Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* A nap első sugaraival kel a tündérlányka is. Az éjszakai felkelés Krestvir miatt már csak haloványan rémlik neki, mintha megtörtént volna ugyan, de csak alig tudja megkülönböztetni egy meg nem történt álomtól. Kicsit nyújtózik, szemeit vakargatja. Ő sem az a hirtelen felkelő alak, s ilyenkor reggel egészen olyan, mint egy gyermek. Nagy szemei álmosan mérik fel a környezetet, de nem feltétlen fognak fel belőle akármit is fel, haja pedig mintha ezer pók szőtte volna oda éjjel mindenhová elnyújtózkodott, ameddig csak ért vagy akiket csak ért. *
- Nem keltettetek fel - * állapítja meg, maga elé bámulva. Most van a gondolat összerakós fázisában. Ekkor le is biggyeszti ajkait, az érzelmek is feléledtek benne. * - Miért nem keltettek fel? - * kérdezi a körülötte lévőket. Hangjában nincs düh, helyette inkább szomorúság és enyhe csalódottság. *
- Pedig ki akartam venni én is a részem - * suttogja halkan. Valaki mellé odaülni mert több szem többet lát. Avval tisztában volt, hogy egyedül nem éri meg kicsücsültetni őt a szikla tetejére, mert tehetetlen volna veszély esetében, azonban mint kis éjjeli bagoly valaki vállán, azzal is kiegyezett volna.
Viszont ami elmúlt az elmúlt, így nem tehet mást, a jelennel kell foglalkoznia és nekilátni összeszedni magát. Ellenőrizgeti a bájitalait, mind megvan-e, nem gurult-e véletlen valamelyik a sarokba amíg ő aludt. Azonban minden rendben volt. A haját is megpróbálja rendbe tenni kicsi ujjaival. Kifésülni, amennyire kibírja, füle mögé igazítania és valahogy ott is tartania. Aztán elindul a barlang kijárata felé, hogy megmosdjon a fakasztott kis forrásnál és elvégezze tüncis dolgait. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-28 03:15:10
Üzenet elküldve: 2019-11-28 03:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Az utazása ide még korai volt, ezt sejtette, de legalább megpróbálta. Nem veszi kudarcnak a dolgot, csak még kevés ide az elhivatottsága. Az út visszafelé se lesz könnyebb, de legalább már ismeri a terepet. A romok mellett elhaladva, töprengve méri fel a romos épületeket, és igyekszik meg saccolni mennyi idő lenne felhúzni, és vajon mi pénzt emésztene ez fel. De rengeteg tényező játszik közre, és ezekkel számolni most dőreség lenne. A folyó és az út továbbra is egyhangú, és csendes, szinte már várja az égig érő füves területet, hisz ehhez a mocsaras veszélyes területhez képest felüdülés. Sokat nem ácsorog egy helyben, hisz bárhol lehet valami kóbor szörny vagy íjász, aki rajta gyakorolna. Gyors tempóra vált a következő szakasz felé.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-26 21:55:58
Üzenet elküldve: 2019-11-26 21:55:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* A nap első sugaraival kel a tündérlányka is. Az éjszakai felkelés Krestvir miatt már csak haloványan rémlik neki, mintha megtörtént volna ugyan, de csak alig tudja megkülönböztetni egy meg nem történt álomtól. Kicsit nyújtózik, szemeit vakargatja. Ő sem az a hirtelen felkelő alak, s ilyenkor reggel egészen olyan, mint egy gyermek. Nagy szemei álmosan mérik fel a környezetet, de nem feltétlen fognak fel belőle akármit is fel, haja pedig mintha ezer pók szőtte volna oda éjjel mindenhová elnyújtózkodott, ameddig csak ért vagy akiket csak ért. *
- Nem keltettetek fel - * állapítja meg, maga elé bámulva. Most van a gondolat összerakós fázisában. Ekkor le is biggyeszti ajkait, az érzelmek is feléledtek benne. * - Miért nem keltettek fel? - * kérdezi a körülötte lévőket. Hangjában nincs düh, helyette inkább szomorúság és enyhe csalódottság. *
- Pedig ki akartam venni én is a részem - * suttogja halkan. Valaki mellé odaülni mert több szem többet lát. Avval tisztában volt, hogy egyedül nem éri meg kicsücsültetni őt a szikla tetejére, mert tehetetlen volna veszély esetében, azonban mint kis éjjeli bagoly valaki vállán, azzal is kiegyezett volna.
Viszont ami elmúlt az elmúlt, így nem tehet mást, a jelennel kell foglalkoznia és nekilátni összeszedni magát. Ellenőrizgeti a bájitalait, mind megvan-e, nem gurult-e véletlen valamelyik a sarokba amíg ő aludt. Azonban minden rendben volt. A haját is megpróbálja rendbe tenni kicsi ujjaival. Kifésülni, amennyire kibírja, füle mögé igazítania és valahogy ott is tartania. Aztán elindul a barlang kijárata felé, hogy megmosdjon a fakasztott kis forrásnál és elvégezze tüncis dolgait. *
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-24 19:48:02
Üzenet elküldve: 2019-11-24 19:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Kilencedik jót vigyorog Laor válaszán, láthatóan neki is tetszik a másik habitusa. Majd Frandr szavaira kapja oda a fejét.*
- Ha szükség lesz rám, bízd csak ide! - *Ütögeti meg jobbjával vékonyka bal felkarját. Aztán alighanem ő is érezheti, hogy ez nem a legmeggyőzőbb, ugyanis miközben sarkon fordul, inkább a késével kezd játszani, szórakozottan pörgetve ujjai között.
Ő hamar visszaalszik aztán, Krestvirnek több idő kell. Egy kicsit viszont ő is pihen még, de alig pitymallik, mikor ismét előbújik a menedékből. Ezúttal nem a nyugtalanság veti ki, egyszerűen csak a korai fekvés korai ébredést hoz, kialudta magát.
Azt látja, hogy az őrséget nem bízzák rá a harcosok, úgyhogy addig is igyekszik csöndesen elfoglalni magát, míg megvirrad és a többiek is fölkelnek.
Elvégzi a reggeli teendőit, eszik is valamit, majd a menedék bejáratánál leül és ébresztőig meditál, sorra véve a varázslatait.
Laor kardjának csattanására nyitja ki a szemét és figyeli, ahogy a tábor még alvó fele is éledezni kezd.
Nyugalmát visszanyerte, amennyire lehetséges, s mivel már az éjszaka sem tűnt úgy, hogy haragudnának rá, valamint a bocsánatkérést is megejtette már, igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna korábban.
Benyúl, hogy megbökje a még mindig hortyogó manót, majd miután meggyőződött róla, hogy ő is fölébredt, föláll. Köpenyét hátraigazítja, aztán, ahogy korábban Alyo, ő is fölmászik a sziklagörgeteg tetejére, csak kevésbé látványosan, híján a domborodó idomoknak.
Ha sikerül följutnia, úgy elnéz abba az irányba, amerre ma tovább szándékoznak haladni. Vajon lát már valamit a romokból, vagy a ködből?*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Kilencedik jót vigyorog Laor válaszán, láthatóan neki is tetszik a másik habitusa. Majd Frandr szavaira kapja oda a fejét.*
- Ha szükség lesz rám, bízd csak ide! - *Ütögeti meg jobbjával vékonyka bal felkarját. Aztán alighanem ő is érezheti, hogy ez nem a legmeggyőzőbb, ugyanis miközben sarkon fordul, inkább a késével kezd játszani, szórakozottan pörgetve ujjai között.
Ő hamar visszaalszik aztán, Krestvirnek több idő kell. Egy kicsit viszont ő is pihen még, de alig pitymallik, mikor ismét előbújik a menedékből. Ezúttal nem a nyugtalanság veti ki, egyszerűen csak a korai fekvés korai ébredést hoz, kialudta magát.
Azt látja, hogy az őrséget nem bízzák rá a harcosok, úgyhogy addig is igyekszik csöndesen elfoglalni magát, míg megvirrad és a többiek is fölkelnek.
Elvégzi a reggeli teendőit, eszik is valamit, majd a menedék bejáratánál leül és ébresztőig meditál, sorra véve a varázslatait.
Laor kardjának csattanására nyitja ki a szemét és figyeli, ahogy a tábor még alvó fele is éledezni kezd.
Nyugalmát visszanyerte, amennyire lehetséges, s mivel már az éjszaka sem tűnt úgy, hogy haragudnának rá, valamint a bocsánatkérést is megejtette már, igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna korábban.
Benyúl, hogy megbökje a még mindig hortyogó manót, majd miután meggyőződött róla, hogy ő is fölébredt, föláll. Köpenyét hátraigazítja, aztán, ahogy korábban Alyo, ő is fölmászik a sziklagörgeteg tetejére, csak kevésbé látványosan, híján a domborodó idomoknak.
Ha sikerül följutnia, úgy elnéz abba az irányba, amerre ma tovább szándékoznak haladni. Vajon lát már valamit a romokból, vagy a ködből?*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-23 21:37:16
Üzenet elküldve: 2019-11-23 21:37:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az első lépések //
// Napváltás //
* Ciri bent csak rágódik a történteken, mert nagyon megviselték szegényt. Az is rosszul esik neki, hogy még a saját testét sem képes uralni már. Közben a csermelynek hirtelen vége szakad, mert egy bűzös ingoványba torkollik. A bitorló jobb híján folytatja az útját előre. Eleinte csak bokáig süllyed, de aztán ez folyamatosan mélyül. Végül már térdig gázol a mocsokban. Kétségbeesik egy kicsit és megpróbál visszafordulni. Ekkor történik meg a baj a következő lépéssel. Egyszerűen nem talál szilárd talajt a lába, ahová érkezik és így egyenesen belebukik az ingoványba. Az egész kislány eltűnik a pocsolyában. A bitorló meglepődik nagyon és hirtelen azt se tudja, hogy mit tegyen. A magába roskadt másik is megérzi, hogy baj van. Muszáj tennie valamit, mert különben mind a ketten itt vesznek. Félre löki az útból a másikat és átveszi az irányítást. Ez most könnyen megy neki, mivel a másik szinte teljesen össze van zavarodva. Egyelőre az ne is tesz semmit, csak figyel. Ciri összekapja magát és megpróbálja hasznosítani az úszás tudományát. Működni látszik a dolog, mert újra a víz fölé kerül a feje. Egy kiálló gyökeret is sikerül elkapnia és ott pihen meg. Hevesen köhögi kifelé a benyelt mocsár vizet. Mivel a beszéd, most nem megy neki, ezért gondolatban szidja össze a bitorlót.*
~ Te bolond! Mindkettőnket meg akarsz ölni? Egy mocsárba vezettél minket. Most örülhetsz, hogy nem sikerült elűznöd, mert akkor most már halott lennél.~ *Támad neki a másiknak. Amaz nem találja a megfelelő szavakat, ezért bölcsen hallgat. Ciri jobb híján kimászik teljesen a vízből és egy viszonylag járható részen indul tovább. Gőze sincs, hogy hol lehet és a vizes ruhája miatt kicsit fázni is kezd. Mikor egy nagy fa mellett megy el eszébe jut valami.~ Ha felmásznék erre a fára, talán meglátnám az ingovány szélét.~ Neki is lát felkúszni a tetejébe. Apró kis termete ellenére ügyes és mozgékony a teste. Nem kihívás neki az ágas fára felkúszni. A másik érdeklődve szemléli a történéseket. Eddig meg se fordult a fejében, hogy ilyesmire is képes lehet. Felérve remek kilátás fogadja őket. A távolban felsejlik a város látképe is. Most már tudják az irányt, már csak ki kell jutniuk innét. Hamar leereszkednek a földre és tovább indulnak Ciri irányítása szerint. Közben a lány megpróbálna összeismerkedni az új társával, mert arról már megbizonyosodtak, hogy össze vannak zárva végérvényesen.*
– Van neved? Mert valahogy hívnom kéne téged.
~ Név? Nincs nekem olyan.~
– Hmm. Akkor Nesnek foglak hívni, mert olyan Neses vagy.
~ Nes. Legyen, nekem mindegy.~
– Meg kell tanulnod egy csomó mindent, mert így hamar megölsz mindkettőnket.* Mondja neki lényeget. Közben úgy érzi, hogy nagyon elfáradt. Alig bírja már irányítani a testet. Kénytelen hát átadni az irányítást. Valószínűleg Nes, miatt nem bír annyit, mert ő jóval erősebb és elnyomja.*
– Nesze én elfáradtam. Majd mondom, hogy mit tegyél!* Most, hogy egy laza köteléket kiépítettek egymás között jobban haladnak. Ciri magyaráz Nes pedig végre hajtja az utasításokat. Hiába ellenkezne, mert látja maga is, hogy egyedül nem menne a dolog. Még így is akadályozza őket a terep. Már egész későre jár az idő, mikor egy roskadt viskóhoz érnek. Óvatosan közelítik meg a helyet. Belépve kiderül, hogy felesleges volt az óvatosság. Egy csontváz hever a padlón. Feltehetően az előző tulaj. Semmi hasznos nincs a viskóban csak néhány alap eszköz. Ciri csak a tűzgyújtót találja hasznosnak. Némi száraz fából és foszló rongydarabból, egy pofás kis tüzet gyújt. Ruháját leveszi és jól kifacsarva kiteríti, hogy megszáradjon. Ételt sajnos nem találnak, így csak a saját elemózsiájuk morzsáival tudnak kezdeni valamit, de ez nem túl sok.*
– Legalább fázni nem fogunk. Érzed, milyen jó meleg lett?* Teszi fel a kérdést a másiknak.*
~ Igen ez olyan jó érzés. Mintha már láttam volna ilyet, de nem mentem a közelébe.~
– Tűznek hívják. Jó meleget add és távol tartja a ragadózókat. Viszont vigyázz vele, mert veszélyes. Ha közel kerülsz hozzá, akkor nagyon tud ám fájni.* Be is mutatja neki. A kezét közel tolja a lánghoz egy kis időre, majd elkapja onnan.*
– Érezted, hogy milyen rossz volt? És most még nem is értem hozzá. Elvileg ha egy testben vagyunk, akkor neked is ismerned kéne, mert már ezeket megtanultam. Próbáld meg, hogy rágondolsz!* Nes engedelmeskedik és a tűre koncentrál. Eleinte nem történik semmi, de aztán megrohanja az információk tömkelege. Érzések, szagok és képek formájába. Szinte megvilágosodik előtte a tűz mivolta. ~ Ez nagyon érdekes. Csodálatos!~ Ámuldozik.*
– Igen az, de talán ideje lenne aludni térni, mert érezheted te is a fáradságot már.* Azzal bevackolja magát egy kupac rongy közzé és hamar el is alszik. Nesnek nincs kedve, most piheni. Inkább tanulásra fordítja az idejét.*
// Napváltás //
* Ciri bent csak rágódik a történteken, mert nagyon megviselték szegényt. Az is rosszul esik neki, hogy még a saját testét sem képes uralni már. Közben a csermelynek hirtelen vége szakad, mert egy bűzös ingoványba torkollik. A bitorló jobb híján folytatja az útját előre. Eleinte csak bokáig süllyed, de aztán ez folyamatosan mélyül. Végül már térdig gázol a mocsokban. Kétségbeesik egy kicsit és megpróbál visszafordulni. Ekkor történik meg a baj a következő lépéssel. Egyszerűen nem talál szilárd talajt a lába, ahová érkezik és így egyenesen belebukik az ingoványba. Az egész kislány eltűnik a pocsolyában. A bitorló meglepődik nagyon és hirtelen azt se tudja, hogy mit tegyen. A magába roskadt másik is megérzi, hogy baj van. Muszáj tennie valamit, mert különben mind a ketten itt vesznek. Félre löki az útból a másikat és átveszi az irányítást. Ez most könnyen megy neki, mivel a másik szinte teljesen össze van zavarodva. Egyelőre az ne is tesz semmit, csak figyel. Ciri összekapja magát és megpróbálja hasznosítani az úszás tudományát. Működni látszik a dolog, mert újra a víz fölé kerül a feje. Egy kiálló gyökeret is sikerül elkapnia és ott pihen meg. Hevesen köhögi kifelé a benyelt mocsár vizet. Mivel a beszéd, most nem megy neki, ezért gondolatban szidja össze a bitorlót.*
~ Te bolond! Mindkettőnket meg akarsz ölni? Egy mocsárba vezettél minket. Most örülhetsz, hogy nem sikerült elűznöd, mert akkor most már halott lennél.~ *Támad neki a másiknak. Amaz nem találja a megfelelő szavakat, ezért bölcsen hallgat. Ciri jobb híján kimászik teljesen a vízből és egy viszonylag járható részen indul tovább. Gőze sincs, hogy hol lehet és a vizes ruhája miatt kicsit fázni is kezd. Mikor egy nagy fa mellett megy el eszébe jut valami.~ Ha felmásznék erre a fára, talán meglátnám az ingovány szélét.~ Neki is lát felkúszni a tetejébe. Apró kis termete ellenére ügyes és mozgékony a teste. Nem kihívás neki az ágas fára felkúszni. A másik érdeklődve szemléli a történéseket. Eddig meg se fordult a fejében, hogy ilyesmire is képes lehet. Felérve remek kilátás fogadja őket. A távolban felsejlik a város látképe is. Most már tudják az irányt, már csak ki kell jutniuk innét. Hamar leereszkednek a földre és tovább indulnak Ciri irányítása szerint. Közben a lány megpróbálna összeismerkedni az új társával, mert arról már megbizonyosodtak, hogy össze vannak zárva végérvényesen.*
– Van neved? Mert valahogy hívnom kéne téged.
~ Név? Nincs nekem olyan.~
– Hmm. Akkor Nesnek foglak hívni, mert olyan Neses vagy.
~ Nes. Legyen, nekem mindegy.~
– Meg kell tanulnod egy csomó mindent, mert így hamar megölsz mindkettőnket.* Mondja neki lényeget. Közben úgy érzi, hogy nagyon elfáradt. Alig bírja már irányítani a testet. Kénytelen hát átadni az irányítást. Valószínűleg Nes, miatt nem bír annyit, mert ő jóval erősebb és elnyomja.*
– Nesze én elfáradtam. Majd mondom, hogy mit tegyél!* Most, hogy egy laza köteléket kiépítettek egymás között jobban haladnak. Ciri magyaráz Nes pedig végre hajtja az utasításokat. Hiába ellenkezne, mert látja maga is, hogy egyedül nem menne a dolog. Még így is akadályozza őket a terep. Már egész későre jár az idő, mikor egy roskadt viskóhoz érnek. Óvatosan közelítik meg a helyet. Belépve kiderül, hogy felesleges volt az óvatosság. Egy csontváz hever a padlón. Feltehetően az előző tulaj. Semmi hasznos nincs a viskóban csak néhány alap eszköz. Ciri csak a tűzgyújtót találja hasznosnak. Némi száraz fából és foszló rongydarabból, egy pofás kis tüzet gyújt. Ruháját leveszi és jól kifacsarva kiteríti, hogy megszáradjon. Ételt sajnos nem találnak, így csak a saját elemózsiájuk morzsáival tudnak kezdeni valamit, de ez nem túl sok.*
– Legalább fázni nem fogunk. Érzed, milyen jó meleg lett?* Teszi fel a kérdést a másiknak.*
~ Igen ez olyan jó érzés. Mintha már láttam volna ilyet, de nem mentem a közelébe.~
– Tűznek hívják. Jó meleget add és távol tartja a ragadózókat. Viszont vigyázz vele, mert veszélyes. Ha közel kerülsz hozzá, akkor nagyon tud ám fájni.* Be is mutatja neki. A kezét közel tolja a lánghoz egy kis időre, majd elkapja onnan.*
– Érezted, hogy milyen rossz volt? És most még nem is értem hozzá. Elvileg ha egy testben vagyunk, akkor neked is ismerned kéne, mert már ezeket megtanultam. Próbáld meg, hogy rágondolsz!* Nes engedelmeskedik és a tűre koncentrál. Eleinte nem történik semmi, de aztán megrohanja az információk tömkelege. Érzések, szagok és képek formájába. Szinte megvilágosodik előtte a tűz mivolta. ~ Ez nagyon érdekes. Csodálatos!~ Ámuldozik.*
– Igen az, de talán ideje lenne aludni térni, mert érezheted te is a fáradságot már.* Azzal bevackolja magát egy kupac rongy közzé és hamar el is alszik. Nesnek nincs kedve, most piheni. Inkább tanulásra fordítja az idejét.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:50:25
Üzenet elküldve: 2019-11-21 17:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Tanuljunk mágiát//
*A füves részt egyre inkább átveszi a láp és a mocsár. A karaván utak legalább stabil, és biztonságos közlekedést hoznak Drogg számára, bár lenne máshol inkább, viszont céllal érkezett erre a helyre nem hátrálhat meg senki és semmi elől. Ahogy elhalad a romok között, baljós érzések töltik el, nem tartja jó ötletnek a korábbi karaván pihenőnél letáborozni. Egyrészt, a sok pletyka miatt a szörnyekről és a rablókról, másrészt, ha valaki errefelé él, az tuti zakkant így nem biztonságos a közelükbe menni. Így a Romtábor felé veszi az irányt. Amint oda ér barkácsol pár helyben fellelhető alapanyagból, mozgást jelző csapdát, majd pihenni tér. Nem aludni, hisz a magányos utazók errefelé nem épp megvetendő falatok, csak kicsit meditálva szunyókálgat. Amint felébred, összepakol, és távozik is a helyről.*
*A füves részt egyre inkább átveszi a láp és a mocsár. A karaván utak legalább stabil, és biztonságos közlekedést hoznak Drogg számára, bár lenne máshol inkább, viszont céllal érkezett erre a helyre nem hátrálhat meg senki és semmi elől. Ahogy elhalad a romok között, baljós érzések töltik el, nem tartja jó ötletnek a korábbi karaván pihenőnél letáborozni. Egyrészt, a sok pletyka miatt a szörnyekről és a rablókról, másrészt, ha valaki errefelé él, az tuti zakkant így nem biztonságos a közelükbe menni. Így a Romtábor felé veszi az irányt. Amint oda ér barkácsol pár helyben fellelhető alapanyagból, mozgást jelző csapdát, majd pihenni tér. Nem aludni, hisz a magányos utazók errefelé nem épp megvetendő falatok, csak kicsit meditálva szunyókálgat. Amint felébred, összepakol, és távozik is a helyről.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-21 11:24:03
Üzenet elküldve: 2019-11-21 11:24:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Az utolsó őrség Alyoé volt, szó nélkül váltotta az előtte lévőt, szinte magától ébredt, hogy aludni küldje az előző őrt. Hiába ezek olyan berögződések, amik évek múltán is pikk-pakk előjönnek. Automatikusan megy nála minden, végül is egészen ki is pihente magát, úgyhogy ez elegendő ahhoz, hogy csípős megjegyzések vagy pofavágás nélkül álljon sorompóba.
Az éjszaka maradék része eseménytelenül telik, a hajnal azonban annál zajosabban érkezik, legalábbis az éjszakához mérten. Eddig sem volt melege, most sincsen, járkálással és köpenyének szorosra húzásával igyekezett magát melegen tartani, ezért aztán kifejezetten örül, hogy az éjszaka helyére lassan bekúszik a nappal.
Nem szól semmit a tájat pásztázó, elsőként előkerülő Laorhoz, egy pillantást fecsérel csak a férfira, amúgy ő is a tájat nézi. Feltűnik neki a furcsa szabályosság, amit előző nap valamiért nem sikerült megfigyelnie. Biztos fáradt volt már és erősen alkonyodott is. Nem szentel különösebb figyelmet a dolognak, valamiért a reggeli jobban vonzza. Mert enni csak kell...*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Az utolsó őrség Alyoé volt, szó nélkül váltotta az előtte lévőt, szinte magától ébredt, hogy aludni küldje az előző őrt. Hiába ezek olyan berögződések, amik évek múltán is pikk-pakk előjönnek. Automatikusan megy nála minden, végül is egészen ki is pihente magát, úgyhogy ez elegendő ahhoz, hogy csípős megjegyzések vagy pofavágás nélkül álljon sorompóba.
Az éjszaka maradék része eseménytelenül telik, a hajnal azonban annál zajosabban érkezik, legalábbis az éjszakához mérten. Eddig sem volt melege, most sincsen, járkálással és köpenyének szorosra húzásával igyekezett magát melegen tartani, ezért aztán kifejezetten örül, hogy az éjszaka helyére lassan bekúszik a nappal.
Nem szól semmit a tájat pásztázó, elsőként előkerülő Laorhoz, egy pillantást fecsérel csak a férfira, amúgy ő is a tájat nézi. Feltűnik neki a furcsa szabályosság, amit előző nap valamiért nem sikerült megfigyelnie. Biztos fáradt volt már és erősen alkonyodott is. Nem szentel különösebb figyelmet a dolognak, valamiért a reggeli jobban vonzza. Mert enni csak kell...*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-20 01:37:09
Üzenet elküldve: 2019-11-20 01:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Az elme egy varázslatos dolog. Néha a legváratlanabb pillanatokban tudja meglepni a gazdáját. Ki hitte volna, hogy pont most fogja megajándékozni a mélységit a legélénkítőbb, legmélyebb fajta alvással. Persze nem mintha ne lett volna rá már jó ideje szüksége. Már azok után, hogy az otthonát elhagyta pár éve se aludt egy rendeset. Az éjszakákat inkább tanulással töltötte. De aztán minél inkább belemerült az istenek dolgaiba annál inkább lecsökkent az alvási ideje és az agya akkor se akart pihenni mikor ébren volt. Mindig csak járt valamin. Kereste a veszélyeket, újra vette a korábbi eseményeket, értelmet keresett a világban és terveket szőtt. Bár nem látszik rajta, de a mélységi mágus nem a legegészségesebb életet éli. Persze ezt valószínűleg nem értik meg a többiek akik ebből annyit tapasztalnak, hogy a kormos olyan mélyen alszik mintha megdöglött volna és ha felrázzák akkor is csak bámul ki a fejéből mintha teljesen máshol lenne. Hűvös idő, fény, mocorgás és hangok. Ezek jutnak el hozzá, de értelmet még nem tud nekik adni. Mellette pedig...Hunyorog és megállapítja. Naty. Lassan kezd összeállni a kép, de most nagyon úgy néz ki mint aki, azt se venné észre ha épp egy sárkánycsalád akarna végigtrappolni rajta.*
*Az elme egy varázslatos dolog. Néha a legváratlanabb pillanatokban tudja meglepni a gazdáját. Ki hitte volna, hogy pont most fogja megajándékozni a mélységit a legélénkítőbb, legmélyebb fajta alvással. Persze nem mintha ne lett volna rá már jó ideje szüksége. Már azok után, hogy az otthonát elhagyta pár éve se aludt egy rendeset. Az éjszakákat inkább tanulással töltötte. De aztán minél inkább belemerült az istenek dolgaiba annál inkább lecsökkent az alvási ideje és az agya akkor se akart pihenni mikor ébren volt. Mindig csak járt valamin. Kereste a veszélyeket, újra vette a korábbi eseményeket, értelmet keresett a világban és terveket szőtt. Bár nem látszik rajta, de a mélységi mágus nem a legegészségesebb életet éli. Persze ezt valószínűleg nem értik meg a többiek akik ebből annyit tapasztalnak, hogy a kormos olyan mélyen alszik mintha megdöglött volna és ha felrázzák akkor is csak bámul ki a fejéből mintha teljesen máshol lenne. Hűvös idő, fény, mocorgás és hangok. Ezek jutnak el hozzá, de értelmet még nem tud nekik adni. Mellette pedig...Hunyorog és megállapítja. Naty. Lassan kezd összeállni a kép, de most nagyon úgy néz ki mint aki, azt se venné észre ha épp egy sárkánycsalád akarna végigtrappolni rajta.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:41:29
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:41:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az első lépések //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
// Napváltás //
* Ahogy halad, úgy lesz egyre csak süppedősebb a talaj a lába alatt. Bárki másnak ez intő jel lenne, de ő neki nem az. Sok furcsaságot tapasztalt már, így ez sem lepi meg. Még mindig a csermelyt követi, mert arra rájött, ahogy a víz értékes számára. Ha el is csámborog megnézni valamit, akkor is a víz közelében marad. Bóklászás közben lát meg egy rikító színű virágot. Letépi és megnézi közelebbről is. Ekkor érzi meg a növény kellemes illatát. Mivel az ételnek is jó illata volt, ezért úgy véli hasonlóan működik a dolog. Bekapja a növény és elkezdi rágni, de hamar kiköpi, mert borzalmas íze van. ~ Fúj, ez rossz. ~ Kezd lassan a sötétedni és ezzel a lányka fázni is kezd. Újra ugyan azt a módszert alkalmazza, mint előző nap. Keres egy helyet, ahova behúzódhat. Szerencsére egy nagy fa tövénél talál egy kis lyukat, amiben puha levelek halmozódtak fel. Oda be is fészkeli magát. Pont befér a pöttöm kis teste. Az egész napi jövés menés meghozza a gyümölcsét, mert hamar elalszik.*
* Ciri szeme lassan kinyílik. Tompa szürkeséget lát maga előtt. Lassan felül és akkor veszi észre, hogy hol is van. Egy lyukban az egyik öreg fa tövében. Lassan, de kikászálódik onnan. Gyenge reggeli fény és madárcsicsergés fogadja.*
– Hol vagyok? Mi történt?* Teszi fel magának a kérdéseket és ezzel egy időben megrohanják az emlékek a támadásról. Újra átéli a borzalmakat is amit vele tettek. Arcán patakokban folyni kezd a könny, ezzel két tisztább csík keletkezik a mocskos kis pofikáján. Na de csak összekapja magát valahogy, mert most az a lényeg, hol merre van. Egy teremtett lelket sem lát a környéken, de még csak a nyomát se, hogy bárki is járt volna itt. Leghamarabb a karja tűnik fel neki, mert sötét színű tetoválásra emlékeztető minták vannak rajta, de tapintásra érzéketlenek. ~ Fura. Vajon mi ez?~ A kis táskát is meglátja és bele kukkant. Az ételnek nagyon megörül, mert éhes, ezért elkezdi befalni. Nincs már túl sok belőle, így az el is fogy teljesen. Aztán elmegy könnyíteni magán és ekkor veszi észre, hogy mi is van rajta.*
– Egek, hát ez meg hogy került rám?* Nagyon össze van zavarodva szegény. Mivel nem jut semmi az eszébe és senkit nem is talál, hát elindul előre a csermelyt követve. Valahogy kikövetkezteti, hogy a a várostól nem messze lévő ingoványban lehet. Már egy ideje menetel előre, mikor felébred a másik is. Ő szintúgy össze van zavarodva, mert nem ott van, ahol az este maradt. Ráadásul mozog a teste. Összeszedi magát és hirtelen megtorpan. Na de menni, meg megtorpanni nem lehet egyszerre, ezért vágódik egy hasat rögvest. ~ Mi a fene.~ A betolakodó ekkor jön rá, hogy a másik lélek is felébredt és most az mászkált el.*
~ Hékás! Te meg mit művelsz? Azonnal hagyd ezt abba!* Ripakodik rá.*
– Ez meg ki volt? Ki az?* Hirtelen nem tudja, hogy ki szólt hozzá, mert tisztán hallja, hogy beszéltek hozzá, de mégse úgy ahogyan ezt már megszokta.*
~ Itt vagyok bent te féleszű! Légy oly kedves és távozz a testemből!~ * Mordul rá és meg is próbálja bentről kifúrni, de ez továbbra se megy.*
– Hogy kerülsz te belém? Miért vagy te itt? Ki vagy te?* A kérdésekkel csak úgy törnek kifelé belőle.*
~ Elfoglaltam a testedet. Most már az enyém, szóval tűnés!* Nem nézi jó szemmel, hogy a másik itt kontárkodik neki.*
– Megszálltad a testem? Miért tettél ilyet? Amúgy meg nem tudok innen elmenni, mert be vagyok ide zárva. Amúgy se hagyom itt a testem. Ez az enyém. Menjél te el!* Támad vissza.*
~ Ostoba vagy, ha nem szállak meg már halott lenne ez a jó kis test. És nem fogok elmenni innen.~* Ekkor ellenőrzi le, hogy el tudna menni ha akarna, de meglepve tapasztalja, hogy nem talál kiutat a testből.*
~ Fenne én se tudok távozni innen, bár nem is akarok.~* Nem is foglalkozik tovább a másikkal. Egyszerűen csak kitúrja az irányításból. Meglepődik, hogy milyen könnyen félre tudta állítani a régi tulajt. Ez valószínűleg, azért lehet, mert az már majdnem távozott a testből, mikor ő megszállta azt. Összekapja magát és feláll a földről, majd nagy léptekben elindul előre. Ciri meg is lepődik, mikor hirtelen, csak úgy félre teszik az útból. Hiába erőlködik mivel most, hogy a másik felébredt, csak néhány gyenge mozdulatra képes. Nem elég erős, hogy bármit is tegyen a bitorlóval szemben. Be is húzódik az egyik szegletbe és ott magába roskad. A betolakodó pedig, nyugodtan folytatja azt amit eddig is. Halad a csermely mellet és közben felfedezi a környezetét és a saját testét.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
// Napváltás //
* Ahogy halad, úgy lesz egyre csak süppedősebb a talaj a lába alatt. Bárki másnak ez intő jel lenne, de ő neki nem az. Sok furcsaságot tapasztalt már, így ez sem lepi meg. Még mindig a csermelyt követi, mert arra rájött, ahogy a víz értékes számára. Ha el is csámborog megnézni valamit, akkor is a víz közelében marad. Bóklászás közben lát meg egy rikító színű virágot. Letépi és megnézi közelebbről is. Ekkor érzi meg a növény kellemes illatát. Mivel az ételnek is jó illata volt, ezért úgy véli hasonlóan működik a dolog. Bekapja a növény és elkezdi rágni, de hamar kiköpi, mert borzalmas íze van. ~ Fúj, ez rossz. ~ Kezd lassan a sötétedni és ezzel a lányka fázni is kezd. Újra ugyan azt a módszert alkalmazza, mint előző nap. Keres egy helyet, ahova behúzódhat. Szerencsére egy nagy fa tövénél talál egy kis lyukat, amiben puha levelek halmozódtak fel. Oda be is fészkeli magát. Pont befér a pöttöm kis teste. Az egész napi jövés menés meghozza a gyümölcsét, mert hamar elalszik.*
* Ciri szeme lassan kinyílik. Tompa szürkeséget lát maga előtt. Lassan felül és akkor veszi észre, hogy hol is van. Egy lyukban az egyik öreg fa tövében. Lassan, de kikászálódik onnan. Gyenge reggeli fény és madárcsicsergés fogadja.*
– Hol vagyok? Mi történt?* Teszi fel magának a kérdéseket és ezzel egy időben megrohanják az emlékek a támadásról. Újra átéli a borzalmakat is amit vele tettek. Arcán patakokban folyni kezd a könny, ezzel két tisztább csík keletkezik a mocskos kis pofikáján. Na de csak összekapja magát valahogy, mert most az a lényeg, hol merre van. Egy teremtett lelket sem lát a környéken, de még csak a nyomát se, hogy bárki is járt volna itt. Leghamarabb a karja tűnik fel neki, mert sötét színű tetoválásra emlékeztető minták vannak rajta, de tapintásra érzéketlenek. ~ Fura. Vajon mi ez?~ A kis táskát is meglátja és bele kukkant. Az ételnek nagyon megörül, mert éhes, ezért elkezdi befalni. Nincs már túl sok belőle, így az el is fogy teljesen. Aztán elmegy könnyíteni magán és ekkor veszi észre, hogy mi is van rajta.*
– Egek, hát ez meg hogy került rám?* Nagyon össze van zavarodva szegény. Mivel nem jut semmi az eszébe és senkit nem is talál, hát elindul előre a csermelyt követve. Valahogy kikövetkezteti, hogy a a várostól nem messze lévő ingoványban lehet. Már egy ideje menetel előre, mikor felébred a másik is. Ő szintúgy össze van zavarodva, mert nem ott van, ahol az este maradt. Ráadásul mozog a teste. Összeszedi magát és hirtelen megtorpan. Na de menni, meg megtorpanni nem lehet egyszerre, ezért vágódik egy hasat rögvest. ~ Mi a fene.~ A betolakodó ekkor jön rá, hogy a másik lélek is felébredt és most az mászkált el.*
~ Hékás! Te meg mit művelsz? Azonnal hagyd ezt abba!* Ripakodik rá.*
– Ez meg ki volt? Ki az?* Hirtelen nem tudja, hogy ki szólt hozzá, mert tisztán hallja, hogy beszéltek hozzá, de mégse úgy ahogyan ezt már megszokta.*
~ Itt vagyok bent te féleszű! Légy oly kedves és távozz a testemből!~ * Mordul rá és meg is próbálja bentről kifúrni, de ez továbbra se megy.*
– Hogy kerülsz te belém? Miért vagy te itt? Ki vagy te?* A kérdésekkel csak úgy törnek kifelé belőle.*
~ Elfoglaltam a testedet. Most már az enyém, szóval tűnés!* Nem nézi jó szemmel, hogy a másik itt kontárkodik neki.*
– Megszálltad a testem? Miért tettél ilyet? Amúgy meg nem tudok innen elmenni, mert be vagyok ide zárva. Amúgy se hagyom itt a testem. Ez az enyém. Menjél te el!* Támad vissza.*
~ Ostoba vagy, ha nem szállak meg már halott lenne ez a jó kis test. És nem fogok elmenni innen.~* Ekkor ellenőrzi le, hogy el tudna menni ha akarna, de meglepve tapasztalja, hogy nem talál kiutat a testből.*
~ Fenne én se tudok távozni innen, bár nem is akarok.~* Nem is foglalkozik tovább a másikkal. Egyszerűen csak kitúrja az irányításból. Meglepődik, hogy milyen könnyen félre tudta állítani a régi tulajt. Ez valószínűleg, azért lehet, mert az már majdnem távozott a testből, mikor ő megszállta azt. Összekapja magát és feláll a földről, majd nagy léptekben elindul előre. Ciri meg is lepődik, mikor hirtelen, csak úgy félre teszik az útból. Hiába erőlködik mivel most, hogy a másik felébredt, csak néhány gyenge mozdulatra képes. Nem elég erős, hogy bármit is tegyen a bitorlóval szemben. Be is húzódik az egyik szegletbe és ott magába roskad. A betolakodó pedig, nyugodtan folytatja azt amit eddig is. Halad a csermely mellet és közben felfedezi a környezetét és a saját testét.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:18:15
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:18:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
-Engem sem.
*Nem tudja eldönteni, hogy az átkozott hideg, vagy a forróság lenne a rosszabb. Viszont egészen biztos benne, hogy hacsak a mágusaiknak nincs valami trükk a tarsolyában, semmi befolyásuk nincs a másnapi időjárás fölött.
Elvonul aludni, ám a mély, álomtalan álom nem az ő műfaja. Ennek ellenére sikerül neki az alvás, ha többször fel is riad közben.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Nyitott szemmel fekszik, a tüzet nézi. Mikor motoszkálást hall, már kezd gyengülni a láng, és a barlangbejáraton már szűrődik is be valamennyi fény. Már egy jó fél órája ébren van, ezúttal nem sikerült visszaaludnia.
Picit oldalra fordítja a fejét, és látja, hogy Laor az. Nem úgy néz ki, mint aki kipihente magát. Na persze Frandr se néz ki jobban. Karikás szemek, szürkés, fakó szakáll.
Ahogy a másik elmegy arcot mosni, csendben felkel, és halkan összeszedi páncélzatát, majd kimegy a barlangon kívülre, hogy ne zavarja fel a többieket fegyverkezésével.
Csípős, hűvös a levegő, ám melegebb, mint az éjszaka. Ezt van ideje értékelni, ahogy könnyít magán, majd felölti a páncélzatát. Ahogy végzett ezzel, ad magának egy kis időt, hogy körülnézzen. Tegnap még biztosan nem ezt mondta volna a tájról, de most van benne valami szép. Körülnézve lát más barlangokat is. Még mindig szinte félálomban van, így csak enyhén furcsának találja őket, de nem fogja fel a szabályszerűséget.
Visszatérve a barlangba ő is megejt egy arc- és kézmosást, ami meglehetősen felélénkíti. Szakállát is rendbe szedi valamennyire. Bár nem teapartizni készül a démonokkal, zavarja, ha nem lehet biztos benne, hogy fészkel-e egy patkány az arcszőrzetében.
Halk csattanást hall, majd, ahogy körülnéz, hogy honnan jött a hang, látja, hogy a többiek kezdenek mocorogni. Ő maga állva marad, majd visszafordul a barlangbejárat felé, és amíg meg nem szólítják, a tájat bámulja, ami egyre inkább kezd piszkálni benne valamit.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
-Engem sem.
*Nem tudja eldönteni, hogy az átkozott hideg, vagy a forróság lenne a rosszabb. Viszont egészen biztos benne, hogy hacsak a mágusaiknak nincs valami trükk a tarsolyában, semmi befolyásuk nincs a másnapi időjárás fölött.
Elvonul aludni, ám a mély, álomtalan álom nem az ő műfaja. Ennek ellenére sikerül neki az alvás, ha többször fel is riad közben.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Nyitott szemmel fekszik, a tüzet nézi. Mikor motoszkálást hall, már kezd gyengülni a láng, és a barlangbejáraton már szűrődik is be valamennyi fény. Már egy jó fél órája ébren van, ezúttal nem sikerült visszaaludnia.
Picit oldalra fordítja a fejét, és látja, hogy Laor az. Nem úgy néz ki, mint aki kipihente magát. Na persze Frandr se néz ki jobban. Karikás szemek, szürkés, fakó szakáll.
Ahogy a másik elmegy arcot mosni, csendben felkel, és halkan összeszedi páncélzatát, majd kimegy a barlangon kívülre, hogy ne zavarja fel a többieket fegyverkezésével.
Csípős, hűvös a levegő, ám melegebb, mint az éjszaka. Ezt van ideje értékelni, ahogy könnyít magán, majd felölti a páncélzatát. Ahogy végzett ezzel, ad magának egy kis időt, hogy körülnézzen. Tegnap még biztosan nem ezt mondta volna a tájról, de most van benne valami szép. Körülnézve lát más barlangokat is. Még mindig szinte félálomban van, így csak enyhén furcsának találja őket, de nem fogja fel a szabályszerűséget.
Visszatérve a barlangba ő is megejt egy arc- és kézmosást, ami meglehetősen felélénkíti. Szakállát is rendbe szedi valamennyire. Bár nem teapartizni készül a démonokkal, zavarja, ha nem lehet biztos benne, hogy fészkel-e egy patkány az arcszőrzetében.
Halk csattanást hall, majd, ahogy körülnéz, hogy honnan jött a hang, látja, hogy a többiek kezdenek mocorogni. Ő maga állva marad, majd visszafordul a barlangbejárat felé, és amíg meg nem szólítják, a tájat bámulja, ami egyre inkább kezd piszkálni benne valamit.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:06:13
Üzenet elküldve: 2019-11-19 20:06:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Hajnal. Minden nap ugyanaz és ugyanaz a pillanat, s mégis mindig átütő erejű. A karavánpihenő közötti romokban tanyázók közül, nem mindenki számára ez az ébresztő. Rossz álmok, melyek éjjel kísértenek, a sötétben csupán ölelésre, ámde hajnalban, már megértésre is találnak. Oly hirtelen söpri el a hűvös, kissé bőrt csipkéző szél az éjt, a sötétet festi át, elébb halvány és fakó, aztán vakító sárgára, a narancs és a bíbor minden árnyalatával. Akad egy pillanat az igazán figyelmeseknek, csak egyetlen, az is néhány másodpercig tart, mikor nem lehet eldönteni, hogy vajon a nap vége, vagy kezdete érkezik. Mintha nem tudná eldönteni, merre induljon tovább, lépjen túl a múlton, vagy haladjon visszafelé? A tettek folyományát, s következményeit jelezheti, azt, hogy minden múlandó, s minden elölről kezdődik el... nap, mint nap. Álmos kuvik kiált egy utolsót, s jelzésére törik meg a sötét. Álmából kel a nap, lustán, fél szemével kacsint egyet a tájra, de ez a kacsintás is elemi erejű, s az éj, lassan, ásítva átfordul a másik, világosabb oldalára. Nem dühöng, s nem perlekedik, csak egyszerűen átadja helyét, a második kacsintásra immár hűlt helye az égbolton, csupán az aranyszínben játszó felhők lába, melyek immár bokáig állnak a fényben, s színesednek fokozatosan... lassan, ahogy a nap folyama érinti őket. A szemfülesek nem csak látják, hallják is a hangját. Persze nem valódi hangról van szó, sőt, egyesek inkább néma csendnek neveznék, pedig hang az is, de az égiek hangszálai másként regélnek. Utolsó mozzanatként az álomsipka is lekerül, reszkető sugarak borítanak el mindent, a barlangok száján fénypászmák kúsznak be, érintésük langyos és kedves, akárha ősrégi rajzolatok kristályosodnának ki hirtelen, aztán ahogy egyre több és több sugár érinti az anyaföldet, lassan egyetlen hatalmas képpé változnak át. A fény festménye. Többen még fáradtan húzhatják magukra a pokrócot, de nem sokáig, a természet lágyan, de hangosan is ébred, s az ingovány lassan nyüzsögni kezd. A vihar jelei látszódnak még ugyan, az éjszakai máglya utolsó, parázsló hamvai szisszennek egyet-egyet, s füstcsík táncol vékonyan felfelé. Laor, a frissen fakasztott forrásnál lehet tanúja a megtörő pirkadatnak, messze ellát, egyelőre minden nyugodt és békés, csak egy-két helyütt mozog a sás, de az sem ragadozó miatt. Az idő nyugodt, de sejtései beigazolódnak, bizony csípős és hideg, azonban ez természetes. Még mielőtt azonban, kedves ébresztőjét végrehajtaná, megcsodálhatja a tájat. Előző nap tán annyira nem látszott, most azonban egyértelműen, hogy jó néhány hasonló peremes barlangszerű képződmény akad a tájon, s az a furcsa érzése lehet, hogy nem természetes szögben kerültek elhelyezésre. Még innen lentről is kiválóan látszik a mértani rendeződés, alakzatot persze nem tud kivenni, de egy-egy barlang egymástól ugyanakkora távolságra, ugyanolyan szögben helyezkedik el. Talán érdemes lenne tapasztalatait megosztani a csapattal, készülődés közben. Mert hát... bár az éjszaka csendesen és nyugodtan teli, csatába indulnak, s ezt a gondolatot, a felkelő nap fénye sem tudja sekélyesebbé tenni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 20:35:40
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Hajnal. Minden nap ugyanaz és ugyanaz a pillanat, s mégis mindig átütő erejű. A karavánpihenő közötti romokban tanyázók közül, nem mindenki számára ez az ébresztő. Rossz álmok, melyek éjjel kísértenek, a sötétben csupán ölelésre, ámde hajnalban, már megértésre is találnak. Oly hirtelen söpri el a hűvös, kissé bőrt csipkéző szél az éjt, a sötétet festi át, elébb halvány és fakó, aztán vakító sárgára, a narancs és a bíbor minden árnyalatával. Akad egy pillanat az igazán figyelmeseknek, csak egyetlen, az is néhány másodpercig tart, mikor nem lehet eldönteni, hogy vajon a nap vége, vagy kezdete érkezik. Mintha nem tudná eldönteni, merre induljon tovább, lépjen túl a múlton, vagy haladjon visszafelé? A tettek folyományát, s következményeit jelezheti, azt, hogy minden múlandó, s minden elölről kezdődik el... nap, mint nap. Álmos kuvik kiált egy utolsót, s jelzésére törik meg a sötét. Álmából kel a nap, lustán, fél szemével kacsint egyet a tájra, de ez a kacsintás is elemi erejű, s az éj, lassan, ásítva átfordul a másik, világosabb oldalára. Nem dühöng, s nem perlekedik, csak egyszerűen átadja helyét, a második kacsintásra immár hűlt helye az égbolton, csupán az aranyszínben játszó felhők lába, melyek immár bokáig állnak a fényben, s színesednek fokozatosan... lassan, ahogy a nap folyama érinti őket. A szemfülesek nem csak látják, hallják is a hangját. Persze nem valódi hangról van szó, sőt, egyesek inkább néma csendnek neveznék, pedig hang az is, de az égiek hangszálai másként regélnek. Utolsó mozzanatként az álomsipka is lekerül, reszkető sugarak borítanak el mindent, a barlangok száján fénypászmák kúsznak be, érintésük langyos és kedves, akárha ősrégi rajzolatok kristályosodnának ki hirtelen, aztán ahogy egyre több és több sugár érinti az anyaföldet, lassan egyetlen hatalmas képpé változnak át. A fény festménye. Többen még fáradtan húzhatják magukra a pokrócot, de nem sokáig, a természet lágyan, de hangosan is ébred, s az ingovány lassan nyüzsögni kezd. A vihar jelei látszódnak még ugyan, az éjszakai máglya utolsó, parázsló hamvai szisszennek egyet-egyet, s füstcsík táncol vékonyan felfelé. Laor, a frissen fakasztott forrásnál lehet tanúja a megtörő pirkadatnak, messze ellát, egyelőre minden nyugodt és békés, csak egy-két helyütt mozog a sás, de az sem ragadozó miatt. Az idő nyugodt, de sejtései beigazolódnak, bizony csípős és hideg, azonban ez természetes. Még mielőtt azonban, kedves ébresztőjét végrehajtaná, megcsodálhatja a tájat. Előző nap tán annyira nem látszott, most azonban egyértelműen, hogy jó néhány hasonló peremes barlangszerű képződmény akad a tájon, s az a furcsa érzése lehet, hogy nem természetes szögben kerültek elhelyezésre. Még innen lentről is kiválóan látszik a mértani rendeződés, alakzatot persze nem tud kivenni, de egy-egy barlang egymástól ugyanakkora távolságra, ugyanolyan szögben helyezkedik el. Talán érdemes lenne tapasztalatait megosztani a csapattal, készülődés közben. Mert hát... bár az éjszaka csendesen és nyugodtan teli, csatába indulnak, s ezt a gondolatot, a felkelő nap fénye sem tudja sekélyesebbé tenni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.19 20:35:40
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-19 19:04:09
Üzenet elküldve: 2019-11-19 19:04:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Nem tudja, hogy Krestvir kis barátja miféle szerzet csak annyit, hogy mágikus teremtmény. Egyelőre azt sem tudja, hogy mikor és mi módon lehetne segítségükre, de a szemtelen habitusa nincs Laor ellenére.*
- Majdnem. *bólint Kilencedik kérdésére* Csak a felnégyelést felejtetted ki.
*Persze egészen biztos, hogy a manó ezt a fenyegetést sem fogja komolyan venni, és ez így is van rendben. Lassacskán véget ér az éjszakai intermezzo, mindenki visszafekszik, egyelőre Frandr kivételével.*
- Amilyen átokverte vidék ez, az sem lepne meg ha nappal is hideg lenne.
*Dünnyögi a hűvös éjszakára vonatkozó megjegyzésre, azután egy bólintással nyugtázza, hogy a harcos is lepihen. Később pedig, amikor őt is leváltják az őrségből, a tűz közelébe telepszik és próbál valamicskét aludni hajnalig. Ami pedig elég hamar elérkezik, legalábbis amikor a derengő fény hatására felpattannak a szemei úgy érzi, hogy nagyon keveset aludt. Magában morogva feltápászkodik, megdörzsöli a szemeit és végignéz a táboron. Az őrnek csak int, hogy még ne fújjon ébresztőt, az is számíthat ha csak egy fertály órával tovább hagyja aludni a többieket. Addig is elbotorkál a mágus által tegnap fakasztott kis forráshoz és a dermesztően hidegnek érzett vízben alaposan megmossa a képét. Varázslatos módon rögtön úgy érzi, hogy elfújták az álmosságot. Egy darabig vizsgálgatja a pirkadati fényben környezetüket, de egyelőre nem lát semmit ami aggodalomra adhatna okot. Kis elégedettséggel veszi, hogy az éjszaka nyugalomban telt, leszámítva Krestvir riadalmát. Visszatér a csapathoz és önmagához képest rendkívül finom és tapintatos módját választja az ébresztőnek. Egy hüvelyknyire kihúzza kardját hüvelyéből, majd visszalöki oda. A kis csattanás épp elégséges lehet hozzá, hogy kinyíljanak a szemek és gazdáik ne tudják, hogy ez miért történt. Persze ha valaki mégis inkább a másik oldalára fordulna, azt csak felrázza.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Nem tudja, hogy Krestvir kis barátja miféle szerzet csak annyit, hogy mágikus teremtmény. Egyelőre azt sem tudja, hogy mikor és mi módon lehetne segítségükre, de a szemtelen habitusa nincs Laor ellenére.*
- Majdnem. *bólint Kilencedik kérdésére* Csak a felnégyelést felejtetted ki.
*Persze egészen biztos, hogy a manó ezt a fenyegetést sem fogja komolyan venni, és ez így is van rendben. Lassacskán véget ér az éjszakai intermezzo, mindenki visszafekszik, egyelőre Frandr kivételével.*
- Amilyen átokverte vidék ez, az sem lepne meg ha nappal is hideg lenne.
*Dünnyögi a hűvös éjszakára vonatkozó megjegyzésre, azután egy bólintással nyugtázza, hogy a harcos is lepihen. Később pedig, amikor őt is leváltják az őrségből, a tűz közelébe telepszik és próbál valamicskét aludni hajnalig. Ami pedig elég hamar elérkezik, legalábbis amikor a derengő fény hatására felpattannak a szemei úgy érzi, hogy nagyon keveset aludt. Magában morogva feltápászkodik, megdörzsöli a szemeit és végignéz a táboron. Az őrnek csak int, hogy még ne fújjon ébresztőt, az is számíthat ha csak egy fertály órával tovább hagyja aludni a többieket. Addig is elbotorkál a mágus által tegnap fakasztott kis forráshoz és a dermesztően hidegnek érzett vízben alaposan megmossa a képét. Varázslatos módon rögtön úgy érzi, hogy elfújták az álmosságot. Egy darabig vizsgálgatja a pirkadati fényben környezetüket, de egyelőre nem lát semmit ami aggodalomra adhatna okot. Kis elégedettséggel veszi, hogy az éjszaka nyugalomban telt, leszámítva Krestvir riadalmát. Visszatér a csapathoz és önmagához képest rendkívül finom és tapintatos módját választja az ébresztőnek. Egy hüvelyknyire kihúzza kardját hüvelyéből, majd visszalöki oda. A kis csattanás épp elégséges lehet hozzá, hogy kinyíljanak a szemek és gazdáik ne tudják, hogy ez miért történt. Persze ha valaki mégis inkább a másik oldalára fordulna, azt csak felrázza.*
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-17 22:09:30
Üzenet elküldve: 2019-11-17 22:09:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az első lépések //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
// Napváltás //
* Az éjszaka folyamán farkasok és egyéb ragadozók gyűlnek a kis tisztásra, hogy lakmározzanak a friss tetemekből. Ciri csak egészen késő éjjel ébred fel az állatok veszekedésére. Nem fél tőlük, mivel már megszokta a jelenlétüket, de aztán ráeszmél, hogy most igenis képesek lennének ártani neki. Óvatosan kémlel ki a ruhák közül, de szinte semmi se lát. ~ Fenébe is! Micsoda hátrányos helyzet ez. Ezek nem látnak szinte semmit a sötétben. Ezt jó észben tartani. Na mindegy is, talán békén hagynak. Van ott elég kaja.~ Visszabújik hát jó mélyre a ruhák közzé. Még egy ideig hallgatja a vadakat, de aztán újra elnyomja az álom. Szerencsére az éjszaka további része is nyugton telik. Reggel kipihenten ébred fel a lány. Kíváncsiságból ránéz a másik lélekre is, aki bent van. Még mindig csak ott tengődik az egyik sarokban. Még most is gyenge és megtört. Ne érdekli tovább a dolog. Nagy nehezen kikászálódik a rejtekéből, de ekkor törnek rá azok a dolgok, amik egy rendes élőlényre ilyenkor rászoktak törni. Nem igazán tudja, hogy ilyenkor mi a szokás, ezért csak hagyja, hogy megtörténjen magától a dolog. Nemsokára valami meleg kezd el csordogálni a lábán. Ez nem rossz érzés, csak utána a ruha nedves lesz és kellemetlen érzés fogja el, mikor az lépés közben hozzá ér. A másik dolog viszont állva már nem is kényelmes, szóval kénytelen felvenni valamiféle guggoló helyzetet. Ekkor viszont a rajta lévő ruha gátolja, szóval el kell még azt is húznia. Így már simán megy az egész. Még meg is könnyebből, mikor végez. ~ Ennek az egésznek mi értelme van? Nem értem, de legalább már vége. ~ Ha ezzel megvan szét néz. Ugyan az a látvány fogadja, mint az előző nap, csak most már a testek kicsit csúnyábbak. A vadak rendesen elbántak velük. Más valaki talán rosszul lenne a látványtól, de őt ez hidegen hagyja. Viszont a rátörő szomjúság már nem. A szája száraz. Tegnap nem ivott semmit. Megint csak bajban van, mert el nem tudja képzelni, hogy mit kéne most tennie. A teste se reagál úgy, mint tegnap az ételre. Jobb híján megfogja a kis szütyőjét és elindul előre az úton, vagy min. A járás már kezd egészen jól menni neki. Lassan maga mögött hagyja a tragédia helyszínét. Érdekes így menni és más szemmel nézni a világot. Eddig nem igazán érdekelte a környezete. Most viszont csomó új hang és szag rohanja meg. Van köztük kellemes is meg kellemetlen is. Érzékei ezelőtt is voltak, csak valahogy nem volt ilyen közvetlen hatással rá. Egyszer csak a madárcsicsergésen kívül mást is hall. Kellemes csobogó hang üti meg a fülét, amire nyel egy nagyot. A kíváncsiság hajtja így hát arra indul el. A bozótoson átkelve egy kis csermelybe ütközik. Egy szarvas éppen akkor iszik a vízből, amikor ő a megérkezik. Riadtan emeli fel a fejét és szalad el. Ez elgondolkodtatja a lányt.~ Vajon az mit csinált? Miért érzem úgy, hogy nekem is azt kéne tennem? Hát próbáljuk meg. ~ Azzal letérdel és ő is bele hajtja a fejét. Aztán rögtön tüszkölve fel is kapja a fejét, mert az orra a vízbe ért. Tüszköl meg köhög, de az feltűnik neki, hogy a száraz szájának ez valamiért jól eset. ~ Talán ezzel is azt kell tenni, mint este. Próbáljuk meg úgy.~ Csücsörít és a vízhez hajol. Sikeresen lenyeli az első kortyokat és elégedetten tapasztalja, hogy ez mennyire jól esik neki. Hamar tele szívja magát a nedűvel. Elégedetten kell fel és indul tovább a csermelyt követve. Azt ne tudja, hogy miért és hova megy, de jobbnak találja, mint egy helyben ücsörögni. Közben kezébe vesz mindent, amit érdekesnek talál. Először egy fadarabot. Megforgatja aztán meg is szaglássza. Végül a fogával harapdálja meg. Miután ezt elunta eldobja és egy kavics következik. Így telik az utazása. Persze egy idő után elfárad és letelepszik a földre. Újra megcsapja az esti éhség érzet, de most már tudja, hogy mit kell tennie. Előveszi a szütyőből a kaját és eszik. Majd ha végzet iszik is rá. Vizelnie is kell, de már rájött, hogy félre kell elől is hajtani a ruhát. Most, hogy jól lakot, mivel fáradt, ezért ücsörög még. Sorra kipakol mindent, a zsákból és egyenként szemügyre veszi őket. Egy hosszú valami az amit először kézbe vesz. Ahogy forgatja rájön, hogy szét lehet nyitni. Egy hideg sima valami kerül a kezébe. Megtapogatja, de az éle egy kicsit megvágja a kezét. El is ejti és már hajítaná is a bokrok közé, mikor meggondolj magát. ~ Biztos van ennek is valami értelme. Egyelőre megtartom. ~ Talál egy kis kulacsot és addig piszkálja, amíg az ki nem nyílik. A tartalma a földre ömlik. Megszagolja és azt tapasztalja, hogy ez az, amit nem is olyan rég ivott. ~ Már értem. Ebben tartják azt a folyós dolgot.~ Félre teszi azt is. Egy kis cső kerül most elé, de ezzel nem tud mit kezdeni. A maradék egy csomó botocska, ami roppantul szúr. Ezt a saját bőrén tapasztalta meg. Mindent vissza rak inkább. A kulacsot nagy bölcsen újra tölti még előtte. Ha meg van újra elindul előre.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
// Napváltás //
* Az éjszaka folyamán farkasok és egyéb ragadozók gyűlnek a kis tisztásra, hogy lakmározzanak a friss tetemekből. Ciri csak egészen késő éjjel ébred fel az állatok veszekedésére. Nem fél tőlük, mivel már megszokta a jelenlétüket, de aztán ráeszmél, hogy most igenis képesek lennének ártani neki. Óvatosan kémlel ki a ruhák közül, de szinte semmi se lát. ~ Fenébe is! Micsoda hátrányos helyzet ez. Ezek nem látnak szinte semmit a sötétben. Ezt jó észben tartani. Na mindegy is, talán békén hagynak. Van ott elég kaja.~ Visszabújik hát jó mélyre a ruhák közzé. Még egy ideig hallgatja a vadakat, de aztán újra elnyomja az álom. Szerencsére az éjszaka további része is nyugton telik. Reggel kipihenten ébred fel a lány. Kíváncsiságból ránéz a másik lélekre is, aki bent van. Még mindig csak ott tengődik az egyik sarokban. Még most is gyenge és megtört. Ne érdekli tovább a dolog. Nagy nehezen kikászálódik a rejtekéből, de ekkor törnek rá azok a dolgok, amik egy rendes élőlényre ilyenkor rászoktak törni. Nem igazán tudja, hogy ilyenkor mi a szokás, ezért csak hagyja, hogy megtörténjen magától a dolog. Nemsokára valami meleg kezd el csordogálni a lábán. Ez nem rossz érzés, csak utána a ruha nedves lesz és kellemetlen érzés fogja el, mikor az lépés közben hozzá ér. A másik dolog viszont állva már nem is kényelmes, szóval kénytelen felvenni valamiféle guggoló helyzetet. Ekkor viszont a rajta lévő ruha gátolja, szóval el kell még azt is húznia. Így már simán megy az egész. Még meg is könnyebből, mikor végez. ~ Ennek az egésznek mi értelme van? Nem értem, de legalább már vége. ~ Ha ezzel megvan szét néz. Ugyan az a látvány fogadja, mint az előző nap, csak most már a testek kicsit csúnyábbak. A vadak rendesen elbántak velük. Más valaki talán rosszul lenne a látványtól, de őt ez hidegen hagyja. Viszont a rátörő szomjúság már nem. A szája száraz. Tegnap nem ivott semmit. Megint csak bajban van, mert el nem tudja képzelni, hogy mit kéne most tennie. A teste se reagál úgy, mint tegnap az ételre. Jobb híján megfogja a kis szütyőjét és elindul előre az úton, vagy min. A járás már kezd egészen jól menni neki. Lassan maga mögött hagyja a tragédia helyszínét. Érdekes így menni és más szemmel nézni a világot. Eddig nem igazán érdekelte a környezete. Most viszont csomó új hang és szag rohanja meg. Van köztük kellemes is meg kellemetlen is. Érzékei ezelőtt is voltak, csak valahogy nem volt ilyen közvetlen hatással rá. Egyszer csak a madárcsicsergésen kívül mást is hall. Kellemes csobogó hang üti meg a fülét, amire nyel egy nagyot. A kíváncsiság hajtja így hát arra indul el. A bozótoson átkelve egy kis csermelybe ütközik. Egy szarvas éppen akkor iszik a vízből, amikor ő a megérkezik. Riadtan emeli fel a fejét és szalad el. Ez elgondolkodtatja a lányt.~ Vajon az mit csinált? Miért érzem úgy, hogy nekem is azt kéne tennem? Hát próbáljuk meg. ~ Azzal letérdel és ő is bele hajtja a fejét. Aztán rögtön tüszkölve fel is kapja a fejét, mert az orra a vízbe ért. Tüszköl meg köhög, de az feltűnik neki, hogy a száraz szájának ez valamiért jól eset. ~ Talán ezzel is azt kell tenni, mint este. Próbáljuk meg úgy.~ Csücsörít és a vízhez hajol. Sikeresen lenyeli az első kortyokat és elégedetten tapasztalja, hogy ez mennyire jól esik neki. Hamar tele szívja magát a nedűvel. Elégedetten kell fel és indul tovább a csermelyt követve. Azt ne tudja, hogy miért és hova megy, de jobbnak találja, mint egy helyben ücsörögni. Közben kezébe vesz mindent, amit érdekesnek talál. Először egy fadarabot. Megforgatja aztán meg is szaglássza. Végül a fogával harapdálja meg. Miután ezt elunta eldobja és egy kavics következik. Így telik az utazása. Persze egy idő után elfárad és letelepszik a földre. Újra megcsapja az esti éhség érzet, de most már tudja, hogy mit kell tennie. Előveszi a szütyőből a kaját és eszik. Majd ha végzet iszik is rá. Vizelnie is kell, de már rájött, hogy félre kell elől is hajtani a ruhát. Most, hogy jól lakot, mivel fáradt, ezért ücsörög még. Sorra kipakol mindent, a zsákból és egyenként szemügyre veszi őket. Egy hosszú valami az amit először kézbe vesz. Ahogy forgatja rájön, hogy szét lehet nyitni. Egy hideg sima valami kerül a kezébe. Megtapogatja, de az éle egy kicsit megvágja a kezét. El is ejti és már hajítaná is a bokrok közé, mikor meggondolj magát. ~ Biztos van ennek is valami értelme. Egyelőre megtartom. ~ Talál egy kis kulacsot és addig piszkálja, amíg az ki nem nyílik. A tartalma a földre ömlik. Megszagolja és azt tapasztalja, hogy ez az, amit nem is olyan rég ivott. ~ Már értem. Ebben tartják azt a folyós dolgot.~ Félre teszi azt is. Egy kis cső kerül most elé, de ezzel nem tud mit kezdeni. A maradék egy csomó botocska, ami roppantul szúr. Ezt a saját bőrén tapasztalta meg. Mindent vissza rak inkább. A kulacsot nagy bölcsen újra tölti még előtte. Ha meg van újra elindul előre.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:01:46
Üzenet elküldve: 2019-11-17 19:01:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Kitörli szeméből a Quantall elbeszéléséből megragadt képek emlékét, szusszan egy párat, amíg a magiszter felé pillog. Úgy tűnik, nincs komoly baj, csak másnak is rossz álma lehetett.*
~Innom kell.~
*Szárazat nyel, majd óvatosan feláll, nem szeretné megébreszteni Quantallt a mocorgásával, de ahogy elnézi, nagyon mélyen alszik. Miközben Laor az apró lényhez beszél, Natalayda odalépked a sziklához, s kulacsát a csorgó víz alá tartja. Amint félig telik, már emeli is szájához, hogy szomját oltsa. Aztán tele tölti, s vissza is kuckózik Quantall mellé. Immár nyugodtabban alszik, noha moccan néhányszor még hajnalig. Reggel halk nyöszörgéssel nyitogatja szemeit, majd kisöpri a szőke hajzuhatagot az arcából. Könnyen lehet, hogy Quantall is kap a tincsekből, mert a homokszőke szálak könnyen a szájába vagy arcára kerülnek, ahogy Natalayda próbál köztük rendet teremteni.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Kitörli szeméből a Quantall elbeszéléséből megragadt képek emlékét, szusszan egy párat, amíg a magiszter felé pillog. Úgy tűnik, nincs komoly baj, csak másnak is rossz álma lehetett.*
~Innom kell.~
*Szárazat nyel, majd óvatosan feláll, nem szeretné megébreszteni Quantallt a mocorgásával, de ahogy elnézi, nagyon mélyen alszik. Miközben Laor az apró lényhez beszél, Natalayda odalépked a sziklához, s kulacsát a csorgó víz alá tartja. Amint félig telik, már emeli is szájához, hogy szomját oltsa. Aztán tele tölti, s vissza is kuckózik Quantall mellé. Immár nyugodtabban alszik, noha moccan néhányszor még hajnalig. Reggel halk nyöszörgéssel nyitogatja szemeit, majd kisöpri a szőke hajzuhatagot az arcából. Könnyen lehet, hogy Quantall is kap a tincsekből, mert a homokszőke szálak könnyen a szájába vagy arcára kerülnek, ahogy Natalayda próbál köztük rendet teremteni.*
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-13 21:16:56
Üzenet elküldve: 2019-11-13 21:16:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az első lépések //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A bokrok közül kibukdácsolva végre szemügyre tudja venni tündér szemmel a környéket. Egy kisebb fákkal és bokrokkal tarkított tisztáson áll, amit egy alig használt út szel ketté. Körülötte halottak és roncsok találhatóak. Az utóbbiak közül némelyik gyengén ég is. Mostanra kezdenek az érzékei is működni. Érzi a talpa alatt a füvet és a szellő hűvös érintését a bőrén. A szájában különös ízt kezd el érezni. Semmihez sem tudná hasonlítani, pedig egyszerűen csak vért ízlel. Ezek az új élmények számára roppantul izgalmasak. Viszont ez csak a kezdet, mivel a dolgok árnyoldala még hátra van, amit hamarosan szintén megtapasztal. Rátör az éhség és a szomjúság. Erre meg pluszba jön még, hogy fázni is kezd. Egyedül az éhség érzése ismerős számára, bár ilyen intenzíven még soha nem tapasztalta meg. Legjobban most fázik, ezért tanácstalanul pislog körbe, hogy mit lehetne tenni. ~ Brrr. Ez nagyon rossz érzés. Vajon ezek, hogy védekeznek ellene? Hmmm.~ Közelebb megy és megvizsgál néhány holttestet. Elég zavaros a dolog, mert némelyiken van valami puha anyag, míg másokon kemény és hideg valamit érez. Na meg akadnak olyanok is, akiken nincs semmi, mint rajta vagy csak egy kevés olyan puha dolog.~ Szerintem ez a valami kéne nekem is. Ezzel a másikkal nem tudok mit kezdeni. Minek van rajtuk ilyesmi? Hmm. Mi az ott?~ Egy felborult szekér mellett egy nyitott láda fekszik a földön, ami felkeltette az érdeklődését. Mindenféle ruhanemű hever ott. A rablóknak nem volt ez releváns érték, így hát itt hagyták. Oda botladozik és megtapogatja őket. Puha és kellemes a fogása. Elkezd kotorászni köztük. Végül egy jó meleg anyagúra bukkan. Egy elfekre méretezett átmeneti időszakban használatos felsőt talál.~ Hmm. Ez jónak tűnik, de hogyan kell ezt felvenni? Na lássuk csak!~ Újból egy halotthoz sétál és azt kezdi el nézni. ~ Aha. Szóval valahogy így kéne. No lássuk csak!~ Megpróbál bele bújni, de a nagy ruhaneműben szinte teljesen elvész. Rendesen belegabalyodik és ennek hatására fenékre is esik. Kiadós küzdelem után valahogy csak sikerül kidugnia a fejét a megfelelő lyukon. Innen már a két kéz helye is viszonylag könnyedén meg lesz. Most már csak fel kélne állni megint. Ez megint jó kis munkájába telik. A ruha elég furcsán fest rajta, de legalább térdig takarja. Csak kéz tájon vannak vele bajod, mert sokkal hosszabb az ujja, mint a lányka karja. Nagyjából felgyűri így már valamivel jobb. Fázni már nem fázik, de az éhség még mindig kínozza. Tovább bóklászik hát, hogy megoldást találjon a problémára. Meg vizsgál ezt-azt, de nem igazán jön rá, hogy mi kéne most neki. Addig mászkál, hogy már kezd fáradni is. Igen csak kellemetlen érzés ez számára. Valamiben meg is botlik és hasra esik, de szerencsére egy puha testre érkezik. Bosszankodni kezdene el, de valamit megérez az orrocskája és ez nem az éget füst szag. Valami kellemes dolog lehet, amire a gyomra meg is kordul. Mint egy kiskutya szaglászik körbe és végül egy kis vállra akasztható szütyőhöz kerül. A korábbi gazdája is ott pihen ne messze tőle. Valami tündér kereskedő lehetett, de szegényt valaki szó szerint ketté vágta. Az kis szütyő pont az egyik fele alatt található halottnak. Nem kis erőfeszítésbe kerül kiráncigálnia onnan. A szerencse mellette van, mert nyitva van, így nem kell vesződnie a csattal. Egyből a keze ügyébe kerül az aminek ilyen jó szaga van. Egy kis batyu az, amit az ölébe vesz és elkezdi forgatni. Addig-addig teszi ezt amíg egyszer csak az szét nem bomlik és tartalmát ki nem löki magából. Kolbász, sajt és egy cipó kerül a kezei közzé. Szinte magától emeli a szájához a sajtot és harap bele. Nem tudja, hogy miért teszi, de valami arra ösztönzi, hogy tegyen így. Nem is bánja meg, mivel olyan dolog történik vele, amihez foghatót még soha nem tapasztalt. A nyelvét szinte simogatja a furcsa, de kellemes íz. Mohón kezdi el habzsolni befelé azt a sajtot. Aztán gondol egyet és megkóstolja a többit is. Mind más és más ízű, de a lényeg azon van, hogy kifejezetten ízletesnek bizonyulnak. Arra is rájön, hogy érdemes mindegyikből egyszerre enni és nem egyenként eszegetni. Jócskán a nyakára lép az ételnek és miután ezzel végez iszonyú fáradság telepszik rá. A kis szütyőbe visszadobál mindent és azt magával húzva mászik be négykézláb abba a ládába, amiből nem is olyan régen a felsőjét bányászta ki. Belegömbölyödik az amúgy igen drága holmik közzé. Most jól érzi magát, mivel jóllakott és melegben is van. ~ Ez nagyon jó érzés. Imádom, imádom. Eddig, hogyan tudtam meglenni ezek nélkül?~ Jár az agya egy ideig, de aztán elnyomja az álom. A tájra is rátelepszik lassan a sötétség.*
A hozzászólás írója (Cirilna Asmelrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 21:17:23
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* A bokrok közül kibukdácsolva végre szemügyre tudja venni tündér szemmel a környéket. Egy kisebb fákkal és bokrokkal tarkított tisztáson áll, amit egy alig használt út szel ketté. Körülötte halottak és roncsok találhatóak. Az utóbbiak közül némelyik gyengén ég is. Mostanra kezdenek az érzékei is működni. Érzi a talpa alatt a füvet és a szellő hűvös érintését a bőrén. A szájában különös ízt kezd el érezni. Semmihez sem tudná hasonlítani, pedig egyszerűen csak vért ízlel. Ezek az új élmények számára roppantul izgalmasak. Viszont ez csak a kezdet, mivel a dolgok árnyoldala még hátra van, amit hamarosan szintén megtapasztal. Rátör az éhség és a szomjúság. Erre meg pluszba jön még, hogy fázni is kezd. Egyedül az éhség érzése ismerős számára, bár ilyen intenzíven még soha nem tapasztalta meg. Legjobban most fázik, ezért tanácstalanul pislog körbe, hogy mit lehetne tenni. ~ Brrr. Ez nagyon rossz érzés. Vajon ezek, hogy védekeznek ellene? Hmmm.~ Közelebb megy és megvizsgál néhány holttestet. Elég zavaros a dolog, mert némelyiken van valami puha anyag, míg másokon kemény és hideg valamit érez. Na meg akadnak olyanok is, akiken nincs semmi, mint rajta vagy csak egy kevés olyan puha dolog.~ Szerintem ez a valami kéne nekem is. Ezzel a másikkal nem tudok mit kezdeni. Minek van rajtuk ilyesmi? Hmm. Mi az ott?~ Egy felborult szekér mellett egy nyitott láda fekszik a földön, ami felkeltette az érdeklődését. Mindenféle ruhanemű hever ott. A rablóknak nem volt ez releváns érték, így hát itt hagyták. Oda botladozik és megtapogatja őket. Puha és kellemes a fogása. Elkezd kotorászni köztük. Végül egy jó meleg anyagúra bukkan. Egy elfekre méretezett átmeneti időszakban használatos felsőt talál.~ Hmm. Ez jónak tűnik, de hogyan kell ezt felvenni? Na lássuk csak!~ Újból egy halotthoz sétál és azt kezdi el nézni. ~ Aha. Szóval valahogy így kéne. No lássuk csak!~ Megpróbál bele bújni, de a nagy ruhaneműben szinte teljesen elvész. Rendesen belegabalyodik és ennek hatására fenékre is esik. Kiadós küzdelem után valahogy csak sikerül kidugnia a fejét a megfelelő lyukon. Innen már a két kéz helye is viszonylag könnyedén meg lesz. Most már csak fel kélne állni megint. Ez megint jó kis munkájába telik. A ruha elég furcsán fest rajta, de legalább térdig takarja. Csak kéz tájon vannak vele bajod, mert sokkal hosszabb az ujja, mint a lányka karja. Nagyjából felgyűri így már valamivel jobb. Fázni már nem fázik, de az éhség még mindig kínozza. Tovább bóklászik hát, hogy megoldást találjon a problémára. Meg vizsgál ezt-azt, de nem igazán jön rá, hogy mi kéne most neki. Addig mászkál, hogy már kezd fáradni is. Igen csak kellemetlen érzés ez számára. Valamiben meg is botlik és hasra esik, de szerencsére egy puha testre érkezik. Bosszankodni kezdene el, de valamit megérez az orrocskája és ez nem az éget füst szag. Valami kellemes dolog lehet, amire a gyomra meg is kordul. Mint egy kiskutya szaglászik körbe és végül egy kis vállra akasztható szütyőhöz kerül. A korábbi gazdája is ott pihen ne messze tőle. Valami tündér kereskedő lehetett, de szegényt valaki szó szerint ketté vágta. Az kis szütyő pont az egyik fele alatt található halottnak. Nem kis erőfeszítésbe kerül kiráncigálnia onnan. A szerencse mellette van, mert nyitva van, így nem kell vesződnie a csattal. Egyből a keze ügyébe kerül az aminek ilyen jó szaga van. Egy kis batyu az, amit az ölébe vesz és elkezdi forgatni. Addig-addig teszi ezt amíg egyszer csak az szét nem bomlik és tartalmát ki nem löki magából. Kolbász, sajt és egy cipó kerül a kezei közzé. Szinte magától emeli a szájához a sajtot és harap bele. Nem tudja, hogy miért teszi, de valami arra ösztönzi, hogy tegyen így. Nem is bánja meg, mivel olyan dolog történik vele, amihez foghatót még soha nem tapasztalt. A nyelvét szinte simogatja a furcsa, de kellemes íz. Mohón kezdi el habzsolni befelé azt a sajtot. Aztán gondol egyet és megkóstolja a többit is. Mind más és más ízű, de a lényeg azon van, hogy kifejezetten ízletesnek bizonyulnak. Arra is rájön, hogy érdemes mindegyikből egyszerre enni és nem egyenként eszegetni. Jócskán a nyakára lép az ételnek és miután ezzel végez iszonyú fáradság telepszik rá. A kis szütyőbe visszadobál mindent és azt magával húzva mászik be négykézláb abba a ládába, amiből nem is olyan régen a felsőjét bányászta ki. Belegömbölyödik az amúgy igen drága holmik közzé. Most jól érzi magát, mivel jóllakott és melegben is van. ~ Ez nagyon jó érzés. Imádom, imádom. Eddig, hogyan tudtam meglenni ezek nélkül?~ Jár az agya egy ideig, de aztán elnyomja az álom. A tájra is rátelepszik lassan a sötétség.*
A hozzászólás írója (Cirilna Asmelrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.13 21:17:23
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-13 18:16:59
Üzenet elküldve: 2019-11-13 18:16:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Többen is felkelnek a többiek közül, de vannak páran, akiket nem vert fel ez a kis epizód. Nem nagyon tudja, hogy örülnie kéne-e ennek, de abban marad, hogy ha igazi baj lesz, és gyorsan fel kell kelteni mindenkit, akkor hatásosabb módszereik is vannak Krestvir félhangos szavainál.*
-Vagy hogy ha packázni akarnak velünk, azt jobb, ha rendesen teszik.
*Válaszol Laornak, hiszen nem hiszi, hogy csak mert megöltek pár veszett korcsot, már minden démoni teremtmény reszketve fog elbújni előlük.*
-Vagy csak szerencsés.
*A nyugodt álom irigylésre méltó dolog, ilyen helyen, vagy akárhol máshol. Ezután hallja meg Ririt. Úgy tűnik, a tündért is sikerült felverniük. Ám Krestvir látható módon nem igazán kér a lány öleléséből.*
-Nyugi, nem történt semmi. Még mindig jobb ez, mintha későn vennénk észre egy valódi problémát.
*Válaszol Krestvir heves bocsánatkérésére, majd elindul a barlang bejárata felé, ám megáll, ahogy megüti a Laor és Kilencedik között folyó "beszélgetés".*
-Látom, nagy szakértője vagy az életek kioltásának. A következő csatába lehet, hogy téged is bevonunk.
*Hecceli a manót, miután az végzett a pantomim-előadásával. Int Laornak, hogy mindjárt visszajön, majd kimegy a barlangból. Már kialudt a máglyájuk, egy kevés izzó parazsat leszámítva.
Nem számított tökéletes hamvasztásra, hiszen ahhoz ő is tudja, hogy nagyobb máglya és több idő kell. Pár fekete csonton kívül ahogy nézi, nem sok minden maradt a farkasokból, bár ezt a sötétben, hold-és csillagfény mellett nehéz megállapítani.
Más észrevétele is van, amihez viszont nem kell a látása.*
-Átkozottul hideg van, főleg egy nyári éjszakához képest.
*Jegyzi meg Laornak, mikor visszatér a barlangba. Régen sem volt ritka az, hogy éjszaka őrködött, és emlékei szerint nyáron ennyire hideggel egy kezén meg tudná számolni, hányszor találkozott.*
-A táboron kívül egyébként nyugodt minden.
*Mondja, majd egy kis szünet után felsóhajt.*
-Megpróbálok visszaaludni.
*Ahogy lefekszik, csak lassan jön álom a szemére, és az éjszaka során többször is zihálva ébred. Hozzászokott már a rémálmokhoz, de ma éjszaka sokkal intenzívebbek. Végül viszont, ha nem zavarja fel újabb dolog, sikerül elaludnia, és reggelig nem is riad fel.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Többen is felkelnek a többiek közül, de vannak páran, akiket nem vert fel ez a kis epizód. Nem nagyon tudja, hogy örülnie kéne-e ennek, de abban marad, hogy ha igazi baj lesz, és gyorsan fel kell kelteni mindenkit, akkor hatásosabb módszereik is vannak Krestvir félhangos szavainál.*
-Vagy hogy ha packázni akarnak velünk, azt jobb, ha rendesen teszik.
*Válaszol Laornak, hiszen nem hiszi, hogy csak mert megöltek pár veszett korcsot, már minden démoni teremtmény reszketve fog elbújni előlük.*
-Vagy csak szerencsés.
*A nyugodt álom irigylésre méltó dolog, ilyen helyen, vagy akárhol máshol. Ezután hallja meg Ririt. Úgy tűnik, a tündért is sikerült felverniük. Ám Krestvir látható módon nem igazán kér a lány öleléséből.*
-Nyugi, nem történt semmi. Még mindig jobb ez, mintha későn vennénk észre egy valódi problémát.
*Válaszol Krestvir heves bocsánatkérésére, majd elindul a barlang bejárata felé, ám megáll, ahogy megüti a Laor és Kilencedik között folyó "beszélgetés".*
-Látom, nagy szakértője vagy az életek kioltásának. A következő csatába lehet, hogy téged is bevonunk.
*Hecceli a manót, miután az végzett a pantomim-előadásával. Int Laornak, hogy mindjárt visszajön, majd kimegy a barlangból. Már kialudt a máglyájuk, egy kevés izzó parazsat leszámítva.
Nem számított tökéletes hamvasztásra, hiszen ahhoz ő is tudja, hogy nagyobb máglya és több idő kell. Pár fekete csonton kívül ahogy nézi, nem sok minden maradt a farkasokból, bár ezt a sötétben, hold-és csillagfény mellett nehéz megállapítani.
Más észrevétele is van, amihez viszont nem kell a látása.*
-Átkozottul hideg van, főleg egy nyári éjszakához képest.
*Jegyzi meg Laornak, mikor visszatér a barlangba. Régen sem volt ritka az, hogy éjszaka őrködött, és emlékei szerint nyáron ennyire hideggel egy kezén meg tudná számolni, hányszor találkozott.*
-A táboron kívül egyébként nyugodt minden.
*Mondja, majd egy kis szünet után felsóhajt.*
-Megpróbálok visszaaludni.
*Ahogy lefekszik, csak lassan jön álom a szemére, és az éjszaka során többször is zihálva ébred. Hozzászokott már a rémálmokhoz, de ma éjszaka sokkal intenzívebbek. Végül viszont, ha nem zavarja fel újabb dolog, sikerül elaludnia, és reggelig nem is riad fel.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-13 14:19:26
Üzenet elküldve: 2019-11-13 14:19:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az első lépések //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Cirilna szeme felnyílik a betolakodó lélek munkálkodása folytán. A hirtelen jött világosság kellemetlenül érinti és hunyorgásra készteti a testet. Elmosódott zöld foltokat lát egyelőre még csak. A kép csak lassan tisztul ki előtte, de miután ez megtörténik egy felé magasodó bokor levelei bontakozik ki előtte. ~ Na így már mindjárt jobb. Lássuk csak, hogyan is kell ezt irányítani. Esetleg próbáljuk meg ezt először.~ Egy kicsit megmozdul a lány bal lába. ~ Hmm. Próbáljuk meg akkor inkább ezt a részt.~ Most a jobb kéz emelkedik meg egy kicsit, de aztán vissza is esik mellé. ~ Ez az! Ezzel fogok tudni kezdeni valamit.~ Még egy kis belső munka következik és ennek hatására ökölbe szorul a jobbja. Aztán lassan de biztosan felemelkedik és az arca elé vándorol a keze. Csodálkozva veszi szemügyre a saját testrészét. Leengedi a mellkasára mert nem bírja tovább tartani még. Most, hogy sikerült már mozognia újra próbálkozik, de most a bal kezével. Nem egyszerű munka ez, de egy kis ügyetlenkedés után ez a rész is az arca elé kerül. ~ Na megy lassan.~ Egy kis gyakorlás következik, majd megkíséreli egyszerre mozgatni mind a két kezet. Ez nem megy neki olyan könnyen. Vagy az egyik vagy a másik mozog, de egyszerre nagyon nem akarózik a kettő.~ Mozogj már a fene essen beléd!~ Nem hagyja annyiban a dolgot. Ha valamit el akar érni, akkor kitartónak kell lennie. Hosszas erőlködés után végül csak sikerül neki összehozni, hogy együtt is menjen a mozgás. ~ Na ez jó, most mi legyen? Hmm. Nézzük végig sorba, hogy mi mire lehet jó.~ Szépen sorban megpróbálkozik mindennel. Hol ez, hol az a rész mozdul meg. A végére már azt is eléri, hogy a felső testével elemelkedik a földtől, de sajnos hamar vissza esik oda. A feje mozgatásakor viszont észreveszi a bokor vastag törzsét. Megmarkolja az egyik kezével több- kevesebb sikerrel, de valahogy sikerül oldalra fordulnia. Most a másik kezével kapaszkodik bele és igyekszik felhúzni magát ülő helyzetbe. Néhányszor vissza esik, de nem adja fel addig, amíg végül sikerül neki felülnie. Végig pillant a meztelen testén. Kezével megérinti a különböző testrészeit. Különös érzés keríti hatalmába. Lenyűgözi, hogy ő képes irányítani ennyi mindent. Nem is elégedik meg az üldögéléssel. Nyomban lábra szeretne állni. A kapaszkodós módszer már bejött neki egyszer, ezért megint csak ahhoz folyamodik. Két kézzel ragadja meg a bokor törzsét és igyekszik felhúzni magát rajta. Meglepő módon egész hamar talpra áll, bár szerez néhány sebet az ágak miatt. Mondjuk ezeknek a fájdalmát még nem érzékeli. Bizonytalanul áll és két kézzel kapaszkodik, nehogy vissza essen. Imbolyogva, de elérkeznek az első lépések is. Még indig kapaszkodik abba, amit elér, de ahogy egyre több lépést tesz meg, annál jobban könnyebb lesz neki. Vérrel és emberi váladékkal borítva, de már egyedül sétál ki a bokrok közül. Mintha most született volna meg és valamilyen formában ez igaz is.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Cirilna szeme felnyílik a betolakodó lélek munkálkodása folytán. A hirtelen jött világosság kellemetlenül érinti és hunyorgásra készteti a testet. Elmosódott zöld foltokat lát egyelőre még csak. A kép csak lassan tisztul ki előtte, de miután ez megtörténik egy felé magasodó bokor levelei bontakozik ki előtte. ~ Na így már mindjárt jobb. Lássuk csak, hogyan is kell ezt irányítani. Esetleg próbáljuk meg ezt először.~ Egy kicsit megmozdul a lány bal lába. ~ Hmm. Próbáljuk meg akkor inkább ezt a részt.~ Most a jobb kéz emelkedik meg egy kicsit, de aztán vissza is esik mellé. ~ Ez az! Ezzel fogok tudni kezdeni valamit.~ Még egy kis belső munka következik és ennek hatására ökölbe szorul a jobbja. Aztán lassan de biztosan felemelkedik és az arca elé vándorol a keze. Csodálkozva veszi szemügyre a saját testrészét. Leengedi a mellkasára mert nem bírja tovább tartani még. Most, hogy sikerült már mozognia újra próbálkozik, de most a bal kezével. Nem egyszerű munka ez, de egy kis ügyetlenkedés után ez a rész is az arca elé kerül. ~ Na megy lassan.~ Egy kis gyakorlás következik, majd megkíséreli egyszerre mozgatni mind a két kezet. Ez nem megy neki olyan könnyen. Vagy az egyik vagy a másik mozog, de egyszerre nagyon nem akarózik a kettő.~ Mozogj már a fene essen beléd!~ Nem hagyja annyiban a dolgot. Ha valamit el akar érni, akkor kitartónak kell lennie. Hosszas erőlködés után végül csak sikerül neki összehozni, hogy együtt is menjen a mozgás. ~ Na ez jó, most mi legyen? Hmm. Nézzük végig sorba, hogy mi mire lehet jó.~ Szépen sorban megpróbálkozik mindennel. Hol ez, hol az a rész mozdul meg. A végére már azt is eléri, hogy a felső testével elemelkedik a földtől, de sajnos hamar vissza esik oda. A feje mozgatásakor viszont észreveszi a bokor vastag törzsét. Megmarkolja az egyik kezével több- kevesebb sikerrel, de valahogy sikerül oldalra fordulnia. Most a másik kezével kapaszkodik bele és igyekszik felhúzni magát ülő helyzetbe. Néhányszor vissza esik, de nem adja fel addig, amíg végül sikerül neki felülnie. Végig pillant a meztelen testén. Kezével megérinti a különböző testrészeit. Különös érzés keríti hatalmába. Lenyűgözi, hogy ő képes irányítani ennyi mindent. Nem is elégedik meg az üldögéléssel. Nyomban lábra szeretne állni. A kapaszkodós módszer már bejött neki egyszer, ezért megint csak ahhoz folyamodik. Két kézzel ragadja meg a bokor törzsét és igyekszik felhúzni magát rajta. Meglepő módon egész hamar talpra áll, bár szerez néhány sebet az ágak miatt. Mondjuk ezeknek a fájdalmát még nem érzékeli. Bizonytalanul áll és két kézzel kapaszkodik, nehogy vissza essen. Imbolyogva, de elérkeznek az első lépések is. Még indig kapaszkodik abba, amit elér, de ahogy egyre több lépést tesz meg, annál jobban könnyebb lesz neki. Vérrel és emberi váladékkal borítva, de már egyedül sétál ki a bokrok közül. Mintha most született volna meg és valamilyen formában ez igaz is.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:12:12
Üzenet elküldve: 2019-11-12 13:12:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Szerencsére nem ver föl mindenkit álmából, de a csapat java részét igen. A felé forduló tekintetek és kérdések kellemetlen helyzetbe hozzák, különösen, hogy közben még mindig ott van benne az a megmagyarázhatatlan veszélyérzet is és a tűz fénykörén kívül igyekszik megtalálni annak forrását, de nem lát semmit.
Tényleg úgy néz ki nagyjából, mint egy rémálomból ébredt kisgyerek, aki a szüleit keresi. Leszámítva persze, hogy ennek a "kisgyereknek" még rémülten is olyan tenyérbemászóan vásott az arckifejezése, épp csak a szemei párásak az ijedtségtől.
Laor hangjától és szavaitól nyugszik meg valamennyire. Nyilván ő volt őrségben, ő észrevette volna, ha tényleg van valami baj... Ez csak egy rossz álom volt, ahogy Fradr is mondja.
A heves szívdobogás vele marad, de igyekszik elhinni Laor szavait és lehiggadni. De akkor meg a többieknek tartozik válasszal és bocsánatkéréssel.
Mélyen meghajol, szégyenkezését és sajnálatát kifejezendő.*
- Sajnálom. Nyilván csak egy álom volt. Tudom, hogy ostobaság ok nélkül riadóztatni, nem állt szándékomban. Sajnálom! - *Mondja épp csak hallhatóan, kitartva a meghajolt testhelyzetben néhány pillanatig még zárszava után is. Aztán fölegyenesedik és el is vonulna a tekintetek elől. Nagyon szégyenli magát.
Ekkor érkezik Riri kedves és gyermeki ajánlata. Odapillant a tündérre, hogy biztosra menjen, ez neki szólt, de közben a választ tudja már. Fejét rázza, majd udvariatlanul, szó nélkül visszabújik a barlangba és lefekszik.
Érzéketlenül, gondolkodás nélkül utasítja vissza a kedvességet, mert épp nagyon el van merülve saját magában és nem gondol bele, hogy a tündérnek ez esetleg rosszul eshet. Elrontott valamit, ezért csalódott és szégyenkezik, az érintések pedig egyébként is szokatlanok számára. Hirtelenjében nem hiszi, hogy el tudná viselni egy idegen ölelését és közeledését. Ami persze furcsa, mert egyébként még akár jól is eshetne, ha hagyná, ha csak úgy megtörténne... de így, hogy neki kell eldöntenie, egyértelműen visszakozik.
Odabent mélyen az arcába húzza a csuklyát, a varázsköpenyt meg kifedi magán, annak a derengésében keres nyugalmat. Nem az zavarja a legjobban, hogy a többiek most mit gondolhatnak, a félelemérzete még mindig erősebb.
A Laor és Kilencedik között lezajló beszélgetésről lemarad, ő már csak azt tapasztalja, mikor a manó visszaslattyog hozzá.
Kilencedik a férfi fenyegetőzésére azzal válaszol, hogy leutánozza annak nyakvágó mozdulatát, majd... Eljátssza a saját fölakasztását, meghúzva a hurkot a nyakán, aztán lógó nyelvvel himbálózva a láthatatlan kötélen. Utána egy másik jelenet következik, ahol egy láthatatlan késsel leszúrja magát, majd kezének mozdulataival jelzi, hogy ömlik épp a vére, aztán összeesik.
Majd vigyorogva fölkel.*
- Értettem a lényeget? - *Kérdi, aztán hacsak a bosszantó pantomimezés miatt nem csapták le azonnal, visszasétál a bent már mimózát játszó Krestvirhez.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Szerencsére nem ver föl mindenkit álmából, de a csapat java részét igen. A felé forduló tekintetek és kérdések kellemetlen helyzetbe hozzák, különösen, hogy közben még mindig ott van benne az a megmagyarázhatatlan veszélyérzet is és a tűz fénykörén kívül igyekszik megtalálni annak forrását, de nem lát semmit.
Tényleg úgy néz ki nagyjából, mint egy rémálomból ébredt kisgyerek, aki a szüleit keresi. Leszámítva persze, hogy ennek a "kisgyereknek" még rémülten is olyan tenyérbemászóan vásott az arckifejezése, épp csak a szemei párásak az ijedtségtől.
Laor hangjától és szavaitól nyugszik meg valamennyire. Nyilván ő volt őrségben, ő észrevette volna, ha tényleg van valami baj... Ez csak egy rossz álom volt, ahogy Fradr is mondja.
A heves szívdobogás vele marad, de igyekszik elhinni Laor szavait és lehiggadni. De akkor meg a többieknek tartozik válasszal és bocsánatkéréssel.
Mélyen meghajol, szégyenkezését és sajnálatát kifejezendő.*
- Sajnálom. Nyilván csak egy álom volt. Tudom, hogy ostobaság ok nélkül riadóztatni, nem állt szándékomban. Sajnálom! - *Mondja épp csak hallhatóan, kitartva a meghajolt testhelyzetben néhány pillanatig még zárszava után is. Aztán fölegyenesedik és el is vonulna a tekintetek elől. Nagyon szégyenli magát.
Ekkor érkezik Riri kedves és gyermeki ajánlata. Odapillant a tündérre, hogy biztosra menjen, ez neki szólt, de közben a választ tudja már. Fejét rázza, majd udvariatlanul, szó nélkül visszabújik a barlangba és lefekszik.
Érzéketlenül, gondolkodás nélkül utasítja vissza a kedvességet, mert épp nagyon el van merülve saját magában és nem gondol bele, hogy a tündérnek ez esetleg rosszul eshet. Elrontott valamit, ezért csalódott és szégyenkezik, az érintések pedig egyébként is szokatlanok számára. Hirtelenjében nem hiszi, hogy el tudná viselni egy idegen ölelését és közeledését. Ami persze furcsa, mert egyébként még akár jól is eshetne, ha hagyná, ha csak úgy megtörténne... de így, hogy neki kell eldöntenie, egyértelműen visszakozik.
Odabent mélyen az arcába húzza a csuklyát, a varázsköpenyt meg kifedi magán, annak a derengésében keres nyugalmat. Nem az zavarja a legjobban, hogy a többiek most mit gondolhatnak, a félelemérzete még mindig erősebb.
A Laor és Kilencedik között lezajló beszélgetésről lemarad, ő már csak azt tapasztalja, mikor a manó visszaslattyog hozzá.
Kilencedik a férfi fenyegetőzésére azzal válaszol, hogy leutánozza annak nyakvágó mozdulatát, majd... Eljátssza a saját fölakasztását, meghúzva a hurkot a nyakán, aztán lógó nyelvvel himbálózva a láthatatlan kötélen. Utána egy másik jelenet következik, ahol egy láthatatlan késsel leszúrja magát, majd kezének mozdulataival jelzi, hogy ömlik épp a vére, aztán összeesik.
Majd vigyorogva fölkel.*
- Értettem a lényeget? - *Kérdi, aztán hacsak a bosszantó pantomimezés miatt nem csapták le azonnal, visszasétál a bent már mimózát játszó Krestvirhez.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-12 09:10:02
Üzenet elküldve: 2019-11-12 09:10:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Alyo nem először jár életében "hadiösvényen", ezért tudja, hogy minden olyan pillanatot ki kell használni amit evéssel vagy alvással tölthet. A lehetőségekhez képest bőségesen vacsorázik, az alvásra fordítható időt pedig szintén igyekszik a lehető legjobban kihasználni. Sokszor aludt életében már földön, nem okoz neki problémát az sem, hogy egy nagyobb kő legyen a vánkosa, köpenyébe burkolózik, csak egyik dobótőre van a keze ügyében. Amint becsukja a szemét el is szenderedik, mélyen és álomtalanul alszik. Ha baj lenne, akkor nem telne bele pár pillanatnál több abba, hogy felpattanjon és szolgálatba helyezze magát. Ehhez viszont sokkal több kell annál, mint Krestvir rossz álmai. Fél szemét nyitja csak ki, egy pillantásra felméri a helyzetet, úgyhogy vissza is csukja a szemét. Legközelebb akkor ébred, ha rá kerül az őrség sora és felébresztik emiatt, vagy ha elérkezik a reggel.*
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Alyo nem először jár életében "hadiösvényen", ezért tudja, hogy minden olyan pillanatot ki kell használni amit evéssel vagy alvással tölthet. A lehetőségekhez képest bőségesen vacsorázik, az alvásra fordítható időt pedig szintén igyekszik a lehető legjobban kihasználni. Sokszor aludt életében már földön, nem okoz neki problémát az sem, hogy egy nagyobb kő legyen a vánkosa, köpenyébe burkolózik, csak egyik dobótőre van a keze ügyében. Amint becsukja a szemét el is szenderedik, mélyen és álomtalanul alszik. Ha baj lenne, akkor nem telne bele pár pillanatnál több abba, hogy felpattanjon és szolgálatba helyezze magát. Ehhez viszont sokkal több kell annál, mint Krestvir rossz álmai. Fél szemét nyitja csak ki, egy pillantásra felméri a helyzetet, úgyhogy vissza is csukja a szemét. Legközelebb akkor ébred, ha rá kerül az őrség sora és felébresztik emiatt, vagy ha elérkezik a reggel.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-11 19:56:11
Üzenet elküldve: 2019-11-11 19:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
* Nem emlékszik egészen, hogy mikor nyomja el az álom, de a szervezete eléggé kimerült, így igen hamar kidől a tündérbogár és halk szuszogással álmodik, vagy csak sötétben van, míg tölt az energia benne.
Palástja melegen tartja, pocijában gyümölcs csücsül, így panaszra semmi oka. Azonban Krestvir riadójára ő is átbukfencezik az éberek világába. Egy-két pillanatig pillog, felül, nyújtózkodik, ásít. Baj. Először a szó jelentését se érti, aztán hirtelen leesik neki, kezei pedig menten a bájitalokhoz kapnak. Gyorsan fel is áll, s így, hogy haja csupa kóc, leginkább olyan, mintha egész teste csak hajból állna, egyedül a kezek lógnak ki, a kucsma, meg az arca közepe.
Mire odaér, addigra már ott van Laor is meg Frandr is, de ő csak azt hallja meg, hogy szegény máguslány rosszat álmodott. Ez megnyugtatja kicsit, ujjai lehullanak az üvegről, az eddig benn tartott levegő mély sóhaj kíséretében elhagyja testét. *
- Kérsz egy nyugtató ölelést? - * tárja szét kezeit szelíd hangon folytatva. * - Ha szeretnél én majd alszom veled az éjszaka további részében és őrizem az álmod - * ajánlja fel. *
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
* Nem emlékszik egészen, hogy mikor nyomja el az álom, de a szervezete eléggé kimerült, így igen hamar kidől a tündérbogár és halk szuszogással álmodik, vagy csak sötétben van, míg tölt az energia benne.
Palástja melegen tartja, pocijában gyümölcs csücsül, így panaszra semmi oka. Azonban Krestvir riadójára ő is átbukfencezik az éberek világába. Egy-két pillanatig pillog, felül, nyújtózkodik, ásít. Baj. Először a szó jelentését se érti, aztán hirtelen leesik neki, kezei pedig menten a bájitalokhoz kapnak. Gyorsan fel is áll, s így, hogy haja csupa kóc, leginkább olyan, mintha egész teste csak hajból állna, egyedül a kezek lógnak ki, a kucsma, meg az arca közepe.
Mire odaér, addigra már ott van Laor is meg Frandr is, de ő csak azt hallja meg, hogy szegény máguslány rosszat álmodott. Ez megnyugtatja kicsit, ujjai lehullanak az üvegről, az eddig benn tartott levegő mély sóhaj kíséretében elhagyja testét. *
- Kérsz egy nyugtató ölelést? - * tárja szét kezeit szelíd hangon folytatva. * - Ha szeretnél én majd alszom veled az éjszaka további részében és őrizem az álmod - * ajánlja fel. *
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-11 19:23:20
Üzenet elküldve: 2019-11-11 19:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Ritkán emlékszik az álmaira és ezt áldásnak tartja. Alighanem a rémálmok lennének többségben és ezekre semmi szüksége. Most is csak kinyitja a szemeit amikor Frandr felébreszti. Az őrségváltás csendben zajlik le, és nemsokára már csak ő van ébren. Néha halkan körbejárja a hevenyészett kis tábort és arra gondol, hogy őrség ide vagy oda, meglehetősen védtelenek. Igyekszik elhessegetni a kellemetlen gondolatokat, inkább fülét hegyezi, próbál odafigyelni az éjszaka zajaira. Másra nem nagyon hagyatkozhat még úgy sem, hogy igyekszik kerülni a tűz fényét és csak akkor megy a közelébe, ha táplálni kell azt. De egyelőre a szokásosnak tekinthető neszeken kívül más nem zavarja meg az éjszaka csendjét. Ezért hamar meghallja a barlang felőli motoszkálást és a panaszos, halk hangot. A szavak miatt aggódhatna is, de ha valóban baj lenne, akkor azt biztosan kiabálva adnák tudtára. Azért elindul arra, kezét a kard markolatán tartva és a barlang előtt találja a mágust a manójával együtt, és már Frandr is talpon van. Ez utóbbit akár jó jelnek is veheti, hiszen ha a harcos ennyire éberen alszik akkor nem nagyon lephetik meg őket. Másrészt viszont kérdés, hogy mennyire tudja így kipihenni magát? Márpedig arra is szükség lenne. Frandr második kérdésére ér oda, ami nagyjából megmagyarázza a dolgot.*
- Hacsak odabent nem történt valami, akkor nincs baj. *int a barlang felé* Idekint minden csendes és nyugodt. Talán a helyiek, akárki is legyenek, már sejtik, hogy nem jó ötlet packázni velünk.
*Kicsit elmosolyodik, hiszen ezt nyugtatásként gondolta Krestvirnek. ÉS valóban, a farkasok nem bukkantak fel megint, és ha van egy kis szerencséjük az éjszaka második felében sem kell erre számítaniuk.*
- Ez riadónak elég vérszegény volt. *mosolyog még mindig, de már Frandrhöz beszélve* És ha valóban csak egy rémálom okozta, neheztelni sincs okunk. Kevesen alszanak ilyen helyen békésen, akik pedig mégis...
*Megkocogtatja a halántékát.*
- Azokkal más baj lehet.
*Körülnéz, a sötételf és társa felől mocorgást hall. Ha még nem ébredtek fel, akkor semmi szükség rá, hogy ez megtörténjen. Kicsit halkabban folytatja.*
- Próbáljatok még aludni! Hamar itt lesz a reggel.
*Ezt parancsba is adhatná, de feleslegesnek érzi. Alyot és Frandrt leszámítva a többieket közel sem nevezhetné katonáknak, talán nem árt ha megértőbb velük. De azért eszébe jut valami és leguggol Kilencedik elé.*
- Vigyázd az álmát! *bök fejével Krestvir felé* Téged teszlek felelőssé érte. Ha pedig ok nélkül még egy pisszenést hallok pirkadatig, akkor...
*Hüvelykujját végighúzza saját nyakán. Ez igen vészjóslónak hathat, csak háta vigyor még mindig ott trónol a képén.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 20:12:40
//A vulkánok hava, 6887. Tarunról Orenre virradó éjszaka//
*Ritkán emlékszik az álmaira és ezt áldásnak tartja. Alighanem a rémálmok lennének többségben és ezekre semmi szüksége. Most is csak kinyitja a szemeit amikor Frandr felébreszti. Az őrségváltás csendben zajlik le, és nemsokára már csak ő van ébren. Néha halkan körbejárja a hevenyészett kis tábort és arra gondol, hogy őrség ide vagy oda, meglehetősen védtelenek. Igyekszik elhessegetni a kellemetlen gondolatokat, inkább fülét hegyezi, próbál odafigyelni az éjszaka zajaira. Másra nem nagyon hagyatkozhat még úgy sem, hogy igyekszik kerülni a tűz fényét és csak akkor megy a közelébe, ha táplálni kell azt. De egyelőre a szokásosnak tekinthető neszeken kívül más nem zavarja meg az éjszaka csendjét. Ezért hamar meghallja a barlang felőli motoszkálást és a panaszos, halk hangot. A szavak miatt aggódhatna is, de ha valóban baj lenne, akkor azt biztosan kiabálva adnák tudtára. Azért elindul arra, kezét a kard markolatán tartva és a barlang előtt találja a mágust a manójával együtt, és már Frandr is talpon van. Ez utóbbit akár jó jelnek is veheti, hiszen ha a harcos ennyire éberen alszik akkor nem nagyon lephetik meg őket. Másrészt viszont kérdés, hogy mennyire tudja így kipihenni magát? Márpedig arra is szükség lenne. Frandr második kérdésére ér oda, ami nagyjából megmagyarázza a dolgot.*
- Hacsak odabent nem történt valami, akkor nincs baj. *int a barlang felé* Idekint minden csendes és nyugodt. Talán a helyiek, akárki is legyenek, már sejtik, hogy nem jó ötlet packázni velünk.
*Kicsit elmosolyodik, hiszen ezt nyugtatásként gondolta Krestvirnek. ÉS valóban, a farkasok nem bukkantak fel megint, és ha van egy kis szerencséjük az éjszaka második felében sem kell erre számítaniuk.*
- Ez riadónak elég vérszegény volt. *mosolyog még mindig, de már Frandrhöz beszélve* És ha valóban csak egy rémálom okozta, neheztelni sincs okunk. Kevesen alszanak ilyen helyen békésen, akik pedig mégis...
*Megkocogtatja a halántékát.*
- Azokkal más baj lehet.
*Körülnéz, a sötételf és társa felől mocorgást hall. Ha még nem ébredtek fel, akkor semmi szükség rá, hogy ez megtörténjen. Kicsit halkabban folytatja.*
- Próbáljatok még aludni! Hamar itt lesz a reggel.
*Ezt parancsba is adhatná, de feleslegesnek érzi. Alyot és Frandrt leszámítva a többieket közel sem nevezhetné katonáknak, talán nem árt ha megértőbb velük. De azért eszébe jut valami és leguggol Kilencedik elé.*
- Vigyázd az álmát! *bök fejével Krestvir felé* Téged teszlek felelőssé érte. Ha pedig ok nélkül még egy pisszenést hallok pirkadatig, akkor...
*Hüvelykujját végighúzza saját nyakán. Ez igen vészjóslónak hathat, csak háta vigyor még mindig ott trónol a képén.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 20:12:40
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896