Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 14:23:42
Üzenet elküldve: 2025-11-09 14:23:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A torkában dobog a szíve, amint meglátja, hogy a masszív alakok orkok. Ekkor már kétség sem férhet hozzá, hogy miért közelítettek olyan hevesen, s amikor szóra nyílik az egyik szája, hát be is bizonyosodik teljességgel. Húga, ahogyan az tőle várható felcsattan, de csak fél füllel hallgatja, nem néz rá, hiszen a férfiak mozdulnak, ő maga pedig a vére közelébe indul Borssal. Hogy miféle csata bontakozik ki majd, nem tudhatja, hogy célt ér-e a nyílvessző, netán a kard az sem. Egyet tud; nem veszíthet el senkit e kompániából, s ehhez ő is kelleni fog. Másodpercei vannak csupán a döntésre, de azt jól látta, hogy ki az, kire a vélt vezér nézett, s amaz pedig bólintott felé. Látszólag fegyvertelen, így mágus lehet, s ha téved sem tévedhet akkorát azzal, hogy egy kis időre álomba kényszeríti. Könnyebb lesz bárkinek kiiktatnia onnantól ugyanis, s nem kell tartaniuk addig sem valakitől, aki annak birtokában lehet, mint ő. Megijedni nem lehet ideje, ahogy hóhajú kedvese a sokaságba ront, még kedvez is neki, mert elvonhatja magáról a figyelmet... de talán Nori még elkapja a halk mondatot, amit felé intéz.*
- Nori, az őszhajút!
*Azzal mormolásba kezd, s ha most sem hagyja cserben ereje, hát a valóság és képzelet határán találhatja magát az vakorcsos monstrum.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
//Szívügy//
*A torkában dobog a szíve, amint meglátja, hogy a masszív alakok orkok. Ekkor már kétség sem férhet hozzá, hogy miért közelítettek olyan hevesen, s amikor szóra nyílik az egyik szája, hát be is bizonyosodik teljességgel. Húga, ahogyan az tőle várható felcsattan, de csak fél füllel hallgatja, nem néz rá, hiszen a férfiak mozdulnak, ő maga pedig a vére közelébe indul Borssal. Hogy miféle csata bontakozik ki majd, nem tudhatja, hogy célt ér-e a nyílvessző, netán a kard az sem. Egyet tud; nem veszíthet el senkit e kompániából, s ehhez ő is kelleni fog. Másodpercei vannak csupán a döntésre, de azt jól látta, hogy ki az, kire a vélt vezér nézett, s amaz pedig bólintott felé. Látszólag fegyvertelen, így mágus lehet, s ha téved sem tévedhet akkorát azzal, hogy egy kis időre álomba kényszeríti. Könnyebb lesz bárkinek kiiktatnia onnantól ugyanis, s nem kell tartaniuk addig sem valakitől, aki annak birtokában lehet, mint ő. Megijedni nem lehet ideje, ahogy hóhajú kedvese a sokaságba ront, még kedvez is neki, mert elvonhatja magáról a figyelmet... de talán Nori még elkapja a halk mondatot, amit felé intéz.*
- Nori, az őszhajút!
*Azzal mormolásba kezd, s ha most sem hagyja cserben ereje, hát a valóság és képzelet határán találhatja magát az vakorcsos monstrum.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont személy félálomba, a valóság és képzelet határára zuhan rövid időre (1 kör), onnan kizökkenteni a hatás idejére semmilyen módon nem lehetséges.
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 13:26:27
Üzenet elküldve: 2025-11-09 13:26:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* Ahogy közelebb érnek az alakok, és kiderül, hogy orkok, a hóhajú harcos nem gondol egyből semmi rosszra. A bőrszínük önmagában még nem bűn, és Artheniorban is számosos ork lakik, nem fogja azokat is mind ferde szemmel nézegetni, és a szív védelmének beállítani az elfojtott rasszizmust. Egyébként is, lehettek volna tolvajok, útonállók, bármiféle rabló banda, szóval számára a tettek és a szavak döntenek, nem valakinek a kinézete. A szavak viszont egyértelműek, és itt már ő is tudja, hogy nem ússzák meg harc nélkül a dolgot. Nem csak azért, mert el akarják venni tőlük a tárgyat, hanem amiatt, mert pontosan tudják, hogy náluk van. Így pedig jobb, ha nem hagyják lógni őket. Ahogy Norennal nyílvesszője süvítve útnak indul, úgy Pashthra is megsarkantyúzza a lovát. Az állat engedelmeskedve, hangos nyerítéssel lő ki, ahogy egy csatalótól az elvárható. A hozzá legközelebb eső baloldalára próbál kerülni, hogy a jobbjában tartott karddal kegyesen megszabadíthassa a fejétől. Reméli, hogy nem számítanak ilyen hirtelen támadásra, vagy ha igen, legalább lassan reagálnak. A lovak állapota azt mutatja, hogy régóta vágtatnak, és a fiatal tudja, hogy egy jó lovas legalább annyit mozog a nyeregben, mint a lova. Ez alapján pedig az orkok is fáradtak kell legyenek, még ha a csuklya alatt ez nem is egyértelmű. Reméli, hogy sikerül a csapás, és az állat adta lendület, na meg saját karizma együttesen elegek ahhoz, hogy megszabaduljon még egy ellenségtől. *
//Szívügy//
* Ahogy közelebb érnek az alakok, és kiderül, hogy orkok, a hóhajú harcos nem gondol egyből semmi rosszra. A bőrszínük önmagában még nem bűn, és Artheniorban is számosos ork lakik, nem fogja azokat is mind ferde szemmel nézegetni, és a szív védelmének beállítani az elfojtott rasszizmust. Egyébként is, lehettek volna tolvajok, útonállók, bármiféle rabló banda, szóval számára a tettek és a szavak döntenek, nem valakinek a kinézete. A szavak viszont egyértelműek, és itt már ő is tudja, hogy nem ússzák meg harc nélkül a dolgot. Nem csak azért, mert el akarják venni tőlük a tárgyat, hanem amiatt, mert pontosan tudják, hogy náluk van. Így pedig jobb, ha nem hagyják lógni őket. Ahogy Norennal nyílvesszője süvítve útnak indul, úgy Pashthra is megsarkantyúzza a lovát. Az állat engedelmeskedve, hangos nyerítéssel lő ki, ahogy egy csatalótól az elvárható. A hozzá legközelebb eső baloldalára próbál kerülni, hogy a jobbjában tartott karddal kegyesen megszabadíthassa a fejétől. Reméli, hogy nem számítanak ilyen hirtelen támadásra, vagy ha igen, legalább lassan reagálnak. A lovak állapota azt mutatja, hogy régóta vágtatnak, és a fiatal tudja, hogy egy jó lovas legalább annyit mozog a nyeregben, mint a lova. Ez alapján pedig az orkok is fáradtak kell legyenek, még ha a csuklya alatt ez nem is egyértelmű. Reméli, hogy sikerül a csapás, és az állat adta lendület, na meg saját karizma együttesen elegek ahhoz, hogy megszabaduljon még egy ellenségtől. *
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 11:37:13
Üzenet elküldve: 2025-11-09 11:37:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Megadó vállvonással reagál Brynda nyers válaszára. Ez a reakció mindig is benne volt a pakliban, ám mégis erősít az előző megérzésén. Arról fogadást merne kötni, hogy Bryndának vannak még rejtett képességei - ha más nem, hát annyi biztos, hogy tanultabb, mint mutatja.
Engedelmesen folytatja a munkát, majd mikor végeznek, meglepetésére három üveget is kap.*
~Ebből jó, ha egyet lesz időm eldobni.~
*De nem kétli, hogy a többi is hasznára lesz - ha nem most, akkor később. És persze egy bizonyos ponton túl jobb is, ha kevesebb tüzespalack repked ide-oda. Nem kell rögtön elsütni a teljes arzenáljukat.*
-A nem megdöglésben van már pár évtized gyakorlatom, a warg meg nagy célpont.
*Válaszol Bryndának, miközben rögzíti a három üvegzsét valami stabil helyen. Ezután követi a nőt, és mivel annak csak két keze van, segít neki az üvegek kiosztásában.*
*Épp akkor érnek oda Drohinhoz és Tharához, mikor az előbbi magát Bryndát jellemzi, ám szavait nem követi nagy meglepetés.*
~Persze, hogy tűzmágus.~
*Tökéletesen beleillik a dolog a képbe, amit eddig a nőről alkotott. Mikor Rokharról van szó, hirtelen rájön, kire is emlékezteti az elf.*
-Ha ezen túlesünk, bemutatom Amon Ruadh kapuőrének - jól kijönnének egymással. Ő is egy elf mesterlövész, és nála aljasabb, rosszindulatúbb faszt keresve se találsz. Még a nevük sem áll olyan távol egymástól, azt Rh'onhannak hívják.
*Csatlakozik be a beszélgetésbe; vigyorát és világos hajszínét elnézve jól szórakozik a gondolaton. Ám a jó hangulatot egy pillanat alatt megszünteti, mikor hallja, mi történt Hragarral; talán most lehet legjobban megfigyelni hajszíne váltakozását, mely szőkéből hirtelen mélysötét - majdnem fekete - barnába vált, és száját is elhagyja egy káromkodás.*
*Mégis, ahogy folytatódik a jellemzés, érezni, hogy összetartó csapatról van szó. Mikor Thara őket magukat kezdi jellemezni, újból közbevág.*
-Raymond nehézgyalogos - tartja a sort, de nem lesz túl mozgékony. Tharát és Natu mestert csatározásra, oldalbatámadásra használnám; halálosak, de egyikük sem fog jeleskedni a védekezésben. Én akármilyen szerepet be tudok tölteni, de valószínűleg az élvonalban akarsz majd tudni. Ha van valamilyen bajnokuk, vagy vezérük, őt elintézem.
*Ad egy gyors taktikai elemzést, hiszen nem egyszer töltötte már be Drohin szerepét, és pontosan tudja, hogy az, hogy "fegyverforgató", édeskevés.*
-Ha vannak lándzsáitok, vagy egyéb szálfegyveretek, elővenném őket. A wargok és a lovasaik ellen is sokat számít a fegyverhossz. És jó lenne a földbe verni pár magas fáklyát, hogy legyen hol meggyújtani az üvegeket.
*Ezután újra átadja Tharának a szót. Látszólag amaz hozzá hasonlóképpen érzi, hogy hiba lenne szélnek ereszteni Drohint és az embereit, és ennek hangot is ad.*
-A Tanács megbaszhatja - ha kell, akár még én is felbérellek titeket, aztán majd behajtjuk azokon a hájas politikusokon.
*Mordul fel, és arcán egyértelmű, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mond.*
-Összeszokott csapat vagytok, akik a bőrükön tapasztalták a zöldbőrűek veszélyét, és minden okotok megvan bosszút állni. Van egy tervem, amihez pont ti kelletek, és ami ha beválik, jobban fog fájni az orkoknak, mint egy tucat osztagnyi városőr. De erről majd később, ha kijutottunk ebből a dögtanyából.
*Egyelőre a jelent kell túlélni, aztán majd jöhetnek a grandiózus manőverek.*
-Azt már eldöntöttük, hogy innen merre megyünk? A Toronyba, Arthenior felé, vagy máshova?
*Visszhangozza Thara korábbi kérdését.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.09 11:38:56
*Megadó vállvonással reagál Brynda nyers válaszára. Ez a reakció mindig is benne volt a pakliban, ám mégis erősít az előző megérzésén. Arról fogadást merne kötni, hogy Bryndának vannak még rejtett képességei - ha más nem, hát annyi biztos, hogy tanultabb, mint mutatja.
Engedelmesen folytatja a munkát, majd mikor végeznek, meglepetésére három üveget is kap.*
~Ebből jó, ha egyet lesz időm eldobni.~
*De nem kétli, hogy a többi is hasznára lesz - ha nem most, akkor később. És persze egy bizonyos ponton túl jobb is, ha kevesebb tüzespalack repked ide-oda. Nem kell rögtön elsütni a teljes arzenáljukat.*
-A nem megdöglésben van már pár évtized gyakorlatom, a warg meg nagy célpont.
*Válaszol Bryndának, miközben rögzíti a három üvegzsét valami stabil helyen. Ezután követi a nőt, és mivel annak csak két keze van, segít neki az üvegek kiosztásában.*
*Épp akkor érnek oda Drohinhoz és Tharához, mikor az előbbi magát Bryndát jellemzi, ám szavait nem követi nagy meglepetés.*
~Persze, hogy tűzmágus.~
*Tökéletesen beleillik a dolog a képbe, amit eddig a nőről alkotott. Mikor Rokharról van szó, hirtelen rájön, kire is emlékezteti az elf.*
-Ha ezen túlesünk, bemutatom Amon Ruadh kapuőrének - jól kijönnének egymással. Ő is egy elf mesterlövész, és nála aljasabb, rosszindulatúbb faszt keresve se találsz. Még a nevük sem áll olyan távol egymástól, azt Rh'onhannak hívják.
*Csatlakozik be a beszélgetésbe; vigyorát és világos hajszínét elnézve jól szórakozik a gondolaton. Ám a jó hangulatot egy pillanat alatt megszünteti, mikor hallja, mi történt Hragarral; talán most lehet legjobban megfigyelni hajszíne váltakozását, mely szőkéből hirtelen mélysötét - majdnem fekete - barnába vált, és száját is elhagyja egy káromkodás.*
*Mégis, ahogy folytatódik a jellemzés, érezni, hogy összetartó csapatról van szó. Mikor Thara őket magukat kezdi jellemezni, újból közbevág.*
-Raymond nehézgyalogos - tartja a sort, de nem lesz túl mozgékony. Tharát és Natu mestert csatározásra, oldalbatámadásra használnám; halálosak, de egyikük sem fog jeleskedni a védekezésben. Én akármilyen szerepet be tudok tölteni, de valószínűleg az élvonalban akarsz majd tudni. Ha van valamilyen bajnokuk, vagy vezérük, őt elintézem.
*Ad egy gyors taktikai elemzést, hiszen nem egyszer töltötte már be Drohin szerepét, és pontosan tudja, hogy az, hogy "fegyverforgató", édeskevés.*
-Ha vannak lándzsáitok, vagy egyéb szálfegyveretek, elővenném őket. A wargok és a lovasaik ellen is sokat számít a fegyverhossz. És jó lenne a földbe verni pár magas fáklyát, hogy legyen hol meggyújtani az üvegeket.
*Ezután újra átadja Tharának a szót. Látszólag amaz hozzá hasonlóképpen érzi, hogy hiba lenne szélnek ereszteni Drohint és az embereit, és ennek hangot is ad.*
-A Tanács megbaszhatja - ha kell, akár még én is felbérellek titeket, aztán majd behajtjuk azokon a hájas politikusokon.
*Mordul fel, és arcán egyértelmű, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mond.*
-Összeszokott csapat vagytok, akik a bőrükön tapasztalták a zöldbőrűek veszélyét, és minden okotok megvan bosszút állni. Van egy tervem, amihez pont ti kelletek, és ami ha beválik, jobban fog fájni az orkoknak, mint egy tucat osztagnyi városőr. De erről majd később, ha kijutottunk ebből a dögtanyából.
*Egyelőre a jelent kell túlélni, aztán majd jöhetnek a grandiózus manőverek.*
-Azt már eldöntöttük, hogy innen merre megyünk? A Toronyba, Arthenior felé, vagy máshova?
*Visszhangozza Thara korábbi kérdését.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.09 11:38:56
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 11:20:58
Üzenet elküldve: 2025-11-09 11:20:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Norennar a lován ülve figyeli, ahogy a feszültség végigfut a csapaton. A mélységi nem szól semmit, bár belül kétségkívül örül annak, hogy a többiek is komolyan veszik a fenyegetést. Egy mély levegőt vesz, majd meghúzza a kantárt. Hamu azonnal megáll, patája alatt sár fröccsen. Norennar lehuppan a nyeregből, majd számszeríjjal a kezében néhány lépést távolodik a ló mellől. A fegyver súlya ismerős a kezében, az ujjai maguktól állnak a helyükre a billentyűn, s meg sem várja, hogy a lovasok beérjék őket, célra tart.
Hamarosan a mélységi sejtése beigazolódni látszik, ugyanis már nem kérdés, hogy üldözőik mifélék: orkok. Hamarosan fel is sejlik melyik ezek közül a vezér. Norennar ennek örömére követi minden mozdulatát, végül megállítja a lelki szemei előtt kikristályosodó célkeresztet a tarajos ork homlokán.
A mélységi le sem veszi tekintetét a célpontjáról. Számszeríját rá szegezve hallgatja a beszélgetést, rezzenéstelen arccal. Ez egészen addig tart, míg az ork vezér fel nem szólítja őket arra, hogy adják át a szívet. Ekkor ugyanis Norennart nem különösebben érdekli, hogy kit zavar meg a saját monológja közben, ujja megfeszül az elsütőbillentyűn, a számszeríj húrja megpendül, a nyíl pedig a levegőt átszelve indul útnak, hogy remélhetőleg a tarajos vezér egyik szemgödrében állapodjon meg. Talán célba talál, talán nem. Ha esetleg utóbbi történne, Norennar csalódottan szisszen fel, de innentől kezdve ugyan az a forgatókönyv mintha lövés talált volna.
Tehát akárhogy is alakul a kilőtt nyíl története, Norennar nem hezitál. Egyik kezével átveti a számszeríj szíját a válla felett, a másikkal pedig jobb válla mögé kap. Ujjai ráfonódnak hosszúkardja markolatára és egy gyors mozdulattal elő is rántja a fegyvert. A penge hidegen csillan a szürke fényben. A fegyvert két marokra fogva várja tettei következményét. Nem beszél, nem ad parancsot. Csak áll, enyhén előrehajolva, harcra készen. Nem tudja társai mit lépnek ez után, ő mindenesetre kész arra, hogy kitáncoljon lovak elől.*
//Szívügy//
*Norennar a lován ülve figyeli, ahogy a feszültség végigfut a csapaton. A mélységi nem szól semmit, bár belül kétségkívül örül annak, hogy a többiek is komolyan veszik a fenyegetést. Egy mély levegőt vesz, majd meghúzza a kantárt. Hamu azonnal megáll, patája alatt sár fröccsen. Norennar lehuppan a nyeregből, majd számszeríjjal a kezében néhány lépést távolodik a ló mellől. A fegyver súlya ismerős a kezében, az ujjai maguktól állnak a helyükre a billentyűn, s meg sem várja, hogy a lovasok beérjék őket, célra tart.
Hamarosan a mélységi sejtése beigazolódni látszik, ugyanis már nem kérdés, hogy üldözőik mifélék: orkok. Hamarosan fel is sejlik melyik ezek közül a vezér. Norennar ennek örömére követi minden mozdulatát, végül megállítja a lelki szemei előtt kikristályosodó célkeresztet a tarajos ork homlokán.
A mélységi le sem veszi tekintetét a célpontjáról. Számszeríját rá szegezve hallgatja a beszélgetést, rezzenéstelen arccal. Ez egészen addig tart, míg az ork vezér fel nem szólítja őket arra, hogy adják át a szívet. Ekkor ugyanis Norennart nem különösebben érdekli, hogy kit zavar meg a saját monológja közben, ujja megfeszül az elsütőbillentyűn, a számszeríj húrja megpendül, a nyíl pedig a levegőt átszelve indul útnak, hogy remélhetőleg a tarajos vezér egyik szemgödrében állapodjon meg. Talán célba talál, talán nem. Ha esetleg utóbbi történne, Norennar csalódottan szisszen fel, de innentől kezdve ugyan az a forgatókönyv mintha lövés talált volna.
Tehát akárhogy is alakul a kilőtt nyíl története, Norennar nem hezitál. Egyik kezével átveti a számszeríj szíját a válla felett, a másikkal pedig jobb válla mögé kap. Ujjai ráfonódnak hosszúkardja markolatára és egy gyors mozdulattal elő is rántja a fegyvert. A penge hidegen csillan a szürke fényben. A fegyvert két marokra fogva várja tettei következményét. Nem beszél, nem ad parancsot. Csak áll, enyhén előrehajolva, harcra készen. Nem tudja társai mit lépnek ez után, ő mindenesetre kész arra, hogy kitáncoljon lovak elől.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 09:43:17
Üzenet elküldve: 2025-11-09 09:43:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
~Cseszd meg!~ *Sziszegi Velarnak, mert elmelakótársa ezúttal nem túl nagy segítség. Habár szerinte csapatának megvannak az eszközei arra, ha menekülni kellene, de egyszerűen eltűnni és felszívódni már nincs esélyük, a lovasok túl közel vannak. Nori megfordítja lovát, egyenesen a feléjük közeledő orkokkal szembe, így most eddig utolsóként kullogóból ő kerül a csapat élére, ezáltal legközelebb újdonsült társaságaikhoz is.
A túlélési ösztön már egy ideje dolgozik benne, így elsőre az orkok fegyverarzenálját figyeli meg, s addigra az egyikük már meg is szólal. A lány semmitmondó tekintettel hallgatja végig őket, látszólag nem ijedt meg a jelenlétüktől. Mindeközben Velar is újra szól, ezúttal már egy érdekesebb meglátásról, melyet hallva Nori jelentőségteljesen hátra is pillant társaira, de ezúttal nem osztja meg velük, amit hallott. Visszafordul az orkok felé, és ha lehetősége adódik rá, akkor megszólal.*
- Miért adnánk oda? *Kérdezi elsőként, ezzel kútba dobva minden esélyüket arra, hogy esetleg letagadhassák, hogy náluk van a szív.*
- Megpróbálhatjátok elvenni, de nem ajánlom! Hadd emlékeztesselek titeket, hogy közületek többen is idióta halált haltak, mégsem tudtátok megszerezni magatoknak. Még csak a kulcsot sem tudtátok megkaparintani, de nem lepődök meg rajta. Ki az, aki önként ugrik bele a mocsárba? *Felkacag röviden, majd folytatja.*
- ÉN szereztem meg a kulcsot a sírhoz, ÉN győztem le a kapuőrt és ÉN hoztam ki onnan az ereklyét. Engem illet, nem titeket. Legyetek inkább hálásak érte nekem, hogy nem ott rohad meg a sírban, mert ha rajtatok múlik, örökre ott marad. Egyébként is, Sa'Tereth maga is azt akarja, hogy nálam legyen. Ugye nem akartok szembeszegülni a vér és halál istenével? *Hogy mit jelenthetnek pontosan Velar szavai, miféle vérmágiát érez és ki által, nem tudja és nem is próbálja megfejteni, csupán arra a következtetésre jut, hogy ha vérmágiáról van szó, akkor Sa'Terethnek is köze van a dologhoz. Márpedig Sa'Tereth egészen biztosan az ő oldalán áll, hisz kiszabadította a démonját a macskából. Szerinte tartozik neki az isten, amitől magabiztossága csak még erősebb.
Mindezek ellenére felkészül a harcra, beszéd közben simít végig a karján, hogy ha arra kerül a sor, javítsa a túlélési esélyeit, s talán szavai nyomán akaratlanul ugyan, de arról is sikerül elterelnie az orkok figyelmét, hogy a szív valójában nem is nála van.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
//Szívügy//
~Cseszd meg!~ *Sziszegi Velarnak, mert elmelakótársa ezúttal nem túl nagy segítség. Habár szerinte csapatának megvannak az eszközei arra, ha menekülni kellene, de egyszerűen eltűnni és felszívódni már nincs esélyük, a lovasok túl közel vannak. Nori megfordítja lovát, egyenesen a feléjük közeledő orkokkal szembe, így most eddig utolsóként kullogóból ő kerül a csapat élére, ezáltal legközelebb újdonsült társaságaikhoz is.
A túlélési ösztön már egy ideje dolgozik benne, így elsőre az orkok fegyverarzenálját figyeli meg, s addigra az egyikük már meg is szólal. A lány semmitmondó tekintettel hallgatja végig őket, látszólag nem ijedt meg a jelenlétüktől. Mindeközben Velar is újra szól, ezúttal már egy érdekesebb meglátásról, melyet hallva Nori jelentőségteljesen hátra is pillant társaira, de ezúttal nem osztja meg velük, amit hallott. Visszafordul az orkok felé, és ha lehetősége adódik rá, akkor megszólal.*
- Miért adnánk oda? *Kérdezi elsőként, ezzel kútba dobva minden esélyüket arra, hogy esetleg letagadhassák, hogy náluk van a szív.*
- Megpróbálhatjátok elvenni, de nem ajánlom! Hadd emlékeztesselek titeket, hogy közületek többen is idióta halált haltak, mégsem tudtátok megszerezni magatoknak. Még csak a kulcsot sem tudtátok megkaparintani, de nem lepődök meg rajta. Ki az, aki önként ugrik bele a mocsárba? *Felkacag röviden, majd folytatja.*
- ÉN szereztem meg a kulcsot a sírhoz, ÉN győztem le a kapuőrt és ÉN hoztam ki onnan az ereklyét. Engem illet, nem titeket. Legyetek inkább hálásak érte nekem, hogy nem ott rohad meg a sírban, mert ha rajtatok múlik, örökre ott marad. Egyébként is, Sa'Tereth maga is azt akarja, hogy nálam legyen. Ugye nem akartok szembeszegülni a vér és halál istenével? *Hogy mit jelenthetnek pontosan Velar szavai, miféle vérmágiát érez és ki által, nem tudja és nem is próbálja megfejteni, csupán arra a következtetésre jut, hogy ha vérmágiáról van szó, akkor Sa'Terethnek is köze van a dologhoz. Márpedig Sa'Tereth egészen biztosan az ő oldalán áll, hisz kiszabadította a démonját a macskából. Szerinte tartozik neki az isten, amitől magabiztossága csak még erősebb.
Mindezek ellenére felkészül a harcra, beszéd közben simít végig a karján, hogy ha arra kerül a sor, javítsa a túlélési esélyeit, s talán szavai nyomán akaratlanul ugyan, de arról is sikerül elterelnie az orkok figyelmét, hogy a szív valójában nem is nála van.*
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 06:10:01
Üzenet elküldve: 2025-11-09 06:10:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A munkálatok szépen haladnak előre. A csapat a maga módján segít, kivéve Tharát. Neki már sehol nem jutott hely, de végül Drohin a társaságával ajándékozza meg. Legalább nem kell egyedül töltenie az idejét míg mások dolgoznak. Meg kérdezősködésre is alkalma nyílik. A zsoldos csapatról sokat megtud. A legmeglepőbb információ egyértelműen Brynda kiléte. Látványosan meglepi Tharát és elismerően fordul a nő irányába. Nem képzelte volna el róla, hogy mágus. Persze nem kerüli el figyelmét az sem, hogy ez mekkora stratégiai előnyt jelent számukra, habár akkor megfelelő védelmet is kell neki nyújtania. Mikor a nő közeledik feléjük, a meglepetésének már nincs nyoma, viszont a feléje nyújtott üveget nem fogadja el.*
-Köszönöm, de én közelharcban jeleskedem. Inkább olyannak add, aki jobban tud célozni.
*Amilyen Thara célzása csak közvetlen közelről tudna eltalálni bárkit is és az magára is veszélyes helyzetet szülne. Megégni pedig még nem akar. Türelmesen végighallgatja Drohint. Hragar történetére felhúzza a szemöldökét. Nem lepődik meg úgy mint Bryndánál, de érdekesnek találja. Különösebb meglepetés nem éri a többiekkel kapcsolatban. Pont az amire számított.*
-Ha már te is elmondtad amit tudsz a csapatodról, akkor én sem maradok adósod. Nálunk nincsenek mágusok, de még íjászok sem. Mindannyian fegyvert forgatunk. Kivéve Natu mestert. Szerintem neki az ökle a veszélyes.
*Néz az óriás irányába.*
-Mondd, mi a terved, amint innen kiszabadulunk?
*Thara a szíve mélyén tudja, vagy is inkább reméli, hogy kijutnak épségben.*
-Artheniornak jól jönne egy ilyen tapasztalt csapat segítsége az orkok ellen. Nem tudom mit fizetnének, de a segítségetekre nagy szükség lenne.
*~Mindenki segítségére.~
Javítja ki magát.*
*A munkálatok szépen haladnak előre. A csapat a maga módján segít, kivéve Tharát. Neki már sehol nem jutott hely, de végül Drohin a társaságával ajándékozza meg. Legalább nem kell egyedül töltenie az idejét míg mások dolgoznak. Meg kérdezősködésre is alkalma nyílik. A zsoldos csapatról sokat megtud. A legmeglepőbb információ egyértelműen Brynda kiléte. Látványosan meglepi Tharát és elismerően fordul a nő irányába. Nem képzelte volna el róla, hogy mágus. Persze nem kerüli el figyelmét az sem, hogy ez mekkora stratégiai előnyt jelent számukra, habár akkor megfelelő védelmet is kell neki nyújtania. Mikor a nő közeledik feléjük, a meglepetésének már nincs nyoma, viszont a feléje nyújtott üveget nem fogadja el.*
-Köszönöm, de én közelharcban jeleskedem. Inkább olyannak add, aki jobban tud célozni.
*Amilyen Thara célzása csak közvetlen közelről tudna eltalálni bárkit is és az magára is veszélyes helyzetet szülne. Megégni pedig még nem akar. Türelmesen végighallgatja Drohint. Hragar történetére felhúzza a szemöldökét. Nem lepődik meg úgy mint Bryndánál, de érdekesnek találja. Különösebb meglepetés nem éri a többiekkel kapcsolatban. Pont az amire számított.*
-Ha már te is elmondtad amit tudsz a csapatodról, akkor én sem maradok adósod. Nálunk nincsenek mágusok, de még íjászok sem. Mindannyian fegyvert forgatunk. Kivéve Natu mestert. Szerintem neki az ökle a veszélyes.
*Néz az óriás irányába.*
-Mondd, mi a terved, amint innen kiszabadulunk?
*Thara a szíve mélyén tudja, vagy is inkább reméli, hogy kijutnak épségben.*
-Artheniornak jól jönne egy ilyen tapasztalt csapat segítsége az orkok ellen. Nem tudom mit fizetnének, de a segítségetekre nagy szükség lenne.
*~Mindenki segítségére.~
Javítja ki magát.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-09 00:59:48
Üzenet elküldve: 2025-11-09 00:59:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A közeledő lovasok döngő patái nyomán felcsattanó sár egyre tisztábban kivehető. A társaság úgy dönt, a legbölcsebb megoldás, ha bevárják az idegeneket, s így is tesznek.*
-Hmm? Nem. Csak arra gondoltam, hogy logikus lenne lelécelni a megfelelő pillanatban. A szívvel együtt, persze. *Duruzsolja Velar. Természetesen továbbra is csak Norileina hallja.
A lovasok eközben jó tíz lépés távolságban állapodnak meg tőlük. Közelről elnézve már nem férhet kétség hozzá, hogy orkokkal van dolguk. Lovaik fáradtnak tűnnek. Verejtéktől csatakosak, orrlyukaikon csak úgy dől a gőz.
Ketten közülük levetik csuklyájukat, így a kompánia már szemügyre is veheti vendégeiket.
Egy tarfejű, széles állkapcsú ork vezeti őket. Ajkai közül kilógó agyara aranykarikával díszített, s fülén is lóg jó pár az ékszerből. Oldalán durva, recés élű penge lóg mezítelen. Hátrafordul a nyeregben, hogy a mögötte őket meredten bámuló, varkocsos, őszhajú fajtársához forduljon. Az jól láthatóan bólint. Az ő oldalán nem lóg semmifajta fegyver, nem úgy még mindig csuklyát viselő társaién: egyiküknél, gondosan a nyeregre szíjazva láncos buzogány pihen, míg társa keze ügyében lándzsa villan, mi egyelőre szigorúan az ég felé néz.*
-Nem kéne itt lennetek. Egyikünknek sem kéne. *Recsegi rekedten a tarfejű. Sárga tekintete végigsiklik mindnyájukon.*
-A holmi, ami nálatok van, csak bajt hoz a fejetekre. Jobb lenne megszabadulni tőle, nem igaz? *Folytatja lassan, arcára pedig kedélyeskedő mosolyt költöztet.*
-Tudják, hogy nálatok van. Tudják, hol keressenek. *Megrázza fejét.*
-Nem jól van ez így. Adjátok át és le van a gond. * Továbbra is igyekszik barátságos hangnemet megütni. Az egyik csuklyás, biztos, ami biztos, buzogánya nyelén nyugtatja kezét.*
-Vérmágia. Vérmágiát érzek. De nem urunkét... *Velar merengő szavait természetesen továbbra is csak Norileina hallja.*
//Szívügy//
*A közeledő lovasok döngő patái nyomán felcsattanó sár egyre tisztábban kivehető. A társaság úgy dönt, a legbölcsebb megoldás, ha bevárják az idegeneket, s így is tesznek.*
-Hmm? Nem. Csak arra gondoltam, hogy logikus lenne lelécelni a megfelelő pillanatban. A szívvel együtt, persze. *Duruzsolja Velar. Természetesen továbbra is csak Norileina hallja.
A lovasok eközben jó tíz lépés távolságban állapodnak meg tőlük. Közelről elnézve már nem férhet kétség hozzá, hogy orkokkal van dolguk. Lovaik fáradtnak tűnnek. Verejtéktől csatakosak, orrlyukaikon csak úgy dől a gőz.
Ketten közülük levetik csuklyájukat, így a kompánia már szemügyre is veheti vendégeiket.
Egy tarfejű, széles állkapcsú ork vezeti őket. Ajkai közül kilógó agyara aranykarikával díszített, s fülén is lóg jó pár az ékszerből. Oldalán durva, recés élű penge lóg mezítelen. Hátrafordul a nyeregben, hogy a mögötte őket meredten bámuló, varkocsos, őszhajú fajtársához forduljon. Az jól láthatóan bólint. Az ő oldalán nem lóg semmifajta fegyver, nem úgy még mindig csuklyát viselő társaién: egyiküknél, gondosan a nyeregre szíjazva láncos buzogány pihen, míg társa keze ügyében lándzsa villan, mi egyelőre szigorúan az ég felé néz.*
-Nem kéne itt lennetek. Egyikünknek sem kéne. *Recsegi rekedten a tarfejű. Sárga tekintete végigsiklik mindnyájukon.*
-A holmi, ami nálatok van, csak bajt hoz a fejetekre. Jobb lenne megszabadulni tőle, nem igaz? *Folytatja lassan, arcára pedig kedélyeskedő mosolyt költöztet.*
-Tudják, hogy nálatok van. Tudják, hol keressenek. *Megrázza fejét.*
-Nem jól van ez így. Adjátok át és le van a gond. * Továbbra is igyekszik barátságos hangnemet megütni. Az egyik csuklyás, biztos, ami biztos, buzogánya nyelén nyugtatja kezét.*
-Vérmágia. Vérmágiát érzek. De nem urunkét... *Velar merengő szavait természetesen továbbra is csak Norileina hallja.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-08 21:37:04
Üzenet elküldve: 2025-11-08 21:37:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Csupán Pashthra pillantása oldja benne kissé az egyre rátelepedő baljós érzetet. A szemeiben tud menedéket találni, ha már érintésében épp nem lehet. Talán csak paranoia az egész, tényleg bárki más is használhatja az utat rajtuk kívül, csakhogy ezek tényleg nagy sebbel-lobbal tartanak az irányukba, s egyre inkább látszik, hogy nem amolyan vándorfélék. Nem tudná behatárolni persze, hogy akkor mégis mik, de a fekete köpenybe burkolt masszív alakok valahogy nem túl szívderítőek. Ha egy pillanatra enyhült is a szorongás, Norileina újraéleszti benne, felé is kapja a tekintetét, de Kedvese megelőzi a kérdésben. Erősebben szorít a kantárszárra, nem akar megállni, sőt, ha lehet nekiiramodna, de ez nem rajta múlik így, hogy nem ő van legelöl. Jobbhíján egy ötlete van, mégpedig hogy egy rövid ige elmormolásával védi magát egy esetleges sérüléstől, mit sem sejtve abból, hogy a hóhajú is épp ezt teszi. Persze nagyobb kedve volna valami látványosabbhoz, amivel feltartóztathatja az idegeneket, de attól mert igen sebesek, még nem feltétlenül rossz a szándékuk. Nem szól a feketeséghez, hadd csikorogjanak azok a fogaskerekek, bár igen kíváncsi miféle őrültséget mondd majd. Persze azon sem döbbenne meg, hogy a sötét alakokat valahonnan ismeri… igen érdekes múltja van és az istene is úgy vezeti, ahogy nem szégyelli. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül pajzsszerűen a levegő hirtelen sűrűbb lesz, mely megállít minden repülő tárgyat a következő három körben, továbbá a varázsló megközelítése is nehézkesebb lesz.
//Szívügy//
*Csupán Pashthra pillantása oldja benne kissé az egyre rátelepedő baljós érzetet. A szemeiben tud menedéket találni, ha már érintésében épp nem lehet. Talán csak paranoia az egész, tényleg bárki más is használhatja az utat rajtuk kívül, csakhogy ezek tényleg nagy sebbel-lobbal tartanak az irányukba, s egyre inkább látszik, hogy nem amolyan vándorfélék. Nem tudná behatárolni persze, hogy akkor mégis mik, de a fekete köpenybe burkolt masszív alakok valahogy nem túl szívderítőek. Ha egy pillanatra enyhült is a szorongás, Norileina újraéleszti benne, felé is kapja a tekintetét, de Kedvese megelőzi a kérdésben. Erősebben szorít a kantárszárra, nem akar megállni, sőt, ha lehet nekiiramodna, de ez nem rajta múlik így, hogy nem ő van legelöl. Jobbhíján egy ötlete van, mégpedig hogy egy rövid ige elmormolásával védi magát egy esetleges sérüléstől, mit sem sejtve abból, hogy a hóhajú is épp ezt teszi. Persze nagyobb kedve volna valami látványosabbhoz, amivel feltartóztathatja az idegeneket, de attól mert igen sebesek, még nem feltétlenül rossz a szándékuk. Nem szól a feketeséghez, hadd csikorogjanak azok a fogaskerekek, bár igen kíváncsi miféle őrültséget mondd majd. Persze azon sem döbbenne meg, hogy a sötét alakokat valahonnan ismeri… igen érdekes múltja van és az istene is úgy vezeti, ahogy nem szégyelli. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül pajzsszerűen a levegő hirtelen sűrűbb lesz, mely megállít minden repülő tárgyat a következő három körben, továbbá a varázsló megközelítése is nehézkesebb lesz.
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-08 21:17:44
Üzenet elküldve: 2025-11-08 21:17:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* Pashthra kedvesen pillant kedvesére, a szavai kedveskednek fülének. Örül neki, hogy még ha nem is teljes az egyetértés közöttük, ezúttal nem kezdenek vitatkozni, és határozottan bólint a mágus szavaira. Nem árt résen lenni, botor dolog lenne, ha a szívvel a táskájában nem készülne veszélyre, és nem figyelne éberen. Miután lassítva haladnak tovább, a kabócák éneke és saját dallamuk egyfajta disszonanciát kezd képezni, mintha csak sürgetnék őket a szárnyas teremtések, hogy tartsák a megszokott tempójukat, amivel a tájnak olyan ösztönös részét képezik. Ekkor tűnik csak fel igazán a hóhajú harcosnak a rovarak jelenléte, hiszen eddig olyan jól összeillettek velük, mintha csak egy kényelmes ágyban fekne. Azonban nem tud ennek túl sok jelentőséget nyilvánítani, mivel hátrafelé pillantva egészen kirajzolódnak a lovasok, akik messziről sem feltétlenül tűnnek kereskedőnek, vagy átutazónak. A baljós fekete köpenybe bele-belekap a szél, ahogy vágtáznak előre, egyre csak csalva a távolságot a társaság, és önmaguk között. Az arcukba húzott csuklya aligha védi őket a menetszéltől, vagy a hidegtől, valószínűleg pont arra szolgál, hogy a kíváncsi tekintetek elől rejtve maradjanak. Viszont ebből a gondolkodásból a feketeség felkiáltása szakítja ki. Ösztönösen a kardja után kap, és ezúttal csatlakozik a mélységihez, ő is előhúzza azt, még ha nem is távolsági fegyver, azért valahol megnyugtatja őt a hideg acél jelenléte. A fekete penge illik is az érkezőkhöz, és a harcos erősen fogja a ló kantárját, hogyha kirúgna, akkor se vesse le magáról. *
- Jól vagy, Leina? * Teszi fel a kérdést, mert nem érti, hogy mire fel volt a felkiáltás, de már ez alatt a pár nap alatt is lassan megszokottá válik számára társuk kiszámíthatatlansága, és az, hogy valami mindig történik vele. Szerelmére fordítja tekintetét, kérdően, hátha Mai tudja, hogy minek köszönhető ez a hirtelen változás. Ezután az érkezőkre néz vissza, számára is kezd baljóssá válni a helyzet. Kezd felkészülni ő is a legrosszabbra. Ösztönösen megpróbálkozik egy mágiával, rövid igét mormol, igyekezve pontosan felidézve a szavakat. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.08 21:20:38
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül pajzsszerűen a levegő hirtelen sűrűbb lesz, mely megállít minden repülő tárgyat a következő három körben, továbbá a varázsló megközelítése is nehézkesebb lesz.
//Szívügy//
* Pashthra kedvesen pillant kedvesére, a szavai kedveskednek fülének. Örül neki, hogy még ha nem is teljes az egyetértés közöttük, ezúttal nem kezdenek vitatkozni, és határozottan bólint a mágus szavaira. Nem árt résen lenni, botor dolog lenne, ha a szívvel a táskájában nem készülne veszélyre, és nem figyelne éberen. Miután lassítva haladnak tovább, a kabócák éneke és saját dallamuk egyfajta disszonanciát kezd képezni, mintha csak sürgetnék őket a szárnyas teremtések, hogy tartsák a megszokott tempójukat, amivel a tájnak olyan ösztönös részét képezik. Ekkor tűnik csak fel igazán a hóhajú harcosnak a rovarak jelenléte, hiszen eddig olyan jól összeillettek velük, mintha csak egy kényelmes ágyban fekne. Azonban nem tud ennek túl sok jelentőséget nyilvánítani, mivel hátrafelé pillantva egészen kirajzolódnak a lovasok, akik messziről sem feltétlenül tűnnek kereskedőnek, vagy átutazónak. A baljós fekete köpenybe bele-belekap a szél, ahogy vágtáznak előre, egyre csak csalva a távolságot a társaság, és önmaguk között. Az arcukba húzott csuklya aligha védi őket a menetszéltől, vagy a hidegtől, valószínűleg pont arra szolgál, hogy a kíváncsi tekintetek elől rejtve maradjanak. Viszont ebből a gondolkodásból a feketeség felkiáltása szakítja ki. Ösztönösen a kardja után kap, és ezúttal csatlakozik a mélységihez, ő is előhúzza azt, még ha nem is távolsági fegyver, azért valahol megnyugtatja őt a hideg acél jelenléte. A fekete penge illik is az érkezőkhöz, és a harcos erősen fogja a ló kantárját, hogyha kirúgna, akkor se vesse le magáról. *
- Jól vagy, Leina? * Teszi fel a kérdést, mert nem érti, hogy mire fel volt a felkiáltás, de már ez alatt a pár nap alatt is lassan megszokottá válik számára társuk kiszámíthatatlansága, és az, hogy valami mindig történik vele. Szerelmére fordítja tekintetét, kérdően, hátha Mai tudja, hogy minek köszönhető ez a hirtelen változás. Ezután az érkezőkre néz vissza, számára is kezd baljóssá válni a helyzet. Kezd felkészülni ő is a legrosszabbra. Ösztönösen megpróbálkozik egy mágiával, rövid igét mormol, igyekezve pontosan felidézve a szavakat. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.08 21:20:38
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül pajzsszerűen a levegő hirtelen sűrűbb lesz, mely megállít minden repülő tárgyat a következő három körben, továbbá a varázsló megközelítése is nehézkesebb lesz.
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-08 21:06:39
Üzenet elküldve: 2025-11-08 21:06:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Norennar a távolba meredve figyeli a lovasokat. Nem mozdul, csak ujjai szorulnak meg kissé a számszeríjon. A szél meg-megmozdítja köpenyét, de tekintete változatlanul szegeződik a közeledő csapatra. Hallja Nori szavait, de nem reagál. Egyelőre csak vár, csendben, türelmesen, mint mindig, mielőtt történne valami.*
//Szívügy//
*Norennar a távolba meredve figyeli a lovasokat. Nem mozdul, csak ujjai szorulnak meg kissé a számszeríjon. A szél meg-megmozdítja köpenyét, de tekintete változatlanul szegeződik a közeledő csapatra. Hallja Nori szavait, de nem reagál. Egyelőre csak vár, csendben, türelmesen, mint mindig, mielőtt történne valami.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-08 16:24:57
Üzenet elküldve: 2025-11-08 16:24:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A munka a tűz körül csendesen, de egyre gördülékenyebben halad. A párlat szaga belengi a levegőt. Brynda eleinte türelmetlenül pillant Frandr'd felé, amikor az a nő múltjáról érdeklődik. Válasza rövid, lemondó és nyers, mint aki túl sokszor hallotta már ugyanezt a kérdést.*
- Ugyanaz, ami mindegyikünket ide sodorta. Megélhetés. A kezed járjon, ne a szád!
*A nő félrebiccentett fejjel, rosszallóan figyeli, majd újra a munkára hajol. A füst, az alkohol és a parázs szaga lassan keveredik a levegőben. Egy idő után már rutinos mozdulatokkal töltik és zárják az üvegeket. Amikor Frandr'd szóba hozza, hogyan lesznek elosztva a palackok, Brynda a férfira pillant, szemét résnyire szűkíti. Látni rajta, hogy mérlegel, végigfuttatja a tekintetét Frandr'd páncélján, fegyverein, majd lassan bólint.*
- Nem úgy nézel ki, mint aki idő előtt feldobja a talpát, se mint aki összefossa magát néhány wargtól. Az eszed is a helyén van, ezért kapsz hármat. És meg ne próbálj megdögleni, mielőtt eldobnád mindet! Ha lehet, a kurva wargokra célozz… vagy a hátsóbb sorokra.
*Azzal a férfi kezébe nyomja az üvegeket, majd továbbáll. A maradékot módszeresen osztja szét: Thara, Drohin, Hragar és még Natu mester is kap egyet-egyet. Az óriás pedig időközben bőven talál magának funkcionáló, bár még egyelőre nem meggyújtott fáklyát.
Brynda, miután kiosztotta az üvegeket, a fal közelébe megy, és nekilát csapdákat előkészíteni. Először csak a földet méri végig, aztán két helyen lever néhány karót, majd gyújtó rongyokat erősít rájuk. A törp, Borin, rövid tanakodás után csatlakozik hozzá. Pipája a szájában füstöl, míg a nő rá nem mordul.*
- Oltsd el azt a vackot, mielőtt még rám gyújtod a készletet, vagy én gyújtalak meg helyette!
*A törp az orra alatt káromkodva, de engedelmesen fújja el a parazsat. Együtt dolgoznak tovább; hamarosan két „vonyító lángnak” becézett, alkoholos zsírkeverékkel töltött tűzcsapda készül a paliszád elé. Valamint néhány szalmával teli zsákot is odavisznek. A szájukba alkoholos üveg kerül, abba pedig rongy.*
*A tűz mellett Drohin és Thara beszélgetése könnyedebben folytatódik, mint az előző este feszült tervezése. A férfi a nő szavait hallgatva elvigyorodik, mintha csak próbálná elütni a helyzet komolyságát, mielőtt végül megszólal.*
- Talán igazad van, talán nincs. *Megvonja vállát.* Nem beszélhetek mindenki nevében. Van, akit a kijutás hajt, van, akit a bosszú, és van, akit a puszta vérszomj. Ne feledd, kedves, öt napja álljuk ezt a rohadt ostromot. Sok barátot temettünk már.
*A férfi végül letelepszik Thara mellé, aranyszínű ujjával az állát vakargatva. Nem siet a válasszal, gondolkodó, szinte színpadias gesztussal mutat a közeledő Bryndára.*
- Ő a mi kis boszorkányunk. Az egyetlen mágus ebben a vidám csapatban.
*Brynda látszólag oda sem figyel, amikor kettejükhöz lép, csak némán kinyújt két üveget. Drohin vigyorogva köszöni meg.*
- Köszönöm, kedvesem.
*Majd ujjával tovább mutat a csuklyás elfre, aki a tűz másik oldalán ül.*
- Rokhar. Nem túl erős, de gyors és pontos. Ráadásul aljas kis féreg, ha nem akarja, nem is látod meg, csak mikor már késő.
*Aztán tekintete a torony felé fordul, ahol Hragar még mindig az oszlopot csépli.*
- Ő a legerősebb. Az agya helyén is izmok vannak, de hűséges, és csendes. Valaki aki nagyon kedvelhette őt gondoskodott róla, hogy ne beszéljen többet és kivágta a nyelvét.
*Következőként Borinra mutat, aki épp fúj egy utolsó füstpamacsot a pipa maradékából.*
- Ő a legidősebb, és egyben a legbölcsebb is. Általában páncélban látni, mint egy rohadt teknőst. Az első két nap le se vette magáról. Még az alváshoz sem. Harmadnapra megunta az öreg.
*Végül a falon őrködő T'Harun felé biccent.*
- T'Harun. Ó, sasszemű T'Harun. Akár száz jardról is kilövi egy mókus szemét.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, majd széles vigyorral önmagára mutat.*
- Ő pedig a hős és felettébb jóképű vezető, kiváló karizmával. Csak úgy lesnek utána a hajadonok. Mellékesen pedig kiváló kardforgató is.
*Drohin végül hátradől, kezén megtámaszkodva és tekintete a finoman pattogó tűzre vetül.*
- A többiekről már semmi kiemelkedőt nem tudok mondani sajnos, de ettől függetlenül a szívemhez nőttek ők is.
*A munka a tűz körül csendesen, de egyre gördülékenyebben halad. A párlat szaga belengi a levegőt. Brynda eleinte türelmetlenül pillant Frandr'd felé, amikor az a nő múltjáról érdeklődik. Válasza rövid, lemondó és nyers, mint aki túl sokszor hallotta már ugyanezt a kérdést.*
- Ugyanaz, ami mindegyikünket ide sodorta. Megélhetés. A kezed járjon, ne a szád!
*A nő félrebiccentett fejjel, rosszallóan figyeli, majd újra a munkára hajol. A füst, az alkohol és a parázs szaga lassan keveredik a levegőben. Egy idő után már rutinos mozdulatokkal töltik és zárják az üvegeket. Amikor Frandr'd szóba hozza, hogyan lesznek elosztva a palackok, Brynda a férfira pillant, szemét résnyire szűkíti. Látni rajta, hogy mérlegel, végigfuttatja a tekintetét Frandr'd páncélján, fegyverein, majd lassan bólint.*
- Nem úgy nézel ki, mint aki idő előtt feldobja a talpát, se mint aki összefossa magát néhány wargtól. Az eszed is a helyén van, ezért kapsz hármat. És meg ne próbálj megdögleni, mielőtt eldobnád mindet! Ha lehet, a kurva wargokra célozz… vagy a hátsóbb sorokra.
*Azzal a férfi kezébe nyomja az üvegeket, majd továbbáll. A maradékot módszeresen osztja szét: Thara, Drohin, Hragar és még Natu mester is kap egyet-egyet. Az óriás pedig időközben bőven talál magának funkcionáló, bár még egyelőre nem meggyújtott fáklyát.
Brynda, miután kiosztotta az üvegeket, a fal közelébe megy, és nekilát csapdákat előkészíteni. Először csak a földet méri végig, aztán két helyen lever néhány karót, majd gyújtó rongyokat erősít rájuk. A törp, Borin, rövid tanakodás után csatlakozik hozzá. Pipája a szájában füstöl, míg a nő rá nem mordul.*
- Oltsd el azt a vackot, mielőtt még rám gyújtod a készletet, vagy én gyújtalak meg helyette!
*A törp az orra alatt káromkodva, de engedelmesen fújja el a parazsat. Együtt dolgoznak tovább; hamarosan két „vonyító lángnak” becézett, alkoholos zsírkeverékkel töltött tűzcsapda készül a paliszád elé. Valamint néhány szalmával teli zsákot is odavisznek. A szájukba alkoholos üveg kerül, abba pedig rongy.*
*A tűz mellett Drohin és Thara beszélgetése könnyedebben folytatódik, mint az előző este feszült tervezése. A férfi a nő szavait hallgatva elvigyorodik, mintha csak próbálná elütni a helyzet komolyságát, mielőtt végül megszólal.*
- Talán igazad van, talán nincs. *Megvonja vállát.* Nem beszélhetek mindenki nevében. Van, akit a kijutás hajt, van, akit a bosszú, és van, akit a puszta vérszomj. Ne feledd, kedves, öt napja álljuk ezt a rohadt ostromot. Sok barátot temettünk már.
*A férfi végül letelepszik Thara mellé, aranyszínű ujjával az állát vakargatva. Nem siet a válasszal, gondolkodó, szinte színpadias gesztussal mutat a közeledő Bryndára.*
- Ő a mi kis boszorkányunk. Az egyetlen mágus ebben a vidám csapatban.
*Brynda látszólag oda sem figyel, amikor kettejükhöz lép, csak némán kinyújt két üveget. Drohin vigyorogva köszöni meg.*
- Köszönöm, kedvesem.
*Majd ujjával tovább mutat a csuklyás elfre, aki a tűz másik oldalán ül.*
- Rokhar. Nem túl erős, de gyors és pontos. Ráadásul aljas kis féreg, ha nem akarja, nem is látod meg, csak mikor már késő.
*Aztán tekintete a torony felé fordul, ahol Hragar még mindig az oszlopot csépli.*
- Ő a legerősebb. Az agya helyén is izmok vannak, de hűséges, és csendes. Valaki aki nagyon kedvelhette őt gondoskodott róla, hogy ne beszéljen többet és kivágta a nyelvét.
*Következőként Borinra mutat, aki épp fúj egy utolsó füstpamacsot a pipa maradékából.*
- Ő a legidősebb, és egyben a legbölcsebb is. Általában páncélban látni, mint egy rohadt teknőst. Az első két nap le se vette magáról. Még az alváshoz sem. Harmadnapra megunta az öreg.
*Végül a falon őrködő T'Harun felé biccent.*
- T'Harun. Ó, sasszemű T'Harun. Akár száz jardról is kilövi egy mókus szemét.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, majd széles vigyorral önmagára mutat.*
- Ő pedig a hős és felettébb jóképű vezető, kiváló karizmával. Csak úgy lesnek utána a hajadonok. Mellékesen pedig kiváló kardforgató is.
*Drohin végül hátradől, kezén megtámaszkodva és tekintete a finoman pattogó tűzre vetül.*
- A többiekről már semmi kiemelkedőt nem tudok mondani sajnos, de ettől függetlenül a szívemhez nőttek ők is.
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-07 19:37:24
Üzenet elküldve: 2025-11-07 19:37:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Ahogy Norennar javaslatára lelassítanak, a távolban közeledő alakok pedig egyre jobban kirajzolódnak, különös érzés fogja el a lányt. A fekete köpenyeket és csuklyákat látva valamiért olyan téveszmék villannak az elméjébe, mintha nem is a valóságban járna, hanem egy furcsa látomást látna épp, és azok a lovasok nem is volnának valódiak, csupán képzeletének szüleményei, melyeket az elméje vetít maga elé. ~De hát a többiek is látják őket!~ Egészen elbizonytalanodik emiatt, majd mikor meghallja, a mélyen zengő, számára azonban már jól ismert hangot, ijedten felkapja a fejét, szemei kitágulnak.*
- Várjatok! *Kiált fel hirtelen az első szóval, ami eszébe jut, hogy felhívja magára társai figyelmét. Ha ez sikerül, akkor rövid tétovázás után újra megszólal.*
- Azt hiszem, hogy… Talán mindjárt tudni fogom, hogy mifélék ezek. Őrültségnek hangzik, de higgyetek nekem! *Lassan már a kis csapatának minden tagja megszokhatta, hogy a feketeség körül soha, semmi sem normális, és ez most sincs másképp. Jogos lehetne a kérdés, hogy mégis honnan tudhatna meg bármit az ismeretlen alakokról, de azok után, hogy a gyémántba zárt szívhez is egy fekete macskába zárt démon, annak eredetéhez pedig látomások vezették el, talán mégsem annyira meglepő, hogy ismételten képtelenségekre hivatkozik afféle megoldásként.*
~Velar? Te tudod, hogy kik ezek az alakok? Miattunk jönnek? Mit akarnak tőlünk?~
- Velar, válaszolj! *Nem hangzik el a „kérlek” szó, pedig talán nagyon is sok múlik azon, hogy a Yillithtől kapott, karkötőjébe zárt lélek milyen információval tud szolgálni neki. Mindenesetre reméli, hogy bármi is az oka annak, hogy Velar figyelmét egyértelműen felhívták a lovasok, az entitás a tudomására juttat valami olyat, ami a hasznukra válhat. Például, hogy van-e félnivalójuk, készülniük kell-e harcra vagy valami egészen más húzódik a furcsa történések mögött? Kezd nagyon furcsa lenni ez az egész…*
//Szívügy//
*Ahogy Norennar javaslatára lelassítanak, a távolban közeledő alakok pedig egyre jobban kirajzolódnak, különös érzés fogja el a lányt. A fekete köpenyeket és csuklyákat látva valamiért olyan téveszmék villannak az elméjébe, mintha nem is a valóságban járna, hanem egy furcsa látomást látna épp, és azok a lovasok nem is volnának valódiak, csupán képzeletének szüleményei, melyeket az elméje vetít maga elé. ~De hát a többiek is látják őket!~ Egészen elbizonytalanodik emiatt, majd mikor meghallja, a mélyen zengő, számára azonban már jól ismert hangot, ijedten felkapja a fejét, szemei kitágulnak.*
- Várjatok! *Kiált fel hirtelen az első szóval, ami eszébe jut, hogy felhívja magára társai figyelmét. Ha ez sikerül, akkor rövid tétovázás után újra megszólal.*
- Azt hiszem, hogy… Talán mindjárt tudni fogom, hogy mifélék ezek. Őrültségnek hangzik, de higgyetek nekem! *Lassan már a kis csapatának minden tagja megszokhatta, hogy a feketeség körül soha, semmi sem normális, és ez most sincs másképp. Jogos lehetne a kérdés, hogy mégis honnan tudhatna meg bármit az ismeretlen alakokról, de azok után, hogy a gyémántba zárt szívhez is egy fekete macskába zárt démon, annak eredetéhez pedig látomások vezették el, talán mégsem annyira meglepő, hogy ismételten képtelenségekre hivatkozik afféle megoldásként.*
~Velar? Te tudod, hogy kik ezek az alakok? Miattunk jönnek? Mit akarnak tőlünk?~
- Velar, válaszolj! *Nem hangzik el a „kérlek” szó, pedig talán nagyon is sok múlik azon, hogy a Yillithtől kapott, karkötőjébe zárt lélek milyen információval tud szolgálni neki. Mindenesetre reméli, hogy bármi is az oka annak, hogy Velar figyelmét egyértelműen felhívták a lovasok, az entitás a tudomására juttat valami olyat, ami a hasznukra válhat. Például, hogy van-e félnivalójuk, készülniük kell-e harcra vagy valami egészen más húzódik a furcsa történések mögött? Kezd nagyon furcsa lenni ez az egész…*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-07 00:13:36
Üzenet elküldve: 2025-11-07 00:13:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A négyes a vendégek láttán lelassít. A távoli pontok előbb alakokká formálódnak, majd szép lassan ki is rajzolódnak. Nehéz lenne kivenni, mifélék vagy kifélék a lovasok. Mind fekete köpenyt visel, arcukba pedig csuklyát húznak. Kellően megtermettnek tűnnek azonban, még hátasaikhoz viszonyítva is. A sebességük mit sem csökken, pedig a négyes biztosra veheti, hogy azok is látják őket. Alig két perc választhatja el őket most a találkozástól.*
-Hmm... *A mélyen zengő hangot természetesen csak Norileina hallja. Lelkéből szól, s pontosan tudja, ki beszél hozzá. A hang gazdájának hallhatóan mondandója lenne, de míg a lány nem szólítja meg, nem beszélhet. Csakis Norin áll, kikéri-e karkötőjében lakozó lélek véleményét.*
//Szívügy//
*A négyes a vendégek láttán lelassít. A távoli pontok előbb alakokká formálódnak, majd szép lassan ki is rajzolódnak. Nehéz lenne kivenni, mifélék vagy kifélék a lovasok. Mind fekete köpenyt visel, arcukba pedig csuklyát húznak. Kellően megtermettnek tűnnek azonban, még hátasaikhoz viszonyítva is. A sebességük mit sem csökken, pedig a négyes biztosra veheti, hogy azok is látják őket. Alig két perc választhatja el őket most a találkozástól.*
-Hmm... *A mélyen zengő hangot természetesen csak Norileina hallja. Lelkéből szól, s pontosan tudja, ki beszél hozzá. A hang gazdájának hallhatóan mondandója lenne, de míg a lány nem szólítja meg, nem beszélhet. Csakis Norin áll, kikéri-e karkötőjében lakozó lélek véleményét.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-04 22:10:40
Üzenet elküldve: 2025-11-04 22:10:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*Ugyan azt hitte a mester, hogy most valami kivételesen bölcs tanácsot adott, ám hamar kiderül, hogy ismét felsült a tudománya. Öblösen kacag a dolgon, nem veszi magára, helyette inkább a borosüvegét markolja meg, megszabadítja fojtogató dugójától, majd a magasba emeli, s fennkölt hangon szólal meg.*
-Áhhá basszameg! Hát ezért fogy el állandóan az italom! Elpárolog a fene egye meg!
*Jót röhög a dolgon, különösképpen az sem izgatja, ha más nem értékeli humorát. A bor mindenesetre hálás szerető, úgy folyik le a torkán, mintha kötelező lenne neki. Csak pár korty, hogy fenntartsa kellemes bódult állapotát, majd vissza is tér a munkához. Szerencsére ha lehet hinni a törpének lesz megoldása annak is, hogy ne legyen kiútja a betévedőknek, ezt észben tartja a mester a későbbiekben. Hanem a marcona harcos fajankó humora igazán megtetszik Natunak, őszintén felkacag a dolgon ami a warg húst illeti. ~Nagy franc vagy te.~ Talán ha sikerül kijutniuk innen, rendesen leitatja majd ahogy azt illik, és kiszedi belőle a titkait, kezdve azzal a furcsa hajával. A sötételf is úgy látszik, hogy készen áll, habár segíteni nem igen tud sehol, hisz van elég kéz minden teendőre, de ha beindulnak az események bizonyára fontos szerepe lesz. Tán fontosabb is, mint a mesternek, ezt csak az istenek tudhatják. Ő a maga részéről miután mindennel elkészülnek keres magának egy alkalmas helyes a torony lábának közelében, hogy onnan lephesse meg az ellent. Ha kap a különleges koktélokból annak csak örül, de nem harcol érte, hogy megszerezzen egyet, rábízza a profikra. Hanem helyette inkább egy fáklyát igyekszik keresni, az talán jól jöhetne, ha esetleg mégsem gyúlik meg eléggé valami, vagy csak úgy a wargok pofájába nyomni.*
*Ugyan azt hitte a mester, hogy most valami kivételesen bölcs tanácsot adott, ám hamar kiderül, hogy ismét felsült a tudománya. Öblösen kacag a dolgon, nem veszi magára, helyette inkább a borosüvegét markolja meg, megszabadítja fojtogató dugójától, majd a magasba emeli, s fennkölt hangon szólal meg.*
-Áhhá basszameg! Hát ezért fogy el állandóan az italom! Elpárolog a fene egye meg!
*Jót röhög a dolgon, különösképpen az sem izgatja, ha más nem értékeli humorát. A bor mindenesetre hálás szerető, úgy folyik le a torkán, mintha kötelező lenne neki. Csak pár korty, hogy fenntartsa kellemes bódult állapotát, majd vissza is tér a munkához. Szerencsére ha lehet hinni a törpének lesz megoldása annak is, hogy ne legyen kiútja a betévedőknek, ezt észben tartja a mester a későbbiekben. Hanem a marcona harcos fajankó humora igazán megtetszik Natunak, őszintén felkacag a dolgon ami a warg húst illeti. ~Nagy franc vagy te.~ Talán ha sikerül kijutniuk innen, rendesen leitatja majd ahogy azt illik, és kiszedi belőle a titkait, kezdve azzal a furcsa hajával. A sötételf is úgy látszik, hogy készen áll, habár segíteni nem igen tud sehol, hisz van elég kéz minden teendőre, de ha beindulnak az események bizonyára fontos szerepe lesz. Tán fontosabb is, mint a mesternek, ezt csak az istenek tudhatják. Ő a maga részéről miután mindennel elkészülnek keres magának egy alkalmas helyes a torony lábának közelében, hogy onnan lephesse meg az ellent. Ha kap a különleges koktélokból annak csak örül, de nem harcol érte, hogy megszerezzen egyet, rábízza a profikra. Hanem helyette inkább egy fáklyát igyekszik keresni, az talán jól jöhetne, ha esetleg mégsem gyúlik meg eléggé valami, vagy csak úgy a wargok pofájába nyomni.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-04 22:04:11
Üzenet elküldve: 2025-11-04 22:04:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Árnyék időközönként, már-már megszokott módon fújja a füstöt az orrából, patái alatt loccsan a víz, ahogy Nori ügyet sem vetve rá egy-egy pocsolyába vezeti őt bele. Az ő szemei előtt most nem lebeg más cél, mint követni Pashthrát akár a világ végére, egészen addig míg nála van a szív. Nem törődik semmi mással, nem is nézelődik semerre, csak maga elé fókuszál a hóhajú harcosra.
Így történhet az is, hogy neki fogalma sincs a távolban feltűnő, feléjük igencsak sebesen közeledő alakokról, de még akkor is előbb reagál mindenki más, amikor Norennar felhívja rájuk a figyelmet. Ekkor már persze ő is megnézi magának azt a négyest, a mélységi utasítására pedig ösztönösen lassít is egy kicsit Árnyékon, hiába nem nevezte ki őt senki a parancsnokuknak. Lehet nem is emiatt teszi, szimplán csak nem tudja ugyanúgy irányítani a lovat, miközben hátrafelé bámészkodik.
Nem egy varázslat jut az eszébe, amivel megnehezíthetné a mögöttük jövők haladását, de egyelőre még nyugodt marad, és nem hívja fel a figyelmet magukra a kelleténél jobban.*
- Ne találgassunk! Ha okot adnak rá, kinyírjuk őket. Mindenki tudja, mit kell tennie. Milyen izgi… *Egyből túlélő módba kapcsol, elvigyorodik, és ha Norennar esetleg rápillant még, akkor láthatja annak a vérszomjnak az apró jelét a feketeségen, amit a fürdőben is megtapasztalhatott, csak most nem uralkodik el rajta teljesen. A düh, a csalódottság és a veszély ösztönös módon vezeti az elméjét, és talán csak a Yillithtől kapott társának, Velarnak vagy az egyértelmű céljának köszönhető, hogy a baljósnak ígérkező események okozta izgatottságán kívül higgadt tud maradni.*
//Szívügy//
*Árnyék időközönként, már-már megszokott módon fújja a füstöt az orrából, patái alatt loccsan a víz, ahogy Nori ügyet sem vetve rá egy-egy pocsolyába vezeti őt bele. Az ő szemei előtt most nem lebeg más cél, mint követni Pashthrát akár a világ végére, egészen addig míg nála van a szív. Nem törődik semmi mással, nem is nézelődik semerre, csak maga elé fókuszál a hóhajú harcosra.
Így történhet az is, hogy neki fogalma sincs a távolban feltűnő, feléjük igencsak sebesen közeledő alakokról, de még akkor is előbb reagál mindenki más, amikor Norennar felhívja rájuk a figyelmet. Ekkor már persze ő is megnézi magának azt a négyest, a mélységi utasítására pedig ösztönösen lassít is egy kicsit Árnyékon, hiába nem nevezte ki őt senki a parancsnokuknak. Lehet nem is emiatt teszi, szimplán csak nem tudja ugyanúgy irányítani a lovat, miközben hátrafelé bámészkodik.
Nem egy varázslat jut az eszébe, amivel megnehezíthetné a mögöttük jövők haladását, de egyelőre még nyugodt marad, és nem hívja fel a figyelmet magukra a kelleténél jobban.*
- Ne találgassunk! Ha okot adnak rá, kinyírjuk őket. Mindenki tudja, mit kell tennie. Milyen izgi… *Egyből túlélő módba kapcsol, elvigyorodik, és ha Norennar esetleg rápillant még, akkor láthatja annak a vérszomjnak az apró jelét a feketeségen, amit a fürdőben is megtapasztalhatott, csak most nem uralkodik el rajta teljesen. A düh, a csalódottság és a veszély ösztönös módon vezeti az elméjét, és talán csak a Yillithtől kapott társának, Velarnak vagy az egyértelmű céljának köszönhető, hogy a baljósnak ígérkező események okozta izgatottságán kívül higgadt tud maradni.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-04 21:25:34
Üzenet elküldve: 2025-11-04 21:25:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*A bosszúság, ha nem is tűnik el teljesen, sokat szelídül benne, ahogy a maguk csendességében haladnak előre. Hogy a legszebb időt fogták volna ki, nem merné állítani, de némi reményt ad a szakadozó felhőzet, s különösen hálás a szúnyogoknak, hogy a mostani úton nem késztetik folytonosan önnön arcának csapdosására. Az utat kémleli, vagyis inkább Norennar hátát, persze néha kissé oldalvást vezeti Borsot, hogy ő is lásson valamit a cseppet sem idilli tájból. Jobban tették, hogy megvárták a reggelt. Ilyesféle egyszerű gondolatfoszlányokat enged csupán meg magának, mert van, amikor jobb nem merengeni. Ha a közelmúltba tekint vissza, akkor Norileinára lenne haragos, ha pedig előre, hát akkor a város sorsával és a hátrahagyott férfi haragjával kellene törődnie, így tőle szokatlanul bár, de jobb az időjárás, s annak viszontagságainak csendes szidása, vagy épp dicsérete. Egészen addig kitart e maga által generált könnyedség, míg Norennar meg nem szólal. Önkéntelenül fordul hátra, s próbálja a többiektől meglátni azokat, akikről a mélységi beszél. Pashthrának adna igazat első körben... másoknak is megengedett ezen út használata, senkinek nem kell lelakatolt ajtók mögött megvárni, míg kompániájuk átszeli egy gyémánttömbben dobogó szívvel a táskában az ingoványt. Bár jó lenne. Hiába osztozik a hóhajú gondolataiban, szöget üt a fejébe a tény, hogy olyasminek vannak birtokában, ami vonzó lehet egyesek számára, főleg, ha az ork, vagy valamilyen úton módon értesült a kis csecsebecséjükről. De egy amolyan útonálló brigádnak sem örülne. Paranoid gondolatai ébredeznek hát, de még nem varázsolna magára a vértjén túl páncélt, de egyéb okosságot sem mormol maga elé, ami feltartóztathat bárkit. Tán, ha közelebb érnek és úgy látja értelmét. Kissé zavartan pillant a kedvese felé, majd fordul vissza Norennar irányába. *
- Azért nem árt résen lenni. Elég gyorsak.
*Állapítja meg a nyilvánvalót, de hát nem egy harcos alkat, ellenben igen könnyedén borsot törhet azok orra alá, akik túl közel jönnek és nem jószándékkal.*
//Szívügy//
*A bosszúság, ha nem is tűnik el teljesen, sokat szelídül benne, ahogy a maguk csendességében haladnak előre. Hogy a legszebb időt fogták volna ki, nem merné állítani, de némi reményt ad a szakadozó felhőzet, s különösen hálás a szúnyogoknak, hogy a mostani úton nem késztetik folytonosan önnön arcának csapdosására. Az utat kémleli, vagyis inkább Norennar hátát, persze néha kissé oldalvást vezeti Borsot, hogy ő is lásson valamit a cseppet sem idilli tájból. Jobban tették, hogy megvárták a reggelt. Ilyesféle egyszerű gondolatfoszlányokat enged csupán meg magának, mert van, amikor jobb nem merengeni. Ha a közelmúltba tekint vissza, akkor Norileinára lenne haragos, ha pedig előre, hát akkor a város sorsával és a hátrahagyott férfi haragjával kellene törődnie, így tőle szokatlanul bár, de jobb az időjárás, s annak viszontagságainak csendes szidása, vagy épp dicsérete. Egészen addig kitart e maga által generált könnyedség, míg Norennar meg nem szólal. Önkéntelenül fordul hátra, s próbálja a többiektől meglátni azokat, akikről a mélységi beszél. Pashthrának adna igazat első körben... másoknak is megengedett ezen út használata, senkinek nem kell lelakatolt ajtók mögött megvárni, míg kompániájuk átszeli egy gyémánttömbben dobogó szívvel a táskában az ingoványt. Bár jó lenne. Hiába osztozik a hóhajú gondolataiban, szöget üt a fejébe a tény, hogy olyasminek vannak birtokában, ami vonzó lehet egyesek számára, főleg, ha az ork, vagy valamilyen úton módon értesült a kis csecsebecséjükről. De egy amolyan útonálló brigádnak sem örülne. Paranoid gondolatai ébredeznek hát, de még nem varázsolna magára a vértjén túl páncélt, de egyéb okosságot sem mormol maga elé, ami feltartóztathat bárkit. Tán, ha közelebb érnek és úgy látja értelmét. Kissé zavartan pillant a kedvese felé, majd fordul vissza Norennar irányába. *
- Azért nem árt résen lenni. Elég gyorsak.
*Állapítja meg a nyilvánvalót, de hát nem egy harcos alkat, ellenben igen könnyedén borsot törhet azok orra alá, akik túl közel jönnek és nem jószándékkal.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-04 20:35:08
Üzenet elküldve: 2025-11-04 20:35:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
* A kabócák hangos zúgó éneket szánnak a csapatnak, ahogy a lovak léptei hatására hangos placcsanó hangok adják a melódiát, a konok, kopogó paták basszusához. Pashthra egészen élvezi a természet koncertjét, scak a szúnyogok kórusát hiányolja, amik kellően felemelnék a szimfónia színvonalát. Ha jól ütemeznék a vérszívók csapkodását, akkor még ők is becsatlakozhatnának a sajátos muzsikájukkal. Ehelyett csak mély hallgatást tesznek hozzá az emelkedett műhöz, bár mindenki másképp hallgat. Van aki a tájat nézi, más egy unszimpatikus, fehér hajú férfi hátát méregeti gyilkos tekintettel, és olyan is akad, aki a kabócák énekét élvezi. Mégis, a monoton néma lovaglást olyan dolog szakítja félbe, amire nem mert volna komolyabb összegben fogadni a hóhajú harcos - a mélységi megszólal. A feltételezésre nem mond először semmit, hagyja, hogy mások is kinyilvánítsák véleményüket, mielőtt megszólalna, ha még senki nem mondta ki azt, amit ő gondol. *
- Lehet, hogy egyszerű utazók, mint mi. A Lihanech és Arthenior közötti utakat mások is járják, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. * Jelenti ki, mert bár ő is paranoiás, ha reggel fényt lát, akkor az első gondolata az, hogy felkelt a Nap, és nem az, hogy rágyújtották a pajtát. Ettől függetlenül nem fog elkezdeni vitázni a csapattal, ha azok el akarnak bújni, vagy menekülni, akkor neki oly mindegy, hogy milyen gyorsan, vagy lassan teszik meg a hátralévő utat. Viszont ártatlanokra biztos nem fog egyből tüzet nyitni, és másnak se fogja hagyni, hogy így tegyen. *
//Szívügy//
* A kabócák hangos zúgó éneket szánnak a csapatnak, ahogy a lovak léptei hatására hangos placcsanó hangok adják a melódiát, a konok, kopogó paták basszusához. Pashthra egészen élvezi a természet koncertjét, scak a szúnyogok kórusát hiányolja, amik kellően felemelnék a szimfónia színvonalát. Ha jól ütemeznék a vérszívók csapkodását, akkor még ők is becsatlakozhatnának a sajátos muzsikájukkal. Ehelyett csak mély hallgatást tesznek hozzá az emelkedett műhöz, bár mindenki másképp hallgat. Van aki a tájat nézi, más egy unszimpatikus, fehér hajú férfi hátát méregeti gyilkos tekintettel, és olyan is akad, aki a kabócák énekét élvezi. Mégis, a monoton néma lovaglást olyan dolog szakítja félbe, amire nem mert volna komolyabb összegben fogadni a hóhajú harcos - a mélységi megszólal. A feltételezésre nem mond először semmit, hagyja, hogy mások is kinyilvánítsák véleményüket, mielőtt megszólalna, ha még senki nem mondta ki azt, amit ő gondol. *
- Lehet, hogy egyszerű utazók, mint mi. A Lihanech és Arthenior közötti utakat mások is járják, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. * Jelenti ki, mert bár ő is paranoiás, ha reggel fényt lát, akkor az első gondolata az, hogy felkelt a Nap, és nem az, hogy rágyújtották a pajtát. Ettől függetlenül nem fog elkezdeni vitázni a csapattal, ha azok el akarnak bújni, vagy menekülni, akkor neki oly mindegy, hogy milyen gyorsan, vagy lassan teszik meg a hátralévő utat. Viszont ártatlanokra biztos nem fog egyből tüzet nyitni, és másnak se fogja hagyni, hogy így tegyen. *
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:27:04
Üzenet elküldve: 2025-11-04 18:27:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Norennar egy ideig csak a saját lova lépteit hallgatja. Hamu patája minden egyes mozdulatnál mélyet cuppan a nedves talajban, de a mélységi már megszokta a monoton hangot. Az ég szürke, de a levegőben ott van valami enyhülés: az eső elvonult, s vele együtt a vihar feszültsége is. A férfi hátrapillant. A többiek követik, a távolság épp elég, hogy mindenki lásson mindenkit.
Mikor újra előrefordul, a látóhatár szélén apró mozgást vesz észre. Először csak egy villanás, aztán határozott alakok. Négyen lehetnek, mind lóháton, és gyorsan közelednek. Norennar szemöldöke alá árnyék vetül, tekintete elidőzik rajtuk, majd egy rövid pillanatra lehunyja a szemét, mérlegel. Abban biztos, hogy nem a véletlenül ette őket a fene, ráadásul a tempójukból ítélve, a szándékuk sem tűnik éppen békésnek. Így a mélységi le is vonja az egyértelműnek tűnő következtetést. Követik őket. Aztán féloldalasan hátraszól a többieknek, hangja halk, mégis élesen szeli ketté a csendet.*
- Négy lovas. Közelednek.
*Nem mond többet, csak az irányba int, ahol a mozgást látta. Megfeszíti a térdét, Hamu engedelmesen lelassít. A mélységi átnyúl a válla felett és leakassza számszeríját, majd előhúz egy nyilat és felhúzza a fegyvert. Rutinos mozdulatokkal dolgozik, így közbe-közbe körbe pillant, felmérve a terepet. Talán találnának megfelelő helyet arra, hogy elrejtőzzenek a közeledő lovasok elől, vagy, hogy esetleg rajtuk üssenek, mindenesetre akkor jó eséllyel hátra kéne hagyniuk a lovaikat is, amit nem szeretne.*
- Remélem tanultatok a toronyban néhány új varászlatot, mert valószínűleg itt a remek alkalom, hogy kipróbáljátok őket.
*Veti hátra a többieknek, miközben arcán megjelenik a szokásos félmosoly. Tekintete a távolba réved figyelmesen követve a közeledőket. Arcán nem látszik félelem, csak éberség, a feszültség pedig lassan visszakúszik a vállába. Egy pillanatra megigazítja a kesztyűjét, majd halkan, inkább csak magának morogja az orra alatt.*
- Eseménydús egy reggel…
*Ezt egy fáradt sóhaj követi, majd tekintete az üldözökről ismért társaira téved.*
- Lassítsatok, de ne álljatok meg. Minél később jönnek rá arra, hogy számítunk rájuk annál jobb.
//Szívügy//
*Norennar egy ideig csak a saját lova lépteit hallgatja. Hamu patája minden egyes mozdulatnál mélyet cuppan a nedves talajban, de a mélységi már megszokta a monoton hangot. Az ég szürke, de a levegőben ott van valami enyhülés: az eső elvonult, s vele együtt a vihar feszültsége is. A férfi hátrapillant. A többiek követik, a távolság épp elég, hogy mindenki lásson mindenkit.
Mikor újra előrefordul, a látóhatár szélén apró mozgást vesz észre. Először csak egy villanás, aztán határozott alakok. Négyen lehetnek, mind lóháton, és gyorsan közelednek. Norennar szemöldöke alá árnyék vetül, tekintete elidőzik rajtuk, majd egy rövid pillanatra lehunyja a szemét, mérlegel. Abban biztos, hogy nem a véletlenül ette őket a fene, ráadásul a tempójukból ítélve, a szándékuk sem tűnik éppen békésnek. Így a mélységi le is vonja az egyértelműnek tűnő következtetést. Követik őket. Aztán féloldalasan hátraszól a többieknek, hangja halk, mégis élesen szeli ketté a csendet.*
- Négy lovas. Közelednek.
*Nem mond többet, csak az irányba int, ahol a mozgást látta. Megfeszíti a térdét, Hamu engedelmesen lelassít. A mélységi átnyúl a válla felett és leakassza számszeríját, majd előhúz egy nyilat és felhúzza a fegyvert. Rutinos mozdulatokkal dolgozik, így közbe-közbe körbe pillant, felmérve a terepet. Talán találnának megfelelő helyet arra, hogy elrejtőzzenek a közeledő lovasok elől, vagy, hogy esetleg rajtuk üssenek, mindenesetre akkor jó eséllyel hátra kéne hagyniuk a lovaikat is, amit nem szeretne.*
- Remélem tanultatok a toronyban néhány új varászlatot, mert valószínűleg itt a remek alkalom, hogy kipróbáljátok őket.
*Veti hátra a többieknek, miközben arcán megjelenik a szokásos félmosoly. Tekintete a távolba réved figyelmesen követve a közeledőket. Arcán nem látszik félelem, csak éberség, a feszültség pedig lassan visszakúszik a vállába. Egy pillanatra megigazítja a kesztyűjét, majd halkan, inkább csak magának morogja az orra alatt.*
- Eseménydús egy reggel…
*Ezt egy fáradt sóhaj követi, majd tekintete az üldözökről ismért társaira téved.*
- Lassítsatok, de ne álljatok meg. Minél később jönnek rá arra, hogy számítunk rájuk annál jobb.
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-03 23:56:39
Üzenet elküldve: 2025-11-03 23:56:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – II. fejezet//
//Szívügy//
*Noha a felhők nem oszlottak még el az égbolton, az esőtől olybá tűnik, elment már a kedvük. Szerencséjükre egyiküknek sem kell kutyagolnia a visszaúton, mert hű hátasaik jóllakottan várják gazdáikat.
A négyes hamar útra kel. Mainak van már akkora helyismerete, hogy még ha Pashthra vág is élre, a megfelelő irányba terelje az ifjú harcost, ha a szükség úgy hozza. A táj körülöttük kihalt, s egyhangú. Az esővíztől duzzadt mocsár borongós szürkeségbe burkolódzik. A lovak patája undokul cuppan a sárban. Két dolog nyújthat némi vigaszt a kompániának: A felszakadozó felhők mögül előbukkanó napsugarak, s a szúnyoghadak hiánya. A bosszantó kis vérszívók bizonyosan még esőszagot szimatolnak, távolmaradásuk pedig bizonyosan lendít valamit a társaság körérzetén. Attól sem kell tartaniuk, hogy az útjukat majd a gázlónál keresztező Dereviel folyó esetleg úgy hömpölyög majd, mint a tavaszi esőzések után. Noha kiadós volt a vihar, ennél több kell, hogy az átkelő járhatatlanná váljon.
Éppen csak félúton járhatnak a Mágustorony és a Romtábor között, mikor az időnként hátrapillantó Norennar mögöttük apró pontokat vehet észre a horizonton, szám szerint négyet. Elég távol vannak hozzá, hogy legyen idejük megtárgyalni a miérteket és hogyanokat, azonban elég közel már, hogy mozgásukból ki lehessen következtetni, hogy a vándorok bizony lóháton utaznak, s a körülményekhez képest igen sebesen teszik ezt. Talán dolguk sietős, talán minél hamarabb hátuk mögött akarják hagyni az ingoványt... De a gondolat ilyenkor önkéntelen is a tudatalattiba fészkel. Mi van, ha őket üldözik?
Hogy Norennar megosztja-e útitársaival a látottakat, rajta áll. A lehetőségeiket nem nehéz felmérni. Esetleg bevárják az ismeretlen utazókat? Szerencsét próbálva nekivágnak az ingoványnak és megbújnak, míg elmúlik a vész? Netán ők maguk is hevesebb tempóra ösztökélik hátasaikat?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.03 23:58:18
//Szívügy//
*Noha a felhők nem oszlottak még el az égbolton, az esőtől olybá tűnik, elment már a kedvük. Szerencséjükre egyiküknek sem kell kutyagolnia a visszaúton, mert hű hátasaik jóllakottan várják gazdáikat.
A négyes hamar útra kel. Mainak van már akkora helyismerete, hogy még ha Pashthra vág is élre, a megfelelő irányba terelje az ifjú harcost, ha a szükség úgy hozza. A táj körülöttük kihalt, s egyhangú. Az esővíztől duzzadt mocsár borongós szürkeségbe burkolódzik. A lovak patája undokul cuppan a sárban. Két dolog nyújthat némi vigaszt a kompániának: A felszakadozó felhők mögül előbukkanó napsugarak, s a szúnyoghadak hiánya. A bosszantó kis vérszívók bizonyosan még esőszagot szimatolnak, távolmaradásuk pedig bizonyosan lendít valamit a társaság körérzetén. Attól sem kell tartaniuk, hogy az útjukat majd a gázlónál keresztező Dereviel folyó esetleg úgy hömpölyög majd, mint a tavaszi esőzések után. Noha kiadós volt a vihar, ennél több kell, hogy az átkelő járhatatlanná váljon.
Éppen csak félúton járhatnak a Mágustorony és a Romtábor között, mikor az időnként hátrapillantó Norennar mögöttük apró pontokat vehet észre a horizonton, szám szerint négyet. Elég távol vannak hozzá, hogy legyen idejük megtárgyalni a miérteket és hogyanokat, azonban elég közel már, hogy mozgásukból ki lehessen következtetni, hogy a vándorok bizony lóháton utaznak, s a körülményekhez képest igen sebesen teszik ezt. Talán dolguk sietős, talán minél hamarabb hátuk mögött akarják hagyni az ingoványt... De a gondolat ilyenkor önkéntelen is a tudatalattiba fészkel. Mi van, ha őket üldözik?
Hogy Norennar megosztja-e útitársaival a látottakat, rajta áll. A lehetőségeiket nem nehéz felmérni. Esetleg bevárják az ismeretlen utazókat? Szerencsét próbálva nekivágnak az ingoványnak és megbújnak, míg elmúlik a vész? Netán ők maguk is hevesebb tempóra ösztökélik hátasaikat?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.03 23:58:18
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-11-03 22:08:03
Üzenet elküldve: 2025-11-03 22:08:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor, vagy Ork-tábor?//
*A reggeli beszélgetés nem túlzottan gyümölcsöző; kevés olyat tud meg a zsoldosokról, amit nem sejtett már eddig is. Sokan sokfélék, és egyikük sem különösebben közlékeny, vagy nyitott. Mégis, valahol el kell kezdeni, és nem árt kicsit magához szoktatni a Romtábor lakóit, hisz rövidesen együtt fognak harcolni az orkok ellen.
Mikor aztán tűzhöz értő zsoldost keres, kissé meglepődik, ahogy mindenki szinte egyszerre irányítja Bryndához. Ha egy-két valaki ajánlaná kis gondolkozás után, hogy beszéljen a nővel, az még egy dolog lenne, de az, hogy ennyire köztudomású a dolog, biztosan jelent valamit. Hirtelen újra eszébe jutnak az égésnyomok, amiket korábban megfigyelt, és halkan felkuncog a fejében összeálló képen.*
~Ez is egy módja a tiszteletteljes távolság kialakításának.~
*Furcsállta, hogy mit keres egy Bryndához hasonló nő egy tucat férfi között. Ilyen szempontból nem sokat tesz, hogy zsoldosok, vagy banditák; így is-úgy is veszélyes a dolog. Kivéve, ha az illető demonstrálta, hogy aki tolakodik, annak képes és hajlandó leégetni a túlbuzgó férfiasságát - vagy egyéb testrészét, szükségtől függően.
Szőkés hajszínén és félmosolyán is látszik, hogy kedélyes hangulatban ér oda a vöröshöz, és ezen a cipekedés feladata sem ront. Épp csak, hogy egy futó pillantást vet a szekér felé, hátha lát valamit, ami megmagyarázná az azt környező óvatosságot. Eztán követi a nőt az alkohol felé, ahol bemutatja ötletét.
Mikor az rábólint, viszonozza a mosolyt. Már épp készülne folytatni, de hirtelen egy lapát méretű tenyeret észlel vállán, és hangzik az ismerős hangon feltett kérdés.*
-Eh, már próbáltam. Inas, és sokáig kell főzni, de egyébként semmi különös.
*Közli tökéletes faarccal, majd kis gondolkozás után folytatja.*
-Borókával nem rossz.
*Csak pillantásában van egy kis huncut fény, na meg hajszíne sem barnult még eléggé vissza - így azért egyértelműbb a humoros szándék.*
-Ha elég nagyot robban az a bizonyos csapda, talán a törmelék is lángra kap. Viszont ha jól látom, mások már dolgoznak az ügyön.
*Int fejével Hragar felé, magában megjegyezve, hogy innentől érdemes távol maradni attól a toronytól. Aztán ha Natu mester visszament ásni, ő hozzálát Bryndával együtt a maradék üvegcsék megtöltéséhez. Egy darabig csak csöndben dolgozik, majd könnyed hangon megszólal.*
-Meglepő, hogy van valaki ebben a bagázsban, aki ennyit tud a tűzről, meg az éghető anyagokról. Hogy találtad magad közöttük?
*Hangjában nincs semmi sértő él, mikor a zsoldosokról beszél - Drohin maga mondta, hogy egyszerű lelkek, ám míg a legtöbben esélyesen így is kezdték, Brynda története érdekesebb lehet. Persze készen áll rá, hogy ejtse a témát, ha így történik, csak akkor szólal meg újból, mikor végeztek az üvegcsékkel.*
-Mit gondolsz, hogy lesznek elosztva? Egyet-kettőt én is elfogadok - jó vagyok a célradobásban, bár tippre inkább közelről fogok ismerkedni a zöldbőrűekkel.
*A jelenlévőkből ő egy azon kevesek közül, akiket nem aprítana fel pár pillanat alatt egy dühös warg, és ezt érdemes lehet kihasználni, de azt mindenképp értékelné, ha nem akkor dobálnák a tüzes üvegcséket az orkok felé, mikor ő is ott van mellettük.
Van még egy kérdése, de azt egyelőre nem teszi fel; hagyja, hogy a beszélgetés alakuljon magától.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.03 22:11:38
*A reggeli beszélgetés nem túlzottan gyümölcsöző; kevés olyat tud meg a zsoldosokról, amit nem sejtett már eddig is. Sokan sokfélék, és egyikük sem különösebben közlékeny, vagy nyitott. Mégis, valahol el kell kezdeni, és nem árt kicsit magához szoktatni a Romtábor lakóit, hisz rövidesen együtt fognak harcolni az orkok ellen.
Mikor aztán tűzhöz értő zsoldost keres, kissé meglepődik, ahogy mindenki szinte egyszerre irányítja Bryndához. Ha egy-két valaki ajánlaná kis gondolkozás után, hogy beszéljen a nővel, az még egy dolog lenne, de az, hogy ennyire köztudomású a dolog, biztosan jelent valamit. Hirtelen újra eszébe jutnak az égésnyomok, amiket korábban megfigyelt, és halkan felkuncog a fejében összeálló képen.*
~Ez is egy módja a tiszteletteljes távolság kialakításának.~
*Furcsállta, hogy mit keres egy Bryndához hasonló nő egy tucat férfi között. Ilyen szempontból nem sokat tesz, hogy zsoldosok, vagy banditák; így is-úgy is veszélyes a dolog. Kivéve, ha az illető demonstrálta, hogy aki tolakodik, annak képes és hajlandó leégetni a túlbuzgó férfiasságát - vagy egyéb testrészét, szükségtől függően.
Szőkés hajszínén és félmosolyán is látszik, hogy kedélyes hangulatban ér oda a vöröshöz, és ezen a cipekedés feladata sem ront. Épp csak, hogy egy futó pillantást vet a szekér felé, hátha lát valamit, ami megmagyarázná az azt környező óvatosságot. Eztán követi a nőt az alkohol felé, ahol bemutatja ötletét.
Mikor az rábólint, viszonozza a mosolyt. Már épp készülne folytatni, de hirtelen egy lapát méretű tenyeret észlel vállán, és hangzik az ismerős hangon feltett kérdés.*
-Eh, már próbáltam. Inas, és sokáig kell főzni, de egyébként semmi különös.
*Közli tökéletes faarccal, majd kis gondolkozás után folytatja.*
-Borókával nem rossz.
*Csak pillantásában van egy kis huncut fény, na meg hajszíne sem barnult még eléggé vissza - így azért egyértelműbb a humoros szándék.*
-Ha elég nagyot robban az a bizonyos csapda, talán a törmelék is lángra kap. Viszont ha jól látom, mások már dolgoznak az ügyön.
*Int fejével Hragar felé, magában megjegyezve, hogy innentől érdemes távol maradni attól a toronytól. Aztán ha Natu mester visszament ásni, ő hozzálát Bryndával együtt a maradék üvegcsék megtöltéséhez. Egy darabig csak csöndben dolgozik, majd könnyed hangon megszólal.*
-Meglepő, hogy van valaki ebben a bagázsban, aki ennyit tud a tűzről, meg az éghető anyagokról. Hogy találtad magad közöttük?
*Hangjában nincs semmi sértő él, mikor a zsoldosokról beszél - Drohin maga mondta, hogy egyszerű lelkek, ám míg a legtöbben esélyesen így is kezdték, Brynda története érdekesebb lehet. Persze készen áll rá, hogy ejtse a témát, ha így történik, csak akkor szólal meg újból, mikor végeztek az üvegcsékkel.*
-Mit gondolsz, hogy lesznek elosztva? Egyet-kettőt én is elfogadok - jó vagyok a célradobásban, bár tippre inkább közelről fogok ismerkedni a zöldbőrűekkel.
*A jelenlévőkből ő egy azon kevesek közül, akiket nem aprítana fel pár pillanat alatt egy dühös warg, és ezt érdemes lehet kihasználni, de azt mindenképp értékelné, ha nem akkor dobálnák a tüzes üvegcséket az orkok felé, mikor ő is ott van mellettük.
Van még egy kérdése, de azt egyelőre nem teszi fel; hagyja, hogy a beszélgetés alakuljon magától.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.03 22:11:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319