//Voka//
- Legyen Nell!
*Bólogat, majd rögtön elmosolyodik, mikor a férfi jóízűen nevet a viccén.*
~Talán mégsem vagyok annyira szerencsétlen.~
*Újra bólogat, hiszen ugyan olyan kifejező, mintha azt mondaná, hogy igen. Na meg talán az ilyen helyzetekre szokták mondani azt, hogy "költői kérdés". Bár nem mintha Nell valaha is írt volna már verset, de a szerzetesek, akikkel néha találkozott használták ezt a kifejezést. De ha nem mond semmit, a férfi akkor is a háta mögé megy.
Ekkor pedig nem is kicsit lepődik meg. Az agya rögtön védekező üzemmódba kapcsol, a meglepődöttségtől a teste teljesen megfeszül, a feszültséget pedig azzal próbálja levezetni, hogy szárnyait mozgatja. Nem nagyon, talán egy, vagy kettő centimétert. Mikor hozzáérnek azok az erős férfikezek akkor kicsit megnyugszik. Egy hatalmas adag levegőt enged ki a tüdejéből, amit eddig magába szívott, és a feszes tartás isa elmúlik.
Nem tudja, hogy Vokka gondolatolvasó-e, de mindig is imádta, ha valaki énekel, még akkor is, ha nincs túl rossz hangja. Ez esetben teljesen átlagosat hall.
Pá percig tart, de sikerül leküzdenie a teljes, testében-elméjében lakó feszültséget, amit egy jóképű férfi okoz egy nőben, és sikerül teljesen ellazulnia, úgy, ahogyan azt kéri is tőle.
Ez megint csak addig tart, még Vokattä félre nem teszi a haját, és bele nem csókol a vállába. Akkor hirtelen megint megfeszül, szinte mozdulatlanná dermed az érintéstől, talán még levegőt sem mer venni.*