Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:17:45
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:17:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Korán kelt. Hamar letudta a toronyban a dolgát, pár óra alatt végzett, úgyhogy újra Arthenior felé veheti az irányt. Sokszor fogja még ezt az utat megtenni, jobb lesz ha hozzászokik. Csakhamar az ingoványban találja újra magát. Lassan már úgy fogja köszönteni ezt a helyet, mintha egy régi barátja lenne. Idővel reméli az is lehet. Kíváncsi rá, hogy milyen csodák, vagy éppen veszélyek lakozhatnak az ingovány mélyén. Ő neki a legkevésbé sem a feltérképezés lenne a célja. Valami olyat akar találni, amit még maga sem tud, hogy pontosan mi az.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-15 21:20:22
Üzenet elküldve: 2025-07-15 21:20:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Deres bizony. Elválaszhatatlanok voltak nemrégiben. Egymás álmát őrizték. Megosztották az utolsó apró falatot is amiért keményen megdolgoztak. Vagyis jobban mondva loptak. De hála ez már mind a múlté. A nagy kutya is már nyugodtabban élheti életét az árvaház kerítésének falai mögött. Szüksége is volt már öreg éveire. Cilia bele se mer gondolni mennyi ideje lehet hátra szegénynek. A szíve szakadna meg a csöppségnek.*
- Igen. Tudod a kedvenc helye a nagy tölgyfa alatt van. Amire mindig felmászok. Most már nadrágban!
*Teszi hozzá rögvest, mielőtt Mai ismét rászólna, hogy szoknyában merészelt fára mászni. Majd a maradék nap a torony falai közt telik el szépen.*
*Ha vér kötné őket össze, mondhatná anyja-lánya. De mint látható nincs rá szükség. Mind a két hölgyemény nehezen ébred fel. Hát a tanulás már csak ilyen. Cilia először nem is hisz a szemének, hogy Mai és képes ilyen nehezen ébredni. Segít is hát annyiban nevelőjének, hogy a tegnapi után, most ő fonja be a másik haját. Ellenkezésnek pedig helyet nem is hagy. Nem fog addig sehova se menni amíg nem lesz olyan szép fonata mint az övé.
Csak azután mehetnek reggelire. Cilia pedig elégedetten pillant fel Maira, hogy amaz csodálja e a művét vagy sem.
Végül megérkeznek a torony aljába. Az elf lányka megnézi még utoljára a mágustornyot. Kellemes emlékeket tudhat magának ezzel a hellyel kapcsolatban. Ezt viszont Mainak köszönheti.*
- Öhm. Nem lovagoltam sokat de megpróbálhatom.
*Mondja kissé bizonytalanul. Bár sok gondot lehet nem fog okozni. Elvégre bors már ismeri Ciliát. Napi szinten látja el őt. Kivéve a csutakolást. Mert nem teljesen éri fel őt.
Mai segítségével azonban könnyedén feltud pattanni Bors nyergébe. Elhelyezkedik bár már most látszik bizonytalanul ül rajta. A gyerek nem éppen az ő mérete. És a lábai sem érnek le egészen a láb támaszig.*
- Menni fog!
*Mondja, miközben a kantárban próbál kapaszkodni, és magában a nyeregben is. És követi Mait, már ha bors követné az utasításait. Ugyanis Cilia képtelen a lóval nyíl egyenesen menni. Inkább tűnik annak, hogy bors követi a másik lovat, enyhén jobbra és balra kitérve, ahogy Cilia ügyetlenül lábával néha oldalba billenti a lovat. Nem ok nélkül, csak próbál a hátán maradni.*
- Szeretnék, de. Bors arra! Nem a másik arra!
*Magyaráz a lónak, majd végül ha bors valamelyest irányban van válaszol ismét.*
- De szeretném tudni mit talált Nori. Addig veled mehetek? Utána hazavezetem bors. Nem fogok a hátára ülni ígérem.
*Teszi hozzá, mert már most elment a kedve a lovaglástól, de nem akarja nevelőjét hátráltatni, így igyekszik megülni amennyire csak tudja.*
*Deres bizony. Elválaszhatatlanok voltak nemrégiben. Egymás álmát őrizték. Megosztották az utolsó apró falatot is amiért keményen megdolgoztak. Vagyis jobban mondva loptak. De hála ez már mind a múlté. A nagy kutya is már nyugodtabban élheti életét az árvaház kerítésének falai mögött. Szüksége is volt már öreg éveire. Cilia bele se mer gondolni mennyi ideje lehet hátra szegénynek. A szíve szakadna meg a csöppségnek.*
- Igen. Tudod a kedvenc helye a nagy tölgyfa alatt van. Amire mindig felmászok. Most már nadrágban!
*Teszi hozzá rögvest, mielőtt Mai ismét rászólna, hogy szoknyában merészelt fára mászni. Majd a maradék nap a torony falai közt telik el szépen.*
*Ha vér kötné őket össze, mondhatná anyja-lánya. De mint látható nincs rá szükség. Mind a két hölgyemény nehezen ébred fel. Hát a tanulás már csak ilyen. Cilia először nem is hisz a szemének, hogy Mai és képes ilyen nehezen ébredni. Segít is hát annyiban nevelőjének, hogy a tegnapi után, most ő fonja be a másik haját. Ellenkezésnek pedig helyet nem is hagy. Nem fog addig sehova se menni amíg nem lesz olyan szép fonata mint az övé.
Csak azután mehetnek reggelire. Cilia pedig elégedetten pillant fel Maira, hogy amaz csodálja e a művét vagy sem.
Végül megérkeznek a torony aljába. Az elf lányka megnézi még utoljára a mágustornyot. Kellemes emlékeket tudhat magának ezzel a hellyel kapcsolatban. Ezt viszont Mainak köszönheti.*
- Öhm. Nem lovagoltam sokat de megpróbálhatom.
*Mondja kissé bizonytalanul. Bár sok gondot lehet nem fog okozni. Elvégre bors már ismeri Ciliát. Napi szinten látja el őt. Kivéve a csutakolást. Mert nem teljesen éri fel őt.
Mai segítségével azonban könnyedén feltud pattanni Bors nyergébe. Elhelyezkedik bár már most látszik bizonytalanul ül rajta. A gyerek nem éppen az ő mérete. És a lábai sem érnek le egészen a láb támaszig.*
- Menni fog!
*Mondja, miközben a kantárban próbál kapaszkodni, és magában a nyeregben is. És követi Mait, már ha bors követné az utasításait. Ugyanis Cilia képtelen a lóval nyíl egyenesen menni. Inkább tűnik annak, hogy bors követi a másik lovat, enyhén jobbra és balra kitérve, ahogy Cilia ügyetlenül lábával néha oldalba billenti a lovat. Nem ok nélkül, csak próbál a hátán maradni.*
- Szeretnék, de. Bors arra! Nem a másik arra!
*Magyaráz a lónak, majd végül ha bors valamelyest irányban van válaszol ismét.*
- De szeretném tudni mit talált Nori. Addig veled mehetek? Utána hazavezetem bors. Nem fogok a hátára ülni ígérem.
*Teszi hozzá, mert már most elment a kedve a lovaglástól, de nem akarja nevelőjét hátráltatni, így igyekszik megülni amennyire csak tudja.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-15 18:22:10
Üzenet elküldve: 2025-07-15 18:22:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Deres. Mindig tovább olvadnak a jégkékek, amikor a lány beszél hozzá. Arról a kutyáról is olyan szeretetteljesen kérdez, hogy tényleg kár volna, ha a világ őt is megfertőzné. Nagyon reméli, hogy még sokáig ilyen édes lesz a kis elf.*
- Szerintem a napon heverészik, amikor nem őrzi a házat. Te is rettentően hiányzol neki, ebben biztos vagyok. De holnap találkoztok.
*Azzal vissza is mennek a mágikus lépcsőn és folytatják azt, amibe belekezdtek.*
*A reggel Mai számára nehezen indul, ha indul egyáltalán. Valójában csak a kinti fények változnak, ő maga nem tudott aludni, esetleg félálomban lézengett. Nem tudja, hogy mi vár majd rá, mikor visszatér. Félti Norit, hiányoznak neki a gyerekek és a munka is. De csodálatos érzés volt a kettesben eltöltött idő is. Megfordult a fejében már sokadjára, hogy Ciliát sokkal közelebb akarja magához tudni. Nem feltétlenül fizikai közelségben, hanem eluralkodott a vágy, hogy gyermekéül fogadja. Még a következmények sem nagyon érdekli. Elvégre azt csinál, amit akar. De nem vet fel ilyesfajta ötletet egy ilyen veszteség után, elég lesz csak a lányról gondoskodnia. Még.
A készülődés közben is csak ez jár a fejében. Megvárja, míg útra kész Cilia, majd neki is iramodnak.*
- Mit gondolsz, Borsot tudod egyedül vezetni? Én Árnyékon mennék vissza. Jó volna kideríteni, nem-e lett ettől is különlegesebb…
*Azzal fel is pattan rá és az ingoványon átvágva ismét csak szorongatja a mellkasát a kétely. Elnéz az irányba, ahová először indultak. Akkor még semmit nem sejtett, most pedig még kevesebbet tud. Haza szeretne érni. Persze nem teljesen szótlan az úton, szívesen cseveg a lánnyal, de többnyire előtte megy, ha amaz tényleg az ő lovát üli meg. Jobban ismeri az ingovány ezen részét, tudja, hová kell lépni, s még így is óvatosan halad.*
- Szeretnél egyből visszamenni Dereshez és Trylhez?
*Kérdi, direkt hozzátéve a fiúcska nevét is. Nem fog úgy tenni, mintha nem lenne természetes számára. Ő maga mindenképpen Norihoz igyekezne, de előtte letenné a gyereket a rezidencián.*
*Deres. Mindig tovább olvadnak a jégkékek, amikor a lány beszél hozzá. Arról a kutyáról is olyan szeretetteljesen kérdez, hogy tényleg kár volna, ha a világ őt is megfertőzné. Nagyon reméli, hogy még sokáig ilyen édes lesz a kis elf.*
- Szerintem a napon heverészik, amikor nem őrzi a házat. Te is rettentően hiányzol neki, ebben biztos vagyok. De holnap találkoztok.
*Azzal vissza is mennek a mágikus lépcsőn és folytatják azt, amibe belekezdtek.*
*A reggel Mai számára nehezen indul, ha indul egyáltalán. Valójában csak a kinti fények változnak, ő maga nem tudott aludni, esetleg félálomban lézengett. Nem tudja, hogy mi vár majd rá, mikor visszatér. Félti Norit, hiányoznak neki a gyerekek és a munka is. De csodálatos érzés volt a kettesben eltöltött idő is. Megfordult a fejében már sokadjára, hogy Ciliát sokkal közelebb akarja magához tudni. Nem feltétlenül fizikai közelségben, hanem eluralkodott a vágy, hogy gyermekéül fogadja. Még a következmények sem nagyon érdekli. Elvégre azt csinál, amit akar. De nem vet fel ilyesfajta ötletet egy ilyen veszteség után, elég lesz csak a lányról gondoskodnia. Még.
A készülődés közben is csak ez jár a fejében. Megvárja, míg útra kész Cilia, majd neki is iramodnak.*
- Mit gondolsz, Borsot tudod egyedül vezetni? Én Árnyékon mennék vissza. Jó volna kideríteni, nem-e lett ettől is különlegesebb…
*Azzal fel is pattan rá és az ingoványon átvágva ismét csak szorongatja a mellkasát a kétely. Elnéz az irányba, ahová először indultak. Akkor még semmit nem sejtett, most pedig még kevesebbet tud. Haza szeretne érni. Persze nem teljesen szótlan az úton, szívesen cseveg a lánnyal, de többnyire előtte megy, ha amaz tényleg az ő lovát üli meg. Jobban ismeri az ingovány ezen részét, tudja, hová kell lépni, s még így is óvatosan halad.*
- Szeretnél egyből visszamenni Dereshez és Trylhez?
*Kérdi, direkt hozzátéve a fiúcska nevét is. Nem fog úgy tenni, mintha nem lenne természetes számára. Ő maga mindenképpen Norihoz igyekezne, de előtte letenné a gyereket a rezidencián.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-15 12:13:09
Üzenet elküldve: 2025-07-15 12:13:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A vidék tája és hangulata itt valahogy mindenkiben nyugtalanságot szül. Bezzeg benne! Egy jó elzárt hely, ahol bár meglelhető a veszély, attól még annyi lehetőség nyílik itt a vándor előtt. Egyszer talán nem ártana felfedezni. Még belegondolni is vicces, mi mindent találnának itt. Persze jól fel kellene készülni egy ilyen kalandra és még úgy sem biztos, hogy elbírnának az ingovány népével. Azzal a sok rejtett lénnyel, ami itt lakozhat. Meg persze a banditák. Hallott már róla, hogy van erre egy erőd amit banditák laknak. Azt azért megnézné magának egyszer. Kíváncsi, hogy ott vajon mit találhatnak.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-14 19:42:50
Üzenet elküldve: 2025-07-14 19:42:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Ismét a mocsárban. Az áldott földön. A békák éneke közepette. Ahol a nád susog, a zsombéki madarak egymással beszélgetnek, és ahol a víz nem csak egy távoli ígéret sok-sok láb mélységben a lány alatt. Akad ennél szebb vidék is, mi tagadás, de ennyi kő és kő és könyv és kő után az ingoványos vidék páratlan szórakozást nyújt. A sárkánylégy vígan táncol a szélben, Rya pedig most már tényleg nem tudja megállni, és dudorászni kezd útközben. Persze csak szépen, halkan, óvatosan. Pontosan úgy, mint ahogy halad előre.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:45:47
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:45:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*A tündér szó szerint ingoványos terepre téved. De szándékosan. Tudja, erre vezet az útja. Ezen a szakaszon kissé lelassít, fülel, óvatosabban, halkabban közlekedik. Mostanra nem bírják annyira a tempót a szárnyai, így pihenőkre, sétaszakaszokra kényszerül. Lábaival óvatosan tapogatja az előtte lévő területet, mielőtt ránehezedne teljes súlyával. Ha süppedős talajt érez, egy pillanatra felröppen, és máshol próbálkozik újra. Kísérője jeleire még több figyelmet fordít. Lassan, de biztosan halad előre. Valóban, az út egy pillanatnál picit többnek ígérkezik.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-07 11:00:44
Üzenet elküldve: 2025-07-07 11:00:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Ez a boszorkány minden bizonnyal a sötét isten követője. Ha él még, márpedig akik sorba áldozzák az élőket és holtakat az istennek, azoknak nem szokásuk könnyen elpatkolni. Talán lesz szerencséje hozzá, de az is lehet, hogy meglépett. Mindenesetre nem engedi, hogy izgatottsága valami olyasmi gondolatokra vezessen, ami károsan hathat a kettejük kapcsolatára, így szemeit lesüti a földre és egy kicsit elnémul. Mint aki próbálja feldolgozni az eseményeket, holott csak azon gondolkozik, hogy mennyibe segíthetett Wrexan és barátai a boszorkány és az istene közötti kapcsolat megszilárdításáért. Jobbnak látja, ha nem kérdez tovább, máskülönben rossz irányba fog fordulni a barátságuk. Wrexan biztos tudja, hogy mit tett, ha nem, akkor jobb is ha nem tudja. Néhány titok jobb ha titok marad. Sokan mondják a szívre, hogy a legerősebb a testben, ám vannak olyan hírek, olyan vallomások, amik még jobban képesek sebet ejteni rajta, mint a fegyverek. *
- Én is ebben reménykedem. Egy új reformban, ami mindenki számára kedvezőbb lehet. Ezért is vagyunk itt, hogy az elsők lehessünk az alkímiai újkor hajnalán.
* Erősít rá, majd hallgatja a másikat a lázadásról. Teysus? Nem tudja hova tennie azt az istent. Főleg nem ebben a konfliktusban. Nem tud olyan okot mondani, amitől előnyösen jönne ki. Nem mintha értene az isteni dolgokhoz, lehet jobb is ha nem foglalkozik vele. Legalább nem gondolja túl. *
- Érdekes felvetés és pontosan ugyanerre jutottam. Mi van, ha történik valami a városban és égető szükség lenne a készletekre? Egy raktárba lenne egy fix készlet, ami csak vásárlókra várna. Ami pedig a messziséget illeti, valóban többet kell a városba szállítani, azonban véglegesen mindenhogyan kevesebb időt venne igénybe, mert mindennek a közepén lenne. A szállítási költségektől nem félek, ha minden jól megy, akkor a város állni fogja az utazási költségeimet. Ez maradjon köztünk, de nem is olyan régen volt egy jelenésem a kaszárnyába. Elbeszélgettem egy tisztel, akivel sikerült megállapodnom néhány dolgon. Mondanom sem kell, az elején hülyének néztek, amikor elakartam nekik adni a bájitalaimat, de a végén sikerült szót értenem vele. Megállapodtunk, hogy be kell bizonyítsam, hogy az italaim megállják a helyüket a piacon és szereznem kell aláírásokat, akik ezt alá is támasszák a saját szavaikkal. Néhány ilyen ajánlást már sikerült szereznem.
* Mondata után elnémul egy kis ideig. Kíváncsi a másik reakciójára. Ez is egy hihetetlen történet, de csak várjon, amíg el nem meséli, hogy majdnem tömlöcbe is zárták, az italok miatt. Na, ez már hihetőbb történet lesz. *
* Ez a boszorkány minden bizonnyal a sötét isten követője. Ha él még, márpedig akik sorba áldozzák az élőket és holtakat az istennek, azoknak nem szokásuk könnyen elpatkolni. Talán lesz szerencséje hozzá, de az is lehet, hogy meglépett. Mindenesetre nem engedi, hogy izgatottsága valami olyasmi gondolatokra vezessen, ami károsan hathat a kettejük kapcsolatára, így szemeit lesüti a földre és egy kicsit elnémul. Mint aki próbálja feldolgozni az eseményeket, holott csak azon gondolkozik, hogy mennyibe segíthetett Wrexan és barátai a boszorkány és az istene közötti kapcsolat megszilárdításáért. Jobbnak látja, ha nem kérdez tovább, máskülönben rossz irányba fog fordulni a barátságuk. Wrexan biztos tudja, hogy mit tett, ha nem, akkor jobb is ha nem tudja. Néhány titok jobb ha titok marad. Sokan mondják a szívre, hogy a legerősebb a testben, ám vannak olyan hírek, olyan vallomások, amik még jobban képesek sebet ejteni rajta, mint a fegyverek. *
- Én is ebben reménykedem. Egy új reformban, ami mindenki számára kedvezőbb lehet. Ezért is vagyunk itt, hogy az elsők lehessünk az alkímiai újkor hajnalán.
* Erősít rá, majd hallgatja a másikat a lázadásról. Teysus? Nem tudja hova tennie azt az istent. Főleg nem ebben a konfliktusban. Nem tud olyan okot mondani, amitől előnyösen jönne ki. Nem mintha értene az isteni dolgokhoz, lehet jobb is ha nem foglalkozik vele. Legalább nem gondolja túl. *
- Érdekes felvetés és pontosan ugyanerre jutottam. Mi van, ha történik valami a városban és égető szükség lenne a készletekre? Egy raktárba lenne egy fix készlet, ami csak vásárlókra várna. Ami pedig a messziséget illeti, valóban többet kell a városba szállítani, azonban véglegesen mindenhogyan kevesebb időt venne igénybe, mert mindennek a közepén lenne. A szállítási költségektől nem félek, ha minden jól megy, akkor a város állni fogja az utazási költségeimet. Ez maradjon köztünk, de nem is olyan régen volt egy jelenésem a kaszárnyába. Elbeszélgettem egy tisztel, akivel sikerült megállapodnom néhány dolgon. Mondanom sem kell, az elején hülyének néztek, amikor elakartam nekik adni a bájitalaimat, de a végén sikerült szót értenem vele. Megállapodtunk, hogy be kell bizonyítsam, hogy az italaim megállják a helyüket a piacon és szereznem kell aláírásokat, akik ezt alá is támasszák a saját szavaikkal. Néhány ilyen ajánlást már sikerült szereznem.
* Mondata után elnémul egy kis ideig. Kíváncsi a másik reakciójára. Ez is egy hihetetlen történet, de csak várjon, amíg el nem meséli, hogy majdnem tömlöcbe is zárták, az italok miatt. Na, ez már hihetőbb történet lesz. *
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-07 10:15:25
Üzenet elküldve: 2025-07-07 10:15:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Az, hogy hiszik a történetét vagy sem, már odabízza. Hazudni nem szokott, de azt sem várja el, hogy ezt csont nélkül elhiggye bárki. Amikor az ork szeme felcsillan, akkor rosszallóan csóválja meg bozontos fejét a fiú.*
- Remélem nem. Nagy árat kért azért, hogy a receptet meg azt a néhány különleges komponenst a rendelkezésünkre bocsájtsa. Minden évben vinni kellett neki friss holttesteket. El sem tudom képzelni, hogy milyen istenektől elvetemült dolgokat akart csinálni azokkal a testekkel.* Látványosan meg is borzong, még a hideg is kirázza, pedig a fülledt levegőjű ingoványban nem lenne indokolt.*
- Csak úgy, mint a legtöbb alapbájitalt, nem lehet olyan könnyen reprodukálni. A Sellőháznak volt elég tőkéje, hogy egy olyan helyet hozzon létre, ahol ez lehetséges, de nem is hiszem, hogy fontos ez még. Az alkímia nagy változásokon megy keresztül. Meglehet, hogy nem is lesz rá szükség, vagy sikerül kiváltani őket.* Rántja meg a vállait, láthatóan nem kedveli ezt a fajta italt, nem is hiányzik neki.*
- Az a szóbeszéd járja, hogy Teysus hatására egy gnóm lehengerlő karizmára tett szert és ő hergelte fel a már amúgy is elégedettlen polgárokat. Szóbeszéd, de nagyon elterjedt, én nem voltam itt szerencsére akkor még.* Ezt sem tartja annyira fontosnak, csak átadja, amit tud, de nem szívesen költene hozzá többet, már valószínűleg ezt mások meg is tették.*
- Meglehet bölcs gondolat, de nem biztos. A szántók messze van, szállítani az alkímiai komponenseket, eszközöket nehezebb és költségesebb. A rendelések felvétele is nehezebb, ha nincs a városban, és reagálni is körülményesebb a váratlan eseményekre. Leárazások, a magamfajta növénykereskedők és egyéb előre nem látható történésekre. A tanítóm szerint akit nem látsz, az nem is létezik.* Ez megint csak az ő elmélkedése, de ha hasznot lát belőle Cagon, akkor beépítheti a saját világnézetébe, terveibe.*
* Az, hogy hiszik a történetét vagy sem, már odabízza. Hazudni nem szokott, de azt sem várja el, hogy ezt csont nélkül elhiggye bárki. Amikor az ork szeme felcsillan, akkor rosszallóan csóválja meg bozontos fejét a fiú.*
- Remélem nem. Nagy árat kért azért, hogy a receptet meg azt a néhány különleges komponenst a rendelkezésünkre bocsájtsa. Minden évben vinni kellett neki friss holttesteket. El sem tudom képzelni, hogy milyen istenektől elvetemült dolgokat akart csinálni azokkal a testekkel.* Látványosan meg is borzong, még a hideg is kirázza, pedig a fülledt levegőjű ingoványban nem lenne indokolt.*
- Csak úgy, mint a legtöbb alapbájitalt, nem lehet olyan könnyen reprodukálni. A Sellőháznak volt elég tőkéje, hogy egy olyan helyet hozzon létre, ahol ez lehetséges, de nem is hiszem, hogy fontos ez még. Az alkímia nagy változásokon megy keresztül. Meglehet, hogy nem is lesz rá szükség, vagy sikerül kiváltani őket.* Rántja meg a vállait, láthatóan nem kedveli ezt a fajta italt, nem is hiányzik neki.*
- Az a szóbeszéd járja, hogy Teysus hatására egy gnóm lehengerlő karizmára tett szert és ő hergelte fel a már amúgy is elégedettlen polgárokat. Szóbeszéd, de nagyon elterjedt, én nem voltam itt szerencsére akkor még.* Ezt sem tartja annyira fontosnak, csak átadja, amit tud, de nem szívesen költene hozzá többet, már valószínűleg ezt mások meg is tették.*
- Meglehet bölcs gondolat, de nem biztos. A szántók messze van, szállítani az alkímiai komponenseket, eszközöket nehezebb és költségesebb. A rendelések felvétele is nehezebb, ha nincs a városban, és reagálni is körülményesebb a váratlan eseményekre. Leárazások, a magamfajta növénykereskedők és egyéb előre nem látható történésekre. A tanítóm szerint akit nem látsz, az nem is létezik.* Ez megint csak az ő elmélkedése, de ha hasznot lát belőle Cagon, akkor beépítheti a saját világnézetébe, terveibe.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-07 09:55:42
Üzenet elküldve: 2025-07-07 09:55:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Alapból sem kéne sokat pakolni, ugyanis nem pakoltak ki rendesen a toronynál, s így, hogy az ork is segít még annál is hamarabb indulhatnak útnak. Nem tudta mire számítson, mikor feltette a kérdést, azonban valami olyat hall, amit egyszerűen nem tud hova tenni. Homloka összeráncosodik és fejét is félre biggyeszti a hallottakra. Hát ilyet sem hallani mindennap. Hihetetlen, bár egy mesét is kap mellé, talán jobb is, különben ő maga kérdezett volna rá. Így már értelmet nyerne a boszorkánykonyha megnevezés, de lehet semmi köze a kettőnek egymáshoz, azonban nem lepődne meg. Csak hitetlenkedni tud magában. Merő véletlenség lenne, hogy pont akkor távozott, amikor beindult volna az üzlet? *
- Ez egy igazán érdekes történet. Gondolom ez a recept már elveszett és nem tudnád lekreálni a semmiből, ugye? Ez a boszorkány, él még?
* Teszi fel sorba a kérdéseket a hallott történet után. Ha esetleg egyik kérdésére igen a válasz, az igazán felcsigázná a termetes óriást. Ha nem kéne folyamatosan olyanok után keresgélni, akik képesek ilyen italokat szerezni, az nagyban megkönnyítené a jövőbeli munkáit, bár ebbe sokat nem remél. *
- Az isteneknek?
* Lepődik meg újra. Erről nem tájékozódott sehol, bár nem teljesen hihetetlen. Az istenek gondolkodását nem érti, ám ha pusztulás és szenvedés kísérte a régi nemeseket, akkor az a sötét istenre lenne jellemző, de nem szeretne ujjal mutogatni. *
- Erről még nem hallottam, ám valóban jó ötletnek hangzik készíteni egy tartalékot. Főleg annak, aki közel lesz az eseményekhez. Én nagyon nem aggódok emiatt, persze nem azért, mert ha megtörténne, nem érintene, hanem mert ha tehetem, akkor nem a városban lesz a főhadiszállásom. Jobban szeretem a csendes helyeket, ahol nyugodtan gondolkozhatok, szóval én arra gondoltam, hogy valahol a város közelében, vagy szántók felé vegyek egy telket. Ott még talán ültetni is lehetne az ehhez hasonló növényeket. Persze csak ha az adott körülmények elegek hozzá.
* Az erdő közelében ő is nyel egy nagyobbat, majd megigazítja ruháját s oldalán logó kardját, mielőtt tovább menne. Italait felkészíti s maga is felkészül a legrosszabbra. *
- Akkor induljunk.
* Alapból sem kéne sokat pakolni, ugyanis nem pakoltak ki rendesen a toronynál, s így, hogy az ork is segít még annál is hamarabb indulhatnak útnak. Nem tudta mire számítson, mikor feltette a kérdést, azonban valami olyat hall, amit egyszerűen nem tud hova tenni. Homloka összeráncosodik és fejét is félre biggyeszti a hallottakra. Hát ilyet sem hallani mindennap. Hihetetlen, bár egy mesét is kap mellé, talán jobb is, különben ő maga kérdezett volna rá. Így már értelmet nyerne a boszorkánykonyha megnevezés, de lehet semmi köze a kettőnek egymáshoz, azonban nem lepődne meg. Csak hitetlenkedni tud magában. Merő véletlenség lenne, hogy pont akkor távozott, amikor beindult volna az üzlet? *
- Ez egy igazán érdekes történet. Gondolom ez a recept már elveszett és nem tudnád lekreálni a semmiből, ugye? Ez a boszorkány, él még?
* Teszi fel sorba a kérdéseket a hallott történet után. Ha esetleg egyik kérdésére igen a válasz, az igazán felcsigázná a termetes óriást. Ha nem kéne folyamatosan olyanok után keresgélni, akik képesek ilyen italokat szerezni, az nagyban megkönnyítené a jövőbeli munkáit, bár ebbe sokat nem remél. *
- Az isteneknek?
* Lepődik meg újra. Erről nem tájékozódott sehol, bár nem teljesen hihetetlen. Az istenek gondolkodását nem érti, ám ha pusztulás és szenvedés kísérte a régi nemeseket, akkor az a sötét istenre lenne jellemző, de nem szeretne ujjal mutogatni. *
- Erről még nem hallottam, ám valóban jó ötletnek hangzik készíteni egy tartalékot. Főleg annak, aki közel lesz az eseményekhez. Én nagyon nem aggódok emiatt, persze nem azért, mert ha megtörténne, nem érintene, hanem mert ha tehetem, akkor nem a városban lesz a főhadiszállásom. Jobban szeretem a csendes helyeket, ahol nyugodtan gondolkozhatok, szóval én arra gondoltam, hogy valahol a város közelében, vagy szántók felé vegyek egy telket. Ott még talán ültetni is lehetne az ehhez hasonló növényeket. Persze csak ha az adott körülmények elegek hozzá.
* Az erdő közelében ő is nyel egy nagyobbat, majd megigazítja ruháját s oldalán logó kardját, mielőtt tovább menne. Italait felkészíti s maga is felkészül a legrosszabbra. *
- Akkor induljunk.
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-06 09:23:07
Üzenet elküldve: 2025-07-06 09:23:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Sikerül átérniük a túlpartra, de nem pont úgy, ahogy azt Nori elképzelte. Nehéz, erőt próbáló, hosszú feladatnak bizonyul, de végre újra szilárd talaj kerül Árnyék patái alá. Nem csak a ló fáradt el, ő is, ahogy a sodrás ellenére próbált végig kapaszkodni a nagytestű állatba, a kantárba, mindenbe, amibe tudott.*
- Hé, várj már egy kicsit! *Nyöszörgi a macskának, aki továbbra is úgy tűnik, hogy ereje teljében van, és már haladna is tovább, Nori azonban még nem tud. Nem leszáll, hanem inkább lecsúszik a lóról, majd négykézlábra ereszkedve és nagyokat lélegezve próbálja túltenni magát a megpróbáltatás fáradalmain.*
- Bassza meg… *Hát igen, Mai holdhídja azért sokkalta kellemesebb átjutást biztosított nekik korábban. A ruhája csuromvizes, de egyelőre az adrenalin miatt még nem fázik benne, azonban sejti, hogy nem maradhat így. Miután sikerült egy kicsit összeszednie magát, feláll a földről és felegyenesedik. Ekkor üdvözölheti ismét régi új barátait, a szúnyogokat azzal, hogy egy hirtelen mozdulattal tarkón csapja magát, kinyírva ezzel egy vérszívót. Ennyi elég is neki ahhoz, hogy beteljen a pohár. A rövidkard méretű, mágikus pengéje kerül elő a tokjából, noha nem azért, hogy mesterkarddal vonuljon hadba szúnyogok ellen, de ki akar próbálni valamit, amit már amúgy is rég ki akart. Végigsimít a fegyver lapján, és ha jól hajtja végre a varázslatot, akkor hamarosan egy kisebb tűzmadarat kelthet életre. Azt nem tudja, hogy a teremtmény elég meleget áraszt-e majd ahhoz, hogy gyorsabban megszáradhasson, de a vérére pályázó dögöket talán távol tarthatja.
Akár sikerül a varázslat, akár nem, utána már követi Szörnyecskét, de Árnyékra csak később ül vissza, előtte hagyja, hogy pihenjen ő is egy kicsit. Órákig tartó menetelés következik, mely megint csak jócskán megterheli a lány egyébként is labilis elméjét.*
- Hová viszel, Szörnyecske? Áruld már el! *kérdezi hisztisen, miközben körbetekint.* Az erdőbe megyünk? Miért? Ott kell használni a kulcsot? *Kérdéseket tesz fel ismét a macskának, valószínűleg ezúttal is eredménytelenül, de bele fog őrülni, ha még tovább kell gyalogolnia az ismeretlen felé. Már a szeme is golyózik attól, hogy állandóan csak a földön cikázó fekete golyót -a macskát- figyeli.*
A varázsló érintésével megáld egy Wegtoreni mesterfegyvert, melynek hatására azt kézben tartva a fegyver hordozóját egy apróbb tündér méretű lángokból álló főnix kezdi követni. A főnix mindaddig passzív szemlélő marad, míg a fegyvert hordozó tíz lépéses környezetében egy a hordozó által szövetségesnek tekintett élő elfszabású, vagy harcban résztvevő állat meg nem hal. Ebben az esetben a főnix azonnal újra életrekelti a testet, mely még egyetlen támadást tud tenni a következő körben. A főnix ezután elhagyja a testet és újra passzív szemlélőként viselkedik a következő halálig. Amennyiben egy körben több célpontot is talál a főnix haláluk sorrendjében cikázva mindegyiküket megszállja egy támadás erejéig a következő körben. Egy testet (több jelenlevő főnix esetén is) legfeljebb egyszer lehet ezzel a varázslattal feltámasztani. A hatás megszűnik az első harchelyzet végén, melyben a főnix feltámasztott valakit, vagy azonnal, ha a fegyver forgatóját kell megszállnia. A varázslat megkötésével a hatás folyamatosan aktív marad.
*Sikerül átérniük a túlpartra, de nem pont úgy, ahogy azt Nori elképzelte. Nehéz, erőt próbáló, hosszú feladatnak bizonyul, de végre újra szilárd talaj kerül Árnyék patái alá. Nem csak a ló fáradt el, ő is, ahogy a sodrás ellenére próbált végig kapaszkodni a nagytestű állatba, a kantárba, mindenbe, amibe tudott.*
- Hé, várj már egy kicsit! *Nyöszörgi a macskának, aki továbbra is úgy tűnik, hogy ereje teljében van, és már haladna is tovább, Nori azonban még nem tud. Nem leszáll, hanem inkább lecsúszik a lóról, majd négykézlábra ereszkedve és nagyokat lélegezve próbálja túltenni magát a megpróbáltatás fáradalmain.*
- Bassza meg… *Hát igen, Mai holdhídja azért sokkalta kellemesebb átjutást biztosított nekik korábban. A ruhája csuromvizes, de egyelőre az adrenalin miatt még nem fázik benne, azonban sejti, hogy nem maradhat így. Miután sikerült egy kicsit összeszednie magát, feláll a földről és felegyenesedik. Ekkor üdvözölheti ismét régi új barátait, a szúnyogokat azzal, hogy egy hirtelen mozdulattal tarkón csapja magát, kinyírva ezzel egy vérszívót. Ennyi elég is neki ahhoz, hogy beteljen a pohár. A rövidkard méretű, mágikus pengéje kerül elő a tokjából, noha nem azért, hogy mesterkarddal vonuljon hadba szúnyogok ellen, de ki akar próbálni valamit, amit már amúgy is rég ki akart. Végigsimít a fegyver lapján, és ha jól hajtja végre a varázslatot, akkor hamarosan egy kisebb tűzmadarat kelthet életre. Azt nem tudja, hogy a teremtmény elég meleget áraszt-e majd ahhoz, hogy gyorsabban megszáradhasson, de a vérére pályázó dögöket talán távol tarthatja.
Akár sikerül a varázslat, akár nem, utána már követi Szörnyecskét, de Árnyékra csak később ül vissza, előtte hagyja, hogy pihenjen ő is egy kicsit. Órákig tartó menetelés következik, mely megint csak jócskán megterheli a lány egyébként is labilis elméjét.*
- Hová viszel, Szörnyecske? Áruld már el! *kérdezi hisztisen, miközben körbetekint.* Az erdőbe megyünk? Miért? Ott kell használni a kulcsot? *Kérdéseket tesz fel ismét a macskának, valószínűleg ezúttal is eredménytelenül, de bele fog őrülni, ha még tovább kell gyalogolnia az ismeretlen felé. Már a szeme is golyózik attól, hogy állandóan csak a földön cikázó fekete golyót -a macskát- figyeli.*
A varázsló érintésével megáld egy Wegtoreni mesterfegyvert, melynek hatására azt kézben tartva a fegyver hordozóját egy apróbb tündér méretű lángokból álló főnix kezdi követni. A főnix mindaddig passzív szemlélő marad, míg a fegyvert hordozó tíz lépéses környezetében egy a hordozó által szövetségesnek tekintett élő elfszabású, vagy harcban résztvevő állat meg nem hal. Ebben az esetben a főnix azonnal újra életrekelti a testet, mely még egyetlen támadást tud tenni a következő körben. A főnix ezután elhagyja a testet és újra passzív szemlélőként viselkedik a következő halálig. Amennyiben egy körben több célpontot is talál a főnix haláluk sorrendjében cikázva mindegyiküket megszállja egy támadás erejéig a következő körben. Egy testet (több jelenlevő főnix esetén is) legfeljebb egyszer lehet ezzel a varázslattal feltámasztani. A hatás megszűnik az első harchelyzet végén, melyben a főnix feltámasztott valakit, vagy azonnal, ha a fegyver forgatóját kell megszállnia. A varázslat megkötésével a hatás folyamatosan aktív marad.
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-06 00:02:18
Üzenet elküldve: 2025-07-06 00:02:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Nori és Árnyék alaposan megküzdenek az árral. Nem hallatszik más, csak a hátas méltatlankodó nyerítése és a folyó zúgása. Majd egy fertályóra is beletelik, mire sikerül keresztülverekedniük magukat. Sikerrel járnak, ám Árnyék alaposan bele is fárad a műveletbe. Jó néhány méterrel az elképzelthez képest érnek partot, de semmijük sem veszik oda. Nori testére úgy ragad a ruha a víztől, mintha ráragasztották volna.
Ahogy a túlpartra érnek, a fekete macska már szabadul is a zsákból, hogy ismét irányt mutasson. Puha léptekkel kerülgeti az átfolyásokat és pocsolyákat, céltudatosan követve az utat. A szúnyogokat minden bizonnyal régi ismerősként üdvözli a lány. Az ingovány most sem fest másképp, mint mikor legutóbb járt itt nem is oly rég. Jó pár óráig kell bandukolniuk, mire Nori megsejti, merre is tartanak. A Kiszáradt Hágó, azon túl pedig a Nagy Választóhegység nyugati oldala felé vezető utat tapodják. Itt már legalább az út valamivel járhatóbbnak tűnik. A macska egyértelműen Erdőmélyét célozza, legalábbis abba az irányba vezeti.*
*Nori és Árnyék alaposan megküzdenek az árral. Nem hallatszik más, csak a hátas méltatlankodó nyerítése és a folyó zúgása. Majd egy fertályóra is beletelik, mire sikerül keresztülverekedniük magukat. Sikerrel járnak, ám Árnyék alaposan bele is fárad a műveletbe. Jó néhány méterrel az elképzelthez képest érnek partot, de semmijük sem veszik oda. Nori testére úgy ragad a ruha a víztől, mintha ráragasztották volna.
Ahogy a túlpartra érnek, a fekete macska már szabadul is a zsákból, hogy ismét irányt mutasson. Puha léptekkel kerülgeti az átfolyásokat és pocsolyákat, céltudatosan követve az utat. A szúnyogokat minden bizonnyal régi ismerősként üdvözli a lány. Az ingovány most sem fest másképp, mint mikor legutóbb járt itt nem is oly rég. Jó pár óráig kell bandukolniuk, mire Nori megsejti, merre is tartanak. A Kiszáradt Hágó, azon túl pedig a Nagy Választóhegység nyugati oldala felé vezető utat tapodják. Itt már legalább az út valamivel járhatóbbnak tűnik. A macska egyértelműen Erdőmélyét célozza, legalábbis abba az irányba vezeti.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-05 19:29:47
Üzenet elküldve: 2025-07-05 19:29:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Mai utolsó szavai tagadhatatlanul jól esnek neki, de miután a páros távozik, ő már arra gondol, hogy nem is olyan rossz egyedül lenni. A medál már a nyakában, gondosan a ruhája alá rejtve, és azt csinálhat vele, amit akar. Arra megy, amerre akar, márpedig ő arra akar menni, amerre a lován kívül egyetlen megmaradt társasága, a fekete macskája vezeti. Le is guggol hozzá, hogy elmondja neki a jó hírt: megvan az ékszer, mire az azonnal rohanni kezd.*
- Héééé! Szörnyecske! Várj már! *Kikerekedett szemekkel pislog utána, míg észbe nem kap, majd felpattan Árnyék hátára, és utána iramodik. Még szerencse, hogy a kantárját már akkor kioldozta, amikor elsőre el akart innen menni. Ha most kellett volna vele szenvedni, lehet szem elől tévesztette volna a bundást, így viszont könnyedén tudja követni egészen addig, míg az első akadály szó szerint keresztül nem vágja az útját. Megrántja a kantárt, mire a ló alatta morcosan felnyerítve áll meg. Ugyanannál a folyónál köt ki, melyen Mai mágiájának segítségével eddig könnyen átjutottak, de… nos, Mai már nincs itt.*
- A picsába… Persze, a jó helyről jöttünk el. Remek. *Morgolódik, amiért hallgattak Ciliára, de nincs mit tenni. Leugrik a lóról, és próbál gondolkozni, hogy mit tehetne. Ő nem ért a holdvarázslatokhoz, esélytelen, hogy hasonló hidat teremtsen ide magának, de még az sem segítene, ha megpróbálná megfagyasztani a vizet. Ekkora víztömeget egyszerre nem tudna teljesen befagyasztani. Úgyhogy nem marad más választása…*
- Szörnyecske, azt hiszem, hogy egy kicsit vizesek leszünk. Tudom, hogy macska vagy, de bírd ki! Nem tart sokáig. *Felnyalábolja a négylábút, és bepakolja őt a már jól ismert utazózsákjába, majd visszaül a lóra, és előre dőlve jól megöleli annak nagy fejét.*
- Jól van, Árnyék. Én bízom benned, meg tudjuk csinálni. Gyerünk! *Nem gondolkodik tovább, hanem lendületesen megindul hátasával, hogy átgázoljon a megduzzadt folyón. Reménykedik abban, hogy az állat ereje és a sebesség elég lesz ahhoz, hogy biztonságosan átjusson a túlpartra.*
*Mai utolsó szavai tagadhatatlanul jól esnek neki, de miután a páros távozik, ő már arra gondol, hogy nem is olyan rossz egyedül lenni. A medál már a nyakában, gondosan a ruhája alá rejtve, és azt csinálhat vele, amit akar. Arra megy, amerre akar, márpedig ő arra akar menni, amerre a lován kívül egyetlen megmaradt társasága, a fekete macskája vezeti. Le is guggol hozzá, hogy elmondja neki a jó hírt: megvan az ékszer, mire az azonnal rohanni kezd.*
- Héééé! Szörnyecske! Várj már! *Kikerekedett szemekkel pislog utána, míg észbe nem kap, majd felpattan Árnyék hátára, és utána iramodik. Még szerencse, hogy a kantárját már akkor kioldozta, amikor elsőre el akart innen menni. Ha most kellett volna vele szenvedni, lehet szem elől tévesztette volna a bundást, így viszont könnyedén tudja követni egészen addig, míg az első akadály szó szerint keresztül nem vágja az útját. Megrántja a kantárt, mire a ló alatta morcosan felnyerítve áll meg. Ugyanannál a folyónál köt ki, melyen Mai mágiájának segítségével eddig könnyen átjutottak, de… nos, Mai már nincs itt.*
- A picsába… Persze, a jó helyről jöttünk el. Remek. *Morgolódik, amiért hallgattak Ciliára, de nincs mit tenni. Leugrik a lóról, és próbál gondolkozni, hogy mit tehetne. Ő nem ért a holdvarázslatokhoz, esélytelen, hogy hasonló hidat teremtsen ide magának, de még az sem segítene, ha megpróbálná megfagyasztani a vizet. Ekkora víztömeget egyszerre nem tudna teljesen befagyasztani. Úgyhogy nem marad más választása…*
- Szörnyecske, azt hiszem, hogy egy kicsit vizesek leszünk. Tudom, hogy macska vagy, de bírd ki! Nem tart sokáig. *Felnyalábolja a négylábút, és bepakolja őt a már jól ismert utazózsákjába, majd visszaül a lóra, és előre dőlve jól megöleli annak nagy fejét.*
- Jól van, Árnyék. Én bízom benned, meg tudjuk csinálni. Gyerünk! *Nem gondolkodik tovább, hanem lendületesen megindul hátasával, hogy átgázoljon a megduzzadt folyón. Reménykedik abban, hogy az állat ereje és a sebesség elég lesz ahhoz, hogy biztonságosan átjusson a túlpartra.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-05 17:19:08
Üzenet elküldve: 2025-07-05 17:19:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*A fekete macska egy pillanatra sem teketóriázik. Sárga tekintetét csak egy szívdobbanásnyi ideig emeli Nori tekintetére, majd eliramodik. A lánynak igen csak szednie kell a lábát, ha lépést akar tartani, de lóhátra is ülhet, úgy pedig már könnyűszerrel követi a négylábút.
A macska egyértelműen észak felé tart; pontosan az ingovány irányába, amerről jöttek. Természetesen a lóháton közlekedő Ciliáékat nem fogják beérni, ráadásul előttük még áll egy másmilyen akadály is; a megduzzadt folyó, melyen korábban Mai segítségével könnyűszerrel átkeltek. A kis bestia megállapodik a partján, majd Norira pillant. Amennyiben belegázolnak, jó eséllyel lesznek vizesek, de nem ez a legnagyobb probléma. Az sincs teljesen kizárva, hogy az ár nem ragadja el őket.*
*A fekete macska egy pillanatra sem teketóriázik. Sárga tekintetét csak egy szívdobbanásnyi ideig emeli Nori tekintetére, majd eliramodik. A lánynak igen csak szednie kell a lábát, ha lépést akar tartani, de lóhátra is ülhet, úgy pedig már könnyűszerrel követi a négylábút.
A macska egyértelműen észak felé tart; pontosan az ingovány irányába, amerről jöttek. Természetesen a lóháton közlekedő Ciliáékat nem fogják beérni, ráadásul előttük még áll egy másmilyen akadály is; a megduzzadt folyó, melyen korábban Mai segítségével könnyűszerrel átkeltek. A kis bestia megállapodik a partján, majd Norira pillant. Amennyiben belegázolnak, jó eséllyel lesznek vizesek, de nem ez a legnagyobb probléma. Az sincs teljesen kizárva, hogy az ár nem ragadja el őket.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-05 15:19:37
Üzenet elküldve: 2025-07-05 15:19:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Mielőtt még távoznának, figyelemmel kíséri a két nő közti szóváltást. Elvégre, valamit mondhatott, hogy Nori így megrémült. Talán az istenség? Kérdésére a válasz hamar, meg is érkezik, mikor meghallja Nori istenének a nevét. Szemei hatalmasra nyílnak a felismeréstől. Eddig túlságosan elvakította őt szüleinek megkeresése. Illetve, nem igazán volt önmaga sem. Így az arctalan kifejezés, amiért Nori már régebben is akadékoskodott. Így minden a helyére áll. Édesanyja mondott pár dolgot az arctalan isten követőiről. Ám leginkább óva intette őt tőlük. Kerülje őket minden áron. Más tanítások amit tőle hallott, egyelőre még a homályba vész. De addig is jobb. Minél többet tudna Nori istenéről, annál ellenszenvesebben viselkedne vele ő is.
Szerencsére baj nélkül képesek távozni Noritól. Semelyik sem faggatja tovább senki hitvallását. Jobb is a békesség.
Maival háta mögött a nyeregben haladnak hát ismét az ingoványos felé. Tekintete elréved néha abba az irányba amerre a hintót tudni véli. Akaratlanul is szüleire gondol. Még szép, hogy hiányoznak neki.
Szerencsére Mai tudja, hogyan terelje el a figyelmét. Mikor amaz valami érdekességről kezd beszélni. Sisakos fejét felfelé, hajtja amennyire tudja, hogy Mai szemébe nézzen. Benne a szomorkodás mellett végre egy kis izgatottságot láthat a nő.*
- Micsodát Mai?
*Kérdezi lelkesen, majd vissza is tereli tekintetét a haladási irányba. Azért amíg itt vannak, jobbnak vél a környezetet nézni. Ki tudja mik ólálkodhatnak körülöttük.
Szerencsére eddig biztonságos az út, és a távolból, amint Mai rámutat. Mintha már ő is látni vélné a toron elképesztő magasságát.*
- Igen Mai látom! Az micsoda? Hova megyünk áruld el!
*Fog rá gyengéden Mai karjára, azt picit megrángatva az izgatottságtól. Mert az a valami egyre jobban úgy tűnik mint ami a levegőben lebeg. Mindenféle támasz nélkül. Vagy csak a szeme káprázik? Nem tudja eldönteni, de az biztos, már tűkön ül.*
*Mielőtt még távoznának, figyelemmel kíséri a két nő közti szóváltást. Elvégre, valamit mondhatott, hogy Nori így megrémült. Talán az istenség? Kérdésére a válasz hamar, meg is érkezik, mikor meghallja Nori istenének a nevét. Szemei hatalmasra nyílnak a felismeréstől. Eddig túlságosan elvakította őt szüleinek megkeresése. Illetve, nem igazán volt önmaga sem. Így az arctalan kifejezés, amiért Nori már régebben is akadékoskodott. Így minden a helyére áll. Édesanyja mondott pár dolgot az arctalan isten követőiről. Ám leginkább óva intette őt tőlük. Kerülje őket minden áron. Más tanítások amit tőle hallott, egyelőre még a homályba vész. De addig is jobb. Minél többet tudna Nori istenéről, annál ellenszenvesebben viselkedne vele ő is.
Szerencsére baj nélkül képesek távozni Noritól. Semelyik sem faggatja tovább senki hitvallását. Jobb is a békesség.
Maival háta mögött a nyeregben haladnak hát ismét az ingoványos felé. Tekintete elréved néha abba az irányba amerre a hintót tudni véli. Akaratlanul is szüleire gondol. Még szép, hogy hiányoznak neki.
Szerencsére Mai tudja, hogyan terelje el a figyelmét. Mikor amaz valami érdekességről kezd beszélni. Sisakos fejét felfelé, hajtja amennyire tudja, hogy Mai szemébe nézzen. Benne a szomorkodás mellett végre egy kis izgatottságot láthat a nő.*
- Micsodát Mai?
*Kérdezi lelkesen, majd vissza is tereli tekintetét a haladási irányba. Azért amíg itt vannak, jobbnak vél a környezetet nézni. Ki tudja mik ólálkodhatnak körülöttük.
Szerencsére eddig biztonságos az út, és a távolból, amint Mai rámutat. Mintha már ő is látni vélné a toron elképesztő magasságát.*
- Igen Mai látom! Az micsoda? Hova megyünk áruld el!
*Fog rá gyengéden Mai karjára, azt picit megrángatva az izgatottságtól. Mert az a valami egyre jobban úgy tűnik mint ami a levegőben lebeg. Mindenféle támasz nélkül. Vagy csak a szeme káprázik? Nem tudja eldönteni, de az biztos, már tűkön ül.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-05 15:00:26
Üzenet elküldve: 2025-07-05 15:00:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Így neveld a mágusodat//
*Gondolatait beárnyékolja a düh, hogy képtelen a húga csak úgy egyszerűen segíteni neki, és a lánynak anélkül, hogy ne akadékoskodna, vagy akarna cserébe valamit. Ártani ugyan nem tud már, de így talán még inkább kiélesedik minden másféle szándék. Mai képes az önzetlenségre, így sosem értette, hogy miért tartja bárki a markát utána. Igen, a macska vezette őket az ingoványba, de elvezethette volna azalatt az idő alatt is Norit, mikor még csak készültek az útra. Nem jogos az, hogy meg akarta kaparintani a medált. Így, hogy már volt idő átgondolni és megfelelő tudásuk van, már más a fekvése a dolgoknak. Át is adja a nőnek. Hallgatja a szavakat, de csak a végén reagál.*
- Vigyázz magadra! *Őszinteség ugyan van benne, de mosoly nem követi. Jobb lesz végre kettecskén a leánnyal, így hát fel is pattan a lóra, és megindulnak vissza az ingovány felé. Még mielőtt meglepődne Cilia, megszólal.*
- Elviszlek valahová, ahol tudunk csak ketten lenni és valami igazán csodálatos dolgot tanítok majd neked.
*Biztos benne, hogyha a tanulásban ő maga legendásan jó, akkor tudja ugyanerre ösztökélni az elfet is. A hosszú úton meg sem áll, csak mikor már felsejlik a távolban egy jókora torony. Még nem látható, hogy a lépcsői milyen különlegesek, de így is igen egyedi a látvány. Számára legalábbis biztosan.*
- Mindjárt megérkezünk. Látod? *A kezével a jelzett hely felé mutat. Direkt nem faggatózik most érzelmekről és nem sajtol ki információkat. Meglesz annak az ideje. Most csak az a cél, hogy a gyerek jól érezze magát és ne felejtse el, hogy az ő élete még csak most kezdődik, nem pedig véget ért egy ilyen szörnyű információval.*
*Gondolatait beárnyékolja a düh, hogy képtelen a húga csak úgy egyszerűen segíteni neki, és a lánynak anélkül, hogy ne akadékoskodna, vagy akarna cserébe valamit. Ártani ugyan nem tud már, de így talán még inkább kiélesedik minden másféle szándék. Mai képes az önzetlenségre, így sosem értette, hogy miért tartja bárki a markát utána. Igen, a macska vezette őket az ingoványba, de elvezethette volna azalatt az idő alatt is Norit, mikor még csak készültek az útra. Nem jogos az, hogy meg akarta kaparintani a medált. Így, hogy már volt idő átgondolni és megfelelő tudásuk van, már más a fekvése a dolgoknak. Át is adja a nőnek. Hallgatja a szavakat, de csak a végén reagál.*
- Vigyázz magadra! *Őszinteség ugyan van benne, de mosoly nem követi. Jobb lesz végre kettecskén a leánnyal, így hát fel is pattan a lóra, és megindulnak vissza az ingovány felé. Még mielőtt meglepődne Cilia, megszólal.*
- Elviszlek valahová, ahol tudunk csak ketten lenni és valami igazán csodálatos dolgot tanítok majd neked.
*Biztos benne, hogyha a tanulásban ő maga legendásan jó, akkor tudja ugyanerre ösztökélni az elfet is. A hosszú úton meg sem áll, csak mikor már felsejlik a távolban egy jókora torony. Még nem látható, hogy a lépcsői milyen különlegesek, de így is igen egyedi a látvány. Számára legalábbis biztosan.*
- Mindjárt megérkezünk. Látod? *A kezével a jelzett hely felé mutat. Direkt nem faggatózik most érzelmekről és nem sajtol ki információkat. Meglesz annak az ideje. Most csak az a cél, hogy a gyerek jól érezze magát és ne felejtse el, hogy az ő élete még csak most kezdődik, nem pedig véget ért egy ilyen szörnyű információval.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-04 14:19:20
Üzenet elküldve: 2025-07-04 14:19:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Érdekes hírekkel tér vissza hozzá Cagon. Úgy tűnik, hogy most szerencsés időszaka van.*
- Már jobban megérte ez a kis kitérő, mint vártuk volna. Ez nagy előrelépés lehet az alkímiai munkád során.* Őszintén örül, hogy jól megy most az orknak. Közben eszik az ork és aztán készülődni kezdenek. Érdekes kérdést kap, amire eltűnődik egy pillanatra. Válaszolni is már útközben fog.*
- Azt mondanám, hogy a legnagyobb sikerünk a fekete bájital receptjének megszerzése volt.* Ez azért nem kis dolog, szóval kénytelen lesz alátámasztani, hogy a hitele megmaradjon.*
- Én és egy társam egy szóbeszédnek jártunk utána, miszerint a kikötői csatornarendszerben él egy nagy hatalmú boszorkány, aki sok receptet birtokol. Rá is leltünk és komoly tárgyalások után sikerült megegyezni vele, hogy évi jutatásért cserébe megkapjuk a receptet és a hozzávalókat, így árusíthattuk volna. Sajnos ezután elutaztam a városba és mire visszatértem volna az egész hely kikerült az irányításunk alól. A vagyon jó részét sikerült kimenteni, de sajnos minden más elveszett. Most valószínűleg egy rossz kocsma üzemel a Boszorkánykonyha épületében.* Hangjába keserűség vetül, mert szerette azt a helyet, meg a Sellőházas embereket. Ami volt az elmúlt, most magán vállalkozást vezet és jól el is boldogul belőle, de azért csak hiányzik neki a régi hely meg az arcok. Mire ezt elmeséli már az ingoványban törtetnek előre az erdő felé. Néha rápillant a térképére, hogy biztosan jó irányba haladnak.*
- Hallottam és valahol örülök is neki, mert jó sok vásárlót fog bevonzani, de azt is jelenti, hogy fel kell építsek egy vészhelyzeti tartalékot is. Ami egyszer megtörtént, még egyszer megtörténhet. Ha igazak a pletykák, akkor a lázadásban szerepe volt az isteneknek is. Azokon meg aztán nem lehet kiigazodni.* Nem szeretné elveszíteni azt amit eddig felépített, de simán benne van, hogy megint történik valami nagy baj. Ezért is fog majd egy masszívabb aranytartalékot kimenteni valahova.*
- Lassan elérjük az erdőt. Még óvatosabbaknak kell majd lennünk.* Nem szívesen teszi be oda a lábát, ahogy ide se, de az üzlet az üzlet.*
* Érdekes hírekkel tér vissza hozzá Cagon. Úgy tűnik, hogy most szerencsés időszaka van.*
- Már jobban megérte ez a kis kitérő, mint vártuk volna. Ez nagy előrelépés lehet az alkímiai munkád során.* Őszintén örül, hogy jól megy most az orknak. Közben eszik az ork és aztán készülődni kezdenek. Érdekes kérdést kap, amire eltűnődik egy pillanatra. Válaszolni is már útközben fog.*
- Azt mondanám, hogy a legnagyobb sikerünk a fekete bájital receptjének megszerzése volt.* Ez azért nem kis dolog, szóval kénytelen lesz alátámasztani, hogy a hitele megmaradjon.*
- Én és egy társam egy szóbeszédnek jártunk utána, miszerint a kikötői csatornarendszerben él egy nagy hatalmú boszorkány, aki sok receptet birtokol. Rá is leltünk és komoly tárgyalások után sikerült megegyezni vele, hogy évi jutatásért cserébe megkapjuk a receptet és a hozzávalókat, így árusíthattuk volna. Sajnos ezután elutaztam a városba és mire visszatértem volna az egész hely kikerült az irányításunk alól. A vagyon jó részét sikerült kimenteni, de sajnos minden más elveszett. Most valószínűleg egy rossz kocsma üzemel a Boszorkánykonyha épületében.* Hangjába keserűség vetül, mert szerette azt a helyet, meg a Sellőházas embereket. Ami volt az elmúlt, most magán vállalkozást vezet és jól el is boldogul belőle, de azért csak hiányzik neki a régi hely meg az arcok. Mire ezt elmeséli már az ingoványban törtetnek előre az erdő felé. Néha rápillant a térképére, hogy biztosan jó irányba haladnak.*
- Hallottam és valahol örülök is neki, mert jó sok vásárlót fog bevonzani, de azt is jelenti, hogy fel kell építsek egy vészhelyzeti tartalékot is. Ami egyszer megtörtént, még egyszer megtörténhet. Ha igazak a pletykák, akkor a lázadásban szerepe volt az isteneknek is. Azokon meg aztán nem lehet kiigazodni.* Nem szeretné elveszíteni azt amit eddig felépített, de simán benne van, hogy megint történik valami nagy baj. Ezért is fog majd egy masszívabb aranytartalékot kimenteni valahova.*
- Lassan elérjük az erdőt. Még óvatosabbaknak kell majd lennünk.* Nem szívesen teszi be oda a lábát, ahogy ide se, de az üzlet az üzlet.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-03 18:02:17
Üzenet elküldve: 2025-07-03 18:02:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Elvállnak a nőtől. Még egy búcsú csókot is kap, ami bódítóan édes, mint a mézbor. Még két napig maradt a toronyban, hogy kipihenje a fáradalmait. Most is hajnalban indul, hogy a várost elérje legalább estére. De nem szereti ezt a gyaloglást, de ha egyszer nincsen pénze hátasra, akkor ez van. Kis csizmájával belegázol az ingovány bűzölgő iszapos talajába.*
- Teysus vigyázzon ránk.* Kéri istene áldását magukra, amikor belépnek erre az istenverte helyre. A szokásos fogadja őket, mint jövetben. Hosszú nehéz órák, amik kiveszik az erőt testből és lélekből egyaránt. Pont ezért nem Henával indult el, mert csak teher lett volna a nő számára. Így csak Zápornak van terhére, de ő ráérős. Igyekszik az utat követni a kis tündér, de néha ez nagyon nehéz feladatnak bizonyul. Ez a terület számára az egyik legrosszabb, ezért is vonakodik a tornyot meglátogatni, csak hát a tudás nagyon értékes, ami megéri a fáradozást, ahogy a kemény menetelés is, mert nemsokára feltűnik a vége ennek az iszonyatnak.*
- Teysus vigyázzon ránk.* Kéri istene áldását magukra, amikor belépnek erre az istenverte helyre. A szokásos fogadja őket, mint jövetben. Hosszú nehéz órák, amik kiveszik az erőt testből és lélekből egyaránt. Pont ezért nem Henával indult el, mert csak teher lett volna a nő számára. Így csak Zápornak van terhére, de ő ráérős. Igyekszik az utat követni a kis tündér, de néha ez nagyon nehéz feladatnak bizonyul. Ez a terület számára az egyik legrosszabb, ezért is vonakodik a tornyot meglátogatni, csak hát a tudás nagyon értékes, ami megéri a fáradozást, ahogy a kemény menetelés is, mert nemsokára feltűnik a vége ennek az iszonyatnak.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:31:27
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:31:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az utazás legborzongatóbb része jön. Valamiért viszont már nem fél annyira az ingoványtól. Nem tudná megmondani, hogy miért de tényleg nem. Sok veszély leselkedik rá itt, de számíthat a veszélyre ezért nem is fél. Bármi is történjen, akkor is tovább megy a világ. Hena kis hal ahhoz, hogy befolyása legyen bármire is. Még lehet, hogy a saját életére sincs nagy hatással.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:16:16
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:16:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Eleget tanult, szóval újfent a nyakába veszi a lábait, hogy hazatérjen a városba. Amit tanult, annak biztosan hasznát fogja venni, ebben nem kételkedik. Nagyon izgatottá is vált, aminek hatására, szinte átgázol az ingoványon, csak hát a mocsaras talajt nem érdekli az ő ambíciója. Kiveszi belőle hamar az energiát és megfontolt útvonaltervezésre készteti. Kifulladva és kissé lehűtve, de folytatja az útját a nyomot vidéken keresztül. Otthon majd a fürdős dézsába biztosan be fog tespedni, mert már most olyan a szaga, mint egy mocsári trollnak.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:28:57
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:28:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Nem hiába ígérte meg Graelnek, hogy hallgatni fog Maira, és a lehető legjobban fog viselkedni. Úgy még egyszerűbb is, ha nevelője támogatja döntésében. Cilia sejtette apja tevékenységét, de nem ilyen mértékben. Ezért ragaszkodik az ékszerhez annyira. Nem a hatalom, a mágia, vagy álljon az amulett mögött bármilyen istenség. Nem érdekli. Csupán egy dolog. Ez egy apró darab, amit szüleinek tudhat. Ami rájuk emlékezteti őt. Eszmei értéke van számára. Felőle összecsaphatnak felette a felhők, harcolhatnak az istenek. Ő ezt az amulettet megtartja. Ha csak, más nyomát nem látja annak, hogy ez tényleg bajt hozhat szeretteire.
A lóháton továbbra is az amulettet forgatja kezében. Ha pedig nem akkor a környezetet kémleli a helyes irány miatt. A visszautat képzeli el, ahonnan a szekér jött, úgy talán egyszerűbb lesz megtalálni a házukat. Mintsem a régebbi emlékeiből kibogarászni hol is nevelkedett fel.
Az eső cseppek amik néha orrán is koppannak nem túl kellemesek. Viszont nincs eszköze arra, hogy védje magukat ez ellen.
Gondolkodásából Mai zökkenti ki, aki közel hajol füléhez.
Nem válaszol Mainak rögtön. Elgondolkodik rajta, mit akar is ő igazán. A válasz egyszerű, de tudja azt nem kaphatja vissza semmilyen módon. Így hát marad az amulett. Amit továbbra sem adna ki szívesen kezéből. De ha ez tényleg olyan veszélyes, ahogy Mai mondja. Lehet tényleg jobb ha hallgat nevelőjére.*
- Rendben Mai. Úgy lesz.
*Nem vitatkozik, pedig szeretne. De okosabbnak tűnik most követni az utasításokat. Érzi Main a feszültséget és Norin is, aki hátul szótlanul baktat lován.
Hamar meg is érkeznek ahhoz a gázlóhoz amin tegnap nap folyamán is Mai segítségével átjutottak.
Lássanak csodát, a mágia ismét működik, viszont most nem varázsol nagy mosolyt Cilia arcára. Arra sajnos nem volt elég. Követi Mait óvatosan át a hídon lábon. Majd ha átértek, ismét segítségével visszapattannak a lóra, hogy úgy folytassák útjukat.*
- Erre.
*Mutatja az irányt. Ezen jöttek tegnap is egy jó darabig. Majd ismét felszólal ha úgy látja szükségét.*
*Nem hiába ígérte meg Graelnek, hogy hallgatni fog Maira, és a lehető legjobban fog viselkedni. Úgy még egyszerűbb is, ha nevelője támogatja döntésében. Cilia sejtette apja tevékenységét, de nem ilyen mértékben. Ezért ragaszkodik az ékszerhez annyira. Nem a hatalom, a mágia, vagy álljon az amulett mögött bármilyen istenség. Nem érdekli. Csupán egy dolog. Ez egy apró darab, amit szüleinek tudhat. Ami rájuk emlékezteti őt. Eszmei értéke van számára. Felőle összecsaphatnak felette a felhők, harcolhatnak az istenek. Ő ezt az amulettet megtartja. Ha csak, más nyomát nem látja annak, hogy ez tényleg bajt hozhat szeretteire.
A lóháton továbbra is az amulettet forgatja kezében. Ha pedig nem akkor a környezetet kémleli a helyes irány miatt. A visszautat képzeli el, ahonnan a szekér jött, úgy talán egyszerűbb lesz megtalálni a házukat. Mintsem a régebbi emlékeiből kibogarászni hol is nevelkedett fel.
Az eső cseppek amik néha orrán is koppannak nem túl kellemesek. Viszont nincs eszköze arra, hogy védje magukat ez ellen.
Gondolkodásából Mai zökkenti ki, aki közel hajol füléhez.
Nem válaszol Mainak rögtön. Elgondolkodik rajta, mit akar is ő igazán. A válasz egyszerű, de tudja azt nem kaphatja vissza semmilyen módon. Így hát marad az amulett. Amit továbbra sem adna ki szívesen kezéből. De ha ez tényleg olyan veszélyes, ahogy Mai mondja. Lehet tényleg jobb ha hallgat nevelőjére.*
- Rendben Mai. Úgy lesz.
*Nem vitatkozik, pedig szeretne. De okosabbnak tűnik most követni az utasításokat. Érzi Main a feszültséget és Norin is, aki hátul szótlanul baktat lován.
Hamar meg is érkeznek ahhoz a gázlóhoz amin tegnap nap folyamán is Mai segítségével átjutottak.
Lássanak csodát, a mágia ismét működik, viszont most nem varázsol nagy mosolyt Cilia arcára. Arra sajnos nem volt elég. Követi Mait óvatosan át a hídon lábon. Majd ha átértek, ismét segítségével visszapattannak a lóra, hogy úgy folytassák útjukat.*
- Erre.
*Mutatja az irányt. Ezen jöttek tegnap is egy jó darabig. Majd ismét felszólal ha úgy látja szükségét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319