Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-24 18:41:48
Üzenet elküldve: 2019-09-24 18:41:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
*Egy pillanatnyi szünet áll be, mintha mindenki a saját sebét nyalogatná, jóllehet ez eleddig csupán a farkasok részéről van így. Valami csodálatos módon a csapat, persze jó képességeiknek köszönhetően megúszta sérülés nélkül, azonban jó néhány izzadságcseppet elhagytak már.
Laor még nem fárad, hiszen jóformán két-három mozdulatot kellett elkövetnie, persze a dög nehéz, azért ezzel a teherrel még könnyen elbánik. Pillanatnyi ideje van csupán, s a fej azonnal feltűnik a nyílásnál, melyre kardját készíti, s lesújt. Talált. A hirtelen mozdulat miatt nem pontos és nem telibe... de talált. Ordítás hangzik fel, aztán egy erőteljes fejrázás látszik. A másik dögnek ennyi ideje volt megfordulni, s azonnal elnyitja száját, hogy a férfi lába felé harapjon, aki védekezésre szorul, közben a másik is magához térni látszik, az ütés nem volt elég erős. Annyi ideje azonban akad, hogy tőrét előhúzza, azonban ezúttal csupán védekezni tud, mozdulnia kell, s közben Carsaadihez eljuttathatja kiáltott üzenetét.
Frandrd sem lélegezhet fel, s erősen fújtatni látszik már, de a férfi kitartó, a harc heve megacélozza lelkét, s a rá támadó két dög közül az egyikre azonnal csapást próbál mérni. A cél sikerül, mert a felé induló, elől lévő, inkább bevárja a másodikat, s hátrébb ugrik, így a fokos szele csapja csak meg, de találat nem éri. Maga elé kaphatja a pajzsát, azonban bizonyára mindenki látott már prédáját bekerítő vadállat falkát, Frandrd csupán az egyik támadását tudja védeni, tekintettel arra, hogy mindkettő egyszerre indul, s máshonnan egyelőre segítséget nem kap. Időt szeretne nyerni, az elterelés beválik, kérdés persze, milyen áron?
A csapat felismerte már, hogy ki a fő célpont, s aszerint cselekszik, Alyo koncentrál és az idegre újabb vesszőt helyez. Carsaadi kedvességét, csupán egy rövid mosollyal tudja díjazni, mert lőnie kell. PENG. A nyílvessző úgy indul meg, hogy szinte láthatatlan más számára, kivéve a fél szemét lehunyva tartó Alyonak, aki pontosan tudja, hogy az épp forduló dög tomporát találja el. Pontosan, ahová szerette volna. Ilyen közelről borzasztó mélyre fúródik, szinte félig eltűnik a lény hátsó felében. A vonyítás ezúttal már nem hajaz parancsra, ahogyan egyéb utasításra, vagy gyülekezést jelző kiáltásra sem. Csupán egy fülsértő vonyítás, melynek végén hátsó két lába megrogyik, s szinte úgy húzza magát a földön, ezúttal vérben forgó és dühödt szemekkel, Alyo felé.
PENG! Egy újabb pendülést jelző hang, ezúttal a mélységi felől, kinek két kezében tartva, csak úgy ragyog a fegyver, mintha éteri aura járná körbe. A számszeríj erős fegyver, s biztos kezekben halálos is. Quantall nem íjász, s nem is hátsó sorban ég felé tekintő gyalogkatona. A sors van ezzel a fiúval, vagy a véletlen, vagy rejtett tehetsége nyilvánul meg. Az Alyo felé csúszva-mászó dög mellkasában áll meg a számszeríj vessző, s tulajdonképpen tövig tűnik el. A dög összerogyik, hang nem hagyja el a mocskos pofáját, csupán hörgés és némi sípolás. Őseit köszönti utolsó remegésével, mely hirtelen lesz úrrá testén, miközben végleg kiszenved. A vezérdög halott, közös erővel bírták le. Alyo pontosan tudja, hogy a pendülés honnan származik, hisz szinte karnyi távolságra tőle lőtték el. Tudja, hogy a mélységi volt az.
Krestvir sem tétlen, s a szinte még abba se maradó jégcsap kopogás tovább fokozódik. A hang nem elviselhetetlen, néha olyan, mintha apró üvegkristályok esnének a földre, mintha valaki levert volna egy tükröt a falról és ezer darabra törik. Néha viszont tompa, és elnyújtott állati sikolyokkal párosul. Aztán hirtelen csend lesz felül, csupán a barlangnyílás elé esik le egy méla puffanással, az addig már ugrásra készen álló, ki tudja hányadik dög, szinte átlyuggatott testtel, csurom véresen. A többiről nincs hír, hangot nem adnak magukról. Carsaadi, szinte Quantall és Alyo lövésével egy időben elengedi kezét, hogy egy újabb bájitallal ruházza fel Laort, mely sikeresen eltalálja a férfit. Aztán hirtelen minden felbolydul.
A Laor és Frandrd felé támadók már mozdulatukat nem tudják visszafogni, a két harcosnak védekeznie kell, azonban függetlenül a végeredménytől, az összes, addig barlangban tevékenykedő dög elnyújtott vonyítást hallat, majd hirtelen irányt váltva trappol el, szinte egymásnak futva. Vezérük nélkül elveszettek és összezavarodottak. A barlang csendben kiürül, s a tájon is ez ül meg. Néma, szélfútta, bűzös csend. Olykor egy béka cuppan a sásban, s nádi rigó kezdi meg énekét. A tűz már régen nem ég a barlangban, a rá szánt fa elégett, s elfogyott. Kezd esteledni, a nap már lefelé indul meg a horizonton, bár még bőséggel a délutánban járnak.*
//Natalayda//
*A lány felfigyel a zajokra, melyek egyértelműen egy bizonyos irányból hallatszanak. Tompa zörgés, mintha mancs puffanna a földön. A bokorban, ahogy távolodik, hirtelen egy hagyományos farkas busa feje tűnik fel. Acsarkodik, vélhetően prédája közelében sétált el a lány. Ajkáról felcsendülő hang azonban lassan megnyugtatja, s mókásan félrebiccenti a fejét, majd, akárha bólintana csak, lassan visszahúzódik.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Natalayda//
*Lévén, hogy hatalmas a felfordulás a tájon, a ragadozók dézsmálhatnak, s még a keselyűk is megtalálják maguk eleségét, a sietősen haladó lányt nem éri több váratlan dolog. Nem nyomolvasó, vagy, ha igen, hát azért még képzésre szorul, azonban tekintve, hogy a karavánpihenő néhai helyéről társaitól hallott már, vihar nélkül nem esik nehezére megtalálni, azonban ennek ára van.
Elcsigázott alak tűnik fel a távolban, az ingovány terepe nehéz, s ez a megjelenő Natalaydán bőséggel látszódik. A barlangban lévők felfedezhetik alakját, s felismerhetik, amint sárosan, az ingovány bűzétől terhesen, cuppogó csizmával egyre fáradtabban érkezik. Rohamtempót diktált, s ideje sem volt pihenni, be akart érni a csapatot, akikhez szinte azzal egy időben érkezik, hogy az utolsó dög is elhagyta a barlangot, de élő példánnyal már nem találkozik. Csupán az tűnhet fel számára, hogy a romok között, mintha lefelé tűntek volna el, valahová, a föld alá. Natalayda mást is láthat. Az egyik barlang tetején, elszórtan, vérző testű, halott, kopasz fejű ocsmány dögök, melyek nem mozdulnak, csupán megmaradt bundájukat a szél borzolja. Tán hangokat is hallhat a barlangból, ez már a bentieken múlik.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még 1 körig//
//Quantall: számszeríj még 9 körig//
*Egy pillanatnyi szünet áll be, mintha mindenki a saját sebét nyalogatná, jóllehet ez eleddig csupán a farkasok részéről van így. Valami csodálatos módon a csapat, persze jó képességeiknek köszönhetően megúszta sérülés nélkül, azonban jó néhány izzadságcseppet elhagytak már.
Laor még nem fárad, hiszen jóformán két-három mozdulatot kellett elkövetnie, persze a dög nehéz, azért ezzel a teherrel még könnyen elbánik. Pillanatnyi ideje van csupán, s a fej azonnal feltűnik a nyílásnál, melyre kardját készíti, s lesújt. Talált. A hirtelen mozdulat miatt nem pontos és nem telibe... de talált. Ordítás hangzik fel, aztán egy erőteljes fejrázás látszik. A másik dögnek ennyi ideje volt megfordulni, s azonnal elnyitja száját, hogy a férfi lába felé harapjon, aki védekezésre szorul, közben a másik is magához térni látszik, az ütés nem volt elég erős. Annyi ideje azonban akad, hogy tőrét előhúzza, azonban ezúttal csupán védekezni tud, mozdulnia kell, s közben Carsaadihez eljuttathatja kiáltott üzenetét.
Frandrd sem lélegezhet fel, s erősen fújtatni látszik már, de a férfi kitartó, a harc heve megacélozza lelkét, s a rá támadó két dög közül az egyikre azonnal csapást próbál mérni. A cél sikerül, mert a felé induló, elől lévő, inkább bevárja a másodikat, s hátrébb ugrik, így a fokos szele csapja csak meg, de találat nem éri. Maga elé kaphatja a pajzsát, azonban bizonyára mindenki látott már prédáját bekerítő vadállat falkát, Frandrd csupán az egyik támadását tudja védeni, tekintettel arra, hogy mindkettő egyszerre indul, s máshonnan egyelőre segítséget nem kap. Időt szeretne nyerni, az elterelés beválik, kérdés persze, milyen áron?
A csapat felismerte már, hogy ki a fő célpont, s aszerint cselekszik, Alyo koncentrál és az idegre újabb vesszőt helyez. Carsaadi kedvességét, csupán egy rövid mosollyal tudja díjazni, mert lőnie kell. PENG. A nyílvessző úgy indul meg, hogy szinte láthatatlan más számára, kivéve a fél szemét lehunyva tartó Alyonak, aki pontosan tudja, hogy az épp forduló dög tomporát találja el. Pontosan, ahová szerette volna. Ilyen közelről borzasztó mélyre fúródik, szinte félig eltűnik a lény hátsó felében. A vonyítás ezúttal már nem hajaz parancsra, ahogyan egyéb utasításra, vagy gyülekezést jelző kiáltásra sem. Csupán egy fülsértő vonyítás, melynek végén hátsó két lába megrogyik, s szinte úgy húzza magát a földön, ezúttal vérben forgó és dühödt szemekkel, Alyo felé.
PENG! Egy újabb pendülést jelző hang, ezúttal a mélységi felől, kinek két kezében tartva, csak úgy ragyog a fegyver, mintha éteri aura járná körbe. A számszeríj erős fegyver, s biztos kezekben halálos is. Quantall nem íjász, s nem is hátsó sorban ég felé tekintő gyalogkatona. A sors van ezzel a fiúval, vagy a véletlen, vagy rejtett tehetsége nyilvánul meg. Az Alyo felé csúszva-mászó dög mellkasában áll meg a számszeríj vessző, s tulajdonképpen tövig tűnik el. A dög összerogyik, hang nem hagyja el a mocskos pofáját, csupán hörgés és némi sípolás. Őseit köszönti utolsó remegésével, mely hirtelen lesz úrrá testén, miközben végleg kiszenved. A vezérdög halott, közös erővel bírták le. Alyo pontosan tudja, hogy a pendülés honnan származik, hisz szinte karnyi távolságra tőle lőtték el. Tudja, hogy a mélységi volt az.
Krestvir sem tétlen, s a szinte még abba se maradó jégcsap kopogás tovább fokozódik. A hang nem elviselhetetlen, néha olyan, mintha apró üvegkristályok esnének a földre, mintha valaki levert volna egy tükröt a falról és ezer darabra törik. Néha viszont tompa, és elnyújtott állati sikolyokkal párosul. Aztán hirtelen csend lesz felül, csupán a barlangnyílás elé esik le egy méla puffanással, az addig már ugrásra készen álló, ki tudja hányadik dög, szinte átlyuggatott testtel, csurom véresen. A többiről nincs hír, hangot nem adnak magukról. Carsaadi, szinte Quantall és Alyo lövésével egy időben elengedi kezét, hogy egy újabb bájitallal ruházza fel Laort, mely sikeresen eltalálja a férfit. Aztán hirtelen minden felbolydul.
A Laor és Frandrd felé támadók már mozdulatukat nem tudják visszafogni, a két harcosnak védekeznie kell, azonban függetlenül a végeredménytől, az összes, addig barlangban tevékenykedő dög elnyújtott vonyítást hallat, majd hirtelen irányt váltva trappol el, szinte egymásnak futva. Vezérük nélkül elveszettek és összezavarodottak. A barlang csendben kiürül, s a tájon is ez ül meg. Néma, szélfútta, bűzös csend. Olykor egy béka cuppan a sásban, s nádi rigó kezdi meg énekét. A tűz már régen nem ég a barlangban, a rá szánt fa elégett, s elfogyott. Kezd esteledni, a nap már lefelé indul meg a horizonton, bár még bőséggel a délutánban járnak.*
//Natalayda//
*A lány felfigyel a zajokra, melyek egyértelműen egy bizonyos irányból hallatszanak. Tompa zörgés, mintha mancs puffanna a földön. A bokorban, ahogy távolodik, hirtelen egy hagyományos farkas busa feje tűnik fel. Acsarkodik, vélhetően prédája közelében sétált el a lány. Ajkáról felcsendülő hang azonban lassan megnyugtatja, s mókásan félrebiccenti a fejét, majd, akárha bólintana csak, lassan visszahúzódik.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, késő délután//
//Natalayda//
*Lévén, hogy hatalmas a felfordulás a tájon, a ragadozók dézsmálhatnak, s még a keselyűk is megtalálják maguk eleségét, a sietősen haladó lányt nem éri több váratlan dolog. Nem nyomolvasó, vagy, ha igen, hát azért még képzésre szorul, azonban tekintve, hogy a karavánpihenő néhai helyéről társaitól hallott már, vihar nélkül nem esik nehezére megtalálni, azonban ennek ára van.
Elcsigázott alak tűnik fel a távolban, az ingovány terepe nehéz, s ez a megjelenő Natalaydán bőséggel látszódik. A barlangban lévők felfedezhetik alakját, s felismerhetik, amint sárosan, az ingovány bűzétől terhesen, cuppogó csizmával egyre fáradtabban érkezik. Rohamtempót diktált, s ideje sem volt pihenni, be akart érni a csapatot, akikhez szinte azzal egy időben érkezik, hogy az utolsó dög is elhagyta a barlangot, de élő példánnyal már nem találkozik. Csupán az tűnhet fel számára, hogy a romok között, mintha lefelé tűntek volna el, valahová, a föld alá. Natalayda mást is láthat. Az egyik barlang tetején, elszórtan, vérző testű, halott, kopasz fejű ocsmány dögök, melyek nem mozdulnak, csupán megmaradt bundájukat a szél borzolja. Tán hangokat is hallhat a barlangból, ez már a bentieken múlik.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-23 21:36:23
Üzenet elküldve: 2019-09-23 21:36:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
* Quantall mosolya megmelengeti Riri testét s habár valószínűleg a sötételf már nem látja, de visszamosolyog rá izzó orcával. Ezután a földről is feltápászkodik, néhány könnyed mozdulattal leveregeti magáról a port, megrázza magát, hogy kicsit szabaduljon a sok sok piszoktól. *
- Alyo - * lép a lány mellé a tündér és nyújtja át a koszos nyilat, amit előtte a palástjával megpróbált úgy ahogy megtörölgetni. Kicsit szégyenli is magát, hogy ennél jobban nem megy, mert hát milyen dolog visszaadni a tulajdonosának valamit ennyire csúnyán, azonban így, hogy nincs víz, meg idő rá, nem tudja megsuvickolni.
Miután kezéből kikerül a nyíl, a kis tenyerek izzadásból, vérből és földből alkotott elegyét is beletöröli hamar palástjába. Ekkor hallja meg Laor hangját s kapja oda fejét. *
- Azonnal dobom - * kiáltja, s övéről máris lecsatol1 Sötétbarna varázsitalt, ami aztán nekivágódikLaor Vylnishátához.
*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
* Quantall mosolya megmelengeti Riri testét s habár valószínűleg a sötételf már nem látja, de visszamosolyog rá izzó orcával. Ezután a földről is feltápászkodik, néhány könnyed mozdulattal leveregeti magáról a port, megrázza magát, hogy kicsit szabaduljon a sok sok piszoktól. *
- Alyo - * lép a lány mellé a tündér és nyújtja át a koszos nyilat, amit előtte a palástjával megpróbált úgy ahogy megtörölgetni. Kicsit szégyenli is magát, hogy ennél jobban nem megy, mert hát milyen dolog visszaadni a tulajdonosának valamit ennyire csúnyán, azonban így, hogy nincs víz, meg idő rá, nem tudja megsuvickolni.
Miután kezéből kikerül a nyíl, a kis tenyerek izzadásból, vérből és földből alkotott elegyét is beletöröli hamar palástjába. Ekkor hallja meg Laor hangját s kapja oda fejét. *
- Azonnal dobom - * kiáltja, s övéről máris lecsatol1 Sötétbarna varázsitalt, ami aztán nekivágódikLaor Vylnishátához.
*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:21:58
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
*A varázslat létrejön, s hallva, hogy a fent kaparászó lények is felhagynak tevékenységükkel és nyüszítve leugranak a tetőről, arra gondol, hogy ezzel kellett volna kezdenie a rács helyett.
Közben a többiek folytatják a harcot, ő pedig gyanítja, hogy hamarosan jobban igyekeznek majd az állatok tető alá mászni, de addig is, míg ezt meg nem teszik, úgy dönt, zúdít a nyakukba még egy adagot. Ha bele nem is pusztulnak, legalább gyengébbek lesznek, mire elérik a harcosokat.
Ismét a vezérnek tűnő állatot célozza, úgy vélve, a többi is a közelében lehet már, s bízik benne, hogy korábbi sikere megismétlődik.
Közben nem sok figyelme jut Kilencedikre, de úgy tűnik, mintha már nyugodtabb, vagy legalábbis koncentráltabb lenne, miközben a harcot figyeli. Mintha erőt és bátorságot merített volna a csapat összeszedettségéből és harciasságából. Pedig nagyon úgy tűnt, hogy korábbi nagy szavai arról, hogy majd ő fogja megvédeni őt, csak szájhősködés voltak, Krestvirt pedig ez nem zavarta igazán, mert egyébként sem akarta hozni ezt az apró, törékenynek látszó lényt, s főként nem gondolta, hogy tényleg harcolni fog. De azért könnyebbség, hogy nem kell őt nyugtatnia és aggódnia érte.
Kilencediknek nemcsak hogy a sipákolása abbamaradt, de jobbja az egyik dobókésén van. Amit a lány nem venne észre, ha varázslata után nem csipogná - azért még mindig a szokásosnál is vékonyabb hangon és félősen, halkan - a füle mellett a manó...*
- Szólj, ha rám is szükség van!
*Szórakozottan biccent neki, el is felejtette, hogy Kili fel van fegyverkezve. Viszont nem is hiszi, hogy az ő apró kései most sokat jelentenének itt.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó célpontjára és tíz lépés sugarú környezetére hegyes jégcsapdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel. A testen könnyebb sérüléseket okozhat (3), fedetlen fővel a sérülések súlyosabbak lehetnek (4).
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
*A varázslat létrejön, s hallva, hogy a fent kaparászó lények is felhagynak tevékenységükkel és nyüszítve leugranak a tetőről, arra gondol, hogy ezzel kellett volna kezdenie a rács helyett.
Közben a többiek folytatják a harcot, ő pedig gyanítja, hogy hamarosan jobban igyekeznek majd az állatok tető alá mászni, de addig is, míg ezt meg nem teszik, úgy dönt, zúdít a nyakukba még egy adagot. Ha bele nem is pusztulnak, legalább gyengébbek lesznek, mire elérik a harcosokat.
Ismét a vezérnek tűnő állatot célozza, úgy vélve, a többi is a közelében lehet már, s bízik benne, hogy korábbi sikere megismétlődik.
Közben nem sok figyelme jut Kilencedikre, de úgy tűnik, mintha már nyugodtabb, vagy legalábbis koncentráltabb lenne, miközben a harcot figyeli. Mintha erőt és bátorságot merített volna a csapat összeszedettségéből és harciasságából. Pedig nagyon úgy tűnt, hogy korábbi nagy szavai arról, hogy majd ő fogja megvédeni őt, csak szájhősködés voltak, Krestvirt pedig ez nem zavarta igazán, mert egyébként sem akarta hozni ezt az apró, törékenynek látszó lényt, s főként nem gondolta, hogy tényleg harcolni fog. De azért könnyebbség, hogy nem kell őt nyugtatnia és aggódnia érte.
Kilencediknek nemcsak hogy a sipákolása abbamaradt, de jobbja az egyik dobókésén van. Amit a lány nem venne észre, ha varázslata után nem csipogná - azért még mindig a szokásosnál is vékonyabb hangon és félősen, halkan - a füle mellett a manó...*
- Szólj, ha rám is szükség van!
*Szórakozottan biccent neki, el is felejtette, hogy Kili fel van fegyverkezve. Viszont nem is hiszi, hogy az ő apró kései most sokat jelentenének itt.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó célpontjára és tíz lépés sugarú környezetére hegyes jégcsapdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel. A testen könnyebb sérüléseket okozhat (3), fedetlen fővel a sérülések súlyosabbak lehetnek (4).
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:27:08
Üzenet elküldve: 2019-09-23 14:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az ősi szavak elhangzanak, kezét felemeli, elméjében létrejön a fegyver képe és igyekszik a manát úgy formázni, összezárja az ujjait és... érzi, hogy sikerült. Szilárd tárgyat fog a keze. A sárga fény ami körülöleli meglepi és egy pillanatra meg is ijed, de érzi a hatást. Míg a fegyverét felhúzza egy hálás mosolyt küld is a tündér irányába. Bár nem hiszi, hogy olyan barátságos lehet egy mosoly az ő mélységi arcán. Mindenesetre felhúzza a fegyverét, betölti a nyilat amit az oldalán megjelent tegezből vesz elő. Magának támasztja a fegyvert, felkészül a visszalökésre és a semmiből támadt jégvihar elől benyomuló vezérfarkasra rálő. Akár sikerült akár nem. Ezek után újra céloz. Utólag felmerül benne, hogy talán egy szurony is jól jött volna az idézett fegyverre.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az ősi szavak elhangzanak, kezét felemeli, elméjében létrejön a fegyver képe és igyekszik a manát úgy formázni, összezárja az ujjait és... érzi, hogy sikerült. Szilárd tárgyat fog a keze. A sárga fény ami körülöleli meglepi és egy pillanatra meg is ijed, de érzi a hatást. Míg a fegyverét felhúzza egy hálás mosolyt küld is a tündér irányába. Bár nem hiszi, hogy olyan barátságos lehet egy mosoly az ő mélységi arcán. Mindenesetre felhúzza a fegyverét, betölti a nyilat amit az oldalán megjelent tegezből vesz elő. Magának támasztja a fegyvert, felkészül a visszalökésre és a semmiből támadt jégvihar elől benyomuló vezérfarkasra rálő. Akár sikerült akár nem. Ezek után újra céloz. Utólag felmerül benne, hogy talán egy szurony is jól jött volna az idézett fegyverre.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:37:55
Üzenet elküldve: 2019-09-22 15:37:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délelőtt//
*Natalayda lépés –lépés után igyekszik előre. A bűzt már meg sem érzi, annyira hozzászokott a Mágustoronytól idefelé gyaloglásában, ellenben az egyre kísértetiesebb zajokra összeszorul a gyomra. Csobbanás felé kapja a fejét, majd sűrűsödő szívdobogással szorítja jobban tőrei markolatát készen arra, hogy védje magát. Lép még egyet, amire újabb zaj rekeszti belé a mozdulatba. Fél. Nem is próbálná tagadni. Eleve az ingoványtól kirázta a hideg, amikor elindult. Nem gondolta, hogy ez itt ilyen. Quantallal idefelé egészen másmilyen volt. Gyalog, egyedül, sokkalta rosszabb. Levélzörgés felé kapja pillantását, majd szinte megkönnyebbül, hogy „csak” egy keselyű az. Újra indul, egy bozótos mellett elhaladva azonban morgásra lesz figyelmes. Megfontolt lassú lépéssel lépi el a következőt, mely a bozótostól távolabbra vinné. Eközben halkan egyre erősödve kezd dúdolni. Nem tudja, hogy mi van a bokorban, csak annyit, hogy nem lehet túl barátságos, és tulajdonképp nem is szeretné tudni. A dallam lassan erősödik, s figyelme pedig a bozótosban lapuló lényre összpontosul, abban bízva, hogy elbódul az állat, míg ő eltávolodik. Hogy utána vajon mi lesz, nem tudja, de nem is ezzel törődik most. Csak ezen jusson túl.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délelőtt//
*Natalayda lépés –lépés után igyekszik előre. A bűzt már meg sem érzi, annyira hozzászokott a Mágustoronytól idefelé gyaloglásában, ellenben az egyre kísértetiesebb zajokra összeszorul a gyomra. Csobbanás felé kapja a fejét, majd sűrűsödő szívdobogással szorítja jobban tőrei markolatát készen arra, hogy védje magát. Lép még egyet, amire újabb zaj rekeszti belé a mozdulatba. Fél. Nem is próbálná tagadni. Eleve az ingoványtól kirázta a hideg, amikor elindult. Nem gondolta, hogy ez itt ilyen. Quantallal idefelé egészen másmilyen volt. Gyalog, egyedül, sokkalta rosszabb. Levélzörgés felé kapja pillantását, majd szinte megkönnyebbül, hogy „csak” egy keselyű az. Újra indul, egy bozótos mellett elhaladva azonban morgásra lesz figyelmes. Megfontolt lassú lépéssel lépi el a következőt, mely a bozótostól távolabbra vinné. Eközben halkan egyre erősödve kezd dúdolni. Nem tudja, hogy mi van a bokorban, csak annyit, hogy nem lehet túl barátságos, és tulajdonképp nem is szeretné tudni. A dallam lassan erősödik, s figyelme pedig a bozótosban lapuló lényre összpontosul, abban bízva, hogy elbódul az állat, míg ő eltávolodik. Hogy utána vajon mi lesz, nem tudja, de nem is ezzel törődik most. Csak ezen jusson túl.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-22 01:02:11
Üzenet elküldve: 2019-09-22 01:02:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
~És? Hová lesz a séta~
*Kérdezi a kard firtató hangon. Egyáltalán nem lepődik meg amikor megkapja a választ.*
~Artheniorba.~
*Gondolja a lovag. A faházban mindig kimondta, ha kardjához szólt, pedig tudta hogy nincs szüksége rá hogy hallja. De így, már úton, és egyre inkább a mocsár területén, muszáj a megszokottól eltérnie. Mindenesetre Perchipfell cseppet sem elégedett a válasszal.*
~Értem én hogy Arthenior, na de ott hova? Van bármi célod? Vagy csak elmész a temetőig, és megnézed kiket ne keress már?~
*Élcelődik tovább a kard, ami nem esik jól Soreylnek, de tudja hogy igaza van a gondolaoknak, így nem tesz semmit. inkább csak egykedvűen válaszol.*
~Az is lehet.~
*Perchipfell nem hagyja hogy ennyivel elintézze a dolgot.*
~Savanyú egy fickó lettél fiatal létedre. Legalább próbálj meg visszavágni. Azt érzem az első ütközetnél öletnéd meg magad csak véget vess a szenvedésednek ami nincs. Tudod? Ez egy szánalmas mentalitás egy lovagnak.~
*Mondja, és mondja a szavakat Soreyl elméjébe a kard. Pimasz félmosoly kúszik fel az arcára.*
~Nem hagyom hogy felhúzd az idegrendszerem. Nem kell nekem most egy dühroham, amúgy is szét tudnék rakni bárkit, és bármit.~
*Csitítja jelenleg egyetlen barátját, aki erre nem csitul inkább kiabál.*
~Hát él! Él!. Ott van még az a kedves, jóravaló őrült valahol. Csak rossz embereket szabad kettévágni, a többiben segítek. Marha unalmas ez az ingovány. Te? Arthniorban mi a terv? Már ha odaértünk?~
*Soreyl lassan halad, és csak a kemény talajon. Nem akar vértben elsüllyedni. De a lényeg hogy halad, és hümmögve kuncog.*
~Marha sokat beszélsz. Egy évig nem beszéltél ennyit összesen.~
*Elég hosszú csönd ül a beszélgetésre amíg haladnak. Soreyl már el is felejtette hogyan hagyták abba a társalgást, De Perchipfell, van olyan szíves és egy két óra elteltével, mikor éppen kezd megszilárdulni a lába alatt a talaj emlékezteti.*
~Mé'? Zavar?~
*Kérdezi a kard firtató hangon. Egyáltalán nem lepődik meg amikor megkapja a választ.*
~Artheniorba.~
*Gondolja a lovag. A faházban mindig kimondta, ha kardjához szólt, pedig tudta hogy nincs szüksége rá hogy hallja. De így, már úton, és egyre inkább a mocsár területén, muszáj a megszokottól eltérnie. Mindenesetre Perchipfell cseppet sem elégedett a válasszal.*
~Értem én hogy Arthenior, na de ott hova? Van bármi célod? Vagy csak elmész a temetőig, és megnézed kiket ne keress már?~
*Élcelődik tovább a kard, ami nem esik jól Soreylnek, de tudja hogy igaza van a gondolaoknak, így nem tesz semmit. inkább csak egykedvűen válaszol.*
~Az is lehet.~
*Perchipfell nem hagyja hogy ennyivel elintézze a dolgot.*
~Savanyú egy fickó lettél fiatal létedre. Legalább próbálj meg visszavágni. Azt érzem az első ütközetnél öletnéd meg magad csak véget vess a szenvedésednek ami nincs. Tudod? Ez egy szánalmas mentalitás egy lovagnak.~
*Mondja, és mondja a szavakat Soreyl elméjébe a kard. Pimasz félmosoly kúszik fel az arcára.*
~Nem hagyom hogy felhúzd az idegrendszerem. Nem kell nekem most egy dühroham, amúgy is szét tudnék rakni bárkit, és bármit.~
*Csitítja jelenleg egyetlen barátját, aki erre nem csitul inkább kiabál.*
~Hát él! Él!. Ott van még az a kedves, jóravaló őrült valahol. Csak rossz embereket szabad kettévágni, a többiben segítek. Marha unalmas ez az ingovány. Te? Arthniorban mi a terv? Már ha odaértünk?~
*Soreyl lassan halad, és csak a kemény talajon. Nem akar vértben elsüllyedni. De a lényeg hogy halad, és hümmögve kuncog.*
~Marha sokat beszélsz. Egy évig nem beszéltél ennyit összesen.~
*Elég hosszú csönd ül a beszélgetésre amíg haladnak. Soreyl már el is felejtette hogyan hagyták abba a társalgást, De Perchipfell, van olyan szíves és egy két óra elteltével, mikor éppen kezd megszilárdulni a lába alatt a talaj emlékezteti.*
~Mé'? Zavar?~
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:45:25
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Első találata sikeres, viszont a közvetlenül utána eleresztett nyíl már elszáll az állat fölött.*
- Kurva élet...
*Veti oda foghegyről, nem is igazán a társainak, még csak nem is a dögnek, hanem önmagának, hogy elhibázta. Ritkán történik ilyesmi és meglehetősen bosszantó is. No nem azért, mert hirtelen elkapja a halálfélelem, hanem azért mert nem szeret hibázni, rontja a renoméját az ilyesmi.
Újabb nyíl kerül az idegre, a köröző állatra céloz, mégpedig a rusnya jószág seggére, mikor az körözés közben a farát mutatja felé. Talán ezúttal nem hibázza el. Jó lenne már elintézni, mert a fiúknak nem hagynak nyugtot.
A záporozó jégcsapok hangjai sem zökkentik ki, a nagy dög meg remélhetően lesántul már addigra, hogy a jégcsapok ellen kell menekülnie.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Első találata sikeres, viszont a közvetlenül utána eleresztett nyíl már elszáll az állat fölött.*
- Kurva élet...
*Veti oda foghegyről, nem is igazán a társainak, még csak nem is a dögnek, hanem önmagának, hogy elhibázta. Ritkán történik ilyesmi és meglehetősen bosszantó is. No nem azért, mert hirtelen elkapja a halálfélelem, hanem azért mert nem szeret hibázni, rontja a renoméját az ilyesmi.
Újabb nyíl kerül az idegre, a köröző állatra céloz, mégpedig a rusnya jószág seggére, mikor az körözés közben a farát mutatja felé. Talán ezúttal nem hibázza el. Jó lenne már elintézni, mert a fiúknak nem hagynak nyugtot.
A záporozó jégcsapok hangjai sem zökkentik ki, a nagy dög meg remélhetően lesántul már addigra, hogy a jégcsapok ellen kell menekülnie.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:32:47
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:32:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Éppen, hogy átvág az ingovány szélén, hogy úti céljához, a Mágustoronyhoz érjen. A felmálházott gnóm eléggé vicces látványt nyújthatna egy olyannak, aki éppen a közelben jár. Ám ahogyan ő látja, senki nincsen itt. Lassan halad előre, de annál biztosabban. Kezd hűlni az idő, úgyhogy egy pillanatra megáll, hátáról gondosan leszereli a hátizsákot, majd előveszi belőle a kiskabátját. Sokkal komfortosabb most már így az út előre. Az ingoványban nem fedez fel semmilyen csodálatos apróságot, mindenfelé csak sarat és iszapot lát. Igaz, békák hangját hallani a távolban, de a kuruttyoló művészei a természetnek nem nyűgözik le annyira a férfit. Ezzel ellentétben a szilárdulni kezdő talaj annál inkább van már az ínyére. ~ Közeledhetek. ~ Gondolja, s valóban így van. A latyakos, képlékeny talaj nyirkos földre vált, s a távolban körvonalazódni látszik egy varázslatos, lebegő torony. A gnóm úgy érzi, céljához közeledve, lassan elérheti azt. Lépteit megszaporázná, ha a fáradtságtól nem lenne annyira leterhelve, hogy képtelenségnek érezné azt. Elkezdi maga mögött hagyni a mocsaras, ingoványos területet, hogy elérje álmait és mágus lehessen. A gnóm valószínűleg mosolyogva állna meg a torony előtt, hogy belépése előtt még vessen rá egy távoli pillantást.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-21 20:05:56
Üzenet elküldve: 2019-09-21 20:05:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szinte ugyanakkor, amikor a fokosával bevégzi az őt támadó farkas életét, szeme sarkában gyors mozgást érzékel, és, bár a sisak miatt sokkal gyengébbnek hat, szelet is. Egy üvöltés, egy nyikkanás, ezek a hangok a falkavezérre vonják Frandr figyelmét.
A túlméretezett dögből egy nyílvessző áll ki, és a másik épp elsurran a feje fölött.
Frandr csalódottan mordul fel, mikor látja, hogy közel sem elég ez a lény halálához, és bal szeme sarkából erős fényt lát. A kormosképű végre hasznossá teszi magát. Még azt is látja, hogy hirtelen sárga füst veszi körül a sötételfet, majd újabb dolog vonja el a figyelmét.
Krestvir egy hirtelen kézmozdulatot tesz, majd felülről és a barlang szájából is kopogó hangok hallatszódnak.*
~Ez majdnem olyan, mint a...~
*Sejtése beigazolódik, ahogy a balrang szája felé tekintve látja, hogy jégeső- nem is, jégcsapok záporoznak le az állatokra. Sajnos mást is észrevesz. A két korábbi dög időben bejutott a balrangperem alá, és Frandr-t szemelték ki célpontként.
Frandr rögtön lendíti is fokosát balról jobbra horizontálisan, továbbra is a tompa végével próbálva eltalálni a dögöket. Ennek az ütésnek most csak az a célja, hogy távol tartsa magától a farkasokat, ám azért visz bele erőt.
Ugyanezzel a lendülettel a pajzsát is maga elé próbálja kapni, hogy ha a farkasok felé ugranak, azt találják el, ne pedig őt.
Időt próbál nyerni az íjásznak és a mágusoknak, másra most nem nagyon képes.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Szinte ugyanakkor, amikor a fokosával bevégzi az őt támadó farkas életét, szeme sarkában gyors mozgást érzékel, és, bár a sisak miatt sokkal gyengébbnek hat, szelet is. Egy üvöltés, egy nyikkanás, ezek a hangok a falkavezérre vonják Frandr figyelmét.
A túlméretezett dögből egy nyílvessző áll ki, és a másik épp elsurran a feje fölött.
Frandr csalódottan mordul fel, mikor látja, hogy közel sem elég ez a lény halálához, és bal szeme sarkából erős fényt lát. A kormosképű végre hasznossá teszi magát. Még azt is látja, hogy hirtelen sárga füst veszi körül a sötételfet, majd újabb dolog vonja el a figyelmét.
Krestvir egy hirtelen kézmozdulatot tesz, majd felülről és a barlang szájából is kopogó hangok hallatszódnak.*
~Ez majdnem olyan, mint a...~
*Sejtése beigazolódik, ahogy a balrang szája felé tekintve látja, hogy jégeső- nem is, jégcsapok záporoznak le az állatokra. Sajnos mást is észrevesz. A két korábbi dög időben bejutott a balrangperem alá, és Frandr-t szemelték ki célpontként.
Frandr rögtön lendíti is fokosát balról jobbra horizontálisan, továbbra is a tompa végével próbálva eltalálni a dögöket. Ennek az ütésnek most csak az a célja, hogy távol tartsa magától a farkasokat, ám azért visz bele erőt.
Ugyanezzel a lendülettel a pajzsát is maga elé próbálja kapni, hogy ha a farkasok felé ugranak, azt találják el, ne pedig őt.
Időt próbál nyerni az íjásznak és a mágusoknak, másra most nem nagyon képes.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-21 20:00:41
Üzenet elküldve: 2019-09-21 20:00:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délelőtt//
//Natalayda//
*A lány mindenfelé törmeléket, kicsavart fákat és hagyományos állattetemeket lát, melyekbe már olykor-olykor belecsócsáltak, hiába, a ragadozóknak igazi lakoma egy-egy ilyen vihar, kérdés persze, hogy akadt-e már ilyen egyáltalán? Előrefelé tör, s lépteit szaporázza, hogy utolérje a csapatot, s kevésbé jó hírrel szolgáljon, miszerint a hit, mindennek a nyitja. Persze az is elképzelhető, hogy sokkal inkább lelkiismerete, vagy csupán lelke mozgatja ezen a kietlen és bűzös tájon. Az egyik zsombék mögül szemek villannak rá. Natalayda nincs egyedül, melyet valami úton módon érzékelhet is. Hangot nem hall, csupán egy lusta cuppanást, mintha valami eltűnne mellette a vízben. Néha surrogás, s a távoli messzeségben keselyű visítása hangzik fel hirtelen, majd az egyik, még valami módon épségben maradt fa ágáról előrelendülve, szárnyát kitárva, s kopasz nyakát nyújtogatva reppen el, akárha kinevetné a lányt. Natalayda, ahogy körbenéz sejtheti, hogy ennyi szanaszéjjel heverő dög, bizony odavonzhat lényeket, melyek reggelijüket töltenék el itt. Talán az egyik ilyen csobbant... nos, ez hamarosan kiderül. Lassú, mély morgás hangzik fel a bozótból, mely mellett elhalad.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun délelőtt//
//Natalayda//
*A lány mindenfelé törmeléket, kicsavart fákat és hagyományos állattetemeket lát, melyekbe már olykor-olykor belecsócsáltak, hiába, a ragadozóknak igazi lakoma egy-egy ilyen vihar, kérdés persze, hogy akadt-e már ilyen egyáltalán? Előrefelé tör, s lépteit szaporázza, hogy utolérje a csapatot, s kevésbé jó hírrel szolgáljon, miszerint a hit, mindennek a nyitja. Persze az is elképzelhető, hogy sokkal inkább lelkiismerete, vagy csupán lelke mozgatja ezen a kietlen és bűzös tájon. Az egyik zsombék mögül szemek villannak rá. Natalayda nincs egyedül, melyet valami úton módon érzékelhet is. Hangot nem hall, csupán egy lusta cuppanást, mintha valami eltűnne mellette a vízben. Néha surrogás, s a távoli messzeségben keselyű visítása hangzik fel hirtelen, majd az egyik, még valami módon épségben maradt fa ágáról előrelendülve, szárnyát kitárva, s kopasz nyakát nyújtogatva reppen el, akárha kinevetné a lányt. Natalayda, ahogy körbenéz sejtheti, hogy ennyi szanaszéjjel heverő dög, bizony odavonzhat lényeket, melyek reggelijüket töltenék el itt. Talán az egyik ilyen csobbant... nos, ez hamarosan kiderül. Lassú, mély morgás hangzik fel a bozótból, mely mellett elhalad.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-21 19:09:22
Üzenet elküldve: 2019-09-21 19:09:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
*Azzal egy időben ahogy ellöki magától a kimúlt farkas testét, jobb felől kis villanást lát és szinte érzeni véli a levegőben a mana szagát. Valamelyik varázstudó ügyes megoldást választott, aminek kárvallottja az egyik farkas ami Frandrt szemelte ki magának. Ezután gyors egymásutánban két pendülést is hallhat. Ha lenne ideje biztosan elcsodálkozna rajta, hogy Alyo hogyan volt képes ilyen fürgén nyilat illeszteni az idegre, de inkább a falkavezérre pillant. Az egyik nyílvessző célba talált, de örömre sok ok nincs egyelőre. A lény nem bucskázott fel tőle, bár biztosan sebet kapott. Amit a farkas ezután tesz, az igazolhatja Laor sejtését miszerint valami torz erő mozgatja ezeket az állatokat. A vezér megpróbálja letörni a testéből kiálló nyíl szárát bizonyára azért, hogy ne akadályozza a mozgásban. Márpedig ilyesmit állattól ez merőben szokatlan viselkedés. A hamarosan bekövetkező égi áldásból ő is bőven kap, és mostanra már - szó szerint - elég viharvertnek látszik. Ez ki kéne használni. Sajnos ellenfeleik szaporodni látszanak, amennyiben a barlang fölül leugráló farkasok is a nyílás előtt gyülekeznek. Az egyik pont előtte fordul, egy másik pedig hozzá közel ér földet. Gondolkodás nélkül sújt le a magasba lendített karddal az elő tolakodó fej felé, bal kezével pedig megpróbálja előhúzni a dereka mögé csatolt tokból a tőrét. Az artheniori kard rövidebb annál mint amihez szokott, és kivételes anyagának köszönhetően könnyebb is, tehát forgatni is egyszerűbb és kevésbé fárasztó. Akár egy kézzel is. Persze a tőr nem ér fel a mesterkardhoz, egyszerű, bár jó minőségű munka. Viszont Krestvir mágiája lüktet a pengéjében és erre, akárcsak a mindkét fegyverre szüksége lehet ahhoz, ami eszébe jutott.*
- Riri! *kiált hátra a csapás után* Valamit, amitől gyors leszek.
*Természetesen fogalma sincs, hogy ezt milyen varázsitaltól várhatja, de erre semmi szükség sincs. Elég ha az alkimista tudja.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
*Azzal egy időben ahogy ellöki magától a kimúlt farkas testét, jobb felől kis villanást lát és szinte érzeni véli a levegőben a mana szagát. Valamelyik varázstudó ügyes megoldást választott, aminek kárvallottja az egyik farkas ami Frandrt szemelte ki magának. Ezután gyors egymásutánban két pendülést is hallhat. Ha lenne ideje biztosan elcsodálkozna rajta, hogy Alyo hogyan volt képes ilyen fürgén nyilat illeszteni az idegre, de inkább a falkavezérre pillant. Az egyik nyílvessző célba talált, de örömre sok ok nincs egyelőre. A lény nem bucskázott fel tőle, bár biztosan sebet kapott. Amit a farkas ezután tesz, az igazolhatja Laor sejtését miszerint valami torz erő mozgatja ezeket az állatokat. A vezér megpróbálja letörni a testéből kiálló nyíl szárát bizonyára azért, hogy ne akadályozza a mozgásban. Márpedig ilyesmit állattól ez merőben szokatlan viselkedés. A hamarosan bekövetkező égi áldásból ő is bőven kap, és mostanra már - szó szerint - elég viharvertnek látszik. Ez ki kéne használni. Sajnos ellenfeleik szaporodni látszanak, amennyiben a barlang fölül leugráló farkasok is a nyílás előtt gyülekeznek. Az egyik pont előtte fordul, egy másik pedig hozzá közel ér földet. Gondolkodás nélkül sújt le a magasba lendített karddal az elő tolakodó fej felé, bal kezével pedig megpróbálja előhúzni a dereka mögé csatolt tokból a tőrét. Az artheniori kard rövidebb annál mint amihez szokott, és kivételes anyagának köszönhetően könnyebb is, tehát forgatni is egyszerűbb és kevésbé fárasztó. Akár egy kézzel is. Persze a tőr nem ér fel a mesterkardhoz, egyszerű, bár jó minőségű munka. Viszont Krestvir mágiája lüktet a pengéjében és erre, akárcsak a mindkét fegyverre szüksége lehet ahhoz, ami eszébe jutott.*
- Riri! *kiált hátra a csapás után* Valamit, amitől gyors leszek.
*Természetesen fogalma sincs, hogy ezt milyen varázsitaltól várhatja, de erre semmi szükség sincs. Elég ha az alkimista tudja.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:33:02
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:33:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Laor tekintete ide oda jár, az imént előtte összeomlott dög helyét máris újabbak kívánják átvenni, ez egyelőre ugyan szemmel nem látható, de kiválóan hallható. Van lehetőség néhány kiáltásra a társak felé, s felmérni a terepet. Laor láthatja Frandr'd harcát, ahogyan azt is, hogy Alyo ismét sikerrel járt. Majd nem sokkal utolsó mondatának elhangzása után, mikor már felveszi pozícióját, hirtelen bal oldalról egy korábbiakhoz hasonló kopasz fej tűnik fel acsarkodva, s befordulni készül elé. Szinte ugyanebben az időben, trappolás hangja hallatszik fentről, majd a nedves homokos talajt, szétspriccelve mancsujjai között, nagyot dobbantva háttal érkezik egy másik a barlangnyílás tetejéről, aki azonnal fordulni kezd Laor felé, de ez időbe telik. Laoré a kezdeményezés.
Frandr'dnak segítői akadnak, két oldalról is, s a felé támadó korábbi dög testébe csapódó energiagömböktől láthatóan megzavarodik, s lelassul. Nincs sok idő gondolkodni, mert máris megrázza és összeszedi magát, azonban Frand'dr ezzel időt nyer egy újabb támadásra. Egy enyhe fordulat a csuklóban tartott fokoson, hogy ezúttal tompa éle álljon lefelé, majd lesújt. Tompa puffanás és egy alig hallható nyüsszentéssel távozó sóhaj, vegyítve egy repedésszerű hanggal, mely olyan, mintha egy ház tetejéről ejtenék le a jól megérett kókuszdiót. A dög összeomlik, lába nem bírja el már súlyát. Egy darabig rángatózik még, de a hallójárataiból szivárgó vér jelzi végét. Frandr'd is sikerrel járt, de nem lélegezhet fel. Laorhoz hasonlóan balról, ő is újabb támadókat kap, ismét kettőt, mely azonnal felé fordul, s egyszerre indítanak rohamot, de még van ideje reagálni egy támadással, ha akar.
Alyo figyelme, ahogyan Laoré és egyre inkább mindenkié a nagyobbik, láthatóan irányító dög felé fordul, ahogyan ő is szúrós szemmel méri fel minden egyes pillanatokban őket, s uszítva a főbb pontokra áradatát. A lány nem tétovázik, ezúttal a világ elcsendesül körülötte, mikor megemeli az íjat, s koncentrálni kezd. A beállt néma csendben, újabb vonyítás hallik, azonban ezt már a lány nem hallja. Frandr'd hangyányit kitakar, ezért egyetlen kis lépést tesz meg, mely a célzását nem befolyásolja. Periférikus szemszögéből láthatja, hogy oldalról újabb dögök jelennek meg, azonban ez sem zavarja meg. PENG... halk surrogás, mikor újabb vessző fekszik az idegre pontosan... PENG... s a két vessző, szinte közvetlenül egymás után száll el Frandr'd mellett, aki füle mellett érezheti annak szelét. A nyílvesszők elhúznak a beforduló farkasok mellett is, akik egy pillanatra megtorpannak, majd a hatalmas dög mellkasába vágódik az első, mélyen belefúródva. Üvöltés hallik, majd vér cseppen. A dög egy pillanatra megroskad, pont abban a pillanatban, mikor a másik vessző érkezik felé, ami így hajszálnyival elhúz felette, majd ismét felegyenesedve négy lábra, megrázza magát. Szívós egy állat. Lassan kezd körözni, talán rájött, hogy stabil pontot alkotva, jóval kedvezőbb célpontot jelent, így már nehezebb lesz eltalálni, de közelebb nem lép, ahogyan egyelőre támadni sem támad, csupán mancsával próbálja letörni a mellkasából kiálló nyílvesszőt. A találat elkerülte a szívet.
Qunatall mindeközben újabb varázst formáz ajkaival, talán Laor utasításának engedve képzi hatékonyabbá magát, keze lágyan a levegőbe nyúl, majd ökölbe szorul. Hirtelen, mintha a menedék összes fénye kezében összpontosulna, s lassan, szikrázva alakot ölt, hogy az általa kigondolt fegyverben tűnjön fel. Quantall immár rendelkezik egy számszeríjjal. Ahogy megragadja a fényből formált fegyvert, hirtelen napsárgás porfelhő veszi körbe, mely bőrébe és minden egyes lélegzetvétellel tüdejébe ivódik, hogy erővel töltse fel. Carsaadi a tündér volt, aki hathatós segítséget nyújt hátulról, s dobása ismét sikerrel jár. Jóllehet ruhája már vértől és szőrtől mocskos, érzi az átható bűzt, melyet a dög teteme áraszt magából, ujjain csorog le a dög testéből frissen kitépett nyílvesszőn ragadt vér.
A nagyobbik dög folyamatosan köröz, stratégiát és harcmodort keres, de egyelőre úgy látszik nem birkózik meg fejben az összeszokott csapattal, főként, hogy újabb meglepetések érik. Krestvir megacélozva lelkét, kezét kivágva a lényre mutat, s ebben a pillanatban recsegés, ropogás veszi kezdetét. Fejük felett is hallhatják, ahogyan előbb egy, majd kettő, aztán tíz és tíz, száz és száz jégdarab hullik alá a mágikusan megnyitott égboltból. Egyenesen a hatalmas dög fejér, aki eddig a nyílvesszővel bajlódott, s most már szűkölve lép közelebb a szirt kiálló pereme alá, hogy védve legyen. Ismét megsérül, kopasz homlokán seb nyílt, mozgása kissé zavart lesz, ezúttal nem vonyít ellentámadást. Mást is hallhatnak a csapat tagjai. Újabb és újabb nyikkanások hangoznak fel, immár felettük, ahol ezek szerint a rést kaparászó dögök is kapnak az áldomásból. Hangosan nyüszítve indulnak meg előre, hogy sorban ugráljanak le a barlangról, s támadják meg célpontjaikat, de össze-vissza, s egyelőre nem tűnnek fel a nyílás előtt. A Laor előtti kettő, illetve a Frandr'dra forduló, nem kap a jégcsapokból, így a csapat most a nagy döggel, Laor és Frandr'd kettő-kettőjével néz szembe. Nem egyszerű a helyzet.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még egy körig//
//Alyo - 11 nyílvessző//
//Mágikus rács: még két körig//
//Quantall: számszeríj még 10 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Laor tekintete ide oda jár, az imént előtte összeomlott dög helyét máris újabbak kívánják átvenni, ez egyelőre ugyan szemmel nem látható, de kiválóan hallható. Van lehetőség néhány kiáltásra a társak felé, s felmérni a terepet. Laor láthatja Frandr'd harcát, ahogyan azt is, hogy Alyo ismét sikerrel járt. Majd nem sokkal utolsó mondatának elhangzása után, mikor már felveszi pozícióját, hirtelen bal oldalról egy korábbiakhoz hasonló kopasz fej tűnik fel acsarkodva, s befordulni készül elé. Szinte ugyanebben az időben, trappolás hangja hallatszik fentről, majd a nedves homokos talajt, szétspriccelve mancsujjai között, nagyot dobbantva háttal érkezik egy másik a barlangnyílás tetejéről, aki azonnal fordulni kezd Laor felé, de ez időbe telik. Laoré a kezdeményezés.
Frandr'dnak segítői akadnak, két oldalról is, s a felé támadó korábbi dög testébe csapódó energiagömböktől láthatóan megzavarodik, s lelassul. Nincs sok idő gondolkodni, mert máris megrázza és összeszedi magát, azonban Frand'dr ezzel időt nyer egy újabb támadásra. Egy enyhe fordulat a csuklóban tartott fokoson, hogy ezúttal tompa éle álljon lefelé, majd lesújt. Tompa puffanás és egy alig hallható nyüsszentéssel távozó sóhaj, vegyítve egy repedésszerű hanggal, mely olyan, mintha egy ház tetejéről ejtenék le a jól megérett kókuszdiót. A dög összeomlik, lába nem bírja el már súlyát. Egy darabig rángatózik még, de a hallójárataiból szivárgó vér jelzi végét. Frandr'd is sikerrel járt, de nem lélegezhet fel. Laorhoz hasonlóan balról, ő is újabb támadókat kap, ismét kettőt, mely azonnal felé fordul, s egyszerre indítanak rohamot, de még van ideje reagálni egy támadással, ha akar.
Alyo figyelme, ahogyan Laoré és egyre inkább mindenkié a nagyobbik, láthatóan irányító dög felé fordul, ahogyan ő is szúrós szemmel méri fel minden egyes pillanatokban őket, s uszítva a főbb pontokra áradatát. A lány nem tétovázik, ezúttal a világ elcsendesül körülötte, mikor megemeli az íjat, s koncentrálni kezd. A beállt néma csendben, újabb vonyítás hallik, azonban ezt már a lány nem hallja. Frandr'd hangyányit kitakar, ezért egyetlen kis lépést tesz meg, mely a célzását nem befolyásolja. Periférikus szemszögéből láthatja, hogy oldalról újabb dögök jelennek meg, azonban ez sem zavarja meg. PENG... halk surrogás, mikor újabb vessző fekszik az idegre pontosan... PENG... s a két vessző, szinte közvetlenül egymás után száll el Frandr'd mellett, aki füle mellett érezheti annak szelét. A nyílvesszők elhúznak a beforduló farkasok mellett is, akik egy pillanatra megtorpannak, majd a hatalmas dög mellkasába vágódik az első, mélyen belefúródva. Üvöltés hallik, majd vér cseppen. A dög egy pillanatra megroskad, pont abban a pillanatban, mikor a másik vessző érkezik felé, ami így hajszálnyival elhúz felette, majd ismét felegyenesedve négy lábra, megrázza magát. Szívós egy állat. Lassan kezd körözni, talán rájött, hogy stabil pontot alkotva, jóval kedvezőbb célpontot jelent, így már nehezebb lesz eltalálni, de közelebb nem lép, ahogyan egyelőre támadni sem támad, csupán mancsával próbálja letörni a mellkasából kiálló nyílvesszőt. A találat elkerülte a szívet.
Qunatall mindeközben újabb varázst formáz ajkaival, talán Laor utasításának engedve képzi hatékonyabbá magát, keze lágyan a levegőbe nyúl, majd ökölbe szorul. Hirtelen, mintha a menedék összes fénye kezében összpontosulna, s lassan, szikrázva alakot ölt, hogy az általa kigondolt fegyverben tűnjön fel. Quantall immár rendelkezik egy számszeríjjal. Ahogy megragadja a fényből formált fegyvert, hirtelen napsárgás porfelhő veszi körbe, mely bőrébe és minden egyes lélegzetvétellel tüdejébe ivódik, hogy erővel töltse fel. Carsaadi a tündér volt, aki hathatós segítséget nyújt hátulról, s dobása ismét sikerrel jár. Jóllehet ruhája már vértől és szőrtől mocskos, érzi az átható bűzt, melyet a dög teteme áraszt magából, ujjain csorog le a dög testéből frissen kitépett nyílvesszőn ragadt vér.
A nagyobbik dög folyamatosan köröz, stratégiát és harcmodort keres, de egyelőre úgy látszik nem birkózik meg fejben az összeszokott csapattal, főként, hogy újabb meglepetések érik. Krestvir megacélozva lelkét, kezét kivágva a lényre mutat, s ebben a pillanatban recsegés, ropogás veszi kezdetét. Fejük felett is hallhatják, ahogyan előbb egy, majd kettő, aztán tíz és tíz, száz és száz jégdarab hullik alá a mágikusan megnyitott égboltból. Egyenesen a hatalmas dög fejér, aki eddig a nyílvesszővel bajlódott, s most már szűkölve lép közelebb a szirt kiálló pereme alá, hogy védve legyen. Ismét megsérül, kopasz homlokán seb nyílt, mozgása kissé zavart lesz, ezúttal nem vonyít ellentámadást. Mást is hallhatnak a csapat tagjai. Újabb és újabb nyikkanások hangoznak fel, immár felettük, ahol ezek szerint a rést kaparászó dögök is kapnak az áldomásból. Hangosan nyüszítve indulnak meg előre, hogy sorban ugráljanak le a barlangról, s támadják meg célpontjaikat, de össze-vissza, s egyelőre nem tűnnek fel a nyílás előtt. A Laor előtti kettő, illetve a Frandr'dra forduló, nem kap a jégcsapokból, így a csapat most a nagy döggel, Laor és Frandr'd kettő-kettőjével néz szembe. Nem egyszerű a helyzet.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-20 22:09:24
Üzenet elküldve: 2019-09-20 22:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
* Szája összeszorítva, teste egész súlya a nyilat húzza kifelé a mocsokkal és vérrel áztatott ösvényen, ami a farkas koponyájából vezet kifelé. Érzi, hogy mozog, lassan, de biztosan halad. Nemsokára meglesz. Már mindkét lába az állaton, eddig rogyasztott térdekkel. Most azonban gondol egyet. Még néhány pillanat, az idő lelassul körülötte, tüdeje megtelik levegővel, aztán a lehető legnagyobb erővel kinyújtja lábait elrugaszkodva, hogy hátravesse magát, közben nagyot rántva a nyílon.
Por száll fel, a szürke tincsekre vöröses árnyalatot csókol a kosz. Arca foltos, fogai alatt ropog a homok, mellkasából egy pillanatra kiszorul a szusz. És horzsolt ujjai között ott a nyíl. Szőrszálasan, sárosan, koszosan, de szabadon.
Elégedetten mosolyodik el és tekint fel, hogy ellenőrizze, ami ezekben a számára hosszú percekben zajlik le. Látja, hogy a sötételf varázsol egy íjat, amivel céloz. Azt épp nem látja, hogy mit, de mivel úgy gondolja, hogy a férfi lehet nem olyan edzett, mint Alyo, inkább biztosra megy.Ültében övéhez kap és leszakít övéről 1 Napsárga varázsitalt, hogy aztán biztos kézzel vághassa Quantall Ackumien Galanodel irányába.. Elégedetten nézi, a sárga illanó jelenést, ami az elfet körbeöleli. *
~ Igazi tündércsók ~ * legalábbis Riri valahogy így tudja elképzelni azt is. A nyilat egyelőre magánál tartja, a tegezben a motyó nincs még vészesen fogyatkozóban, így nem kockáztat meg egy kikocogást, lehet azzal többet ártana mint segítene, ám ha parancsot adnak arra, hogy menjen és hozza a zsákmányt, akkor megy és viszi. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
* Szája összeszorítva, teste egész súlya a nyilat húzza kifelé a mocsokkal és vérrel áztatott ösvényen, ami a farkas koponyájából vezet kifelé. Érzi, hogy mozog, lassan, de biztosan halad. Nemsokára meglesz. Már mindkét lába az állaton, eddig rogyasztott térdekkel. Most azonban gondol egyet. Még néhány pillanat, az idő lelassul körülötte, tüdeje megtelik levegővel, aztán a lehető legnagyobb erővel kinyújtja lábait elrugaszkodva, hogy hátravesse magát, közben nagyot rántva a nyílon.
Por száll fel, a szürke tincsekre vöröses árnyalatot csókol a kosz. Arca foltos, fogai alatt ropog a homok, mellkasából egy pillanatra kiszorul a szusz. És horzsolt ujjai között ott a nyíl. Szőrszálasan, sárosan, koszosan, de szabadon.
Elégedetten mosolyodik el és tekint fel, hogy ellenőrizze, ami ezekben a számára hosszú percekben zajlik le. Látja, hogy a sötételf varázsol egy íjat, amivel céloz. Azt épp nem látja, hogy mit, de mivel úgy gondolja, hogy a férfi lehet nem olyan edzett, mint Alyo, inkább biztosra megy.Ültében övéhez kap és leszakít övéről 1 Napsárga varázsitalt, hogy aztán biztos kézzel vághassa Quantall Ackumien Galanodel irányába.
. Elégedetten nézi, a sárga illanó jelenést, ami az elfet körbeöleli. *~ Igazi tündércsók ~ * legalábbis Riri valahogy így tudja elképzelni azt is. A nyilat egyelőre magánál tartja, a tegezben a motyó nincs még vészesen fogyatkozóban, így nem kockáztat meg egy kikocogást, lehet azzal többet ártana mint segítene, ám ha parancsot adnak arra, hogy menjen és hozza a zsákmányt, akkor megy és viszi. *
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-19 11:41:55
Üzenet elküldve: 2019-09-19 11:41:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
*Nyilak és utasítások záporoznak, fogak csattognak, pengék hasítanak húsba, ő pedig csak kapkodja a fejét, a megfelelő alkalomra várva, de nem találja... Tart tőle, hogyha az éppen támadásba lépők elé akadályt állít és leszűkíti a mozgásterüket, azzal többet árt, mint használ.
Valamit mégis tehetne... Bár nagyjából már elengedte az elhatározást, hogy csak végszükség esetén használjon mágiát, eddig úgy véli, sikerült úgy cselekednie, hogy ne lehessen tudni, hogy ki varázsol közülük, a következő lépését pedig az előbbi vihar után akár egyszerű természeti jelenségnek is vélhetik.
Ő is a legnagyobb farkast célozza meg, miközben halkan varázsigét mormol, s bár lehűti a fejét és összpontosít, mégis a siker korántsem biztos, mert ez egy bonyolultabb varázslat.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó célpontjára és tíz lépés sugarú környezetére hegyes jégcsapdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel. A testen könnyebb sérüléseket okozhat (3), fedetlen fővel a sérülések súlyosabbak lehetnek (4).
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
*Nyilak és utasítások záporoznak, fogak csattognak, pengék hasítanak húsba, ő pedig csak kapkodja a fejét, a megfelelő alkalomra várva, de nem találja... Tart tőle, hogyha az éppen támadásba lépők elé akadályt állít és leszűkíti a mozgásterüket, azzal többet árt, mint használ.
Valamit mégis tehetne... Bár nagyjából már elengedte az elhatározást, hogy csak végszükség esetén használjon mágiát, eddig úgy véli, sikerült úgy cselekednie, hogy ne lehessen tudni, hogy ki varázsol közülük, a következő lépését pedig az előbbi vihar után akár egyszerű természeti jelenségnek is vélhetik.
Ő is a legnagyobb farkast célozza meg, miközben halkan varázsigét mormol, s bár lehűti a fejét és összpontosít, mégis a siker korántsem biztos, mert ez egy bonyolultabb varázslat.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a mágiahasználó célpontjára és tíz lépés sugarú környezetére hegyes jégcsapdarabok kezdenek hullani az égből, nagy hevességgel. A testen könnyebb sérüléseket okozhat (3), fedetlen fővel a sérülések súlyosabbak lehetnek (4).
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-19 11:00:06
Üzenet elküldve: 2019-09-19 11:00:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*Varázslata most létrejön. A szokásos mana lövedék, ami annyiszor mentette már meg az életét és amit egyszer volt lehetősége látni milyen mikor isteni erővel hoznak létre. Most nem az ő életét mentette meg. Elől sikerült alaposan megritkítani a lények sorát, de nem úgy néznek ki mint akik el lennének riasztva. A mélységi mágus taktikát vált. Elteszi a kardját és mormol magában. Most nem vértet képzel el hanem egy számszeríjat. Olyat, ami egy páncélt könnyedén átszakíthat és van beleépített felhúzókarja. Csak hátra kell húznia. A csörlő lassú lenne, a földnek támasztós belelépős módszer meg körülményes. Végül felemeli a kezét és ha a varázslat sikerült megjelenik benne a fegyver. Ezek után még otthon a család fegyvermesterétől gyerekként tanultakat igyekszik felidézni. Akkor több fegyver forgatásának az alapjait is gyakoroltatták vele. Volt számszeríj is a kezében. Tudja mit kell csinálnia és elméletileg képes is rá. Hátrahúzza a kart, és betölti a nyilat ahova kell. Ezek után céloz, felkészül a visszalökésre is, odafigyel, hogy másoknak lehetőleg ne legyen az útjában, mások se az övében és rálő a legnagyobb farkasra, aki vezetőnek tűnt. Reméli talált is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
*Varázslata most létrejön. A szokásos mana lövedék, ami annyiszor mentette már meg az életét és amit egyszer volt lehetősége látni milyen mikor isteni erővel hoznak létre. Most nem az ő életét mentette meg. Elől sikerült alaposan megritkítani a lények sorát, de nem úgy néznek ki mint akik el lennének riasztva. A mélységi mágus taktikát vált. Elteszi a kardját és mormol magában. Most nem vértet képzel el hanem egy számszeríjat. Olyat, ami egy páncélt könnyedén átszakíthat és van beleépített felhúzókarja. Csak hátra kell húznia. A csörlő lassú lenne, a földnek támasztós belelépős módszer meg körülményes. Végül felemeli a kezét és ha a varázslat sikerült megjelenik benne a fegyver. Ezek után még otthon a család fegyvermesterétől gyerekként tanultakat igyekszik felidézni. Akkor több fegyver forgatásának az alapjait is gyakoroltatták vele. Volt számszeríj is a kezében. Tudja mit kell csinálnia és elméletileg képes is rá. Hátrahúzza a kart, és betölti a nyilat ahova kell. Ezek után céloz, felkészül a visszalökésre is, odafigyel, hogy másoknak lehetőleg ne legyen az útjában, mások se az övében és rálő a legnagyobb farkasra, aki vezetőnek tűnt. Reméli talált is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-19 07:30:59
Üzenet elküldve: 2019-09-19 07:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Lövése ismét talál, de nincs ideje ennek örülni, el sem bízza magát, ahhoz túlságosan is szürreális az egész szituáció. Régen bezzeg nem voltak ilyen démonfarkasizék, akkor csak az orkokat kellett irtani és abban nagyon jó volt. Halálos volt, mindig talált, valamennyi leölt orkon megtorolta az őt ért erőszakot és bántalmazást. Újra és újra. De azok egyszerű idők voltak, tudta, hogy mivel áll szemben és tudta, hogy miért kívánja a halálát valamennyinek.
Most bezzeg farkasizékkel kell szembenézni, amikről amúgy eddig nem tudott, következésképpen nem is zavarták egymást. Persze-persze gonosz isteni entitások, meg gonosz mágusok, meg mindenféle egyéb gonoszságok... De nincs idő ezen hosszasan moralizálni, mert ahogy elhullik a másik ő már úgy lép is oldalra, hogy Frandr ne akadályozza és már újra vessző van az idegen. A férfiak ordibálása nélkül is tudja, hogy a nagyot, a vonyító vezért kell lőnie. Az ráadásul tiszta célpont, szinte kívánja, hogy belelőjön. Rövid célzás után útjára engedi a nyílvesszőt, majd gyorsan egy másikat is. Az első nyíl a vonyító dög torkát célozza, a másik pedig a szügyét.*
//sortűz//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Lövése ismét talál, de nincs ideje ennek örülni, el sem bízza magát, ahhoz túlságosan is szürreális az egész szituáció. Régen bezzeg nem voltak ilyen démonfarkasizék, akkor csak az orkokat kellett irtani és abban nagyon jó volt. Halálos volt, mindig talált, valamennyi leölt orkon megtorolta az őt ért erőszakot és bántalmazást. Újra és újra. De azok egyszerű idők voltak, tudta, hogy mivel áll szemben és tudta, hogy miért kívánja a halálát valamennyinek.
Most bezzeg farkasizékkel kell szembenézni, amikről amúgy eddig nem tudott, következésképpen nem is zavarták egymást. Persze-persze gonosz isteni entitások, meg gonosz mágusok, meg mindenféle egyéb gonoszságok... De nincs idő ezen hosszasan moralizálni, mert ahogy elhullik a másik ő már úgy lép is oldalra, hogy Frandr ne akadályozza és már újra vessző van az idegen. A férfiak ordibálása nélkül is tudja, hogy a nagyot, a vonyító vezért kell lőnie. Az ráadásul tiszta célpont, szinte kívánja, hogy belelőjön. Rövid célzás után útjára engedi a nyílvesszőt, majd gyorsan egy másikat is. Az első nyíl a vonyító dög torkát célozza, a másik pedig a szügyét.*
//sortűz//
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-18 23:41:45
Üzenet elküldve: 2019-09-18 23:41:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*Óvatosan halad, és így egyre lassabban is, de inkább odafigyel, mint aztán baj legyen. Főleg nyomokat keres, amiket egy ideig tud követni, de aztán már csak azok légvonalbeli irányába halad, nagyjából érzésre. Amikor a pihenő romjait megpillantja, akkor határozottabban afelé veszi az irányt. Haladtában figyelmét megragadja egy-egy dög. Borzadva nézi a kicsavart testeket.*
~Mi történt itt?~
*Fázósan összébb húzza magán a kabátot, s néhány megfontolt lépésenként pásztázza a környéket, hogy fogytán-e a táv a romokig, hogy jó helye lépjen, s hogy felpillantva lát-e mozgást valamerre. Őszintén reméli, hogy igen, s hogy nem társainak maradványait leli majd a következő lépésnél. Ez utóbbi eshetőségtől retteg leginkább. Menet közben biztos ami biztos, előhúzza tőreit. Csonttőrét, mely már régóta óvja, s mondhatni egyetlen megmaradt öröksége, s azt is, mely a haramia gyermektől maradt nála. Különös, hogy biztonságosabb érzetet nyújt, holott életére törtek vele korábban.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*Óvatosan halad, és így egyre lassabban is, de inkább odafigyel, mint aztán baj legyen. Főleg nyomokat keres, amiket egy ideig tud követni, de aztán már csak azok légvonalbeli irányába halad, nagyjából érzésre. Amikor a pihenő romjait megpillantja, akkor határozottabban afelé veszi az irányt. Haladtában figyelmét megragadja egy-egy dög. Borzadva nézi a kicsavart testeket.*
~Mi történt itt?~
*Fázósan összébb húzza magán a kabátot, s néhány megfontolt lépésenként pásztázza a környéket, hogy fogytán-e a táv a romokig, hogy jó helye lépjen, s hogy felpillantva lát-e mozgást valamerre. Őszintén reméli, hogy igen, s hogy nem társainak maradványait leli majd a következő lépésnél. Ez utóbbi eshetőségtől retteg leginkább. Menet közben biztos ami biztos, előhúzza tőreit. Csonttőrét, mely már régóta óvja, s mondhatni egyetlen megmaradt öröksége, s azt is, mely a haramia gyermektől maradt nála. Különös, hogy biztonságosabb érzetet nyújt, holott életére törtek vele korábban.*
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-18 22:21:49
Üzenet elküldve: 2019-09-18 22:21:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr nem számító ember. Nem nagy stratéga, és nem is hiszi magáról, hogy az lenne. Ennek ellenére eleget volt csatákban, hogy gyorsan felmérje a helyzetét, és gyors választásokat hozzon.*
~Kurva anyádnak vigyorogj!~
*Villan át a fején egy reakció a nagyobb dögöt nézve. A dög tekintete messze túl sok intelligenciát tükröz ahhoz képest, hogy egy nagyra nőtt korcs.
Ám ezek a gondolatok csak pár pillanatig köthetik le, mert jön az újabb támadás. A farkas, ami meg akarta harapni, nem tud időben elugrani a pajzs elől, így látható módon erősen elkábul az ütés miatt.*
-Akkor öljük meg!
*Kiált vissza Alyo megjegyzésére meglehetősen szükségtelenül, hiszen ez valószínűleg mindenkinek leesett. A másik farkas, ami Frandrt fenyegette, épp most roskad össze egy nyíllal a torkában, és valami furcsán fénylő gömbök csapódnak annak a farkasnak a testébe, amit Frandr vett kezelésbe.
Egy fél pillantás elég ahhoz, hogy Frandr megerősítse, Laornak sem kell további segítség, és ezután újra emeli fokosát, hogy befejezze, amit elkezdett.
Lesújt a fokosa tompa felével a pajzsával való találkozás miatt elkábult farkas fejére, és az ütés közben szeme sarkából látja, hogy újabb farkasok érkeztek.
Mögüle is újabb rossz hírek jönnek, ám mégis egyet kell értenie Laorral. Reméli, hogy Alyo sikeresen le tudja lőni az újabb farkast, mert tart tőle, hogy a jelenlegi sikeres teljesítményüket nem fogják tudni hosszan fenntartani.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr nem számító ember. Nem nagy stratéga, és nem is hiszi magáról, hogy az lenne. Ennek ellenére eleget volt csatákban, hogy gyorsan felmérje a helyzetét, és gyors választásokat hozzon.*
~Kurva anyádnak vigyorogj!~
*Villan át a fején egy reakció a nagyobb dögöt nézve. A dög tekintete messze túl sok intelligenciát tükröz ahhoz képest, hogy egy nagyra nőtt korcs.
Ám ezek a gondolatok csak pár pillanatig köthetik le, mert jön az újabb támadás. A farkas, ami meg akarta harapni, nem tud időben elugrani a pajzs elől, így látható módon erősen elkábul az ütés miatt.*
-Akkor öljük meg!
*Kiált vissza Alyo megjegyzésére meglehetősen szükségtelenül, hiszen ez valószínűleg mindenkinek leesett. A másik farkas, ami Frandrt fenyegette, épp most roskad össze egy nyíllal a torkában, és valami furcsán fénylő gömbök csapódnak annak a farkasnak a testébe, amit Frandr vett kezelésbe.
Egy fél pillantás elég ahhoz, hogy Frandr megerősítse, Laornak sem kell további segítség, és ezután újra emeli fokosát, hogy befejezze, amit elkezdett.
Lesújt a fokosa tompa felével a pajzsával való találkozás miatt elkábult farkas fejére, és az ütés közben szeme sarkából látja, hogy újabb farkasok érkeztek.
Mögüle is újabb rossz hírek jönnek, ám mégis egyet kell értenie Laorral. Reméli, hogy Alyo sikeresen le tudja lőni az újabb farkast, mert tart tőle, hogy a jelenlegi sikeres teljesítményüket nem fogják tudni hosszan fenntartani.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:54:26
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:54:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
*Állítólag minden rosszban meg kell látni a jót. Ez rendszerint üres bölcselkedés és ritkán van értelme, de Laor most mégis ezt teszi. A nekiugró farkas halálos sebet kapott, és szeme sarkából látja, hogy Frandr sem tétlenkedik. Eddig tehát jó szolgálatot tesz nekik a menedék, hiszen a bejárati nyíláson nem tudnak olyan tömegben áttörni a dögök, hogy egyelőre komolyabb problémát okozhatnának. És a második vonal is helytáll. Egy farkas ugyan átslisszant, de a hátulról hallható hangokból úgy következtet, hogy nem jutott sokáig. Sokáig azonban nem örülhet, az események peregnek tovább. Most pedig egy rövid ideig kétfelé is figyelnie kellene. Egyrészt a morgásból és motozásból kivehető, hogy hamarosan új ellenfelet kap, másrészt pedig egyre világosabb, hogy ki az igazi ellenség. A vonyító farkas felé vág tekintetével. Minden bizonnyal ez a falkavezér, és az is világos, hogy egy különösen jól együttműködő falkával hozta össze őket a balsors. Szinte úgy tűnhet, hogy a gondolatival irányítja a vezér a többieket. Elég egyértelmű a helyzet: őt kell kiiktatni. Viszont ha a mélységinek hinni lehet - és nincs oka kételkedni benne - valamint jól is számol, akkor még legalább nyolc dög ólálkodik odakint. Kirontani és megpróbálni levágni akár öngyilkosság is lehetne, hiszen a többi farkas biztosan a vezér védelmére kelne. Próbál kicsit oldalvást helyezkedni, kardját maga elé lendítve úgy, hogy a közeledő morgás gazdáját szemből fogadhassa.*
- Alyo! Azt! *kiált hátra* Amelyik vonyít.
*Bízik benne, hogy Frandr és ő tudják fedezni az íjászt, ha megpróbálja kilőni a főkolompost, és annyi helyet tudnak biztosítani, hogy egyikük se kerüljön lővonalba. Ebben a pillanatban még örül is, hogy Krestvir nem hallgatott rá. Nem tudja, hogy miféle varázslat az ami leszűkítette volna a bejáratot, de esélyes, hogy azzal együtt Alyo dolga sokkal nehezebb lenne. Ekkor ér el hozzá a tündér kiáltása, és megcsikordul a foga. Ezek szerint be akarják keríteni őket. Rosszabb esetben pedig egyenesen ide terelték őket, csapdába csalva. Eggyel több ok arra, hogy a falkavezértől megszabaduljanak.*
- Quantall! Mire képes a mágiád? Tudsz valamit kezdeni a felülről támadókkal?
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
*Állítólag minden rosszban meg kell látni a jót. Ez rendszerint üres bölcselkedés és ritkán van értelme, de Laor most mégis ezt teszi. A nekiugró farkas halálos sebet kapott, és szeme sarkából látja, hogy Frandr sem tétlenkedik. Eddig tehát jó szolgálatot tesz nekik a menedék, hiszen a bejárati nyíláson nem tudnak olyan tömegben áttörni a dögök, hogy egyelőre komolyabb problémát okozhatnának. És a második vonal is helytáll. Egy farkas ugyan átslisszant, de a hátulról hallható hangokból úgy következtet, hogy nem jutott sokáig. Sokáig azonban nem örülhet, az események peregnek tovább. Most pedig egy rövid ideig kétfelé is figyelnie kellene. Egyrészt a morgásból és motozásból kivehető, hogy hamarosan új ellenfelet kap, másrészt pedig egyre világosabb, hogy ki az igazi ellenség. A vonyító farkas felé vág tekintetével. Minden bizonnyal ez a falkavezér, és az is világos, hogy egy különösen jól együttműködő falkával hozta össze őket a balsors. Szinte úgy tűnhet, hogy a gondolatival irányítja a vezér a többieket. Elég egyértelmű a helyzet: őt kell kiiktatni. Viszont ha a mélységinek hinni lehet - és nincs oka kételkedni benne - valamint jól is számol, akkor még legalább nyolc dög ólálkodik odakint. Kirontani és megpróbálni levágni akár öngyilkosság is lehetne, hiszen a többi farkas biztosan a vezér védelmére kelne. Próbál kicsit oldalvást helyezkedni, kardját maga elé lendítve úgy, hogy a közeledő morgás gazdáját szemből fogadhassa.*
- Alyo! Azt! *kiált hátra* Amelyik vonyít.
*Bízik benne, hogy Frandr és ő tudják fedezni az íjászt, ha megpróbálja kilőni a főkolompost, és annyi helyet tudnak biztosítani, hogy egyikük se kerüljön lővonalba. Ebben a pillanatban még örül is, hogy Krestvir nem hallgatott rá. Nem tudja, hogy miféle varázslat az ami leszűkítette volna a bejáratot, de esélyes, hogy azzal együtt Alyo dolga sokkal nehezebb lenne. Ekkor ér el hozzá a tündér kiáltása, és megcsikordul a foga. Ezek szerint be akarják keríteni őket. Rosszabb esetben pedig egyenesen ide terelték őket, csapdába csalva. Eggyel több ok arra, hogy a falkavezértől megszabaduljanak.*
- Quantall! Mire képes a mágiád? Tudsz valamit kezdeni a felülről támadókkal?
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:08:27
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:08:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ingovány mélysége rejtett titkokat takar, mit tán elmosott a vihar, azonban nem feledhető. A csapat a mélyére hatolt, s koránt sincsenek még a belsejében, hiszen céljuk nagy. Most, a kis nyílásba szorulva, máris védeni kényszerülnek életüket. Csattannak a fogak, baljós morgás szinte minden sarokból, fentről, jobbról, balról, elképesztően sokan vannak, s szagukat már mindenki megérezheti, bűzös dögszag, némi égett szőrrel vegyítve, s az őrület lucskos, csípős izzadtságával. Érdekes módon nem szűköl egyik sem, akkor sem, ha éppen az utolsókat rúgja, az Alyo előtt fekvő is néma csendben halt meg, igaz, ideje sem volt felocsúdni a lány pontos lövése után.
Nem lehet tudni, ki küzd jobban, Laor, vagy a nekitámaszkodó fenevad, de tény, hogy mindkettő szorult helyzetben van, igaz a dög oldalán vágott nyíláson, mintha a belek türemkednének már ki. A fogak csattogása sem életerős, csupán gyenge, életért küzdő. Talán ennek köszönhető, hogy az összezáródó fogak, fülsiketítő hangon, sikoltva csusszannak le a pofa elé vágott balos alkarvédőn, azt alig megkarcolva, ellenben a dög agyarából letörve egy jókora darabot. Felhangzik a nyüszítés, aztán sokkal rosszabb. Laor helyzeti előnyben van, a farkas támadása nem talált, továbbá sérült, s jelentős mennyiségű vért veszített már. Csuklója lendül, s a markolat fordul, ahogyan a penge is, mely úgy szalad át az állaton, mint kés a vajon. Csak egy üvöltés, nem más, mely nyikkanássá halványul a mocsárban. A dög lassan elernyed, s fokozatosan csúszik le a férfiról, akinek sikeres akciója következtében van lehetősége Krestvirnek kiáltani.
Hatalmas vonyítás hallik, s a barlang szájánál kívül álló dög, az ég felé fordított fejjel üvölti el magát, mire balról, Laor felől, újabb farkas trappoló mozgása hallik, mi bármelyik pillanatban átveheti a most még hörögve, rángatózó helyét.
Frandr'd sincs egyszerű helyzetben, iménti mozdulata sikertelenül szeli ketté a levegőt, s a támadott dög, mintha gúnyos vigyorgást is megejtene acsarkodása közben. Azonban nincs ideje revansot venni a cinizmusért, kezét alig bírja elrántani a másik elől, mely beront az ő oldalán a barlangba, mögötte egy másikkal, aki egyelőre felméri a terepet, bár sok időt nem szán rá. Frandr'd érezheti, hogy erő tölti fel, Carsaadi dobása sikeres, segítsége megfizethetetlen, s a fokos súlya oly könnyűnek tűnik kezében, hogy akár másik hármat is ugyanúgy tudna forgatni. Nem teketóriázik, feje fölé emelt pajzsát próbálja használni... sikeresen. Ismét egy vonyítás, s a felé ugró dög szűkölve, földre kushadva hátrál, így Frandr'dnak lehetősége van egy újabb támadásra. Az általa leütött dög, szinte a földre nyekken a kifejtett erőtől. Látván a mögötte lévő másik dög sem támad, még mindig kivár, talán egy jelre, egy utasításra, csak szemét szigorúan Frandr'dn tartja. Egészen addig, amíg meglepetések nem érik, egészen pontosan sorozatban. Nem lehet tudni, hogy Quantall támadásának szele, vagy Alyo nyila tűnik fel neki előbb, azonban a lány ismét talál, mégpedig találata megint csak véglegesnek bizonyul. A pontosan kilőtt nyílvessző az állat torkába hatol, bugyborékolás, s mély hörgés hallik, aztán, ahogy sípolva távozik az utolsó lélegzet, s keveredik a mocsár szagával. A dög meghalt. S ebben a pillanatban, vagy talán egy lehelettel előtte, még végignézheti, ahogyan a Frandr'd karját megtámadó társába apró, buborékszerű lövedék cikázik, majd még egy és még egy. A dög mozdulatai láthatóan lassulnak, ezt Frandr'd is láthatja. Quantall gondolata azonban nem bizonyosodik be, a többi nem retten el, igaz, immár három halott fekszik a barlangban, a nagy ismét felvonyít, s a jobb oldalon újabb kettő jelenik meg, fondorlatosan és lassítva. Fentről is hallik a kaparás, hevesen és erősen, újabb törmelékdarabok hullanak alá, de a nyílás még mindig csupán akkora, amekkora volt. Krestvir, leküzdve manója félelmét immár igyekszik az utasításokat követni, de másként dönt. Laor kiáltásával ellentétben a mennyezet nyílása felé mutat kezével, ahol azonnal, pattogó, kékes szikrákkal tarkítva egy rács jelenik meg, mely még egy darabig kitart. A kaparászás azonban folytatódik.
Carsaadi sem tétlen. A tündér tisztában van előnyeivel és hátrányaival, pontosan ismeri képességeit, s eszerint cselekszik. Nem tudni mi történik. Talán a harc heve, talán az adrenalin löket, talán Eeyr haragja talál a lányba, de vékonyka kezeivel, iszonyatos erőt kifejtve, sikerül a halott dögöt úgy fordítani, hogy a nyílvesszőhöz hozzáférjen, melyre kis tenyereivel rámarkol. Az esés következtében a nyílvessző még jobban a dög fejébe fúródott, persze az apró szakállig könnyű kihúzni, onnantól viszont nehéz. Segít, hogy lábbal támaszt rá, hosszasabb erőlködés után övé a nyílvessző.*
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*Natalayda, nem sokkal a csapat mögött jár, jóllehet ők, a vihar miatt bizony indulásukat követően hamarosan kiléptek, s futva értek el jelenlegi helyükre. Natalaydát nem ösztönzi hasonló, csupán a pusztulást tapasztalhatja. Sehol egy nyom, mindenfelé kicsavart fák, s a földön kicsavarodott testű dögök. Persze siet, de az akadályokat kerülgetve, s az ingoványra is figyelve ez még így is lassacskán megy. Nem akadályozza semmi, haladhat előre. Kérdés, hogy merre, bár a karavánpihenő felé, talán jó lesz.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarun, délután//
//Frandr'd: +3 erő még két körig//
//Alyo - 13 nyílvessző//
//3. dög: -2 módosító gyorsaság, ügyesség//
//Mágikus rács: még három körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ingovány mélysége rejtett titkokat takar, mit tán elmosott a vihar, azonban nem feledhető. A csapat a mélyére hatolt, s koránt sincsenek még a belsejében, hiszen céljuk nagy. Most, a kis nyílásba szorulva, máris védeni kényszerülnek életüket. Csattannak a fogak, baljós morgás szinte minden sarokból, fentről, jobbról, balról, elképesztően sokan vannak, s szagukat már mindenki megérezheti, bűzös dögszag, némi égett szőrrel vegyítve, s az őrület lucskos, csípős izzadtságával. Érdekes módon nem szűköl egyik sem, akkor sem, ha éppen az utolsókat rúgja, az Alyo előtt fekvő is néma csendben halt meg, igaz, ideje sem volt felocsúdni a lány pontos lövése után.
Nem lehet tudni, ki küzd jobban, Laor, vagy a nekitámaszkodó fenevad, de tény, hogy mindkettő szorult helyzetben van, igaz a dög oldalán vágott nyíláson, mintha a belek türemkednének már ki. A fogak csattogása sem életerős, csupán gyenge, életért küzdő. Talán ennek köszönhető, hogy az összezáródó fogak, fülsiketítő hangon, sikoltva csusszannak le a pofa elé vágott balos alkarvédőn, azt alig megkarcolva, ellenben a dög agyarából letörve egy jókora darabot. Felhangzik a nyüszítés, aztán sokkal rosszabb. Laor helyzeti előnyben van, a farkas támadása nem talált, továbbá sérült, s jelentős mennyiségű vért veszített már. Csuklója lendül, s a markolat fordul, ahogyan a penge is, mely úgy szalad át az állaton, mint kés a vajon. Csak egy üvöltés, nem más, mely nyikkanássá halványul a mocsárban. A dög lassan elernyed, s fokozatosan csúszik le a férfiról, akinek sikeres akciója következtében van lehetősége Krestvirnek kiáltani.
Hatalmas vonyítás hallik, s a barlang szájánál kívül álló dög, az ég felé fordított fejjel üvölti el magát, mire balról, Laor felől, újabb farkas trappoló mozgása hallik, mi bármelyik pillanatban átveheti a most még hörögve, rángatózó helyét.
Frandr'd sincs egyszerű helyzetben, iménti mozdulata sikertelenül szeli ketté a levegőt, s a támadott dög, mintha gúnyos vigyorgást is megejtene acsarkodása közben. Azonban nincs ideje revansot venni a cinizmusért, kezét alig bírja elrántani a másik elől, mely beront az ő oldalán a barlangba, mögötte egy másikkal, aki egyelőre felméri a terepet, bár sok időt nem szán rá. Frandr'd érezheti, hogy erő tölti fel, Carsaadi dobása sikeres, segítsége megfizethetetlen, s a fokos súlya oly könnyűnek tűnik kezében, hogy akár másik hármat is ugyanúgy tudna forgatni. Nem teketóriázik, feje fölé emelt pajzsát próbálja használni... sikeresen. Ismét egy vonyítás, s a felé ugró dög szűkölve, földre kushadva hátrál, így Frandr'dnak lehetősége van egy újabb támadásra. Az általa leütött dög, szinte a földre nyekken a kifejtett erőtől. Látván a mögötte lévő másik dög sem támad, még mindig kivár, talán egy jelre, egy utasításra, csak szemét szigorúan Frandr'dn tartja. Egészen addig, amíg meglepetések nem érik, egészen pontosan sorozatban. Nem lehet tudni, hogy Quantall támadásának szele, vagy Alyo nyila tűnik fel neki előbb, azonban a lány ismét talál, mégpedig találata megint csak véglegesnek bizonyul. A pontosan kilőtt nyílvessző az állat torkába hatol, bugyborékolás, s mély hörgés hallik, aztán, ahogy sípolva távozik az utolsó lélegzet, s keveredik a mocsár szagával. A dög meghalt. S ebben a pillanatban, vagy talán egy lehelettel előtte, még végignézheti, ahogyan a Frandr'd karját megtámadó társába apró, buborékszerű lövedék cikázik, majd még egy és még egy. A dög mozdulatai láthatóan lassulnak, ezt Frandr'd is láthatja. Quantall gondolata azonban nem bizonyosodik be, a többi nem retten el, igaz, immár három halott fekszik a barlangban, a nagy ismét felvonyít, s a jobb oldalon újabb kettő jelenik meg, fondorlatosan és lassítva. Fentről is hallik a kaparás, hevesen és erősen, újabb törmelékdarabok hullanak alá, de a nyílás még mindig csupán akkora, amekkora volt. Krestvir, leküzdve manója félelmét immár igyekszik az utasításokat követni, de másként dönt. Laor kiáltásával ellentétben a mennyezet nyílása felé mutat kezével, ahol azonnal, pattogó, kékes szikrákkal tarkítva egy rács jelenik meg, mely még egy darabig kitart. A kaparászás azonban folytatódik.
Carsaadi sem tétlen. A tündér tisztában van előnyeivel és hátrányaival, pontosan ismeri képességeit, s eszerint cselekszik. Nem tudni mi történik. Talán a harc heve, talán az adrenalin löket, talán Eeyr haragja talál a lányba, de vékonyka kezeivel, iszonyatos erőt kifejtve, sikerül a halott dögöt úgy fordítani, hogy a nyílvesszőhöz hozzáférjen, melyre kis tenyereivel rámarkol. Az esés következtében a nyílvessző még jobban a dög fejébe fúródott, persze az apró szakállig könnyű kihúzni, onnantól viszont nehéz. Segít, hogy lábbal támaszt rá, hosszasabb erőlködés után övé a nyílvessző.*
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
*Natalayda, nem sokkal a csapat mögött jár, jóllehet ők, a vihar miatt bizony indulásukat követően hamarosan kiléptek, s futva értek el jelenlegi helyükre. Natalaydát nem ösztönzi hasonló, csupán a pusztulást tapasztalhatja. Sehol egy nyom, mindenfelé kicsavart fák, s a földön kicsavarodott testű dögök. Persze siet, de az akadályokat kerülgetve, s az ingoványra is figyelve ez még így is lassacskán megy. Nem akadályozza semmi, haladhat előre. Kérdés, hogy merre, bár a karavánpihenő felé, talán jó lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896