Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:47:06
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:47:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Jelen és múlt//
*Kísértet-e, vagy élő? E világi ember, vagy másvilági entitás? Kevés hely van, ahol jogosabb lenne ez a kérdés, mint itt, hisz egykor, nem is olyan régen, szinte szétválaszthatatlan volt a kettő. Világok olvadtak egymásba, értelmét vesztette a múlt és a jelen. Esélyesen nincs hát, aki hibáztatná Henadrynát bizonytalanságáért. Ám olyan sincs, ki ebben a pillanatban választ adna neki feltett kérdésére.
A köztük álló távolság azóta sem csökkent, sőt, inkább nőtt, így a nő könnyedén érezheti úgy, hogy biztonságos távból figyel, habár óvatosságra adnak okot a páncélos oldalánál lógó hajítódárdák. Egyelőre viszont úgy tűnik, nem kell tartania attól, hogy magára vonja a figura figyelmét; szavaira ugyanakkora csönd a válasz, mintha meg sem szólalt volna. Lehet, hogy nem volt elég közel, vagy elég hangos? Ám az is felmerülhet, hogy a férfit egyszerűen annyira rabul ejtette a révület, hogy se lát, se hall; ez esetben vagy mással kell próbálkozni, vagy tán jobb lenne békén hagyni.
A színek váltakozása lassul, a hófehér már inkább fakószürke. Lassan botorkálni kezd a távoli szoborcsoport felé; nem figyel a lába elé, mely veszélyes lehet még akkor is, ha a Karavánpihenő romjain kevésbé ingatag a talaj, mint kívüle, és erre nincs semmi garancia. Messze vannak a szobrok, útközben számos esélye lehet balesetre. Balja öntudatlan az övét tapogatja, melyről egy szövetdarab lóg... kendő? maszk? Távolról nem könnyű megállapítani. Még mikor megtalálja, és próbálja leoldani, akkor is egyértelmű, hogy nehezen boldogul.
Ha Henadryna továbbra is meg akarja állapítani, hogy emberrel van dolga, vagy kísértettel, hasznos jelek lehetnek számára a mély lábnyomok, melyeket Frandr maga mögött hagy az iszapban.*
*Kísértet-e, vagy élő? E világi ember, vagy másvilági entitás? Kevés hely van, ahol jogosabb lenne ez a kérdés, mint itt, hisz egykor, nem is olyan régen, szinte szétválaszthatatlan volt a kettő. Világok olvadtak egymásba, értelmét vesztette a múlt és a jelen. Esélyesen nincs hát, aki hibáztatná Henadrynát bizonytalanságáért. Ám olyan sincs, ki ebben a pillanatban választ adna neki feltett kérdésére.
A köztük álló távolság azóta sem csökkent, sőt, inkább nőtt, így a nő könnyedén érezheti úgy, hogy biztonságos távból figyel, habár óvatosságra adnak okot a páncélos oldalánál lógó hajítódárdák. Egyelőre viszont úgy tűnik, nem kell tartania attól, hogy magára vonja a figura figyelmét; szavaira ugyanakkora csönd a válasz, mintha meg sem szólalt volna. Lehet, hogy nem volt elég közel, vagy elég hangos? Ám az is felmerülhet, hogy a férfit egyszerűen annyira rabul ejtette a révület, hogy se lát, se hall; ez esetben vagy mással kell próbálkozni, vagy tán jobb lenne békén hagyni.
A színek váltakozása lassul, a hófehér már inkább fakószürke. Lassan botorkálni kezd a távoli szoborcsoport felé; nem figyel a lába elé, mely veszélyes lehet még akkor is, ha a Karavánpihenő romjain kevésbé ingatag a talaj, mint kívüle, és erre nincs semmi garancia. Messze vannak a szobrok, útközben számos esélye lehet balesetre. Balja öntudatlan az övét tapogatja, melyről egy szövetdarab lóg... kendő? maszk? Távolról nem könnyű megállapítani. Még mikor megtalálja, és próbálja leoldani, akkor is egyértelmű, hogy nehezen boldogul.
Ha Henadryna továbbra is meg akarja állapítani, hogy emberrel van dolga, vagy kísértettel, hasznos jelek lehetnek számára a mély lábnyomok, melyeket Frandr maga mögött hagy az iszapban.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-16 08:43:40
Üzenet elküldve: 2025-08-16 08:43:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jelen és múlt//
*Hena nyugodtan nézelődik. Soha eddig nem állt meg, hogy jobban szemügyre vegye ezt a helyet. Pedig annyi történetet tudna mesélni. De fülei sajnos csak a jelen hangját hallják, ráadásul azt ami elég közel van hozzá, elég hangos és nem akadályozza a hangot sem semmi, hogy terjedjen. Az ingovány sosem csendes. Csak akkor ha valaki nem törődik a háttérzajjal. Akkor nagy a csend. Ebbe a csendbe hall valamit ami nem illik oda. Megfordul. Egy széles és magas férfi áll előtte.
~Milyen színpompás.~
Gondolja magában, ahogy a férfi haja egy pillanatra, de jól láthatóan színek kavalkádját öltötte magára. Ha nem lenne fehér a haja, lehet észre sem vette volna, ellenben azok a farkasok a páncélján. Az már rémisztőbb. Óvatosan hátrál. A férfi köd köpenye sem sejtet valami jót. Ha szellemmel van dolga, akkor a kard kevés lesz.
Hena nem támad, bolond is lenne. Sokan tanácsolták neki, hogy inkább védekezésre használja fegyverforgató tudását és menekülésre a gyorsaságát. Ezeket meg kell fogadnia, de ez az alak felkelti kíváncsiságát. Ha valóban egy túlvilági entitás, akkor megpróbálja szóra bírni. Viszont ha jobban megnézi, nem őt figyeli a férfi tekintete. Hanem egy szoborcsoportot.
Ezt már végtelenül érdekesnek találja. Hena távolságot tart, de figyeli, hogy mit lép a megjelent férfi, vagy entitás. Egy esetleges támadás esetén azonnal kitér.*
-Ki vagy mi vagy te?
*Tesz fel egy ostoba kérdést. Lehet még a csenddel is többre menne az elf.*
*Hena nyugodtan nézelődik. Soha eddig nem állt meg, hogy jobban szemügyre vegye ezt a helyet. Pedig annyi történetet tudna mesélni. De fülei sajnos csak a jelen hangját hallják, ráadásul azt ami elég közel van hozzá, elég hangos és nem akadályozza a hangot sem semmi, hogy terjedjen. Az ingovány sosem csendes. Csak akkor ha valaki nem törődik a háttérzajjal. Akkor nagy a csend. Ebbe a csendbe hall valamit ami nem illik oda. Megfordul. Egy széles és magas férfi áll előtte.
~Milyen színpompás.~
Gondolja magában, ahogy a férfi haja egy pillanatra, de jól láthatóan színek kavalkádját öltötte magára. Ha nem lenne fehér a haja, lehet észre sem vette volna, ellenben azok a farkasok a páncélján. Az már rémisztőbb. Óvatosan hátrál. A férfi köd köpenye sem sejtet valami jót. Ha szellemmel van dolga, akkor a kard kevés lesz.
Hena nem támad, bolond is lenne. Sokan tanácsolták neki, hogy inkább védekezésre használja fegyverforgató tudását és menekülésre a gyorsaságát. Ezeket meg kell fogadnia, de ez az alak felkelti kíváncsiságát. Ha valóban egy túlvilági entitás, akkor megpróbálja szóra bírni. Viszont ha jobban megnézi, nem őt figyeli a férfi tekintete. Hanem egy szoborcsoportot.
Ezt már végtelenül érdekesnek találja. Hena távolságot tart, de figyeli, hogy mit lép a megjelent férfi, vagy entitás. Egy esetleges támadás esetén azonnal kitér.*
-Ki vagy mi vagy te?
*Tesz fel egy ostoba kérdést. Lehet még a csenddel is többre menne az elf.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-15 20:36:16
Üzenet elküldve: 2025-08-15 20:36:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Jelen és múlt//
*Jellegzetes bűze van a mocsárnak, főleg nyáron. Iszap, gázok, rothadás, mintha a világ emésztőgödrébe tévedt volna az ember. Mintha a levegő maga lenne az iszap, mi kívülről nyom, nem hagy lélegezni. Haja hófehér, mikor rájön, hogy már derékig elsüllyedt az lápban, és csak dagaszt, dagaszt, és nézi, ahogy süllyed vele minden, mit valaha tiszta szívből szeretett...
Szélcsend; szeme akaratán kívül is minduntalan az eget pásztázza, körkörösen mozgó pontokat keresve. Nem talál egyet sem; nem nyugszik meg. Hirtelen fújni kezd egy lágy szellő, maga az ingovány lehelete, lustán csalogat. Gyere, gyere, az előzőket már megettem, de van még itt hely bőven...
Forróság, légszomj. Nem segít a kapkodva beszívott levegő, mindig kevés, és csak a tüdőt perzseli, mintha egyenesen a föld mélységeiből jönne. Jobb keze ég, mintha olvadt vasban tartaná. Egy izzadtságcsepp összegyűlik, orra hegyéről lóg, lehull, földet ér, majd szinte azonnal sziszegve elpárolog... sssszzzoooorthhhhh...
Távoli sakálüvöltés. Vagy közeli lenne? És miért pont sakál? Hisz itt van mellette, abból a kupac iszapból jön! De iszap az egyáltalán? Moccanni látszik, pedig megölte már. Egyszer. Kevés volt, és már hallja is fülében az ismerős üvöltést, Bhaar félreismerhetetlen névjegyét.*
Lábszárvédői szorítják, szorít vállvértje is, mintha ráhorpadt volna, szúró fájdalom, ahogy a fogak a bőrébe mélyednek...
Égő hullák penetráns szaga, érezni bennük a kórságot, kimosni nem lehet...
És csak süllyed, csöppen, izzik, hull, nevet, harap, üvölt, vetődik, lebeg, esik, esik, esik...*
*Ahogy Henadryna a Karavánpihenő romjait vizsgálgatja, egy darabig talán észre sem veszi, hogy nincs egyedül. Egy kósza pillantás talán? Kíváncsiság, óvatosság, vagy csak szerencse? Akármi is legyen, mi felhívja figyelmét az újonnan érkezett utazóra, a látványon aligha változtat.
Egy ember, tőle pár tucat lépésre. Jól megmunkált vértezet; a mellkasát védő darabba mintha vihart zártak volna, úgy kavarognak rajta a világosabb és sötétebb szürke színek. Vállvasai zölden izzó szemű, tar farkaskoponyák, melyekből hátul ködfoszlányok törnek ki. Haja hófehér... Nem, szürke... vörös, fekete, barna, arany? A szürke és a fehér dominálnak, ám töredékmásodpercekre, villanások erejéig a többi szín is képviselteti magát.
Ziháló, sekély légzés, néha megakad. Jobbja az övéről lógó fokost markolássza, balja erőtlenül lóg. Tekintete egy távoli pontra szegeződik, és ha követi, egy szoborcsoportot vehet észre. Öt szobor.
Öt szobor, és közöttük egy hatodik.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 20:38:43
*Jellegzetes bűze van a mocsárnak, főleg nyáron. Iszap, gázok, rothadás, mintha a világ emésztőgödrébe tévedt volna az ember. Mintha a levegő maga lenne az iszap, mi kívülről nyom, nem hagy lélegezni. Haja hófehér, mikor rájön, hogy már derékig elsüllyedt az lápban, és csak dagaszt, dagaszt, és nézi, ahogy süllyed vele minden, mit valaha tiszta szívből szeretett...
Szélcsend; szeme akaratán kívül is minduntalan az eget pásztázza, körkörösen mozgó pontokat keresve. Nem talál egyet sem; nem nyugszik meg. Hirtelen fújni kezd egy lágy szellő, maga az ingovány lehelete, lustán csalogat. Gyere, gyere, az előzőket már megettem, de van még itt hely bőven...
Forróság, légszomj. Nem segít a kapkodva beszívott levegő, mindig kevés, és csak a tüdőt perzseli, mintha egyenesen a föld mélységeiből jönne. Jobb keze ég, mintha olvadt vasban tartaná. Egy izzadtságcsepp összegyűlik, orra hegyéről lóg, lehull, földet ér, majd szinte azonnal sziszegve elpárolog... sssszzzoooorthhhhh...
Távoli sakálüvöltés. Vagy közeli lenne? És miért pont sakál? Hisz itt van mellette, abból a kupac iszapból jön! De iszap az egyáltalán? Moccanni látszik, pedig megölte már. Egyszer. Kevés volt, és már hallja is fülében az ismerős üvöltést, Bhaar félreismerhetetlen névjegyét.*
Lábszárvédői szorítják, szorít vállvértje is, mintha ráhorpadt volna, szúró fájdalom, ahogy a fogak a bőrébe mélyednek...
Égő hullák penetráns szaga, érezni bennük a kórságot, kimosni nem lehet...
És csak süllyed, csöppen, izzik, hull, nevet, harap, üvölt, vetődik, lebeg, esik, esik, esik...*
*Ahogy Henadryna a Karavánpihenő romjait vizsgálgatja, egy darabig talán észre sem veszi, hogy nincs egyedül. Egy kósza pillantás talán? Kíváncsiság, óvatosság, vagy csak szerencse? Akármi is legyen, mi felhívja figyelmét az újonnan érkezett utazóra, a látványon aligha változtat.
Egy ember, tőle pár tucat lépésre. Jól megmunkált vértezet; a mellkasát védő darabba mintha vihart zártak volna, úgy kavarognak rajta a világosabb és sötétebb szürke színek. Vállvasai zölden izzó szemű, tar farkaskoponyák, melyekből hátul ködfoszlányok törnek ki. Haja hófehér... Nem, szürke... vörös, fekete, barna, arany? A szürke és a fehér dominálnak, ám töredékmásodpercekre, villanások erejéig a többi szín is képviselteti magát.
Ziháló, sekély légzés, néha megakad. Jobbja az övéről lógó fokost markolássza, balja erőtlenül lóg. Tekintete egy távoli pontra szegeződik, és ha követi, egy szoborcsoportot vehet észre. Öt szobor.
Öt szobor, és közöttük egy hatodik.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.15 20:38:43
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:48:37
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:48:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jelen és múlt//
*Hosszú egy gyalogúton van túl. Még szerencse, hogy mégis talált egy szekeret, ami jó ideig elhozta. Persze ettől még rengeteg gyalogút maradt neki, de nem bánja. Nem sietteti semmi sem. Úgy halad, ahogy akar. Léptei lassúak és kecsesek. Vigyáz minden egyes növényre és állatra, amelynek otthont adhat az ingovány. Békák, varangyok éneke telíti be a vidéket. Valahol halk csobbanások halk hangját is hallani lehet. Hogy milyen lény lehet, arról fogalma sincs. De nem fél. Inkább a banditák azok amit megrémítik, de már van kardja, amivel meg tudja védeni magát. Meg egy biztos barátja, amely a segítségére van, ha hívja. A megszokott úton halad, de most hosszan időzik a volt karavánpihenőnél. Ha elképzeli, hogy milyen lehetett fénykorában. Történeteket hallott, hogy mi történt itt, de konkrétat senki nem tudott mondani. Még nagyon fiatal kislány volt, mikor az itteni események történtek. Kezét végigsimítja a romos falakon.*
-Milyen élettel teli hely lehettél.
*Már csak azért is, mert ha belegondol, sokan megjárják az utat Lihanech és Arthenior között. Furcsa, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy újra felélessze a helyet. Pedig biztos benne, hogy nagy sikere lenne. Ő maga is mennyire örülne, ha nem kellene visszamenni folyamatosan Artheniorba, hanem itt is tudna szobát foglalni, meleg ételt rendelni. Már most csodás emlékeket sző, pedig ő nem is látta amikor népes volt a Hold karavánpihenő.*
*Hosszú egy gyalogúton van túl. Még szerencse, hogy mégis talált egy szekeret, ami jó ideig elhozta. Persze ettől még rengeteg gyalogút maradt neki, de nem bánja. Nem sietteti semmi sem. Úgy halad, ahogy akar. Léptei lassúak és kecsesek. Vigyáz minden egyes növényre és állatra, amelynek otthont adhat az ingovány. Békák, varangyok éneke telíti be a vidéket. Valahol halk csobbanások halk hangját is hallani lehet. Hogy milyen lény lehet, arról fogalma sincs. De nem fél. Inkább a banditák azok amit megrémítik, de már van kardja, amivel meg tudja védeni magát. Meg egy biztos barátja, amely a segítségére van, ha hívja. A megszokott úton halad, de most hosszan időzik a volt karavánpihenőnél. Ha elképzeli, hogy milyen lehetett fénykorában. Történeteket hallott, hogy mi történt itt, de konkrétat senki nem tudott mondani. Még nagyon fiatal kislány volt, mikor az itteni események történtek. Kezét végigsimítja a romos falakon.*
-Milyen élettel teli hely lehettél.
*Már csak azért is, mert ha belegondol, sokan megjárják az utat Lihanech és Arthenior között. Furcsa, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy újra felélessze a helyet. Pedig biztos benne, hogy nagy sikere lenne. Ő maga is mennyire örülne, ha nem kellene visszamenni folyamatosan Artheniorba, hanem itt is tudna szobát foglalni, meleg ételt rendelni. Már most csodás emlékeket sző, pedig ő nem is látta amikor népes volt a Hold karavánpihenő.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-15 00:04:08
Üzenet elküldve: 2025-08-15 00:04:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Nem tér vissza a házba. Nem azért, mert nem akar, hanem mert eltéved. Csak néhány gubist akart összegyűjteni a közeli mocsárban, hiszen az mindenhol terem, de most már átkozza magát érte. Gubist ugyan talál, de a visszautat nem. Amerre néz, mindenhol ugyanolyan pocsolyák, gödrök, vájatok, korhadt faágak, miegymás. Jobb híján megreggelizik, majd folytatja az útját, maga se tudja, merre. Atkira már rég feladta a küzdelmet a természettel szemben, de lába még hajtja, ereje még van. Oda kell figyelnie a lépteire, mivel ha itt elcsúszik, az istenek se tudják, hogy valaha lábra áll-e még. Egyszer csak az ég felé nézve elordítja magát. *
– SA'TERETH! BASZD MEG A KURVA TANÍTÁSAIDAT, ITT NEM SEGÍT SEMMI SE! * Ha lenne nála bármi a kardján kívül, most idegességében elhajítaná. De nincs. Kardját pedig nem akarja elhajítani, mert az az egyetlen társa ebben a mocsárban. A kardot kivonva hadonászik vele néha, máskor vízbe nyomja, hogy megmérje, milyen lehet a láp, ami mellett elhalad. Az eredmény nem nyugtatja meg. Már hitét is eldobta, viszont hirtelen eszébe jut valami, ami még segíthet. *
– Eeyr! Vagy Teysus! Aki hallja, segítsen! Ígérem, ha kijutok innen, minden Sa'Tereth hívő kutyát levágok! Nem marad egy szál se. Eeyr, mutasd, merre van az út! * Sokáig semmi válasz, de aztán úgy rémlik, mintha egy csíkban előtte szertefoszlana a köd. Még napsugarakat is látni vél. Felnéz az égre és hüvelykujját a magasba emeli. Majd megindul ki az ingoványból. Legalábbis úgy véli, hogy arra megy, amerre kell. Meg van róla győződve, hogy Eeyrnek megtetszett, hogy így beszélt a véristennel, akiben mindeddig oly' buzgón hitt. Most már tudja, hogy Eeyr az egyetlen igaz isten, esetleg Teysus. Még nem teljesen biztos benne, hogy nem utóbbi mutatta meg a kiutat. *
– SA'TERETH! BASZD MEG A KURVA TANÍTÁSAIDAT, ITT NEM SEGÍT SEMMI SE! * Ha lenne nála bármi a kardján kívül, most idegességében elhajítaná. De nincs. Kardját pedig nem akarja elhajítani, mert az az egyetlen társa ebben a mocsárban. A kardot kivonva hadonászik vele néha, máskor vízbe nyomja, hogy megmérje, milyen lehet a láp, ami mellett elhalad. Az eredmény nem nyugtatja meg. Már hitét is eldobta, viszont hirtelen eszébe jut valami, ami még segíthet. *
– Eeyr! Vagy Teysus! Aki hallja, segítsen! Ígérem, ha kijutok innen, minden Sa'Tereth hívő kutyát levágok! Nem marad egy szál se. Eeyr, mutasd, merre van az út! * Sokáig semmi válasz, de aztán úgy rémlik, mintha egy csíkban előtte szertefoszlana a köd. Még napsugarakat is látni vél. Felnéz az égre és hüvelykujját a magasba emeli. Majd megindul ki az ingoványból. Legalábbis úgy véli, hogy arra megy, amerre kell. Meg van róla győződve, hogy Eeyrnek megtetszett, hogy így beszélt a véristennel, akiben mindeddig oly' buzgón hitt. Most már tudja, hogy Eeyr az egyetlen igaz isten, esetleg Teysus. Még nem teljesen biztos benne, hogy nem utóbbi mutatta meg a kiutat. *
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-11 16:33:51
Üzenet elküldve: 2025-08-11 16:33:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
* Morwon Loree Dedion, az óriás a Mágustornyot hátrahagyva magában dúdolászik. Illetve nem egészen egyedül, hiszen ott van vele legjobb barátja: Pajtás, a mintaló. Vagyis öszvér. És még azok között se a legszebb példány. De, hogy ott van, az egész biztos. Ha a mocsár el nem nyelte. Morwon hátra is néz néha, hogy megnézze: megvan-e még. Megvan. Pajtás lehet, hogy nem a legszebb, nem a legokosabb, de annyi sütnivalója még neki is van, hogy nem lép a süppedős talajra vagy a vízfoltokba. Az óriás is óvatos léptekkel halad, hiszen hallott már olyanról, hogy valakit nyakig elnyelt az ingovány. Ha nem muszáj, inkább kihagyná ezt az élményt, még ha ő csak a mellkasáig süppedne is. Nem olyan járatos ezen a vidéken, mint a legtöbb mágusjelölt, így fő a biztonság. Eltelik néhány óra, és még mindig az ingoványban kóvályog. Nem esik kétségbe, habár már néhányszor eszébe jut, hogy talán rossz felé jött. Már a dúdolást is abbahagyta, innen látszik, hogy nagyon koncentrál. *
– Mostan segítsetek, kőóriások! * Mormogja maga elé, és megáll egy nagyobb száraz földszigeten. Körbekémlel, hátha lát valamilyen tájokozódási pontot, de az ingoványra telepvő tejfehér ködben igen nehéz néhány méterrel messzebbre látni. Legalább egy korhadt fát talál, ahhoz kiköti Pajtást és mozdulatlanul megáll mellette. *
– Ne csatangolj el. Megbeszélem a főddel és a vizekkel, hogy menjenek arrébb, s nyissanak utat nekünk. * Magyarázza az értetlen Pajtásnak a tervét. Megpróbálja segítségül hívni a hatalmasokat, akikkel nemrégiben ismerkedett meg a Mágustoronyban. Learon nagyszerű mestere volt, de azért ilyen rövid idő alatt még ő sem tudta minden tudását átadni Morwonnak. Annál is inkább, mert Morwon az írni-olvasni tanuláson kívül még soha nem tanult ezelőtt semmiféle mágiát. Lehunyja szemét és úgy tesz, ahogy tanulta. A környezete tele van földdel és vízzel. Érzi. Bizseregnek a lábujjai. Azt is érzi, hogy a levegő mocsárszagú, de ezt már megszokta. Mély hangján hümmögni kezd. Ezt ugyan nem Learontól tanulta, de segít neki a koncentrálásban. *
– Hmmm… * Hosszan, talán percekig is így tesz, közben lelki szemei előtt keresi a hatalmas sziklákat, amik körbeveszik. Érzi a mélyről feláradó energiákat. Az egész élmény olyan különös, olyan leírhatatlan… Mintha eggyé válna velük. ~ Morwon egy szikla. ~ Legutóbb kéreg-szerűvé változtatta a bőrét, most viszont, amennyiben sikerül a varázslata, egész teste kőszoborrá változik. Persze nem ezt akarta elérni, de ez sikerült. Már, amennyiben sikerült, persze. Amíg Morwon egy szobor, nem csinál semmit és nem gondol semmire. Megszokta már, gyakran csinált már semmit és még gyakrabban nem gondol semmire közben. Ez viszont még annál is különlegesebb élmény.
Ha a varázslat nem jön össze, úgy csalódottan új utat keres és remélhetőleg nemsokára kiér az ingoványból. Ha sikerül, akkor is így tesz, csak akkor előtte ki tudja mennyi ideig egy kő. *
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
– Mostan segítsetek, kőóriások! * Mormogja maga elé, és megáll egy nagyobb száraz földszigeten. Körbekémlel, hátha lát valamilyen tájokozódási pontot, de az ingoványra telepvő tejfehér ködben igen nehéz néhány méterrel messzebbre látni. Legalább egy korhadt fát talál, ahhoz kiköti Pajtást és mozdulatlanul megáll mellette. *
– Ne csatangolj el. Megbeszélem a főddel és a vizekkel, hogy menjenek arrébb, s nyissanak utat nekünk. * Magyarázza az értetlen Pajtásnak a tervét. Megpróbálja segítségül hívni a hatalmasokat, akikkel nemrégiben ismerkedett meg a Mágustoronyban. Learon nagyszerű mestere volt, de azért ilyen rövid idő alatt még ő sem tudta minden tudását átadni Morwonnak. Annál is inkább, mert Morwon az írni-olvasni tanuláson kívül még soha nem tanult ezelőtt semmiféle mágiát. Lehunyja szemét és úgy tesz, ahogy tanulta. A környezete tele van földdel és vízzel. Érzi. Bizseregnek a lábujjai. Azt is érzi, hogy a levegő mocsárszagú, de ezt már megszokta. Mély hangján hümmögni kezd. Ezt ugyan nem Learontól tanulta, de segít neki a koncentrálásban. *
– Hmmm… * Hosszan, talán percekig is így tesz, közben lelki szemei előtt keresi a hatalmas sziklákat, amik körbeveszik. Érzi a mélyről feláradó energiákat. Az egész élmény olyan különös, olyan leírhatatlan… Mintha eggyé válna velük. ~ Morwon egy szikla. ~ Legutóbb kéreg-szerűvé változtatta a bőrét, most viszont, amennyiben sikerül a varázslata, egész teste kőszoborrá változik. Persze nem ezt akarta elérni, de ez sikerült. Már, amennyiben sikerült, persze. Amíg Morwon egy szobor, nem csinál semmit és nem gondol semmire. Megszokta már, gyakran csinált már semmit és még gyakrabban nem gondol semmire közben. Ez viszont még annál is különlegesebb élmény.
Ha a varázslat nem jön össze, úgy csalódottan új utat keres és remélhetőleg nemsokára kiér az ingoványból. Ha sikerül, akkor is így tesz, csak akkor előtte ki tudja mennyi ideig egy kő. *
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:48:38
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:48:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Út az új világ felé//
*Négy napja hagyta el a pirtianesi Fekete Kaput, követve a gyilkost. Most már ebben a bűzös mocsárban vannak mindketten, csak az egyikük a mélyén pihen örökre, nem fogják megtalálni. Elariion hatok óta figyelte az ármánykodást Vhorossi Dwirinthalen ellenében, a besúgók és informátorok pedig szinte minden lépésről tájékoztatták őt. Nem tudja és nem is érdekelte, hogy megérdemli-e a nőstény ezt a figyelmet - mert ha már bérgyilkost küldenek valakire Pirtianesben az önmagában figyelemreméltó -, viszont az útitársa mindennél többet ért Elariionnak. Nemcsak, hogy unokatestvérek ők, hanem szinte szimbiózisban vannak egymással, az ő oldaláról mindenképpen. Nemcsak tiszteli, de szereti is a nőstényt, bármit megtenne érte, így kénytelen volt maradni, hogy a két nőstény biztonságosan megérkezzen a Levegő városába, bármi is legyen az. Tisztában van nagyjából a kinti viszonyokkal olyan szinten, amilyen hírek eljutottak Pirtianes falai közé. Sokszor több órán át tanulmányozta ezeket az információkat, Artheniorról még egy régebbi térképe is van, az odavezető utat is ismeri. Járt már a kinti világban, bár gyűlölte, de elfogadta, hogy léteznek más, bár alantasabb hatalmak az övék mellett is. A neveltetése bár szigorú volt, de az ő kíváncsisága egyfajta enyhített szigorrá változtatta a gondolkodását. Bár nem tartja méltónak egyik fajt sem a sötételfekhez egyenértékűnek, néhány egyedet kivéve. Még van olyan elf is, akit tisztelne, ha közelebbről megismerhetne, annak ellenére, hogy őket kifejezetten utálja. Ha kivívnak nála elég elismerést, az ő sajátos ranglistáján feljebb kerülhetnek.
A bűz az ő orrának sem kedves, de elviseli, nem mintha tudna ellene igazán tenni valamit. Csak túl kell haladnia ezeken a földeken és végre akkor utolérheti Elirayet és végre megnyugodhat. Lovát egy kicsivel nagyobb tempóra ösztökéli, hogy minél hamarabb áthaladjon az ingoványon.*
*Négy napja hagyta el a pirtianesi Fekete Kaput, követve a gyilkost. Most már ebben a bűzös mocsárban vannak mindketten, csak az egyikük a mélyén pihen örökre, nem fogják megtalálni. Elariion hatok óta figyelte az ármánykodást Vhorossi Dwirinthalen ellenében, a besúgók és informátorok pedig szinte minden lépésről tájékoztatták őt. Nem tudja és nem is érdekelte, hogy megérdemli-e a nőstény ezt a figyelmet - mert ha már bérgyilkost küldenek valakire Pirtianesben az önmagában figyelemreméltó -, viszont az útitársa mindennél többet ért Elariionnak. Nemcsak, hogy unokatestvérek ők, hanem szinte szimbiózisban vannak egymással, az ő oldaláról mindenképpen. Nemcsak tiszteli, de szereti is a nőstényt, bármit megtenne érte, így kénytelen volt maradni, hogy a két nőstény biztonságosan megérkezzen a Levegő városába, bármi is legyen az. Tisztában van nagyjából a kinti viszonyokkal olyan szinten, amilyen hírek eljutottak Pirtianes falai közé. Sokszor több órán át tanulmányozta ezeket az információkat, Artheniorról még egy régebbi térképe is van, az odavezető utat is ismeri. Járt már a kinti világban, bár gyűlölte, de elfogadta, hogy léteznek más, bár alantasabb hatalmak az övék mellett is. A neveltetése bár szigorú volt, de az ő kíváncsisága egyfajta enyhített szigorrá változtatta a gondolkodását. Bár nem tartja méltónak egyik fajt sem a sötételfekhez egyenértékűnek, néhány egyedet kivéve. Még van olyan elf is, akit tisztelne, ha közelebbről megismerhetne, annak ellenére, hogy őket kifejezetten utálja. Ha kivívnak nála elég elismerést, az ő sajátos ranglistáján feljebb kerülhetnek.
A bűz az ő orrának sem kedves, de elviseli, nem mintha tudna ellene igazán tenni valamit. Csak túl kell haladnia ezeken a földeken és végre akkor utolérheti Elirayet és végre megnyugodhat. Lovát egy kicsivel nagyobb tempóra ösztökéli, hogy minél hamarabb áthaladjon az ingoványon.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:03:50
Üzenet elküldve: 2025-08-11 09:03:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Atkira//
*Hiába kopogtat, senki nem nyit ajtót, úgyhogy inkább csak ők néznek be. ~Elhagyatott.~ Bár talán még mindig szerencsésebb, mintha valami törpeevő gonosz banyák laknák. Bent meghúzhatják magukat éjszakára, a félkarú társának is ez az ötlete támad, Grorin pedig teljes mértékben egyetért vele. Fáradtan, átfázva kucorodik be egy másik sarokba, hogy aztán összehúzza magán a ruháit és várja hogy az édes álom megkönnyebbülést hozzon számára. Csak hogy sajnos nem ez történik. Rettentő rémálmok gyötrik, üldözik őt a valamik, ő pedig nem tud futni. Egyszerűen hiába próbál, valahogy az aprócska lábai nem viszik előre, és minél inkább igyekszik annál kevésbé halad, a valamik pedig egyre csak közelednek felé. Aztán éppen mikor elkapnák, akkor riad fel. Izzadtan, zihálva.*
-Egy percig sem maradok ebben a kurva mozsárban.
*Látja, hogy Atkira sehol sincs, de valahogy nem aggódik érte. Ki tudja hová ment, lehet már el is kapták, vagy félúton van haza, vagy csak könnyít magán. Grorin az ajtóba vés pár szót, hogy ha egyszer visszatér, akkor ne higgye, hogy a törpe valami szörnyű sorsra jutott. Azzal, felbuzdulva az álmán összeszedelőzködik és a törpékre jellemző módon kocogva elindul valamerre. Nem érdekli merre, de ki kell jutnia innen mielőtt elmegy az esze.*
*Hiába kopogtat, senki nem nyit ajtót, úgyhogy inkább csak ők néznek be. ~Elhagyatott.~ Bár talán még mindig szerencsésebb, mintha valami törpeevő gonosz banyák laknák. Bent meghúzhatják magukat éjszakára, a félkarú társának is ez az ötlete támad, Grorin pedig teljes mértékben egyetért vele. Fáradtan, átfázva kucorodik be egy másik sarokba, hogy aztán összehúzza magán a ruháit és várja hogy az édes álom megkönnyebbülést hozzon számára. Csak hogy sajnos nem ez történik. Rettentő rémálmok gyötrik, üldözik őt a valamik, ő pedig nem tud futni. Egyszerűen hiába próbál, valahogy az aprócska lábai nem viszik előre, és minél inkább igyekszik annál kevésbé halad, a valamik pedig egyre csak közelednek felé. Aztán éppen mikor elkapnák, akkor riad fel. Izzadtan, zihálva.*
-Egy percig sem maradok ebben a kurva mozsárban.
*Látja, hogy Atkira sehol sincs, de valahogy nem aggódik érte. Ki tudja hová ment, lehet már el is kapták, vagy félúton van haza, vagy csak könnyít magán. Grorin az ajtóba vés pár szót, hogy ha egyszer visszatér, akkor ne higgye, hogy a törpe valami szörnyű sorsra jutott. Azzal, felbuzdulva az álmán összeszedelőzködik és a törpékre jellemző módon kocogva elindul valamerre. Nem érdekli merre, de ki kell jutnia innen mielőtt elmegy az esze.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:51:52
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:51:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vasfejű Grorin//
* Egy kis viskó a mocsárban. Milyen kényelmes! Milyen takaros! El sem tudja képzelni, ki építhette ide, mindenesetre mikor benyitnak, egy pókhálókkal teleszőtt, ódon kis helyet látnak meg. Egész biztosan lakatlan, leszámítva a pókokat és a kaparászó rágcsálókat. *
– Éjszakára meghúzhatnánk magunkat itt. * Még nem ment le a nap, bár ebben a fránya ködben nehéz megmondani, még mennyi idejük van sötétedésig. Meg aztán azt sem tudhatják, az ingovány túlsó fele milyen messze van – és, hogy jó irányba haladnak-e egyáltalán. Atkira személy szerint semmiképp nem akarna a szabad ég alatt, a lápi ripirtyók között aludni. Inkább választja a védett fakunyhót. Kicsit kiporolja az egyik sarkot és szomorúan leül oda. Várja, hogy elég fáradt legyen az alváshoz, aztán reggel elindulhasson a városba. Viszont már egyre kevésbé érzi úgy, hogy valaha kijutnak az ingoványból.
Ha Grorin másképp dönt, azt ráhagyja. Nincsenek egymáshoz kötve, még ha azt is beszélték, hogy együtt több esélyük van kijutni.
Viszont a sors alighanem azt akarja, hogy ne maradjanak egymás mellett. Ugyanis, ha Grorin marad, úgy is alighanem elvesztik egymást. Ugyanis amikor Atkira reggel felébred, farkas éhes. Meg sem várja, hogy társa felébredjen, elindul ételt keresni a közelben. Csakúgy, mint az előző reggelen. Csakhogy akkor nem nehezítette a hazajutást a sűrű nagy köd. A félkarú rabló ismét elveszik. Hogy ezután mi lesz a sorsa, azt még talán az istenek se tudják. *
* Egy kis viskó a mocsárban. Milyen kényelmes! Milyen takaros! El sem tudja képzelni, ki építhette ide, mindenesetre mikor benyitnak, egy pókhálókkal teleszőtt, ódon kis helyet látnak meg. Egész biztosan lakatlan, leszámítva a pókokat és a kaparászó rágcsálókat. *
– Éjszakára meghúzhatnánk magunkat itt. * Még nem ment le a nap, bár ebben a fránya ködben nehéz megmondani, még mennyi idejük van sötétedésig. Meg aztán azt sem tudhatják, az ingovány túlsó fele milyen messze van – és, hogy jó irányba haladnak-e egyáltalán. Atkira személy szerint semmiképp nem akarna a szabad ég alatt, a lápi ripirtyók között aludni. Inkább választja a védett fakunyhót. Kicsit kiporolja az egyik sarkot és szomorúan leül oda. Várja, hogy elég fáradt legyen az alváshoz, aztán reggel elindulhasson a városba. Viszont már egyre kevésbé érzi úgy, hogy valaha kijutnak az ingoványból.
Ha Grorin másképp dönt, azt ráhagyja. Nincsenek egymáshoz kötve, még ha azt is beszélték, hogy együtt több esélyük van kijutni.
Viszont a sors alighanem azt akarja, hogy ne maradjanak egymás mellett. Ugyanis, ha Grorin marad, úgy is alighanem elvesztik egymást. Ugyanis amikor Atkira reggel felébred, farkas éhes. Meg sem várja, hogy társa felébredjen, elindul ételt keresni a közelben. Csakúgy, mint az előző reggelen. Csakhogy akkor nem nehezítette a hazajutást a sűrű nagy köd. A félkarú rabló ismét elveszik. Hogy ezután mi lesz a sorsa, azt még talán az istenek se tudják. *
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-09 17:49:23
Üzenet elküldve: 2025-08-09 17:49:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Most hogy lerótta tiszteletbeli tartozását a Mágustoronyban is, visszaindul a városba. Fel kell készülnie arra, hogy a pletykákból némi információ igaz is lehet, és össze kell szednie minden tudását és erejét, hogy segítségére legyen azoknak, akik rászorulnak majd. Biztos sokakat kell majd meggyógyítania, talán ebben lehet a leginkább haszna, meg a fegyverek megerősítésében, és persze ha minden kötél szakad kénytelen lesz maga is harcba szállni. De ha minden jól megy, erre nem kerülhet sor. Végül úgyis Eeyr dönti el a sorsát.*
*Most hogy lerótta tiszteletbeli tartozását a Mágustoronyban is, visszaindul a városba. Fel kell készülnie arra, hogy a pletykákból némi információ igaz is lehet, és össze kell szednie minden tudását és erejét, hogy segítségére legyen azoknak, akik rászorulnak majd. Biztos sokakat kell majd meggyógyítania, talán ebben lehet a leginkább haszna, meg a fegyverek megerősítésében, és persze ha minden kötél szakad kénytelen lesz maga is harcba szállni. De ha minden jól megy, erre nem kerülhet sor. Végül úgyis Eeyr dönti el a sorsát.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:46:56
Üzenet elküldve: 2025-08-09 16:46:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//A toronyhoz//
*Emlékszik mikor Krestvirrel megtalálták az oltárt, és hogy micsoda vesszőfutás volt. Most sokkal nyugodtabb az ingovány, kezében pedig a fényből szőtt íjjal tesz is pár próbalövést, csak úgy bele a semmibe, vagy éppen egy fa törzsét célozva meg. Néha talál, néha nem, néha pedig olyasvalaki talál el amit eredetileg nem is célzott. Félsiker. A torony már nincs messze így méghúzza a lépést, hogy mihamarabb odaérjen. Szeretné kicsit a másféle mágikus tudását is felfrissíteni, hisz mostanában kicsit többet lógott Eeyr templomában, mint az illendő volna.*
*Emlékszik mikor Krestvirrel megtalálták az oltárt, és hogy micsoda vesszőfutás volt. Most sokkal nyugodtabb az ingovány, kezében pedig a fényből szőtt íjjal tesz is pár próbalövést, csak úgy bele a semmibe, vagy éppen egy fa törzsét célozva meg. Néha talál, néha nem, néha pedig olyasvalaki talál el amit eredetileg nem is célzott. Félsiker. A torony már nincs messze így méghúzza a lépést, hogy mihamarabb odaérjen. Szeretné kicsit a másféle mágikus tudását is felfrissíteni, hisz mostanában kicsit többet lógott Eeyr templomában, mint az illendő volna.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:29:11
Üzenet elküldve: 2025-08-07 19:29:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megfontoltan halad előre, óvatosan kitapogatva lábával, hová lép. Az útról ugyan nem nagyon tér le. Nem magát szánja áldozatnak. Viszont muszáj magát bepiszkítania kicsit, hogy sikerrel járjon. Bakancsa szerencsére jól képzett, támogatja a járásban. Arról nem is beszélve, hogy mivel eleve saras, sokkal kevésbé sajnálja beszennyezni a mocsár mocskával.
Pontosan tudja, hogy mit keres. Vagyis inkább csak határozott elképzelése van róla. Látott már rajzokat róla, olvasott a lehetséges lelőhelyekről. Óvatosan, az utat szem előtt tartva merészkedik beljebb, hogy növelje sikere esélyét. Tisztában van vele, hogy sokkal több esélye lenne, ha még ennél is beljebb hatolna az ingoványba, és minden csapást elkerülne. De mi haszna az egésznek, ha utána nyakig süllyed a lápban, és ott ragad. Itt aztán senki nem találna rá. Ami nem különösebben zavarná igazából, ha nem járna biztos halállal.
Szemei közel sem szakavatottak, de épp eleget foglalkozott már saját kertjével ahhoz, hogy könnyen felismerjen bizonyos formákat, akár messzebbről is. A mocsár egyhangú háttere viszont összezavarja. Nehéz bármit is megtalálni, ha minden ugyanúgy néz ki, és egy árnyalatnyival sem zöldebb, vagy barnább a környezeténél. Mégis élvezi, hogy erre bóklászhat. Közel sem igazi természetjárás, hiszen kis túlzással akár vissza is ugorhatna az útra, de mégis élvezi, milyen nyugalom öleli körül.
Még ha nem is pontosan azt találja, amit remélt, akkor is örömmel zárul körútja. Minden farönköt, minden levelet, minden szárat és formát elméjébe zár, hogy legközelebb könnyebben eligazodjon. Nem mindent lehet könyvekből, papírról megtanulni. Bizonyos tudást csak saját maga szerezhet meg az ember.*
Pontosan tudja, hogy mit keres. Vagyis inkább csak határozott elképzelése van róla. Látott már rajzokat róla, olvasott a lehetséges lelőhelyekről. Óvatosan, az utat szem előtt tartva merészkedik beljebb, hogy növelje sikere esélyét. Tisztában van vele, hogy sokkal több esélye lenne, ha még ennél is beljebb hatolna az ingoványba, és minden csapást elkerülne. De mi haszna az egésznek, ha utána nyakig süllyed a lápban, és ott ragad. Itt aztán senki nem találna rá. Ami nem különösebben zavarná igazából, ha nem járna biztos halállal.
Szemei közel sem szakavatottak, de épp eleget foglalkozott már saját kertjével ahhoz, hogy könnyen felismerjen bizonyos formákat, akár messzebbről is. A mocsár egyhangú háttere viszont összezavarja. Nehéz bármit is megtalálni, ha minden ugyanúgy néz ki, és egy árnyalatnyival sem zöldebb, vagy barnább a környezeténél. Mégis élvezi, hogy erre bóklászhat. Közel sem igazi természetjárás, hiszen kis túlzással akár vissza is ugorhatna az útra, de mégis élvezi, milyen nyugalom öleli körül.
Még ha nem is pontosan azt találja, amit remélt, akkor is örömmel zárul körútja. Minden farönköt, minden levelet, minden szárat és formát elméjébe zár, hogy legközelebb könnyebben eligazodjon. Nem mindent lehet könyvekből, papírról megtanulni. Bizonyos tudást csak saját maga szerezhet meg az ember.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-07 12:27:29
Üzenet elküldve: 2025-08-07 12:27:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* A megszokott tempóhoz képest meglehetősen lassan haladnak. Fejét a kocsi hátuljának támasztva próbál kicsit pihenni, mielőtt beérnének a városba. Vannak elegen ahhoz, hogy megvédhessék magukat. Nem lenne szükség az azonnali segítségére, de mire beütne a baj, addigra úgyis felébredne. Legalábbis ez lenne a terv, azonban az út menti kátyúkon, gödrökön előszeretettel hajt keresztül a kocsis. Minden egyes ilyen bravúr után egész teste beleremeg, néha még a fejét is hozzávágja a keményfához. Lenyeli mérgét, ugyanis hirtelen dührohamával csupán magát szívatná meg. Ha leszállítanák, úgy tehetné meg az egész utat lábon, azt meg nem szeretné. Nem pusztán a távolság végett, hanem kipihentsége miatt is. *
~ Csak jussunk át élve. ~
* Ki tudja, hogy a kürtszó kinek az érdeme, azonban nem szeretné megvárni a tettest. Nem mintha rajta múlna. Úgy dönt, inkább megszólítja a kocsist. *
- Igazán nem szeretném megmondani, hogy hogyan végezze a dolgát, de talán jobb lenne, ha minél hamarabb magunk mögött tudnánk a helyet. A kürtszótól eltekintve, ez a hely sem a legbiztonságosabb.
- Törődjön a maga dolgával.
* Jön is várt reakció a kocsistól. Többet nem tud tenni az ügy érdekében, csak hátradől, és ezúttal kifele bambul. A többi utas is összenéz, valakik motyogni is kezdnek, amitől lehet kicsit felhúzza a kocsist, elvégre füle is bevörösödött. Szerencse, hogy nem dobja ki a megszólalása miatt, helyette látszik, hogy egy kicsivel gyorsabb iramot tudhatnak maguknak. *
~ Csak jussunk át élve. ~
* Ki tudja, hogy a kürtszó kinek az érdeme, azonban nem szeretné megvárni a tettest. Nem mintha rajta múlna. Úgy dönt, inkább megszólítja a kocsist. *
- Igazán nem szeretném megmondani, hogy hogyan végezze a dolgát, de talán jobb lenne, ha minél hamarabb magunk mögött tudnánk a helyet. A kürtszótól eltekintve, ez a hely sem a legbiztonságosabb.
- Törődjön a maga dolgával.
* Jön is várt reakció a kocsistól. Többet nem tud tenni az ügy érdekében, csak hátradől, és ezúttal kifele bambul. A többi utas is összenéz, valakik motyogni is kezdnek, amitől lehet kicsit felhúzza a kocsist, elvégre füle is bevörösödött. Szerencse, hogy nem dobja ki a megszólalása miatt, helyette látszik, hogy egy kicsivel gyorsabb iramot tudhatnak maguknak. *
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:27:06
Üzenet elküldve: 2025-08-06 22:27:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
* Végül nem kevergetett már este semmit, mert a fáradság és a rájuk szakadó sötétség legyűrte. Másnap pedig reggel már indul is vissza. Cagon más irányba indult el, mert még volt dolga, így a hazatérés csak rá vár. A hajnal első fényeire talpra áll, hogy visszatérjen a városba. Kelletlenül teszi, mert hosszú volt a tegnapi nap, de menni kell. Hamarosan már az ingoványban caplatnak megint, de remélhetőleg most már nem kell visszatérnie ide. A napokban legalábbis nem. Ez az egyik legrosszabb szakasza az utazásnak. Óvatosan kell haladni, főleg a málházott lóval, mert nem szeretne elsüllyedni. Most, hogy egyedül van, már nem lenne olyan egyszerű dolga.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:22:19
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:22:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Villámlépésben hagyják hátra az erdőmélyét, és ugyanezzel a tempóval szándékoznak elhagyni az ingoványt is. Egy percig sem akar tovább távol maradni otthonról, és ezt Fynni is nagyon jól érzi, mert semmi hülye vicceskedés, semmi piszkálódás, semmi dal nem hagyja el száján, szemében is csak a koncentráció látszik, és a megfeszült izmok ahogy egyre csak hajtja a lovakat meg a szekeret, ezúttal a helyes irányba. Tudja jól, hogy habár kedves ura a tündér, nagyon megbánhatja ha szándékosan kibabrál vele.*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:20:25
Üzenet elküldve: 2025-08-04 19:20:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Atkira//
-Az persze, abba a haláverembe én biztos vissza nem megyek koma.
*Erősen megrázza a fejét, és a gondolattól inkább csak még jobban odalép az útnak. Mondjuk sokat segítene, hogyha ténylegesen tudná, hogy merre is van előre.*
-Jól van na, ne add itt fel nekem. Ketten vagyunk, és hát.. három kéz jobb mint a kettő. Nem sokkal, de kicsit jobb. Egyszerre úgysem tudna megtámadni semmi minket, úgyhogy az esélyeink még mindig jobbak. Haladjunk csak előre, oszt majd lesz valami én azt mondom. Úgy még nem volt, hogy sehogy se legyen, apám mondja mindig.
*Az apja pedig igencsak bölcs ember. Néha.*
-Te! Nézd csak!
*Vállon böki Atkirát, és a közeli távolba mutat, bár ő is alig tudja kivenni, de mintha egy kis viskó lenen ott. Hogy aztán elhagyatott vagy sem, azt még innen nem lehet megmondani, de legalább akkor van itt valaki, vagy valami.*
-Nézzük meg! Meghúzhatnánk magunkat itt, de ha mást nem is legalább megmondhatná hogy hol a búbánatos faszba vagyunk.
*Azzal pedig elindul a szellemházikó felé, hogy bekopogtasson az ajtaján.*
-Adj' isten, bármelyeik is legyen az. Van itthon valaki? Nem lopni jöttünk.
-Az persze, abba a haláverembe én biztos vissza nem megyek koma.
*Erősen megrázza a fejét, és a gondolattól inkább csak még jobban odalép az útnak. Mondjuk sokat segítene, hogyha ténylegesen tudná, hogy merre is van előre.*
-Jól van na, ne add itt fel nekem. Ketten vagyunk, és hát.. három kéz jobb mint a kettő. Nem sokkal, de kicsit jobb. Egyszerre úgysem tudna megtámadni semmi minket, úgyhogy az esélyeink még mindig jobbak. Haladjunk csak előre, oszt majd lesz valami én azt mondom. Úgy még nem volt, hogy sehogy se legyen, apám mondja mindig.
*Az apja pedig igencsak bölcs ember. Néha.*
-Te! Nézd csak!
*Vállon böki Atkirát, és a közeli távolba mutat, bár ő is alig tudja kivenni, de mintha egy kis viskó lenen ott. Hogy aztán elhagyatott vagy sem, azt még innen nem lehet megmondani, de legalább akkor van itt valaki, vagy valami.*
-Nézzük meg! Meghúzhatnánk magunkat itt, de ha mást nem is legalább megmondhatná hogy hol a búbánatos faszba vagyunk.
*Azzal pedig elindul a szellemházikó felé, hogy bekopogtasson az ajtaján.*
-Adj' isten, bármelyeik is legyen az. Van itthon valaki? Nem lopni jöttünk.
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:12:37
Üzenet elküldve: 2025-08-04 17:12:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Most már nyugodt szívvel visszaindulhatnak a városba, egészen felvillanyozódott ettől az utazástól, meg attól is hogy mit hord a nyakában. Az ingoványos vidéken ha szerencséjük lesz hamar áthaladnak, s koncentrálhat a hosszabb távú terveire a városban. Még pedig az információszerzésre, a felkészülésre és úgy alapvetően arra hogy mocskosul gazdag legyen.*
-Csapj oda Fynni nincs vesztegetnivaló időnk. Szomjas vagyok már, porzik a torkom!
*Közben pedig azon gondolkozik, hogy akár lehetne valami nagy varázsló is, ha nem sajnálná rá azt a rengeteg aranyat. *
-Csapj oda Fynni nincs vesztegetnivaló időnk. Szomjas vagyok már, porzik a torkom!
*Közben pedig azon gondolkozik, hogy akár lehetne valami nagy varázsló is, ha nem sajnálná rá azt a rengeteg aranyat. *
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-04 07:26:40
Üzenet elküldve: 2025-08-04 07:26:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Ruháitól megszabadulva a napbarnított szépség egyre csak kényeszteti, s láthatóan roppantul ért hozzá. Merchen nagyon élvezi a helyzetet, amíg egyszer csak fél nem repülnek a levegőbe, majd zuhanni kezdenek akárcsak egy eldobott kő. Mielőtt pedig földet érne, ijedten felébred.*
-Huhh. Micsoda álom! Már az ingoványban? Nem is baj, hogy itt hullott ki az álom a szememből.
-Szólni is akartam, de olyan kellemesen motyogott az orra alatt.
*Mondja a kocsis vigyorogva, Merchen pedig finoman vállon csapja, de azért ő is mosolyog.*
-Hamarosan ott leszünk. Remélem tudnak majd segíteni.
-Huhh. Micsoda álom! Már az ingoványban? Nem is baj, hogy itt hullott ki az álom a szememből.
-Szólni is akartam, de olyan kellemesen motyogott az orra alatt.
*Mondja a kocsis vigyorogva, Merchen pedig finoman vállon csapja, de azért ő is mosolyog.*
-Hamarosan ott leszünk. Remélem tudnak majd segíteni.
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-03 12:26:56
Üzenet elküldve: 2025-08-03 12:26:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
*Csendben indulnak neki az Artheniorba tartó hosszú útnak. Jó esetben estére visszaérnek.
~Legalább nem este indulunk neki az ingoványnak. Az érdekes mutatvány lenne.~
Amekkora harci tapasztalata van, nagy segítség nem lenne.
~Az meg, hogy nézne ki, hogy egy nő véd meg?~
Nem ismeri Hena képességeit, de abban biztos, hogy egy képzettebb mágus. Még az is lehet, hogy kardforgatásban is jobb mint ő. Ebben nem lehet biztos, sajnos viszont Yalathanirnak nincs sok tapasztalata a fegyverek terén. Amilyen van az is inkább dísz. Hátha valaki elhiszi, hogy bír vele bánni és békén hagyja.*
-Nem vagy valami beszédes.
*Mondja egy jó hosszú csend után, megtörve azt. Furcsa érzés keríti hatalmába a szavai után.
~Talán oka volt, hogy nem szólalt meg?~
Közelebb húzódik a nőhöz. Mellette biztonságban érzi magát.*
*Csendben indulnak neki az Artheniorba tartó hosszú útnak. Jó esetben estére visszaérnek.
~Legalább nem este indulunk neki az ingoványnak. Az érdekes mutatvány lenne.~
Amekkora harci tapasztalata van, nagy segítség nem lenne.
~Az meg, hogy nézne ki, hogy egy nő véd meg?~
Nem ismeri Hena képességeit, de abban biztos, hogy egy képzettebb mágus. Még az is lehet, hogy kardforgatásban is jobb mint ő. Ebben nem lehet biztos, sajnos viszont Yalathanirnak nincs sok tapasztalata a fegyverek terén. Amilyen van az is inkább dísz. Hátha valaki elhiszi, hogy bír vele bánni és békén hagyja.*
-Nem vagy valami beszédes.
*Mondja egy jó hosszú csend után, megtörve azt. Furcsa érzés keríti hatalmába a szavai után.
~Talán oka volt, hogy nem szólalt meg?~
Közelebb húzódik a nőhöz. Mellette biztonságban érzi magát.*
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-08-03 10:16:28
Üzenet elküldve: 2025-08-03 10:16:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás pásztorai//
*Az elf férfi csak a nyomában van. Nincs hova sietnie, szóval lelassítja lépteit. Ahogy közelednek az ingoványba erre szükség is van. Itt nem szabad csak úgy rohangálni. A jól ismert úton megy, amin talán Yalathanir is jött. Továbbra is barátként köszönti a vidéket. Talán mert még nem ismeri teljesen. Lehet ha megismerné, akkor nem lenne ilyen előzékeny és kedves az ingovánnyal. Minden lépésnél vigyáz, hogy ne taposson le valamilyen értékes gombát vagy virágot, mely az ingovány gyermeke. Ha viszont így belegondol, eszébe jut, hogy nem is nagyon emlékszik, hogy állatokkal találkozott volna itt. Még a madarak is ritkásabbak errefelé, valószínűleg csak a bátrabb egyedek merészkednek ide. De ezzel nem törődik. Inkább az útra figyel. Meg az útitársára. Nem akarja, hogy valami baja essen itt az ingoványban.*
*Az elf férfi csak a nyomában van. Nincs hova sietnie, szóval lelassítja lépteit. Ahogy közelednek az ingoványba erre szükség is van. Itt nem szabad csak úgy rohangálni. A jól ismert úton megy, amin talán Yalathanir is jött. Továbbra is barátként köszönti a vidéket. Talán mert még nem ismeri teljesen. Lehet ha megismerné, akkor nem lenne ilyen előzékeny és kedves az ingovánnyal. Minden lépésnél vigyáz, hogy ne taposson le valamilyen értékes gombát vagy virágot, mely az ingovány gyermeke. Ha viszont így belegondol, eszébe jut, hogy nem is nagyon emlékszik, hogy állatokkal találkozott volna itt. Még a madarak is ritkásabbak errefelé, valószínűleg csak a bátrabb egyedek merészkednek ide. De ezzel nem törődik. Inkább az útra figyel. Meg az útitársára. Nem akarja, hogy valami baja essen itt az ingoványban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319