Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:01:56
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:01:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Nem szerette volna az éjszakát a mágus torony környékén tölteni, így sietve belevágnak ismét a bűzös ingoványba, hogy minél előbb kiérjenek. Az éjparipa eddig nagyon is jól viselte ezt a helyet, ám ezúttal megtorpan az út vége felé és nyugtalan mocorgásba kezd, sőt hátrálni is próbál.*
-Nyugalom! Semmi baj nincs… *Próbálja simításokkal és a kantár erős markolásával megnyugtatni az amúgy vehemens állatot. Nem is kell sokat várniuk, mire kicsúszik egy kígyó a bokorból, bár ő maga nem tudja megmondani, mérges-e a példány, de úgy véli, jobb ha utat adnak neki.*
-Takarodj már… De undoríító… fúúj... ne gyere... ne gyere... közelebb! *Lép néhány lépést óvatosan hátra, a ló pedig egyértelműen a tudtára adja, hogy igenis e miatt volt olyan feszült már eleinte is. Ő is már szinte a pánik szélén táncol, de az utolsó pillanatban megembereli magát. ~Nem szabad elveszítenem a fejem! Ez csak egy állat… ha békén hagyjuk odébb fog állni. Remélem…~ Ám néhány pillanat múlva a csúszómászónak már semmi nyoma, így óvatosan, de határozott léptekkel mehetnek tovább. Szerencsére ezúttal is megúszták nagyobb kalandok nélkül a dolgot, mindenki megnyugvására.*
*Nem szerette volna az éjszakát a mágus torony környékén tölteni, így sietve belevágnak ismét a bűzös ingoványba, hogy minél előbb kiérjenek. Az éjparipa eddig nagyon is jól viselte ezt a helyet, ám ezúttal megtorpan az út vége felé és nyugtalan mocorgásba kezd, sőt hátrálni is próbál.*
-Nyugalom! Semmi baj nincs… *Próbálja simításokkal és a kantár erős markolásával megnyugtatni az amúgy vehemens állatot. Nem is kell sokat várniuk, mire kicsúszik egy kígyó a bokorból, bár ő maga nem tudja megmondani, mérges-e a példány, de úgy véli, jobb ha utat adnak neki.*
-Takarodj már… De undoríító… fúúj... ne gyere... ne gyere... közelebb! *Lép néhány lépést óvatosan hátra, a ló pedig egyértelműen a tudtára adja, hogy igenis e miatt volt olyan feszült már eleinte is. Ő is már szinte a pánik szélén táncol, de az utolsó pillanatban megembereli magát. ~Nem szabad elveszítenem a fejem! Ez csak egy állat… ha békén hagyjuk odébb fog állni. Remélem…~ Ám néhány pillanat múlva a csúszómászónak már semmi nyoma, így óvatosan, de határozott léptekkel mehetnek tovább. Szerencsére ezúttal is megúszták nagyobb kalandok nélkül a dolgot, mindenki megnyugvására.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:31:45
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:31:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Sajnos az a bűzös, mocsaras hely azóta sem változott mióta legutóbb nagyjából két napja látta, pont ugyan olyan veszélyes és mocskos, ahogy emlékezett rá. Le is száll a lóról, hogy biztonságosabban át tudjanak jutni rajta. Itt már kicsit higgadtabban lépked, muszáj is megfontoltan taposnia maga alatt a talajt vagy a végén még valami nem e világi dolog elnyeli. Ő ettől tart leginkább, bár a néha a távolból hallott szokatlan neszek is aggasztják minden egyes pillanatban.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
*Sajnos az a bűzös, mocsaras hely azóta sem változott mióta legutóbb nagyjából két napja látta, pont ugyan olyan veszélyes és mocskos, ahogy emlékezett rá. Le is száll a lóról, hogy biztonságosabban át tudjanak jutni rajta. Itt már kicsit higgadtabban lépked, muszáj is megfontoltan taposnia maga alatt a talajt vagy a végén még valami nem e világi dolog elnyeli. Ő ettől tart leginkább, bár a néha a távolból hallott szokatlan neszek is aggasztják minden egyes pillanatban.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-23 00:49:33
Üzenet elküldve: 2021-06-23 00:49:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
-Azt, tudom, de ha a seb felszakad a gyógyítás nem ér semmit.
*Szóval hiába cibálja le a lépcsőn ha utána megint elvérzik. Párszor megakad benne a levegő és leérve se nagyon finomkodik az íjásznő. Hogy tényleg segítség-e a támogatás vagy csak ront a helyzetén abban Quantall nem biztos és nagyon nem is érti tudja hova tenni az egész dolgot. A köszönetére se a legkedvesebb választ kapja. Tényleg nem tud kiigazodni a másikon. Viszont a továbbiakban csak hallgat. A figyelmeztetésére olyan választ kap, ami egy gyenge mosolyt csal a képére.*
-Csak azért szóltam mert én már ismerem a trükkjeit.
*A látszólag tharg harcos csitítja őket. Ez fura. Mikor pedig közelebb érnek még érdekesebb dolgokat hall. A hídon lévő démon csak alszik nem halt meg. Ennek okát nem érti és rá is kérdez. Természetesen nem olyan hangosan amitől az még nem ébred fel.*
-Miért nem ölte meg?
*Mi miért történik. Folyton a dolgok értelme jár a mágus fejében. Nem is egy kalandját sikerült ezért a néha idegesítő szokásáért túlélnie. A haláltusáját végző démon kivégzését nem nézi végig. A harcost figyeli, hogy milyen állapotban van. Ő se tűnik a legbarátságosabbnak ami nem annyira lepi meg a mélységit. Az ital kérdése már igen. Kinek jut eszébe az ilyenkor? Tiszta fejre van szüksége. A zöld folyadékkal teli üvegcse láttán érti meg a mélységi, hogy mire gondol a másik.*
-Még nem. Valamennyit magamon gyógyítottam. Van abból elég, hogy tartalékoljam a varázserőm?
*Nem akarná, hogy az utolsó gyógyitalt rá fecséreljék és valakinek ne jusson. A helyzet tisztázásánál nagyjából már érti mi a feladata a másiknak és elismeri, hogy a híd elvágása egy jó módszer lehet a démon megölésére, de valamin azért fennakad.*
-És a többiekkel akkor mi lesz?
~Ugye nem akarják feláldozni magukat~
*Egyből el is kezd járni az agya, hogy hogyan hozhatják őket vissza. Talán ha szereznének kötelet akkor ő egy fény számszeríjjal átlőhetné és valahogy azon megoldhatnák.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
-Azt, tudom, de ha a seb felszakad a gyógyítás nem ér semmit.
*Szóval hiába cibálja le a lépcsőn ha utána megint elvérzik. Párszor megakad benne a levegő és leérve se nagyon finomkodik az íjásznő. Hogy tényleg segítség-e a támogatás vagy csak ront a helyzetén abban Quantall nem biztos és nagyon nem is érti tudja hova tenni az egész dolgot. A köszönetére se a legkedvesebb választ kapja. Tényleg nem tud kiigazodni a másikon. Viszont a továbbiakban csak hallgat. A figyelmeztetésére olyan választ kap, ami egy gyenge mosolyt csal a képére.*
-Csak azért szóltam mert én már ismerem a trükkjeit.
*A látszólag tharg harcos csitítja őket. Ez fura. Mikor pedig közelebb érnek még érdekesebb dolgokat hall. A hídon lévő démon csak alszik nem halt meg. Ennek okát nem érti és rá is kérdez. Természetesen nem olyan hangosan amitől az még nem ébred fel.*
-Miért nem ölte meg?
*Mi miért történik. Folyton a dolgok értelme jár a mágus fejében. Nem is egy kalandját sikerült ezért a néha idegesítő szokásáért túlélnie. A haláltusáját végző démon kivégzését nem nézi végig. A harcost figyeli, hogy milyen állapotban van. Ő se tűnik a legbarátságosabbnak ami nem annyira lepi meg a mélységit. Az ital kérdése már igen. Kinek jut eszébe az ilyenkor? Tiszta fejre van szüksége. A zöld folyadékkal teli üvegcse láttán érti meg a mélységi, hogy mire gondol a másik.*
-Még nem. Valamennyit magamon gyógyítottam. Van abból elég, hogy tartalékoljam a varázserőm?
*Nem akarná, hogy az utolsó gyógyitalt rá fecséreljék és valakinek ne jusson. A helyzet tisztázásánál nagyjából már érti mi a feladata a másiknak és elismeri, hogy a híd elvágása egy jó módszer lehet a démon megölésére, de valamin azért fennakad.*
-És a többiekkel akkor mi lesz?
~Ugye nem akarják feláldozni magukat~
*Egyből el is kezd járni az agya, hogy hogyan hozhatják őket vissza. Talán ha szereznének kötelet akkor ő egy fény számszeríjjal átlőhetné és valahogy azon megoldhatnák.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:46:38
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:46:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frandr szakálla valójában jelenleg nem pompázatos, egyszerű barna, melybe belekever pár ősz szálat a helyzet által okozott stressz és koncentráció. Néha-néha odapillant a rémfarkas felé, de tart tőle, hogy ha megközelítené, az ijedtében még hangoskodna egy utolsót, mielőtt elhallgathatná, aztán rohanhatna a híd felé megölni Bhaart.
Aztán már inkább a Levegő Tornya felé fordítja a figyelmét. Valami érkezik onnan, de túl gyorsan, és nem is tudja ilyen távolról megállapítani, hogy egy- vagy két pontot lát.*
~Ha ez Gormogon, akkor szarban vagyok. Meg ők is.~
*Néz a Föld Tornya felé, ahol még látja a többieket, bár nem tudja, hogyan figyelmeztethetné őket Bhaar felébresztése nélkül. Úgy dönt végül, kivár, a toronynál rekedve úgysem tudnának mit kezdeni az információval, ám előhúz egy bájítalt szabad kezével, készen állva, hogy baj esetén már megnövekedett erővel szállhasson szembe az érkező veszéllyel.
Egy-két perc után viszont már ki tudja venni, hogy nem egy démon közeledik feléjük, hanem a sötételf, Alyo által megtámogatva. Ez új dilemmát hoz, ugyanis ha tippelnie kell, ezek amint hallótávolságon belül érnek, el fognak kezdeni ordibálni, és a félelf Bhaart meglátva esélyesen azonnal célpontként fogja kezelni a démont, ami több szempontból sem lenne hasznos.
Így ahogy azok megállnak, ő a 'maradjatok csöndben' univerzális kézmozdulatával kezdi, így remélhetőleg a páros már csak akkor szól oda hozzá, amikor kiabálás nélkül hallhatják egymást. A híd felé biccent, majd megszólal, ügyelve arra, hogy ne beszéljen hangosabban, mint kéne.*
-Bhaar ott van, amíg alszik, addig ne lődd le, és ne ébresszük fel.
*Kezdi mindenek előtt a legfontosabb résszel, egyelőre figyelmen kívül hagyva az udvariaskodást. Látván, hogy az íjász elereszt egy nyílvesszőt a farkas felé, biccent neki, majd, ha megbizonyosodott róla, hogy senki sem fog semmi hülyeséget csinálni, csak akkor válaszol Quantall kérdésére.*
-Ne uramozz, nevem is van, és jól vagyok. Italt kaptál már?
*Húz elő bal kezével egy zöld fiolát, mert Quantall erősen úgy néz ki, mint akinek jól jönne valami extra, hogy benne tartsa a lelket, életnedveket, belsőszerveket, és egyéb apróságokat.*
-A többiek intézik a tornyot. Ha Bhaar elkezd ébredezni, én itt vagyok, hogy levágjam a hidat.
*Foglalja össze pár szóban a helyzetet, majd ha a többiek nem tesznek valamit, ami miatt oda kéne figyelnie, akkor visszatér ahhoz, amit érkezésük előtt csinált, remélve, hogy ők is oda fognak figyelni.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Frandr szakálla valójában jelenleg nem pompázatos, egyszerű barna, melybe belekever pár ősz szálat a helyzet által okozott stressz és koncentráció. Néha-néha odapillant a rémfarkas felé, de tart tőle, hogy ha megközelítené, az ijedtében még hangoskodna egy utolsót, mielőtt elhallgathatná, aztán rohanhatna a híd felé megölni Bhaart.
Aztán már inkább a Levegő Tornya felé fordítja a figyelmét. Valami érkezik onnan, de túl gyorsan, és nem is tudja ilyen távolról megállapítani, hogy egy- vagy két pontot lát.*
~Ha ez Gormogon, akkor szarban vagyok. Meg ők is.~
*Néz a Föld Tornya felé, ahol még látja a többieket, bár nem tudja, hogyan figyelmeztethetné őket Bhaar felébresztése nélkül. Úgy dönt végül, kivár, a toronynál rekedve úgysem tudnának mit kezdeni az információval, ám előhúz egy bájítalt szabad kezével, készen állva, hogy baj esetén már megnövekedett erővel szállhasson szembe az érkező veszéllyel.
Egy-két perc után viszont már ki tudja venni, hogy nem egy démon közeledik feléjük, hanem a sötételf, Alyo által megtámogatva. Ez új dilemmát hoz, ugyanis ha tippelnie kell, ezek amint hallótávolságon belül érnek, el fognak kezdeni ordibálni, és a félelf Bhaart meglátva esélyesen azonnal célpontként fogja kezelni a démont, ami több szempontból sem lenne hasznos.
Így ahogy azok megállnak, ő a 'maradjatok csöndben' univerzális kézmozdulatával kezdi, így remélhetőleg a páros már csak akkor szól oda hozzá, amikor kiabálás nélkül hallhatják egymást. A híd felé biccent, majd megszólal, ügyelve arra, hogy ne beszéljen hangosabban, mint kéne.*
-Bhaar ott van, amíg alszik, addig ne lődd le, és ne ébresszük fel.
*Kezdi mindenek előtt a legfontosabb résszel, egyelőre figyelmen kívül hagyva az udvariaskodást. Látván, hogy az íjász elereszt egy nyílvesszőt a farkas felé, biccent neki, majd, ha megbizonyosodott róla, hogy senki sem fog semmi hülyeséget csinálni, csak akkor válaszol Quantall kérdésére.*
-Ne uramozz, nevem is van, és jól vagyok. Italt kaptál már?
*Húz elő bal kezével egy zöld fiolát, mert Quantall erősen úgy néz ki, mint akinek jól jönne valami extra, hogy benne tartsa a lelket, életnedveket, belsőszerveket, és egyéb apróságokat.*
-A többiek intézik a tornyot. Ha Bhaar elkezd ébredezni, én itt vagyok, hogy levágjam a hidat.
*Foglalja össze pár szóban a helyzetet, majd ha a többiek nem tesznek valamit, ami miatt oda kéne figyelnie, akkor visszatér ahhoz, amit érkezésük előtt csinált, remélve, hogy ők is oda fognak figyelni.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-22 13:08:42
Üzenet elküldve: 2021-06-22 13:08:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más körülmények között Alyo otthagyná a kormost ebek harmincadjára, mikor óvatosságot kér.*
- Neked nem szóltak, hogy ez nem kéjutazás?
*Semmivel sem finomabb a támogatása, mert finomkodással nem juthatnak sehova. Se le a toronyból, se el a társaikhoz.*
- Ja, szívesen, csipkedd magad, vagy itt maradsz kísértetnek.
*Morogja, mert hát ő ilyen morgós fajta, különösen most.
Hogy Quantall most megembereli-e magát (már amennyiben kormosok képesek ilyenekre), vagy csak abbahagyja a nyavalygást, az tulajdonképpen mindegy, Alyo diktálja az iramot. Egy sokkal lassabbat, mint szeretne.*
- Nem tűnt fel, hogy az egész környék egy kurva nagy csapda?!
*Dohogja, de úgy tűnik, hogy lassan célba érnek, mert feltűnik a híd, meg valami rémség és Frandr, meg még rusnya dög. Ekkor Alyo már elereszti Quantallt és gondolkodás nélkül rálő az amúgy is döglődő rémfarkasra.*
- Ez tök hülye...
*Néz egy pillanatig értetlenül a Frandr hogyléte felől érdeklődő Quantallra, de aztán már újabb nyílvesszőt pattint az idegre és ha van alkalma rá, akkor beleereszti a hídon leledző rémségbe. Anélkül, hogy kérdéseket tenne fel...*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Más körülmények között Alyo otthagyná a kormost ebek harmincadjára, mikor óvatosságot kér.*
- Neked nem szóltak, hogy ez nem kéjutazás?
*Semmivel sem finomabb a támogatása, mert finomkodással nem juthatnak sehova. Se le a toronyból, se el a társaikhoz.*
- Ja, szívesen, csipkedd magad, vagy itt maradsz kísértetnek.
*Morogja, mert hát ő ilyen morgós fajta, különösen most.
Hogy Quantall most megembereli-e magát (már amennyiben kormosok képesek ilyenekre), vagy csak abbahagyja a nyavalygást, az tulajdonképpen mindegy, Alyo diktálja az iramot. Egy sokkal lassabbat, mint szeretne.*
- Nem tűnt fel, hogy az egész környék egy kurva nagy csapda?!
*Dohogja, de úgy tűnik, hogy lassan célba érnek, mert feltűnik a híd, meg valami rémség és Frandr, meg még rusnya dög. Ekkor Alyo már elereszti Quantallt és gondolkodás nélkül rálő az amúgy is döglődő rémfarkasra.*
- Ez tök hülye...
*Néz egy pillanatig értetlenül a Frandr hogyléte felől érdeklődő Quantallra, de aztán már újabb nyílvesszőt pattint az idegre és ha van alkalma rá, akkor beleereszti a hídon leledző rémségbe. Anélkül, hogy kérdéseket tenne fel...*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:26:05
Üzenet elküldve: 2021-06-21 21:26:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Bár a fiatal mélységiből az átlagosnál hevesebb reakciókat nem váltott ki a nem túl jó természetű félvér, de szívesebben venné ha kicsit gyengédebben támogatná. Ha nem fájna mindene még el is nézné ezt, de így nagyon nem esik jól.*
-Az oldalam! Óvatosabban kérem.
*A feljajdulásából és abból ahogy nyögdécsel sejtheti a másik, hogy a kormosnak igencsak erőt kell vennie magán, hogy fenntartsa ezt az udvarias stílusát. A páncélja eltüntetésével megsegíti a nőt és jön rá, hogy mennyivel könnyebb anélkül lenni. Kicsit más szemszögből látja már a lovagokat és a harcosokat akik jóval több időt töltenek ilyen vasakban. Szenvedősen, de leérnek a lépcsőn és haladhatnak a következő torony felé. Quantall számára valahogy kellemetlen ez a helyzet. Egyrészt, hogy egy idegenre támaszkodik másrészt, hogy annak nem ismeri a szándékait. Valahogy nem úgy néz ki mint aki szimpátiából mentette volna meg. Nem is tharg. Mindenesetre az illem megköti a fiú kezeit, hogy mit tegyen ilyenkor. Kicsit zavarba jön, de megszólítja a nőt.*
-Öhm...Szóval...Megmentettél és...nos...köszönöm.
*Nem szokott hozzá az ilyesmihez. A köszönetnyilvánítás amúgy se jellemző a fajtájára itt a felszínen pedig nem nagyon volt mit. Főleg olyan komoly dolgot minthogy valaki megmentette az életét. Pár perc séta után egy harctér képe tárul eléjük. Halott tharg harcost nem látni viszont csak egy van ott. Démonból viszont több is. Szerencsére nagyrészt halottak, egy még épp kiszenved. A többiek hiánya zavarja a mélységit. A másik felé súgja.*
-Legyünk óvatosak. Lehet csapda.
*Majd hangosabban megszólítja a furcsa szakállút.*
-Üdv uram! Jól van?
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Bár a fiatal mélységiből az átlagosnál hevesebb reakciókat nem váltott ki a nem túl jó természetű félvér, de szívesebben venné ha kicsit gyengédebben támogatná. Ha nem fájna mindene még el is nézné ezt, de így nagyon nem esik jól.*
-Az oldalam! Óvatosabban kérem.
*A feljajdulásából és abból ahogy nyögdécsel sejtheti a másik, hogy a kormosnak igencsak erőt kell vennie magán, hogy fenntartsa ezt az udvarias stílusát. A páncélja eltüntetésével megsegíti a nőt és jön rá, hogy mennyivel könnyebb anélkül lenni. Kicsit más szemszögből látja már a lovagokat és a harcosokat akik jóval több időt töltenek ilyen vasakban. Szenvedősen, de leérnek a lépcsőn és haladhatnak a következő torony felé. Quantall számára valahogy kellemetlen ez a helyzet. Egyrészt, hogy egy idegenre támaszkodik másrészt, hogy annak nem ismeri a szándékait. Valahogy nem úgy néz ki mint aki szimpátiából mentette volna meg. Nem is tharg. Mindenesetre az illem megköti a fiú kezeit, hogy mit tegyen ilyenkor. Kicsit zavarba jön, de megszólítja a nőt.*
-Öhm...Szóval...Megmentettél és...nos...köszönöm.
*Nem szokott hozzá az ilyesmihez. A köszönetnyilvánítás amúgy se jellemző a fajtájára itt a felszínen pedig nem nagyon volt mit. Főleg olyan komoly dolgot minthogy valaki megmentette az életét. Pár perc séta után egy harctér képe tárul eléjük. Halott tharg harcost nem látni viszont csak egy van ott. Démonból viszont több is. Szerencsére nagyrészt halottak, egy még épp kiszenved. A többiek hiánya zavarja a mélységit. A másik felé súgja.*
-Legyünk óvatosak. Lehet csapda.
*Majd hangosabban megszólítja a furcsa szakállút.*
-Üdv uram! Jól van?
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:31:48
Üzenet elküldve: 2021-06-18 18:31:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos és Ragron délre és talán valamelyest nyugatra battyognak az úton. Artheniort a főtéren keresztül szeretnék megközelíteni, ez pedig nem is jelent akkora problémát az évnek ebben a szakában mikor semmi sem árad és még a láp is szárazabb kicsit.*
~Így csak a csizmát nyeli el ha rosszul lépek.~
*Néz Taitos az út szélén itt-ott feltűnő nádasokra. Ragron mellette hullámzik borzalmas szőr rengetegként, nyelve a levegőt verdesi, ahogy a melegtől próbál néha szabadulni.*
~Akkor jobb, ha neki is látunk.~
*Taitos megálljt int, Ragron jégkék tekintete pedig gyanakvóan villan rá.*
-Na cimbora, kezdjük veled, itt még elég kihalt a táj.
*Megfogja Ragron gyeplőjét és mormolni kezd.*
~Oh nap, szemed sugarait hajlítsd el körülötte, hogy más szem se vetülhessen rá!~
*Nagy erejű varázslatot idéz, melyet még ő is könnyen elronthat, ha nem vigyáz. Nagyon nem is tervez előre, csak Ragront és saját sikerének jeleit keresi. Így, vagy úgy, de mivel láthatatlanná akarja tenni hátasát, a kettőből az egyiket nem fogja megtalálni. A kérdés csak az, hogy melyik lesz az.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
*Taitos és Ragron délre és talán valamelyest nyugatra battyognak az úton. Artheniort a főtéren keresztül szeretnék megközelíteni, ez pedig nem is jelent akkora problémát az évnek ebben a szakában mikor semmi sem árad és még a láp is szárazabb kicsit.*
~Így csak a csizmát nyeli el ha rosszul lépek.~
*Néz Taitos az út szélén itt-ott feltűnő nádasokra. Ragron mellette hullámzik borzalmas szőr rengetegként, nyelve a levegőt verdesi, ahogy a melegtől próbál néha szabadulni.*
~Akkor jobb, ha neki is látunk.~
*Taitos megálljt int, Ragron jégkék tekintete pedig gyanakvóan villan rá.*
-Na cimbora, kezdjük veled, itt még elég kihalt a táj.
*Megfogja Ragron gyeplőjét és mormolni kezd.*
~Oh nap, szemed sugarait hajlítsd el körülötte, hogy más szem se vetülhessen rá!~
*Nagy erejű varázslatot idéz, melyet még ő is könnyen elronthat, ha nem vigyáz. Nagyon nem is tervez előre, csak Ragront és saját sikerének jeleit keresi. Így, vagy úgy, de mivel láthatatlanná akarja tenni hátasát, a kettőből az egyiket nem fogja megtalálni. A kérdés csak az, hogy melyik lesz az.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-17 22:50:44
Üzenet elküldve: 2021-06-17 22:50:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr//
//1. A Föld tornya//
*Frandr végül egyedül marad a híd túloldalán, minthogy az ital végül Riri tarsolyában maradva kerül át a szakadék túloldalára. Ahogy a nagy, harcosi lépések, tipegés, és végül a Kilencedik ütemes láblóbálása is átért a hídon Krestvir lelép róla és az eltűnik. Most már nincs visszaút, hacsak nem a hídon keresztül, amin Bhaar pihen és talán csak Ririt bírná el biztonságosan a monstrumon túl.
Mozgás kevés van a környéken, noha csak a szakadék túloldalára kerültek, egy sűrűbb ködfoszlány miatt talán, a többiek hangját a híd tövében figyelő harcos már nem is hallja igazán. Egyedül egy neszt lehet hallani, a félig égett pofájú rémfarkas jó 20 lépésre néha hörren egyet, néha megpróbál lábra állni, majd visszaesik. Láthatóan szenved, és láthatóan nem jelent veszélyt ott a szakadék szélén. Az ő hangja érdekes módon hallatszik.
Ami a Szél Tornyát illeti, a töve már csak elég homályosan kivehető. Aztán valami megindul, egyszer csak mint egy közeledő lövedék, mintha csak kilőtték volna a torony tövéből. Egyre növekszik, ám de egyre lassul és egy, netán két perc elteltével Frandr láthatja is, hogy Alyo és Quantall közeledik néha-néha egymásba kapaszkodva. Ők voltak ez a titokzatos "lövedék". Hogy ez csak az idő játéka-e, vagy valami átkozott kergeti őket, netán a mélységi varázstudománya-e... nos azt nem tudni, és talán Frandr számára ugyanolyan kellemetlen is az összes eshetőség.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
*Leérnek, és bizony ebben Alyonak nagyon nagy szerepe van, mint támasz. Quantall ismét istennője erejét hívja a földre, minek nyomán karján a sebek egészen összeforrnak, már szinte csak egy-egy méretesebb fognyom marad rajta. Ahogy így megmozdul érezheti, hogy az esésektől, húzódásoktól talán egy bordája is felrepedhetett, de ettől még mozogni tud csak néha-néha egy kis fájdalom járja át testét. Ahogy a vért megszűnik azonban legalább a köd hűsítő nyirkossága meg tudja simogatni teste elgyötört porcikáit.
A torony tövében pedig elindulhatnak a Föld tornyának irányába, ugyanis arrafelé csillan valami, mintha valami holdfényes lenne, talán Krestvir mágiája. Ilyen távolból még Alyo számára sem kivehető. A köd misztikus időrejtvényei révén pedig, ami nekik még öt-tíz kiadós perc kutyagolásnak érződik, az a szemlélődő Frandr számára csupán néhány szemhunyás. Hamarosan ugyanis a Föld Tornyának tövében találják magukat. A torony egy méretes szakadék mögött húzódik. A szakadékon pedig kötél és deszkák alkotta méretes, talán még masszívnak is mondható híd, rajta pedig a fekvő Bhaar. A híd előtt Frandr helyezkedik el és mustrálja a környéket, tőle jó száz lépésre lehetnek mire ki tudják venni, hogy ő bizony a legpompázatosabb szakállszínnel rendelkező férfi egész Lanawin területén. Mellette jó húsz lépésre egy rémfarkas, vagy inkább egy fél rémfarkas vergődik, nem végezték még ki, hacsak Frandr nem ott igyekszik éppen befejezni a rémség életnek csúfolt létezését. Úgy tűnik a többieket beérték, azonban a csapat három, vagy inkább négy tagja még hiányzik. Velük vajon mi lehet?*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*A csapat átkel a hídon, rájuk pedig a manó szóviccein kívül veszély nem leselkedik. Laor fenyegető pillantásán kajánul elvigyorodik, még erősnek érzi magát az előző, farkast érintő győzelmük után. A híd, ahogy Krestvir is átér eltűnik, így elvágódnak a túloldaltól, és minden figyelmüket a szekérnyi kapuval rendelkező hórihorgas toronyra fordíthatják.
A Föld Tornyának kapujában állnak, ami mintha csak egy hatalmas száj várná, hogy belépjenek. Odabent sötétség, az utolsó torony az összes közül. Bentről újra felhangzanak a hangok.*
-Mhhhhm, mhhmhmh!
*Nyögik kétségbeesetten odabentről ezek a furcsa orgánumú hangok. Visszhangoznak. Odabent biztosan tágas a tér. Ami pedig még kiáramlik onnan az hideg, mint egy nagyon hűs barlang szája. Itt csak az hibádzik kicsit, hogy nem volt nap, ami elől árnyat nyújthatott volna ez a roskatag barlang.*
-Mmhmmh!
*Hangzik fel újra. A Kilencedik maga elé húzza Krestvir csuklyáját, hátha az segít megvédenie attól, ami ilyen szenvedő hangokat ad ki.
A hangok talán ismeretlenek, azonban Laornak beugrik valami. Kicsit olyan beütése van ezeknek a nyögéseknek, mintha egy papagáj lenne kutyaszorítóban, vagy éppen egy macska karmai között. De vajon honnan lehet neki ismerős a papagáj hang? Ha sejtése van is róla, megbizonyosodni csak közelebbről fog tudni, ahhoz azonban be kell lépni az egyelőre még szinte teljesen vaksötét terembe.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr//
//1. A Föld tornya//
*Frandr végül egyedül marad a híd túloldalán, minthogy az ital végül Riri tarsolyában maradva kerül át a szakadék túloldalára. Ahogy a nagy, harcosi lépések, tipegés, és végül a Kilencedik ütemes láblóbálása is átért a hídon Krestvir lelép róla és az eltűnik. Most már nincs visszaút, hacsak nem a hídon keresztül, amin Bhaar pihen és talán csak Ririt bírná el biztonságosan a monstrumon túl.
Mozgás kevés van a környéken, noha csak a szakadék túloldalára kerültek, egy sűrűbb ködfoszlány miatt talán, a többiek hangját a híd tövében figyelő harcos már nem is hallja igazán. Egyedül egy neszt lehet hallani, a félig égett pofájú rémfarkas jó 20 lépésre néha hörren egyet, néha megpróbál lábra állni, majd visszaesik. Láthatóan szenved, és láthatóan nem jelent veszélyt ott a szakadék szélén. Az ő hangja érdekes módon hallatszik.
Ami a Szél Tornyát illeti, a töve már csak elég homályosan kivehető. Aztán valami megindul, egyszer csak mint egy közeledő lövedék, mintha csak kilőtték volna a torony tövéből. Egyre növekszik, ám de egyre lassul és egy, netán két perc elteltével Frandr láthatja is, hogy Alyo és Quantall közeledik néha-néha egymásba kapaszkodva. Ők voltak ez a titokzatos "lövedék". Hogy ez csak az idő játéka-e, vagy valami átkozott kergeti őket, netán a mélységi varázstudománya-e... nos azt nem tudni, és talán Frandr számára ugyanolyan kellemetlen is az összes eshetőség.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
*Leérnek, és bizony ebben Alyonak nagyon nagy szerepe van, mint támasz. Quantall ismét istennője erejét hívja a földre, minek nyomán karján a sebek egészen összeforrnak, már szinte csak egy-egy méretesebb fognyom marad rajta. Ahogy így megmozdul érezheti, hogy az esésektől, húzódásoktól talán egy bordája is felrepedhetett, de ettől még mozogni tud csak néha-néha egy kis fájdalom járja át testét. Ahogy a vért megszűnik azonban legalább a köd hűsítő nyirkossága meg tudja simogatni teste elgyötört porcikáit.
A torony tövében pedig elindulhatnak a Föld tornyának irányába, ugyanis arrafelé csillan valami, mintha valami holdfényes lenne, talán Krestvir mágiája. Ilyen távolból még Alyo számára sem kivehető. A köd misztikus időrejtvényei révén pedig, ami nekik még öt-tíz kiadós perc kutyagolásnak érződik, az a szemlélődő Frandr számára csupán néhány szemhunyás. Hamarosan ugyanis a Föld Tornyának tövében találják magukat. A torony egy méretes szakadék mögött húzódik. A szakadékon pedig kötél és deszkák alkotta méretes, talán még masszívnak is mondható híd, rajta pedig a fekvő Bhaar. A híd előtt Frandr helyezkedik el és mustrálja a környéket, tőle jó száz lépésre lehetnek mire ki tudják venni, hogy ő bizony a legpompázatosabb szakállszínnel rendelkező férfi egész Lanawin területén. Mellette jó húsz lépésre egy rémfarkas, vagy inkább egy fél rémfarkas vergődik, nem végezték még ki, hacsak Frandr nem ott igyekszik éppen befejezni a rémség életnek csúfolt létezését. Úgy tűnik a többieket beérték, azonban a csapat három, vagy inkább négy tagja még hiányzik. Velük vajon mi lehet?*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*A csapat átkel a hídon, rájuk pedig a manó szóviccein kívül veszély nem leselkedik. Laor fenyegető pillantásán kajánul elvigyorodik, még erősnek érzi magát az előző, farkast érintő győzelmük után. A híd, ahogy Krestvir is átér eltűnik, így elvágódnak a túloldaltól, és minden figyelmüket a szekérnyi kapuval rendelkező hórihorgas toronyra fordíthatják.
A Föld Tornyának kapujában állnak, ami mintha csak egy hatalmas száj várná, hogy belépjenek. Odabent sötétség, az utolsó torony az összes közül. Bentről újra felhangzanak a hangok.*
-Mhhhhm, mhhmhmh!
*Nyögik kétségbeesetten odabentről ezek a furcsa orgánumú hangok. Visszhangoznak. Odabent biztosan tágas a tér. Ami pedig még kiáramlik onnan az hideg, mint egy nagyon hűs barlang szája. Itt csak az hibádzik kicsit, hogy nem volt nap, ami elől árnyat nyújthatott volna ez a roskatag barlang.*
-Mmhmmh!
*Hangzik fel újra. A Kilencedik maga elé húzza Krestvir csuklyáját, hátha az segít megvédenie attól, ami ilyen szenvedő hangokat ad ki.
A hangok talán ismeretlenek, azonban Laornak beugrik valami. Kicsit olyan beütése van ezeknek a nyögéseknek, mintha egy papagáj lenne kutyaszorítóban, vagy éppen egy macska karmai között. De vajon honnan lehet neki ismerős a papagáj hang? Ha sejtése van is róla, megbizonyosodni csak közelebbről fog tudni, ahhoz azonban be kell lépni az egyelőre még szinte teljesen vaksötét terembe.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-17 16:22:13
Üzenet elküldve: 2021-06-17 16:22:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Szerencsére úgy tűnik, Laor is látja a logikát a javaslatában, így Frandr maradhat (viszonylag) szilárd talajon. A másik kijelentésére maga is elmosolyodik, szeme pedig röviden elidőzik a másik szakállán, melyet bármely aggastyán megirigyelhetne.
Ahogy viszont a másik harcos folytatja, már nyitná is a száját, hogy ellenkezzen, de Riri gyorsabbnak bizonyul. Elveszi a zöld üvegcsét, majd rögtön meg is válaszolja a tündér félig feltett kérdését.*
-Azt hiszem, egy is elég lesz.
*Húz elő egy fiolát, melynek tartalma ugyanolyan színben pompázik, mint amilyet az épp készül átadni.*
-Ha meg nem... hát, nem hiszem, hogy lesz időm meginni a másikat.
*Mosolyodik el ismét, szórakoztatja a mentális kép, ahogy két csapás között a földbe szúrja kardját, elővesz egy italt, kiügyeskedi a dugót, és megissza az üveg tartalmát.*
-Sok szerencsét.
*Biccent végül Laor felé, majd a továbbiakban már figyelmét inkább Bhaar-nak, a mocsárnak, és időről időre a Szél Tornyának szenteli, hátha feltűnik a távolban egy pár ismerős alak.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Szerencsére úgy tűnik, Laor is látja a logikát a javaslatában, így Frandr maradhat (viszonylag) szilárd talajon. A másik kijelentésére maga is elmosolyodik, szeme pedig röviden elidőzik a másik szakállán, melyet bármely aggastyán megirigyelhetne.
Ahogy viszont a másik harcos folytatja, már nyitná is a száját, hogy ellenkezzen, de Riri gyorsabbnak bizonyul. Elveszi a zöld üvegcsét, majd rögtön meg is válaszolja a tündér félig feltett kérdését.*
-Azt hiszem, egy is elég lesz.
*Húz elő egy fiolát, melynek tartalma ugyanolyan színben pompázik, mint amilyet az épp készül átadni.*
-Ha meg nem... hát, nem hiszem, hogy lesz időm meginni a másikat.
*Mosolyodik el ismét, szórakoztatja a mentális kép, ahogy két csapás között a földbe szúrja kardját, elővesz egy italt, kiügyeskedi a dugót, és megissza az üveg tartalmát.*
-Sok szerencsét.
*Biccent végül Laor felé, majd a továbbiakban már figyelmét inkább Bhaar-nak, a mocsárnak, és időről időre a Szél Tornyának szenteli, hátha feltűnik a távolban egy pár ismerős alak.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-15 14:10:42
Üzenet elküldve: 2021-06-15 14:10:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* Ah igen a szabadság édes illata, avagy ebben az esetben orrfacsaróan büdös. A fák rengetegéből kiérve egy köddel fedett mocsárhoz hasonló vidéken találja magát. A szem messze nem lát ilyen időben, de még így is nyilvánvaló számára, hogy a talaj szinte teljesen járhatatlan. A reményteli arc egy ilyen látvány utána ismét könnyes szomorúságra vált.
~ Amikor már azt hiszem, hogy végre jobbra fordulnak a dolgok, akkor ez következik? Itt pont ugyan annyira nem tudom, hogy merre kéne mennem. ~
Mint, hogy az erdő szélén nem maradhat nagy nehezen elhatározza magát, hogy meg fog küzdeni az ingovánnyal. Mintha tojás héjon lépkedne, úgy próbálja magának kitapogatni az utat a lábfejével. Ezt a bonyolult manőverezést nehezíti a rettegés amit érez magában attól, hogy bármelyik pillanatban elnyelheti a mélység. Teste szinte remeg minden mozdulat után, de az elhivatottsága törhetetlen.
~ Ilyenkor annyira örülnék ha a szárnyammal bármeddig repülhetnék. Akkor akár az egész helyen végig mehetnék, bármi nehézség nélkül. ~ *
- AHH!
* Ahogy lassan kezdett elmerülni gondolataiban, úgy sikeresen elmerült lába is az iszapban. Menteni próbálva magát megkapaszkodik egy előtte lévő méretesebb kőben, amin aztán nagy nehezen sikerült kihúzni magát.
~ Egy pillanat, hogyan kerül a mocsárba egy ekkora szikla? ~
Meglepetésére egy hosszan elnyúló úton találta magát.
~ Végre szilárd talaj. Siker! ~
Örömében majdnem táncot kezd járni, mikor a távolból egy emberi hang ütötte meg a fülét. Mintha két férfi beszélgetne. *
- Héj, kérem, akárki is az segítsen!
* Kiáltozza hangosan abba az irányba ahonnan a csevegést hallotta. Csak lassan jön rá arra, hogy az is megeshet, hogy éppen pár olyan embert szólított meg, akik a vesztét akarhatják. Ijedtében elrejtőzött az egyik közeli nádasba, hogy aztán onnan figyelhesse az eseményeket.
~ Na, most aztán megcsináltam, el fognak vinni rabszolgának, vagy eladnak valahol. ~
Pár perc múlva, megérkezik a két férfi egy közepes méretű kocsin keresve a segély kérőt. Nem kerül nekik sok időbe, hogy kiszúrják a bujkáló lányt akin egyértelműen látszik, hogy ötlete sincs arról, hogy mi történik vele. A két jó szívű úri ember elmagyarázza neki, hogy ők csak kereskedők és még fel is ajánlanak neki egy utat a kocsi hátuljában Artheniorig.
Egy kis kérlelés után sikerül is nekik meggyőzni Irumit arról, hogy semmi rosszat nem terveznek ellene, és már útra is kelnek a szél városának irányába. *
A hozzászólás írója (Irumi Naminea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 14:12:06
* Ah igen a szabadság édes illata, avagy ebben az esetben orrfacsaróan büdös. A fák rengetegéből kiérve egy köddel fedett mocsárhoz hasonló vidéken találja magát. A szem messze nem lát ilyen időben, de még így is nyilvánvaló számára, hogy a talaj szinte teljesen járhatatlan. A reményteli arc egy ilyen látvány utána ismét könnyes szomorúságra vált.
~ Amikor már azt hiszem, hogy végre jobbra fordulnak a dolgok, akkor ez következik? Itt pont ugyan annyira nem tudom, hogy merre kéne mennem. ~
Mint, hogy az erdő szélén nem maradhat nagy nehezen elhatározza magát, hogy meg fog küzdeni az ingovánnyal. Mintha tojás héjon lépkedne, úgy próbálja magának kitapogatni az utat a lábfejével. Ezt a bonyolult manőverezést nehezíti a rettegés amit érez magában attól, hogy bármelyik pillanatban elnyelheti a mélység. Teste szinte remeg minden mozdulat után, de az elhivatottsága törhetetlen.
~ Ilyenkor annyira örülnék ha a szárnyammal bármeddig repülhetnék. Akkor akár az egész helyen végig mehetnék, bármi nehézség nélkül. ~ *
- AHH!
* Ahogy lassan kezdett elmerülni gondolataiban, úgy sikeresen elmerült lába is az iszapban. Menteni próbálva magát megkapaszkodik egy előtte lévő méretesebb kőben, amin aztán nagy nehezen sikerült kihúzni magát.
~ Egy pillanat, hogyan kerül a mocsárba egy ekkora szikla? ~
Meglepetésére egy hosszan elnyúló úton találta magát.
~ Végre szilárd talaj. Siker! ~
Örömében majdnem táncot kezd járni, mikor a távolból egy emberi hang ütötte meg a fülét. Mintha két férfi beszélgetne. *
- Héj, kérem, akárki is az segítsen!
* Kiáltozza hangosan abba az irányba ahonnan a csevegést hallotta. Csak lassan jön rá arra, hogy az is megeshet, hogy éppen pár olyan embert szólított meg, akik a vesztét akarhatják. Ijedtében elrejtőzött az egyik közeli nádasba, hogy aztán onnan figyelhesse az eseményeket.
~ Na, most aztán megcsináltam, el fognak vinni rabszolgának, vagy eladnak valahol. ~
Pár perc múlva, megérkezik a két férfi egy közepes méretű kocsin keresve a segély kérőt. Nem kerül nekik sok időbe, hogy kiszúrják a bujkáló lányt akin egyértelműen látszik, hogy ötlete sincs arról, hogy mi történik vele. A két jó szívű úri ember elmagyarázza neki, hogy ők csak kereskedők és még fel is ajánlanak neki egy utat a kocsi hátuljában Artheniorig.
Egy kis kérlelés után sikerül is nekik meggyőzni Irumit arról, hogy semmi rosszat nem terveznek ellene, és már útra is kelnek a szél városának irányába. *
A hozzászólás írója (Irumi Naminea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.15 14:12:06
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-12 23:32:38
Üzenet elküldve: 2021-06-12 23:32:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Kicsit elszomorodik, hogy Frandr nem jön velük és így újra elszakadnak, pedig csak nemrég találtak egymásra. Igaz így sem kerek a csapat, Alyo és Quantall még nem érkezett meg. Riri kicsit aggódva pillant körbe keresve a párost, közben reméli, hogy mind a ketten rendbe vannak, csak több a lépcső a toronyba vagy hasonlók. Esetleg lehet, hogy ők már előre mentek az öregekhez megpihenni. Ezután Laor szól hozzá akinek szavára azonnal elő is vesz 1 Sötétzöld varázsitalt és átadja Frandr'd Gruadnek.
. Viszont amikor az erőért felelősért nyúlna elhúzza a száját. *
- Csak egy Vérvörös ital maradt, ha odaadom Frandrnek... - * nem fejezi be mondatát. Úgyis mindenki érteni fogja anélkül is. Ha Frandrnek odaadja a tündér az utolsó vörös varázsitalt, nem fog maradni Laornak. Mélyet sóhajt Riri és zavartan pillant fel a vezérre. Idekinn Baarh jelent veszélyt Frandrre meg a rémfarkasok, odabenn talán semmi, talán kevesebb, talán több. Így nem tudja mihez kellene kezdenie, kinél lenne jobb helyen az ital. Ezért is várja meg míg a csapat többi tagja is beleszól ebbe a kérdésbe. *
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Kicsit elszomorodik, hogy Frandr nem jön velük és így újra elszakadnak, pedig csak nemrég találtak egymásra. Igaz így sem kerek a csapat, Alyo és Quantall még nem érkezett meg. Riri kicsit aggódva pillant körbe keresve a párost, közben reméli, hogy mind a ketten rendbe vannak, csak több a lépcső a toronyba vagy hasonlók. Esetleg lehet, hogy ők már előre mentek az öregekhez megpihenni. Ezután Laor szól hozzá akinek szavára azonnal elő is vesz 1 Sötétzöld varázsitalt és átadja Frandr'd Gruadnek.
. Viszont amikor az erőért felelősért nyúlna elhúzza a száját. *- Csak egy Vérvörös ital maradt, ha odaadom Frandrnek... - * nem fejezi be mondatát. Úgyis mindenki érteni fogja anélkül is. Ha Frandrnek odaadja a tündér az utolsó vörös varázsitalt, nem fog maradni Laornak. Mélyet sóhajt Riri és zavartan pillant fel a vezérre. Idekinn Baarh jelent veszélyt Frandrre meg a rémfarkasok, odabenn talán semmi, talán kevesebb, talán több. Így nem tudja mihez kellene kezdenie, kinél lenne jobb helyen az ital. Ezért is várja meg míg a csapat többi tagja is beleszól ebbe a kérdésbe. *
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-08 17:14:24
Üzenet elküldve: 2021-06-08 17:14:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Tény, hogy Frandr soha nem számított közeli barátjának és az is tény, hogy az itt töltött idő sem változtatott ezen. Ezzel együtt néha neki is igaza lehet. Rövid ideig töprengve nézi a változatos színekben pompázó szakáll tulajdonosát, aztán kis mosollyal biccent egyet.*
- Azt hiszem, hogy találkozunk még. *vigyorodik el, mintha valami hősies és szinte biztosan halálos feladattal bízná meg a harcost. Aztán Ririhez fordul.*
- Hogy ez biztosan így legyen, adj barátunknak valami, ami begyógyítja a sebeit és valamit, amitől új erőre kaphat. Mert most megvan... *szeme sarkából Frandr felé sandít* de ki tudja, hogy mi lesz itt később? Ne vágd hozzá, csak nyomd a markába! Úgy akkor hajtja fel, amikor neki tetszik.
*Ha pedig mindenki készen áll és indulhatnak, akkor már csak az van hátra, hogy kicsit hitetlenkedve meredjen Krestvir manójára olyan szemekkel, amiket nehéz szavakkal leírni, de ha mégis megpróbáljuk valami olyasmi süthet a pillantásból, hogy "szóviccért ütök."*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Tény, hogy Frandr soha nem számított közeli barátjának és az is tény, hogy az itt töltött idő sem változtatott ezen. Ezzel együtt néha neki is igaza lehet. Rövid ideig töprengve nézi a változatos színekben pompázó szakáll tulajdonosát, aztán kis mosollyal biccent egyet.*
- Azt hiszem, hogy találkozunk még. *vigyorodik el, mintha valami hősies és szinte biztosan halálos feladattal bízná meg a harcost. Aztán Ririhez fordul.*
- Hogy ez biztosan így legyen, adj barátunknak valami, ami begyógyítja a sebeit és valamit, amitől új erőre kaphat. Mert most megvan... *szeme sarkából Frandr felé sandít* de ki tudja, hogy mi lesz itt később? Ne vágd hozzá, csak nyomd a markába! Úgy akkor hajtja fel, amikor neki tetszik.
*Ha pedig mindenki készen áll és indulhatnak, akkor már csak az van hátra, hogy kicsit hitetlenkedve meredjen Krestvir manójára olyan szemekkel, amiket nehéz szavakkal leírni, de ha mégis megpróbáljuk valami olyasmi süthet a pillantásból, hogy "szóviccért ütök."*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:05:11
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:05:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
- Mikor legutóbb megölték, föltámadt. Eddig ez a tapasztalat, ami alapján dönthetünk. - *Feleli Laornak teljesen tárgyilagosan. Azt nem teszi hozzá, hogy itt valóban nem feltétlenül működnek úgy a dolgok, ahogy azt előre feltételeznék, mert a férfi is épp erre tett panaszt. Azért ő még mindig igyekszik valami átláthatóságot és értelmet keresni ebben a kaotikus ködben. Szóval jobbnak lát egy alvó Bhaart, mint egy holtából föltámadó, ereje teljében lévőt...
A toronyból érkező furcsa hang tovább borzolja az idegeit, s legalább annyira érzi a sürgetést, hogy gyorsan cselekedjenek, mint a visszatartó erőt, mi a félelméből fakad.
Talán ezért is torpan meg és várja ki, hogy rendezzék soraikat. Van abban valami megkönnyebbülés, hogy nem egyedül kell oda bemennie...
A tündér kérdésére nem felel, viszont emlékeztetőt kap általa arra, hogy nála is van néhány ital, amit még akkor kapott mestereitől, mikor először jöttek erre az elátkozott helyre. Biztos ami biztos, előveszi az egyik sötétebb kék italt és föl is hajtja, míg a többiek is összeszedik magukat.
Elméjét máris élénkebbnek és felkészültebbnek érzi az újabb varázslatokra.*
- Kapaszkodj! - *Szól a manónak halkan, figyelmeztetően, mert nem szeretné őt épp itt elveszíteni a mélységnek.
Aztán ha mindenki készen áll, nincs más hátra, mint előre.*
Megivott egy varázsitalt, ami visszatölt 10 manát.
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
- Mikor legutóbb megölték, föltámadt. Eddig ez a tapasztalat, ami alapján dönthetünk. - *Feleli Laornak teljesen tárgyilagosan. Azt nem teszi hozzá, hogy itt valóban nem feltétlenül működnek úgy a dolgok, ahogy azt előre feltételeznék, mert a férfi is épp erre tett panaszt. Azért ő még mindig igyekszik valami átláthatóságot és értelmet keresni ebben a kaotikus ködben. Szóval jobbnak lát egy alvó Bhaart, mint egy holtából föltámadó, ereje teljében lévőt...
A toronyból érkező furcsa hang tovább borzolja az idegeit, s legalább annyira érzi a sürgetést, hogy gyorsan cselekedjenek, mint a visszatartó erőt, mi a félelméből fakad.
Talán ezért is torpan meg és várja ki, hogy rendezzék soraikat. Van abban valami megkönnyebbülés, hogy nem egyedül kell oda bemennie...
A tündér kérdésére nem felel, viszont emlékeztetőt kap általa arra, hogy nála is van néhány ital, amit még akkor kapott mestereitől, mikor először jöttek erre az elátkozott helyre. Biztos ami biztos, előveszi az egyik sötétebb kék italt és föl is hajtja, míg a többiek is összeszedik magukat.
Elméjét máris élénkebbnek és felkészültebbnek érzi az újabb varázslatokra.*
- Kapaszkodj! - *Szól a manónak halkan, figyelmeztetően, mert nem szeretné őt épp itt elveszíteni a mélységnek.
Aztán ha mindenki készen áll, nincs más hátra, mint előre.*
Megivott egy varázsitalt, ami visszatölt 10 manát.
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-07 13:24:01
Üzenet elküldve: 2021-06-07 13:24:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//
*Alyoban nincs könyörület, menni kell, pláne, hogy az őáltala szabott határidő is letelt. Nincs tovább idő arra, hogy lacafacázzanak. A sikeres varázslat miatt persze egy pillanatra elkerekedik a szeme, egy részről csodálatos a dolog, más részről viszont nagyon ijesztő. Mondjuk jobb lett volna valami olyan varázslat, hogy eleve meg se sebesüljön. Ezen persze már kár húzni a pofáját, így alakult, a varázslat meg úgy tűnik, hogy annyira összekanalazza, hogy talán a tündérig kibírja.*
- Nemtom, asszem...
*Válaszolja a kérdésre lefelé menet, sietősen igyekszik haladni, már amennyire a sebesült, de varázslattól gyógyuló kormostól lehet.*
- A tünci majd ad valamit.
*Vakkantja oda, mikor már sikeresen leértek. Ha kell, akkor továbbtámogatja a másikat, nehogy szó érje a ház elejét, hogy ő otthagyta, vagy nem segített. A torony aljában csak annyi a dolguk, hogy megkeressék a többieket és ha kell, akkor a segítségükre siethessenek. Ami a kormost cipelve nem lesz egyszerű, de valahogy csak megoldják.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//
*Alyoban nincs könyörület, menni kell, pláne, hogy az őáltala szabott határidő is letelt. Nincs tovább idő arra, hogy lacafacázzanak. A sikeres varázslat miatt persze egy pillanatra elkerekedik a szeme, egy részről csodálatos a dolog, más részről viszont nagyon ijesztő. Mondjuk jobb lett volna valami olyan varázslat, hogy eleve meg se sebesüljön. Ezen persze már kár húzni a pofáját, így alakult, a varázslat meg úgy tűnik, hogy annyira összekanalazza, hogy talán a tündérig kibírja.*
- Nemtom, asszem...
*Válaszolja a kérdésre lefelé menet, sietősen igyekszik haladni, már amennyire a sebesült, de varázslattól gyógyuló kormostól lehet.*
- A tünci majd ad valamit.
*Vakkantja oda, mikor már sikeresen leértek. Ha kell, akkor továbbtámogatja a másikat, nehogy szó érje a ház elejét, hogy ő otthagyta, vagy nem segített. A torony aljában csak annyi a dolguk, hogy megkeressék a többieket és ha kell, akkor a segítségükre siethessenek. Ami a kormost cipelve nem lesz egyszerű, de valahogy csak megoldják.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-06 23:23:43
Üzenet elküldve: 2021-06-06 23:23:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Az események kezdenek lelassulni. Úgy tűnik, jelenleg semmi sem tör közvetlenül az életükre, bár tisztában van vele, hogy ez bármelyik pillanatban változhat. Addig is viszont van elég idejük megvitatni, hogy mi történjen Bhaarral.
Laor gúnyosnak ható kérdésére egy pillanatra átvillan a szakállán egy vörös szín, és látszik, hogy hajszálnyira van attól, hogy ingerült választ adjon, ám ekkor megérkezik Krestvir, és szerencsére Frandr megoldása mellett érvel. Hálásnak is értelmezhető módon biccent a nő felé, majd már épp megszólalna, amikor látja, hogy az miben is ügyeskedik a szakadék szélén.
A pillanattól kezdve, hogy meglátja a lapos, szakadék fölött átívelő, semmiből materializálódó hidat, ténykényt kezeli, hogy erre bizony nem fog rálépni. Nem okoz dilemmát számára a dolog, és azon sem gondolkozik el, hogy mi van, ha Laor felparancsolja a mágikus alkalmatosságra, tudja ugyanis, hogy milyen választ adna.
Ez a tudás egyfajta magabiztossággal jár, és ahogy Frandr Laor segítségével a hidat gyengíti, gondolatait inkább Bhaar felé fordítja. Az már eddig is egyértelmű volt, hogy a földdémont intelligenciája nem emeli ki sokkal a közönséges bestiák közül, ám a hely mágiája különös dolgokra képes.
Tisztában van vele, hogy nem tud olyan síkon gondolkozni, mint a velük tartó mágusok, így azt nem tudja megjósolni, hogy a démoni varázserők milyen módokon okozhatnak meglepetést. Így egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy bármit is feltételez, bármelyik pillanatban könnyedén keresztül húzhatja valami fejlemény.
Az lepné hát meg legkevésbé, ha a hídon nyáladzó dög abban a pillanatban, hogy Krestvirék belépnek a tornyába, felébredne akkor is, ha semmi sem adna erre okot. Laor megjegyzésére így csak bólint, majd Riri felé fordul.*
-Megvagyok.
*Utasítja el az italt, és már válaszolna is Krestvir kérdésére, de Laor megelőzi. Felvonja az egyik szemöldökét, számára úgy néz ki, hogy vezetőjük nem feltétlenül gondolta teljesen végig a dolgot.*
-Kell valaki, aki levágja a hidat, ha ez a dög felébred. Maradok.
*Tényközlés ez, és látható módon Frandr részéről itt véget is ért a beszélgetés, ugyanis ellépve a többiektől a híd mellé áll, és Bhaart kezdi el figyelni, fokosát készenlétben tartva.
Nem taszítja a mélybe a hidat, ha a dög mocorogni kezd az álmában. Ha viszont Bhaar ténylegesen felébred, nem hezitál elkezdeni a híd elpusztítását. Az utolsó csapással kivárja a pillanatot, amikor Bhaar kiszabadítja a lábát, köpni készül, vagy valami váratlan dolgot tesz.
Néha viszont megenged magának egy-egy pillantást hátrafelé is, hogy ha újabb falkányi rémfarkas tűnne fel a környéken, még időben észrevegye őket, és ne tudják hátbatámadni.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Az események kezdenek lelassulni. Úgy tűnik, jelenleg semmi sem tör közvetlenül az életükre, bár tisztában van vele, hogy ez bármelyik pillanatban változhat. Addig is viszont van elég idejük megvitatni, hogy mi történjen Bhaarral.
Laor gúnyosnak ható kérdésére egy pillanatra átvillan a szakállán egy vörös szín, és látszik, hogy hajszálnyira van attól, hogy ingerült választ adjon, ám ekkor megérkezik Krestvir, és szerencsére Frandr megoldása mellett érvel. Hálásnak is értelmezhető módon biccent a nő felé, majd már épp megszólalna, amikor látja, hogy az miben is ügyeskedik a szakadék szélén.
A pillanattól kezdve, hogy meglátja a lapos, szakadék fölött átívelő, semmiből materializálódó hidat, ténykényt kezeli, hogy erre bizony nem fog rálépni. Nem okoz dilemmát számára a dolog, és azon sem gondolkozik el, hogy mi van, ha Laor felparancsolja a mágikus alkalmatosságra, tudja ugyanis, hogy milyen választ adna.
Ez a tudás egyfajta magabiztossággal jár, és ahogy Frandr Laor segítségével a hidat gyengíti, gondolatait inkább Bhaar felé fordítja. Az már eddig is egyértelmű volt, hogy a földdémont intelligenciája nem emeli ki sokkal a közönséges bestiák közül, ám a hely mágiája különös dolgokra képes.
Tisztában van vele, hogy nem tud olyan síkon gondolkozni, mint a velük tartó mágusok, így azt nem tudja megjósolni, hogy a démoni varázserők milyen módokon okozhatnak meglepetést. Így egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy bármit is feltételez, bármelyik pillanatban könnyedén keresztül húzhatja valami fejlemény.
Az lepné hát meg legkevésbé, ha a hídon nyáladzó dög abban a pillanatban, hogy Krestvirék belépnek a tornyába, felébredne akkor is, ha semmi sem adna erre okot. Laor megjegyzésére így csak bólint, majd Riri felé fordul.*
-Megvagyok.
*Utasítja el az italt, és már válaszolna is Krestvir kérdésére, de Laor megelőzi. Felvonja az egyik szemöldökét, számára úgy néz ki, hogy vezetőjük nem feltétlenül gondolta teljesen végig a dolgot.*
-Kell valaki, aki levágja a hidat, ha ez a dög felébred. Maradok.
*Tényközlés ez, és látható módon Frandr részéről itt véget is ért a beszélgetés, ugyanis ellépve a többiektől a híd mellé áll, és Bhaart kezdi el figyelni, fokosát készenlétben tartva.
Nem taszítja a mélybe a hidat, ha a dög mocorogni kezd az álmában. Ha viszont Bhaar ténylegesen felébred, nem hezitál elkezdeni a híd elpusztítását. Az utolsó csapással kivárja a pillanatot, amikor Bhaar kiszabadítja a lábát, köpni készül, vagy valami váratlan dolgot tesz.
Néha viszont megenged magának egy-egy pillantást hátrafelé is, hogy ha újabb falkányi rémfarkas tűnne fel a környéken, még időben észrevegye őket, és ne tudják hátbatámadni.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-06 00:31:08
Üzenet elküldve: 2021-06-06 00:31:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//
*Úgy néz ki a varázslata sikeres volt. Hogy a jövőben milyen hatásai lehetnek annak, hogy egy ilyen démonvalami belemélyesztette a fogait arról fogalma sincs. Nincs is most ideje ezen agyalni és a tudása sincs meg hozzá, hogy eszébe jusson egyáltalán ez a forgatókönyv. Nem orvos. A kevésbé gyakorlati tudományokban mélyedt eddig el. A nem túl finom és váratlan mozgatás teljesen meglepi és ha volna benne erő komolyabban is ellenállna, de jelen állapotában nem tud.*
-Mi? Várj máááááááá!
*A hirtelen belé nyilalló fájdalom jól emlékezteti arra amit saját bőrén már egyszer már megtanult. Még be nem gyógyult nyers sebbel nem ugrálunk. A fényvérten átcsorgó vér látványa még mindig nem a legszebb és önmagában ahhoz, hogy egyáltalán szóhoz tudjon jutni is össze kell szednie magát. A fényvértet megszünteti, amitől láthatóvá válik az ábrázatán is, hogy mennyire kutyául néz ki. Pár árnyalatot fakult a kaland hatására. Fájdalomtól heves lihegés közben szól a másikhoz.*
-A kristályt láttad? Sikerült elpusztítani?
*Mert amúgy azért jöttek volna. Az íjásznő gyerekkori önmagával való találkozásából meg a fényességből a mélységi kimaradt mert épp a kutyákat tartotta vissza, hogy a másik el tudja pusztítani a kristályt. Mármint ezt tervezte. Ha még megnézi a nő a maradék ajtót akkor addig, ha nem akkor lefelé menet azért megpróbálja megismételni a varázslatát önmagán mert a fájdalom nagyon nem tetszik neki.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.06 00:33:24
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//
*Úgy néz ki a varázslata sikeres volt. Hogy a jövőben milyen hatásai lehetnek annak, hogy egy ilyen démonvalami belemélyesztette a fogait arról fogalma sincs. Nincs is most ideje ezen agyalni és a tudása sincs meg hozzá, hogy eszébe jusson egyáltalán ez a forgatókönyv. Nem orvos. A kevésbé gyakorlati tudományokban mélyedt eddig el. A nem túl finom és váratlan mozgatás teljesen meglepi és ha volna benne erő komolyabban is ellenállna, de jelen állapotában nem tud.*
-Mi? Várj máááááááá!
*A hirtelen belé nyilalló fájdalom jól emlékezteti arra amit saját bőrén már egyszer már megtanult. Még be nem gyógyult nyers sebbel nem ugrálunk. A fényvérten átcsorgó vér látványa még mindig nem a legszebb és önmagában ahhoz, hogy egyáltalán szóhoz tudjon jutni is össze kell szednie magát. A fényvértet megszünteti, amitől láthatóvá válik az ábrázatán is, hogy mennyire kutyául néz ki. Pár árnyalatot fakult a kaland hatására. Fájdalomtól heves lihegés közben szól a másikhoz.*
-A kristályt láttad? Sikerült elpusztítani?
*Mert amúgy azért jöttek volna. Az íjásznő gyerekkori önmagával való találkozásából meg a fényességből a mélységi kimaradt mert épp a kutyákat tartotta vissza, hogy a másik el tudja pusztítani a kristályt. Mármint ezt tervezte. Ha még megnézi a nő a maradék ajtót akkor addig, ha nem akkor lefelé menet azért megpróbálja megismételni a varázslatát önmagán mert a fájdalom nagyon nem tetszik neki.*
A hozzászólás írója (Quantall Ackumien Galanodel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.06 00:33:24
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:06:24
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:06:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Bhaar tényleg alszik. Kifolyó nyála alatt folyamatosan porladnak kissé a deszkák, ami pedig a hidat illeti, nos az továbbra is recseg. Meggyengíteni viszont meg lehet. A jó munkához ugyan idő kell, de valami öt-hét percnek tűnő idő alatt a szegek egészen megmozdulnak, a kötél pedig egy nagyon feszes foszlánnyal tartja csak magát. Talán egy-kettő nagyobb ütés mindkettőnek elég lenne. Laor és Frandr is megfelelő munkát végeztek, noha mindketten szegényebbek lettek utolsó védvonaluk egy komoly eszközével, mely Bhaar nyálának martaléka lett így az idő elteltével szinte teljesen. Krestvir varázslata végül nem kell, hogy sietős legyen és Ririnek is van lehetősége italokat osztogatni kérésre, mielőtt átérnek a toronyhoz, ahová az utat meg tudják tenni az ezüstös hídon.*
-Bhaarcsak otthon lennénk már.
*Sóhajt Krestvir válláról egy ismerős cinikus hang, ahogy a torony tövébe érnek. Maga a torony grandiózus, a kapuja pedig széles, sötét szájként tátong melyen akár egy szekér is behajthatna. Be nem lehet látni még a szirt széléről, csupán a híd recsegése, Bhaar sípoló lélegzete és valamiféle halk, a toronyból kiszűrődő hang hallatszik.*
-Mmmh! Mmmm! Mmmmhhhmm!
*Olyan mintha valaki egy egész cipóval a szájában akarna rikoltozni, csupán egy kevés aggodalom és fájdalom is keveredik a hangokba. Ami pedig a tornyot illeti. Nos innen lentről egész magas, láthatóan szikla és tömörített föld keveréke. Rücskös, itt-ott megvastagodik, elvékonyodik és álló cseppkő jelleggel kiszögell. Ha sima márványból lenne talán az elf építészet csúcsa lenne, így azonban az utolsó szegnek tűnhet a csapat koporsójában. A behatolás megtervezésére is van idejük. Már amennyit még a fenti munkákon kívül a kimerült Bhaar felépültéig el mernek tölteni tanakodással.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//
*Quantall a fény erejét hívja saját gyógyulására, mely jótékony erejével átjárja testét. Széttépett keze szinte azonnal varosodni kezd, a patakzó vér lassan folyóra vált. Talán egy kötés kell még rá, de ha vigyáznak a sebbel, akkor Quantall legfeljebb seblázban fog meghalni. A hirtelen vízszintesbe emelés azonban, melyet Alyo némi fényvérten való fogásváltás után meg tud tenni, újra táncoló-lüktető fekete foltokat varázsol a mélységi szeme elé. Egy perc kell csupán, hogy ezek elmúljanak, helyettük már csak az iszonyatos sajgás marad. A vérveszteség továbbra is jelentős, és kezelésre szorul, de azt már Alyo is láthatja, hogy ez ráér lent, vagy az úton is. Égi csoda történt. Egy pillanatra felbukkan a távoli ködtől szürkés nap is, csak hogy egy újabb vastag foszlány takarja el, ahogyan szépen lassan elhagyják a hősi harc helyszínét.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Bhaar tényleg alszik. Kifolyó nyála alatt folyamatosan porladnak kissé a deszkák, ami pedig a hidat illeti, nos az továbbra is recseg. Meggyengíteni viszont meg lehet. A jó munkához ugyan idő kell, de valami öt-hét percnek tűnő idő alatt a szegek egészen megmozdulnak, a kötél pedig egy nagyon feszes foszlánnyal tartja csak magát. Talán egy-kettő nagyobb ütés mindkettőnek elég lenne. Laor és Frandr is megfelelő munkát végeztek, noha mindketten szegényebbek lettek utolsó védvonaluk egy komoly eszközével, mely Bhaar nyálának martaléka lett így az idő elteltével szinte teljesen. Krestvir varázslata végül nem kell, hogy sietős legyen és Ririnek is van lehetősége italokat osztogatni kérésre, mielőtt átérnek a toronyhoz, ahová az utat meg tudják tenni az ezüstös hídon.*
-Bhaarcsak otthon lennénk már.
*Sóhajt Krestvir válláról egy ismerős cinikus hang, ahogy a torony tövébe érnek. Maga a torony grandiózus, a kapuja pedig széles, sötét szájként tátong melyen akár egy szekér is behajthatna. Be nem lehet látni még a szirt széléről, csupán a híd recsegése, Bhaar sípoló lélegzete és valamiféle halk, a toronyból kiszűrődő hang hallatszik.*
-Mmmh! Mmmm! Mmmmhhhmm!
*Olyan mintha valaki egy egész cipóval a szájában akarna rikoltozni, csupán egy kevés aggodalom és fájdalom is keveredik a hangokba. Ami pedig a tornyot illeti. Nos innen lentről egész magas, láthatóan szikla és tömörített föld keveréke. Rücskös, itt-ott megvastagodik, elvékonyodik és álló cseppkő jelleggel kiszögell. Ha sima márványból lenne talán az elf építészet csúcsa lenne, így azonban az utolsó szegnek tűnhet a csapat koporsójában. A behatolás megtervezésére is van idejük. Már amennyit még a fenti munkákon kívül a kimerült Bhaar felépültéig el mernek tölteni tanakodással.*
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 5 körig//
*Quantall a fény erejét hívja saját gyógyulására, mely jótékony erejével átjárja testét. Széttépett keze szinte azonnal varosodni kezd, a patakzó vér lassan folyóra vált. Talán egy kötés kell még rá, de ha vigyáznak a sebbel, akkor Quantall legfeljebb seblázban fog meghalni. A hirtelen vízszintesbe emelés azonban, melyet Alyo némi fényvérten való fogásváltás után meg tud tenni, újra táncoló-lüktető fekete foltokat varázsol a mélységi szeme elé. Egy perc kell csupán, hogy ezek elmúljanak, helyettük már csak az iszonyatos sajgás marad. A vérveszteség továbbra is jelentős, és kezelésre szorul, de azt már Alyo is láthatja, hogy ez ráér lent, vagy az úton is. Égi csoda történt. Egy pillanatra felbukkan a távoli ködtől szürkés nap is, csak hogy egy újabb vastag foszlány takarja el, ahogyan szépen lassan elhagyják a hősi harc helyszínét.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-05 20:53:40
Üzenet elküldve: 2021-06-05 20:53:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
* Arról, hogy a férfiak milyen nyálas áldást kaptak valószínűleg csak felületesen észleli, hiszen közben okoskodik, de ha kiabált volna bárki is, azonnal ott termett volna fecsegés helyett. Gyors eldarálja amit mondani szeretne a varázslónőnek, aztán ő is lép néhány lépést a csapat többi tagja felé, de jóval Krestvir mögött megáll, mert ha a szörny valahogy mégis életre kel nem akar útban lenni, a többieket hátráltatva csak, hogy kerülgetni kell jobbra meg balra.
Abba se szól bele, hogy mi legyen Baarhral, először nem érti ugyan Frandr javaslatát, aztán kicsit elszégyenli magát, hogy miért akar egy másik élőlényt megölni még ha démon is az illető, és lehet a harcosnak teljesen igaza van, lehet látott benne valami halványan derengő jóságot. Utána mikor Krestvir utal a feltámadásra, rájön, hogy egészen másfelé ment el mint amerre a harcos és csak még jobban elvörösödik, amit aztán zavartan próbál ledörzsölni arcáról miközben közelebb ballag. Nem gondolta volna, hogy ma még egy toronyba fel kell majd mennie, ezt valahogy sokkal személyesebbnek érezte, legalábbis a maga tornyánál az volt, így csak akkor tudatosul benne, hogy menni kell, amikor Laor ezt kijelenti.*
- Valaki kér valami erősítő bájitalt? - * kérdez körbe, hiszen ez a kis szünet tökéletes időpont lehet némi feltöltődésre. Talán már túlvannak a nehezén, de nem lehet tudni miben különbözik ez a másiktól, lehet, hogy jobb ha felkészülnek.
Ezután ha kiosztotta a varázsitalokat vagy megbizonyosodott arról, hogy senkinek sincsen szüksége rájuk felmászik Laor hátára és jól megkapaszkodik a férfiben indulásra készen. *
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
* Arról, hogy a férfiak milyen nyálas áldást kaptak valószínűleg csak felületesen észleli, hiszen közben okoskodik, de ha kiabált volna bárki is, azonnal ott termett volna fecsegés helyett. Gyors eldarálja amit mondani szeretne a varázslónőnek, aztán ő is lép néhány lépést a csapat többi tagja felé, de jóval Krestvir mögött megáll, mert ha a szörny valahogy mégis életre kel nem akar útban lenni, a többieket hátráltatva csak, hogy kerülgetni kell jobbra meg balra.
Abba se szól bele, hogy mi legyen Baarhral, először nem érti ugyan Frandr javaslatát, aztán kicsit elszégyenli magát, hogy miért akar egy másik élőlényt megölni még ha démon is az illető, és lehet a harcosnak teljesen igaza van, lehet látott benne valami halványan derengő jóságot. Utána mikor Krestvir utal a feltámadásra, rájön, hogy egészen másfelé ment el mint amerre a harcos és csak még jobban elvörösödik, amit aztán zavartan próbál ledörzsölni arcáról miközben közelebb ballag. Nem gondolta volna, hogy ma még egy toronyba fel kell majd mennie, ezt valahogy sokkal személyesebbnek érezte, legalábbis a maga tornyánál az volt, így csak akkor tudatosul benne, hogy menni kell, amikor Laor ezt kijelenti.*
- Valaki kér valami erősítő bájitalt? - * kérdez körbe, hiszen ez a kis szünet tökéletes időpont lehet némi feltöltődésre. Talán már túlvannak a nehezén, de nem lehet tudni miben különbözik ez a másiktól, lehet, hogy jobb ha felkészülnek.
Ezután ha kiosztotta a varázsitalokat vagy megbizonyosodott arról, hogy senkinek sincsen szüksége rájuk felmászik Laor hátára és jól megkapaszkodik a férfiben indulásra készen. *
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-02 11:22:51
Üzenet elküldve: 2021-06-02 11:22:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*Az ember terveket készít, az élet pedig azon van, hogy ezeket keresztül húzza. Laor szerint ez rendszerint igaz, de ezen az elátkozott vidéken hatványozottan érvényesül. Most például a démon rukkol elő egy kis meglepetéssel. Laor azt még elégedetten veszi, hogy Bhaar lassabb mint arra számított volna. Elvégre így több idejük van cselekedni. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy egy földdémon képes köpködni. Egy bizonyos kancellár felháborító modortalanságnak tartaná az ilyen viselkedést, Laornak azonban más problémái vannak ezzel. Mivel a dög meglepte az akciójával és meglepően gyorsnak is bizonyult, csak arra maradt ideje, hogy reflexszerűen maga elé rántsa bal karját. Frandr pajzsának ebben az esetben nagyobb haszna van, mint egy alkarvédőnek, így a szörny nyálából jut a ruhájára és szakállára is. Nem elég, hogy ez elég visszataszító dolog, de úgy fest, hogy az alkarvédő szemvillanás alatt rozsdál porhanyósra és kezd morzsolódni. Ez nem jó jel, főleg úgy, hogy a nyálból az arcára is jutott. Szerencsére komolyabb baj ebből nem következik, leszámítva azt, hogy frissen sarjadt, terebélyes szakállának egy része az ujjai között porlik szét.*
- Igen... *morogja, miközben a használhatatlanná vált és lassan szétomló alkarvédő szíjait lazítja meg, ráharapva azokra* És mit akarsz tenni vele? Megszelídíted?
*Első hallásra nem tűnik túl jó ötletnek Frandr terve, miszerint ne végezzenek Bhaarral. Az alkarvédő, illetve annak maradványai a földre hullanak, de mielőtt Laor bármit tehetne, a mágus is felcsatlakozik Frandr mellé. Laor még egyszer elpillant az alélt démon felé, aztán féloldalas szakállával fordul Krestvir felé.*
- Ha így marad. *nyomja meg az első szót egy furcsa vigyor kíséretében* De hányszor volt szerencsénk itt?
*Azután csak lemondón legyint egyet. Frandr ötletével még vitatkozott volna, de bármennyire nem kedveli a mágusokat, azt elismeri, hogy rendszerint jobban vág az eszük, mint egy harcosnak. Akár igaza is lehet a synmirainak. Ha probléma nélkül végeznek a híd meggyengítésével, rábólint Krestvir kérdésére.*
- Megyünk. Jobb, ha együtt maradunk.
*Ha jól látja, Frandr sem gyengült meg a földdémon utolsó ajándékától, úgyhogy el féloldalas mosollyal néz a tündérre és bök a saját háta felé. Akár gyorsabban is haladhatnak, ha Ririnek nem kell lépést tartania nagyobb termetű társaival.*
//Elveszve az időben...//
//Frandr, Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Ezüstlepel a mesélői reag előttig//
*Az ember terveket készít, az élet pedig azon van, hogy ezeket keresztül húzza. Laor szerint ez rendszerint igaz, de ezen az elátkozott vidéken hatványozottan érvényesül. Most például a démon rukkol elő egy kis meglepetéssel. Laor azt még elégedetten veszi, hogy Bhaar lassabb mint arra számított volna. Elvégre így több idejük van cselekedni. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy egy földdémon képes köpködni. Egy bizonyos kancellár felháborító modortalanságnak tartaná az ilyen viselkedést, Laornak azonban más problémái vannak ezzel. Mivel a dög meglepte az akciójával és meglepően gyorsnak is bizonyult, csak arra maradt ideje, hogy reflexszerűen maga elé rántsa bal karját. Frandr pajzsának ebben az esetben nagyobb haszna van, mint egy alkarvédőnek, így a szörny nyálából jut a ruhájára és szakállára is. Nem elég, hogy ez elég visszataszító dolog, de úgy fest, hogy az alkarvédő szemvillanás alatt rozsdál porhanyósra és kezd morzsolódni. Ez nem jó jel, főleg úgy, hogy a nyálból az arcára is jutott. Szerencsére komolyabb baj ebből nem következik, leszámítva azt, hogy frissen sarjadt, terebélyes szakállának egy része az ujjai között porlik szét.*
- Igen... *morogja, miközben a használhatatlanná vált és lassan szétomló alkarvédő szíjait lazítja meg, ráharapva azokra* És mit akarsz tenni vele? Megszelídíted?
*Első hallásra nem tűnik túl jó ötletnek Frandr terve, miszerint ne végezzenek Bhaarral. Az alkarvédő, illetve annak maradványai a földre hullanak, de mielőtt Laor bármit tehetne, a mágus is felcsatlakozik Frandr mellé. Laor még egyszer elpillant az alélt démon felé, aztán féloldalas szakállával fordul Krestvir felé.*
- Ha így marad. *nyomja meg az első szót egy furcsa vigyor kíséretében* De hányszor volt szerencsénk itt?
*Azután csak lemondón legyint egyet. Frandr ötletével még vitatkozott volna, de bármennyire nem kedveli a mágusokat, azt elismeri, hogy rendszerint jobban vág az eszük, mint egy harcosnak. Akár igaza is lehet a synmirainak. Ha probléma nélkül végeznek a híd meggyengítésével, rábólint Krestvir kérdésére.*
- Megyünk. Jobb, ha együtt maradunk.
*Ha jól látja, Frandr sem gyengült meg a földdémon utolsó ajándékától, úgyhogy el féloldalas mosollyal néz a tündérre és bök a saját háta felé. Akár gyorsabban is haladhatnak, ha Ririnek nem kell lépést tartania nagyobb termetű társaival.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-05-28 11:42:47
Üzenet elküldve: 2021-05-28 11:42:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//
*Alyo nem ért a varázsláshoz és mint laikus, elvárna aranyos szikrákat, esetleg valami hanghatást, de az ilyesmi elmarad. A megadott idő viszont letelik, úgyhogy minden igyekezetével azon van, hogy talpra állítsa a mélységit. Még annak ellenére is, hogy nem rajong különösebben azért, hogy hozzáérhet egy kormoshoz, az pedig őhozzá.*
- Csipkedjük magunkat, kormos.
*Veti oda cseppet sem gyengéden, miközben megpróbálja lábra állítani a másikat. Itt nem maradhatnak és lehet, hogy a többieknek segítségre van szükségük. Meg nagyon jó lenne már hazamenni, mert Waldran tökeit le fogja tekerni és a kezébe fogja adni.
Ha sikerül a kormost lábra állítani, akkor a hím egyik karját a saját vállára veszi, csuklónál tartja, a másik kezével a derekát karolja át. Átfut az agyán a gondolat, hogy praktikus lenne lelökni a lépcsőn, mert akkor gyorsan leérne. Ő meg sajnálkozna ha túlélné, akkor is ha a nyakát szegné. De hát erre sem viszi rá a lélek. Hiába, Alyo mindig is ilyen jólelkű volt.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo és Quantall//
//4. A Levegő tornya//
//Vért, még 6 körig//
*Alyo nem ért a varázsláshoz és mint laikus, elvárna aranyos szikrákat, esetleg valami hanghatást, de az ilyesmi elmarad. A megadott idő viszont letelik, úgyhogy minden igyekezetével azon van, hogy talpra állítsa a mélységit. Még annak ellenére is, hogy nem rajong különösebben azért, hogy hozzáérhet egy kormoshoz, az pedig őhozzá.*
- Csipkedjük magunkat, kormos.
*Veti oda cseppet sem gyengéden, miközben megpróbálja lábra állítani a másikat. Itt nem maradhatnak és lehet, hogy a többieknek segítségre van szükségük. Meg nagyon jó lenne már hazamenni, mert Waldran tökeit le fogja tekerni és a kezébe fogja adni.
Ha sikerül a kormost lábra állítani, akkor a hím egyik karját a saját vállára veszi, csuklónál tartja, a másik kezével a derekát karolja át. Átfut az agyán a gondolat, hogy praktikus lenne lelökni a lépcsőn, mert akkor gyorsan leérne. Ő meg sajnálkozna ha túlélné, akkor is ha a nyakát szegné. De hát erre sem viszi rá a lélek. Hiába, Alyo mindig is ilyen jólelkű volt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319