Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:32:42
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:32:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy végre a rémálmaiban is szerepet játszó mocsár kellős közepén találja magát, Adoaver egy jó hírt és pár rossz hírt elkönyvelhet magának: a jó hír, hogy már nincsen olyan borzalmasan messze céljától. Az egyik rossz hír az, hogy viszont legnagyobb koncentrálásai ellenére is baromira kimerült; amit elért vasakaratával, az az, hogy ne a közeli vidéken láncolja le a fáradtság, de nincs az a hatalom, ami az egész útig energiával láthatta volna el. A másik rossz hír, hogy első útjával ellentétben egyes egyedül van, nincs kivel eltereltetnie figyelmét erről a borzalmas helyről, vagy akár csekély biztonságban éreznie magát. A harmadik pedig az, hogy még ha akarna sem tudna hosszasan megpihenni, a süppedő talajtól a tengernyi tócsáktól át a hátborzongató zajokig öngyilkosság lenne itt egy hozzá hasonló botsáskának a kelleténél több időre megállni. Ha valami nem eszi meg, akkor egy ártó szándékkal teremtődött mélyedésbe lép az úton, és abba fullasztja bele magát, mert nem figyelt.
Lassan zihálva néz körbe, kezeit előbb utóbb letéve térdeiről, hogy levegőhöz jusson. De hé, legalább az a gyilkos nap nem bántja csekély bőrét már, ugye? Nem mintha nem jöttek volna meg a felhők, és nem érne az idő késő délutánba...*
- Okés, szedd össze magad. Egy percet vagy kettőt megpihensz itt, aztán szépen-lassan megindulsz, előre nézel, áttérsz a kisebb földútra ami a toronyhoz vezet, és nem bámulod meg a panorámát.* Motyogja hangosan magának, miután arcát szülői indítékkal felpofozgatja.
Önnyugtatása közben eszébe jut egy mód, hogy egy leheletnyivel könnyebbé tegye magának ezt a pokoli sétát. Lassan tekintetét előre veti, és összehúzott szemekkel, szúrós arckifejezéssel mered előre, a nagyobb sárhalmazokra és tócsákra. Ha működik, amit tenni akar, akkor az akadályok nagy részének el kéne párologniuk, és így egy kis mosollyal, és nyugodtabb szellemmel haladhat tovább. Igaz, jó párszor meg fog kellenie ismételni a folyamatot gyakorlatilag minden negyedik másodpercben, ha tiszta utat akar, de eggyel-kettővel kevesebb vízhalom is elég lesz neki. Kényszeredetten folytatja tovább az utat.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
Lassan zihálva néz körbe, kezeit előbb utóbb letéve térdeiről, hogy levegőhöz jusson. De hé, legalább az a gyilkos nap nem bántja csekély bőrét már, ugye? Nem mintha nem jöttek volna meg a felhők, és nem érne az idő késő délutánba...*
- Okés, szedd össze magad. Egy percet vagy kettőt megpihensz itt, aztán szépen-lassan megindulsz, előre nézel, áttérsz a kisebb földútra ami a toronyhoz vezet, és nem bámulod meg a panorámát.* Motyogja hangosan magának, miután arcát szülői indítékkal felpofozgatja.
Önnyugtatása közben eszébe jut egy mód, hogy egy leheletnyivel könnyebbé tegye magának ezt a pokoli sétát. Lassan tekintetét előre veti, és összehúzott szemekkel, szúrós arckifejezéssel mered előre, a nagyobb sárhalmazokra és tócsákra. Ha működik, amit tenni akar, akkor az akadályok nagy részének el kéne párologniuk, és így egy kis mosollyal, és nyugodtabb szellemmel haladhat tovább. Igaz, jó párszor meg fog kellenie ismételni a folyamatot gyakorlatilag minden negyedik másodpercben, ha tiszta utat akar, de eggyel-kettővel kevesebb vízhalom is elég lesz neki. Kényszeredetten folytatja tovább az utat.*
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:48:06
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Az engedékeny válaszra folytatja a gyakorlást, időnként tartva egy-egy pihenőt, hogy megnedvesítse ajkait, vagy mikor az út emelkedőre vált és kifogy a szuszból. Aztán rá is un egy idő után. Meg egyébként is, hallja, hogy Gaerralos is belekezd valami halk, torokhangú mormolásba, s ez magára vonja a figyelmét. Nagyon érdekesnek találja magát a nyelvet és a hangformálást is. Kíváncsi, hogy ő maga képes volna-e megtanulni.
Nem bánta meg, hogy a hold ágat választotta elsődlegesen. Úgy véli, jó volt a megérzése és könnyen tud kapcsolatot teremteni ezzel az "elemmel", hiába olyan illékony. Vagy tán épp azért... A föld ág nagyon másnak tűnik ehhez képest, de megmozgatja a képzeletét, ami mondhatni az első lépés ahhoz, hogy elméje nyitott legyen egyszer a befogadására.
Mikor aztán hosszú idő után Gaerralos pihenőt engedélyez, minden további nélkül húzódik az út szélére és rakja le a zsákját, majd pedig magát is mellé. Nem számít rá, hogy hosszan időznének, úgyhogy késedelem nélkül kotorja elő az útravalót és lát neki az evésnek. Rágás közben pedig nagyokat nyújtózik és lazít.
Fél szemmel figyeli mesterét, ahogy arrébb vonul, de miután meggyőződött róla, hogy nem könnyíteni ment magán, gyakrabban is felé pillant. Ahogy a férfi a hasára teszi a kezét, már kezd aggódni, hogy talán rosszul érzi magát, ám aztán fülébe jut a korábbi torokhangú mormogás, majd pedig... a zúzódó kövek csikorgó hangja.
Még rágni is elfelejt, olyan viszolygó döbbenettel bámul a kavicsokat rágcsáló Gaerralosra, miközben önkéntelenül végigvezeti nyelvét a saját fogsorán, mert szinte érzi, hogy azok a kövek az ő fogait törik szilánkosra.
Aztán végre valahogy leküzdi a szájában lévő falatot, majd megrázkódik.*
- Mondja, hogy ez illúzió! - *Kéri savanyú képpel.
Így, vagy úgy, hamarosan ismét nekiindulnak az útnak, méghozzá immár a nehezebb terepnek. Bár a kereskedőúton még jól járható a talaj, mikor a toronyhoz lekanyarodnak, az bizony már erősen mocsaras tájon át fog vezetni.
Az utasításra megteszi a megfelelő óvintézkedéseket és fejére húzza a csuklyát. Gaerralos élénk figyelmét észlelve követi a példáját, s maga is több figyelmet fordít a környezetére, noha ő az ingoványos talajon való tájékozódástól tart jobban, semmint támadástól.*
*Az engedékeny válaszra folytatja a gyakorlást, időnként tartva egy-egy pihenőt, hogy megnedvesítse ajkait, vagy mikor az út emelkedőre vált és kifogy a szuszból. Aztán rá is un egy idő után. Meg egyébként is, hallja, hogy Gaerralos is belekezd valami halk, torokhangú mormolásba, s ez magára vonja a figyelmét. Nagyon érdekesnek találja magát a nyelvet és a hangformálást is. Kíváncsi, hogy ő maga képes volna-e megtanulni.
Nem bánta meg, hogy a hold ágat választotta elsődlegesen. Úgy véli, jó volt a megérzése és könnyen tud kapcsolatot teremteni ezzel az "elemmel", hiába olyan illékony. Vagy tán épp azért... A föld ág nagyon másnak tűnik ehhez képest, de megmozgatja a képzeletét, ami mondhatni az első lépés ahhoz, hogy elméje nyitott legyen egyszer a befogadására.
Mikor aztán hosszú idő után Gaerralos pihenőt engedélyez, minden további nélkül húzódik az út szélére és rakja le a zsákját, majd pedig magát is mellé. Nem számít rá, hogy hosszan időznének, úgyhogy késedelem nélkül kotorja elő az útravalót és lát neki az evésnek. Rágás közben pedig nagyokat nyújtózik és lazít.
Fél szemmel figyeli mesterét, ahogy arrébb vonul, de miután meggyőződött róla, hogy nem könnyíteni ment magán, gyakrabban is felé pillant. Ahogy a férfi a hasára teszi a kezét, már kezd aggódni, hogy talán rosszul érzi magát, ám aztán fülébe jut a korábbi torokhangú mormogás, majd pedig... a zúzódó kövek csikorgó hangja.
Még rágni is elfelejt, olyan viszolygó döbbenettel bámul a kavicsokat rágcsáló Gaerralosra, miközben önkéntelenül végigvezeti nyelvét a saját fogsorán, mert szinte érzi, hogy azok a kövek az ő fogait törik szilánkosra.
Aztán végre valahogy leküzdi a szájában lévő falatot, majd megrázkódik.*
- Mondja, hogy ez illúzió! - *Kéri savanyú képpel.
Így, vagy úgy, hamarosan ismét nekiindulnak az útnak, méghozzá immár a nehezebb terepnek. Bár a kereskedőúton még jól járható a talaj, mikor a toronyhoz lekanyarodnak, az bizony már erősen mocsaras tájon át fog vezetni.
Az utasításra megteszi a megfelelő óvintézkedéseket és fejére húzza a csuklyát. Gaerralos élénk figyelmét észlelve követi a példáját, s maga is több figyelmet fordít a környezetére, noha ő az ingoványos talajon való tájékozódástól tart jobban, semmint támadástól.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:36:55
Üzenet elküldve: 2022-09-09 17:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
*A séta békés, monoton, és a léptek, valamint a páncélcsörgés hangjától eltekintve csendes. Elég kora reggel van ahhoz, hogy ne legyenek szembejövő utazók, és a sebességük elég közel van az átlagoshoz, hogy ne a velük egy irányba tartó forgalommal se nagyon találkozzanak. Így valóban csak a természet, a borászatok és a tanyák törik meg a látképet, és egy darabig Gaerralos maga is belesüllyed abba az elmélkedő, tájat figyelő hangulatba, mely az utazás során az unalmat szokta helyettesíteni.
Eszébe jut viszont a legutóbbi alkalom is, mikor ugyanitt utazott, csak az ellenkező irányba. Legyengülve, sérült térddel, teljes páncélban és a kimerültségtől kábán próbálta tartani egy mélységi karaván tempóját úgy, hogy csak időnként hagyták megpihenni a szekéren. Bizonyítania kellett, épp annyira pragmatikus okokból, mint a saját büszkesége miatt. Habár a karaván többi tagja a megvetés és gyűlölet egyéni elegyével fordult felé, valamennyire tisztelték az arroganciát, melyet mutatott azzal, hogy nem szabadult meg a Gárda vértjétől, és nem volt hajlandó gyengeséget mutatni. Alighanem hátrahagyták volna meghalni, ha nem így van.
Most, hogy ismét beleerősödött a páncélba, két működőképes lába van, és nincsenek rejtenivaló fájdalmai, összehasonlíthatatlanul könnyebb az utazás. Élvezi... még ha tudja is, hogy idővel el fog kezdeni fáradni. Egy darabig nem is nagyon gondolkozik, csak a gyaloglásra fókuszál, és el is telik több, mint egy óra, mikor végül fütyörészés töri meg a csendet. Szinte azonnal Garsin felé pillant, és ennél több nem is kell ahhoz, hogy az magyarázatot adjon.*
-Nyugodtan.
*Válaszol, jelezvén, hogy nem zavarja. Egy darabig a fütyörészés hangjára figyel, és helyenként a szemeit is becsukva fókuszál, elképzelve magában, ahogy a dallam rezgései hatására a számtalan energiaáramlatok közül pár időlegesen új mederben kezd el folyni. Ahány mágus létezik, annyi módszere van a mágia vizualizálásának, átérzésének... és persze a mágiaágtól is függ mindez.
Tűnődéséből az rántja ki, hogy az égre feltekintve látja, hogy az kitisztult, és jelenleg nem látja eső veszélyét. Így röviddel azután, hogy Garsin fütyörészni kezdett, ő is előveszi Nimeril jegyzeteit, és tanulmányozni kezdi őket, és rövidesen hallani, ahogy egy halk, de kissé torokhangú, robajló hatást keltő nyelven kezdi el egy mondat kiejtését gyakorolni. Eközben időnként le-lehajol egy-egy nagyobb kőért, és az életre keltett kavicstól jól elválasztva a táskájába süllyeszti őket.
Jó pár óra telik el így, és mire elérnek a Karavánpihenő romjainak közelébe, és az út melletti talaj mocsarasabb kezd lenni, addigra delelőre áll az idő. Most pedig, amíg még nem érték el a mocsárbűzt, megszólal.*
-Tarthatunk egy ebédszünetet.
*Nem húzza az időt, tényleg csak egy rövid szünetre gondol, amíg ehetnek, ihatnak és a páncél által okozott fáradtságot kicsit kipihenhetik. Ám ahogy leülve előveszi ellátmányait, kezébe akadnak a korábbi kövek, és röviden eltűnődik. Egyszerűbb varázslatról van szó, mely csak saját szervezetében hozna ideiglenes változásokat, és a leírás alapján használata pillanatától kezdve egyértelműen megállapítható lenne, hogy sikerült-e, avagy sem, így viszonylag veszélytelen.
Kissé arrébb vonul, majd ujjait a nyakára teszi, megállapítva pulzusát, és kiegyenlítve lélegzését. Csak ezután helyezi kezét a hasa fölé páncéljára, lassú, a szívverésével harmonikus ritmusú hangon újra elismételve a korábbi igét.
Siker esetén azonnal érzi a változást, ahogy hirtelen a legtermészetesebb dolognak tűnik az, hogy ételként tekintsen az elővett kövekre. Ez esetben Garsin hamarosan hangos recsegő hangokra lehet figyelmes, ahogy mestere minden további nélkül elropogtatja az útközben felvett köveket, és tekintete mintha direkt a lány reakcióit figyelné, gyanítva, hogy azok szórakoztatóak lesznek.
Ha viszont kudarcot vall, akkor nem töri ki a fogait, hanem egyszerűen a magukkal hozott ellátmányokból ebédel meg, hogy aztán ha mindketten végeztek, úgy újra elindulhassanak.
A Karavánpihenőtől egy kerülőút segítségével tartják meg a megfelelő távolságot, és a mocsárban már a táskájában tartja a jegyzeteket, és jobban figyel a környezetére. Habár kétli, hogy pont most találkoznának a templomi bestiáriumban megismert lényekkel, azért odafigyel - már csak abból az okból is, mert tudja, hogy a Romváros közeledtével egyéb szempontokból is veszélyesebb vidékre kerültek. És bár kétli, hogy a helyi banditák őrjáratokat akarnának a környékre csődíteni azzal, hogy megtámadják az Alakulat tagjait.*
-Vedd fel a sodronycsuklyádat, és amíg oda nem érünk, addig tartsd is fenn.
*Szólítja meg Garsint még viszonylag korán, miközben ő maga a sisakját küzdi le az övszíjáról, hogy aztán felvehesse azt. Garsin esetében kissé bonyolultabb lehet ez, hiszen a sodronycsuklyához járó posztó fejvértet is fel kell vennie. Mindenesetre egy olyan helyen, ahol nagyobb a veszélye a rajtaütésnek, inkább tartaná szem előtt a biztonságot, mint a kényelmet.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
*A séta békés, monoton, és a léptek, valamint a páncélcsörgés hangjától eltekintve csendes. Elég kora reggel van ahhoz, hogy ne legyenek szembejövő utazók, és a sebességük elég közel van az átlagoshoz, hogy ne a velük egy irányba tartó forgalommal se nagyon találkozzanak. Így valóban csak a természet, a borászatok és a tanyák törik meg a látképet, és egy darabig Gaerralos maga is belesüllyed abba az elmélkedő, tájat figyelő hangulatba, mely az utazás során az unalmat szokta helyettesíteni.
Eszébe jut viszont a legutóbbi alkalom is, mikor ugyanitt utazott, csak az ellenkező irányba. Legyengülve, sérült térddel, teljes páncélban és a kimerültségtől kábán próbálta tartani egy mélységi karaván tempóját úgy, hogy csak időnként hagyták megpihenni a szekéren. Bizonyítania kellett, épp annyira pragmatikus okokból, mint a saját büszkesége miatt. Habár a karaván többi tagja a megvetés és gyűlölet egyéni elegyével fordult felé, valamennyire tisztelték az arroganciát, melyet mutatott azzal, hogy nem szabadult meg a Gárda vértjétől, és nem volt hajlandó gyengeséget mutatni. Alighanem hátrahagyták volna meghalni, ha nem így van.
Most, hogy ismét beleerősödött a páncélba, két működőképes lába van, és nincsenek rejtenivaló fájdalmai, összehasonlíthatatlanul könnyebb az utazás. Élvezi... még ha tudja is, hogy idővel el fog kezdeni fáradni. Egy darabig nem is nagyon gondolkozik, csak a gyaloglásra fókuszál, és el is telik több, mint egy óra, mikor végül fütyörészés töri meg a csendet. Szinte azonnal Garsin felé pillant, és ennél több nem is kell ahhoz, hogy az magyarázatot adjon.*
-Nyugodtan.
*Válaszol, jelezvén, hogy nem zavarja. Egy darabig a fütyörészés hangjára figyel, és helyenként a szemeit is becsukva fókuszál, elképzelve magában, ahogy a dallam rezgései hatására a számtalan energiaáramlatok közül pár időlegesen új mederben kezd el folyni. Ahány mágus létezik, annyi módszere van a mágia vizualizálásának, átérzésének... és persze a mágiaágtól is függ mindez.
Tűnődéséből az rántja ki, hogy az égre feltekintve látja, hogy az kitisztult, és jelenleg nem látja eső veszélyét. Így röviddel azután, hogy Garsin fütyörészni kezdett, ő is előveszi Nimeril jegyzeteit, és tanulmányozni kezdi őket, és rövidesen hallani, ahogy egy halk, de kissé torokhangú, robajló hatást keltő nyelven kezdi el egy mondat kiejtését gyakorolni. Eközben időnként le-lehajol egy-egy nagyobb kőért, és az életre keltett kavicstól jól elválasztva a táskájába süllyeszti őket.
Jó pár óra telik el így, és mire elérnek a Karavánpihenő romjainak közelébe, és az út melletti talaj mocsarasabb kezd lenni, addigra delelőre áll az idő. Most pedig, amíg még nem érték el a mocsárbűzt, megszólal.*
-Tarthatunk egy ebédszünetet.
*Nem húzza az időt, tényleg csak egy rövid szünetre gondol, amíg ehetnek, ihatnak és a páncél által okozott fáradtságot kicsit kipihenhetik. Ám ahogy leülve előveszi ellátmányait, kezébe akadnak a korábbi kövek, és röviden eltűnődik. Egyszerűbb varázslatról van szó, mely csak saját szervezetében hozna ideiglenes változásokat, és a leírás alapján használata pillanatától kezdve egyértelműen megállapítható lenne, hogy sikerült-e, avagy sem, így viszonylag veszélytelen.
Kissé arrébb vonul, majd ujjait a nyakára teszi, megállapítva pulzusát, és kiegyenlítve lélegzését. Csak ezután helyezi kezét a hasa fölé páncéljára, lassú, a szívverésével harmonikus ritmusú hangon újra elismételve a korábbi igét.
Siker esetén azonnal érzi a változást, ahogy hirtelen a legtermészetesebb dolognak tűnik az, hogy ételként tekintsen az elővett kövekre. Ez esetben Garsin hamarosan hangos recsegő hangokra lehet figyelmes, ahogy mestere minden további nélkül elropogtatja az útközben felvett köveket, és tekintete mintha direkt a lány reakcióit figyelné, gyanítva, hogy azok szórakoztatóak lesznek.
Ha viszont kudarcot vall, akkor nem töri ki a fogait, hanem egyszerűen a magukkal hozott ellátmányokból ebédel meg, hogy aztán ha mindketten végeztek, úgy újra elindulhassanak.
A Karavánpihenőtől egy kerülőút segítségével tartják meg a megfelelő távolságot, és a mocsárban már a táskájában tartja a jegyzeteket, és jobban figyel a környezetére. Habár kétli, hogy pont most találkoznának a templomi bestiáriumban megismert lényekkel, azért odafigyel - már csak abból az okból is, mert tudja, hogy a Romváros közeledtével egyéb szempontokból is veszélyesebb vidékre kerültek. És bár kétli, hogy a helyi banditák őrjáratokat akarnának a környékre csődíteni azzal, hogy megtámadják az Alakulat tagjait.*
-Vedd fel a sodronycsuklyádat, és amíg oda nem érünk, addig tartsd is fenn.
*Szólítja meg Garsint még viszonylag korán, miközben ő maga a sisakját küzdi le az övszíjáról, hogy aztán felvehesse azt. Garsin esetében kissé bonyolultabb lehet ez, hiszen a sodronycsuklyához járó posztó fejvértet is fel kell vennie. Mindenesetre egy olyan helyen, ahol nagyobb a veszélye a rajtaütésnek, inkább tartaná szem előtt a biztonságot, mint a kényelmet.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-05 23:39:59
Üzenet elküldve: 2022-09-05 23:39:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Gyaloglás közben, nem túl messze az úttól délre, a mocsaras vidék faunájának ölelésébe burkolódzott romokat pillant meg. ~Egyszer még a mágus torony is így fogja végezni, és csak a halak lesznek egyedüli csodálói. ~Vállat von és halad tovább előre táborhelyet keresni. Esti nyughelyét keresve derékig süllyed az ingoványban, ahol egy békával néz most farkas szemet.*
- Még jó hogy rajtad kivűl nem látja senki szorult helyzetem.
~Talán nem volt a legjobb ötlet itt keresgélni.~ *Kapaszkodóért nyúlkálva ideális helyet lát egy csörgedező patak mellett. Letelepszik újdonsült táborhelyén, tüzet rak abból amit talál és kiteríti vizes ruháit száradni, majd odatelepszik a tűz mellé melegedni.*
- Még jó hogy rajtad kivűl nem látja senki szorult helyzetem.
~Talán nem volt a legjobb ötlet itt keresgélni.~ *Kapaszkodóért nyúlkálva ideális helyet lát egy csörgedező patak mellett. Letelepszik újdonsült táborhelyén, tüzet rak abból amit talál és kiteríti vizes ruháit száradni, majd odatelepszik a tűz mellé melegedni.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:22:59
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:22:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Végül egy hosszabb bóklászás után egy sóhaj is felszakad a lányból. *
- Ha nem haragszotok előre mennék, napok óta valamit el kellett volna intéznem, de megfeledkeztem róla.
* Amint Anisst leszállította elindul a lóval gyorsabban, hogy a mocsárvidékre beérjen. ~ Illidarynak nem mondtam semmit, tuti ki akar majd nyírni. ~ Gondolatai gyorsan vándorolnak a helyzethez mérten. Árnyékot a köves úton már használhatja vágtában, így nem kell aggódnia, hogy bármi probléma történhetne. A tempó gyorsulása miatt sokkal hatékonyabban halad a megszokotthoz képest. Az egy teljes napi sétát lovával negyed nap alatt megtudja tenni. *
// Aniss, Morwon, Syndra //
* Végül egy hosszabb bóklászás után egy sóhaj is felszakad a lányból. *
- Ha nem haragszotok előre mennék, napok óta valamit el kellett volna intéznem, de megfeledkeztem róla.
* Amint Anisst leszállította elindul a lóval gyorsabban, hogy a mocsárvidékre beérjen. ~ Illidarynak nem mondtam semmit, tuti ki akar majd nyírni. ~ Gondolatai gyorsan vándorolnak a helyzethez mérten. Árnyékot a köves úton már használhatja vágtában, így nem kell aggódnia, hogy bármi probléma történhetne. A tempó gyorsulása miatt sokkal hatékonyabban halad a megszokotthoz képest. Az egy teljes napi sétát lovával negyed nap alatt megtudja tenni. *
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-08-29 21:07:15
Üzenet elküldve: 2022-08-29 21:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*A szeretettel és optimista hozzáállással soha nem várt mocsarat átvágva majdnem elfogja a pánikszerű kérdés, miszerint társai esetleg valóban az ingoványban kezdték e el keresni a banditákat, tanácsát vagy parancsát elfeledve vagy figyelmükön kívül hagyva. Mert ha igen, akkor most vajmi keveset tudna tenni, merthogy ilyen telepen lehetetlen lenne számára megtalálni őket élve vagy holtan, legalábbis anélkül hogy az esélyesen itt lévő célpontok figyelmét el nem kapná. Ezen a gondolaton eljárva kissé ideges lesz, és még gyorsabb tempót diktálva magának kezd haladni, öntudatlanul gázolva át a tócsákon és vasakarattal állítva meg magát hogy minden nádast alaposan megnézzen, ellenségtől félve. Csak nehogy visszafelé azokban kelljen matatniuk...*
*A szeretettel és optimista hozzáállással soha nem várt mocsarat átvágva majdnem elfogja a pánikszerű kérdés, miszerint társai esetleg valóban az ingoványban kezdték e el keresni a banditákat, tanácsát vagy parancsát elfeledve vagy figyelmükön kívül hagyva. Mert ha igen, akkor most vajmi keveset tudna tenni, merthogy ilyen telepen lehetetlen lenne számára megtalálni őket élve vagy holtan, legalábbis anélkül hogy az esélyesen itt lévő célpontok figyelmét el nem kapná. Ezen a gondolaton eljárva kissé ideges lesz, és még gyorsabb tempót diktálva magának kezd haladni, öntudatlanul gázolva át a tócsákon és vasakarattal állítva meg magát hogy minden nádast alaposan megnézzen, ellenségtől félve. Csak nehogy visszafelé azokban kelljen matatniuk...*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-08-10 09:53:53
Üzenet elküldve: 2022-08-10 09:53:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú út során lassan elkezdtek elfogyni a magasabb fák. Hojuw léptei is nehezebbé váltak a mocsaras talajon. Ez nem állította meg Arthenior tartó útjába. Egy óra menetelés után már látta a karaván út elágazását. Tudta Arthenior vezető irány jobbra van tőle így kitalálta, hogy karaván útról letérve ingoványos vidéken át megy. Ahogy megteszi az első lépéseket mocsaras talajon érzi, hogy kelleténél jobban elkezdet süllyedni. Hojuw gyorsan visszatér a karaván útra mielőtt a mocsár meggátolná az útját a városba. Térdéig sárosan folytatta útját a kereszteződés végéig. Kereszteződésnél tőle jobbra fordulva ment tovább. Hojuw haladása közben észre vette a távolba az út mellett romos épületet lát. Távolság miatt nem tudta eldönteni milyen épület lehet. Ahogy közelebb ér rájön arra, hogy ez lehetett az itteni karavánpihenő. Kívülről már növények kezdték benőni a romot. A falak nagy része már nem állt a helyén. Hojuw a romot kívülről végig tekintette a karavánútról. Rossz érzés érzet a rom kőrül, ezért tovább is haladót.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-07-29 21:26:14
Üzenet elküldve: 2022-07-29 21:26:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Hydrik folytatja útját a fogadó felé. Megérkezett az Ingoványos Vidékhez. A víz zöld, a fák keresztülhajolnak az apró patak mértű vizeken. A levegő párás és büdös. *
~ Mintha csak tegnap lett volna, amikor a barátaimmal odahaza ilyen területeken fogócskáztunk. Léa'sternek le is szakadt két lábujja, amikor beleakadt valamelyik fának a gyökerébe.~ *Emlékszik vissza a régi szép időkre Hydrik. Olyannyira, hogy észre sem vette, hogy már ki is jutott ebből a bűzölgő csapdából*
~ Mintha csak tegnap lett volna, amikor a barátaimmal odahaza ilyen területeken fogócskáztunk. Léa'sternek le is szakadt két lábujja, amikor beleakadt valamelyik fának a gyökerébe.~ *Emlékszik vissza a régi szép időkre Hydrik. Olyannyira, hogy észre sem vette, hogy már ki is jutott ebből a bűzölgő csapdából*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-06-24 09:56:00
Üzenet elküldve: 2022-06-24 09:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Megindul visszafelé, lovát maga mellett vezetve, ő se olyan bátor, hogy az ingoványt lóháton szelje át, mert messziről nézve a talaj néha trükkös tud lenni. Így jobb, ha maga tapogatja ki az ösvényt, ami ugyan ki van már taposva, azonban néhol még félrevihetik az embert a vadcsapások. A ló is óvatosan lépked, mintha csak azon lenne, hogy minél kisebb zajt csapjon ő is. Nem igazán szeretnék azokat a lényeket felébreszteni, akik itt laknak és még emberfia sose látta őket. Nem szeretne első lenni ebben az esetben.*
-Ne aggódj, mindjárt kiérünk. *Cirógatja meg a ló nyakát.*
-Ne aggódj, mindjárt kiérünk. *Cirógatja meg a ló nyakát.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:57:04
Üzenet elküldve: 2022-06-04 16:57:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Előre //
* Újfent lelkesen indult el, de az ingovány látványa megtorpanásra készteti. Baljósan gőzölög előtte, amitől önkéntelenül is megborzong.*
- Talán mégse kéne.* Nyűglődik, de végül csak belép, mert ha már ideig eljutott, akkor csak nem itt fog visszafordulni. Újfent meleg van, de itt ez egészen másképpen érződik. Fojtós, párás a levegő. A szúnyogok pedig csípnek, mint a sivatagi skorpiók.*
- Hogy Teysus verne meg mindőtöket! Átkozott teremtmények.* Csapkod, de mintha azok meg se éreznék. A sár ragadós, amitől a menés is nehézkes. Hamarosan pedig ebből a sárból jut mindenhova is. A békék pedig, mintha rajta mulatnának, minden irányból zajonganak. Kész rémálomba ez a hely. Közben pedig figyelje még az utat is, mert elég néhány rossz lépés csak volt tündér. Rengeteg pihenőjébe, meg vizébe kerül ez a mocsári utazás. Ha ezt tudja, akkor biztos nem vágott volna neki, de ez már mindegy.*
* Újfent lelkesen indult el, de az ingovány látványa megtorpanásra készteti. Baljósan gőzölög előtte, amitől önkéntelenül is megborzong.*
- Talán mégse kéne.* Nyűglődik, de végül csak belép, mert ha már ideig eljutott, akkor csak nem itt fog visszafordulni. Újfent meleg van, de itt ez egészen másképpen érződik. Fojtós, párás a levegő. A szúnyogok pedig csípnek, mint a sivatagi skorpiók.*
- Hogy Teysus verne meg mindőtöket! Átkozott teremtmények.* Csapkod, de mintha azok meg se éreznék. A sár ragadós, amitől a menés is nehézkes. Hamarosan pedig ebből a sárból jut mindenhova is. A békék pedig, mintha rajta mulatnának, minden irányból zajonganak. Kész rémálomba ez a hely. Közben pedig figyelje még az utat is, mert elég néhány rossz lépés csak volt tündér. Rengeteg pihenőjébe, meg vizébe kerül ez a mocsári utazás. Ha ezt tudja, akkor biztos nem vágott volna neki, de ez már mindegy.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:01:09
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*A fűben nem igazán látott messzire, de ahogy közeledik az ingoványhoz, érzi, hogy még nem az volt a legrosszabb hely, ahova eljuthatott. ~Bakker! Nem is emlékeztem, hogy itt ilyen cudar szagok vannak. ~ Fogja be az orrát, mindig csak egy kis levegőt eresztve be, hátha megszokja előbb vagy utóbb. Persze érzett már büdösebbet, de ez a szag most meglepetésszerűen érte, mintha csak az egyik bokor alól ugrott volna elő hirtelen. Miután várakozott egy kicsit, tekintetével már meg is találta az ösvényt, amiről bizony nem szabad lelépnie. Nem szeretné itt hagyni az egész fogsorát ebben a büdös ingoványban, mert itt ha beleragad valamibe, nincs senki, aki kisegítené.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-29 18:17:34
Üzenet elküldve: 2022-05-29 18:17:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Sikerült neki az utolsó varázslat is, amit Karheia tanított neki. A száraz ág virágba borul az igének köszönhetően, s ezzel együtt a kis tündér arca is mosolyra derül. Bár még lenne hátra a Fanevelés is, arra úgy érzi, hogy már egyáltalán nincs ereje. Hiába, ha túl sok varázserőt elhasznál kezdőként, azt hamar meg fogja érezni. A tanulást mára be kell rekesztenie.*
- Sajnálom, de nagyon elfáradtam. Se a varázserőm, se az elmém nem képes már több mindent befogadni. Köszönök szépen még egyszer mindent és remélem, hogy még találkozunk! *Azzal meghajol mélyen a mestere előtt és elindul az ingoványos vidék irányába. Most már gyakorlottabban szökdel át a veszélyes vidéken, hogy aztán a szántóföldeken találhassa magát. Újra megpróbálkozik a korábbi tervével, hogy egy közeli istállóban szálljon meg az éjszakára. Amennyiben nem sikerül neki, még mindig tud idézni egy hatalmas fát, aminek a tetején legalább a vadállatok elől biztonságban lehet. A szántóföldeken azonban rengeteg telek van, biztosan fog találni egy elhagyatott épületet. Vagy ha nincs is elhagyatva, legalább csak állatok élnek benne. Az utóbbival még jobban is járna, hiszen ott minden bizonnyal melegebb is lenne.*
*Sikerült neki az utolsó varázslat is, amit Karheia tanított neki. A száraz ág virágba borul az igének köszönhetően, s ezzel együtt a kis tündér arca is mosolyra derül. Bár még lenne hátra a Fanevelés is, arra úgy érzi, hogy már egyáltalán nincs ereje. Hiába, ha túl sok varázserőt elhasznál kezdőként, azt hamar meg fogja érezni. A tanulást mára be kell rekesztenie.*
- Sajnálom, de nagyon elfáradtam. Se a varázserőm, se az elmém nem képes már több mindent befogadni. Köszönök szépen még egyszer mindent és remélem, hogy még találkozunk! *Azzal meghajol mélyen a mestere előtt és elindul az ingoványos vidék irányába. Most már gyakorlottabban szökdel át a veszélyes vidéken, hogy aztán a szántóföldeken találhassa magát. Újra megpróbálkozik a korábbi tervével, hogy egy közeli istállóban szálljon meg az éjszakára. Amennyiben nem sikerül neki, még mindig tud idézni egy hatalmas fát, aminek a tetején legalább a vadállatok elől biztonságban lehet. A szántóföldeken azonban rengeteg telek van, biztosan fog találni egy elhagyatott épületet. Vagy ha nincs is elhagyatva, legalább csak állatok élnek benne. Az utóbbival még jobban is járna, hiszen ott minden bizonnyal melegebb is lenne.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:22:58
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Visszautazás a mágia szárnyán//
*Idefelé jövet nem volt egy egyszerű utazás az ingovány, de visszafelé sem az. Annyi könnyebbsége van, hogy látja még a saját nyomait a puha talajon, így ahol nagyon besüppedt a lába, ott most máshova lép. Ahogy ott ült a Mágustoronyban, megtanult egy újabb nagyon hasznos varázslatot, amit még nem akar kipróbálni, csak majd ha tényleg többet tud erről a hajóról és a nagy kincsről, ami várhatja.* ~Vajon tényleg képes vagyok ezzel a varázslattal üzenetet küldeni Norenn-nek? Nem fog halálra rémülni az öreg, ha meghallja, hogy így szólok neki?~ *Végül lezárja magában a dolgot, hiszen a Fortas család feje már annyi furcsaságot láthatott talán Learontól, hogy nem ez lesz a legmeglepőbb neki. Lassan érzi, hogy a föld a talpa alatt már nem olyan nyálkás és iszapos, ami nemes egyszerűséggel arra utal, hogy kezdi elérni ennek a borzalmas szutymáknak a végét. Nagy sóhajjal lép ki a füves talajra, ami már nem süpped és nem koszolja össze még jobban a bakancsát, amit éppen, hogy le tudott tisztítani ott a torony lépcsőjén.*
*Idefelé jövet nem volt egy egyszerű utazás az ingovány, de visszafelé sem az. Annyi könnyebbsége van, hogy látja még a saját nyomait a puha talajon, így ahol nagyon besüppedt a lába, ott most máshova lép. Ahogy ott ült a Mágustoronyban, megtanult egy újabb nagyon hasznos varázslatot, amit még nem akar kipróbálni, csak majd ha tényleg többet tud erről a hajóról és a nagy kincsről, ami várhatja.* ~Vajon tényleg képes vagyok ezzel a varázslattal üzenetet küldeni Norenn-nek? Nem fog halálra rémülni az öreg, ha meghallja, hogy így szólok neki?~ *Végül lezárja magában a dolgot, hiszen a Fortas család feje már annyi furcsaságot láthatott talán Learontól, hogy nem ez lesz a legmeglepőbb neki. Lassan érzi, hogy a föld a talpa alatt már nem olyan nyálkás és iszapos, ami nemes egyszerűséggel arra utal, hogy kezdi elérni ennek a borzalmas szutymáknak a végét. Nagy sóhajjal lép ki a füves talajra, ami már nem süpped és nem koszolja össze még jobban a bakancsát, amit éppen, hogy le tudott tisztítani ott a torony lépcsőjén.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:30:26
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás a mágia szárnyán//
*Az ingoványon megpróbál a lehető leggyorsabban áthaladni. Nincsenek jó emlékei erről a helyről. Számtalan rossz dolog történt itt vele. Még régebben egy csizmáját is elhagyta és talán ez a legkisebb baj ami itt történt, szóval nehogy most valami még rosszabb szituáció alakuljon ki, gyorsan szedi a lábait és le sem tér az ösvényről, amit egyébként is szokott használni. Hall a távolból valami kuruttyolásszerű hangot is, ami túl mély és túl hátborzongató ahhoz, hogy békától jöhessen.* ~Még jó, hogy nem este vágok át itt. Persze megvédem magam mindentől, de jobb a békesség!~ *Gondolkodik magában és, hogy jobban teljen az idő, kortyol egyet az almaborból, ami az övére tűzött kulacsból és úgy egyébként a saját birtokáról származik. Szinte biztos benne, hogy otthon Fortasék már túl vannak az ebéden és rendbe tették az állatokat. Ilyenkor szokott nekiállni Fortas-asszony mosogatni és ha azzal készen van, akkor jöhet a felseprés a házak előtt.* ~Nem dicsérem eleget azt az asszonyt! Lehet vennem kéne neki valami szép karkötőt, hogy megmutassam, hogy többet érnek nekem egyszerű munkásoknál.~ *Már el is képzeli magában, hogy mennyire fog örülni az asszonyság az ékszernek. Ilyesmire nem telik nekik, hiszen minden erejükkel arra spórolnak, hogy vehessenek saját földet maguknak. Persze jó az amit használnak, de minden valamirevaló család saját tulajdont akar. A pásztormágus is így volt vele mikor nincstelen zsellérként járta a világot.*
*Az ingoványon megpróbál a lehető leggyorsabban áthaladni. Nincsenek jó emlékei erről a helyről. Számtalan rossz dolog történt itt vele. Még régebben egy csizmáját is elhagyta és talán ez a legkisebb baj ami itt történt, szóval nehogy most valami még rosszabb szituáció alakuljon ki, gyorsan szedi a lábait és le sem tér az ösvényről, amit egyébként is szokott használni. Hall a távolból valami kuruttyolásszerű hangot is, ami túl mély és túl hátborzongató ahhoz, hogy békától jöhessen.* ~Még jó, hogy nem este vágok át itt. Persze megvédem magam mindentől, de jobb a békesség!~ *Gondolkodik magában és, hogy jobban teljen az idő, kortyol egyet az almaborból, ami az övére tűzött kulacsból és úgy egyébként a saját birtokáról származik. Szinte biztos benne, hogy otthon Fortasék már túl vannak az ebéden és rendbe tették az állatokat. Ilyenkor szokott nekiállni Fortas-asszony mosogatni és ha azzal készen van, akkor jöhet a felseprés a házak előtt.* ~Nem dicsérem eleget azt az asszonyt! Lehet vennem kéne neki valami szép karkötőt, hogy megmutassam, hogy többet érnek nekem egyszerű munkásoknál.~ *Már el is képzeli magában, hogy mennyire fog örülni az asszonyság az ékszernek. Ilyesmire nem telik nekik, hiszen minden erejükkel arra spórolnak, hogy vehessenek saját földet maguknak. Persze jó az amit használnak, de minden valamirevaló család saját tulajdont akar. A pásztormágus is így volt vele mikor nincstelen zsellérként járta a világot.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:53:51
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:53:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Bármennyit is pihenjen Syndra, valóban nyűgösen ébred, úgy érzi, egy szemernyit sem pihent és mindene fáj. De ez a fájdalom csak inkább lelki, mert testileg nincs semmi baja. Morwon határozottan ébreszti és ösztönzi indulásra a csapatot. Hogy megadja-e nekik a "csak két órát", az az óriáson múlik.
A gyógynövények gyűjtése jó ötlet lehet, ám kérdés, hogy mennyire ismerik azokat. Az általánosságban használtakat ismerhetik, de akad olyan bőven, ami túlmutat herbalista készségeiken és ha nem kívánnak rossz növényt gyűjteni, érdemes ezt átgondolni majd. Morwon meg is osztja erről meglátásait, óriáskén is jó intelligenciával látva át az ötlet buktatóit.
Ha Syndra felébredt és megitatná kulacsából a lovát, nem sokra megy vele. Egy ló napi vízszükséglete húsz-harminc liter között van, egy kulacs édeskevés neki. A mocsár vizéből nem iszik, büdös kipárolgásaitól csak prüszköl a hátas.
Ha tovább haladnak, a következő megállóra elérhetik Erdőmélye határát, ahol a sűrűn nőtt, áthatolhatatlannak tűnő vadon kezdődik. Ez már nem az a barátságos erdő, ami Artheniort körbeöleli. Valódi vad erdőség, ahol az összekapaszkodó fáktól nem látni az eget, út vagy csapás nem nagyon van, legfeljebb azok, amit valamelyik állat vágott magának.*
//Aniss, Morwon, Syndra//
*Bármennyit is pihenjen Syndra, valóban nyűgösen ébred, úgy érzi, egy szemernyit sem pihent és mindene fáj. De ez a fájdalom csak inkább lelki, mert testileg nincs semmi baja. Morwon határozottan ébreszti és ösztönzi indulásra a csapatot. Hogy megadja-e nekik a "csak két órát", az az óriáson múlik.
A gyógynövények gyűjtése jó ötlet lehet, ám kérdés, hogy mennyire ismerik azokat. Az általánosságban használtakat ismerhetik, de akad olyan bőven, ami túlmutat herbalista készségeiken és ha nem kívánnak rossz növényt gyűjteni, érdemes ezt átgondolni majd. Morwon meg is osztja erről meglátásait, óriáskén is jó intelligenciával látva át az ötlet buktatóit.
Ha Syndra felébredt és megitatná kulacsából a lovát, nem sokra megy vele. Egy ló napi vízszükséglete húsz-harminc liter között van, egy kulacs édeskevés neki. A mocsár vizéből nem iszik, büdös kipárolgásaitól csak prüszköl a hátas.
Ha tovább haladnak, a következő megállóra elérhetik Erdőmélye határát, ahol a sűrűn nőtt, áthatolhatatlannak tűnő vadon kezdődik. Ez már nem az a barátságos erdő, ami Artheniort körbeöleli. Valódi vad erdőség, ahol az összekapaszkodó fáktól nem látni az eget, út vagy csapás nem nagyon van, legfeljebb azok, amit valamelyik állat vágott magának.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-10 20:59:40
Üzenet elküldve: 2022-05-10 20:59:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Zaklatott álmai ellenére örül, hogy némileg feltöltődve vág neki ismét útjának, aminek legnehezebb részéhez érkezett. A hajnali órákban szerencsére már elég világos van ahhoz, hogy némileg nagyobb biztonságban érezze magát, hiszen nagyjából látni véli hol lazább a talaj, s hol nem, ennek ellenére rendkívül körültekintő. Elég csak visszaemlékeznie arra, amikor Learonnal jártak itt, és szegény kísérőjük jóformán életét vesztette kettejük társaságában. Most pedig, hogy segítség híján van inkább lassabban, de fokozott óvatossággal araszol a Torony felé.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-10 09:25:59
Üzenet elküldve: 2022-05-10 09:25:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőszéli tisztásról indult, majd a szántóföldekre ért, ahonnan a füves pusztára keveredett, és most az ingoványos vidéken van. A lábait már szinte nem is érzi, de nem táborozhat le a semmi közepén. Akármennyire is fáradt, nem lankadhat a figyelme egy ilyen veszélyes területen. Úgy érzi, hogy minél távolabb keveredik a várostól, annál rosszabb környéken találja magát, de ennek ellenére sincs oka visszafordulni. Pénz nélkül semmire sem menne Artheniorban, munkát pedig valószínűleg sehol sem kapna az emlékei nélkül. Hinnie kell abban, hogy van a közelben egy falu vagy esetleg egy tanya, ahol könnyebben feltalálná magát. A légzése egyre szaporább, a talpai is már elkezdtek zsibbadni, de még így sem lassít a menetelésén. Vigyáznia kell, mert ezen a vidéken egy rossz lépés és soha többé nem láthatja meg a holnapot. Amikor már teljesen feladná a reményt, egy különleges tornyot pillant meg a távolban. Nem mondható se nem tanyának, se nem falunak, de talán éppen ezért pont egy olyan helyszín, amire neki most éppen szüksége van.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-06 22:28:37
Üzenet elküldve: 2022-05-06 22:28:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Korai lenne még örömtáncot járni, hiszen épp csak, hogy nem bomlott fel csapatuk az út felénél. Morwon tudja, hogy ennél csak nagyobb megpróbáltatások fogják őket érni. Szerencsére a többiek sem pazarolják sokáig az értékes időt és hamar visszaindulnak a táborukba. Azon azért néz egyet, mikor Syndra Aniss fenekébe markol, de gondolatban megvonja vállait, mert látott már furcsábbat is. Jobban érdekli most, hogy végre valami meleget ehessen. Útközben gallyakat gyűjt, ahogy azt eltervezte, úgyhogy a tűzgyújtással sem lesz gond. Nekilát a nyúl feldolgozásának az Anisstól kölcsönkapott tőrrel, közben megemlíti Nimerilt, mire Syndra igencsak felbuzdul. Morwon is meglepődik a közös ismerősön, de aztán eszébe jut, hogy Nimerilt valószínűleg a fél város ismeri a szakmájából adódóan. Nyugodtan folytatja hát a nyúzást, csak a zavaró szúnyogokat és legyeket hessegeti el néha magáról, esetleg a húsról. *
– Pár hata találkoztunk. Vele olvastam az óriás-hangyákokról. Bár nem sok újat tudtunk meg, há' ezér' indultam el értük. Hogy megnézzem őket. * Magyarázza társainak nyugodtan. Miután a nyúzással végez, a felesleget arrébb veti és keres egy megfelelő botot, amire felnyársalhatja. Syndra szavaira elmosolyodik. Se őt, se Nimerilt nem ismeri még olyan jól, hogy vakon megbízzon benne, de Morwon nem túl gyanakvó típus, ezért ő is hasonlóan szép szavakat intéz az elfhez. *
– Te is lehetsz az én barátom! És te is, Aniss! * Teszi hozzá, nehogy a zsoldoslány kívülállónak érezze magát, amiért neki még nem volt szerencséje megismerni közös barátjukat.
Aniss javaslatára bólint. *
– Jó ötlet. Gyűjthetünk növényeket… Bár én nem vagyok tudós – örülök, ha a vérfűt és az ördögvigyort nem keverem össze! * Nevet fel jóízűen. Vérfüvet ugyan már látott, ördögvigyort viszont még nem (vagy csak nem tud róla), úgyhogy valóban nem hozzá kell fordulni növényismeret-ügyben. A hús sül, úgyhogy ő is megpihenhet. Előtte azonban még keres egy közeli pocsolyát – az ingoványban járnak, úgyhogy talán sikerülhet –, amiben megmoshatja a kezét és a kést is. Próbál nem beleesni a vízbe, és ha ez sikerül és visszamegy a lányokhoz, visszaadja a tőrt Anissnak, megforgatja a nyulat, aztán ő is leül a tűz közelébe. Még egy párszor feláll és megismétli a forgatást, majd ha elkészül a hús, leveszi a nyársról. Ismét szükség lesz a késre, hogy felvágják, de legfeljebb újra megmossa majd. *
– A hús az hús. * Állapítja meg bölcsen, majd nagyot harap a részéből, ha már egy kicsit kihűlt. Syndrát nem zavarja fel, inkább ő is lehunyja szemeit. Nem akar aludni, csak kihasználja a pihenőt. Abba pedig inkább bele sem mer gondolni, hogy mit fognak vacsorázni. Órájuk nincs, így nehéz az idő múlását mérni, de nagyjából másfél-két óra elteltével Morwon indulásra buzdítja társait. *
– No, indulás! * Persze nincs kőből a szíve, hagy még pár perc felkészülési időt, aztán Pajtáshoz lép és megpaskolja a nyakát. *
– No, hallottad! * Szól az öszvérhez és a kantárt fogva lassan el is indul. Remélhetőleg a többiek is követik. Innentől fogva estig már csak néhány rövid pihenőt tervez. Vacsorára meg majd esznek sült békát, esetleg ha szerencséjük van, találnak valami táplálóbbat, például egy mocsári madár tojásait. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Korai lenne még örömtáncot járni, hiszen épp csak, hogy nem bomlott fel csapatuk az út felénél. Morwon tudja, hogy ennél csak nagyobb megpróbáltatások fogják őket érni. Szerencsére a többiek sem pazarolják sokáig az értékes időt és hamar visszaindulnak a táborukba. Azon azért néz egyet, mikor Syndra Aniss fenekébe markol, de gondolatban megvonja vállait, mert látott már furcsábbat is. Jobban érdekli most, hogy végre valami meleget ehessen. Útközben gallyakat gyűjt, ahogy azt eltervezte, úgyhogy a tűzgyújtással sem lesz gond. Nekilát a nyúl feldolgozásának az Anisstól kölcsönkapott tőrrel, közben megemlíti Nimerilt, mire Syndra igencsak felbuzdul. Morwon is meglepődik a közös ismerősön, de aztán eszébe jut, hogy Nimerilt valószínűleg a fél város ismeri a szakmájából adódóan. Nyugodtan folytatja hát a nyúzást, csak a zavaró szúnyogokat és legyeket hessegeti el néha magáról, esetleg a húsról. *
– Pár hata találkoztunk. Vele olvastam az óriás-hangyákokról. Bár nem sok újat tudtunk meg, há' ezér' indultam el értük. Hogy megnézzem őket. * Magyarázza társainak nyugodtan. Miután a nyúzással végez, a felesleget arrébb veti és keres egy megfelelő botot, amire felnyársalhatja. Syndra szavaira elmosolyodik. Se őt, se Nimerilt nem ismeri még olyan jól, hogy vakon megbízzon benne, de Morwon nem túl gyanakvó típus, ezért ő is hasonlóan szép szavakat intéz az elfhez. *
– Te is lehetsz az én barátom! És te is, Aniss! * Teszi hozzá, nehogy a zsoldoslány kívülállónak érezze magát, amiért neki még nem volt szerencséje megismerni közös barátjukat.
Aniss javaslatára bólint. *
– Jó ötlet. Gyűjthetünk növényeket… Bár én nem vagyok tudós – örülök, ha a vérfűt és az ördögvigyort nem keverem össze! * Nevet fel jóízűen. Vérfüvet ugyan már látott, ördögvigyort viszont még nem (vagy csak nem tud róla), úgyhogy valóban nem hozzá kell fordulni növényismeret-ügyben. A hús sül, úgyhogy ő is megpihenhet. Előtte azonban még keres egy közeli pocsolyát – az ingoványban járnak, úgyhogy talán sikerülhet –, amiben megmoshatja a kezét és a kést is. Próbál nem beleesni a vízbe, és ha ez sikerül és visszamegy a lányokhoz, visszaadja a tőrt Anissnak, megforgatja a nyulat, aztán ő is leül a tűz közelébe. Még egy párszor feláll és megismétli a forgatást, majd ha elkészül a hús, leveszi a nyársról. Ismét szükség lesz a késre, hogy felvágják, de legfeljebb újra megmossa majd. *
– A hús az hús. * Állapítja meg bölcsen, majd nagyot harap a részéből, ha már egy kicsit kihűlt. Syndrát nem zavarja fel, inkább ő is lehunyja szemeit. Nem akar aludni, csak kihasználja a pihenőt. Abba pedig inkább bele sem mer gondolni, hogy mit fognak vacsorázni. Órájuk nincs, így nehéz az idő múlását mérni, de nagyjából másfél-két óra elteltével Morwon indulásra buzdítja társait. *
– No, indulás! * Persze nincs kőből a szíve, hagy még pár perc felkészülési időt, aztán Pajtáshoz lép és megpaskolja a nyakát. *
– No, hallottad! * Szól az öszvérhez és a kantárt fogva lassan el is indul. Remélhetőleg a többiek is követik. Innentől fogva estig már csak néhány rövid pihenőt tervez. Vacsorára meg majd esznek sült békát, esetleg ha szerencséjük van, találnak valami táplálóbbat, például egy mocsári madár tojásait. *
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:04:03
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Meglepi az ölelésnél, hogy az elf a fenekébe markol. Kicsit belé is pirul, de nem viszonozza és nem is hozza inkább szóba. ~ Talán csak véletlen volt, hihi. ~ Nevetgél magában, bár mélyen ő is tudja, hogy nem lehetett véletlen, hiszen a férfiaktól már kapott hasonló 'véletlen' fenékfogásokat. Na, ez még csak nem is volt félénk, hanem igen konkrét. Bár nem bánja, kicsit furcsállja Syndránál, hiszen alig ismeri Anisst. Viszont hozott nyulat, úgyhogy akár egész este fogdoshatja a fenekét, ha jóllaktak. Persze, ezt csak magában gondolja és sosem mondja ki, csak a hecc kedvéért jutott eszébe. Persze a lány nevetését viszonozza, de a zavara csak alig-alig múlik. Szerencsére ott van Morwi is, így ő is beszáll a beszélgetésbe és elterelődik róla a figyelem. Egy kicsit kifújja magát, de tényleg örül, hogy visszatért hozzájuk Syndra, aki még hozott harapnivalót is. A vadkant azért sajnálja a lány, mert több napra is lenne mit enniük, de majd akkor esznek mást. Az óriás kérésére gyűjteni kezdi a gallyakat és sikerül elég sokat találniuk, így biztosan van tűz, sőt, úgy néz ki, Morwon a nyúzáshoz is ért. Syndrának visszaadja a tűzszerszámot, miközben figyeli, hogy a melák barátja miket csinál, bár némileg ő is ért hozzá az apja révén. A kését természetesen kölcsönadja nagyszakálú barátjának. Legalábbis sokat látta már, kevésszer csinálta. De aztán az ef szól neki és ő készségesen melléptelepszik. Nagyon örül, hogy két ilyen barátra tett szert néhány nap alatt, nem is remélte, hogy így fog alakulni a kalandozása. Bár a hideget nem szereti annyira, meg kényelmetlen fekhelyet, de tudja jól, hogy úgysem fog mindig puha ágyakban pihenni és nem lesz tető a feje felett örökké. Hacsak nem, kiváló zsoldos lesz, mint ahogy azt tervezte. Arra viszont még kell pár év talán. De hogy ne fulladjon unalomba a nyúl feldolgozása, Aniss érdeklődni kezd újra a hangyákok és az útjuk hossz iránt. Nem örül annak, hogy Morwi szerint nem ehetők, pedig már elképzelte, hogy milyen jól fognak lakni belőle! *
- Ismered? * Csodálkozik el Aniss, úgy tűnik, hogy több közös pont van az elf ész óriás életében, mint, ahogy azt bármelyikük gondolta volna. Annak örül, hogy Syndra is barátjának fogadja Morwont, ha már ez a Nimeril közös ismerősük. *
- Akkor gyűjtsünk neki növényeket majd? Azokért is kérhetünk pénzt! * Mondja, mintha ő találta volna fel a kantárt a lovon először. Nem akarja ő kihasználni a közös barátot, csak hát ha már ilyen messze eljöttek, legalább abból legyen majd pénzük, hiszen Morwon szerint nem is biztos, hogy fognak találkozni a hangyákokkal. Miután elkészül az étel, bár nem a fogadóban kapott, de olyan jól esik neki, mintha ott készült volna. Csak a hús ízt érzi, de neki most mindennél jobban esik. Alaposan leszopogatja a csontokról az összes ehetőt, tudja, hogy egy ideig nélkülözniük kell. És bár nem lesz tele a hasa, az éhség már nem gyötri tovább. Így aztán tovább tudnak haladni, ő pedig - hogy az elf lány tudjon pihenni - előre ül a hosszúéletű lován. Újra elkapja a pír, persze most nem látja senki, ahogy Syndra álmában fogdossa. Legalábbis Aniss ebben a hitben van, hogy most valami fess férfiúnak gondolják, végül is jól esik neki az érzés. *
- Szerintem Syndra őrködjön majd utoljára, ő a legfáradtabb. Ma kezdek én! * Ajánlja fel, reméli, hogy mindenki egyetért majd, ha végre elérik a mai céljukat. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Meglepi az ölelésnél, hogy az elf a fenekébe markol. Kicsit belé is pirul, de nem viszonozza és nem is hozza inkább szóba. ~ Talán csak véletlen volt, hihi. ~ Nevetgél magában, bár mélyen ő is tudja, hogy nem lehetett véletlen, hiszen a férfiaktól már kapott hasonló 'véletlen' fenékfogásokat. Na, ez még csak nem is volt félénk, hanem igen konkrét. Bár nem bánja, kicsit furcsállja Syndránál, hiszen alig ismeri Anisst. Viszont hozott nyulat, úgyhogy akár egész este fogdoshatja a fenekét, ha jóllaktak. Persze, ezt csak magában gondolja és sosem mondja ki, csak a hecc kedvéért jutott eszébe. Persze a lány nevetését viszonozza, de a zavara csak alig-alig múlik. Szerencsére ott van Morwi is, így ő is beszáll a beszélgetésbe és elterelődik róla a figyelem. Egy kicsit kifújja magát, de tényleg örül, hogy visszatért hozzájuk Syndra, aki még hozott harapnivalót is. A vadkant azért sajnálja a lány, mert több napra is lenne mit enniük, de majd akkor esznek mást. Az óriás kérésére gyűjteni kezdi a gallyakat és sikerül elég sokat találniuk, így biztosan van tűz, sőt, úgy néz ki, Morwon a nyúzáshoz is ért. Syndrának visszaadja a tűzszerszámot, miközben figyeli, hogy a melák barátja miket csinál, bár némileg ő is ért hozzá az apja révén. A kését természetesen kölcsönadja nagyszakálú barátjának. Legalábbis sokat látta már, kevésszer csinálta. De aztán az ef szól neki és ő készségesen melléptelepszik. Nagyon örül, hogy két ilyen barátra tett szert néhány nap alatt, nem is remélte, hogy így fog alakulni a kalandozása. Bár a hideget nem szereti annyira, meg kényelmetlen fekhelyet, de tudja jól, hogy úgysem fog mindig puha ágyakban pihenni és nem lesz tető a feje felett örökké. Hacsak nem, kiváló zsoldos lesz, mint ahogy azt tervezte. Arra viszont még kell pár év talán. De hogy ne fulladjon unalomba a nyúl feldolgozása, Aniss érdeklődni kezd újra a hangyákok és az útjuk hossz iránt. Nem örül annak, hogy Morwi szerint nem ehetők, pedig már elképzelte, hogy milyen jól fognak lakni belőle! *
- Ismered? * Csodálkozik el Aniss, úgy tűnik, hogy több közös pont van az elf ész óriás életében, mint, ahogy azt bármelyikük gondolta volna. Annak örül, hogy Syndra is barátjának fogadja Morwont, ha már ez a Nimeril közös ismerősük. *
- Akkor gyűjtsünk neki növényeket majd? Azokért is kérhetünk pénzt! * Mondja, mintha ő találta volna fel a kantárt a lovon először. Nem akarja ő kihasználni a közös barátot, csak hát ha már ilyen messze eljöttek, legalább abból legyen majd pénzük, hiszen Morwon szerint nem is biztos, hogy fognak találkozni a hangyákokkal. Miután elkészül az étel, bár nem a fogadóban kapott, de olyan jól esik neki, mintha ott készült volna. Csak a hús ízt érzi, de neki most mindennél jobban esik. Alaposan leszopogatja a csontokról az összes ehetőt, tudja, hogy egy ideig nélkülözniük kell. És bár nem lesz tele a hasa, az éhség már nem gyötri tovább. Így aztán tovább tudnak haladni, ő pedig - hogy az elf lány tudjon pihenni - előre ül a hosszúéletű lován. Újra elkapja a pír, persze most nem látja senki, ahogy Syndra álmában fogdossa. Legalábbis Aniss ebben a hitben van, hogy most valami fess férfiúnak gondolják, végül is jól esik neki az érzés. *
- Szerintem Syndra őrködjön majd utoljára, ő a legfáradtabb. Ma kezdek én! * Ajánlja fel, reméli, hogy mindenki egyetért majd, ha végre elérik a mai céljukat. *
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:59:06
Üzenet elküldve: 2022-05-03 18:59:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az elf egyáltalán nem gondolná, hogy az óriással bármi közös pontjuk van az életben, nem mintha ellenszenves lenne számára, inkább csak a közegben való mozgás különbségek. Anisstól pedig egy hatalmas és meleg ölelést kap, ahol szemtelenül még a fenekét is megmarkolja. *
- Már mondtam, vigyázz harapok!
* Kacag fel az elf, de utána morw felé fordul. *
- A büszkeségem sérült meg egyedül Morw! Mellesleg a ti munkátok lesz ez a nyúl, én addig pihenek mindenképp.
* Az termetes társuk a lovon való alvást ajánlja fel, amire egy kicsit a szemöldöke is megrándul, de nem fog felszólalni ellene. Örül, hogy egyáltalán a lábával a talajt taposhatja. Fáradtan és kimerülten döglik le a leendő tábortűz elé. Egy takarót táskájából előhúzva az egyik rönknek dől, hogy valamennyire legalább átmelegedhessen indulás előtt. *
- Aniss ha végeztetek a tűz gyújtással kérem szépen vissza a kovámat.
* Jegyzi meg a lánynak, és ha vissza adja el is veszi. *
- Ha szeretnéd nyugodtan ülj le mellém, Morw úgyis addig nyulat nyúz.
* Állapítja meg, ha így tesz a másik fél akkor neki dől a lánynak, hogy a melegség jobban át járhassa. Morw kezd el hosszabban beszélni amit eddig is örömmel hallgatott, de egy szónál fenn akad. '' Nimeril '' ~ Micsoda?? ~ Rándul égig formás kis szemöldöke. *
- Morw!
* Szól bele mondata közepébe, arca ledöbbenésről árulkodik. *
- Jól hallottam a nevet? Nimeril?
* Billenti oldalra fejét, mint a kutyák amikor nagyon figyelnek a másikra. Ha Aniss mellette ül, akkor szó szerint a lány nyakához billenti fejét. Ha az óriás igenlő választ ad, akkor nem bírja ki. *
- Honnan ismered Nimerilt?
* Ha a lány megkérdezi, hogy kicsoda, akkor mosolyogva felé fordul. *
- Egy orvos, illetve gyógynővényekkel és boncolással is foglalkozik, egyben pedig a legjobb barátnőm.
* Kacsint Anissra, de utána Morw felé is küld egy mosolyt. *
- Eddig is szimpatikus voltál nekem Morw, de innentől kezdve bárminél számíthatsz rám. Aki Nimeril barátja, az-az enyém is. Ezután muszáj lesz megpróbálni, hogy ehetők-e a hangyákok!
* Türelmesen várja meg a hús elkészítését, ha megkapja az ő adagját, akkor azt még takaró alatt elfogyasztja, de utána egy néhány órát le hunyja a szemét. Ha erőszakosan indítani akarják csak annyit nyőg, hogy '' Csak két órát! '' Hangja inkább hisztis, mint határozott, de amint a két óra letelik Árnyékhoz lép, amennyire tudja kulacsból kicsit megitatja, és a kefével le porolja legalább a lovát. Anissnak átadja a lehetőséget, hogy most ő vezesse '' Majd én hátul utazom. '' Mondja a lánynak, és ha így cselekszik, akkor alkalmanként kezei a lány testén szemtelenül vándorolnak. Syndra mindig is egy perverz volt, minél jobban bízik a másik kettőben, annál jobban kimutatja a foga fehérjét. *
//Aniss, Morwon, Syndra//
* Az elf egyáltalán nem gondolná, hogy az óriással bármi közös pontjuk van az életben, nem mintha ellenszenves lenne számára, inkább csak a közegben való mozgás különbségek. Anisstól pedig egy hatalmas és meleg ölelést kap, ahol szemtelenül még a fenekét is megmarkolja. *
- Már mondtam, vigyázz harapok!
* Kacag fel az elf, de utána morw felé fordul. *
- A büszkeségem sérült meg egyedül Morw! Mellesleg a ti munkátok lesz ez a nyúl, én addig pihenek mindenképp.
* Az termetes társuk a lovon való alvást ajánlja fel, amire egy kicsit a szemöldöke is megrándul, de nem fog felszólalni ellene. Örül, hogy egyáltalán a lábával a talajt taposhatja. Fáradtan és kimerülten döglik le a leendő tábortűz elé. Egy takarót táskájából előhúzva az egyik rönknek dől, hogy valamennyire legalább átmelegedhessen indulás előtt. *
- Aniss ha végeztetek a tűz gyújtással kérem szépen vissza a kovámat.
* Jegyzi meg a lánynak, és ha vissza adja el is veszi. *
- Ha szeretnéd nyugodtan ülj le mellém, Morw úgyis addig nyulat nyúz.
* Állapítja meg, ha így tesz a másik fél akkor neki dől a lánynak, hogy a melegség jobban át járhassa. Morw kezd el hosszabban beszélni amit eddig is örömmel hallgatott, de egy szónál fenn akad. '' Nimeril '' ~ Micsoda?? ~ Rándul égig formás kis szemöldöke. *
- Morw!
* Szól bele mondata közepébe, arca ledöbbenésről árulkodik. *
- Jól hallottam a nevet? Nimeril?
* Billenti oldalra fejét, mint a kutyák amikor nagyon figyelnek a másikra. Ha Aniss mellette ül, akkor szó szerint a lány nyakához billenti fejét. Ha az óriás igenlő választ ad, akkor nem bírja ki. *
- Honnan ismered Nimerilt?
* Ha a lány megkérdezi, hogy kicsoda, akkor mosolyogva felé fordul. *
- Egy orvos, illetve gyógynővényekkel és boncolással is foglalkozik, egyben pedig a legjobb barátnőm.
* Kacsint Anissra, de utána Morw felé is küld egy mosolyt. *
- Eddig is szimpatikus voltál nekem Morw, de innentől kezdve bárminél számíthatsz rám. Aki Nimeril barátja, az-az enyém is. Ezután muszáj lesz megpróbálni, hogy ehetők-e a hangyákok!
* Türelmesen várja meg a hús elkészítését, ha megkapja az ő adagját, akkor azt még takaró alatt elfogyasztja, de utána egy néhány órát le hunyja a szemét. Ha erőszakosan indítani akarják csak annyit nyőg, hogy '' Csak két órát! '' Hangja inkább hisztis, mint határozott, de amint a két óra letelik Árnyékhoz lép, amennyire tudja kulacsból kicsit megitatja, és a kefével le porolja legalább a lovát. Anissnak átadja a lehetőséget, hogy most ő vezesse '' Majd én hátul utazom. '' Mondja a lánynak, és ha így cselekszik, akkor alkalmanként kezei a lány testén szemtelenül vándorolnak. Syndra mindig is egy perverz volt, minél jobban bízik a másik kettőben, annál jobban kimutatja a foga fehérjét. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319