Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-12 13:04:31
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Nyílt játék//

*Avysa szavaira előbb csak szemöldökét vonja föl, majd ráncolja kissé össze, szemeit a tűzbe fordítva, mintha elgondolkozna kissé a lány megállapításán, már ami a papokat illeti. A két egymásra fordított edény mellett térdelve, karjait fél combján pihentetve valószínűleg maga sem sejti, mennyire szokatlan, vagy tán váratlan látványt is nyújt a félvér (és a kontinens sok más lakója) számára, akik népét mind dühöngő, agresszív szörnyetegeknek tekintik, és véletlenül sem feltételeznék, hogy az értő hallgatás, az elmélkedés, a megfontolt véleményformálás épp úgy az ő életük részét is képezi, mint bármely más faj egyedeiét: persze ebbe ritkán nyer bepillantást az, aki eleve kivont karddal, ajzott íjjal, vagy vasvillával közelíti őket.*

- Mindnek a maga igazsága... *Morog aztán, egész halkan, miközben szájsarkába kedélyes, merengő mosoly görbül, ahogy felidézi magában a Nagy Testvér jámbor, vén, mégis szinte gyermekien komisz hunyorgását. Nem feltétlenül ért egyet a lány szavaival, ám a papi hivatás lényegéről összevitatkozni egész értelmetlennek tűnik most - helyette, míg záporozó kérdéseire fülel, ismét úti motyójába túr, durva szövésű vászonbatyut kotorva elő mélyéről. Arra a fruskamód elkacagott félmondatra azért persze felfigyel, oda is hunyorít pimaszul, miközben a zsákocska száját oldozza, ám a mentegetőző szavak szemmel láthatóan kicsit sem zaklatják föl, sőt.*
- Ha tudnád, úgysem felejtenéd soha... *Villan kaján, agyardíszes vigyora ismét, torokhangon ingerkedve, miközben a vászonzsákkal ügyesen beborított fölső üstöt leveszi az alsóról, hogy azt a fémnyéllel megdöntve még mindig gazdagon gőzölgő, forró tartalmát lassan, apránként csorgatva átszűrje a másikba.*
- Megérdemli mind, aki könnyű szívvel osztja, pláne, aki kéretlenül, péklapáttal. *sandít föl dolgából sárgán lobbanó szemekkel* Abból ők is tanulnak, és aligha feledik a leckét.

*Mikor a kezében tartott üst kiürül, a másik meg megtelik, az alsóbbik szájára fordított, átázott vásznat lefejti szépen pereméről, és gondosan kifacsarja, mielőtt a tűz mellé dobja száradni; majd a batyuból korábban félrerakott két egyszerű fakupát félig-félig töltve a keserű illatú főzettel, visszatér velük Avysa oldalához, hogy mellette guggolásba ereszkedve kínálja felé az egyik gőzölgő korsócskát.*

- Élnek. Még mindig. *Mosolyog a félvérre, aki tán eddig azt is hihette, kérdéseit simán elengedte a füle mellett.*
- De nem, rajtam kívül más ork nem volt. Aniki kőfia, vagy száznyolcvan éves. Szinte vak és alig hall, a vállán moha nő, de a szíve a hegyé. Senpai Sashi szellőléptű, talán nála is öregebb, és a fűzfaág is úgy vág a kezében, mint az acél. Ő meg engem nem kedvelt... Mindketten emlékeznek még a szabadok jöttére.
*Míg mesél, pillantása a terebélyes mancsában egyszerű pohárkának tetsző, a hűvös estben biztatóan párálló fakorsóba fordul, mintha az ördögtea felszínén fodrozó tükörképből olvasná ki, idézné föl múltjának mozzanatait. Számára nem kellemetlen a visszaemlékezés, sőt, békés, derült mosolyából egész nyilvánvaló lehet: kedvére van a nosztalgia.*
- A szifuk, számák javarészt emberek, néhány félvér is akad, és a mesterek választottjai saját népükből. *Szája sarkát megnyalva, mély lélegzettel emeli maga elé poharát, s mielőtt belekortyol, mélyet szippant a zöld dió és égett keserűmandula markáns keverékéhez hasonló illatából.*
- Meg én.


1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-09 16:34:44
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

*Álmélkodva hallgatja Warg szavait, zöldjeit egy pillanatra sem szakítva el a kénsárga szemektől. Még a kezében illatozó nyúlcombról is megfeledkezik egy kis időre, ahogy beszélgetőpartnerét figyeli, s próbálja összeegyeztetni a látottakat a hallottakkal, na meg azzal a kevéssel, amit az orkokról tudni vél. *
- Ez az Aniki eszes em... vagyis illetőnek tűnik. *Javítja ki magát szinte azonnal, hisz ezek után könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy valamiféle ork kolostorról van itt szó, bármilyen furcsán hangzik is.*
- Mindig is úgy gondoltam, hogy aki papnak áll, annál valami fejben nem stimmel... Miért tenné fel bárki is az életét arra, hogy... áhítatoskodjon, meg szent szövegeket másoljon egy világtól elzárt kőrakás mélyére bújva? *Mosolyodik el, majd nagyot harap a húsba. Persze rágás közben is elmélkedik, de elég jól nevelt, hogy csak a falat lenyelése után folytassa.*
- És abban a kolostorban miféle szerzetek éltek? Orkok, vagy másfélék is? Mit kellett ott csinálnod? Tanítottak is, vagy csak dolgoztattak? *Zúdít rá néhányat Wargra a benne felmerülő kérdések közül; érezhetően és láthatóan kíváncsi, s mivel eddig úgy tűnt, ezt nem veszi zokon a másik, nem is nagyon fogja vissza magát.
Közben – ugyan jóval lassabban, mint a hím – de ő is az aprócska comb végére ér. Miután az utolsó húscafatokat is gondosan letisztogatta a csontról, az tűzbe hajítja azt, egy darabig figyelve, mi is történik vele a lángok között. *
- Fogalmam sincs? *Gyűlnek meg a ráncok homlokán a következő kérdésre, de smaragdzöld szemei továbbra is derűsen csillannak.* - Nem nagyon mentem a közelébe, és ő sem kereste a társaságomat. Ugyanannál a háznál... szolgáltunk, ennyi az egész. *Ahogy újból (még ha csak érintőlegesen is) a múltjára terelődik a szó, kissé elkomorul, de egy alig észrevehető vállrándítás után már nyoma sincs rosszkedvnek.*
- Igazából azt sem tudom, milyen az, ha egy orknak megvan... mindene. *Ajaki sarkába ravaszkás mosoly költözik, ahogy a teával foglalatoskodó Wargot fürkészi.* - Félre ne érts, nem azért mondom, hogy megmutasd... *Nevet fel röviden, de aztán észbe kap, hogy ezzel a témával lehet, nem kellene viccelődnie. *
- Aki ilyesmit tesz... aki szolgát tart... az érdemelne ilyen vágást. *Fűzi hozzá elgondolkodva, a közelben legelésző Édest figyelve.*



1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-02-01 21:23:27
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

- Télen böjtölni butaság. Legyengülsz, meghalsz. *Vigyorog vissza a lányra, karcos kuncogással felelve meg a ránevető smaragdszikráknak, elégedetten fürdőzve egyszerű fűszer-ajánlatának látványos sikerében. Válasza sem komor, vagy fenyegető, hangja inkább olyan, mintha valami kisgyerek kedves, ám csacska kérdésére felelne könnyű szívvel, készségesen. Míg Avysa olyan jókedvűen majszol, ő kis késének néhány gyakorlott mozdulatával lefosztja a maradék, gőzölgő húst a nyárson maradt nyúról, majd ugyanígy elbíbelődik még érintetlen társával is, hogy végül a nyársakat félretámasztva, a lekopasztott torzókat meg egy-egy lendületes lódítással a locsogó víz közepébe hajítva feltápászkodjon ültéből, és a tüzet megkerülve a lány balján, hozzá egész közel guggoljon ismét a lángok mellé, és rögtönzött irha-tányérjára maga is válogasson pár szép gombafejet az apróhús mellé.*

- Áh, papok csak néha jöttek, és sose maradtak sokáig. Aniki nem kedvelte őket. *Felel lassan, megfontoltan, a szavakat a forró gombafejekre harapott falatokkal együtt gondosan megforgatva szájában.* Tiszteletlenek. *Sandít oldalvást a lányra sokatmondón, mikor rátalál a megfelelő kifejezésre. A félvér mosolyán pillantása ismét elidőz, talán egy-két szívdobbanással tovább is, mint a helyzet indokolná, kikerekedő orrcimpákkal ismét illatára találva egy mély szippantás erejéig.*
- Majd gondom lesz, hogy ne okozzak csalódást... *vág komisz ívű árnyék agyara tövébe ismét* ...szívesen megosztom veled, ha valami érdekel. Bár én is kevesebbet tudok, mint szeretnék.
*A második mondat nyomán tekintete visszatér a tűzhöz, elveszve néhány szívdobbanás erejéig a lángok közt. Figyelmét aztán az izzó rönkök tövén már lobogó üst ragadja magához, fel is pattan rögtön, hogy előbb zsákjához cammogjon, majd egy onnan előtúrt keskeny, kampós fémkészség végét a rézüst pereme alá akasztva kiemelje azt eddigi helyéből. Néhány lépést hátrál vele, majd lassan letérdelve megbillenti a nyelet, szép lassan csorgatva át a forró vizet a másik edénybe; aztán hogy kiürül, a másik tetejére állítja, fedő gyanánt.*

- Na és mondd, annak a másik orknak... megvolt mindene? *Fordítja fejét félig Avysa felé ismét, válla fölött, miközben a teának valóval bajlódik.*
- Úgy értem, a lába közt. Mert a szabadok azt mondják, a 'tianesi mesterek, meg dominák megvágják a szolgáikat, mint a kutyát meg a lovakat szokták. Hogy engedelmesebbek legyenek...?

A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.01 21:24:27


1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:26:21
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

- De nem is árthatnak többé senkinek. *Zárja rövidre a történetet, érezhető megelégedéssel hangjában. Bár mosoly ezúttal nem társul a szavakhoz, a kissé felszegett áll és a smaragdzöld szemekben villanó eltökéltség jól mutatja, hogy semmit nem bánt meg, amit esetleg a múltban elkövetett. Már ha egyáltalán elkövetett bármit is, és nem csak úgy általánosságban emlegette fel ezt a kevésbé kedvelhető embertípust.
A felé nyújtott finomságot ezúttal is késlekedés nélkül veszi át, sőt még felső ajkát is megnyalja, ahogy orrába jut a sült hús és a friss zsálya alkotta illatköltemény. *
- Igazán elkényeztetsz. Lesz ennek böjtje is? *Nevet fel a kénsárga szemekbe pillantva, mielőtt jóízűen beleharapna a porhanyós húsba. Ha a gomba ízlett neki, ezt egyenesen mennyei csemegének találja. Úgy tűnik, a vörös hajú félvért ma este egészen könnyű lenyűgözni.*
- Nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen jót, pedig utálom a nyulat. *Jegyzi meg két falat között, elismerően pillantva az ork felé, aki nem csak főzőtudományával tűnik ki azok közül a fajtársai közül, akiket Avysának volt szerencséje eddig „megismerni”. Az, hogy tud beszélni, és nem csak morog meg vicsorog, már magában igen értékes tulajdonságnak tűnik a félvér szemében.
A kérdésére kapott válasz láthatóan megdöbbenti, még a rágást is abbahagyja néhány pillanatra, ahogy Wargra emeli értetlenül csillogó smaragdzöldjeit. Aztán persze még lenyeli a falatot, mielőtt feltenne néhányat a benne felmerülő temérdek kérdés közül.*
- Kolostorban... nevelkedtél? *Kérdi még mindig sűrűn pislogva.* - Papok meg ilyesmik között? *Teszi hozzá sandán elmosolyodva. Lelki szemei előtt meg is jelenik a gyermek ork – amit még soha életében nem látott, s még most sem teljese biztos a létezésükben – amint szerzetesi csuhában segíti az áldozati szertartást. Erre persze szélesedik a mosolya, de igyekszik elhessegetni a fejébe toluló képeket, hisz esze ágában sincs megsérteni vacsorapartnerét.*
- Hogy őszinte legyek, nem sokat tudok az orkokról. Téged elnézve pedig... még az a kevés is badarságnak tűnik, amit eddig sejteni véltem.



1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-22 21:50:31
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

- Mmm-hmm, téged... meg magamat is. *Helyesel félig tele szájjal, egyetértőn bólogatva a lány szavai hallatán, olyas modorban, mint aki örül, hogy végre egy nyelvet beszélnek, ugyanarra gondolnak beszélgetőtársával. A dús ajkakra simuló csalóka vigyorra megfelelve maga is elégedett félmosolyra húzza száját, sárgán villanó szemeiben egyetértő, biztató fénnyel: hisz ismeri bár az Avysa által emlegetett "lovagiasságot", legalábbis elvben, koncepció szintjén, ám az ő természetétől az ilyen körmönfont, képlékeny, valami homályos eszme visszfényében tetszelgő, magukat emelkedettebbnek tartó népek által megjátszott viselkedési szokások egész távol állnak... akárcsak, úgy tűnik, az irónia.*
- Finom kis rohodo, és jobban is alszunk, meglásd!
*Lelkes, csupafog farkasvigyora is kiszélesedik, mire az első nyúlcomb húsát megrágja és lenyeli, majd keze már mozdul is a következőért, amit épp oly könnyed mozdulattal szakít le, mint korábbi, ám mostanra lefosztott, és széles mozdulattal, könnyedén a folyóba hajított párját. Ám a félvérhez hasonlóan ezt már ő is "kisebb", legalábbis mértékletesebb falatokkal kezdi szépen elfogyasztani, miután gondosan végigmaszatolta a gyömbérrel, a nyársakat meg, amiken még pirul a hús, kicsit arrébb húzta a tűztől, még mielőtt a pirulás égésbe fordulna. Így talán négy vagy öt falásba is lesz, míg komótosan lerágja a csontot, kissé előre hajolva, érdeklődő pillantásokkal követve a smaragdszemű szavait, s még inkább mimikájának furcsa, izgalmas változásait.*

- Hmm. Ilyenek nem csak a városban vannak...
*Hümment aztán, komolyan, eltűnődve kissé, az aktuális falatot enyhe, helyeslő bólogatással forgatva szájában.*
- De minél nagyobb az alma, annál több benne a féreg is... A holtak meg már nem félnek, és nem is tanulnak semmiből.
*A komor téma nyomán homlokára gyűlt, halovány ráncok aztán persze egy csapásra elsimulnak Avysa kacsintása nyomán, ahogy az igen ígéretesen hangzó szavakra ismét felegyenesedik ültében, és széles vállait kihúzva, a mellén és karjain dagadó izmokat finoman megfeszítve halk, elnyújtott, torokhangú mordulással felel, tekintetében ismét ragadozóra valló parázsfénnyel - hogy a következő pillanatban máris készségesen szakítsa le, és kínálja a lány felé a megkezdett nyúl két mellső combját, a maga mellett-mögött hagyott tüzelős-gombás-füves kupacból egy apró csokornyi illatos zsályát is csippentve mellé.
Hiába no, a hímek bizony igen egyszerű állatok.*

*A nevenincs ork történetét hallgatva szemei ismét kissé összeszűkülnek, mintha azt próbálná találgatni, vajon milyen viszonyban is találkozott bájos vacsorapartnere avval a másikkal, ha találkozott egyáltalán... A hirtelen jött kérdés azonban egy pillanatra mintha egészen meglepné: hisz az embernépek "közös nyelve" kvázi az egyetlen, amit kölyökkora óta használ, fajának ős-nyugati nyelvjárását és hagyományait jóval később, és bizony igencsak részlegesen ismerte meg.*
- Északon, a Sárkánygerinc vállán. *Felel kissé zavartan, olyan értetlenül ráncolva homlokát, mintha épp azt tudakolnák, miért épp a földig ér mindkét lába.*
- A kolostorban, ahol felnőttem.

A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.22 22:04:29


1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-21 19:24:42
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*A gomba meleg, illatos és szaftos, ezek közül pedig egyik sem mondható el az ő tartalékait alkotó „csemegékről”, amiken már napok óta kénytelen tengődni. Így talán nem meglepő, hogy olyan elragadtatással falja a fejeket, mintha nem is nagyon létezne e világon finomabb étek, mint a pirított gomba. Nem mellékesen pedig kifejezetten kedvére való, hogy kemény munka helyett némi merészség, néhány kedves szó és megfelelő pillanatban elejtett mosoly árán juthat hozzá a finom falatokhoz.
Csak akkor függeszti fel egy kis időre a lakmározást, amikor előkerül a láthatóan mindkettejük által nagy becsben tartott növényi rész, s kicsit ingoványosabb ösvényekre terelődik beszélgetésük. Az agyar-villantó mosolyra az övé is szélesedik, s a félreérthetetlen szavak hallatán sem kapja el pillantását a sárga szemekről. Ugyanolyan elevenen én kíváncsian vizslatja a másik tekintetét, ajkainak sarkában megbúvó mosollyal; gond nélkül belemegy a játékba.*
- Szóval csak melegen akarsz tartani ebben a rideg, sötét éjszakában? Milyen lovagias!*Vigyorog a szürkebőrűre, majd kicsit jobban is szemügyre veszi az említett zugot, ahol összebújni „terveznek”. Valóban nem valami túl tágas, de legalább szélvédettnek tűnik, ami nem egy utolsó szempont az alvóhelyválasztás során. Közben újabb gombafejet tűz késének élére, s lassan, apró harapásokkal haladva kezdi el enni azt.*
- Bár se aszkéta, se szűz nem vagyok... arra nagyon jó okom van, hogy egyedül utazzak. Tudod, azok a gazdag, hatalomra éhes, városi péklapát tulajdonosok...*mosolya szélesedik, smaragdszín szemei viszont inkább mély megvetésről, mintsem örömről árulkodnak* … előfordul, hogy azt hiszik, bárkit csak úgy hátba bökhetnek, aki megtetszik nekik... Aztán átvágott torokkal jönnek rá, hogy mégsem... *sóhajt egyet, mint aki nem is érti, majd egészen kegyetlenül mosolyodik el, ahogy újból a kénsárga szemekbe pillant.* ...de akkor megértik. Látszik a szemükben...*Leharapja a maradékot késéről, majd az ork által fogyasztott nyúl felé kezd pillogni, mintha nem is mondott volna semmi különöset az imént. *
- Orkkal még valóban nem volt dolgom, igen éles szemű vagy.*Természetesen az ő mosolyából sem hiányozhat a magabiztosság; hogy mire fel, az egy nagyon jó kérdés. * - De ahogy a mondás is tartja, egyszer mindent ki kell próbálni... *Kacsint a szürkebőrűre, majd újból a pirult nyulacska felé pillant tűnődve.*
- Bár most, hogy jobban belegondolok... egyszer mégiscsak találkoztam eggyel. A neve talán... Mugdul vagy Mudgul, vagy valami hasonló volt, de minden alkalommal valami másnak értettem a morgását. Már ha az egyáltalán a neve akart lenni... Mindenesetre elég sokat ismételgette. Üvöltve. Nem tűnt egy túl... kifinomult személyiségnek. *Mereng egy darabig Mugdul értelmi képességein, majd újból Warg felé pillant.* - Te hol tanultad meg a közös nyelvet?



1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-20 15:51:28
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//4////Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//

*Furcsa a csend, hiszen a tündér lassan idejét se tudja mikor voltak csendbe legutóbb. Mióta a mocsárba léptek soha nem voltak sokáig csendben. Résen lenni, történésekre reagálni, rohanni és védekezni kellett. Most meg csak álltak, mintha vége volna. Az összefoglalóra bólint. Úgy tűnik olcsóbban megúszta mint tervezte, vagy legalábbis az életét megtarthatja egyelőre. A kút felé néz. Furcsa érzés, tudni, hogy ha lenézne ott látná magát és a húgát. Ha élve kijut talán ideje lenne meglátogatni a szüleit.
Odaát fényesből álló oszlop jelenik meg. Talán olyan lehet, mint máshol a szivárvány, ami a vihar végét jelzi. *
- Én is úgy látom - * ért egyet, ugyan enyhén bizonytalanul. Riri a csóvát nézi, ezért sem veszi észre, amit a harcos kiszúrt, csak miután felhívják rá a figyelmét. A csendnek itt máris vége szakad, ahogy a békességnek is, meg a végérzetnek, menni kell, folytatni a harcot. *
- Menj én követlek! - * kiált, s csak annyira marad le, hogy leszakítson övéről1 Vérvörös varázsitalt és azt azonban a sietőLaor Vylnis felé hajítsa. Ezután ő is nekiiramodik, s fürgén siet a harcos után, hogy mielőbb a többiek segítségére legyenek. *


1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-20 09:20:40
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 4//
//Vért, még 9 körig//

*A karavánpihenő hős védője, a fényes páncélú lovag, Wylnurana kiválasztottja, Quantall Ackumien Galanodel a vándorvarázsló. Ahhoz képes, hogy ő csak az utóbbit hirdette sok címet kapott már. De azok mögé nagyon kevesen talán csak Naty látott be eddig. Mások talán nem is akarnak. Pedig az igazság az, hogy ez a hős valójában nem egy hős csak egy fiatal fiú akivel sok minden megtörtént. A "hőstettei" pedig sokszor benne nagyobb nyomot hagytak mint a világban. Reménytelen szélmalomharca pedig ide juttatta megint. A neki ugró két farkasnak igyekszik ellenállni, érzi a súlyukat a karjában és egyik irányból gyomorforgató hangok és szagok is megcsapják, majd mielőtt fújhatna egyet érkezik a fájdalom a karjába amitől üvöltése fájdalmasba csap át mikor pedig elkezdik mint valami rongybabát cibálni akkor mindennek vége lesz. Most jött el a pillanat, hogy a logika és az értelem teljesen háttérbe szorul nála. A világ forog vele, a lépcsők és a falak vad táncot járnak a tekintete előtt a morgásra és a vicsorgásra. A félvér szitkozódása, a korábbi sebei az, hogy a páncélja tüskés részével effektíven felléphetne talán a farkas ellen már nem érdekli. Csak artikulálatlanul üvölt és csapkod a kardjával a farkas és a karja felé. A zavaros fejében az se merül fel, hogy önmagában is kárt tehet. Ha máshonnan mozgást lát gondolkodás nélkül oda is üt. Barát, ellenség csak egy zöld fiola már nem érdekli. A félvér is láthatja az az artikulálatlanul üvöltő és csapkodó fénypáncélos mozgásán és hangján, hogy ő most sokallt be. Nem véletlen, hogy a legtöbb háborút megjárt katona rászokik az italra. Az elme törékeny és a mélységi akkor se volt teljesen ép mikor még csak eldöntötték, hogy idejönnek. A hőstettek ugyebár...*


1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-19 09:30:56
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 4//
//Vért, még 9 körig//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Mintha valami kábulatból ébredne, abban a pillanatban, mikor nem tudja megérinteni a fényt. Egy rövid pillanatig egészen hülyén is érzi magát, hogy ilyesmivel próbálkozott. Pláne azok fényében, hogy a kormost épp szétcincálni igyekeznek a farkasok.*
- A kurvaéletbe már!
*Káromkodik egy ízeset. Mert az mégsem járja, hogy valaki más nyírja ki a kormost helyette! Pár lépés csak, ez a pár lépés pont elég ahhoz, hogy nyilat helyezze íja idegére és rövid célzás után beleeressze a Quantall karján marcangoló farkasba. Ha sikerrel jár és a kormos szabadul, akkor Alyo a szütyőjébe túr. Odavet 1 Fűzöld varázsitalt Quantall Ackumien Galanodelnek. *
- Más ne ölje helyettem a fajtádat.


1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:34:27
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//4////Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//

*Hirtelen támad csend. Ijesztőnek talán nem az, de mindenképp furcsa az eddigiek után. Némiképp bambán néz maga elé ázottan, és csak Riri szavai után kezdi érteni a lényeget. Legalábbis reméli, hogy nem téved. Azt a bizonyos csendet pedig csak egy dolog zavarja, valami furcsa, sípoló hang. Amikor pedig ráébred, hogy ez a saját tüdejéből, dühösen vicsorog egyet. Messze nem számított már fiatalnak akkor sem amikor megérkeztek, de itt hosszú éveket öregedett. A jelek szerint nemcsak átvitt értelemben.*
- Ez az Ormik... Omrik... vagy akármi is volt a neve pedig akkor vált köddé amikor beteljesedett az álmod, még ha nem is éppen abban a formában ahogy várható lett volna. Szerencsére.
*Próbálja összerakni magában a történteket és mivel démonokat elpusztítani jöttek ide - abban pedig biztos, hogy az a vízből gyúrt lény nem volt e világi - talán sikerrel is jártak. Hiszen elcsendesedett minden körülöttük. Kibámul a messzeségbe, figyeli a jelenséget és töprengőn simít végig tekintélyes hosszat eresztett szakállán. Ha tudná, hogy a mozdulat meghökkentően hasonlít a kancelláréra, alighanem letépné a karját.*
- Azt hiszem, hogy itt végeztünk.
*Megerősítést várva sandít a tündér felé, de vissza is kapja a tekintetét. A közeli torony előtt a másik harcost látja, akinek kellemetlen társasága akadt. Aztán egy kis villanás és a semmiből Krestvir is ott terem. Szorongatottnak látszik a helyzetük innen is.*
- Krestvir és Frandr bajban vannak. *bök a jelzett irányba, hogy ha Riri is arra néz, ne téveszthesse el* Jobb lesz, ha indulunk.
*A lépcső felé veszi az irányt, tőle telhetőn szaporázva lépteit. Ha még jelenlegi megviselt állapotában is gyorsabb lenne a tündérnél akkor csak annyira siet, hogy ne maradhasson le mögötte, most arra nem vállalkozna, hogy a hátán cipelje. Arra sem szeretné vesztegetni az időt, hogy az alkimista készletei felől érdeklődjön. Ha már megfogyatkozott, akkor később is szükség lehet a maradékra. Persze ha Riri szerint még van annyi, hogy erőt öntsön bele vagy fürgébbé tegye, akkor nem zárkózik el az ötlet elől. Akárhogy is, a föld tornya felé igyekeznének.*


1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-17 12:46:11
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//4//

//Krestvir//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//

*Aggódva várja, hogy történjen valami: bármi, ami arra utal, hogy sikerrel járt. A sercenő hang és a láng kialvása, majd a burkon belül a kristály elfeketedése pedig megfelel egy biztató jelnek... De valahogy kevésnek tűnik, rossz érzése támad.
Aztán észleli a háta mögül az erősebb füstöt és hirtelen arra gondol, hogy talán most semmisül meg a torony és perzseli fel saját magát...
Ám ahogy hátrafordul, majdnem vissza is tántorodik ijedelmében. Veszélyesen óvatlan volt! Bár... talán nem is lehetett volna másképp.
Hatalmas szerencséjére nagyon úgy tűnik, hogy a kristály lángjának elfojtása egyben Szorthét is kioltotta, még az előtt, hogy a lény elérte volna őt és ki tudja, mit tett volna vele... Bár elkél egy-két pillanat, hogy a kristály pusztulását és a lény szemei előtt történő megsemmisülését összekapcsolja, mert előbb még azt hiszi, érte jött el a vég...
Aztán... a lény eltűnik.
Az ő szíve még hevesen dobog és csak most kezd el újra lélegezni és feldolgozni, hogy - talán - megmenekült.
Majd a torony megrázkódik, ezzel ismételten ijedtségre adva okot, de egyúttal újabb biztató jelnek is veszi, a felvillanó fénnyel együtt. Csak éppen ha a torony össze akar omlani, akkor nagyon nem kellene itt maradnia!
Ha a kristályból maradt valami, azt jégburkostól együtt a köpenye zsebébe süllyeszti, majd az egyik ablakhoz rohan, aztán egy másikhoz...
Frandr-t keresi odalent, de csak a farkasok tetemeit látja. Szeretné megtalálni őt, ám végül ismét megacélozza az akaratát és inkább összpontosít a küldetésre.
Megkeresi tekintetével a Föld tornyát, aminek közelében mintha mozgolódást látna. Nem tudja pontosan kivenni, hogy mi történik ott, de úgy dönt, a torony és a mozgó foltok közé szeretne érkezni. Ha a társai vannak ott, és bajban vannak, tud rajtuk segíteni. Ha ellenség, úgy pedig talán elég közel lesz a toronyhoz, hogy vissza tudjon oda vonulni...
Döntésre jut: teleportálni fog.
Bele is kezd a mormolásba egy kicsit kapkodva, de nagy odafigyeléssel, miközben tekintetét a céljára szegezi.
Ha sikerrel jár, úgy kisvártatva egy ezüstös kör veszi őt körbe áthatolhatatlan pajzsként, míg a torony és a közelében harcolók között megjelenik egy másik ehhez hasonló. Innen pedig már csak egy szempillantás, hogy "átcsússzon" a toronyból abba a másik körbe, félig-meddig az ismeretlenbe...
Nem a legkellemesebb élmény ez a varázslat, de képes az eszénél maradni.
Amennyiben tényleg átkerült a Föld tornya elé, egy légvételnyi idő azért kell, hogy összeszedje magát és felfogja az új környezetét és mindazt, amit lát.
Alig akarja elhinni, hogy Frandr van itt! Egyrészt örül, hogy még él, másrészt nem úgy tűnik, hogy a helyzet magaslatán áll.*
- Áááá! - *Üvölt egy hirtelen ötlettől vezérelve, hátha ezzel felhívja magára a rémfarkasok figyelmét. Egyébként meg ugrásra és rohanásra készen áll be, elméje pedig már a következő lépést keresi. Hagyatkozzon fegyverekre? Varázsolni nem képes azonnal, az előbbi kimerítette.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.

1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-17 01:28:00
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//4//
//Frandr//
//1. A Föld tornya//
//2//

*Minden harcos életében eljön egyszer az a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy nem sebezhetetlen. Persze, persze, ez az első dolgok között van, amiket belevernek a legtöbb újonc fejébe, ám még egy veteránnal is megtörténhet, hogy ezzel a gondolattal távozik a világból.
Frandr pedig, aki egész életében meglehetősen intim kapcsolatot ápolt ezzel a folyamattal mind a saját, mind mások életében, hirtelen rájön, hogy maga is veszélyesen közel van ahhoz, hogy maga is egy hozzá hasonló kiképzőmester elrettentő példájává váljon.
Ahogy a két farkas együttesen kibillentik az egyensúlyából, úgy érzi, mintha lelassulna az idő, és egyszerre több helyen lenne.
Itt van a Hold Karavánpihenő romjai között, egy számos farkas vérével beszennyezett fokost markolva a kezében, igyekezve esése lendületével tovább gurulni oldalra, hogy aztán remélhetőleg az ital ereje segítségével még időben maga alatt tudhassa a lábait.
De ugyanekkor egy másik, évekkel ezelőtti csatában van, alig ötven lábnyira az akciótól, nyomást tartva egy fiatal harcos sebén, és hol utasításokat ad a sérülést kötöző társának, hol válogatott módokon szitkozódik. Most furcsa módon minden szóra kristálytisztán emlészik.*
~Idióta! Mit akartál elérni egyedül? Szinte még le se száradt a szádról az anyád teje, és már a könnyeit várod?~
*A töredékmásodperc tovaszáll, és viszi magával az emlékképet is, de a szitokszók megmaradnak, és átrendeződve új értelmet nyernek.*
~Nézz magadra! Szinte terv nélkül nekimész egy rakás szörnyszülött farkasnak, és hová jutottál? Le a sárba!~
*Ez a pillanat is elmúlik, és Frandr minden idegszálával azon dolgozik, hogy életben tartsa magát. Amennyiben sikerült a megtámasztania magát, egy mély harcállásba helyezkedik. A térdei a normálisnál jobban behajlanak, és a lábai picivel szélesebb terpeszben állnak. Minden a stabilitást szolgálja, hogy ne tudják kibillenteni a farkasok az egyensúlyából.
Mind a pajzsával, mind a fokosával a saját védelmét igyekszik elősegíteni. Ha bármelyik farkas is megindul felé, megpróbál oldalra lépni, és vagy a pajzsával, vagy a fokossal továbbsegíteni a dögöt.
Amennyiben még csak fél térdre sem tudott ereszkedni, a hátára fordulva a pajzsával megtesz mindent, hogy védje a felsőtestét, ha kell, oldalra fordulva, hogy a támadások útjába helyezhesse azt, fokosával pedig igyekszik egy minél erősebb csapással lesújtani bármi felé, ami a pajzs által nehezen védhető irányból közelítene.*


1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-16 15:04:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//4//

//Krestvir//
//3. A Tűz tornya//
//Ezüstlepel még 2 körig//

*Néma csendbe burkolózik minden, csak a torony külső ívén húzódnak felfelé lassú lángnyelvek, de a lány ebből mit sem észlel. Egyedül áll immár, társa a másik toronyban tesz próbát, s ideje vajmi kevés. Krestvir szerencsére sokat nem hezitál, még akkor sem észleli a teremtényt, amikor az bekúszik lassan az egyik nyíláson, s alakot kezd ölteni mögötte, néma csendben. Halkan ropogó parázs hangja hallatszik, csak annyi, mint eddig is, semmi több. De ez nem tart sokáig. Krestvir mormolása halk és rövid, a látvány, mit okoz, mégis elég szembetűnő, s mégis oly egyszerű. Jégburok szilárdul meg az apró "nyaláb" körül, s egy szisszenéssel azonnal kioltja annak minden vöröslő színét, majd elfeketedik. Időben. Az ezüstlepel vélhetően kevés segítséget nyújtott volna Szorth ellen. A sziszegés hirtelen felerősödik, s a lány már maga mögül észlelheti a hatalmas feltörő füst és gőz keverékét. Szorth megrázkódik. Néhány perccel ezelőtt, mikor még Szorth lemaradva töprengett azon, vajon milyen módon csalja kelepcébe a múlt vándorait, nem gondolta volna, hogy ez lesz a vége, láthatóan ilyen hirtelen. De bevégeztetett, s a Tűz tornyának lénye végleg kihunyt, megszűnt létezni. A torony megrázkódik, Krestvir csak nehezen tudja megőrizni egyensúlyát, s mint az iménti esetben, most is hirtelen hasad el az gbolt, s enged utat egy kis napfénynek, mi, ha csak egy pillanatra is (bár ez a pillanat már jóval hosszabb, mint az előzők) felmelegíti a tájat.*

//Frandr//
//1. A Föld tornya//
//2//

*A harcos halált megvető bátorsággal veti bele magát a csatába, mint, akinek nicns veszíteni valója. Vélhetően imént szerzett jó tapasztalataiból merít erőt, s miközben lehörpinti az italt máris támad. A farkasokat meglepi a váratlan fordult, valójában inkább előlük szoktak szaladni, s nem feléjük, így a megcélzott egyiket váratlanul éri a támaás, s nem is tesz ellene semmit. Utolsó gondolata csupán egy bárd, ami utat vág a fejébe. A másik gyorsabban reagál, s Frandr megkapja harmadik ütését a rémkarmoktól, ezúttal fedetlen oldalába. A levegő úgy csusszan ki gigászin felszívott mellkasából, mintha soha nem lett volna, köhögés ingerli, s eztán rögtön következik a negyedik ütés, mi combját éri oldalról. A lába alól kiszalad a talaj, elvágódik. A fegyvere kéznél, de a helyzete vert, mégis csak három, pontosabban immár két farkasról van szó. Ereje teljében persze még reagálhat, ellenben a fáradtságot már megérzi. Nem olyan gyors, nem olyan kitartó, mint néhány órával ezelőtt, régóta küzdenek már. Vér nem serken szerencsére, a páncél segít.*

//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Gormogon, 4//
//Vért, még 9 körig//

*Miközben Alyo magához tér a szél keltette roham alól, a fény felé nyúl, ám keze akadálytalanul halad át rajta. Illúzió, vagy tán csak látomás? Nem tudni, de hamarosan elenyészik. Talán Gormogon utolsó lehelete volt.
Quantall, Frandrhez hasonlóan szinte vert helyzetben. Dereka és lába fáj, forróság önti el, egy farkasnak annyi, de lehet csak időleges a reménye. Alyonak láthatóan fontosabbak a fényfüzérek, s kedvesen próbál elkapni egyet, míg Quantallt lassan szétcincálják. A varázsló jól gondolkodik, hiszen azonnal támadni kezdik, amint az egyikük lehanyatlik. Merthogy, kinek pofája körül összezárult a páncél, az bizony úgy maradt, talán ebből erőt meríthet. Fegyveres harcban nem oly járatos, mint a többiek, de lendület törvényével tisztában van, s amikor két nagy test, neki szegezett fegyver útjába áll, sok mindent nem lehet tenni, mint felnyársalódni. Az első pillanatban a jobb oldali fegyvere szúródik bele a felfelé szökkenő egyik farkasba, különösebb hatás nélkül véresen és nyűszítve hanyatlik vissza, áthasított mellkassal. A bal oldalon a hatás már látványosabb. A farkas, mit a kard ért szite felordít, mikor a penge hatalmas füst és szikrafelhő közepette belemélyed bőrébe, mi azonnal megfeketedik az érintés hatására. Magma. Izzó és forró, kegyetlen az ereje. A harmadik pillanatban Quantall éles fájdalmat tapasztal meg pont, a varászfegyvert szorító kezének csuklóján, minek hatására azonnal el kell engednie a tőrt, erőtlen karjával. Egy halk reccsenés, ahogyan a páncél rászorul a kézre, majd ismét írtózatos fájdalom. A harmadik farkas nem éri be ennyivel, cincálni kezdi, akár egy rongyot, s Quantall keze ide-oda vágódik a levegőben, a lény állkapcsának kedve szerint.*

//Laor, Carsaadi//
//2. A Víz tornya//

*Nagy a csend, csupán a két kalandor zihálása hallatszik, s Laor emellé még sípoló tüdeje. Hiába a lépcső már nem efféle veteránoknak való, még akkor sem, ha korábban játszi könnyedséggel vette volna a fokokat. Kérdésére Riri válaszol, eloszlatva minden kételyt a további ellenségről. Valóban így van, a torony marad csak torony, s a csendet nem zavarja meg visszataszító bugyborékolás. A távolban valahol fénycsóva emelkedik fel az égbe, keresztül hasítva a felleget, s napfényt engedve a tájra hosszan és kitartóan, míg végül elenyészik. A látványban mindketten részesülnek.*


1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-13 22:02:19
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//  

*A gombái bolondító hatását firtató kérdésre csak egy bátorító, elnéző vigyorral felel, mint aki bár elismeri a lány óvatosságát és anak és helyénvalóságát, ám a feltételezést már-már komikusnak ítéli.*
- Edd csak nyugodtan! *mordul biztatóan, hisz ha ártani akarna a félvérnek, annak valószínűleg a mérgezésnél sokkal kifinomultabb és hatékonyabb módját is választhatná a csöndes folyóparton; mondjuk hókon vágná egy kővel, vagy csak elkapná azt a finom kis nyakát... Ám a gyilkos szándéknak, amit sokan fajtájának alapvetésként tulajdonítanak, most semmi jelét nem mutatja, sőt. Határozottan elégedett, jóleső pillantásokkal szemléli a lakmározó lányt, szinte túlzónak tűnő elragadtatásában nyilvánvalóan kedvét lelve: ahogy a legegyszerűbb falatokat dicséri, amilyen bájosan majszol és tüsténkedik a sóval, kellemesen megmosolyogtatja. Utóbbit persze talán ő is tudna, hisz a prémek-miegyebek aszalására tartott zsákból kikaparhatná a durva kősót, ám úgy tűnik Avysa annál pár fokkal finomabb kulináris kultúrához szokott, talán nem is baj, ha nem erőlteti a dolgot. És nem, egy pillanatra sem kerüli el figyelmét, milyen friss, izgalmas szépség járja át arcának halvány íveit, ahogy a gond-terhes, tűzbe révedő vonásokon most a(z egyik) legegyszerűbb testi megelégedés könnyelmű derűje bomlik ki. Egy pillanatra ismét felötlik benne a smaragdos szempár szikrafénye, amilyen lenyűgözve lobbant a feltépett nyúlbőr láttán, és bizony ott ragad, eljátszik az ő szeme is a telt ajkak csalafinta, csábító ívén... és ismét, mikor a műértő rajongással üdvözölt, illatos virágzat visszatér hozzá, attól a sokatmondó szemvillanástól kísérve.*

- Hmmm, hát őket nem is hívnám a tüzemhez éjszakára... *hümment egyetértőn a lány szavaira, majd annak felszaladó szemöldöke, s egész meggyőzően ártatlan pillantása láttán sárga ragadozó-szemeiben ismét felfénylik valami nagyon nyers, ösztönös szikra. Talán derű, talán vágy - leginkább a kettő keveréke.
A meglepett, máskor tán értetlennek is betudható tekintetre, és az azt kísérő, somollyal körített kérdésre aztán szépen, lassan az ő fél szemöldöke is magasabbra kúszik, híven követve Avysa iménti gesztusát, ám némi gunyorosságot kölcsönözve annak. Közben homlokát kissé előre ejti, és sanda félmosollyal fúrja pillantását a csillagos-kacér smaragdzöldekbe, hosszan és rendületlenül: szemlátomást egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy a lány netán félreértette volna.*

- Mi mást, mi mást... *ingatja fejét kuncogva, miközben a gyömbér utolsó gerezdjeit is hersegve az üstbe morzsolja, csupán egy félhüvelyknyi maradék darabot rejt tenyerébe* ...ugyan már, csillagvirág, egymás közt vagyunk. Éjszakára így is, úgy is össze kell bújnunk, ha el akarunk itt férni.
*Szeme itt a partfalba szakadt, szűk, sziklás hasadék felé villan, mielőtt visszatérne Avysáéhoz, melynek szájánál a tábortűz lobog, s mely valóban nem sokkal szélesebb az ő, amúgy szó se róla, figyelemre méltó vállainál: legtágabb pontján talán még két könyökét maga mellé emelhetné bent széltében, ám karjait már biztos nem bírná kinyújtani.*
- Az aszkéta-szüzek, még a legpókhálósabbak se utaznak soha egyedül, jó okkal... *érdes hangjába itt határozottan élces, bár kissé lesajnáló zöngék vegyülnek, miközben szája egyik sarkán apró füstpamacsok, kis karikák szöknek a sötét ég felé, míg jelentőségteljes szünetet tart* ...te meg fiatal, csinos városi lányként kötve hiszem, hogy péklapátnak hinnéd, ha netán valami az éjjel oldalba bökne.
*Keze lassan, ám határozottan mozdul, ujjai közé csípve az egyik nyúlláb-csonkot, majd egy határozott csavarással elroppantva a combcsontot könnyedén letépi azt a vörösesbarna, porhanyósra sült medencéről, majd maga elé emelve mélyet szippant illatából, mielőtt a kis darab gyömbérrel nekiállna szépen, akkurátusan bedörgölni. A művelet közben sárga szeme szinte mellékesen, ám annál komiszabb, merészebb fénnyel lobban szende mosolyú vacsorapartnere felé.*
- Orkkal viszont még nem volt dolgod... *Fogai nagyon-nagyon magabiztosan villannak a sötétben a kijelentés nyomán, ahogy egy pillanatra visszatér kaján farkasvigyora - majd nagyot harap a gondosan előkészített, forró nyúlcombba, kevés híján a puha hús felét azonnal elmarva a csontról.*

A hozzászólás írója (Ördögvigyor War'gaur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.13 22:03:19


1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-10 12:50:17
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Az ork valamit igen jól csinál, mert Avysa még csak bele sem szívott abba a pipába, de már alig tudja abbahagyni a mosolygást. Persze bőven lehet, hogy később még megbánja jelenlegi könnyelműséget, de most sokkal szórakoztatóbbnak találja társaságát, mintsem hogy félni tudna tőle. Könnyedén átjárja a jókedv, látszik, hogy fogékony rá, sőt szinte éhezik arra, hogy végre ne saját gondolatainak börtönében kelljen sínylődnie. *
- Káposztásokban Szunnyadó Vénséges Torzsa…*Ízlelgeti örömmel a szavakat, mint egy igazi műértő.* - Ez tetszik. Hozzá talán még én is intéznék egy gyors imát, ha nagy a baj… Bár lehet, csak süket fülekre találnék így, hogy nem birtoklom szent jelképét…*Teszi hozzá egy cinkos mosoly kíséretében, egészen addig a kénsárga szemeket fürkészve, míg a tekintélyes méretű füstgombolyag el nem rejti előle néhány pillanatra a másikat.
Ahogy az ételekre terelődik a szó, Avysa valóban nem nagyon kéreti magát. Rögtön felpattan és a két, célnak megfelelőnek ítélt bot birtokában hozzá is lát az ínycsiklandó illatokat árasztó doboz kipiszkálásához. Szeme sarkából persze észreveszi, hogy a szürke bőrű a folyó irányába indul, de most nem ér rá vele foglalkozni. Csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt, az pedig a mihamarabbi evés. Az egyik bottal kinyitja a ládikát, majd a kiszökő gőzt elhessegetve szemügyre veszi az összetöppedt gombákat. Köpönyege zsebéből egy alig kézfejnyi hosszúságú, bőrtokban pihenő kis kést varázsol elő, majd a legszemrevalóbb példányt felszúrja, s fújogatni kezdi, hogy mihamarabb megkóstolhassa.
Bár éhsége józan ítélőképességének nagy részétől megfosztotta, amikor már csak egy egészen apó mozdulat választja el attól, hogy megízlelhesse a pirult finomságot, keze megakad. Gyanakvó pillantással nézi meg kicsit közelebbről a gombát, majd az épp visszatérő Wargra tekint.*
- Nem mintha ne bíznék meg a gombaismeretedben, de… ugye nem fogok belehalni, vagy napokig hallucinálni, ha ezt most megeszem? *Lengeti meg a késhegyre tűzött eledelt, de igazából már azelőtt beleharap, hogy a hím válaszolhatna a kérdésre. Ha magának gyűjtötte, csak odafigyelt, mi kerül a kis dobozkába.*
- Mennyei… *Súgja lehunyt szemekkel, félig teli szájjal, mosolyogva, akár egy lenyűgözött kisgyerek. Annyi különbséggel, hogy ő sokkal inkább egy élete legszebb éveiben járó, fiatal nőnek tűnik.* - Már csak egy kis só hiányzik! *Fűzi hozzá, s nem is késlekedik; újból a nyeregtáskához lép, majd némi kotorászás után egy egészen apró erszényt vesz magához. Sietősen visszatelepszik a tűz mellé, majd a következő gombát már alaposan megsózva fogyasztja. Közben vet egy pillantást a friss vizet tartalmazó edényre is, amiből valószínűleg majd tea készül, de egy képzeletbeli vállrándításon kívül nem sokat törődik azzal, hogy ezek szerint lecsúszott a „lehetőségről”.
Amint Warg újból helyet foglal, a smaragdszín szemek is visszatérnek hozzá, figyelmesen követve, miben is mesterkedik épp a másik. A megjegyzésre jóízűen felnevet, de a hamarosan előkerülő vörös hajtásra egészen gyorsan elkomolyodik. Na persze nem rosszallóan, inkább úgy, mint akit lenyűgöz az elé táruló látvány. Csalafinta mosoly éled telt ajkainak sarkában, ahogy óvatos mozdulattal átveszi a szemlére kínált, nem mindennapi darabot, majd miután megcsodálta, s illatát is mélyen belélegezte, visszaadja tulajdonosának.*
- Vétek lenne ezt a kis nyalánkságot rájuk pazarolni… *Zöld szemei sokatmondóan csillannak, talán eszébe juthatott valami régi emlék az ork szavainak nyomán, de ezúttal sem érzi szükségét a mesélésnek.
A következő megjegyzésre kissé feljebb szalad a szemöldöke; komolyan elgondolkodik rajta, hogy csak neki ennyire huncut a fantáziája, vagy az ork tényleg épp arra utalgat, hogy az este folyamán még közelebbről is szeretné megismerni őt.*
- Mi mást akarnák? *Pillant a szürke bőrű felé kérdőn, még mindig somolyogva, mint akinek fogalma sincs, mire megy ki a játék.*



1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-08 20:57:17
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//  

*A dacos élű mondatra csak egy fanyar mosollyal kísért halk mordulással felel, míg szemei egy pillanatra megértő hunyorra húzva fürkészik Avysa vonásait. Nem forszírozza a dolgot, hisz eleve valami hasonlóra számított: akit kényszer űz az útra, ritkán békél meg vele egyhamar. Az ilyen, szükségszerű és véletlen közösségek során aztán van, aki az alkalmat megragadva véget-nem-érő panasz-áradatra, keserves dühkitörésekre fakad, hogy a szívében sajgó űrt kiszellőztesse az éjszakának (mintha bizony ezt magában nem tehetné meg), míg mások, akárcsak ez a formás kis portéka előtte, büszkeségtől, hiúságtól, vagy ki tudja még, mitől hajtva, folyvást erőt próbálnak sajtolni a mellüket szorító, jogos vagy jogtalan sérelmek terhéből. Jó ideje kóborol már ő is, találkozott az útra frissen lépett, és évek, évtizedek óta azon tisztesen megőszült vándorral... És az okok? Nincsenek okok. Kinek kellenek okok, ha épp nyula sül a nyárson?*

- Talán a nagy Répahercegnek. *morran szikáran, komoran* Vagy a Káposztásokban Szunnyadó Vénséges Torzsának. Sosem tudhatod.
*Elszántan mered a tűzbe, karcos hangja alig hallik... míg meg nem bicsaklik torka, hogy köhögve-kuncogva szabadítsa a lángok fényébe a ki tudja mióta leszívott, s hősiesen tartogatott slukkot, tekintélyes szürke ködfelhőt szabadítva tüdejéből a hamar beállt est sötétjébe.*

- Egyél csak... *Tápászkodik fel aztán a lány elszántságát látva, s míg ő kipiszkálja a parázs közül a barnára párolódott-pirult, forró, édes-földes aromával gőzölgő gombákkal tömött ládikát, maga az egyik letisztított prémkabátot kapja marokra, amúgy konyharuha-gyanánt, hogy a szaftosra sült két májat, és összetöppedt vesécskéket lehúzza nyársukról. Aztán a belsőséges üstöt fél kézbe fogva lecammog vele a vízpartig a ropogó kavicságyon, jó nagyot lendít rajta, és tartalmát mind a sebes sodrú folyó közepéig fröcsköli: jobb az, ha valamivel alább eteti a maradék a csukákat, mint ha szaga az éjjel táborukhoz vonzana valami potyázó portyázót.
A tűz fénykörébe visszatérve aztán óvatosan a lángok közvetlen közelébe csúsztatja a friss vízzel félig mert edényt, majd felsőtestén körbetekerve, rétegekbe gyűrve ruhájának fölső hányadát batyujához sétál. Némi kotorászás után fordul csak vissza, hogy a ismét helyet foglaljon Avysával szemben, az üres, a másiknál valamivel kisebb rézedényt egyelőre lába mellé helyezve.*

- Szóval nem tudom, mit szívnak azok a 'toreni nagyurak, amikor épp nem egymás f... ülét... *Cinkosan villan szemében a tűz táncoló visszfénye, ahogy a vörösloboncúra sandít, majd a baljában hozott, jó kétarasznyi, vaskos ivótülök letapasztott száján megold egy kis csomót, hogy ujjai közé csippentve szépen tyúktojásnyivá összetömörült, rézvörös virágzat-csúcsot matasson elő, melynek súlyos, áthatóan kesernyés, gyantás aromája azonnal belengi a környéket, még a sülő hús illatán is túltéve. Amott, a csontszáraz sivatag peremén, amúgy egy ilyen bimbócskáért gond nélkül megadnak egy kisebb erszény aranyat...*
- ...de ha ezt megkóstolnák, úgy hangulatba jönnének, hogy a végén már az ereszen lógnának széles jókedvükben, abban egész biztos vagyok.
*Elégedett mosollyal emeli "kincsét" a fény felé, szinte gyermeki örömmel gyönyörködve színében, formájában, és persze illatában, melyet hogy kellőképp kiélvezhessen, Avysa felé is odakínálja az alvadt vér és őszi kőrislomb színeiben játszó, száraz ördög-virágot, mielőtt nekilát, hogy némi, puszta markában összeropogtatott gyömbér-gyökér társaságában gondosan a neki kijelölt edénybe aprózza.*
- Viszont ha van pokrócod a nyereg alól, azt te is jobb, ha hozod. Hideg lesz az éjszaka, és én sem tudlak ám egész éjjel melengetni... *nem, ahogy a félvérre villantja szemeit megint, zsivány-élű, agyardíszes farkasvigyorral kísérve, abban semmi kétértelműség nincs* ...ha aludni is akarunk.


1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:50:10
 ÚJ
>Avysa E'delard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

*Halovány, mindenféle örömtől mentes mosoly fut át arcán a szürke bőrű válaszát hallva. A dallamos hangsúlyú szavak egy másik, meglepően hasonló rigmust juttatnak eszébe, de ő most valahogy nincs olyan hangulatban, hogy ezt a másikkal is megossza. A rákövetkező kérdés azonban érezhetően megmozgat valamit a lányban, legalábbis a smaragdszín szemekben csillanó indulat erről tanúskodik.*
- Honvágy? *Kacag fel röviden, halkan, mint aki nem is állhatna messzebb ettől a feltételezéstől. * - Minél távolabb kerülök attól a helytől, annál jobb. *Zárja rövidre a kérdést, bár kissé gondterhelt vonásai nem azt mutatják, hogy a felmerülő gondolatokat is ilyen könnyedén elhessegetné magától. Tekintetét még mindig a lángok között nyugtatja, nem keresi a másik pillantását, pedig érzi, hogy a sárga szemek újfent őt vizslatják. Ő viszont ennél mélyebben egyáltalán nem kívánja érinteni a témát, s ezt bizonyosan nem is nehéz kiolvasni testbeszédéből. Talán ezért is tér át a nyúllábak hasznosítási lehetőségeinek tárgyalására, egy kissé éles váltással.*
- Soha nem értettem az ilyen embereket. Mit várnak egy rágcsáló lábától? Ki vagy mi részesítené kegyeiben azokat, akiknél ott lapul egy szőrös kis tappancs? És miért pont őket? *Merül el a kérdés boncolgatásában mosolyogva, miközben tovább melengeti kezeit, s lábait a tűznél. Az ajánlatra újból felnevet, de végül csak legyint egyet; nyilvánvalóan nem tartozik a célközönséghez.
Ezután, ha csak Warg meg nem szólal, néhány percre kellemes csend ereszkedik közéjük, amit csak a tűz pattogása és a közeli folyó morajlása tör meg. A szegényes elemózsiát rejtő batyu akkor kerül elő, amikor hangosan korgó gyomra belerondít a természet eme lágy szinfóniájába.
Egyáltalán nem lepi meg, hogy az ork ezúttal is visszautasítja ajánlatát; a sülő hús illata mellett neki sincs túl sok gusztusa az almához, de a gyümölcs még így is feltűnő gyorsasággal fogy el kezéből.
A kínálásra láthatóan fellelkesül, bólint a gombára és a májra is, csak épp fogalma sincs hogyan is férjen hozzá az említett finomságokhoz. *
- Milyen figyelmes... * A finom kis utalásra ravaszdi mosoly jelenik meg ajkai szegletében, ahogy újból a kénsárga szemekbe pillant.* - Megkóstolom azt a gombát, utána hozok. *Közelebb mozdul a parázsban gőzölgő dobozkához, majd valami bot után néz, amivel kipiszkálhatná onnan.*



1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-06 09:08:54
 ÚJ
>Morzden Rathinos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Hazafelé //

*A tornyot elhagyva újra az ingoványon kell átkelniük. Arelow csendes marad, amit most Morzden sem tör meg. Inkább azon töpreng utazás közben, ami a toronyban történt. Ebből még a bűzös levegő sem tudja kirántani. Azon gondolkodik, hogy mit csinálhatott volna másként. Számtalan hasonló kérdésen mereng el, míg lassan, de biztosan kiérnek az ingoványból egy kicsit biztonságosabb területre. Csóka hűségesen viszi őket a mocsaras területeken, pedig ez nem lehet könnyű teljes páncélzatban. Némán ücsörög tovább és a tájat kezdi el nézni, s talán ez pozitív irányba tereli borús gondolatait.*


1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:59:00
 ÚJ
>Ördögvigyor War'gaur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Vár állott, most kőhalom//
//Az egykori karavánpihenőtől Dél-Nyugatra//
//Nyílt játék//

- Szándékon csakis addig úr a kényszer / míg meg nem tagadod... *Hangja, mint sziklák tompa roppanása, halkan felel az elrévedő szavakra. Fel sem néz a bontásból, ajka is alig moccan, mintha csak pipája szárát rágcsálná, ám a szavak furcsa, dallamos hangsúlya, idegen ritmusa eltéveszthetetlen: mintha csak verset, vagy valami bárdnótát idézne. Tűnődve morran aztán, széles orrlikain és szájsarkán halvány füstöt szűrve, majd tovább hallgatva folytatja munkáját.*
- Csak nem honvágyad van, kiscsillag? *Fordulnak a lány felé szemei mégis, ahogy az első lekapart bőrt maga mellé ejti; hangjában, félmosolyában elérthetetlen az irónia. Nem fixírozza soká a félvért, ám a lángok közt menedéket kereső pillantás nem kerüli el figyelmét, még ha tekintete tovább is kalandozik Avysa alakján, karcsú combján leszaladva (sőt, el is időzve) a nehéz nyeregtáskáig, mintha azt találgatná, mit is rejthet... olyan sok mindent biztos nem.
A kérdésre aztán maga is félresandít a kupacnyi tappancsra, úgy vonva meg vállát, mint akit rajtakaptak.*
- Sóban szépen megszárad. Vásárosok, bugrisok megveszik... Játéknak, talizmánnak. Addig se megy kárba. *Nem egy üzleti mesterterv, ezt tudja ő is, sok gondja még sincs arra a kis mellékesre, pláne ahhoz mérten, amennyi készpénzt ő nagy ritkán forgat. A kihagyott lehetőség viszont későn ködlik fel előtte, egy pillanatra meg is szakíva a nedves bőr kaparászásának monoton folyamatát.*
- Ha tetszik, vegyél egyet! *sandít a lányra ravaszkásan, agyarai tövében ismét avval a kaján-ironikus mosoly-félével* Szerencsét hoz!

*A szűkös kis úti elemózsiából való kínálást inkább gesztusként értékeli, az apró kést vezető mancsának üteme meg sem akad, csak ujjaival legyint arra az almára. Ha választani lehet, ő mindenképp marad a friss zsákmánynál.*
- Az a holdsajt jó lesz még egy hét múlva is, ha messze mész... ha más nem, csalinak. Azokkal meg még két hét múlva is megdobálhatod a kóbor dögöket. *sandít bizalmatlanul az akár parittyába is fogható pogácsákra, majd rosszallását leginkább csak hangjában érvényesítve, a lehető legelemibb természetességgel kezdi kínálni a lányt, a késheggyel mutatva mindennek a helyét, a parázsban gőzölgő dobozkától a nyárson át a zsákja mellett támaszkodó másik rézedényig* Ha éhes vagy, edd a gombát, meg a máj is jó már. A húsnak kell még kevés... Ha hozol vizet, tea is lesz, hogy ne kaparja a torkod.
*Az utóbbi kijelentésnél sárgán villanó szemei ismét megtalálják Avysa méregzöldjeit, s ha immár nem is bujkáló, széles farkasvigyora nem volna elég, apró pipájának egy délceg füstgomolyt útnak eresztő pöffentésével ad nyomatékot szavainak.*


1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-01-04 14:54:20
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Hazafelé //

* Végeztek a toronynál, szóval most már indulhatnak vissza a város irányába. A ködlépcsők most sem tűnnek el lábaik alól, így aztán sikeresen földet is érnek. Arelow füttyent Csókának, mire az állat nem túlságosan lelkesen, de azért feléjük kezd el ballagni. Felrakj a kis gnómot, hogy aztán ő maga is nyeregbe szálljon. Nem kell sok és máris a mocsárban vannak megint. A bűzös levegő mintha csak visszavárta volna őket. Szeretetteljesen öleli őket körbe. A páncélos némán ül a nyeregben, ha nem szólnak hozzá, akkor ő sem szól. Morzden megszokhatta már, hogy a férfi eléggé csendes típus. Annyira nem rajong az ingoványért sem, mert lova meg páncélja tiszta sár lesz tőle. Most meg még hideg is van. Egyszerűen szeretne már Artheniorban lenni. Az utat, vagyis azt ami az útból megmaradt azt követik. Lassan, de biztosan kezd szilárdulni a talaj a lábuk alatt. Hamarosan már kényelmesebb terepre érnek.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1874-1893