Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-11 13:32:31
Üzenet elküldve: 2019-11-11 13:32:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Natalayda nem érzi a tudálékosságot olyan untatónak. Jól esik Quantallt hallgatni. Az unszolásra egy kisebb darab sült húst vesz magának, s a korábban felkínált só valamelyikéből csippent hogy elviselhetőbb legyen. Forgatja azt a keveset is a szájában, mert bár a teste éhes, a z agya kiköpné. A második falat már könnyebb, s a harmadik megint könnyebb. Mondani szokás, menet közben jön meg az étvágy, pedig félt tőle, hogy visszajön az egész. Az után viszont hogy a darabkát elrágcsálta, ugyan úgy odakucorodik Quantallhoz, s hallgatja, ahogy a régi időkről mesél. Odafészkeli magát a mágus vállára hajtja fejét, kérdések garmadája sorjázik fejében, amit szeretne feltenni, de nem jön ki száján már szó. Odáig hallja a beszámolót álmának küszöbén, amikor a hegyek emelgetéséről van szó. Meg is jelenik egy egész hegylánc a szunnyadó lány elméjében, mely feléjük hajózik, s emelkedik a következő is, ami éppen velük szomszédos domb. Fészkelődve húzza magára köpönyegét, s fúrja arcát Quantalll mellkasába, ahogy az újabb őrült álomkép előkúszik. Emelkedik a barlang is fejük fölül, négy sarkában fekete csuklyás kaszások állnak mozdulatlanul. Ők pedig ott fekszenek összezsúfolva tengernyi kiscicával, nyulacskával, mókusokkal ami csak befért a barlangba, de a vonulat emelkedésével mind szétszalad az ingovány nincstelen pusztájába. Illetve futna, mert némelyik szerencsétlen állat, mely csuklyás alakhoz ér, ketté szelve repül s bukik tovább. A hegyek dombok úgy hajóznak az égen, akár a felhők, a felszínen pedig hullámoznak a kis állatkák, vagy azoknak véres tetemei. Szereti az állatokat, de míg korábban úgy érezte túl sok, és majd megfullad tőlük, most felkiáltana, hogy ne szaladjanak, mert a halálba rohannak.
Riadtan kap egyik-másik után, majd ugrik talpra, ahogy felnyüszít egy mancsát veszett fekete macska, majd nyüszít újra, de ekkor már inkább magiszter hangján teszi. Sikoltva néz körül, s tapasztja fülére tenyereit, mert olyan hangos, hogy beleremegett minden, s még magának is elviselhetetlen.
Ám mikor kinyitja szemét, még véletlenül sem ül. Quantall köpönyegébe kapaszkodik, szíve mint valami riadt kismadár verdes, hangja valójában nincs, csak álom volt. Reszketve engedi el a köpenyt, szuszog nyeli a levegőt kiszáradt torkára.*
~Innom kell!~
- Baj van? *Kérdezi a magisztert ahogy felül, s míg válaszra vár, körbenéz a forrás után, melyet korábban látott a közelben fakadni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Natalayda nem érzi a tudálékosságot olyan untatónak. Jól esik Quantallt hallgatni. Az unszolásra egy kisebb darab sült húst vesz magának, s a korábban felkínált só valamelyikéből csippent hogy elviselhetőbb legyen. Forgatja azt a keveset is a szájában, mert bár a teste éhes, a z agya kiköpné. A második falat már könnyebb, s a harmadik megint könnyebb. Mondani szokás, menet közben jön meg az étvágy, pedig félt tőle, hogy visszajön az egész. Az után viszont hogy a darabkát elrágcsálta, ugyan úgy odakucorodik Quantallhoz, s hallgatja, ahogy a régi időkről mesél. Odafészkeli magát a mágus vállára hajtja fejét, kérdések garmadája sorjázik fejében, amit szeretne feltenni, de nem jön ki száján már szó. Odáig hallja a beszámolót álmának küszöbén, amikor a hegyek emelgetéséről van szó. Meg is jelenik egy egész hegylánc a szunnyadó lány elméjében, mely feléjük hajózik, s emelkedik a következő is, ami éppen velük szomszédos domb. Fészkelődve húzza magára köpönyegét, s fúrja arcát Quantalll mellkasába, ahogy az újabb őrült álomkép előkúszik. Emelkedik a barlang is fejük fölül, négy sarkában fekete csuklyás kaszások állnak mozdulatlanul. Ők pedig ott fekszenek összezsúfolva tengernyi kiscicával, nyulacskával, mókusokkal ami csak befért a barlangba, de a vonulat emelkedésével mind szétszalad az ingovány nincstelen pusztájába. Illetve futna, mert némelyik szerencsétlen állat, mely csuklyás alakhoz ér, ketté szelve repül s bukik tovább. A hegyek dombok úgy hajóznak az égen, akár a felhők, a felszínen pedig hullámoznak a kis állatkák, vagy azoknak véres tetemei. Szereti az állatokat, de míg korábban úgy érezte túl sok, és majd megfullad tőlük, most felkiáltana, hogy ne szaladjanak, mert a halálba rohannak.
Riadtan kap egyik-másik után, majd ugrik talpra, ahogy felnyüszít egy mancsát veszett fekete macska, majd nyüszít újra, de ekkor már inkább magiszter hangján teszi. Sikoltva néz körül, s tapasztja fülére tenyereit, mert olyan hangos, hogy beleremegett minden, s még magának is elviselhetetlen.
Ám mikor kinyitja szemét, még véletlenül sem ül. Quantall köpönyegébe kapaszkodik, szíve mint valami riadt kismadár verdes, hangja valójában nincs, csak álom volt. Reszketve engedi el a köpenyt, szuszog nyeli a levegőt kiszáradt torkára.*
~Innom kell!~
- Baj van? *Kérdezi a magisztert ahogy felül, s míg válaszra vár, körbenéz a forrás után, melyet korábban látott a közelben fakadni.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:45:19
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:45:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Épp hogy csak átadta az őrséget Laornak, és elaludt. Az első álmát jól ismeri, ritkán van olyan szerencséje, hogy nem kell végigélnie alvás közben. Szinte hálás is Krestvirnek, mikor az egész közepén felriasztja.
Két másodpercen belül már talpon is van, kardja, pajzsa a kezében, és indul a barlang szájához Laor mellé, aki elvileg épp ott őrködik, hiszen Frandr nem olyan rég adta át az őrséget.*
-Mi történt?
*A varázslólánynak úgy néz ki, épp pánikrohama van, ám Frandr nem érti, miért. Visszanéz a barlangba, de azon a beszélő kerti törpén meg a többieken kívül semmit sem lát.*
-Csak egy rémálom miatt fújtál riadót?
*Magához képest meglehetősen jól sikerült elnyomnia a rosszallást a hangjában. Na meg ha azt mondta volna, ami először eszébe jut, ez a kérdés háromszor ilyen hosszú lett volna, és fele se ilyen udvarias.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Épp hogy csak átadta az őrséget Laornak, és elaludt. Az első álmát jól ismeri, ritkán van olyan szerencséje, hogy nem kell végigélnie alvás közben. Szinte hálás is Krestvirnek, mikor az egész közepén felriasztja.
Két másodpercen belül már talpon is van, kardja, pajzsa a kezében, és indul a barlang szájához Laor mellé, aki elvileg épp ott őrködik, hiszen Frandr nem olyan rég adta át az őrséget.*
-Mi történt?
*A varázslólánynak úgy néz ki, épp pánikrohama van, ám Frandr nem érti, miért. Visszanéz a barlangba, de azon a beszélő kerti törpén meg a többieken kívül semmit sem lát.*
-Csak egy rémálom miatt fújtál riadót?
*Magához képest meglehetősen jól sikerült elnyomnia a rosszallást a hangjában. Na meg ha azt mondta volna, ami először eszébe jut, ez a kérdés háromszor ilyen hosszú lett volna, és fele se ilyen udvarias.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-10 19:58:55
Üzenet elküldve: 2019-11-10 19:58:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Mivel már a múlt éjszaka sem aludt sokat, és elég izgalmas, fárasztó napjuk volt, beválik a terve és még sötétedés előtt elnyomja az álom. Ami pihentető. Bár az éjszaka szokatlanul hűvös lesz, ez jó ideig nem zavarja meg, hisz köpenye melegen tartja.
Az éjjel egy bizonyos pontján azonban a hideg mégis beférkőzik hozzá. Persze, a varázslat most is óvja, azonban ez nem az időjárásból fakadó jegesség.
Talán Frandr-vel egyszerre kezdenek nyugtalankodni. Ő is reszket és nyöszörög, majd hirtelen fölriad, s míg máskor oly csöndes, most álmából ébredve máris beszél.*
- Baj van! - *Mondja zaklatottan, sírós hangon, s mivel még jócskán sötét van, mikor kinyitja a szemét, ettől is kétségbe esik. Nincs még egészen magánál, s hirtelen azt sem tudja, hol van, így a nyugtalanító érzés viszi tovább. Hirtelen felül, majd föl is áll és kimegy a menedékből.*
- Baj van! - *Ismétli meg, hogy figyelmeztesse a többieket, egyúttal idegesen néz körül, keresve az ismeretlen veszélyforrást. Kapkodja a levegőt, de nem lát semmit, ahogy végignéz a tűz fényében heverő csapaton... S nagyjából ekkora tér magához és kezd elbizonytalanodni, hogy mi is történt, mit is csinál éppen.*
- Miért zajongsz? Pisilned kell? - *Sétál ki az álmos képű Kilencedik némi késéssel a lány után.*
- Ha félsz, elkísérlek, majd elfordulok... Csak siessünk, mert nagyon hideg van! - *Ajánlja, a végén nagyot ásítva, majd karjait dörgölve.
A lány hallgat és próbálja összeszedni magát. Félve néz újra a tűz köré, vajon fölvert valakit? Az éppen őrségben lévőt is keresi tekintete.
Elszégyelli magát, amiért farkast kiáltott. Nyilván csak rosszat álmodott. De attól az érzéstől még mindig nem bír szabadulni, a szíve is hevesen ver, nehezen nyugszik meg.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Mivel már a múlt éjszaka sem aludt sokat, és elég izgalmas, fárasztó napjuk volt, beválik a terve és még sötétedés előtt elnyomja az álom. Ami pihentető. Bár az éjszaka szokatlanul hűvös lesz, ez jó ideig nem zavarja meg, hisz köpenye melegen tartja.
Az éjjel egy bizonyos pontján azonban a hideg mégis beférkőzik hozzá. Persze, a varázslat most is óvja, azonban ez nem az időjárásból fakadó jegesség.
Talán Frandr-vel egyszerre kezdenek nyugtalankodni. Ő is reszket és nyöszörög, majd hirtelen fölriad, s míg máskor oly csöndes, most álmából ébredve máris beszél.*
- Baj van! - *Mondja zaklatottan, sírós hangon, s mivel még jócskán sötét van, mikor kinyitja a szemét, ettől is kétségbe esik. Nincs még egészen magánál, s hirtelen azt sem tudja, hol van, így a nyugtalanító érzés viszi tovább. Hirtelen felül, majd föl is áll és kimegy a menedékből.*
- Baj van! - *Ismétli meg, hogy figyelmeztesse a többieket, egyúttal idegesen néz körül, keresve az ismeretlen veszélyforrást. Kapkodja a levegőt, de nem lát semmit, ahogy végignéz a tűz fényében heverő csapaton... S nagyjából ekkora tér magához és kezd elbizonytalanodni, hogy mi is történt, mit is csinál éppen.*
- Miért zajongsz? Pisilned kell? - *Sétál ki az álmos képű Kilencedik némi késéssel a lány után.*
- Ha félsz, elkísérlek, majd elfordulok... Csak siessünk, mert nagyon hideg van! - *Ajánlja, a végén nagyot ásítva, majd karjait dörgölve.
A lány hallgat és próbálja összeszedni magát. Félve néz újra a tűz köré, vajon fölvert valakit? Az éppen őrségben lévőt is keresi tekintete.
Elszégyelli magát, amiért farkast kiáltott. Nyilván csak rosszat álmodott. De attól az érzéstől még mindig nem bír szabadulni, a szíve is hevesen ver, nehezen nyugszik meg.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:40:29
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:40:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*A maga kimért módján szed egy kis húst és eszik ő is. A lány válaszára aggódva néz rá.*
-Egy kicsit egyél kérlek! Nem tudni holnap milyen nap lesz. Kellhet az erő.
*Nem olyan jó emberismerő, hogy tippelhessen mi baja a lánynak. Fél, sokat látott még a múltkori hatása alatt van... De enni pedig kell. A másik mondatát nem érezte szemrehányásnak. Pont Naty? Aki, olyan a számára mint valami szent? Akiben a világon a legjobban megbízik? Belőle nem nézne ki ilyesmit. Mikor a többiek lefekvéshez készülődnek ő is így tesz. A táskájából vesz elő bőröket. Általában dolgok összekötözéséhez használja őket, de most a feje alá teszi, hogy kicsit kevésbé legyen kényelmetlen. Naty a közelében telepszik le és azt szeretné, hogy a fiú meséljen még neki. Talán nem túl bölcs dolog egy olyan tudálékos alakot mint a mélységi arra kérni, hogy meséljen.*
-Akkor másmilyen volt a mágia a világban. Nehéz megfogalmazni, de akkor valahogy könnyebb volt létrehozni azokat az energiákat amik a hatást előidézték. Az istenek néhány ilyen varázslatot mintha kisajátítottak volna és a saját híveiknek kezdték el egyedül juttatni. A régi varázslataim közül képes vagyok a mana lövedékre, ami lelassítja kicsit, azt akit eltalál, a külső megjelenésem mágiával való rendbehozására. Azt, még maga Abogr mester tanította. Ez volt az első varázslat amit képes voltam létrehozni. De tudtam tenyérnyi kisállatokat megsokszorozni, egy tárgy előző gazdáját megismerni, szőrt növeszteni mint egy vadállat. Az a hideg ellen jött jól. Mágikus csomókat kötni. Az most is megy. Csak a kötél elvágásával tudja más kibogozni rajtam kívül. Hasznos varázslat lehet. Képes voltam egy nagyon hangos mágikus kiáltást hallatni, a levegőből látni a világot, zárt helyen megtalálni a kijáratot akkor is ha nem látszott, egy írószerszámot megbűvölni, hogy mindent felírjon ami a környezetemben elhangzott. Erre most is képes vagyok. *Elgondolkozik.* Ezekre biztos képes voltam. Hogy az istenek direkt szóltak bele a világunk mágiájába, a megjelenésük vagy az a varázslat amivel átjutottak ide zavarta meg a mágia szövetét nem tudom. Biztosat erre nem lehet mondani. Akár az is megeshet, hogy az összecsapásuk során történt. Én akkor úton voltam és emlékszem majdnem leestem a lovamról. Elájultam és dolgokat láttam. Látomásokat. Ahogy azóta kiderült nem egyedül voltam ezzel és amit láttam tényleg megtörtént. Az istenek hatalma emberi ésszel felfoghatatlan. Egy egész hegyláncot csak úgy felkapni mint más az ostort. Mikor egyszer volt egy kis lehetőségem megtapasztalni csak egy szikráját az isteni hatalomnak emlékszem olyan volt mintha egy új érzékem kialakult volna. Szó szerint éreztem a mágiát. Lehetségesnek tartom, hogy ez az érzék halandókban is kifejleszthető. Persze még nem bizonyos, de érdemes leendő kutatási területnek tökéletes. Talán Taitos mesterrel beszélhetnék erről. Mikor a kezem egy varázslathoz tettem tudtam, hogy mire képes. Éreztem. Nehéz megfogalmazni. Mindenesetre hasznos lenne erről többet is megtudni. Akkortájt mielőtt először találkoztam az istenekkel több időm volt a mágiát tanulmányozni, de kevesebbet tudtam. Ha nem lennének ezek a dolgok és ismét volna időm kutatni olyan jó lenne. Emlékszel arra mikor elmentünk a könyvtárba. Megkérdezted, hogy tanulhatnál-e mágiát. Milyen jó lenne ha nem kéne ezt és ott lehetnénk. Szívesen tanítanálak. Bárcsak ilyen lenne a világ.
*Valahogy elszomorítja ez az ábrándkép és a lányra nézve látja, hogy ő már elaludt. Hogy mióta aszik, azt nem tudja. A mélységi hajlamos a környezetéről megfeledkezni főleg ha a téma a mágia. Félkézzel átöleli a lányt, hogy köpenyével védje őt is a hideg ellen majd csak fekszik és meg se mozdul. Hallgatja a szuszogását, figyeli a tűz fényét amennyire megvilágítja és érzi ahogy a szőke fej a vállán pihen. Meg se mer mozdulni. Teljesen elmerül a helyzetben. Jó ideig van lehetősége élvezni a dolgot mert az álom szokásához híven nehezen jön a szemére. Mikor viszont igen akkor olyasféle, ami nagyon rég elkerülte már a mágust. Az a fajta mély álomtalan alvás ami szinte megtisztítja a lelket és megfiatalítja a testet is. Az őrök remélhetőleg figyelmesek lesznek az este mert ha csak Quantall-on múlna most álmában gyerekjáték lenne rajtaütni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*A maga kimért módján szed egy kis húst és eszik ő is. A lány válaszára aggódva néz rá.*
-Egy kicsit egyél kérlek! Nem tudni holnap milyen nap lesz. Kellhet az erő.
*Nem olyan jó emberismerő, hogy tippelhessen mi baja a lánynak. Fél, sokat látott még a múltkori hatása alatt van... De enni pedig kell. A másik mondatát nem érezte szemrehányásnak. Pont Naty? Aki, olyan a számára mint valami szent? Akiben a világon a legjobban megbízik? Belőle nem nézne ki ilyesmit. Mikor a többiek lefekvéshez készülődnek ő is így tesz. A táskájából vesz elő bőröket. Általában dolgok összekötözéséhez használja őket, de most a feje alá teszi, hogy kicsit kevésbé legyen kényelmetlen. Naty a közelében telepszik le és azt szeretné, hogy a fiú meséljen még neki. Talán nem túl bölcs dolog egy olyan tudálékos alakot mint a mélységi arra kérni, hogy meséljen.*
-Akkor másmilyen volt a mágia a világban. Nehéz megfogalmazni, de akkor valahogy könnyebb volt létrehozni azokat az energiákat amik a hatást előidézték. Az istenek néhány ilyen varázslatot mintha kisajátítottak volna és a saját híveiknek kezdték el egyedül juttatni. A régi varázslataim közül képes vagyok a mana lövedékre, ami lelassítja kicsit, azt akit eltalál, a külső megjelenésem mágiával való rendbehozására. Azt, még maga Abogr mester tanította. Ez volt az első varázslat amit képes voltam létrehozni. De tudtam tenyérnyi kisállatokat megsokszorozni, egy tárgy előző gazdáját megismerni, szőrt növeszteni mint egy vadállat. Az a hideg ellen jött jól. Mágikus csomókat kötni. Az most is megy. Csak a kötél elvágásával tudja más kibogozni rajtam kívül. Hasznos varázslat lehet. Képes voltam egy nagyon hangos mágikus kiáltást hallatni, a levegőből látni a világot, zárt helyen megtalálni a kijáratot akkor is ha nem látszott, egy írószerszámot megbűvölni, hogy mindent felírjon ami a környezetemben elhangzott. Erre most is képes vagyok. *Elgondolkozik.* Ezekre biztos képes voltam. Hogy az istenek direkt szóltak bele a világunk mágiájába, a megjelenésük vagy az a varázslat amivel átjutottak ide zavarta meg a mágia szövetét nem tudom. Biztosat erre nem lehet mondani. Akár az is megeshet, hogy az összecsapásuk során történt. Én akkor úton voltam és emlékszem majdnem leestem a lovamról. Elájultam és dolgokat láttam. Látomásokat. Ahogy azóta kiderült nem egyedül voltam ezzel és amit láttam tényleg megtörtént. Az istenek hatalma emberi ésszel felfoghatatlan. Egy egész hegyláncot csak úgy felkapni mint más az ostort. Mikor egyszer volt egy kis lehetőségem megtapasztalni csak egy szikráját az isteni hatalomnak emlékszem olyan volt mintha egy új érzékem kialakult volna. Szó szerint éreztem a mágiát. Lehetségesnek tartom, hogy ez az érzék halandókban is kifejleszthető. Persze még nem bizonyos, de érdemes leendő kutatási területnek tökéletes. Talán Taitos mesterrel beszélhetnék erről. Mikor a kezem egy varázslathoz tettem tudtam, hogy mire képes. Éreztem. Nehéz megfogalmazni. Mindenesetre hasznos lenne erről többet is megtudni. Akkortájt mielőtt először találkoztam az istenekkel több időm volt a mágiát tanulmányozni, de kevesebbet tudtam. Ha nem lennének ezek a dolgok és ismét volna időm kutatni olyan jó lenne. Emlékszel arra mikor elmentünk a könyvtárba. Megkérdezted, hogy tanulhatnál-e mágiát. Milyen jó lenne ha nem kéne ezt és ott lehetnénk. Szívesen tanítanálak. Bárcsak ilyen lenne a világ.
*Valahogy elszomorítja ez az ábrándkép és a lányra nézve látja, hogy ő már elaludt. Hogy mióta aszik, azt nem tudja. A mélységi hajlamos a környezetéről megfeledkezni főleg ha a téma a mágia. Félkézzel átöleli a lányt, hogy köpenyével védje őt is a hideg ellen majd csak fekszik és meg se mozdul. Hallgatja a szuszogását, figyeli a tűz fényét amennyire megvilágítja és érzi ahogy a szőke fej a vállán pihen. Meg se mer mozdulni. Teljesen elmerül a helyzetben. Jó ideig van lehetősége élvezni a dolgot mert az álom szokásához híven nehezen jön a szemére. Mikor viszont igen akkor olyasféle, ami nagyon rég elkerülte már a mágust. Az a fajta mély álomtalan alvás ami szinte megtisztítja a lelket és megfiatalítja a testet is. Az őrök remélhetőleg figyelmesek lesznek az este mert ha csak Quantall-on múlna most álmában gyerekjáték lenne rajtaütni.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-08 20:04:57
Üzenet elküldve: 2019-11-08 20:04:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Elfordul Frandrtól, nem törődik tovább az érzéketlen katonákkal. Azon túl, hogy az illem kívánalma szerint felajánlja segítségét, nem is szól többet a társaság többi tagjához. Quantall mellett telepszik le, ahol a nyugovó előtt tudnak még néhány szót váltani.*
- Nem tudom *Különös válasz lehet, hogy valaki nem tudja, éhes-e vagy sem. A teste éhes, de a szelleme ételre nézni sem bír. *
-Kár, hogy azt a varázslatot csak tudtad. *Ám a mondat még véletlenül sem tükröz szemrehányást. Egyszerű megjegyzés, mert Quantall annál már jóval több Natalayda szemében, minthogy bármit is felrójon neki. Szívesen hallgatja a régmúlt idők emlékét, csak szempillái nehezednek el lassacskán.*
- Mesélsz még a régi időkről? *kérdezi olyan halkan, hogy tán senki nem is hallja, csak Quantall.* Milyen varázsokat ismertél? *Közelebb húzódik, s ha Quantall mesélni kezd, Natalayda a vállára hajtja a fejét. Könnyen lehet, hogy néhány mondat után pedig mély, egyenletes szuszogásban végzi az álmok mezején.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Elfordul Frandrtól, nem törődik tovább az érzéketlen katonákkal. Azon túl, hogy az illem kívánalma szerint felajánlja segítségét, nem is szól többet a társaság többi tagjához. Quantall mellett telepszik le, ahol a nyugovó előtt tudnak még néhány szót váltani.*
- Nem tudom *Különös válasz lehet, hogy valaki nem tudja, éhes-e vagy sem. A teste éhes, de a szelleme ételre nézni sem bír. *
-Kár, hogy azt a varázslatot csak tudtad. *Ám a mondat még véletlenül sem tükröz szemrehányást. Egyszerű megjegyzés, mert Quantall annál már jóval több Natalayda szemében, minthogy bármit is felrójon neki. Szívesen hallgatja a régmúlt idők emlékét, csak szempillái nehezednek el lassacskán.*
- Mesélsz még a régi időkről? *kérdezi olyan halkan, hogy tán senki nem is hallja, csak Quantall.* Milyen varázsokat ismertél? *Közelebb húzódik, s ha Quantall mesélni kezd, Natalayda a vállára hajtja a fejét. Könnyen lehet, hogy néhány mondat után pedig mély, egyenletes szuszogásban végzi az álmok mezején.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:20:02
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Ahogy a másik kijavítja, Frandr felhúzza a szemöldökét. Ő ilyen részletkérdésekkel nem foglalkozik, hiszen végül is egyik inzultus sem sértőbb a másiknál. Meg amúgy is, nem igazán ért a szavakhoz. Vagy az emberekhez, ha már itt tartunk.
Ahogy aztán visszatérnek a tűzhöz, és letelepednek, Frandr is vesz magának egy szeletet a húsból. Krestvirt nézve eszébe jut, hogy talán neki is maradt még egy kevés só a saját tartalékaiból.
Kis keresés után meg is találja. A fűszerrel együtt máris ízletesebb a hús. Evés közben körülnéz, és tanúja lehet annak, hogy Krestvir nem csak sót hozott, hanem Ririre is gondolt.*
~Figyelmes~
*Állapítja meg magában. Ezt is csak azért veszi észre, mert ő ezt a tulajdonságot sosem tudta elsajátítani.
Ezután jön az őrségek megbeszélése. Picit meglepődik, mikor szinte mindenki jelentkezik őrködni. Általában nem annyira népszerű feladat, és Frandrnek meg is vannak a fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy valaki olyan őrködjön, aki nem tudja megvédeni magát.
Laor kérésére csak bólint.*
-Remélem, ez így marad.
*Válaszol Alyonak, majd ahogy lassan mindenki álomba szenderedik, ő elhelyezkedik a tűz fénykörén kívül.
Akármennyire is kellemesebb lenne a tűz mellett őrködni, tapasztalatból tudja, hogy sokkal nehezebb észrevenni a mozgást a sötétben, ha ő maga tűz mellett ül.
Halkan dúdol, ügyelve, hogy senkit se ébresszen fel, és időnként visszamegy a tűzhöz, táplálva azt, de egyébként éberen figyeli az éjszakát. Mikor aztán jó pár óra múlva ezt az éberséget egyre inkább eltompítja az alváshiány, odamegy Laorhoz, és halkan felkelti őt.
Átadván az őrséget, ő maga is lefekszik, ám a sisakja és a fegyverei mind karnyújtásnyira vannak tőle, hogy gyorsan reagálhasson, ha fel kell kelnie.
Akármennyire is álmos, nem sikerül nyugodtan aludnia. Rövid idővel azután, hogy magával ragadja az álomvilág, haja hófehérre színeződik, teste lemerevedik, majd enyhén remegni kezd, ahogy fejszőrzete lassan egy szürke színt vesz fel.
Egy pár perc múlva aztán felsóhajt, és abbamarad a remegés, ám ezek a hajszínváltozások még párszor megismétlődnek, ahogy álmodik.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Ahogy a másik kijavítja, Frandr felhúzza a szemöldökét. Ő ilyen részletkérdésekkel nem foglalkozik, hiszen végül is egyik inzultus sem sértőbb a másiknál. Meg amúgy is, nem igazán ért a szavakhoz. Vagy az emberekhez, ha már itt tartunk.
Ahogy aztán visszatérnek a tűzhöz, és letelepednek, Frandr is vesz magának egy szeletet a húsból. Krestvirt nézve eszébe jut, hogy talán neki is maradt még egy kevés só a saját tartalékaiból.
Kis keresés után meg is találja. A fűszerrel együtt máris ízletesebb a hús. Evés közben körülnéz, és tanúja lehet annak, hogy Krestvir nem csak sót hozott, hanem Ririre is gondolt.*
~Figyelmes~
*Állapítja meg magában. Ezt is csak azért veszi észre, mert ő ezt a tulajdonságot sosem tudta elsajátítani.
Ezután jön az őrségek megbeszélése. Picit meglepődik, mikor szinte mindenki jelentkezik őrködni. Általában nem annyira népszerű feladat, és Frandrnek meg is vannak a fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy valaki olyan őrködjön, aki nem tudja megvédeni magát.
Laor kérésére csak bólint.*
-Remélem, ez így marad.
*Válaszol Alyonak, majd ahogy lassan mindenki álomba szenderedik, ő elhelyezkedik a tűz fénykörén kívül.
Akármennyire is kellemesebb lenne a tűz mellett őrködni, tapasztalatból tudja, hogy sokkal nehezebb észrevenni a mozgást a sötétben, ha ő maga tűz mellett ül.
Halkan dúdol, ügyelve, hogy senkit se ébresszen fel, és időnként visszamegy a tűzhöz, táplálva azt, de egyébként éberen figyeli az éjszakát. Mikor aztán jó pár óra múlva ezt az éberséget egyre inkább eltompítja az alváshiány, odamegy Laorhoz, és halkan felkelti őt.
Átadván az őrséget, ő maga is lefekszik, ám a sisakja és a fegyverei mind karnyújtásnyira vannak tőle, hogy gyorsan reagálhasson, ha fel kell kelnie.
Akármennyire is álmos, nem sikerül nyugodtan aludnia. Rövid idővel azután, hogy magával ragadja az álomvilág, haja hófehérre színeződik, teste lemerevedik, majd enyhén remegni kezd, ahogy fejszőrzete lassan egy szürke színt vesz fel.
Egy pár perc múlva aztán felsóhajt, és abbamarad a remegés, ám ezek a hajszínváltozások még párszor megismétlődnek, ahogy álmodik.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:39:04
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:39:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Mindenki visszaszállingózik a tűz köré és mostanra biztosan éhes a társaság minden tagja annyira, hogy ne kelljen különösebben noszogatni az evésre. A tündér is nekilát és Laornak csak most jut eszébe, hogy a hússal nála hiába kereskedett volna. Riri annyira meggyászolta az elhullott állatokat, hogy világos lehetett volna: nem fog enni belőlük. Szerencsére Krestvir gondolt erre.*
- Azt nem mondani fogom. *vigyorodik el amikor Alyo a maga stílusában felesel vele. Nem érzi szükségét, hogy rendreutasítsa. A fegyelem szükséges ugyan, de annak semmi értelme, hogy minden apróságon fennakadjon. Ezután mindenki a vacsorájával van elfoglalva és Laor is csak később szólal meg újra, egy jókora falattal a szájában.*
- Ühm... jó. *bólint rá Frandr tervére, és a többi őrségre jelentkező is egy bólintást kap köszönetképpen. Persze tudja, hogy egyiküket sem fogja felkelteni. Katona lelke berzenkedik a gondolat ellen, hogy fegyverforgatáshoz nem vagy csak alig értő vigyázza a többiek álmát. Már benne járnak az estében amikor végeznek a vacsorával és Krestvir visszavonul. Dörmög neki egy jó éjtet és kicsit csodálkozva nézi, hogy nem a túz közelében tér nyugovóra. Aztán arra jut, hogy a mágiája biztos képes arra is, hogy melegen tartsa. Akik viszont nem sajátították el a mágikus tanokat, a lángok melegére lesznek utalva.*
- Tápláld a tüzet, hűvös lesz az éjszaka. *bök a felhalmozott fahasábokra, Frandrnek szánva a szavait, majd a többiek felé fordul.*
- Próbáljatok meg pihenni, holnap szükség lesz az erőnkre. Fegyvere mindenkinek legyen keze ügyében, barátságtalan vidéken éjszakázunk. Jó éjt!
*Fanyarul elmosolyodik, mert érzi, hogy a "Jó éjt!" bizonyos ellentétben állt az azt megelőző szavakkal, aztán kicsit odébb vonul, egészen Alyoig.*
- Aludj! Frandrt én váltom éjközép után, utánam pedig te következel.
*Valamivel később pedig letelepszik a tűz közelében, hátát egy rég kidőlt fa csonkjának vetve. Mivel pedig a hosszas, ráérős alvás luxusa igen ritkán adatott meg neki, nem sokkal azután, hogy lehunyta a szemeit már alszik is.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Mindenki visszaszállingózik a tűz köré és mostanra biztosan éhes a társaság minden tagja annyira, hogy ne kelljen különösebben noszogatni az evésre. A tündér is nekilát és Laornak csak most jut eszébe, hogy a hússal nála hiába kereskedett volna. Riri annyira meggyászolta az elhullott állatokat, hogy világos lehetett volna: nem fog enni belőlük. Szerencsére Krestvir gondolt erre.*
- Azt nem mondani fogom. *vigyorodik el amikor Alyo a maga stílusában felesel vele. Nem érzi szükségét, hogy rendreutasítsa. A fegyelem szükséges ugyan, de annak semmi értelme, hogy minden apróságon fennakadjon. Ezután mindenki a vacsorájával van elfoglalva és Laor is csak később szólal meg újra, egy jókora falattal a szájában.*
- Ühm... jó. *bólint rá Frandr tervére, és a többi őrségre jelentkező is egy bólintást kap köszönetképpen. Persze tudja, hogy egyiküket sem fogja felkelteni. Katona lelke berzenkedik a gondolat ellen, hogy fegyverforgatáshoz nem vagy csak alig értő vigyázza a többiek álmát. Már benne járnak az estében amikor végeznek a vacsorával és Krestvir visszavonul. Dörmög neki egy jó éjtet és kicsit csodálkozva nézi, hogy nem a túz közelében tér nyugovóra. Aztán arra jut, hogy a mágiája biztos képes arra is, hogy melegen tartsa. Akik viszont nem sajátították el a mágikus tanokat, a lángok melegére lesznek utalva.*
- Tápláld a tüzet, hűvös lesz az éjszaka. *bök a felhalmozott fahasábokra, Frandrnek szánva a szavait, majd a többiek felé fordul.*
- Próbáljatok meg pihenni, holnap szükség lesz az erőnkre. Fegyvere mindenkinek legyen keze ügyében, barátságtalan vidéken éjszakázunk. Jó éjt!
*Fanyarul elmosolyodik, mert érzi, hogy a "Jó éjt!" bizonyos ellentétben állt az azt megelőző szavakkal, aztán kicsit odébb vonul, egészen Alyoig.*
- Aludj! Frandrt én váltom éjközép után, utánam pedig te következel.
*Valamivel később pedig letelepszik a tűz közelében, hátát egy rég kidőlt fa csonkjának vetve. Mivel pedig a hosszas, ráérős alvás luxusa igen ritkán adatott meg neki, nem sokkal azután, hogy lehunyta a szemeit már alszik is.*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-04 08:34:34
Üzenet elküldve: 2019-11-04 08:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
- Jajj szivi, ha fel akartál jönni csőrözni, akkor azt mondjad!
*Válaszolja vigyorogva Laornak. Elnyomva az ingert, hogy kikérje magának a hangnemet, meg azt, hogy Laor egyáltalán parancsolgasson neki. Neki aztán senki ne parancsolgasson, egy ideje elég rosszul viseli ugyanis. Ezért is költözött a folyó menti házba, ott nemigen zaklatják. Nemigen zaklatták míg be nem állított ez a csapat, meg előtte a másik. Pedig milyen nyugis hely volt.*
- Semmi mozgás.
*Válaszolja Frandrnek, aki vállalja az őrséget. Ennyi információval tudja csak ellátni a férfit, mert csak ennyi információja van. A továbbiakban az evésre koncentrálna, meg az alvásra, jó lenne pihenni néhány órát.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
- Jajj szivi, ha fel akartál jönni csőrözni, akkor azt mondjad!
*Válaszolja vigyorogva Laornak. Elnyomva az ingert, hogy kikérje magának a hangnemet, meg azt, hogy Laor egyáltalán parancsolgasson neki. Neki aztán senki ne parancsolgasson, egy ideje elég rosszul viseli ugyanis. Ezért is költözött a folyó menti házba, ott nemigen zaklatják. Nemigen zaklatták míg be nem állított ez a csapat, meg előtte a másik. Pedig milyen nyugis hely volt.*
- Semmi mozgás.
*Válaszolja Frandrnek, aki vállalja az őrséget. Ennyi információval tudja csak ellátni a férfit, mert csak ennyi információja van. A továbbiakban az evésre koncentrálna, meg az alvásra, jó lenne pihenni néhány órát.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-03 23:16:47
Üzenet elküldve: 2019-11-03 23:16:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Ha tudná, hogy figyelik, elég kellemetlenül érezné magát, pedig már a félig-meddig idegennek számító tündért megszólítani is zavarba ejtő. Viszont a lány válaszából arra következtet, hogy jól gondolta, hogy csak a húsból nem akart enni, egyébként pedig ő éhes. Különben nyilván a körtét sem fogadná el, ha nem erről lenne szó...
A tündér hálálkodására meghajol válaszul, majd visszaül a helyére, hogy ő is folytassa az evést. Fülel közben a beszélgetésekre, meg nézi, hogyan falatozik jóízűen a manó, mintha a világon semmi veszély nem volna.
Ezzel szemben ő kezdi egyre nyomorultabbul érezni magát, ahogy fogyatkozik a napfény körülöttük.
Gyorsan végez a vacsorával, aztán föl is áll hirtelen. Tekintetét nem emeli fel, a tábortűzhöz beszél. Túl sokan vannak, nehezen is találja a megfelelő időt, mikor épp senki nem beszél, ezért könnyen lehet, hogy valakinek a szavába vág.*
- Korán fekszem. Pitymallatkor keltsenek fel, akkor átveszem az őrséget... Mindenkinek pihenni kellene valamennyit. Jó éjt! - *Hajol meg, s ha nem tartóztatják, akkor visszavonul a menedékükbe. Laor már tudhatja, hová ez a nagy sietség.*
- Várjál, várjál, én is megyek! - *Csipogja Kilencedik, merthogy ő is végzett az evéssel és nincs kifogása ellene, hogy most, teli gyomorral rápihenjen a sok izgalomra.
A lány visszafordul, vállára engedi, majd most már tényleg megy, ha nincs más.
Odabent leoldja a csomagjáról a takaróját és leteríti a földre. Magára pedig egy ezüstköpenyt varázsol, ha minden jól megy, azzal védekezik az éjszaka hidegétől. Afölé ölti fel saját köpenyét, hogy a derengést elfedje.*
- Gyere... - *Inti maga mellé a manót, a köpeny szárnyát megemelve, hogy be tudja takarni vele.
Kilencedik mintha nem rajongana az összebújás ötletéért, de végül is elég kényelmesnek tűnik a lány mellé befészkelni magát, úgyhogy nem tiltakozik.*
- Aztán nehogy horkolni kezdj! - *Motyogja máris álmoskásan.*
- Ezt nem tudom megígérni. - *Feleli a lány szokott tárgyilagosságával, mivel ilyesmit tényleg nem tud előre befolyásolni.*
- Nem baj, akkor majd a füledbe dugom az ujjamat. - *Jön az újabb motyogás.*
- Úgy érted, a sajátodba... - *Javítja ki Krestvir, mert csak így talál értelmet a válaszban. Azonban erre már nem kap feleletet. Csönd. Kilencedik már el is aludt...
Irigykedve néz a gyér fényben a manóra. Bárcsak ő is ilyen könnyen elaludna! Pedig jobb lesz követnie a példáját, mielőtt teljesen rájuk sötétedne. Lehunyja a szemét és igyekszik meditatív állapotba süllyedni, hogy aztán onnan csússzon át az álmodásba.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 23:18:55
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Ha tudná, hogy figyelik, elég kellemetlenül érezné magát, pedig már a félig-meddig idegennek számító tündért megszólítani is zavarba ejtő. Viszont a lány válaszából arra következtet, hogy jól gondolta, hogy csak a húsból nem akart enni, egyébként pedig ő éhes. Különben nyilván a körtét sem fogadná el, ha nem erről lenne szó...
A tündér hálálkodására meghajol válaszul, majd visszaül a helyére, hogy ő is folytassa az evést. Fülel közben a beszélgetésekre, meg nézi, hogyan falatozik jóízűen a manó, mintha a világon semmi veszély nem volna.
Ezzel szemben ő kezdi egyre nyomorultabbul érezni magát, ahogy fogyatkozik a napfény körülöttük.
Gyorsan végez a vacsorával, aztán föl is áll hirtelen. Tekintetét nem emeli fel, a tábortűzhöz beszél. Túl sokan vannak, nehezen is találja a megfelelő időt, mikor épp senki nem beszél, ezért könnyen lehet, hogy valakinek a szavába vág.*
- Korán fekszem. Pitymallatkor keltsenek fel, akkor átveszem az őrséget... Mindenkinek pihenni kellene valamennyit. Jó éjt! - *Hajol meg, s ha nem tartóztatják, akkor visszavonul a menedékükbe. Laor már tudhatja, hová ez a nagy sietség.*
- Várjál, várjál, én is megyek! - *Csipogja Kilencedik, merthogy ő is végzett az evéssel és nincs kifogása ellene, hogy most, teli gyomorral rápihenjen a sok izgalomra.
A lány visszafordul, vállára engedi, majd most már tényleg megy, ha nincs más.
Odabent leoldja a csomagjáról a takaróját és leteríti a földre. Magára pedig egy ezüstköpenyt varázsol, ha minden jól megy, azzal védekezik az éjszaka hidegétől. Afölé ölti fel saját köpenyét, hogy a derengést elfedje.*
- Gyere... - *Inti maga mellé a manót, a köpeny szárnyát megemelve, hogy be tudja takarni vele.
Kilencedik mintha nem rajongana az összebújás ötletéért, de végül is elég kényelmesnek tűnik a lány mellé befészkelni magát, úgyhogy nem tiltakozik.*
- Aztán nehogy horkolni kezdj! - *Motyogja máris álmoskásan.*
- Ezt nem tudom megígérni. - *Feleli a lány szokott tárgyilagosságával, mivel ilyesmit tényleg nem tud előre befolyásolni.*
- Nem baj, akkor majd a füledbe dugom az ujjamat. - *Jön az újabb motyogás.*
- Úgy érted, a sajátodba... - *Javítja ki Krestvir, mert csak így talál értelmet a válaszban. Azonban erre már nem kap feleletet. Csönd. Kilencedik már el is aludt...
Irigykedve néz a gyér fényben a manóra. Bárcsak ő is ilyen könnyen elaludna! Pedig jobb lesz követnie a példáját, mielőtt teljesen rájuk sötétedne. Lehunyja a szemét és igyekszik meditatív állapotba süllyedni, hogy aztán onnan csússzon át az álmodásba.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 23:18:55
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-03 22:09:34
Üzenet elküldve: 2019-11-03 22:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
* Amikor már sül az étel és mindenki odatelepszik a tűzhöz Riri is csatlakozik, nyugodt szívvel, mert az összes állatnak megadta a kellő végtisztességet. Csendesen ücsörgött aztán a melegnél, lábait felhúzva, de az ételből nem vesz ki még egy kevéskét sem. Bár meglepi, hogy Krestvir odafordulva hozzá mással kínálja. Az elsőre elkerekedett, döbbent szemecskék aztán felcsillannak és hálásan pillantanak a varázslónőre, az ujjacskák pedig az ételért nyúlnak. *
- Köszönöm - * súgja s végigsimít a körte enyhén barázdás bőrén. Olyan rég volt ebből a gyümölcsből a kezében, hogy most ha bolondul is néz ki, de muszáj orrához emelnie és megszaglásznia, mielőtt egy isteneset beleharap. *
- Nem tudom én e téren mennyire lennék hasznos, azonban ha plussz szempárra volna szükség őrséghez én is jelentkezem az éjszaka folyamán valamikor. - * jelenti ki, kezét szája elé téve, hogy ne lássák a többiek a fogai közötti megcsócsált körtét, mert azért az még se lenne esztétikus. Azonban ettől függetlenül az ajánlata komoly. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
* Amikor már sül az étel és mindenki odatelepszik a tűzhöz Riri is csatlakozik, nyugodt szívvel, mert az összes állatnak megadta a kellő végtisztességet. Csendesen ücsörgött aztán a melegnél, lábait felhúzva, de az ételből nem vesz ki még egy kevéskét sem. Bár meglepi, hogy Krestvir odafordulva hozzá mással kínálja. Az elsőre elkerekedett, döbbent szemecskék aztán felcsillannak és hálásan pillantanak a varázslónőre, az ujjacskák pedig az ételért nyúlnak. *
- Köszönöm - * súgja s végigsimít a körte enyhén barázdás bőrén. Olyan rég volt ebből a gyümölcsből a kezében, hogy most ha bolondul is néz ki, de muszáj orrához emelnie és megszaglásznia, mielőtt egy isteneset beleharap. *
- Nem tudom én e téren mennyire lennék hasznos, azonban ha plussz szempárra volna szükség őrséghez én is jelentkezem az éjszaka folyamán valamikor. - * jelenti ki, kezét szája elé téve, hogy ne lássák a többiek a fogai közötti megcsócsált körtét, mert azért az még se lenne esztétikus. Azonban ettől függetlenül az ajánlata komoly. *
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-03 10:50:02
Üzenet elküldve: 2019-11-03 10:50:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*A magiszter nem tudott neki segíteni. Tényleg rég volt már az, hogy azzal a lánnyal találkozott. Bizony sok idő eltelt. Csak remélni meri, hogy semmi baja nincs. Kedves volt hozzá és ez ritka.*
-Semmi baj. Azért köszönöm.
*Érkezik az udvarias formula amit ilyenkor illik mondani. Ezek után mindenki megy a dolgára. Quantall fát gyűjteni Naty-val amiből inkább vallomások és ölelések lesznek. A fiú nem szokott megnyílni és a lány az egyetlen élő ember akinek megtette. Bár talán volt még egy, de az más volt. Inkább lázadás, de Naty... Ahogy megsimogatja az arcát Quantall kék szemei elvesznek a lány zöldjeiben. Így még sohasem érzett nő iránt. Ilyen tisztelettel és vággyal. A puszi hatására tényleg elpirul, de nem süti le a szemét csak néz a lányra. Többre vágyik. Szíve szerint megcsókolná azokat a gyönyörű ajkakat, de a karavánpihenő hőse és a templom megmentője ilyen helyzetekben csak egy gyáva kisfiú.*
-Köszönöm. Én...köszönöm.
*Nem tud mást mondani pedig szívesen megtenné. Az a szó viszont nehéz. Naty-ból még így sárosan és megtépázottan is árad valami...valami gyönyörűség. Persze lehet, hogy csak a mélységi látja, de hogy is mondhatna önző szavakat neki. Ő mégiscsak egy kormos. Aztán visszatérnek a táborba. A lány bocsánatot kérni, a fiú kezet mosni és megkérdezni segíthet-e. Szinte emberi reakciót kap ami meglepi. Bólint és leül a tűz mellé. Vándorolt már eleget, hogy tudja mit kell nézni. Mikor Naty leül mellé egy ideig szótlan marad majd rákérdez.*
-Éhes vagy?
*Egyszerű kérdés. Aztán mintha csak úgy hirtelen jutott volna valami az eszébe újra megszólal.*
-Tudod régen az istenek megjelenése előtt. Mikor még nem változott meg a mágia képes voltam ételt teremteni. Csak ehető gombákat növesztettem a földből, de hasznos volt.
*Nem érti miért akar fecsegni. Nem szokott. Vagy, de csak még nem vette észre?*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*A magiszter nem tudott neki segíteni. Tényleg rég volt már az, hogy azzal a lánnyal találkozott. Bizony sok idő eltelt. Csak remélni meri, hogy semmi baja nincs. Kedves volt hozzá és ez ritka.*
-Semmi baj. Azért köszönöm.
*Érkezik az udvarias formula amit ilyenkor illik mondani. Ezek után mindenki megy a dolgára. Quantall fát gyűjteni Naty-val amiből inkább vallomások és ölelések lesznek. A fiú nem szokott megnyílni és a lány az egyetlen élő ember akinek megtette. Bár talán volt még egy, de az más volt. Inkább lázadás, de Naty... Ahogy megsimogatja az arcát Quantall kék szemei elvesznek a lány zöldjeiben. Így még sohasem érzett nő iránt. Ilyen tisztelettel és vággyal. A puszi hatására tényleg elpirul, de nem süti le a szemét csak néz a lányra. Többre vágyik. Szíve szerint megcsókolná azokat a gyönyörű ajkakat, de a karavánpihenő hőse és a templom megmentője ilyen helyzetekben csak egy gyáva kisfiú.*
-Köszönöm. Én...köszönöm.
*Nem tud mást mondani pedig szívesen megtenné. Az a szó viszont nehéz. Naty-ból még így sárosan és megtépázottan is árad valami...valami gyönyörűség. Persze lehet, hogy csak a mélységi látja, de hogy is mondhatna önző szavakat neki. Ő mégiscsak egy kormos. Aztán visszatérnek a táborba. A lány bocsánatot kérni, a fiú kezet mosni és megkérdezni segíthet-e. Szinte emberi reakciót kap ami meglepi. Bólint és leül a tűz mellé. Vándorolt már eleget, hogy tudja mit kell nézni. Mikor Naty leül mellé egy ideig szótlan marad majd rákérdez.*
-Éhes vagy?
*Egyszerű kérdés. Aztán mintha csak úgy hirtelen jutott volna valami az eszébe újra megszólal.*
-Tudod régen az istenek megjelenése előtt. Mikor még nem változott meg a mágia képes voltam ételt teremteni. Csak ehető gombákat növesztettem a földből, de hasznos volt.
*Nem érti miért akar fecsegni. Nem szokott. Vagy, de csak még nem vette észre?*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-03 08:26:52
Üzenet elküldve: 2019-11-03 08:26:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Jót tesz neki a Quantallal töltött néhány perc. Nem hitte volna, hogy Quantall különlegesnek tartja. Nem engedi olyan könnyen az ölelést, a vallomás után pedig tenyerével a mélységi arcára simít. Pipiskedve nyújtózik, hogy bal tenyerét hátrébb csúsztatva helyet adjon ajkainak, s arcára csókot hintsen. Elnézi még egy pillanatig, ha zavarba jön Quantall akkor is, az egyetlent, aki mindig mellette volt, mióta belépett a városba. Mindezt feltétel nélkül tette.*
- Mondanám, hogy ne menj velük. De nélküled mind meghalnak *kezd bele.* Csak azt remélem, te is visszatérsz Quantall *Visszaereszkedik talpaira, kezeit i visszahúzza.* Tudom, hogy elszánt vagy, és nem tartanálak vissza a küldetésedben. Csak szerettem volna, ha tudod.
*Sokkal jobban érzi magát, hogy mindezt elmondta a mélységi ifjúnak. Sokkal kiegyensúlyozottabban tér vissza a táborhoz.
Bátorság, és gerinc kell ahhoz, hogy odaálljon Frandr elé bocsánatot kérni, ám láthatóan a férfi továbbra sem tud elvonatkoztatni.*
- Nem azt mondtam. Hanem hogy csókold meg *vonja össze szemöldökét, s már kicsit bánja, hogy de abból amit elmond a harcos, kezdi érteni, hogy kimondottan az öreg mágusra dühös, és nem rá. Annak ellenére, hogy ő a rossz hír hozója, és így szívén viseli a dolgot.
Végül Frandr otthagyja, így aztán visszatér Quantall közelébe a tűzhöz. Minden mozzanat megerősíti abban, hogy neki nincs itt helye, és úgy van jól, ha másnap elindul.
Letelepszik, s haloványan mosolyogva szemléli a kis tündér és a magiszter közti rövid beszélgetést, melyben inkább a gesztus dominál. Szép, hogy ad neki enni, mert meg tudja érteni, hogy a tündér nem szeretne. Ebben a kemény harcosoknak álló világban jóleső látvány Natalayda szemének a gondoskodás. Fél füllel hallja, hogy az őrségről beszélgetnek, s ő sem szeretné kihúzni magát a kötelesség alól.*
- Szívesen vállalok őrséget, ha kell *szólal meg csak úgy ültéből. Ahogy látja, most egyelőre vannak soron, de később még sor kerülhet rá.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Jót tesz neki a Quantallal töltött néhány perc. Nem hitte volna, hogy Quantall különlegesnek tartja. Nem engedi olyan könnyen az ölelést, a vallomás után pedig tenyerével a mélységi arcára simít. Pipiskedve nyújtózik, hogy bal tenyerét hátrébb csúsztatva helyet adjon ajkainak, s arcára csókot hintsen. Elnézi még egy pillanatig, ha zavarba jön Quantall akkor is, az egyetlent, aki mindig mellette volt, mióta belépett a városba. Mindezt feltétel nélkül tette.*
- Mondanám, hogy ne menj velük. De nélküled mind meghalnak *kezd bele.* Csak azt remélem, te is visszatérsz Quantall *Visszaereszkedik talpaira, kezeit i visszahúzza.* Tudom, hogy elszánt vagy, és nem tartanálak vissza a küldetésedben. Csak szerettem volna, ha tudod.
*Sokkal jobban érzi magát, hogy mindezt elmondta a mélységi ifjúnak. Sokkal kiegyensúlyozottabban tér vissza a táborhoz.
Bátorság, és gerinc kell ahhoz, hogy odaálljon Frandr elé bocsánatot kérni, ám láthatóan a férfi továbbra sem tud elvonatkoztatni.*
- Nem azt mondtam. Hanem hogy csókold meg *vonja össze szemöldökét, s már kicsit bánja, hogy de abból amit elmond a harcos, kezdi érteni, hogy kimondottan az öreg mágusra dühös, és nem rá. Annak ellenére, hogy ő a rossz hír hozója, és így szívén viseli a dolgot.
Végül Frandr otthagyja, így aztán visszatér Quantall közelébe a tűzhöz. Minden mozzanat megerősíti abban, hogy neki nincs itt helye, és úgy van jól, ha másnap elindul.
Letelepszik, s haloványan mosolyogva szemléli a kis tündér és a magiszter közti rövid beszélgetést, melyben inkább a gesztus dominál. Szép, hogy ad neki enni, mert meg tudja érteni, hogy a tündér nem szeretne. Ebben a kemény harcosoknak álló világban jóleső látvány Natalayda szemének a gondoskodás. Fél füllel hallja, hogy az őrségről beszélgetnek, s ő sem szeretné kihúzni magát a kötelesség alól.*
- Szívesen vállalok őrséget, ha kell *szólal meg csak úgy ültéből. Ahogy látja, most egyelőre vannak soron, de később még sor kerülhet rá.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-31 08:41:24
Üzenet elküldve: 2019-10-31 08:41:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványhoz érve, egészen a puszta irányába indul, bár az is igaz, hogy az út nemcsak, hogy kacifántos és nehéz megtenni, hanem pár szakaszon még a feneketlen lápba is merül. Vysernát nem zavarja a mocsári bűz és a kosz, hiszen nem fél ő bepiszkítani magát, viszont a felszálló gőzök miatt hevesen felmelegített levegő, melegség érzetre és heveny izzadásra készteti a sorstépte női testet. Ám őt ez sem tartja vissza, szilajan küzdi át magát az akadályon. Nem hagyja, hogy a természet az útjába álljon: derékul, bár lassacskán ér el a fűtengerbe.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-24 22:31:47
Üzenet elküldve: 2019-10-24 22:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Egy kicsit aggódva figyeli, hogyan bontakozik ki a beszélgetés a harcos és Natalayda között. Bár nem csak kedves szavakat használnak, úgy véli, éppen békülés zajlik közöttük. Reméli, hogy most már rendben lesznek... Így is ideges amiatt, hogy mi vár rájuk az éjszaka, vagy éppen holnap. Ha még a társaságban is feszültség uralkodna, azt nagyon nehezen viselné.
Közben Alyo is lemászik közéjük, úgyhogy végül mégsem visz neki ételt. Vesz helyette magának és a manónak.*
- Köszönöm! - *Mondja halkan. Meghallja és magára veszi, aki akarja, de ő az étel elkészítőinek mond köszönetet. Ám ennél alighanem többet ér, hogy kicsit élvezhetőbbé teszi a társaság számára a húst, mert egy kis batyuban sót vesz elő. Nem mindig tartja magánál, de most a zsákjában maradt. Lehet a kisfazekat is hozhatta volna, a szokásos tábori felszerelésével és több étellel, de könnyű csomaggal akart utazni...
Felkínálja a fűszert annak, aki kér, majd elteszi.
Közben oda-odanéz a tündérre, ha ő is közéjük ült a tűzhöz. S ha azt látja, hogy ő nem eszik, akkor megszólítja.*
- Ha nem eszel a húsból... - *Kezdi, de ahelyett, hogy befejezné, egy szelet kenyeret és körtét nyújt oda neki.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Egy kicsit aggódva figyeli, hogyan bontakozik ki a beszélgetés a harcos és Natalayda között. Bár nem csak kedves szavakat használnak, úgy véli, éppen békülés zajlik közöttük. Reméli, hogy most már rendben lesznek... Így is ideges amiatt, hogy mi vár rájuk az éjszaka, vagy éppen holnap. Ha még a társaságban is feszültség uralkodna, azt nagyon nehezen viselné.
Közben Alyo is lemászik közéjük, úgyhogy végül mégsem visz neki ételt. Vesz helyette magának és a manónak.*
- Köszönöm! - *Mondja halkan. Meghallja és magára veszi, aki akarja, de ő az étel elkészítőinek mond köszönetet. Ám ennél alighanem többet ér, hogy kicsit élvezhetőbbé teszi a társaság számára a húst, mert egy kis batyuban sót vesz elő. Nem mindig tartja magánál, de most a zsákjában maradt. Lehet a kisfazekat is hozhatta volna, a szokásos tábori felszerelésével és több étellel, de könnyű csomaggal akart utazni...
Felkínálja a fűszert annak, aki kér, majd elteszi.
Közben oda-odanéz a tündérre, ha ő is közéjük ült a tűzhöz. S ha azt látja, hogy ő nem eszik, akkor megszólítja.*
- Ha nem eszel a húsból... - *Kezdi, de ahelyett, hogy befejezné, egy szelet kenyeret és körtét nyújt oda neki.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-24 08:39:45
Üzenet elküldve: 2019-10-24 08:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, este//
*Ahogy hullákat pakol, látja, hogy Quantall Natyt vigasztalja. Nem érzi úgy, hogy az ő dolga lenne, így nem nagyon érdekli a dolog. Laor válaszára bólint.*
-Az kéne. Egy békés, nyugodt hely. Vagy a legközelebbi ahhoz, amit a hozzánk hasonlóak még meg tudnak védeni.
*Mikor aztán a másik a borzalmakról beszél, Frandrnek eszébe jut, hogy ez mennyire is nem így ment Keleten. Ott mindenkinek jutott elég borzalom, hogy naivitásnak lássák az ártatlanságot. A naivitást pedig nem védték meg.
Viszont ahogy Riri odalép Laorhoz, pár másodperc alatt ismét bebizonyítja, hogy az ártatlanságot van értelme védeni. Elmosolyodik, haja is egy picivel világosab árnyalatú lesz, majd folytatja a hullák cipelését.
Ahogy végre sikerül meggyújtania a máglyát, egy torokköszörülést hall. Megfordulva picit meglepődik, mikor Natyt látja.
Mikor hallja, hogy a másik miért kér bocsánatot, jóízűen felnevet.*
-Ne hidd, hogy én egy "Nyald ki a seggem" miatt megsértődök. Főleg nem úgy, hogy épp démonokat készülünk ölni.
*Majd picit megkomolyodik.*
-Csak gyűlölöm, mikor valaki a semmiért kockáztatja mások életét, csak mert lusta lejönni egy lépcsőn.
*Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és visszaindul a barlang felé. A barlang szájához érve látja, hogy Alyo épp lemászik onnan. Nem nagyon törődik Laor csipkelődésével most, válaszol az íjász kérdésére.*
-Majd őrködöm.
*Ahogy Laor elmegy lepucolni a kezét, megszólítja.*
-Majd éjfél körül felkeltelek, addig aludhatsz nyugodtan. Ja, és van víz is.
*Mutat a Krestvir által varázsolt csermelyre, mikor látja, hogy Laor pár fűcsomóval akar kezet mosni.
Mikor a hús átsült, ő is vesz magának egy szeletet, majd ha elfogyasztotta, felmászik a barlang tetejére leváltani Alyot.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, este//
*Ahogy hullákat pakol, látja, hogy Quantall Natyt vigasztalja. Nem érzi úgy, hogy az ő dolga lenne, így nem nagyon érdekli a dolog. Laor válaszára bólint.*
-Az kéne. Egy békés, nyugodt hely. Vagy a legközelebbi ahhoz, amit a hozzánk hasonlóak még meg tudnak védeni.
*Mikor aztán a másik a borzalmakról beszél, Frandrnek eszébe jut, hogy ez mennyire is nem így ment Keleten. Ott mindenkinek jutott elég borzalom, hogy naivitásnak lássák az ártatlanságot. A naivitást pedig nem védték meg.
Viszont ahogy Riri odalép Laorhoz, pár másodperc alatt ismét bebizonyítja, hogy az ártatlanságot van értelme védeni. Elmosolyodik, haja is egy picivel világosab árnyalatú lesz, majd folytatja a hullák cipelését.
Ahogy végre sikerül meggyújtania a máglyát, egy torokköszörülést hall. Megfordulva picit meglepődik, mikor Natyt látja.
Mikor hallja, hogy a másik miért kér bocsánatot, jóízűen felnevet.*
-Ne hidd, hogy én egy "Nyald ki a seggem" miatt megsértődök. Főleg nem úgy, hogy épp démonokat készülünk ölni.
*Majd picit megkomolyodik.*
-Csak gyűlölöm, mikor valaki a semmiért kockáztatja mások életét, csak mert lusta lejönni egy lépcsőn.
*Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és visszaindul a barlang felé. A barlang szájához érve látja, hogy Alyo épp lemászik onnan. Nem nagyon törődik Laor csipkelődésével most, válaszol az íjász kérdésére.*
-Majd őrködöm.
*Ahogy Laor elmegy lepucolni a kezét, megszólítja.*
-Majd éjfél körül felkeltelek, addig aludhatsz nyugodtan. Ja, és van víz is.
*Mutat a Krestvir által varázsolt csermelyre, mikor látja, hogy Laor pár fűcsomóval akar kezet mosni.
Mikor a hús átsült, ő is vesz magának egy szeletet, majd ha elfogyasztotta, felmászik a barlang tetejére leváltani Alyot.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:29:55
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:29:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
- Öhm... *bólint egyet Frandr megjegyzésére míg a vacsorával foglalatoskodik, de aztán csak felpillant a tündér felé. Különösebben nincs meleg, de alkarjával végigtöröl a homlokán.*
- Azt hiszem, hogy nem való a tündéreknek ez a világ. Nekik... nem is tudom... valami elszigetelt, nyugodt, békés helyen kéne élniük ahová nem szűrődik be a világ zaja, ahová senki sem teszi be a lábát rajtuk kívül. Biztosan boldogabbak lennének. Bár lehet, hogy nélkülük már kiveszett volna minden jó érzés ebből a világból.
*Ez már-már filozófiai magasság, az meg nem Laor asztala és ezt pontosan tudja. Megvonja a vállát.*
- Egyelőre annyit tehetünk, hogy vigyázunk. Arra is, hogy ne érje baj és arra is, hogy minél kevesebb borzalmat kelljen látnia.
*Furcsa grimasz terül el az arcán, ahogy a tharg harcosra néz. Leginkább keserű mosolynak lehetne nevezni.*
- Ez utóbbi az igazi feladat, nem igaz?
*Közben Riri is visszatér hozzájuk és amikor Laor látja, hogy a tündér mire készül, szinte kétségbeesetten próbálja elhúzni a kezeit.*
- Ugyan, hagyd! A kezem könnyebb megtisztítani, mint a ruhád.
*A tündér előtt nem akarná hozni a kemény harcos figuráját és el is mosolyodik, amikor Riri köszönetet mond.*
- Nincs mit köszönnöd. Inkább én köszönöm, hogy itt vagy.
*Laor pontosan tudja, hogy a mágia hasznos segítség lehet, bár erősen idegenkedik tőle. Az alkimisták főzetei viszont az ő szemében aranyat érnek.*
- Hiszen nem biztos, hogy el tudom képzelni, mennyire nehezen elviselhető lehet neked ez... *körülnéz a kietlen, lassan sötétbe boruló tájon és int is egyet* az egész.
*Míg Riri az elhullott állatokat búcsúztatja, a hús is sülni kezd és lassacskán, mikorra a többiek köréjük gyűlnek, már az illatok is kellemesek. Orra alatt somolyog, ahogy fél füllel mintha olyasmit hallana, hogy a mágusmestertől rossz híreket hozó lány elnézést kér Frandrtől.
~Jól van, eggyel kevesebb probléma.~
A sötételfre, aki arról érdeklődik, hogy segíthet-e, ezúttal egész barátságosan néz fel.*
- Ügyelj a húsra! *áll fel guggolásból és a kezében tartott hosszabb botot, melynek előzőleg hegyesre faragta a végét és amivel eddig a szeleteket forgatta a forró kövön, Quantallnak nyújtja* Én addig lepucolom a kezem.
*Kicsit távolabb szakít két jókora fűcsomót és ahogy kezeit dörzsöli velük, majdnem hangosan felnevet. A synmirai mágus csuklyájából kikukucskáló manó látványát mulatságosnak találja. Éppen ezért vigyorogva néz a barlang tetejéről alászálló Alyora, ami az odavetett kérdés élét is elveheti.*
- Mondtam, hogy gyere le?
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
- Öhm... *bólint egyet Frandr megjegyzésére míg a vacsorával foglalatoskodik, de aztán csak felpillant a tündér felé. Különösebben nincs meleg, de alkarjával végigtöröl a homlokán.*
- Azt hiszem, hogy nem való a tündéreknek ez a világ. Nekik... nem is tudom... valami elszigetelt, nyugodt, békés helyen kéne élniük ahová nem szűrődik be a világ zaja, ahová senki sem teszi be a lábát rajtuk kívül. Biztosan boldogabbak lennének. Bár lehet, hogy nélkülük már kiveszett volna minden jó érzés ebből a világból.
*Ez már-már filozófiai magasság, az meg nem Laor asztala és ezt pontosan tudja. Megvonja a vállát.*
- Egyelőre annyit tehetünk, hogy vigyázunk. Arra is, hogy ne érje baj és arra is, hogy minél kevesebb borzalmat kelljen látnia.
*Furcsa grimasz terül el az arcán, ahogy a tharg harcosra néz. Leginkább keserű mosolynak lehetne nevezni.*
- Ez utóbbi az igazi feladat, nem igaz?
*Közben Riri is visszatér hozzájuk és amikor Laor látja, hogy a tündér mire készül, szinte kétségbeesetten próbálja elhúzni a kezeit.*
- Ugyan, hagyd! A kezem könnyebb megtisztítani, mint a ruhád.
*A tündér előtt nem akarná hozni a kemény harcos figuráját és el is mosolyodik, amikor Riri köszönetet mond.*
- Nincs mit köszönnöd. Inkább én köszönöm, hogy itt vagy.
*Laor pontosan tudja, hogy a mágia hasznos segítség lehet, bár erősen idegenkedik tőle. Az alkimisták főzetei viszont az ő szemében aranyat érnek.*
- Hiszen nem biztos, hogy el tudom képzelni, mennyire nehezen elviselhető lehet neked ez... *körülnéz a kietlen, lassan sötétbe boruló tájon és int is egyet* az egész.
*Míg Riri az elhullott állatokat búcsúztatja, a hús is sülni kezd és lassacskán, mikorra a többiek köréjük gyűlnek, már az illatok is kellemesek. Orra alatt somolyog, ahogy fél füllel mintha olyasmit hallana, hogy a mágusmestertől rossz híreket hozó lány elnézést kér Frandrtől.
~Jól van, eggyel kevesebb probléma.~
A sötételfre, aki arról érdeklődik, hogy segíthet-e, ezúttal egész barátságosan néz fel.*
- Ügyelj a húsra! *áll fel guggolásból és a kezében tartott hosszabb botot, melynek előzőleg hegyesre faragta a végét és amivel eddig a szeleteket forgatta a forró kövön, Quantallnak nyújtja* Én addig lepucolom a kezem.
*Kicsit távolabb szakít két jókora fűcsomót és ahogy kezeit dörzsöli velük, majdnem hangosan felnevet. A synmirai mágus csuklyájából kikukucskáló manó látványát mulatságosnak találja. Éppen ezért vigyorogva néz a barlang tetejéről alászálló Alyora, ami az odavetett kérdés élét is elveheti.*
- Mondtam, hogy gyere le?
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-22 10:21:14
Üzenet elküldve: 2019-10-22 10:21:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Hogy a barlang előtt, vagy a barlang előtt mi zajlik, az őt nem különösebben érdekli. Vigyázó szeme a tájat kémleli, de egyelőre semmi gyanúsat nem lát. Nemhogy gyanúsat nem lát, de mozgást sem igen.
Az ő szavát nem hallani odafentről, de még lépteit sem igen. Mégis szorult bele valami elfvér, hogy nem csap zajt maga körül. Zajjal vannak a többiek.
Marad odafent, míg Laor száját el nem hagyja az a szó, hogy "vacsora". Ekkor lemászik, fürgén, ruganyosan. A fakasztott csermelyből kicsit megmosakszik, iszik, ha lehetősége van, akkor a kulacsát is újratölti.*
- Ki kezdi az őrséget?
*Kérdezi még azelőtt, hogy ételhez nyúlna, mert elgondolása szerint az őrség fontosabb, mint az evés. Majd ha választ kap erre a fontos kérdésre, akkor szerez magának ételt, amivel együtt valószínűleg vissza is mászik fentre. Nem mintha nem tudna hosszasan pihenni, de hát most harci üzemmódban van, akkor kevesebb étellel, itallal és pihenéssel is beéri. Ébernek kell maradni a saját és a közösség érdekében. Amúgy meg evés közben azon mereng, hogy milyen másféle undorító lények lehetnek még a környéken, amiken át kell verekedniük magukat.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Hogy a barlang előtt, vagy a barlang előtt mi zajlik, az őt nem különösebben érdekli. Vigyázó szeme a tájat kémleli, de egyelőre semmi gyanúsat nem lát. Nemhogy gyanúsat nem lát, de mozgást sem igen.
Az ő szavát nem hallani odafentről, de még lépteit sem igen. Mégis szorult bele valami elfvér, hogy nem csap zajt maga körül. Zajjal vannak a többiek.
Marad odafent, míg Laor száját el nem hagyja az a szó, hogy "vacsora". Ekkor lemászik, fürgén, ruganyosan. A fakasztott csermelyből kicsit megmosakszik, iszik, ha lehetősége van, akkor a kulacsát is újratölti.*
- Ki kezdi az őrséget?
*Kérdezi még azelőtt, hogy ételhez nyúlna, mert elgondolása szerint az őrség fontosabb, mint az evés. Majd ha választ kap erre a fontos kérdésre, akkor szerez magának ételt, amivel együtt valószínűleg vissza is mászik fentre. Nem mintha nem tudna hosszasan pihenni, de hát most harci üzemmódban van, akkor kevesebb étellel, itallal és pihenéssel is beéri. Ébernek kell maradni a saját és a közösség érdekében. Amúgy meg evés közben azon mereng, hogy milyen másféle undorító lények lehetnek még a környéken, amiken át kell verekedniük magukat.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-21 13:55:06
Üzenet elküldve: 2019-10-21 13:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
- Sajnálom, így sem jut eszembe senki, akire illik a leírás. Talán azelőtt távozott, hogy én csatlakoztam; ami a kikötő ostroma után volt. - *S ha jól tudja, az pedig a karavánpihenő ostroma után, vagyis hosszabb idő is eltelhetett aközött, hogy a férfi azzal a mágussal találkozott, s hogy ő Synmirára érkezett. Valószínűleg elkerülték egymást, persze az sem kizárható, hogy egyszerűen nem emlékszik az illetőre.
Meghajol Quantall felé és sajnálja, hogy nem tudott segíteni.
Később aztán ő is látja, hogy a férfi ügyesen kezeli Natalayda szomorúságát vagy haragját - számára nem egyértelmű, hogy melyikről van szó, csak azt ismeri fel, hogy nem örömöt látott az arcán -, illetve a többiek is mind mennek a dolgukra, úgyhogy valamelyest megnyugszik, hogy nem lesznek itt nagy veszekedések.
Csendben gyűjtöget és segít, ahol kell, közben pedig rendezi gondolatait.
Abogr üzenete még mindig a fejében van, s úgy dönt, hasznosabb számukra, ha azt feltételezi, hogy az öreg mester nem csak könnyelműen mondott valamit, hogy elhajtsa Natalaydát, hanem tényleges, hasznos tanácsot adott. Ugyanis, ha azt gondolja, hogy üres szavakat kaptak, közben pedig nem erről volt szó, akkor elpazarolja a lehetőségüket. Míg ha értelmetlenül bízik, az igazából semmin sem változtat, csak előnyükre válhat. Úgyhogy ő meggyőzi magát, hogy a hasznosabb opciót válassza, és bízik Abogr szavaiban. Ezzel együtt pedig igyekszik saját magában és ebben a csapatban is hinni, hogy sikerre vihetik ezt az önként vállalt küldetést... Istenekre ő nem hagyatkozik, ők még csak csalódást és szomorúságot okoztak neki.
Elpillant a halomba hordott hullák felé, ahogy a tündér ott áll előttük. Sajnálja őt, mert úgy tűnik, saját veszteségeként éli meg azoknak az állatoknak a halálát, a gyász pedig egy rossz érzés. Nem megy azonban oda hozzá, hogy támogassa őt, mert tart tőle, hogy nem tudná hogyan vigasztalni. S mivel a máglya meggyújtását is megoldják, ezért inkább pihen, s nem segít rá mágiával.
Kilencedik ott hortyog a csuklyájában, mint valami függőágyban, ám amint elhangzik a vacsora szó, hirtelen felül.*
- Valaki vacsorát mondott? - *Csipogja.
Krestvir biccent.*
- Igen. Mindjárt ehetünk. - *Azzal közelebb sétál ő is, magával cipelve a csomagját.
Fültanúja a Natalayda és Frandr között lezajló beszélgetésnek, ami még inkább megnyugtatja afelől, hogy az előbbi hangulat meg fog szűnni.
Szétnéz a csapaton, legutóbb Alyora téved tekintete, aki, ha minden igaz, még mindig a barlang tetején van, őrszemként. Elhatározza, hogy amint átsült a hús, visz neki belőle, vagy pedig fölajánlja, hogy leváltja.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
- Sajnálom, így sem jut eszembe senki, akire illik a leírás. Talán azelőtt távozott, hogy én csatlakoztam; ami a kikötő ostroma után volt. - *S ha jól tudja, az pedig a karavánpihenő ostroma után, vagyis hosszabb idő is eltelhetett aközött, hogy a férfi azzal a mágussal találkozott, s hogy ő Synmirára érkezett. Valószínűleg elkerülték egymást, persze az sem kizárható, hogy egyszerűen nem emlékszik az illetőre.
Meghajol Quantall felé és sajnálja, hogy nem tudott segíteni.
Később aztán ő is látja, hogy a férfi ügyesen kezeli Natalayda szomorúságát vagy haragját - számára nem egyértelmű, hogy melyikről van szó, csak azt ismeri fel, hogy nem örömöt látott az arcán -, illetve a többiek is mind mennek a dolgukra, úgyhogy valamelyest megnyugszik, hogy nem lesznek itt nagy veszekedések.
Csendben gyűjtöget és segít, ahol kell, közben pedig rendezi gondolatait.
Abogr üzenete még mindig a fejében van, s úgy dönt, hasznosabb számukra, ha azt feltételezi, hogy az öreg mester nem csak könnyelműen mondott valamit, hogy elhajtsa Natalaydát, hanem tényleges, hasznos tanácsot adott. Ugyanis, ha azt gondolja, hogy üres szavakat kaptak, közben pedig nem erről volt szó, akkor elpazarolja a lehetőségüket. Míg ha értelmetlenül bízik, az igazából semmin sem változtat, csak előnyükre válhat. Úgyhogy ő meggyőzi magát, hogy a hasznosabb opciót válassza, és bízik Abogr szavaiban. Ezzel együtt pedig igyekszik saját magában és ebben a csapatban is hinni, hogy sikerre vihetik ezt az önként vállalt küldetést... Istenekre ő nem hagyatkozik, ők még csak csalódást és szomorúságot okoztak neki.
Elpillant a halomba hordott hullák felé, ahogy a tündér ott áll előttük. Sajnálja őt, mert úgy tűnik, saját veszteségeként éli meg azoknak az állatoknak a halálát, a gyász pedig egy rossz érzés. Nem megy azonban oda hozzá, hogy támogassa őt, mert tart tőle, hogy nem tudná hogyan vigasztalni. S mivel a máglya meggyújtását is megoldják, ezért inkább pihen, s nem segít rá mágiával.
Kilencedik ott hortyog a csuklyájában, mint valami függőágyban, ám amint elhangzik a vacsora szó, hirtelen felül.*
- Valaki vacsorát mondott? - *Csipogja.
Krestvir biccent.*
- Igen. Mindjárt ehetünk. - *Azzal közelebb sétál ő is, magával cipelve a csomagját.
Fültanúja a Natalayda és Frandr között lezajló beszélgetésnek, ami még inkább megnyugtatja afelől, hogy az előbbi hangulat meg fog szűnni.
Szétnéz a csapaton, legutóbb Alyora téved tekintete, aki, ha minden igaz, még mindig a barlang tetején van, őrszemként. Elhatározza, hogy amint átsült a hús, visz neki belőle, vagy pedig fölajánlja, hogy leváltja.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-19 18:14:51
Üzenet elküldve: 2019-10-19 18:14:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*A magiszter szavaira lassan rázza a fejét és gondolkodik. Nem jut eszébe a neve. A leírás kérdésére megpróbálkozik vele.*
-Nagyjából ilyen magas. Szőke. A karavánpihenőből egy mágikusan sérült katonát és egy gyereket is kimentett. Volt valami viszálya egy jósnővel, de arról nem tudok sokat.Szép arca volt, de elfből még nem is láttam másmilyent.
*Gondolkodik. Ennél részletesebb leírást nem tud. Férfiből van. A ruháit nem nagyon jegyezte meg. Vagy mégis?*
-Azt, hiszem nem hordott páncélt.
*De ezzel tényleg kifújt. Csak beszélt volna vele. Vagy az sem. Érdeklődött volna. Kedves volt vele az a lány. Ezek után jön a vita az elvonulás és a békítő ölelés. Ha a pár évvel ezelőtti énje látná most magát, el se hinné. Egy szőke embernőt ölelget és az viszonozza. De jelen pillanatban a fiú képes elfelejteni ezt. Neki most a szőke embernő az Naty aki szomorú és ideges. Mikor a lány beszél a fiú az egyetlen dolgot teszi amit tud ha ideges nő jelenlétében kell megszólalnia.*
-Bocsánat.
*Hogy aggódnak érte az jól esik neki. És tényleg sajnálja, hogy bajt csinált a hősködésével. Ez a helyzet zavaros neki. Mikor viszont meghallja, hogy a másik nem hiszi, hogy jó volna bármiben határozottan tiltakozik.*
-Ez nem így van. Te nagyon bátor vagy. Ide is eljöttél pedig tudtad, hogy veszélyes. És ott is harcoltál. Értem.*Itt kicsit ismét eltűnik az a bátorsága és visszatér a határozatlan fiú hangja.*Engem korábban nem. Tudod én csak egy mélységi hím vagyok. Anyám is csak lehetőséget látott bennem arra, hogy jó fegyver lehessek a kezében. Minden nő szemében csak egy eszköz voltam ami ha elhasználódik ez van. És idefent is csak egy mélységi vagyok. Ez a csapat is annak tart és nem sajnálnák ha itt halnék meg. Meg tudod...én is...nem féltem eddig...Így gondolkoztam és nem féltem, hogy meghalok hisz nem számított. Tudod csak egy mélységi hím vagyok. Most viszont zavaros a fejem. Nem látom olyan tisztán a célt én sem. Mikor meghaltam...értelmetlen volt. Itt minden rossz volt. Hideg és fájt. Jó volt végre lepihenni. Nem kéne így gondoljam. Azt, hiszem ez rossz. Abogr is üzente. Jól esett a közelséged. El is felejtettem néha mindent. Köszönöm. Szerintem...különleges vagy.
*Ezek után csak hallgat és öleli a lányt. Hajlamos rá, hogy naivan megbízzon másokban és az életét kockáztassa. De így nem nyílt még meg. A mestere óta senkinek. Nem is tudja jól tette-e. Lehet nem kellett volna és csak rá is megharagszik a lány amiért ilyen sok ostobaságot összehordott miközben megvan a saját baja is. Az ölelésnek aztán vége lesz és a lány úgy dönt estére még itt marad. Ez megnyugtatja a fiút. Folytatják a fagyűjtést míg vezetőjük ismét meg nem szólal. Ő is leteszi amit gyűjtött beleértve a nyulat és amíg a lány máshova megy ő is megkeresi, azt a kis vizet amit a magiszter teremtett. Még mindig folyik. Hihetetlen. Feltölti kulacsát és iszik. Ezek után megpróbálkozik egy varázslattal és végigsimít a ruháján. Akár sikerül akár nem visszatér a többiekhez.*
-Segítsek valamiben?
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*A magiszter szavaira lassan rázza a fejét és gondolkodik. Nem jut eszébe a neve. A leírás kérdésére megpróbálkozik vele.*
-Nagyjából ilyen magas. Szőke. A karavánpihenőből egy mágikusan sérült katonát és egy gyereket is kimentett. Volt valami viszálya egy jósnővel, de arról nem tudok sokat.Szép arca volt, de elfből még nem is láttam másmilyent.
*Gondolkodik. Ennél részletesebb leírást nem tud. Férfiből van. A ruháit nem nagyon jegyezte meg. Vagy mégis?*
-Azt, hiszem nem hordott páncélt.
*De ezzel tényleg kifújt. Csak beszélt volna vele. Vagy az sem. Érdeklődött volna. Kedves volt vele az a lány. Ezek után jön a vita az elvonulás és a békítő ölelés. Ha a pár évvel ezelőtti énje látná most magát, el se hinné. Egy szőke embernőt ölelget és az viszonozza. De jelen pillanatban a fiú képes elfelejteni ezt. Neki most a szőke embernő az Naty aki szomorú és ideges. Mikor a lány beszél a fiú az egyetlen dolgot teszi amit tud ha ideges nő jelenlétében kell megszólalnia.*
-Bocsánat.
*Hogy aggódnak érte az jól esik neki. És tényleg sajnálja, hogy bajt csinált a hősködésével. Ez a helyzet zavaros neki. Mikor viszont meghallja, hogy a másik nem hiszi, hogy jó volna bármiben határozottan tiltakozik.*
-Ez nem így van. Te nagyon bátor vagy. Ide is eljöttél pedig tudtad, hogy veszélyes. És ott is harcoltál. Értem.*Itt kicsit ismét eltűnik az a bátorsága és visszatér a határozatlan fiú hangja.*Engem korábban nem. Tudod én csak egy mélységi hím vagyok. Anyám is csak lehetőséget látott bennem arra, hogy jó fegyver lehessek a kezében. Minden nő szemében csak egy eszköz voltam ami ha elhasználódik ez van. És idefent is csak egy mélységi vagyok. Ez a csapat is annak tart és nem sajnálnák ha itt halnék meg. Meg tudod...én is...nem féltem eddig...Így gondolkoztam és nem féltem, hogy meghalok hisz nem számított. Tudod csak egy mélységi hím vagyok. Most viszont zavaros a fejem. Nem látom olyan tisztán a célt én sem. Mikor meghaltam...értelmetlen volt. Itt minden rossz volt. Hideg és fájt. Jó volt végre lepihenni. Nem kéne így gondoljam. Azt, hiszem ez rossz. Abogr is üzente. Jól esett a közelséged. El is felejtettem néha mindent. Köszönöm. Szerintem...különleges vagy.
*Ezek után csak hallgat és öleli a lányt. Hajlamos rá, hogy naivan megbízzon másokban és az életét kockáztassa. De így nem nyílt még meg. A mestere óta senkinek. Nem is tudja jól tette-e. Lehet nem kellett volna és csak rá is megharagszik a lány amiért ilyen sok ostobaságot összehordott miközben megvan a saját baja is. Az ölelésnek aztán vége lesz és a lány úgy dönt estére még itt marad. Ez megnyugtatja a fiút. Folytatják a fagyűjtést míg vezetőjük ismét meg nem szólal. Ő is leteszi amit gyűjtött beleértve a nyulat és amíg a lány máshova megy ő is megkeresi, azt a kis vizet amit a magiszter teremtett. Még mindig folyik. Hihetetlen. Feltölti kulacsát és iszik. Ezek után megpróbálkozik egy varázslattal és végigsimít a ruháján. Akár sikerül akár nem visszatér a többiekhez.*
-Segítsek valamiben?
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-10-19 12:47:15
Üzenet elküldve: 2019-10-19 12:47:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Minden megjegyzés egy-egy arculütésként éri, így a szőkeség kellően felpaprikázva hagyja ott a csapatot. Az sem érdekli, hogy Frandr még szól hozzá, pedig van igazsága.
Addig rendben ki is adja mord hangulatát, míg motyogva szedi a fát, de amikor megcsúszik, tartása is megrogyik. Be kell látnia, ezek a kalandok, mikre titkon vágyott, mégsem neki valók.
Engedi, hogy Quantall felsegítse, s nem lép el, amikor ölelésébe vonja. Natalayda reszketegen sóhajt, vékony kezeivel ő maga is megöleli Quantallt, fejét pedig mellkasába fúrja.*
- Csak nem szeretném ha bajod esne. Mentem a menettel, mert vitt magával, nem is gondolkodtam. Harcoltam, de ezek az állatok nem olyanok. A várost kiismerem, de itt... *dünnyögi még a mágus mellkasába*
- Nem érzem, hogy jó volnék bármiben is Quantall. *Továbbra is mellkasához bújva ingatja meg fejét, de nagyon hálás, hogy tartja benne a lelket. Lassacskán megnyugszik, így kissé kibontakozik az ölelésből, egy fél lépést hátrál.*
- Igazad van. Ma már nem megyek sehova *pedig most bárhol máshol szívesebben lenne mint az ingovány pukkadozó bűzében. És mégis, nincs más akihez inkább kötődne, mint a mélységi ifjúhoz.
Visszapillant a csoport többi tagja felé, immár kicsit túlzásnak érzi a kirohanást, de ezen már nincs mit szépíteni. Legfeljebb egy keserű pirula, amit éppen megtehet. Emiatt elhúzza az ölelkezést és az azt követő fagyűjtést is.*
- Vissza mehetünk *dünnyögi, mikor elhangzik Laor kiáltása. Immár karjaiba gyűjtött tüzelővel fordul a tábor felé.
Ott lepakolja a tűztől nem messze amit gyűjtött, és bár kelletlenül, de Frandr felé indul. Megáll a másik előtt, kezeit megtörli ruhájában, majd megköszörüli torkát, mintha mondani szeretne valamit.*
- Köhm. Bocsánatot szeretnék kérni. Nem úgy gondoltam, hogy csókold meg a... *azért nem fejezné be, ha nem muszáj, anélkül is tudja, hogy mire gondol.* szóval nem úgy akartam, csak... *hebeg, mert nem akart feszültséget szítani. Távol álljon tőle az ilyesmi.*
- Csak ennyit akartam *pislog szürkészöld szemeivel a mogorvának tűnő kardforgatóra.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, estefelé//
*Minden megjegyzés egy-egy arculütésként éri, így a szőkeség kellően felpaprikázva hagyja ott a csapatot. Az sem érdekli, hogy Frandr még szól hozzá, pedig van igazsága.
Addig rendben ki is adja mord hangulatát, míg motyogva szedi a fát, de amikor megcsúszik, tartása is megrogyik. Be kell látnia, ezek a kalandok, mikre titkon vágyott, mégsem neki valók.
Engedi, hogy Quantall felsegítse, s nem lép el, amikor ölelésébe vonja. Natalayda reszketegen sóhajt, vékony kezeivel ő maga is megöleli Quantallt, fejét pedig mellkasába fúrja.*
- Csak nem szeretném ha bajod esne. Mentem a menettel, mert vitt magával, nem is gondolkodtam. Harcoltam, de ezek az állatok nem olyanok. A várost kiismerem, de itt... *dünnyögi még a mágus mellkasába*
- Nem érzem, hogy jó volnék bármiben is Quantall. *Továbbra is mellkasához bújva ingatja meg fejét, de nagyon hálás, hogy tartja benne a lelket. Lassacskán megnyugszik, így kissé kibontakozik az ölelésből, egy fél lépést hátrál.*
- Igazad van. Ma már nem megyek sehova *pedig most bárhol máshol szívesebben lenne mint az ingovány pukkadozó bűzében. És mégis, nincs más akihez inkább kötődne, mint a mélységi ifjúhoz.
Visszapillant a csoport többi tagja felé, immár kicsit túlzásnak érzi a kirohanást, de ezen már nincs mit szépíteni. Legfeljebb egy keserű pirula, amit éppen megtehet. Emiatt elhúzza az ölelkezést és az azt követő fagyűjtést is.*
- Vissza mehetünk *dünnyögi, mikor elhangzik Laor kiáltása. Immár karjaiba gyűjtött tüzelővel fordul a tábor felé.
Ott lepakolja a tűztől nem messze amit gyűjtött, és bár kelletlenül, de Frandr felé indul. Megáll a másik előtt, kezeit megtörli ruhájában, majd megköszörüli torkát, mintha mondani szeretne valamit.*
- Köhm. Bocsánatot szeretnék kérni. Nem úgy gondoltam, hogy csókold meg a... *azért nem fejezné be, ha nem muszáj, anélkül is tudja, hogy mire gondol.* szóval nem úgy akartam, csak... *hebeg, mert nem akart feszültséget szítani. Távol álljon tőle az ilyesmi.*
- Csak ennyit akartam *pislog szürkészöld szemeivel a mogorvának tűnő kardforgatóra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896