok tartalmára. A hangok eleget mondanak, nem fognak azonnal elfogyni.
Odaérve megpróbálja tiszta erejéből felrántani a kis ajtókat, nem törődve azzal, ha véletlenül kis is tépi őket. Magában rimánkodik, hogy ezt legalább ne védje semmi. ha esetleg üvegből lennének a belsejük, és nem nyílnának normálisan, akkor megpróbálja kiütni őket. Ha az alternatívára szükséges kényszerülnie, és sikerrel is jár, akkor szilánkostul, valószínűleg csúnyán megsebzett kezekkel belülről próbálja kinyitni a szekrényt. Akár ki is veszi a könyveket a keletkezett lyukon, ha szükséges. Mindeközben természetesen nem felejt el válaszolni Nawanthiri kérdésére sem.*
- Igen. De nem rúnákat. *Morogja. Őfelé kevés ork részesedett ezen alap oktatásból, és még kevesebb hajlott rá önszántából. De még azok sem foglalkoztak bármi varázslattal kapcsolatos ágakkal, mivel sosem volt rá se szükségük, se érdeklődésük.
Igyekszik belelapozni a talált könyvekbe, mielőtt átvinné őket az asztalhoz. Kézzel rajzolt használati utasítást nem remél találni benne, de hátha. Még Armarkhturnak is megmutatja az ígéretesebbnek tűnő példányok tartalmait, kis híján a szerencsétlen csonthalmaz szemüregeibe feltolva őket. Nem tervezik férgekben megfulladni, úgyhogy nem nincsen jó hangulatban.*
*Meg sem lepődik, ahogy minden testi erejét beletéve sem tudja megmozdítani a szekrény tetején nyugvó üstöt. A "láda" után ez már csak egy kellemetlen pofon számára. Hanem mikor egy kis egyensúlyt összegyűjtve lábujjhegyre emelkedik, és a szekrény tetejét segítő támasznak használva sikerül belekukkantania a közhíres boszorkányeszköz aljába, elégedetlenül konstatálja, hogy még az is üres. Hangosan csattog bakancsa, ahogy újra teljes talppal egyensúlyozik, majd elvégzi a szoba további részének felderítését is. A seprőkön lévő rúnákat természetesen nem érti, de a friss nyomtól magabiztosabban társa felé rakja őket, az asztalnak támasztva. Nawanthirihez visszatérve éppen elújságolná eredménytelenségét, amikor észreveszi kezében a koponyából kivett egyik kulcsot. Kérdezne is róla, mikor társa tekintetét követve ő is megszemléli a zizegő hang forrását. Káromkodik is hozzá egyet.*
- Tehát ez be van csapdázva. Nagyszerű. *A több irányból jövő hang azonossága miatt megállapítja, hogy a többi üstben is teremtődnek férgek, ráadásul rémületes tempóban.* - Ez a némber mindenre gondolt. *Legszívesebben ellenkezve megállítaná a lányt, mikor amaz megint a kulccsal kezdene ügyködni, csakhogy ennél jobb ötletük nincsen. Legalábbis azt hiszi, amíg a manó nem tájékoztatja a szekrényről. Kis híján homlokára csap, és társát azonnal faképnél hagyva ahhoz is siet, még csak egy undorodott pillantást sem véve az üstökre, és azok tartalmára. A hangok eleget mondanak, nem fognak azonnal elfogyni.
Odaérve megpróbálja tiszta erejéből felrántani a kis ajtókat, nem törődve azzal, ha véletlenül kis is tépi őket. Magában rimánkodik, hogy ezt legalább ne védje semmi. ha esetleg üvegből lennének a belsejük, és nem nyílnának normálisan, akkor megpróbálja kiütni őket. Ha az alternatívára szükséges kényszerülnie, és sikerrel is jár, akkor szilánkostul, valószínűleg csúnyán megsebzett kezekkel belülről próbálja kinyitni a szekrényt. Akár ki is veszi a könyveket a keletkezett lyukon, ha szükséges. Mindeközben természetesen nem felejt el válaszolni Nawanthiri kérdésére sem.*
- Igen. De nem rúnákat. *Morogja. Őfelé kevés ork részesedett ezen alap oktatásból, és még kevesebb hajlott rá önszántából. De még azok sem foglalkoztak bármi varázslattal kapcsolatos ágakkal, mivel sosem volt rá se szükségük, se érdeklődésük.
Igyekszik belelapozni a talált könyvekbe, mielőtt átvinné őket az asztalhoz. Kézzel rajzolt használati utasítást nem remél találni benne, de hátha. Még Armarkhturnak is megmutatja az ígéretesebbnek tűnő példányok tartalmait, kis híján a szerencsétlen csonthalmaz szemüregeibe feltolva őket. Nem tervezik férgekben megfulladni, úgyhogy nem nincsen jó hangulatban.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-09 21:12:19
Üzenet elküldve: 2020-08-09 21:12:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Amikor elforgatja a kulcsot, pillantása rögtön a ládán felizzó jelekre, majd felizzó üstökre ugrik.*
~Ez a fura hang meg mi lehet...~
*Merthogy a zizegést nem tudja hova tenni. Belenéz a létrával szemközti falnál álló üstbe, és mire az arcán végigfutna az undor árnyéka, már újra a koponyánál terem. Épp azon van, hogy visszaállítja a kulcsot az eredeti pozíciójába, mikor eszébe jut valami. Sarkon fordul, és megpróbálja kinyitni azt a ládát, amin felizzottak a varázsjelek. Akár sikerrel jár, akár nem, a kulcsot ezt követően vissza fogja állítani az eredeti helyzetébe. Ha ki tudta nyitni a ládát, meg is nézi, mi van benne. Ha pedig a láda zárva maradt, megint elfordítja az első kulcsot, de most a másik irányba.
Ukrom ezalatt olyan módszeresen áll neki a labor átkutatásának, aminek láttán még egy wegtoreni finánc is elégedetten csettintene a nyelvével. A lánynak feltűnik, hogy a zsoldos nem tudja megmozdítani az üstöket, ugyanakkor némi aggodalommal várja, mit fog szólni a szürkebőrű a semmiből előzurnyogó férgeken. Nawanthirinek halványan dereng valami arról, hogy mintha az ork konyhaművészet egyik különlegessége volna a rohasztott lóagyvelő, szóval még akár jól is elsülhet a dolog, de azért mérget nem inna rá. A kulcs visszaállítása után a lány is megpróbálja felemelni azt az üstöt, amibe az előbb belenézett, hátha csak akkor van a helyhez kötve, ha varázslat hatása alatt áll.*
- Te tudsz olvasni, Ukrom? *kérdezi hamiskás mosollyal, mikor a manó elárulja, hogy a szekrényben lesznek a banya könyvei. Van egy olyan érzése, hogy a vajákosok nem képeskönyvekben őrzik a tudományukat. És Armarkhtur válaszai alapján egy olyan érzése is van, hogy a manó nem csak pár órát töltött a banya társaságában.*
- Szóval hogyan is kerültél te ide? *teszi fel újra a manónak a kérdést olyasmi elnéző hangon, mintha egy torkos gyerekből próbálná kiszedni, hogy az összes mákos rétest elpusztította-e, vagy azért néhányat eldugott holnapra is.*
*Amikor elforgatja a kulcsot, pillantása rögtön a ládán felizzó jelekre, majd felizzó üstökre ugrik.*
~Ez a fura hang meg mi lehet...~
*Merthogy a zizegést nem tudja hova tenni. Belenéz a létrával szemközti falnál álló üstbe, és mire az arcán végigfutna az undor árnyéka, már újra a koponyánál terem. Épp azon van, hogy visszaállítja a kulcsot az eredeti pozíciójába, mikor eszébe jut valami. Sarkon fordul, és megpróbálja kinyitni azt a ládát, amin felizzottak a varázsjelek. Akár sikerrel jár, akár nem, a kulcsot ezt követően vissza fogja állítani az eredeti helyzetébe. Ha ki tudta nyitni a ládát, meg is nézi, mi van benne. Ha pedig a láda zárva maradt, megint elfordítja az első kulcsot, de most a másik irányba.
Ukrom ezalatt olyan módszeresen áll neki a labor átkutatásának, aminek láttán még egy wegtoreni finánc is elégedetten csettintene a nyelvével. A lánynak feltűnik, hogy a zsoldos nem tudja megmozdítani az üstöket, ugyanakkor némi aggodalommal várja, mit fog szólni a szürkebőrű a semmiből előzurnyogó férgeken. Nawanthirinek halványan dereng valami arról, hogy mintha az ork konyhaművészet egyik különlegessége volna a rohasztott lóagyvelő, szóval még akár jól is elsülhet a dolog, de azért mérget nem inna rá. A kulcs visszaállítása után a lány is megpróbálja felemelni azt az üstöt, amibe az előbb belenézett, hátha csak akkor van a helyhez kötve, ha varázslat hatása alatt áll.*
- Te tudsz olvasni, Ukrom? *kérdezi hamiskás mosollyal, mikor a manó elárulja, hogy a szekrényben lesznek a banya könyvei. Van egy olyan érzése, hogy a vajákosok nem képeskönyvekben őrzik a tudományukat. És Armarkhtur válaszai alapján egy olyan érzése is van, hogy a manó nem csak pár órát töltött a banya társaságában.*
- Szóval hogyan is kerültél te ide? *teszi fel újra a manónak a kérdést olyasmi elnéző hangon, mintha egy torkos gyerekből próbálná kiszedni, hogy az összes mákos rétest elpusztította-e, vagy azért néhányat eldugott holnapra is.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:04:24
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:04:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Otthon Zarándokoknak//
*A varázslóknál sosem tudni, melyik véset mit jelent és milyen hatást rejt. Bár a kulcsokon lévők nem egyeznek a bilincsen lévőkkel, de lehet, hogy mégis összefüggnek. Ha pedig nem, akkor vajon mit "nyithatnak" azok a kulcsok és mi végre lehetnek ott. Megannyi kérdés, kevés válasz, amelyeket fel kell deríteni vagy ki kell talán találni.
Nawanthiri kérdésére a manó elkínzott arccal felnéz rá fektéből.*
- Elolvasni nem tudom, de van valami összefüggés, mert mindig a koponyához megy, hogy kinyissa az egyik vagy másik ládát. Aztán motyogott valamit, aztán olykor hallottam károgást, kuruttyolást. *Válaszol Armarkhtur halkan, talán kezdi felfogni, hogy tényleg meg tud majd szabadulni a banya fogságából.
Amikor viszont Nawanthiri elfordítja az első kulcsot, sóhaj szerű hangot hallat a koponya, de semmi nem távozik belőle, legalábbis semmi erre utaló nem történik. A legszélső, a létra oldala felőli első ládán felizzanak a jelek és a három üst megremeg a titkos helyiségben. Zöldes derengés fut el a felületükön és az eddig üres üstök felől halk, zizegésszerű hang hallatszik. Ha bárki belepillantana, akkor látná, hogy alkarnyi férgekkel kezdenek el telítődni az üstök. Látszólag ártalmatlannak tűnnek, csak hernyózó mozgással tekeregnek és láthatóan egyre több és több jelenik meg, mintha a semmiből kerülnének elő és félő, hogy kis idő múlva mindegyik üst megtelítődhet tőlük. Kérdés, hogy akkor megáll-e a termelődés vagy átbukva az üst peremén elöntik a szobát.
Nawanthiri így nem biztos, hogy felteszi a kérdéseit, de ha mégis a manó ijedten kapkodó tekintettel válaszol.*
- Nincs mindig idelent, csak, ha kotyvaszt valamit, hogy bekapcsolja a gépet. *Int fejével a "lepárló" felé a kínpad mellett.*
- Abban a szekrényben vannak könyvek, ott bent! *Szegezi szemét a létra mellett álló bútorra.
A visszatérő ork még a férgek megjelenése előtt vizsgálja meg szemmel a szobát. Kérdés, hogy ki tudná-e vinni a manóval együtt a kínpadot. Masszív bútornak tetszik.
Ukron az egyik üsthöz menve láthatja is Nawanthiri koponyánál való ügyködése után, hogy a férgek valóban a semmiből jelennek meg az üstben és lassan kezdik telíteni. Az üst nem mozdítható, legalábbis úgy tűnik, valami varázs tarthatja a helyén, mert bár fizikailag képes volna megemelni még a nagyobbakat is, mégsem sikerül.
A seprűk pedig hétköznapinak tűnnek, bár a nyelükön mindnek van egy-egy varázsjel. Ám a seprűk lestrapáltnak tűnnek, mintha nem tartanák nagy becsben őket. Kissé pókhálósan, porosan pihennek a sarokban a szekrény mellett.
Az üstök lassan megtelnek az alkarnyi férgekkel és valóban átbuknak a peremen és a földre, a szekrény tetejére hullanak és tekergőzve fetrengenek.*
*A varázslóknál sosem tudni, melyik véset mit jelent és milyen hatást rejt. Bár a kulcsokon lévők nem egyeznek a bilincsen lévőkkel, de lehet, hogy mégis összefüggnek. Ha pedig nem, akkor vajon mit "nyithatnak" azok a kulcsok és mi végre lehetnek ott. Megannyi kérdés, kevés válasz, amelyeket fel kell deríteni vagy ki kell talán találni.
Nawanthiri kérdésére a manó elkínzott arccal felnéz rá fektéből.*
- Elolvasni nem tudom, de van valami összefüggés, mert mindig a koponyához megy, hogy kinyissa az egyik vagy másik ládát. Aztán motyogott valamit, aztán olykor hallottam károgást, kuruttyolást. *Válaszol Armarkhtur halkan, talán kezdi felfogni, hogy tényleg meg tud majd szabadulni a banya fogságából.
Amikor viszont Nawanthiri elfordítja az első kulcsot, sóhaj szerű hangot hallat a koponya, de semmi nem távozik belőle, legalábbis semmi erre utaló nem történik. A legszélső, a létra oldala felőli első ládán felizzanak a jelek és a három üst megremeg a titkos helyiségben. Zöldes derengés fut el a felületükön és az eddig üres üstök felől halk, zizegésszerű hang hallatszik. Ha bárki belepillantana, akkor látná, hogy alkarnyi férgekkel kezdenek el telítődni az üstök. Látszólag ártalmatlannak tűnnek, csak hernyózó mozgással tekeregnek és láthatóan egyre több és több jelenik meg, mintha a semmiből kerülnének elő és félő, hogy kis idő múlva mindegyik üst megtelítődhet tőlük. Kérdés, hogy akkor megáll-e a termelődés vagy átbukva az üst peremén elöntik a szobát.
Nawanthiri így nem biztos, hogy felteszi a kérdéseit, de ha mégis a manó ijedten kapkodó tekintettel válaszol.*
- Nincs mindig idelent, csak, ha kotyvaszt valamit, hogy bekapcsolja a gépet. *Int fejével a "lepárló" felé a kínpad mellett.*
- Abban a szekrényben vannak könyvek, ott bent! *Szegezi szemét a létra mellett álló bútorra.
A visszatérő ork még a férgek megjelenése előtt vizsgálja meg szemmel a szobát. Kérdés, hogy ki tudná-e vinni a manóval együtt a kínpadot. Masszív bútornak tetszik.
Ukron az egyik üsthöz menve láthatja is Nawanthiri koponyánál való ügyködése után, hogy a férgek valóban a semmiből jelennek meg az üstben és lassan kezdik telíteni. Az üst nem mozdítható, legalábbis úgy tűnik, valami varázs tarthatja a helyén, mert bár fizikailag képes volna megemelni még a nagyobbakat is, mégsem sikerül.
A seprűk pedig hétköznapinak tűnnek, bár a nyelükön mindnek van egy-egy varázsjel. Ám a seprűk lestrapáltnak tűnnek, mintha nem tartanák nagy becsben őket. Kissé pókhálósan, porosan pihennek a sarokban a szekrény mellett.
Az üstök lassan megtelnek az alkarnyi férgekkel és valóban átbuknak a peremen és a földre, a szekrény tetejére hullanak és tekergőzve fetrengenek.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-03 19:00:50
Üzenet elküldve: 2020-08-03 19:00:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*Mintha nem is némi civódás lett volna, olyan barátságosan mosolyog Frandr felé. Nem válaszol, csak magában kér elnézést a szakállas harcostól amiért segítségére sietett amikor úgy látszott, hogy szüksége van rá, és egyben megfogadja, hogy ezt a hibát többet nem követi el.*
- Elhallgass!
*Ez már a harciaskodó Alyonak szól, ugyanolyan szelíd mosollyal, de ahogy az előbb, úgy most is tesz egy fogadalmat. Ha ezt túlélik, úgy elveri a félvért, hogy nagybőgőnek nézi az eget. Abból talán tanul. És ha már itt tart, talán a mélységit is helyreteheti pár keresetlen szóval. Végighallgatja Quantall okfejtését, a végén bólint egyet és nyitja a száját. Aztán becsukja.*
- Talán igazad van. *szólal meg végül, elhúzva a száját és Frandr felé fordul* Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy amíg harcra nem kerül sor, azokra hallgatunk akiknek pallérozottabb az elméje. Alighanem jobban átlátják az összefüggéseket, mint mi, kevésbé vezérlik őket az indulataik vagy a szeszélyeik.
*Annál is inkább úgy érzi, hogy ezt meg kell osztania a másik tharggal, mert Quantall nem veti el egy az egyben azt a teóriát, hogy az álmoknak itt és most igenis van jelentőségük. Ez pedig még a hasznára válhat. Közben Riri szavai is eljutnak a füléhez, de csak azután tud sort keríteni a tündérre, hogy Krestvir már két szóban elmondta azt amit ő is akart. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy meg ne szólaljon.*
- Hallottál már Cormyth-ről, Eeyr egy kevésbé ismert félistenéről? *hunyorít a tündérre* Nem lep meg, ha nem. Nem örvend nagy népszerűségnek, még hívei körében sem. Egy felmagasztosult elf, ha a legendájának hinni lehet és mellékneve - amit Eeyr követői között azért istenkáromlás használni - jól körülírja személyiségét: a siránkozó. Úgy tartják, hogy akkoriban élt amikor istennője kinyilvánította hatalmát és első követői közé tartozott. Akkoriban nem volt a hosszú élet záloga egy új istent követni és Cormyth úgy értelmezte Eeyr egyik tanítását, hogy istene azt várja el tőle, hogy feláldozza magát társaiért. Ezért valahányszor szorult helyzetbe kerültek, készült a mártíromságra és elkínzott arccal közölte a többiekkel, hogy hagyják őt hátra martaléknak, hogy egérutat nyerhessenek. Persze mindig kirángatták a slamasztikából, amibe egy idő után már azért kerültek, mert Cormyth Eeyrnek tetsző halált kívánt halni. Nem adatott meg neki. Egy nap ráomlott az árnyékszék, és... az persze soha nem derült ki, hogy a deszkák voltak-e korhadtak vagy meglazították azokat gondos kezek, de Eeyr maga mellé emelte. Egy szó, mint száz, ne akarj Cormyth lenni, rendben? Inkább adj valamit ami sebeket gyógyít és valamit, ami fürgévé tesz. Vagy tudod mit? Inkább tarts ezeket kezed ügyében! Ha úgy alakul, nem biztos, hogy lesz időm felhörpinteni őket.
*Ha pedig mindennel végeztek és útnak indulnak, kisvártatva úgy érzi, hogy megint valami álomban bandukolnak. Furcsa jelenések kísértik őket és az idő természetellenesen gyorsan múlik. Erről kézzel fogható bizonyosságot is szerez amikor megvakarja arcát, ami úgy viszket, mintha több napos borosta borítaná. És tényleg úgy van.*
- Ha ez így megy tovább, előbb végez velünk a végelgyengülés, mint valami démon. *morogja oda annak aki legközelebb van hozzá, de most már ő is a fiút nézi, mint valószínűleg mindenki a társaságból.*
- Igen. *bólint Krestvir kérdésére és alighanem ugyanaz motoszkál a fejében, mint a varázslónak vagy Frandrnek. Akire kérdőn néz, ahogy a harcos a kendőjével babrál. Érteni véli, hogy miért teszi fel és ha Frandr ezután is látja a gyereket és nem említi, hogy káprázat, akkor megpróbál barátságosan elmosolyodni. Egész jól sikerül.*
- Csak hős lehet az, aki ilyen bátran vigyáz itt. A kígyók pedig veszélyesek, a legnagyobb hősök is tartanak tőlük.
*Nemcsak a fiú jelenléte, de bizonyos szavai is gyanakvásra adhatnak okot, így megint Frandr tekintetét keresi és ha elcsípi szemével elvág a fiú feje felett, mögé. Mintegy jelezve, hogy honnan érkezhet esetleg meglepetés és a harcos mire figyeljen. Ha esetleg még nem vette volna észre.*
- Mi is tudjuk, hogy veszélyes. *néz most már a gyerekre* De erre visz az utunk. Viszont egy bátor legény segítségével kisebb lehet az a veszély és ki tudja? Talán mi is segíthetünk neked. Kígyók ellen, talán. De ehhez tudnunk kell, hogy mi az a veszély.
*Könnyen meglehet, hogy maga a fiú az, vagy azok akikhez hátraszólt a válla felett, de valahogy ezt is ki kell deríteni, mielőtt megpróbálnak tovább menni.*
//A vulkánok hava, 6887, Willor reggel//
*Mintha nem is némi civódás lett volna, olyan barátságosan mosolyog Frandr felé. Nem válaszol, csak magában kér elnézést a szakállas harcostól amiért segítségére sietett amikor úgy látszott, hogy szüksége van rá, és egyben megfogadja, hogy ezt a hibát többet nem követi el.*
- Elhallgass!
*Ez már a harciaskodó Alyonak szól, ugyanolyan szelíd mosollyal, de ahogy az előbb, úgy most is tesz egy fogadalmat. Ha ezt túlélik, úgy elveri a félvért, hogy nagybőgőnek nézi az eget. Abból talán tanul. És ha már itt tart, talán a mélységit is helyreteheti pár keresetlen szóval. Végighallgatja Quantall okfejtését, a végén bólint egyet és nyitja a száját. Aztán becsukja.*
- Talán igazad van. *szólal meg végül, elhúzva a száját és Frandr felé fordul* Azt hiszem az lesz a legjobb, hogy amíg harcra nem kerül sor, azokra hallgatunk akiknek pallérozottabb az elméje. Alighanem jobban átlátják az összefüggéseket, mint mi, kevésbé vezérlik őket az indulataik vagy a szeszélyeik.
*Annál is inkább úgy érzi, hogy ezt meg kell osztania a másik tharggal, mert Quantall nem veti el egy az egyben azt a teóriát, hogy az álmoknak itt és most igenis van jelentőségük. Ez pedig még a hasznára válhat. Közben Riri szavai is eljutnak a füléhez, de csak azután tud sort keríteni a tündérre, hogy Krestvir már két szóban elmondta azt amit ő is akart. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy meg ne szólaljon.*
- Hallottál már Cormyth-ről, Eeyr egy kevésbé ismert félistenéről? *hunyorít a tündérre* Nem lep meg, ha nem. Nem örvend nagy népszerűségnek, még hívei körében sem. Egy felmagasztosult elf, ha a legendájának hinni lehet és mellékneve - amit Eeyr követői között azért istenkáromlás használni - jól körülírja személyiségét: a siránkozó. Úgy tartják, hogy akkoriban élt amikor istennője kinyilvánította hatalmát és első követői közé tartozott. Akkoriban nem volt a hosszú élet záloga egy új istent követni és Cormyth úgy értelmezte Eeyr egyik tanítását, hogy istene azt várja el tőle, hogy feláldozza magát társaiért. Ezért valahányszor szorult helyzetbe kerültek, készült a mártíromságra és elkínzott arccal közölte a többiekkel, hogy hagyják őt hátra martaléknak, hogy egérutat nyerhessenek. Persze mindig kirángatták a slamasztikából, amibe egy idő után már azért kerültek, mert Cormyth Eeyrnek tetsző halált kívánt halni. Nem adatott meg neki. Egy nap ráomlott az árnyékszék, és... az persze soha nem derült ki, hogy a deszkák voltak-e korhadtak vagy meglazították azokat gondos kezek, de Eeyr maga mellé emelte. Egy szó, mint száz, ne akarj Cormyth lenni, rendben? Inkább adj valamit ami sebeket gyógyít és valamit, ami fürgévé tesz. Vagy tudod mit? Inkább tarts ezeket kezed ügyében! Ha úgy alakul, nem biztos, hogy lesz időm felhörpinteni őket.
*Ha pedig mindennel végeztek és útnak indulnak, kisvártatva úgy érzi, hogy megint valami álomban bandukolnak. Furcsa jelenések kísértik őket és az idő természetellenesen gyorsan múlik. Erről kézzel fogható bizonyosságot is szerez amikor megvakarja arcát, ami úgy viszket, mintha több napos borosta borítaná. És tényleg úgy van.*
- Ha ez így megy tovább, előbb végez velünk a végelgyengülés, mint valami démon. *morogja oda annak aki legközelebb van hozzá, de most már ő is a fiút nézi, mint valószínűleg mindenki a társaságból.*
- Igen. *bólint Krestvir kérdésére és alighanem ugyanaz motoszkál a fejében, mint a varázslónak vagy Frandrnek. Akire kérdőn néz, ahogy a harcos a kendőjével babrál. Érteni véli, hogy miért teszi fel és ha Frandr ezután is látja a gyereket és nem említi, hogy káprázat, akkor megpróbál barátságosan elmosolyodni. Egész jól sikerül.*
- Csak hős lehet az, aki ilyen bátran vigyáz itt. A kígyók pedig veszélyesek, a legnagyobb hősök is tartanak tőlük.
*Nemcsak a fiú jelenléte, de bizonyos szavai is gyanakvásra adhatnak okot, így megint Frandr tekintetét keresi és ha elcsípi szemével elvág a fiú feje felett, mögé. Mintegy jelezve, hogy honnan érkezhet esetleg meglepetés és a harcos mire figyeljen. Ha esetleg még nem vette volna észre.*
- Mi is tudjuk, hogy veszélyes. *néz most már a gyerekre* De erre visz az utunk. Viszont egy bátor legény segítségével kisebb lehet az a veszély és ki tudja? Talán mi is segíthetünk neked. Kígyók ellen, talán. De ehhez tudnunk kell, hogy mi az a veszély.
*Könnyen meglehet, hogy maga a fiú az, vagy azok akikhez hátraszólt a válla felett, de valahogy ezt is ki kell deríteni, mielőtt megpróbálnak tovább menni.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-03 08:41:30
Üzenet elküldve: 2020-08-03 08:41:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Némán bólint a leláncolt manó szavaira, de arcán nem tudja aggodalmát leplezni. El is fordul tőle, hogy állát vakarva ismételten végigmérje a szobát. Úgy néz ki, hogy tényleg át kell forgatniuk az egész helyiséget, ha Armarkhturtot ki akarják szabadítani. Reméli, legalább valami értékeset is találnak közben.*
- Ha nincs semmi más, a paddal együtt viszem ki. *Morogja elégedetlenül, de egyetért Nawanthirival a pince átnézésében.*
- Kezdd a sarokban lévő üstökkel, én pedig a szekrénnyel. *Neki is fog: a tőrt és üvegcsét felemelve a manó által említett ládák felé viszi lába, hogy a két tárgyat az asztalra téve folytassa útját a szekrény felé. Sejti, hogy kulcsra van zárva, de attól még kísérletet tesz a kinyitására. Mindenesetre ha sikerül, akkor belülről, ha nem, akkor kívülről, már amennyire látja, szemügyre veszi a tartalmát, esetleg kézbe kapja a kisebb-nagyobb darabokat. Benéz a mindennapinak tűnő bútorzat alá is, és ha van közötte és a fal között egy kis rés, akkor oda is. Ha talál valami érdekeset, azt hangosan kijelenti társának is. Eredménytől függetlenül megpróbálja levenni a szekrényen nyugvó üstöt is, hogy annak tartalmába, ha van, belebámuljon. Ezután előkapja a seprűket a sarokból, egyesével végignézve őket, a fanyél elejétől a gallyas végéig. Ha ezzel végez, az asztalnak támasztja őket, és belenéz a kiürített sarokba is. Végül, a többi lehetőséget kimerítve, a maradék kettő üstöt is szemügyre veszi, hátha azok tartalmával továbbhaladhatnak. Pihenőpontként a lepárló hordóhoz bandukol, lemondva arról a kényszerről, hogy annak támaszkodjon.*
- Bármi egyéb, amit tudnunk kell? *Kérdezi még a manótól.*
*Némán bólint a leláncolt manó szavaira, de arcán nem tudja aggodalmát leplezni. El is fordul tőle, hogy állát vakarva ismételten végigmérje a szobát. Úgy néz ki, hogy tényleg át kell forgatniuk az egész helyiséget, ha Armarkhturtot ki akarják szabadítani. Reméli, legalább valami értékeset is találnak közben.*
- Ha nincs semmi más, a paddal együtt viszem ki. *Morogja elégedetlenül, de egyetért Nawanthirival a pince átnézésében.*
- Kezdd a sarokban lévő üstökkel, én pedig a szekrénnyel. *Neki is fog: a tőrt és üvegcsét felemelve a manó által említett ládák felé viszi lába, hogy a két tárgyat az asztalra téve folytassa útját a szekrény felé. Sejti, hogy kulcsra van zárva, de attól még kísérletet tesz a kinyitására. Mindenesetre ha sikerül, akkor belülről, ha nem, akkor kívülről, már amennyire látja, szemügyre veszi a tartalmát, esetleg kézbe kapja a kisebb-nagyobb darabokat. Benéz a mindennapinak tűnő bútorzat alá is, és ha van közötte és a fal között egy kis rés, akkor oda is. Ha talál valami érdekeset, azt hangosan kijelenti társának is. Eredménytől függetlenül megpróbálja levenni a szekrényen nyugvó üstöt is, hogy annak tartalmába, ha van, belebámuljon. Ezután előkapja a seprűket a sarokból, egyesével végignézve őket, a fanyél elejétől a gallyas végéig. Ha ezzel végez, az asztalnak támasztja őket, és belenéz a kiürített sarokba is. Végül, a többi lehetőséget kimerítve, a maradék kettő üstöt is szemügyre veszi, hátha azok tartalmával továbbhaladhatnak. Pihenőpontként a lepárló hordóhoz bandukol, lemondva arról a kényszerről, hogy annak támaszkodjon.*
- Bármi egyéb, amit tudnunk kell? *Kérdezi még a manótól.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-02 14:54:09
Üzenet elküldve: 2020-08-02 14:54:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Nem lesz olyan egyszerű az a szabadítás, mint elképzelte: a kulcsok valójában a koponya alkatrészei, és a rajtuk lévő rajzok nem egyeznek sem a ládákon, sem a bilincseken lévőkkel.*
- Gondoltam, amelyik kulcson ugyanolyan rajz van, mint a bilincseken vagy valamelyik ládán, akkor kinyitja. *feleli Ukromnak* De egyik sem hasonlít egymásra. *tűnődve a füle mögé simítja a haját* Te el tudod olvasni őket? *kérdezi jobb híján* Vagy te, Armarkhtur? *Sok reményt láthatóan nem fűz hozzá, de egy próbát megér.*
- Az jó lenne. *bólogat, amikor a szürkebőrű felajánlja, hogy fölmegy a hullánál talált dolgokért* Meg lehet, meg is kéne motozni. Hátha előkerül valami nyom... *teszi hozzá bizonytalanul. Nem emlékszik, volt-e a nő ruháján zseb, vagy bármi hasonló, de az igazat megvallva nem is figyelt oda rá.
Amíg a zsoldos fent jár, sorban végigpróbálgatja a kulcsokat. Ha van olyan, amelyiket két irányba is el lehet fordítani, mindkét iránnyal megpróbálkozik, és figyel, mi történik. Ha valamelyik fémláda a kulcs elforgatására kinyílik, megnézi, mi van benne.*
- Amúgy... *kérdi a manót vizsgálódás közben* te hogy kerültél ide? *aztán ha válaszolt neki, a lány az eddigi megnyugtató hangján finoman puhatolózni kezd* Azt tudod, miért hagyott itt a banya? Járt más is a kunyhóban? *Ha nem muszáj, nem mondja el neki, miket találtak Ukrommal a fenti helyiségben, mert szegény Armakhturt nem akarja megint halálra rémíteni.
A fioláról meg a tőrről a fogoly sem tud sokat, de annyi kiderül, hogy mindkettő a banyáé. Ha Nawanthiri kiderített valami használhatót a kulcsokkal vagy a ládákkal kapcsolatban, megosztja az orkkal.*
- Át kéne kutatni ezt a szobát is. *pillant körbe a laboratóriumon. Ha Ukromnak nincs jobb ötlete, hozzá is fog. Ketten csak találnak valamit.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.02 15:13:18
*Nem lesz olyan egyszerű az a szabadítás, mint elképzelte: a kulcsok valójában a koponya alkatrészei, és a rajtuk lévő rajzok nem egyeznek sem a ládákon, sem a bilincseken lévőkkel.*
- Gondoltam, amelyik kulcson ugyanolyan rajz van, mint a bilincseken vagy valamelyik ládán, akkor kinyitja. *feleli Ukromnak* De egyik sem hasonlít egymásra. *tűnődve a füle mögé simítja a haját* Te el tudod olvasni őket? *kérdezi jobb híján* Vagy te, Armarkhtur? *Sok reményt láthatóan nem fűz hozzá, de egy próbát megér.*
- Az jó lenne. *bólogat, amikor a szürkebőrű felajánlja, hogy fölmegy a hullánál talált dolgokért* Meg lehet, meg is kéne motozni. Hátha előkerül valami nyom... *teszi hozzá bizonytalanul. Nem emlékszik, volt-e a nő ruháján zseb, vagy bármi hasonló, de az igazat megvallva nem is figyelt oda rá.
Amíg a zsoldos fent jár, sorban végigpróbálgatja a kulcsokat. Ha van olyan, amelyiket két irányba is el lehet fordítani, mindkét iránnyal megpróbálkozik, és figyel, mi történik. Ha valamelyik fémláda a kulcs elforgatására kinyílik, megnézi, mi van benne.*
- Amúgy... *kérdi a manót vizsgálódás közben* te hogy kerültél ide? *aztán ha válaszolt neki, a lány az eddigi megnyugtató hangján finoman puhatolózni kezd* Azt tudod, miért hagyott itt a banya? Járt más is a kunyhóban? *Ha nem muszáj, nem mondja el neki, miket találtak Ukrommal a fenti helyiségben, mert szegény Armakhturt nem akarja megint halálra rémíteni.
A fioláról meg a tőrről a fogoly sem tud sokat, de annyi kiderül, hogy mindkettő a banyáé. Ha Nawanthiri kiderített valami használhatót a kulcsokkal vagy a ládákkal kapcsolatban, megosztja az orkkal.*
- Át kéne kutatni ezt a szobát is. *pillant körbe a laboratóriumon. Ha Ukromnak nincs jobb ötlete, hozzá is fog. Ketten csak találnak valamit.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.02 15:13:18
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-02 11:08:59
Üzenet elküldve: 2020-08-02 11:08:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Otthon Zarándokoknak//
*A manó összerezzen Nawanthiri érintésétől, mintha teljesen el lenne szokva a gyengédségtől és amilyen állapotban van, tökéletesen el lehet ezt képzelni. A bilincs varázsjelei krix-kraxoknak tűnnek, de biztosan talán csak egy mágus állapíthatná meg, így nem tudni, hogy csak egzotikus díszítés vagy valódi mágikus hatást magukban hordozó véset.
Amikor a lány a koponyákból húzná ki a kulcsokat, rájön, hogy nem lehet kihúzni őket, mintha eleve úgy tervezték volna őket, hogy benne maradjanak a koponyában. De azt meg tudja figyelni, hogy a vésetek nem hasonlóak.
Ukron egy darabig felfelé figyel, de fentről nem hallatszik lépés vagy bármilyen zaj. Úgy tűnik, fentről most nem kell tartaniuk semmitől. Az ork aztán Armarkhturthoz intéz szavakat, a manó elgyengülve int fejével a koponya felé.*
- Ott szokott ügyködni valamit, de nem látom, mert előtte áll. *Nyikorogja könnyes szemmel. Nawanthiri érintése kicsit megnyugtatta, de talán még nem jött rá, hogy épp a szabadulás küszöbén állhat.
Ha Ukron végignéz odalent, akkor a korábban látottakat veheti szemügyre közelebbről. Üstök, a sarokban a három seprű, a szekrény, a koponya és az asztal, csaknem a szoba közepén a négy ládával.
Aztán a felső kunyhóba felmászva begyűjtheti a tőrt és az üvegcsét a test mellől, hogy megmutassa Armarkhturtnak. A manó vet egy fáradt pillantást a tárgyakra.*
- A tőrt már láttam nála, a fiolát pedig az egyik ládából vette ki, miután a koponyánál ügyködött. *Int fejével a legszélső láda felé tőle jobbra. Az üveg üres, oldalán a korábban már látott kar rajzolattal, a tőr pedig egyszerű, ám díszes tőr, vérvörös színben játszó, aprócska ember, elf, talán valamiféle manó fejére emlékeztető markolatvéggel.
Nyom az sok van, bár a kirakós darabjai még nem kerültek a helyükre, hogy összeálljanak és értelmet nyerjenek, ám a szoba is telis-tele van még titokkal, amelyre még nem derítettek fényt.*
*A manó összerezzen Nawanthiri érintésétől, mintha teljesen el lenne szokva a gyengédségtől és amilyen állapotban van, tökéletesen el lehet ezt képzelni. A bilincs varázsjelei krix-kraxoknak tűnnek, de biztosan talán csak egy mágus állapíthatná meg, így nem tudni, hogy csak egzotikus díszítés vagy valódi mágikus hatást magukban hordozó véset.
Amikor a lány a koponyákból húzná ki a kulcsokat, rájön, hogy nem lehet kihúzni őket, mintha eleve úgy tervezték volna őket, hogy benne maradjanak a koponyában. De azt meg tudja figyelni, hogy a vésetek nem hasonlóak.
Ukron egy darabig felfelé figyel, de fentről nem hallatszik lépés vagy bármilyen zaj. Úgy tűnik, fentről most nem kell tartaniuk semmitől. Az ork aztán Armarkhturthoz intéz szavakat, a manó elgyengülve int fejével a koponya felé.*
- Ott szokott ügyködni valamit, de nem látom, mert előtte áll. *Nyikorogja könnyes szemmel. Nawanthiri érintése kicsit megnyugtatta, de talán még nem jött rá, hogy épp a szabadulás küszöbén állhat.
Ha Ukron végignéz odalent, akkor a korábban látottakat veheti szemügyre közelebbről. Üstök, a sarokban a három seprű, a szekrény, a koponya és az asztal, csaknem a szoba közepén a négy ládával.
Aztán a felső kunyhóba felmászva begyűjtheti a tőrt és az üvegcsét a test mellől, hogy megmutassa Armarkhturtnak. A manó vet egy fáradt pillantást a tárgyakra.*
- A tőrt már láttam nála, a fiolát pedig az egyik ládából vette ki, miután a koponyánál ügyködött. *Int fejével a legszélső láda felé tőle jobbra. Az üveg üres, oldalán a korábban már látott kar rajzolattal, a tőr pedig egyszerű, ám díszes tőr, vérvörös színben játszó, aprócska ember, elf, talán valamiféle manó fejére emlékeztető markolatvéggel.
Nyom az sok van, bár a kirakós darabjai még nem kerültek a helyükre, hogy összeálljanak és értelmet nyerjenek, ám a szoba is telis-tele van még titokkal, amelyre még nem derítettek fényt.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-01 13:15:16
Üzenet elküldve: 2020-08-01 13:15:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
*Túlságosan is megnyugtatónak érződik a gondolat, miszerint a pince gazdája és a fönt lévő hulla egyazon személy lenne. Ezért is tart egy darabig, míg az ork szótlanul a plafonra emelve tekintetét hallgat, lépésektől és zörgésektől tartva. De nem, a kunyhó állapota és a kínpadon lévő manó szavai alapján, váratlan találkozásoktól már nem kell tartaniuk. Felsóhajt, majd visszaszegezi táskás szempárját Armarkhturtra. arca kifejezéstelen, komoly, még mindig próbálja feldolgozni a hirtelen kialakult helyzetet.*
- Szedd össze magad. Ha meg tudod mondani, hogy szedünk le erről az átkozott eszközről, akkor már az utolsó perceidet töltöd ebben a lyukban. Ugyanis... *veszi szemügyre a láncokat, és homlokát ráncolva folytatja.* - Nem hiszem, hogy ezeket le kéne csapnom. Már ha le tudom. *Megerősítésként megérinti hátán nyugvó pallosa tokját. Nem olyan minőségű fémből van fegyvere, hogy ilyennel is próbálkozzék, és egy sikertelen teszt esetén ki tudja, mi történne egyetlen önvédelmi eszközével, vagy akár a manóval is.
Ő is huzamosabban végigjárja a pincét, de Nawanthiri hamarabb összekapcsolta a dolgokat; már a kulcsokat szedegeti, látszólag valami ötlettel a fejében.*
- Bármi elképzelés? *Kérdi tétlenül.* - A tetem körül bármi lehet, ami itt segítségünkre lenne. Ha akarod, fölmehetek értük. - *Helyeslő válasz vagy sem, gyorsan visszamászik a létrán keresztül a földszintre, hogy a női holttest felé lépve a körülötte lévő, nekik szükséges tárgyakat megkaparintsa. Ezek közé tartozik az üvegcse, és a tőr. Miután vet egy reménykedő pillantást az ajtó nélküli kijáratra, megint csak leereszkedik. Felmutatva a két tárgyat társának, közel viszi azokat a manóhoz, hátha ő többet tud ezekről.*
- Ismerősök? *Ő is kielemezgeti a tőrt, és a palackot is, remélhetőleg most valami olyasmit is kiderítenek róluk, amit a fönti, félhomályos lakóhelyen eddig nem sikerült. Nincs sok nyomuk.*
*Túlságosan is megnyugtatónak érződik a gondolat, miszerint a pince gazdája és a fönt lévő hulla egyazon személy lenne. Ezért is tart egy darabig, míg az ork szótlanul a plafonra emelve tekintetét hallgat, lépésektől és zörgésektől tartva. De nem, a kunyhó állapota és a kínpadon lévő manó szavai alapján, váratlan találkozásoktól már nem kell tartaniuk. Felsóhajt, majd visszaszegezi táskás szempárját Armarkhturtra. arca kifejezéstelen, komoly, még mindig próbálja feldolgozni a hirtelen kialakult helyzetet.*
- Szedd össze magad. Ha meg tudod mondani, hogy szedünk le erről az átkozott eszközről, akkor már az utolsó perceidet töltöd ebben a lyukban. Ugyanis... *veszi szemügyre a láncokat, és homlokát ráncolva folytatja.* - Nem hiszem, hogy ezeket le kéne csapnom. Már ha le tudom. *Megerősítésként megérinti hátán nyugvó pallosa tokját. Nem olyan minőségű fémből van fegyvere, hogy ilyennel is próbálkozzék, és egy sikertelen teszt esetén ki tudja, mi történne egyetlen önvédelmi eszközével, vagy akár a manóval is.
Ő is huzamosabban végigjárja a pincét, de Nawanthiri hamarabb összekapcsolta a dolgokat; már a kulcsokat szedegeti, látszólag valami ötlettel a fejében.*
- Bármi elképzelés? *Kérdi tétlenül.* - A tetem körül bármi lehet, ami itt segítségünkre lenne. Ha akarod, fölmehetek értük. - *Helyeslő válasz vagy sem, gyorsan visszamászik a létrán keresztül a földszintre, hogy a női holttest felé lépve a körülötte lévő, nekik szükséges tárgyakat megkaparintsa. Ezek közé tartozik az üvegcse, és a tőr. Miután vet egy reménykedő pillantást az ajtó nélküli kijáratra, megint csak leereszkedik. Felmutatva a két tárgyat társának, közel viszi azokat a manóhoz, hátha ő többet tud ezekről.*
- Ismerősök? *Ő is kielemezgeti a tőrt, és a palackot is, remélhetőleg most valami olyasmit is kiderítenek róluk, amit a fönti, félhomályos lakóhelyen eddig nem sikerült. Nincs sok nyomuk.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-08-01 09:50:10
Üzenet elküldve: 2020-08-01 09:50:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon Zarándokoknak//
- Most már senki nem fog bántani. *simogatja meg gyengéden a zokogó manó fejét. Borzasztó lehetett szegény Armarkhturnak napokig itt feküdni élet-halál közt a sötétben.* Kiszabadítunk, ne félj! *ezt olyan megnyugtatóan sikerül mondania, amin maga is meglepődik. Pedig amilyen gonoszakat mondott korábban ennek a nyomorult manónak, igencsak zavarban kéne lennie.*
~Lesz min meditálni lefekvés után...~
*fut át az agyán, miközben a bilincsekre írt varázsjeleket vizsgálja. Aztán a kerek asztalon vigyorgó koponyából kiszedi a kulcsokat, és a rajtuk levő jeleket összeveti a bilincsekével meg a fémládákéval.*
~Mit csinál valaki egy manólélekkel?~
*Töpreng a beszélgetést hallgatva. Találkozott már mások fájdalmán élősködő szörnyeteggel, de a banya nem olyannak tűnt. A boszorkánykonyháját elnézve inkább főzött volna belőle valamit.*
~A tőre markolatgombján nem manófej volt?~
*Ukrom és Armarkhtur párbeszédébe egyelőre nem szól bele, de a kulcsok-ládák-bilincsek varázsjeleinek összehasonlítása közben azért vet egy pillantást a szürkebőrűre, nem tűzte-e bele az övébe véletlenül a banya tőrét.*
~Viszont a tőrön nem volt vér, csak a padlón. Ami Armarkhtur vére sem lehetett, mert neki csak a bilincsek törték fel a bőrét. Hallhatott ez a manó valamit abból, ami a kunyhóban történt?~
- Most már senki nem fog bántani. *simogatja meg gyengéden a zokogó manó fejét. Borzasztó lehetett szegény Armarkhturnak napokig itt feküdni élet-halál közt a sötétben.* Kiszabadítunk, ne félj! *ezt olyan megnyugtatóan sikerül mondania, amin maga is meglepődik. Pedig amilyen gonoszakat mondott korábban ennek a nyomorult manónak, igencsak zavarban kéne lennie.*
~Lesz min meditálni lefekvés után...~
*fut át az agyán, miközben a bilincsekre írt varázsjeleket vizsgálja. Aztán a kerek asztalon vigyorgó koponyából kiszedi a kulcsokat, és a rajtuk levő jeleket összeveti a bilincsekével meg a fémládákéval.*
~Mit csinál valaki egy manólélekkel?~
*Töpreng a beszélgetést hallgatva. Találkozott már mások fájdalmán élősködő szörnyeteggel, de a banya nem olyannak tűnt. A boszorkánykonyháját elnézve inkább főzött volna belőle valamit.*
~A tőre markolatgombján nem manófej volt?~
*Ukrom és Armarkhtur párbeszédébe egyelőre nem szól bele, de a kulcsok-ládák-bilincsek varázsjeleinek összehasonlítása közben azért vet egy pillantást a szürkebőrűre, nem tűzte-e bele az övébe véletlenül a banya tőrét.*
~Viszont a tőrön nem volt vér, csak a padlón. Ami Armarkhtur vére sem lehetett, mert neki csak a bilincsek törték fel a bőrét. Hallhatott ez a manó valamit abból, ami a kunyhóban történt?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319