//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles és kicsit Relild//
//Seles legel: Vízi Rysha, találat 1 tő, Vadhorgász találat 1 tő, Pengevirág találat 2 tő//
*Ahogy Isqeha sorra sorolja a növényeket és a felhasználási módjukat, Seles homlokát ráncolva igyekszik részben megjegyezni, részben felidézni a nevüket. Nem egyszerű feladat, hiszen rögzült már benne, hogy néznek ki, ezzel együtt soha nem jutott eszébe néven nevezni őket, amikor a vadont járta – hasznosabb volt, ha egyszerűen kéznél vannak a bajban.*
- Akkor nem jártam teljesen távol az igazságtól, de azért nem jutott eszembe minden. *Mosolyog Isqeha derűjén.* Nekem minden varázslatos, ami arra való, hogy segítsünk vele. Valahol maga az, hogy jót teszünk másoknak, is egy varázslat, nem?
*Lovával lépésben halad Lyz felé, ő maga pedig nem is nagyon terelgeti, tudja a dolgát. Sokkal jobban figyel Isqehára és a saját gondolataira, és mikor a baba kerül szóba, érzi, hogy egy kicsit feszült lesz a hangulat. Ha valaki, Isqeha tudja a történtek előzményeit. A lány bátorítóan rámosolyog, hogy ne ijedjen meg ettől.*
- Nagyon szeretem a kicsiket. *Mondja félig magának, miközben a ló sörényét nézi. Érezhető, hogy valamit mondani készül.* Azután, hogy beszélgettünk, eldöntöttem, hogy majd szeretnék egyet, nem olyan nagyon soká… És Leon is szeretne, szóval nem bánná… *Magyarázza Isqnek kicsit zavartan, aztán tekintete elkalandozik, oda, ahol korábbi táborukat felverték, és ahonnan elindult ebbe az új világba. Ahol elindult az új otthonához vezető úton, mondhatni.* Gondolkodtam. Úgy érzem, hogy nem lesz rá jobb alkalom, meg kell ragadnom ezt a lehetőséget.
*Eltöprengve néz végig a növénnyel tarkított, nedves lápon. Nagyon jól érzi magát Leonnal, és el tudja képzelni, hogy a férfi gondoskodjon róla és a babáról, de ha nagyon félreismerte, és esetleg valami véletlen folytán mégsem… Még akkor is tudja vállalni ő maga. Egyedül életben maradt az erdőben hosszú éveken át, és még másokon is segített, másokról is gondoskodott, ahogy tudott. A kedves, odaadó Isqre néz, és tudja, hogy például szó nélkül rá merné bízni a babát, hiszen bízik benne annyira.* ~ Meg ott van Xot is, aki megtanítaná mindenféle rosszcsontkodásra, csak győznénk megnevelni utána. Lyz biztosan megtanítaná íjjal lőni, Zara kardozni. Umon pedig… ~ *Megrezzen egy pillanatra, mert a bizonytalansága jó része a férfi kitöréséből származik. Mégis emlékezteti magát arra, hogy lelke nem romlott része milyen jó. Rá egészen biztosan nem bízná a babát… A közelébe se engedné… De a gyermek talán tőle megtanulhatná, amit Seles akkor mondott Xotnak a toronyban: hogy mindenkiben van jó, csak meg kell találni.
Nem tudja, szavai mekkora meglepetést okoztak Isqehának, de úgy dönt, válaszol a további kérdésére.*
- A kikötői erdőségben jártam, és találkoztam szegényekkel, akiknek vadat lőttem, ők pedig cserébe ruhaneműt adtak el nekem. Ott is sok volt a gyerek, szegények nagyon soványak voltak. Szedtem nekik gyökereket, gombát, és még magokat is lop… *Elhallgat, és mint egy rosszon kapott gyerek, Isqehára pillant.* Hát… Loptam a gazdagok földjeiről egy marokkal, persze nem volt rá pénzem. És ültettünk nekik kis kertet. Ők meséltek erről az öreg remetéről, és megmutatták, merre találom. Bugris egy öreg volt… Megkerestem, hogy neki is vigyek ennivalót. Megosztottam vele az élelmem egy részét, cserébe viszont nem tudott mást adni, ezért csak megmutatta, melyik növényekkel tudom jól ellátni a sebeimet. Csupa seb voltam akkoriban. Haramiákkal küzdöttem állandóan, hogy visszaadjam, amit elloptak a hozzám hasonlóaktól. *Teszi hozzá szerényen mosolyogva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy ilyen érzékeny nő felfegyverkezve fenyegette az erdő tolvaj bandáit. Nem is pocsékol rá több szót, úgy látja, lassan beérik Lyzéket, és láthatóan megint felcsapott a Xot és Shen közötti perpatvar. Lyz éppen Xottal társalog, Selest pedig elfogja az aggodalom.*
- Megint rosszul vagy, Xot? *Léptet mellé aggódva, majd villámló tekintetét Shenre veti.* Hagyd őt békén, bármi is történt az előbb, nem ő tehetett róla! Már komolyan reménykedem, hogy te magad is valami ilyesmin mész éppen keresztül, Shen, és nem ilyen vagy valójában. *Korholja. Valami távoli hang töri meg a csendet. Tekintetével követi a vékony elfet, aki csak úgy belegázol a mocsárba, bár mint gyakorlott utazó, Seles legszívesebben rákiáltana, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet. Még Lyz is követi. Kérdőn néz Isqehára és Xotra.*
- Hát ez? *Kérdi, de nem moccan, csak figyel a bozótos felé. Nem lenne jó ötlet csak úgy itt hagyni a lovakat és berongyolni a mocsár közepébe, amikor itt még van kötél is, hogy kihúzzák, aki megcsúszik.* Mintha egy nő volna ott. *Azért leveszi a válláról íját, hátha a mai nap először tényleg szükség is lesz rá.*