Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-18 12:51:14
Üzenet elküldve: 2022-04-18 12:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*A reggel a romos erődben nem a legkellemesebb. Nem is. Inkább egész kellemetlen. A tűz kevéske meleget ad és a vizes ruhák legfeljebb nedvesre száradnak, de cserébe jó füstszagú lesz minden. Azt szokták mondani, az elfek nem tudnak büdösek lenni, de az erdőmélyi most élő bizonyítéka annak, hogy de. A vizes ruhák és a páncél önmagában is kellemetlen szagú és erre rátesz még saját testszaga is. Maga sem tudja, mióta nem fürdött már egy jót, de valójában egy apró kellemetlenségen kívül nem okoz nagyobb bajt fizimiskájának borzalmas állapota.
Szótlan, rezignált felkészülés után indulnak el a lápvidék felé, hogy a városba térjenek. Nievesha sincs jobb bőrben, mint ők. Ezen talán némiképp segít, hogy a Fákban Lakó áldásából az ő ruháit apró virágok borítják. Niev, ha szeretne, felülhet Éjvihar hátára, amíg biztonságos a nyergében ülni. Xauzur vezeti őket ezúttal is át a mocsáron, az irbisz érzékszervei élesebbek és az erdei pihenőt sem sínylette meg úgy, mint a trió.*
- Jó, de a rémségek előtt még pihenünk kicsit. *Válaszolja fáradt mosollyal Rírionnak még az induláskor. Amikor megismerte, egy tejfelesszájú kölyköt látott benne, de mostanra mintha férfiasabb lenne. Már amennyire lehet, a csuhátlan csuháshoz képest még mindig egy nyikhaj. Kell egy kis hús rá és jobb lesz.
Az ingovány mindhármuk állóképességét kikezdi, ebben biztos és bár az erdőmélyi elf fizikailag a legjobb hármuk közül, még ő is sa'terethbe kívánja már a bűzös lápvidéket. Alig várja már, hogy végre újra az erdőben legyenek és onnan már csak pár óra a város. Ahol aztán kereshetnek egy fogadót és annyit költhetnek majd luxusra, amennyit nem szégyellnek. Akad még arany az erszényében, aminek csak egy részét kívánja felszerelésre, fegyverre és páncélra költeni.*
- Kincsem. *Szól az érthetően szótlan lány felé és beletúrva zsákjába egy kis bőrszütyőből arany- és ezüst fülbevalókat és egy szép masnit vesz elő. Az idő és a zsákban való viszontagságok kicsit megviselték őket, de szépek.*
- Ezeket még nektek vettem, amikor Artheniorban voltam. Remélem, tetszenek. *Adja oda a lánynak, hátha ettől jobb kedve lesz majd és erőt ad neki átvészelni az ingovány megpróbáltatásait. Remélhetően hamarosan elérik az artheniori erdőt és akkor már könnyebb, gyorsabb útjuk lesz a Levegő Városába.*
*A reggel a romos erődben nem a legkellemesebb. Nem is. Inkább egész kellemetlen. A tűz kevéske meleget ad és a vizes ruhák legfeljebb nedvesre száradnak, de cserébe jó füstszagú lesz minden. Azt szokták mondani, az elfek nem tudnak büdösek lenni, de az erdőmélyi most élő bizonyítéka annak, hogy de. A vizes ruhák és a páncél önmagában is kellemetlen szagú és erre rátesz még saját testszaga is. Maga sem tudja, mióta nem fürdött már egy jót, de valójában egy apró kellemetlenségen kívül nem okoz nagyobb bajt fizimiskájának borzalmas állapota.
Szótlan, rezignált felkészülés után indulnak el a lápvidék felé, hogy a városba térjenek. Nievesha sincs jobb bőrben, mint ők. Ezen talán némiképp segít, hogy a Fákban Lakó áldásából az ő ruháit apró virágok borítják. Niev, ha szeretne, felülhet Éjvihar hátára, amíg biztonságos a nyergében ülni. Xauzur vezeti őket ezúttal is át a mocsáron, az irbisz érzékszervei élesebbek és az erdei pihenőt sem sínylette meg úgy, mint a trió.*
- Jó, de a rémségek előtt még pihenünk kicsit. *Válaszolja fáradt mosollyal Rírionnak még az induláskor. Amikor megismerte, egy tejfelesszájú kölyköt látott benne, de mostanra mintha férfiasabb lenne. Már amennyire lehet, a csuhátlan csuháshoz képest még mindig egy nyikhaj. Kell egy kis hús rá és jobb lesz.
Az ingovány mindhármuk állóképességét kikezdi, ebben biztos és bár az erdőmélyi elf fizikailag a legjobb hármuk közül, még ő is sa'terethbe kívánja már a bűzös lápvidéket. Alig várja már, hogy végre újra az erdőben legyenek és onnan már csak pár óra a város. Ahol aztán kereshetnek egy fogadót és annyit költhetnek majd luxusra, amennyit nem szégyellnek. Akad még arany az erszényében, aminek csak egy részét kívánja felszerelésre, fegyverre és páncélra költeni.*
- Kincsem. *Szól az érthetően szótlan lány felé és beletúrva zsákjába egy kis bőrszütyőből arany- és ezüst fülbevalókat és egy szép masnit vesz elő. Az idő és a zsákban való viszontagságok kicsit megviselték őket, de szépek.*
- Ezeket még nektek vettem, amikor Artheniorban voltam. Remélem, tetszenek. *Adja oda a lánynak, hátha ettől jobb kedve lesz majd és erőt ad neki átvészelni az ingovány megpróbáltatásait. Remélhetően hamarosan elérik az artheniori erdőt és akkor már könnyebb, gyorsabb útjuk lesz a Levegő Városába.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-18 10:46:46
Üzenet elküldve: 2022-04-18 10:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
- Gondolod? Azért annyira félelmetes sem lesz, igaz, Morwi? * Arcán némi aggodalom suhan át, ahogy az óriás azt mondja, hogy "az erdő mélyén nem lesz unalmas". Igaz, a nagy melák ittlétéből nagyon sokat erőt merít, mert maga biztosan nem vállalkozott volna ilyenre. Ami azt illeti, eszébe sem igen jutott volna, hiszen a várost szerette volna felfedezni eredetileg. De nem bánta meg, csak most egy kicsit aggódik az elf leány miatt. *
//Napváltás//
* Nagyot, két kézzel nyújtózva ébred fel Morwon nem túl érzékeny ébresztője után. Összeszedelőzködik, majd az óriásra néz. *
- Akkor Syndra után megyünk, igaz?! * Inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek, Aniss számára elég egyértelmű, hogy az elf társuk jobban érdekli, mint a hangyákok. Amint lehet, útnak indulnak, hogy megtalálják az elveszett lányt, és Aniss magában Teysushoz fohászkodik, hogy egyben és épségben találják meg Syndrát. *
//Aniss, Morwon//
- Gondolod? Azért annyira félelmetes sem lesz, igaz, Morwi? * Arcán némi aggodalom suhan át, ahogy az óriás azt mondja, hogy "az erdő mélyén nem lesz unalmas". Igaz, a nagy melák ittlétéből nagyon sokat erőt merít, mert maga biztosan nem vállalkozott volna ilyenre. Ami azt illeti, eszébe sem igen jutott volna, hiszen a várost szerette volna felfedezni eredetileg. De nem bánta meg, csak most egy kicsit aggódik az elf leány miatt. *
//Napváltás//
* Nagyot, két kézzel nyújtózva ébred fel Morwon nem túl érzékeny ébresztője után. Összeszedelőzködik, majd az óriásra néz. *
- Akkor Syndra után megyünk, igaz?! * Inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek, Aniss számára elég egyértelmű, hogy az elf társuk jobban érdekli, mint a hangyákok. Amint lehet, útnak indulnak, hogy megtalálják az elveszett lányt, és Aniss magában Teysushoz fohászkodik, hogy egyben és épségben találják meg Syndrát. *
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-17 21:41:19
Üzenet elküldve: 2022-04-17 21:41:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Lassan összekanalazza magát. Este nem zavarta, hogy vizes, most viszont igen. Próbál emlékezni, mennyire örült annak, hogy az eső tisztára mosta. Örült a hideg ellenére is. Most nehezebb elviselni így, kipihenten, közvetlen életveszély nélkül. Ugyanakkor még mindig Erdőmélyén vannak és ébernek kell maradnia, amíg nem érnek ki.*
- Eddig sem volt rossz sorom, jöhetnek a rémségek! *Feleli Pyctának egy elszánt félmosollyal, mintha nem is ő feküdt volna hálóba tekerve, törött bordákkal, kb. fél napja. Niev süteményt emleget, ám az elfet nem hozza lázba az édesség gondolata. Jobban örülne valami sósnak és még inkább csípősnek. Számára az volna a jutalom. Bár mostanra nincs olyan kötelezettsége, ami erősen viszi az aranyat, megszokásból nem gondol drága dolgokra. Számára a sütemény pont ilyen drágaság. Különlegesség, ami hamar bünteti új éhséggel hódolóit. Cseppnyi élvezetért kemény árat kér és az elf gyomor húzza a rövidebbet. Rírion esze csípős húslevesen jár, ám az ingovány bűze feledteti vele eme kellemes képeket. Eszébe jut, itt találkozott új barátaival. Nem volt olyan régen, de ezer évnek tűnik. Egyik saruja erősen sáros lett akkor, most pedig mindkettő sáros a tegnapi eső miatt. Így teljes a kaland!*
*Lassan összekanalazza magát. Este nem zavarta, hogy vizes, most viszont igen. Próbál emlékezni, mennyire örült annak, hogy az eső tisztára mosta. Örült a hideg ellenére is. Most nehezebb elviselni így, kipihenten, közvetlen életveszély nélkül. Ugyanakkor még mindig Erdőmélyén vannak és ébernek kell maradnia, amíg nem érnek ki.*
- Eddig sem volt rossz sorom, jöhetnek a rémségek! *Feleli Pyctának egy elszánt félmosollyal, mintha nem is ő feküdt volna hálóba tekerve, törött bordákkal, kb. fél napja. Niev süteményt emleget, ám az elfet nem hozza lázba az édesség gondolata. Jobban örülne valami sósnak és még inkább csípősnek. Számára az volna a jutalom. Bár mostanra nincs olyan kötelezettsége, ami erősen viszi az aranyat, megszokásból nem gondol drága dolgokra. Számára a sütemény pont ilyen drágaság. Különlegesség, ami hamar bünteti új éhséggel hódolóit. Cseppnyi élvezetért kemény árat kér és az elf gyomor húzza a rövidebbet. Rírion esze csípős húslevesen jár, ám az ingovány bűze feledteti vele eme kellemes képeket. Eszébe jut, itt találkozott új barátaival. Nem volt olyan régen, de ezer évnek tűnik. Egyik saruja erősen sáros lett akkor, most pedig mindkettő sáros a tegnapi eső miatt. Így teljes a kaland!*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-16 16:09:21
Üzenet elküldve: 2022-04-16 16:09:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Kimerülten ébred, annak ellenére is, hogy nem kellett altatni az éjjel. Puha, meleg ágyban és tiszta, száraz ágyneműben valószínűleg sokkal jobbat tudna aludni. Utána pedig addig enne, amíg csak látja az ételt maga előtt, tulajdonképpen azzal próbálja csillapítani a saját éhségét, hogy elképzeli mi mindent falna most fel: tükörtojást, friss kenyér puha belét, elrágcsálna hozzá egy szál újhagymát is, meg egy fél pár kolbászt és meleg kakaóval öblítené le. Lenne sütemény is. És mindezt száraz ruhában fogyasztaná el, mert hiába a tűz, a göncei nem száradtak meg teljesen, ez pedig nagyon pocsék érzés. Morózussá válik, csak a sütemény lehetősége élteti.
Némán megy Pycta után, megállapítja, hogy a fa nélkül sokkal könnyebben haladhatnak, fáradt, de összeszorított foggal menetel. Lelki szemei előtt sütemények látszódnak, mindenféle formájú, színű és ízű sütemények. Lehet, hogy irigy a gondolat, de nem akarja ezeket a süteményeket senkivel sem megosztani, addig akarja enni őket, míg a végén ájultan összeesik.
De a sütemények még messze vannak, előbb át kell küzdeniük magukat az ingoványon.*
*Kimerülten ébred, annak ellenére is, hogy nem kellett altatni az éjjel. Puha, meleg ágyban és tiszta, száraz ágyneműben valószínűleg sokkal jobbat tudna aludni. Utána pedig addig enne, amíg csak látja az ételt maga előtt, tulajdonképpen azzal próbálja csillapítani a saját éhségét, hogy elképzeli mi mindent falna most fel: tükörtojást, friss kenyér puha belét, elrágcsálna hozzá egy szál újhagymát is, meg egy fél pár kolbászt és meleg kakaóval öblítené le. Lenne sütemény is. És mindezt száraz ruhában fogyasztaná el, mert hiába a tűz, a göncei nem száradtak meg teljesen, ez pedig nagyon pocsék érzés. Morózussá válik, csak a sütemény lehetősége élteti.
Némán megy Pycta után, megállapítja, hogy a fa nélkül sokkal könnyebben haladhatnak, fáradt, de összeszorított foggal menetel. Lelki szemei előtt sütemények látszódnak, mindenféle formájú, színű és ízű sütemények. Lehet, hogy irigy a gondolat, de nem akarja ezeket a süteményeket senkivel sem megosztani, addig akarja enni őket, míg a végén ájultan összeesik.
De a sütemények még messze vannak, előbb át kell küzdeniük magukat az ingoványon.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-15 15:28:54
Üzenet elküldve: 2022-04-15 15:28:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
*Annak, aki nem szokta a föld keménységét, annak nehezebb az éjjel és mire beköszön a hajnal, elgémberedett tagokkal ébredhet az új napra. Aniss kényelmetlen talajtól fájó testtel ébred és a hideg is rázza, ahogy magzatpótban öleli önmagát, hogy testmelegét védje. Bár jön a tavasz, de az ingoványban a reggelek hidegek és sűrű köd borít mindent körülöttük. A ruhájuk, felszerelésük nyirkos és nedves, felettébb kellemetlen a hajnal.
Morwon valamivel jobban tűrte az éjjelt, fizikailag sokkal erősebb, mint a lány, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen kipihent és friss, mint a wegtoreni import málna, főleg, hogy az éjjel második felében ő őrködött. Ám a tettrekészség sok mindent pótol.
Syndra nem érkezett meg hajnalra sem, így már biztosra vehetik, hogy valami történt, de az is megfordulhat a fejükben, hogy jobb elfoglaltság után nézett.
Az utat követve tökéletesen irányba tudnak állni és elérkezni ahhoz a ponthoz, ahol elváltak a vadászni induló lánytól.*
//Aniss, Morwon//
*Annak, aki nem szokta a föld keménységét, annak nehezebb az éjjel és mire beköszön a hajnal, elgémberedett tagokkal ébredhet az új napra. Aniss kényelmetlen talajtól fájó testtel ébred és a hideg is rázza, ahogy magzatpótban öleli önmagát, hogy testmelegét védje. Bár jön a tavasz, de az ingoványban a reggelek hidegek és sűrű köd borít mindent körülöttük. A ruhájuk, felszerelésük nyirkos és nedves, felettébb kellemetlen a hajnal.
Morwon valamivel jobban tűrte az éjjelt, fizikailag sokkal erősebb, mint a lány, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen kipihent és friss, mint a wegtoreni import málna, főleg, hogy az éjjel második felében ő őrködött. Ám a tettrekészség sok mindent pótol.
Syndra nem érkezett meg hajnalra sem, így már biztosra vehetik, hogy valami történt, de az is megfordulhat a fejükben, hogy jobb elfoglaltság után nézett.
Az utat követve tökéletesen irányba tudnak állni és elérkezni ahhoz a ponthoz, ahol elváltak a vadászni induló lánytól.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-13 14:45:37
Üzenet elküldve: 2022-04-13 14:45:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
* Kíváncsian hallgatja Aniss elbeszélését és néha bólogat hozzá. Habár Morwon még sosem járt a tó északi részén, el tudja képzelni a helyet, hiszen ő is hasonló körülmények között nőtt fel. Sőt, még abban is egyezik történetük, hogy az óriás is útnak indult fiatal korában, de ez csak természetes, hiszen máskülönben hogyan találkoztak volna össze a városban? A kettejük közötti legnagyobb különbség tehát (leszámítva az igen szembetűnő külső jegyeket) a tapasztalat. Ugyan Morwon sem olyan jártas a világ dolgaiban, mint ahogy azt a mondák, vagy akár ő maga állítja; azonban mégiscsak több ideje volt rutint szerezni, mint Anissnak, aki állítása szerint csak néhány hónapja hagyta el otthonát. *
– Sebaj, majdan az erdő mélyén nem lesz unalmas! * Vigyorodik el az óriás és bár most még távolinak tűnik az "erdő mélye", ha minden terv szerint halad, néhány napon belül kiérnek az ingoványból és ott találják magukat a méltán hírhedt erdőben. Ott pedig bár a mocsár nem valószínű, hogy elnyeli őket, a vadállatok és egyéb veszélyforrások tömkelege fogadja majd a csapatot. Morwon őszintén reméli, hogy Aniss túléli majd – magát és Syndrát kevésbé félti. Ezt persze nem köti a lány orrára, mert még megsértődik.
Telik-múlik az idő és Syndra nem ér vissza, úgyhogy megint kenyeret és sajtot fognak enni. *
– Az egyik cipó még megvan. * Bólint és feláll, odamegy Pajtáshoz és leveszi a zsákot a hátáról. A másnapos kenyér már egy kicsit szikkadt, de még ehető, ráadásul sajt is van hozzá, úgyhogy ha nem is elsőosztályú vacsorában részesülnek, nincs okuk panaszkodni. Előző este ugyan Morwon egymaga megevett egy fél kenyeret, most előrelátóbb annál, így csak a félnek a felét rágcsálja el és a másik negyedet Aniss kezébe nyomja. Nem ugyanakkora az étvágyuk, de arra elég ez a mennyiség is, hogy Morwon ne haljon éhen. Miután ettek, Morwon nagyot nyújtózva dől hátra a nem túl kényelmes földön. *
– No, akkó' jóccakát! * S pár perc múlva már alszik is, még a néha a véréből lakmározó szúnyogok sem ébresztik fel. Csak Aniss. Néhány óra múlva, az éjszaka közepén.
//Napváltás//
Napkeltéig őrködik, de nem járkál, csak ül és figyeli a csillagokat, a szél suhogását, a békák brekegését és a tűz pattogását. Néha rátesz egy-egy fadarabot, míg el nem fogy. Mikor már elég világos van ahhoz, hogy lássák, hová lépnek, felébreszti Anisst, ha magától nem kelt volna fel. *
– Ébresztő! Indulunk! * Kiált fel és mivel este olyan gyorsan elaludt, hogy még a csizmáját se vette le, hamar indulásra készen áll. Ha nincs ellenvetés és nem lát valami szokatlant, el is indul arra, amerről tegnap jöttek. Nem nehéz megtalálni az irányt, hiszen a nap is keleten kel és az út is nagyjából kelet-nyugat irányú. *
//Aniss, Morwon//
* Kíváncsian hallgatja Aniss elbeszélését és néha bólogat hozzá. Habár Morwon még sosem járt a tó északi részén, el tudja képzelni a helyet, hiszen ő is hasonló körülmények között nőtt fel. Sőt, még abban is egyezik történetük, hogy az óriás is útnak indult fiatal korában, de ez csak természetes, hiszen máskülönben hogyan találkoztak volna össze a városban? A kettejük közötti legnagyobb különbség tehát (leszámítva az igen szembetűnő külső jegyeket) a tapasztalat. Ugyan Morwon sem olyan jártas a világ dolgaiban, mint ahogy azt a mondák, vagy akár ő maga állítja; azonban mégiscsak több ideje volt rutint szerezni, mint Anissnak, aki állítása szerint csak néhány hónapja hagyta el otthonát. *
– Sebaj, majdan az erdő mélyén nem lesz unalmas! * Vigyorodik el az óriás és bár most még távolinak tűnik az "erdő mélye", ha minden terv szerint halad, néhány napon belül kiérnek az ingoványból és ott találják magukat a méltán hírhedt erdőben. Ott pedig bár a mocsár nem valószínű, hogy elnyeli őket, a vadállatok és egyéb veszélyforrások tömkelege fogadja majd a csapatot. Morwon őszintén reméli, hogy Aniss túléli majd – magát és Syndrát kevésbé félti. Ezt persze nem köti a lány orrára, mert még megsértődik.
Telik-múlik az idő és Syndra nem ér vissza, úgyhogy megint kenyeret és sajtot fognak enni. *
– Az egyik cipó még megvan. * Bólint és feláll, odamegy Pajtáshoz és leveszi a zsákot a hátáról. A másnapos kenyér már egy kicsit szikkadt, de még ehető, ráadásul sajt is van hozzá, úgyhogy ha nem is elsőosztályú vacsorában részesülnek, nincs okuk panaszkodni. Előző este ugyan Morwon egymaga megevett egy fél kenyeret, most előrelátóbb annál, így csak a félnek a felét rágcsálja el és a másik negyedet Aniss kezébe nyomja. Nem ugyanakkora az étvágyuk, de arra elég ez a mennyiség is, hogy Morwon ne haljon éhen. Miután ettek, Morwon nagyot nyújtózva dől hátra a nem túl kényelmes földön. *
– No, akkó' jóccakát! * S pár perc múlva már alszik is, még a néha a véréből lakmározó szúnyogok sem ébresztik fel. Csak Aniss. Néhány óra múlva, az éjszaka közepén.
//Napváltás//
Napkeltéig őrködik, de nem járkál, csak ül és figyeli a csillagokat, a szél suhogását, a békák brekegését és a tűz pattogását. Néha rátesz egy-egy fadarabot, míg el nem fogy. Mikor már elég világos van ahhoz, hogy lássák, hová lépnek, felébreszti Anisst, ha magától nem kelt volna fel. *
– Ébresztő! Indulunk! * Kiált fel és mivel este olyan gyorsan elaludt, hogy még a csizmáját se vette le, hamar indulásra készen áll. Ha nincs ellenvetés és nem lát valami szokatlant, el is indul arra, amerről tegnap jöttek. Nem nehéz megtalálni az irányt, hiszen a nap is keleten kel és az út is nagyjából kelet-nyugat irányú. *
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-13 06:56:23
Üzenet elküldve: 2022-04-13 06:56:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
* Mosolyogva forgatja meg a szemeit, amikor újra elhangzik Syndra lovának a neve. Nem volt az olyan régen, hogy az elf elmondta nekik, Morwonnak úgy látszik a nem túl fontos részletek kiesnek. Legalábbis a számára nem fontos részletek. A kérdésre merengve pillant fel, ahogy visszaemlékszik a szülői házra. *
- A Tó északi részén, egy kisebb falucskában, vagy inkább pár tanyából álló helyen. Szerencsére el tudtam onnan jönni, a földművelés nem nekem való, és amint lehetett eljöttem. Azaz néhány hónapja. * Olyan sokat nem akar mesélni magáról, sokkal jobban leköti a tűzgyújtás, amibe az óriás barátja is tevékenyen részt vesz. Hamarosan lobog a tűz, Morwon pedig szokatlanul beszédes kedvében van, mert újabb kérdést visz a szél Aniss felé. *
- Eddig nem rossz, habár sok minden nem történt és a fogadó ágyai kényelmesebbek, mint a kemény föld. Remélem Syndra hamar visszaér. * Néz rá az óriásra, akkor még nem sejtve, hogy kívánsága nem fog teljesülni. Szerencsére a füst elűzi a vérszívók nagy részét, de hamar kiderül, hogy az elf szépség késése miatt nem fognak tovább indulni egyhamar. *
- Nem mondott semmit, csak a városban sok újdonság ért, ez a vidék bár szép, de unalmas. *Vonja meg a vállát, és most, hogy Morwon említi, neki is úgy tűnik, hogy kevesebbet beszél. Talán Syndra utáni aggodalom játszhat közbe? Nem tudja, mert egyébként az elf lány nem túl régi ismerőse, mégis kezdett a szívéhez közel lenni. Vagy egyszerűen a bajtársiasság, ami munkálkodik benne. Ezen tűnődik, amíg rájuk nem esteledik. *
- Elég gyorsan. * Nyugtázza ő is Morwon szavait. * - Igen, maradunk és ha Syndra esetleg nem tér vissza, ahogy mondod, utánamegyünk. * Egy aggodalmas mosolyt azért előránt, mégiscsak mosoly az. * - Szeretnék előbb én őrködni, úgy érzem, hogy később nem tudnék. Van még valami ennivalód? Nekem még maradt egy kicsi a sajtból. * Kotor bele a zsákjába, majd a maradékot megossza az óriással. Nem jut eszébe, hogy háromfelé kellene osztani, már csak azért sem, mert ha Syndra visszatérne, úgyis hozna magával valami vadat. Meg sem fordul a fejébe, hogy a lánynak esetleg ne sikerülne a vadászat, hiszen egy hosszúéletűről van szó. Végül bárhogy is őrködnek, hamarosan felébred az éjszakai alvás után.*
//Napváltás//
* Aniss nehezen nyitja ki a szemeit, majd lassan feltápászkodva körbenéz, hogy meglássa, hazatért e éjjel a lány, vagy sem. *
//Aniss, Morwon//
* Mosolyogva forgatja meg a szemeit, amikor újra elhangzik Syndra lovának a neve. Nem volt az olyan régen, hogy az elf elmondta nekik, Morwonnak úgy látszik a nem túl fontos részletek kiesnek. Legalábbis a számára nem fontos részletek. A kérdésre merengve pillant fel, ahogy visszaemlékszik a szülői házra. *
- A Tó északi részén, egy kisebb falucskában, vagy inkább pár tanyából álló helyen. Szerencsére el tudtam onnan jönni, a földművelés nem nekem való, és amint lehetett eljöttem. Azaz néhány hónapja. * Olyan sokat nem akar mesélni magáról, sokkal jobban leköti a tűzgyújtás, amibe az óriás barátja is tevékenyen részt vesz. Hamarosan lobog a tűz, Morwon pedig szokatlanul beszédes kedvében van, mert újabb kérdést visz a szél Aniss felé. *
- Eddig nem rossz, habár sok minden nem történt és a fogadó ágyai kényelmesebbek, mint a kemény föld. Remélem Syndra hamar visszaér. * Néz rá az óriásra, akkor még nem sejtve, hogy kívánsága nem fog teljesülni. Szerencsére a füst elűzi a vérszívók nagy részét, de hamar kiderül, hogy az elf szépség késése miatt nem fognak tovább indulni egyhamar. *
- Nem mondott semmit, csak a városban sok újdonság ért, ez a vidék bár szép, de unalmas. *Vonja meg a vállát, és most, hogy Morwon említi, neki is úgy tűnik, hogy kevesebbet beszél. Talán Syndra utáni aggodalom játszhat közbe? Nem tudja, mert egyébként az elf lány nem túl régi ismerőse, mégis kezdett a szívéhez közel lenni. Vagy egyszerűen a bajtársiasság, ami munkálkodik benne. Ezen tűnődik, amíg rájuk nem esteledik. *
- Elég gyorsan. * Nyugtázza ő is Morwon szavait. * - Igen, maradunk és ha Syndra esetleg nem tér vissza, ahogy mondod, utánamegyünk. * Egy aggodalmas mosolyt azért előránt, mégiscsak mosoly az. * - Szeretnék előbb én őrködni, úgy érzem, hogy később nem tudnék. Van még valami ennivalód? Nekem még maradt egy kicsi a sajtból. * Kotor bele a zsákjába, majd a maradékot megossza az óriással. Nem jut eszébe, hogy háromfelé kellene osztani, már csak azért sem, mert ha Syndra visszatérne, úgyis hozna magával valami vadat. Meg sem fordul a fejébe, hogy a lánynak esetleg ne sikerülne a vadászat, hiszen egy hosszúéletűről van szó. Végül bárhogy is őrködnek, hamarosan felébred az éjszakai alvás után.*
//Napváltás//
* Aniss nehezen nyitja ki a szemeit, majd lassan feltápászkodva körbenéz, hogy meglássa, hazatért e éjjel a lány, vagy sem. *
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-11 23:07:41
Üzenet elküldve: 2022-04-11 23:07:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Cupp-cupp-cupp-cupp. Nem, Zopal nem a nyúlhúson cuppog. Már nincs is abból a szerencsétlen tapsifülesből. Az ork csizmája cuppog az ingoványban és időnként ha rosszul lép akkor alaposan meg is ragadja a lábát. Erős késztetést érez, hogy használja a mágikus fülbevalóit, de ha bajba kerülne akkor nagyobb szüksége lenne azokra. Így orkhoz nem illő önuralmat gyakorolva vág át azon a kimondottan kellemetlen terepen. És ezt az egészet csak rosszabbá teszi, hogy már most tudja. Visszafelé is meg kell majd tennie ezt az utat. Minek költözött ide az a mágus? Ha már a kikötő nem volt neki se szimpatikus mehetett volna Artheniorba vagy a szántóföldekre. A thargokhoz inkább ne mert oda Zopal se akarna menni. De még az is jobb lenne mint itt az istenek háta mögött.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:54:46
Üzenet elküldve: 2022-04-11 11:54:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
*Aniss tűzszerszámával könnyebben sikerül lángot csiholni a száraz gallyakra, így hamarosan keserű szagú füsttel égő kisebb tűz kezd lobogni a táborhely közepén. A füst az idegesítő kis rovarok egy részét távol tartja, de azért sűrűn kell hessegetni és lecsapdosni a kis vérszívókat maguk körül. Lassan a lánynak is feltűnik, hogy Syndra elég régóta elmaradt már, az alkony után a sötét is megérkezik és az esélye egyre csökken, hogy a kettős az elf keresésére indulhasson.
Ahogy a mondás is tartja, szépre száll a füst, olykor az óriás a tábortűz füstjében pácolódva fejtheti ki azon nagyon helyesnek ható nézetét, hogy sötétben elindulni Syndra keresésére nagy hiba lenne. Társát is arra buzdítja, hogy várjanak reggelig, remélve, hogy az elfnek addig nem esik bántódása.
A sikertelen vadászat úgy tűnik, kettészakította a triót, Syndra valahol az erdőben rekedhetett, bár erről biztosan nem tudhatnak és Aniss és Morwon párosa pedig az ingoványban ütött tanyát reggelig. Ha a lány rá nem beszéli az óriást, hogy mégis kerekedjenek fel társuk keresésére.
Az ingoványbeli sötétben békák kuruttyolnak, olykor csobban valami a közeli láposban, bagoly huhog a sötétben, emberkoponya méretű óriáscsiga halad el komótosan a tábortűz fénykörén túl.
Ha maradnak és aludni térnének - állítsanak őrt avagy sem - az éjjel biztonságosan telik. Semmi nem zavarja álmukat, kivéve az idegesítő kis rovarok, amelyek folyamatosan próbálják megcsapolni egy kevéssel a vérüket.*
//Aniss, Morwon//
*Aniss tűzszerszámával könnyebben sikerül lángot csiholni a száraz gallyakra, így hamarosan keserű szagú füsttel égő kisebb tűz kezd lobogni a táborhely közepén. A füst az idegesítő kis rovarok egy részét távol tartja, de azért sűrűn kell hessegetni és lecsapdosni a kis vérszívókat maguk körül. Lassan a lánynak is feltűnik, hogy Syndra elég régóta elmaradt már, az alkony után a sötét is megérkezik és az esélye egyre csökken, hogy a kettős az elf keresésére indulhasson.
Ahogy a mondás is tartja, szépre száll a füst, olykor az óriás a tábortűz füstjében pácolódva fejtheti ki azon nagyon helyesnek ható nézetét, hogy sötétben elindulni Syndra keresésére nagy hiba lenne. Társát is arra buzdítja, hogy várjanak reggelig, remélve, hogy az elfnek addig nem esik bántódása.
A sikertelen vadászat úgy tűnik, kettészakította a triót, Syndra valahol az erdőben rekedhetett, bár erről biztosan nem tudhatnak és Aniss és Morwon párosa pedig az ingoványban ütött tanyát reggelig. Ha a lány rá nem beszéli az óriást, hogy mégis kerekedjenek fel társuk keresésére.
Az ingoványbeli sötétben békák kuruttyolnak, olykor csobban valami a közeli láposban, bagoly huhog a sötétben, emberkoponya méretű óriáscsiga halad el komótosan a tábortűz fénykörén túl.
Ha maradnak és aludni térnének - állítsanak őrt avagy sem - az éjjel biztonságosan telik. Semmi nem zavarja álmukat, kivéve az idegesítő kis rovarok, amelyek folyamatosan próbálják megcsapolni egy kevéssel a vérüket.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-10 17:04:50
Üzenet elküldve: 2022-04-10 17:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
– Árnyék! * Kiált fel a név hallatán, mintha neki is épp eszébe jutott volna. Ki tudja, talán így is van. Miután szétválnak útjaik Syndrával, békésen haladnak tovább az igen ritkán járt karavánúton. Az óriás is csak egyszer szólal meg, mikor a lánytól megtudja, hogy nemrég már járt erre. *
– Honnét is gyüttél? Mármint azelőtt, hogy a Városba gyüttél. * Nem emlékszik rá, hogy Aniss említette volna korábban, ezért úgy gondolja, nem árt, ha egy kicsit jobban is megismerkednek az úton. Morwon úgy vette észre, hogy mióta az elf is velük tart, a zsoldoslány sokkal csöndesebb lett. Ez persze betudható rengeteg dolognak, és Morwon egyelőre nem is piszkálja miatta.
~ Majdan, ha egyszer ráveszem az ördögvigyorra, megered a nyelve! ~ Gondolja, magában nevetve, ám most még nem erőlteti a beszélgetést.
Az ideiglenes táborba érve az óriás is besegít a tűzrakásba, noha a munka legfontosabb részét Aniss végzi, hiszen nála van a tűzszerszám. Végre megpihenhetnek. Morwon leül a földre, ez pedig nagyszerű alkalom egy kis csevegésre. *
– No, hogy tetszik eddig a kaland?! * Hahotázik egy kicsit, hiszen ha számításai helyesek, kalandjuk még el sem kezdődött (bár nem kizárt, hogy épp e percekben kezdődik), de persze mindenkinek mást jelent ez a szó, így elképzelhető, hogy Aniss számára már az eddigiek is elég izgalmat rejtegettek. *
– Kevesebbet jár a szád, mióta Syndra is velünk van. * Állapítja meg és állát vakargatva figyeli Aniss reakcióját. Nem kioktatni akarja, csak kíváncsi, hogy mi lehet az oka ennek. *
– Tán mondott vajmit?
* Beszélgetésük után másfelé tereli a témát. *
– Hej, de gyorsan beesteledett! * Csodálkozik el a lassan lebukó égitest felé tekintve. ~ Tán túl gyorsan is… ~ Még az is megfordul a fejében, hogy valami sötét mágia hatására lett ilyen korán este, de ésszerűbb magyarázat, hogy később indultak, mint tegnap, ezért haladtak valamivel kevesebbet. Persze így sem mondható feleslegesnek a mai nap, főleg ha a végén valami finomat ehetnek. – Azonban ahogy telik az idő, Syndrának még semmi híre. Jóformán csak a nap állásából következtethetnek az idő múlására. Aniss is szóvá teszi a dolgot, mire Morwon némán bólint. Kisvártatva megszólal. *
– Való igaz. Ha besötétedik, nem érdemes elindulnunk, mer' még elnyel a mocsár vagy mi is eltévedünk. * Magyarázza, viszont aztán egy gondterhelt sóhaj tanúsítja, hogy az óriás sincs teljesen kibékülve ezzel a gondolattal. *
– De, ha reggelig nem ér utol, úgyis vissza kő fordulnunk érte. * Újra az égre néz, és úgy állapítja meg, hogy gyorsan kell dönteniük. *
– Bárhogy is, maradjunk együtt! Hmm… * Eszébe jut ugyan, hogy visszamegy egy-két kilométert és telekürtöli a levegőt Syndra nevével, ezt a lehetőséget azonban elveti, amikor eszébe jutnak a hátasok, akiket vész esetén Anissnak egyedül kéne megvédenie. *
– És még Pajtásékra is vigyázni kő! Aztat mondom, hogy várjunk reggelig! * Végül csak sikerül meggyőznie magát. Amennyiben Aniss sem veszíti el józan ítélőképességét és vágja bele magát a lassan éjszakába átcsapó estébe, Morwon dob néhány gallyat a tűzre, aztán visszaül mellé. *
– Tud vigyázni magára! * Mondja, de már nem tudja, hogy Anisst, vagy önmagát próbálja nyugtatni ezzel. *
//Aniss, Morwon//
– Árnyék! * Kiált fel a név hallatán, mintha neki is épp eszébe jutott volna. Ki tudja, talán így is van. Miután szétválnak útjaik Syndrával, békésen haladnak tovább az igen ritkán járt karavánúton. Az óriás is csak egyszer szólal meg, mikor a lánytól megtudja, hogy nemrég már járt erre. *
– Honnét is gyüttél? Mármint azelőtt, hogy a Városba gyüttél. * Nem emlékszik rá, hogy Aniss említette volna korábban, ezért úgy gondolja, nem árt, ha egy kicsit jobban is megismerkednek az úton. Morwon úgy vette észre, hogy mióta az elf is velük tart, a zsoldoslány sokkal csöndesebb lett. Ez persze betudható rengeteg dolognak, és Morwon egyelőre nem is piszkálja miatta.
~ Majdan, ha egyszer ráveszem az ördögvigyorra, megered a nyelve! ~ Gondolja, magában nevetve, ám most még nem erőlteti a beszélgetést.
Az ideiglenes táborba érve az óriás is besegít a tűzrakásba, noha a munka legfontosabb részét Aniss végzi, hiszen nála van a tűzszerszám. Végre megpihenhetnek. Morwon leül a földre, ez pedig nagyszerű alkalom egy kis csevegésre. *
– No, hogy tetszik eddig a kaland?! * Hahotázik egy kicsit, hiszen ha számításai helyesek, kalandjuk még el sem kezdődött (bár nem kizárt, hogy épp e percekben kezdődik), de persze mindenkinek mást jelent ez a szó, így elképzelhető, hogy Aniss számára már az eddigiek is elég izgalmat rejtegettek. *
– Kevesebbet jár a szád, mióta Syndra is velünk van. * Állapítja meg és állát vakargatva figyeli Aniss reakcióját. Nem kioktatni akarja, csak kíváncsi, hogy mi lehet az oka ennek. *
– Tán mondott vajmit?
* Beszélgetésük után másfelé tereli a témát. *
– Hej, de gyorsan beesteledett! * Csodálkozik el a lassan lebukó égitest felé tekintve. ~ Tán túl gyorsan is… ~ Még az is megfordul a fejében, hogy valami sötét mágia hatására lett ilyen korán este, de ésszerűbb magyarázat, hogy később indultak, mint tegnap, ezért haladtak valamivel kevesebbet. Persze így sem mondható feleslegesnek a mai nap, főleg ha a végén valami finomat ehetnek. – Azonban ahogy telik az idő, Syndrának még semmi híre. Jóformán csak a nap állásából következtethetnek az idő múlására. Aniss is szóvá teszi a dolgot, mire Morwon némán bólint. Kisvártatva megszólal. *
– Való igaz. Ha besötétedik, nem érdemes elindulnunk, mer' még elnyel a mocsár vagy mi is eltévedünk. * Magyarázza, viszont aztán egy gondterhelt sóhaj tanúsítja, hogy az óriás sincs teljesen kibékülve ezzel a gondolattal. *
– De, ha reggelig nem ér utol, úgyis vissza kő fordulnunk érte. * Újra az égre néz, és úgy állapítja meg, hogy gyorsan kell dönteniük. *
– Bárhogy is, maradjunk együtt! Hmm… * Eszébe jut ugyan, hogy visszamegy egy-két kilométert és telekürtöli a levegőt Syndra nevével, ezt a lehetőséget azonban elveti, amikor eszébe jutnak a hátasok, akiket vész esetén Anissnak egyedül kéne megvédenie. *
– És még Pajtásékra is vigyázni kő! Aztat mondom, hogy várjunk reggelig! * Végül csak sikerül meggyőznie magát. Amennyiben Aniss sem veszíti el józan ítélőképességét és vágja bele magát a lassan éjszakába átcsapó estébe, Morwon dob néhány gallyat a tűzre, aztán visszaül mellé. *
– Tud vigyázni magára! * Mondja, de már nem tudja, hogy Anisst, vagy önmagát próbálja nyugtatni ezzel. *
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-10 10:46:06
Üzenet elküldve: 2022-04-10 10:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Nem gondolta volna, hogy a masszírozása - főleg az ő nem hozzáértő módszereivel - egy kacagást hoz ki társnőjéből. Ez persze őt is mosolyra készteti, és úgy pillant fel rá kérdőn, amikor Syndra elkapja a karját. A kacsintás hatására hirtelen összeszorul a torka, és nem tudja, hogy mitévő legyen. *
- Ó, bocsánat! * Elnézést kér, mert nem tudja, hogy megijedjen, vagy jóleső érzéssel a szívében várakozzon. Azért már nem folytatja tovább és inkább feláll, miközben Morwon megkéri őket, hogy ne menjenek tovább. Az elf lány vadászni indul, de megkéri őket, hogy vigyázzanak a lovára. *
- Ez csak természetes, Syndra. * Ha már az óriás barátja nem erősíti meg a hosszúéletűben azt, hogy nem lesz Árnyéknak semmi baja, megteszi ő helyettük. Biztos, hogy az adott szó többet ér, mint egy bólintás, vagy egy odavetett valami, amit Morwon szokott csinálni. *
- Igen, vigyázz magadra! * Búcsút int ő is, és figyeli a távozó alakját. Még az is eszébe ötlik, hogy az elf mintha szándékosan lépkedne úgy, hogy a kerek hátsója jól láthatóan kikerekedjen. De az is lehet, hogy Aniss csak fáradt már ahhoz, hogy az ilyeneket pontosan meg tudja állapítani. Végül egy vállrántással intézi el magában az egészet, mikor Morwon kérdése elér hozzá. *
- Árnyék, legalább háromszor mondta el az imént * Feleli és bár az említés számaira nem biztos, hogy jól emlékszik, a hátas felé néz. Valahogy illik rá a név, pedig Aniss nem nagyon szokott az ilyenekre figyelni. Vagy csak már annyiszor említette Syndra, hogy még neki is természetesen hat a lóra nézve ez az elnevezés. Végül pedig Morwon kérésére vezetni kezdi Árnyékot, hátha a hátas is jobban szereti már őt, mint méretesebb társát. *
- Igen, nemrég jártam erre, amikor Artheniorba igyekeztem. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar érezni fogom újra ezt a bűzt. * Néz fintorogva az óriásra, aki kijelöli a tüzelőhelyüket. *
- Persze, itt van még Syndráé * Belekotor a zsákjába, és előveszi a tűzszerszámot, majd nem sokkal ezután már lobog is a kicsiny tűz. Ha már Morwon megkérte, hogy ne legyen túl nagy. Igyekszik minden vérszíó bogarat lecsapni, és főleg a tűz közelében tartózkodni, ami talán elég lesz, hogy elriassza a nem kívánt rovarokat. *
- Soká van el már, nem, Morwon? Kezdek aggódni. * Lezuttyan az óriás mellé, felnézve rá. Az aggodalom is kiütközik az arcán, nem szeretne itt maradni úgy, hogy az elf leánynak meg lehet, hogy segítségre van szüksége. *
- Mit csináljuk?
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Nem gondolta volna, hogy a masszírozása - főleg az ő nem hozzáértő módszereivel - egy kacagást hoz ki társnőjéből. Ez persze őt is mosolyra készteti, és úgy pillant fel rá kérdőn, amikor Syndra elkapja a karját. A kacsintás hatására hirtelen összeszorul a torka, és nem tudja, hogy mitévő legyen. *
- Ó, bocsánat! * Elnézést kér, mert nem tudja, hogy megijedjen, vagy jóleső érzéssel a szívében várakozzon. Azért már nem folytatja tovább és inkább feláll, miközben Morwon megkéri őket, hogy ne menjenek tovább. Az elf lány vadászni indul, de megkéri őket, hogy vigyázzanak a lovára. *
- Ez csak természetes, Syndra. * Ha már az óriás barátja nem erősíti meg a hosszúéletűben azt, hogy nem lesz Árnyéknak semmi baja, megteszi ő helyettük. Biztos, hogy az adott szó többet ér, mint egy bólintás, vagy egy odavetett valami, amit Morwon szokott csinálni. *
- Igen, vigyázz magadra! * Búcsút int ő is, és figyeli a távozó alakját. Még az is eszébe ötlik, hogy az elf mintha szándékosan lépkedne úgy, hogy a kerek hátsója jól láthatóan kikerekedjen. De az is lehet, hogy Aniss csak fáradt már ahhoz, hogy az ilyeneket pontosan meg tudja állapítani. Végül egy vállrántással intézi el magában az egészet, mikor Morwon kérdése elér hozzá. *
- Árnyék, legalább háromszor mondta el az imént * Feleli és bár az említés számaira nem biztos, hogy jól emlékszik, a hátas felé néz. Valahogy illik rá a név, pedig Aniss nem nagyon szokott az ilyenekre figyelni. Vagy csak már annyiszor említette Syndra, hogy még neki is természetesen hat a lóra nézve ez az elnevezés. Végül pedig Morwon kérésére vezetni kezdi Árnyékot, hátha a hátas is jobban szereti már őt, mint méretesebb társát. *
- Igen, nemrég jártam erre, amikor Artheniorba igyekeztem. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar érezni fogom újra ezt a bűzt. * Néz fintorogva az óriásra, aki kijelöli a tüzelőhelyüket. *
- Persze, itt van még Syndráé * Belekotor a zsákjába, és előveszi a tűzszerszámot, majd nem sokkal ezután már lobog is a kicsiny tűz. Ha már Morwon megkérte, hogy ne legyen túl nagy. Igyekszik minden vérszíó bogarat lecsapni, és főleg a tűz közelében tartózkodni, ami talán elég lesz, hogy elriassza a nem kívánt rovarokat. *
- Soká van el már, nem, Morwon? Kezdek aggódni. * Lezuttyan az óriás mellé, felnézve rá. Az aggodalom is kiütközik az arcán, nem szeretne itt maradni úgy, hogy az elf leánynak meg lehet, hogy segítségre van szüksége. *
- Mit csináljuk?
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-08 16:48:00
Üzenet elküldve: 2022-04-08 16:48:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hangyászás//
//Aniss, Morwon//
*Az óriás és hidegkék szemű lány az ingoványban vernek tábort egy szárazabb fövenyen. Táborhelynek nem a legkiválóbb, a mocsár folyamatosan eregeti bűzös miazmáit, apróbb vérszívók bizony környékezik őket és lakmároznak vérükből, ha nem elég figyelmesek. Márpedig vérszívó rovarból és légyből akad bőven ezen a vidéken. A tél lassan elmúlik is ébredeznek a bosszantó kis szárnyasok, bár az való igaz, hogy nincsenek még jelen teljes számban.
Tüzet még nem gyújtottak, de gyújthatnak, ha van rá megfelelő eszközük. Ha nincs, kénytelenek a vándorok módszereit segítségül hívni.
Egy órát haladtak az úton az ingoványban és eltelik egy újabb óra, de Syndra még sehol. A hegyek mögött lebukó nap alkonyati fényt varázsol a mocsárvidék fölé is. Békák kezdenek kuruttyolni, bagoly huhog fel felettük a szürkés levelű fák lombjai között, a közeli láposban alkarnyi gyík mozdul. A vidék készül az éjjeli életre. És Syndrának még mindig semmi nyoma.*
//Aniss, Morwon//
*Az óriás és hidegkék szemű lány az ingoványban vernek tábort egy szárazabb fövenyen. Táborhelynek nem a legkiválóbb, a mocsár folyamatosan eregeti bűzös miazmáit, apróbb vérszívók bizony környékezik őket és lakmároznak vérükből, ha nem elég figyelmesek. Márpedig vérszívó rovarból és légyből akad bőven ezen a vidéken. A tél lassan elmúlik is ébredeznek a bosszantó kis szárnyasok, bár az való igaz, hogy nincsenek még jelen teljes számban.
Tüzet még nem gyújtottak, de gyújthatnak, ha van rá megfelelő eszközük. Ha nincs, kénytelenek a vándorok módszereit segítségül hívni.
Egy órát haladtak az úton az ingoványban és eltelik egy újabb óra, de Syndra még sehol. A hegyek mögött lebukó nap alkonyati fényt varázsol a mocsárvidék fölé is. Békák kezdenek kuruttyolni, bagoly huhog fel felettük a szürkés levelű fák lombjai között, a közeli láposban alkarnyi gyík mozdul. A vidék készül az éjjeli életre. És Syndrának még mindig semmi nyoma.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:57:46
Üzenet elküldve: 2022-04-07 20:57:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Még épp időben eszükbe jutott, hogy vadászni kéne, úgyhogy megállnak tanakodni és hamarosan különválnak útjaik. *
– Vigyázzá' magadra! * Kiált Syndra után. Nem mintha félteni kéne a hosszúéletűt, hiszen ha akár csak feleannyira jó vadász, mint amilyennek állítja magát, nem fog baja esni. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy elég távol járnak már Artheniortól, így a természet vadjai is kiszámíthatatlanabbak és ebből fakadóan veszélyesebbek ezen a vidéken. Mivel úgy tűnik, az elf lovát velük hagyja, Morwon odaszól Anissnak, hiszen maga már felel egy négylábúért. *
– Hozd a pacit! Hogy is híjják? * Syndra hamarosan eltűnik a távolban, ahogy Morwonék is haladnak az úton. Az óriás néha megáll és felvesz a földről egy-egy gallyat, amit aztán Pajtás hátára tesz, de ahogy haladnak előre, a fás vidék is mögöttük marad. Néhány korhadó ágat és gyökeret leszámítva gyakorlatilag csak a végeláthatatlan láp öleli őket körül. Nem mennek sokáig, legalábbis Morwon a maga részéről legfeljebb egy órás séta után megáll és körbenéz. *
– Érzed a láp szagát? * Szólal meg végül, hogy megtörje a csendet. Elég mélyen járnak már az ingoványban, így értelemszerűen annak bűzét sem kerülhetik el. Szerencséjükre a szúnyogok még nem hemzsegnek, úgyhogy talán aludni is fognak tudni. *
– Itten megvárhatjuk Syndrát, de ne rakjunk túl nagy tüzet! Messze van még az este, ha hamar utolér minket, akkó' tán még tovahala– * Hirtelen félbeszakítja mondanóját, mivel eszébe jut egy lényegesebb kérdés. * – No, de nálad van még a tűzserszám? * Ha jól emlékszik, előző este Aniss gyújtott tüzet, de az elftől kapott hozzá eszközöket. S bár Morwon ismer más tűzgyűjtási módszert is, ahhoz száraz anyagok és kitartó próbálkozás szükséges. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Még épp időben eszükbe jutott, hogy vadászni kéne, úgyhogy megállnak tanakodni és hamarosan különválnak útjaik. *
– Vigyázzá' magadra! * Kiált Syndra után. Nem mintha félteni kéne a hosszúéletűt, hiszen ha akár csak feleannyira jó vadász, mint amilyennek állítja magát, nem fog baja esni. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy elég távol járnak már Artheniortól, így a természet vadjai is kiszámíthatatlanabbak és ebből fakadóan veszélyesebbek ezen a vidéken. Mivel úgy tűnik, az elf lovát velük hagyja, Morwon odaszól Anissnak, hiszen maga már felel egy négylábúért. *
– Hozd a pacit! Hogy is híjják? * Syndra hamarosan eltűnik a távolban, ahogy Morwonék is haladnak az úton. Az óriás néha megáll és felvesz a földről egy-egy gallyat, amit aztán Pajtás hátára tesz, de ahogy haladnak előre, a fás vidék is mögöttük marad. Néhány korhadó ágat és gyökeret leszámítva gyakorlatilag csak a végeláthatatlan láp öleli őket körül. Nem mennek sokáig, legalábbis Morwon a maga részéről legfeljebb egy órás séta után megáll és körbenéz. *
– Érzed a láp szagát? * Szólal meg végül, hogy megtörje a csendet. Elég mélyen járnak már az ingoványban, így értelemszerűen annak bűzét sem kerülhetik el. Szerencséjükre a szúnyogok még nem hemzsegnek, úgyhogy talán aludni is fognak tudni. *
– Itten megvárhatjuk Syndrát, de ne rakjunk túl nagy tüzet! Messze van még az este, ha hamar utolér minket, akkó' tán még tovahala– * Hirtelen félbeszakítja mondanóját, mivel eszébe jut egy lényegesebb kérdés. * – No, de nálad van még a tűzserszám? * Ha jól emlékszik, előző este Aniss gyújtott tüzet, de az elftől kapott hozzá eszközöket. S bár Morwon ismer más tűzgyűjtási módszert is, ahhoz száraz anyagok és kitartó próbálkozás szükséges. *
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:06:06
Üzenet elküldve: 2022-04-07 16:06:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A kellemes melegség lovaglás közben újra vissza tér, hagyja társát kedve szerint elhelyezkedni. Morwonnal és Anissal lelkesen beszélgetnek és hosszabb történeteket mesélnek egymásnak. Az óriás látványosan bővíti történetét, amit meg is jegyez neki a hallgatóság, de Syndra történeténél kérdés merül fel a termetes férfiban. ~ Aniss túlságosan csendben van. ~ Próbál hátra sandítani, de utána mégis választ ad. *
- Nem dehogyis! Árnyék egy lótenyésztőtől van, aki évekig foglalkozott lovaival.
* Végül szóba kerül a vadászat, amin nem lepődik meg a hosszú életű, hisz már volt róla szó. Miután nyergét elhagyja szóra emelné a száját, de Aniss ismételt segítőkezet nyújt számára. Ha nem a perverz fajtából származna, még zavarba is jönne, de helyette csak kellemesen felnyög a combjának masszírozása közben. *
- Oh jaj! * Kacag fel szeleburdin. A lány kezét megfogja. * - Óvatosan az ilyen mozdulatokkal még a végén félre értem. * Dorombolja a lánynak, és most kap egy igazi perverz kacsintást is. Tekintetével a tájat nézi és gondolkodóba esik. *
- Igazad van, nem szabad megállnunk, de ennél tovább nem mehetek ha normális állatot akarok ejteni.
* Állapítja meg az elf és utána Morw felé fordul. *
- Menjetek tovább néhány kilométert és rakjatok az út mentén egy emelkedőn tüzet. Akkor majd megtalállak titeket. * Az erdő felé indul szép lassan, miközben lábait próbálja ki nyújtogatni. Árnyék fordulna is, de meghallja gazdája szavát. * - Maradj velük. * Mondja a lónak, mintha érthetné egyáltalán, de azután már nem mozdul helyéről a négylábú. * - Vigyétek magatokkal Árnyékot és ha tudtok a tűzön kívül készítsetek hosszú és vaskos ágakat. Nem tudom, hogy mit tudok fogni, de előfordulhat, hogy sikerül egy szarvast.
* Rántja meg a vállát, majd elindul az erdő felé. Csak reménykedni tud benne, hogy sikerül valami nagyobb állatot is elejtenie. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* A kellemes melegség lovaglás közben újra vissza tér, hagyja társát kedve szerint elhelyezkedni. Morwonnal és Anissal lelkesen beszélgetnek és hosszabb történeteket mesélnek egymásnak. Az óriás látványosan bővíti történetét, amit meg is jegyez neki a hallgatóság, de Syndra történeténél kérdés merül fel a termetes férfiban. ~ Aniss túlságosan csendben van. ~ Próbál hátra sandítani, de utána mégis választ ad. *
- Nem dehogyis! Árnyék egy lótenyésztőtől van, aki évekig foglalkozott lovaival.
* Végül szóba kerül a vadászat, amin nem lepődik meg a hosszú életű, hisz már volt róla szó. Miután nyergét elhagyja szóra emelné a száját, de Aniss ismételt segítőkezet nyújt számára. Ha nem a perverz fajtából származna, még zavarba is jönne, de helyette csak kellemesen felnyög a combjának masszírozása közben. *
- Oh jaj! * Kacag fel szeleburdin. A lány kezét megfogja. * - Óvatosan az ilyen mozdulatokkal még a végén félre értem. * Dorombolja a lánynak, és most kap egy igazi perverz kacsintást is. Tekintetével a tájat nézi és gondolkodóba esik. *
- Igazad van, nem szabad megállnunk, de ennél tovább nem mehetek ha normális állatot akarok ejteni.
* Állapítja meg az elf és utána Morw felé fordul. *
- Menjetek tovább néhány kilométert és rakjatok az út mentén egy emelkedőn tüzet. Akkor majd megtalállak titeket. * Az erdő felé indul szép lassan, miközben lábait próbálja ki nyújtogatni. Árnyék fordulna is, de meghallja gazdája szavát. * - Maradj velük. * Mondja a lónak, mintha érthetné egyáltalán, de azután már nem mozdul helyéről a négylábú. * - Vigyétek magatokkal Árnyékot és ha tudtok a tűzön kívül készítsetek hosszú és vaskos ágakat. Nem tudom, hogy mit tudok fogni, de előfordulhat, hogy sikerül egy szarvast.
* Rántja meg a vállát, majd elindul az erdő felé. Csak reménykedni tud benne, hogy sikerül valami nagyobb állatot is elejtenie. *
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-07 14:41:23
Üzenet elküldve: 2022-04-07 14:41:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Syndra felajánlása ismét jól esik neki, sőt még többféle pozíciót is megenged az elf Anissnak, amiért igazán hálás. *
- Kedves tőled * Mondja fülig érő szájjal, és úgy is tesz, ahogy Syndra kérte tőle. Mivel a lónak semmilyen problémát nem akar okozni, ezért csak simán a lány mögé ül és szorosan átkarolja annak derekát. Fejét a hosszúéletű vállára hajtja és olyan közel helyezkedik hozzá, amennyire csak lehet és még kényelmes. Már majdnem elbóbiskol, és meglehetősen jól érzi magát az elf leány mögött, amikor Morwon megtöri a csendet hősi történetével, amit Aniss megkérdőjelez csendben, Syndra pedig hangosan ki is mondja az ezzel kapcsolatos kételyeit. Csak magában derül Morwon meséjének, a mosolyt pedig társnőjének viszonozza. Syndra pedig elmond egy másik történetet és Aniss azon kapja magát, hogy lehet, hogy neki még nincs ilyen jó mesélhetnékje, de hátha ez a mostani kalandozás elhozza neki az első igazi történetét. ~ Milyen jó is lenne! Persze Morwon biztosan kiszinesíti majd, de sebaj! ~ Örül magának és még közelebb bújik Syndrához. A fel-feltámadó szél sem töri meg örömét ebben, mert az előtte ülő, elég menedéket ad ez ellen. *
- Te igazán bátor vagy Syndra! * Lelkendezik picit, pedig az a nyakbaszúrós rész nem annyira tetszett neki. Persze tudja jól, ha zsoldos vagy, akár ölnöd is kell és ahhoz, hogy megkapd a fizetséged, el kell végezed akár a piszkos munkát is. Biztos benne, hogy elmondták Syndrának, hogy mi történhet, ő meg úgy vállalta el az egészet. *
- Igen Syndra, szívesen megvárunk itt, amíg te hozol valami élelmet! Addig legalább nem megyünk be ebbe a nyavalyába, amin már pár napja végigjöttem, igaz, egy karavánnal zötykölődve. De akkor is, nem veszélytelen ott bent, figyelni kell! Addig megpróbálunk tüzet gyújtani és nem meghalni. * Vigyorog a másik kettő felé, majd ő is leszáll, miután Syndra elhagyja a nyergét a lovának. Szó nélkül odaguggol és elkezdi masszírozni a lány lábát, ha az engedi. *
- Jó így? * Kérdezi a másikat, aztán amikor befejezte elindul tüzelőt keresni. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
* Syndra felajánlása ismét jól esik neki, sőt még többféle pozíciót is megenged az elf Anissnak, amiért igazán hálás. *
- Kedves tőled * Mondja fülig érő szájjal, és úgy is tesz, ahogy Syndra kérte tőle. Mivel a lónak semmilyen problémát nem akar okozni, ezért csak simán a lány mögé ül és szorosan átkarolja annak derekát. Fejét a hosszúéletű vállára hajtja és olyan közel helyezkedik hozzá, amennyire csak lehet és még kényelmes. Már majdnem elbóbiskol, és meglehetősen jól érzi magát az elf leány mögött, amikor Morwon megtöri a csendet hősi történetével, amit Aniss megkérdőjelez csendben, Syndra pedig hangosan ki is mondja az ezzel kapcsolatos kételyeit. Csak magában derül Morwon meséjének, a mosolyt pedig társnőjének viszonozza. Syndra pedig elmond egy másik történetet és Aniss azon kapja magát, hogy lehet, hogy neki még nincs ilyen jó mesélhetnékje, de hátha ez a mostani kalandozás elhozza neki az első igazi történetét. ~ Milyen jó is lenne! Persze Morwon biztosan kiszinesíti majd, de sebaj! ~ Örül magának és még közelebb bújik Syndrához. A fel-feltámadó szél sem töri meg örömét ebben, mert az előtte ülő, elég menedéket ad ez ellen. *
- Te igazán bátor vagy Syndra! * Lelkendezik picit, pedig az a nyakbaszúrós rész nem annyira tetszett neki. Persze tudja jól, ha zsoldos vagy, akár ölnöd is kell és ahhoz, hogy megkapd a fizetséged, el kell végezed akár a piszkos munkát is. Biztos benne, hogy elmondták Syndrának, hogy mi történhet, ő meg úgy vállalta el az egészet. *
- Igen Syndra, szívesen megvárunk itt, amíg te hozol valami élelmet! Addig legalább nem megyünk be ebbe a nyavalyába, amin már pár napja végigjöttem, igaz, egy karavánnal zötykölődve. De akkor is, nem veszélytelen ott bent, figyelni kell! Addig megpróbálunk tüzet gyújtani és nem meghalni. * Vigyorog a másik kettő felé, majd ő is leszáll, miután Syndra elhagyja a nyergét a lovának. Szó nélkül odaguggol és elkezdi masszírozni a lány lábát, ha az engedi. *
- Jó így? * Kérdezi a másikat, aztán amikor befejezte elindul tüzelőt keresni. *
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-04-06 00:19:57
Üzenet elküldve: 2022-04-06 00:19:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Hangyászás //
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Hetet, biza! * Bólogat, aztán amennyire egy jámbor óriástól telik, bosszúsan néz Syndrára, amiért megkérdőjelezi meséjének valóságtartalmát. Nem, mintha nem lenne igaza, hiszen a rablók száma legutóbb még valóban három, illetve öt volt; de az óriások köztudottan lazán kezelik a számokat – ezért Morwonnak nincs ínyére, hogy a nő elvesz a mese csodájából. *
– Nem én! Nyócan vótak, emlékszem! * Csattan fel és bár nem a legjobb hazudozó, szavai hihetőségében segíthet, hogy már maga is kezdi elhinni az igazát – noha, ha alaposan visszaemlékezne, talán arra is rájönne, hogy a banditák számától függetlenül az egész csak a fantáziája szüleménye. A másik oldalon viszont ott van, hogy még most sem tudja biztosan eldönteni, hogy hét vagy nyolc martalócról van szó, így nem csoda, ha nem hisznek neki.
A rövid pihenő után, mikor már senki nem szomjas, tovább indulnak. Syndra történetét hallgatva felszökken szemöldöke a magasba, de nem szól semmit, végighallgatja az elbeszélést. Mire a végére ér, Morwon már el is feledi az elejét, így csak arra reagál, ami rémlik. *
– Há' én még nem vótam olyan részeg, hogy ne emlékezzek rá! * Ez bár nagyzolásnak tűnhet, valóban így igaz. Hiszen senki nem emlékezhet olyanra, amire nem emlékszik. *
– Aztat mondják, hogy én vagyok a legiszákosabb órjás, pedig csak jól bírom a piát! * Teszi hozzá, de persze nem akarja magára terelni a szót az elf helyett, ezért újra megszólal a történetre reflektálva. *
– Én bevertem vóna a képét az összesnek! De a tiedé is egy megódás. * Persze Morwon aligha álcázhatta volna magát a kereskedő lányának, így eleve nehéz az összehasonlítás. Maradjunk annyiban, hogy különböző szerzetek különböző megoldásokat találhatnak ugyanarra a problémára. Az elhangzottak alapján Morwon nem szívesen válna az elf ellenségévé. Kicsivel később még eszébe jut valami. *
– A lovadat is akkor szerezted?
* Tovább sétál, Pajtás pedig már egész okosan követi, csak néha jut eszébe makacskodni – ilyenkor némi ösztönzésre van szüksége, de egyébként miatta nem veszítenek sok időt. Felmerül a vadászat kérdése és szerencsére Syndra nem zárkózik el, hogy a továbbiakban is a csapat segítségére legyen. Remélhetőleg nem azért segít, hogy nagyobb részt kapjon a leendő zsákmányból. Morwon is szívesen vadászna, de alighanem jobban járnak, ha egyszerre csak az egyikük megy, mivel más a technikájuk – Morwon előbb küzdene meg pusztakézzel egy medvével, minthogy lábujjhegyen osonjon a bokrok között és messziről kifülelje a legkisebb rezdüléseket is. A pihenő kérdésére a nem messze lévő romok felé mutat. *
– Az lehet a'! * A folyótól néhány mérföldre, de nem közvetlenül az út mentén állnak a Karavánpihenő romjai. A természet gyorsan visszakövetelte magának a düledéket, így nem csoda, ha az elf figyelmét elkerülte. Látja, hogy a nő leszáll lováról, úgyhogy ő is lelassít, szükség esetén meg is áll és visszanéz. *
– Nem állhatunk még meg, még csak most érünk az ingoványba! * Noszogatja kissé társát, aki remélhetőleg csak rövid pihenőt tart és aztán tovább tud haladni. Persze, ha meggondolja magát, még mindig jobb, ha most fordul vissza, mintha a mocsárvidék közepén tenné azt. *
– Habár! * Kiált fel váratlanul, mert eszébe jut, hogy mi vár rájuk, ha még néhány mérföldet mennek nyugatra. *
– A mocsárban tán csak teknőcöt találunk, ezér' vadászni aztat itten kéne. * Magyarázza. Még csak az ingoványos vidék legszélén járnak, ott ahol mindössze a távolban fel-feltűnő nádasok alkotta szigetek utalnak a hamar megváltozó terepviszonyokra. Habár eddig többé-kevésbé Morwon volt a társaság feje, most Syndra kezében van a döntés, hiszen ő a vadászuk. *
– Mi legyen hát? * Tárja szét hatalmas kezeit az elfre tekintve. Aztán Anissra pillant, aki úgy tűnik, aki feltűnően csendessé vált az elmúlt egy-két napban, mióta Syndra is velük van. *
– Megvárunk Anissal, nehogy eltévdjé'! * Nevet fel. Valójában, ha valaki eltévedne hármójuk közül, az aligha Syndra lenne. *
– Meg addig gyűjtünk ágakat az estére, mer' a mocsárban minden túl nedves! * Noha ez nemes ötlet, valószínűleg nem tart néhány percnél tovább, míg a vadászat órákig, rosszabb esetben egy fél napig is elhúzódhat. Ez az idő viszont pont alkalmas lenne arra, hogy négyszemközt is elbeszélgessen a zsoldoslánnyal, illetve tegyen egy újabb próbát az ördögvigyorral is. Ezeket viszont már inkább nem említi meg, nehogy azt higgye az elf, hogy csak teher a hátukon – hiszen nem így van, de valamivel ki kell tölteniük a szabadidejüket. *
// Aniss, Syndra, Morwon //
– Hetet, biza! * Bólogat, aztán amennyire egy jámbor óriástól telik, bosszúsan néz Syndrára, amiért megkérdőjelezi meséjének valóságtartalmát. Nem, mintha nem lenne igaza, hiszen a rablók száma legutóbb még valóban három, illetve öt volt; de az óriások köztudottan lazán kezelik a számokat – ezért Morwonnak nincs ínyére, hogy a nő elvesz a mese csodájából. *
– Nem én! Nyócan vótak, emlékszem! * Csattan fel és bár nem a legjobb hazudozó, szavai hihetőségében segíthet, hogy már maga is kezdi elhinni az igazát – noha, ha alaposan visszaemlékezne, talán arra is rájönne, hogy a banditák számától függetlenül az egész csak a fantáziája szüleménye. A másik oldalon viszont ott van, hogy még most sem tudja biztosan eldönteni, hogy hét vagy nyolc martalócról van szó, így nem csoda, ha nem hisznek neki.
A rövid pihenő után, mikor már senki nem szomjas, tovább indulnak. Syndra történetét hallgatva felszökken szemöldöke a magasba, de nem szól semmit, végighallgatja az elbeszélést. Mire a végére ér, Morwon már el is feledi az elejét, így csak arra reagál, ami rémlik. *
– Há' én még nem vótam olyan részeg, hogy ne emlékezzek rá! * Ez bár nagyzolásnak tűnhet, valóban így igaz. Hiszen senki nem emlékezhet olyanra, amire nem emlékszik. *
– Aztat mondják, hogy én vagyok a legiszákosabb órjás, pedig csak jól bírom a piát! * Teszi hozzá, de persze nem akarja magára terelni a szót az elf helyett, ezért újra megszólal a történetre reflektálva. *
– Én bevertem vóna a képét az összesnek! De a tiedé is egy megódás. * Persze Morwon aligha álcázhatta volna magát a kereskedő lányának, így eleve nehéz az összehasonlítás. Maradjunk annyiban, hogy különböző szerzetek különböző megoldásokat találhatnak ugyanarra a problémára. Az elhangzottak alapján Morwon nem szívesen válna az elf ellenségévé. Kicsivel később még eszébe jut valami. *
– A lovadat is akkor szerezted?
* Tovább sétál, Pajtás pedig már egész okosan követi, csak néha jut eszébe makacskodni – ilyenkor némi ösztönzésre van szüksége, de egyébként miatta nem veszítenek sok időt. Felmerül a vadászat kérdése és szerencsére Syndra nem zárkózik el, hogy a továbbiakban is a csapat segítségére legyen. Remélhetőleg nem azért segít, hogy nagyobb részt kapjon a leendő zsákmányból. Morwon is szívesen vadászna, de alighanem jobban járnak, ha egyszerre csak az egyikük megy, mivel más a technikájuk – Morwon előbb küzdene meg pusztakézzel egy medvével, minthogy lábujjhegyen osonjon a bokrok között és messziről kifülelje a legkisebb rezdüléseket is. A pihenő kérdésére a nem messze lévő romok felé mutat. *
– Az lehet a'! * A folyótól néhány mérföldre, de nem közvetlenül az út mentén állnak a Karavánpihenő romjai. A természet gyorsan visszakövetelte magának a düledéket, így nem csoda, ha az elf figyelmét elkerülte. Látja, hogy a nő leszáll lováról, úgyhogy ő is lelassít, szükség esetén meg is áll és visszanéz. *
– Nem állhatunk még meg, még csak most érünk az ingoványba! * Noszogatja kissé társát, aki remélhetőleg csak rövid pihenőt tart és aztán tovább tud haladni. Persze, ha meggondolja magát, még mindig jobb, ha most fordul vissza, mintha a mocsárvidék közepén tenné azt. *
– Habár! * Kiált fel váratlanul, mert eszébe jut, hogy mi vár rájuk, ha még néhány mérföldet mennek nyugatra. *
– A mocsárban tán csak teknőcöt találunk, ezér' vadászni aztat itten kéne. * Magyarázza. Még csak az ingoványos vidék legszélén járnak, ott ahol mindössze a távolban fel-feltűnő nádasok alkotta szigetek utalnak a hamar megváltozó terepviszonyokra. Habár eddig többé-kevésbé Morwon volt a társaság feje, most Syndra kezében van a döntés, hiszen ő a vadászuk. *
– Mi legyen hát? * Tárja szét hatalmas kezeit az elfre tekintve. Aztán Anissra pillant, aki úgy tűnik, aki feltűnően csendessé vált az elmúlt egy-két napban, mióta Syndra is velük van. *
– Megvárunk Anissal, nehogy eltévdjé'! * Nevet fel. Valójában, ha valaki eltévedne hármójuk közül, az aligha Syndra lenne. *
– Meg addig gyűjtünk ágakat az estére, mer' a mocsárban minden túl nedves! * Noha ez nemes ötlet, valószínűleg nem tart néhány percnél tovább, míg a vadászat órákig, rosszabb esetben egy fél napig is elhúzódhat. Ez az idő viszont pont alkalmas lenne arra, hogy négyszemközt is elbeszélgessen a zsoldoslánnyal, illetve tegyen egy újabb próbát az ördögvigyorral is. Ezeket viszont már inkább nem említi meg, nehogy azt higgye az elf, hogy csak teher a hátukon – hiszen nem így van, de valamivel ki kell tölteniük a szabadidejüket. *
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:09:05
Üzenet elküldve: 2022-03-18 08:09:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Ezúttal az orra már szinte megszokta a bűzt, ahogy a ló is már rutinosan és magabiztosan lépked a biztonságos ösvényen. Minden csendes, vagy talán csak minden lapít, mert az átlagoshoz képest neki hála, megnőtt az ingovány forgalma. Azok az állatok bizonyára akik nyugalmat akarnak, mélyen a mocsárban rejtőznek, ahova ő semmi pénzért be nem tenné a lábát és ez így a jó. ~Bizonyára lenne rá mód, hogy ezt a kutyagolást kihagyjuk a történetből, az egyik könyvben biztosan van rá varázslat.~ Bár hogy ahhoz még mennyi tudást kell összegyűjtenie azt nem tudhatja.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:54:49
Üzenet elküldve: 2022-03-18 07:54:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Sajnos az a bűzös, mocsaras hely azóta sem változott mióta legutóbb nagyjából egy napja látta, pont ugyan olyan veszélyes és mocskos, ahogy emlékezett rá. Le is száll a lóról, hogy biztonságosabban át tudjanak jutni rajta. Itt már kicsit higgadtabban lépked, muszáj is megfontoltan taposnia maga alatt a talajt vagy a végén még valami nem e világi dolog elnyeli. Ő ettől tart leginkább, bár a néha a távolból hallott szokatlan neszek is aggasztják minden egyes pillanatban.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Mikor is megrezzen egy bokor közvetlenül mellettük. Megtorpan, hátha még a lény, ami benne rejtőzködik elkúszik másfelé. A ló is kezd nyugtalan lenni, az első patájával a földet ütlegeli, aminek meg is lesz az eredménye. A róka, amit eddig a bokor takart kiugrik a búvóhelyéről és egy feléjük megejtett fenyegetést követően, elszelel a növényzettel sűrűbben tarkított rész irányába.*
-Most boldog vagy? *Sóhajt, hiszen a levegő eddig benn ragadt, most kapott csak szabad eltávozást. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
-Csak egy maximum két órára ugrom be, mindjárt jövök. *Beszéli meg a terveit az állattal is, nem mintha bármit is fel tudna fogni a dologból. Felmarkolja a nyeregtáskában tartott jegyzetpapírokat és tintatartót, majd sietős léptekkel indul meg, míg a ló kényelmesen tépkedi a környékbeli fűcsomókat.*
-Nyugi, már nincs sok hátra… csak érjünk ki. *Motyog magában, hogy lenyugtassa az idegeit, és úgy fest, hogy ez segít is neki nagyban. Mikor is megrezzen egy bokor közvetlenül mellettük. Megtorpan, hátha még a lény, ami benne rejtőzködik elkúszik másfelé. A ló is kezd nyugtalan lenni, az első patájával a földet ütlegeli, aminek meg is lesz az eredménye. A róka, amit eddig a bokor takart kiugrik a búvóhelyéről és egy feléjük megejtett fenyegetést követően, elszelel a növényzettel sűrűbben tarkított rész irányába.*
-Most boldog vagy? *Sóhajt, hiszen a levegő eddig benn ragadt, most kapott csak szabad eltávozást. Néhány megfontoltan haladó óra elteltével már változik is szerencsére a táj, jelezve, hogy ezúttal is megugrották ezt az akadályt és a bőrük nem ment rá.*
-Csak egy maximum két órára ugrom be, mindjárt jövök. *Beszéli meg a terveit az állattal is, nem mintha bármit is fel tudna fogni a dologból. Felmarkolja a nyeregtáskában tartott jegyzetpapírokat és tintatartót, majd sietős léptekkel indul meg, míg a ló kényelmesen tépkedi a környékbeli fűcsomókat.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:34:20
Üzenet elküldve: 2022-03-16 08:34:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingovány pont ugyan olyan büdös és dermesztő, mint idefele, lassan is haladnak az ösvényen, az kéne még, hogy óvatlanságból bajba keveredjenek. Néha a ló megtorpan, mikor megrezzen mellettük a bokor. Szerencsére minden alkalommal valami ártalmatlan került elő belőle vagy kiderül, hogy csak a szél játéka az egész, a furcsa gázok távozása a talajból. Ám jobb az óvatosság, mint a hirtelen riadalom. Szerencsére viszonylag gyorsan ki is érnek a vészjósló környékről, viszont még nem állnak meg pihenni, jobb minél távolabb járni, az a dolog mottója.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2022-03-08 20:10:41
Üzenet elküldve: 2022-03-08 20:10:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Habár nem szívesen halad át az ingoványon, mégis ez az az út, melyen most tovább haladhat. Eszébe jut persze, hogy mehetne a Mágustoronyba, de se pénze, se ereje nincs az ilyesmihez. Korábban jobb lett volna tanulnia, fejleszteni a készségeit, de inkább íjászként harcolt. Kár érte. De talán majd később lesz rá módja. Szívesen tanulna tovább. De most inkább a lova előtt halad, át az ingoványon. Az ő súlya kisebb. Így ha nem érzi biztosnak a talajt, másik irányt választ. De azért a karaván által kitaposott ösvény látható, elf szemekkel még inkább. Lassabban, de biztonságosan szeli át az ingoványt, a liget felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896