Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 13:41:55
Üzenet elküldve: 2018-06-12 13:41:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
* Az elf láthatóan a romba szerelmesedett, de ez Aezmorint egyáltalán nem zavarja. Ő ugyan egy tapodtat sem mozdul. ~ Még csak az kéne, hogy mindenki szavára azonnal ugorjak ~ mérgelődik magában, de azért a vízzel megkínálja, egyrészt mert már amúgy sem friss, másrészt hátha szomjas a nő.
A gnóm egy pillanatra eltátja a száját, majd értetlenül a kulacsra tekint, végül elmosolyodik. *
- Óh, igen, így tettem. Az előbb nem is ittam, csak úgy csináltam, mintha innék. Átláttál rajtam. Hiába, no, az elfek éleslátásával nehéz versenyre kelni - * egykedvűen megvonja a vállát, majd visszateszi a kicsiny kulacsot az erszényébe. ~ Ha, nem hát nem. ~ Tovább lesi a romot és közben ásít egy nagyot. *
- Aha - * nézi az érdektelenségig süllyedt falakat, majd szóra nyitja a száját, de végül csak tátog egyet, majd felkel, és csak utána kezd el beszélni. * - Kedvesem. Örülök, hogy olyasmit keresel, ami tegnap még itt volt, remélem még sokáig fogod lesni a semmit. Ellenben én útra kelek, mert nem tűnt fel, hogy meg vagy hibbanva. Ha hónapokkal később erre járok, és látok egy csontvázat, hát tudni fogom ki lelte halálát unalmában - * komolyan kezdett aggódni a lány elméjének épségéért, és nem lenne meglepő, hogy valaki megzápul ebben az ingoványban. Medve is teljesen kattant volt, bár meg kell mondani, barbár ember létére sokkal segítőkészebb volt Annuliennél.
Aezmorin nem gnóm lenne, ha nem érdekelné, hogy mi volt tegnap itt, ami most nincs, de mivel a falak nem szoktak csak úgy eltűnni, ezért, ha a lány épelméjű, akkor élőlény járhatott erre. Talán tényleg egy legendás elflovagra vár, akivel itt szoktak összebújni. Ebben az esetben persze nem lenne őrült a leányzó Aezmorin szemében, de kényelmesebb számára, ha úgy hiszi az elfek egytől-egyig nem komplettek. Kicsiny lelkének ez a tudat hatalmas erőt ad. *
- Köszönöm a társaságod, haramiák úrnője, bízom benne, hogy még látjuk egymást - * hamiskás mosolyt csal arcára, közben biccent és botját kezébe véve jó nagy ívben megkerüli a lányt és lassú léptekkel eltávolodik a rom közeléből. Fél szemét azért az épület maradványain tartja, hátha mégiscsak előbukkan valami vérmes bandita. *
//Messze a karavánpihenőtől//
* A rom elhagyása óta egy teremtett lélekkel sem futott össze, csak az ingovány állatainak zörejei jutottak neki társaságul. Nem is baj. Az elffel sem ment sokra. Utólag kárhoztatja magát, hogy nem kérdezte meg merre lehetne valódi alvilági szerzetekkel találkozni, de hát késő bánat. Amúgy lehet, hogy túlságosan mogorva volt a lánnyal. Kedvesnek tűnt, persze az is igaz, hogy az idő megszépíti a dolgokat. Lassan bandukol, nagyjából céltalanul, viszont ha más nem adódik, hát elindul délre. Valószínűtlen, hogy a tolvaj nyomára bukkanna, így akár a város felé is vehetné az irányt, amelyet még a birtokába jutott térképek jelöltek. Mivel nincs tökéletes memóriája így az időközben lába kélt térképből csak az emlékek maradtak meg, azokkal meg nem biztos, hogy célba ér. ~ Valaki majdcsak útba igazít ~ gondolja pillanatnyi derűt csepegtetve csüggedt szívébe. *
* Az elf láthatóan a romba szerelmesedett, de ez Aezmorint egyáltalán nem zavarja. Ő ugyan egy tapodtat sem mozdul. ~ Még csak az kéne, hogy mindenki szavára azonnal ugorjak ~ mérgelődik magában, de azért a vízzel megkínálja, egyrészt mert már amúgy sem friss, másrészt hátha szomjas a nő.
A gnóm egy pillanatra eltátja a száját, majd értetlenül a kulacsra tekint, végül elmosolyodik. *
- Óh, igen, így tettem. Az előbb nem is ittam, csak úgy csináltam, mintha innék. Átláttál rajtam. Hiába, no, az elfek éleslátásával nehéz versenyre kelni - * egykedvűen megvonja a vállát, majd visszateszi a kicsiny kulacsot az erszényébe. ~ Ha, nem hát nem. ~ Tovább lesi a romot és közben ásít egy nagyot. *
- Aha - * nézi az érdektelenségig süllyedt falakat, majd szóra nyitja a száját, de végül csak tátog egyet, majd felkel, és csak utána kezd el beszélni. * - Kedvesem. Örülök, hogy olyasmit keresel, ami tegnap még itt volt, remélem még sokáig fogod lesni a semmit. Ellenben én útra kelek, mert nem tűnt fel, hogy meg vagy hibbanva. Ha hónapokkal később erre járok, és látok egy csontvázat, hát tudni fogom ki lelte halálát unalmában - * komolyan kezdett aggódni a lány elméjének épségéért, és nem lenne meglepő, hogy valaki megzápul ebben az ingoványban. Medve is teljesen kattant volt, bár meg kell mondani, barbár ember létére sokkal segítőkészebb volt Annuliennél.
Aezmorin nem gnóm lenne, ha nem érdekelné, hogy mi volt tegnap itt, ami most nincs, de mivel a falak nem szoktak csak úgy eltűnni, ezért, ha a lány épelméjű, akkor élőlény járhatott erre. Talán tényleg egy legendás elflovagra vár, akivel itt szoktak összebújni. Ebben az esetben persze nem lenne őrült a leányzó Aezmorin szemében, de kényelmesebb számára, ha úgy hiszi az elfek egytől-egyig nem komplettek. Kicsiny lelkének ez a tudat hatalmas erőt ad. *
- Köszönöm a társaságod, haramiák úrnője, bízom benne, hogy még látjuk egymást - * hamiskás mosolyt csal arcára, közben biccent és botját kezébe véve jó nagy ívben megkerüli a lányt és lassú léptekkel eltávolodik a rom közeléből. Fél szemét azért az épület maradványain tartja, hátha mégiscsak előbukkan valami vérmes bandita. *
//Messze a karavánpihenőtől//
* A rom elhagyása óta egy teremtett lélekkel sem futott össze, csak az ingovány állatainak zörejei jutottak neki társaságul. Nem is baj. Az elffel sem ment sokra. Utólag kárhoztatja magát, hogy nem kérdezte meg merre lehetne valódi alvilági szerzetekkel találkozni, de hát késő bánat. Amúgy lehet, hogy túlságosan mogorva volt a lánnyal. Kedvesnek tűnt, persze az is igaz, hogy az idő megszépíti a dolgokat. Lassan bandukol, nagyjából céltalanul, viszont ha más nem adódik, hát elindul délre. Valószínűtlen, hogy a tolvaj nyomára bukkanna, így akár a város felé is vehetné az irányt, amelyet még a birtokába jutott térképek jelöltek. Mivel nincs tökéletes memóriája így az időközben lába kélt térképből csak az emlékek maradtak meg, azokkal meg nem biztos, hogy célba ér. ~ Valaki majdcsak útba igazít ~ gondolja pillanatnyi derűt csepegtetve csüggedt szívébe. *
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 12:33:09
Üzenet elküldve: 2018-06-12 12:33:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
*Némán emeli tekintetét Aezmorinra, aki igen erőteljesen dohog. Kezeivel támaszkodik hátra, úgy hallgatja a szószátyár gnómot. Kicsit bosszantja is a helyzet, mert az önfejű alak igen hosszú ideje tartja szóval, ő pedig akár le is késheti a szépséges, repülő feketeséget.
Mikor a gnóm is lecsüccsen az útra, konokul fordítja el fejét és rezzenéstelen arccal szemléli a romokat.
Aezmorin csak nem hallgat el, ő pedig kénytelen kelleten ismét feléfordítja tekintetét.*
-Jó uram.
*Kezd bele óvatosan.*
-Tán megmérgezte?
*Pillant jelentőségteljesen a felkínátl vízre.*
-Nem a romok miatt vagyok itt és az én bánatom nem szerelmi. Én is keresek valamit, ami tegnap még itt volt. Remélem elégedett vagy a válasszal. És ha most megbocsájtasz, figyelek.
*Szegi ismét tekintetét a Karavánpihenőre. Csak egy dolog foglalkoztatja, vajon feltűnik-e a madár? Még csak nemrég érkezett, de a gnómra sok idejét elvesztegette. Jönni fog.*
*Némán emeli tekintetét Aezmorinra, aki igen erőteljesen dohog. Kezeivel támaszkodik hátra, úgy hallgatja a szószátyár gnómot. Kicsit bosszantja is a helyzet, mert az önfejű alak igen hosszú ideje tartja szóval, ő pedig akár le is késheti a szépséges, repülő feketeséget.
Mikor a gnóm is lecsüccsen az útra, konokul fordítja el fejét és rezzenéstelen arccal szemléli a romokat.
Aezmorin csak nem hallgat el, ő pedig kénytelen kelleten ismét feléfordítja tekintetét.*
-Jó uram.
*Kezd bele óvatosan.*
-Tán megmérgezte?
*Pillant jelentőségteljesen a felkínátl vízre.*
-Nem a romok miatt vagyok itt és az én bánatom nem szerelmi. Én is keresek valamit, ami tegnap még itt volt. Remélem elégedett vagy a válasszal. És ha most megbocsájtasz, figyelek.
*Szegi ismét tekintetét a Karavánpihenőre. Csak egy dolog foglalkoztatja, vajon feltűnik-e a madár? Még csak nemrég érkezett, de a gnómra sok idejét elvesztegette. Jönni fog.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 12:01:57
Üzenet elküldve: 2018-06-12 12:01:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
* Aezmorin elégedett diadalt érez, mivel az elf nem adja jelét, hogy be akarná bizonyítani, képes olvasni, ennek fényében pedig arra a következtetésre jut, hogy tényleg ostoba az ilyen dolgokhoz. Nem baj ez, de nem kellett volna játszania az írástudót. *
- Ez nyilvánvaló volt, már a kezdetektől - * persze nem, de ha már nyer, akkor nyerjen nagyot, és tűnjék úgy, mintha tökéletesen átlátott volna az elfen. Mellesleg a dolog el is keseríti, mert így csupán az idejét vesztegette az elfel. No, nem mintha forrónyomon haladt volna, így az időpazarlás ténye valójában nem túlságosan zavaró. Fürkésző pillantással lesi Annulien mozgását, készen arra, hogy menekülőre fogja, ha véletlen ellenséges szándékot vélne felfedezni.
Aezmorin felhorkant a megjegyzésre, majd keserű grimaszt vág, és homlokráncolva válaszol. * - Egyetértek, de a naplót három éven át írtam, és semmi kedvem újrakezdeni csak mert valaki úgy találta szüksége van az ingóságaimra - * a munka amúgy is tovább tartana, ha újra kellene kezdenie, mert a lelkesedése odavan. Persze azt is számításba lehet venni, hogy sok mindenre emlékszik a kutatásaiból, de az apró részletek kimentek a fejéből és egy igazán jó mű attól lesz értékes, hogy mindent tartalmaz, nem csak a „nagyját”. * - Milyen megnyugtató - * bólint kimérten, bizalmatlanul figyelve a lány mozgását, és csak akkor lazít testtartásán, amikor az elf ismét ülő pozícióba kerül. *
- Én is ettől tartok, ámbátor itt épp jó nekem, ahol vagyok, köszönöm szépen, nem kívánok utasításodnak megfelelően cselekedni - * figyelve a lányt, tekintete a romokra vetül, és igazából már menne tovább, de ha most megindul, úgy fog tűnni, hogy csak ezért teszi, mert az elf ezt tanácsolta. Há' még mit nem! Inkább megvárja, míg a másik elhagyja a helyet. Ennek fényében saját maga is leül az útra és a lány tekintetét követve meredten lesi a romokat. Előhúzza kulacsát erszényéből, és apró kortyot tol le a torkán a kissé már áporodott vízből. *
- Kérsz? - * kérdi a nőre nézve. * - Amúgy én nem látok semmi érdekeset benne - * bök fejével a romra. * - Neked milyen tragédiád fűződik hozzá? Tán egy szerelmed lelte halálát itt? Biztos valami idegesítő elf pasas volt, azokból van egy jó pár, ne is törődj vele. - * Aezmorinnak már meg is volt a terve. Addig beszél, amíg a másik megunja, és ott nem hagyja őt, így saját becsületét megőrizve, akkor távozhat, amikor jólesik neki, nem akkor, amikor Annulien azt mondja. *
* Aezmorin elégedett diadalt érez, mivel az elf nem adja jelét, hogy be akarná bizonyítani, képes olvasni, ennek fényében pedig arra a következtetésre jut, hogy tényleg ostoba az ilyen dolgokhoz. Nem baj ez, de nem kellett volna játszania az írástudót. *
- Ez nyilvánvaló volt, már a kezdetektől - * persze nem, de ha már nyer, akkor nyerjen nagyot, és tűnjék úgy, mintha tökéletesen átlátott volna az elfen. Mellesleg a dolog el is keseríti, mert így csupán az idejét vesztegette az elfel. No, nem mintha forrónyomon haladt volna, így az időpazarlás ténye valójában nem túlságosan zavaró. Fürkésző pillantással lesi Annulien mozgását, készen arra, hogy menekülőre fogja, ha véletlen ellenséges szándékot vélne felfedezni.
Aezmorin felhorkant a megjegyzésre, majd keserű grimaszt vág, és homlokráncolva válaszol. * - Egyetértek, de a naplót három éven át írtam, és semmi kedvem újrakezdeni csak mert valaki úgy találta szüksége van az ingóságaimra - * a munka amúgy is tovább tartana, ha újra kellene kezdenie, mert a lelkesedése odavan. Persze azt is számításba lehet venni, hogy sok mindenre emlékszik a kutatásaiból, de az apró részletek kimentek a fejéből és egy igazán jó mű attól lesz értékes, hogy mindent tartalmaz, nem csak a „nagyját”. * - Milyen megnyugtató - * bólint kimérten, bizalmatlanul figyelve a lány mozgását, és csak akkor lazít testtartásán, amikor az elf ismét ülő pozícióba kerül. *
- Én is ettől tartok, ámbátor itt épp jó nekem, ahol vagyok, köszönöm szépen, nem kívánok utasításodnak megfelelően cselekedni - * figyelve a lányt, tekintete a romokra vetül, és igazából már menne tovább, de ha most megindul, úgy fog tűnni, hogy csak ezért teszi, mert az elf ezt tanácsolta. Há' még mit nem! Inkább megvárja, míg a másik elhagyja a helyet. Ennek fényében saját maga is leül az útra és a lány tekintetét követve meredten lesi a romokat. Előhúzza kulacsát erszényéből, és apró kortyot tol le a torkán a kissé már áporodott vízből. *
- Kérsz? - * kérdi a nőre nézve. * - Amúgy én nem látok semmi érdekeset benne - * bök fejével a romra. * - Neked milyen tragédiád fűződik hozzá? Tán egy szerelmed lelte halálát itt? Biztos valami idegesítő elf pasas volt, azokból van egy jó pár, ne is törődj vele. - * Aezmorinnak már meg is volt a terve. Addig beszél, amíg a másik megunja, és ott nem hagyja őt, így saját becsületét megőrizve, akkor távozhat, amikor jólesik neki, nem akkor, amikor Annulien azt mondja. *
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 11:20:26
Üzenet elküldve: 2018-06-12 11:20:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
*A távolban halványan dereng a nap az Ingovány homályán keresztül, a háta mögött lévő romos falak közül sűrű, füstszerű köd gomolyog.
A gnóm az írásról papol, szemmel láthatóan mindent elkövet, hogy felbosszantsa. Nem, nem adja neki meg ezt az örömöt. Nem fogja pont egy gnóm leckéztetni írástanból.
Hallgatja Aezmorint, miközben egy letépett fűszállal piszkálgatja tenyerét. Nem egy barátságos fajta ez a gnóm.*
-Nyertél, nincsenek benn barátaim.
*Kászálódik fel sóhajtva, mert azért a hideg rázza a romok közül hömpölygő fehér ködtől. Igaz, járt már itt, sőt, aludt is a romok alatt, de most valahogy sokkal kísértetiesebbnek tűnnek az ódon falak.*
-Szerintem jobb, ha írsz egy új naplót. Nem jó dolog tolvajok után kutatni az ingoványban. Legalábbis szerintem.
*Nem mintha kikérte volna a véleményét a gnóm. Ő azért elmondja.*
-A beleid között sem kívánok turkálni, esküszöm.
*Közelíti meg az utat és az azon ácsorgó férfit. Nem bízik benne annyira, hogy a bármiért is odamenjen hozzá, de ha módja van rá, inkább szemmel tartaná a romokat, hátha meglátja valahol fekete madárbarátját.*
-Jobb ha mész, gnóm uram. Itt nem leled meg a naplót.
*Ülepszik le az út átellenes oldalán, szemben a Karavánpihenő romjaikkal, de azért jó pár lábnyira a gnómtól is.*
*A távolban halványan dereng a nap az Ingovány homályán keresztül, a háta mögött lévő romos falak közül sűrű, füstszerű köd gomolyog.
A gnóm az írásról papol, szemmel láthatóan mindent elkövet, hogy felbosszantsa. Nem, nem adja neki meg ezt az örömöt. Nem fogja pont egy gnóm leckéztetni írástanból.
Hallgatja Aezmorint, miközben egy letépett fűszállal piszkálgatja tenyerét. Nem egy barátságos fajta ez a gnóm.*
-Nyertél, nincsenek benn barátaim.
*Kászálódik fel sóhajtva, mert azért a hideg rázza a romok közül hömpölygő fehér ködtől. Igaz, járt már itt, sőt, aludt is a romok alatt, de most valahogy sokkal kísértetiesebbnek tűnnek az ódon falak.*
-Szerintem jobb, ha írsz egy új naplót. Nem jó dolog tolvajok után kutatni az ingoványban. Legalábbis szerintem.
*Nem mintha kikérte volna a véleményét a gnóm. Ő azért elmondja.*
-A beleid között sem kívánok turkálni, esküszöm.
*Közelíti meg az utat és az azon ácsorgó férfit. Nem bízik benne annyira, hogy a bármiért is odamenjen hozzá, de ha módja van rá, inkább szemmel tartaná a romokat, hátha meglátja valahol fekete madárbarátját.*
-Jobb ha mész, gnóm uram. Itt nem leled meg a naplót.
*Ülepszik le az út átellenes oldalán, szemben a Karavánpihenő romjaikkal, de azért jó pár lábnyira a gnómtól is.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:54:33
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:54:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
- Valóban? - * néz az elfre némiképp hitetlenül, aztán elmosolyodik. * - Szóval, ha a sárba karcolnék néhány egyszerűbb írásjelet, akkor képes lennél elolvasni? - * enyhén lenéző pillantást vet a nőre, aztán halvány mosollyal széttárja karjait. * - Még visszakozhatsz, ha nem szeretnél felsülni. Nem szégyen, ha valaki nem a betűk mestere - * habár egyre inkább úgy gondolja, hogy sajnálatos módon nem egy tolvajjal hozta össze a sors, azért abban erősen kételkedik, hogy az elf tényleg tud olvasni. ~ Legszebb a valagom ~ gondolja magában. *
- Északon - * mutat baljával vélhetően a helyes irányba, de az is előfordulhat, hogy felsül a tájékozódásban, bár a nap állásából eléggé be tudja lőni általában az égtájakat, de az ingovány tökéletesen megkavarta Aezmorint. * - Sok száz mérföldre innét. Nem csoda egyébként, gnómokon kívül szinte senki nem lépheti át a város kapuját, így a híre nem sokakhoz jut el. Ami természetesen pont kedvünkre való * - megengedi magának a királyi többes használatát, mert most épp az egész gnóm fajt képviseli a kijelentésével.
Aezmorin, ha begőzöl nem sokat törődik más mimikáival, és észre sem veszi, ahogy Annulien arca megkeményedik, pedig, ha felfogná akár elégedettség is kúszhatna képére, de marad arcán a mérges állapot, és csak akkor enyhül valamelyest, amikor az elf kijelenti a viccelődés tényét. *
- Igen, hát pont ez a baj, a ti fajtátok csak viccelődik velünk - * ezt már nem mérgesen mondja, és nem is sértésnek szánja, ez egyszerű ténymegállapítás, és a hangjából csupán enyhe rosszallás hallatszódik. *
- Értem, ha semmi közöm hozzá, akkor legalább azt áruld el, hogy van-e a közelben olyan hely, ahol tolvajokra lelhetek? Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy lennének a romnál cimboráid, mert akkor már ki lennék kötözve egy fához és az értékeim, esetleg a beleim között turkálnátok - * a halál gondolata nem bőszítette fel annyira, mint alacsony termetének kifigurázása, így ezzel bárki viccelhet jelenlétében, még akár ő maga is. *
- Valóban? - * néz az elfre némiképp hitetlenül, aztán elmosolyodik. * - Szóval, ha a sárba karcolnék néhány egyszerűbb írásjelet, akkor képes lennél elolvasni? - * enyhén lenéző pillantást vet a nőre, aztán halvány mosollyal széttárja karjait. * - Még visszakozhatsz, ha nem szeretnél felsülni. Nem szégyen, ha valaki nem a betűk mestere - * habár egyre inkább úgy gondolja, hogy sajnálatos módon nem egy tolvajjal hozta össze a sors, azért abban erősen kételkedik, hogy az elf tényleg tud olvasni. ~ Legszebb a valagom ~ gondolja magában. *
- Északon - * mutat baljával vélhetően a helyes irányba, de az is előfordulhat, hogy felsül a tájékozódásban, bár a nap állásából eléggé be tudja lőni általában az égtájakat, de az ingovány tökéletesen megkavarta Aezmorint. * - Sok száz mérföldre innét. Nem csoda egyébként, gnómokon kívül szinte senki nem lépheti át a város kapuját, így a híre nem sokakhoz jut el. Ami természetesen pont kedvünkre való * - megengedi magának a királyi többes használatát, mert most épp az egész gnóm fajt képviseli a kijelentésével.
Aezmorin, ha begőzöl nem sokat törődik más mimikáival, és észre sem veszi, ahogy Annulien arca megkeményedik, pedig, ha felfogná akár elégedettség is kúszhatna képére, de marad arcán a mérges állapot, és csak akkor enyhül valamelyest, amikor az elf kijelenti a viccelődés tényét. *
- Igen, hát pont ez a baj, a ti fajtátok csak viccelődik velünk - * ezt már nem mérgesen mondja, és nem is sértésnek szánja, ez egyszerű ténymegállapítás, és a hangjából csupán enyhe rosszallás hallatszódik. *
- Értem, ha semmi közöm hozzá, akkor legalább azt áruld el, hogy van-e a közelben olyan hely, ahol tolvajokra lelhetek? Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy lennének a romnál cimboráid, mert akkor már ki lennék kötözve egy fához és az értékeim, esetleg a beleim között turkálnátok - * a halál gondolata nem bőszítette fel annyira, mint alacsony termetének kifigurázása, így ezzel bárki viccelhet jelenlétében, még akár ő maga is. *
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:07:01
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:07:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
-Tudok olvasni.
*Feleli dacosan*
-És a miénk e föld legszebb nyelve, ezt mindenki tudja. Ratraxurg? Sosem hallottam róla... Hol van az?
*Kérdi kíváncsian, miközben előredől ültében. Mint tisztavérű, igen csak kényes a népét, vagy bármi ezzel kapcsolatosat érintő témákra. Büszke, ahogy arra egész gyermekkorában nevelték.
Összehúzott szemekkel méricskéli a nála határozottan szemtelenebb gnómot, de végül elmosolyodik, mikor az köszönésképp meghajol. Biccent válaszul, de a gnóm következő megjegyzésére elkerekedett szemekkel fagy arcára a mosoly.*
-Hát tudd meg, hogy...
*Nyelve hegyén lenne a csipős válasz a gnómok fafejűségét illetően, de helyette ajkába harap.* ~Micsoda egy önérzetes alak!~
-Hogy csak vicceltem. Egyébként pedig semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok itt.
*Veti oda Aezmorinnak szándékosan másfelé fordítva fejét, mert azért igen csak megsértődött.*
-Tudok olvasni.
*Feleli dacosan*
-És a miénk e föld legszebb nyelve, ezt mindenki tudja. Ratraxurg? Sosem hallottam róla... Hol van az?
*Kérdi kíváncsian, miközben előredől ültében. Mint tisztavérű, igen csak kényes a népét, vagy bármi ezzel kapcsolatosat érintő témákra. Büszke, ahogy arra egész gyermekkorában nevelték.
Összehúzott szemekkel méricskéli a nála határozottan szemtelenebb gnómot, de végül elmosolyodik, mikor az köszönésképp meghajol. Biccent válaszul, de a gnóm következő megjegyzésére elkerekedett szemekkel fagy arcára a mosoly.*
-Hát tudd meg, hogy...
*Nyelve hegyén lenne a csipős válasz a gnómok fafejűségét illetően, de helyette ajkába harap.* ~Micsoda egy önérzetes alak!~
-Hogy csak vicceltem. Egyébként pedig semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok itt.
*Veti oda Aezmorinnak szándékosan másfelé fordítva fejét, mert azért igen csak megsértődött.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 02:36:13
Üzenet elküldve: 2018-06-12 02:36:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
- Én nem így vélem. Vannak sokkal rosszabb dolgok a halálnál, mint például kezek meg lábak nélkül élni - * kurta pillantást vet karjaira, majd visszanéz az elf nőre * - pontosabban vegetálni, hogy mások könyörületéből tengődjünk. Nem, inkább a halál! - * nem a rettenhetetlen gnómot alakítja, hanem valóban így gondolja. Ha halni kell, hát inkább haljon meg, minthogy végtagok híján saját mocskában fetrengjen egész nap. Ez egyébként csak egyetlen példa azok közül, amelyeket fel tudna hozni a halál ellenében, de úgy véli kár a szót szaporítani, ha ez nem győzi meg az elfet a gnóm igazáról, akkor vessen magára.
Aezmorin nézi az elf hajsöprő akcióját és megjegyzi magának, ha véletlen tényleg haramia, akkor valamiképpen ki kell használnia látásnak csökkentségét hajából fakadóan. Nem mellesleg eszébe jutva ilyen apróság, a gnóm hátratolja a csuklyáját, hogy könnyebben észrevehesse az esetleges oldalirányú támadásokat. *
- Kétlem, hogy a magadfajta „bandita” képes lenne olvasni - * vonja meg a vállát sajnálkozó homlokráncolással, persze nem hiszi, hogy az elf tolvaj lenne és sejti, hogy a lány sem hiszi el, hogy Aezmorin elhiszi, hogy... zavaros * - de ha mégis, akkor sem mennél sokra vele, hacsak nem ismered a Ratraxurg-i gnómok, határozottan bonyolultabb nyelvét a ti itteni, ehm... egyszerűbb nyelveteknél - * igazából primitívet akart mondani, de ha lehet nem rúgja össze a port, az amúgy kedvelni való elfnével. *
- Ez sajnálatos, tudod nem szeretem, ha várakoztatnak - * ingatja a fejét fura grimaszba csapva arcát * - és nyilván a bandád, amelynek a vezére lehetsz, sem szereti, ha halogatod őket egy gnóm kellemes legyilkolásában. Mindazonáltal, üdvözöllek Annulien, haramiák határozatlan elfnője - * még meg is hajol, de persze csak egy kicsit és azért arra nem vetemedik, hogy a dereka elérje a derékszögű állapotot. Nem, jó, ha negyvenöt fokig erőltette magát. *
- Pa... parancsolsz? - * hebegi durcás ábrázatot felvéve, miközben ajkai mérges remegésbe kezdenek, keze pedig ökölbe szorul, és amennyire csak lehet kihúzza magát, hogy minél magasabbnak látsszon. ~ Hát persze, hogy megint a termettel és a rövid lábakkal jönnek. Beképzelt elfnépség, hogy szakadna rájuk egy talicskányi trágya ~ gondolati szitkozódását inkább az elf fajnak címezte, mint magának Annuliennek, de ha tovább feszegeti a témát, lehet kijár neki is. Francokat, már kijár neki! Némiképp összeszedve minden önbecsülését, közönyt ültet arcára, aztán még egy halovány mosollyal is megpróbálkozik, de gyanítja, hogy inkább vicsorgásnak látszhat. * - Úgy hiszem, eszembe jutott még valami, ami sokkal rosszabb a halálnál. Elfnek lenni! - * nagyobb hangerővel ejti ki az utolsó szót, mint ahogy az szándékában állna, de most már késő. * - Amúgy te mit keresel itt? Végzed az elfek kedvenc elfoglaltságát, a semmittevést? - * tudja, hogy nem igazak a szavai, de minidig gyorsan felhúzza magát, ha valaki arcátlan módon viselkedik vele. Aezmorin nem is tudja, hogy a célzás, vagy a szemtelen mosoly miatt fakadt ki, de jelen pillanatban nem is igazán érdekli, csak az, hogy visszavághasson az elfnek. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 02:37:32
- Én nem így vélem. Vannak sokkal rosszabb dolgok a halálnál, mint például kezek meg lábak nélkül élni - * kurta pillantást vet karjaira, majd visszanéz az elf nőre * - pontosabban vegetálni, hogy mások könyörületéből tengődjünk. Nem, inkább a halál! - * nem a rettenhetetlen gnómot alakítja, hanem valóban így gondolja. Ha halni kell, hát inkább haljon meg, minthogy végtagok híján saját mocskában fetrengjen egész nap. Ez egyébként csak egyetlen példa azok közül, amelyeket fel tudna hozni a halál ellenében, de úgy véli kár a szót szaporítani, ha ez nem győzi meg az elfet a gnóm igazáról, akkor vessen magára.
Aezmorin nézi az elf hajsöprő akcióját és megjegyzi magának, ha véletlen tényleg haramia, akkor valamiképpen ki kell használnia látásnak csökkentségét hajából fakadóan. Nem mellesleg eszébe jutva ilyen apróság, a gnóm hátratolja a csuklyáját, hogy könnyebben észrevehesse az esetleges oldalirányú támadásokat. *
- Kétlem, hogy a magadfajta „bandita” képes lenne olvasni - * vonja meg a vállát sajnálkozó homlokráncolással, persze nem hiszi, hogy az elf tolvaj lenne és sejti, hogy a lány sem hiszi el, hogy Aezmorin elhiszi, hogy... zavaros * - de ha mégis, akkor sem mennél sokra vele, hacsak nem ismered a Ratraxurg-i gnómok, határozottan bonyolultabb nyelvét a ti itteni, ehm... egyszerűbb nyelveteknél - * igazából primitívet akart mondani, de ha lehet nem rúgja össze a port, az amúgy kedvelni való elfnével. *
- Ez sajnálatos, tudod nem szeretem, ha várakoztatnak - * ingatja a fejét fura grimaszba csapva arcát * - és nyilván a bandád, amelynek a vezére lehetsz, sem szereti, ha halogatod őket egy gnóm kellemes legyilkolásában. Mindazonáltal, üdvözöllek Annulien, haramiák határozatlan elfnője - * még meg is hajol, de persze csak egy kicsit és azért arra nem vetemedik, hogy a dereka elérje a derékszögű állapotot. Nem, jó, ha negyvenöt fokig erőltette magát. *
- Pa... parancsolsz? - * hebegi durcás ábrázatot felvéve, miközben ajkai mérges remegésbe kezdenek, keze pedig ökölbe szorul, és amennyire csak lehet kihúzza magát, hogy minél magasabbnak látsszon. ~ Hát persze, hogy megint a termettel és a rövid lábakkal jönnek. Beképzelt elfnépség, hogy szakadna rájuk egy talicskányi trágya ~ gondolati szitkozódását inkább az elf fajnak címezte, mint magának Annuliennek, de ha tovább feszegeti a témát, lehet kijár neki is. Francokat, már kijár neki! Némiképp összeszedve minden önbecsülését, közönyt ültet arcára, aztán még egy halovány mosollyal is megpróbálkozik, de gyanítja, hogy inkább vicsorgásnak látszhat. * - Úgy hiszem, eszembe jutott még valami, ami sokkal rosszabb a halálnál. Elfnek lenni! - * nagyobb hangerővel ejti ki az utolsó szót, mint ahogy az szándékában állna, de most már késő. * - Amúgy te mit keresel itt? Végzed az elfek kedvenc elfoglaltságát, a semmittevést? - * tudja, hogy nem igazak a szavai, de minidig gyorsan felhúzza magát, ha valaki arcátlan módon viselkedik vele. Aezmorin nem is tudja, hogy a célzás, vagy a szemtelen mosoly miatt fakadt ki, de jelen pillanatban nem is igazán érdekli, csak az, hogy visszavághasson az elfnek. *
A hozzászólás írója (Aezmorin Fohthanor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 02:37:32
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-12 01:18:52
Üzenet elküldve: 2018-06-12 01:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
-Nem vész dolog a halál?
*Visszhangozza a gnómot tagoltan.*
-Nincs annál vészesebb. Minden jobb, mint a halál.
*Ezt valóban így gondolja. El sem tudja képzelni, hogy valaki bármi helyett a halált választaná. Hisz az annyira... Végleges.
Kisöpri arcából haját és kutató pillantást vet az apró szerzetre.* ~Egyáltalán nem tűnik veszélyes útonállónak.~
-Egy naplót? Lássuk csak...
*Esik tettetett gondolkodásba.*
~Hihetetlen, egyesek micsoda hűhót csapnak ilyen kis apróságok miatt.~
-Nem rémlik, hogy ilyesmit loptunk volna. Pedig szívesen elolvasnám.
*Húzza el a száját.*
-Én Annulien vagyok. És még nem döntöttem el, mi lesz a sorsod.
*Néz komolykodó homlokráncolás közepette Aezmorinra, miközben hátradől a rom falának támasztva fejét. Élvezi a színjátékot, bár kötve hiszi, hogy aktuális beszélgetőpartnere egy szavát is elhiszi.*
-Bárhogy is, nem hiszem, hogy el tudnál futni előlünk.
*Fut le a tekintete a gnóm rövid lábaira, szája sarka szemtelenül felfelé görbül.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 01:22:19
-Nem vész dolog a halál?
*Visszhangozza a gnómot tagoltan.*
-Nincs annál vészesebb. Minden jobb, mint a halál.
*Ezt valóban így gondolja. El sem tudja képzelni, hogy valaki bármi helyett a halált választaná. Hisz az annyira... Végleges.
Kisöpri arcából haját és kutató pillantást vet az apró szerzetre.* ~Egyáltalán nem tűnik veszélyes útonállónak.~
-Egy naplót? Lássuk csak...
*Esik tettetett gondolkodásba.*
~Hihetetlen, egyesek micsoda hűhót csapnak ilyen kis apróságok miatt.~
-Nem rémlik, hogy ilyesmit loptunk volna. Pedig szívesen elolvasnám.
*Húzza el a száját.*
-Én Annulien vagyok. És még nem döntöttem el, mi lesz a sorsod.
*Néz komolykodó homlokráncolás közepette Aezmorinra, miközben hátradől a rom falának támasztva fejét. Élvezi a színjátékot, bár kötve hiszi, hogy aktuális beszélgetőpartnere egy szavát is elhiszi.*
-Bárhogy is, nem hiszem, hogy el tudnál futni előlünk.
*Fut le a tekintete a gnóm rövid lábaira, szája sarka szemtelenül felfelé görbül.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 01:22:19
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:41:57
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:41:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
- Akkor kapóra jönne - * válaszol kimért mosollyal, közben pedig magában építi fel a legjobb szöveget, amellyel az alkudozást megkezdhetné. Sajnos az ilyesmiben nem túl jártas, és gyanítja, hogy egy dörzsölt tolvajjal szemben alulmaradna, de azért néhány próbát megér.
A gnóm apró mosollyal jutalmazza a lány produkcióját, és magában elismerően bólint az előadás kapcsán. Ha nem tolvaj, akkor bizonyára vándorszínész lehet, vagy olyan helyen nőtt fel, ahol igénylik az ilyen megnyilvánulásokat. Persze a színészek és a tolvajok kéz a kézben járnak. Míg a nagyérdemű az előadást lesi, addig a zsebmetszők a gyanútlan birkákat fosztják meg az értékeiktől. *
- Hazudnék, ha azt mondanám meg sem fordult a fejemben ilyesmi, mert az utak veszélyesek és a szende szüzeknek látszó tünemények akár halálos csapdát is rejthetnek. De, aki nem kockáztat, az nem is nyer, és a halál sem olyan vészes dolog ám - * vonja meg a vállait, mint aki teljesen közömbös a téma iránt. Persze nem az, élni akar, de a félelem kimutatása éppenséggel nem jó taktika, ha a gnóm alvilági söpredékkel társalog. Nem tudja eldönteni, hogy a lány csak ráakar-e ijeszteni, vagy tényleg vannak társai, de ha szeretik az arany csilingelését, akkor bizonyára meghallgatják mielőtt megölnék. *
- Nem, nem vagyok az, és a gnómok ritkán félnek bármitől is - * ez nem igaz, de Aezmorin jobban fél a kudarctól, mint a haláltól, mert utóbbi gyorsan jön, míg előbbi éveken át kísért. * - De, ha nem tolvaj, akkor azt hiszem kevéssé lehet hasznomra, vagy egyáltalán nem - * sóhajt némileg keserűen, miközben azon tanakodik, hogy csökkentse-e a lány által már amúgy is rövidebbre vett távolságot, vagy inkább hátráljon.
Az elf végül visszaül nyugalmi pozíciójába, és kérdez, Aezmorin pedig lemondóan sóhajt és átvált tegezésre. Furcsa mód még az elf nevetése sem zavarja. *
- Egy tolvajt, ami egyébként egyértelmű lehetett volna már számodra - * szívesen hozzátenné, hogy nem gondolta volna egy elfről, hogy logikai képessége ily gyatra, de mivel a lány sem kötött bele a termetébe, így Aezmorin sem kezdi sértegetni. * - De, végül is a tolvaj csak másodlagos, ha őszinte akarok lenni. Valójában egy könyvet keresek, egy naplót, hogy pontos legyek, amit elloptak tőlem. Feltételezem, hogy nem futottál bele egy elhajított kötetbe, ugye? - * merthogy az is megeshet, hogy a rabló fogta magát és kidobta a naplót, mint értéktelen kacatot. Pedig a papír drága dolog, de az ész nem jár együtt minden jöttment haramiával. * - Ez elég jó indok, elftárs? - * megkérdezhetné, hogy egy fiatal lány mit keres egy rom közelében, de bizonyára valami szerelmi történetet kapna, a legendás lovagjáról, akire vár, vagy valami hasonlóan unalmas maszlagról, amibe képtelen lenne nem beleásítani. Így inkább hallgat, de azért a nevét elárulja. * - Egyébként Aezmorin a nevem. Csak, ha véletlen mégis meg akarnál a kompániáddal ölni - * bök fejével a romok irányába egy kaján vigyor kíséretében - * legalább tudd, hogy kit tettél el láb alól - * erre egyébként már nem tenné fel a vagyonát. *
- Akkor kapóra jönne - * válaszol kimért mosollyal, közben pedig magában építi fel a legjobb szöveget, amellyel az alkudozást megkezdhetné. Sajnos az ilyesmiben nem túl jártas, és gyanítja, hogy egy dörzsölt tolvajjal szemben alulmaradna, de azért néhány próbát megér.
A gnóm apró mosollyal jutalmazza a lány produkcióját, és magában elismerően bólint az előadás kapcsán. Ha nem tolvaj, akkor bizonyára vándorszínész lehet, vagy olyan helyen nőtt fel, ahol igénylik az ilyen megnyilvánulásokat. Persze a színészek és a tolvajok kéz a kézben járnak. Míg a nagyérdemű az előadást lesi, addig a zsebmetszők a gyanútlan birkákat fosztják meg az értékeiktől. *
- Hazudnék, ha azt mondanám meg sem fordult a fejemben ilyesmi, mert az utak veszélyesek és a szende szüzeknek látszó tünemények akár halálos csapdát is rejthetnek. De, aki nem kockáztat, az nem is nyer, és a halál sem olyan vészes dolog ám - * vonja meg a vállait, mint aki teljesen közömbös a téma iránt. Persze nem az, élni akar, de a félelem kimutatása éppenséggel nem jó taktika, ha a gnóm alvilági söpredékkel társalog. Nem tudja eldönteni, hogy a lány csak ráakar-e ijeszteni, vagy tényleg vannak társai, de ha szeretik az arany csilingelését, akkor bizonyára meghallgatják mielőtt megölnék. *
- Nem, nem vagyok az, és a gnómok ritkán félnek bármitől is - * ez nem igaz, de Aezmorin jobban fél a kudarctól, mint a haláltól, mert utóbbi gyorsan jön, míg előbbi éveken át kísért. * - De, ha nem tolvaj, akkor azt hiszem kevéssé lehet hasznomra, vagy egyáltalán nem - * sóhajt némileg keserűen, miközben azon tanakodik, hogy csökkentse-e a lány által már amúgy is rövidebbre vett távolságot, vagy inkább hátráljon.
Az elf végül visszaül nyugalmi pozíciójába, és kérdez, Aezmorin pedig lemondóan sóhajt és átvált tegezésre. Furcsa mód még az elf nevetése sem zavarja. *
- Egy tolvajt, ami egyébként egyértelmű lehetett volna már számodra - * szívesen hozzátenné, hogy nem gondolta volna egy elfről, hogy logikai képessége ily gyatra, de mivel a lány sem kötött bele a termetébe, így Aezmorin sem kezdi sértegetni. * - De, végül is a tolvaj csak másodlagos, ha őszinte akarok lenni. Valójában egy könyvet keresek, egy naplót, hogy pontos legyek, amit elloptak tőlem. Feltételezem, hogy nem futottál bele egy elhajított kötetbe, ugye? - * merthogy az is megeshet, hogy a rabló fogta magát és kidobta a naplót, mint értéktelen kacatot. Pedig a papír drága dolog, de az ész nem jár együtt minden jöttment haramiával. * - Ez elég jó indok, elftárs? - * megkérdezhetné, hogy egy fiatal lány mit keres egy rom közelében, de bizonyára valami szerelmi történetet kapna, a legendás lovagjáról, akire vár, vagy valami hasonlóan unalmas maszlagról, amibe képtelen lenne nem beleásítani. Így inkább hallgat, de azért a nevét elárulja. * - Egyébként Aezmorin a nevem. Csak, ha véletlen mégis meg akarnál a kompániáddal ölni - * bök fejével a romok irányába egy kaján vigyor kíséretében - * legalább tudd, hogy kit tettél el láb alól - * erre egyébként már nem tenné fel a vagyonát. *
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:01:23
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:01:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
-És ha igen?
*Néz merően a közeledő gnómra.*
-Honnan tudhatná, hogy nincs benn még féltucat társam, akik akármelyik pillanatban előronthatnak?
*Mutat hüvelykujjával maga mögé, miközben lép egyet előre Aezmorin irányába.*
-Ha csak arra várnak, hogy elég közel érjen? És aztán...
*Dugja ki nyelvét és billenti oldalra fejét, mint akit felkötöttek, majd csilingelő hangon elneveti magát.*
-Ne féljen, ha csak maga nem egy tolvaj. Mert akkor féljen.
*Fürkészi a gnómot összehúzott szemmel. Eddig a legkevésbé sem viselkedett úgy, de talán egy okos tolvaj is így viselkedne.*
-Mit keresel itt?
*Huppan vissza ültébe, jobb térdét felhúzva támaszkodik lábára, hátát megint a rom falának vetve.*
-De jó indok legyen ám, vagy megjárod gnóm uram!
*Kacag fel megint. A napsütés még az ingoványban is napsütés és valamilyen oknál fogva kitűnő kedve kerekedett tőle. Leoldozza övéről kulacsát, nagyot nyel belőle, majd visszateszi a helyére.
És még társasága is van, míg a madárkára vár.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 23:02:30
-És ha igen?
*Néz merően a közeledő gnómra.*
-Honnan tudhatná, hogy nincs benn még féltucat társam, akik akármelyik pillanatban előronthatnak?
*Mutat hüvelykujjával maga mögé, miközben lép egyet előre Aezmorin irányába.*
-Ha csak arra várnak, hogy elég közel érjen? És aztán...
*Dugja ki nyelvét és billenti oldalra fejét, mint akit felkötöttek, majd csilingelő hangon elneveti magát.*
-Ne féljen, ha csak maga nem egy tolvaj. Mert akkor féljen.
*Fürkészi a gnómot összehúzott szemmel. Eddig a legkevésbé sem viselkedett úgy, de talán egy okos tolvaj is így viselkedne.*
-Mit keresel itt?
*Huppan vissza ültébe, jobb térdét felhúzva támaszkodik lábára, hátát megint a rom falának vetve.*
-De jó indok legyen ám, vagy megjárod gnóm uram!
*Kacag fel megint. A napsütés még az ingoványban is napsütés és valamilyen oknál fogva kitűnő kedve kerekedett tőle. Leoldozza övéről kulacsát, nagyot nyel belőle, majd visszateszi a helyére.
És még társasága is van, míg a madárkára vár.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 23:02:30
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:36:14
Üzenet elküldve: 2018-06-10 20:36:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
* Aezmorin nem szándékozott az ücsörgő alakot megrémíteni, de azért magában jól szórakozik az elf reakcióján. ~ Lám a nagy és öntelt elfek megrettennek egy gnómtól ~ feljegyezné a naplójába, ha nála lenne, azonban sajnos ezt kénytelen lesz elhalasztani. *
- Valóban? - * hökken meg egy pillanatra, aztán felhúzott orral és homlokráncolva méri végig a romot, majd hümmög egyet. * - Igen, ezt valahogy sejtettem - * ért egyet a világosszőke szerzettel. Valószínűleg lány, a hangja alapján, de az elfek kiszámíthatatlanok ilyen téren. Ahogy jobban szemügyre veszi melltájékon, úgy dönt, hogy egy nősténnyel hozta össze a sors. Volt már dolga elfekkel, akik kigúnyolták termete miatt, reméli, hogy a fiatal elf lány nem készül hasonló megjegyzéseket tenni, különben kénytelen lesz keresetlen szavakat megejteni a nő fáját illetően. *
- Némileg másra számítottam - * bök fejével a rom felé, majd közelebb sétál az elfhez, de a távolság még mindig nem csökken harminc láb alá. * - Úgy tudom, legalábbis nekem azt mondták, hogy ezt a helyet messzire el kell kerülni. Úgy okoskodtam, hogy talán azért, mert banditák, gyilkosok, vagy netalántán - * tárja szét kezeit kissé színpadiasan * - tolvajok is megfordulhatnak erre. Ne haragudjon az indiszkrét kérdésért, de ön nem tartozik esetleg az utóbbi kategóriába? Ha így lenne, talán segítségemre lehetne - * vagy nem, de a tolvajok sokszor bandákba verődnek, vagy céhekbe és akkor az információ áramlik közöttük, ami Aezmorinnak most kapóra jönne. Mivel a karavánpihenőnek csúfolt romhalmaz úgy látszik elhagyatott, más kapaszkodója nincsen, csak ez a lány, aki egyébként marhára nem néz ki tolvajnak, de ki tudhatná. Az ilyen alvilági söpredéknek lételeme az álcázás. Mindazonáltal lehet az elf egy csali is, hogy könnyebben megtámadhassák, hiszen, ami elhagyatottnak tűnik, korántsem biztos, hogy az is. Mindegy, lesz, ami lesz. *
* Aezmorin nem szándékozott az ücsörgő alakot megrémíteni, de azért magában jól szórakozik az elf reakcióján. ~ Lám a nagy és öntelt elfek megrettennek egy gnómtól ~ feljegyezné a naplójába, ha nála lenne, azonban sajnos ezt kénytelen lesz elhalasztani. *
- Valóban? - * hökken meg egy pillanatra, aztán felhúzott orral és homlokráncolva méri végig a romot, majd hümmög egyet. * - Igen, ezt valahogy sejtettem - * ért egyet a világosszőke szerzettel. Valószínűleg lány, a hangja alapján, de az elfek kiszámíthatatlanok ilyen téren. Ahogy jobban szemügyre veszi melltájékon, úgy dönt, hogy egy nősténnyel hozta össze a sors. Volt már dolga elfekkel, akik kigúnyolták termete miatt, reméli, hogy a fiatal elf lány nem készül hasonló megjegyzéseket tenni, különben kénytelen lesz keresetlen szavakat megejteni a nő fáját illetően. *
- Némileg másra számítottam - * bök fejével a rom felé, majd közelebb sétál az elfhez, de a távolság még mindig nem csökken harminc láb alá. * - Úgy tudom, legalábbis nekem azt mondták, hogy ezt a helyet messzire el kell kerülni. Úgy okoskodtam, hogy talán azért, mert banditák, gyilkosok, vagy netalántán - * tárja szét kezeit kissé színpadiasan * - tolvajok is megfordulhatnak erre. Ne haragudjon az indiszkrét kérdésért, de ön nem tartozik esetleg az utóbbi kategóriába? Ha így lenne, talán segítségemre lehetne - * vagy nem, de a tolvajok sokszor bandákba verődnek, vagy céhekbe és akkor az információ áramlik közöttük, ami Aezmorinnak most kapóra jönne. Mivel a karavánpihenőnek csúfolt romhalmaz úgy látszik elhagyatott, más kapaszkodója nincsen, csak ez a lány, aki egyébként marhára nem néz ki tolvajnak, de ki tudhatná. Az ilyen alvilági söpredéknek lételeme az álcázás. Mindazonáltal lehet az elf egy csali is, hogy könnyebben megtámadhassák, hiszen, ami elhagyatottnak tűnik, korántsem biztos, hogy az is. Mindegy, lesz, ami lesz. *
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:54:52
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:54:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
*Átölelve térdét, homlokát is lábának támasztva ücsörög és hallgatja a természet hangjait. A madarat még nem lelte, talán élelemért van, esetleg megbúvik valahol. Biztos, hogy eljön.
Összerezzenve pattan fel, mikor egy ismeretlen hang köszön rá. Meglehetősen forgalmas hely, hisz alig néhány perce ért de, máris társasága akadt.
Összehúzott szemmel méricskéli az idegent, de jobbnak látja válaszolni a tisztes távolságban ácsorgó alaknak.*
-Jó helyen jár.
*Dönti kicsit oldalra a fejét kíváncsian. Az apró, barna ruhás szerzet nem tűnik ellenségesnek, de tapasztalata, hogy sosem lehet tudni az ilyesmit előre.*
-Ez az. Bár karaván nem sok pihen itt.
*Átölelve térdét, homlokát is lábának támasztva ücsörög és hallgatja a természet hangjait. A madarat még nem lelte, talán élelemért van, esetleg megbúvik valahol. Biztos, hogy eljön.
Összerezzenve pattan fel, mikor egy ismeretlen hang köszön rá. Meglehetősen forgalmas hely, hisz alig néhány perce ért de, máris társasága akadt.
Összehúzott szemmel méricskéli az idegent, de jobbnak látja válaszolni a tisztes távolságban ácsorgó alaknak.*
-Jó helyen jár.
*Dönti kicsit oldalra a fejét kíváncsian. Az apró, barna ruhás szerzet nem tűnik ellenségesnek, de tapasztalata, hogy sosem lehet tudni az ilyesmit előre.*
-Ez az. Bár karaván nem sok pihen itt.
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 15:59:07
Üzenet elküldve: 2018-06-10 15:59:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karavánpihenőnél//
* Órák telnek el, és Aezmorin még se hírét, se hamvát nem találja a karavánpihenőnek. Ha legalább összefutott volna valakivel, akkor kérhetett volna útbaigazítást, de az ingoványt átszelő ösvény úgy látszik nem a kedvenc útvonala az itt élő népeknek. Mivel az út könnyebben járható, mint az ingovány többi része, így nem kell a járható és a süppedős talaj megkülönböztetése céljából botjával ellenőriznie, hová lép, és emiatt sokkal gyorsabban tud haladni. Sajnálja, hogy nem kérdezte meg Medvétől pontosan hol is van a karavánpihenő, de ezen már aligha tud változtatni. Csüggedten húzza elő erszényéből a flaskáját, majd egy kisebb korty után visszateszi. Spórolni kell a vízzel, amíg az ingovány területén császkál, mert a poshadt, büdös víz nincs éppen ínyére. Meglehetne inni bizonyára, de nem szeretne több haton át tartó hasmenésben részesülni, ha már eddig ilyen szépen megúszta a vidék kellemetlen mellékhatásait.
~ Mi a szösz? ~ ráncolja homlokát, amikor nem is annyira távolról értelmes lény hangját hallja. Rövid volt, de határozottan nem állati eredetű. A forrását viszont egész jól betudta tájolni, még az ingovány ködös, megtévesztő területén is. Elindul hát, a hang irányába, amely egyébként egészen nőiesen hangzott, vagy esetleg gyerekesen. Aezmorin számára persze mindegy kivel találkozik, a lényeg, hogy útbaigazítást kérhessen tőle.
Hamarosan a gnóm előtt is feltűnnek az elhagyatottnak tetsző romok, de mivel terepismerete csekély, így ismét botjával bökdösi a talajt az elakadás mentes továbbjutáshoz. Azért így is elég szépen halad, hiszen sokkal jobban járható a rom körül a terület, mint az ingovány belsejében. Nyilván nem építettek volna semmit egy olyan helyre, amelynek az állaga nem elég stabil.
A falak mentét pásztázva először átsiklik tekintete a sötét ruhás illetőn, aztán úgy hetven láb távolságban megtorpan, és bólint egyet, csak úgy magának. ~ Megvan a hang forrása ~ konstatálja, aztán magasra nyújtja kezét és int a fal mentén üldögélőnek. Fogalma sincs, hogy ezt most nő, vagy férfi, mert elfnek nézi és azok között a férfiak is nőiesebbek egy gnóm asszonynál, vagy épp egy embernőnél. *
- Tiszteletem! - * erős túlzás, mert nem szereti az elfeket, bár igazából egyetlen fajt sem, amelyik magasabbra nő nála, de a szükség törvényt bont, és Aezmorinnak épp szüksége van némi útbaigazításra. Közelebb megy, hogy ne kelljen kiabálnia, aztán felteszi a kérdését. *
- Meg tudná mondani merre találom a karavánpihenőt? - * a tény, hogy pont ott van, fel sem merül benne, elvégre csupán egy elhagyatott régi romnak véli, ami már talán évtizedek óta használaton kívül van. Talán egy kisebb erődítmény lehetett valamikor. *
* Órák telnek el, és Aezmorin még se hírét, se hamvát nem találja a karavánpihenőnek. Ha legalább összefutott volna valakivel, akkor kérhetett volna útbaigazítást, de az ingoványt átszelő ösvény úgy látszik nem a kedvenc útvonala az itt élő népeknek. Mivel az út könnyebben járható, mint az ingovány többi része, így nem kell a járható és a süppedős talaj megkülönböztetése céljából botjával ellenőriznie, hová lép, és emiatt sokkal gyorsabban tud haladni. Sajnálja, hogy nem kérdezte meg Medvétől pontosan hol is van a karavánpihenő, de ezen már aligha tud változtatni. Csüggedten húzza elő erszényéből a flaskáját, majd egy kisebb korty után visszateszi. Spórolni kell a vízzel, amíg az ingovány területén császkál, mert a poshadt, büdös víz nincs éppen ínyére. Meglehetne inni bizonyára, de nem szeretne több haton át tartó hasmenésben részesülni, ha már eddig ilyen szépen megúszta a vidék kellemetlen mellékhatásait.
~ Mi a szösz? ~ ráncolja homlokát, amikor nem is annyira távolról értelmes lény hangját hallja. Rövid volt, de határozottan nem állati eredetű. A forrását viszont egész jól betudta tájolni, még az ingovány ködös, megtévesztő területén is. Elindul hát, a hang irányába, amely egyébként egészen nőiesen hangzott, vagy esetleg gyerekesen. Aezmorin számára persze mindegy kivel találkozik, a lényeg, hogy útbaigazítást kérhessen tőle.
Hamarosan a gnóm előtt is feltűnnek az elhagyatottnak tetsző romok, de mivel terepismerete csekély, így ismét botjával bökdösi a talajt az elakadás mentes továbbjutáshoz. Azért így is elég szépen halad, hiszen sokkal jobban járható a rom körül a terület, mint az ingovány belsejében. Nyilván nem építettek volna semmit egy olyan helyre, amelynek az állaga nem elég stabil.
A falak mentét pásztázva először átsiklik tekintete a sötét ruhás illetőn, aztán úgy hetven láb távolságban megtorpan, és bólint egyet, csak úgy magának. ~ Megvan a hang forrása ~ konstatálja, aztán magasra nyújtja kezét és int a fal mentén üldögélőnek. Fogalma sincs, hogy ezt most nő, vagy férfi, mert elfnek nézi és azok között a férfiak is nőiesebbek egy gnóm asszonynál, vagy épp egy embernőnél. *
- Tiszteletem! - * erős túlzás, mert nem szereti az elfeket, bár igazából egyetlen fajt sem, amelyik magasabbra nő nála, de a szükség törvényt bont, és Aezmorinnak épp szüksége van némi útbaigazításra. Közelebb megy, hogy ne kelljen kiabálnia, aztán felteszi a kérdését. *
- Meg tudná mondani merre találom a karavánpihenőt? - * a tény, hogy pont ott van, fel sem merül benne, elvégre csupán egy elhagyatott régi romnak véli, ami már talán évtizedek óta használaton kívül van. Talán egy kisebb erődítmény lehetett valamikor. *
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 14:27:56
Üzenet elküldve: 2018-06-10 14:27:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
*Amennyiszer megtette már az utat az ingoványon keresztül, ahányszor beleragadt már a csizmája a különböző formájú és állagú pocsolyákba, talán el lehet mondani, hogy ismeri a járást.
Céltudatosan kerülgeti az úton-útfélen elterülő gyanús halmazállapotú talajformákat, mígnem meglátja a távolban a karavánpihenő romjait.
Szaporázza lépteit, miközben tekintetével a fekete madár után kutat. Fákon, égen, mindenhol.
Elérve a baljósan magasodó romokat fojtott hangon szól a kövek közé.*
-Hahó!
*Maga sem tudja igazán az okát, de szaporán ver a szíve. Meglehetősen magányos és mióta elhagyta otthonát, az a madár volt az egyetlen, aki kiállt mellette. Egy gyönyörű, fekete madárka.
Hátát a romok külső falának veti, végül azon lecsúszva csüccsen a földre, hogy szemlélődés közben gondolataiba mélyedhessen. Kezdi meggyőzni magát, hogy a Vadvéd népe helyett a repülő teremtményt kellett volna követnie. Akármit is akart mutatni, az életét áldozta volna érte és ez egy olyan dolog, amit embertől még nem kapott soha.*
*Amennyiszer megtette már az utat az ingoványon keresztül, ahányszor beleragadt már a csizmája a különböző formájú és állagú pocsolyákba, talán el lehet mondani, hogy ismeri a járást.
Céltudatosan kerülgeti az úton-útfélen elterülő gyanús halmazállapotú talajformákat, mígnem meglátja a távolban a karavánpihenő romjait.
Szaporázza lépteit, miközben tekintetével a fekete madár után kutat. Fákon, égen, mindenhol.
Elérve a baljósan magasodó romokat fojtott hangon szól a kövek közé.*
-Hahó!
*Maga sem tudja igazán az okát, de szaporán ver a szíve. Meglehetősen magányos és mióta elhagyta otthonát, az a madár volt az egyetlen, aki kiállt mellette. Egy gyönyörű, fekete madárka.
Hátát a romok külső falának veti, végül azon lecsúszva csüccsen a földre, hogy szemlélődés közben gondolataiba mélyedhessen. Kezdi meggyőzni magát, hogy a Vadvéd népe helyett a repülő teremtményt kellett volna követnie. Akármit is akart mutatni, az életét áldozta volna érte és ez egy olyan dolog, amit embertől még nem kapott soha.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 09:38:47
Üzenet elküldve: 2018-06-10 09:38:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Medve//
* Ahogy a gnóm sejtette, Medve nem kér a pénzből, így viszont adósa marad, amit reméli egyszer majd törleszthet, ha a sors úgy akarja, hogy ismét keresztezzék egymás útját. Talán lesz rá lehetősége, ha nem, akkor annyival járul hozzá Medve életéhez, hogy a feljegyzi a vele való találkozást, halhatatlanná téve ezáltal a mocsári szakállast. Talán ez lenne a bejegyzés címe is. Frappáns és jól csengő. Ehhez persze előbb vissza kell szereznie a naplóját, ha pedig nem, akkor három éven át tartó munkát kell újra elvégeznie. Egyik sem túl kecsegtető, de Aezmorin úgy véli a napló nem olyan érték egy tolvaj számára, amin olyan gyorsan túl tud adni. Ha az említett karavánállomás azért kerülendő, mert baljós figurák vannak ott, akkor a gnómnak ott a helye. Legalábbis messziről kikémlelheti, és talán, ha úgy ítéli meg, akkor akár egyezkedésre is sor kerülhet. Ahogy Medve int, a gnóm is visszaint, aztán hátat fordít a Mocsári Szakállasnak, és elindul az úton visszafelé, keleti irányba. Bízik benne, hogy a karavánok ezt az utat szokták használni, és hogy rátalál a keresett helyre. Ha nem, akkor keres egy biztonságos utat és délnek indul. A mocsarat pedig messzire elkerüli. *
* Ahogy a gnóm sejtette, Medve nem kér a pénzből, így viszont adósa marad, amit reméli egyszer majd törleszthet, ha a sors úgy akarja, hogy ismét keresztezzék egymás útját. Talán lesz rá lehetősége, ha nem, akkor annyival járul hozzá Medve életéhez, hogy a feljegyzi a vele való találkozást, halhatatlanná téve ezáltal a mocsári szakállast. Talán ez lenne a bejegyzés címe is. Frappáns és jól csengő. Ehhez persze előbb vissza kell szereznie a naplóját, ha pedig nem, akkor három éven át tartó munkát kell újra elvégeznie. Egyik sem túl kecsegtető, de Aezmorin úgy véli a napló nem olyan érték egy tolvaj számára, amin olyan gyorsan túl tud adni. Ha az említett karavánállomás azért kerülendő, mert baljós figurák vannak ott, akkor a gnómnak ott a helye. Legalábbis messziről kikémlelheti, és talán, ha úgy ítéli meg, akkor akár egyezkedésre is sor kerülhet. Ahogy Medve int, a gnóm is visszaint, aztán hátat fordít a Mocsári Szakállasnak, és elindul az úton visszafelé, keleti irányba. Bízik benne, hogy a karavánok ezt az utat szokták használni, és hogy rátalál a keresett helyre. Ha nem, akkor keres egy biztonságos utat és délnek indul. A mocsarat pedig messzire elkerüli. *
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 01:43:05
Üzenet elküldve: 2018-06-10 01:43:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin//
*Legyint kezével, az apró fickó ugyan nem adósa neki. Mindenesetre hálásan fogadja a hálát, válla felett visszafordulva némán int Aezmorinnak.
Kedves fickó, ráadásul az első, akit az elmúlt esztendőben látott. Meglehetősen fura szerzet, bár ha belegondol, talán a gnóm is hasonlókat gondol róla. Bizonyára fontos lehet az a napló, ha ekkora energiát fektet a felkutatásába. Most, hogy volt ideje megszokni a társaságot kissé sajnálja is, hogy az aprólék nem tart vele.
Megrántja hátán a zsákot és elindul az úton. Ejj, de rég is járt ezen az átkozott úton! Emberszekér vájta, emberlábtaposta, emberszagú úton.
Toldozott-foltozott, elfeslett csizmájára is ráférne már a javítás. No majd az erdőben. Hatok óta nem járt a rengetegben. Őzhús, vadkanhús és még kitudja milyen fajta lakomák várnak ott rá az ingovány dögletes táplálékai után. Na nem mondaná, hogy nem fog hiányozni neki. Valószínűleg vissza-visszatér majd egy-egy Myridaenért. Még a mocsári banya látványa is hiányozni fog. De ha menni kell, akkor menni kell.*
*Legyint kezével, az apró fickó ugyan nem adósa neki. Mindenesetre hálásan fogadja a hálát, válla felett visszafordulva némán int Aezmorinnak.
Kedves fickó, ráadásul az első, akit az elmúlt esztendőben látott. Meglehetősen fura szerzet, bár ha belegondol, talán a gnóm is hasonlókat gondol róla. Bizonyára fontos lehet az a napló, ha ekkora energiát fektet a felkutatásába. Most, hogy volt ideje megszokni a társaságot kissé sajnálja is, hogy az aprólék nem tart vele.
Megrántja hátán a zsákot és elindul az úton. Ejj, de rég is járt ezen az átkozott úton! Emberszekér vájta, emberlábtaposta, emberszagú úton.
Toldozott-foltozott, elfeslett csizmájára is ráférne már a javítás. No majd az erdőben. Hatok óta nem járt a rengetegben. Őzhús, vadkanhús és még kitudja milyen fajta lakomák várnak ott rá az ingovány dögletes táplálékai után. Na nem mondaná, hogy nem fog hiányozni neki. Valószínűleg vissza-visszatér majd egy-egy Myridaenért. Még a mocsári banya látványa is hiányozni fog. De ha menni kell, akkor menni kell.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 01:31:39
Üzenet elküldve: 2018-06-10 01:31:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Medve//
* Aezmorin álma felemás érzelmeket szül a gnómban, és mivel egy hangos kiáltás ébreszti, még percekig vissza is tud emlékezni a cselekményre. Szórakoztató, ugyanakkor kissé ijesztő is, de nem annyira, mint a tudat, hogy az ingovány kellős közepén aludt el, és ha nem lelt volna rá Medve, akkor talán még mindig a járható utat keresgetné. Szerencséje van, még abban is, hogy vendéglátója nem gondolta az éjszaka közepén úgy, hogy agyonüti. Megmozgatva a tagjait felkel, majd magához veszi a botot, és ismételten megállapítja, hogy már hatok óta nem fürdött és bizony kellemetlen bűz veszi körbe. Persze, nem annyira büdös, mint az ingovány, szóval még szerencsésnek is mondhatja magát. *
- Aha, vettem észre - * csipás szemmel kinéz a kalyiba nyílásán, szemöldök felvonva figyeli Medvét, amint rámol, aztán rájön, hogy tegnap este pont ezt mondta. Ezek szerint útra kel, és közben Aezmorint is kivezeti a mocsárból. Csodás! A bogyók már nem annyira, de ehetőek, és alakjukat, színüket elraktározta elméjében, hátha szüksége lesz útja során vadon termő táplálékra. * - Köszi - * bólint, majd feltartja a kezét, amikor eleget evett, és felkészül ő is az útra. Mivel mindene nála van, így ez annyiban merül ki, hogy kibattyog a tisztásra, aztán várja, hogy követhesse Medvét. *
- Ezt szinte sejtettem - * ejt egy keserű grimaszt, aztán vállat von. * - És ha itt lenne sem érné meg megkeresni - * ha a tolvaj tényleg erre jött és elnyelte a mocsár, akkor az már örökre elveszett. Azonban Aezmorin nem gondolja, hogy tényleg így lenne. Van egy olyan érzése, hogy a szekér, amelynek a nyomait követte nem a sajátja volt. Nyomolvasásban nem igazán jeleskedik, így persze csak találgatni tud. Fura egy ember ez a Medve. Tegnap nem is érdekelte a napló, Aezmorin azt hitte a férfi fel sem fogta amit kérdezett, de úgy tűnik mégis. Különös.
Aezmorinnak azonban nem sok ideje van ezen agyalni, mert Medve megindul és a gnóm követi, aztán megtorpan, amikor Medve elköszön a szomszédjától, majd újra megindulnak a gnóm számára is kényelmes tempóban.
Amikor meglátja az utat, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle. * - Végre! - * szélesen elvigyorodik, fehér fogai kivillannak, majd vidáman Medvére pillant, amikor az a nevén szólítja. * - Jó! Az erdő jó, határozottan jobb, mint a mocsár - * bök fejével hátrafelé, aztán fura képpel nézi a férfit, aki a hátára kapja a zsákot, majd megindul se szó, se beszéd. Ezt mondjuk valahogy sejtette, hogy így lesz, de képtelen szabadulni a gondolattól, hogy adósa a fickónak, ezért utána kiált. * - Hé, Medve! - * megvárja, hogy hátrapillant-e vagy sem, aztán, ha igen, akkor tovább folytatja, ha nem, akkor az ember után fut, hogy ne kelljen ordítania. * - Köszönök mindent! Ha nem találkozunk, bizonyára életem végéig bolyongtam volna. Ezért adósod vagyok. Van esetleg pénzre szükséged? - * valószínűleg nincs, de azért megkérdi, mert azzal tudna szolgálni, más egyébbel a felszerelésén kívül viszont aligha, az pedig kell az életben maradáshoz az ismeretlen vidéken.
Aezmorin azonban nem megy tovább Medvével, mivel elsődleges célja a naplójának a felkutatása és bár Medve határozottan kijelentette, hogy a karavánpihenőhöz ne menjen, a gnóm úgy gondolja, egy tolvajnak az épp megfelelő hely lehetne, hiszen a tisztességes népek elkerülik. * - Viszlát, Medve! Remélem még összefutunk! - * és ezt komolyan is gondolja. *
* Aezmorin álma felemás érzelmeket szül a gnómban, és mivel egy hangos kiáltás ébreszti, még percekig vissza is tud emlékezni a cselekményre. Szórakoztató, ugyanakkor kissé ijesztő is, de nem annyira, mint a tudat, hogy az ingovány kellős közepén aludt el, és ha nem lelt volna rá Medve, akkor talán még mindig a járható utat keresgetné. Szerencséje van, még abban is, hogy vendéglátója nem gondolta az éjszaka közepén úgy, hogy agyonüti. Megmozgatva a tagjait felkel, majd magához veszi a botot, és ismételten megállapítja, hogy már hatok óta nem fürdött és bizony kellemetlen bűz veszi körbe. Persze, nem annyira büdös, mint az ingovány, szóval még szerencsésnek is mondhatja magát. *
- Aha, vettem észre - * csipás szemmel kinéz a kalyiba nyílásán, szemöldök felvonva figyeli Medvét, amint rámol, aztán rájön, hogy tegnap este pont ezt mondta. Ezek szerint útra kel, és közben Aezmorint is kivezeti a mocsárból. Csodás! A bogyók már nem annyira, de ehetőek, és alakjukat, színüket elraktározta elméjében, hátha szüksége lesz útja során vadon termő táplálékra. * - Köszi - * bólint, majd feltartja a kezét, amikor eleget evett, és felkészül ő is az útra. Mivel mindene nála van, így ez annyiban merül ki, hogy kibattyog a tisztásra, aztán várja, hogy követhesse Medvét. *
- Ezt szinte sejtettem - * ejt egy keserű grimaszt, aztán vállat von. * - És ha itt lenne sem érné meg megkeresni - * ha a tolvaj tényleg erre jött és elnyelte a mocsár, akkor az már örökre elveszett. Azonban Aezmorin nem gondolja, hogy tényleg így lenne. Van egy olyan érzése, hogy a szekér, amelynek a nyomait követte nem a sajátja volt. Nyomolvasásban nem igazán jeleskedik, így persze csak találgatni tud. Fura egy ember ez a Medve. Tegnap nem is érdekelte a napló, Aezmorin azt hitte a férfi fel sem fogta amit kérdezett, de úgy tűnik mégis. Különös.
Aezmorinnak azonban nem sok ideje van ezen agyalni, mert Medve megindul és a gnóm követi, aztán megtorpan, amikor Medve elköszön a szomszédjától, majd újra megindulnak a gnóm számára is kényelmes tempóban.
Amikor meglátja az utat, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle. * - Végre! - * szélesen elvigyorodik, fehér fogai kivillannak, majd vidáman Medvére pillant, amikor az a nevén szólítja. * - Jó! Az erdő jó, határozottan jobb, mint a mocsár - * bök fejével hátrafelé, aztán fura képpel nézi a férfit, aki a hátára kapja a zsákot, majd megindul se szó, se beszéd. Ezt mondjuk valahogy sejtette, hogy így lesz, de képtelen szabadulni a gondolattól, hogy adósa a fickónak, ezért utána kiált. * - Hé, Medve! - * megvárja, hogy hátrapillant-e vagy sem, aztán, ha igen, akkor tovább folytatja, ha nem, akkor az ember után fut, hogy ne kelljen ordítania. * - Köszönök mindent! Ha nem találkozunk, bizonyára életem végéig bolyongtam volna. Ezért adósod vagyok. Van esetleg pénzre szükséged? - * valószínűleg nincs, de azért megkérdi, mert azzal tudna szolgálni, más egyébbel a felszerelésén kívül viszont aligha, az pedig kell az életben maradáshoz az ismeretlen vidéken.
Aezmorin azonban nem megy tovább Medvével, mivel elsődleges célja a naplójának a felkutatása és bár Medve határozottan kijelentette, hogy a karavánpihenőhöz ne menjen, a gnóm úgy gondolja, egy tolvajnak az épp megfelelő hely lehetne, hiszen a tisztességes népek elkerülik. * - Viszlát, Medve! Remélem még összefutunk! - * és ezt komolyan is gondolja. *
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-10 00:33:32
Üzenet elküldve: 2018-06-10 00:33:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin//
*Összerándulva ébred, maga mellé nézve látja, hogy a gnóm még az igazak álmát alussza.
Kisomfordál a kalyibából, az ég tiszta, rózsaszín árnyalatokban tündököl. Egy ideig elmélázva bámulja, majd nagyot fújtat.*
-He.
*Szól be hangosan a sátorba, majd egy ősrégi, toldozott-foltozott zsákot húz elő valahonnan a sarokból és válogatás nélkül kezd mindenfélét belerámolni.*
-Itt az idő. Felkelt a nap.
*Térül-fordul ki a sátorból és egy bogyókkal megrakott tállal tér vissza, majd szemezgetni kezd belőle. Átnyújtja vendégének is.*
-Savanya.
*Figyelmezteti miközben vállára veszi a hatalmas zsákot és megvárja, hogy Aezmorin és összekaparja magát.*
-Itt nem fogod meglelni a naplód.
*Jegyzi meg kurtán mikor eszébe jut a tegnapi beszélgetésük, majd elindul. Néhány lépés után tétován megáll és megfordul.*
-Kruuuuuuhuu!
*Kiáltja el magát majd folytatja útját, a tegnapi mód kerülgetve a már jól ismert vendégmarasztaló pocsolyákat, lassú tempóval, hogy a gnóm rövid lábai is bírják az iramot.
Nem sok idő telik el és elérik az utat.*
-Aezmorin.
*Veti le a földre a zsákot, hogy kifújja magát némiképp.*
-Az erdőbe megyek. Nem jó itt már.
*Nem fejtegeti a dolgot, helyette homlokráncolva szemléli a háta mögött hagyott Ingoványt.
Ismét hátára veti a zsákot és elindul. Nem nézi, hogy a gnóm követi-e vagy sem, őszintén fogalma sincs, hogy vonzó-e a másik számára az erdő. Neki teljesen mindegy, ha megy, akkor megy.*
*Összerándulva ébred, maga mellé nézve látja, hogy a gnóm még az igazak álmát alussza.
Kisomfordál a kalyibából, az ég tiszta, rózsaszín árnyalatokban tündököl. Egy ideig elmélázva bámulja, majd nagyot fújtat.*
-He.
*Szól be hangosan a sátorba, majd egy ősrégi, toldozott-foltozott zsákot húz elő valahonnan a sarokból és válogatás nélkül kezd mindenfélét belerámolni.*
-Itt az idő. Felkelt a nap.
*Térül-fordul ki a sátorból és egy bogyókkal megrakott tállal tér vissza, majd szemezgetni kezd belőle. Átnyújtja vendégének is.*
-Savanya.
*Figyelmezteti miközben vállára veszi a hatalmas zsákot és megvárja, hogy Aezmorin és összekaparja magát.*
-Itt nem fogod meglelni a naplód.
*Jegyzi meg kurtán mikor eszébe jut a tegnapi beszélgetésük, majd elindul. Néhány lépés után tétován megáll és megfordul.*
-Kruuuuuuhuu!
*Kiáltja el magát majd folytatja útját, a tegnapi mód kerülgetve a már jól ismert vendégmarasztaló pocsolyákat, lassú tempóval, hogy a gnóm rövid lábai is bírják az iramot.
Nem sok idő telik el és elérik az utat.*
-Aezmorin.
*Veti le a földre a zsákot, hogy kifújja magát némiképp.*
-Az erdőbe megyek. Nem jó itt már.
*Nem fejtegeti a dolgot, helyette homlokráncolva szemléli a háta mögött hagyott Ingoványt.
Ismét hátára veti a zsákot és elindul. Nem nézi, hogy a gnóm követi-e vagy sem, őszintén fogalma sincs, hogy vonzó-e a másik számára az erdő. Neki teljesen mindegy, ha megy, akkor megy.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-09 21:08:49
Üzenet elküldve: 2018-06-09 21:08:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Krulon//
- Óh - * hökken meg kissé Aezmorin, mert valójában arra gondolt, hogy egy állattal diskurál, de ha van a mocsárban másik őslakó, akkor már egész kis közösséget alkotnak itt a világ egyik félreeső végén. * - Hát, igen, itt biztos sok probléma merülhet fel - * tekintve, hogy emberek nem nagyon járkálnak erre, a gnóm arra tippel, hogy az állatokkal és a természettel gyűlik meg az ittenieknek a baja. *
- Medve, értem. Szép név - * szinte biztosra vette, hogy nem medvének hívták azért, mert volt egy medvéje, de nem vitatkozik, inkább újabbat kérdez, miközben visszahúzza a kezét. * - Mi lett a medvével? - * néz kérdőn a szakállasra, bár sejti a választ. Valószínűleg elhalálozott öregségében, vagy a gazdája megette éhségében. *
- Ez szívélyes és megfontolandó tanács, úgy hiszem jobb lesz tényleg, ha nappal folytatom az utam - * Medve szavaival tökéletesen egyet tud érteni, hiszen még nappal is veszélyes hely, éjszaka pedig bizonyára halálos. *
- Öhm, oké, elkerülöm - * bólint lassan. Ha lát majd útja során egy ilyen bőségesen körülírt helyet, hát, majd távol tartja magát tőle. Persze ez attól függ, hogy mennyire lesz nyomorult állapotban, mert ha éhezik és szomjazik, akkor majdnem mindegy, hogy mi végez vele. A lassú halálnál sokkal jobb a gyors. A tűz kialszik, Aezmorin pedig válaszol a kérdésre. *
- Nem kit, hanem mit. Egy naplót. Leginkább egy naplót és egyéb más dolgokat, amiket elloptak tőlem. Hát, végül is mondhatjuk, hogy egy tolvajt keresek, de igazából az nem érdekel, csak, hogy meglegyen a naplóm. Tudod mi egy napló, igaz? - * reméli, hogy nem kell elmagyaráznia neki, elvégre nem félnótás, csak társadalmilag alulfejlett és a beszédkészsége sem túl kifinomult, mindazonáltal barátságos és segítőkész.
A gnóm sóhajt egyet amikor Medve bevágódik a kalyibába, aztán tanácstalanul üldögél egy darabig, fontolgatva, hogy bent vagy kint töltse az éjszakát. Végül úgy dönt, hogy nem szeretné magát egy kimászó hal-gyíkkal megetetni, így óvatos léptekkel besétál a kunyhóba. Botját a falnak támasztja, majd körbenéz és a már fekvő Medvére pillant. Aezmorin kis helyen is elfér, de azért arra ügyel, hogy az ajtónyílás közelébe feküdjön le, ha esetleg Medve éjszaka úgy dönt tetszik neki a gnóm hús, időben tudja menekülőre fogni. Sokáig nem is alszik el, csak fekszik és nyitott szemmel gondolkodik, majd végül bekúszik az álom alattomos sunyisággal, hogy az ingovány veszedelmes hangjait kizárja a gnóm tudatából. *
- Óh - * hökken meg kissé Aezmorin, mert valójában arra gondolt, hogy egy állattal diskurál, de ha van a mocsárban másik őslakó, akkor már egész kis közösséget alkotnak itt a világ egyik félreeső végén. * - Hát, igen, itt biztos sok probléma merülhet fel - * tekintve, hogy emberek nem nagyon járkálnak erre, a gnóm arra tippel, hogy az állatokkal és a természettel gyűlik meg az ittenieknek a baja. *
- Medve, értem. Szép név - * szinte biztosra vette, hogy nem medvének hívták azért, mert volt egy medvéje, de nem vitatkozik, inkább újabbat kérdez, miközben visszahúzza a kezét. * - Mi lett a medvével? - * néz kérdőn a szakállasra, bár sejti a választ. Valószínűleg elhalálozott öregségében, vagy a gazdája megette éhségében. *
- Ez szívélyes és megfontolandó tanács, úgy hiszem jobb lesz tényleg, ha nappal folytatom az utam - * Medve szavaival tökéletesen egyet tud érteni, hiszen még nappal is veszélyes hely, éjszaka pedig bizonyára halálos. *
- Öhm, oké, elkerülöm - * bólint lassan. Ha lát majd útja során egy ilyen bőségesen körülírt helyet, hát, majd távol tartja magát tőle. Persze ez attól függ, hogy mennyire lesz nyomorult állapotban, mert ha éhezik és szomjazik, akkor majdnem mindegy, hogy mi végez vele. A lassú halálnál sokkal jobb a gyors. A tűz kialszik, Aezmorin pedig válaszol a kérdésre. *
- Nem kit, hanem mit. Egy naplót. Leginkább egy naplót és egyéb más dolgokat, amiket elloptak tőlem. Hát, végül is mondhatjuk, hogy egy tolvajt keresek, de igazából az nem érdekel, csak, hogy meglegyen a naplóm. Tudod mi egy napló, igaz? - * reméli, hogy nem kell elmagyaráznia neki, elvégre nem félnótás, csak társadalmilag alulfejlett és a beszédkészsége sem túl kifinomult, mindazonáltal barátságos és segítőkész.
A gnóm sóhajt egyet amikor Medve bevágódik a kalyibába, aztán tanácstalanul üldögél egy darabig, fontolgatva, hogy bent vagy kint töltse az éjszakát. Végül úgy dönt, hogy nem szeretné magát egy kimászó hal-gyíkkal megetetni, így óvatos léptekkel besétál a kunyhóba. Botját a falnak támasztja, majd körbenéz és a már fekvő Medvére pillant. Aezmorin kis helyen is elfér, de azért arra ügyel, hogy az ajtónyílás közelébe feküdjön le, ha esetleg Medve éjszaka úgy dönt tetszik neki a gnóm hús, időben tudja menekülőre fogni. Sokáig nem is alszik el, csak fekszik és nyitott szemmel gondolkodik, majd végül bekúszik az álom alattomos sunyisággal, hogy az ingovány veszedelmes hangjait kizárja a gnóm tudatából. *
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-06-09 20:10:54
Üzenet elküldve: 2018-06-09 20:10:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin//
-Szomszéd. Távoli.
*Suhint egyet kezével jelezve, hogy messze van amásik kurjantó.*
-Jelezni kell, hogy minden rendben van-e.
*Magyarázza, miközben nagyot nyel a halból. Hiába, az ingovány veszélyes hely, barát pedig kevés. Azzal kell jó viszonyt ápolni, aki van.*
-Medvének hívtak. Volt egy medvém.
*Feleli kurtán és még magyarázattal is szolgál. Elmondaná gyermekkori nevét is, de időközben kiment a fejéből.*
-Éjjel veszélyes út kifelé a mocsárból. Holnap vándorolj.
*Nyeli el szája az utolsó darab halat is, kezeit nadrágjába törli és Aezmorin felé fordul.*
-Földindulás, égzengés. Karavánpihenő. Kerüld!
*Áll fel ültéből, csak hogy egy dézsa vízzel térjen vissza a kalyiba mögül. Se szó se beszéd ráborítja a tűzre, hogy annak az utolsó parazsa is kialszik.*
-Kit keresel?
*Néz fel hitetlenkedve a gnómra. Ő bizony nem látott erre senkit, aki pedig betéved ide, a mocsár könnyedén elnyelheti.
Bemasírozik a kalyibába, onnan szól ki.*
-Holnap kiviszlek. Aludjunk.
*Ha a gnóm bejön, úgy egy szalmával bélelt kuckóban találhatja magát. A plafonról különböző, fából készült eszközök lógnak, jobbra egy apró asztalka, de nagyjából ennyi.
Az oldalára fordul, természetesen megadja az esélyt a gnómnak, hogy az ingovánnyal háljon odakünn, neki aztán mindegy. Ő alszik.*
-Szomszéd. Távoli.
*Suhint egyet kezével jelezve, hogy messze van amásik kurjantó.*
-Jelezni kell, hogy minden rendben van-e.
*Magyarázza, miközben nagyot nyel a halból. Hiába, az ingovány veszélyes hely, barát pedig kevés. Azzal kell jó viszonyt ápolni, aki van.*
-Medvének hívtak. Volt egy medvém.
*Feleli kurtán és még magyarázattal is szolgál. Elmondaná gyermekkori nevét is, de időközben kiment a fejéből.*
-Éjjel veszélyes út kifelé a mocsárból. Holnap vándorolj.
*Nyeli el szája az utolsó darab halat is, kezeit nadrágjába törli és Aezmorin felé fordul.*
-Földindulás, égzengés. Karavánpihenő. Kerüld!
*Áll fel ültéből, csak hogy egy dézsa vízzel térjen vissza a kalyiba mögül. Se szó se beszéd ráborítja a tűzre, hogy annak az utolsó parazsa is kialszik.*
-Kit keresel?
*Néz fel hitetlenkedve a gnómra. Ő bizony nem látott erre senkit, aki pedig betéved ide, a mocsár könnyedén elnyelheti.
Bemasírozik a kalyibába, onnan szól ki.*
-Holnap kiviszlek. Aludjunk.
*Ha a gnóm bejön, úgy egy szalmával bélelt kuckóban találhatja magát. A plafonról különböző, fából készült eszközök lógnak, jobbra egy apró asztalka, de nagyjából ennyi.
Az oldalára fordul, természetesen megadja az esélyt a gnómnak, hogy az ingovánnyal háljon odakünn, neki aztán mindegy. Ő alszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896