Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:17:13
Üzenet elküldve: 2025-09-20 10:17:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Nem tudná szó nélkül hagyni ahogy a húga felcsattan. Ha rendezettebbek is a gondolatai még mindig nem több egy dacos gyermeknél, aki imádja, ha róla szól minden. Kénytelen elmosolyodni, mert számára ez bármilyen idegesítő olykor, pontosan amiatt dolgozik egy árvaházban, mert könnyedén szereli le a hasonló történéseket. Norennarra pillant amikor ő is szót emel, majd vissza féltetvérére.*
- Nem biztos, hogy ki kell hagyni, Nori. De nem indulhatunk úgy neki, hogy mindent kitálalunk. Látni fogom rajtuk, ha érdemes. Meg kell tudnunk, amit lehet, de sosem okos dolog mindent kiteregetni. A mágusok olykor elég furcsák… talán egyáltalán nem érdekli őket egy pletykánál jobban, hogy mi történik kívül, hiszen ők eléggé védett helyen vannak. De ha megvizsgálják a fegyvert, márpedig megfogják, mert vérszemet kap mindegyik egy efféle varázstárgytól, akkor nekünk jól jöhet minden információ. És hidd el csak a két szép szemünkért nem fogják elárulni. Okosnak kell most lenni. És te az vagy.
*Újra megsimogatja az ében hajkoronát, a lány pedig vissza is bújik hozzá. Néha kell egy kis édesgetés, hogy lenyugodjon.
Közben Norennar is útnak ered, de nem követi végig a szemeivel. Már csak akkor figyel rá, amikor a hóhajúra teszi a köpenyét. A mozdulat az ő szívét is melengeti, kicsit jobban bízik most benne, hiszen apróságnak tűnik a dolog, de aki ennyire odafigyel a harcostársára, az a húgára is oda fog. *
- Ha a fizetség miatt tanítanék, akkor valószínűleg nem egy árvaházat vezetnék.
*Megingatja a fejét, de persze ha fizetni akar a fiú, akkor nem fog ellenkezni. Mindent ő sem csinálhat ingyen, na meg azt is tudja, hogy sokak lelkének jobb attól, ha nem marad viszonzatlan a feléjük gyakorolt segítség. Sokkal inkább emiatt fogadná el, mintsem mert szüksége van az aranyra.*
- De ellátogathatsz a kölykökhöz is mesélni a kalandjaidról alkalomadtán, ha szereted az ilyesmit. *Vonja meg a vállát. Valahogy mindenkinél felhozza ezt, hiszen szereti azt a rengeteg csillogó szempárt, amikor történeteket hallgatnak. De ha nem él vele sincs gond, nem tűnik erőszakosnak a kérés.
Feszülten figyeli, hogy mibe kezd bele Pashthra, de ő nem nyújtja a kezét a kulacsért, nem mintha feltételezné, hogy mérgek hatását kívánja demonstrálni. Látja az összehúzott szemöldököt viszont, sejti, hogy valami nem sikerült. De ezért van ő, majd kikupálja a kezdő mágust. Egy bátorító mosolyt küld felé, majd Nori felé pillant, aki igen jól elvan a maga kis világában. A félrepillantás arra is hivatott, hogy ne bámulja a túlzón Pasht, mert olyankor mindenki képes elrontani azt is, ami máskor zsigerből megy.
A játékba bele is nyúl néhány ujjával, hogy a köveken egy pókalak rajzolódjon ki, fel is nevet halkan.*
- Te minek látod? *Kérdi a lányt, persze fél szeme a többieken, főleg a kántálón, ha amaz tényleg újra próbálkozna.*
*Nem tudná szó nélkül hagyni ahogy a húga felcsattan. Ha rendezettebbek is a gondolatai még mindig nem több egy dacos gyermeknél, aki imádja, ha róla szól minden. Kénytelen elmosolyodni, mert számára ez bármilyen idegesítő olykor, pontosan amiatt dolgozik egy árvaházban, mert könnyedén szereli le a hasonló történéseket. Norennarra pillant amikor ő is szót emel, majd vissza féltetvérére.*
- Nem biztos, hogy ki kell hagyni, Nori. De nem indulhatunk úgy neki, hogy mindent kitálalunk. Látni fogom rajtuk, ha érdemes. Meg kell tudnunk, amit lehet, de sosem okos dolog mindent kiteregetni. A mágusok olykor elég furcsák… talán egyáltalán nem érdekli őket egy pletykánál jobban, hogy mi történik kívül, hiszen ők eléggé védett helyen vannak. De ha megvizsgálják a fegyvert, márpedig megfogják, mert vérszemet kap mindegyik egy efféle varázstárgytól, akkor nekünk jól jöhet minden információ. És hidd el csak a két szép szemünkért nem fogják elárulni. Okosnak kell most lenni. És te az vagy.
*Újra megsimogatja az ében hajkoronát, a lány pedig vissza is bújik hozzá. Néha kell egy kis édesgetés, hogy lenyugodjon.
Közben Norennar is útnak ered, de nem követi végig a szemeivel. Már csak akkor figyel rá, amikor a hóhajúra teszi a köpenyét. A mozdulat az ő szívét is melengeti, kicsit jobban bízik most benne, hiszen apróságnak tűnik a dolog, de aki ennyire odafigyel a harcostársára, az a húgára is oda fog. *
- Ha a fizetség miatt tanítanék, akkor valószínűleg nem egy árvaházat vezetnék.
*Megingatja a fejét, de persze ha fizetni akar a fiú, akkor nem fog ellenkezni. Mindent ő sem csinálhat ingyen, na meg azt is tudja, hogy sokak lelkének jobb attól, ha nem marad viszonzatlan a feléjük gyakorolt segítség. Sokkal inkább emiatt fogadná el, mintsem mert szüksége van az aranyra.*
- De ellátogathatsz a kölykökhöz is mesélni a kalandjaidról alkalomadtán, ha szereted az ilyesmit. *Vonja meg a vállát. Valahogy mindenkinél felhozza ezt, hiszen szereti azt a rengeteg csillogó szempárt, amikor történeteket hallgatnak. De ha nem él vele sincs gond, nem tűnik erőszakosnak a kérés.
Feszülten figyeli, hogy mibe kezd bele Pashthra, de ő nem nyújtja a kezét a kulacsért, nem mintha feltételezné, hogy mérgek hatását kívánja demonstrálni. Látja az összehúzott szemöldököt viszont, sejti, hogy valami nem sikerült. De ezért van ő, majd kikupálja a kezdő mágust. Egy bátorító mosolyt küld felé, majd Nori felé pillant, aki igen jól elvan a maga kis világában. A félrepillantás arra is hivatott, hogy ne bámulja a túlzón Pasht, mert olyankor mindenki képes elrontani azt is, ami máskor zsigerből megy.
A játékba bele is nyúl néhány ujjával, hogy a köveken egy pókalak rajzolódjon ki, fel is nevet halkan.*
- Te minek látod? *Kérdi a lányt, persze fél szeme a többieken, főleg a kántálón, ha amaz tényleg újra próbálkozna.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:01:29
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:01:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A kulacs végül a mélységinél köt ki, amit a fiatal harcos kicsit sem bán. Van neki még éppen elég, és egyébként is kiderül, hogy van velük egy mágus, aki mellett minden ilyen apróság felejthető, és már a múlté. Azt viszont örömmel látja, hogy mindenki elutasítja a dohányfüstöt, és csak egy valaki mérgezi magát ilyesmivel. Talán kevésbé lenne elégedett, ha tudná, hogy vannak, akik sokkal komolyabb méreg meggyújtását tervezgetik, vagy éppen szokták megtenni. Ezen segítene, ha tudná, hogy mi az a cyrold, de persze nem tudja. Viszont nem úgy tűnik, mintha nagy történet mesélésbe kezdenének a többiek, úgyhogy inkább a mágiáról kezd beszélgetni a félvérrel. Közben kap magára egy takarót, amit hálás biccentéssel fogad, és élvezi, hogy elkezd felmelegedni alatta. *
- Hálás lennék, ha tanítanál. Nem tudom, hogy mennyire nehéz, de ha azt mondod, hogy a toronyban drágán tanítják, akkor mindenképp szeretnék én is fizetni érte. Arany tekintetében nem szűkölködöm, és örülök neki, hogyha jó helyre megy a pénz. * Ajánlkozik egyből, mert tudja jól, hogy nem feltétlenül a munkát fizetik meg az emberek, sokkal inkább a több évnyi tudást, és tapasztalatot. Így van ez a kovácsoknál is, és így van ez mindenhol. A kérdésre szégyellősen néz félre, egyrészt mert attól tart, hogy ha elmondja mire képes, bemutatót is kell tartson, azt pedig túl személyesnek tartaná, hogy itt mindenki előtt felvetítse Merlana arcképét. Persze az már nem zavarja, ha más teszi ezt meg, úgyhogy inkább a Norennarnak adott kulacshoz lép. *
- Valamelyikőtök beleiszik? * Teszi fel a kérdést, és gyorsan el is magyarázza, hogy miért kell. * Nem lesz baja, ígérem, csak a bemutatóhoz kell.
* Ajánlgatja a dolgot, és reméli, hogy lesz egy bátor jelentkező, aki nem fél tőle, és a rettegés kulacsától. Ha többszöri ajánlatra se fogadja el senki, akkor lemondó sóhajjal teszi vissza a földre, és saját kulacsát veszi kézbe, hogy azzal demonstrálja amit tud. Halkan mormolja az igét, bár tudja, hogy nem feltétlenül fog sikerülni, ahogy reggel is elrontotta már. Ha sikerrel jár, akkor bárki is ivott bele utoljára a kulacsba, biztos meglepődik azon, amit tapasztal, kivéve, ha erre senki nem vállalkozott, mert akkor Merlana arcképével néz szembe mindenki. Rontás esetén viszont bosszúsan húzza össze a szemöldökét, ami a mágiában járatosak számára jelzi, hogy nem járt sikerrel. *
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Szívtükör nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* A kulacs végül a mélységinél köt ki, amit a fiatal harcos kicsit sem bán. Van neki még éppen elég, és egyébként is kiderül, hogy van velük egy mágus, aki mellett minden ilyen apróság felejthető, és már a múlté. Azt viszont örömmel látja, hogy mindenki elutasítja a dohányfüstöt, és csak egy valaki mérgezi magát ilyesmivel. Talán kevésbé lenne elégedett, ha tudná, hogy vannak, akik sokkal komolyabb méreg meggyújtását tervezgetik, vagy éppen szokták megtenni. Ezen segítene, ha tudná, hogy mi az a cyrold, de persze nem tudja. Viszont nem úgy tűnik, mintha nagy történet mesélésbe kezdenének a többiek, úgyhogy inkább a mágiáról kezd beszélgetni a félvérrel. Közben kap magára egy takarót, amit hálás biccentéssel fogad, és élvezi, hogy elkezd felmelegedni alatta. *
- Hálás lennék, ha tanítanál. Nem tudom, hogy mennyire nehéz, de ha azt mondod, hogy a toronyban drágán tanítják, akkor mindenképp szeretnék én is fizetni érte. Arany tekintetében nem szűkölködöm, és örülök neki, hogyha jó helyre megy a pénz. * Ajánlkozik egyből, mert tudja jól, hogy nem feltétlenül a munkát fizetik meg az emberek, sokkal inkább a több évnyi tudást, és tapasztalatot. Így van ez a kovácsoknál is, és így van ez mindenhol. A kérdésre szégyellősen néz félre, egyrészt mert attól tart, hogy ha elmondja mire képes, bemutatót is kell tartson, azt pedig túl személyesnek tartaná, hogy itt mindenki előtt felvetítse Merlana arcképét. Persze az már nem zavarja, ha más teszi ezt meg, úgyhogy inkább a Norennarnak adott kulacshoz lép. *
- Valamelyikőtök beleiszik? * Teszi fel a kérdést, és gyorsan el is magyarázza, hogy miért kell. * Nem lesz baja, ígérem, csak a bemutatóhoz kell.
* Ajánlgatja a dolgot, és reméli, hogy lesz egy bátor jelentkező, aki nem fél tőle, és a rettegés kulacsától. Ha többszöri ajánlatra se fogadja el senki, akkor lemondó sóhajjal teszi vissza a földre, és saját kulacsát veszi kézbe, hogy azzal demonstrálja amit tud. Halkan mormolja az igét, bár tudja, hogy nem feltétlenül fog sikerülni, ahogy reggel is elrontotta már. Ha sikerrel jár, akkor bárki is ivott bele utoljára a kulacsba, biztos meglepődik azon, amit tapasztal, kivéve, ha erre senki nem vállalkozott, mert akkor Merlana arcképével néz szembe mindenki. Rontás esetén viszont bosszúsan húzza össze a szemöldökét, ami a mágiában járatosak számára jelzi, hogy nem járt sikerrel. *
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Szívtükör nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:47:23
Üzenet elküldve: 2025-09-19 20:47:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar elveszi Pashthra kulacsát. Egy pillanatra megforgatja a kezében, majd maga mellé teszi a földre. Hálásan bólint a fiúnak.*
- Köszönöm. Bár talán nem lesz rá szükség.
*Ennyivel el is intézi. A gondolat, hogy két mágussal ül egy tűz körül, akik közül az egyik már bebizonyította, hogy tud vizet fakasztani, bőven elég neki. A kulacs jó lesz tartaléknak, de nem számít rá, hogy muszáj lesz használnia. Ezt a gondolatot azonban megtartja magának, nincs értelme kimondani.
Ami pipáját illeti. Norennar felajánlja, előbb Pashthrának, aztán a nővérek felé nyújtja. A fiú udvarias kézmozdulattal elhárítja, illetve a két nő sem kér belőle. A mélységi vállat von, majd mélyet szív belőle. A parázs vöröse röviden felizzik, a füst pedig lassan oszlik szét körülöttük. füst lassú csíkokban emelkedik, belemosódik az est hűvösébe. Tekintete a lángokba vész, és ott is marad, hosszúra nyúló percekig.
A félvér felvetését hallva, szája sarkában fanyar mosoly jelenik meg, de továbbra sem néz fel, a tűzre figyelve felel.*
- Pont azért fog kelleni majd a Cyrold.
*Felsóhajt. A füst íze hirtelen keserűbbnek tűnik. A halotti máglya képe újra lelki szemei elé tárul. A nomádok tetemeiből rakott halom képe még mindig túl élénken él benne. Elhúzza a száját, majd halkan morran valamit az orra alatt. A füst keserű íze lassan ül meg a torkán.
Amikor a feketeség a maga módján méltatlankodik, még mielőtt Mai érdemben reagálhatna, Norennar szólal meg. A hangja nyugodt, kissé csípős, de nem durva.*
- Minden történetből ki kell hagyni ezt-azt. Neked pedig nem szokásod.
*Ezzel vissza is némul, és ismét a tüzet nézi. A szeme sarkából azonban észreveszi, ahogy Pashthra ajkai lilás árnyalatot vesznek fel. Norennar egy pillanatra megáll a mozdulatban, aztán nagyobbat szív a pipába. Egy darabig figyeli, aztán lassan leteszi maga mellé a kövekre. Feláll, leveri a port a térdéről valamint a köpeny szegélyéről.
Lassan elsétál Hamu felé. Az állat csendesen mozdul, ahogy megközelíti. Útközben, mielőtt a lóhoz ér, arrébb húzódik a romfal tövébe. Norennar kibontja az övét, majd félreáll, és könnyít magán. Egy elégedett sóhajjal hajtja le a fejét. A környéket közben figyeli, fülel a mocsár halk, tompa zajaira. Elvégzi a dolgát, majd visszalép Hamuhoz, előbb megsimogatja az állat oldalát, majd a nyeregről leveszi a takaróját. Egy pillanatra megveregeti a ló nyakát, aztán visszaindul a tűzhöz.
A takarót széthajtja, majd Pashthra vállára dobja. A mozdulat könnyed, nem kerít nagy feneket neki. A fiúra pillant, és halvány, barátságos mosoly fut át az arcán. Ezután visszaül a helyére, leereszkedik a kövekre, és újra ajkai közé veszi a pipát, már ha az még ott van, ahol korábban hagyta. A parázs még mindig izzik, így legnagyobb örömére nem kell újra meggyújtania. Lassan szív bele, majd az orrán át fújja ki a fehér füstöt. Tekintete ismét a lángokon ragad, s hagyja, hogy a pattogás és a környék neszei töltsék ki az éjszakát.*
*Norennar elveszi Pashthra kulacsát. Egy pillanatra megforgatja a kezében, majd maga mellé teszi a földre. Hálásan bólint a fiúnak.*
- Köszönöm. Bár talán nem lesz rá szükség.
*Ennyivel el is intézi. A gondolat, hogy két mágussal ül egy tűz körül, akik közül az egyik már bebizonyította, hogy tud vizet fakasztani, bőven elég neki. A kulacs jó lesz tartaléknak, de nem számít rá, hogy muszáj lesz használnia. Ezt a gondolatot azonban megtartja magának, nincs értelme kimondani.
Ami pipáját illeti. Norennar felajánlja, előbb Pashthrának, aztán a nővérek felé nyújtja. A fiú udvarias kézmozdulattal elhárítja, illetve a két nő sem kér belőle. A mélységi vállat von, majd mélyet szív belőle. A parázs vöröse röviden felizzik, a füst pedig lassan oszlik szét körülöttük. füst lassú csíkokban emelkedik, belemosódik az est hűvösébe. Tekintete a lángokba vész, és ott is marad, hosszúra nyúló percekig.
A félvér felvetését hallva, szája sarkában fanyar mosoly jelenik meg, de továbbra sem néz fel, a tűzre figyelve felel.*
- Pont azért fog kelleni majd a Cyrold.
*Felsóhajt. A füst íze hirtelen keserűbbnek tűnik. A halotti máglya képe újra lelki szemei elé tárul. A nomádok tetemeiből rakott halom képe még mindig túl élénken él benne. Elhúzza a száját, majd halkan morran valamit az orra alatt. A füst keserű íze lassan ül meg a torkán.
Amikor a feketeség a maga módján méltatlankodik, még mielőtt Mai érdemben reagálhatna, Norennar szólal meg. A hangja nyugodt, kissé csípős, de nem durva.*
- Minden történetből ki kell hagyni ezt-azt. Neked pedig nem szokásod.
*Ezzel vissza is némul, és ismét a tüzet nézi. A szeme sarkából azonban észreveszi, ahogy Pashthra ajkai lilás árnyalatot vesznek fel. Norennar egy pillanatra megáll a mozdulatban, aztán nagyobbat szív a pipába. Egy darabig figyeli, aztán lassan leteszi maga mellé a kövekre. Feláll, leveri a port a térdéről valamint a köpeny szegélyéről.
Lassan elsétál Hamu felé. Az állat csendesen mozdul, ahogy megközelíti. Útközben, mielőtt a lóhoz ér, arrébb húzódik a romfal tövébe. Norennar kibontja az övét, majd félreáll, és könnyít magán. Egy elégedett sóhajjal hajtja le a fejét. A környéket közben figyeli, fülel a mocsár halk, tompa zajaira. Elvégzi a dolgát, majd visszalép Hamuhoz, előbb megsimogatja az állat oldalát, majd a nyeregről leveszi a takaróját. Egy pillanatra megveregeti a ló nyakát, aztán visszaindul a tűzhöz.
A takarót széthajtja, majd Pashthra vállára dobja. A mozdulat könnyed, nem kerít nagy feneket neki. A fiúra pillant, és halvány, barátságos mosoly fut át az arcán. Ezután visszaül a helyére, leereszkedik a kövekre, és újra ajkai közé veszi a pipát, már ha az még ott van, ahol korábban hagyta. A parázs még mindig izzik, így legnagyobb örömére nem kell újra meggyújtania. Lassan szív bele, majd az orrán át fújja ki a fehér füstöt. Tekintete ismét a lángokon ragad, s hagyja, hogy a pattogás és a környék neszei töltsék ki az éjszakát.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:46:57
Üzenet elküldve: 2025-09-19 18:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Végre teljes létszámban ülnek a ropogva égő tábortűz mellett, ami valamiért boldogsággal tölti el a feketeséget. Úgy érzi magát, mint egy kicsike családban, aminek ő is a része. Mai vállára dőlve most kicsit újra olyan lehet, mint amikor valamelyik fogadóban, egymásba gabalyodva aludhatták át az éjszakát. Mindegy volt, hogy hogyan, de a biztonságérzetük miatt fontos volt, hogy valahogyan, valamilyük mindig egymáshoz érjen. Norennarról pedig szívesen mesél, hisz a történet a vándorról és a szellemházáról mélyen megragadt az emlékeiben. Mai rövid, apró válaszai és a jóleső cirógatás, amit kap, bőven elég ahhoz, hogy úgy érezze, figyelnek rá, hisz pontosan ez az, amire szüksége van, ezért jár a szája állandóan. Vágyik a figyelemre, akkor is, ha épp nem gyújt fel senkit, csak emlékfoszlányokról gagyarászik. Ilyenkor talán azt is nehéz volna elképzelni, hogy az ártatlannak tűnő lány képes ölni, és nem csak képes, hanem meg is tette már nem egyszer.*
- Mert a tiéd eleve nem zajos. Jó neked. *Válaszolja mosolyogva Norennar szavaira, miközben legszívesebben már most elpilledne így, a tűz melegét és Mai kényelmes közelségét élvezve. Már az sem szórakoztatja annyira, hogy Pashthrát is felgyújtsa, már csak azért sem, mert hallhatóan nem partner benne. Akkor azonban, mikor már nem érzi a hajával játszadozó, finom kezeket, és meghallja Mai szavait, ismét tágra nyílnak a szemei, és fel is ül rendesen, körbenéz mindenkin, de végül a lányon állapodik meg a tekintetete.*
- Ahj… Miért van az, hogy az én történetemből mindig ki kell hagyni mindent? Az az igazság, amit én tudok, akkor is, ha neked, nektek vagy másoknak nem tetszik. Viszonyuljanak hozzá ahogy akarnak, de a látomásom, Yillith és minden más fontos lehet. *Most sem hazudtolja meg magát a lány, újdonsült társainak is bemutatja, hogy nyugodt félálomból mennyire hirtelen tud makacs hisztire váltani, ha olyat hall, amivel nem ért egyet. Most azonban valami mégis más. A kezdeti felcsattanás után, mintha őszintén elgondolkodna Mai szavain, egy ideig még bámulja is a kékeket, kifújja a levegőt, és halkan hozzáteszi:*
- Jó, majd meglátjuk. *Megnyugszik, és hamar vissza is dől barátnője vállára, hogy a mágiáról szóló beszélgetést fél füllel hallgatva újra elmélyedjen a saját kis gondolataiban. A mélységi feléjük nyújtott pipája sem érdekli most különösebben, hagyja, hogy Mai vegye el tőle, ha kell neki. Helyette arra lesz figyelmes, hogy a tűz fénye különösen játékos módon világítja meg a közelükben lévő romos falat, de ha felemeli a kezét, akkor bele tud rontani a fényjátékba azzal, hogy eltakarja a fényt. Azzal kezdi elfoglalni magát, hogy az árnyakkal játszva, furcsa, mókás alakzatokat próbál a falra vetíteni. Látszólag ennek a játéknak igencsak sikerül lekötnie a lányt, míg társai nem vele törődnek.*
*Végre teljes létszámban ülnek a ropogva égő tábortűz mellett, ami valamiért boldogsággal tölti el a feketeséget. Úgy érzi magát, mint egy kicsike családban, aminek ő is a része. Mai vállára dőlve most kicsit újra olyan lehet, mint amikor valamelyik fogadóban, egymásba gabalyodva aludhatták át az éjszakát. Mindegy volt, hogy hogyan, de a biztonságérzetük miatt fontos volt, hogy valahogyan, valamilyük mindig egymáshoz érjen. Norennarról pedig szívesen mesél, hisz a történet a vándorról és a szellemházáról mélyen megragadt az emlékeiben. Mai rövid, apró válaszai és a jóleső cirógatás, amit kap, bőven elég ahhoz, hogy úgy érezze, figyelnek rá, hisz pontosan ez az, amire szüksége van, ezért jár a szája állandóan. Vágyik a figyelemre, akkor is, ha épp nem gyújt fel senkit, csak emlékfoszlányokról gagyarászik. Ilyenkor talán azt is nehéz volna elképzelni, hogy az ártatlannak tűnő lány képes ölni, és nem csak képes, hanem meg is tette már nem egyszer.*
- Mert a tiéd eleve nem zajos. Jó neked. *Válaszolja mosolyogva Norennar szavaira, miközben legszívesebben már most elpilledne így, a tűz melegét és Mai kényelmes közelségét élvezve. Már az sem szórakoztatja annyira, hogy Pashthrát is felgyújtsa, már csak azért sem, mert hallhatóan nem partner benne. Akkor azonban, mikor már nem érzi a hajával játszadozó, finom kezeket, és meghallja Mai szavait, ismét tágra nyílnak a szemei, és fel is ül rendesen, körbenéz mindenkin, de végül a lányon állapodik meg a tekintetete.*
- Ahj… Miért van az, hogy az én történetemből mindig ki kell hagyni mindent? Az az igazság, amit én tudok, akkor is, ha neked, nektek vagy másoknak nem tetszik. Viszonyuljanak hozzá ahogy akarnak, de a látomásom, Yillith és minden más fontos lehet. *Most sem hazudtolja meg magát a lány, újdonsült társainak is bemutatja, hogy nyugodt félálomból mennyire hirtelen tud makacs hisztire váltani, ha olyat hall, amivel nem ért egyet. Most azonban valami mégis más. A kezdeti felcsattanás után, mintha őszintén elgondolkodna Mai szavain, egy ideig még bámulja is a kékeket, kifújja a levegőt, és halkan hozzáteszi:*
- Jó, majd meglátjuk. *Megnyugszik, és hamar vissza is dől barátnője vállára, hogy a mágiáról szóló beszélgetést fél füllel hallgatva újra elmélyedjen a saját kis gondolataiban. A mélységi feléjük nyújtott pipája sem érdekli most különösebben, hagyja, hogy Mai vegye el tőle, ha kell neki. Helyette arra lesz figyelmes, hogy a tűz fénye különösen játékos módon világítja meg a közelükben lévő romos falat, de ha felemeli a kezét, akkor bele tud rontani a fényjátékba azzal, hogy eltakarja a fényt. Azzal kezdi elfoglalni magát, hogy az árnyakkal játszva, furcsa, mókás alakzatokat próbál a falra vetíteni. Látszólag ennek a játéknak igencsak sikerül lekötnie a lányt, míg társai nem vele törődnek.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:33:19
Üzenet elküldve: 2025-09-19 15:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norit hallgatni pont olyan, mint a gyerekek zömét. Furcsa is volt számára, hogy olyan csendes az úton, de végre visszakapta, ami olyan végtelenül idegesítő tud lenni, mégis otthonos. A lányt egy hangbuborék veszi körül, s nem csitul, de nem bánja. Az elmaradt ölelés is bepótlódik, majd végül a tűzhöz telepedve figyeli a lángokat, s élvezi annak melegét. *
- Igen, jó így most.
*Húga végül mellé telepszik, a vállára hajtja a fejét, a félvér pedig felnyúl annak hollószín hajáig és azt cirógatja egy kis ideig. Gépiesen válaszol csupán, nem szereti szó nélkül hagyni a lányt, főleg, amikor éppen ilyen édes.
Figyeli a diskurzust, kissé olyan érzés mintha régebb óta ismernék egymást Nori és a mélységi, mint amit feltételez. Talán már szívesen beszélne erről, de e téren hátrébb lép, majd felteszi a kérdéseit, ha alkalmasabb az idő. Norennar felé fordul.*
- A Toronyban biztos lesz időd arra is, de talán neked sem ártana megosztani velük azt, amit láttál.
*Egy időre abbahagyja a feketeség cirógatását, ahogy gondolkodóba esik.*
- Nori, talán a te történetedből viszont ki kell hagyjunk bizonyos részeletek, de nem tudom… előtte meg kell látnunk, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az egészhez. Abogr mester már a kürtszó után kutatásba kezdett, de kétlem, hogy messzebb jutott volna, mint mások.
*Még nem kéri kifejezetten Norennart, hogy meséljen a történtekről, nem sietnek ugyanis sehová. A virradat még messze, s bár mindenki kifejezte, hogy nem szeretne tompulni, ő maga nagyon szeretne kicsit leadni abból a fene nagy aggodalomból, ami nyomasztja. De még mielőtt mozdulna a táskáért Pashthra is megszólal, amire felcsillan a szeme. Észrevehetően lelkessé válik. Ha valamit szeret az a tanítás, s nem is lehetne alkalmasabb rá a Mágustorony, ahová tartanak.*
- Mi az az egy dolog? *Kérdi mosolyogva.* - Nem, ha már egy valamit el tudtál sajátítani, akkor ezzel sem gyűlne meg a bajod. Gyakorlás kérdése az egész. Szívesen megtanítom neked. Persze a Toronyban is rengeteg jó tanító van, de egy ház árát képesek elkérni némi tudásért… *Legalábbis azon a szinten, amin a fél-elf van, már valóban fájdalmas összegeket gombolnak le egyesekről.*
- Nem csak a vízfakasztás jönne jól neked. Ugyan a lovadnak segítség, de van olyan varázslat is, amiért meg sem kell állnod sehol, mégis tudod oldani a szomjad.
*Igyekszik nem túlbuzgó lenni, így vesz egy alig látható, de annál mélyebb lélegzetet hogy ne adjon rögvest házifeladatot is a harcosnak.*
*Norit hallgatni pont olyan, mint a gyerekek zömét. Furcsa is volt számára, hogy olyan csendes az úton, de végre visszakapta, ami olyan végtelenül idegesítő tud lenni, mégis otthonos. A lányt egy hangbuborék veszi körül, s nem csitul, de nem bánja. Az elmaradt ölelés is bepótlódik, majd végül a tűzhöz telepedve figyeli a lángokat, s élvezi annak melegét. *
- Igen, jó így most.
*Húga végül mellé telepszik, a vállára hajtja a fejét, a félvér pedig felnyúl annak hollószín hajáig és azt cirógatja egy kis ideig. Gépiesen válaszol csupán, nem szereti szó nélkül hagyni a lányt, főleg, amikor éppen ilyen édes.
Figyeli a diskurzust, kissé olyan érzés mintha régebb óta ismernék egymást Nori és a mélységi, mint amit feltételez. Talán már szívesen beszélne erről, de e téren hátrébb lép, majd felteszi a kérdéseit, ha alkalmasabb az idő. Norennar felé fordul.*
- A Toronyban biztos lesz időd arra is, de talán neked sem ártana megosztani velük azt, amit láttál.
*Egy időre abbahagyja a feketeség cirógatását, ahogy gondolkodóba esik.*
- Nori, talán a te történetedből viszont ki kell hagyjunk bizonyos részeletek, de nem tudom… előtte meg kell látnunk, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az egészhez. Abogr mester már a kürtszó után kutatásba kezdett, de kétlem, hogy messzebb jutott volna, mint mások.
*Még nem kéri kifejezetten Norennart, hogy meséljen a történtekről, nem sietnek ugyanis sehová. A virradat még messze, s bár mindenki kifejezte, hogy nem szeretne tompulni, ő maga nagyon szeretne kicsit leadni abból a fene nagy aggodalomból, ami nyomasztja. De még mielőtt mozdulna a táskáért Pashthra is megszólal, amire felcsillan a szeme. Észrevehetően lelkessé válik. Ha valamit szeret az a tanítás, s nem is lehetne alkalmasabb rá a Mágustorony, ahová tartanak.*
- Mi az az egy dolog? *Kérdi mosolyogva.* - Nem, ha már egy valamit el tudtál sajátítani, akkor ezzel sem gyűlne meg a bajod. Gyakorlás kérdése az egész. Szívesen megtanítom neked. Persze a Toronyban is rengeteg jó tanító van, de egy ház árát képesek elkérni némi tudásért… *Legalábbis azon a szinten, amin a fél-elf van, már valóban fájdalmas összegeket gombolnak le egyesekről.*
- Nem csak a vízfakasztás jönne jól neked. Ugyan a lovadnak segítség, de van olyan varázslat is, amiért meg sem kell állnod sehol, mégis tudod oldani a szomjad.
*Igyekszik nem túlbuzgó lenni, így vesz egy alig látható, de annál mélyebb lélegzetet hogy ne adjon rögvest házifeladatot is a harcosnak.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 21:54:10
Üzenet elküldve: 2025-09-17 21:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A tűznél aztán már-már otthonosan érzi magát. A lángok melege boldogan simogatja bőrét, az éjszaka hidege egészen áthűtötte már a sodronyinget, és szinte észre se vette, hogy az acél alatt elzsibbadtak karjai. Ilyenkor bánja, hogy nincs egy köpenye, de ahogy nemrég Merlanának is mondta, nem fázós fajta. Ha nem ilyen bizonytalan helyen ültek volna a tűz köré, ahol láthatóan a csapat túlzottan elengedi magát, és iszogatni készülnek, akkor lehet, hogy levenné magáról a sodronyt, hogy legalább ennyivel melegebb legyen számára az éjszaka, így viszont, mivel egy személyben vállalta az őrködést, nem teszi. Helyette inkább összeszorítja lilás színbe forduló ajkait, és kicsit megfeszíti izmait ültében, majd elengedi. Ezt a gyakorlatot kezdi ismételgetni, remélve, hogy senki nem veszi észre, amit csinál. Ezzel sikerül felmelegítse magát még a leghidegebb éjszakákon is, és nem fél tőle, hogy túlzottan elfáradna benne. A tüzes paripa gazdájának kérdésére megcsóválja a fejét. *
- Köszönöm, de azt hiszem jobb, ha nem kapok lángra. Félek, hogy rám olvadna az acél. * Bár talán jelzés értéke is lehetne, de nem annak szánja azt, hogy előveszi a kulacsát, és egyet a másik kettőből, amit elrakott. Utóbbit a mélységi felé nyújtja, mert emlékszik, hogy az előző kis mutatványnál kiürítette a sajátját, miközben boldogan kortyol abból, amit magánál tart. Így, hogy látta a vízfakasztás varázslatot, nem fél tőle, hogy elfogy az innivalójuk, és mer többet fogyasztani a minimálisnál. A beszélgetést hallgatja ugyan, de komolyabban nem figyel oda rá, inkább arra koncentrál, hogy a mögöttük elterülő ingoványos vidék zajait szűrje a fülével. A környéken sétáló állatok által keltett nesz, az éjszaka csöndjét megszakító zajok azok, amiknek teljes figyelmét szenteli. Tudja, hogy nem éppen a legjobb társaság, de épp ezért tisztelték és fizették meg jól karavánőr korában. Számára mindig elsődleges a munka, és minden más csak utána jön. Mégis, egy idő után megszakítja ezt a némasági fogadalmát, és a fél-elfhez fordul, nagyjából akkor, amikor Norennar a pipával kínálja. Csak egy intéssel jelzi, hogy nem fogadja el. *
- Az előző mágia, amit használtál, nagyon hasznosnak tűnt. Nehéz megtanulni? * Teszi fel a kérdést, bár tudja, hogy képességei szerények, azért nem bánná, ha valami hasonlóra ő is szert tudna tenni. Bár nem tudja még, hogy pontosan mivel jár a mágia tanulása, hiszen ő csak a Csillagszilánknak hála tanulta meg azt, amire képes. *
- Valamennyire én is tudok varázsolni, de csak egy dolgot, és az se túl hasznos. * Ismeri el, remélve, hogy nem kell megmutassa a kis trükköt. Főleg, hogy abban sem biztos, hogy sikerülne neki. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.17 21:59:11
* A tűznél aztán már-már otthonosan érzi magát. A lángok melege boldogan simogatja bőrét, az éjszaka hidege egészen áthűtötte már a sodronyinget, és szinte észre se vette, hogy az acél alatt elzsibbadtak karjai. Ilyenkor bánja, hogy nincs egy köpenye, de ahogy nemrég Merlanának is mondta, nem fázós fajta. Ha nem ilyen bizonytalan helyen ültek volna a tűz köré, ahol láthatóan a csapat túlzottan elengedi magát, és iszogatni készülnek, akkor lehet, hogy levenné magáról a sodronyt, hogy legalább ennyivel melegebb legyen számára az éjszaka, így viszont, mivel egy személyben vállalta az őrködést, nem teszi. Helyette inkább összeszorítja lilás színbe forduló ajkait, és kicsit megfeszíti izmait ültében, majd elengedi. Ezt a gyakorlatot kezdi ismételgetni, remélve, hogy senki nem veszi észre, amit csinál. Ezzel sikerül felmelegítse magát még a leghidegebb éjszakákon is, és nem fél tőle, hogy túlzottan elfáradna benne. A tüzes paripa gazdájának kérdésére megcsóválja a fejét. *
- Köszönöm, de azt hiszem jobb, ha nem kapok lángra. Félek, hogy rám olvadna az acél. * Bár talán jelzés értéke is lehetne, de nem annak szánja azt, hogy előveszi a kulacsát, és egyet a másik kettőből, amit elrakott. Utóbbit a mélységi felé nyújtja, mert emlékszik, hogy az előző kis mutatványnál kiürítette a sajátját, miközben boldogan kortyol abból, amit magánál tart. Így, hogy látta a vízfakasztás varázslatot, nem fél tőle, hogy elfogy az innivalójuk, és mer többet fogyasztani a minimálisnál. A beszélgetést hallgatja ugyan, de komolyabban nem figyel oda rá, inkább arra koncentrál, hogy a mögöttük elterülő ingoványos vidék zajait szűrje a fülével. A környéken sétáló állatok által keltett nesz, az éjszaka csöndjét megszakító zajok azok, amiknek teljes figyelmét szenteli. Tudja, hogy nem éppen a legjobb társaság, de épp ezért tisztelték és fizették meg jól karavánőr korában. Számára mindig elsődleges a munka, és minden más csak utána jön. Mégis, egy idő után megszakítja ezt a némasági fogadalmát, és a fél-elfhez fordul, nagyjából akkor, amikor Norennar a pipával kínálja. Csak egy intéssel jelzi, hogy nem fogadja el. *
- Az előző mágia, amit használtál, nagyon hasznosnak tűnt. Nehéz megtanulni? * Teszi fel a kérdést, bár tudja, hogy képességei szerények, azért nem bánná, ha valami hasonlóra ő is szert tudna tenni. Bár nem tudja még, hogy pontosan mivel jár a mágia tanulása, hiszen ő csak a Csillagszilánknak hála tanulta meg azt, amire képes. *
- Valamennyire én is tudok varázsolni, de csak egy dolgot, és az se túl hasznos. * Ismeri el, remélve, hogy nem kell megmutassa a kis trükköt. Főleg, hogy abban sem biztos, hogy sikerülne neki. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.17 21:59:11
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 21:38:42
Üzenet elküldve: 2025-09-17 21:38:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Amikor Nori visszatér, maga után hozva Pashthrát, Norennar egy halovány, rövid mosollyal bólint a fiúnak. Ezután a tűzre néz. A lángok lassan, egyenletes ritmusban pattognak, ahogy a száraz ágakat falják. Az izzás narancsos fénye szétterül a köveken, és visszatükröződik a köré gyűlt arcokon.
Norennar közben a szájába illeszti a pipa szárát. Rövid ideig csak rágódik rajta, a tekintete a lángokra szegeződik. Aztán egy halk, fojtott sóhaj szakad ki belőle. Nem gondol semmire különösebben, de az évek alatt berögzült figyelem ott marad minden pillanatában. A környezet hangjait hallgatja: a szél szaggatott mozdulatait, a lovak orrából előtörő fújtatást, a távoli mocsár szívós zaját. Mégis úgy tűnik, mintha a tűzbe bámulna üresen.
Pár pillanat után az övéhez nyúl. Előhúzza a kovát és acélt, majd a pipafű tetejére illeszti az apró kócparazsat. Néhány pattogó csattanás után szikrák peregnek, végül a füst szelíden kúszik fel a pipából. Mélyet szív bele, a dohány íze kesernyésen ül meg a szájában. A füst lassan tör elő az orrán és ajkain keresztül, szürke fátylat vonva köré. A pipa végül biztosan izzik, így visszaengedi a kezét a térdére, majd lassan leül a tűz mellé. Csizmáját kinyújtja a kavicsos földre, köpenye sarka még mindig nedvesen lóg.
A feketeség észrevétele hiába halk, nem kerüli el a mélységi figyelmét, ugyanis a mélységi mindig figyel. Van, aki paranoiának nevezi, ő csak szakmai ártalomnak. Norennar lustán fordítja fejét Nori felé. A pipát kiveszi a szájából, a szárát két ujja között tartja, majd így felel.*
- Nem azért nem szívom most, mert nem szeretem.
*Ismét ajkai közé illeszti a pipát. Mélyen szív belőle, a parázs vöröse röviden felerősödik. Kifújja a füstöt, majd újra kiveszi a szárat, és folytatja.*
- Csupán nem akarom most a kelleténél jobban tompítani az elmém.
*Egy halvány mosoly jelenik meg a képén. Alig látható, ahogy a láng fényében ül. Tekintete visszatér a tűzhöz, de közben halkan hozzáteszi.*
- Inkább tartogatom a toronyra. Sok babér nem terem ott számomra amúgy sem.
*Ez utóbbi inkább önmagának szól, mint a többieknek. Tudja, hogy a mágia terén, a tudósok és varázslók közt az ő helye bizonytalan. Újabbat szív a pipából, aztán kinyújtja kezét Pashthra felé, felajánlva a szárat. Ha a fiú nem kér belőle, mozdulata természetesen fordul tovább, egyik nő felé nyújtva a pipát. A gesztus egyszerű, mintha csak a tűz melegét osztaná meg velük. A füst közben lassan beteríti az őket körülvevő romos köveket, belekeveredve a pattogó ágak illatába.*
*Amikor Nori visszatér, maga után hozva Pashthrát, Norennar egy halovány, rövid mosollyal bólint a fiúnak. Ezután a tűzre néz. A lángok lassan, egyenletes ritmusban pattognak, ahogy a száraz ágakat falják. Az izzás narancsos fénye szétterül a köveken, és visszatükröződik a köré gyűlt arcokon.
Norennar közben a szájába illeszti a pipa szárát. Rövid ideig csak rágódik rajta, a tekintete a lángokra szegeződik. Aztán egy halk, fojtott sóhaj szakad ki belőle. Nem gondol semmire különösebben, de az évek alatt berögzült figyelem ott marad minden pillanatában. A környezet hangjait hallgatja: a szél szaggatott mozdulatait, a lovak orrából előtörő fújtatást, a távoli mocsár szívós zaját. Mégis úgy tűnik, mintha a tűzbe bámulna üresen.
Pár pillanat után az övéhez nyúl. Előhúzza a kovát és acélt, majd a pipafű tetejére illeszti az apró kócparazsat. Néhány pattogó csattanás után szikrák peregnek, végül a füst szelíden kúszik fel a pipából. Mélyet szív bele, a dohány íze kesernyésen ül meg a szájában. A füst lassan tör elő az orrán és ajkain keresztül, szürke fátylat vonva köré. A pipa végül biztosan izzik, így visszaengedi a kezét a térdére, majd lassan leül a tűz mellé. Csizmáját kinyújtja a kavicsos földre, köpenye sarka még mindig nedvesen lóg.
A feketeség észrevétele hiába halk, nem kerüli el a mélységi figyelmét, ugyanis a mélységi mindig figyel. Van, aki paranoiának nevezi, ő csak szakmai ártalomnak. Norennar lustán fordítja fejét Nori felé. A pipát kiveszi a szájából, a szárát két ujja között tartja, majd így felel.*
- Nem azért nem szívom most, mert nem szeretem.
*Ismét ajkai közé illeszti a pipát. Mélyen szív belőle, a parázs vöröse röviden felerősödik. Kifújja a füstöt, majd újra kiveszi a szárat, és folytatja.*
- Csupán nem akarom most a kelleténél jobban tompítani az elmém.
*Egy halvány mosoly jelenik meg a képén. Alig látható, ahogy a láng fényében ül. Tekintete visszatér a tűzhöz, de közben halkan hozzáteszi.*
- Inkább tartogatom a toronyra. Sok babér nem terem ott számomra amúgy sem.
*Ez utóbbi inkább önmagának szól, mint a többieknek. Tudja, hogy a mágia terén, a tudósok és varázslók közt az ő helye bizonytalan. Újabbat szív a pipából, aztán kinyújtja kezét Pashthra felé, felajánlva a szárat. Ha a fiú nem kér belőle, mozdulata természetesen fordul tovább, egyik nő felé nyújtva a pipát. A gesztus egyszerű, mintha csak a tűz melegét osztaná meg velük. A füst közben lassan beteríti az őket körülvevő romos köveket, belekeveredve a pattogó ágak illatába.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 19:06:48
Üzenet elküldve: 2025-09-17 19:06:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennarra újra rátelepszik az a megszokott szótlanság, mellyel Nori nem igazán tud mit kezdeni. Ugyanúgy, ahogy a sok, a kevés inger sem elég neki arra, hogy megfelelő válaszreakciót szüljön az elméje. Maitól azonban megkapja a dorgálás adagját, persze nem úgy, mintha rárúgná az ajtót, hanem kedvesen, a bőre alá mászva és hagyva ott az aprócska magot, melyből kinőhet az átadni kívánt intelem terebélyes virága, s ráadásul a feketeség ebből csak annyit fog fel, hogy Mai kedves.*
- Tényleg az lett volna. *Bólogat egyetértően, hogy nagy veszteség lett volna a világnak, ha Norennar elevenen elég.*
- Akkor nem látta volna a Mágustornyot, pedig mondta nekem, hogy ő egy vándor. *Természetesen ezen már túl vannak azóta, de ez az aprócska tény a söttételfről azóta is megragadt benne. Mai közben közelebb lép, és egy puszival kedveskedik neki, melyre ő úgy húzza össze magát, mintha csak az anyukájától kapta volna akkor, amikor a gyerekek már nem szeretik, ha az anyjuk szeretgeti őket, pedig őt soha nem is ölelte vagy puszilta meg sem a saját anyja, sem másé. Ahogy aztán az arcán is végigsimít a puha kéz, már bele is vörösödik, de el nem húzódik, mert valójában jól esik neki a törődés.*
- Igen, itt vagy. Velem. *Szélesedik újra a mosolya, és hirtelen jól meg is öleli Mait, ami inkább egy szoros dögönyözésre sikerül, mielőtt aztán ellép egy időre a párostól, hogy megetesse Árnyékot, miközben Pashthrának is jut egy adag a figyelméből.*
- Nem én, hanem Mai. Ő lehet büszke, mert megmentette nekem. Azelőtt nem volt tüzes. *Meséli, miközben hálásan a félvér lány felé pillant, és még az is időben eszébe jut, hogy ne nyomja a kardot a ló szájába, csak hagyja, hogy leegye a lapjáról a parazsat.*
- Ha ő nincs, biztosan meghalt volna, miután széttépték a lupusfulgurok. *Megcsóválja a fejét, majd inkább kötelező jelleggel a tábortűzhöz vezeti Pashthrát.*
- Na! Meghoztam őt is, nehogy már kimaradjon a társaságból *prezentálja a harcost a többieknek.* Akarod, hogy téged is meggyújtsalak? *Ezúttal tudatosan viccel Pashthrára vigyorogva, kuncog is rajta egyet, akkor is, ha a többiek nem, majd lezuttyan a tűz közelébe, Mai mellé.*
- Itt most jó, nem? Jó meleg van, és… együtt vagyunk. *Fejét a lány vállára dönti, ha hagyja, és onnan követi a tekintetét, ami Norennar pipájára téved.*
- Adtam neki Mérges Cyroldot, de ahogy látom, most sem azt szívja. Nem is szereti, de nem meri nekem megmondani… *Mondja halkan, apró vigyorral a szája szélén. Mai tökéletesen értheti minden szavát, hisz szinte a fülébe mondja őket. A többiek is hallhatják, de csak akkor, ha épp fülelnek és rá figyelnek.*
*Norennarra újra rátelepszik az a megszokott szótlanság, mellyel Nori nem igazán tud mit kezdeni. Ugyanúgy, ahogy a sok, a kevés inger sem elég neki arra, hogy megfelelő válaszreakciót szüljön az elméje. Maitól azonban megkapja a dorgálás adagját, persze nem úgy, mintha rárúgná az ajtót, hanem kedvesen, a bőre alá mászva és hagyva ott az aprócska magot, melyből kinőhet az átadni kívánt intelem terebélyes virága, s ráadásul a feketeség ebből csak annyit fog fel, hogy Mai kedves.*
- Tényleg az lett volna. *Bólogat egyetértően, hogy nagy veszteség lett volna a világnak, ha Norennar elevenen elég.*
- Akkor nem látta volna a Mágustornyot, pedig mondta nekem, hogy ő egy vándor. *Természetesen ezen már túl vannak azóta, de ez az aprócska tény a söttételfről azóta is megragadt benne. Mai közben közelebb lép, és egy puszival kedveskedik neki, melyre ő úgy húzza össze magát, mintha csak az anyukájától kapta volna akkor, amikor a gyerekek már nem szeretik, ha az anyjuk szeretgeti őket, pedig őt soha nem is ölelte vagy puszilta meg sem a saját anyja, sem másé. Ahogy aztán az arcán is végigsimít a puha kéz, már bele is vörösödik, de el nem húzódik, mert valójában jól esik neki a törődés.*
- Igen, itt vagy. Velem. *Szélesedik újra a mosolya, és hirtelen jól meg is öleli Mait, ami inkább egy szoros dögönyözésre sikerül, mielőtt aztán ellép egy időre a párostól, hogy megetesse Árnyékot, miközben Pashthrának is jut egy adag a figyelméből.*
- Nem én, hanem Mai. Ő lehet büszke, mert megmentette nekem. Azelőtt nem volt tüzes. *Meséli, miközben hálásan a félvér lány felé pillant, és még az is időben eszébe jut, hogy ne nyomja a kardot a ló szájába, csak hagyja, hogy leegye a lapjáról a parazsat.*
- Ha ő nincs, biztosan meghalt volna, miután széttépték a lupusfulgurok. *Megcsóválja a fejét, majd inkább kötelező jelleggel a tábortűzhöz vezeti Pashthrát.*
- Na! Meghoztam őt is, nehogy már kimaradjon a társaságból *prezentálja a harcost a többieknek.* Akarod, hogy téged is meggyújtsalak? *Ezúttal tudatosan viccel Pashthrára vigyorogva, kuncog is rajta egyet, akkor is, ha a többiek nem, majd lezuttyan a tűz közelébe, Mai mellé.*
- Itt most jó, nem? Jó meleg van, és… együtt vagyunk. *Fejét a lány vállára dönti, ha hagyja, és onnan követi a tekintetét, ami Norennar pipájára téved.*
- Adtam neki Mérges Cyroldot, de ahogy látom, most sem azt szívja. Nem is szereti, de nem meri nekem megmondani… *Mondja halkan, apró vigyorral a szája szélén. Mai tökéletesen értheti minden szavát, hisz szinte a fülébe mondja őket. A többiek is hallhatják, de csak akkor, ha épp fülelnek és rá figyelnek.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 18:40:21
Üzenet elküldve: 2025-09-17 18:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Mosolyogva bólint egyet, mutatva, hogy valóban kedve lenne hallgatni azokat a történeteket, na meg megosztani később az árvákkal is. Persze vannak részletek, amiket ki szokott hagyni, de az már a Mai-féle cenzúra. Nem mindenki fülébe való minden, noha ő maga az összes részletet szeret tudni. Viszont pontosan fel tudja mérni, hogy egy-egy gyengébb virágszál mitől rettenne meg úgy, hogy aludni sem tudnának éjszaka.
Már majdnem hatalmába kerítik a mélyebb gondolatok, valami nem jó ezen a helyen. Néhány perccel ezelőtt Grael zaklatta belülről, most pedig az árvái hogyléte. Felsóhajtani sincs ideje viszont, mert gyorsulnak az események.
A pároshoz közel szökken, hogy segítsen, ha szükség van rá, de úgy fest nincsen. Hogy elfojtott egy nevetést, semmi másnak nem szól, mint a buta kis gondolatának, de csakhamar visszahúzódik rá a megszokott tartás. Kedvelt páncélja. Nem kellene annyit aggódnia, nem hiába szeret olykor a pohár fenekére nézni. Talán csak ilyenkor mentesül a terhek alól, de manapság még kikapcsolódni sincs ideje. És hogy a későbbiekben mi jön rájuk, azt pedig tényleg nem tudhatja.
A feketeséget nézi, kissé félredönti a fejét. Ha tudná Pashthra gondolatait egészen könnyen kiegyeznének, de nem tudja. Viszont talán már két esztendő is eltelt ahhoz, hogy megszokhassa, hogy a húgára kevés dolog hat, na meg túl gyermeki tud lenni ahhoz is, hogy felfogja a súlyát annak, amit tesz. Vagy épp a hatalmának, ami benne tombol. Ha nem lenne körülötte olyan, aki szereti - aki eddig csak a félvér volt, de úgy tűnik hamar lepöckölték a testvéréről -, akkor vagy halott lenne, vagy tombolna. Ez a jelenet a tűzzel csak egy apró ízelítő volt, semmi más.*
- Milyen kár lett volna, ha a nagy bizonyítási vágyad miatt felégeted a… barátodat.
*Nem kellemetlenkedik, de muszáj néha emlékeztetnie a lányt, hogy mikre képes, s azzal mekkorát árthat. Persze ilyenkor akaratlan jut eszébe az a néhány alkalom, amikor őt átkozta meg. Nem tud érte haragudni viszont. A múltért nem, erről tett a kettejük vérköteléke. Közel is lép hozzá, és egy apró puszit nyom annak homlokára, miközben végig simít az arcán*
- Már itt vagyok. *Mosolyodik el végül újra, Pasht talán célszerűbb lenne meginvitálni, hiszen egészen lemaradt. Tesz is róla drága vére, amire lehunyja a szemeit egy pillanatra, majd meg is csóválja a fejét. Sajátos modora mindig nagy hatást kelt.
Mai úgy dönt, hogy leül, s kiélvezi a meleget, ami szinte süti a bőrét. Közben felpillant a mélységire, aki a pipáját töltögeti. Neki is kedve volna hasonlóhoz, de jól tudja, hogy eredményezett már olyan tetteket az ördögvigyor, ami nála lapul, amit talán nem adna elő olyanoknak, akik követték a szavait.*
*Mosolyogva bólint egyet, mutatva, hogy valóban kedve lenne hallgatni azokat a történeteket, na meg megosztani később az árvákkal is. Persze vannak részletek, amiket ki szokott hagyni, de az már a Mai-féle cenzúra. Nem mindenki fülébe való minden, noha ő maga az összes részletet szeret tudni. Viszont pontosan fel tudja mérni, hogy egy-egy gyengébb virágszál mitől rettenne meg úgy, hogy aludni sem tudnának éjszaka.
Már majdnem hatalmába kerítik a mélyebb gondolatok, valami nem jó ezen a helyen. Néhány perccel ezelőtt Grael zaklatta belülről, most pedig az árvái hogyléte. Felsóhajtani sincs ideje viszont, mert gyorsulnak az események.
A pároshoz közel szökken, hogy segítsen, ha szükség van rá, de úgy fest nincsen. Hogy elfojtott egy nevetést, semmi másnak nem szól, mint a buta kis gondolatának, de csakhamar visszahúzódik rá a megszokott tartás. Kedvelt páncélja. Nem kellene annyit aggódnia, nem hiába szeret olykor a pohár fenekére nézni. Talán csak ilyenkor mentesül a terhek alól, de manapság még kikapcsolódni sincs ideje. És hogy a későbbiekben mi jön rájuk, azt pedig tényleg nem tudhatja.
A feketeséget nézi, kissé félredönti a fejét. Ha tudná Pashthra gondolatait egészen könnyen kiegyeznének, de nem tudja. Viszont talán már két esztendő is eltelt ahhoz, hogy megszokhassa, hogy a húgára kevés dolog hat, na meg túl gyermeki tud lenni ahhoz is, hogy felfogja a súlyát annak, amit tesz. Vagy épp a hatalmának, ami benne tombol. Ha nem lenne körülötte olyan, aki szereti - aki eddig csak a félvér volt, de úgy tűnik hamar lepöckölték a testvéréről -, akkor vagy halott lenne, vagy tombolna. Ez a jelenet a tűzzel csak egy apró ízelítő volt, semmi más.*
- Milyen kár lett volna, ha a nagy bizonyítási vágyad miatt felégeted a… barátodat.
*Nem kellemetlenkedik, de muszáj néha emlékeztetnie a lányt, hogy mikre képes, s azzal mekkorát árthat. Persze ilyenkor akaratlan jut eszébe az a néhány alkalom, amikor őt átkozta meg. Nem tud érte haragudni viszont. A múltért nem, erről tett a kettejük vérköteléke. Közel is lép hozzá, és egy apró puszit nyom annak homlokára, miközben végig simít az arcán*
- Már itt vagyok. *Mosolyodik el végül újra, Pasht talán célszerűbb lenne meginvitálni, hiszen egészen lemaradt. Tesz is róla drága vére, amire lehunyja a szemeit egy pillanatra, majd meg is csóválja a fejét. Sajátos modora mindig nagy hatást kelt.
Mai úgy dönt, hogy leül, s kiélvezi a meleget, ami szinte süti a bőrét. Közben felpillant a mélységire, aki a pipáját töltögeti. Neki is kedve volna hasonlóhoz, de jól tudja, hogy eredményezett már olyan tetteket az ördögvigyor, ami nála lapul, amit talán nem adna elő olyanoknak, akik követték a szavait.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 18:10:42
Üzenet elküldve: 2025-09-17 18:10:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A kölykök kifejezést hallva felszalad a szemöldöke, de leginkább azért, mert a legtöbben őt szokták így hívni. Hirtelen bevillan neki egy sok évvel ezelőtti kér, Meron akkoriban utolsónak hitt szavai. "Nyertél, kölyök" mondta akkor a férfi, mielőtt eldőlt volna, mint egy zsák. És legutóbb, amikor már Királynak hívta magát, és újra megküzdöttek, akkor is kölyöknek szólította. Haloványan elmosolyodik, ahogy arra gondol, hogy ez talán jó történet lenne. *
- Talán egy-két történetet tudok mesélni később. Ha azt gondolod, hogy tényleg örömüket lelik majd bennük. * Mondja szelíden, egyszerű ígéretet téve. Persze ha Mai nem fogja noszogatni később, akkor magától nem fogja újra felhozni, de ha a tűz mellett beszélgetni kezdenek, és újra elhangzik a kérés, szívesen elmesél néhány dolgot magáról. A vándorebédet hálásan fogadja, és halk köszönetet mormol, mielőtt táskájába tenné. Bármennyire is megszokta a koplalást, azért mégis jól esik neki, ha nem üres gyomorral kell álomra hajtania a fejét. Persze az alvás még soká lesz, és kezdi azt hinni, hogy talán nem is alszik ma este, mivel úgy tűnik, hogy társai azok közé tartoznak, akik önfeledten italoznak a város biztonságától távol, ismeretlen terepen elalvás előtt. Az ilyenek általában nem élnek sokáig, hogy ezt a butaságot tovább örökítsék, de ezt a véleményt megtartja magának. Nem mindenki látja mindenhol a veszélyt úgy, mint ő, és ezt már elfogadta. Persze a legtöbben, akik kijavították ebben a gondolkodásában, már nem élnek, hogy tanúbizonyságot tegyenek annak, nekik volt igazuk.
A tüzes jelenetet látva talán a fiatal harcos az egyetlen, akiben nem bujkál ott a jókedv, vagy a boldogság apró szikrája. Nem tartja mulatságosnak azt, hogy valaki ilyen erővel bír, és azt ennyire felelőtlenül módon használja, de mivel érzi, hogy ezzel a véleménnyel egyedül van, azért nem nyitja ki a száját, hogy hangot adjon ennek. Hagyja, hogy a félelf csatlakozzon a társasághoz, és Pash éppen készülne helyet foglalni tőlük kicsit távolabb, az állatok mellett, amikor megjelenik a mesterkard társa, hogy maguk közé hívja a fiút. *
- Nem hiszem, hogy a lovad mellett hideg lenne az éjszaka. Igazán páratlan példány, büszke lehetsz rá. * Mosolyog barátságosan a nőre, szelíden utasítva el a meghívást, de úgy tűnik, hogy hiába teszi ezt, mert egyszer csak karon fogják, és úgy kezdik húzni a tábortűz felé. Lemondó sóhajjal indul meg, nem vitatkozik, és nagyon nem is kell rángatni, mert szorult bele annyi jó modor, hogy megy a két lábán. A tűz mellett próbál olyan helyet találni magának, ahol félig a lángok, és félig az állatok is a látómezejében maradnak, anélkül, hogy bárkinek is hátat kellene fordítania. Továbbra is próbál mindenre odafigyelni, és ahogy lábait keresztbe fonja, fokosát maga mellé teszi, kardját pedig maga előtt, a vállának támasztja. A kardhüvely miatt nem fél, hogy megvágja magát, de így mégis a keze ügyében marad minden, amire szüksége lehet. Próbál nem barátságtalan lenni, arcán nem látszik rosszallás, viszont egyelőre ugyan olyan szótlan, mint a mélységi. *
* A kölykök kifejezést hallva felszalad a szemöldöke, de leginkább azért, mert a legtöbben őt szokták így hívni. Hirtelen bevillan neki egy sok évvel ezelőtti kér, Meron akkoriban utolsónak hitt szavai. "Nyertél, kölyök" mondta akkor a férfi, mielőtt eldőlt volna, mint egy zsák. És legutóbb, amikor már Királynak hívta magát, és újra megküzdöttek, akkor is kölyöknek szólította. Haloványan elmosolyodik, ahogy arra gondol, hogy ez talán jó történet lenne. *
- Talán egy-két történetet tudok mesélni később. Ha azt gondolod, hogy tényleg örömüket lelik majd bennük. * Mondja szelíden, egyszerű ígéretet téve. Persze ha Mai nem fogja noszogatni később, akkor magától nem fogja újra felhozni, de ha a tűz mellett beszélgetni kezdenek, és újra elhangzik a kérés, szívesen elmesél néhány dolgot magáról. A vándorebédet hálásan fogadja, és halk köszönetet mormol, mielőtt táskájába tenné. Bármennyire is megszokta a koplalást, azért mégis jól esik neki, ha nem üres gyomorral kell álomra hajtania a fejét. Persze az alvás még soká lesz, és kezdi azt hinni, hogy talán nem is alszik ma este, mivel úgy tűnik, hogy társai azok közé tartoznak, akik önfeledten italoznak a város biztonságától távol, ismeretlen terepen elalvás előtt. Az ilyenek általában nem élnek sokáig, hogy ezt a butaságot tovább örökítsék, de ezt a véleményt megtartja magának. Nem mindenki látja mindenhol a veszélyt úgy, mint ő, és ezt már elfogadta. Persze a legtöbben, akik kijavították ebben a gondolkodásában, már nem élnek, hogy tanúbizonyságot tegyenek annak, nekik volt igazuk.
A tüzes jelenetet látva talán a fiatal harcos az egyetlen, akiben nem bujkál ott a jókedv, vagy a boldogság apró szikrája. Nem tartja mulatságosnak azt, hogy valaki ilyen erővel bír, és azt ennyire felelőtlenül módon használja, de mivel érzi, hogy ezzel a véleménnyel egyedül van, azért nem nyitja ki a száját, hogy hangot adjon ennek. Hagyja, hogy a félelf csatlakozzon a társasághoz, és Pash éppen készülne helyet foglalni tőlük kicsit távolabb, az állatok mellett, amikor megjelenik a mesterkard társa, hogy maguk közé hívja a fiút. *
- Nem hiszem, hogy a lovad mellett hideg lenne az éjszaka. Igazán páratlan példány, büszke lehetsz rá. * Mosolyog barátságosan a nőre, szelíden utasítva el a meghívást, de úgy tűnik, hogy hiába teszi ezt, mert egyszer csak karon fogják, és úgy kezdik húzni a tábortűz felé. Lemondó sóhajjal indul meg, nem vitatkozik, és nagyon nem is kell rángatni, mert szorult bele annyi jó modor, hogy megy a két lábán. A tűz mellett próbál olyan helyet találni magának, ahol félig a lángok, és félig az állatok is a látómezejében maradnak, anélkül, hogy bárkinek is hátat kellene fordítania. Továbbra is próbál mindenre odafigyelni, és ahogy lábait keresztbe fonja, fokosát maga mellé teszi, kardját pedig maga előtt, a vállának támasztja. A kardhüvely miatt nem fél, hogy megvágja magát, de így mégis a keze ügyében marad minden, amire szüksége lehet. Próbál nem barátságtalan lenni, arcán nem látszik rosszallás, viszont egyelőre ugyan olyan szótlan, mint a mélységi. *
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 17:34:51
Üzenet elküldve: 2025-09-17 17:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar még egyszer lepillant a köpenye szélére. A láng nyoma ott éktelenkedik, ahol a szövetet megcsócsálta a tűz, a szélek megperzselődve rojtosodnak. Talán haragudnia kellene a lányra, amiért lángra lobbantotta, de a ruhadarab már régen elvesztette minden tartását. Foltos, poros, sok mindent megjárt. Egy újabb ok, hogy lecserélje, bár pontosan tudja, nem fogja. Nem kötődik hozzá, mégis rajta marad. Úgy, ahogy mindig is szokott.
Már nyitná a száját, hogy folytassa a beszélgetést a különös paripáról és annak szokatlan étrendjéről, amikor lépteket hall. Mai jelenik meg mellettük. Norennar szeme azonnal a nőre siklik. Az arcán valami olyasmit lát, amit nem várt: egy majdnem kibuggyanó nevetést. Ez meglepi. Ő maga sem tagadja, hogy volt valami mulatságos abban, ahogy lángra kapott a köpenye, de azt hitte, a karótnyeltnek tűnő félvérből ez inkább rosszallást vált majd ki semmint kacagást.
A nő kérdése után a mélységi egy rövid, határozott bólintással felel. Nem szaporítja a szót, nincs mit magyaráznia. Egy darabig csak áll, és hagyja, hogy a tűz pattogása, a lángok mozgása kitöltse a csendet. Tekintete közben újra Norira vándorol. Figyeli, ahogy a feketeség a parázsló darabokkal játszik, majd azokat a ló elé kotorja. Árnyék mohón habzsolja a parazsat, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Norennar lassan az övéhez nyúl. Előhúzza a pipáját. A mozdulat megszokott, gyakorlott. A pipafüves zacskót kibontja, ujjai közé csippenti a szárított levelet. Apránként morzsolja szét, ügyelve, hogy a szálak ne legyenek túl nagyok, ne tömje el a pipát. A fű édeskés, fanyar illata rögtön a levegőbe szivárog. Ujjbegyével apránként tölti a fejet, majd a szárát a tenyeréhez kocogtatja, hogy egyenletesen ülepedjen a töltelék. Nem siet, minden mozdulatában ott a rutin. Mikor végzett, hüvelykujjával lesöpri a szétszóródott morzsákat, a szájához emeli, és a fogai között megforgatja a pipaszárat, mintha csak mérné, mennyire kényelmes. Csak akkor veszi ki a pipa szárát ajkai közül, amikor biztos benne, hogy a tűz mellett kényelmesen meg tudja gyújtani, ha akarja.*
*Norennar még egyszer lepillant a köpenye szélére. A láng nyoma ott éktelenkedik, ahol a szövetet megcsócsálta a tűz, a szélek megperzselődve rojtosodnak. Talán haragudnia kellene a lányra, amiért lángra lobbantotta, de a ruhadarab már régen elvesztette minden tartását. Foltos, poros, sok mindent megjárt. Egy újabb ok, hogy lecserélje, bár pontosan tudja, nem fogja. Nem kötődik hozzá, mégis rajta marad. Úgy, ahogy mindig is szokott.
Már nyitná a száját, hogy folytassa a beszélgetést a különös paripáról és annak szokatlan étrendjéről, amikor lépteket hall. Mai jelenik meg mellettük. Norennar szeme azonnal a nőre siklik. Az arcán valami olyasmit lát, amit nem várt: egy majdnem kibuggyanó nevetést. Ez meglepi. Ő maga sem tagadja, hogy volt valami mulatságos abban, ahogy lángra kapott a köpenye, de azt hitte, a karótnyeltnek tűnő félvérből ez inkább rosszallást vált majd ki semmint kacagást.
A nő kérdése után a mélységi egy rövid, határozott bólintással felel. Nem szaporítja a szót, nincs mit magyaráznia. Egy darabig csak áll, és hagyja, hogy a tűz pattogása, a lángok mozgása kitöltse a csendet. Tekintete közben újra Norira vándorol. Figyeli, ahogy a feketeség a parázsló darabokkal játszik, majd azokat a ló elé kotorja. Árnyék mohón habzsolja a parazsat, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Norennar lassan az övéhez nyúl. Előhúzza a pipáját. A mozdulat megszokott, gyakorlott. A pipafüves zacskót kibontja, ujjai közé csippenti a szárított levelet. Apránként morzsolja szét, ügyelve, hogy a szálak ne legyenek túl nagyok, ne tömje el a pipát. A fű édeskés, fanyar illata rögtön a levegőbe szivárog. Ujjbegyével apránként tölti a fejet, majd a szárát a tenyeréhez kocogtatja, hogy egyenletesen ülepedjen a töltelék. Nem siet, minden mozdulatában ott a rutin. Mikor végzett, hüvelykujjával lesöpri a szétszóródott morzsákat, a szájához emeli, és a fogai között megforgatja a pipaszárat, mintha csak mérné, mennyire kényelmes. Csak akkor veszi ki a pipa szárát ajkai közül, amikor biztos benne, hogy a tűz mellett kényelmesen meg tudja gyújtani, ha akarja.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 16:46:35
Üzenet elküldve: 2025-09-17 16:46:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Ahelyett, hogy kimondaná azt, amit gondolatai mélyén szeretne tudatni a mélységivel, a tűzzel kezd önfeledt játékba, melynek ahogy általában, most sem lesz jó vége. Ő maga még azzal, hogy hirtelen hátrébb húzódik, el tudja kerülni az erőteljesen felcsapó lángokat, és nem égeti le a saját szemöldökét, de a mellette lévő Norennar már nem ilyen szerencsés. Szinte pánikolva figyeli a férfi meggyulladt köpenyét, de úgy tűnik, hogy rá különösebben nem hozza rá a frászt a dolog. A kulacs pukkan, ahogy a dugó kikerül belőle, a benne lévő víz pedig hamar eloltja az anyagot.*
- Umm, hoppá. *Pislog ártatlanul, mikor teljes nyugodtsággal teremti le őt barátja.* Amúgy így szebb, hogy kicsit rojtosabb lett a vége. *Pillant a köpeny megégett részére, majd ismét kuncogni kezd halkan, kezét a szája elé emelve.*
- Bocsi… *Mosolyodik el, majd bólint egy nagyot a következő kérdésére.* Igen, parazsat. *Idő közben Mai is megérkezett hozzájuk, hogy Norennar segítségére siessen, de arra már nincs szükség. Ahogy a nevét hallja, rögtön a másik lány felé kapja a tekintetét, még ki is húzza magát, mintha épp haptákba állna, várva a szidásra, de ahogy látja a visszatartott nevetést Mai arcán, az ő ajkai is szélesre húzódnak, de végül egyikük sem neveti el magát. A feketeség csak babrál kicsit az ujjaival, mintha bánná a tettét.*
- Óvatosabb leszek, csak… tudod, Norennar azt hitte, hogy csak a pipáját tudom meggyújtani, és meg kellett mutatnom neki, hogy ez nem igaz, mert őt is. *Most találta ki ezt a magyarázatot, pontosan úgy, ahogy egy gyerek is kifogást keresne, ha rossz fát tett a tűzre, vagy… rossz tüzet… a fára…? Sötételfre!
Mindenesetre most már feltápászkodik a földről, hisz a tábortűz magabiztosan ég, nem fog kialudni, hacsak ők nem szeretnék.*
- Inkább gyertek ide hozzánk! Itt a tűz mellett már jó meleg van, megcsináltuk. Hol hagytad Pashthrát? *Miközben Mait kérdezi, a fiú felé pillant, aki továbbra is a lovak közelében ácsorog. Nori kíváncsian billenti oldalra a fejét, majd lepillant a földön sistergő parázsdarabkákra. Mesterkardja kerül elő, és arra kotor rá valamennyit a bakancsával rugdosva, és azt viszi Árnyék elé, aki annak rendje és módja szerint be is habzsolja az izzó darabkákat. Mindeközben Pashthrát figyeli.*
- Gyere te is a tűzhöz! Fázni fogsz. *Mondja neki, de ha ez addig sem történik meg, míg pár ilyen kör után jól nem lakatja a lovát, akkor az utolsót követve megragadja a fiú karját, és megpróbálja a tűzhöz rángatni, hogy együtt ülhessenek le köré.*
*Ahelyett, hogy kimondaná azt, amit gondolatai mélyén szeretne tudatni a mélységivel, a tűzzel kezd önfeledt játékba, melynek ahogy általában, most sem lesz jó vége. Ő maga még azzal, hogy hirtelen hátrébb húzódik, el tudja kerülni az erőteljesen felcsapó lángokat, és nem égeti le a saját szemöldökét, de a mellette lévő Norennar már nem ilyen szerencsés. Szinte pánikolva figyeli a férfi meggyulladt köpenyét, de úgy tűnik, hogy rá különösebben nem hozza rá a frászt a dolog. A kulacs pukkan, ahogy a dugó kikerül belőle, a benne lévő víz pedig hamar eloltja az anyagot.*
- Umm, hoppá. *Pislog ártatlanul, mikor teljes nyugodtsággal teremti le őt barátja.* Amúgy így szebb, hogy kicsit rojtosabb lett a vége. *Pillant a köpeny megégett részére, majd ismét kuncogni kezd halkan, kezét a szája elé emelve.*
- Bocsi… *Mosolyodik el, majd bólint egy nagyot a következő kérdésére.* Igen, parazsat. *Idő közben Mai is megérkezett hozzájuk, hogy Norennar segítségére siessen, de arra már nincs szükség. Ahogy a nevét hallja, rögtön a másik lány felé kapja a tekintetét, még ki is húzza magát, mintha épp haptákba állna, várva a szidásra, de ahogy látja a visszatartott nevetést Mai arcán, az ő ajkai is szélesre húzódnak, de végül egyikük sem neveti el magát. A feketeség csak babrál kicsit az ujjaival, mintha bánná a tettét.*
- Óvatosabb leszek, csak… tudod, Norennar azt hitte, hogy csak a pipáját tudom meggyújtani, és meg kellett mutatnom neki, hogy ez nem igaz, mert őt is. *Most találta ki ezt a magyarázatot, pontosan úgy, ahogy egy gyerek is kifogást keresne, ha rossz fát tett a tűzre, vagy… rossz tüzet… a fára…? Sötételfre!
Mindenesetre most már feltápászkodik a földről, hisz a tábortűz magabiztosan ég, nem fog kialudni, hacsak ők nem szeretnék.*
- Inkább gyertek ide hozzánk! Itt a tűz mellett már jó meleg van, megcsináltuk. Hol hagytad Pashthrát? *Miközben Mait kérdezi, a fiú felé pillant, aki továbbra is a lovak közelében ácsorog. Nori kíváncsian billenti oldalra a fejét, majd lepillant a földön sistergő parázsdarabkákra. Mesterkardja kerül elő, és arra kotor rá valamennyit a bakancsával rugdosva, és azt viszi Árnyék elé, aki annak rendje és módja szerint be is habzsolja az izzó darabkákat. Mindeközben Pashthrát figyeli.*
- Gyere te is a tűzhöz! Fázni fogsz. *Mondja neki, de ha ez addig sem történik meg, míg pár ilyen kör után jól nem lakatja a lovát, akkor az utolsót követve megragadja a fiú karját, és megpróbálja a tűzhöz rángatni, hogy együtt ülhessenek le köré.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-17 15:29:26
Üzenet elküldve: 2025-09-17 15:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Szeret történeteket hallgatni, s most másra sem volna idő, mint arra, hogy ilyesféle diskurzussal töltsék meg az éjjelüket. A másik kedvesnek tűnik, s egy keveset el is árul, na de nem hall szövevényes meséket, csupán megosztja az egyik munkáját, igen nagyvonalakban. Mai, ha elemében van, akkor addig faggatná nyakatekert módon a férfit, amíg el nem árulná azt is, hogy milyen színű ágyékkötő volt rajta az első vívásánál. De most ő sincs olyan hangulatban, hogy sokat tegyen bele abba, hogy választ kapjon mindenfélére, amire kíváncsi, vagy amire menet közben lesz az. *
- Mindig gyűjtöm a történeteket a kölyköknek. Ez a „nem izgalmas” is olyan lenne számukra, mintha meseországban lennének. *Mond csak ennyit, de nem fűzi tovább, tényleg nem fog faggatózni, legalábbis most biztosan. Hogy amaz nem tudhatja milyen kölykökről beszél, az nem foglalkoztatja, kérdez, ha akar.
Kotor egy keveset a táskájában, amiből elővesz 2 db Vándorebédet, majd átnyújtja Pashthra Shungo'rolnak
, ezzel elejét veszi annak is, ha mégsem olyan típus, hogy mer kérni. Sokan egy nyikkanásnyi hangot nem adnak, ha szükség van, Mai pedig előre szeret mindent elrendezni. Norira sokszor amúgyis úgy kell gondolni, mint egy gyerekre, így talán miatta is képes a meglett férfiakról is hasonmód gondoskodni.*
- Bármikor jön jöhet.
*Mosolyog, de nem vár választ rá, máris sarkon fordul, hogy Borsra nézzen, válla fölött tekint vissza a hóhajúra.*
- Pont ezekben a baljós időkben kell néha megengedni magunknak, hogy ne csupán annak terhére figyeljünk.
*Nori hangját hallva, vigyorogva fordul felé. Tetszik neki az önfeledtég, kissé mintha kezdene belőle ez sugározni a mélységi jelenlétében. Persze csak hang, arcjátékot nem látott az előbb, így biztos azért nem lehet benne. Hamar észreveszi viszont, hogy Norennar parázslani kezd, ami miatt egy pillanatig sem gondolkodva siet a közelébe, s már mondaná is az igét, hogy az esetleges sérüléssel együtt a tüzet is elmossa. Felsóhajt, mikor odaér és amaz már eloltotta magát.*
- Nori, Szívem... *Majdnem elröhögi magát, mikor le akarná teremteni, de eszébe jut, hogy a sötételf ettől szenesebb már úgysem lehetne. Ezért hát nyel egyet, hogy ne látszódjon a kényszerből semmi. Nem tudja maga sem, hogy mi lelte, talán kissé mégis könnyedebb így, hogy akadnak támogatói az ügyében.
A feketeségre mered, majd legyint egyet. Majdnem élt a példákkal, amikkel a gyerekeket szokták eltántorítani a tűztől, de rájön, hogy semmi értelme.*
- Óvatosabban. *Norennar szemeit keresi.* - Jól vagy?
*Szeret történeteket hallgatni, s most másra sem volna idő, mint arra, hogy ilyesféle diskurzussal töltsék meg az éjjelüket. A másik kedvesnek tűnik, s egy keveset el is árul, na de nem hall szövevényes meséket, csupán megosztja az egyik munkáját, igen nagyvonalakban. Mai, ha elemében van, akkor addig faggatná nyakatekert módon a férfit, amíg el nem árulná azt is, hogy milyen színű ágyékkötő volt rajta az első vívásánál. De most ő sincs olyan hangulatban, hogy sokat tegyen bele abba, hogy választ kapjon mindenfélére, amire kíváncsi, vagy amire menet közben lesz az. *
- Mindig gyűjtöm a történeteket a kölyköknek. Ez a „nem izgalmas” is olyan lenne számukra, mintha meseországban lennének. *Mond csak ennyit, de nem fűzi tovább, tényleg nem fog faggatózni, legalábbis most biztosan. Hogy amaz nem tudhatja milyen kölykökről beszél, az nem foglalkoztatja, kérdez, ha akar.
Kotor egy keveset a táskájában, amiből elővesz 2 db Vándorebédet, majd átnyújtja Pashthra Shungo'rolnak
, ezzel elejét veszi annak is, ha mégsem olyan típus, hogy mer kérni. Sokan egy nyikkanásnyi hangot nem adnak, ha szükség van, Mai pedig előre szeret mindent elrendezni. Norira sokszor amúgyis úgy kell gondolni, mint egy gyerekre, így talán miatta is képes a meglett férfiakról is hasonmód gondoskodni.*- Bármikor jön jöhet.
*Mosolyog, de nem vár választ rá, máris sarkon fordul, hogy Borsra nézzen, válla fölött tekint vissza a hóhajúra.*
- Pont ezekben a baljós időkben kell néha megengedni magunknak, hogy ne csupán annak terhére figyeljünk.
*Nori hangját hallva, vigyorogva fordul felé. Tetszik neki az önfeledtég, kissé mintha kezdene belőle ez sugározni a mélységi jelenlétében. Persze csak hang, arcjátékot nem látott az előbb, így biztos azért nem lehet benne. Hamar észreveszi viszont, hogy Norennar parázslani kezd, ami miatt egy pillanatig sem gondolkodva siet a közelébe, s már mondaná is az igét, hogy az esetleges sérüléssel együtt a tüzet is elmossa. Felsóhajt, mikor odaér és amaz már eloltotta magát.*
- Nori, Szívem... *Majdnem elröhögi magát, mikor le akarná teremteni, de eszébe jut, hogy a sötételf ettől szenesebb már úgysem lehetne. Ezért hát nyel egyet, hogy ne látszódjon a kényszerből semmi. Nem tudja maga sem, hogy mi lelte, talán kissé mégis könnyedebb így, hogy akadnak támogatói az ügyében.
A feketeségre mered, majd legyint egyet. Majdnem élt a példákkal, amikkel a gyerekeket szokták eltántorítani a tűztől, de rájön, hogy semmi értelme.*
- Óvatosabban. *Norennar szemeit keresi.* - Jól vagy?
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:51:38
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:51:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Borugg lassan elnyomja a tűz parazsát. Egy lábbal a földet kotorja rá, nehogy füstje messzire szálljon. Nem szívesen hagyja itt a helyet, mégis mennie kell. Az üstöt gondosan letakarítja, a fakupát az övére akasztja. Kevés holmija van. Egy tarisznya szárított hússal, bőr tömlő vízzel, a régi kése, amit már annyiszor élezett. Mindezt lassan, szinte szertartásosan rakja rendbe, mintha minden tárgyhoz emlék tapadna. Ahogy felegyenesedik, tekintete végigsiklik az ingovány fölött. A ködben alakok sejlenek, árnyak, amiket csak az emlékei formálnak. Worenth arca villan fel előtte. És a többieké. Régi bajtársak, régi emlékek. Az Ezüst Szilánkok. *
~Vajon itt vannak még valahol? Vagy az idő magába zárta őket?~ *Borugg szeme egy pillanatra megkeményedik. Nem tudja elengedni a kérdést. * ~Vajon élnek még? És ha igen, találkozik velük újra? Vagy már csak az emlékeiben élnek tovább?~ *A gondolat súlyos, de a lába mégis megindul. Nem maradhat itt. Az ingovány túl sok suttogást hordoz. Irány lassan az erdő. A fák hívják magukhoz. Nem a könnyebb keleti ösvényre tér, hanem a nyugati oldal felé indul. Tudja, hogy ott vadabb a rengeteg, mélyebbek az árnyak, de talán közelebb viszik ahhoz, amit keres. Vagy ahhoz, amitől menekülni próbál. A fák között lassan eltűnik a nagy alak. Léptei nyomán a sár visszahúzódik, a köd újra egybefolyik. Az ork magányosan indul tovább, emlékek kísérik minden lépését, és a kérdés, amelyre nincs válasza. Vajon az Ezüst Szilánkok még élnek valahol, vagy csak az ő fejében léteznek tovább.*
~Vajon itt vannak még valahol? Vagy az idő magába zárta őket?~ *Borugg szeme egy pillanatra megkeményedik. Nem tudja elengedni a kérdést. * ~Vajon élnek még? És ha igen, találkozik velük újra? Vagy már csak az emlékeiben élnek tovább?~ *A gondolat súlyos, de a lába mégis megindul. Nem maradhat itt. Az ingovány túl sok suttogást hordoz. Irány lassan az erdő. A fák hívják magukhoz. Nem a könnyebb keleti ösvényre tér, hanem a nyugati oldal felé indul. Tudja, hogy ott vadabb a rengeteg, mélyebbek az árnyak, de talán közelebb viszik ahhoz, amit keres. Vagy ahhoz, amitől menekülni próbál. A fák között lassan eltűnik a nagy alak. Léptei nyomán a sár visszahúzódik, a köd újra egybefolyik. Az ork magányosan indul tovább, emlékek kísérik minden lépését, és a kérdés, amelyre nincs válasza. Vajon az Ezüst Szilánkok még élnek valahol, vagy csak az ő fejében léteznek tovább.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 18:58:55
Üzenet elküldve: 2025-09-16 18:58:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Borugg az ingovány közepén ül. Körülötte köd gomolyog. Előtte kis tűz ég, füstje beleveszik a nyirkos levegőbe. A láng fölött egy rozsdás üst lóg, benne sötét gombákból főzött lé forr. Az ork lassan kevergeti, mintha minden kör egy szertartás lenne. Szemei fáradtak, de figyelnek. A tűz pattogása közben más zaj is hallatszik. Nem kívülről jön. Belülről.*
~Borugg! Ölj! Pusztíts! Mindenki ellenség!~
*Az ork feje megremeg. Összeszorítja fogait, és válaszol, mintha a ködnek beszélne.*
-Nem megyek. Nem most.
*A kanál újra körbeér az üst szélén. A gőz vastagon gomolyog, arcokat formál benne. Torz árnyak, ismeretlen szemek. Egy másik hang szól, hideg és rideg.*
~Gyenge vagy. Az erő a vérben van. Ha nem veszed el, elvész minden.~
*Borugg homloka izzad. Megfeszíti a vállát, és mély, dühös hangon felel.*
-Nem vagytok az urak felettem.
*De a hangok nem hallgatnak. Egyre többen szólnak hozzá, kórusban, szinte kiabálva.*
~Menj! Törd össze! Vágd le! Égesd el! Ölj! Ölj!~
* Az ork a földre csap a kanállal, a parázs szikrákat szór. Dühösen ordít.*
-Elég! Morugh tépje szét a csontjaid!
*Nehéz lélegzettel mered az üstbe. A fekete lé bugyog, mintha hívná őt. Az ork előveszi a fakupát, merít a főzetből, és lassan az ajkaihoz emeli. A forró ital lecsúszik a torkán, keserű és fémes ízű. Egy pillanatra eltorzul az arca, de nem köpi ki. Iszik. Ahogy az ital végigég benne, a hangok elhalkulnak. Mintha messzire húzódnának, mint farkasok, akik elengedik a vadat. A köd is nyugodtabb. A tűz pattogása ismét magányos hang. Borugg nagyot sóhajt, homlokát megtörli.*
-Csend. Végre csend. *Pár pillanatig béke van. Csak a tűz, csak az üst, csak az ingovány lassú lélegzése. Ám a férfi tudja, ez nem tart soká. Amint a főzet hatása elmúlik, a hangok visszatérnek. És újra ölni küldik majd.
Borugg mégis tovább kevergeti a levest. Szeme üres, de a mozdulat monoton. Tudja, hogy egyre kevesebb gomba van. Ha elfogy, nem lesz ital. És akkor nem lesz csend sem. Csak a gyilkos szavak, amelyek belülről tépik szét.*
~Borugg! Ölj! Pusztíts! Mindenki ellenség!~
*Az ork feje megremeg. Összeszorítja fogait, és válaszol, mintha a ködnek beszélne.*
-Nem megyek. Nem most.
*A kanál újra körbeér az üst szélén. A gőz vastagon gomolyog, arcokat formál benne. Torz árnyak, ismeretlen szemek. Egy másik hang szól, hideg és rideg.*
~Gyenge vagy. Az erő a vérben van. Ha nem veszed el, elvész minden.~
*Borugg homloka izzad. Megfeszíti a vállát, és mély, dühös hangon felel.*
-Nem vagytok az urak felettem.
*De a hangok nem hallgatnak. Egyre többen szólnak hozzá, kórusban, szinte kiabálva.*
~Menj! Törd össze! Vágd le! Égesd el! Ölj! Ölj!~
* Az ork a földre csap a kanállal, a parázs szikrákat szór. Dühösen ordít.*
-Elég! Morugh tépje szét a csontjaid!
*Nehéz lélegzettel mered az üstbe. A fekete lé bugyog, mintha hívná őt. Az ork előveszi a fakupát, merít a főzetből, és lassan az ajkaihoz emeli. A forró ital lecsúszik a torkán, keserű és fémes ízű. Egy pillanatra eltorzul az arca, de nem köpi ki. Iszik. Ahogy az ital végigég benne, a hangok elhalkulnak. Mintha messzire húzódnának, mint farkasok, akik elengedik a vadat. A köd is nyugodtabb. A tűz pattogása ismét magányos hang. Borugg nagyot sóhajt, homlokát megtörli.*
-Csend. Végre csend. *Pár pillanatig béke van. Csak a tűz, csak az üst, csak az ingovány lassú lélegzése. Ám a férfi tudja, ez nem tart soká. Amint a főzet hatása elmúlik, a hangok visszatérnek. És újra ölni küldik majd.
Borugg mégis tovább kevergeti a levest. Szeme üres, de a mozdulat monoton. Tudja, hogy egyre kevesebb gomba van. Ha elfogy, nem lesz ital. És akkor nem lesz csend sem. Csak a gyilkos szavak, amelyek belülről tépik szét.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 17:51:44
Üzenet elküldve: 2025-09-16 17:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Jól dolgoznak együtt, és hamarosan csordogálni kezd a víz, amiből hálásan ihatnak az állatok. Pash nem követi olyan figyelemmel a tűznél történő dolgokat, mint a félvér, talán azért, mert számára se Norennar, se a fekete hajú boszorkány nem bír különösebb jelentőséggel. Ez csak egy újabb munka, amit tiszteletből ingyen vállalt, de érzelmek nem fűzik senkihez a csapatból, Koloszt leszámítva. Róla viszont gondoskodott, van mit egyen, van mit igyon, így úgy érzi, hogy a munkájával végzett is. *
- Tettem neki korábban egy ígéretet, azt hajtotta be rajtam. * Ad magyarázatot arra, hogy mit keres itt a csapattal. Nem mondaná, hogy különösen barátok lennének a mélységivel, inkább csak tiszteletet érez iránta, illetve az adott szó köti. Ha elpusztulna a kaland során, nem igazán hullatna érte könnyeket, ahogy bánatot se érezne, de ez mindenkire igaz, aki körülötte van, a lovakat leszámítva. Kolosz már egészen a szívéhez nőtt, és a tüzes paripa is olyan különleges, hogy ők kettejük elveszítését igazán sajnálná. *
- Nem olyan izgalmasok, mint gondolnád. * Sóhajt a kérést hallva, bár sejti, hogy ennyivel nem ússza meg. Magában azon gondolkodik, hogy mi az, amit nyugodtan elmesélhet, de be kell lássa, hogy kétféle történettel tud szolgálni, unalmassal, és szörnyűvel. * A legtöbbször csak egyszerű karavánőr voltam, ha ránk támadtak, harcoltam, ha nem támadtak, akkor pedig némán lovagoltam.
* Jegyzi meg, hátha ezzel sikerül lezárjuk a történteket. Ebből a nő gondolhatja is, hogy orkokkal is ilyen helyzetben küzdött meg. A karavánőrzéssel töltött időszak volt életének legizgalmasabb pár éve, és valahol hiányzik is neki az, hogy állandóan utazzon, és újdonságokat tapasztaljon meg. De ha teljesen őszinte akar lenni, akkor az izgalmat hiányolja, azt, hogy minden este úgy fekszik le, nem tudja, mire ébred fel. Hogy folyamatosan veszélyben érzi magát, és nem egyszer a halál közelébe kerül. Az étel ajánlatára viszont hálásan bólint. *
- Köszönöm, én nem hoztam magammal, mert néhány napot kibírok evés nélkül, és nem hiszem, hogy hosszú lenne az út a toronyba. * Elgondolkodik, mert igazából nem is tudja, hogy merre mennek, és mennyi idő megtenni. Viszont így, hogy az élelem és víz problémáját egy személyben letudja ásópartnere, ezekkel már nem is kell foglalkozzon. A felajánlásra viszont felszalad a szemöldöke, hiszen nincs hozzászokva, hogy valaki ilyen közvetlen módon invitálja az ágyába. Feltűnt neki is, mert nem vak, hogy Norennar láthatóan közel van a tűzmágushoz, azonban nem gondolta, hogy az ő szerepe is hasonló lesz a csapatban. Nagy kő esik le a szívéről, amikor a félelf pontosítja, hogy mire gondolt, mert így nem kell elutasítania a közeledését. *
- Köszönöm, de azt hiszem, az lesz a legjobb, ha legalább egyikünk nem iszik. Valamiért rossz előérzetem van ezzel a hellyel kapcsolatban, és nem gondolom, hogy ezen az alkohol segítene. Ti hárman igyatok nyugodtan, én vállalom az őrködést.
* Jól dolgoznak együtt, és hamarosan csordogálni kezd a víz, amiből hálásan ihatnak az állatok. Pash nem követi olyan figyelemmel a tűznél történő dolgokat, mint a félvér, talán azért, mert számára se Norennar, se a fekete hajú boszorkány nem bír különösebb jelentőséggel. Ez csak egy újabb munka, amit tiszteletből ingyen vállalt, de érzelmek nem fűzik senkihez a csapatból, Koloszt leszámítva. Róla viszont gondoskodott, van mit egyen, van mit igyon, így úgy érzi, hogy a munkájával végzett is. *
- Tettem neki korábban egy ígéretet, azt hajtotta be rajtam. * Ad magyarázatot arra, hogy mit keres itt a csapattal. Nem mondaná, hogy különösen barátok lennének a mélységivel, inkább csak tiszteletet érez iránta, illetve az adott szó köti. Ha elpusztulna a kaland során, nem igazán hullatna érte könnyeket, ahogy bánatot se érezne, de ez mindenkire igaz, aki körülötte van, a lovakat leszámítva. Kolosz már egészen a szívéhez nőtt, és a tüzes paripa is olyan különleges, hogy ők kettejük elveszítését igazán sajnálná. *
- Nem olyan izgalmasok, mint gondolnád. * Sóhajt a kérést hallva, bár sejti, hogy ennyivel nem ússza meg. Magában azon gondolkodik, hogy mi az, amit nyugodtan elmesélhet, de be kell lássa, hogy kétféle történettel tud szolgálni, unalmassal, és szörnyűvel. * A legtöbbször csak egyszerű karavánőr voltam, ha ránk támadtak, harcoltam, ha nem támadtak, akkor pedig némán lovagoltam.
* Jegyzi meg, hátha ezzel sikerül lezárjuk a történteket. Ebből a nő gondolhatja is, hogy orkokkal is ilyen helyzetben küzdött meg. A karavánőrzéssel töltött időszak volt életének legizgalmasabb pár éve, és valahol hiányzik is neki az, hogy állandóan utazzon, és újdonságokat tapasztaljon meg. De ha teljesen őszinte akar lenni, akkor az izgalmat hiányolja, azt, hogy minden este úgy fekszik le, nem tudja, mire ébred fel. Hogy folyamatosan veszélyben érzi magát, és nem egyszer a halál közelébe kerül. Az étel ajánlatára viszont hálásan bólint. *
- Köszönöm, én nem hoztam magammal, mert néhány napot kibírok evés nélkül, és nem hiszem, hogy hosszú lenne az út a toronyba. * Elgondolkodik, mert igazából nem is tudja, hogy merre mennek, és mennyi idő megtenni. Viszont így, hogy az élelem és víz problémáját egy személyben letudja ásópartnere, ezekkel már nem is kell foglalkozzon. A felajánlásra viszont felszalad a szemöldöke, hiszen nincs hozzászokva, hogy valaki ilyen közvetlen módon invitálja az ágyába. Feltűnt neki is, mert nem vak, hogy Norennar láthatóan közel van a tűzmágushoz, azonban nem gondolta, hogy az ő szerepe is hasonló lesz a csapatban. Nagy kő esik le a szívéről, amikor a félelf pontosítja, hogy mire gondolt, mert így nem kell elutasítania a közeledését. *
- Köszönöm, de azt hiszem, az lesz a legjobb, ha legalább egyikünk nem iszik. Valamiért rossz előérzetem van ezzel a hellyel kapcsolatban, és nem gondolom, hogy ezen az alkohol segítene. Ti hárman igyatok nyugodtan, én vállalom az őrködést.
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 17:20:00
Üzenet elküldve: 2025-09-16 17:20:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar a tűz mellett állva várja a választ, de a két kérdése a levegőben marad. A lány ajkai az „o” formából lassan összezárulnak, és bár bólint, érdemi felelet nem érkezik. A mélységi halkan felsóhajt, majd a tekintetét oldalra fordítja. A távolabb lévő párosra néz: Pashra és Maira. Innen nehéz megítélni, de úgy tűnik, mintha egészen jól kijönnének egymással. Nem ezt várta. Azt hitte, a nőkből nagyobb ellenszenvet vált majd ki a fiú jelenléte. Talán így is lett volna a legjobb mindenkinek, ha elutasítják, hiszen jól tudja, miért hozta magával Pashthrát. Ha eljön a pillanat, valakinek meg kell majd tennie azt, amire ő maga is készül, bár kétli, hogy képes lesz rá: a szív elpusztítását.
Ez a gondolatmenet megszakad, amikor a feketeség vidám hangja üti meg a fülét. „Ezt nézd!” hallja, és bár csak félig figyel, a szemét lusta mozdulattal a lány felé fordítja. Rosszkor teszi. Pontosabban nem elég gyorsan. A fellobbanó lángok hirtelen magasra csapnak, és a forró levegő végigsüvít az arcán. Nori hátra is hőköl, de addigra a tűz szinte végignyalja a mélységi köpenyét. Nem égeti meg, de a hőség szúróan közel jön. Norennar fél lépést hátrál, rosszalló pillantással néz a tűzre, majd az orrába kúszó újszerű mégis ismerős szag miatt a ruhája szélére pillant. Az anyag sarka feketén izzik, apró lángok csócsálják a szövetet. Egy pillanatra mozdulatlanul áll, némán nézi. Aztán finom, kimért mozdulattal leveszi kulacsát az övéről, lecsavarja a dugót, és hideg vízzel önti le a perzselődő anyagot. Sziszegve alszik el a láng, nedves foltot hagyva maga után. A kulacs kiürül, a köpeny pedig ázottan lóg rajta.
Norennar fáradtan kifújja a levegőt, majd visszacsavarja a dugót és övére akasztja a kulacsot. Egy újabb sóhaj kíséri a mozdulatot, mielőtt a lányra nézne. Tekintetében nincs harag, csak egyfajta lemondó nyugalom.*
- Legközelebb hamarabb szólj!
*Mondja egyszerűen, a hangja szinte súlytalan. A feketeség kuncogása mégis átragad rá. Egy halvány félmosoly kúszik fel az arcára, miközben megrázza a fejét, mintha maga sem hinné, hogy ilyen gyorsan megtörtént a dolog.
A következő pillanatban újabb kérés érkezik. Norennar egy pillanatra megemeli a szemöldökét. A parázsló ágakat nézi, majd visszapillant a lányra.*
- Komolyan parazsat eszik?
*Kérdezi, ezúttal már őszinte kíváncsisággal. Keze ösztönösen a számszeríj szíját igazítja meg a vállán, de a mozdulat inkább a megszokásból jön, nem feszültségből. Tekintete újra a tűzre siklik, ahol a lángok lassan egyenletesebbé válnak, a pattogó hangja összekeveredik a távoli ingovány halk, szívós zajával. A levegőben füst és nedvesség szaga keveredik, ő pedig bár az előbbi után kissé vonakodva, de ismét közelebb lép, a tűzhöz és Norihoz.*
*Norennar a tűz mellett állva várja a választ, de a két kérdése a levegőben marad. A lány ajkai az „o” formából lassan összezárulnak, és bár bólint, érdemi felelet nem érkezik. A mélységi halkan felsóhajt, majd a tekintetét oldalra fordítja. A távolabb lévő párosra néz: Pashra és Maira. Innen nehéz megítélni, de úgy tűnik, mintha egészen jól kijönnének egymással. Nem ezt várta. Azt hitte, a nőkből nagyobb ellenszenvet vált majd ki a fiú jelenléte. Talán így is lett volna a legjobb mindenkinek, ha elutasítják, hiszen jól tudja, miért hozta magával Pashthrát. Ha eljön a pillanat, valakinek meg kell majd tennie azt, amire ő maga is készül, bár kétli, hogy képes lesz rá: a szív elpusztítását.
Ez a gondolatmenet megszakad, amikor a feketeség vidám hangja üti meg a fülét. „Ezt nézd!” hallja, és bár csak félig figyel, a szemét lusta mozdulattal a lány felé fordítja. Rosszkor teszi. Pontosabban nem elég gyorsan. A fellobbanó lángok hirtelen magasra csapnak, és a forró levegő végigsüvít az arcán. Nori hátra is hőköl, de addigra a tűz szinte végignyalja a mélységi köpenyét. Nem égeti meg, de a hőség szúróan közel jön. Norennar fél lépést hátrál, rosszalló pillantással néz a tűzre, majd az orrába kúszó újszerű mégis ismerős szag miatt a ruhája szélére pillant. Az anyag sarka feketén izzik, apró lángok csócsálják a szövetet. Egy pillanatra mozdulatlanul áll, némán nézi. Aztán finom, kimért mozdulattal leveszi kulacsát az övéről, lecsavarja a dugót, és hideg vízzel önti le a perzselődő anyagot. Sziszegve alszik el a láng, nedves foltot hagyva maga után. A kulacs kiürül, a köpeny pedig ázottan lóg rajta.
Norennar fáradtan kifújja a levegőt, majd visszacsavarja a dugót és övére akasztja a kulacsot. Egy újabb sóhaj kíséri a mozdulatot, mielőtt a lányra nézne. Tekintetében nincs harag, csak egyfajta lemondó nyugalom.*
- Legközelebb hamarabb szólj!
*Mondja egyszerűen, a hangja szinte súlytalan. A feketeség kuncogása mégis átragad rá. Egy halvány félmosoly kúszik fel az arcára, miközben megrázza a fejét, mintha maga sem hinné, hogy ilyen gyorsan megtörtént a dolog.
A következő pillanatban újabb kérés érkezik. Norennar egy pillanatra megemeli a szemöldökét. A parázsló ágakat nézi, majd visszapillant a lányra.*
- Komolyan parazsat eszik?
*Kérdezi, ezúttal már őszinte kíváncsisággal. Keze ösztönösen a számszeríj szíját igazítja meg a vállán, de a mozdulat inkább a megszokásból jön, nem feszültségből. Tekintete újra a tűzre siklik, ahol a lángok lassan egyenletesebbé válnak, a pattogó hangja összekeveredik a távoli ingovány halk, szívós zajával. A levegőben füst és nedvesség szaga keveredik, ő pedig bár az előbbi után kissé vonakodva, de ismét közelebb lép, a tűzhöz és Norihoz.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 16:44:57
Üzenet elküldve: 2025-09-16 16:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Egyelőre valóban úgy tűnhet bárkinek, aki kívülről szemléli őt, hogy a feketeségnek bőven elég Norennar társasága, sőt, kifejezetten igényli is azt. Így történik, hogy a tábortűz első lángjai igencsak hamar felcsapnak, miután összehordták a szükséges tűzifát és Nori a mágiája segítségével könnyedén meg is gyújtotta azt. Arra ugyan nem számított, hogy még tapsot is kap érte, de büszkén húzódnak emiatt is vigyorra ajkai.*
- Pashthra. *Mondja ki újdonsült útitársuk nevét, s talán így, harmadszorra már meg is fogja tudni jegyezni. Talán. Norennar következő kérdésére aztán értetlenül pislog, szája apró kis „o” alakra nyílik, ahogy érzi, hogy valamit válaszolnia kéne, de fogalma sincs, hogy mit és mire.*
- Nem tudom. *Nyögi ki végül, de arról, amiről valójában beszélni szeretne, arról egyetlen szó sem jön ki a száján. Titkolni nem tudja, barátja hamar észreveszi, hogy valami nem stimmel. A hamuszürke bőrt érdekes fényben világítja meg a tűz fénye, ahogy közelebb hajol, a lány pedig csak pislog rá, mint aki azt sem tudja, hol van, de aztán lassan bólint egyet.*
- Persze, minden. *Ahelyett, hogy bármi lényegeset is mondana, visszafordul a lobogó tűzhöz, majd némi hatásszünet után kíváncsian emeli mindkét tenyerét maga elé, mintha csak melegítené akarná őket, majd egy játékos, alig látható vigyor kúszik ajkaira, szemeivel sandán Norennar felé pillant.*
- Ezt nézd! *Ha sikerül a terve, akkor a lángok hamarosan sokkal erőteljesebben, megnőve csapnak fel előttük, melyre a lány hátra is hőköl hirtelen, hogy ne égesse meg magát amiatt, mert túl közel kerülnek hozzá, s közben szórakozottan kuncog fel, viszonylag hangosan, úgy, hogy még a távolabb, a lovak itatójával foglalkozó Mai és Pashthra is tisztán hallhatják.*
- Segítesz nekem valahogy parazsat kotorni belőle Árnyéknak? Nem ártana ennie, ha nem akarjuk, hogy éjszaka ránk gyújtsa a növényzetet. *Kérdezi ismét Norennart, miközben ő összezárja és leengedi a tenyerét, melynek hatására a feltörő lángok -ha úgy viselkednek, ahogy ő irányítja őket-, akkor visszahúzódnak a kőkörön belülre.*
A varázsló tenyerét egy tűzforrás felé fordítja, melynek hatására a kiválasztott, közelében égő tűz ereje duplájára nő. Amint a varázsló elfordítja tenyerét, a hatás megszűnik.
*Egyelőre valóban úgy tűnhet bárkinek, aki kívülről szemléli őt, hogy a feketeségnek bőven elég Norennar társasága, sőt, kifejezetten igényli is azt. Így történik, hogy a tábortűz első lángjai igencsak hamar felcsapnak, miután összehordták a szükséges tűzifát és Nori a mágiája segítségével könnyedén meg is gyújtotta azt. Arra ugyan nem számított, hogy még tapsot is kap érte, de büszkén húzódnak emiatt is vigyorra ajkai.*
- Pashthra. *Mondja ki újdonsült útitársuk nevét, s talán így, harmadszorra már meg is fogja tudni jegyezni. Talán. Norennar következő kérdésére aztán értetlenül pislog, szája apró kis „o” alakra nyílik, ahogy érzi, hogy valamit válaszolnia kéne, de fogalma sincs, hogy mit és mire.*
- Nem tudom. *Nyögi ki végül, de arról, amiről valójában beszélni szeretne, arról egyetlen szó sem jön ki a száján. Titkolni nem tudja, barátja hamar észreveszi, hogy valami nem stimmel. A hamuszürke bőrt érdekes fényben világítja meg a tűz fénye, ahogy közelebb hajol, a lány pedig csak pislog rá, mint aki azt sem tudja, hol van, de aztán lassan bólint egyet.*
- Persze, minden. *Ahelyett, hogy bármi lényegeset is mondana, visszafordul a lobogó tűzhöz, majd némi hatásszünet után kíváncsian emeli mindkét tenyerét maga elé, mintha csak melegítené akarná őket, majd egy játékos, alig látható vigyor kúszik ajkaira, szemeivel sandán Norennar felé pillant.*
- Ezt nézd! *Ha sikerül a terve, akkor a lángok hamarosan sokkal erőteljesebben, megnőve csapnak fel előttük, melyre a lány hátra is hőköl hirtelen, hogy ne égesse meg magát amiatt, mert túl közel kerülnek hozzá, s közben szórakozottan kuncog fel, viszonylag hangosan, úgy, hogy még a távolabb, a lovak itatójával foglalkozó Mai és Pashthra is tisztán hallhatják.*
- Segítesz nekem valahogy parazsat kotorni belőle Árnyéknak? Nem ártana ennie, ha nem akarjuk, hogy éjszaka ránk gyújtsa a növényzetet. *Kérdezi ismét Norennart, miközben ő összezárja és leengedi a tenyerét, melynek hatására a feltörő lángok -ha úgy viselkednek, ahogy ő irányítja őket-, akkor visszahúzódnak a kőkörön belülre.*
A varázsló tenyerét egy tűzforrás felé fordítja, melynek hatására a kiválasztott, közelében égő tűz ereje duplájára nő. Amint a varázsló elfordítja tenyerét, a hatás megszűnik.
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 14:48:47
Üzenet elküldve: 2025-09-16 14:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Van az úgy, hogy az elf lánya kiesik a kosárból. Norileina nem foglalkozik vele szinte egy pillanatig sem, a mélységivel annál inkább. Nem hibáztatja érte, ő maga is hagyta már magára kissé kellemetlenebb helyzetben is, csak hogy egy hosszúéletű orvos vizsgálatát élvezze ki, miközben nem is ő volt a beteg. Mindenesetre nem megszokott a lánytól ez, de kezd oszlani a furcsa ellenérzés, hiszen eddig Norennar nem mutatta rossz oldalát. Vagy várat még magára, vagy el sem jön.
Nem szól bele a diskurzusba, vagy a tűzrakásba, ahelyett inkább Pashthrát kéri meg, hogy segítsen neki, aki eleget is tesz ennek. Még meg is akasztja az ásásban, természetesen nem kell kétszer mondani, hogy vigyázzon, főleg, mert pontosan látta, hogy egy szava után olyan helyzetbe vágta magát a férfi, hogy az bármikor lecsaphat. *
- Valóban sokkal könnyebb lesz. *Néz fel rá guggoló pozíciójából, egy széles mosollyal. Ásásba kezdenek, s csakhamar kialakul egy rögtönzött itató az állataiknak.*
- Megtöltöm, ahányszor csak szükséges. Nem tesz semmit. *Bors felé tekint, aki csak szórakozottan prüszköl egyet, s inkább valami kétes eredetű fűcsomót rágcsál, semmint jelezné, hogy szomjas. Így hagyja, hadd élvezze ki, hogy ez egyszer nem lopja el előle az élelmet egy sánta szamár. Kira csacsi ugyanis meglehetőst éhenkórász.
Később felteszi a kérdését, s figyelmesen hallgatja a másikat. Úgy gondolta talán hallhat néhány információt, de majd a sötételfet kell kérdezgetnie, csakhogy ő igen jól elcseverészik a húgával. Ismét feléjük téved a pillantása, de csak egy rövid időre.*
- Ó, azt hittem azért tudott ilyen könnyedén velünk csábítani, mert te is jelen voltál… igazából nem tudom mi történt ott. De, hogy harcoltál már orkokkal és itt vagy, az igen elismerésre méltó. Te is jó harcos lehetsz.
*Feltekint az égre, elérkezett az este. Érzi is a bőrén, megborzong egy pillanatra a hűvöstől.*
- Kíváncsi lennék a kalandjaidra. *Még egy pillantás a másik páros felé.* - Úgy látom ők elvannak kettecskén. *Mintha valami szomorú árny suhanna végig a szemein, ahogy eszébe jut, hogy megint elkövette a hibát, hogy nem szólt Graelnek arról, hogy mire készül. De hamar felocsúdik ebből.* - Ha éhes vagy, van nálam vándorebéd, csak szólj bátran. De ha fáznál, arra is van ötletem… *Mosolyog, de hirtelen rá is fagy. Még mielőtt félreérthető helyzetbe sodorná magát, gyorsan elejét veszi a dolgonak.* - Van ugyanis nálam némi ital. Gondoltam Norival ünneplünk, vagy épp búslakodunk, az eredménytől függően. De ha már így összegyűltünk, talán mindenkinek jót tenne.
*Van az úgy, hogy az elf lánya kiesik a kosárból. Norileina nem foglalkozik vele szinte egy pillanatig sem, a mélységivel annál inkább. Nem hibáztatja érte, ő maga is hagyta már magára kissé kellemetlenebb helyzetben is, csak hogy egy hosszúéletű orvos vizsgálatát élvezze ki, miközben nem is ő volt a beteg. Mindenesetre nem megszokott a lánytól ez, de kezd oszlani a furcsa ellenérzés, hiszen eddig Norennar nem mutatta rossz oldalát. Vagy várat még magára, vagy el sem jön.
Nem szól bele a diskurzusba, vagy a tűzrakásba, ahelyett inkább Pashthrát kéri meg, hogy segítsen neki, aki eleget is tesz ennek. Még meg is akasztja az ásásban, természetesen nem kell kétszer mondani, hogy vigyázzon, főleg, mert pontosan látta, hogy egy szava után olyan helyzetbe vágta magát a férfi, hogy az bármikor lecsaphat. *
- Valóban sokkal könnyebb lesz. *Néz fel rá guggoló pozíciójából, egy széles mosollyal. Ásásba kezdenek, s csakhamar kialakul egy rögtönzött itató az állataiknak.*
- Megtöltöm, ahányszor csak szükséges. Nem tesz semmit. *Bors felé tekint, aki csak szórakozottan prüszköl egyet, s inkább valami kétes eredetű fűcsomót rágcsál, semmint jelezné, hogy szomjas. Így hagyja, hadd élvezze ki, hogy ez egyszer nem lopja el előle az élelmet egy sánta szamár. Kira csacsi ugyanis meglehetőst éhenkórász.
Később felteszi a kérdését, s figyelmesen hallgatja a másikat. Úgy gondolta talán hallhat néhány információt, de majd a sötételfet kell kérdezgetnie, csakhogy ő igen jól elcseverészik a húgával. Ismét feléjük téved a pillantása, de csak egy rövid időre.*
- Ó, azt hittem azért tudott ilyen könnyedén velünk csábítani, mert te is jelen voltál… igazából nem tudom mi történt ott. De, hogy harcoltál már orkokkal és itt vagy, az igen elismerésre méltó. Te is jó harcos lehetsz.
*Feltekint az égre, elérkezett az este. Érzi is a bőrén, megborzong egy pillanatra a hűvöstől.*
- Kíváncsi lennék a kalandjaidra. *Még egy pillantás a másik páros felé.* - Úgy látom ők elvannak kettecskén. *Mintha valami szomorú árny suhanna végig a szemein, ahogy eszébe jut, hogy megint elkövette a hibát, hogy nem szólt Graelnek arról, hogy mire készül. De hamar felocsúdik ebből.* - Ha éhes vagy, van nálam vándorebéd, csak szólj bátran. De ha fáznál, arra is van ötletem… *Mosolyog, de hirtelen rá is fagy. Még mielőtt félreérthető helyzetbe sodorná magát, gyorsan elejét veszi a dolgonak.* - Van ugyanis nálam némi ital. Gondoltam Norival ünneplünk, vagy épp búslakodunk, az eredménytől függően. De ha már így összegyűltünk, talán mindenkinek jót tenne.
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-16 08:31:32
Üzenet elküldve: 2025-09-16 08:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Romtábor vagy Ork-tábor? //
*Tharának nincs kedve tovább jártatni a száját. Helyette inkább az útra és maguk köré figyel. Keze görcsösen szorongatja a buzogánya nyelét. Érzi, hogy ha akarná akkor sem tudná elengedi. Társai beszélgetésébe nem szól bele. Már úgy indult el, hogy mindenhonnan bajt sejtett, főleg miután elérték a szekeret. Azóta még az iszapban sem bízott, hátha onnan támadták volna meg őket. Szerencsére ez nem történt. A többiek beszélgetését hallgatja.
~Milyen Mágustoronyról beszél ez?~
Ha Frandr nem ezzel kezdte volna mondandóját, akkor Thara nem is sejtené, hogy mit akarhat. A dobolások hangjára sem figyel fel, amíg az utolsó hangok el nem hallnak. A férfi célját nem a dobolás, hanem Mágustorony említése árulja el Thara számára. A mélységi nem szól bele semmibe. Helyette egy rövid időre kezet vált. Többek között azért, hogy jobb kezéből a szorongató görcsöt valahogy elkergesse. Ennek sikeressége után újra visszaveszi ügyesebbik kezébe a fegyvert.
Tovább folytatják az útjukat. Az ingovány egyre inkább háttérbe szorul, és egy biztonságosabbnak tűnő helyre érkeznek. Már ha a fák nem takarnának, nyújtanának ugyanakkora védelmet a támadóknak, mint a köd. Apropó köd. Az mintha csak eltűnne. Még a távolban látható, de az ingoványhoz képest közel sem annyira átható. Arca elől elveszi a kendőt. Mélyet szippant a levegőből. Sokkal tisztább.
Továbbhaladva egy gyanús helyre érnek. Egy volt táborhelyre. Ehhez nem kell nagy ész, hogy rájöjjön bárki is. Ahogy arra sem, hogy egy jó ideje nem is használták. Tűznek még nyoma sincs. Közelebb érve az az első dolga, hogy a tűzrakó hely környékét megtapogassa. Melegségnek semmi nyomát nem észleli. Viszont azért odafigyel környezetére. Ez egy tökéletes hely a rajtaütésre. Társait viszont nem akarja a végkimerülésbe hajtani. Ő az ingoványig lóval jött. Természetes, hogy ő kipihentebb. Amelyhez fiatalsága és faja is sokat hozzátesz.*
-Ha akarjátok itt megpihenhetünk.
*Fordul társaihoz.*
*Tharának nincs kedve tovább jártatni a száját. Helyette inkább az útra és maguk köré figyel. Keze görcsösen szorongatja a buzogánya nyelét. Érzi, hogy ha akarná akkor sem tudná elengedi. Társai beszélgetésébe nem szól bele. Már úgy indult el, hogy mindenhonnan bajt sejtett, főleg miután elérték a szekeret. Azóta még az iszapban sem bízott, hátha onnan támadták volna meg őket. Szerencsére ez nem történt. A többiek beszélgetését hallgatja.
~Milyen Mágustoronyról beszél ez?~
Ha Frandr nem ezzel kezdte volna mondandóját, akkor Thara nem is sejtené, hogy mit akarhat. A dobolások hangjára sem figyel fel, amíg az utolsó hangok el nem hallnak. A férfi célját nem a dobolás, hanem Mágustorony említése árulja el Thara számára. A mélységi nem szól bele semmibe. Helyette egy rövid időre kezet vált. Többek között azért, hogy jobb kezéből a szorongató görcsöt valahogy elkergesse. Ennek sikeressége után újra visszaveszi ügyesebbik kezébe a fegyvert.
Tovább folytatják az útjukat. Az ingovány egyre inkább háttérbe szorul, és egy biztonságosabbnak tűnő helyre érkeznek. Már ha a fák nem takarnának, nyújtanának ugyanakkora védelmet a támadóknak, mint a köd. Apropó köd. Az mintha csak eltűnne. Még a távolban látható, de az ingoványhoz képest közel sem annyira átható. Arca elől elveszi a kendőt. Mélyet szippant a levegőből. Sokkal tisztább.
Továbbhaladva egy gyanús helyre érnek. Egy volt táborhelyre. Ehhez nem kell nagy ész, hogy rájöjjön bárki is. Ahogy arra sem, hogy egy jó ideje nem is használták. Tűznek még nyoma sincs. Közelebb érve az az első dolga, hogy a tűzrakó hely környékét megtapogassa. Melegségnek semmi nyomát nem észleli. Viszont azért odafigyel környezetére. Ez egy tökéletes hely a rajtaütésre. Társait viszont nem akarja a végkimerülésbe hajtani. Ő az ingoványig lóval jött. Természetes, hogy ő kipihentebb. Amelyhez fiatalsága és faja is sokat hozzátesz.*
-Ha akarjátok itt megpihenhetünk.
*Fordul társaihoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319