Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-10 10:18:33
Üzenet elküldve: 2021-08-10 10:18:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Biccentéssel megköszöni hát és elteszi az italt, amit a tündértől kap. Jónak tűnik, hasonló ahhoz, amit korábban fölhajtott. Vész esetén még jó szolgálatot tehet.
A barlangban Laor pikírt megjegyzését szó szerint veszi, meg annyit tudatosít, hogy a férfi is ugyanazt látja, mint ő, illetve hogy Laor biztosan sok barlangban járhatott már. Valahol el is töpreng, hogy vajon miért lehetnek csontok a barlangokban... Talán mert jó menedékek a különféle vadaknak, akik oda hordják a prédáikat?
De ez most lényegtelen részlet... Figyelmét a környezetüknek szenteli.
Ha Kilencedik megjegyzésében nem is fogja föl a humort, a manó vidámsága és jelenléte benne oldja egy kissé a feszültséget. Ám ez el is száll egy pillanat, ahogy a két medveforma dombormű és foglyaik a szemük elé tárulnak.
Laor szavára jobban megnézi a nőalakot is. Kagan lánya... Kagaenae... Lehetséges.
A férfi kérdésére nem válaszol azonnal, helyette Carsaadi mantrázza, hogy ez csak illúzió, bár azt még Krestvir is leveszi a testbeszédéből, hogy a tündér ennek ellenére ideges, vagy ijedt. Ami érthető, Krestvir maga sem érez másképpen.
Azért igyekszik tisztán tartani a fejét és jobban átlátni a helyzetet, válaszokat találni. Ezért is fordul kérdéssel a tündérhez.
És amit az alkimista elbeszél, annak alapján valóban feltételezhető, hogy ez is egy hasonlóan aljas trükk, mint amit a tündérnek kellett átélnie. A tűz tornyában ugyan nem történt ilyesmi, s innen nézve egyszerűnek is tűnik, ahogyan az ottani kristályt semlegesítette... Igaz, a tűzön magán kellett áthaladnia és csak a varázslat miatt nem égett el, de ez itt... ez másképp teszi próbára őket.
Laor kérdése még mindig ott lebeg a levegőben és amilyen kétségbeesést érez ő a küszködő Taitost látván, van egy sejtése, hogy a férfi türelme is gyorsan el fog fogyni. Ráadásul Kili kérdése is nagyon rosszkor jön, bár szó se róla, csak azt mondja ki, amire most alighanem mindannyian gondolnak.
Még Carsaadi kérdésére rázza a fejét, hogy a valóságban nem volt hasonló élménye, majd a manó szavait követően szinte azonnal rávágja:*
- Nem! - *De egyúttal ki is nyúl és belekapaszkodik Laor ruhájának ujjába, attól tartva, hogy a harcos erre egyből megindul kiszabadítani a thargok számára oly fontos személyt.*
- Valószínű, hogy csak illúzió, de nem tudom vállalni a kockázatot. Még nem. - *Látszódhat rajta, hogy ideges és aggódik, bár az arcán most is lekicsinylő mosolya ül, a tekintete és a testbeszéde árulkodó, ahogy kapkod és magyaráz. Még ő maga is tisztában van vele, hogy az érzelmei befolyásolják, mégsem tud ezzel mit kezdeni.*
- Kipróbálok valamit. Addig várjatok, és tartsátok nyitva a szemeteket, de ne felém nézzetek! - *Mondja, s ha nem érkezik tiltakozás, úgy bele is kezd az igébe. Jobb tenyerét fölfelé fordítja, tekintetét pedig elfelé a szorongatott párostól, mert most nem engedheti meg magának, hogy kizökkentsék.
Az Őrzők azt mondták, nincs értelme ezzel a varázslattal próbálkoznia, de hát másban is tévedtek már és ezt a helyzetet sem láthatták előre. Krestvir nincs meggyőződve róla, hogy helyes, amit tesz, de érzi az idő szorítását, így hát cselekszik.
Azzal is tisztában van ugyanakkor, hogy szorosan ez után ismét varázsolnia kell majd, ráadásul koromfekete sötétség veszi majd őket körbe, de az ettől való félelmét is igyekszik most kizárni.
Gondolatban ismét a torony előtt van, egy elffel. Nem teljesen felhőtlen élmény, mert hát akkor sem véletlenül használta ezt a varázslatot, de akkor és ott sikerrel járt a fényvirág megidézésében. Ebből próbál reményt és magabiztosságot meríteni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására felfelé tartott tenyerében egy halvány majd egyre erősebben lüktető fényvirág formálódik. A fényvirág feltöltéséhez egy kör szükséges, majd egy erős villanást követően elenyészik. Húsz lépés sugarú körben minden élőlényből elűz minden gonosz entitást, démont, és a leggonoszabb személyek is jámborrá, barátságossá válnak a következő három körre.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*Biccentéssel megköszöni hát és elteszi az italt, amit a tündértől kap. Jónak tűnik, hasonló ahhoz, amit korábban fölhajtott. Vész esetén még jó szolgálatot tehet.
A barlangban Laor pikírt megjegyzését szó szerint veszi, meg annyit tudatosít, hogy a férfi is ugyanazt látja, mint ő, illetve hogy Laor biztosan sok barlangban járhatott már. Valahol el is töpreng, hogy vajon miért lehetnek csontok a barlangokban... Talán mert jó menedékek a különféle vadaknak, akik oda hordják a prédáikat?
De ez most lényegtelen részlet... Figyelmét a környezetüknek szenteli.
Ha Kilencedik megjegyzésében nem is fogja föl a humort, a manó vidámsága és jelenléte benne oldja egy kissé a feszültséget. Ám ez el is száll egy pillanat, ahogy a két medveforma dombormű és foglyaik a szemük elé tárulnak.
Laor szavára jobban megnézi a nőalakot is. Kagan lánya... Kagaenae... Lehetséges.
A férfi kérdésére nem válaszol azonnal, helyette Carsaadi mantrázza, hogy ez csak illúzió, bár azt még Krestvir is leveszi a testbeszédéből, hogy a tündér ennek ellenére ideges, vagy ijedt. Ami érthető, Krestvir maga sem érez másképpen.
Azért igyekszik tisztán tartani a fejét és jobban átlátni a helyzetet, válaszokat találni. Ezért is fordul kérdéssel a tündérhez.
És amit az alkimista elbeszél, annak alapján valóban feltételezhető, hogy ez is egy hasonlóan aljas trükk, mint amit a tündérnek kellett átélnie. A tűz tornyában ugyan nem történt ilyesmi, s innen nézve egyszerűnek is tűnik, ahogyan az ottani kristályt semlegesítette... Igaz, a tűzön magán kellett áthaladnia és csak a varázslat miatt nem égett el, de ez itt... ez másképp teszi próbára őket.
Laor kérdése még mindig ott lebeg a levegőben és amilyen kétségbeesést érez ő a küszködő Taitost látván, van egy sejtése, hogy a férfi türelme is gyorsan el fog fogyni. Ráadásul Kili kérdése is nagyon rosszkor jön, bár szó se róla, csak azt mondja ki, amire most alighanem mindannyian gondolnak.
Még Carsaadi kérdésére rázza a fejét, hogy a valóságban nem volt hasonló élménye, majd a manó szavait követően szinte azonnal rávágja:*
- Nem! - *De egyúttal ki is nyúl és belekapaszkodik Laor ruhájának ujjába, attól tartva, hogy a harcos erre egyből megindul kiszabadítani a thargok számára oly fontos személyt.*
- Valószínű, hogy csak illúzió, de nem tudom vállalni a kockázatot. Még nem. - *Látszódhat rajta, hogy ideges és aggódik, bár az arcán most is lekicsinylő mosolya ül, a tekintete és a testbeszéde árulkodó, ahogy kapkod és magyaráz. Még ő maga is tisztában van vele, hogy az érzelmei befolyásolják, mégsem tud ezzel mit kezdeni.*
- Kipróbálok valamit. Addig várjatok, és tartsátok nyitva a szemeteket, de ne felém nézzetek! - *Mondja, s ha nem érkezik tiltakozás, úgy bele is kezd az igébe. Jobb tenyerét fölfelé fordítja, tekintetét pedig elfelé a szorongatott párostól, mert most nem engedheti meg magának, hogy kizökkentsék.
Az Őrzők azt mondták, nincs értelme ezzel a varázslattal próbálkoznia, de hát másban is tévedtek már és ezt a helyzetet sem láthatták előre. Krestvir nincs meggyőződve róla, hogy helyes, amit tesz, de érzi az idő szorítását, így hát cselekszik.
Azzal is tisztában van ugyanakkor, hogy szorosan ez után ismét varázsolnia kell majd, ráadásul koromfekete sötétség veszi majd őket körbe, de az ettől való félelmét is igyekszik most kizárni.
Gondolatban ismét a torony előtt van, egy elffel. Nem teljesen felhőtlen élmény, mert hát akkor sem véletlenül használta ezt a varázslatot, de akkor és ott sikerrel járt a fényvirág megidézésében. Ebből próbál reményt és magabiztosságot meríteni.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására felfelé tartott tenyerében egy halvány majd egyre erősebben lüktető fényvirág formálódik. A fényvirág feltöltéséhez egy kör szükséges, majd egy erős villanást követően elenyészik. Húsz lépés sugarú körben minden élőlényből elűz minden gonosz entitást, démont, és a leggonoszabb személyek is jámborrá, barátságossá válnak a következő három körre.
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-08-09 22:56:51
Üzenet elküldve: 2021-08-09 22:56:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A híd úgy tűnik még éppen megtartja Bhaart, de halk szemerkéléssel nyála nyomán porlad az egész anyaga. Feje mintha túlzottan nehéz és ernyedt lenne, úgy fittyen át a lukon, és immáron válla ostromolja a világot jelentő léceket. Frandr meglátására Alyo is egy biccentéssel helyesel. Ránézésre most piheni ki az eddigi megrázkódtatásokat, vagy csak elzárkózásba menekül amíg teheti. Quantall ahogy hagyja lógni még sérült karját érezheti, hogy a kényszeredett tartásból az bizony nem jön ki magától, határhelyzetekben pedig még egy kicsit szúr is. Talán nem törés lesz? Odaát a ködön túlról nagyon halvány derengésbe kezd a torony szája, talán valami varázslat lehet.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A csontvázak körül a jégfal minden további nélkül felépül, és oda is zárja őket a falhoz. A Kilencedik most füleit behúzva ugyan, de oldja a hangulatot egy közbeszúrással.*
-Háh, jégre tette őket!
*Örvendezik, de kezében azért megjelenik egy késecske hátha el kell majd dobnia.
A két medve által fogvatartott most még az eddigieknél jobban is mocorogni kezd, megpróbálnak előretörni. Szemeiket amennyire csak tudják az érkezőkre vetik, természetesen fogják őket a faragványok.*
-Mhhhhhmmmmmmmmm!
*Nyög Krestvir szemébe nézve a nyúzott Taitos alak, és hasonlóan hosszan, elnyúltan nyögve igyekszik kommunikálni a Kaganaeként azonosított rab is, már ami Laort illeti.
A csontvázak körül nincs mozgás egyelőre, amennyire azt Krestvir ki tudja venni, azok feléledése még várat magára.
Egyedül a vállán utazó lényecske szólal meg most jóval félénkebben, mint az előbb.*
-A... Akkor most megöljük őket?
*Kérdezi az illúzió témájára utalva talán a trió fejében is felötlő egyik gondolatnak hagyva szabad utat.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A híd úgy tűnik még éppen megtartja Bhaart, de halk szemerkéléssel nyála nyomán porlad az egész anyaga. Feje mintha túlzottan nehéz és ernyedt lenne, úgy fittyen át a lukon, és immáron válla ostromolja a világot jelentő léceket. Frandr meglátására Alyo is egy biccentéssel helyesel. Ránézésre most piheni ki az eddigi megrázkódtatásokat, vagy csak elzárkózásba menekül amíg teheti. Quantall ahogy hagyja lógni még sérült karját érezheti, hogy a kényszeredett tartásból az bizony nem jön ki magától, határhelyzetekben pedig még egy kicsit szúr is. Talán nem törés lesz? Odaát a ködön túlról nagyon halvány derengésbe kezd a torony szája, talán valami varázslat lehet.*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár második köre//
*A csontvázak körül a jégfal minden további nélkül felépül, és oda is zárja őket a falhoz. A Kilencedik most füleit behúzva ugyan, de oldja a hangulatot egy közbeszúrással.*
-Háh, jégre tette őket!
*Örvendezik, de kezében azért megjelenik egy késecske hátha el kell majd dobnia.
A két medve által fogvatartott most még az eddigieknél jobban is mocorogni kezd, megpróbálnak előretörni. Szemeiket amennyire csak tudják az érkezőkre vetik, természetesen fogják őket a faragványok.*
-Mhhhhhmmmmmmmmm!
*Nyög Krestvir szemébe nézve a nyúzott Taitos alak, és hasonlóan hosszan, elnyúltan nyögve igyekszik kommunikálni a Kaganaeként azonosított rab is, már ami Laort illeti.
A csontvázak körül nincs mozgás egyelőre, amennyire azt Krestvir ki tudja venni, azok feléledése még várat magára.
Egyedül a vállán utazó lényecske szólal meg most jóval félénkebben, mint az előbb.*
-A... Akkor most megöljük őket?
*Kérdezi az illúzió témájára utalva talán a trió fejében is felötlő egyik gondolatnak hagyva szabad utat.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-30 22:04:06
Üzenet elküldve: 2021-07-30 22:04:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A fény meggyullad, azonban mielőtt belépnének Krestvir felé fordul. A kérdésre bólint egyet, s rögvest övéhez kap.*
-Igen, ez a legerősebb italom -* nyújtja átKrestvir Drelmnek az1 db Zafírkék varázsitalt.
. Ezután Odabenn inkább hasonlít az egész egy öreg barlanghoz. A földön csontvázak hevernek, néha csak egy-két darab, máskor egy egész a feje búbjától a lába hegyéig. A tündér felnyög, kezeit ajkára tapasztja, ahogy elhűl a látványtól. Az ő tornya nem ilyen volt. Ezután jön csak a fekete leves, amikor Riri meglátja a kőmedvék között vergődő alakokat. Ő egyiket sem ismeri fel, nem is ismerheti, egyikükkel sem találkozott még, de a többiek már beazonosították őket.
A lány szíve szerint odarohanna hozzájuk, hiszen látja, hogy szenvednek, mind a ketten alig élnek, az utolsó leheletükkel küzdenek, hogy valahogy mégis visszavergődjenek az életbe. Apró könnycseppek gyöngyöznek a leány szemeibe,miközben kényszeríti magát, hogy ne rohanjon el. Legutóbb az egész bagázs elmerül a mocsárba nyakig, amikor ilyet tett. *
- Csak illúzió, csak illúzió az egész - * motyogta fejét rázva. Próbálta meggyőzni magát, a szemeit, az agyát, és leginkább a szívét.
Krestvir kérdése zökkenti ki. Rámered, mint aki nem érti a kérdést, aztán lassan leesik.*
- Igen, igen, egy hosszú lépcsőn kísért fel és engednem kellett, hogy hogy leesen a kútba. El kellett engednem. Az egész a múltamból egy darab volt, a húgom elvesztése. Át kellett élnem újra az a pillanatot - * magyarázza még mindig a két vergődőtől sokkos állapotban. Segíteni akar. Lassan már a tőrét előhúzva is neki rontana a szobroknak, csak tegyen valamit, mert a tehetetlenség megfojtja. *
- Történt valamikor veled valami ehhez hasonló? Vagy valamelyiküket láttad meghalni? - * próbál segíteni de csak a maga élményéből tud meríteni és egyre jobban azt gondolja, hogy ez nem ugyanaz a próbatétel. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A fény meggyullad, azonban mielőtt belépnének Krestvir felé fordul. A kérdésre bólint egyet, s rögvest övéhez kap.*
-Igen, ez a legerősebb italom -* nyújtja átKrestvir Drelmnek az1 db Zafírkék varázsitalt.
. Ezután Odabenn inkább hasonlít az egész egy öreg barlanghoz. A földön csontvázak hevernek, néha csak egy-két darab, máskor egy egész a feje búbjától a lába hegyéig. A tündér felnyög, kezeit ajkára tapasztja, ahogy elhűl a látványtól. Az ő tornya nem ilyen volt. Ezután jön csak a fekete leves, amikor Riri meglátja a kőmedvék között vergődő alakokat. Ő egyiket sem ismeri fel, nem is ismerheti, egyikükkel sem találkozott még, de a többiek már beazonosították őket. A lány szíve szerint odarohanna hozzájuk, hiszen látja, hogy szenvednek, mind a ketten alig élnek, az utolsó leheletükkel küzdenek, hogy valahogy mégis visszavergődjenek az életbe. Apró könnycseppek gyöngyöznek a leány szemeibe,miközben kényszeríti magát, hogy ne rohanjon el. Legutóbb az egész bagázs elmerül a mocsárba nyakig, amikor ilyet tett. *
- Csak illúzió, csak illúzió az egész - * motyogta fejét rázva. Próbálta meggyőzni magát, a szemeit, az agyát, és leginkább a szívét.
Krestvir kérdése zökkenti ki. Rámered, mint aki nem érti a kérdést, aztán lassan leesik.*
- Igen, igen, egy hosszú lépcsőn kísért fel és engednem kellett, hogy hogy leesen a kútba. El kellett engednem. Az egész a múltamból egy darab volt, a húgom elvesztése. Át kellett élnem újra az a pillanatot - * magyarázza még mindig a két vergődőtől sokkos állapotban. Segíteni akar. Lassan már a tőrét előhúzva is neki rontana a szobroknak, csak tegyen valamit, mert a tehetetlenség megfojtja. *
- Történt valamikor veled valami ehhez hasonló? Vagy valamelyiküket láttad meghalni? - * próbál segíteni de csak a maga élményéből tud meríteni és egyre jobban azt gondolja, hogy ez nem ugyanaz a próbatétel. *
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-29 11:37:00
Üzenet elküldve: 2021-07-29 11:37:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tűzkeresztség //
*Útjuk az ingoványon át vezet, hogy elérjék az erődöt, aminek a pontos helyét csak a földre rajzold térkép alapján tudja elképzelni. A menet továbbra is erőltetett, de a beiktatott szünetekkel tartható és nem fognak végképp kifulladni mire elérik a céljukat. Az ingovány bűze és a mocsaras föld nem a legkellemesett terület, ahol szeret átgyalogolni, de ami ennél rosszabb a szúnyogok folyamatos támadása, amik ellen csak gyakori elhessegetéssel tudnak védekezni valamennyire. Pár csípés bizonyára lesz rajtuk mire átérnek a mocsáron, de ettől még ugyanúgy teljes harcképességben lesznek. Esetleg a tervezett művelet után lesz kellemetlen a viszkető csípések érzete.*
*Útjuk az ingoványon át vezet, hogy elérjék az erődöt, aminek a pontos helyét csak a földre rajzold térkép alapján tudja elképzelni. A menet továbbra is erőltetett, de a beiktatott szünetekkel tartható és nem fognak végképp kifulladni mire elérik a céljukat. Az ingovány bűze és a mocsaras föld nem a legkellemesett terület, ahol szeret átgyalogolni, de ami ennél rosszabb a szúnyogok folyamatos támadása, amik ellen csak gyakori elhessegetéssel tudnak védekezni valamennyire. Pár csípés bizonyára lesz rajtuk mire átérnek a mocsáron, de ettől még ugyanúgy teljes harcképességben lesznek. Esetleg a tervezett művelet után lesz kellemetlen a viszkető csípések érzete.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-28 19:42:52
Üzenet elküldve: 2021-07-28 19:42:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Tűzkeresztség //
* A menet halad pontosan a ingovány felé. Kellemetlen, de annál szükségesebb lépés ez, mert így viszonylag észrevétlenül fognak kilyukadni a kívánt területre. Sokkal nehezebb dolguk lenne, ha a tisztás irányából mentek volna, legalábbis a feltűnés tekintetében. Az út azért megterhelőbb így, de a parancsnok ügyel rá, hogy azért időnként tartsanak szünetet. Annyira azért nem kell sokáig időzniük a mocsaras részen, hogy az jelentősen megterhelje az újoncokat. Talán a leginkább zavaró az egészben az a szúnyogok inváziója, ami okoz pár kellemetlen percet nekik.*
* A menet halad pontosan a ingovány felé. Kellemetlen, de annál szükségesebb lépés ez, mert így viszonylag észrevétlenül fognak kilyukadni a kívánt területre. Sokkal nehezebb dolguk lenne, ha a tisztás irányából mentek volna, legalábbis a feltűnés tekintetében. Az út azért megterhelőbb így, de a parancsnok ügyel rá, hogy azért időnként tartsanak szünetet. Annyira azért nem kell sokáig időzniük a mocsaras részen, hogy az jelentősen megterhelje az újoncokat. Talán a leginkább zavaró az egészben az a szúnyogok inváziója, ami okoz pár kellemetlen percet nekik.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:00:17
Üzenet elküldve: 2021-07-23 12:00:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A hídon végül szerencsésen átjutnak és egyikük sem potyog le a mélységbe. Mostanság ezt is sikernek kell elkönyvelniük. A mágus és az alkimista mögötte lépdel, így Laor az első aki óvatosan belép a barlangba. Már csak azért is lassan, hogy a szemének legyen ideje hozzászokni a benti félhomályhoz. Amikor pedig körbenéz, úgy húzza el a száját mintha pontosan erre számított volna.*
- Igen. *bólint rá Krestvir szavaira* Egy efféle barlangban szinte törvényszerűen hevernek csontok mindenfelé.
*Természetesen nincs szó arról, hogy élete nagy részét elátkozott barlangok felderítésével töltötte volna, egyszerűen csak pikírt. Ami a történtek után talán nem meglepő. Aztán megpillantják a hangok forrásait és borzongással vegyes kíváncsisággal nézi a jelenetet. A faragványok rettenetesen bizarr hatást keltenek, a karmaik között szenvedők pedig annyira szánalomra méltónak tűnnek, hogy más körülmények között reflexből is rohanna segíteni. Azt viszont már volt ideje megtanulni, hogy itt szinte semmi sem az aminek látszik. Krestvir észrevételét furcsának találja, hiszen miért kéne élőholtakat sanyargatnia két kőmedvének? Erre nem kérdez rá, már csak azért sem, mert logikát hiba lenne itt keresni. A varázslatot már csak ezért is okos döntésnek tartja és ő nem is nagyon figyel oda az állítólagos élőhalottakra. Csak akkor amikor Krestvir egyikükben a synmirai mágusmestert véli felfedezni. Most már ő is odafordul és rámeredő sárga szempárba néz. Két nőt ismer akinek ilyen szemei vannak. Az egyikük halott és idősebb is volt. Tehát Lea nem lehet, de azért nagyot dobban a szíve.*
- Kagan lánya... *morogja, aztán társai felé sandít* Teljesen biztosak vagytok benne, hogy ez csak illúzió?
*Ha pedig a kapott válaszban a legkisebb kételyt is érzi, el fog indulni a medvék felé, hogy véget vessen ennek az egésznek.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*A hídon végül szerencsésen átjutnak és egyikük sem potyog le a mélységbe. Mostanság ezt is sikernek kell elkönyvelniük. A mágus és az alkimista mögötte lépdel, így Laor az első aki óvatosan belép a barlangba. Már csak azért is lassan, hogy a szemének legyen ideje hozzászokni a benti félhomályhoz. Amikor pedig körbenéz, úgy húzza el a száját mintha pontosan erre számított volna.*
- Igen. *bólint rá Krestvir szavaira* Egy efféle barlangban szinte törvényszerűen hevernek csontok mindenfelé.
*Természetesen nincs szó arról, hogy élete nagy részét elátkozott barlangok felderítésével töltötte volna, egyszerűen csak pikírt. Ami a történtek után talán nem meglepő. Aztán megpillantják a hangok forrásait és borzongással vegyes kíváncsisággal nézi a jelenetet. A faragványok rettenetesen bizarr hatást keltenek, a karmaik között szenvedők pedig annyira szánalomra méltónak tűnnek, hogy más körülmények között reflexből is rohanna segíteni. Azt viszont már volt ideje megtanulni, hogy itt szinte semmi sem az aminek látszik. Krestvir észrevételét furcsának találja, hiszen miért kéne élőholtakat sanyargatnia két kőmedvének? Erre nem kérdez rá, már csak azért sem, mert logikát hiba lenne itt keresni. A varázslatot már csak ezért is okos döntésnek tartja és ő nem is nagyon figyel oda az állítólagos élőhalottakra. Csak akkor amikor Krestvir egyikükben a synmirai mágusmestert véli felfedezni. Most már ő is odafordul és rámeredő sárga szempárba néz. Két nőt ismer akinek ilyen szemei vannak. Az egyikük halott és idősebb is volt. Tehát Lea nem lehet, de azért nagyot dobban a szíve.*
- Kagan lánya... *morogja, aztán társai felé sandít* Teljesen biztosak vagytok benne, hogy ez csak illúzió?
*Ha pedig a kapott válaszban a legkisebb kételyt is érzi, el fog indulni a medvék felé, hogy véget vessen ennek az egésznek.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-19 19:56:40
Üzenet elküldve: 2021-07-19 19:56:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványos vidék már kevésbé barátságos környezet a kiruccanáshoz, de Rass sokkal bölcsebb, minthogy ne tudná, hogy ennek éppúgy megvan a maga szépsége, mint minden más vidéknek. Csak éppen meg kell azt látni, keresni kell és megtalálni. Bár most ezt ő sem fogja megtenni, hisz más egyéb dolga is akad. Csak lassan tud haladni, de ez nem tántorítja el a céljától. Amúgy is hozzá van szokva, hogy nem olyan fürge a lába, mint sok évvel ezelőtt fiatal gnóm korában. ~Már nincs sok hátra öregem. Aztán majd fújunk egy kicsit. ~*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:50:19
Üzenet elküldve: 2021-07-15 12:50:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A mélységin látszik az ital jótékony hatása. Picit maga is meglepődik azon, hogy milyen gyorsan hozzászokott a bájitalok hatékonyságához. Azt gondolta volna, hogy az, hogy az ember szeme előtt gyógyulnak be olyan sebek, amik normális helyzetben akár hetekre is harcképtelenné tennének egy harcost, nehezebben elfogadható tény lett volna számára.*
~Persze ezek az italok sem mindenre jók.~
-Majd foglalkozunk vele, ha a többiek visszatértek.
*Válaszol Quantall kijelentésére. Nincs idejük most felcsert játszani, és most még egy váll visszaugrasztását sem kockáztatná meg úgy, hogy nem tudja, milyen halkan tűri a fájdalmat amaz.*
-Nem tudunk sok mindent csinálni vele. Ha leesik, leesik.
*Vonja meg a vállát. Elég mélynek tűnik a szakadék, hogy ne nagyon tudja, Bhaar miképpen tudna gyorsan előmászni onnan.*
-A ti démonotokkal mi lett, miután elpusztítottátok a kristályt?
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A mélységin látszik az ital jótékony hatása. Picit maga is meglepődik azon, hogy milyen gyorsan hozzászokott a bájitalok hatékonyságához. Azt gondolta volna, hogy az, hogy az ember szeme előtt gyógyulnak be olyan sebek, amik normális helyzetben akár hetekre is harcképtelenné tennének egy harcost, nehezebben elfogadható tény lett volna számára.*
~Persze ezek az italok sem mindenre jók.~
-Majd foglalkozunk vele, ha a többiek visszatértek.
*Válaszol Quantall kijelentésére. Nincs idejük most felcsert játszani, és most még egy váll visszaugrasztását sem kockáztatná meg úgy, hogy nem tudja, milyen halkan tűri a fájdalmat amaz.*
-Nem tudunk sok mindent csinálni vele. Ha leesik, leesik.
*Vonja meg a vállát. Elég mélynek tűnik a szakadék, hogy ne nagyon tudja, Bhaar miképpen tudna gyorsan előmászni onnan.*
-A ti démonotokkal mi lett, miután elpusztítottátok a kristályt?
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:57:59
Üzenet elküldve: 2021-07-15 11:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Laor jó tanácsa eső után köpönyeg, bár alighanem, ha előbb érkezik sem tudja elkerülni, hogy a tekintete találkozzon a mélységgel... Főleg, hogy ő nem csak egy elbotlástól tart, vagy alaptalan félelem fogja el a zuhanástól. Nem, az ő félelme, hogy a varázslata köddé foszlik, mert valami nála sokkal hatalmasabbal készülnek megmérkőzni...
Hogy mégis gond nélkül átérnek, az megkönnyebbülés, ám a nehézségek itt még nem érnek véget. Sötétség... Nyilvánvaló gyenge pontja.
Carsaadi és Laor megerősítik, hogy ők is hallják azt a hangot. A harcos még valami madárhoz is hasonlítja, aztán meg a kancellárt emlegeti, amire Krestvir gyanakodva ráncolja homlokát. Lehet, a férfi ismét képzeleg?...
Nem áll neki most faggatni őt, mert előbb szeretne látni is valamit, amíg még képes viszonylag tisztán gondolkodni.
Laor utasítására, miszerint maradjanak mögötte, beleegyezőn hallgat, majd pedig belekezd az igébe, s arcán is látszódhat, hogy nem csak magában motyog, hanem feszülten összpontosít.
A korábban fölhajtott varázsital most nagy segítségére van, mert egyébként elméje egyre inkább fárad. Szerencsére azonban nem csak pazarolja maradék erejét erre a varázslatra: nappali világosság öleli körbe őket, mikor végez.*
- Van valami erősebb italod a számomra? Ami segít, hogy bírjak még varázsolni... - *Fordul a tündér felé, jobb belátásra térve, ahogy a kimerültség karistolja tudatát... Most még bírja egy darabig az előző itallal és nem is biztos, hogy szüksége lesz egy következőre, de nem tudja, mennyiszer kell még használnia varázsképességét, s hogy azt milyen gyorsan kell megtennie. Avagy inkább most kér valamit, hogy be legyenek biztosítva, és a kezét nyújtja Carsaadi felé, ezzel is jelezve, hogy későbbre kéri.
Ha a tündér ad neki valamit, akkor egy gyors biccentéssel megköszöni és zsebre teszi.
Pillantása közben már-e rövid beszélgetés alatt is a belátható terepet fürkészi és a szétszórt csontoktól nem remél semmi jót. De késő már a kétségbeeséshez. Ha eddig eljöttek, nem adhatják fel.
Amennyiben Laor beljebb indul, úgy a férfi mögött halad egy lépéssel, de tőle kissé jobbra helyezkedik el, hogy jól láthasson.*
- Csontokat látok mindenhol... Ott a falak mentén egész csontvázak, emberszerűek, meg egy... nagyobb állaté? - *Magyarázza folyamatosan, hogy mit lát, amit akár furcsállhatnak is, de ő továbbra is biztosítani szeretné, hogy nem hallucinálnak. Vagy ha igen, úgy mindannyian ugyanazt látják-e. Ha ugyanazt látják, akkor... Akkor valószínűleg ezúttal egy démon játszik velük, mint az elágazásnál Gormogon, akit kisfiúnak láttak.
Érdekes, hogy a démonok képesek illúziókat kelteni egyszerre több célpont elméjében is... Vagy talán ők maguk változnak át azzá, aminek láttatni akarják magukat?
Futó gondolatok terepszemle közben.*
- Nem látok felfelé vezető utat. - *Jelenti ezt is, miután a valóban veszélyesnek tűnő mennyezetet is szemrevételezte, a toronyban elvileg megtalálható kristályhoz vezető utat keresve. Elég védtelennek érzi itt magukat. Ha azok a cseppkövek most leszakadnának valamiért...
Inkább foglalkozik azzal, amivel kezdeni is tudnak valamit.
A hang forrása egyre közelebbinek tűnik, a teljes csontvázak között keresi legelőbb a visszhangos teremben. Az épen és egészben megmaradt maradványok az első alkalmat idézik benne, mikor mestereivel járt itt, és élőholtak támadtak rájuk.
Ez a gondolat eléggé fölzaklatja ahhoz, hogy hirtelen felindulásból intsen egyet a kezével, s ha sikerrel jár, egy jégfalat húzzon legalább az egyik oldalon elhelyezkedő csontvázak elé (a szörnyszerű csontvázzal átellenes oldalon). Szorosan és teljesen körbeveszi őket, ha teheti, nem hagyva rést, hogy a torony fala és a jégfal között kibújhassanak. Sőt, abban bízik, ha így kellően a torony falához szorította őket, akkor lendületet sem tudnak venni, hogy áttörjenek a jégen.
Mármint, ha egyáltalán képesek lennének ilyenre... Mert az egész varázslatot pusztán erre a rossz érzésre és emlékre alapozta. Nyugtalanná tette a gondolat, hogy a csontvázak valójában már "élnek", csak mozdulatlanul állnak, hogy ha beljebb sétálnak közéjük, körbevehessék őket.*
- Félek, hogy ezek élőholtak... - *Magyarázza halkan a varázslat után.*
- Kerüljük őket!
*Mondja, de a következő pillanatban már valami más foglalja le gondolatait.
Nem akar hinni a szemének...
Taitos?... Mit keres itt? Mégis utánuk jött volna?...
Az első reakciója tisztán emberi arra, hogy mesterét viszontláthatja, ilyen körülmények között. Izgatott lesz, és persze aggódó. Szeretne azonnal odarohanni, hogy akár nyers erővel próbálja őt kiszabadítani, mielőtt az a medveszerű dombormű megfojtja.*
- Taitost látom... egy medve fogja le... és egy... egy nőt is? - *Kagaenae-vel nem találkozott még annyiszor, hogy kapásból felismerje, főleg hogy az arca javát egy medve mancsa takarja.*
- Nem tudom, ez igaz-e... amit látunk...- *Mondja idegesen és tehetetlenül.*
- Azt mondtad, magadat kellett megölnöd? - *Kérdezi a tündért, mert ha így van, akkor jó esély van rá, hogy most sem a valóságot látják. De olyan nehéz most higgadtnak maradni! Nem tudja hirtelen, hogy mit csináljon.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Laor jó tanácsa eső után köpönyeg, bár alighanem, ha előbb érkezik sem tudja elkerülni, hogy a tekintete találkozzon a mélységgel... Főleg, hogy ő nem csak egy elbotlástól tart, vagy alaptalan félelem fogja el a zuhanástól. Nem, az ő félelme, hogy a varázslata köddé foszlik, mert valami nála sokkal hatalmasabbal készülnek megmérkőzni...
Hogy mégis gond nélkül átérnek, az megkönnyebbülés, ám a nehézségek itt még nem érnek véget. Sötétség... Nyilvánvaló gyenge pontja.
Carsaadi és Laor megerősítik, hogy ők is hallják azt a hangot. A harcos még valami madárhoz is hasonlítja, aztán meg a kancellárt emlegeti, amire Krestvir gyanakodva ráncolja homlokát. Lehet, a férfi ismét képzeleg?...
Nem áll neki most faggatni őt, mert előbb szeretne látni is valamit, amíg még képes viszonylag tisztán gondolkodni.
Laor utasítására, miszerint maradjanak mögötte, beleegyezőn hallgat, majd pedig belekezd az igébe, s arcán is látszódhat, hogy nem csak magában motyog, hanem feszülten összpontosít.
A korábban fölhajtott varázsital most nagy segítségére van, mert egyébként elméje egyre inkább fárad. Szerencsére azonban nem csak pazarolja maradék erejét erre a varázslatra: nappali világosság öleli körbe őket, mikor végez.*
- Van valami erősebb italod a számomra? Ami segít, hogy bírjak még varázsolni... - *Fordul a tündér felé, jobb belátásra térve, ahogy a kimerültség karistolja tudatát... Most még bírja egy darabig az előző itallal és nem is biztos, hogy szüksége lesz egy következőre, de nem tudja, mennyiszer kell még használnia varázsképességét, s hogy azt milyen gyorsan kell megtennie. Avagy inkább most kér valamit, hogy be legyenek biztosítva, és a kezét nyújtja Carsaadi felé, ezzel is jelezve, hogy későbbre kéri.
Ha a tündér ad neki valamit, akkor egy gyors biccentéssel megköszöni és zsebre teszi.
Pillantása közben már-e rövid beszélgetés alatt is a belátható terepet fürkészi és a szétszórt csontoktól nem remél semmi jót. De késő már a kétségbeeséshez. Ha eddig eljöttek, nem adhatják fel.
Amennyiben Laor beljebb indul, úgy a férfi mögött halad egy lépéssel, de tőle kissé jobbra helyezkedik el, hogy jól láthasson.*
- Csontokat látok mindenhol... Ott a falak mentén egész csontvázak, emberszerűek, meg egy... nagyobb állaté? - *Magyarázza folyamatosan, hogy mit lát, amit akár furcsállhatnak is, de ő továbbra is biztosítani szeretné, hogy nem hallucinálnak. Vagy ha igen, úgy mindannyian ugyanazt látják-e. Ha ugyanazt látják, akkor... Akkor valószínűleg ezúttal egy démon játszik velük, mint az elágazásnál Gormogon, akit kisfiúnak láttak.
Érdekes, hogy a démonok képesek illúziókat kelteni egyszerre több célpont elméjében is... Vagy talán ők maguk változnak át azzá, aminek láttatni akarják magukat?
Futó gondolatok terepszemle közben.*
- Nem látok felfelé vezető utat. - *Jelenti ezt is, miután a valóban veszélyesnek tűnő mennyezetet is szemrevételezte, a toronyban elvileg megtalálható kristályhoz vezető utat keresve. Elég védtelennek érzi itt magukat. Ha azok a cseppkövek most leszakadnának valamiért...
Inkább foglalkozik azzal, amivel kezdeni is tudnak valamit.
A hang forrása egyre közelebbinek tűnik, a teljes csontvázak között keresi legelőbb a visszhangos teremben. Az épen és egészben megmaradt maradványok az első alkalmat idézik benne, mikor mestereivel járt itt, és élőholtak támadtak rájuk.
Ez a gondolat eléggé fölzaklatja ahhoz, hogy hirtelen felindulásból intsen egyet a kezével, s ha sikerrel jár, egy jégfalat húzzon legalább az egyik oldalon elhelyezkedő csontvázak elé (a szörnyszerű csontvázzal átellenes oldalon). Szorosan és teljesen körbeveszi őket, ha teheti, nem hagyva rést, hogy a torony fala és a jégfal között kibújhassanak. Sőt, abban bízik, ha így kellően a torony falához szorította őket, akkor lendületet sem tudnak venni, hogy áttörjenek a jégen.
Mármint, ha egyáltalán képesek lennének ilyenre... Mert az egész varázslatot pusztán erre a rossz érzésre és emlékre alapozta. Nyugtalanná tette a gondolat, hogy a csontvázak valójában már "élnek", csak mozdulatlanul állnak, hogy ha beljebb sétálnak közéjük, körbevehessék őket.*
- Félek, hogy ezek élőholtak... - *Magyarázza halkan a varázslat után.*
- Kerüljük őket!
*Mondja, de a következő pillanatban már valami más foglalja le gondolatait.
Nem akar hinni a szemének...
Taitos?... Mit keres itt? Mégis utánuk jött volna?...
Az első reakciója tisztán emberi arra, hogy mesterét viszontláthatja, ilyen körülmények között. Izgatott lesz, és persze aggódó. Szeretne azonnal odarohanni, hogy akár nyers erővel próbálja őt kiszabadítani, mielőtt az a medveszerű dombormű megfojtja.*
- Taitost látom... egy medve fogja le... és egy... egy nőt is? - *Kagaenae-vel nem találkozott még annyiszor, hogy kapásból felismerje, főleg hogy az arca javát egy medve mancsa takarja.*
- Nem tudom, ez igaz-e... amit látunk...- *Mondja idegesen és tehetetlenül.*
- Azt mondtad, magadat kellett megölnöd? - *Kérdezi a tündért, mert ha így van, akkor jó esély van rá, hogy most sem a valóságot látják. De olyan nehéz most higgadtnak maradni! Nem tudja hirtelen, hogy mit csináljon.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú, derékvastagságú jégfal jön létre. Szilárdsága, olvadékonysága életszerű kereteken belül mozog. Hatása maradandó.
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-12 17:35:19
Üzenet elküldve: 2021-07-12 17:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Tisztázzák a helyzetet, hogy mit miért is tesznek. A halódó dög megdöglik ők meg várhatnak egy alvó démon mellett akiről mint kiderül savat képes köpni. A mélységi nem egy alkimista, de úgy tudja nem csak mágiával lehet ilyen hatást elérni. A gólyák is tudnak hasonlót. Szóval igazat kell adnia a harcosnak, hogy a legjobb az lenne ha megakadályoznák, hogy egyáltalán tudjon köpni. A kapott ital jól esik. Kicsit kimossa a szájából a fémes ízt is, ami lehet a saját vére volt és a mindenféle fájdalom a testén szerte szét is eltűnik. Kivéve az egyik karja. Nem orvos úgyhogy, hogy mit kell csinálni, azt nem tudja, de azt igen, hogy ha mágiával próbálja meggyógyítani az fájni fog. Úgy sejti a csont törhetett el. Talán érdemes lenne összeilleszteni és utána varázsolni?*
-Csak az egyik karom tudom használni most. Lehet a másikban eltört valami.
*És úgy néz ki nincs idejük hirtelen valami akadémiai képzést elvégezni és közösen kivizsgálni mi lehet a helyzet. A recsegő hídon horkoló démonra a mélységi csak egy dolgot tud mondani.*
-Azt, hiszem ott baj van.
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Tisztázzák a helyzetet, hogy mit miért is tesznek. A halódó dög megdöglik ők meg várhatnak egy alvó démon mellett akiről mint kiderül savat képes köpni. A mélységi nem egy alkimista, de úgy tudja nem csak mágiával lehet ilyen hatást elérni. A gólyák is tudnak hasonlót. Szóval igazat kell adnia a harcosnak, hogy a legjobb az lenne ha megakadályoznák, hogy egyáltalán tudjon köpni. A kapott ital jól esik. Kicsit kimossa a szájából a fémes ízt is, ami lehet a saját vére volt és a mindenféle fájdalom a testén szerte szét is eltűnik. Kivéve az egyik karja. Nem orvos úgyhogy, hogy mit kell csinálni, azt nem tudja, de azt igen, hogy ha mágiával próbálja meggyógyítani az fájni fog. Úgy sejti a csont törhetett el. Talán érdemes lenne összeilleszteni és utána varázsolni?*
-Csak az egyik karom tudom használni most. Lehet a másikban eltört valami.
*És úgy néz ki nincs idejük hirtelen valami akadémiai képzést elvégezni és közösen kivizsgálni mi lehet a helyzet. A recsegő hídon horkoló démonra a mélységi csak egy dolgot tud mondani.*
-Azt, hiszem ott baj van.
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-11 22:40:07
Üzenet elküldve: 2021-07-11 22:40:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Hogy papagáj van-e bent, és az a kancelláré-e az jó kérdés, melyre a válaszhoz vezető utat Krestvir fénymágiája jelöli ki.*
-Mmmmhm!
*Hallatszik fel újra a hang. A barlang talaja látványosan töredezett szikla. A törésvonalak nem mélyek, máshol talán egy kis gaz nőtt volna csak bennük. Ebben a démoni fészekben azonban nincs lehetősége megtapadni az ilyen életnek.
Az egyetlen életre utaló jel a csontok egyre növekvő száma ahogy a belépő csapat elnéz a túlsó fal irányába. Az egész szoba egyetlen terem. A plafon akár csak a külső tető tele kiszögellésekkel, hegyes cseppkövekkel, a teteje pedig nem látszik teljesen. A belátható téren belül viszont a cseppkövek esetleges leomlásán kívül, már ha valaki ilyentől tartana, nem látható veszély. Igaz, kristálynak sincs igazán nyoma. A hangok forrása azonban így már kivehető. A fénykör szélén ugyanis a csarnok többi részében itt-ott fellelhető csontok mellett megjelennek teljes csontvázak is. Gyors fejszámolás után hét lecsupaszított elfszabású és egyetlen sokkal nagyobb csontváz, talán hátasé, talán valami nagyobb szörnyetegé, egy biztos ennek agyarai is vannak.
A hangok forrása azonban még tovább élesítheti a képet. Jó negyven lépésre ugyanis a kaputól két faragott rémes kőmedve áll a falba olvadva. Pofájuk üvöltésre nyílik, szőrük csapzott, agyaraik természetellenesen nagyok. A domborművek karjai azonban sokkal térbelibbek, kezeik között pedig két alak sorvadozik. A medveszobrok egyik karja az elnyúzott alakok szája előtt, a másik pedig derekukat tartja szorosan karjaikat testükhöz szorítva. Az alakok élnek, mozognak, és fájdalmasan nyögnek. Talán újabb védők lehetnek? Egy eltévelyedett csoport, akik csatát vesztettek a rémek ellen? A két alak nagyjából húsz, legfeljebb harminc éves lehet, távolról embernek tűnnek mindketten. A bal oldali medve biztosan egy férfiút fog karjai között. Haja kócos, fekete, szakálla apró borosta csupán. Mellette a földön viszont ott egy bot, szeme szürkén és elnyúzottan csillan.*
-Mhm, mmmm!
*Szeme a belépőkre villan, teste megelevenedik, vonaglik és látszik, hogy fészkelődne, ha tudna.
Mellette jobb oldalon kissé elnyúzottabb, talán letargikusabbnak is mondható nőalak. Világosbarna fürtjei itt-ott még összekötve, itt-ott már kioldódva függenek. Nyakában élénkpiros kendő díszeleg, sárfoltos ez is.*
-Mhhm!
*Nyögi elnyúzottan. Az ő hangja a papagájos orr-torokhang, ugyanis a medve szorítja arcát, ahogy nyögni próbál. Ő nem ficereg már, csak topázsárga szemei ugranak ide-oda.
Nem kell talán csak pár pillanat és pár befele induló lépés, hogy a trió tagjai felismerjék, a medve faragványok áldozatai Taitos és Kagaenae, akik bizony nincsenek jó bőrben, és tehetetlennek is tűnnek. Ők nyögnek most elnyúzottan, ők kérnek segítséget, vagy akarnak valamit a belépők tudtára hozni. A szoba üres, noha benne a halál nyomai mutatkoznak, a kérdés az, hogy mégis miért nyöghetnek a fogvatartottak?*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A csapatok találkoznak hát. A kis diskurzusra Bhaar nem ébred fel, ami pedig a döglődő rémfarkast illeti, nos... már ő sem, miután Alyo nyila felnyársalja koponyáját.
A diskurzust nem zavarja semmi, csak néhány kósza fénysugár ami a felszakadozó ködöt átdöfi.
Hasonlóan a nap sugaraihoz, a zöld ital cseppjei most behatolnak Quantall testének sebesült porcikáiba és mindent beforrasztanak. Egyedül a ficam marad karjában, ezt még helyre kell tennie egy csontkovácsnak, vagy egy mélységieket kevéssé szívlelő ismerősnek. Ami Bhaart illeti, nos ő alszik és néha hortyan egyet.*
-Bhrr!
*Csak halkan, röviden, ez még talán a kevésbé vészjósló esemény is, a nagyobb baj az, hogy ahogyan Frandr pajzsát is, úgy most a híd fa lapjait is égeti át és porlasztja el a rémség kifolyó nyála, ami azt jelenti, hogy feje mostanra lebukik a híd lapjai közé. Erre a meggyengített híd egy aprót reccsen, jelezve, hogy a súly alatt kicsit így is inog, jól gyengítették meg azt a harcosok.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
//Fényár első köre//
*Hogy papagáj van-e bent, és az a kancelláré-e az jó kérdés, melyre a válaszhoz vezető utat Krestvir fénymágiája jelöli ki.*
-Mmmmhm!
*Hallatszik fel újra a hang. A barlang talaja látványosan töredezett szikla. A törésvonalak nem mélyek, máshol talán egy kis gaz nőtt volna csak bennük. Ebben a démoni fészekben azonban nincs lehetősége megtapadni az ilyen életnek.
Az egyetlen életre utaló jel a csontok egyre növekvő száma ahogy a belépő csapat elnéz a túlsó fal irányába. Az egész szoba egyetlen terem. A plafon akár csak a külső tető tele kiszögellésekkel, hegyes cseppkövekkel, a teteje pedig nem látszik teljesen. A belátható téren belül viszont a cseppkövek esetleges leomlásán kívül, már ha valaki ilyentől tartana, nem látható veszély. Igaz, kristálynak sincs igazán nyoma. A hangok forrása azonban így már kivehető. A fénykör szélén ugyanis a csarnok többi részében itt-ott fellelhető csontok mellett megjelennek teljes csontvázak is. Gyors fejszámolás után hét lecsupaszított elfszabású és egyetlen sokkal nagyobb csontváz, talán hátasé, talán valami nagyobb szörnyetegé, egy biztos ennek agyarai is vannak.
A hangok forrása azonban még tovább élesítheti a képet. Jó negyven lépésre ugyanis a kaputól két faragott rémes kőmedve áll a falba olvadva. Pofájuk üvöltésre nyílik, szőrük csapzott, agyaraik természetellenesen nagyok. A domborművek karjai azonban sokkal térbelibbek, kezeik között pedig két alak sorvadozik. A medveszobrok egyik karja az elnyúzott alakok szája előtt, a másik pedig derekukat tartja szorosan karjaikat testükhöz szorítva. Az alakok élnek, mozognak, és fájdalmasan nyögnek. Talán újabb védők lehetnek? Egy eltévelyedett csoport, akik csatát vesztettek a rémek ellen? A két alak nagyjából húsz, legfeljebb harminc éves lehet, távolról embernek tűnnek mindketten. A bal oldali medve biztosan egy férfiút fog karjai között. Haja kócos, fekete, szakálla apró borosta csupán. Mellette a földön viszont ott egy bot, szeme szürkén és elnyúzottan csillan.*
-Mhm, mmmm!
*Szeme a belépőkre villan, teste megelevenedik, vonaglik és látszik, hogy fészkelődne, ha tudna.
Mellette jobb oldalon kissé elnyúzottabb, talán letargikusabbnak is mondható nőalak. Világosbarna fürtjei itt-ott még összekötve, itt-ott már kioldódva függenek. Nyakában élénkpiros kendő díszeleg, sárfoltos ez is.*
-Mhhm!
*Nyögi elnyúzottan. Az ő hangja a papagájos orr-torokhang, ugyanis a medve szorítja arcát, ahogy nyögni próbál. Ő nem ficereg már, csak topázsárga szemei ugranak ide-oda.
Nem kell talán csak pár pillanat és pár befele induló lépés, hogy a trió tagjai felismerjék, a medve faragványok áldozatai Taitos és Kagaenae, akik bizony nincsenek jó bőrben, és tehetetlennek is tűnnek. Ők nyögnek most elnyúzottan, ők kérnek segítséget, vagy akarnak valamit a belépők tudtára hozni. A szoba üres, noha benne a halál nyomai mutatkoznak, a kérdés az, hogy mégis miért nyöghetnek a fogvatartottak?*
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*A csapatok találkoznak hát. A kis diskurzusra Bhaar nem ébred fel, ami pedig a döglődő rémfarkast illeti, nos... már ő sem, miután Alyo nyila felnyársalja koponyáját.
A diskurzust nem zavarja semmi, csak néhány kósza fénysugár ami a felszakadozó ködöt átdöfi.
Hasonlóan a nap sugaraihoz, a zöld ital cseppjei most behatolnak Quantall testének sebesült porcikáiba és mindent beforrasztanak. Egyedül a ficam marad karjában, ezt még helyre kell tennie egy csontkovácsnak, vagy egy mélységieket kevéssé szívlelő ismerősnek. Ami Bhaart illeti, nos ő alszik és néha hortyan egyet.*
-Bhrr!
*Csak halkan, röviden, ez még talán a kevésbé vészjósló esemény is, a nagyobb baj az, hogy ahogyan Frandr pajzsát is, úgy most a híd fa lapjait is égeti át és porlasztja el a rémség kifolyó nyála, ami azt jelenti, hogy feje mostanra lebukik a híd lapjai közé. Erre a meggyengített híd egy aprót reccsen, jelezve, hogy a súly alatt kicsit így is inog, jól gyengítették meg azt a harcosok.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-07 22:41:45
Üzenet elküldve: 2021-07-07 22:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Átkelni a hídon Laor hátán egyszerű dolog, hiszen semmit sem kell tenni csak nyugton ülni és próbálni nem sózsák súlyúnak lenni. Amikor félúton Krestvir picit megáll, Laor jó tanácsa az ő füléig is elér. Különösebben sohasem zavarta a magasság, talán ez olyan tündérdolog lehet, hogy ha már van szárnya a tündér lányának akkor ne legyen már mellé tériszonyos. Igaz ő mindig is túl nagy volt a repüléshez, mikor mind a két szárnya megvolt, akkor se tudott felemelkedni magasabbra húsz-harminc centinél. Viszont, úgy látja jónak, hogy inkább nem is kísérletezik vele, ezért csak a toronyra fókuszál mindvégig, ameddig át nem kelnek a hídon.
Odaát furcsa hangok szűrődnek ki. Lekászálódik a férfi hátáról de nem indul el, csak fülel. *
- Mhm...Mhm... - * motyogja ő is, ha nem egy ijesztő, démonoktól hemzsegő vidéken lennének, félholt farkasokkal meg gonosz szörnyetegekkel, valószínűleg szórakoztatónak tartaná a hangot és boldogan utánozva indulna meg felé. Most azonban kicsit baljósnak hallja az egészet. *
- Furcsa volna ebben a sok sötétben és szürkében egy színes madarat találni - * állapítja meg. Olyan groteszk lenne, nem odaillő. Ahogy a kancellár is.
Krestvir megpróbálkozik fényt teremteni, amit a tündér lélegzetvisszafojtva figyel, bízik a sikerében, s ha minden jól megy akkor Laornak szót fogadva mögötte vagy a varázslónő mögött lép be a toronyba, ha nem, akkor meg segít a harcosnak körbenézni a torony körül. *
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
* Átkelni a hídon Laor hátán egyszerű dolog, hiszen semmit sem kell tenni csak nyugton ülni és próbálni nem sózsák súlyúnak lenni. Amikor félúton Krestvir picit megáll, Laor jó tanácsa az ő füléig is elér. Különösebben sohasem zavarta a magasság, talán ez olyan tündérdolog lehet, hogy ha már van szárnya a tündér lányának akkor ne legyen már mellé tériszonyos. Igaz ő mindig is túl nagy volt a repüléshez, mikor mind a két szárnya megvolt, akkor se tudott felemelkedni magasabbra húsz-harminc centinél. Viszont, úgy látja jónak, hogy inkább nem is kísérletezik vele, ezért csak a toronyra fókuszál mindvégig, ameddig át nem kelnek a hídon.
Odaát furcsa hangok szűrődnek ki. Lekászálódik a férfi hátáról de nem indul el, csak fülel. *
- Mhm...Mhm... - * motyogja ő is, ha nem egy ijesztő, démonoktól hemzsegő vidéken lennének, félholt farkasokkal meg gonosz szörnyetegekkel, valószínűleg szórakoztatónak tartaná a hangot és boldogan utánozva indulna meg felé. Most azonban kicsit baljósnak hallja az egészet. *
- Furcsa volna ebben a sok sötétben és szürkében egy színes madarat találni - * állapítja meg. Olyan groteszk lenne, nem odaillő. Ahogy a kancellár is.
Krestvir megpróbálkozik fényt teremteni, amit a tündér lélegzetvisszafojtva figyel, bízik a sikerében, s ha minden jól megy akkor Laornak szót fogadva mögötte vagy a varázslónő mögött lép be a toronyba, ha nem, akkor meg segít a harcosnak körbenézni a torony körül. *
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:24:08
Üzenet elküldve: 2021-07-04 20:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Alyo megjegyzésére csak egy irritált morranás a válasz, hiszen az íjász Frandr szerint könnyen összerakhatta volna magában az eddigi beszélgetés alapján, hogy miért is nem lett volna értelme idejekorán megölni a démont. Egy veszekedés viszont csak szükségtelenül terelné el a figyelmüket az esetlegesen felbukkanó fenyegetésekről, így marad a morranás.
A sötételf úgy tűnik, hogy érti és elfogadja a szituációt, ami Frandrnek valamilyen szinten megkönnyebbülést okoz. A mágiával kapcsolatos megjegyzésre bólint.*
-Jobb, mint a semmi, de örülnék, ha nem lenne alkalma köpni. Tartsd kéznél a pengéidet.
*Biccent a sötételf kardjai felé. Bár nem tűnnek túlságosan praktikus daraboknak, egyértelműen élesek, és a rajtuk levő vér alapján valamire hasznosak is. Az pedig mindenképpen egyszerűbb lenne, ha Frandrnek szükség esetén csak a szögeket kéne kirúgnia a helyükről, és bízhatna a sötételfben, hogy gyorsan elnyisszantja a köteleket.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Alyo megjegyzésére csak egy irritált morranás a válasz, hiszen az íjász Frandr szerint könnyen összerakhatta volna magában az eddigi beszélgetés alapján, hogy miért is nem lett volna értelme idejekorán megölni a démont. Egy veszekedés viszont csak szükségtelenül terelné el a figyelmüket az esetlegesen felbukkanó fenyegetésekről, így marad a morranás.
A sötételf úgy tűnik, hogy érti és elfogadja a szituációt, ami Frandrnek valamilyen szinten megkönnyebbülést okoz. A mágiával kapcsolatos megjegyzésre bólint.*
-Jobb, mint a semmi, de örülnék, ha nem lenne alkalma köpni. Tartsd kéznél a pengéidet.
*Biccent a sötételf kardjai felé. Bár nem tűnnek túlságosan praktikus daraboknak, egyértelműen élesek, és a rajtuk levő vér alapján valamire hasznosak is. Az pedig mindenképpen egyszerűbb lenne, ha Frandrnek szükség esetén csak a szögeket kéne kirúgnia a helyükről, és bízhatna a sötételfben, hogy gyorsan elnyisszantja a köteleket.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:50:57
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Kilencedik persze teljes biztonságban van. Ha túlzott szemtelenségével ki is húzná a gyufát Laornál, úgysem emelne kezet rá. Túl sokat ugyan nem tud Krestvirről, de annyi azért eljutott hozzá, hogy a synmirai amennyire is visszahúzódó és csendes, legalább annyira mestere a mágiának. Ilyen ellenség meg kinek kell? Még akkor is, ha Krestvir épp nincs jó színben. Mondhatni, elég színtelen az arca.*
- Ne nézz le! *morogja oda a jó tanácsot a hídon, de érzi, hogy ezzel már elkésett. Így legalább saját maga megfogadhatja azt, bár eddig eszébe sem jutott volna lenézni. Most viszont kényszerítenie kell magát, hogy ne tegye ezt. Már csak abban lehet bízni, hogy Ririnek több esze van kettejüknél, és épségben átérnek a hídon.*
- Mhmm... hmm... *bólint egyet a kapu előtt állva, aztán rájön, hogy ha most helyeselt is Krestvir kérdésére, pont azt csinálta amit hallanak* Vagyis igen.
*Kicsit félrebiccentett fejjel fülel és tanácstalanul néz a másik kettőre.*
- Olyan, mintha... valami madár lenne. Egy papagáj?... *visszafordul a kapu felé és hüledezve nézi* A kancellár?
*Ez Ririnek és Krestvirnek érthetetlen lehet, csak Laornak jutott eszébe egy régebbi beszélgetés Aenae-vel. Persze ez a gondolat teljes képtelenségnek tűnik, de itt általában a lehetetlen dolgok válnak valóra. Sajnos.*
- Jó ötlet. *bólint a mágus ötletére, aztán oda is fordul hozzá és Ririhez és furcsán elmosolyodik* A közeledben maradunk. És ti is maradjatok közel hozzám. Pontosabban mögöttem.
*Mert az magától értetődik, hogy ő megy elől. Ha Krestvir varázslata eloszlatta a sötétséget, akkor azért. Ha nem, akkor annál inkább. Bár ezt esetben még a kapu előtt körül is kell nézni, hogy akad-e valami éghető amit alkalmi fáklyaként vagy lámpásként tudnak alkalmazni.*
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Kilencedik persze teljes biztonságban van. Ha túlzott szemtelenségével ki is húzná a gyufát Laornál, úgysem emelne kezet rá. Túl sokat ugyan nem tud Krestvirről, de annyi azért eljutott hozzá, hogy a synmirai amennyire is visszahúzódó és csendes, legalább annyira mestere a mágiának. Ilyen ellenség meg kinek kell? Még akkor is, ha Krestvir épp nincs jó színben. Mondhatni, elég színtelen az arca.*
- Ne nézz le! *morogja oda a jó tanácsot a hídon, de érzi, hogy ezzel már elkésett. Így legalább saját maga megfogadhatja azt, bár eddig eszébe sem jutott volna lenézni. Most viszont kényszerítenie kell magát, hogy ne tegye ezt. Már csak abban lehet bízni, hogy Ririnek több esze van kettejüknél, és épségben átérnek a hídon.*
- Mhmm... hmm... *bólint egyet a kapu előtt állva, aztán rájön, hogy ha most helyeselt is Krestvir kérdésére, pont azt csinálta amit hallanak* Vagyis igen.
*Kicsit félrebiccentett fejjel fülel és tanácstalanul néz a másik kettőre.*
- Olyan, mintha... valami madár lenne. Egy papagáj?... *visszafordul a kapu felé és hüledezve nézi* A kancellár?
*Ez Ririnek és Krestvirnek érthetetlen lehet, csak Laornak jutott eszébe egy régebbi beszélgetés Aenae-vel. Persze ez a gondolat teljes képtelenségnek tűnik, de itt általában a lehetetlen dolgok válnak valóra. Sajnos.*
- Jó ötlet. *bólint a mágus ötletére, aztán oda is fordul hozzá és Ririhez és furcsán elmosolyodik* A közeledben maradunk. És ti is maradjatok közel hozzám. Pontosabban mögöttem.
*Mert az magától értetődik, hogy ő megy elől. Ha Krestvir varázslata eloszlatta a sötétséget, akkor azért. Ha nem, akkor annál inkább. Bár ezt esetben még a kapu előtt körül is kell nézni, hogy akad-e valami éghető amit alkalmi fáklyaként vagy lámpásként tudnak alkalmazni.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-30 09:37:53
Üzenet elküldve: 2021-06-30 09:37:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
- Jobb lett volna, ha megöli.
*Szűri a fogai között, mikor megtudja, hogy a szörny miért csak alszik. Totál agyrém ez az egész szituáció, még mindig reméli, hogy csak egy pocsék álom. Hiszen a kormos sem döglött meg, ha jó álom lenne, akkor már kilehelte volna a lelkét. Meg ez a dög sem éledne újra.*
- Jó-jó.
*Részéről bármikor a szakadékba dobhatják, bármikor leölhetnek újabb rémségeket, csak húzzanak már haza a retekbe. Egy kis rumra szomjazik már. Meg valami normális kajára. Merthogy éhes. Ettől meg az átlagosnál is idegesebb. Sokszor hallotta már, hogy "kivagy, ha éhes vagy!".*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
- Jobb lett volna, ha megöli.
*Szűri a fogai között, mikor megtudja, hogy a szörny miért csak alszik. Totál agyrém ez az egész szituáció, még mindig reméli, hogy csak egy pocsék álom. Hiszen a kormos sem döglött meg, ha jó álom lenne, akkor már kilehelte volna a lelkét. Meg ez a dög sem éledne újra.*
- Jó-jó.
*Részéről bármikor a szakadékba dobhatják, bármikor leölhetnek újabb rémségeket, csak húzzanak már haza a retekbe. Egy kis rumra szomjazik már. Meg valami normális kajára. Merthogy éhes. Ettől meg az átlagosnál is idegesebb. Sokszor hallotta már, hogy "kivagy, ha éhes vagy!".*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:04:26
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:04:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Vajon hány vándor lelte végső nyughelyét letérve az útról, a süppedős ingoványba tévedve? Borzalmas és lelket gyötrő vég, s habár túlzás lenne állítani, hogy nem kívánja senkinek, a mocsár maga még is taszítja. Semmivel sem lett szebb, mióta esztendőkkel ezelőtt a fiatal elf oldalán e földre tette lábát. Az emlékkép megkopott és megszürkült, de még mindig fel tudja idézni... Miként ugratták egymást és nevetgéltek, mily gondtalan és felhőtlen volt a lét. És itt van most, annak az istennek a szolgálatában, kit oly nagyon megvetett.
Hátrasöpri a szőke tincseket, majd felpillant a napra. Mily ostoba volt és mily naiv... Most, hogy a feketeségen át láthatja a világot, sokkal könnyebben megláthatja a valóságát. Több benne a fekete, mint a fehér, és még is, valahogy így van rendjén.
Sóhajtva lép ki, elvégre hosszú út áll még előtte a Kikötőig. Az alvó Nirset maga mögött hagyva talán tud koncentrálni másra is, mint az oly sokat emlegetett bosszúra. A fiú persze titkon biztosan őt hibáztatja a történtekért, és van is benne valami... Rendbe hozza a dolgokat. Ő, egyedül, segítség nélkül.*
Hátrasöpri a szőke tincseket, majd felpillant a napra. Mily ostoba volt és mily naiv... Most, hogy a feketeségen át láthatja a világot, sokkal könnyebben megláthatja a valóságát. Több benne a fekete, mint a fehér, és még is, valahogy így van rendjén.
Sóhajtva lép ki, elvégre hosszú út áll még előtte a Kikötőig. Az alvó Nirset maga mögött hagyva talán tud koncentrálni másra is, mint az oly sokat emlegetett bosszúra. A fiú persze titkon biztosan őt hibáztatja a történtekért, és van is benne valami... Rendbe hozza a dolgokat. Ő, egyedül, segítség nélkül.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-27 22:59:17
Üzenet elküldve: 2021-06-27 22:59:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Most, hogy összefutottak, a viszonylagos békében megbeszélhetik mégis mi folyik itt. Ők kérdeznek a harcos válaszol. A helyzetük olyan kifacsart, hogy egyiküknek se tűnik fel, hogy az elhangzottakon meg se lepődnek. A démon halhatatlan, de csapdában van. A többiek meg bementek elpusztítani a kristályt, ami talán az utolsó lesz amit el kell pusztítaniuk. A félvér megszólítása látszólag elment a füle mellett. A kapott italt elfogadja és bár nem annyira ért hozzájuk, de azt meg tudja állapítani, hogy sötétebb mint amilyet magánál szokott hordani úgyhogy jobb lehet. Meg is issza. Mint kiderül a kijutásra is van tervük a bent lévőknek. Eszébe is jut a mélységinek, hogy látta már, azt a varázslatot Krestvir magisztertől. Fáradt már nem jár olyan gyorsan az agya. Arra, hogy maradjanak kint és vigyázzanak mert a démon köp bólint.*
-Ha nem mágikus képes vagyok egy védő varázslatra ellene, de az csak engem véd meg.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Most, hogy összefutottak, a viszonylagos békében megbeszélhetik mégis mi folyik itt. Ők kérdeznek a harcos válaszol. A helyzetük olyan kifacsart, hogy egyiküknek se tűnik fel, hogy az elhangzottakon meg se lepődnek. A démon halhatatlan, de csapdában van. A többiek meg bementek elpusztítani a kristályt, ami talán az utolsó lesz amit el kell pusztítaniuk. A félvér megszólítása látszólag elment a füle mellett. A kapott italt elfogadja és bár nem annyira ért hozzájuk, de azt meg tudja állapítani, hogy sötétebb mint amilyet magánál szokott hordani úgyhogy jobb lehet. Meg is issza. Mint kiderül a kijutásra is van tervük a bent lévőknek. Eszébe is jut a mélységinek, hogy látta már, azt a varázslatot Krestvir magisztertől. Fáradt már nem jár olyan gyorsan az agya. Arra, hogy maradjanak kint és vigyázzanak mert a démon köp bólint.*
-Ha nem mágikus képes vagyok egy védő varázslatra ellene, de az csak engem véd meg.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-27 10:32:36
Üzenet elküldve: 2021-06-27 10:32:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Úgy a híd közepénél járva támad egy nagyon kellemetlen és rosszkor jött gondolata arról, hogy a híd varázslatát is semlegesíthetné valamely démon, ahogy korábban az idézett kerubiját is elűzték... Ettől aztán rögtön fölszállni érzi a belsőségeit és a vérét, és elköveti azt a hibát is, hogy lepillant a mélybe.
Megtorpan, de aztán tovább csoszog, mert a többiek jelenléte nem engedi most lefagyni. Hiszen tudatosítja, hogy haladnának tovább, ő pedig nem akar az útjukban állni és vitába keveredni.
Mire aztán mind átértek és a lábát is levette a hídról, elvágva a visszafelé vezető utat, néhány árnyalatnyival sápadtabban fordul a tátongó sötétség felé, mely a kapun beljebb várakozik rájuk.
Ha van, ami még a mélységnél is jobban kikészíti, az a sötétség.*
- Ti is halljátok... ezt a hangot...? Mhmm... mmhmm... - *Utánozza a bentről jövő fojtott hümmögést. Ez a hely nem egyszer csalta már meg az érzékeiket, meg aztán abban sem biztos, hogy nem csak a szokásos képzelődései jöttek elő a sötétség miatt... Szóval rá kell kérdeznie.
Aztán választól függetlenül bemered a koromfekete semmibe, majd vesz egy nehéz levegőt. Kétli, hogy volna náluk bármi, amivel gyorsan és elég erős fényt teremthetnének, hogy ezt a teret itt bevilágítsák.*
- Csinálhatok egy kis fényt... De maradjatok a közelemben, és sietnünk kell! - *Mondja halkan, majd ha meg nem akadályozzák, mormolni kezdi az igét. Ezt azért sem tartja rossz ötletnek, mert így egyúttal azt is megtudhatják, mágikus sötétség honol-e odabent. Ha sikerrel jár, a közelebbi környezetükben nappali világosság gyúl, s talán végre beláthatják a belső teret is, s hogy honnan érkezik az a panaszos hang.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására nappali világosság gyúl ötven lépéses környezetében, amennyiben a sötétség nem mágiával keletkezett. A terület együtt mozog a varázslóval, hatóideje három kör.
//Elveszve az időben...//
//Krestvir, Laor, Carsaadi//
//1. A Föld tornya//
*Úgy a híd közepénél járva támad egy nagyon kellemetlen és rosszkor jött gondolata arról, hogy a híd varázslatát is semlegesíthetné valamely démon, ahogy korábban az idézett kerubiját is elűzték... Ettől aztán rögtön fölszállni érzi a belsőségeit és a vérét, és elköveti azt a hibát is, hogy lepillant a mélybe.
Megtorpan, de aztán tovább csoszog, mert a többiek jelenléte nem engedi most lefagyni. Hiszen tudatosítja, hogy haladnának tovább, ő pedig nem akar az útjukban állni és vitába keveredni.
Mire aztán mind átértek és a lábát is levette a hídról, elvágva a visszafelé vezető utat, néhány árnyalatnyival sápadtabban fordul a tátongó sötétség felé, mely a kapun beljebb várakozik rájuk.
Ha van, ami még a mélységnél is jobban kikészíti, az a sötétség.*
- Ti is halljátok... ezt a hangot...? Mhmm... mmhmm... - *Utánozza a bentről jövő fojtott hümmögést. Ez a hely nem egyszer csalta már meg az érzékeiket, meg aztán abban sem biztos, hogy nem csak a szokásos képzelődései jöttek elő a sötétség miatt... Szóval rá kell kérdeznie.
Aztán választól függetlenül bemered a koromfekete semmibe, majd vesz egy nehéz levegőt. Kétli, hogy volna náluk bármi, amivel gyorsan és elég erős fényt teremthetnének, hogy ezt a teret itt bevilágítsák.*
- Csinálhatok egy kis fényt... De maradjatok a közelemben, és sietnünk kell! - *Mondja halkan, majd ha meg nem akadályozzák, mormolni kezdi az igét. Ezt azért sem tartja rossz ötletnek, mert így egyúttal azt is megtudhatják, mágikus sötétség honol-e odabent. Ha sikerrel jár, a közelebbi környezetükben nappali világosság gyúl, s talán végre beláthatják a belső teret is, s hogy honnan érkezik az a panaszos hang.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására nappali világosság gyúl ötven lépéses környezetében, amennyiben a sötétség nem mágiával keletkezett. A terület együtt mozog a varázslóval, hatóideje három kör.
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-25 10:02:31
Üzenet elküldve: 2021-06-25 10:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Bár természetesen mindketten visszabeszélnek, úgy tűnik, vannak kéérdéseik, szerencsére az érkező kettős közül egyil sem csinál valami hülyeséget, ami miatt a helyzet átmenne viszonylagos nyugalomból közvetlen életveszélybe, és nem is tűnik úgy, mintha ez záros időn belül változna.*
-Krestvir csinált valamit, amitől elaludt a dög.
*Megvonja a vállát, mert ennél többet nem tud. Aztán Quantall felé fordulva a sötételf kérdését is megválaszolja.*
-Mert attól felébredne. Legutóbb újraéledt, honnan vesszük, hogy most nem éledne újra, és mászna elő a szakadékból?
*Arról nem is beszélve, hogy az öregek még valami olyat is belengettek, hogy a sorrend elrontása a dögöket is szaporítaná.*
-Amúgy is, akkor ölöm meg, amikor akarom.
*Mutat kardja hegyével a híd erősen meggyengített támaszpontjaira.*
-Riri is a többiekkel ment, be a templomba, de velem hagyott két italt. Egyiket megihatod.
* Néz Quantall Ackumien Galanodel felé, majd át is nyújtja neki a markában levő 1 Sötétzöld varázsitalt. *
-Krestvir majd csinál valamit.
*Mosolyodik el kicsit, haja is kicsivel világosabb lesz, hiszen valójában a 'Krestvir csinál valamit' megfelelő válasznak számíthat a legtöbb kérdésre.*
-Odafelé idézett valami fényhidat, gondolom visszafelé is menni fog. Ha ennek a helynek nincs még valami más is a tarsolyában, akkor nem féltem őket különösebben. Bhaar szem előtt van, a rémfarkasok ellen meg itt vagyunk mi.
*Gondolkozik picit, miközben Bhaart figyeli.*
-Álljatok készen, hogy segítsetek levágni a hidat, ha ez a dög felébredne. Köpni is tud.
*Mutat szabad kezével a pajzsa maradványai felé.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//1. A Föld tornya//
*Bár természetesen mindketten visszabeszélnek, úgy tűnik, vannak kéérdéseik, szerencsére az érkező kettős közül egyil sem csinál valami hülyeséget, ami miatt a helyzet átmenne viszonylagos nyugalomból közvetlen életveszélybe, és nem is tűnik úgy, mintha ez záros időn belül változna.*
-Krestvir csinált valamit, amitől elaludt a dög.
*Megvonja a vállát, mert ennél többet nem tud. Aztán Quantall felé fordulva a sötételf kérdését is megválaszolja.*
-Mert attól felébredne. Legutóbb újraéledt, honnan vesszük, hogy most nem éledne újra, és mászna elő a szakadékból?
*Arról nem is beszélve, hogy az öregek még valami olyat is belengettek, hogy a sorrend elrontása a dögöket is szaporítaná.*
-Amúgy is, akkor ölöm meg, amikor akarom.
*Mutat kardja hegyével a híd erősen meggyengített támaszpontjaira.*
-Riri is a többiekkel ment, be a templomba, de velem hagyott két italt. Egyiket megihatod.
* Néz Quantall Ackumien Galanodel felé, majd át is nyújtja neki a markában levő 1 Sötétzöld varázsitalt.
*-Krestvir majd csinál valamit.
*Mosolyodik el kicsit, haja is kicsivel világosabb lesz, hiszen valójában a 'Krestvir csinál valamit' megfelelő válasznak számíthat a legtöbb kérdésre.*
-Odafelé idézett valami fényhidat, gondolom visszafelé is menni fog. Ha ennek a helynek nincs még valami más is a tarsolyában, akkor nem féltem őket különösebben. Bhaar szem előtt van, a rémfarkasok ellen meg itt vagyunk mi.
*Gondolkozik picit, miközben Bhaart figyeli.*
-Álljatok készen, hogy segítsetek levágni a hidat, ha ez a dög felébredne. Köpni is tud.
*Mutat szabad kezével a pajzsa maradványai felé.*
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2021-06-25 09:21:48
Üzenet elküldve: 2021-06-25 09:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Csak a szemét forgatja a sötételf nyavalygására, valószínűleg nem látott még elég csatát ahhoz, hogy tudja, ilyenkor nincsen idő finomkodni. Ha lenne velük egy harmadik fél is, akkor tán könnyebb lenne a sérültnek is, de Quantall szerencsétlenségére csak ketten vannak. Alyo a fogát csikorgatja, arra gondol, hogy sorsára kellett volna hagynia.
Mindenesetre hamarosan hárman lesznek.*
- Miért alszik? Hogy aludt ott el?!
*Teszi fel ezeket a kérdéseket, miután a vessző kilövése nélkül leeresztette az íjat. Halkan beszél, hiszen Frandr csendre intette őket.*
- Hol a tündér? Kormoskát össze kellene foltozni.
*Állával biccent Quantall felé, nem nagyon foglalkozva azzal a ténnyel, hogy amaz hallja, hogy kormoskának nevezi. Ha egyszer kormos és szüksége van valami gyógyítóra, amihez a csapatból a tündér áll a legközelebb.*
- Miért kell megvárni a levágással azt, hogy felébredjen?
*Tesz fel újabb kérdéseket fojtott hangon Frandrnak.*
//Elveszve az időben...//
//Alyo, Frandr és Quantall//
//4. A Levegő tornya majd a Föld tornya//
*Csak a szemét forgatja a sötételf nyavalygására, valószínűleg nem látott még elég csatát ahhoz, hogy tudja, ilyenkor nincsen idő finomkodni. Ha lenne velük egy harmadik fél is, akkor tán könnyebb lenne a sérültnek is, de Quantall szerencsétlenségére csak ketten vannak. Alyo a fogát csikorgatja, arra gondol, hogy sorsára kellett volna hagynia.
Mindenesetre hamarosan hárman lesznek.*
- Miért alszik? Hogy aludt ott el?!
*Teszi fel ezeket a kérdéseket, miután a vessző kilövése nélkül leeresztette az íjat. Halkan beszél, hiszen Frandr csendre intette őket.*
- Hol a tündér? Kormoskát össze kellene foltozni.
*Állával biccent Quantall felé, nem nagyon foglalkozva azzal a ténnyel, hogy amaz hallja, hogy kormoskának nevezi. Ha egyszer kormos és szüksége van valami gyógyítóra, amihez a csapatból a tündér áll a legközelebb.*
- Miért kell megvárni a levágással azt, hogy felébredjen?
*Tesz fel újabb kérdéseket fojtott hangon Frandrnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319