//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//4//
//Krestvir//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//
*Néma csendbe burkolózik minden, csak a torony külső ívén húzódnak felfelé lassú lángnyelvek, de a lány ebből mit sem észlel. Egyedül áll immár, társa a másik toronyban tesz próbát, s ideje vajmi kevés. Krestvir szerencsére sokat nem hezitál, még akkor sem észleli a teremtényt, amikor az bekúszik lassan az egyik nyíláson, s alakot kezd ölteni mögötte, néma csendben. Halkan ropogó parázs hangja hallatszik, csak annyi, mint eddig is, semmi több. De ez nem tart sokáig. Krestvir mormolása halk és rövid, a látvány, mit okoz, mégis elég szembetűnő, s mégis oly egyszerű. Jégburok szilárdul meg az apró "nyaláb" körül, s egy szisszenéssel azonnal kioltja annak minden vöröslő színét, majd elfeketedik. Időben. Az ezüstlepel vélhetően kevés segítséget nyújtott volna Szorth ellen. A sziszegés hirtelen felerősödik, s a lány már maga mögül észlelheti a hatalmas feltörő füst és gőz keverékét. Szorth megrázkódik. Néhány perccel ezelőtt, mikor még Szorth lemaradva töprengett azon, vajon milyen módon csalja kelepcébe a múlt vándorait, nem gondolta volna, hogy ez lesz a vége, láthatóan ilyen hirtelen. De bevégeztetett, s a Tűz tornyának lénye végleg kihunyt, megszűnt létezni. A torony megrázkódik, Krestvir csak nehezen tudja megőrizni egyensúlyát, s mint az iménti esetben, most is hirtelen hasad el az gbolt, s enged utat egy kis napfénynek, mi, ha csak egy pillanatra is (bár ez a pillanat már jóval hosszabb, mint az előzők) felmelegíti a tájat.*
//Frandr//
//1. A Föld tornya//
//2//
*A harcos halált megvető bátorsággal veti bele magát a csatába, mint, akinek nicns veszíteni valója. Vélhetően imént szerzett jó tapasztalataiból merít erőt, s miközben lehörpinti az italt máris támad. A farkasokat meglepi a váratlan fordult, valójában inkább előlük szoktak szaladni, s nem feléjük, így a megcélzott egyiket váratlanul éri a támaás, s nem is tesz ellene semmit. Utolsó gondolata csupán egy bárd, ami utat vág a fejébe. A másik gyorsabban reagál, s Frandr megkapja harmadik ütését a rémkarmoktól, ezúttal fedetlen oldalába. A levegő úgy csusszan ki gigászin felszívott mellkasából, mintha soha nem lett volna, köhögés ingerli, s eztán rögtön következik a negyedik ütés, mi combját éri oldalról. A lába alól kiszalad a talaj, elvágódik. A fegyvere kéznél, de a helyzete vert, mégis csak három, pontosabban immár két farkasról van szó. Ereje teljében persze még reagálhat, ellenben a fáradtságot már megérzi. Nem olyan gyors, nem olyan kitartó, mint néhány órával ezelőtt, régóta küzdenek már. Vér nem serken szerencsére, a páncél segít.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 4//
//Vért, még 9 körig//
*Miközben Alyo magához tér a szél keltette roham alól, a fény felé nyúl, ám keze akadálytalanul halad át rajta. Illúzió, vagy tán csak látomás? Nem tudni, de hamarosan elenyészik. Talán Gormogon utolsó lehelete volt.
Quantall, Frandrhez hasonlóan szinte vert helyzetben. Dereka és lába fáj, forróság önti el, egy farkasnak annyi, de lehet csak időleges a reménye. Alyonak láthatóan fontosabbak a fényfüzérek, s kedvesen próbál elkapni egyet, míg Quantallt lassan szétcincálják. A varázsló jól gondolkodik, hiszen azonnal támadni kezdik, amint az egyikük lehanyatlik. Merthogy, kinek pofája körül összezárult a páncél, az bizony úgy maradt, talán ebből erőt meríthet. Fegyveres harcban nem oly járatos, mint a többiek, de lendület törvényével tisztában van, s amikor két nagy test, neki szegezett fegyver útjába áll, sok mindent nem lehet tenni, mint felnyársalódni. Az első pillanatban a jobb oldali fegyvere szúródik bele a felfelé szökkenő egyik farkasba, különösebb hatás nélkül véresen és nyűszítve hanyatlik vissza, áthasított mellkassal. A bal oldalon a hatás már látványosabb. A farkas, mit a kard ért szite felordít, mikor a penge hatalmas füst és szikrafelhő közepette belemélyed bőrébe, mi azonnal megfeketedik az érintés hatására. Magma. Izzó és forró, kegyetlen az ereje. A harmadik pillanatban Quantall éles fájdalmat tapasztal meg pont, a varászfegyvert szorító kezének csuklóján, minek hatására azonnal el kell engednie a tőrt, erőtlen karjával. Egy halk reccsenés, ahogyan a páncél rászorul a kézre, majd ismét írtózatos fájdalom. A harmadik farkas nem éri be ennyivel, cincálni kezdi, akár egy rongyot, s Quantall keze ide-oda vágódik a levegőben, a lény állkapcsának kedve szerint.*
//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//
*Nagy a csend, csupán a két kalandor zihálása hallatszik, s Laor emellé még sípoló tüdeje. Hiába a lépcső már nem efféle veteránoknak való, még akkor sem, ha korábban játszi könnyedséggel vette volna a fokokat. Kérdésére Riri válaszol, eloszlatva minden kételyt a további ellenségről. Valóban így van, a torony marad csak torony, s a csendet nem zavarja meg visszataszító bugyborékolás. A távolban valahol fénycsóva emelkedik fel az égbe, keresztül hasítva a felleget, s napfényt engedve a tájra hosszan és kitartóan, míg végül elenyészik. A látványban mindketten részesülnek.*