Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 12:48:06
Üzenet elküldve: 2020-10-27 12:48:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//Alyo és Quantall//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo szalad és ha kell, akkor rángatja magával a kormost. Abban csak reménykedik, hogy jól választottak. A körülményekhez képest fürgén szalad, egyik kezében az íj, a másikban egy nyílvessző, a nyílvesszős kezével cibálta különben Quantallt. Ha úgy látja, hogy a kormos pofájú nem tudja tartani a tempóját, akkor újra és újra lelassít és cibálással próbálja gyorsabb haladásra ösztönözni. Ha amaz tartja a lépést, akkor nyilván nem szán időt arra, hogy ösztökélje.
Nem áll senki közéjük és a torony közé, ezért elérik azt. Alyo azonban megtorpan a gyerek látványától.*
- Felmentek? Miapicsa?!
*Szíve a torkában dobog a futás miatt, de meghökkenti a gyerekek ittlétének ténye és az általuk kimondott szavak is. Döbbenetesen világos tekintete Quantallra villan és a vészjósló hanggal mit sem törődve megpróbál behatolni a toronyba és elindulni felfelé a csigalépcsőn.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//Alyo és Quantall//
//14//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo szalad és ha kell, akkor rángatja magával a kormost. Abban csak reménykedik, hogy jól választottak. A körülményekhez képest fürgén szalad, egyik kezében az íj, a másikban egy nyílvessző, a nyílvesszős kezével cibálta különben Quantallt. Ha úgy látja, hogy a kormos pofájú nem tudja tartani a tempóját, akkor újra és újra lelassít és cibálással próbálja gyorsabb haladásra ösztönözni. Ha amaz tartja a lépést, akkor nyilván nem szán időt arra, hogy ösztökélje.
Nem áll senki közéjük és a torony közé, ezért elérik azt. Alyo azonban megtorpan a gyerek látványától.*
- Felmentek? Miapicsa?!
*Szíve a torkában dobog a futás miatt, de meghökkenti a gyerekek ittlétének ténye és az általuk kimondott szavak is. Döbbenetesen világos tekintete Quantallra villan és a vészjósló hanggal mit sem törődve megpróbál behatolni a toronyba és elindulni felfelé a csigalépcsőn.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:14:47
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:14:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Egészen lenyűgöző látvány bontakozik ki előttük, amire Krestvir alighanem örökké emlékezni fog. A tornyok förtelmesek, de van bennük valami megkapóan, torzan gyönyörű is, hogy szinte már sajnálhatnák elpusztítani őket...
A benyomás leszűrésén túl azonban nincs idő a bámészkodásra. Krestvir hallja és érzi maga mögött a veszélyt, így minden erejét beleadva rohan. A toronyból kicsapódó magmáról már csaknem riadalom nélkül vesz tudomást, mert nem igazán van már hova fokozni a feszültségét és a készenlétét.
Nem biztos benne, hogy el tudja érni a harcost és a bejáratot, így már azon töri a fejét, mitévő legyen, ha a sarkába érnek... De ez végül nem történik meg.
Ahogy Frandr mellé csapódik lépte, a harcos rögtön ellentmondást nem tűrő hadarással fogadja, arra utasítva őt, hogy hagyja őt hátra és menjen tovább.
Krestvir most először pillant hátra a válla fölött a lényekre, majd néz előre arra, ami odabent vár rájuk... Nem katona, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjen a parancsnak, de szerencsére elég gyorsan mérlegel.
Már ide érződik a hő, amit a torony áraszt magából és azok a lépcsők... Nem biztos benne, hogy Frandr tényleg képes lesz utána jönni, anélkül, hogy a forróság megölné. És még ha bevárná is... akkor sem biztos, hogy tudja őt támogatni, mert mászniuk kell, úgy pedig nehéz érintkezésben maradniuk, mert szükségük lesz a kezükre...
Igen, a legjobb döntés, ha előre megy és ellenőrzi a terepet.*
- Ha nem hívlak, ne gyere! - *Kiált ennyit, miközben tovább rohan, kellemetlen érzéssel a gyomrában. Talán maradhatna segíteni, de tart tőle, hogy csak még többen fognak jönni és túl sok időt veszítenek, míg a torony elpusztítása lehet, hogy megoldja ezt a gondot. De csak lehet... Ez a bizonytalanság pedig kínzó, mert lehet, hogy ok nélkül hagyja hátra a harcost és neki kell elszámolnia az életével.
Ám a döntés már megszületett.
Csak egyetlen előrebukás erejéig áll meg, egy maréknyi sarat szedve markába a csizmája talpa alól, miközben röpke varázsigét mormol, s másik kezével a rongyot igazítja vissza rendesen az arca elé, az odabent várható füsttől védekezve. A hőtől és elégéstől meg remélhetőleg a varázslat védi majd meg őt és a manót. Ha nem sikerül elsőre, úgy újból fog próbálkozni, s csak a sikeres varázslat után halad tovább rohanva.
Amennyiben a lépcsőt gond nélkül eléri, első dolga, hogy a markában lévő sarat a lépcsőre kenje, s megfigyelje, mennyire lehet az forró, varázslat nélkül vajon el lehet-e viselni.
Ha úgy találja, igen, úgy Frandr után fog kiáltani. Ha nem, akkor alighanem kénytelen lesz maga belefogni a mászásba. Igyekszik fölnézni és látni, hogy merre, mihez vezet ez a lépcső. Vajon tényleg csak egy kristályt kell elpusztítania odafönt?*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 11:17:43
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Egészen lenyűgöző látvány bontakozik ki előttük, amire Krestvir alighanem örökké emlékezni fog. A tornyok förtelmesek, de van bennük valami megkapóan, torzan gyönyörű is, hogy szinte már sajnálhatnák elpusztítani őket...
A benyomás leszűrésén túl azonban nincs idő a bámészkodásra. Krestvir hallja és érzi maga mögött a veszélyt, így minden erejét beleadva rohan. A toronyból kicsapódó magmáról már csaknem riadalom nélkül vesz tudomást, mert nem igazán van már hova fokozni a feszültségét és a készenlétét.
Nem biztos benne, hogy el tudja érni a harcost és a bejáratot, így már azon töri a fejét, mitévő legyen, ha a sarkába érnek... De ez végül nem történik meg.
Ahogy Frandr mellé csapódik lépte, a harcos rögtön ellentmondást nem tűrő hadarással fogadja, arra utasítva őt, hogy hagyja őt hátra és menjen tovább.
Krestvir most először pillant hátra a válla fölött a lényekre, majd néz előre arra, ami odabent vár rájuk... Nem katona, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjen a parancsnak, de szerencsére elég gyorsan mérlegel.
Már ide érződik a hő, amit a torony áraszt magából és azok a lépcsők... Nem biztos benne, hogy Frandr tényleg képes lesz utána jönni, anélkül, hogy a forróság megölné. És még ha bevárná is... akkor sem biztos, hogy tudja őt támogatni, mert mászniuk kell, úgy pedig nehéz érintkezésben maradniuk, mert szükségük lesz a kezükre...
Igen, a legjobb döntés, ha előre megy és ellenőrzi a terepet.*
- Ha nem hívlak, ne gyere! - *Kiált ennyit, miközben tovább rohan, kellemetlen érzéssel a gyomrában. Talán maradhatna segíteni, de tart tőle, hogy csak még többen fognak jönni és túl sok időt veszítenek, míg a torony elpusztítása lehet, hogy megoldja ezt a gondot. De csak lehet... Ez a bizonytalanság pedig kínzó, mert lehet, hogy ok nélkül hagyja hátra a harcost és neki kell elszámolnia az életével.
Ám a döntés már megszületett.
Csak egyetlen előrebukás erejéig áll meg, egy maréknyi sarat szedve markába a csizmája talpa alól, miközben röpke varázsigét mormol, s másik kezével a rongyot igazítja vissza rendesen az arca elé, az odabent várható füsttől védekezve. A hőtől és elégéstől meg remélhetőleg a varázslat védi majd meg őt és a manót. Ha nem sikerül elsőre, úgy újból fog próbálkozni, s csak a sikeres varázslat után halad tovább rohanva.
Amennyiben a lépcsőt gond nélkül eléri, első dolga, hogy a markában lévő sarat a lépcsőre kenje, s megfigyelje, mennyire lehet az forró, varázslat nélkül vajon el lehet-e viselni.
Ha úgy találja, igen, úgy Frandr után fog kiáltani. Ha nem, akkor alighanem kénytelen lesz maga belefogni a mászásba. Igyekszik fölnézni és látni, hogy merre, mihez vezet ez a lépcső. Vajon tényleg csak egy kristályt kell elpusztítania odafönt?*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 11:17:43
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 10:04:28
Üzenet elküldve: 2020-10-27 10:04:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*A Tűz Tornya felé rohanva Frandr nem hagyja le Krestvirt, és időnként hátranéz, próbálja megítélni, mennyi idejük van, mielőtt eléri őket a két dög, aki a mögöttük lohol. Közben görcsösen markolja jobbjával fokosát, figyelnie kell, hogy a fájdalom miatt ne engedje el ösztönösen a fanyelet.
Futás közben körbetekint, szemével a többi csapatot keresve. Látja, ahogy két másik toronyhoz épp most ér oda egy-egy pár. Először jobbra néz, és a lukacsos épületen átsüvítő szelet mintha innen is hallani vélné.
Ezután fordítja a fejét balra, és a helyzettől függetlenül elámul, alig bírja elszakítani tekintetét a látványtól. Pusztán nőtt fel, így a hatalmas, alárobajló vízesés, amit ősi sziklák törnek meg, egyenértékű számára Abogr lebegő tornyával. Egy ilyen szörnyű helyen sokkoló ez a nyers gyönyör.
Igézettségéből az ijesztően közeli hisszenés rázza fel, mely a keze hólyagjait adó démont idézi. Odakapja a fejét még időben, hogy lássa, hogy keményedik meg a vízbe hulló magma. Így végül kénytelen megszemlélni a harmadik tornyot, amit ők közelítenek meg.*
-Azt a rohadt...
*Már innen érzi a hőt, és, bár ez kívülről nem látszik, a mellkasában égő, eddig őt viszonylag melegen tartó fény kihuny.*
~Markolj a parázsba, és fényével mutasd az utat~
*Jut eszébe népének egy mondása.*
-Indulj! Mikor beérsz, hívj magad után, rövidesen követlek, csak megölöm ezeket a szarokat. És találj ki valamit Szorth ellen.
*Hadarja kemény, ellentmondást nem tűrő hangon Krestvirnek, mikor már majdnem odaértek, és Frandr szinte már érzi az érkező dögök bűzét. Pár lépéssel a kapu előtt megpördül, megveti a lábát, és lendületből megindítja fokosa baltavégét az egyik farkas feje felé. Ha talál, kirántja a fegyverét a dögből, és a másik felé fordul, felkészülve arra, hogy hasonló módon vegye kezelésbe azt is.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir és Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*A Tűz Tornya felé rohanva Frandr nem hagyja le Krestvirt, és időnként hátranéz, próbálja megítélni, mennyi idejük van, mielőtt eléri őket a két dög, aki a mögöttük lohol. Közben görcsösen markolja jobbjával fokosát, figyelnie kell, hogy a fájdalom miatt ne engedje el ösztönösen a fanyelet.
Futás közben körbetekint, szemével a többi csapatot keresve. Látja, ahogy két másik toronyhoz épp most ér oda egy-egy pár. Először jobbra néz, és a lukacsos épületen átsüvítő szelet mintha innen is hallani vélné.
Ezután fordítja a fejét balra, és a helyzettől függetlenül elámul, alig bírja elszakítani tekintetét a látványtól. Pusztán nőtt fel, így a hatalmas, alárobajló vízesés, amit ősi sziklák törnek meg, egyenértékű számára Abogr lebegő tornyával. Egy ilyen szörnyű helyen sokkoló ez a nyers gyönyör.
Igézettségéből az ijesztően közeli hisszenés rázza fel, mely a keze hólyagjait adó démont idézi. Odakapja a fejét még időben, hogy lássa, hogy keményedik meg a vízbe hulló magma. Így végül kénytelen megszemlélni a harmadik tornyot, amit ők közelítenek meg.*
-Azt a rohadt...
*Már innen érzi a hőt, és, bár ez kívülről nem látszik, a mellkasában égő, eddig őt viszonylag melegen tartó fény kihuny.*
~Markolj a parázsba, és fényével mutasd az utat~
*Jut eszébe népének egy mondása.*
-Indulj! Mikor beérsz, hívj magad után, rövidesen követlek, csak megölöm ezeket a szarokat. És találj ki valamit Szorth ellen.
*Hadarja kemény, ellentmondást nem tűrő hangon Krestvirnek, mikor már majdnem odaértek, és Frandr szinte már érzi az érkező dögök bűzét. Pár lépéssel a kapu előtt megpördül, megveti a lábát, és lendületből megindítja fokosa baltavégét az egyik farkas feje felé. Ha talál, kirántja a fegyverét a dögből, és a másik felé fordul, felkészülve arra, hogy hasonló módon vegye kezelésbe azt is.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-27 08:41:56
Üzenet elküldve: 2020-10-27 08:41:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Mindenki elindul, s mindenki társat választ magának. Egyelőre akad némi idő a terep felmérésére, s a hirtelen tüdejükből felszökő levegő kifújására. Bár távolinak tűnnek, a tornyok mégis már most láttatják magukat olyan szögből, mely ez idáig a párás és ködös időjárás miatt láthatatlan maradt. Segít, ha megfigyelik magukat a tornyokat. A legkeletibb, már innen látszik, hogy ablaktalan, lyukacsos, keresztül-kasul járja át a szél, magassága égbe törő, s a fellegeket fúrja át.
Távolból hallik hang felőle, a szél fütyül, ahogyan a sajt szerűen lyukas tornyot, folyamatosan átjárja.
A második torony tetejéről hatalmas vízesés tör alá a mélybe, egyenesen a hátsó részén meghúzódó óriási szakadékba, a robaj óriási, mert az aláhulló víztömeg, ódon és régi sziklákon tör meg. Az egész építmény ősi, mintha ezer és ezer éven át koptatta volna a fentről alátörő zuhatag, mohos és csúszós, sem ember, sem állat nem vetheti meg magát rajta, vélhetően a felfelé vezető lépcsők is hasonló tulajdonságokkal bírnak.
A harmadik torony izzik, akár a visszamaradt parázs, a tűz erei járják át, olykor-olykor lángot lövell, s vörös fénybe borítja a tájat.
A negyedik, egyben nyugati, fekete, ingatagnak tűnő mocskos és mocsaras képződmény, akár gyermekek tó melletti iszapvára lehetne, ha nem árasztana már közelről bűzös, rothadó hínár és nádszagot. Ingatagnak tűnik, fenséget nem, csupán romlottságot sugall, szinte átokkal sújtja az égboltot, miként hozzáér.*
//Frandr, Krestvir//
//2//
*A férfi az égés pillanatában átütő fájdalmat érez, hangja keresztülsüvít a mocsár éteri levegőjén, de fegyverét nem engedi, ragaszkodik hozzá, s ez az erő később tán meghálálja magát. Nagy a bizonytalanság. A Krestvirnek szánt szavai iránymutatásnak szolgálhatnak, melyet a lány látszólag meg is fogad, bár tény, hogy nehézkesen megy neki, hisz nem pont harcra képezték. A döntés ennek megfelelő... Frandr és Krestvir a harmadik felé haladna. A pillanatnyi, lihegve előadott disputa, máris érezteti hatását, az üvöltések sokkal közelebbről hangoznak fel. Frandr, harcos létére eddig is segítette hasznos meglátásaival a csapatot, Krestvir, Kilencediktől jelenleg hiába vár iránymutatást. Bár érződik, hogy a manó jelen van, megbúvik a kapucni rejtekén, csak utasításra ugrik elő, ha szükséges, önállóan nem óhajt cselekedni.
A bizonytalanság árat követel, s máris csaholó rémek szegődnek nyomukba, így a tornyok közelednek ugyan, de nem juthatnak fel harc nélkül... legalábbis az egyikük nem.
Hangos robajjal magma hullik alá, nem messze tőlük, az egyik pocsolyásabb részbe csapódva, hangosan felsszisszenve... sssszzzoooorthhhhh...
A tornyon kapu nincs. Aláérve mindenhol szikrák, mindenhol parázs, s megannyi hő, mely szinte fojtogatóan forró. Torkot égető füst és anyag, mi eltelíti a tüdőt, csípi a szemet, folyamatos hanghatás, s az előttük ásító járat, meleg levegőt lehel. Egyszerű csigalépcső vezet felfelé, melynek eleje, már a bejárat előtt látható. Frandr ér oda először, s ha megfordul, a mögötte érkező Krestvir után két lényt láthat, kik megveszekedett erővel vágtáznak hörögve. A lépcső beérhetik őket, nem tudnak olyan gyorsan haladni, főleg, hogy a lépcsőt nem embereknek tervezték. Egy-egy foka monumentális, szinte mellkasuk fölé ér, mászni kell, mászni és mászni. Mire Krestvir elér Frnadr mellé a két farkaslény is ott van már csattogó fogakkal és vizenyős tekintettel.*
//Laor, Carsaadi//
*A tündér kétségbeesetten kapaszkodik saját látomásaiba, s emellett Laor vállába. Szinte fizikai szenvedést okoz neki látni, ahogyan Laor lépései egyre nehezednek, jóllehet ennek nem csak Carsaadi az oka. Frandr és Krestvir bizonytalanságát egy darabig figyelemmel kísérhetik, Laor, akár még utasítást is oszthat, mert az utolsó út csak a végén ágazik el négy felé. Laor a keleti torony melletti második torony felé veszi az irányt, s közben a tájat is alaposan megfigyelheti, egyelőre nem zavarják meg szörnyek. Lábnyomokat keres... de azt nem talál, a mocsár felfalja az utolsó élet nyomait is, legyen az a múlté, a jelené, vagy a jövőé akár. Útjukba nem szegődik semmi, a többi lény valami más útvonalat választhatott, mert bár nehézkesen és egyre süppedőseben, de elérnek céljukig. Egykoron a torony talán gyönyörű volt, talán indák és virágfűzérek lóghattak rajta, elfeledett királyságnak, romlott emlékének tűnhet, talán valaha elfek lakhatták, ha egyáltalán létezett valamikor.
Lábnyomok a vizes talajon nem látszanak, amit látnak csupán éhes falka őrült, beteg rohanásának nyomai. De nincs szükség lábnyomokra, hiszen az út végén, Frandr és Krestvirhez hasonlóan láthatják, kapu nincs, csupán nedves és barlangszerű bejárat, mely mögött felfelé ívelő csigalépcső. Van különbség azonban... egy kis tündérleány ül, egyik szárnya hiányzik, s elázott, akárha viharból érkezett volna.*
- Nézd... *mutat fel kezében egy régi-régi vedret, melynek deszkái korhadtak, s az őket körül ölelő vaspánt meglehetősen rozsdállik már.* beleesett. *Szája lebiggyed, szemei sírásra fordulnak, s bennük könnyek csillognak. Carsaadira néz, s a lány felismerheti, legalábbis elképzelése lehet róla kit lát. A látvány lehengerlő, s megakasztó, igaz, Laorra talán nincs hatással, de hozzá más érkezik. Gurgulázó és éteri hang képében, mintha víz alól szólnának.*
- Ooooormiiiik... *csobbanás, rekedtség* a víz... a múlt, a jelen, s a jövőőőőő... állandóóó... megtörhetetlen... *Kiegyenesedik, a férfitól úgy három méterre, amorf és folyékony alakban, Laor fölé magasodik, majd megindítja oldalirányú, első csapását, hullám képében.*
- Carsaadi... mennünk kell! *Szól a kisleány. Itt is döntés szükségeltetik, mert a tornyok lépcsői csúszósak és veszélyesek, a haladás lassú.*
//Alyo és Quantall//
*Mily játékos a véletlen, s mily váratlan az élet. Egy mélységi, s egy félelf, kinek élete a másik faj gyűlölete körül forgott, kinek útmutatásul, csak a sötétek ölése szolgált, s a másik, kinek mindezt tűrni kellene, miközben az élet része kívánt lenni, s feledett múltját maga mögött hagyni. Párban indulnak el, szinte kéz a kézben, s nincs idő, hogy a torzsalkodás folytatódjon, egymásra utalva és bátran, csak előre... csak előre! Lábuk alatt freccsen a sár, igaz, nem könnyű a haladás, mégis megbirkózhatnak vele. A negyedik torony maga a posvány, s közelebbről szemügyre véve sem változik ez a nézet. Kapuja nincs, csupán egy tátongó üresség, mely mögött csigalépcső húzódik felfelé. Akár egy hatalmas szita, várszerű, de mintha csupán hiányosan hordták volna össze két nap alatt, vagy legalábbis utána számos lyukat ejtettek rajta. A bejárat egy gyermek játszik, a másik éppen befelé halad, hogy meginduljon felfelé:*
- Gyere már, Ahroius! *Hallik tompán a kiáltás, melyet elnyom a szél hirtelen támadt fütyülő hangja.* Alyoék már felmentek! *Majd eltűnik, s a másik, sietve indul utána. Alyoék ekkor érnek oda, még láthatják a közjátékot, de közbeavatkozni nem tudnak, a torony felettük magasodik, s csupán egy hangot hallanak.*
- A kis mágusotok fala... nem bírta sokáig... *hirtelen forgószél támad, belekapva mindkettejük hajába, oly erős, hogy szinte rá lehet támaszkodni, azonban hamar alábbhagy, azonban látni nem látják Gormogont.* Üdvözöllek benneteket... birodalmamban... *A lény nem tűnik fel, a csigalépcső ott van felfelé, az út adott, már csak dönteni kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 09:28:29
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: Utolsó kör//
//14//
*Mindenki elindul, s mindenki társat választ magának. Egyelőre akad némi idő a terep felmérésére, s a hirtelen tüdejükből felszökő levegő kifújására. Bár távolinak tűnnek, a tornyok mégis már most láttatják magukat olyan szögből, mely ez idáig a párás és ködös időjárás miatt láthatatlan maradt. Segít, ha megfigyelik magukat a tornyokat. A legkeletibb, már innen látszik, hogy ablaktalan, lyukacsos, keresztül-kasul járja át a szél, magassága égbe törő, s a fellegeket fúrja át.
Távolból hallik hang felőle, a szél fütyül, ahogyan a sajt szerűen lyukas tornyot, folyamatosan átjárja.
A második torony tetejéről hatalmas vízesés tör alá a mélybe, egyenesen a hátsó részén meghúzódó óriási szakadékba, a robaj óriási, mert az aláhulló víztömeg, ódon és régi sziklákon tör meg. Az egész építmény ősi, mintha ezer és ezer éven át koptatta volna a fentről alátörő zuhatag, mohos és csúszós, sem ember, sem állat nem vetheti meg magát rajta, vélhetően a felfelé vezető lépcsők is hasonló tulajdonságokkal bírnak.
A harmadik torony izzik, akár a visszamaradt parázs, a tűz erei járják át, olykor-olykor lángot lövell, s vörös fénybe borítja a tájat.
A negyedik, egyben nyugati, fekete, ingatagnak tűnő mocskos és mocsaras képződmény, akár gyermekek tó melletti iszapvára lehetne, ha nem árasztana már közelről bűzös, rothadó hínár és nádszagot. Ingatagnak tűnik, fenséget nem, csupán romlottságot sugall, szinte átokkal sújtja az égboltot, miként hozzáér.*
//Frandr, Krestvir//
//2//
*A férfi az égés pillanatában átütő fájdalmat érez, hangja keresztülsüvít a mocsár éteri levegőjén, de fegyverét nem engedi, ragaszkodik hozzá, s ez az erő később tán meghálálja magát. Nagy a bizonytalanság. A Krestvirnek szánt szavai iránymutatásnak szolgálhatnak, melyet a lány látszólag meg is fogad, bár tény, hogy nehézkesen megy neki, hisz nem pont harcra képezték. A döntés ennek megfelelő... Frandr és Krestvir a harmadik felé haladna. A pillanatnyi, lihegve előadott disputa, máris érezteti hatását, az üvöltések sokkal közelebbről hangoznak fel. Frandr, harcos létére eddig is segítette hasznos meglátásaival a csapatot, Krestvir, Kilencediktől jelenleg hiába vár iránymutatást. Bár érződik, hogy a manó jelen van, megbúvik a kapucni rejtekén, csak utasításra ugrik elő, ha szükséges, önállóan nem óhajt cselekedni.
A bizonytalanság árat követel, s máris csaholó rémek szegődnek nyomukba, így a tornyok közelednek ugyan, de nem juthatnak fel harc nélkül... legalábbis az egyikük nem.
Hangos robajjal magma hullik alá, nem messze tőlük, az egyik pocsolyásabb részbe csapódva, hangosan felsszisszenve... sssszzzoooorthhhhh...
A tornyon kapu nincs. Aláérve mindenhol szikrák, mindenhol parázs, s megannyi hő, mely szinte fojtogatóan forró. Torkot égető füst és anyag, mi eltelíti a tüdőt, csípi a szemet, folyamatos hanghatás, s az előttük ásító járat, meleg levegőt lehel. Egyszerű csigalépcső vezet felfelé, melynek eleje, már a bejárat előtt látható. Frandr ér oda először, s ha megfordul, a mögötte érkező Krestvir után két lényt láthat, kik megveszekedett erővel vágtáznak hörögve. A lépcső beérhetik őket, nem tudnak olyan gyorsan haladni, főleg, hogy a lépcsőt nem embereknek tervezték. Egy-egy foka monumentális, szinte mellkasuk fölé ér, mászni kell, mászni és mászni. Mire Krestvir elér Frnadr mellé a két farkaslény is ott van már csattogó fogakkal és vizenyős tekintettel.*
//Laor, Carsaadi//
*A tündér kétségbeesetten kapaszkodik saját látomásaiba, s emellett Laor vállába. Szinte fizikai szenvedést okoz neki látni, ahogyan Laor lépései egyre nehezednek, jóllehet ennek nem csak Carsaadi az oka. Frandr és Krestvir bizonytalanságát egy darabig figyelemmel kísérhetik, Laor, akár még utasítást is oszthat, mert az utolsó út csak a végén ágazik el négy felé. Laor a keleti torony melletti második torony felé veszi az irányt, s közben a tájat is alaposan megfigyelheti, egyelőre nem zavarják meg szörnyek. Lábnyomokat keres... de azt nem talál, a mocsár felfalja az utolsó élet nyomait is, legyen az a múlté, a jelené, vagy a jövőé akár. Útjukba nem szegődik semmi, a többi lény valami más útvonalat választhatott, mert bár nehézkesen és egyre süppedőseben, de elérnek céljukig. Egykoron a torony talán gyönyörű volt, talán indák és virágfűzérek lóghattak rajta, elfeledett királyságnak, romlott emlékének tűnhet, talán valaha elfek lakhatták, ha egyáltalán létezett valamikor.
Lábnyomok a vizes talajon nem látszanak, amit látnak csupán éhes falka őrült, beteg rohanásának nyomai. De nincs szükség lábnyomokra, hiszen az út végén, Frandr és Krestvirhez hasonlóan láthatják, kapu nincs, csupán nedves és barlangszerű bejárat, mely mögött felfelé ívelő csigalépcső. Van különbség azonban... egy kis tündérleány ül, egyik szárnya hiányzik, s elázott, akárha viharból érkezett volna.*
- Nézd... *mutat fel kezében egy régi-régi vedret, melynek deszkái korhadtak, s az őket körül ölelő vaspánt meglehetősen rozsdállik már.* beleesett. *Szája lebiggyed, szemei sírásra fordulnak, s bennük könnyek csillognak. Carsaadira néz, s a lány felismerheti, legalábbis elképzelése lehet róla kit lát. A látvány lehengerlő, s megakasztó, igaz, Laorra talán nincs hatással, de hozzá más érkezik. Gurgulázó és éteri hang képében, mintha víz alól szólnának.*
- Ooooormiiiik... *csobbanás, rekedtség* a víz... a múlt, a jelen, s a jövőőőőő... állandóóó... megtörhetetlen... *Kiegyenesedik, a férfitól úgy három méterre, amorf és folyékony alakban, Laor fölé magasodik, majd megindítja oldalirányú, első csapását, hullám képében.*
- Carsaadi... mennünk kell! *Szól a kisleány. Itt is döntés szükségeltetik, mert a tornyok lépcsői csúszósak és veszélyesek, a haladás lassú.*
//Alyo és Quantall//
*Mily játékos a véletlen, s mily váratlan az élet. Egy mélységi, s egy félelf, kinek élete a másik faj gyűlölete körül forgott, kinek útmutatásul, csak a sötétek ölése szolgált, s a másik, kinek mindezt tűrni kellene, miközben az élet része kívánt lenni, s feledett múltját maga mögött hagyni. Párban indulnak el, szinte kéz a kézben, s nincs idő, hogy a torzsalkodás folytatódjon, egymásra utalva és bátran, csak előre... csak előre! Lábuk alatt freccsen a sár, igaz, nem könnyű a haladás, mégis megbirkózhatnak vele. A negyedik torony maga a posvány, s közelebbről szemügyre véve sem változik ez a nézet. Kapuja nincs, csupán egy tátongó üresség, mely mögött csigalépcső húzódik felfelé. Akár egy hatalmas szita, várszerű, de mintha csupán hiányosan hordták volna össze két nap alatt, vagy legalábbis utána számos lyukat ejtettek rajta. A bejárat egy gyermek játszik, a másik éppen befelé halad, hogy meginduljon felfelé:*
- Gyere már, Ahroius! *Hallik tompán a kiáltás, melyet elnyom a szél hirtelen támadt fütyülő hangja.* Alyoék már felmentek! *Majd eltűnik, s a másik, sietve indul utána. Alyoék ekkor érnek oda, még láthatják a közjátékot, de közbeavatkozni nem tudnak, a torony felettük magasodik, s csupán egy hangot hallanak.*
- A kis mágusotok fala... nem bírta sokáig... *hirtelen forgószél támad, belekapva mindkettejük hajába, oly erős, hogy szinte rá lehet támaszkodni, azonban hamar alábbhagy, azonban látni nem látják Gormogont.* Üdvözöllek benneteket... birodalmamban... *A lény nem tűnik fel, a csigalépcső ott van felfelé, az út adott, már csak dönteni kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.27 09:28:29
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:05:09
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:05:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
* Nehéz megküzdenie saját belső démonjaival, amikor látja, hogy Laor lassan halad, szenvedősen, azért, mert őt a hátán kell cipelnie. A lelkiismeretfurdalás és tehetetlenség kettős érzése mellé még betársul ráadásul, hogy nyűg is. Ajkába harap s nagy levegőt vesz.Ilyenkor tisztán kell gondolkodnia, nem zavarhatja agyát semmi sem.
Amikor megérkeznek az első, hogy leszáll. *
- Értettem - * bólint. Haját füle mögé tűri, néha igazán útban van a hosszúra nőtt tincsáradat. Ezután keresgélni kezd. Előbb a falat, hátha van valami eltérés, színváltás, netalántán egy batárnagy ajtó. Ujjai megérintik a torony falát, ha tudják. Nem csak szemmagasságban kutakodik, alaposan a felfelé is nézelődik, meg lefelé. Ha pedig nem talál semmit akkor néhány lépést hátrál, hogy a környezetet is szemügyre tudja fenni, netalántán ha lábnyomok vannak a sáros földben, meg tudja őket pillantani. *
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
* Nehéz megküzdenie saját belső démonjaival, amikor látja, hogy Laor lassan halad, szenvedősen, azért, mert őt a hátán kell cipelnie. A lelkiismeretfurdalás és tehetetlenség kettős érzése mellé még betársul ráadásul, hogy nyűg is. Ajkába harap s nagy levegőt vesz.Ilyenkor tisztán kell gondolkodnia, nem zavarhatja agyát semmi sem.
Amikor megérkeznek az első, hogy leszáll. *
- Értettem - * bólint. Haját füle mögé tűri, néha igazán útban van a hosszúra nőtt tincsáradat. Ezután keresgélni kezd. Előbb a falat, hátha van valami eltérés, színváltás, netalántán egy batárnagy ajtó. Ujjai megérintik a torony falát, ha tudják. Nem csak szemmagasságban kutakodik, alaposan a felfelé is nézelődik, meg lefelé. Ha pedig nem talál semmit akkor néhány lépést hátrál, hogy a környezetet is szemügyre tudja fenni, netalántán ha lábnyomok vannak a sáros földben, meg tudja őket pillantani. *
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:47:33
Üzenet elküldve: 2020-10-21 14:47:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Úgy néz ki ő kicsit túlgondolta a dolgokat. Vagy a gondolatai már nagyon messzire keveredtek arról a pontról ahonnan a korábbi beszélgetésük elindult. De csak összeszedi magát. Megindul a félvér íjásszal és nagyon úgy néz ki, hogy a tippje bevált amit a többiek is megerősítenek. Értetlenkedése miatt kicsit szerencsétlennek érzi magát, de nem akad fent rajta. A harcos fájdalomüvöltése és a látvány ahogy a forró vas beleégett a bőrébe egy fintort csal a mélységi mágus arcára, de elismerése érte, hogy nem ejtette el a fegyverét. Otthon volt rabszolga, aki kevesebb miatt is elájult. Mindenesetre meg lesz, hogy hova mennek és kivel. Átmeneti társa most se nyeri el a tetszését, de némán tűri mind a "kormos bogár" megnevezést, mind pedig, hogy meg lesz ragadva. Próbálja tartani az iramot és úgy, hogy figyeljen is a lába elé. Hálát ad érte, hogy annak idején a csonttemetőben rájött, hogy egy jobb lábbelire van szüksége és megvette ezt a pár csizmát.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Úgy néz ki ő kicsit túlgondolta a dolgokat. Vagy a gondolatai már nagyon messzire keveredtek arról a pontról ahonnan a korábbi beszélgetésük elindult. De csak összeszedi magát. Megindul a félvér íjásszal és nagyon úgy néz ki, hogy a tippje bevált amit a többiek is megerősítenek. Értetlenkedése miatt kicsit szerencsétlennek érzi magát, de nem akad fent rajta. A harcos fájdalomüvöltése és a látvány ahogy a forró vas beleégett a bőrébe egy fintort csal a mélységi mágus arcára, de elismerése érte, hogy nem ejtette el a fegyverét. Otthon volt rabszolga, aki kevesebb miatt is elájult. Mindenesetre meg lesz, hogy hova mennek és kivel. Átmeneti társa most se nyeri el a tetszését, de némán tűri mind a "kormos bogár" megnevezést, mind pedig, hogy meg lesz ragadva. Próbálja tartani az iramot és úgy, hogy figyeljen is a lába elé. Hálát ad érte, hogy annak idején a csonttemetőben rájött, hogy egy jobb lábbelire van szüksége és megvette ezt a pár csizmát.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-21 12:47:43
Üzenet elküldve: 2020-10-21 12:47:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Alyo titkon reméli, hogy ez csak egy rossz álom, mert az nem lehet, hogy ennyi rossz csak úgy megtörténjen és csak vele. De hol is romlottak el a dolgok tulajdonképpen? Nagyjából akkor, mikor Aoneer rajtakapta a kancellárt, aki utána leselkedett. Igen, onnantól tényleg csupa rossz dolog történt. Vagy nem, még régebben kezdődött. Akkor, mikor Laor - a rák egye ki a máját - Aoneer után küldte, hogy kicsit játszadozzon el a hepciáskodó városőrrel. Ő eljátszott vele, és milyen jó játék volt. Mennyire szerette! Már majdnem annyira, mint annak idején Waldrant. Milyen csodálatos volt, lebegés, valaki egyszer azt mondta, hogy olyan, mintha pillangók lennének a gyomrában és tényleg olyan volt. Aztán pedig az egész egy gyomrossal ért fel. Aoneer halála, vagy az torzszülött csecsemő, amit Aoneer a hasába tett, meg az a számtalan kormos nőstény, akit Syouddal elkapart. Vagy a kancellár beteges vágyai. Szeretne felébredni ebből a rémálomból, szeretne visszakerülni arra a pontra, ahol a leejtőre került: megtagadni Laor parancsát, mikor Aoneer után küldte. Pár nap Gödörben hűsölés igazán megérné, hogy kimaradjon ebből a szarságból. Vagy a másik lehetőség, hogy ha ez nem egy rémálom, hanem a kőkemény valóság, akkor úgy tenni, ahogy az öreg mondott és feláldozni magát. Csend lenne utána, nem fájna többé semmi, főleg nem az emlékek. De Laort mindenképpen visszajárna kísérteni.
Révetegen bámul a káoszra körülöttük. Döbbenetesen világos pillantása végigszalad a tornyokon, társain és a szörnyeken.*
- Futás kormos bogár, vagy itt maradsz kísértetnek.
*Bődül el végül, aztán pedig ha lehetősége van, akkor karon ragadja a hímet, hogy meglódítsa a helyesnek vélt irányba: a negyedik torony felé. Az ő taktikája az, hogy a lehető leggyorsabban odaérjenek, magyarán rohanniuk kell és csak rohanni, minden mást csak akkor, ha a rohanás nem jönne be, vagy bármi megakadályozza őket ebben.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Alyo titkon reméli, hogy ez csak egy rossz álom, mert az nem lehet, hogy ennyi rossz csak úgy megtörténjen és csak vele. De hol is romlottak el a dolgok tulajdonképpen? Nagyjából akkor, mikor Aoneer rajtakapta a kancellárt, aki utána leselkedett. Igen, onnantól tényleg csupa rossz dolog történt. Vagy nem, még régebben kezdődött. Akkor, mikor Laor - a rák egye ki a máját - Aoneer után küldte, hogy kicsit játszadozzon el a hepciáskodó városőrrel. Ő eljátszott vele, és milyen jó játék volt. Mennyire szerette! Már majdnem annyira, mint annak idején Waldrant. Milyen csodálatos volt, lebegés, valaki egyszer azt mondta, hogy olyan, mintha pillangók lennének a gyomrában és tényleg olyan volt. Aztán pedig az egész egy gyomrossal ért fel. Aoneer halála, vagy az torzszülött csecsemő, amit Aoneer a hasába tett, meg az a számtalan kormos nőstény, akit Syouddal elkapart. Vagy a kancellár beteges vágyai. Szeretne felébredni ebből a rémálomból, szeretne visszakerülni arra a pontra, ahol a leejtőre került: megtagadni Laor parancsát, mikor Aoneer után küldte. Pár nap Gödörben hűsölés igazán megérné, hogy kimaradjon ebből a szarságból. Vagy a másik lehetőség, hogy ha ez nem egy rémálom, hanem a kőkemény valóság, akkor úgy tenni, ahogy az öreg mondott és feláldozni magát. Csend lenne utána, nem fájna többé semmi, főleg nem az emlékek. De Laort mindenképpen visszajárna kísérteni.
Révetegen bámul a káoszra körülöttük. Döbbenetesen világos pillantása végigszalad a tornyokon, társain és a szörnyeken.*
- Futás kormos bogár, vagy itt maradsz kísértetnek.
*Bődül el végül, aztán pedig ha lehetősége van, akkor karon ragadja a hímet, hogy meglódítsa a helyesnek vélt irányba: a negyedik torony felé. Az ő taktikája az, hogy a lehető leggyorsabban odaérjenek, magyarán rohanniuk kell és csak rohanni, minden mást csak akkor, ha a rohanás nem jönne be, vagy bármi megakadályozza őket ebben.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-20 16:32:21
Üzenet elküldve: 2020-10-20 16:32:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Ha van egy kis szerencséjük az az, hogy a tornyok amolyan irányjelzőként is működnek. Ha logikájuk helyes, akkor mindig az fénylik fel amelyikhez tartozó teremtmény találatok kap. És itt legfeljebb sebzésről lehet beszélni, mert a jelek szerint akármit is tesznek, csak időlegesen tudják harcképtelenné tenni ellenfeleiket. Laor véleménye szerint ez így is lesz addig amíg magukat a tornyokat el nem intézik, de ezt a megállapítást csak magában teszi, bizonyára a többiek is hasonló következtetésre jutottak. Idő sem lenne hosszas eszmecserét folytatni, tekintettel a fentiekre. Leghelyesebb lenne mihamarabb elérni a tornyokig és bevégezni azt, amiért jöttek. Tehetetlen dühében csak vicsorog ahogy Frandr szinte magában tesz kárt gy olyan csapással, amivel szemben nem szabadna megállnia az ellenségnek. De azt már mindenki tudja, hogy itt semmi sem történik úgy, ahogy annak kéne. A többiek is nekiindultak, ő is igyekszik Ririvel a hátán. Akinek varázslatos főzete ebben az átkos ingoványban épp csak segít valamit. A szilárdabbnak, szárazabbnak tűnő zsombékban is bokáig süpped a csizmája, fogait összeszorítva igyekszik a lehető leggyorsabban haladni a vendégmarasztaló mocsárban. Eszébe jut, hogy kér valamit a tündértől ami az erejét növeli meg, de Riri készletei is végesek lehetnek és nem akarja már rögtön az elején felélni azt. Ki tudja mi jön még később, amikor nagyobb hasznát vehetnék. Ha sikerül elérniük a tornyukat, fújtatva áll meg egy pillanatra a tövében, felkémlelve a falon.*
- Már csak be kell jutnunk. *dörmög félig magának, félig a tündérnek, aztán hangosabban folytatja* Be kell jutnunk! Keress valamit, ami bejárat lehet. Meglepne, ha egy szép nagy kaput találnánk, a megfáradt vándort üdvözlő felirattal... figyelj bármire ami elüt a faltól. Egy kiszögellés, a kövek között szélesebb rés, esetleg...
*Lepillant a lába elé.*
- Ha találunk lábnyomokat, azok is oda kell vezessenek. Ahol azok véget érnek, még ha az a hely látszólag szilárd fal is.
*Elindul a fal mentén, maga is azt, és az előttük fekvő terepet vizslatva. Talán akkora pechük nincs, hogy az elérhető, pontosabban el nem érhető bejárat vagy tizenöt láb magasan legyen.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Ha van egy kis szerencséjük az az, hogy a tornyok amolyan irányjelzőként is működnek. Ha logikájuk helyes, akkor mindig az fénylik fel amelyikhez tartozó teremtmény találatok kap. És itt legfeljebb sebzésről lehet beszélni, mert a jelek szerint akármit is tesznek, csak időlegesen tudják harcképtelenné tenni ellenfeleiket. Laor véleménye szerint ez így is lesz addig amíg magukat a tornyokat el nem intézik, de ezt a megállapítást csak magában teszi, bizonyára a többiek is hasonló következtetésre jutottak. Idő sem lenne hosszas eszmecserét folytatni, tekintettel a fentiekre. Leghelyesebb lenne mihamarabb elérni a tornyokig és bevégezni azt, amiért jöttek. Tehetetlen dühében csak vicsorog ahogy Frandr szinte magában tesz kárt gy olyan csapással, amivel szemben nem szabadna megállnia az ellenségnek. De azt már mindenki tudja, hogy itt semmi sem történik úgy, ahogy annak kéne. A többiek is nekiindultak, ő is igyekszik Ririvel a hátán. Akinek varázslatos főzete ebben az átkos ingoványban épp csak segít valamit. A szilárdabbnak, szárazabbnak tűnő zsombékban is bokáig süpped a csizmája, fogait összeszorítva igyekszik a lehető leggyorsabban haladni a vendégmarasztaló mocsárban. Eszébe jut, hogy kér valamit a tündértől ami az erejét növeli meg, de Riri készletei is végesek lehetnek és nem akarja már rögtön az elején felélni azt. Ki tudja mi jön még később, amikor nagyobb hasznát vehetnék. Ha sikerül elérniük a tornyukat, fújtatva áll meg egy pillanatra a tövében, felkémlelve a falon.*
- Már csak be kell jutnunk. *dörmög félig magának, félig a tündérnek, aztán hangosabban folytatja* Be kell jutnunk! Keress valamit, ami bejárat lehet. Meglepne, ha egy szép nagy kaput találnánk, a megfáradt vándort üdvözlő felirattal... figyelj bármire ami elüt a faltól. Egy kiszögellés, a kövek között szélesebb rés, esetleg...
*Lepillant a lába elé.*
- Ha találunk lábnyomokat, azok is oda kell vezessenek. Ahol azok véget érnek, még ha az a hely látszólag szilárd fal is.
*Elindul a fal mentén, maga is azt, és az előttük fekvő terepet vizslatva. Talán akkora pechük nincs, hogy az elérhető, pontosabban el nem érhető bejárat vagy tizenöt láb magasan legyen.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-20 00:09:28
Üzenet elküldve: 2020-10-20 00:09:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*A kialakuló káosz egyik mozzanata a tündér, aki valamiféle látomásról számol be. Krestvir ezzel igazán nem akar foglalkozni, van így is elég bajuk, de azért odapillant Bhaar holttestére, ami éppen ekkor kezd mozgolódni...
Ám eddigre már nekik is sikerült közös megegyezésre jutva a menekülés mellett dönteniük. Nem mintha sok választásuk volna. Hátul az ő fala zárja el az útjukat, oldalirányt a süppedős mocsár, csak előre mehetnek, átrohanva a rettenetek között.
Frandr kiáltására még hátra fordul, Bhaarra nézve, s ha épp ilyesmivel foglalkozna, el kellene ismernie a harcos értelmi képességeit, mert gyanítja, hogy ő is azért említi ezt, mert ugyanarra a következtetésre jutottak.*
- A levegő a negyedik. - *Kiáltja, hogy az is hallja, aki éppen efelől érdeklődik, az elkapott szófoszlányok szerint. Alyosra... igen, ő mondta, hogy oda akar menni. Carsaadi meg a víz tornyába. Fogalma sincs, miért, és továbbra sem tartja jó ötletnek, hogy szétváljanak, de kezdi belátni, hogy nincs igazán más választásuk.
És ahogy haladnak és kialakulnak a párok, magában kezdi átértékelni a saját tervét is. Igyekezett elmaradni kissé a többiektől, fedezni a hátukat, mert amire készült, az megengedte volna ezt, most azonban Frandr üvöltésére megtorpan és visszafordul.
A megfelelő igét keresi, amivel segíthetne, de lefagy egy hosszú pillanatra. Az a lény ott még a kerubit is képes volt elűzni... az ő ereje pedig fogytán és mérlegelnie kellene, hogy mi a fontosabb.
Különös szerencse, hogy a Tűz engedi a harcost és nem fordul jobban ellene, mert akkor az ő habozása végzetes lehetne.
Ahogy Frandr fölzárkózik mellé és mindenki párosával elindul egy ösvény felé, ők néhány lépéssel lemaradva rohannak utánuk. A harcos megrovó hangját magára veszi, majd elég kétségbeesetten pillant el a föld tornyaként beazonosított első torony felé. Hogyan fognak még oda is eljutni?
De Frandrt nem hagyhatja egyedül...*
- Jó. - *Felel csak ennyit és letesz a tervéről, helyette futva közelíti meg a harmadik toronyhoz vezető ösvényt, s marad a férfival. És persze Kilencedikkel, akinek ismét túl sok lehet az izgalomból, mert hangját nem hallja, de azért igyekszik figyelni rá, hogy nehogy leessen róla.
Meg hátra is vet olykor egy-egy pillantást, de többségében inkább a lábuk elé figyel és már előre keres valami bejáratnak ígérkező foltot a tornyon, amit megcélozhatnak.*
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*A kialakuló káosz egyik mozzanata a tündér, aki valamiféle látomásról számol be. Krestvir ezzel igazán nem akar foglalkozni, van így is elég bajuk, de azért odapillant Bhaar holttestére, ami éppen ekkor kezd mozgolódni...
Ám eddigre már nekik is sikerült közös megegyezésre jutva a menekülés mellett dönteniük. Nem mintha sok választásuk volna. Hátul az ő fala zárja el az útjukat, oldalirányt a süppedős mocsár, csak előre mehetnek, átrohanva a rettenetek között.
Frandr kiáltására még hátra fordul, Bhaarra nézve, s ha épp ilyesmivel foglalkozna, el kellene ismernie a harcos értelmi képességeit, mert gyanítja, hogy ő is azért említi ezt, mert ugyanarra a következtetésre jutottak.*
- A levegő a negyedik. - *Kiáltja, hogy az is hallja, aki éppen efelől érdeklődik, az elkapott szófoszlányok szerint. Alyosra... igen, ő mondta, hogy oda akar menni. Carsaadi meg a víz tornyába. Fogalma sincs, miért, és továbbra sem tartja jó ötletnek, hogy szétváljanak, de kezdi belátni, hogy nincs igazán más választásuk.
És ahogy haladnak és kialakulnak a párok, magában kezdi átértékelni a saját tervét is. Igyekezett elmaradni kissé a többiektől, fedezni a hátukat, mert amire készült, az megengedte volna ezt, most azonban Frandr üvöltésére megtorpan és visszafordul.
A megfelelő igét keresi, amivel segíthetne, de lefagy egy hosszú pillanatra. Az a lény ott még a kerubit is képes volt elűzni... az ő ereje pedig fogytán és mérlegelnie kellene, hogy mi a fontosabb.
Különös szerencse, hogy a Tűz engedi a harcost és nem fordul jobban ellene, mert akkor az ő habozása végzetes lehetne.
Ahogy Frandr fölzárkózik mellé és mindenki párosával elindul egy ösvény felé, ők néhány lépéssel lemaradva rohannak utánuk. A harcos megrovó hangját magára veszi, majd elég kétségbeesetten pillant el a föld tornyaként beazonosított első torony felé. Hogyan fognak még oda is eljutni?
De Frandrt nem hagyhatja egyedül...*
- Jó. - *Felel csak ennyit és letesz a tervéről, helyette futva közelíti meg a harmadik toronyhoz vezető ösvényt, s marad a férfival. És persze Kilencedikkel, akinek ismét túl sok lehet az izgalomból, mert hangját nem hallja, de azért igyekszik figyelni rá, hogy nehogy leessen róla.
Meg hátra is vet olykor egy-egy pillantást, de többségében inkább a lábuk elé figyel és már előre keres valami bejáratnak ígérkező foltot a tornyon, amit megcélozhatnak.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-19 23:10:26
Üzenet elküldve: 2020-10-19 23:10:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*A csapat összetömörül, és kihasználják a pár értékes másodpercet, amit a Krestvir által idézett mágikus segítő nyer nekik. Azt senki sem vitatja, hogy haladniuk kell, ám a részletek már ködösebbek.
Frandr arckifejezése a hajával együtt elsötétül Riri kijelentésére. Nincs idejük vitatni, hogy bízhatnak-e a látomásban, ám ezúttal Frandr nem is látja okát a kételynek. Ez pedig azt jelenti, hogy hamarosan újra ostrom alá fogja venni dobhártyáját az udvariasnak épp nem mondható bemutatkozás.*
-Nincs időnk együtt menni.
*Válaszol Quantallnak. Még azt sem tudja, hogy Krestvirrel hogyan fog eljutni a Föld tornyáig, ha és amennyiben végeznek a Tűzével. Körülbelül ekkor tűnik el a kerubi, és mögé nézve a gyors fejszámolás, amit Frandr elvégez, nem teszi bizakodóvá.*
~Kettő, négy, hat... túl sok.~
*Ahogy elfordul, hogy megindulhasson, még szeme sarkából észreveszi a már ismerős jégfalat. Krestvir ismét csak tanúbizonyságot tett gyors reakcióiról.*
-Ne kezdd már megint...
~Már csak ez kellett.~
*Bhaar megerősíti Riri jóslatát, és elkezd összeállni. Ha akarná, se tudná figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, ugyanis a démonfajzat fontosnak találja ezt hallótávolságon belül mindenkivel tudatni. Visszapillant, meg akarja ítélni, hogy mennyi idejük van, amíg a hangos démon újra mögöttük fog loholni.
Már fordulna is vissza előre, mikor eljut az agyáig valami. Újra Bhaarra néz, egy jó másodperc erejéig, hogy megerősítse gyanúját.*
-Bhaar a sárból...
*Eddig jut a mondatban, mielőtt elérik Szorth-ot, aki úgy tűnik, Bhaar-hoz hasonló módon a saját azonossága köré központosuló szókinccsel rendelkezik. Lendületből igyekszik áthasítani rajta a fokost, ám ami ezután történik, az először csak egy megrökönyödött nyögést vált ki belőle, ahogy a fegyvere mintha különösen sűrű iszapba ragadt volna.*
-AAARGH!
*Üvölt fel, mikor sikeresen felfogja a fájdalmat, amit a fokost tartó keze pánikszerűen igyekszik eljuttatni az agyáig. Fejszőrzete színváltozásai lángokat idéznek, ahogy a szénfeketétől a bíbor és lángvörös több árnyalatán keresztül az izzó vas fehérjéig sorakoztat fel színeket. Egymásba olvadnak, egyik hajtincse sem marad egyszínű pár pillanatnál tovább, új és más esetekben talán hipnotikusnak ható mintázatokat tesznek ki szakállán.
Egy határozott rántással igyekszik kiszabadítani hűséges fegyverét Szorthból, majd ha ez sikerül, egy töredékmásodpercig még bámul a baltafejre, majd továbbhalad.
A tűzdémon furcsa módon nem követi, hanem a csapat mellett elhaladva Krestvir jégfalát célozza meg.*
-Induljunk!
*Mondja Krestvirnek, és hangján továbbra is fájdalom szűrődik át. Ha Quantall és Alyo párosa ekkorra még nem indultak meg semerre, akkor szótlanul a legkeletibb út felé mutat.*
-Hogy érted? Ne most változtass a terven, arra volt időnk bőven.
*Figyelmezteti Krestvirt. Tudja, hogy a toronyba egyedül nem tud bejutni, és ha a mágus magánakcióba kezd, őt egyedül hagyva az ingovány közepén, akkor nagy eséllyel akár kereszbe is feküdhetne az ösvényen, és hagyhatná, hogy a mocsári bestiák kivégezzék.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*A csapat összetömörül, és kihasználják a pár értékes másodpercet, amit a Krestvir által idézett mágikus segítő nyer nekik. Azt senki sem vitatja, hogy haladniuk kell, ám a részletek már ködösebbek.
Frandr arckifejezése a hajával együtt elsötétül Riri kijelentésére. Nincs idejük vitatni, hogy bízhatnak-e a látomásban, ám ezúttal Frandr nem is látja okát a kételynek. Ez pedig azt jelenti, hogy hamarosan újra ostrom alá fogja venni dobhártyáját az udvariasnak épp nem mondható bemutatkozás.*
-Nincs időnk együtt menni.
*Válaszol Quantallnak. Még azt sem tudja, hogy Krestvirrel hogyan fog eljutni a Föld tornyáig, ha és amennyiben végeznek a Tűzével. Körülbelül ekkor tűnik el a kerubi, és mögé nézve a gyors fejszámolás, amit Frandr elvégez, nem teszi bizakodóvá.*
~Kettő, négy, hat... túl sok.~
*Ahogy elfordul, hogy megindulhasson, még szeme sarkából észreveszi a már ismerős jégfalat. Krestvir ismét csak tanúbizonyságot tett gyors reakcióiról.*
-Ne kezdd már megint...
~Már csak ez kellett.~
*Bhaar megerősíti Riri jóslatát, és elkezd összeállni. Ha akarná, se tudná figyelmen kívül hagyni ezt a tényt, ugyanis a démonfajzat fontosnak találja ezt hallótávolságon belül mindenkivel tudatni. Visszapillant, meg akarja ítélni, hogy mennyi idejük van, amíg a hangos démon újra mögöttük fog loholni.
Már fordulna is vissza előre, mikor eljut az agyáig valami. Újra Bhaarra néz, egy jó másodperc erejéig, hogy megerősítse gyanúját.*
-Bhaar a sárból...
*Eddig jut a mondatban, mielőtt elérik Szorth-ot, aki úgy tűnik, Bhaar-hoz hasonló módon a saját azonossága köré központosuló szókinccsel rendelkezik. Lendületből igyekszik áthasítani rajta a fokost, ám ami ezután történik, az először csak egy megrökönyödött nyögést vált ki belőle, ahogy a fegyvere mintha különösen sűrű iszapba ragadt volna.*
-AAARGH!
*Üvölt fel, mikor sikeresen felfogja a fájdalmat, amit a fokost tartó keze pánikszerűen igyekszik eljuttatni az agyáig. Fejszőrzete színváltozásai lángokat idéznek, ahogy a szénfeketétől a bíbor és lángvörös több árnyalatán keresztül az izzó vas fehérjéig sorakoztat fel színeket. Egymásba olvadnak, egyik hajtincse sem marad egyszínű pár pillanatnál tovább, új és más esetekben talán hipnotikusnak ható mintázatokat tesznek ki szakállán.
Egy határozott rántással igyekszik kiszabadítani hűséges fegyverét Szorthból, majd ha ez sikerül, egy töredékmásodpercig még bámul a baltafejre, majd továbbhalad.
A tűzdémon furcsa módon nem követi, hanem a csapat mellett elhaladva Krestvir jégfalát célozza meg.*
-Induljunk!
*Mondja Krestvirnek, és hangján továbbra is fájdalom szűrődik át. Ha Quantall és Alyo párosa ekkorra még nem indultak meg semerre, akkor szótlanul a legkeletibb út felé mutat.*
-Hogy érted? Ne most változtass a terven, arra volt időnk bőven.
*Figyelmezteti Krestvirt. Tudja, hogy a toronyba egyedül nem tud bejutni, és ha a mágus magánakcióba kezd, őt egyedül hagyva az ingovány közepén, akkor nagy eséllyel akár kereszbe is feküdhetne az ösvényen, és hagyhatná, hogy a mocsári bestiák kivégezzék.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-19 19:39:03
Üzenet elküldve: 2020-10-19 19:39:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Hol van már a csend? Hol van már az egyszerű, de legalább néma posványszag, mit csak néha zavar meg egy-egy elpukkanó gázbuborék, a föveny rejtekén. Hol van már a két öklömnyi varangyos békák unott vartyogása, mi olykor esőt jelez, olykor meg nem, s csak néha szakítja meg egy-egy lusta csobbanás, mikor mártózni támad kedvük. A láp most él, de ez az élet nem természetes része, mely a csapat hátán érződik. Átkozott morgások, a halk idillt most lábak szutykos és sebes csobbanása veri fel, néha egy-egy üvöltés, akárha kommunikálnának, jóllehet ezek nem törődnek egymással sem. A démoni falka tülekedve próbálja megszerezni zsákmányát, akár egy-egy harapás, akár húscafat képében.
Frandr igyekszik mindent és mindenkit szemmel tartani, így gyors pillantás Gormogonról a hátulról érkezők felé, majd vissza a nagyobbakra. Azt láthatja, hogy a fal még kitart, Gormogon meglepő könnyedséggel és türelemmel kivárja sorát, épphogy csak le nem telepedik, hogy békésen megfalatozzon közben. A kerubi hatalmas segítséget nyújtott, s a támadó ellent sikerrel tartotta vissza, azonban egyiket sem ölte meg, csupán itt-ott megsebezte, s ezek is jórészt csak kábulatot okoztak. Krestvirben megfagy a vér, mikor a szellemalak egyszerűen szertefoszlik, olyan hatalommal állhat szemben, mellyel a hagyományos varázsnak kevés szerepe van, ezt maga is megtapasztalhatja. Kétségbeesésében gyors lépésre szánja el magát, mely nem is annyira rossz. A hirtelen feltörekvő jeges, szinte hegyvidéki lejtőnek tűnő jéghíd, szikrázva a homályban, recsegve, ropogva épül fel, belátható távolságra, a maga pompázatos valójában.
A többiek közben alaposabban megnézhetik a feléjük rohanó hordát. A kerubi által feltartottak mellé újabbak érkeznek... négy... hat... tíz... tizenkettő... s a távolban hirtelen újabb csaholás hangzik fel, a jéghíd az utolsó pillanatban vágja el a társaságtól az ellent.
Nem tudni ki indul előbb... annyi bizonyos, hogy Laor is elhatározza magát, pont időben. Carsaadi felkiáltása soha jobbkor nem érkezhetett, mielőtt indulnának, Bhar teste megremeg a földön, s a vértől, vagyis testváladékától iszamós darabkák lassú mozgásba kezdenek, s építik fel, még groteszkebb formában.*
- Bhaaaaaaarrrr...rrhhhhh! *Bugyborékol, s gurgulázik (talán) tüdejében a beszippantott sár, mi akkor kerülhetett oda, mielőtt az imént elcsendesedett.* Bhaaaaarrrr!! *Ismétli meg jóval erőteljesebben, s mikor Laor, Ririvel hátán megindul, nehézkesen cammogva a süppedős talajban, s mikor Frandr, a Quantall által eltalált Szorth felé csap fegyverével, s mikor Krestvir jégvarázsát követően nekiiramodik... na akkor... lassan lábra áll. Vicces. Még némi méltóság is szorult ebbe a testbe, legalábbis az látszik, mikor megrázkódik, immár talpon.*
- Bhaaaaar! *Az üvöltés fülsértő, s a jégfal egy apró darabja reped meg, persze ettől nem törik szét, de jól jellemzi hangjának erősségét. Frandrt futása közben még egy meglepetés érheti. A Szorth felé irányuló ütése kiváló, s mesterien kivitelezett, így sikerül. Ebben azonban segíti más is.*
- Én... vagyok... a tűz. Én... vagyok... Szorth! *Recseg a hang, mielőtt szó szerint belebólint Frandr fokosába, mely szinte tövig merül el, meghatározhatatlan állagú és formájú fejében. Csupán szemei villannak fel, izzó tűzként, melyek Farndrra merednek. A férfi, fegyvert markoló kezében lassan induló forróság érezhető, mely hamarosan égő fájdalommá terebélyesedik. Bár tudja tartani a fokost, ez csupán akaraterejének és fájdalomtűrésének köszönhető, tenyere hólyagosra sül, melynek szaga messzire terjeng. Alyo sem tétlen, s a többieket, igaz saját célja folytán, de követni kívánja, legalábbis egy darabon. Bizonytalan, akárcsak Quantall, aki egyelőre nem lát tisztán, vagy nem figyelt pontosan a történtekre, mert nem volt rá ideje. Annyi bizonyos, azt mindannyian láthatják (mert jóformán mindnyájan elindultak a tornyok felé), hogy a Tüzet, Szorthot ért ütés következtében, a legnyugatibb toronytól számolva kelet felé (mely Bhar esetében villant fel), a harmadik az, mely óriási fénypászmát lövell a fény felé.
Érdekes módon a menekülési kísérletet egyelőre nem akadályozzák, Szorth a jégfal felé indul el, Bhar egyelőre még szó szerint összeszedi magát, szinte a sárból építkezik, mintha egy lenne vele, Gormogon a fal fogságából vigyorog a távozókra, a víz szerű képződmény egyelőre semmit nem csinál. Az út akadálytalan tehát, bár a hátulról folyamatosan hallható ugató csaholás, szintén nem akar csökkenni, követik őket, az biztos, kérdés, hogy kik? Az út viszonyai változnak, mintha a táj is ellenük lenne, elnehezült sietős léptek, ziháló és szaggató lélegzet, szinte minden erőt kivesz a haladás, ahogyan egyre közelebb és közelebb kerülnek a tornyokhoz, hogy aztán mindenki megcselekedje választását, annak rendje és módja szerint.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 4. kör//
//14//
*Hol van már a csend? Hol van már az egyszerű, de legalább néma posványszag, mit csak néha zavar meg egy-egy elpukkanó gázbuborék, a föveny rejtekén. Hol van már a két öklömnyi varangyos békák unott vartyogása, mi olykor esőt jelez, olykor meg nem, s csak néha szakítja meg egy-egy lusta csobbanás, mikor mártózni támad kedvük. A láp most él, de ez az élet nem természetes része, mely a csapat hátán érződik. Átkozott morgások, a halk idillt most lábak szutykos és sebes csobbanása veri fel, néha egy-egy üvöltés, akárha kommunikálnának, jóllehet ezek nem törődnek egymással sem. A démoni falka tülekedve próbálja megszerezni zsákmányát, akár egy-egy harapás, akár húscafat képében.
Frandr igyekszik mindent és mindenkit szemmel tartani, így gyors pillantás Gormogonról a hátulról érkezők felé, majd vissza a nagyobbakra. Azt láthatja, hogy a fal még kitart, Gormogon meglepő könnyedséggel és türelemmel kivárja sorát, épphogy csak le nem telepedik, hogy békésen megfalatozzon közben. A kerubi hatalmas segítséget nyújtott, s a támadó ellent sikerrel tartotta vissza, azonban egyiket sem ölte meg, csupán itt-ott megsebezte, s ezek is jórészt csak kábulatot okoztak. Krestvirben megfagy a vér, mikor a szellemalak egyszerűen szertefoszlik, olyan hatalommal állhat szemben, mellyel a hagyományos varázsnak kevés szerepe van, ezt maga is megtapasztalhatja. Kétségbeesésében gyors lépésre szánja el magát, mely nem is annyira rossz. A hirtelen feltörekvő jeges, szinte hegyvidéki lejtőnek tűnő jéghíd, szikrázva a homályban, recsegve, ropogva épül fel, belátható távolságra, a maga pompázatos valójában.
A többiek közben alaposabban megnézhetik a feléjük rohanó hordát. A kerubi által feltartottak mellé újabbak érkeznek... négy... hat... tíz... tizenkettő... s a távolban hirtelen újabb csaholás hangzik fel, a jéghíd az utolsó pillanatban vágja el a társaságtól az ellent.
Nem tudni ki indul előbb... annyi bizonyos, hogy Laor is elhatározza magát, pont időben. Carsaadi felkiáltása soha jobbkor nem érkezhetett, mielőtt indulnának, Bhar teste megremeg a földön, s a vértől, vagyis testváladékától iszamós darabkák lassú mozgásba kezdenek, s építik fel, még groteszkebb formában.*
- Bhaaaaaaarrrr...rrhhhhh! *Bugyborékol, s gurgulázik (talán) tüdejében a beszippantott sár, mi akkor kerülhetett oda, mielőtt az imént elcsendesedett.* Bhaaaaarrrr!! *Ismétli meg jóval erőteljesebben, s mikor Laor, Ririvel hátán megindul, nehézkesen cammogva a süppedős talajban, s mikor Frandr, a Quantall által eltalált Szorth felé csap fegyverével, s mikor Krestvir jégvarázsát követően nekiiramodik... na akkor... lassan lábra áll. Vicces. Még némi méltóság is szorult ebbe a testbe, legalábbis az látszik, mikor megrázkódik, immár talpon.*
- Bhaaaaar! *Az üvöltés fülsértő, s a jégfal egy apró darabja reped meg, persze ettől nem törik szét, de jól jellemzi hangjának erősségét. Frandrt futása közben még egy meglepetés érheti. A Szorth felé irányuló ütése kiváló, s mesterien kivitelezett, így sikerül. Ebben azonban segíti más is.*
- Én... vagyok... a tűz. Én... vagyok... Szorth! *Recseg a hang, mielőtt szó szerint belebólint Frandr fokosába, mely szinte tövig merül el, meghatározhatatlan állagú és formájú fejében. Csupán szemei villannak fel, izzó tűzként, melyek Farndrra merednek. A férfi, fegyvert markoló kezében lassan induló forróság érezhető, mely hamarosan égő fájdalommá terebélyesedik. Bár tudja tartani a fokost, ez csupán akaraterejének és fájdalomtűrésének köszönhető, tenyere hólyagosra sül, melynek szaga messzire terjeng. Alyo sem tétlen, s a többieket, igaz saját célja folytán, de követni kívánja, legalábbis egy darabon. Bizonytalan, akárcsak Quantall, aki egyelőre nem lát tisztán, vagy nem figyelt pontosan a történtekre, mert nem volt rá ideje. Annyi bizonyos, azt mindannyian láthatják (mert jóformán mindnyájan elindultak a tornyok felé), hogy a Tüzet, Szorthot ért ütés következtében, a legnyugatibb toronytól számolva kelet felé (mely Bhar esetében villant fel), a harmadik az, mely óriási fénypászmát lövell a fény felé.
Érdekes módon a menekülési kísérletet egyelőre nem akadályozzák, Szorth a jégfal felé indul el, Bhar egyelőre még szó szerint összeszedi magát, szinte a sárból építkezik, mintha egy lenne vele, Gormogon a fal fogságából vigyorog a távozókra, a víz szerű képződmény egyelőre semmit nem csinál. Az út akadálytalan tehát, bár a hátulról folyamatosan hallható ugató csaholás, szintén nem akar csökkenni, követik őket, az biztos, kérdés, hogy kik? Az út viszonyai változnak, mintha a táj is ellenük lenne, elnehezült sietős léptek, ziháló és szaggató lélegzet, szinte minden erőt kivesz a haladás, ahogyan egyre közelebb és közelebb kerülnek a tornyokhoz, hogy aztán mindenki megcselekedje választását, annak rendje és módja szerint.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-19 17:57:58
Üzenet elküldve: 2020-10-19 17:57:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Történnek a dolgok. A harcosok elől küzdenek ők pedig érzik maguk körül az érkező ellenséget. A Krestvir magiszter varázslatára megjelenő szárnyas lény a mélységi lelkét is megmelengeti. Főleg, azt látva ahogy szinte emberfeletti ügyességgel kaszabolja a felbukkanó ellenséget úgy is, hogy azok túlerőben vannak.*
~Egy kerub. Talán a templomban is hasonlók voltak.~
*Egyik fronton egy kicsit megenyhül a helyzetük, de a fiatal mágus is érzi, hogy ezt nem fogják hosszan feltartani. A képességei pedig eltörpülnek a híres mágus tanítványáéhoz képest. Azt, teszi amire képes. A felbukkanó valamilyen elemi lények félelmeteseknek tűnnek. A legrosszabb fajtából. Akit megöltek ostoba volt, de Mind Gormogon, mind pedig ez a kettő intelligensek. És biztosak a saját sikerükben. A mélységi nagyon nem akar itt lenni. Kell is neki az a kis sikerélmény mikor eltalálja a Szorth nevű lényt. Bár azon nem úgy látszik, hogy kicsit is meglepte volna vagy rosszul esett volna neki a dolog. A többiek mozgását bár a mélységi nem tudja értelmezni előre, de követi a példájukat.*
~Terv? Volt terv?~
-A szétválás?
*Nem biztos benne még így se, hogy jó ötlet, de már ad neki némi esélyt. A magiszter és a tündér szavai csak megerősítik ebben. Ezek szerint a nem túl udvarias íjászkisasszonnyal kell tartaniuk a levegő tornya felé. Ami viszont melyik? Bhaar vagy Gormogon-é lehet, ami a két szélső. De akkor melyikük lehet a szél? Egyikkel kapcsolatban se olyan biztos mint a most felbukkant két lény esetében, de talán Gormogon lehet az.*
-A levegő az a jobb szélső?
*Kérdez azért rá. Bár nem olyannak tűnt a tharg harcos nő mint, aki a remek megfigyelő és elemző gondolkodásáról lenne híres, de lehet hogy csak nem fedte még fel.*
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Történnek a dolgok. A harcosok elől küzdenek ők pedig érzik maguk körül az érkező ellenséget. A Krestvir magiszter varázslatára megjelenő szárnyas lény a mélységi lelkét is megmelengeti. Főleg, azt látva ahogy szinte emberfeletti ügyességgel kaszabolja a felbukkanó ellenséget úgy is, hogy azok túlerőben vannak.*
~Egy kerub. Talán a templomban is hasonlók voltak.~
*Egyik fronton egy kicsit megenyhül a helyzetük, de a fiatal mágus is érzi, hogy ezt nem fogják hosszan feltartani. A képességei pedig eltörpülnek a híres mágus tanítványáéhoz képest. Azt, teszi amire képes. A felbukkanó valamilyen elemi lények félelmeteseknek tűnnek. A legrosszabb fajtából. Akit megöltek ostoba volt, de Mind Gormogon, mind pedig ez a kettő intelligensek. És biztosak a saját sikerükben. A mélységi nagyon nem akar itt lenni. Kell is neki az a kis sikerélmény mikor eltalálja a Szorth nevű lényt. Bár azon nem úgy látszik, hogy kicsit is meglepte volna vagy rosszul esett volna neki a dolog. A többiek mozgását bár a mélységi nem tudja értelmezni előre, de követi a példájukat.*
~Terv? Volt terv?~
-A szétválás?
*Nem biztos benne még így se, hogy jó ötlet, de már ad neki némi esélyt. A magiszter és a tündér szavai csak megerősítik ebben. Ezek szerint a nem túl udvarias íjászkisasszonnyal kell tartaniuk a levegő tornya felé. Ami viszont melyik? Bhaar vagy Gormogon-é lehet, ami a két szélső. De akkor melyikük lehet a szél? Egyikkel kapcsolatban se olyan biztos mint a most felbukkant két lény esetében, de talán Gormogon lehet az.*
-A levegő az a jobb szélső?
*Kérdez azért rá. Bár nem olyannak tűnt a tharg harcos nő mint, aki a remek megfigyelő és elemző gondolkodásáról lenne híres, de lehet hogy csak nem fedte még fel.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-14 22:30:22
Üzenet elküldve: 2020-10-14 22:30:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
* Próbál kilesni a kör közepéről, de mindenki magasabb nála, így csak elvétve látja az eseményeket. A farkasokat még észleli, néha ha rés lesz egy-egy harcos lába között, vagy elhajolnak az útból, de ő csak áll. A legbiztosabb helyen, nem koszolva be kezeit. Talán nincs is értelme tudni a szörnyekről, kik-mik, hányan vannak, hiszen nem küzd meg velük. Zavarni kezdi a tehetetlenség. Ő segíteni akar, de amíg nem látja, hogy kellene addig nem dobhat el bájitalokat, hiszen az pazarlás lenne. Nem szabad kirohannia, mert amúgy se lenne képes harcolni, csak teher lenne, annál is nagyobb mint ami jelenleg. Ajkába harap. Utálja ezeket a gondolatokat. Mély levegőt vesz, próbál felülkerekedni rajtuk. Majd segít akkor, ha megsebesültek a többiek, s addig minden jó, míg neki nem kell beavatkoznia. Ezzel vigasztalja magát. Lehunyja szemeit. Egy pillanatra. Össze akarta szedni gondolatait, ehelyett látomások rohamozzák meg. Rémülten tekint körbe. *
- Hiába ütjük őket, mindig újraélednek majd - * kiált * - Bhar is, meg még van másik kettő... ezt súgta egy látomás, nem tudom mennyire igaz... - * teszi hozzá. Ő hisz benne, de a döntést a többiekre bízza, hogy mit gondolnak róla. Riri mindenesetre el akarta mondani amit tud, legyen bármilyen sorsa is az információjának. Végül a többiek is belátják ezt. Szét akarnak szakadni. A tündér már nem biztos benne, hogy jó ötlet, hisz félti a többieket, ám nem szól, sodródik az árral. Laor a hátára veszi, az ital, amit adott talán még kitart, így ellenkezés nélkül felmászik a másikra, majd erősen kapaszkodni kezd. *
~ Jaj drága Eeyr csak legyen minden rendben ~ * fohászkodik, hisz aggodalmában semmi mást nem tehet most.*
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
* Próbál kilesni a kör közepéről, de mindenki magasabb nála, így csak elvétve látja az eseményeket. A farkasokat még észleli, néha ha rés lesz egy-egy harcos lába között, vagy elhajolnak az útból, de ő csak áll. A legbiztosabb helyen, nem koszolva be kezeit. Talán nincs is értelme tudni a szörnyekről, kik-mik, hányan vannak, hiszen nem küzd meg velük. Zavarni kezdi a tehetetlenség. Ő segíteni akar, de amíg nem látja, hogy kellene addig nem dobhat el bájitalokat, hiszen az pazarlás lenne. Nem szabad kirohannia, mert amúgy se lenne képes harcolni, csak teher lenne, annál is nagyobb mint ami jelenleg. Ajkába harap. Utálja ezeket a gondolatokat. Mély levegőt vesz, próbál felülkerekedni rajtuk. Majd segít akkor, ha megsebesültek a többiek, s addig minden jó, míg neki nem kell beavatkoznia. Ezzel vigasztalja magát. Lehunyja szemeit. Egy pillanatra. Össze akarta szedni gondolatait, ehelyett látomások rohamozzák meg. Rémülten tekint körbe. *
- Hiába ütjük őket, mindig újraélednek majd - * kiált * - Bhar is, meg még van másik kettő... ezt súgta egy látomás, nem tudom mennyire igaz... - * teszi hozzá. Ő hisz benne, de a döntést a többiekre bízza, hogy mit gondolnak róla. Riri mindenesetre el akarta mondani amit tud, legyen bármilyen sorsa is az információjának. Végül a többiek is belátják ezt. Szét akarnak szakadni. A tündér már nem biztos benne, hogy jó ötlet, hisz félti a többieket, ám nem szól, sodródik az árral. Laor a hátára veszi, az ital, amit adott talán még kitart, így ellenkezés nélkül felmászik a másikra, majd erősen kapaszkodni kezd. *
~ Jaj drága Eeyr csak legyen minden rendben ~ * fohászkodik, hisz aggodalmában semmi mást nem tehet most.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-13 08:29:53
Üzenet elküldve: 2020-10-13 08:29:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo nem akar itt lenni, és nem azért, mert derogál nekik, hogy ilyen szedett-vedett bandával kell egy csapatot alkotnia. Egyszerűen csak azért, mert azt az ellenséget szereti, ami úgy marad, ha lelövi. Nem ám alakot vált, mert a kicsi szörnyből előugrik egy nagy, vagy nyolc feje van, vagy akármi. Ezeket a szarokat csak lövi, azt mégsem halnak meg, bár kétségtelenül kellemes látványt nyújt a szemnek a "tűzijáték", illetve kellemes látványt nyújtana, ha nem éppen a válogatott rémségek törnének az életükre.*
- Húzzunk már a faszba... Nekem a levegő tornyához kell mennem.
*Nem holmi fura állatokat, meg egyéb izéket gyilkolászni, hanem a toronyhoz magához. Bár mondjuk fingja nincs, hogy melyik az, de nálánál okosabbak már biztosan kitalálták, nyilván el fogják igazítani. Ha pedig ez megtörtént, akkor ő bizony nem rest nekiindulni.*
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo nem akar itt lenni, és nem azért, mert derogál nekik, hogy ilyen szedett-vedett bandával kell egy csapatot alkotnia. Egyszerűen csak azért, mert azt az ellenséget szereti, ami úgy marad, ha lelövi. Nem ám alakot vált, mert a kicsi szörnyből előugrik egy nagy, vagy nyolc feje van, vagy akármi. Ezeket a szarokat csak lövi, azt mégsem halnak meg, bár kétségtelenül kellemes látványt nyújt a szemnek a "tűzijáték", illetve kellemes látványt nyújtana, ha nem éppen a válogatott rémségek törnének az életükre.*
- Húzzunk már a faszba... Nekem a levegő tornyához kell mennem.
*Nem holmi fura állatokat, meg egyéb izéket gyilkolászni, hanem a toronyhoz magához. Bár mondjuk fingja nincs, hogy melyik az, de nálánál okosabbak már biztosan kitalálták, nyilván el fogják igazítani. Ha pedig ez megtörtént, akkor ő bizony nem rest nekiindulni.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-12 19:35:34
Üzenet elküldve: 2020-10-12 19:35:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Bár egy élet kevés lenne hozzá, hogy a mágusokkal szemben táplált ellenérzéseit levetkőzze, azt újfent be kell látnia, hogy alkalmasint hasznosak lehetnek. Quantall trükkjei sem rosszak, de Krestvir mágiája amivel a varázslat szülte harcost létrehozta, lenyűgözi. Egy aprót biccent is elismerően a kerubi teljesítményére, és most, hogy az üvöltöző rettenettel végre végeztek, van érkezése a többi történésre figyelni. A sötételf figyelmeztetése idejében érkezik, bár szinte rögtön utána megérkeznek újabb vendégeik. Ami azt illeti, a farkasokkal kezd torkig lenni, és persze itt és most azon sem lepődik meg, hogy némelyik beszélni is tud. A fenyegetőzéssel nem törődik annyit sem, hogy válaszoljon rá, mint ahogy a bemutatkozással sem. Inkább Frandrre és Krestvirre hallgat, miközben szeme sarkából a tornyok felvillanásait kapja el. Úgy okoskodik, hogy ezeknek köze lehet ellefeleik felbukkanásához és tulajdonképpen hálás is lehet szószátyár ellenfeleiknek. Így valamelyest meg tudja tippelni, hogy melyik melyikhez tartozhat.*
- Riri! *szól hátra, miközben tőrét visszacsúsztatja hüvelyébe* Kapaszkodj fel a hátamra!
*Még mindig érzi izmaiban a robbanékonyságot amit a varázsital kölcsönzött és úgy véli, hogy a tündér nem tudna lépést tartani vele. Talán Riri nem annyira súlyos, hogy túlzottan lelassítaná. Ha a tündér felcsimpaszkodik rá, bal kezével átöleli Ririt a térdhajlatánál, jobb kezével továbbra is a kardot szorítja.*
- Igazatok van. Akkor maradunk a tervnél. Indulás!
*Most majd elválik, hogy jó ötlet-e szétválniuk, de jelen helyzetben nem nagyon van más választásuk. Krestvir is indul és mivel szavai szerint a gyanús fiú előtt akadályt képező fal hamarosan úgy foszlik semmivé, mint a kerubi és a farkasokat egyelőre távol tartja tőlük a mágikus jégfal, nekilódul, olyan gyorsan szaporázva lépteit ahogy csak tudja. Az eddig történtek alapján arra jut, hogy nekik a bal kéz felől másodiknak eső toronynak kell tartaniuk, tehát arra rohan. Persze Ririnek még van ideje szólni, ha szerinte téves az irány.*
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Bár egy élet kevés lenne hozzá, hogy a mágusokkal szemben táplált ellenérzéseit levetkőzze, azt újfent be kell látnia, hogy alkalmasint hasznosak lehetnek. Quantall trükkjei sem rosszak, de Krestvir mágiája amivel a varázslat szülte harcost létrehozta, lenyűgözi. Egy aprót biccent is elismerően a kerubi teljesítményére, és most, hogy az üvöltöző rettenettel végre végeztek, van érkezése a többi történésre figyelni. A sötételf figyelmeztetése idejében érkezik, bár szinte rögtön utána megérkeznek újabb vendégeik. Ami azt illeti, a farkasokkal kezd torkig lenni, és persze itt és most azon sem lepődik meg, hogy némelyik beszélni is tud. A fenyegetőzéssel nem törődik annyit sem, hogy válaszoljon rá, mint ahogy a bemutatkozással sem. Inkább Frandrre és Krestvirre hallgat, miközben szeme sarkából a tornyok felvillanásait kapja el. Úgy okoskodik, hogy ezeknek köze lehet ellefeleik felbukkanásához és tulajdonképpen hálás is lehet szószátyár ellenfeleiknek. Így valamelyest meg tudja tippelni, hogy melyik melyikhez tartozhat.*
- Riri! *szól hátra, miközben tőrét visszacsúsztatja hüvelyébe* Kapaszkodj fel a hátamra!
*Még mindig érzi izmaiban a robbanékonyságot amit a varázsital kölcsönzött és úgy véli, hogy a tündér nem tudna lépést tartani vele. Talán Riri nem annyira súlyos, hogy túlzottan lelassítaná. Ha a tündér felcsimpaszkodik rá, bal kezével átöleli Ririt a térdhajlatánál, jobb kezével továbbra is a kardot szorítja.*
- Igazatok van. Akkor maradunk a tervnél. Indulás!
*Most majd elválik, hogy jó ötlet-e szétválniuk, de jelen helyzetben nem nagyon van más választásuk. Krestvir is indul és mivel szavai szerint a gyanús fiú előtt akadályt képező fal hamarosan úgy foszlik semmivé, mint a kerubi és a farkasokat egyelőre távol tartja tőlük a mágikus jégfal, nekilódul, olyan gyorsan szaporázva lépteit ahogy csak tudja. Az eddig történtek alapján arra jut, hogy nekik a bal kéz felől másodiknak eső toronynak kell tartaniuk, tehát arra rohan. Persze Ririnek még van ideje szólni, ha szerinte téves az irány.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-10 20:58:35
Üzenet elküldve: 2020-10-10 20:58:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Hálás a csapat tagjainak és a megjelenő kerubinak is a védelemért. A veszély immár olyan közelről kapkod felé, hogy nehéz figyelmen kívül hagynia... Ő is azt érzi, hogy körbevették őket és szépen lassan be is zárul ez a kör. A fojtogató tehetetlenségérzetből igyekszik felbukni és a felszínen maradni, a feladatra összpontosítva figyelmét.
Bhaart a jelek szerint elpusztítják, s ezzel a megfigyelései alapján hozzá kapcsolt torony fénye is kihuny. Ezt elsőre jó jelnek tekinti, egészen addig, míg nem észleli, hogy a kerubi szétfoszlik mögöttük, s vele együtt két új hatalmas szörny is feltűnik a színen.
A légzése elakad, ahogy tudatosul benne, hogy immár védtelenül állnak a farkasszerű rémek előtt, aztán Quantall lövedékére kapja oda a fejét, mert azt hiszi, őket érte támadás.
Majd látja, ahogy a férfi varázslata becsapódik a "Szorth, a tűz"-ként bemutatkozó lénybe, és ezáltal a harmadik toronyból tör fénypászma az ég felé, az ő elméjében is megvilágítva valamit.
Hallja Frandr hangját, nagyjából még tudatosítja is, hogy mit beszél, de a pillantását nem viszonozza, így a testbeszédét sem értelmezi.
Helyette kényszeríti rá magát, hogy a farkasok felé visszaforduljon, s a látványtól megfagy az ereiben a vér, alig hiszi, hogy eddig még nem rontottak rájuk.
Akkor hát sietni kell!
Hirtelen kinyújtja a karját és ha a varázslatot el nem rontja, úgy az ige által lehetséges teljes falhosszt és magasságot kihasználja ezúttal, hogy a farkasok útját elvágja feléjük, vagy legalábbis kerülésre kényszerítse, lelassítsa őket.
Nem teljesen érti, hogy a kerubi miért tűnt el, és nem tudja, hogy a fal ki fog-e tartani, de habozásra nincs idő.*
- Akkor futás! - *Szól fennhangon, ha a csapat eddig el nem indult volna, vagy ha Laor maga nem határoz másként.*
- A fal Gormogon előtt már nem bírja sokáig. - *Közli ezt is, mert fontosnak tartja, hogy tisztában legyenek vele, mielőtt...*
- Mennem kell. De visszajövök. Csak meg kell róla győződnöm... Nincs időnk... - *Ha futnak, hát futtában kiáltja az alighanem összefüggéstelen szavakat. És nem is tervez már sokáig maradni, hogy hosszabb magyarázatot adjon.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.10 21:03:12
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
//Elveszve az időben...//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Hálás a csapat tagjainak és a megjelenő kerubinak is a védelemért. A veszély immár olyan közelről kapkod felé, hogy nehéz figyelmen kívül hagynia... Ő is azt érzi, hogy körbevették őket és szépen lassan be is zárul ez a kör. A fojtogató tehetetlenségérzetből igyekszik felbukni és a felszínen maradni, a feladatra összpontosítva figyelmét.
Bhaart a jelek szerint elpusztítják, s ezzel a megfigyelései alapján hozzá kapcsolt torony fénye is kihuny. Ezt elsőre jó jelnek tekinti, egészen addig, míg nem észleli, hogy a kerubi szétfoszlik mögöttük, s vele együtt két új hatalmas szörny is feltűnik a színen.
A légzése elakad, ahogy tudatosul benne, hogy immár védtelenül állnak a farkasszerű rémek előtt, aztán Quantall lövedékére kapja oda a fejét, mert azt hiszi, őket érte támadás.
Majd látja, ahogy a férfi varázslata becsapódik a "Szorth, a tűz"-ként bemutatkozó lénybe, és ezáltal a harmadik toronyból tör fénypászma az ég felé, az ő elméjében is megvilágítva valamit.
Hallja Frandr hangját, nagyjából még tudatosítja is, hogy mit beszél, de a pillantását nem viszonozza, így a testbeszédét sem értelmezi.
Helyette kényszeríti rá magát, hogy a farkasok felé visszaforduljon, s a látványtól megfagy az ereiben a vér, alig hiszi, hogy eddig még nem rontottak rájuk.
Akkor hát sietni kell!
Hirtelen kinyújtja a karját és ha a varázslatot el nem rontja, úgy az ige által lehetséges teljes falhosszt és magasságot kihasználja ezúttal, hogy a farkasok útját elvágja feléjük, vagy legalábbis kerülésre kényszerítse, lelassítsa őket.
Nem teljesen érti, hogy a kerubi miért tűnt el, és nem tudja, hogy a fal ki fog-e tartani, de habozásra nincs idő.*
- Akkor futás! - *Szól fennhangon, ha a csapat eddig el nem indult volna, vagy ha Laor maga nem határoz másként.*
- A fal Gormogon előtt már nem bírja sokáig. - *Közli ezt is, mert fontosnak tartja, hogy tisztában legyenek vele, mielőtt...*
- Mennem kell. De visszajövök. Csak meg kell róla győződnöm... Nincs időnk... - *Ha futnak, hát futtában kiáltja az alighanem összefüggéstelen szavakat. És nem is tervez már sokáig maradni, hogy hosszabb magyarázatot adjon.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.10 21:03:12
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-10 14:58:40
Üzenet elküldve: 2020-10-10 14:58:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Frandr hajkoronája bizony változékonyságot hoz az ingovány szürkeségébe. A düh és harag sötétvörösét váltja az elégedett öröm, ahogy minden erejét beleadva a csapásba csakhogynem elválasztja Bhaar fejét a testétől. Bár fejszőrzete különös szokásain sisakja miatt egyelőre csak Bhaar csodálkozhat, ki ha az utolsó pillanatban még Frandr felé fordul, a harcos szőkésbarnán villanó szakálla látványával hagyhatja el a harcot, rövidesen visszafordul a többiek felé.
Társai így láthatják, ahogy amilyen gyorsan beszőkültek, oly sebesen olvadnak most feketébe tincsei a csata alakulásának látványára. Laor, aki egy deréktáji vágással segített a hangos démon ártalmatlanná tételében, már siet is a csapat védelmére, és Alyo is az érkezőket szemléli.
Valami fénylő lovag is a segítségükre sietett, bizonyára az egyik mágus keze van a dologban. Ám nem hiszi, hogy Quantall pár korábban is látott dögről akarta őket figyelmeztetni.
Közelebb helyezkedik a többiekhez, és főképp Gormogon irányába figyel, néha vissza-visszapillantva társai felé.*
-Ez így nem fog menni.
*Morog elég hangosan, hogy a többiek is hallhassák. Újra hátrapillant, és már fordítja is a fejét Gormogon felé, mikor eljut az agyáig, hogy eltűnt a fényes lovag. Az ezt követő hangtól borsódzik a háta, ám nem keresheti annak forrását, hanem elfordul a csapattól épp időben, hogy lássa az arról érkező démont, aminek oldalát lángok nyaldossák.*
-Indulnunk kell, mielőtt tényleg bekerítenek! Ahogy korábban megbeszéltük!
*Szól a csapatnak, ám főképp Laort és Krestvirt figyeli. Előbbitől megerősítést vár, és ha az utóbbival sikerül felvennie a szemkontaktust, akkor Szorth felé biccent. Ha mindkettőjük ad valamiféle jelet, akár szóval, akár pillantással, hogy értik, mire gondol, és nem csak egyedül fog kitörni az ellenségek gyűrűjéből, akkor megindul.
Gormogont kerüli, szándéka szerint éppen elég nagy ívben, hogy az ne használhassa ki az alkalmat egy támadással, és a mögötte levő, Quantall lövedéke által remélhetőleg lelassított bestiát próbálja lefejezni fokosa egy csapásával.*
~Tűz...~
*A sorrendben az első elem. Mikor Quantall megtámadta a lényt, balról a harmadik torony egészült ki egy fénypászmával. Így ő is arra igyekszik haladni.*
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Frandr hajkoronája bizony változékonyságot hoz az ingovány szürkeségébe. A düh és harag sötétvörösét váltja az elégedett öröm, ahogy minden erejét beleadva a csapásba csakhogynem elválasztja Bhaar fejét a testétől. Bár fejszőrzete különös szokásain sisakja miatt egyelőre csak Bhaar csodálkozhat, ki ha az utolsó pillanatban még Frandr felé fordul, a harcos szőkésbarnán villanó szakálla látványával hagyhatja el a harcot, rövidesen visszafordul a többiek felé.
Társai így láthatják, ahogy amilyen gyorsan beszőkültek, oly sebesen olvadnak most feketébe tincsei a csata alakulásának látványára. Laor, aki egy deréktáji vágással segített a hangos démon ártalmatlanná tételében, már siet is a csapat védelmére, és Alyo is az érkezőket szemléli.
Valami fénylő lovag is a segítségükre sietett, bizonyára az egyik mágus keze van a dologban. Ám nem hiszi, hogy Quantall pár korábban is látott dögről akarta őket figyelmeztetni.
Közelebb helyezkedik a többiekhez, és főképp Gormogon irányába figyel, néha vissza-visszapillantva társai felé.*
-Ez így nem fog menni.
*Morog elég hangosan, hogy a többiek is hallhassák. Újra hátrapillant, és már fordítja is a fejét Gormogon felé, mikor eljut az agyáig, hogy eltűnt a fényes lovag. Az ezt követő hangtól borsódzik a háta, ám nem keresheti annak forrását, hanem elfordul a csapattól épp időben, hogy lássa az arról érkező démont, aminek oldalát lángok nyaldossák.*
-Indulnunk kell, mielőtt tényleg bekerítenek! Ahogy korábban megbeszéltük!
*Szól a csapatnak, ám főképp Laort és Krestvirt figyeli. Előbbitől megerősítést vár, és ha az utóbbival sikerül felvennie a szemkontaktust, akkor Szorth felé biccent. Ha mindkettőjük ad valamiféle jelet, akár szóval, akár pillantással, hogy értik, mire gondol, és nem csak egyedül fog kitörni az ellenségek gyűrűjéből, akkor megindul.
Gormogont kerüli, szándéka szerint éppen elég nagy ívben, hogy az ne használhassa ki az alkalmat egy támadással, és a mögötte levő, Quantall lövedéke által remélhetőleg lelassított bestiát próbálja lefejezni fokosa egy csapásával.*
~Tűz...~
*A sorrendben az első elem. Mikor Quantall megtámadta a lényt, balról a harmadik torony egészült ki egy fénypászmával. Így ő is arra igyekszik haladni.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-10 00:04:53
Üzenet elküldve: 2020-10-10 00:04:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Tény, hogy a környezet leírása lenne most a legkevésbé fontos, s az is tény, hogy a csapat, mely jelenleg az életéért küzd, talán a legkevésbé kíváncsi arra, hogy milyen állapotok uralkodnak körülötte. Nem baj. A reggel, az bizony a maga módján szép, leszámítva persze az elcsúfító szagokat, a posványos körülményt, s, hogy éppen zavaros vércseppek borítják el a köröttük kényelmesen elterülő mocsári tájat. A nap még mindig nem bukkan elő, mintha egész napra pihenőt vett volna ki, függetlenül ettől, minden ütésnél és találatnál fényes pászmák festik meg a vastag felhőzet hátterét, akár, egy súlyos színpadi, már-már alig használt portól bélelt függöny. Szürkület borít mindent, s csatazaj, mely minden mást elbitorol. Kivéve talán Frandr hajának színezetét, ami minden bizonnyal most több árnyalatban pompázik, bár a hangulatot megtörni, bizony ez sem tudja. Bhar elfordul, Frandrnak esélye nyílik egy hatalmas támadás beviteléhez gyakorlatilag tévedés nélkül, s eképen cselekszik a fokos is, mit karja irányít... bizony nem téved... talál. Ebben persze segít Laor, ki szintén nem tétlen, képzelt mosolya, nem szakítja meg cselekvésében. A csapást Bhar nem hárítja, sőt mi több, mintha csak szívesen kapná be oldalába, ahogyan Frandr vágása szinte lefejezi, úgy Laor lendülete, derekát töri kettőbe. A legnyugatibb torony elemi erővel izzik fel, s újabb fénycsíkkal sebzi meg a szürkületet feltépve annak egységes színezetét. A fokos mélyen vágódik a lény nyakába, a kard, a derekába, szinte törzsétől elválasztva annak fejét, deréktól annak testét, mondhatni idegszálakon függve lóg aztán minden, csupán, szétszabdalva. A hatást Alyo magma vesszője fokozza megperzselve a szörnyet, minden terjedelmében, pokoli tüzet okádva. Ismét ordít, de immár csak jelzésértékűn, mielőtt a támadástól földre rogy, s nem mozdul tovább. Az ordítás elcsendesedik, szenes testével együtt, szinte fájón huny ki az izzás, s jelenleg nem mozdul tovább. A legnyugatibb torony, aztán elsötétül, a fénypászma útja kialszik, átveszi helyét a szürkeség, mi eddig is jellemezte, azonban a torony, változatlanul erőteljesen áll, s nem omlik le.
Krestvir örülhet, kívánsága teljesül, legalábbis jelenleg. Ajkát csendes szavak hagyják el, szemei koncentráltan merednek, ahová csak kell, s szavai nyomán előtte látszólag szellem alak materializálódik, annak minden fizikai és szellemi erejével. Épp időben. A hátulról érkező dobogás erősödik, s az utolsó pillanatban annak forrásai is feltűnnek egy csobbanás kíséretében, hasonlóan az iménti lényekhez, meglehetősen groteszk, de már ismerősebb formában. Torz farkasok! Krestvir varázslatának megjelenésével egy időben ketten, (de sejthető a dobogásból, hogy többen vannak) ahogy a kerubi beindul, ez azonnal nyilvánvalóvá válik. A varázsvédelem kaszabolásának hangja bántó, és folyamatos, azonban elsősorban hárításra és nem ölésre irányul. A kettő után, rögtön további négy szörnyeteg jelenik meg, s mind a kerubi ellen indul, mely egyelőre állja a sarat. Karjaiban a kardok, akár a motolla, szüntelen és villámgyorsan hárítják az ugrást, a harapást, az öklelést, bár sejthető, hogy ettől több ellent már nem tud kiszolgálni, minden végtagja, s minden ereje foglalt. A társaságnak persze ideje nyílik helyezkedni, úgy, ahogy azt a vezető, Laor gyengéd lökései megkívánják. A dobogás, még mindig nem csendesül el, várhatóan újabb lények érkeznek, Alyo megdöbbentően világos szemei lassan hordát láthat maga előtt, s választhat... bár sokáig nem tétlenkedhet.
Carsaadi már több csatában vehetett részt, azonban hasonlóhoz nem biztos, hogy szerencséje volt. Készakarva felel meg a vezető akaratának, az elhangzott utasításoknak, érzi, hogy többen lökik a csoport közepe felé, hogy többen védik... azonban, első szándéka nyilvánvalóan a segítség, s nem, hogy a legtávolabbra essen a csatától. Eddig remekül helyt állt, de a körötte erősödő csatazaj, a taszigálás, hogy szinte mindenki az ellen vérében fürdik már, s csak ő az, ki a "biztonságos" origón helyezkedik el, lassan zavarhatja önérzetét. Nem csak ez a gond. Látomás rohanja meg, melyben Bhar lassú felépülését és újra támadását látja, látomásban érzi további két lény megjelenését, melyek nagyobbak, mint a torz farkasok, s Bharral és Gormogonnal egyenértékűek, csupán eddig meghúzódtak a sűrűben. Azt is érzi... jelenlegi tevékenységük szinte feleslegesnek mondható... kérdés, igaz-e az érzés?! Ezt csupán ő döntheti el, de jobb, minél hamarabb...
Quantall kiált, mintha az utolsó pillanatban volna szükséges szava, hogy a helyzetet fokozza. A két lény, mit még érez... azonnal feltűnik, de nem úgy, mint az előbbiek... egyikük vigyorogva, csendesen, akár a lágy őszi szél, s csupán egy legyintés, míg a Krestvir által teremtett kerubi szétfoszlani látszik, hogy aztán hat rémfarkas szegezze rájuk hirtelen tekintetét.*
- Azt hiszitek ilyen könnyű? *Szólal meg a "víz" meglepően lágy hangon. Ha rápillantanak amorf és folyékony állagúnak tűnő alakot láthatnak, mi formáját tetszése szerint változtatja, hullámzik, akár a tó, vihar idején. A mellette érkező, akár az ellentettje, lángol, mint a száraz pusztaság, forrósága idáig érezhető.*
- Nincs menekvés. *Recsegi eltorzult és mély hangján, Gormogon mögött, kinek meglepően boldog vicsora szántja keresztbe arcát a fal mögött, még akkor is, amikor Quantall lövedékei villódzó testébe betalálnak. Meginog, míg válla felett hátra pillantva, balról számolva a harmadik torony hatalmasat villan, s fénypászmát lő az ég felé.*
- Halottak vagytok. Én vagyok a tűz... én vagyok, Szorth... *S, a hátulról érkező dobogás, még erőteljesebbé, sűrűbbé válik, mintha az érkezők, megszaporodtak volna hirtelen, sereggé válva.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.10.10 11:15:18, a következő indokkal:
Kérésre.
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 3. kör//
//12//
*Tény, hogy a környezet leírása lenne most a legkevésbé fontos, s az is tény, hogy a csapat, mely jelenleg az életéért küzd, talán a legkevésbé kíváncsi arra, hogy milyen állapotok uralkodnak körülötte. Nem baj. A reggel, az bizony a maga módján szép, leszámítva persze az elcsúfító szagokat, a posványos körülményt, s, hogy éppen zavaros vércseppek borítják el a köröttük kényelmesen elterülő mocsári tájat. A nap még mindig nem bukkan elő, mintha egész napra pihenőt vett volna ki, függetlenül ettől, minden ütésnél és találatnál fényes pászmák festik meg a vastag felhőzet hátterét, akár, egy súlyos színpadi, már-már alig használt portól bélelt függöny. Szürkület borít mindent, s csatazaj, mely minden mást elbitorol. Kivéve talán Frandr hajának színezetét, ami minden bizonnyal most több árnyalatban pompázik, bár a hangulatot megtörni, bizony ez sem tudja. Bhar elfordul, Frandrnak esélye nyílik egy hatalmas támadás beviteléhez gyakorlatilag tévedés nélkül, s eképen cselekszik a fokos is, mit karja irányít... bizony nem téved... talál. Ebben persze segít Laor, ki szintén nem tétlen, képzelt mosolya, nem szakítja meg cselekvésében. A csapást Bhar nem hárítja, sőt mi több, mintha csak szívesen kapná be oldalába, ahogyan Frandr vágása szinte lefejezi, úgy Laor lendülete, derekát töri kettőbe. A legnyugatibb torony elemi erővel izzik fel, s újabb fénycsíkkal sebzi meg a szürkületet feltépve annak egységes színezetét. A fokos mélyen vágódik a lény nyakába, a kard, a derekába, szinte törzsétől elválasztva annak fejét, deréktól annak testét, mondhatni idegszálakon függve lóg aztán minden, csupán, szétszabdalva. A hatást Alyo magma vesszője fokozza megperzselve a szörnyet, minden terjedelmében, pokoli tüzet okádva. Ismét ordít, de immár csak jelzésértékűn, mielőtt a támadástól földre rogy, s nem mozdul tovább. Az ordítás elcsendesedik, szenes testével együtt, szinte fájón huny ki az izzás, s jelenleg nem mozdul tovább. A legnyugatibb torony, aztán elsötétül, a fénypászma útja kialszik, átveszi helyét a szürkeség, mi eddig is jellemezte, azonban a torony, változatlanul erőteljesen áll, s nem omlik le.
Krestvir örülhet, kívánsága teljesül, legalábbis jelenleg. Ajkát csendes szavak hagyják el, szemei koncentráltan merednek, ahová csak kell, s szavai nyomán előtte látszólag szellem alak materializálódik, annak minden fizikai és szellemi erejével. Épp időben. A hátulról érkező dobogás erősödik, s az utolsó pillanatban annak forrásai is feltűnnek egy csobbanás kíséretében, hasonlóan az iménti lényekhez, meglehetősen groteszk, de már ismerősebb formában. Torz farkasok! Krestvir varázslatának megjelenésével egy időben ketten, (de sejthető a dobogásból, hogy többen vannak) ahogy a kerubi beindul, ez azonnal nyilvánvalóvá válik. A varázsvédelem kaszabolásának hangja bántó, és folyamatos, azonban elsősorban hárításra és nem ölésre irányul. A kettő után, rögtön további négy szörnyeteg jelenik meg, s mind a kerubi ellen indul, mely egyelőre állja a sarat. Karjaiban a kardok, akár a motolla, szüntelen és villámgyorsan hárítják az ugrást, a harapást, az öklelést, bár sejthető, hogy ettől több ellent már nem tud kiszolgálni, minden végtagja, s minden ereje foglalt. A társaságnak persze ideje nyílik helyezkedni, úgy, ahogy azt a vezető, Laor gyengéd lökései megkívánják. A dobogás, még mindig nem csendesül el, várhatóan újabb lények érkeznek, Alyo megdöbbentően világos szemei lassan hordát láthat maga előtt, s választhat... bár sokáig nem tétlenkedhet.
Carsaadi már több csatában vehetett részt, azonban hasonlóhoz nem biztos, hogy szerencséje volt. Készakarva felel meg a vezető akaratának, az elhangzott utasításoknak, érzi, hogy többen lökik a csoport közepe felé, hogy többen védik... azonban, első szándéka nyilvánvalóan a segítség, s nem, hogy a legtávolabbra essen a csatától. Eddig remekül helyt állt, de a körötte erősödő csatazaj, a taszigálás, hogy szinte mindenki az ellen vérében fürdik már, s csak ő az, ki a "biztonságos" origón helyezkedik el, lassan zavarhatja önérzetét. Nem csak ez a gond. Látomás rohanja meg, melyben Bhar lassú felépülését és újra támadását látja, látomásban érzi további két lény megjelenését, melyek nagyobbak, mint a torz farkasok, s Bharral és Gormogonnal egyenértékűek, csupán eddig meghúzódtak a sűrűben. Azt is érzi... jelenlegi tevékenységük szinte feleslegesnek mondható... kérdés, igaz-e az érzés?! Ezt csupán ő döntheti el, de jobb, minél hamarabb...
Quantall kiált, mintha az utolsó pillanatban volna szükséges szava, hogy a helyzetet fokozza. A két lény, mit még érez... azonnal feltűnik, de nem úgy, mint az előbbiek... egyikük vigyorogva, csendesen, akár a lágy őszi szél, s csupán egy legyintés, míg a Krestvir által teremtett kerubi szétfoszlani látszik, hogy aztán hat rémfarkas szegezze rájuk hirtelen tekintetét.*
- Azt hiszitek ilyen könnyű? *Szólal meg a "víz" meglepően lágy hangon. Ha rápillantanak amorf és folyékony állagúnak tűnő alakot láthatnak, mi formáját tetszése szerint változtatja, hullámzik, akár a tó, vihar idején. A mellette érkező, akár az ellentettje, lángol, mint a száraz pusztaság, forrósága idáig érezhető.*
- Nincs menekvés. *Recsegi eltorzult és mély hangján, Gormogon mögött, kinek meglepően boldog vicsora szántja keresztbe arcát a fal mögött, még akkor is, amikor Quantall lövedékei villódzó testébe betalálnak. Meginog, míg válla felett hátra pillantva, balról számolva a harmadik torony hatalmasat villan, s fénypászmát lő az ég felé.*
- Halottak vagytok. Én vagyok a tűz... én vagyok, Szorth... *S, a hátulról érkező dobogás, még erőteljesebbé, sűrűbbé válik, mintha az érkezők, megszaporodtak volna hirtelen, sereggé válva.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.10.10 11:15:18, a következő indokkal:
Kérésre.
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-04 16:01:48
Üzenet elküldve: 2020-10-04 16:01:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 2. kör//
//6//
-Kettő jön!
*Majd néz szét és rohanják meg az új információk. A két fertelmes lény amikről fogalma sincs micsodák és hogy azoknak a megsebzése hatással volt a tornyokra is. Egyből felmerül benne pár gondolat, de most annyira nem tudja hosszan elemezni a helyzetet mivel ahogy ígérte meg tervezi védeni a magisztert és a tündért. Már meg is jelentek a fejében az ehhez szükséges formulák mikor érkezik vezetőjük újabb parancsa. Rendben akkor nem fog megint fényes lovagként hősködni. Nem szokott hozzá a társakhoz, de hamar változtat a stratégiáján a megváltozott környezetben. A harcosok mögé áll és ha eddig nem az volt a kezében akkor kardot vált és az elbájolt fegyverét fogva felkészül egy varázslatra. Ha a három harcos nem ölte meg és még veszélyesnek tűnik akkor varázslata célpontja az üvöltő Bhaar-nak elnevezett lény. Ha a halál bestiája nem bírta a túlerőt és átmenetileg abból az irányból fellélegezhetnek akkor a magiszter vár egy kicsit, hogy az érkező két lény egyikét találja el egy határozott karlendítésére meginduló mana lövedékkel.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 2. kör//
//6//
-Kettő jön!
*Majd néz szét és rohanják meg az új információk. A két fertelmes lény amikről fogalma sincs micsodák és hogy azoknak a megsebzése hatással volt a tornyokra is. Egyből felmerül benne pár gondolat, de most annyira nem tudja hosszan elemezni a helyzetet mivel ahogy ígérte meg tervezi védeni a magisztert és a tündért. Már meg is jelentek a fejében az ehhez szükséges formulák mikor érkezik vezetőjük újabb parancsa. Rendben akkor nem fog megint fényes lovagként hősködni. Nem szokott hozzá a társakhoz, de hamar változtat a stratégiáján a megváltozott környezetben. A harcosok mögé áll és ha eddig nem az volt a kezében akkor kardot vált és az elbájolt fegyverét fogva felkészül egy varázslatra. Ha a három harcos nem ölte meg és még veszélyesnek tűnik akkor varázslata célpontja az üvöltő Bhaar-nak elnevezett lény. Ha a halál bestiája nem bírta a túlerőt és átmenetileg abból az irányból fellélegezhetnek akkor a magiszter vár egy kicsit, hogy az érkező két lény egyikét találja el egy határozott karlendítésére meginduló mana lövedékkel.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-10-03 19:49:44
Üzenet elküldve: 2020-10-03 19:49:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 2. kör//
//6//
* A bájital eltalálja a célpontot, s innentől Riri legnagyobb feladata újból a résen levés lesz. Figyel,hogy ha valaki bajba esne azonnal segítségére tudjon sietni. Közben egyre furcsább hangok érkeznek hátulról is. Néha hátra-hátrafordul, hogy meglesse mi lehet az, de a mocsár olyannyira zavaros, hogy talán nem is vesz ki semmit. Szólna, de nincs értelme a többiek is érzékelik a mögülük ígérkező veszélyt. Laor új alakzat felvételére ad parancsot, maga mögé taszítva a tündér. A lány halkan nyög, de nem esik el, ahhoz nem lökött akkorát a vezér, s hamar beáll középre. Így valószínűleg nem lát sokat, hiszen ha körbeállják mindenki magasabb nála, ezért a hangokra kell innentől hagyatkoznia illetve társai reakciójára. *
//Elveszve az időben...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Gormogon Fal: 2. kör//
//6//
* A bájital eltalálja a célpontot, s innentől Riri legnagyobb feladata újból a résen levés lesz. Figyel,hogy ha valaki bajba esne azonnal segítségére tudjon sietni. Közben egyre furcsább hangok érkeznek hátulról is. Néha hátra-hátrafordul, hogy meglesse mi lehet az, de a mocsár olyannyira zavaros, hogy talán nem is vesz ki semmit. Szólna, de nincs értelme a többiek is érzékelik a mögülük ígérkező veszélyt. Laor új alakzat felvételére ad parancsot, maga mögé taszítva a tündér. A lány halkan nyög, de nem esik el, ahhoz nem lökött akkorát a vezér, s hamar beáll középre. Így valószínűleg nem lát sokat, hiszen ha körbeállják mindenki magasabb nála, ezért a hangokra kell innentől hagyatkoznia illetve társai reakciójára. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319