Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:23:26
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:23:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ahogy sétálnak egyszer csak nem ott sétálnak már, ahol eddig battyogtak. Riri meglepődve néz körül, sokat nem lát, mindent befed a sötétség, azonban a köd még mindig körülöttük imbolyog. Közelebb húzódik az előtte lépkedőhöz, nehogy elveszítse a hátat, mit követnie kéne. Alyo ezer hangjaira oldalra pillant. Valami visszaveri a hangot, azt mégsem tudja elképzelni, hogy olyan helyen vannak, aminek falai vannak. Egyszerűen nem úgy érzi magát, mint egy zárt területen, jobban tudná hasonlítani a semmiben lebegéshez.
A manó nem mond biztatókat, viszont Riri abban biztos, hogy ezt a hangot már Laor is meghallotta, nem kell a figyelmeztetés. Így nagyot nyelve megmarkolja az egyik bájitalának a nyakát. Tépésre készen. Ő nem fél, hanem embereket félt. Egy picit tud haladni a csoport nyugodtan, azután jön az eseménysor.
Először a gyerkőc sírása,ami kizökkenti a tündérlányt. Azonnal felkapja fejét, ezüst tincsei teste körül tajtékoznak, miközben megfordul tengelye körül. Máris el akar indulni a hang irányába. Meg kell menteni a babát. Csak erre tud gondolni. Laor hangja parancsolja vissza. *
- De a kicsi - * motyogja. Hiába próbálja jobb belátásra téríteni a többieket, feltehetőleg még a hangját sem hallják meg, mert máris feltűnik az alak üldözőjével sarkában.
Riri lép egy lépést Alyohoz igazodva. Feszülten figyel, Frandr van a legsebezhetőbb poszton, hiszen ő kiáll a futó elé. Ezért is rá koncentrál a legjobban de a többiekre is próbál oda-odalesni. *
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ahogy sétálnak egyszer csak nem ott sétálnak már, ahol eddig battyogtak. Riri meglepődve néz körül, sokat nem lát, mindent befed a sötétség, azonban a köd még mindig körülöttük imbolyog. Közelebb húzódik az előtte lépkedőhöz, nehogy elveszítse a hátat, mit követnie kéne. Alyo ezer hangjaira oldalra pillant. Valami visszaveri a hangot, azt mégsem tudja elképzelni, hogy olyan helyen vannak, aminek falai vannak. Egyszerűen nem úgy érzi magát, mint egy zárt területen, jobban tudná hasonlítani a semmiben lebegéshez.
A manó nem mond biztatókat, viszont Riri abban biztos, hogy ezt a hangot már Laor is meghallotta, nem kell a figyelmeztetés. Így nagyot nyelve megmarkolja az egyik bájitalának a nyakát. Tépésre készen. Ő nem fél, hanem embereket félt. Egy picit tud haladni a csoport nyugodtan, azután jön az eseménysor.
Először a gyerkőc sírása,ami kizökkenti a tündérlányt. Azonnal felkapja fejét, ezüst tincsei teste körül tajtékoznak, miközben megfordul tengelye körül. Máris el akar indulni a hang irányába. Meg kell menteni a babát. Csak erre tud gondolni. Laor hangja parancsolja vissza. *
- De a kicsi - * motyogja. Hiába próbálja jobb belátásra téríteni a többieket, feltehetőleg még a hangját sem hallják meg, mert máris feltűnik az alak üldözőjével sarkában.
Riri lép egy lépést Alyohoz igazodva. Feszülten figyel, Frandr van a legsebezhetőbb poszton, hiszen ő kiáll a futó elé. Ezért is rá koncentrál a legjobban de a többiekre is próbál oda-odalesni. *
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:19:32
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:19:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy haladnak a ködben egyre inkább növekedik a fura események száma. Az első, ami feltűnik a mélységinek az-az, hogy másképp terjednek a hangok. Van, ami zavarosabb és tompább és van, ami meglepően hangos. A táj is hirtelen változik. Erre a tharg harcos is felhívja a figyelmét.*
~Illúzió? Térdig ülünk a bajban megint az biztos. Ehhez még a te jóslataid se kellenek öreg.~
*Jegyzi meg magában a látnoknak, aki a könyvben lakik. A fura kis lény aki Krestvir magiszter famulusa lehet, ő érez valamit. Elég határozottan állítja, hogy valakik mindenütt ott vannak. Hogy ez, azt jelenti, hogy körbevették őket vagy, hogy valamiképp a köd áll sok kicsi lényből vagy a jurták voltak élőlények arról a mélységinek fogalma sincs, de van már elég tapasztalata ahhoz, hogy semmit se zárjon ki még, azt se ami ostobaságnak tűnik. A gyereksírásra megrezzen. Egyből eszébe jut a lény, ami csinos nőkké változva csalogatja, magához az embereket aztán megtámadja. A könyv beszélt Satereth egyik ilyen démonjáról. Igaz ott csinos nőről volt szó, de gyerek is lehet. Viszont a többiek is megfelelő óvatossággal reagálnak. Ő maga megpróbál lehetőleg úgy helyezkedni, hogy a harcosok és a nők között legyen, ne az íjásznőt zavarva, de ő is rálásson a dolgokra. Aztán fél kézzel előrántja az el nem bűvölt kardját, a másikkal pedig rámutat a furcsa százlábúhoz hasonló lényre, ami egy mágikus fal mögé került. Reméli sikerül a többiek hasznára lennie most is és hogy a fal átengedi a mágiát. Hallott már ilyenről még otthon az akadémián.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.26 21:39:54, a következő indokkal:
Kérésre.
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy haladnak a ködben egyre inkább növekedik a fura események száma. Az első, ami feltűnik a mélységinek az-az, hogy másképp terjednek a hangok. Van, ami zavarosabb és tompább és van, ami meglepően hangos. A táj is hirtelen változik. Erre a tharg harcos is felhívja a figyelmét.*
~Illúzió? Térdig ülünk a bajban megint az biztos. Ehhez még a te jóslataid se kellenek öreg.~
*Jegyzi meg magában a látnoknak, aki a könyvben lakik. A fura kis lény aki Krestvir magiszter famulusa lehet, ő érez valamit. Elég határozottan állítja, hogy valakik mindenütt ott vannak. Hogy ez, azt jelenti, hogy körbevették őket vagy, hogy valamiképp a köd áll sok kicsi lényből vagy a jurták voltak élőlények arról a mélységinek fogalma sincs, de van már elég tapasztalata ahhoz, hogy semmit se zárjon ki még, azt se ami ostobaságnak tűnik. A gyereksírásra megrezzen. Egyből eszébe jut a lény, ami csinos nőkké változva csalogatja, magához az embereket aztán megtámadja. A könyv beszélt Satereth egyik ilyen démonjáról. Igaz ott csinos nőről volt szó, de gyerek is lehet. Viszont a többiek is megfelelő óvatossággal reagálnak. Ő maga megpróbál lehetőleg úgy helyezkedni, hogy a harcosok és a nők között legyen, ne az íjásznőt zavarva, de ő is rálásson a dolgokra. Aztán fél kézzel előrántja az el nem bűvölt kardját, a másikkal pedig rámutat a furcsa százlábúhoz hasonló lényre, ami egy mágikus fal mögé került. Reméli sikerül a többiek hasznára lennie most is és hogy a fal átengedi a mágiát. Hallott már ilyenről még otthon az akadémián.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.26 21:39:54, a következő indokkal:
Kérésre.
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, mely biztosan betalál. Ekkor komoly lassító, bénító hatása van (1. körben -2 gyorsaság és ügyesség; 2. körben -1 gyorsaság és ügyesség). A 2. körben való lassító és bénító hatás ideje kitolható: minden sötétség pont felhasználásával további két körig az áldozaton marad. Fény pontok felhasználásával a célpontok száma növelhető: minden fény pont után további egy célpontot eltalál a varázslat.
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:12:55
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:12:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Összevont szemöldökkel próbál látni valamit a tejfehéren kavargó miazmában és ebben a pillanatban mélységesen egyetért Alyo-val. Valóban, Waldran kiváló ötlete volt, hogy nézzenek itt körül. Aki persze nem jött velük. Sercintene egy hegyeset, de csak a fejét kapja fel. Zavarón visszhangoznak az utolsónak kiejtette szavak és általuk okozta neszek. Alyo szokás szerint mosdatlan szájával nem is törődne, viszont a manó kiáltására hátrasandít.*
- Kik? *csattan egy kicsit nyersen a hangja* Kik vannak itt?
*Laor történetesen nem hallotta amit Kilencedik Krestvirnek sutyorgott, így ez az információ meglepetésként éri. Persze számíthatott rá, hogy nem sokáig maradnak kíséret nélkül, hiszen már előző nap, az érkezésük is felkeltette a figyelmet. Most viszont Frandr hívja fel a figyelmüket valami érdekesre. Laor körbenéz a tájon, már amennyit a ködből lát belőle azután olyan arckifejezéssel néz a harcosra, hogy abból világosan kiderül: fogalma sincs, hogy mi folyik itt. Még a vállát is megvonja hozzá aztán csak int, hogy haladjanak tovább. A nyugalom, amit akár a köd is erősíthetne, nem tart sokáig. Ha valamire nem számított ezen az elátkozott vidéken, az a gyereksírás. De pont azt hallja. Megáll, próbálja hegyezni a füleit, esetleg csak az érzékei csalták meg. De nem, jól hallotta. A ködben valami homályos foltot is észrevesz, ami egyre közeledik és végül alakot is ölt. Amennyire ki tudja venni két lábon jár, akár ember is lehet.*
- Megállni! *horkan fel* Riri, maradj Alyo mellett!
*Közben Frandr is észreveszi a mozgást. Nagyjából ezzel egy időben harsan fel egy vészjósló üvöltés és kisvártatva már Laor is látja azt a valamit ami elől menekül az a másik valami ami vagy aki feléjük tart. Az első gondolata legalábbis ez. Az a torz, soklábú, túlméretezett csúszómászó viszont egy cseppet sem tűnik barátságosnak és Laornak semmi kedve erről testközelből megbizonyosodni. Hogy ez nem is történik meg azonnal, az Krestvirnek köszönhető. A varázsló is gyorsan reagál, Laor pedig igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne takarja a mágus elől a lényt, de a közelében maradjon ha minden kötél szakad. Amikor az óriási féreg felkenődik a mágia szülte falra, de legalábbis az megállásra készteti és az esetleges menekülő mögött húzódik fel, Laor visszalép a mágus elé, kardot ránt és karját kinyújtva a penge hegyét az ismeretlen felé irányítja.*
- Megállj! *rivall rá és ha a másik nem lassít, ő bizony nem fogja leengedni a kardot. Az pedig kellemetlen is lehet az idegennek. Akárhogy is, a varázslattal nyertek némi időt. Hogy mennyit azt persze nem tudja, úgyhogy meg is kérdezi.*
- Mennyi ideig tart ki a mágiád, Krestvir?
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Összevont szemöldökkel próbál látni valamit a tejfehéren kavargó miazmában és ebben a pillanatban mélységesen egyetért Alyo-val. Valóban, Waldran kiváló ötlete volt, hogy nézzenek itt körül. Aki persze nem jött velük. Sercintene egy hegyeset, de csak a fejét kapja fel. Zavarón visszhangoznak az utolsónak kiejtette szavak és általuk okozta neszek. Alyo szokás szerint mosdatlan szájával nem is törődne, viszont a manó kiáltására hátrasandít.*
- Kik? *csattan egy kicsit nyersen a hangja* Kik vannak itt?
*Laor történetesen nem hallotta amit Kilencedik Krestvirnek sutyorgott, így ez az információ meglepetésként éri. Persze számíthatott rá, hogy nem sokáig maradnak kíséret nélkül, hiszen már előző nap, az érkezésük is felkeltette a figyelmet. Most viszont Frandr hívja fel a figyelmüket valami érdekesre. Laor körbenéz a tájon, már amennyit a ködből lát belőle azután olyan arckifejezéssel néz a harcosra, hogy abból világosan kiderül: fogalma sincs, hogy mi folyik itt. Még a vállát is megvonja hozzá aztán csak int, hogy haladjanak tovább. A nyugalom, amit akár a köd is erősíthetne, nem tart sokáig. Ha valamire nem számított ezen az elátkozott vidéken, az a gyereksírás. De pont azt hallja. Megáll, próbálja hegyezni a füleit, esetleg csak az érzékei csalták meg. De nem, jól hallotta. A ködben valami homályos foltot is észrevesz, ami egyre közeledik és végül alakot is ölt. Amennyire ki tudja venni két lábon jár, akár ember is lehet.*
- Megállni! *horkan fel* Riri, maradj Alyo mellett!
*Közben Frandr is észreveszi a mozgást. Nagyjából ezzel egy időben harsan fel egy vészjósló üvöltés és kisvártatva már Laor is látja azt a valamit ami elől menekül az a másik valami ami vagy aki feléjük tart. Az első gondolata legalábbis ez. Az a torz, soklábú, túlméretezett csúszómászó viszont egy cseppet sem tűnik barátságosnak és Laornak semmi kedve erről testközelből megbizonyosodni. Hogy ez nem is történik meg azonnal, az Krestvirnek köszönhető. A varázsló is gyorsan reagál, Laor pedig igyekszik úgy helyezkedni, hogy ne takarja a mágus elől a lényt, de a közelében maradjon ha minden kötél szakad. Amikor az óriási féreg felkenődik a mágia szülte falra, de legalábbis az megállásra készteti és az esetleges menekülő mögött húzódik fel, Laor visszalép a mágus elé, kardot ránt és karját kinyújtva a penge hegyét az ismeretlen felé irányítja.*
- Megállj! *rivall rá és ha a másik nem lassít, ő bizony nem fogja leengedni a kardot. Az pedig kellemetlen is lehet az idegennek. Akárhogy is, a varázslattal nyertek némi időt. Hogy mennyit azt persze nem tudja, úgyhogy meg is kérdezi.*
- Mennyi ideig tart ki a mágiád, Krestvir?
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-19 11:52:50
Üzenet elküldve: 2020-01-19 11:52:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár a tájat figyeli, illetve Kresiéket, azért fél füllel Laorék beszélgetésére is odafigyel. Krátereket ő sem lát, viszont van valami nagyon furcsa a tájban, ami miatt nem érzi úgy, hogy bízhat az érzékszerveiben. Egyelőre nem tudja beazonosítani, mi is az, de ahogy visszaindulnak a táborhelyre, egyre biztosabb a válaszban. A táborhely előtt pár lépéssel már látja, és ekkor szólal meg Krestvir.*
-Nem csak a jurták... Nézzetek körül. Minden változik.
*A jurtákra visszanézve ismét csak görgetegeknek tűnnek, kivéve... valami üreg van bennük, ami miatt Frandr kifejezetten örül, hogy ő nem ment be korábban.
A táborhelyen többen is megfogalmazzák véleményüket, és Frandr teljesen egyetért velük. A tájat figyelve észre is vesz valamit.*
-Na, megvannak a krátereid. Csak kérni kellett.
*Szól oda Quantallnak. Nem tudja elnyomni az érzést, miszerint nem a démonok lesznek a fő ellenségeik, hanem a hely maga, ami egyre egyértelműbb, hogy él, a maga ijesztő módján.
Elindulva mást is észrevesz: van, ami nem változik a tájban. Bujkál benne egy olyan sejtés, hogy a Krestvir által emlegetett horgonypontokat látja. Épp megkérdezné a varázslónőt erről, de a gyermeksírás hatására megtorpan, és int, hogy a többiek is tegyenek ugyanígy.
Rögtön meg is látja jobb oldalt közeledő lényeket.*
-Laor!
*Kiált a másik harcosnak, miközben pár töredékmásodperc alatt megpróbál rájönni, hogy mik is a jobbról jövő lények.
Az amorf alakot talán a köd miatt, talán a sebessége miatt, vagy talán valami ruházat miatt nem tudja beazonosítani. A mögötte jövő férget viszont igen. Krestvir viszont gyorsan cselekszik, és Frandr úgy dönt, bíz a mágus megítélésében.*
-Alyo! A férget!
*Kiált az íjásznak. Erre két oka van: az egyik az, hogy az tűnik fenyegetőbbnek, a másik pedig az, hogy miközben ezt kiáltja, az amorf alak elé ugrik, pajzsával megpróbálva elállni annak útját, és megakadályozni, hogy elérje a csapatot. Nem lenne kellemes, ha emiatt egy nyílvesszőt kapna a hátába.
Nem tudja, hogy az amorf alakot üldözte, vagy csak követte a féreg, így a fokosát egyelőre nem használja, csak pajzsával próbálja visszatartani az amorf lényt, igyekezve minél gyorsabban rájönni, mivel is áll szemben.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár a tájat figyeli, illetve Kresiéket, azért fél füllel Laorék beszélgetésére is odafigyel. Krátereket ő sem lát, viszont van valami nagyon furcsa a tájban, ami miatt nem érzi úgy, hogy bízhat az érzékszerveiben. Egyelőre nem tudja beazonosítani, mi is az, de ahogy visszaindulnak a táborhelyre, egyre biztosabb a válaszban. A táborhely előtt pár lépéssel már látja, és ekkor szólal meg Krestvir.*
-Nem csak a jurták... Nézzetek körül. Minden változik.
*A jurtákra visszanézve ismét csak görgetegeknek tűnnek, kivéve... valami üreg van bennük, ami miatt Frandr kifejezetten örül, hogy ő nem ment be korábban.
A táborhelyen többen is megfogalmazzák véleményüket, és Frandr teljesen egyetért velük. A tájat figyelve észre is vesz valamit.*
-Na, megvannak a krátereid. Csak kérni kellett.
*Szól oda Quantallnak. Nem tudja elnyomni az érzést, miszerint nem a démonok lesznek a fő ellenségeik, hanem a hely maga, ami egyre egyértelműbb, hogy él, a maga ijesztő módján.
Elindulva mást is észrevesz: van, ami nem változik a tájban. Bujkál benne egy olyan sejtés, hogy a Krestvir által emlegetett horgonypontokat látja. Épp megkérdezné a varázslónőt erről, de a gyermeksírás hatására megtorpan, és int, hogy a többiek is tegyenek ugyanígy.
Rögtön meg is látja jobb oldalt közeledő lényeket.*
-Laor!
*Kiált a másik harcosnak, miközben pár töredékmásodperc alatt megpróbál rájönni, hogy mik is a jobbról jövő lények.
Az amorf alakot talán a köd miatt, talán a sebessége miatt, vagy talán valami ruházat miatt nem tudja beazonosítani. A mögötte jövő férget viszont igen. Krestvir viszont gyorsan cselekszik, és Frandr úgy dönt, bíz a mágus megítélésében.*
-Alyo! A férget!
*Kiált az íjásznak. Erre két oka van: az egyik az, hogy az tűnik fenyegetőbbnek, a másik pedig az, hogy miközben ezt kiáltja, az amorf alak elé ugrik, pajzsával megpróbálva elállni annak útját, és megakadályozni, hogy elérje a csapatot. Nem lenne kellemes, ha emiatt egy nyílvesszőt kapna a hátába.
Nem tudja, hogy az amorf alakot üldözte, vagy csak követte a féreg, így a fokosát egyelőre nem használja, csak pajzsával próbálja visszatartani az amorf lényt, igyekezve minél gyorsabban rájönni, mivel is áll szemben.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-18 23:05:45
Üzenet elküldve: 2020-01-18 23:05:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Ahogy felteszi a kérdését, s arra nem túl beszédes, de egyenes választ kap, úgy bolydul fel a világ még az eddigieknél is jobban. Nem érkezik megkérdezni ismét, hogy a többiek mit tapasztalnak, s hogy ők is azt látják-e, amit ő, de korábbi sejtése csak még inkább megerősödik ettől a látványtól.
Amit persze a körülmények alakulása miatt szintén nem tud megosztani a csapattal, mert közben érkezik Kilencedik jelzése.
Nem szól Laornak semmit végül, mert a manó maga vartyogja visszhangzón, hogy valamit észlel, ennél többet pedig ő sem tud közölni a férfival. Nyitva kell tartaniuk a szemüket...
Quantall arról szól, hogy ennek épp az ellenkezőjét kellene tennie, hogy varázsoljon, amit ő jelenleg nem érez jó ötletnek, de lehet nincs más módja, hogy kikutassák a veszélyt. Esetleg...
Neki is eszébe jut egy varázslat, amit érdemes volna megkísérelnie, de a felhangzó gyermeksírás, majd a nem sokkal később érkező ordítás hirtelen egészen más mederbe terelik gondolatait.
Kapkodja a fejét, majd mikor fölfedezi a hatalmas, különös lényt, egy pillanatra ledermed. És magában fohászkodik, hogy csak ne ebből legyen "mindenhol", ahogy a manó mondta.
Talán a korábban hallott gyermeksírás az oka, hogy azt a feléjük sebes tempóban rohanó alakhoz köti, akinek kilétét egyelőre nem is tudja megállapítani, de inkább látja őt megmentésre szoruló menekülőnek, mint veszélyforrásnak. Persze megbízni nem tud benne, míg nem látja mi, vagy ki az, akár egy kisebb szörny is lehet... de nem ő lesz a célpontja.
Kilép oldalra, hogy jó rálátása legyen az ezerlábú lényre.*
- Megpróbálom megállítani a férget... A másikkal vigyázzatok! - *Kiáltja, miközben lép, majd ha meg nem akadályozzák ebben, úgy tekintetét az általa féregnek nevezett teremtményre szegezi, miközben varázsigét mormol. Meg akarja állítani, hogy időt nyerjen a menekülőnek és maguknak, hogy rendezzék soraikat.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Ahogy felteszi a kérdését, s arra nem túl beszédes, de egyenes választ kap, úgy bolydul fel a világ még az eddigieknél is jobban. Nem érkezik megkérdezni ismét, hogy a többiek mit tapasztalnak, s hogy ők is azt látják-e, amit ő, de korábbi sejtése csak még inkább megerősödik ettől a látványtól.
Amit persze a körülmények alakulása miatt szintén nem tud megosztani a csapattal, mert közben érkezik Kilencedik jelzése.
Nem szól Laornak semmit végül, mert a manó maga vartyogja visszhangzón, hogy valamit észlel, ennél többet pedig ő sem tud közölni a férfival. Nyitva kell tartaniuk a szemüket...
Quantall arról szól, hogy ennek épp az ellenkezőjét kellene tennie, hogy varázsoljon, amit ő jelenleg nem érez jó ötletnek, de lehet nincs más módja, hogy kikutassák a veszélyt. Esetleg...
Neki is eszébe jut egy varázslat, amit érdemes volna megkísérelnie, de a felhangzó gyermeksírás, majd a nem sokkal később érkező ordítás hirtelen egészen más mederbe terelik gondolatait.
Kapkodja a fejét, majd mikor fölfedezi a hatalmas, különös lényt, egy pillanatra ledermed. És magában fohászkodik, hogy csak ne ebből legyen "mindenhol", ahogy a manó mondta.
Talán a korábban hallott gyermeksírás az oka, hogy azt a feléjük sebes tempóban rohanó alakhoz köti, akinek kilétét egyelőre nem is tudja megállapítani, de inkább látja őt megmentésre szoruló menekülőnek, mint veszélyforrásnak. Persze megbízni nem tud benne, míg nem látja mi, vagy ki az, akár egy kisebb szörny is lehet... de nem ő lesz a célpontja.
Kilép oldalra, hogy jó rálátása legyen az ezerlábú lényre.*
- Megpróbálom megállítani a férget... A másikkal vigyázzatok! - *Kiáltja, miközben lép, majd ha meg nem akadályozzák ebben, úgy tekintetét az általa féregnek nevezett teremtményre szegezi, miközben varázsigét mormol. Meg akarja állítani, hogy időt nyerjen a menekülőnek és maguknak, hogy rendezzék soraikat.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-18 19:44:39
Üzenet elküldve: 2020-01-18 19:44:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy folyton változó, amorf, s alaktalan világba csöppentek, melynek csápjai lassan körbesimítják őket. A sűrű, füstös szürkeséget, csak olykor töri meg leheletük, melynek párája próbál utat vágni a ködbe, nem sok sikerrel. Érezni a feszültséget. Nem csak bennük, nem csak testükben, valahogy körülöttük, szinte mindenben és mindenhol. Mindegyikük, mintha azt érezné, lélegzik a környék, halk, mély sóhajai okán szinte lábuk alatt emelkedni érzik a talajt.
Laor utasítása, de még Alyo káromkodása is furcsán tompán hangzik, akárha bura alól szólnának, ám, ahogy a húrra illeszti a nyílvesszőt, s az odaütődik az íj fájához, természetellenesen nagyot szól a csattanás, melyre mindnyájan felkaphatják fejüket.*
- Khurrrvhááraaa... *Visszhangzik halkan az elmormogott káromkodás a ködben.* ...khuuurrrváára... *Ismétlődik, miközben elindulnak lassan befelé. A köd nem oszlik fel, sőt rátelepszik ruhájukra, megkapaszkodik fejfedőjükön, hajukon, jéghideg nedvességként csorog le tarkójukon. A megfigyelő Frandr, s míg a többiek halkan tanácskoznak, bizony van is mit megfigyelnie, a romos tájon nem egyszerűen köd ül, s kereng a jurták között. Eleinte azt gondolja, hogy érzékei csalják meg, s a pára az, mi mozgásnak látszik, azonban, amint jobban megfigyeli, hamarosan már rájön, hogy ez nem így van. Ha figyelmezteti a többieket, mindenki szemtanúja lehet... a táj változik... nem egyszerűen szürkül a ködtől, fizikailag. Jurták tűnnek el s olvadnak bele a légbe, kráterek keletkeznek ott, hol az imént, még elhagyatott, romos viskó állt, folyamatosan alakul körülöttük, lassan, de biztosan és szemmel láthatóan. Lassan olyan képet kezd festeni, mint, amit Quantall megálmodott, ahogyan ő látná egy robbanás után, ahogyan Laor leírja, miközben beszélgetnek. Csak néhány dolog marad állandó, az innen alig látható, homályos fekete oszlopszerűségek. Krestvir feltett kérdése olybá tűnik immár okafogyott, hiszen a jurták teljes egészében eltűntek, hogy átadják helyüket irtózatosan sötét és innen is mélynek tűnő tátongó nyílásoknak. Peremük csillog a nyálkától, bizonyára csúszós lehet. Az út, melyen lassan elindulnak nem változik, de körötte szinte minden, semmi sem az, mi akkor volt, amikor megérkeztek.*
- Mi... mindenhol ott vannak... *A manó vartyogó hangja, szinte berobban a térbe. Az eddigi néma csendbe akár egy fülsértő kiáltás, s a manó saját hangjára is ijedten húzza be nyakát, s bújik Krestvir tarkója mögé.* ... mindenhol... *Suttogja, szinte csak leheletén látszik, hogy beszél. Ha Carsaadi, korábban a manó hangjától megijedt, most fagyos rémületet érezhet, kíváncsisága lassan alábbszáll, már sokkal inkább félelmére koncentrál. A történektől eltekintve, gond nélkül haladnak az úton, s az első esemény, Quantall fohászát követően történik.
A táj ismét alakul, s felölti egy, a korábbihoz hasonló formáját. Jurták, házak tűnnek fel, hirtelen elevenedik meg a táj. Gyermeksírás hallik, majd az elöl haladó Laor, hirtelen mozgást észlel sréhen jobbról elölről. Amorf alak, mi feléjük tart. A sebessége, akár egy gyorsan futó emberé, cseppet sem lassítva közeledik feléjük. Irtózatos ordítás hangzik fel, immár mindenki észreveheti, ahogyan azt is, a futó alakot egy groteszk, tüskés, ezer lábon szaladó valami követi, mi fejének tűnik, rajta ásító üreg, melyben természetellenesen hosszú fogak látszódnak, néhányuk a földet szántja végig, hegyükön nyál csöppen a földre. Hamarosan eléri az előtte haladót, de az hamarabb ér a csapathoz, mint ez megtörténne.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy folyton változó, amorf, s alaktalan világba csöppentek, melynek csápjai lassan körbesimítják őket. A sűrű, füstös szürkeséget, csak olykor töri meg leheletük, melynek párája próbál utat vágni a ködbe, nem sok sikerrel. Érezni a feszültséget. Nem csak bennük, nem csak testükben, valahogy körülöttük, szinte mindenben és mindenhol. Mindegyikük, mintha azt érezné, lélegzik a környék, halk, mély sóhajai okán szinte lábuk alatt emelkedni érzik a talajt.
Laor utasítása, de még Alyo káromkodása is furcsán tompán hangzik, akárha bura alól szólnának, ám, ahogy a húrra illeszti a nyílvesszőt, s az odaütődik az íj fájához, természetellenesen nagyot szól a csattanás, melyre mindnyájan felkaphatják fejüket.*
- Khurrrvhááraaa... *Visszhangzik halkan az elmormogott káromkodás a ködben.* ...khuuurrrváára... *Ismétlődik, miközben elindulnak lassan befelé. A köd nem oszlik fel, sőt rátelepszik ruhájukra, megkapaszkodik fejfedőjükön, hajukon, jéghideg nedvességként csorog le tarkójukon. A megfigyelő Frandr, s míg a többiek halkan tanácskoznak, bizony van is mit megfigyelnie, a romos tájon nem egyszerűen köd ül, s kereng a jurták között. Eleinte azt gondolja, hogy érzékei csalják meg, s a pára az, mi mozgásnak látszik, azonban, amint jobban megfigyeli, hamarosan már rájön, hogy ez nem így van. Ha figyelmezteti a többieket, mindenki szemtanúja lehet... a táj változik... nem egyszerűen szürkül a ködtől, fizikailag. Jurták tűnnek el s olvadnak bele a légbe, kráterek keletkeznek ott, hol az imént, még elhagyatott, romos viskó állt, folyamatosan alakul körülöttük, lassan, de biztosan és szemmel láthatóan. Lassan olyan képet kezd festeni, mint, amit Quantall megálmodott, ahogyan ő látná egy robbanás után, ahogyan Laor leírja, miközben beszélgetnek. Csak néhány dolog marad állandó, az innen alig látható, homályos fekete oszlopszerűségek. Krestvir feltett kérdése olybá tűnik immár okafogyott, hiszen a jurták teljes egészében eltűntek, hogy átadják helyüket irtózatosan sötét és innen is mélynek tűnő tátongó nyílásoknak. Peremük csillog a nyálkától, bizonyára csúszós lehet. Az út, melyen lassan elindulnak nem változik, de körötte szinte minden, semmi sem az, mi akkor volt, amikor megérkeztek.*
- Mi... mindenhol ott vannak... *A manó vartyogó hangja, szinte berobban a térbe. Az eddigi néma csendbe akár egy fülsértő kiáltás, s a manó saját hangjára is ijedten húzza be nyakát, s bújik Krestvir tarkója mögé.* ... mindenhol... *Suttogja, szinte csak leheletén látszik, hogy beszél. Ha Carsaadi, korábban a manó hangjától megijedt, most fagyos rémületet érezhet, kíváncsisága lassan alábbszáll, már sokkal inkább félelmére koncentrál. A történektől eltekintve, gond nélkül haladnak az úton, s az első esemény, Quantall fohászát követően történik.
A táj ismét alakul, s felölti egy, a korábbihoz hasonló formáját. Jurták, házak tűnnek fel, hirtelen elevenedik meg a táj. Gyermeksírás hallik, majd az elöl haladó Laor, hirtelen mozgást észlel sréhen jobbról elölről. Amorf alak, mi feléjük tart. A sebessége, akár egy gyorsan futó emberé, cseppet sem lassítva közeledik feléjük. Irtózatos ordítás hangzik fel, immár mindenki észreveheti, ahogyan azt is, a futó alakot egy groteszk, tüskés, ezer lábon szaladó valami követi, mi fejének tűnik, rajta ásító üreg, melyben természetellenesen hosszú fogak látszódnak, néhányuk a földet szántja végig, hegyükön nyál csöppen a földre. Hamarosan eléri az előtte haladót, de az hamarabb ér a csapathoz, mint ez megtörténne.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-15 08:30:13
Üzenet elküldve: 2020-01-15 08:30:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo kényszeredett bájmosollyal az arcán nézi Laort és azt fontolgatja, hogy megölje-e vagy nemi erőszakot kövessen-e el rajta? Vagy, hogy eme kettőt milyen sorrendben tegye meg?
A beszélgetésben nemigen vesz részt, a tájat kémleli ugyanis, közben pedig a régi szép időkön elmélkedik, amikor olyan egyszerű volt minden és tudni lehetett, hogy ki az ellenség. Most meg csak gyalogolnak bele a vak világba. Krestvir kérdésére csak a fejét rázza.*
- Kibaszott ködöt.
*Hogy mikor kerül a nyílvessző a kezébe, majd az idegre? Ezt maga sem tudná megmondani, annyira reflex-szerű minden mozdulata és nem is kell a manó beszólása ahhoz, hogy ez megtörténjen. Lehet nevezni női megérzésnek, vagy hatodik érzéknek, mindenesetre lúdbőrzik a háta.*
- Kurvára nem kéne itt lennünk. Kurvára.
*Nem arról van szó, hogy ijedős, mert nem az, csupán csak nem szeretne értelmetlen halált halni egy láthatatlan, ködbe burkolózó ellenség kezétől (csápjától, csáprágójától, varázspálcájától). Előző nap is inkább csak mázlijuk volt, hogy visszaverték a támadást. Waldran egészen biztosan a halálát kívánja, hogy ilyen helyre küldte és nemcsak neki, de mindannyiuknak. Jó, a sötételf esetében ezt el tudja fogadni, vagy Laor esetében, de a tündér vajon mikor léphetett Waldran bütykére?*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo kényszeredett bájmosollyal az arcán nézi Laort és azt fontolgatja, hogy megölje-e vagy nemi erőszakot kövessen-e el rajta? Vagy, hogy eme kettőt milyen sorrendben tegye meg?
A beszélgetésben nemigen vesz részt, a tájat kémleli ugyanis, közben pedig a régi szép időkön elmélkedik, amikor olyan egyszerű volt minden és tudni lehetett, hogy ki az ellenség. Most meg csak gyalogolnak bele a vak világba. Krestvir kérdésére csak a fejét rázza.*
- Kibaszott ködöt.
*Hogy mikor kerül a nyílvessző a kezébe, majd az idegre? Ezt maga sem tudná megmondani, annyira reflex-szerű minden mozdulata és nem is kell a manó beszólása ahhoz, hogy ez megtörténjen. Lehet nevezni női megérzésnek, vagy hatodik érzéknek, mindenesetre lúdbőrzik a háta.*
- Kurvára nem kéne itt lennünk. Kurvára.
*Nem arról van szó, hogy ijedős, mert nem az, csupán csak nem szeretne értelmetlen halált halni egy láthatatlan, ködbe burkolózó ellenség kezétől (csápjától, csáprágójától, varázspálcájától). Előző nap is inkább csak mázlijuk volt, hogy visszaverték a támadást. Waldran egészen biztosan a halálát kívánja, hogy ilyen helyre küldte és nemcsak neki, de mindannyiuknak. Jó, a sötételf esetében ezt el tudja fogadni, vagy Laor esetében, de a tündér vajon mikor léphetett Waldran bütykére?*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:14:24
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:14:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Hálásan elmosolyodik amikor Kilencedik megbocsájt neki, ezután pedig megteszik hármasban a kis sétájuket. Előbb oda, kukucskálnak kicsit, majd visszabattyognak a csapat többi tagjaihoz. Amit látott, a ködön kívül, azt később Krestvir megfogalmazza, így ő csak bólint, hogy ő is látta. Nem a lány szemével van a baj. A beszélgetésben, mint általában most is hallgatag. Azonban annál jobban figyel. A robbanó por, az eleven tűz az üvegben felkelti a kíváncsiságát. Pláne, hogy elvileg ezt alkimisták készítik. Meg akarja nézni magának, kitanulmányozni, sőt, ha hasznos és nem kártékony semmire amit nem akar bántani, akkor talán ki is akarja tanulni.
Laor utasítására kiegyenesedik, azt, hogy hol áll a menetben a többiekre bízza, ha szólnak, ha nem, akkor valahol középtájt, de hátrább.
Illetve ha Krestvirhez közel áll és hallhatja a manó szavait rémület kapja el. Eszébe se jut magára gondolni hanem automatikusan a vezér nevét kiáltja. Amennyiben a manót nem hallja, csak forgatja a fejét, bár a ködön túl hiába próbál nem tud látni. Kicsit közelebb húzza a palástja két szélét egymáshoz, s keze az italokhoz vándorol. Amolyan reflexből, mint a harcosok kacsójának nyugtatása a kardon. *
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* Hálásan elmosolyodik amikor Kilencedik megbocsájt neki, ezután pedig megteszik hármasban a kis sétájuket. Előbb oda, kukucskálnak kicsit, majd visszabattyognak a csapat többi tagjaihoz. Amit látott, a ködön kívül, azt később Krestvir megfogalmazza, így ő csak bólint, hogy ő is látta. Nem a lány szemével van a baj. A beszélgetésben, mint általában most is hallgatag. Azonban annál jobban figyel. A robbanó por, az eleven tűz az üvegben felkelti a kíváncsiságát. Pláne, hogy elvileg ezt alkimisták készítik. Meg akarja nézni magának, kitanulmányozni, sőt, ha hasznos és nem kártékony semmire amit nem akar bántani, akkor talán ki is akarja tanulni.
Laor utasítására kiegyenesedik, azt, hogy hol áll a menetben a többiekre bízza, ha szólnak, ha nem, akkor valahol középtájt, de hátrább.
Illetve ha Krestvirhez közel áll és hallhatja a manó szavait rémület kapja el. Eszébe se jut magára gondolni hanem automatikusan a vezér nevét kiáltja. Amennyiben a manót nem hallja, csak forgatja a fejét, bár a ködön túl hiába próbál nem tud látni. Kicsit közelebb húzza a palástja két szélét egymáshoz, s keze az italokhoz vándorol. Amolyan reflexből, mint a harcosok kacsójának nyugtatása a kardon. *
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-10 06:31:43
Üzenet elküldve: 2020-01-10 06:31:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*A tharg vezetőjük is megerősíti, hogy valóban valami robbanó por lehetett az amit a mélységi látott. A leírás gondolatától is libabőrös lesz, hisz belegondolni is rossz mire lehet, azt használni. Az alulról robbantás nyomainak hiányára szintén csak bólintani tud.*
-Nekem is ez járt a fejemben. Ez nagyon furcsa.
*Nem is csak az elegyengetés, de még utak is vannak. Ez ritka gyanús. A mélységi rossz érzését pedig a köd is csak növeli amire megjegyzést is tesz. A furcsa színváltós hajú harcos egy harcoshoz méltóan egyszerű gondolatot közöl amit Quantall-nak muszáj megcáfolnia.*
-Egyáltalán nem mindegy. Persze, hogy figyeljünk egymásra és a környezetünkre az fontos és a biztonság is, de kicsit se elhanyagolható szempont, hogy tudjuk mi történik körülöttünk. Tudtommal részben ennek a kiderítése is a küldetésünk egyik célja.
*Tudálékos és okoskodó. Igazi mágus-féle. Amilyen Quantall általában szokott lenni mikor épp nem hatalmas hős, szégyenlős szerelmes vagy lelkileg sérült szerencsétlen. Szerencsére gond nélkül érnek vissza a többiekhez. Ott némi szóváltás után végre indulhatnak. A mélységi mágus csak összeszedi amit neki össze kell és a dolgokba nem szól bele. Csak a harcosnő által használ kifejezés ragad meg benne.*
-A vérbe.
*Jegyzi meg magának. Úgy érzi a helyzetükre elég találó megfogalmazás. A sötétség ura, a halál istene, az arctalan, a gonosz, akiről ő maga amennyire megismerte sokkal szörnyebb dolgokat is el tudna mondani. Az biztos, hogy eddig előttük még senki se tudott pofont lekeverni Satereth seregének. Védekeztek és próbálták menteni a menthetőt. Hogy egy támadás során mivel fognak szembe találkozni, azt elképzelni se tudja a mágus. Ahogy, azt se, hogy milyen következményei lesznek ennek ha sikerül. De ez most nem is fontos. Tovább haladnak. A köd önmagában is nyomott hangulatot eredményez. Quantall kezével a fegyverein halad a harcosok által közrefogva. A manó megjegyzésére figyeli a ködöt ahogy Krestvir magiszter kérdésére is komolyan figyel. A harcos kérdésére ő megszólal.*
-Harminc lépésen belül tudok élőlényeket érzékelni és az irányukat is, de ahhoz csukva kell tartanom a szemem.
~Látnok, Eeyr, Teysus vagy Wylnurana úrnő. Remélem figyeltek és vigyáztok ránk. Könyörgöm tegyetek így.~
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*A tharg vezetőjük is megerősíti, hogy valóban valami robbanó por lehetett az amit a mélységi látott. A leírás gondolatától is libabőrös lesz, hisz belegondolni is rossz mire lehet, azt használni. Az alulról robbantás nyomainak hiányára szintén csak bólintani tud.*
-Nekem is ez járt a fejemben. Ez nagyon furcsa.
*Nem is csak az elegyengetés, de még utak is vannak. Ez ritka gyanús. A mélységi rossz érzését pedig a köd is csak növeli amire megjegyzést is tesz. A furcsa színváltós hajú harcos egy harcoshoz méltóan egyszerű gondolatot közöl amit Quantall-nak muszáj megcáfolnia.*
-Egyáltalán nem mindegy. Persze, hogy figyeljünk egymásra és a környezetünkre az fontos és a biztonság is, de kicsit se elhanyagolható szempont, hogy tudjuk mi történik körülöttünk. Tudtommal részben ennek a kiderítése is a küldetésünk egyik célja.
*Tudálékos és okoskodó. Igazi mágus-féle. Amilyen Quantall általában szokott lenni mikor épp nem hatalmas hős, szégyenlős szerelmes vagy lelkileg sérült szerencsétlen. Szerencsére gond nélkül érnek vissza a többiekhez. Ott némi szóváltás után végre indulhatnak. A mélységi mágus csak összeszedi amit neki össze kell és a dolgokba nem szól bele. Csak a harcosnő által használ kifejezés ragad meg benne.*
-A vérbe.
*Jegyzi meg magának. Úgy érzi a helyzetükre elég találó megfogalmazás. A sötétség ura, a halál istene, az arctalan, a gonosz, akiről ő maga amennyire megismerte sokkal szörnyebb dolgokat is el tudna mondani. Az biztos, hogy eddig előttük még senki se tudott pofont lekeverni Satereth seregének. Védekeztek és próbálták menteni a menthetőt. Hogy egy támadás során mivel fognak szembe találkozni, azt elképzelni se tudja a mágus. Ahogy, azt se, hogy milyen következményei lesznek ennek ha sikerül. De ez most nem is fontos. Tovább haladnak. A köd önmagában is nyomott hangulatot eredményez. Quantall kezével a fegyverein halad a harcosok által közrefogva. A manó megjegyzésére figyeli a ködöt ahogy Krestvir magiszter kérdésére is komolyan figyel. A harcos kérdésére ő megszólal.*
-Harminc lépésen belül tudok élőlényeket érzékelni és az irányukat is, de ahhoz csukva kell tartanom a szemem.
~Látnok, Eeyr, Teysus vagy Wylnurana úrnő. Remélem figyeltek és vigyáztok ránk. Könyörgöm tegyetek így.~
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:26:32
Üzenet elküldve: 2020-01-09 23:26:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Hol másutt járna szegény, az útja megint ide vezeti, az ingoványba. ~Komolyan nem értem. Basszus annyi varázsló van. Legendás erejű óriások, elképzelhetetlenül agyafúrt gnómok, és megannyi dolgos kéz. Hogy nem jutott még senkinek esz|be járható utat építeni a M@gustorony és Arthenior között? Vagy valami. Hogy nem ette a fene egyik valamirevaló gazsagabbat se. Nem. Nem nekünk, kik ide v@gyunk szenvedni kell a folyotonos utazással. Bah! Nagyon elegem van ebből.~ Puffog magában a már-már gépiesen megszokott lábnyomokba lépkedve. Egykedvűen menetel előre.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:40:04
Üzenet elküldve: 2020-01-09 08:40:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Egy párszor már megjárta a tornyot, ám az ingoványt még mindig gyűlöli. Nem hiszi el, hogy nem lehet vele kezdeni semmit. Lehetetlen. Régebben könyebb volt, kísérettel és miegymással, most viszonr csak a lova van. Nem is kell neki kíséret. A kastélyt sem véletlenül közember vezeti a háttérből a bevételekkel együtt, Aleimordot az sem érdekli, hogy a férfi legalább a felét ellopja. Hadd vigye, elvégre ő viszi, még ha készen a kezébe kapta a vállalkozást. Azért a földek után járó bevétel még mindig az ő zsebébe fut, és még az is több, mint elég. Nem is érdekli. Elege van a nemesi életből, nem kell se a vállakozás, se a kíséret meg ki tudja mi. A földeket is csak azért tartotta meg, mert könnyű bevételi forrás, nem több.
Ezen rágódva hagyja el az ingoványt, és veszi az irányt a puszta felé.*
Ezen rágódva hagyja el az ingoványt, és veszi az irányt a puszta felé.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-09 05:56:43
Üzenet elküldve: 2020-01-09 05:56:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Miután maga mögött hagyta a tornyot, eljut az ingoványba, amin hiába vágott már át több tucatszám, mégsem tudott megszeretni és megszokni. Ugyanolyan bűzhödt és mocskos lápvidék ez, mint mindig volt, és pontosan olyan nehéz átvergődni rajta, mint előtte.* ~Igazán meg kéne már tanulni azt a víz varázslatot, amit Abogr is használt, hogy feljuttassa az onthrokiakat ide a felszínre! Mennyivel egyszerűbb lenne csak elmormolni néhány szót, aztán feltűnni a torony bejárata előtt és kihagyni ezt a borzasztó szagú posványt! Hát komolyan mondom, ha most választhatnék, inkább a vizet tanultam volna jobban, mint a holdat! Sokkal kényelmesebb lenne!~ *De hiába puffog magában, ugyanúgy cuppog a lába alatt a föld és ugyanúgy le kell majd mosnia a csizmáját, ha hazaér.* ~Vagy majd odaadom Fortas-asszonynak, hogy mossa le. A fiúk csizmája úgyis mindig saras, nem lesz neki nehéz plusz egyről is gondoskodni!~ *Ezen a gondolaton felvidulva hagyja maga mögött a kellemetlen terepet és a rossz emlékeket is, amit a mágustoronyban szerzett. Persze majd otthon el kell mesélnie a munkásainak, de addig talán jobb másra is gondolni, mint a megégetett vakondokkutyák és betört koponyák, még akkor is, ha csak magukat és a nagymestert védték a támadóktól.* ~Csak érjek már haza végre!~ *Ezzel a gondolattal lép ki a mocsárból a pusztákra, ahonnan már szerencsére nincsen messze az otthona.*
*Miután maga mögött hagyta a tornyot, eljut az ingoványba, amin hiába vágott már át több tucatszám, mégsem tudott megszeretni és megszokni. Ugyanolyan bűzhödt és mocskos lápvidék ez, mint mindig volt, és pontosan olyan nehéz átvergődni rajta, mint előtte.* ~Igazán meg kéne már tanulni azt a víz varázslatot, amit Abogr is használt, hogy feljuttassa az onthrokiakat ide a felszínre! Mennyivel egyszerűbb lenne csak elmormolni néhány szót, aztán feltűnni a torony bejárata előtt és kihagyni ezt a borzasztó szagú posványt! Hát komolyan mondom, ha most választhatnék, inkább a vizet tanultam volna jobban, mint a holdat! Sokkal kényelmesebb lenne!~ *De hiába puffog magában, ugyanúgy cuppog a lába alatt a föld és ugyanúgy le kell majd mosnia a csizmáját, ha hazaér.* ~Vagy majd odaadom Fortas-asszonynak, hogy mossa le. A fiúk csizmája úgyis mindig saras, nem lesz neki nehéz plusz egyről is gondoskodni!~ *Ezen a gondolaton felvidulva hagyja maga mögött a kellemetlen terepet és a rossz emlékeket is, amit a mágustoronyban szerzett. Persze majd otthon el kell mesélnie a munkásainak, de addig talán jobb másra is gondolni, mint a megégetett vakondokkutyák és betört koponyák, még akkor is, ha csak magukat és a nagymestert védték a támadóktól.* ~Csak érjek már haza végre!~ *Ezzel a gondolattal lép ki a mocsárból a pusztákra, ahonnan már szerencsére nincsen messze az otthona.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-06 19:29:31
Üzenet elküldve: 2020-01-06 19:29:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Krestvir nem is tudja, mit válaszoljon arra, hogy Riri az életét akarja áldozni Kilencedikért. De már a manó is furcsán viselkedett, úgyhogy lerendezi magában annyival, hogy ez biztosan egy olyan rejtett utalásokkal teli beszélgetés megint, amit ő nem érthet, csak a tündér és a manó tréfálnak egymással, vagy valami ilyesmi...*
- Haha, átlátok rajtad, mindent hallottam! - *Beszél a lány helyett Kilencedik eleget. Szemét összehúzva mutat Ririre. Majd fölhúzza az orrát és karba fonja a kezeit.*
- De jó a szöveged, úgyhogy elnézem! - *Közli végül vállat vonva, amiből a tündér is biztos lehet benne, hogy betalált a mentőötletével és ugyancsak sikerült megenyhítenie a manót.
Később, Riri kérdésére Krestvir egy pillanatra rá emeli tekintetét, majd ismét a távolt fürkészi.*
- Tartok tőle, hogy ez a köd azt jelzi, hogy közel járunk... de még közelebb kell mennünk, ha többet akarunk megtudni erről a helyről. - *Feleli, s jelenleg kimondottan "hollólányosan" festhet, ahogy baljóslatú szavakat károg itt a ködben.
Közben fölfedez a messzeségben más foltokat is, talán építményeket, vagy sziklákat? Nem tudná megmondani, túl távol vannak és a köd egyre sűrűsödik, így mikor elindulnak visszafelé, hiába fordul vissza, eltűnnek a szeme elől.
Közben azt is megfigyeli, ami a jurtákkal történik, ahogy közelebb érnek. Becsapná a szeme? Talán... de...
Visszaérnek, a csapat egybegyűlik, Laortól választ kap, majd pedig elhangzik az utasítás az indulásra.*
- Mit láttok? Mikor most a jurták felé néztek... - *Kérdezi fennhangon. Szeretné tudni, hogy ez egy optikai csalódás, vagy... nos, amíg választ nem kap, addig nem szeretné megosztani sejtését sem. Különösen arra kíváncsi, hogy Alyo fél-elf szemei mit látnak, feltéve, hogy a köd nem nyelte még el az innen nézve sziklahalmoknak tűnő jurták képét...
Ezután Kilencedik viselkedése és szavai keltik fel a figyelmét. Frandr értelmezi ezt egy módon, s ez az értelmezési mód nála is az első, majd pedig az, hogy a manó megint Ririre utal, hogy a lány követi... Aztán harmadjára jön az, hogy Kili észlel valamit, amit ők nem.
Krestvir igyekszik beérni Laort és megfogni a ruhája derekát, vagy ujját, hogy megállítsa és felhívja magára a figyelmét.
Közben meg Kilencedikhez szól halkan...*
- Hol és mit észlelsz? - *Les körbe, anélkül, hogy megfordulna.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Krestvir nem is tudja, mit válaszoljon arra, hogy Riri az életét akarja áldozni Kilencedikért. De már a manó is furcsán viselkedett, úgyhogy lerendezi magában annyival, hogy ez biztosan egy olyan rejtett utalásokkal teli beszélgetés megint, amit ő nem érthet, csak a tündér és a manó tréfálnak egymással, vagy valami ilyesmi...*
- Haha, átlátok rajtad, mindent hallottam! - *Beszél a lány helyett Kilencedik eleget. Szemét összehúzva mutat Ririre. Majd fölhúzza az orrát és karba fonja a kezeit.*
- De jó a szöveged, úgyhogy elnézem! - *Közli végül vállat vonva, amiből a tündér is biztos lehet benne, hogy betalált a mentőötletével és ugyancsak sikerült megenyhítenie a manót.
Később, Riri kérdésére Krestvir egy pillanatra rá emeli tekintetét, majd ismét a távolt fürkészi.*
- Tartok tőle, hogy ez a köd azt jelzi, hogy közel járunk... de még közelebb kell mennünk, ha többet akarunk megtudni erről a helyről. - *Feleli, s jelenleg kimondottan "hollólányosan" festhet, ahogy baljóslatú szavakat károg itt a ködben.
Közben fölfedez a messzeségben más foltokat is, talán építményeket, vagy sziklákat? Nem tudná megmondani, túl távol vannak és a köd egyre sűrűsödik, így mikor elindulnak visszafelé, hiába fordul vissza, eltűnnek a szeme elől.
Közben azt is megfigyeli, ami a jurtákkal történik, ahogy közelebb érnek. Becsapná a szeme? Talán... de...
Visszaérnek, a csapat egybegyűlik, Laortól választ kap, majd pedig elhangzik az utasítás az indulásra.*
- Mit láttok? Mikor most a jurták felé néztek... - *Kérdezi fennhangon. Szeretné tudni, hogy ez egy optikai csalódás, vagy... nos, amíg választ nem kap, addig nem szeretné megosztani sejtését sem. Különösen arra kíváncsi, hogy Alyo fél-elf szemei mit látnak, feltéve, hogy a köd nem nyelte még el az innen nézve sziklahalmoknak tűnő jurták képét...
Ezután Kilencedik viselkedése és szavai keltik fel a figyelmét. Frandr értelmezi ezt egy módon, s ez az értelmezési mód nála is az első, majd pedig az, hogy a manó megint Ririre utal, hogy a lány követi... Aztán harmadjára jön az, hogy Kili észlel valamit, amit ők nem.
Krestvir igyekszik beérni Laort és megfogni a ruhája derekát, vagy ujját, hogy megállítsa és felhívja magára a figyelmét.
Közben meg Kilencedikhez szól halkan...*
- Hol és mit észlelsz? - *Les körbe, anélkül, hogy megfordulna.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:12:06
Üzenet elküldve: 2020-01-06 18:12:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy a többiek a jurtában beszélgetnek annak furcsaságáról, Frandr továbbra is a ködöt fürkészi, szem előtt tartva Ririéket. Összerezzen, mikor Kilencedik látszólag minden ok nélkül, messze túl hangosan bemutatkozik a mocsárnak.*
-Ha esetleg vissza kell vonulnunk, majd emlékeztessetek, hogy van nálunk csali.
*Utal komoran Kilencedikre, bár persze nem gondolja komolyan, amit mond. Mikor aztán Quantall kijelenti kételyeit a köd eredetével kapcsolatban, felmordul.*
-Nem hinném, hogy számít, honnan jött. A lényeg az, hogy közel kell maradnunk egymáshoz.
*Válaszol Quantallnak. Ezután csöndben haladnak vissza táborhelyükre. Senki sem hiányzik, teljes a létszám, és minden felszerelésük össze van csomagolva. Krestvir tudja is az irányt, és Frandr még a ködben is valamennyire ki tudja venni az ösvényt, amiről a mágus beszél.*
-Pedig már kezdtem magányos lenni.
*Válaszol Kilencediknek. Ezúttal tisztán ki lehet hallani a szarkazmust a hangjából, na nem mintha a hangulata kicsit is javult volna.
Laor jelzi, hogy indulhatnak, és ezúttal Frandr a sor elejére áll. Pajzsát maga előtt tartja, úgy, hogy a látását ne zavarja, ám a felsőteste nagy részét takarja. Jobb kezében a fokosa pihen.*
-Rohadt köd...
*Hallhatja meg az, aki legközelebb sétál hozzá. Kicsit sem örül annak, hogy alig lesz pár másodpercük észrevenni, ha valami nekik akar menni.*
-Ha bármelyikőtöknek van valami varázslata, amivel átláthattok a ködön, ne habozzatok.
*Szól hátra, bár nem hinné, hogy a mágusok csak úgy figyelmen hagynák, ha tudnának ilyet tenni.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy a többiek a jurtában beszélgetnek annak furcsaságáról, Frandr továbbra is a ködöt fürkészi, szem előtt tartva Ririéket. Összerezzen, mikor Kilencedik látszólag minden ok nélkül, messze túl hangosan bemutatkozik a mocsárnak.*
-Ha esetleg vissza kell vonulnunk, majd emlékeztessetek, hogy van nálunk csali.
*Utal komoran Kilencedikre, bár persze nem gondolja komolyan, amit mond. Mikor aztán Quantall kijelenti kételyeit a köd eredetével kapcsolatban, felmordul.*
-Nem hinném, hogy számít, honnan jött. A lényeg az, hogy közel kell maradnunk egymáshoz.
*Válaszol Quantallnak. Ezután csöndben haladnak vissza táborhelyükre. Senki sem hiányzik, teljes a létszám, és minden felszerelésük össze van csomagolva. Krestvir tudja is az irányt, és Frandr még a ködben is valamennyire ki tudja venni az ösvényt, amiről a mágus beszél.*
-Pedig már kezdtem magányos lenni.
*Válaszol Kilencediknek. Ezúttal tisztán ki lehet hallani a szarkazmust a hangjából, na nem mintha a hangulata kicsit is javult volna.
Laor jelzi, hogy indulhatnak, és ezúttal Frandr a sor elejére áll. Pajzsát maga előtt tartja, úgy, hogy a látását ne zavarja, ám a felsőteste nagy részét takarja. Jobb kezében a fokosa pihen.*
-Rohadt köd...
*Hallhatja meg az, aki legközelebb sétál hozzá. Kicsit sem örül annak, hogy alig lesz pár másodpercük észrevenni, ha valami nekik akar menni.*
-Ha bármelyikőtöknek van valami varázslata, amivel átláthattok a ködön, ne habozzatok.
*Szól hátra, bár nem hinné, hogy a mágusok csak úgy figyelmen hagynák, ha tudnának ilyet tenni.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:48:08
Üzenet elküldve: 2020-01-06 12:48:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú az út, hosszabb, mint eddig bármikor. Mocskossá rongyolódott ruháját az ingovány bűze is áthatja, akár csak haját, és minden ingóságát, de nem kíméli a hátast. Töretlen halad előre, ha már ereje el is hagyná, ha az éhség húzná is lassabb léptekre, akarata emelkedik felül. Tudja, hogy szeszélyes talajon jár, mely nem kímél semmit, elegendő egy rossz lépés, és elnyeli a mély. Nem csak önmagára kell figyelnie, hanem a lóra is, mi tőle független élet. Nem engedheti hogy lankadjon a figyelme.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:00:32
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:00:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
- Hallottam már ilyenről. *bólint rá a sötételf szavaira* Valamiféle por aminek receptjét csak a legnagyobb alkimisták ismerik. Az eleven tüzet zárják bele és ha szikrát kap, robbanással távozik onnan.
*Körülnéz a tájon, már amennyit láthat belőle az egyre sűrűsödő köd dacára.*
- Viszont ha az történt és a föld alól szabadult fel a tűz, akkor a talajnak nagy területen felsértve kéne lennie. Mert azt kötve hiszem, hogy a hely pusztulása után valakik azzal foglalkoztak, hogy elegyengessék.
*Frandr elméletében is van valami, Laor kicsit tétován megvonja a vállát. Ha jobban belegondol, neki aztán édes mindegy. Akár a vihar, akár más, akár jurta, akár más, az ő olvasatában most csak az a fontos, hogy semmi érdekeset nem találtak. A hely viszont elég baljóslatú és van néhány kérdés vele kapcsolatban amit nehezen tudnának megmagyarázni. Már csak ezek is elegendőek hozzá, hogy úgy érezze: ideje indulni. Miután visszatértek a többiekhez és a kis csapat együtt van, Krestvir meg is határozza az irányt, amire Laor rábólint. Hogy a következő kérdésre már megrázza a fejét.*
- Nem, semmi használható nem volt bent.
*Ha pedig már nagy lenne a béke, akkor jön Alyo. Aki most sem bírja ki, hogy ne övé legyen az utolsó szó. Talán tényleg be kéne törni az orrá
t, de Laor csak elmosolyodik.*
- Indulunk!
*Megvárja míg mindenki elkészül, utána pedig nem szól bele, hogy ki hol halad a sorban. Csak ahhoz ragaszkodik, hogy a csapat élén harcos haladjon és a sort is fegyverforgató zárja.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
- Hallottam már ilyenről. *bólint rá a sötételf szavaira* Valamiféle por aminek receptjét csak a legnagyobb alkimisták ismerik. Az eleven tüzet zárják bele és ha szikrát kap, robbanással távozik onnan.
*Körülnéz a tájon, már amennyit láthat belőle az egyre sűrűsödő köd dacára.*
- Viszont ha az történt és a föld alól szabadult fel a tűz, akkor a talajnak nagy területen felsértve kéne lennie. Mert azt kötve hiszem, hogy a hely pusztulása után valakik azzal foglalkoztak, hogy elegyengessék.
*Frandr elméletében is van valami, Laor kicsit tétován megvonja a vállát. Ha jobban belegondol, neki aztán édes mindegy. Akár a vihar, akár más, akár jurta, akár más, az ő olvasatában most csak az a fontos, hogy semmi érdekeset nem találtak. A hely viszont elég baljóslatú és van néhány kérdés vele kapcsolatban amit nehezen tudnának megmagyarázni. Már csak ezek is elegendőek hozzá, hogy úgy érezze: ideje indulni. Miután visszatértek a többiekhez és a kis csapat együtt van, Krestvir meg is határozza az irányt, amire Laor rábólint. Hogy a következő kérdésre már megrázza a fejét.*
- Nem, semmi használható nem volt bent.
*Ha pedig már nagy lenne a béke, akkor jön Alyo. Aki most sem bírja ki, hogy ne övé legyen az utolsó szó. Talán tényleg be kéne törni az orrá
t, de Laor csak elmosolyodik.*
- Indulunk!
*Megvárja míg mindenki elkészül, utána pedig nem szól bele, hogy ki hol halad a sorban. Csak ahhoz ragaszkodik, hogy a csapat élén harcos haladjon és a sort is fegyverforgató zárja.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:40:56
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:40:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második születésnap//
//Hazafelé//
*Az út közben Thimmel folytatott beszélgetés hatására és közben sok ezredszerre is elgondolkodik azon, hogy milyen lehet a világ odafent, olyan szép-e vajon, mint a mesék alapján képzeli, teljesen más, vagy akár sokkal gyönyörűbb, valami talán az általa eddig látottak alapján elképzelhetetlen csoda?
Őszintén reméli, hogy talán létezik e világon valahol olyan rejtett mágia, amivel egyszer még erre is választ találhat egyszer, de, ha igen, amiben kételkedik, attól még biztos abban, hogy időben és tudásban is egyaránt nagyon messze áll az ismeretétől.*
- Csak kezdő mágus, de azért köszönöm! *javítja ki Thimet mosolyogva, de az így is látszik rajta, hogy az elf szavai jól esnek neki. Ettől még igyekszik továbbra is nem túlságosan elbízni magát és ellankasztani saját figyelmét. Mégiscsak a mocsárban járnak.*
- Azért van olyan varázslatom, ami szerintem segítene, ha bármi bajba keverednénk itt. *gondolkodik szokása szerint hangosan tovább.* Nagyon szívesen kipróbálnám, de persze nem olyan áron, hogy tényleg bajba kerülünk. Csak úgy megidézni egy védőszellemet pedig csak azért, hogy megmutassam nektek, bármennyire is szeretném, de szerintem nagy tiszteletlenség lenne magával a mágiával és a hold erejével szemben is. *mondja és ezzel ennyiben is marad magával.*
- Számomra az a szerencsés, hogy ti itt vagytok. Ha Lau is velünk lenne, akkor teljes lenne a csapat. *teszi még hozzá. Édesanyja nyilván tudja, hogy mire gondol, de talán Thim is rájön ennyiből, hogy benne, Eában, Lauban és nyulaiban bízik a legjobban ezen a világon, szóval nem nagyon utazhatna jobb társaságban és nagyobb biztonságban, mint most velük.*
- A galambok érdekesen hangzanak. *tűnődik el aztán ezen. Talán amiatt csapong kicsit, mert izgatott amiatt, hogy viszont láthatja végre az Laut, a többieket, kedvenc állatait és persze az otthonát, talán csak annyira sikerült elmerülni saját gondolataiba, hogy kicsit késve reagál korábban elhangzott szavakra. Valószínűbb, hogy jelenleg mind a kettő tehet éppen elhangzó szavairól.*
- De galamblevest, vagy sültet még nem ettem. Viszont biztosan finom lehet. Még egy dologgal több, amit ki kell majd próbálnom, hogyha hazaértünk. Bár persze csak akkor, ha kapunk a piacon, vagy valaki árul galambhúst a környéken.
*Ezek után ugyan figyel Thimre és édesanyjára is, az utazás nagy részében mégis kicsit csendesebb, mint általában lenni szokott, köszönhetően talán annak, hogy noha már nagyjából kiismerték a terepet amennyire lehet, és egymás társaságában az általuk itt elérhető legnagyobb biztonságban vannak, azért még mindig leginkább arra figyel, hogy hova lép és mikor.
Ahogyan egyre mélyebben járnak bent a mocsárban egyre inkább úgy gondolja, hogy az igazán édesanyja sok szép és kedves ajándéka mellé az igazán szép mégiscsak az lesz, amikor hazaérhetnek végre és megpillanthatja Lau arcát szép és kedves arcát újra. Persze az is éppen elég boldogság lesz már, amikor végre megváltozik körülöttük a táj, és újra barátságosabb és sokkal inkább ismerős arcot ölt magára. Igazán nem tehet róla, de azóta nyomasztja kissé ez a hely, hogy először járt itt, holott tudja jól, hogy nyilván meg van a maga szépsége és romantikája az ingoványnak is, ha valaki elég kitartóan keresi azt.
Ami őt illeti, mégis sokkal jobban szeretne már minél hamarabb illatos és tarka mezőkön járni elérhető közelségben Szarvasligethez.*
//Hazafelé//
*Az út közben Thimmel folytatott beszélgetés hatására és közben sok ezredszerre is elgondolkodik azon, hogy milyen lehet a világ odafent, olyan szép-e vajon, mint a mesék alapján képzeli, teljesen más, vagy akár sokkal gyönyörűbb, valami talán az általa eddig látottak alapján elképzelhetetlen csoda?
Őszintén reméli, hogy talán létezik e világon valahol olyan rejtett mágia, amivel egyszer még erre is választ találhat egyszer, de, ha igen, amiben kételkedik, attól még biztos abban, hogy időben és tudásban is egyaránt nagyon messze áll az ismeretétől.*
- Csak kezdő mágus, de azért köszönöm! *javítja ki Thimet mosolyogva, de az így is látszik rajta, hogy az elf szavai jól esnek neki. Ettől még igyekszik továbbra is nem túlságosan elbízni magát és ellankasztani saját figyelmét. Mégiscsak a mocsárban járnak.*
- Azért van olyan varázslatom, ami szerintem segítene, ha bármi bajba keverednénk itt. *gondolkodik szokása szerint hangosan tovább.* Nagyon szívesen kipróbálnám, de persze nem olyan áron, hogy tényleg bajba kerülünk. Csak úgy megidézni egy védőszellemet pedig csak azért, hogy megmutassam nektek, bármennyire is szeretném, de szerintem nagy tiszteletlenség lenne magával a mágiával és a hold erejével szemben is. *mondja és ezzel ennyiben is marad magával.*
- Számomra az a szerencsés, hogy ti itt vagytok. Ha Lau is velünk lenne, akkor teljes lenne a csapat. *teszi még hozzá. Édesanyja nyilván tudja, hogy mire gondol, de talán Thim is rájön ennyiből, hogy benne, Eában, Lauban és nyulaiban bízik a legjobban ezen a világon, szóval nem nagyon utazhatna jobb társaságban és nagyobb biztonságban, mint most velük.*
- A galambok érdekesen hangzanak. *tűnődik el aztán ezen. Talán amiatt csapong kicsit, mert izgatott amiatt, hogy viszont láthatja végre az Laut, a többieket, kedvenc állatait és persze az otthonát, talán csak annyira sikerült elmerülni saját gondolataiba, hogy kicsit késve reagál korábban elhangzott szavakra. Valószínűbb, hogy jelenleg mind a kettő tehet éppen elhangzó szavairól.*
- De galamblevest, vagy sültet még nem ettem. Viszont biztosan finom lehet. Még egy dologgal több, amit ki kell majd próbálnom, hogyha hazaértünk. Bár persze csak akkor, ha kapunk a piacon, vagy valaki árul galambhúst a környéken.
*Ezek után ugyan figyel Thimre és édesanyjára is, az utazás nagy részében mégis kicsit csendesebb, mint általában lenni szokott, köszönhetően talán annak, hogy noha már nagyjából kiismerték a terepet amennyire lehet, és egymás társaságában az általuk itt elérhető legnagyobb biztonságban vannak, azért még mindig leginkább arra figyel, hogy hova lép és mikor.
Ahogyan egyre mélyebben járnak bent a mocsárban egyre inkább úgy gondolja, hogy az igazán édesanyja sok szép és kedves ajándéka mellé az igazán szép mégiscsak az lesz, amikor hazaérhetnek végre és megpillanthatja Lau arcát szép és kedves arcát újra. Persze az is éppen elég boldogság lesz már, amikor végre megváltozik körülöttük a táj, és újra barátságosabb és sokkal inkább ismerős arcot ölt magára. Igazán nem tehet róla, de azóta nyomasztja kissé ez a hely, hogy először járt itt, holott tudja jól, hogy nyilván meg van a maga szépsége és romantikája az ingoványnak is, ha valaki elég kitartóan keresi azt.
Ami őt illeti, mégis sokkal jobban szeretne már minél hamarabb illatos és tarka mezőkön járni elérhető közelségben Szarvasligethez.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-03 09:54:22
Üzenet elküldve: 2020-01-03 09:54:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Mily végtelen és szertelen szeszélyes a természet, s az idő vad sodrása! Mi, olykor talán virágzó település lehetett egykoron, most csak a múlás csalfa tüneménye, a métely fekete és elsorvadt virága, az illúziók lélektükre.
Cs...Cs...Cs...Cs...
Csepegő víz, a korhadt tetőről, keresztbe állított egykori használati tárgy, félhomály, melyet lassan fokoz a leereszkedő köd fátyla. Úttalan utak, melyek látszólag mégis egy gócpontban futnak össze. Halk beszélgetés és tervezés veszi kezdetét, mely kapcsán Laorékat nem zavarja meg semmi sem, nyugodtan elvégezhetik. Olykor, ha felpillantanak láthatják, hogy a köd egyre áthatolhatatlanabb, egyre sűrűbb, egyre kétségbeejtőbb, bár harcos szívüket ez mit sem sérti. A halk civódás sokkal inkább feszült kiegészítője, mint hátráltatója, mindegyikük érezheti zsigereiben égve, valami itt nincs rendjén. Quantall korai emlékei erre világosan rávilágítanak. Miért nincs kráter a robbanás helyén? Miért nincsenek csupán csak romok, mi végre az utak, s mi végre az elátkozott település, melyhez láthatóan elérkeztek. A tőlük jobbra és balra húzódó végtelen fal alapja, akárha keretbe foglalná, mi érezhetnek. Elszigeteltséget, fájdalmat, s a határt, mi az e világi és nem e világi között meghúzódhat. Fandr hangulatát leginkább hajzatának színe jelezheti, mi kérdéses jelzőként virít, legalábbis a gondolatait illetően. Krestvir és Riri, valamint a manó, hamarosan felzárkózhatnak a csapathoz. Kis kitérőjük során nem éri őket váratlan, azonban Krestvir összeszűkült szemmel végrehajtott megfigyelései során felfedezhet valamit, tekintve, hogy még a fal határán kívül tartózkodik. Látja Laorék csapatát, látja a fal alapját, lát sötétlő foltokat, de azok a legkevésbé sem hasonlítanak jurtára, vagy épületre, sokkal inkább csupán hatalmas görgetegekre, melyek csak közelebb érve láthatóak bejárható épületnek, miképp mikor odaérnek Laorékhoz ez számukra is világossá válik. Quantall elméjében egymást követik a baljós gondolatok. Istenek. Hatalmas játékosai a világnak, kérdés a pihenő csupán eszközük, vagy terük e játékban? Krestvir mást is megfigyelhetett útja közben, ahogyan Riri és a manó is. Tekintete a ködfátylon át magasodó szürke és göcsörtös pontokat figyelhet meg, melyeket a távolból nem tud rendesen behatárolni. Csupán elszórt, a többi tárgyhoz képest magasba nyúló feketeségek, szürkeségek, innen nézve mértani rendezetlenségben, de az ösvényekről szóló meglátása helyesnek látszik. Krestvir és Riri elmondhatja mit tapasztaltak, akár a furcsaságot is megoszthatja a csapattal. Laor iránymutatásának és parancsának segítsége lehet, hogy pont egy előre mutató, egyenes ösvényen állnak, ott tértek be, hol a fal megszakad. A köd már sűrű, így a Krestvir által felfedezett elszórt pontok már nem látszódnak. Egy viszont biztos. Tőlük keletre, tőlük nyugatra, észak-keletre és észak-nyugatra is találhatóak ilyenek. Az ösvény, mely előre visz, látszólag végtelen, távolba nyúló, egyetlen támpontja, egyenessége. S, még valami. A Krestvir nyakához egyre közelebb bújó manó, vartyogó hangja:*
- Nem vagyunk egyedül.
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Mily végtelen és szertelen szeszélyes a természet, s az idő vad sodrása! Mi, olykor talán virágzó település lehetett egykoron, most csak a múlás csalfa tüneménye, a métely fekete és elsorvadt virága, az illúziók lélektükre.
Cs...Cs...Cs...Cs...
Csepegő víz, a korhadt tetőről, keresztbe állított egykori használati tárgy, félhomály, melyet lassan fokoz a leereszkedő köd fátyla. Úttalan utak, melyek látszólag mégis egy gócpontban futnak össze. Halk beszélgetés és tervezés veszi kezdetét, mely kapcsán Laorékat nem zavarja meg semmi sem, nyugodtan elvégezhetik. Olykor, ha felpillantanak láthatják, hogy a köd egyre áthatolhatatlanabb, egyre sűrűbb, egyre kétségbeejtőbb, bár harcos szívüket ez mit sem sérti. A halk civódás sokkal inkább feszült kiegészítője, mint hátráltatója, mindegyikük érezheti zsigereiben égve, valami itt nincs rendjén. Quantall korai emlékei erre világosan rávilágítanak. Miért nincs kráter a robbanás helyén? Miért nincsenek csupán csak romok, mi végre az utak, s mi végre az elátkozott település, melyhez láthatóan elérkeztek. A tőlük jobbra és balra húzódó végtelen fal alapja, akárha keretbe foglalná, mi érezhetnek. Elszigeteltséget, fájdalmat, s a határt, mi az e világi és nem e világi között meghúzódhat. Fandr hangulatát leginkább hajzatának színe jelezheti, mi kérdéses jelzőként virít, legalábbis a gondolatait illetően. Krestvir és Riri, valamint a manó, hamarosan felzárkózhatnak a csapathoz. Kis kitérőjük során nem éri őket váratlan, azonban Krestvir összeszűkült szemmel végrehajtott megfigyelései során felfedezhet valamit, tekintve, hogy még a fal határán kívül tartózkodik. Látja Laorék csapatát, látja a fal alapját, lát sötétlő foltokat, de azok a legkevésbé sem hasonlítanak jurtára, vagy épületre, sokkal inkább csupán hatalmas görgetegekre, melyek csak közelebb érve láthatóak bejárható épületnek, miképp mikor odaérnek Laorékhoz ez számukra is világossá válik. Quantall elméjében egymást követik a baljós gondolatok. Istenek. Hatalmas játékosai a világnak, kérdés a pihenő csupán eszközük, vagy terük e játékban? Krestvir mást is megfigyelhetett útja közben, ahogyan Riri és a manó is. Tekintete a ködfátylon át magasodó szürke és göcsörtös pontokat figyelhet meg, melyeket a távolból nem tud rendesen behatárolni. Csupán elszórt, a többi tárgyhoz képest magasba nyúló feketeségek, szürkeségek, innen nézve mértani rendezetlenségben, de az ösvényekről szóló meglátása helyesnek látszik. Krestvir és Riri elmondhatja mit tapasztaltak, akár a furcsaságot is megoszthatja a csapattal. Laor iránymutatásának és parancsának segítsége lehet, hogy pont egy előre mutató, egyenes ösvényen állnak, ott tértek be, hol a fal megszakad. A köd már sűrű, így a Krestvir által felfedezett elszórt pontok már nem látszódnak. Egy viszont biztos. Tőlük keletre, tőlük nyugatra, észak-keletre és észak-nyugatra is találhatóak ilyenek. Az ösvény, mely előre visz, látszólag végtelen, távolba nyúló, egyetlen támpontja, egyenessége. S, még valami. A Krestvir nyakához egyre közelebb bújó manó, vartyogó hangja:*
- Nem vagyunk egyedül.
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:26:05
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:26:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második születésnap//
//Hazafelé//
- El sem tudom képzelni, milyen világ van az égben. Viszont jobb így, hogy a holdfény jön le hozzánk, megsegítve az éjszakáinkat és nem mi világítunk innen lentről. Bár ez most már szintén lehetséges, mert a kezedben van minden, ami ehhez kell. Tudod, szerencsés dolog egy mágussal utazni. *szól kedves mosollyal az arcán. Bár valóban nagy előnynek tartja Luninari tudását, nem lankad az ő figyelme sem. Luni 12 varázslattal védheti magát, a 13. pajzs pedig Thim. Szerencsére visszafelé sokkal könnyebb az út, mert már kiismerték a terepet, amennyire lehetőségük volt rá. Thim is visszavágyik a toronyhoz szinte azonnal, de nem fokozná jobban az elindulás nehézségét. Tudja, hogy a lány képes lenne egy évet is tanulni még, és ez valahol rendben is van. Sajnos nem lehet minden tökéletes, türelemmel kell lenniük. Thimnek ugyanúgy, mint Luninak.*
- Állatok? Odahaza nem igazán tartottam őket. Sokat halásztam, és a zsákmányt adtam el vagy cseréltem tejre, húsra. Ugyanakkor egy ideig voltak galambjaink. Részben kedvtelésből, részben mert a húgom és én is szerettük a galamblevest.
//Hazafelé//
- El sem tudom képzelni, milyen világ van az égben. Viszont jobb így, hogy a holdfény jön le hozzánk, megsegítve az éjszakáinkat és nem mi világítunk innen lentről. Bár ez most már szintén lehetséges, mert a kezedben van minden, ami ehhez kell. Tudod, szerencsés dolog egy mágussal utazni. *szól kedves mosollyal az arcán. Bár valóban nagy előnynek tartja Luninari tudását, nem lankad az ő figyelme sem. Luni 12 varázslattal védheti magát, a 13. pajzs pedig Thim. Szerencsére visszafelé sokkal könnyebb az út, mert már kiismerték a terepet, amennyire lehetőségük volt rá. Thim is visszavágyik a toronyhoz szinte azonnal, de nem fokozná jobban az elindulás nehézségét. Tudja, hogy a lány képes lenne egy évet is tanulni még, és ez valahol rendben is van. Sajnos nem lehet minden tökéletes, türelemmel kell lenniük. Thimnek ugyanúgy, mint Luninak.*
- Állatok? Odahaza nem igazán tartottam őket. Sokat halásztam, és a zsákmányt adtam el vagy cseréltem tejre, húsra. Ugyanakkor egy ideig voltak galambjaink. Részben kedvtelésből, részben mert a húgom és én is szerettük a galamblevest.
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2020-01-01 15:43:06
Üzenet elküldve: 2020-01-01 15:43:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo dohog. Természetesen azt csinálja. Otthon akar lenni. Életében már annyiszor aludj kemény és hideg földön, hogy ő többet már nem akar. A saját ágyára tud csak gondolni, ilyen ábrándozással telik a rámolás is. Hogy ezalatt ki és mit csinál, az őt hidegen hagyja, ugyanis miután elpakolta a kaját nekilát annak, hogy rendbe hozza a felszerelését kicsit. Nyílvesszői tollait kiegyengeti, meg ilyenek. Hogy ezalatt mindenki eltűnik körülötte? Ő éppen üdvözli a magányt, meg aztán senkinek nem a pesztonkája.
Az ő mosolya sem különösebben szívélyes, mikor Laorék visszaérkeznek. Annyira nem szívélyes, hogy az embernek inkább az undorító jut róla eszébe, meg azzal, hogy Alyo amúgy pont ilyen arccal belezi ki azokat, akiket nem kedvel. Pedig ő aztán tényleg pacifista.*
- Ühüm. Jó kifogás.
*Veti oda Laornak, magában meg a férfi anyjára és annak mesterségére tesz megjegyzéseket. Természetesen Ririre való tekintettel nem mondja ki amit gondol. A Frandrra sikló pillantásában sincsen semmi kedves, nevetni sincsen kedve pedig amúgy a poén pont jó helyre lett beszúrva, pont a jó időben.*
- Na húzzunk már a vérbe...
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo dohog. Természetesen azt csinálja. Otthon akar lenni. Életében már annyiszor aludj kemény és hideg földön, hogy ő többet már nem akar. A saját ágyára tud csak gondolni, ilyen ábrándozással telik a rámolás is. Hogy ezalatt ki és mit csinál, az őt hidegen hagyja, ugyanis miután elpakolta a kaját nekilát annak, hogy rendbe hozza a felszerelését kicsit. Nyílvesszői tollait kiegyengeti, meg ilyenek. Hogy ezalatt mindenki eltűnik körülötte? Ő éppen üdvözli a magányt, meg aztán senkinek nem a pesztonkája.
Az ő mosolya sem különösebben szívélyes, mikor Laorék visszaérkeznek. Annyira nem szívélyes, hogy az embernek inkább az undorító jut róla eszébe, meg azzal, hogy Alyo amúgy pont ilyen arccal belezi ki azokat, akiket nem kedvel. Pedig ő aztán tényleg pacifista.*
- Ühüm. Jó kifogás.
*Veti oda Laornak, magában meg a férfi anyjára és annak mesterségére tesz megjegyzéseket. Természetesen Ririre való tekintettel nem mondja ki amit gondol. A Frandrra sikló pillantásában sincsen semmi kedves, nevetni sincsen kedve pedig amúgy a poén pont jó helyre lett beszúrva, pont a jó időben.*
- Na húzzunk már a vérbe...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319