Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-17 10:03:20
Üzenet elküldve: 2025-06-17 10:03:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Wrexan nagyjából eddig ismeri pontosan az utat. Járt már az ingoványban, de Erdőmélyét még soha nem közelítette meg.*
- Azt mondják van erre egy torony, ami a lihanechi tó felett lebeg. Az szolgálhat majd biztos pontként, ahová vissza tudunk húzódni. Ha az elmondások és a térkép igazat szól, akkor az erdő abban az irányban van.* Mutat az egyik ösvényre. Ő mágustoronyig tervezi követni az utat, majd ott elfordulnak a rengeteg irányába. Ez a nehéz terep nem kedvezne a szekérnek, ezért nem is hozta el. Egyszer már megjárta itt vele. A fák között se sok hasznát vennék, hátra meg nem szívesen hagyná sehol. Így maradt a gyaloglás, de persze, ha lenne rendes hátasuk, akkor jöhettek volna azzal is. Nem kedveli ezt a helyet, mert veszélyes. Ez egy nagyon jó hely bandita tanyáknak, de azt is lefogadná, hogy sok csont pihen az iszapban elmerülve is. Nagyon figyeli hát az utat, meg a környezetüket is. Nem lenne rossz ezek mellett még kiszúrni pár növényt is.*
* Wrexan nagyjából eddig ismeri pontosan az utat. Járt már az ingoványban, de Erdőmélyét még soha nem közelítette meg.*
- Azt mondják van erre egy torony, ami a lihanechi tó felett lebeg. Az szolgálhat majd biztos pontként, ahová vissza tudunk húzódni. Ha az elmondások és a térkép igazat szól, akkor az erdő abban az irányban van.* Mutat az egyik ösvényre. Ő mágustoronyig tervezi követni az utat, majd ott elfordulnak a rengeteg irányába. Ez a nehéz terep nem kedvezne a szekérnek, ezért nem is hozta el. Egyszer már megjárta itt vele. A fák között se sok hasznát vennék, hátra meg nem szívesen hagyná sehol. Így maradt a gyaloglás, de persze, ha lenne rendes hátasuk, akkor jöhettek volna azzal is. Nem kedveli ezt a helyet, mert veszélyes. Ez egy nagyon jó hely bandita tanyáknak, de azt is lefogadná, hogy sok csont pihen az iszapban elmerülve is. Nagyon figyeli hát az utat, meg a környezetüket is. Nem lenne rossz ezek mellett még kiszúrni pár növényt is.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-17 09:49:48
Üzenet elküldve: 2025-06-17 09:49:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Jobbnak látja ha nem beszélnek sokat míg az ingoványban vannak. A kitaposott ösvényen biztonságban érezhetik magukat. Már mint jobb ezt gondolni, ettől kevésbé érzi veszélyben magát. Hirtelen nyomást érez a nadrágján. Azt hiszi, hogy valami elkapta, de ahogy lenéz csak a nő kezét látja, ahogy nadrágjába kapaszkodik. Ha nem tartana az ingoványtól, még élvezné is a tündér ragaszkodását, de így sajnos nem ez történik. Minden érzékszervével azon van, hogy a veszély legelső pillanatát észlelje. Örülne neki, ha képes lenne a levegőn keresztül megtapintani a távoli tárgyakat, élőlényeket. De így sajnos csak a találgatás és a fülelés marad.*
-Amíg az ösvényen maradunk és mellettem maradsz igen.
*Néz a tündérre, aki felé megpróbál egy magabiztos mosolyt arcára erőltetni.*
*Jobbnak látja ha nem beszélnek sokat míg az ingoványban vannak. A kitaposott ösvényen biztonságban érezhetik magukat. Már mint jobb ezt gondolni, ettől kevésbé érzi veszélyben magát. Hirtelen nyomást érez a nadrágján. Azt hiszi, hogy valami elkapta, de ahogy lenéz csak a nő kezét látja, ahogy nadrágjába kapaszkodik. Ha nem tartana az ingoványtól, még élvezné is a tündér ragaszkodását, de így sajnos nem ez történik. Minden érzékszervével azon van, hogy a veszély legelső pillanatát észlelje. Örülne neki, ha képes lenne a levegőn keresztül megtapintani a távoli tárgyakat, élőlényeket. De így sajnos csak a találgatás és a fülelés marad.*
-Amíg az ösvényen maradunk és mellettem maradsz igen.
*Néz a tündérre, aki felé megpróbál egy magabiztos mosolyt arcára erőltetni.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-16 14:10:33
Üzenet elküldve: 2025-06-16 14:10:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*A folyón való átkelésből történt tanakodást Mai gyönyörű varázs hídja vet végett. Amit Szikra bizony megcsodál magának.*
-Biztosan, de ha valami tüzeset is tudsz, azt főleg.
*Válaszolja nevelőjének. Az ő kis lovagja is legalább annyira kíváncsi mint ő. Csak sokkal megfontoltabb és kevésbé izgága mint jó maga.
Norihoz intézi következő szavait Szörnyecskét illetően.*
-Deres sem beszél, de értem mikor mit akar. Majd idővel te is rájössz, csak figyelj rá.
*Adja elő a gyermeki bölcsességet. Bár mindent megadna ha tudna kutyájával beszélni. Biztos elmondaná neki százszor mennyire is szereti. Sőt mi több talán még mesét is mondhatna neki, biztosan tetszene neki.
Átérve a hídon, nem szól bele abba, hogy Nori előre menjen. Ha nem is vágták el teljesen őt a külvilágtól, de elmerengve baktat szépen. Tán még a macskával az oldalán kerülgeti ügyesen a pocsolyákat. A sokat takaró öltözéke miatt őt nem igazán zavarják a szúnyogok. Fejét fedi a sisak, a fonott haja pedig nyakát is fedi valamelyest. Pusztán fejét rázza néha meg, hogy az orra körül keringő vérszívókat zavarja el.
Emlékeiben kutat, hogy az irányt ne veszítse szeme elől, és elmeredt tekintettel néz előre. Nem is figyelve a gömböcökre. Sőt a nullum látványa sem zavarta meg őt. Tudja ha nem zavarja meg az állatot, az sem fogja megzavarni őt.
A nagyok majd eldöntik mit szeretnének a fény gömbökkel kapcsolatban, bár semmi nem tartja vissza Mait, hogy Szikrát felkapja ismét a ló hátára.*
*A folyón való átkelésből történt tanakodást Mai gyönyörű varázs hídja vet végett. Amit Szikra bizony megcsodál magának.*
-Biztosan, de ha valami tüzeset is tudsz, azt főleg.
*Válaszolja nevelőjének. Az ő kis lovagja is legalább annyira kíváncsi mint ő. Csak sokkal megfontoltabb és kevésbé izgága mint jó maga.
Norihoz intézi következő szavait Szörnyecskét illetően.*
-Deres sem beszél, de értem mikor mit akar. Majd idővel te is rájössz, csak figyelj rá.
*Adja elő a gyermeki bölcsességet. Bár mindent megadna ha tudna kutyájával beszélni. Biztos elmondaná neki százszor mennyire is szereti. Sőt mi több talán még mesét is mondhatna neki, biztosan tetszene neki.
Átérve a hídon, nem szól bele abba, hogy Nori előre menjen. Ha nem is vágták el teljesen őt a külvilágtól, de elmerengve baktat szépen. Tán még a macskával az oldalán kerülgeti ügyesen a pocsolyákat. A sokat takaró öltözéke miatt őt nem igazán zavarják a szúnyogok. Fejét fedi a sisak, a fonott haja pedig nyakát is fedi valamelyest. Pusztán fejét rázza néha meg, hogy az orra körül keringő vérszívókat zavarja el.
Emlékeiben kutat, hogy az irányt ne veszítse szeme elől, és elmeredt tekintettel néz előre. Nem is figyelve a gömböcökre. Sőt a nullum látványa sem zavarta meg őt. Tudja ha nem zavarja meg az állatot, az sem fogja megzavarni őt.
A nagyok majd eldöntik mit szeretnének a fény gömbökkel kapcsolatban, bár semmi nem tartja vissza Mait, hogy Szikrát felkapja ismét a ló hátára.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-16 13:41:20
Üzenet elküldve: 2025-06-16 13:41:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A szépség és a tolvaj//
*Egy olyan törékeny virágszálhoz mint ő maga, felesleges is nagy batyut hordani. El se bírná, ez a kis táska pedig elegendő helyet ad az alváshoz használt váltó ruhának és alsóneműnek. Rosszabb esetekben még futni is könnyebb egy oldalbatyuval. Arról nem is beszélve, szárnyai miatt rettentő kényelmetlen lenne táskát hordani. A lépcsőn meglehetősen lassan lépked. Véletlenül sem szeretne egy rossz lépés miatt, kitudja milyen magasságból zuhanni. Arról nem is beszélve, hogy néha csupán jól esik neki megállni és visszatekinteni a toronyra. Vágyakozva, hogy ha legközelebb visszatér, akkor bizony mindent is meg fog tanulni.*
- Jövök már.
*Szól oda a másiknak még a lépcsőn, hisz amaz már a tópartot tapossa, de neki még jó pár lépcső fok van hátra mire leérkezik.
Nem rest felgyorsítani lépéseit, hogy beérje a másikat. De sajnos utána is muszáj fent tartani a tempót. Mert amíg a másiknak egy lépést kell tennie, az neki legalább kettő.
Orrát nemsokára meg is csapja az ingovány hírhedt bűze, ami a rothadás és a halál képeit elevenítheti fel bárkiben ki erre jár. Egy rossz lépés, sőt elég ha csak rosszkor van rossz helyen valaki, a végét jelentheti.
Egyetlen jelenlegi biztonságot adó személyhez lép közel. Annak szavára hallgatva. Mi több, megfeledkezve magáról apró kezével bele is csimpaszkodik a másik nadrágjába.*
-Ugye, biztonságban vagyunk?
*Kérdezi megszeppenve alig hallhatóan suttogva.*
*Egy olyan törékeny virágszálhoz mint ő maga, felesleges is nagy batyut hordani. El se bírná, ez a kis táska pedig elegendő helyet ad az alváshoz használt váltó ruhának és alsóneműnek. Rosszabb esetekben még futni is könnyebb egy oldalbatyuval. Arról nem is beszélve, szárnyai miatt rettentő kényelmetlen lenne táskát hordani. A lépcsőn meglehetősen lassan lépked. Véletlenül sem szeretne egy rossz lépés miatt, kitudja milyen magasságból zuhanni. Arról nem is beszélve, hogy néha csupán jól esik neki megállni és visszatekinteni a toronyra. Vágyakozva, hogy ha legközelebb visszatér, akkor bizony mindent is meg fog tanulni.*
- Jövök már.
*Szól oda a másiknak még a lépcsőn, hisz amaz már a tópartot tapossa, de neki még jó pár lépcső fok van hátra mire leérkezik.
Nem rest felgyorsítani lépéseit, hogy beérje a másikat. De sajnos utána is muszáj fent tartani a tempót. Mert amíg a másiknak egy lépést kell tennie, az neki legalább kettő.
Orrát nemsokára meg is csapja az ingovány hírhedt bűze, ami a rothadás és a halál képeit elevenítheti fel bárkiben ki erre jár. Egy rossz lépés, sőt elég ha csak rosszkor van rossz helyen valaki, a végét jelentheti.
Egyetlen jelenlegi biztonságot adó személyhez lép közel. Annak szavára hallgatva. Mi több, megfeledkezve magáról apró kezével bele is csimpaszkodik a másik nadrágjába.*
-Ugye, biztonságban vagyunk?
*Kérdezi megszeppenve alig hallhatóan suttogva.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-16 11:02:30
Üzenet elküldve: 2025-06-16 11:02:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szépség és a tolvaj//
*Figyeli ahogy a tündér mellette lépked. Annimon gyorsan elkészült, még Mherydycet is meglepte.
~Nem lehet sok holmija szegénykének.~
Ezt mondjuk az öltözködése is jól mutatja, szóval meglepettsége is rövid életű. Együtt baktatnak le a lépcsőkön, ki egészen a tó partjára, majd lassan megérkeznek az ingoványhoz.*
-Maradj mellettem.
*Utasítja a lányt, ahogy beljebb merészkednek a mocsárba. Ő vezet, hisz ő tudja az utat. Épp ma járta meg, ki gondolta volna, hogy még egyszer meg kell? Valószínűleg bárki, hiszen nem a toronyban lakik, úgyhogy vissza kell menni Artheniorba előbb vagy utóbb. Ahogy láthatjuk az előbb nyert. Pozitívum, hogy legalább nem egyedül kell megtennie az utat, bár egy támadás esetén nem lenne segítségére a lány. Az ösvényen vezeti őket, amit a karavánok is használnak. Ezen az úton valószínűbb, hogy nem fogja támadás érni őket.*
*Figyeli ahogy a tündér mellette lépked. Annimon gyorsan elkészült, még Mherydycet is meglepte.
~Nem lehet sok holmija szegénykének.~
Ezt mondjuk az öltözködése is jól mutatja, szóval meglepettsége is rövid életű. Együtt baktatnak le a lépcsőkön, ki egészen a tó partjára, majd lassan megérkeznek az ingoványhoz.*
-Maradj mellettem.
*Utasítja a lányt, ahogy beljebb merészkednek a mocsárba. Ő vezet, hisz ő tudja az utat. Épp ma járta meg, ki gondolta volna, hogy még egyszer meg kell? Valószínűleg bárki, hiszen nem a toronyban lakik, úgyhogy vissza kell menni Artheniorba előbb vagy utóbb. Ahogy láthatjuk az előbb nyert. Pozitívum, hogy legalább nem egyedül kell megtennie az utat, bár egy támadás esetén nem lenne segítségére a lány. Az ösvényen vezeti őket, amit a karavánok is használnak. Ezen az úton valószínűbb, hogy nem fogja támadás érni őket.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-16 10:17:26
Üzenet elküldve: 2025-06-16 10:17:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Minden faj életében eljön az az idő, amikor is már nem szeretné a napot gyaloglással tölteni. Ő már nagyon rég elérte ezt a kort, ezt a mentalitást, bár néha azért még így is be-becsusszan egy két ilyen helyzet. Se nem olyan ismert és se nem olyan tehetős, hogy mindenhova szekéren kelljen vinni, mint valami értéket, ám nem panaszkodna ellenkező esetben. Az oda úton a szekér hasznos lenne. Spórolnak az erejük nagyjával, nem fognak annyira megszomjazni, amitől nem csökkenne annyira az ivóvízkészletük. Ám sajnos nekik csak egy lovuk van, ami egy alaposabb átgondolást követve több haszonnal jár az erdő egy mélyebb pontján, ahol nincs kitaposva járható út. Ám legközelebb az erdő határáig biztos, hogy kiszállítja magát.
Amint elérnek az ingoványhoz már most hálát ad saját magának, hogy nem a hivatalosabb gönceiben érkezett, ugyanis már most látja, hogy innen nem fognak eltávozni tisztán. Már most is elég koszt és sarat vett fel a cipője, ám amott már bokáig is elnyelheti néhol a sár. Ezért is bérelt volna maga köré embereket, hogy ők piszkítsák be a kezüket, lábukat. Ám, ha már idáig eljött, nem fogja hagyni, hogy egy kis sárpakolás megfélemlítse. A jós szavaival élve meg kell ragadnia a lehetőséget. *
* Minden faj életében eljön az az idő, amikor is már nem szeretné a napot gyaloglással tölteni. Ő már nagyon rég elérte ezt a kort, ezt a mentalitást, bár néha azért még így is be-becsusszan egy két ilyen helyzet. Se nem olyan ismert és se nem olyan tehetős, hogy mindenhova szekéren kelljen vinni, mint valami értéket, ám nem panaszkodna ellenkező esetben. Az oda úton a szekér hasznos lenne. Spórolnak az erejük nagyjával, nem fognak annyira megszomjazni, amitől nem csökkenne annyira az ivóvízkészletük. Ám sajnos nekik csak egy lovuk van, ami egy alaposabb átgondolást követve több haszonnal jár az erdő egy mélyebb pontján, ahol nincs kitaposva járható út. Ám legközelebb az erdő határáig biztos, hogy kiszállítja magát.
Amint elérnek az ingoványhoz már most hálát ad saját magának, hogy nem a hivatalosabb gönceiben érkezett, ugyanis már most látja, hogy innen nem fognak eltávozni tisztán. Már most is elég koszt és sarat vett fel a cipője, ám amott már bokáig is elnyelheti néhol a sár. Ezért is bérelt volna maga köré embereket, hogy ők piszkítsák be a kezüket, lábukat. Ám, ha már idáig eljött, nem fogja hagyni, hogy egy kis sárpakolás megfélemlítse. A jós szavaival élve meg kell ragadnia a lehetőséget. *
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-14 16:29:40
Üzenet elküldve: 2025-06-14 16:29:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*A varázslat sikeresnek bizonyul, aminek őszintén örül, hiszen annyival később lesz mindene vizes, saras, vagy mocskos, esetleg az összes egyszerre. Jól tudja, hogy az ingovány nem kedvez majd neki, de odázni még lehet az elkerülhetetlent. *
- Ugye? Szerintem is. *Szól a feketeséghez. Majd a kis Kincsére néz.* - Érdekli a mágia? *Mosolyogva nézi a művét, igazából nem vár választ, de ha szeretne csacsogni az elf, miért is ne?
Indulhatnak. Valóban jobb, ha Nori megy előre, bár a felesleges kommentárokat nemigen kedveli, annyi a szerencse csupán, hogy Szikra nem az az ijedős fajta, hogy bármilyen mocsári rémmesétől megijedjen. Persze a fantáziája meglódulhat, de az első most az, hogy mindenki jusson át épségben a hídon. Mivel neki kell utoljára lelépnie róla, a szőkeségre bízza a lovat.*
- Csak óvatosan!
*Mondja a röpke intelmet, majd végül sikerül átjutni a túloldalra, de az a biztonság, amit a híd nyújtott, már egy kis idő elteltével is csak egy emlék. Enyhe fintor költözik tekintetére és nem is igen olvad le róla. Egyre nehezebbnek látszik a terep, s egyre nagyobb a bűz, ami viszont a legjobban zavarja, az a rengeteg rovar és szúnyog, ami miatt nehezebb koncentrálnia, mert folyton hadakozni kell velük egy-egy suhintással. Nem szeretné, hogy Bors megijedjen és véletlenül Szikrát sem megütni. *
- Nekem is eszembe jutott. *Nevet fel halkan, de inkább kínjában. * - Fáklyalángot tudsz idézni. *Persze nem szeretné, hogy megtegye a lány, de ő is elgondolkodott rajta. Inkább csak haladjanak, minél előbb meglelik a helyet, amit keresnek, annál előbb indulhatnak vissza. * - De inkább haladjunk. *Megpróbál a zavaró tényezőkön túl inkább a ló vezetésére koncentrálni, na meg mindenre, ami körötte van. Észreveszi az átszaladó nullumot, követi is kék szemeivel az útját, amíg saját nyakára nem kell csapnia egy vérszívó kis szárnyas miatt. Még mielőtt Nori megszólal szúrja ki ő is eztán a felderengő gömböcöt, a holdmágiára hajazó fény ez neki, ezért enyhén lassítani kezd.*
- Látom én is, de… *Szívesen felcsattanna, amikor hegyes fülében hallja az éles kis zümmögést, de nem teszi.* - …jobb volna a célra koncentrálni, így is megesznek ezek a… dögök. *Nem ilyen szépen akarta mondani, de felelős felnőttként egy gyermek mellett inkább a szelídebb változatot ejti ki a száján.*
- Bár… *Kérdőn néz Norira. Kíváncsiságát igen nehezen vetkőzi le, akkor is, ha „siet”. * - Néhány lépést tehetünk felé. *Azzal úgy irányítja az állatot, hogy közelebb mehessenek, de csak hogy jobban lássa mi is lehet a furcsaság. Nem feltett szándéka ettől jobban megvizsgálni, s nem kíván nagy kitérőt, ezért nem megy a közvetlen közelébe.*
*A varázslat sikeresnek bizonyul, aminek őszintén örül, hiszen annyival később lesz mindene vizes, saras, vagy mocskos, esetleg az összes egyszerre. Jól tudja, hogy az ingovány nem kedvez majd neki, de odázni még lehet az elkerülhetetlent. *
- Ugye? Szerintem is. *Szól a feketeséghez. Majd a kis Kincsére néz.* - Érdekli a mágia? *Mosolyogva nézi a művét, igazából nem vár választ, de ha szeretne csacsogni az elf, miért is ne?
Indulhatnak. Valóban jobb, ha Nori megy előre, bár a felesleges kommentárokat nemigen kedveli, annyi a szerencse csupán, hogy Szikra nem az az ijedős fajta, hogy bármilyen mocsári rémmesétől megijedjen. Persze a fantáziája meglódulhat, de az első most az, hogy mindenki jusson át épségben a hídon. Mivel neki kell utoljára lelépnie róla, a szőkeségre bízza a lovat.*
- Csak óvatosan!
*Mondja a röpke intelmet, majd végül sikerül átjutni a túloldalra, de az a biztonság, amit a híd nyújtott, már egy kis idő elteltével is csak egy emlék. Enyhe fintor költözik tekintetére és nem is igen olvad le róla. Egyre nehezebbnek látszik a terep, s egyre nagyobb a bűz, ami viszont a legjobban zavarja, az a rengeteg rovar és szúnyog, ami miatt nehezebb koncentrálnia, mert folyton hadakozni kell velük egy-egy suhintással. Nem szeretné, hogy Bors megijedjen és véletlenül Szikrát sem megütni. *
- Nekem is eszembe jutott. *Nevet fel halkan, de inkább kínjában. * - Fáklyalángot tudsz idézni. *Persze nem szeretné, hogy megtegye a lány, de ő is elgondolkodott rajta. Inkább csak haladjanak, minél előbb meglelik a helyet, amit keresnek, annál előbb indulhatnak vissza. * - De inkább haladjunk. *Megpróbál a zavaró tényezőkön túl inkább a ló vezetésére koncentrálni, na meg mindenre, ami körötte van. Észreveszi az átszaladó nullumot, követi is kék szemeivel az útját, amíg saját nyakára nem kell csapnia egy vérszívó kis szárnyas miatt. Még mielőtt Nori megszólal szúrja ki ő is eztán a felderengő gömböcöt, a holdmágiára hajazó fény ez neki, ezért enyhén lassítani kezd.*
- Látom én is, de… *Szívesen felcsattanna, amikor hegyes fülében hallja az éles kis zümmögést, de nem teszi.* - …jobb volna a célra koncentrálni, így is megesznek ezek a… dögök. *Nem ilyen szépen akarta mondani, de felelős felnőttként egy gyermek mellett inkább a szelídebb változatot ejti ki a száján.*
- Bár… *Kérdőn néz Norira. Kíváncsiságát igen nehezen vetkőzi le, akkor is, ha „siet”. * - Néhány lépést tehetünk felé. *Azzal úgy irányítja az állatot, hogy közelebb mehessenek, de csak hogy jobban lássa mi is lehet a furcsaság. Nem feltett szándéka ettől jobban megvizsgálni, s nem kíván nagy kitérőt, ezért nem megy a közvetlen közelébe.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-13 09:53:27
Üzenet elküldve: 2025-06-13 09:53:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
- Nekünk túl mély. A gyereknek főleg. A lovaknak talán nem, de… *Már épp rávenné magát, hogy belevezesse lovát a gázlóba, elfogadva a tényt, hogy bizony vizes lesz, de azt még megvárja, s kíváncsian figyeli, hogy Mai mit akar megpróbálni. És milyen jól teszi…*
- Ó… *Meglepettsége egy őszinte vigyor formájában ül ki az arcára. Milyen jól is jön most, hogy Mai mágiához való hozzáállása az elmúlt időszakban megváltozott.*
- Bájos hidacska *dicséri meg a másikat a maga módján.* Amúgy épp ez a baj vele *szánja a következő mondatot már Szörnyecskéhez fűzve. Beszél, csak marhára nem tudja senki, hogy miről.
Aztán leugrik végül a fekete paripáról, mert bár ő nem tudja, hogyan működik az a szellemhíd, de abban egészen biztos, hogy egy ekkora testű állatot nem bírna el.*
- Én megyek előre. Inkább az én lábamat harapja le a mocsári rém, mint a tiétekét. *Nem várja meg, míg a többiek ellenkezhetnének, így végül választás híján Nori-Szikra-Mai sorrendben kelnek át a nehéz terepen.*
- Merre tovább? *szegezi a kérdést az elf lánynak, de utána már a pocsolyák közt, akrobatákat megszégyenítő módon ugrándozó macska köti le a figyelmét.*
- Te meg gyere ide! Még elsüllyedsz nekem valahol, kár lenne érted. *Felnyalábolja a négylábút, és visszagyömöszöli a táskába, amiben addig is utazott, míg a mocsár közelébe nem értek, Szörnyecske pedig nem ellenkezik miatta. A feje így is kilátszik, düllesztheti a szemeit onnan is, amerre akarja. Ezt követően ő is újra felmászik Árnyékra, lóháton könnyebb lesz a terep, mint gyalogszerrel.*
- Felgyújtom őket, komolyan! *Morgolódik nem sokkal később a szúnyogok miatt, melyeket most is lendületes karcsapásokkal próbál elhessegetni maga körül. Mindeközben a furcsa táj látképe, az az irgalmatlan büdös, mi átjárja a környéket, de főleg a sokféle hang okozta együttes, számára túlzó inger megzavarja az elméjét, s néhány pillanatra talán el is felejti, hogy mindaz a valóság, mit maga előtt lát. Ennek ellenére a védelmi ösztön már élesen dolgozik benne, szemei mindenütt a veszélyt keresik. Így pillantja meg azt a hívogató fényt is, mely megint csak egyszerre tűnik valóságnak és álomnak.*
- Azt ti is látjátok, vagy káprázik a szemem? *Biccent a különös látvány irányába, de nem indul meg felé, míg nem kap valamiféle megerősítést, hogy nem csak a képzelete űz vele gúnyos tréfát.*
- Nekünk túl mély. A gyereknek főleg. A lovaknak talán nem, de… *Már épp rávenné magát, hogy belevezesse lovát a gázlóba, elfogadva a tényt, hogy bizony vizes lesz, de azt még megvárja, s kíváncsian figyeli, hogy Mai mit akar megpróbálni. És milyen jól teszi…*
- Ó… *Meglepettsége egy őszinte vigyor formájában ül ki az arcára. Milyen jól is jön most, hogy Mai mágiához való hozzáállása az elmúlt időszakban megváltozott.*
- Bájos hidacska *dicséri meg a másikat a maga módján.* Amúgy épp ez a baj vele *szánja a következő mondatot már Szörnyecskéhez fűzve. Beszél, csak marhára nem tudja senki, hogy miről.
Aztán leugrik végül a fekete paripáról, mert bár ő nem tudja, hogyan működik az a szellemhíd, de abban egészen biztos, hogy egy ekkora testű állatot nem bírna el.*
- Én megyek előre. Inkább az én lábamat harapja le a mocsári rém, mint a tiétekét. *Nem várja meg, míg a többiek ellenkezhetnének, így végül választás híján Nori-Szikra-Mai sorrendben kelnek át a nehéz terepen.*
- Merre tovább? *szegezi a kérdést az elf lánynak, de utána már a pocsolyák közt, akrobatákat megszégyenítő módon ugrándozó macska köti le a figyelmét.*
- Te meg gyere ide! Még elsüllyedsz nekem valahol, kár lenne érted. *Felnyalábolja a négylábút, és visszagyömöszöli a táskába, amiben addig is utazott, míg a mocsár közelébe nem értek, Szörnyecske pedig nem ellenkezik miatta. A feje így is kilátszik, düllesztheti a szemeit onnan is, amerre akarja. Ezt követően ő is újra felmászik Árnyékra, lóháton könnyebb lesz a terep, mint gyalogszerrel.*
- Felgyújtom őket, komolyan! *Morgolódik nem sokkal később a szúnyogok miatt, melyeket most is lendületes karcsapásokkal próbál elhessegetni maga körül. Mindeközben a furcsa táj látképe, az az irgalmatlan büdös, mi átjárja a környéket, de főleg a sokféle hang okozta együttes, számára túlzó inger megzavarja az elméjét, s néhány pillanatra talán el is felejti, hogy mindaz a valóság, mit maga előtt lát. Ennek ellenére a védelmi ösztön már élesen dolgozik benne, szemei mindenütt a veszélyt keresik. Így pillantja meg azt a hívogató fényt is, mely megint csak egyszerre tűnik valóságnak és álomnak.*
- Azt ti is látjátok, vagy káprázik a szemem? *Biccent a különös látvány irányába, de nem indul meg felé, míg nem kap valamiféle megerősítést, hogy nem csak a képzelete űz vele gúnyos tréfát.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-12 23:38:29
Üzenet elküldve: 2025-06-12 23:38:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Nincs más hátra, mint előre. Erre a következtetésre jut a kis csapat is, azonban szerencséjükre nem kell belevetniük magukat a zavaros, megduzzadt folyóvízbe. Mait nem hagyja cserben mágiája, s ha eddig nem csinált ilyet, most rácsodálkozhat saját erejére.
A folyó felett keskeny, ezüstszín híd realizálódik szemük előtt. Nincs talapzat, sem más, mi megtartsa, mégis szilárdnak és biztonságosnak tűnik. Keskeny azonban, csak libasorban, a lovakat kantárszáron vezetve tudnak átkelni a derengő jelenésen.
Ahogy a túlpartra érnek és Mai lelép a hídról, annak rögtön nyoma vész, mintha sosem létezett volna. Első akadályukat legyűrték.
A Dereviel folyó ezen oldala jóval kellemetlenebb vándorutat ígér. Láp, amerre a szem ellát. Útjuk ugyan jól kivehető, de pocsolyákkal és átfolyásokkal tarkított, nehéz terep. Nem messze tőlük, alig egy kőhajításra magasodnak az egykori karavánpihenő romjai egy fasor mögött. Útjuk azonban nem arra vezet, s ezt Cilia is jól tudja. Homályos emlékei közül felsejlik menekülése, hű társa, Deres oldalán. Botorkálva, éhesen és szédülve, de járt már ezen az úton.
Ebben nagyon úgy fest, Kormi úr is egyetért, mert ugyan Nori mellől, de dülledt, sárga tekintetét Cilián tartja. Megdöbbentő, hogy ennek ellenére mily ügyesen kerülgeti a pocsolyákat. Amennyiben Nori kísérletet tesz rá, hogy felpakolja a macskát lovára, az nem ellenkezik, de szemmel láthatóan jól elvan saját lábain is.
Elég néhány perc hozzá, hogy az ingovány teljesen eluralja a látképet. A folyó zúgása már elhalkult mögöttük. Békák és különböző rovarok együttes koncertje szolgáltatja a nem kívánt talpalávalót, na meg persze a szúnyogok zümmögése, mik egyre elviselhetetlenebbül keringenek körülöttük. Mindezt tetézi az orrukat meg-megcsapó rothadásszag, ami az ingoványból ered. Senki sem szeret túl sokat időzni e helyen, de tekintettel rá, hogy terjedelmében igen nagy, ez elkerülhetetlen, ha az északi utat használja a vándor.
Ha nem is sűrűn jártak erre, elég történetet hallottak már az ingoványról és eltűnt utazókról hozzá, hogy kellő óvatossággal járjanak még a járt úton is. Noha egy orruk előtt átrohanó nullumon kívül egyéb nem keresztezi útjuk az elkövetkező fertályórában, jobb, ha nyitva tartják szemük.
Már csak azért is, mert a láp belseje felől furcsa, gömbszerű derengést fedezhetnek fel egy ponton. A hívogató fény nem is látszik szűnni. Először Nori szúrja ki, majd Mai is észreveszi. Nem úgy fest azonban, hogy Ciliát arrafelé húznák emlékei, vagy Kormi urat meghatná jelenség. Csak rajtuk áll, merre veszik az irányt.*
*Nincs más hátra, mint előre. Erre a következtetésre jut a kis csapat is, azonban szerencséjükre nem kell belevetniük magukat a zavaros, megduzzadt folyóvízbe. Mait nem hagyja cserben mágiája, s ha eddig nem csinált ilyet, most rácsodálkozhat saját erejére.
A folyó felett keskeny, ezüstszín híd realizálódik szemük előtt. Nincs talapzat, sem más, mi megtartsa, mégis szilárdnak és biztonságosnak tűnik. Keskeny azonban, csak libasorban, a lovakat kantárszáron vezetve tudnak átkelni a derengő jelenésen.
Ahogy a túlpartra érnek és Mai lelép a hídról, annak rögtön nyoma vész, mintha sosem létezett volna. Első akadályukat legyűrték.
A Dereviel folyó ezen oldala jóval kellemetlenebb vándorutat ígér. Láp, amerre a szem ellát. Útjuk ugyan jól kivehető, de pocsolyákkal és átfolyásokkal tarkított, nehéz terep. Nem messze tőlük, alig egy kőhajításra magasodnak az egykori karavánpihenő romjai egy fasor mögött. Útjuk azonban nem arra vezet, s ezt Cilia is jól tudja. Homályos emlékei közül felsejlik menekülése, hű társa, Deres oldalán. Botorkálva, éhesen és szédülve, de járt már ezen az úton.
Ebben nagyon úgy fest, Kormi úr is egyetért, mert ugyan Nori mellől, de dülledt, sárga tekintetét Cilián tartja. Megdöbbentő, hogy ennek ellenére mily ügyesen kerülgeti a pocsolyákat. Amennyiben Nori kísérletet tesz rá, hogy felpakolja a macskát lovára, az nem ellenkezik, de szemmel láthatóan jól elvan saját lábain is.
Elég néhány perc hozzá, hogy az ingovány teljesen eluralja a látképet. A folyó zúgása már elhalkult mögöttük. Békák és különböző rovarok együttes koncertje szolgáltatja a nem kívánt talpalávalót, na meg persze a szúnyogok zümmögése, mik egyre elviselhetetlenebbül keringenek körülöttük. Mindezt tetézi az orrukat meg-megcsapó rothadásszag, ami az ingoványból ered. Senki sem szeret túl sokat időzni e helyen, de tekintettel rá, hogy terjedelmében igen nagy, ez elkerülhetetlen, ha az északi utat használja a vándor.
Ha nem is sűrűn jártak erre, elég történetet hallottak már az ingoványról és eltűnt utazókról hozzá, hogy kellő óvatossággal járjanak még a járt úton is. Noha egy orruk előtt átrohanó nullumon kívül egyéb nem keresztezi útjuk az elkövetkező fertályórában, jobb, ha nyitva tartják szemük.
Már csak azért is, mert a láp belseje felől furcsa, gömbszerű derengést fedezhetnek fel egy ponton. A hívogató fény nem is látszik szűnni. Először Nori szúrja ki, majd Mai is észreveszi. Nem úgy fest azonban, hogy Ciliát arrafelé húznák emlékei, vagy Kormi urat meghatná jelenség. Csak rajtuk áll, merre veszik az irányt.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-12 15:27:28
Üzenet elküldve: 2025-06-12 15:27:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Ő sosem kezdi el ezt a vitát, de bárkivel hajlandó veszekedni, aki olyasmi gonoszsággal keveri össze emlékeiben bújó szüleinek mivoltát mint az az Arctalan.
A cica pedig csak furcsa, lehet emlékszik rá régebbről mert Deres megkergette, azóta pedig bosszút forral a gazdája ellen.
Szikra útmutatását követik, és ha le is térnének hamar közbeszólna a cserfes lányka. Ha régebben az úton nem is mert járni mert félt az azon közlekedő kétlábúaktól, azért felismerni valamelyest a távolban elhúzódó fák sorait. Legalább is ami a baleset utáni időszakban történt.
Most, hogy lóval teszik meg ezt az utat, mégis másképpen érződik a táj látványa. Az éles fájdalom helyett inkább egy tompa néhol lüktető érzés jelzi fejében, jó irányba tartanak.
Nori kifakadására, Szikra vékonyka kis hangján kacag fel.*
- Beszél csak nem értjük.
*Mosolyog továbbra is. Mennyire szerencsésnek is érzi magát, hogy az ő Derese ennyire szófogadó.
Felmérve a folyót, Nori kérdésére gondolkodóba esik. Szekérrel jött akkor, ezt szem előtt tartva kell az irányt keresni. Amíg az ismerős irány sajgó érzést hagy fejeben, biztos lehet benne, jó irányba tartanak.*
- Ahol szekér mehet, arra kell mennünk.
*Feleli a feketeségnek. Majd nevelőanyja kérésére és persze segítségével ő maga is leszáll a lóról. Mait árnyékként követi, na nem azért mert fél, csak tudja Mai nem szeretné ha elkallódna. Emiatt viszont a varázslat szinte a lábai előtt elevenedik meg.*
- Ooooohhh! Ezt majd mutasd meg Trylnornak is légyszi!
*Mondja teljesen bezsongva a híd látván. Persze tudja, nincs vesztegetni való idejük. Így Mai szavára hallgatva óvatos léptekkel halad át a hídon. Az íves híd tetején azonban megáll, legalább annyira, hogy annak tetőpontján megcsodálja a széles folyó látványát és a régi karaván pihenő elfeledett helyét.
Utána pedig amint átért, pár lépésre a hídtól félre állva várja meg a többieket, hogy átérjenek.*
*Ő sosem kezdi el ezt a vitát, de bárkivel hajlandó veszekedni, aki olyasmi gonoszsággal keveri össze emlékeiben bújó szüleinek mivoltát mint az az Arctalan.
A cica pedig csak furcsa, lehet emlékszik rá régebbről mert Deres megkergette, azóta pedig bosszút forral a gazdája ellen.
Szikra útmutatását követik, és ha le is térnének hamar közbeszólna a cserfes lányka. Ha régebben az úton nem is mert járni mert félt az azon közlekedő kétlábúaktól, azért felismerni valamelyest a távolban elhúzódó fák sorait. Legalább is ami a baleset utáni időszakban történt.
Most, hogy lóval teszik meg ezt az utat, mégis másképpen érződik a táj látványa. Az éles fájdalom helyett inkább egy tompa néhol lüktető érzés jelzi fejében, jó irányba tartanak.
Nori kifakadására, Szikra vékonyka kis hangján kacag fel.*
- Beszél csak nem értjük.
*Mosolyog továbbra is. Mennyire szerencsésnek is érzi magát, hogy az ő Derese ennyire szófogadó.
Felmérve a folyót, Nori kérdésére gondolkodóba esik. Szekérrel jött akkor, ezt szem előtt tartva kell az irányt keresni. Amíg az ismerős irány sajgó érzést hagy fejeben, biztos lehet benne, jó irányba tartanak.*
- Ahol szekér mehet, arra kell mennünk.
*Feleli a feketeségnek. Majd nevelőanyja kérésére és persze segítségével ő maga is leszáll a lóról. Mait árnyékként követi, na nem azért mert fél, csak tudja Mai nem szeretné ha elkallódna. Emiatt viszont a varázslat szinte a lábai előtt elevenedik meg.*
- Ooooohhh! Ezt majd mutasd meg Trylnornak is légyszi!
*Mondja teljesen bezsongva a híd látván. Persze tudja, nincs vesztegetni való idejük. Így Mai szavára hallgatva óvatos léptekkel halad át a hídon. Az íves híd tetején azonban megáll, legalább annyira, hogy annak tetőpontján megcsodálja a széles folyó látványát és a régi karaván pihenő elfeledett helyét.
Utána pedig amint átért, pár lépésre a hídtól félre állva várja meg a többieket, hogy átérjenek.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:23:37
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:23:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Ó, csak ne kelljen hallgatnia ezt az arctalan, Arctalan vitát. Illetve, még cseppet sem vita, de már most unja. Mai nem az a kirándulós fajta, a rajta lévő nadrág is igen idegen, nemhogy a rengeteg bozót és falevél, ami mellett ellovagolnak. Pedig volt már ilyenben, sőt rosszabban is része. Ha van megfelelő nyomvonal és kitaposott út, akkor is kissé feszült, de valójában azért, mert túl sok dologra derülhet fény, ami fájhat majd a kis Kincsének. Erre a gondolatra meg is simogatja a szőke hajzuhatagot, majd úgy helyezkedik, hogy szinte öleli, amellett, hogy vezeti a lovát. Nem sok idő telik el, máris olyan helyre jutnak, ami mégannyira sem szimpatikus. Ha van számára hely, amit elkerülne, az az ingovány, de lélekben már felkészült. A Mágustoronyba igyekezve sem tudja kikerülni, így hát csak vesz egy nagy levegőt és végigpásztázza az eléjük táruló tájat. Norira tekint, mikor amaz rápróbál a víz mélységére. Forgatja a szemét, miért is úszná meg, hogy koszos legyen? Hacsak…*
- Nem nagyon látok más lehetőséget. *Szikra is minden bizonnyal szólna, ha nem volna jó az irány, s bízik abban, hogy az emlékei nem viszik tévútra. A macskában már kevésbé, de elég szembetűnő annak akaratossága.*
- Mennyire mély?
*Kérdi kissé talán kényesebben a megszokottnál. Nem akarja erejét pazarolni arra, hogy mágiával éljen, s minden tudása szerint csak emberléptek haladhatnak át rajta, de hát mit van mit tenni? Addig szeretné megúszni a természet ártalmait, amíg lehet.*
- Megpróbálok valamit…
*Mondja, de azt nem, hogy mit. Leszáll a lóról, közel vezeti a kis folyóhoz, majd kezével egy még sosem használt mozdulatot tesz. Csak reméli, hogy jól emlékszik, mert ha nem, akkor egy darabon hallgathatja mindenki a siránkozását. Ha sikerül, akkor rápróbál, tudja jól, hogy csak addig látható a híd, amíg ő rajta áll, így előre enged mindenkit, persze a lovaik cseppet sem biztos, hogy képesek rálépni, emiatt nekik talán a vizen kell átsétálniuk. Ha nem jön össze a terve, akkor pedig lóháton majd belelóg a lába…*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
*Ó, csak ne kelljen hallgatnia ezt az arctalan, Arctalan vitát. Illetve, még cseppet sem vita, de már most unja. Mai nem az a kirándulós fajta, a rajta lévő nadrág is igen idegen, nemhogy a rengeteg bozót és falevél, ami mellett ellovagolnak. Pedig volt már ilyenben, sőt rosszabban is része. Ha van megfelelő nyomvonal és kitaposott út, akkor is kissé feszült, de valójában azért, mert túl sok dologra derülhet fény, ami fájhat majd a kis Kincsének. Erre a gondolatra meg is simogatja a szőke hajzuhatagot, majd úgy helyezkedik, hogy szinte öleli, amellett, hogy vezeti a lovát. Nem sok idő telik el, máris olyan helyre jutnak, ami mégannyira sem szimpatikus. Ha van számára hely, amit elkerülne, az az ingovány, de lélekben már felkészült. A Mágustoronyba igyekezve sem tudja kikerülni, így hát csak vesz egy nagy levegőt és végigpásztázza az eléjük táruló tájat. Norira tekint, mikor amaz rápróbál a víz mélységére. Forgatja a szemét, miért is úszná meg, hogy koszos legyen? Hacsak…*
- Nem nagyon látok más lehetőséget. *Szikra is minden bizonnyal szólna, ha nem volna jó az irány, s bízik abban, hogy az emlékei nem viszik tévútra. A macskában már kevésbé, de elég szembetűnő annak akaratossága.*
- Mennyire mély?
*Kérdi kissé talán kényesebben a megszokottnál. Nem akarja erejét pazarolni arra, hogy mágiával éljen, s minden tudása szerint csak emberléptek haladhatnak át rajta, de hát mit van mit tenni? Addig szeretné megúszni a természet ártalmait, amíg lehet.*
- Megpróbálok valamit…
*Mondja, de azt nem, hogy mit. Leszáll a lóról, közel vezeti a kis folyóhoz, majd kezével egy még sosem használt mozdulatot tesz. Csak reméli, hogy jól emlékszik, mert ha nem, akkor egy darabon hallgathatja mindenki a siránkozását. Ha sikerül, akkor rápróbál, tudja jól, hogy csak addig látható a híd, amíg ő rajta áll, így előre enged mindenkit, persze a lovaik cseppet sem biztos, hogy képesek rálépni, emiatt nekik talán a vizen kell átsétálniuk. Ha nem jön össze a terve, akkor pedig lóháton majd belelóg a lába…*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-11 16:37:37
Üzenet elküldve: 2025-06-11 16:37:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Emlékek útján//
*Nem azok az arctalanok. Ezt már hallotta, de attól még ott van az a tény, hogy a macskája különös érdeklődést mutat a lány iránt, és ugyanez a macska úgy ragaszkodik hozzá, mint más fajtársai a kandalló melegéhez. Mi másért volna ez így, mint azért, mert ennek az egésznek mégiscsak köze van az ő Arctalanjához is?
Maitól közben megerősítést kap, hogy az ingovány felé vezet az útjuk. Ugyan ő lovagol a társaság élén, később már mégsem ő, hanem az elf lány és az a gülü szemű Szörnyecske vezeti őket, aki nem sokáig akart egy táska macskaként utazni, inkább választotta azt, hogy mellettük rohangál az úton. Így érkeznek meg a folyóhoz, melynek nevéről halvány fogalma sincs, s ha járt is már a környékén, nincsenek róla emlékei azon az egyen kívül, hogy itt, a mocsár közelében mindig különös érzés fogta el, mintha valami hívogatná. A túlparton látszódó romok most is hasonló furcsaságot játszanak az elméjével, de nyugodt tud maradni.
A mederhez közel érve megáll, és kíváncsian pillant le az ismét furcsán viselkedő négylábúra.*
- Azt akarod, hogy menjünk arra? Ahh… francért nem tudsz beszélni?! Mindig ezt csinálja. Így néz, és nem fejezi be, amíg nem megyek arra, amerre ő akarja. Így jutottam el a kúriához is a múltkor. *Sokat nem kérdez, tesz néhány lépést előre a lova, Árnyék hátán arra készülve, hogy átgázoljon a vizen, de amikor észreveszi, hogy a ló lába mélyebbre kezd merülni, mint amire ő számított, hirtelen visszarántja a fekete paripát, aki emiatt nem tetszően fel is nyerít.*
- Mélyebb, mint gondoltam. *Pillant át a másik lóra, és legfőképp a rajta ülő Maira, majd tekintete a karjai közt utazó lánykára téved tovább.*
- Te mit gondolsz? Tényleg arra kell továbbmennünk? *El kell hát dönteniük, hogy egy macska vagy egy gyerek útmutatására hallgatnak-e, és egyik sem tűnik túl bizalomgerjesztő választásnak. Az biztos, hogy jobb ötlete nincs. Ha végül a lány szavai és Szörnyecske bambulására hagyatkozva Mai és Szikra úgy döntenének, hogy megpróbálkoznak átkelni a folyón, akkor követni fogja őket.*
*Nem azok az arctalanok. Ezt már hallotta, de attól még ott van az a tény, hogy a macskája különös érdeklődést mutat a lány iránt, és ugyanez a macska úgy ragaszkodik hozzá, mint más fajtársai a kandalló melegéhez. Mi másért volna ez így, mint azért, mert ennek az egésznek mégiscsak köze van az ő Arctalanjához is?
Maitól közben megerősítést kap, hogy az ingovány felé vezet az útjuk. Ugyan ő lovagol a társaság élén, később már mégsem ő, hanem az elf lány és az a gülü szemű Szörnyecske vezeti őket, aki nem sokáig akart egy táska macskaként utazni, inkább választotta azt, hogy mellettük rohangál az úton. Így érkeznek meg a folyóhoz, melynek nevéről halvány fogalma sincs, s ha járt is már a környékén, nincsenek róla emlékei azon az egyen kívül, hogy itt, a mocsár közelében mindig különös érzés fogta el, mintha valami hívogatná. A túlparton látszódó romok most is hasonló furcsaságot játszanak az elméjével, de nyugodt tud maradni.
A mederhez közel érve megáll, és kíváncsian pillant le az ismét furcsán viselkedő négylábúra.*
- Azt akarod, hogy menjünk arra? Ahh… francért nem tudsz beszélni?! Mindig ezt csinálja. Így néz, és nem fejezi be, amíg nem megyek arra, amerre ő akarja. Így jutottam el a kúriához is a múltkor. *Sokat nem kérdez, tesz néhány lépést előre a lova, Árnyék hátán arra készülve, hogy átgázoljon a vizen, de amikor észreveszi, hogy a ló lába mélyebbre kezd merülni, mint amire ő számított, hirtelen visszarántja a fekete paripát, aki emiatt nem tetszően fel is nyerít.*
- Mélyebb, mint gondoltam. *Pillant át a másik lóra, és legfőképp a rajta ülő Maira, majd tekintete a karjai közt utazó lánykára téved tovább.*
- Te mit gondolsz? Tényleg arra kell továbbmennünk? *El kell hát dönteniük, hogy egy macska vagy egy gyerek útmutatására hallgatnak-e, és egyik sem tűnik túl bizalomgerjesztő választásnak. Az biztos, hogy jobb ötlete nincs. Ha végül a lány szavai és Szörnyecske bambulására hagyatkozva Mai és Szikra úgy döntenének, hogy megpróbálkoznak átkelni a folyón, akkor követni fogja őket.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-10 12:35:06
Üzenet elküldve: 2025-06-10 12:35:06
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek útján//
*Korai az óra, még a delelőjétől is messze jár a napkorong. Az ég tiszta, de nincs rekkenő hőség; erről a hűvösen simogató szellő gondoskodik. A kis társaság mögött szép lassan eltünedezik Arthenior és a kövezett kereskedelmi utat is szekérvájta földút váltja fel. Alig néhány óra elég hozzá, hogy elhagyják a várossal párhuzamosan húzódó borvidékeket és útjukat nem szegélyezi már más, mint az erdőség maga.
Noha Cilia pontosan tudja, merre tart, az utat a Dereviel gázlójáig nehéz is lenne eltéveszteni. Itt már csak hébe-hóba tűnik fel utazó, főleg az év ezen szakaszán. A korai hónapok esőzései ugyanis szépen megduzzasztották a folyót, de az átkelés még így is lehetséges. Ugyanakkor jobb óvatosnak lenni, mert a sodrás jóval erélyesebb, mint ahogy azt általánosan apadt állapotában megszokta az erre járó. Amennyiben rápróbálnak a vízszintre, rögtön kiderül, hogy ami a nyári időszakban bokáig, az most derékig, néhol mellig is ér.
A gázlón túl jól kivehetőek az egykori karavánpihenő romjai. Szinte már olyan hatást kelt, mintha természetes képződmények lennének az ég felé nyúló kőromok. Egykor nagy élet volt itt, mindig akadt néhány megpihenő vándor, megsemmisülése óta azonban elhagyatott, s csak azok veszik használatba, kiket itt ér az éj. Ez az ingovány kapuja.
Kormi úr, a fekete kandúr töretlenül Nori mellett lépdel, mintha a legtermészetesebb dolog lenne túrájuk. Nem riasztja sem a gázló látványa, sem a változó környezet. Dülledő szemeivel a társaságot fürkészi, mintha csak sarkallni igyekezne őket a továbbhaladásra.*
*Korai az óra, még a delelőjétől is messze jár a napkorong. Az ég tiszta, de nincs rekkenő hőség; erről a hűvösen simogató szellő gondoskodik. A kis társaság mögött szép lassan eltünedezik Arthenior és a kövezett kereskedelmi utat is szekérvájta földút váltja fel. Alig néhány óra elég hozzá, hogy elhagyják a várossal párhuzamosan húzódó borvidékeket és útjukat nem szegélyezi már más, mint az erdőség maga.
Noha Cilia pontosan tudja, merre tart, az utat a Dereviel gázlójáig nehéz is lenne eltéveszteni. Itt már csak hébe-hóba tűnik fel utazó, főleg az év ezen szakaszán. A korai hónapok esőzései ugyanis szépen megduzzasztották a folyót, de az átkelés még így is lehetséges. Ugyanakkor jobb óvatosnak lenni, mert a sodrás jóval erélyesebb, mint ahogy azt általánosan apadt állapotában megszokta az erre járó. Amennyiben rápróbálnak a vízszintre, rögtön kiderül, hogy ami a nyári időszakban bokáig, az most derékig, néhol mellig is ér.
A gázlón túl jól kivehetőek az egykori karavánpihenő romjai. Szinte már olyan hatást kelt, mintha természetes képződmények lennének az ég felé nyúló kőromok. Egykor nagy élet volt itt, mindig akadt néhány megpihenő vándor, megsemmisülése óta azonban elhagyatott, s csak azok veszik használatba, kiket itt ér az éj. Ez az ingovány kapuja.
Kormi úr, a fekete kandúr töretlenül Nori mellett lépdel, mintha a legtermészetesebb dolog lenne túrájuk. Nem riasztja sem a gázló látványa, sem a változó környezet. Dülledő szemeivel a társaságot fürkészi, mintha csak sarkallni igyekezne őket a továbbhaladásra.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:32:12
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:32:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egyszer ide is el kellett érkezni. Magabiztosan vág neki az ingoványnak. Bár a magabiztosság csak kívülről tűnhet annak. Belül igen is fél. Minden kis neszre oda forgatja a fejét. Keze a fegyverén pihen. Mondjuk ez sem teljesen igaz. Inkább görcsösen kapaszkodik belé, mintha az lenne az egyetlen dolog, ami megmenthetné. Pedig valószínűbb, hogy előbb szaladna el. Azzal nagyobb esélye van a túlélésre, minthogy bármilyen fenevaddal vagy banditával megbirkózzon. Az idegei végül kicsit lenyugodnak, de attól még készenlétben tartja fegyverét, hátha szüksége lenne rá.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:04:02
Üzenet elküldve: 2025-06-06 23:04:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
* Meg is érkezik ide az ingoványba. Egyszer majdnem itt hagyta a fogát, de az régen volt és leginkább annak a mocskos tündérnek a hibájából. Jó hely ez a kutatásra meg gyűjtögetésre, csak ne kéne aggódnia a haramiák miatt. Mondjuk bőven megvan rá a lehetősége, hogy elmeneküljön, de inkább nem kerülne ilyen szituációba. Ez az egyik árnyoldal, amíg a másik a sár és a bűzös pára. Nem elég, hogy nehéz haladni, de még kifújni se tudja magát rendesen. Ez már több mint kellemetlen, de ha ezt az akadályt leküzdi, akkor már ott is van a torony.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-06-01 13:54:43
Üzenet elküldve: 2025-06-01 13:54:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* Nem szereti ezt a helyet, mert sötét, nyirkos meg büdös, tele veszélyekkel, főleg egy olyan apró lény számára, mint amilyen ő is. A cipője bele ragad a sárba, a ruhája is tiszta büdös lesz, meg piszkos. Zápor már jobban kedveli, mert tele van új szagokkal, meg ennivalóval. Ő boldogan befalja a csigákat, békákat is. A víz meg alapból kedves a szőrös kis lény számára, bár ezt a fajta állott, posványt annyira nem szeretik. Alesian minden hangosabb neszre megriad. Már annyiszor megfogadta, hogy egyedül nem fog erre mászkálni, aztán megint itt van, de hát múltkor is hiába szedte össze azt a férfit, mert végül nem tudtak együtt eljönni. Rendesen elfárad, mire eléri az ingovány végét, de nem engedhet meg magának pihenőt, csak ha már a biztonságos helyre elért. Itt túlságosan is veszélyes, még akkor is, ha egyébként elég békésnek tűnik a hely.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-05-31 12:20:02
Üzenet elküldve: 2025-05-31 12:20:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Sokan félnek az ingoványtól. Nappal sem egy kellemes hely erre járni, hát még este. A holdak gyér fénye még mindig vezetik. Félelme halvány, bár a gyomra érezhetően összerezzen az éjszakai kirándulástól az ingoványban. Tudja, hogy semmi bántalma nem eshet, mert a két hold figyeli és vezényli lépteit. Bár már az sem érdekelné, ha valami történne vele. Érzelmei elhalványultak, mintha csak egy megfáradt báb volna ebben az életnek nevezett színjátékban. Halk, mély sóhajt ereszt ki magából. Fogalma sincs már mit várhatna. Fáradt. Nem a gyaloglástól. Teste ép és egészséges, ezzel ellentétben elméje és lelke nem. Eddigi céljai nem vezették sehova és ami volt is az is eltűnt már. Itt van az ideje visszatérnie a gyökerekhez. Ahhoz ahonnan elindult. Túl sok kitérőt tett mely nemcsak, hogy nem segítették céljai elérésében, de még el is távolodott azoktól. A múlt gyengeségei bosszantják, feldühítik. Ez az a düh mely most hajtja előre és előre egészen a toronyig, melynek a holdvilágban már látszik a tornya.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-05-22 14:42:38
Üzenet elküldve: 2025-05-22 14:42:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lihanech felől egy magányos szerzet érkezik a tavat megkerülve az Ingoványos vidéknek nevezett terület felé kora délután. Még nem teljesen kerülte meg a tavat: a Romtábor közelében található hídra lép még csak rá. Bár lassan mozog, egyértelműen határozott céllal érkezik. Ez olvasható le mozgásáról, merthogy más nem is nagyon látható a távoli szemlélőnek. Köpenye egész testét, míg a köpeny csukjája arcát takarja el, így érzelem csak közelről olvasható le arcáról. Bal kezében hű társa: elf és emberi írásokkal díszített, helyenként fém gyűrűvel erősített keményfa botja, mely értő kezekben nem csak támaszként használható, köpenyét szokásosan széles öv szorítja össze. Tőre ezúttal oldalt van az övbe dugva, mert hátán nagy, egypántos utazó hátizsák van, egyik vállán átvetve. Benne minden vagyona és egész élete. A férfi a híd közepére érve megáll és a korlát felé fordul, üresen álló jobb kezét a kőkorláton megpihentetve. Botját a korlátnak támasztja, majd a víztükörre néz, egykori otthona felé. Két kezével csukjáját hátra hajtja, így hajába a gyenge szellő belekap. Nem is tudni mennyi ideig bámulja a vizet visszagondolván eddigi életére, a sok emlék képe az idő múlását feledteti. Egy idő után észbe kap és a felderengő Romtábor felé sandít. Bár úticélja arrébb található, ne kerülheti meg a rosszhírű helyet. Nem mintha félne, ahhoz több kell de azért, ha teheti kerüli a bajt. Sóhajt egyet, majd csukjáját fejére hajtva, botját kezébe véve halad tovább célja felé: a Mágustoronyba akar eljutni.*
A hozzászólás írója (Da'aron Vex) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.22 14:43:07
A hozzászólás írója (Da'aron Vex) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.22 14:43:07
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:20:03
Üzenet elküldve: 2025-04-24 18:20:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Minden örömmel és reménnyel teli oda-út után meg kell történnie a lélekemésztő, de finanszírozás híján szükséges visszaútnak is; ez most sincs másképp, ahogy csuklyája alatt borús ábrázattal tocsog a mocsári környék nedvességtartalma miatt örökké nedves kitaposott úton. De hé, legalább lesz mit megmutatnia barátainak, és nem csak azután látja őket, miután kiolvasta a torony összes kötetét, a megnyűtt ponyváktól a tiltott darabokig. Ki tudja, addigra talán egy kikövezett utat is kiépítenek ide, hogy ne kelljen minden túra után órákig súrolnia a sarat a cipellőjéről, és a köpenyéről.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-03-15 17:46:04
Üzenet elküldve: 2025-03-15 17:46:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Nem érti mire ez a nagy hiszti, eddig a lány örült, ha a közelében lehetett, most pedig mintha futna előle. Mai felhúzza kissé az orrát, de aztán egy vállvonás után ráébred, hogy ő sem vágyik másra, minthogy minél előbb hazaérjenek és egyedül lehessen. Ezért hát nem tudja hibáztatni a feketeséget.
Azonnal jobb a közérzete, ahogy végre a friss levegőre kerülnek. Nem sokáig élvezheti ugyan, mert hamar elérnek az ingoványhoz, ami számára olyan mindig, mintha valamelyik ócska lebuj árnyékszéke lenne. Nem elég, hogy érzékeny minden szagra, de még a látvány is olyan, mintha túltelítődött volna és egyszerűen csak kiöntött volna egészen a kerti pázsitra. Bár a pázsit igen szelíd szó a rohadt nádra, ami kikandikál a lápból. Úgy tűnik nem csak drága húga kelt ma fel bal lábbal, hanem Mai is. Igazából minden probléma, amíg át nem verekszik magukat ezen az undorító vidéken. Éppen ezért egy árva szót sem szól az út ezen részén, annak pedig kifejezetten örül, hogy gyorsítani kell. Bólint, bár ezt a másik nem láthatja, de nem különösebben érdekli. Eztán, amikor már tényleg biztos a talaj és elhárul a veszély, hogy nyakig merüljön a lovával együtt valamibe, amibe nem szeretne, vágtába kezd. Bors még élvezi is. Legalább ő.*
*Nem érti mire ez a nagy hiszti, eddig a lány örült, ha a közelében lehetett, most pedig mintha futna előle. Mai felhúzza kissé az orrát, de aztán egy vállvonás után ráébred, hogy ő sem vágyik másra, minthogy minél előbb hazaérjenek és egyedül lehessen. Ezért hát nem tudja hibáztatni a feketeséget.
Azonnal jobb a közérzete, ahogy végre a friss levegőre kerülnek. Nem sokáig élvezheti ugyan, mert hamar elérnek az ingoványhoz, ami számára olyan mindig, mintha valamelyik ócska lebuj árnyékszéke lenne. Nem elég, hogy érzékeny minden szagra, de még a látvány is olyan, mintha túltelítődött volna és egyszerűen csak kiöntött volna egészen a kerti pázsitra. Bár a pázsit igen szelíd szó a rohadt nádra, ami kikandikál a lápból. Úgy tűnik nem csak drága húga kelt ma fel bal lábbal, hanem Mai is. Igazából minden probléma, amíg át nem verekszik magukat ezen az undorító vidéken. Éppen ezért egy árva szót sem szól az út ezen részén, annak pedig kifejezetten örül, hogy gyorsítani kell. Bólint, bár ezt a másik nem láthatja, de nem különösebben érdekli. Eztán, amikor már tényleg biztos a talaj és elhárul a veszély, hogy nyakig merüljön a lovával együtt valamibe, amibe nem szeretne, vágtába kezd. Bors még élvezi is. Legalább ő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319