Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-09 22:25:33
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//

* Az idegei lassan elszakadni látszódnak. Nem érti, mégis érti. Ez a gondolat pedig az őrületbe kergeti. Tudja, hogy az egész egyszerű látszat, mégsem szűnik meg. Hiszen már leleplezte,akkor miért nem tűnik el? A kántáló hangra csak a fejét rázza, a nyávogás viszont kijózanítóan hat, ilyenkor újra tud gondolni arra, hogy minden csak illúzió, nem az igazságot látja. Húga nem jött vissza okolni, vagy átrángatni őt a másvilágra. Az egész valami rossz dolog, ám nem a testvérétől való. Aztán újból jön a hibáztatás. *
- Nem, nem , nem igaz! - * ellenkezik. Fejét rázza, bár haja java része, már nem is ezüst, hanem barna. A sártól, portól, mocsári dolgoktól.
Valami érintésre lesz figyelmes. Egész háta libabőrös lesz. A levegő nehezebben jön, talán fulldoklik? *
~ Hát tényleg ennyi ~ * annyira lehetetlennek tűnik. Furcsa, azt hitte a halál pillanatában el tudja fogadni azt. Megbékél vele, behunyja a szemét, de nem, csak küzdene, s mégsem engedik.
Lábak jelennek meg. A kút kévéje pedig elveszik a semmibe. Zihálva pillant körbe, aztán fel. A többiek. De tényleg a többiek?*
- Ez...ez már a valóság? - * nyögi, amennyire a kendőn át megy neki. *


1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-09 16:14:02
 ÚJ
>Ordonok Ullamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Az ingoványon keresztül vezet útja Ullamarnak. Rossz emlékek jutnak erről a helyről eszébe. Az istenek megjelenése talán itt okozta a legnagyobb a változást. Legalább is a forgalom tekintetében. Romtábor közel sem olyan színes és mozgalmas mint a Karavánpihenő volt egykoron. Talán jobb is. Orkunk most amúgy is a világ elöl menekül, nyugalmat keresve. ~Vagy talán kisebb kalandokat.~
Asema útjuk során mindig eltávolodott gazdájától, de most valami megfogta a környékben ami miatt karhossznál nem megy messzebbre. ~A Vérkert legalább tudjuk, hogy rosszabb.~*


1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:21:53
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 931
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//

*Az emberek általában félnek a különféle csúszómászóktól, elvégre nem egy közülük mérgével akár egy óriást is meg tud ölni. Félnek a nagyobb ragadozóktól is, hiszen nemcsak békés növényevő állatokat, de alkalmasint az elbóklászó vándorokat is zsákmánynak tekintik. Azonban még a legijedősebb lelkek vagy a gyermekek is legfeljebb undorodnak a gilisztától, amitől most Laor, a rettenthetetlen harcos igenis fél. Ez a giliszta ugyanis nem az a fajta amit folyóparti népek csalinak használnak, úgy néz ki, hogy ez meg akarja enni őt. És ebben a helyzetben valahogy csekély vigaszt nyújt az a tudat, hogy ez nem valóság, ugyanis nem akarja elmélete helyességét empirikus módszerekkel is próbára tenni. Ennek megfelelően mindent megtesz ennek elkerülésére, ami leginkább kétségbeesett kapálózásban nyilvánul meg. A szerencse vagy az istenek azonban mellé szegődnek és nem is sokat töpreng azon, hogy a világ majdnem a feje tetejére áll, minden erejével azon van, hogy minél messzebb kerüljön ettől a veszedelmes vadállattól. Futni próbál, lábait valami miatt nehéznek érzi, de nagy nehezen kievickél a járatból. Sóhajtana egy nagyot, de ebben a pillanatban elvágódik. Arra már nem jutott figyelme, hogy a lába elé is nézzen. Így aztán sarat köpködve kászálódik fel, valami illetlen dolgot morogva és körülnéz, hogy társait fellelje. Aztán csak néz. Ez nem az ingovány. Egy gondosan művelt földön áll, körülötte béke és nyugalom. Noha az előbb talán az égieknek köszönhette megmenekülését, most mégis azon van, hogy káromolja őket amiért még mindig packáznak vele, de torkán ragad a szó. Eltátott szájjal nézi a tanyát amit már réges rég nem látott, de mégis azonnal felismer. Ez a tanya nem létezhet már. Látta a romjait. Aztán dobban egy nagyot a szíve. Az az ember sem állhat ott, nem integethet felé. Tétován indul meg, és odaérve olyan szemekkel néz a másikra mintha kísértetet látna. Ebben ugyanis teljesen biztos.*
- Ki vagy te? *bukik ki akaratlanul is a száján a kérdés, noha egészen biztos a válaszban.*


1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-07 18:39:07
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

//A lelketlen//
//Zárás//

*Nem teljesen érti, hogy mit jelent, hogy nagy a következmény. Meg, hogy mit kell tennie. De valahol jól esik neki, hogy láthatta az öccsét és ezzel a gondolattal issza ki a maradék vizet. Aztán minden összezavarodik. Az emlékképek és a hangok kavalkádja úgy támadnak rá mintha szét akarnák szedni. Mintha mint egy dinnyét akarnák szétrobbantani a fejét. Kezét a fülére tapasztja és kínlódik. Aztán minden elhallgat és csak a csend marad. Meg kell hagyni így még nem ébredt. Tényleg fogalma sincs, hogy hol van és mit keres itt. Egy történet jut eszébe amit egyszer egy törpe mesélt neki egy hasonló helyzetbe került fajtársról akire ruhátlanul talált rá két fehérnép és másnap masnit talált a hímtagján. Ezen fel is röhög, de már nem emlékszik hol is volt ez. Az ablakon kinézve meglepetten tapasztalja, hogy a Lihanech tavat látja. Akkor ez a mágus tornya kell, hogy legyen. Tényleg nagyon fura ez a reggel. Mindenesetre összeszedi magát, valami általa is érthetetlen okból megnézi az egyik széket majd elhagyja a tornyot. A lépcsőn lemenni elég ijesztő élmény. Aztán halad tovább az ingoványba a város felé. Nem tetszik neki, hogy nem is emlékszik mit akart itt. De lassan vadászidény úgyhogy jó lenne talán néhány csapdát beszerezni. Szörnyű szagok vannak itt még mindig.*


1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:36:05
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 787
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Alyo magához tér, de abban a pillanatban azt kívánja, hogy inkább ragadt volna egy hagymázas álomban Syoud társaságában. Mert Syoud esetében legalább tudja, hogy mire számíthat, ezzel szemben az igencsak vendégmarasztaló mocsárnál nem. Mármint azonkívül, hogy ha hamarosan nem vergődik valahogy ki innen, akkor tutira elnyeli egy lágy böffenés kíséretében. Mármint a mocsár böffen lágyat, nem Alyo.
Hogy mikor került a kendő az arca elé azt nem tudná visszaidézni, talán addig míg delirált? Karjait mikor emelte a feje fölé? Mindenesetre jó, hogy ott vannak, mert így talán megmarad belőle a kezében tartott íj, mikor ő maga már teljesen elsüllyedt.*
- Miafa...?
*Szakad ki belőle egy nagyon jogos kérdés, egyébként kezd egy kicsit pánikba esni és mivel annyira idegen tőle ez az érzés, ezért aztán még inkább bepánikol. No annyira azért nem, hogy ficeregni kezdjen, vagy rúgkapálni, de annyira igen, hogy rákezdjen az ordibálásra és az ordítva káromkodásra.*
- A kurva életére nem húztok már ki innen?! A kurva, kibaszott életbe már.
*Hogy mások nálánál mélyebbre süppedtek? Nos egyelőre nemigen lát mást, csak a saját mellét nyaldosó ingoványt.*


1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-03 17:09:10
 ÚJ
>Mulaeyra Holarayus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Magányosan //

* Szerencséjére nem kell sokáig ebben a bozótosban mozognia. Eléri a szélét, viszont itt szörnyű szag csapja meg érzékeny orrát. *
~ Mi ez a rettenetes, rothadó bűz? ~
* Azon tanakodik, hogyan is mászhatna ki ebből a csávából. *
~ Talán jobban jártam volna, ha maradok a városban, ahol még esetleg tájékozódni is lehetne. ~
* Eyra igazán veszélyesnek ítéli meg ezt a vidéket is. Egy rossz mozdulat és az enyészetté válhat szegény. Igyekszik, hogy a megfelelő helyen érje talpa a talajt, mert hamar felfedezi a látóhatára küszöbén a biztonságot nyújtó fákat. *
~ Habár, nagyon remélem, hogy legalább ott kiismerem majd magam. Hisz azt sem tudom már, merre járok. ~
* Eyra nem szeretne kétségbeesni, összeszedi magát, aztán óvatosan lépked tovább. *
~ Sok mindenen mentem már keresztül, ez meg sem kottyan nekem. Ha eddig eljutottam, akkor már kivárom, mi lesz ebből a barangolásból. ~
* Azzal folytatja magányos útját. *


1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:51:41
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//

*A mélységiekről általában elmondható, hogy durva erőszakos alakok akik irányításmániásak és leginkább saját félelmeik irányítják őket. Némi paranoia természetesen Quantall-ra is jellemző, de a durva irányításmánia... Nos... Az öreg végül nem törődik a dologgal ás a manó sértettségére is ő enged.*
-Bocsánat.
*Mondjuk majmot nem sokat látott és azok is általában ketrecekben voltak szóval nem tudja, hogy egy majom tudna-e ekkorát ugrani. Mindenesetre sikerül megoldást találniuk még ha elég érdekesen is néznek ki. Persze jelen helyzetben nem is az a lényeg hanem, hogy a magiszter terve bevált és kijutottak a partra biztonságban. Az öregnek hála megfelelő mennyiségű kendőt is sikerül szerezniük és ahogy Taitos mester tanítványától elvárható Krestvir magiszter könnyedén megoldja a helyzetet. Hogy a zsákra mi szükség, azt a mélységi mágus nem teljesen érti, de azért elveszi, azt is és pár pillanatnyi elismerő vizsgálódás után követi a lányt a hídra és amit kell segít. Például a maszkok felkötésében. A magyarázatra szintén pár pillanat késés után, de értőn bólintott.*
-Értem. Erre tényleg vigyázni kell.
~Szóval a varázslat időkorláta vagy egy elég hosszú idő vagy az míg a magiszter a hídon áll. Tényleg kellemetlen volna ha leesne.~
*A mélységi megragadja a tündérlány ruháit és megpróbál annak hóna alatt átnyúlva jó fogást találni rajta. Akit ha közben magához tér megszólítja.*
-Nyugodjon meg! Kihúzom csak kapaszkodjon belém!
*Ezzel reméli, hogy a faji előnye ismét segítségére lesz és sikerül. A közben kapott kérdésen nem gondolkozik sokat.*
-Az is lehúzza. Harminc kiló, sárban sokkal több. Most az élet a fontos nincs idő mással törődni.
*Sejti mennyibe kerülhet az a felszerelés és hogy jelen helyzetben nem is lesz túl kellemes a másiknak anélkül egy ilyen elátkozott helyen, de most az a fő, hogy túlélje.*


1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-29 23:53:16
 ÚJ
>Leilith Eredonys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

*Jó sok ideje már, hogy elindult valamerre is.
Most érzi úgy, hogy lépnie kell. A kíváncsiság felemészti belülről, az hajtja lábait is. Látnia kell, ki is ő.
Régóta beszélni akart már a sötétség istenével, pontosabban "istenével", ahogy Leilith gondolkodik róla, és most határozta el magát, miszerint ezt meg is fogja tenni. Az entitások közötti párharcnak hála a távolságok már nem távolságok ebben a furcsa anyagi világban, így sokkal könnyebben tudja venni az utat, mint annak idején. Útvonalát jól megválasztva, gyalogszerrel indult, és kisvártatva rá fog lépni a Kikötői erdőség ösvényére. A cél már nagyon közel van.
Mosoly villan arcán, s egy pillanatra macskaszemek szikráznak fel.*


1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:49:57
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//

*A pajzzsal magán sikerült valamennyit segítenie, ám a fiát, feleségét akkor sem tudná megmenteni, ha épp nem omlana össze. Így csak tehetetlenül nézi, ahogy mindent körülötte elnyel a sár, mintha itt se lett volna semmi, csak ő marad, ahogy a pajzsába kapaszkodva próbál nem elsüllyedni.
Már nem ismételgeti a mantrát, nincs már értelme. Teljesen mindegy, hogy ez a valóság, vagy sem. Ha nem ez lenne az alapvető ösztöne, kétli, hogy annyira erőlködne, hogy a felszínen maradjon.
Valójában annyira az sem érdekli, hogy mi lesz, ha majd elfogy az erő a karjában, és a sárba süllyed. Még a saját tévképzetében sem volt képes arra, hogy megmentse a családját... lehet, hogy nem sok veszne el ebből a világból, ha meghalna.
Hirtelen valami húzást érez a fején, majd egy láthatatlan kéz leveszi a sisakját. Ösztönösen is arra fordítja a fejét, amerre eltűnt a sisak, pislog párat, hunyorít, keresi a távolban a délibábot, valamit, ami a világhoz köti, valamit, amit van értelme észrevennie.
Az a láthatatlan erő újra visszatér, egy durva szövetkendőt kötöz az arca elé. Frandr megpróbál erőt meríteni a tényből, hogy mintha a valódi világban a többiek rendben lennének, biztonságban, és ez a szövetkendő is biztos jelent valamit, jó valamire...
Mélyeket lélegez, hogy lenyugtassa magát, és ennek köszönhetően hamarosan rá is jön, hogy miért kellett a kendő. Először homályosan, aztán egyre élesebben kezdi látni a valódi világot, ahogy kiszabadul a látomásból. Rátör egy köhögőroham, ám gyorsan alábbhagy.
Látóterébe először Quantall és Krestvir kerül. Utóbbinál ott van a sisakja is, úgy tűnik, ő kötözte oda a kendőt. Utána Ririt látja meg, aki arca előtt hozzá hasonlóan egy kendő van. Nála nincs pajzs, vagy bármi, amivel fent tarthatná magát, így a tündér továbbra is süllyed.
Szerencsére Krestvirék is tisztában vannak ezzel, így az alkimista kiszabadításával foglalkoznak.*
-A páncélom rám van szíjazva.
*Mondja hozzá képest halkan, színtelen hangon, ám nincs elég zaj, hogy a mágikus hídon állók ne hallják meg.
A páncél levétele nehéznek bizonyulna, ám megoldható, ha szükségesnek ítélik.
Balra fordítva a fejét Frandr meglátja a többieket. Laor nincs olyan mélyre süllyedve, mint ő, vagy Riri ám látható módon vezérük is a mocsár csapdájába esett.
Nem messze tőle ott van Alyo is. Az íjászról sem hiányzik a rongy, és ő is süllyed a sárban.
Ezután egy olyan arcot lát meg, ami egyáltalán nem ismerős. Nem tudja, honnan jött az öreg, de gyanítja, hogy ő segített nekik. Mindenesetre egészen addig, amíg Frandr nem jut ki a sárból, ezek közül neki nem sok minden számít, hiszen egyelőre az egyetlen dolog, amire képes, az az, hogy nem engedi el a pajzsát, és várja, hogy a többiek segítsenek neki.*


1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-29 12:36:40
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 39

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//

*Hallja Kilencediket, csak éppen jelenleg nem sok ügyet vet rá, amíg nem arról van szó, hogy le akar esni a hátáról. A humorérzéke szünetel, mert azért kétségkívül izgul, hogy sikerül-e kikapaszkodnia a mocsárból. De... sikerül. Ami nagy megkönnyebbülés.
Az öreg dicséretére biccent, de most ezzel sem tud sokat foglalkozni. Miután mind Quantall, mind az idegen jó ötletnek találják a hidat, marad is ennél a megoldásnál. Ám előbb még összeszedi az alkalmasnak tűnő rongydarabokat és a köpenye zsebébe gyűri őket. Nem akar belegondolni, hogy honnan származnak ezek és milyen helyeket járhattak már meg, a lényeg, hogy a céljukat kiszolgálják.*
- Köszönjük a segítségét! - *Hajt fejet az öregnek, s korábbi gyanakvását még inkább elaltatja.
Egyet kiválaszt a rongyokból, azt a saját arca elé köti, egy kisebbet pedig Kilencediknek ad át, ha a manó elfogadja.
Majd szembefordul a csapat süllyedő tagjaival, oldalaz kicsit, hogy megfelelő legyen a szög a varázslathoz, aztán varázsigét mormolva a talajra helyezi jobb lábfejét, mire az alól kiindulva egy ezüstös fényű híd ölt alakot, ha minden igaz.
S ahogy az előbb a jégfalat a süppedők háta mögött, most a hidat közvetlenül előttük igyekszik megalkotni, hogy Quantallal akár át is ölelhessék a csapattagokat, vagy ők megkapaszkodhassanak a fénylő hídtestben.
A híd ívét alacsonyra, csaknem egyenesre alkotja, épp csak a talaj egyenetlenségein ível át.
Ha a csapattagok nincsenek is egy vonalban, a legnagyobb veszélyben lévő Frandrhoz és Carsaadihoz helyezi legközelebb a hidat, ami egy kicsit még rajtuk is túl halad, hogy legyen elég mozgásterük, ha kellene.
Amennyiben minden terv szerint alakul a varázslattal, úgy habozás nélkül halad előre. A kötél kezelését Quantallra hagyja.
Menet közben megáll Alyonál - akinek ébredezése elkerülte a figyelmét - és Laornál, hogy egy-egy kendőt az arcuk elé kössön, amennyiben eléri őket, vagy legalább egyiküket a hídról. Ha ez nem lehetséges, akkor azonnal halad tovább Carsaadihoz és Frandrhoz.
Az ő arcukat is elfedi egy kendővel, miközben meglepődik az arckifejezésükön. Gyanítja, hogy lidérces látomásaik lehetnek, ami miatt elszomorodik, de most nincs idő a sajnálkozásra, inkább mielőbb ki kell őket szabadítaniuk ebből. Épp csak egy lopott, önkéntelen arcsimítással igyekszik őket vigasztalni, míg fölhelyezi a kendőt. Persze, Frandr fejét előbb ki kell ehhez szabadítania a sisakból, amit óvatosan meg is tesz. Majd, ha sikeresen véghezvitte tervét, Quantallra pillant, amennyiben a férfi vele tartott.*
- Óvatosnak kell lennem, ha véletlenül lelépek, vagy lecsúszok a hídról, miközben próbáljuk őket kihúzni, eltűnik a híd. Próbálja előbb egyedül a tündért kiszedni!
Talán csinálhatnék még egy hidat a hátuk mögé, akkor két oldalról meg tudnának ők is támaszkodni és kisegíteni magukat. Frandról leoldjam a páncélt, hogy könnyebb legyen? - *Gondolkodik kivételesen hangosan, mert szüksége van rá, hogy az ötleteit megvitassa a férfival, nem szeretne elhamarkodottan cselekedni és butaságot csinálni.*

A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 14:47:40

A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.

1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-29 11:25:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 906
OOC üzenetek: 84

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887, Oren estefelé//

//Carsaadi//

*Lehet a lány teljesen reménytelennek érzi helyzetét, s azt gondolja, hogy semmi sem sikerül neki. De mi van akkor, ha csupán egyetlen megoldás létezik, s ő azt a megoldást megtalálta? Talán reményt meríthetne abból, hogy egyáltalán még életben marad, miközben hangosan felsikolt a lába alatt megnyíló föld látványára és érzetére. Lassan ereszkedik lefelé, akárha egy kötélen függne, min, mindig engednének néhány hüvelyket, s a szél által felkapott tollpihék lengik körbe arcát, s néhány könnyei nedvessége miatt oda is tapad. A kiáltására nem érkezik felelet, talán a szél támad fel jobban, s még több tollal borítja be a megváltozott tájat, mi lassan már olyan mennyiségben érkezik, akárha hideg évszakban hózivatar támadt volna, persze lehet a lány még nem is látott hasonlót. Ismét kiált, s ismét a kavargó tengerbe ágyazott némaság, meg a kút és csorba kávája, mi támpontot nyújthat. Hirtelen éles visítás szakítja félbe a csendet:*
- A te hibád! *Majd keserves sírás, aztán megint kavalkád. A sírásból aztán keserves nyávogás lesz, minta egy kiscica szenvedne valahol. Carsaadi időközben még mélyebbre süpped, s könnyi lassan a talajra pottyannak. Minden összedőlni látszik, múlt, jelen, s nem létező jövő, teljesen elveszíti kapcsolatát a valósággal. Egyik pillanatban feltörő emlékei hatására rázza a zokogás, másikban a felfedezett illúzió tényén kacag fel dühösen, mintha nem foglalkozna a világgal. Saját hangját hallja és a macskanyávogást, majd ismét kiáltást:*
- Atehibádatehibádatehibádatehibád!!!!!

//Frandr//

*Sok elkeseredett kísérletet tesz arra, hogy végre rendezze elméjét, s mit lát, csupán illúzióra fogja, de ez nagyon nehéz. Ez egyrészt az illúzió tényétől, valamint elátkozott, süllyedő helyzetétől is függ, karjai szinte remegnek már az erőlködéstől, bár igaz, hogy kitartott pajzsa rendkívüli segítséget jelent, mondhatjuk úgy is, hogy kapaszkodót ebben a kavalkádban. Frandr felnézhet, s mindent láthat. A sarkából kifordult világot, az ordító fiát, s, hogy minden, mire valaha emlékezett, s minden, mit talán valaha szeretett, minden, minek maradványai lelkében kísértették, vagy lapultak meg elnyomva lassan belecsusszannak a sáros talajba, mocskosak és nedvesek lesznek, kínzó cuppogással tűnnek el végleg, akárha soha nem lettek volna. Egy utolsó kiáltást hall még végül, aztán már csak maga marad a légüres pusztaságban pajzsán támaszkodva, izzadtan és koszosan. Nem a valóság... de számít ez valamit most már? A kérdés elméjében lebeghet, s ismét körbenézhet. A messzi távolban a horizont csatlakozik a földhöz és fordítva. Egyetlen bokor, vagy fa sem zavarja, csak a kiszáradt, szikes, fehér, töredezett pusztaság, s ő a közepén, erőlködve. Semmi nem maradt.*

//Laor//

*Az ásításhoz hasonlatos szájmozgásra nem számít, pedig olyannyira nem is tűnik hirtelennek a mozdulat, legalábbis így utólag. Szerencséjére hamar reagál, s mondhatni, az ajkak peremében még éppen meg tudja vetni karjait, miképp, ha akarja lábát is szélesebbre tárhatja, bár az arcára kiülő vigyor teljesen érthető. Minden külső szemlélődőnek meglehetősen komikus látványt nyújthat, ellentétben vele, aki máris érezni kezdi, ahogyan a giliszta többször egymás után gyorsan nyelni próbál, s belerázkódik a furcsa akadályra ajkában. Mielőtt azonban még száját megpróbálná összecsukni érkezik a változás, s a világ kibillen addigi tengelyéről. Mi az imént még függőleges volt, az most vízszintes, így Laor is egy gyomorforgató és émelygésre késztető fordulat után hirtelen két kézzel támaszthatja meg magát az alá került nedves talajon. Egy undorító, száraz, földes cuppanás közepette csusszan ki hirtelen, a megnövekedett lendülettől átbucskázva vállán, azonban hamar fel tud pattanni. Furcsa, de a giliszta vagy nem észlelte, vagy nem tulajdonít a hirtelen változásnak jelentőséget, csupán lusta mozdulattal zárja össze száját, s csusszan tovább abba az irányba, mely felé a kijáratot sejti. Laor futásnak eredhet, bár tény, hogy lábát szokatlanul fáradtnak és elnehezültnek érzi, azonban a kijárat felől áradó fény erővel töltheti el, s kedve szerinti gyorsasággal indulhat el az irányába, hogy végül egy hatalmas sóhajjal érkezzen ki rajta... s rögtön nagyjából egy három öklömnyi földes göröngyben botoljon el szerencsétlenül. A földet érés, ha egyáltalán ilyen történik csak rajta áll, az már hamarost kiderül, hogy ezúttal egy szántóföldre érkezett, melynek végén, mintha egy tanya állna, s a tanya előtt egy egyszerű ruhában vasvillázó ember, ki bátortalanul int felé. ~ Nona... ~*

//Alyo//

*Eldől, mint egy zsák, s hagyja magát az eseményekkel sodródni. Alyo természete talán ilyen, hirtelen, de legyinteni tud a világra, miképp most az illúzióra is. Körötte tárgyak, asztalok, székek csúsznak el villámgyorsan és hatalmas robajjal, a pulton lévő korsók, poharak, üvegek óriási csörömpöléssel érkeznek meg a padlóra, hogy szilánkosra törve folytassák útjukat a nő mellett. Ha felpillant csupán Syoud vigyorgó arcát láthatja, s egy apró intést, mintha a férfi elköszönne tőle, utána már csak a csattanás, ahogyan a falnak ér, majd a beömlő homok, ami elborítja. Hirtelen cselekszik, jóllehet az is előfordulhat, hogy alaposan végiggondolta azt, mert az őt érő fájdalom szinte azonnal elvágja ezt a világot, s ismét az ingoványban találja magát. Fél füllel, mintha Krestvir és Quantall hangját hallaná. Nagyjából sejti honnan jöhet a hang, így akaratlanul is odapillant, láthatja a hatalmas kiterjedésű jégfalat karnyújtásnyira tőle. Kezét kinyújthatja, hogy megérintse, azonban azt is tapasztalja, hogy lassan mellig ér már a mocsárban, majd hirtelen megint eltűnik az ingovány, s csak Syoud vigyorgó pofája, valamint a homokkal teli ivó marad.*

//Krestvir, Quantall//

- Mindegy. *legyint az öreg Quantallnak motyogására és kissé bizonytalan kijelentésére. A manóval kapcsolatos elgondolására már nem is reagál, mert Krestvir talán hárít, erre a nyakában terpeszkedő vartyogó lény is ráerősít:*
- Nem is akartam volna ugrálni, nem vagyok majom, jóóó? *Néz feddőn Quantallra és az öregre is egyaránt, mintha már az elképzelés is sértő volna, hogy ő kötéllel a kezében ugrálgasson egyik szerzet fejétől a másikig. Pedig csak fél. Ez az igazság, így mikor Krestvir kapaszkodásra szólítja fel, azonnal így is cselekszik.*
- Oké! *Jelenti ki, s ahogyan kérték tőle jó erősen megkapaszkodik Krestvir nyakában. Mindeközben a hármas tekintetével kísérheti, ahogyan lassan csusszannak egyre mélyebbre társaik, már igazán nincs sok idejük, mielőtt már késő lesz, igyekezniük kell. Nem tudni, hogy Alyo feleszmélését ki, vagy kik veszik észre, ez attól függ, arra néznek-e éppen, mindenesetre megláthatják, amint a lány feléjük fordul kába tekintetével egy pillanatra. Krestvir máris cselekvésre szánja el magát, s a száját takaró biztonságban, erővel ki tudja cuppantani lábát a mocsárból. A technika kétségkívül érdekes és még az öreget is megmosolyogtatja, persze ezt a lány nem láthatja.*
- Furán nézünk ki... muszáj ezt? *Persze a manó sem hagyja szó nélkül.* Olyan, mintha a pacikám lennél! *Kezd izegni mozogni, mint, aki még úgy is próbál gyerekesen helyezkedni, mintha csak játszanának és lányon lovagolna. Az olvadó jégfalon elég nehéz a kapaszkodás, de az iszap sokat segít a dolgon, így a lány kijjebb csusszanhat, majd végre szilárd talajt érezhet lába alatt.*
- Na, ügyes voltál. *Szól elismerően az öreg, miután Quantall megejti megjegyzését.* És az ötlet is jó. *Bólint elismerően a híd kapcsán.* Végre elkezdtetek gondolkodni... *motyogja, mielőtt a lány kérdésére válaszolna, idegesítő, ahogyan amolyan öregesen mindent száz mérföldről közelít meg.* ezek a mai fiatalok, mind olyan hirtelenek, olyan gyorsan akarnak és mindent egyszerre! *Csóválja meg fejét tűnődve.* Tudnátok hányan vesztek már oda emiatt a gomba miatt. A legtöbb, mikor meglátott le akart szúrni, ezért is bújtam el. *Sóhajt fel, aztán Krestvirre pillant.*
- Hogy mit kérdeztél? Oh! Persze! Mindig van nálam. *Lobogtatja meg sajátját nyakában, hiszen ő sem kerülheti el a kábulatot, ha úgy akad. Visszalép a bucka mögé, s egy tarisznyából számos anyagdarabot vesz elő. Néhányuk kisebb, mint az jó lenne, de jó pár akad, melynek mérete megfelelő.* Ezt is vidd! *Szórja ki végül az összes rongyot, s nyújtja át a zsákot némi tanakodás után Quantallnak.* Segít, hogy ne csússz, jó durva anyagból szőtték. *Magyarázza meg, s tekintetét kissé kétkedőn az olvadó jégfalra fordítja.*
- A híd jó ötlet, tényleg. De javaslom örömködés helyett tényleg igyekezzetek, mert nagyon süllyednek már, a jég pedig olvad, több lehetőség nem lesz és mindjárt itt az este. *pillant helyeslőn Quantallra.* Itt a kötél is, elég hosszú lesz. *Biccent a földre maga mellé.* A végét hagyjátok itt, segítek. *Sóhajt fel, mintha nélküle a fiatalság már nem boldogulna. Valójában lehet alapvető természete ilyen, emellett egy kicsit a társaságnak is örül.*


1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-28 00:08:41
 ÚJ
>Bokta A Kitaszított avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban a kovácshoz //

*Érzékeli a zöldbőrű, hogy a talaj kezd szilárdulni, és hiányolja a lovag lábának léptenkénti cuppogását.*
-A guruló dobozon való utazásra még Pénzt is költene Bokta.
*Ha másra nem is, ehhez hasonló dolgokra még talán költene a zöldbőrű is. Már sejti az ork is, hogy nincs sok hátra ebből a mocsárból, a talaj szinte már teljesen szilárd, vége a sárpálcázásnak, és több félig meddig elmerült tárgyat se lát már.*
-Hamarosan a te terepedre érünk úgy látja Bokta.
*Egy pár száz méter után teljesen megváltozik a környezet, mintha elvágták volna, hatalmas nagy fény, szinte bántja az ember szemét, Bokta sem kivétel ez alól, aki vöröses szemeit eltakarva felmordul.*
-Mintha egy barlang kivezető járatán sütne be a nap!

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.06 22:03:52, a következő indokkal:
Múlt idő használata.



1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-26 21:23:23
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

* Arelownak fel se tűnt még, hogy a másiknak nem igazi a haja. Mondjuk nem is nagyon nézegette a másik fejét. Na meg úgy is van vele, hogy az ork haj az biztosan más, mint a többi haj. A lósörény pontosan olyan, mint amilyet ő elképzelt egy zöldbőrűnek. Érdeklődve hallgatja Bokta esetét az akasztófával. Vigyorra görbül a szája a páncél alatt. És ezt még tetézi az is, amikor pofán csapja magát az agyaras.*
- Érdekes történet ez. Roppantul érdekes.* Türtőzteti magát, hogy ne röhögjön fel. A fejében lejátszódik a jelenet, ami igazán mókásnak tűnik. Mikor elérik az ösvényt bólint, hogy szerinte is az az irány, ahova menniük kell. Így hát útjuk most már az ösvényen folytatódik. Ez valamivel szárazabb, így a cuppogás abbamarad. Érdekes hallgatni, hogy miként csatlakozott társa egy faluhoz.*
- Szóval innen ered a neved? Ez de érdekes.* Mondja neki. Van egy olyan érzése viszont, hogy nem a neve vagy a szellem mivolta miatt nem szeretik Boktát sehol. Elég maga a tény, hogy ork. Mondjuk nem csodálkozik rajta, mert az orkok híresen kegyetlenek.*
- Igazán kellemes élmény, főleg ha már nagyon fáradt vagy.* Valójában, úgy gondolja, hogy nincs ebben semmi különös, de nem szeretne illúzió romboló lenni.*
- Hát az volt, de rengeteg tapasztalatra meg tudásra tettem ott szert.* Közben egyre szilárdabb lesz a talaj a lábuk alatt. Bokta előtt nemsokára szétnyílik a rekettyés és eléjük tárul, majd a torony. Viszont a vakító napfénytől egyelőre nem láthatnak belőle semmit.*


1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-25 15:26:37
 ÚJ
>Bokta A Kitaszított avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban a kovácshoz //

*Hamis lófarok haját kicsit megigazgatja monstrum majd fél vállról hátra tekint a vasbőrűre.*
-Boktának nem sok emléke van, de az első emléke talán az, hogy egy fa emelvényen áll, kötél a nyakában ami egy fa állványra volt rögzítve.
*Egy szúnyog csípte meg az ork arcát, azt lecsapva pofon vágja magát.*
-A fa emelvény egyszer csak megnyílt Bokta talpa alatt, és az emelvényen keresztül a földre esett, eltörvén az állványt amire a kötél volt kötve.
*Sóhajt egy nagyot a zöldbőrű.*
-Kellemetlen volt, szóval Bokta nagyon dühös lett és az állványból darabokat tört le amiket a körülötte állókhoz vágott. Bokta megkergette őket, különösen a csuhást aki azt mondta, hogy Bokta betegség ami erre a világra szükségtelen. Szóval Bokta bebizonyította, hogy mennyire be is tudja tölteni a betegség szerepét, kelés volt a lelkükben, féreg a világuk fájában és egy vágás az életük artériáján. Ez volt az első próba.
*Ahogy bandukolt elöl az ork meglátta az ösvényt, Aerlowra tekintett kérdően és mi után jelzett, hogy az a helyes út, ismét elindultak.*
-A csuhás folyton folyvást egy a halál utáni jobb életről hadovált, szinte biztatva az öngyilkos megmozdulásokra az embereket, Bokta erősebb volt náluk, de ekkor még nem volt neve. A nevet ki kellett érdemelni, Boktának egy kis faluban sikerült ez végül, Bokta segített a falu lakóknak falakat emelni, köveket cipelni, és kívül tartani azt ami nem oda való, kevesen voltak és erősek! A falu vezetője egy a környéken élő szellemnek hitt, akit Boktának neveztek, úgy hitték, hogy az ő természetbarát zöld szellemük távol tartja azt ami romlottságot hoz.
*Még egy kicsit mereng magában a zöldbőrű majd újra megszólal.*
-Szóval a Bokta név állítólag egy zöld szellemhez tartozott, de ez mostanra megváltozott. Persze a legtöbb helyen nem szerették a szellemeket, és most sem szeretik, így Boktát kitaszították talán ezért nem kedvelik őt fajtársai se.
*Mikor meghallotta, hogy Aerlow már több guruló ládán is utazott felcsillan a szeme.*
-Úúúúúhh! Bokta is szeretne nagyon utazni majd egyen! Varázslatos lehet!
*Végighallgatva Aerlow próbáit, kicsit furcsának találja őket.*
-Akkor az eleje kicsit vontatott lehetett, de az jó, hogy egy olyan utat járhattál be amit egy kicsit már megismerhettél mástól, olyan mintha tapasztalt lettél volna már a legelején. Ez tetszik!

A hozzászólás írója (Bokta A Kitaszított) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.25 15:28:45


1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-25 11:12:34
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

- Aha. Értem már, amit mondasz.* Mondja a lovag menet közben.*
- Nem volt neved? Ezt kifejtenéd bővebben?* Kíváncsi rá, hogy hogyan is értette ezt a zöldbőrű. Nagy hirtelen Arelow valamiféle bizonyításra vagy szertartásra gondolna, de annyira nincs tisztába az ork hagyományokkal. A páncéljára vonatkozó rozsdásodásra felnevet.*
- Úgy látom tréfás kedvedben vagy. Viszont tény, hogy nem lehet nehéz megtalálni egy lebegő tornyot. Mondjuk ebből a mocsárból nehéz kilátni az égre.* A sűrű párás levegő nem teszi egyszerűvé ezt számukra.*
- A nomád népeknél nem ritka, hogy hiányzik az írás tudománya. Általában csak kevés írás jelet használnak. Nekik nincs is igazán szükségük az írásra.* Mondja ki azon tényeket, amikkel az ork is tisztában lehet. Közben elhaladnak egy sárba ragadt kerék mellett amire Boktának eszébe jut egy kérdés. Másra is figyelmes lehet nemsokára Bokta. Ugyanis nem messze tőle az útról egy kis kitaposott ösvény válik le. Valószínűleg ez lesz a torony felé vezető ösvény. Ha netán mégse venné észre az agyaras, akkor majd Arelow fog neki szólni, mikor odaér. Ha rákanyarodnak az ösvényre, akkor belekezd a válaszába.*
- Persze nem is egyszer. Több félén is utaztam már. Kényelmes módja az utazásnak. Jobb, mintha lovagolna az ember.* Vagyis ő így gondolja, mert a lovaglás hosszútávon megterhelő tud lenni. Nem annyira, mint a gyaloglás, de azért nem kellemes dolog.*
- Volt, de itt nem próbákra kell gondolni. Kisfiúként elszegődtem apródnak, ahol kitanítottak minket. Aztán előléptünk fegyver hordozóvá. Ekkor egy olyan harcos mellé kerültünk, mint amilyen én is vagyok. Segíteni kellett a lovagot, mindenben. Még a csatába is el kellet kísérni és gondoskodni kellett róla, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt. Nem egyszerű dolog ez, ha körülötted dúl a harc. Aztán ha eltelt bizonyos mennyiségű idő és jól szolgáltál, akkor lovaggá ütött valamelyik nemes.* Tömören foglalt össze mindent, bár nem biztos, hogy ez teljesen érthető lesz Boktának*


1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-24 00:43:26
 ÚJ
>Bokta A Kitaszított avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban a kovácshoz //

*Továbbra is a lovag előtt baktat.*
-A csapda állítás egy próba volt Bokta számára, egy a sok közül, nem volt halálos a kelepce, ha nem az téved arra akinek kellett, egyszerűen elzavarta volna Bokta.
*Egy kis hallgatás követi ezt a mondatot.*
-Akkor még Boktának nem volt neve és gyenge volt, ez egy emlék a kevés közül.
*Ahogy haladnak tovább az úton, folytatódnak a beszélgetések.*
-Egy lebegő tornyot, várat csak nem lehet eltéveszteni. Ha mást nem valaki csak felkiált mikor a közelben meghallja a páncélod hangját, ha kellő képen berozsdásodik mire odaérünk!.
*Nevet egyet a melák a saját poénján, hátra is néz Aerlowra, hogy mi a reakciója de a sisak miatt nem látja az arcát.*
-Egyébként pontosan nem tudja senki se az orkok eredetét, nincsenek írásos jegyzetek, figyelembe véve hogy többségük írni se tud, Bokta is csak néhány rúna szerű betűt, jelet ismer, de nem tudja, hogy honnan ismeri. De arra tökéletes volt, hogy megjelölje vele saját magának azokat a fákat amelyeken madarak laknak így azok nem vágja ki.
*A menetelés közben az ork lát az út szélén egy félig meddig földbe merült korhadt kicsi kereket.*
-Valakinek réges rég rossz napja lehetett, ezek kerekek azokon a vontatott ládák alján szokott lenni, olykor csak kettő de van, hogy több is.
*Rácsap egyet botjával séta közben*
-Te ültél már olyan guruló ládában?
*Majd hirtelen eszébe jut egy másik kérdés is.*
-Neked milyen próbáid voltak az erőssé váláshoz?


1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-23 16:04:01
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

* A zöldbőrűnek remek ötlete támadt, amit Arelow is támogat.*
- Ez kifejezetten jó ötlet.* Dicséri meg Boktát az ötletéért. Egyre nagyobb hasznát veszi a sokak által lenézet fajúnak. Mondjuk ettől függetlenül nem biztos, hogy megbízna egy másik orkban. Ez a példány párját ritkítja.*
- Mi célból állítottál csapdát? Biztos voltál benne, hogy banditákat csalsz csapdába?* A páncélos nem híve a csapdázásnak, mivel az nem méltó egy harcoshoz. A rajtaütés még hagyján, de a csapdázás az nem az ő asztala. Ő inkább szemtől szembe harcol.*
- Igen a nyom követés az ilyen területen nem nagy dolog. Szóval sivatagos terület? Az merőben elüt ettől. Bár ha jól tudom a puszta felől érkeztetek. Az egy elég száraz terület.* Beszélgetésük közben, azért rendületlenül haladnak előre a keskeny kis úton.*
- Nem szükséges. Valahogy megleszek. Az út nem fog végig a toronyig vezetni, szóval figyelni kell nagyon! Valószínűleg egy kis mellék csapás fog elvezetni minket oda. De nem hinném, hogy nehéz lesz megtalálni. Valószínűleg sokan járnak csodájára a helynek, szóval biztosan takaros kis ösvényt tapostak ki.* Mondja el a feltételezését, de addig még biztosan kell sétál egy jó darabig, amíg elérik azt a helyet.*


1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-22 15:19:40
 ÚJ
>Bokta A Kitaszított avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban a kovácshoz //

*Az ork keresett egy botot az út szélén amelynek hossza nagyjából megegyezett az ő magasságával.*
-Ha süllyedsz, kiáltasz, Bokta segítő botot nyújt.
*Arelow kérésére el is indult a zöldbőrű előre.*
-Bokta nem volt sokat ilyen környezetben, bár sose érezte úgy, hogy számára nehézséget okozna, igaz itt egy seb gyorsabban elfertőződik és nehéz orvosságnak valót is találni.
*Bökdösgeti a talajt botjával, néhol csíkokat húz bele.*
-Szoktak csinálni ilyen helyekre elterelő utakat az útonállók, hogy csapdába ejtsék a gyanútlanokat. Egyszer Bokta is csinált olyat.
*Sárpálcaként használva a botot lövöldözi a sarat maguk elé az úton.*
-Pár alávaló bele is sétált Bokta csapdájába, lábaik a talajba gyökeredzettek, Bokta pedig parittyájával fejbe dobta őket. Szánalmasak voltak, de legfőképpen gyengék.
*Nézegeti a nádast.*
-A növényzetben viszont könnyű nyomokat követni, még egy butának is menne, megvannak a hely előnye is hátrányai, bár ahol Bokta igazán jól érzi magát az inkább az elsivatagosodott terület!
*Mondja lovag társának, aki cuppogó léptekkel jön utána.*
-Ha nagyon rossz a járás köthetünk erősebb kérget vagy deszkákat a talpadra.


1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-22 13:50:21
 ÚJ
>Arelow Merlor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Útban a kovácshoz //

- Ha mondani kéne valamit, akkor tényleg a medve lenne a legtalálóbb hozzád. Bár egy medvét nem lehet egyszerű beidomítani.* A medve elég veszélyes ellenfél tud lenni a lovag szerint is. ~ Egy páncélozott medve az milyen durva lenne már? ~ Játszik el a gondolattal, de aztán elhessegeti.*
- Nálam a nem olyan nehéz az szinte a lelehetetlenséggel ér fel. Sokan vesztették így az életüket. A víz meg a sár a nehéz páncél halála.* Festi le az orknak a saját helyzetét ezzel kapcsolatban. Közben egyre jobban behatolnak a mocsárba. Az agyaras meg hamarjában talaj mintát vesz. Arelow egy pillanatig azt hiszi, hogy meg is fogja kóstolni a sarat, de végül csak megszaglássza és elmondja róla amit megtudott.*
- Akad benne értelmes lénnyé is hidd el! Szerencsétlenül járt utazók és banditák. Sok titkot őrizhet ez az ingovány.* Ecseteli, hogy kicsit komolyabb hangulatot teremtsen ezzel is.*
- A lidércfény nem zavar, amíg elvan magának. Csak a lidérc ne bukkanjon elő.* Bokta bölcsen megállapítja, hogy bizony a páncélos már járt itt korábban.*
- Régen. Nagyon régen jártam itt. Nem is tudom, hogy hány évvel ezelőtt volt már. Szóval annyira nem ismerem ki itt magamat. Mondjuk szerintem ha ezt a keskeny utatt követjük, akkor ne lesz baj. Örülnék, ha te mennél előttem. Nem szeretnék egyszer csak eltűnni egy pocsolyában. Te nem süllyednél el egyből, mint én.* Kéri meg a zöldbőrűt erre az apró kis szívességre. Végül is úgy tűnik a páncélosnak, hogy az orkok jól érzik magukat az ilyen terepen. A bőrük színe is hasonlít a környezethez, meg hát ott vannak az agyarak is. A disznóknak is van és azok is szeretik az ingoványos területeket.*
- Mondd csak, te hogy bírod ezt a közeget? Úgy tűnik, mintha eléggé otthonosan mozognál itt. A sarat is jól kielemezted, szóval ebből jutottam erre a következtetésre.* Kérdezi meg kísérőjét. Amúgy is unalmas lenne az út, ha csak a békék kuruttyolnának. Menet közben a lovag csörgő csattogó páncéjának kezd elhalni a hangja, ahogy a nyirkos levegő rátelepszik. Lábba nagyokat cuppan a sárban. Néha még bele is ragad. Úgy kell erőlködnie, hogy kihúzza. Nem éppen a kedvenc helye ez a környék.*


1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-03-22 01:45:27
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 683
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren estefelé//

*Az öreg szavaira nem tudja mit szóljon. Persze, hogy tudja milyen. Ő viszont nem tette volna ezt hisz az öregen látszik, hogy ért hozzá mit beszél.*
-Én hittem volna. De tényleg.
*Feleli mint egy megszidott gyerek. Talán az öregnek nincs ki a négy kereke, de az biztos, hogy ezt a vidéket úgy ismeri mint a tenyerét. Erre a tudásra pedig lehet is szükségük ha Ki akarják menteni a többieket. A manóval kapcsolatos ötleten a mélységi el is gondolkozik és bólint.*
-Igaza van. Ha a manó képes rá akkor ez jó ötlet lehet.
*Ha a többiekre rá tud ugrani a kötéllel akkor valóban könnyen kimenthetőek lesznek. Ha meg mégse sikerül az ugrás egy kis ilyen valamit könnyebb kihúzni. A magiszternek viszont más ötlete támad amit meg is tesz. A varázslat ilyenféle használata elismerést vállt ki a mélységiből még ha utána kicsit komikusnak is hat Krestvir magiszter ahogy megpróbál felmászni rá. Ha nem lennének a társaik életveszélyben talán Quantall mulatna is rajta, de így csak annyit tehet, hogy elveszi az öregtől a kötelet, idegeskedik és ellenőrzi, hogy tényleg meddig lehet bejutni. Ha a magiszter beleesne az ingoványba akkor a kötelet odadobja neki és azzal próbálja kihúzni. Az biztos, hogy nagyon kellemetlen élmény lehet. Ha sikerül akkor a híd ötletére felderül a fiú ábrázata.*
-Képes rá? Akkor gyorsan! De inkább azokkal kezdjük akik a legjobban el vannak merülve.
*Azzal, hogy a másik mágikus tudása erre is alkalmas a magiszter ismét csak lenyűgözte a vándorvarázslót. Tényleg méltó tanítványa a híres Taitos magiszternek.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1448-1467