Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:17:38
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:17:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Érezhetően ténylegesen megzavarta a férfit a holló és a manó nyüzsgése, de végül sikerül visszatalálnia a gondolatmenetéhez. Krestvir pedig figyel.
Mikor Quantall az isteneket említi, természetesen kelt benne némi ellenérzést, ám közös érdekük, hogy a gonosz hatalmát meggyengítsék, így továbbra is bajtársként tekint a férfira. És a tudás, amit birtokol, de még az istenektől kapott hatalma is hasznukra lehet majd, ebben egészen biztos, miután végighallgatta őt.*
- Ezek a látomások... szakrális mágia? Varázslattal be tud pillantani a jövőbe? Vagy a céljai eléréséhez kap útmutatást? - *Ironikus módon Sa'Tereth mágiájának varázslatait ismeri a legjobban, a többi szakrális ágról csak felületes ismeretei vannak. Így aztán az említett látomásokat is egy számára ismeretlen varázslatnak gondolja és felkelti az érdeklődését.
Ha erre választ kapott, vannak még kérdései.*
- Mágikus páncélt és fegyvert alkothat a társainknak is? - *Tisztában van vele, hogy vannak varázslatok, amik alapvetően nem ruházhatóak át másra, legfeljebb olyan mágusok által, kik már messze túlszárnyalták az átlagot. Bízik benne, hogy ez esetben nem ilyen varázslatról van szó, mert ilyen páncélzattal és fegyverekkel jelentősen nagyobb biztonságban lehetnének, javulnának az esélyeik.
Ha ezt a témát is kibeszélték, visszatér a fegyverek dolgához és a saját varázslatához.*
- Harc során kétkezes harcmodort használ, mindkét kardra szüksége van? Vannak más fegyverei is? - *A két kard egyezőségéből jutott arra a következtetésre, hogy a férfi kétkezes harcban jártas. Márpedig ha így van, talán nem olyan jó megfosztani őt az egyik kardjától.*
- Korábban mondtam, hogy mikor a romoknál jártunk, az ellenállásunknak megfelelően egyre erősebb ellenfelekkel kellett szembenéznünk. Mágiát, mágikus fegyvert ezért inkább csak akkor kellene alkalmaznunk, ha feltétlenül szükséges. Különben a következő ellenfeleink már mind olyanok lesznek, kiken az egyszerű fegyver nem fog, csak a mágia... Ezért ha mindkét kardjára szüksége van, inkább nem bujtatnék beléjük mágiát, amíg nem muszáj. Hadd tűnjünk gyengéknek, ameddig csak lehet... De ha egy karddal is boldogul, akkor a másikat elbájolhatom. Mit gondol? - *Kéri ki a férfi véleményét, ő miként látja jónak, hogy aztán ennek megfelelően cselekedhessen.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Érezhetően ténylegesen megzavarta a férfit a holló és a manó nyüzsgése, de végül sikerül visszatalálnia a gondolatmenetéhez. Krestvir pedig figyel.
Mikor Quantall az isteneket említi, természetesen kelt benne némi ellenérzést, ám közös érdekük, hogy a gonosz hatalmát meggyengítsék, így továbbra is bajtársként tekint a férfira. És a tudás, amit birtokol, de még az istenektől kapott hatalma is hasznukra lehet majd, ebben egészen biztos, miután végighallgatta őt.*
- Ezek a látomások... szakrális mágia? Varázslattal be tud pillantani a jövőbe? Vagy a céljai eléréséhez kap útmutatást? - *Ironikus módon Sa'Tereth mágiájának varázslatait ismeri a legjobban, a többi szakrális ágról csak felületes ismeretei vannak. Így aztán az említett látomásokat is egy számára ismeretlen varázslatnak gondolja és felkelti az érdeklődését.
Ha erre választ kapott, vannak még kérdései.*
- Mágikus páncélt és fegyvert alkothat a társainknak is? - *Tisztában van vele, hogy vannak varázslatok, amik alapvetően nem ruházhatóak át másra, legfeljebb olyan mágusok által, kik már messze túlszárnyalták az átlagot. Bízik benne, hogy ez esetben nem ilyen varázslatról van szó, mert ilyen páncélzattal és fegyverekkel jelentősen nagyobb biztonságban lehetnének, javulnának az esélyeik.
Ha ezt a témát is kibeszélték, visszatér a fegyverek dolgához és a saját varázslatához.*
- Harc során kétkezes harcmodort használ, mindkét kardra szüksége van? Vannak más fegyverei is? - *A két kard egyezőségéből jutott arra a következtetésre, hogy a férfi kétkezes harcban jártas. Márpedig ha így van, talán nem olyan jó megfosztani őt az egyik kardjától.*
- Korábban mondtam, hogy mikor a romoknál jártunk, az ellenállásunknak megfelelően egyre erősebb ellenfelekkel kellett szembenéznünk. Mágiát, mágikus fegyvert ezért inkább csak akkor kellene alkalmaznunk, ha feltétlenül szükséges. Különben a következő ellenfeleink már mind olyanok lesznek, kiken az egyszerű fegyver nem fog, csak a mágia... Ezért ha mindkét kardjára szüksége van, inkább nem bujtatnék beléjük mágiát, amíg nem muszáj. Hadd tűnjünk gyengéknek, ameddig csak lehet... De ha egy karddal is boldogul, akkor a másikat elbájolhatom. Mit gondol? - *Kéri ki a férfi véleményét, ő miként látja jónak, hogy aztán ennek megfelelően cselekedhessen.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:32:43
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Quantall mint általában a mágiához is úgy áll hozzá, hogy annyira ismeri amennyire hasznos. Nem azért mert ne érdeklődne jobban csak a helyzet nem engedte meg, hogy igazi nagymesterré válhasson. Az ágakat viszont ismeri. Néhány varázslatról is tud. Ezt csak kikövetkeztette. Ha éget akkor vagy nap vagy tűz. A tűz általában látványosabb szokott lenni. A másik szavaira bólint és csak az egyik kardját nyújtja át. Nem kérdez tudja, hogy fontosak a varázslat használatának instrukciói. Valószínűleg egy fegyvert kell a másiknak a kezében tartania miközben varázsol. Egy másik jó esetben is csak elrontja a varázslatot. A kérdés hallatán kicsit gondolkozik majd bele kezd a válaszba. Kár titkolni.*
-Inkább az elméleti...
*Ekkor a lány felszisszen és a mágus egyből idegesen néz körül, de aztán csak egy holló repül ki a csuklya alól. Szörnyű madár. Valószínűleg azért gondolja így mert korábban rossz tapasztalata volt ezekkel a madarakkal. Fel is villan előtte a kép ahogy mágikus sisakja rostélya mögül látja a folyamatosan érkező fekete bestiákat akik látszólag minden nemű értelem nélkül valami felsőbb utasításra záporoznak neki és pusztulnak el. Elhessegeti a gondolatot és érdeklődve nézi a beszélgetést a nő és a kis lény közt. Hasonló valamikről a népe legendái közt hallott. Ott barlangokban élő szolgafajként utaltak rájuk. Nem tudja, hogy ez az volna vagy, hogy otthon ezekben a legendákban mennyi volt az igazság és mennyi a tanmese ami arra nevelte a fiatal mélységieket, hogy ők a legkiemelkedettebb faj és mindenki más még arra se méltó, hogy a cipőjük nyomát megcsókolja. Pontosan ezért is nem tudta miképp nézzen arra a valamire. Végül megállapította, hogy valószínűleg egy értelmes lény lehet hisz beszél és képes gondolkozni. Nem egy állat. A másik jelzésére, hogy folytassa így is tesz csak közben elfelejtette mit akart, de hamar eszébe jut.*
-Inkább az elméleti tudásom amire úgy érzem büszke lehetek. Arra is leginkább a sötét isten szolgáival kapcsolatban. De képes vagyok mágiát is alkalmazni. Eeyr és Teysus istenek hatalmából és valamennyire értek a fegyver forgatáshoz is, de egy hivatásos katonával valószínűleg nem tudnám felvenni a versenyt. A mágiám alkalmas mágikus páncélok és fegyverek teremtésére, aktív varázslatok megszüntetésére, képes vagyok a még istenek előtt semleges mágiák közé tartozó mana lövedék varázslatra ami egy kis időre lelassítja a célpontját, egy gyengébb mana aurát létrehozni amivel a távolsági fegyverek lövéseit kivédhetem, érzékelni a közelemben lévő élőlényeket, gyógyítani és ami még hasznos lehet, hogy egy sötétség oltárt meggyengíteni. Elpusztítani még nem, de meg tudom gyengíteni azzal, hogy a hatalmából egy kicsit magamba szívok. A templomi oltárt is így segítettem elpusztítani. Ezen kívül néha kapok látomásokat amik segítenek az utamon. Eddig nem hazudtak. Azt, hiszem mindent elmondtam.
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Quantall mint általában a mágiához is úgy áll hozzá, hogy annyira ismeri amennyire hasznos. Nem azért mert ne érdeklődne jobban csak a helyzet nem engedte meg, hogy igazi nagymesterré válhasson. Az ágakat viszont ismeri. Néhány varázslatról is tud. Ezt csak kikövetkeztette. Ha éget akkor vagy nap vagy tűz. A tűz általában látványosabb szokott lenni. A másik szavaira bólint és csak az egyik kardját nyújtja át. Nem kérdez tudja, hogy fontosak a varázslat használatának instrukciói. Valószínűleg egy fegyvert kell a másiknak a kezében tartania miközben varázsol. Egy másik jó esetben is csak elrontja a varázslatot. A kérdés hallatán kicsit gondolkozik majd bele kezd a válaszba. Kár titkolni.*
-Inkább az elméleti...
*Ekkor a lány felszisszen és a mágus egyből idegesen néz körül, de aztán csak egy holló repül ki a csuklya alól. Szörnyű madár. Valószínűleg azért gondolja így mert korábban rossz tapasztalata volt ezekkel a madarakkal. Fel is villan előtte a kép ahogy mágikus sisakja rostélya mögül látja a folyamatosan érkező fekete bestiákat akik látszólag minden nemű értelem nélkül valami felsőbb utasításra záporoznak neki és pusztulnak el. Elhessegeti a gondolatot és érdeklődve nézi a beszélgetést a nő és a kis lény közt. Hasonló valamikről a népe legendái közt hallott. Ott barlangokban élő szolgafajként utaltak rájuk. Nem tudja, hogy ez az volna vagy, hogy otthon ezekben a legendákban mennyi volt az igazság és mennyi a tanmese ami arra nevelte a fiatal mélységieket, hogy ők a legkiemelkedettebb faj és mindenki más még arra se méltó, hogy a cipőjük nyomát megcsókolja. Pontosan ezért is nem tudta miképp nézzen arra a valamire. Végül megállapította, hogy valószínűleg egy értelmes lény lehet hisz beszél és képes gondolkozni. Nem egy állat. A másik jelzésére, hogy folytassa így is tesz csak közben elfelejtette mit akart, de hamar eszébe jut.*
-Inkább az elméleti tudásom amire úgy érzem büszke lehetek. Arra is leginkább a sötét isten szolgáival kapcsolatban. De képes vagyok mágiát is alkalmazni. Eeyr és Teysus istenek hatalmából és valamennyire értek a fegyver forgatáshoz is, de egy hivatásos katonával valószínűleg nem tudnám felvenni a versenyt. A mágiám alkalmas mágikus páncélok és fegyverek teremtésére, aktív varázslatok megszüntetésére, képes vagyok a még istenek előtt semleges mágiák közé tartozó mana lövedék varázslatra ami egy kis időre lelassítja a célpontját, egy gyengébb mana aurát létrehozni amivel a távolsági fegyverek lövéseit kivédhetem, érzékelni a közelemben lévő élőlényeket, gyógyítani és ami még hasznos lehet, hogy egy sötétség oltárt meggyengíteni. Elpusztítani még nem, de meg tudom gyengíteni azzal, hogy a hatalmából egy kicsit magamba szívok. A templomi oltárt is így segítettem elpusztítani. Ezen kívül néha kapok látomásokat amik segítenek az utamon. Eddig nem hazudtak. Azt, hiszem mindent elmondtam.
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:15:08
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:15:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Alyo nem örül annak, hogy itt kell lennie, annak sem, hogy hátra kell hagynia Gubát, a szívéhez nőtt az állat azóta, hogy lelőtte annak egykori gazdáját. Syouddal csinálták persze, aztán az óriást elkaparták valahol az erdőben. Ahol a Syoud által halomra gyilkolászott kormos bőrű nőstényeket is. Mást se csinált az utóbbi időkben, mint Syoud után takarított, viszont mostanában nem látta. Mondhatná persze, hogy rossz pénz nem vész el, de már túl régen nem látta azt a komisz hegyesfülűt. Szinte már hiányzik. Szinte. Relael sokkal jobban hiányzik neki és Waldran is. Bár Waldrannal még számol azért, hogy elküldte.
A menet szélén halad, döbbenetesen világos tekintete a tájat pásztázza és egyszerre azt is, hogy hova lép. Nem lenne túl kellemes, ha a mocsár elnyelné egy szolid böffenéssel. Íja a kezében, és egy nyilat is bekészített, hátha használnia kell.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Alyo nem örül annak, hogy itt kell lennie, annak sem, hogy hátra kell hagynia Gubát, a szívéhez nőtt az állat azóta, hogy lelőtte annak egykori gazdáját. Syouddal csinálták persze, aztán az óriást elkaparták valahol az erdőben. Ahol a Syoud által halomra gyilkolászott kormos bőrű nőstényeket is. Mást se csinált az utóbbi időkben, mint Syoud után takarított, viszont mostanában nem látta. Mondhatná persze, hogy rossz pénz nem vész el, de már túl régen nem látta azt a komisz hegyesfülűt. Szinte már hiányzik. Szinte. Relael sokkal jobban hiányzik neki és Waldran is. Bár Waldrannal még számol azért, hogy elküldte.
A menet szélén halad, döbbenetesen világos tekintete a tájat pásztázza és egyszerre azt is, hogy hova lép. Nem lenne túl kellemes, ha a mocsár elnyelné egy szolid böffenéssel. Íja a kezében, és egy nyilat is bekészített, hátha használnia kell.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-05 19:51:11
Üzenet elküldve: 2019-08-05 19:51:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Már szinte dél van, mikor el tudnak indulni. Frandr, látván, hogy Laor a csapat elejére állt, veszi az adást, és beáll sereghajtónak. Ahogy a céljuk felé gyalogolnak, a sisakját is felveszi.
Neki nem jut eszébe a mágikus támadás, ő arra gondol, hogy mindig a csapat sebezhetőbb tagjait kell belülre helyezni.
A csapat végén masírozva éberen figyeli a környezetét. Közben arra gondol, hogy ha a karavánpihenőnél is ilyen lesz a talaj, akkor az még problémásabbá teheti a harcot.
Bár Frandr gyakran őrködött sötétben még a pusztán, valószínűleg nem ő lesz az első, aki észreveszi, ha közelít valami. Ennek ellenére számít arra, hogy rajtaütnek. Egyik keze a fokosa nyelén pihen, másikkal pedig a pajzsát tartja úgy, hogy ha szerencsés, még akár egy nyilat is kivédhessen vele.
Gyakran pillant a háta mögé, hogy követi-e őket bármi vagy bárki is. Egyébiránt viszont meglehetősen higgadt, koncentrált.
Nem szólal meg Laor figyelmeztetésére, csak bólint, és tovább fürkészi az ingoványt.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Már szinte dél van, mikor el tudnak indulni. Frandr, látván, hogy Laor a csapat elejére állt, veszi az adást, és beáll sereghajtónak. Ahogy a céljuk felé gyalogolnak, a sisakját is felveszi.
Neki nem jut eszébe a mágikus támadás, ő arra gondol, hogy mindig a csapat sebezhetőbb tagjait kell belülre helyezni.
A csapat végén masírozva éberen figyeli a környezetét. Közben arra gondol, hogy ha a karavánpihenőnél is ilyen lesz a talaj, akkor az még problémásabbá teheti a harcot.
Bár Frandr gyakran őrködött sötétben még a pusztán, valószínűleg nem ő lesz az első, aki észreveszi, ha közelít valami. Ennek ellenére számít arra, hogy rajtaütnek. Egyik keze a fokosa nyelén pihen, másikkal pedig a pajzsát tartja úgy, hogy ha szerencsés, még akár egy nyilat is kivédhessen vele.
Gyakran pillant a háta mögé, hogy követi-e őket bármi vagy bárki is. Egyébiránt viszont meglehetősen higgadt, koncentrált.
Nem szólal meg Laor figyelmeztetésére, csak bólint, és tovább fürkészi az ingoványt.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-05 19:13:05
Üzenet elküldve: 2019-08-05 19:13:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Mindenhez idő kell, akár ahhoz is, hogy végül mindenki összekészülődjön és nekivághassanak az út hátralévő, rövid, de annál ismeretlenebb és veszélyesebb szakaszának. Most már tényleg szükségük lesz minden éberségükre, tudásukra és bizony a szerencséjükre is. Ahogy maguk mögött hagyják a torony környékét, Laor halad elől. Igyekezett úgy rendezni a kis csapatot, hogy akik a fegyverforgatáshoz is értenek, valamelyest közrefogják azokat akik ebben kevésbé jeleskednek. Kérdés, hogy ennek mennyi haszna lehet, hiszen könnyen előfordulhat az is, hogy ezen a vidéken inkább mágikus támadástól kell tartaniuk, olyasmi ellen pedig az acél aligha védhet. De már csak a rutin miatt is így dönt.*
- Tartsátok nyitva szemetek! *szól hátra a többieknek* Errefelé már óvatosnak kell lennünk. Minden apróság, a legkisebb furcsaság is árulkodó lehet, és akár az életünk is múlhat rajta, hogy időben észrevegyünk mindent.
*Neki még arra is kell ügyelnie, hogy lehetőleg szilárd talajon vezesse a többieket. Kényelmesebb is úgy haladni, és kisebb annak az esélye is, hogy valamelyiküket marasztalni próbálja az ingovány. Ha tehát minden úgy alakult ahogy szerette volna, akkor ő halad elől, a menet végén Frandr, a többi fegyverforgatáshoz értő pedig a mágust és az alkimistát igyekszik óvni. Alighanem erre szükség is lesz hamarosan, hiszen lassan az átkos romok közelébe érnek.*
//A vulkánok hava, 8887. Tarun dele//
*Mindenhez idő kell, akár ahhoz is, hogy végül mindenki összekészülődjön és nekivághassanak az út hátralévő, rövid, de annál ismeretlenebb és veszélyesebb szakaszának. Most már tényleg szükségük lesz minden éberségükre, tudásukra és bizony a szerencséjükre is. Ahogy maguk mögött hagyják a torony környékét, Laor halad elől. Igyekezett úgy rendezni a kis csapatot, hogy akik a fegyverforgatáshoz is értenek, valamelyest közrefogják azokat akik ebben kevésbé jeleskednek. Kérdés, hogy ennek mennyi haszna lehet, hiszen könnyen előfordulhat az is, hogy ezen a vidéken inkább mágikus támadástól kell tartaniuk, olyasmi ellen pedig az acél aligha védhet. De már csak a rutin miatt is így dönt.*
- Tartsátok nyitva szemetek! *szól hátra a többieknek* Errefelé már óvatosnak kell lennünk. Minden apróság, a legkisebb furcsaság is árulkodó lehet, és akár az életünk is múlhat rajta, hogy időben észrevegyünk mindent.
*Neki még arra is kell ügyelnie, hogy lehetőleg szilárd talajon vezesse a többieket. Kényelmesebb is úgy haladni, és kisebb annak az esélye is, hogy valamelyiküket marasztalni próbálja az ingovány. Ha tehát minden úgy alakult ahogy szerette volna, akkor ő halad elől, a menet végén Frandr, a többi fegyverforgatáshoz értő pedig a mágust és az alkimistát igyekszik óvni. Alighanem erre szükség is lesz hamarosan, hiszen lassan az átkos romok közelébe érnek.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-08-02 00:24:15
Üzenet elküldve: 2019-08-02 00:24:15
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaút//
//Napváltás, úgy dél körül//
//A jelenet 16+ hozzászólást tartalmaz!//
-Nos, szögezzük le Nyxa, mit tudtam meg erdőmélyi utunkról. *Magyarázza orbitális mozdulatokkal baglyának drámai előadását a tündér.* -Alig tettük be szinte a lábunkat a rengetegbe. Igen, szép és elbűvölő volt a fák sokasága és a rajtuk megcsillanó napfény költői folyama, de utána jött a borzalom. Az este. Az éjszaka. A vérfagyasztó, derengő homállyal teli, sötét denevér. A gonosz ideje, aki farkasokkal akart ránk támadni. Amint azok feladták, már pirkadt. Miután ez megtörtént, próbáltam alig HATVAN lábnyira az Ingoványos vidéktől visszatérni Arthenior közelébe. Erre ez a gonosz, megátalkodott vadon, ez a méreggel itatott gyümölcs, ez képes volt egy egész délelőttön keresztül szórakozni velem. De az utazók szerint "szerencsésnek mondhatom magam, mert engem kiválasztott Erdőmélye, méltóvá tett arra", hogy ne válogatott szörnyeinek egyike marcangolja szét mocskos beleimet egy ott átlagosnak számító reggelen. Tényleg, mekkora ajándék, kedvem támadt máris köszönetet mondani érte! *Szinte már ordít a háborgó, felpaprikázott druida szerencsétlen, vállán pihenő, megilletődött madarának. Idegessége ellenére figyel a lápnál, nehogy elsüllyedjen. Na akkor aztán teljesen kiakadna. Eddig úgy tűnik, sikeresen kerülgeti a latyakosabb részeket. Ezeregy gondolattal van közben elfoglalva.* ~Eeyr szerelmére, ez csak egy éjszaka volt! Ráadásul a határ mentén. Hogy fogok így egy irbiszt felkutatni, elfogni, megszelídíteni és beidomítani, ráadásul egy pár embert vezetve, egyenesen Erdőmélye szívébe? Lehetetlen! Jelenleg ezt érzem: nem vagyok elég erős ehhez. Tapasztalt emberekre van szükségem. Harcosokra, akik nálam jobban bírják a strapát. Akik megvédenek, ha "a természet lágy öle" csonttörő medvékkel és hústépő farkasokkal fogadna. Valamint ha a legkedvesebb párduckánk úgy döntene, kedve támad legyilkolni és megenni újdönsült gazdiját.~ *Dühöng. Legszívesebben ordítana egy nagyot. Szóval, miért is ne? Ezt teszi: megáll egy földdarabon és torka szakadtából bömböl. A madarak visongva szállnak fel az ágakról, a cserjésben hallani a megugró és menekülő őzeket.*
-Jól teszitek, ragadozó vagyok Erdőmélyéről, vááá! *Emeli fel kezeit Mërulon, mintha azok párducmancsok lennének. Legszívesebben fogná magát, felülne Bors hátára és elindulna haza, Holdvégbe. Úgy érzi, Arthenior mégsem neki való hely: az emberek bunkók, az elfek köcsögök, a többi pedig ritka visszataszító... de természetesen tündért még nem látott.* ~Ráadásul az a szegény Fäenro még nem is hallott arról, hogy mi az a tündér! Vagy lehet, majd azt hitte, hogy egy örökké mosolygó óriás timoren jelenik meg előtte, aki majd teljesíti három kívánságát és keresztfiának fogadja.~ *Itt gondolkodási szünetet tart. Az utolsónak valójában egészen örülne. Be kell vallania, a fiú megmutatta neki, mit akar elérni. Miért is jött eredetileg ide. Boldogságot akar látni a város lakóinak arcán. Valószínűleg most hanyagolni fogja a tapasztaltak alapján erdőmélyi expedícióját. Szeretne letelepedni. Lehet, most ezzel fog foglalkozni. Egy saját házat szeretne. Annyira belemerül az eszmefuttatásba, hogy észre sem veszi, kiér a mocsárból. Az artheniori erdőben van.*
//Napváltás, úgy dél körül//
//A jelenet 16+ hozzászólást tartalmaz!//
-Nos, szögezzük le Nyxa, mit tudtam meg erdőmélyi utunkról. *Magyarázza orbitális mozdulatokkal baglyának drámai előadását a tündér.* -Alig tettük be szinte a lábunkat a rengetegbe. Igen, szép és elbűvölő volt a fák sokasága és a rajtuk megcsillanó napfény költői folyama, de utána jött a borzalom. Az este. Az éjszaka. A vérfagyasztó, derengő homállyal teli, sötét denevér. A gonosz ideje, aki farkasokkal akart ránk támadni. Amint azok feladták, már pirkadt. Miután ez megtörtént, próbáltam alig HATVAN lábnyira az Ingoványos vidéktől visszatérni Arthenior közelébe. Erre ez a gonosz, megátalkodott vadon, ez a méreggel itatott gyümölcs, ez képes volt egy egész délelőttön keresztül szórakozni velem. De az utazók szerint "szerencsésnek mondhatom magam, mert engem kiválasztott Erdőmélye, méltóvá tett arra", hogy ne válogatott szörnyeinek egyike marcangolja szét mocskos beleimet egy ott átlagosnak számító reggelen. Tényleg, mekkora ajándék, kedvem támadt máris köszönetet mondani érte! *Szinte már ordít a háborgó, felpaprikázott druida szerencsétlen, vállán pihenő, megilletődött madarának. Idegessége ellenére figyel a lápnál, nehogy elsüllyedjen. Na akkor aztán teljesen kiakadna. Eddig úgy tűnik, sikeresen kerülgeti a latyakosabb részeket. Ezeregy gondolattal van közben elfoglalva.* ~Eeyr szerelmére, ez csak egy éjszaka volt! Ráadásul a határ mentén. Hogy fogok így egy irbiszt felkutatni, elfogni, megszelídíteni és beidomítani, ráadásul egy pár embert vezetve, egyenesen Erdőmélye szívébe? Lehetetlen! Jelenleg ezt érzem: nem vagyok elég erős ehhez. Tapasztalt emberekre van szükségem. Harcosokra, akik nálam jobban bírják a strapát. Akik megvédenek, ha "a természet lágy öle" csonttörő medvékkel és hústépő farkasokkal fogadna. Valamint ha a legkedvesebb párduckánk úgy döntene, kedve támad legyilkolni és megenni újdönsült gazdiját.~ *Dühöng. Legszívesebben ordítana egy nagyot. Szóval, miért is ne? Ezt teszi: megáll egy földdarabon és torka szakadtából bömböl. A madarak visongva szállnak fel az ágakról, a cserjésben hallani a megugró és menekülő őzeket.*
-Jól teszitek, ragadozó vagyok Erdőmélyéről, vááá! *Emeli fel kezeit Mërulon, mintha azok párducmancsok lennének. Legszívesebben fogná magát, felülne Bors hátára és elindulna haza, Holdvégbe. Úgy érzi, Arthenior mégsem neki való hely: az emberek bunkók, az elfek köcsögök, a többi pedig ritka visszataszító... de természetesen tündért még nem látott.* ~Ráadásul az a szegény Fäenro még nem is hallott arról, hogy mi az a tündér! Vagy lehet, majd azt hitte, hogy egy örökké mosolygó óriás timoren jelenik meg előtte, aki majd teljesíti három kívánságát és keresztfiának fogadja.~ *Itt gondolkodási szünetet tart. Az utolsónak valójában egészen örülne. Be kell vallania, a fiú megmutatta neki, mit akar elérni. Miért is jött eredetileg ide. Boldogságot akar látni a város lakóinak arcán. Valószínűleg most hanyagolni fogja a tapasztaltak alapján erdőmélyi expedícióját. Szeretne letelepedni. Lehet, most ezzel fog foglalkozni. Egy saját házat szeretne. Annyira belemerül az eszmefuttatásba, hogy észre sem veszi, kiér a mocsárból. Az artheniori erdőben van.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:46:01
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Tovább sétál a nyirkos talajon. Még mindig csak a szitakötőkhöz hasonlóan szarnyaló gondolataiba van merülve. Elmerülve-akárcsak most a talajban! Majdnem térdig! Hálistennek csak a bal végtagját szippantotta be a konok, éhes szájnak tűnő latyak. De még így is nagyon nehéz neki kihúznia azt. Küszködik és ráadásként átkozza magát azért, mert ennyire figyelmetlen volt. Jobb lábával próbálgatja, hogy elég biztos e az a földdarab, ahová (még szabad) testrészét elhelyezte. Jónak érzi, betámaszt és kezeivel húzza a bal lábát kifelé. Természetesen hamar elfárad-nem valami jó az állóképessége. De legalább nem süllyed beljebb. Szétnéz, hátha talál egy fát maga mellett. Csak egy süppedő, valószínűleg viharban letört, vastagabb ágat talál egy szomszédos ingoványban.*
~Megértem a helyzetedet.~ *Nevet magában.* ~Kérnék tőled valamit: ha nem tudlak kimenteni, legalább te ments ki engem.~ *Megnézi, hogy eléri e. Úgy veszi észre, igen a válasz erre. Belékapaszkodik és húzza magát. Sikerrel jár, ha lassan is, de kikerül a cuppogós mocsárból. Lába elzsibbadt, nehéznek érzi. Továbbhalad az úton, kerülgetve a hasonló találkozásokat. Sikerrel jár és lassan a vidék végéhez közeledik. Érzi, hiszen a föld elkezdett szilárdabbá válni. Keső délután van, bár nem tudja megállapítani, hány óra lehet. Lassan Erdőlyébe ér. Izgalommal telt el, de fél is. A nyers vadon. Az igazi erdő. Az erdő mélye.*
*Tovább sétál a nyirkos talajon. Még mindig csak a szitakötőkhöz hasonlóan szarnyaló gondolataiba van merülve. Elmerülve-akárcsak most a talajban! Majdnem térdig! Hálistennek csak a bal végtagját szippantotta be a konok, éhes szájnak tűnő latyak. De még így is nagyon nehéz neki kihúznia azt. Küszködik és ráadásként átkozza magát azért, mert ennyire figyelmetlen volt. Jobb lábával próbálgatja, hogy elég biztos e az a földdarab, ahová (még szabad) testrészét elhelyezte. Jónak érzi, betámaszt és kezeivel húzza a bal lábát kifelé. Természetesen hamar elfárad-nem valami jó az állóképessége. De legalább nem süllyed beljebb. Szétnéz, hátha talál egy fát maga mellett. Csak egy süppedő, valószínűleg viharban letört, vastagabb ágat talál egy szomszédos ingoványban.*
~Megértem a helyzetedet.~ *Nevet magában.* ~Kérnék tőled valamit: ha nem tudlak kimenteni, legalább te ments ki engem.~ *Megnézi, hogy eléri e. Úgy veszi észre, igen a válasz erre. Belékapaszkodik és húzza magát. Sikerrel jár, ha lassan is, de kikerül a cuppogós mocsárból. Lába elzsibbadt, nehéznek érzi. Továbbhalad az úton, kerülgetve a hasonló találkozásokat. Sikerrel jár és lassan a vidék végéhez közeledik. Érzi, hiszen a föld elkezdett szilárdabbá válni. Keső délután van, bár nem tudja megállapítani, hány óra lehet. Lassan Erdőlyébe ér. Izgalommal telt el, de fél is. A nyers vadon. Az igazi erdő. Az erdő mélye.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:04:04
Üzenet elküldve: 2019-07-31 21:04:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Mocsár. Vidéki nyelvén láp. Azért reméli banyával nem találkozik. Erre a gondolatra hirtelen anyja ugrik be, fogalma sincs, hogy miért... azaz... azért egy kicsi van. Hogy mennyi pofont kapott tőle! De azért szerette őt, reméli, hogy jól van és szép hely, ahol jelenleg jár, vagy dolgozik. Biztosan büszke lenne a fiára, s nem mondaná, hogy csak a csecsszíláshoz ért. Ahhoz képest sokat haladt előre, némi pénze is van, emellett szép ruhában jár és szépen beszél. Előtte az élet. Meg persze Gizuka. Átugrik egy nedvesebb részt, itt a lápban soha nem lehet tudni, mikor süllyed meg az ember, hogy aztán soha többé ne szabaduljon. Így óvatosnak kell lennie, odafigyel és koncentrál, s megpróbál nem az orrán át lélegezni egészen addig, míg a pusztára ér.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:53:00
Üzenet elküldve: 2019-07-31 12:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorlás//
*Eléggé jól sikerül feltúrnia magát a lócsökevényre. A gnóm még tud felfelé taszítani Arra papa valagán, hogy rendesen nyeregbe kerüljön. Ezt a segedelmet naná, hogy elfogadja. Egyszersmind felkerül a csökevény hátára. Sarkával megösztökéli már, hogy induljon be a mandula.*
- Szíp egy jószág e fiam! Etessed kukoricával, attó jó nagy lesz a bele, no meg felhízik, mint a disznó.
*Jóságos tanáccsal látja el a tapasztalatlan gnómocskát, hogyan kell a jószágot tartani. Hú, hirtelen orrfacsaró fing szag csapkodja meg az orrnyergét.*
- Ejj te! Rothadó ez a szang, mint amikó tejfeles bablevest falok.
*Sunyiban eregetni kezd az öreg. Itt nem feltűnő ha, szelel a papó.*
- Jó kírdís e fijjam. Vagy százhúzszázharminc. A fene se emlíkszik rá.
*Régen volt, talán igaz sem volt. Anyja hasából régen pottyant ki. Nem volt fontos feljegyezni ezért saccolni tudja. Meg rége ugye nem írták fel ezeket.*
- Az jó! Fáj a hátam, mint a seprű nyele. Haladjunk Mogrim fiam, mer a vesím megkövesedik mire odaírünk!
*Ösztökélni kell a fiút nehogy eltunyuljon.*
*Eléggé jól sikerül feltúrnia magát a lócsökevényre. A gnóm még tud felfelé taszítani Arra papa valagán, hogy rendesen nyeregbe kerüljön. Ezt a segedelmet naná, hogy elfogadja. Egyszersmind felkerül a csökevény hátára. Sarkával megösztökéli már, hogy induljon be a mandula.*
- Szíp egy jószág e fiam! Etessed kukoricával, attó jó nagy lesz a bele, no meg felhízik, mint a disznó.
*Jóságos tanáccsal látja el a tapasztalatlan gnómocskát, hogyan kell a jószágot tartani. Hú, hirtelen orrfacsaró fing szag csapkodja meg az orrnyergét.*
- Ejj te! Rothadó ez a szang, mint amikó tejfeles bablevest falok.
*Sunyiban eregetni kezd az öreg. Itt nem feltűnő ha, szelel a papó.*
- Jó kírdís e fijjam. Vagy százhúzszázharminc. A fene se emlíkszik rá.
*Régen volt, talán igaz sem volt. Anyja hasából régen pottyant ki. Nem volt fontos feljegyezni ezért saccolni tudja. Meg rége ugye nem írták fel ezeket.*
- Az jó! Fáj a hátam, mint a seprű nyele. Haladjunk Mogrim fiam, mer a vesím megkövesedik mire odaírünk!
*Ösztökélni kell a fiút nehogy eltunyuljon.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:19:35
Üzenet elküldve: 2019-07-31 11:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorlás//
*Úgy tűnik, hogy Arraele úr is örül a találkozásnak, a maga módján. Valóban eltelt egy kis idő amióta nem találkoztak, de azért az közel sem ezer holddal ezelőtt történt. Elmosolyodik Arraele úr túlzó megjegyzésein. Az idős tündér mindig is szeretett nagyokat mondani, de ezzel együtt igazán szórakoztató jelenség. A tündér belemegy Cukorfalat megülésébe, s talán ezzel azt is kifejezi, hogy rá vehető a következő kalandjukra. A tündér uraság akaratát kifejezve Cukorfalathoz sétál és fel is kapaszkodik rá. Odasiet segíteni, de addigra a tündér már felhúzta magát a pónira. Arraele úr nagyon belendül és megsarkantyúzza Cukorfalatot, legalább is szavakkal ösztönözi az indulásra. Megfogja a póni vezető szárát és megindul előre. Az ingovány felé veszik az irányt ezért nem árt az óvatosság. A talaj mocsaras, lápos jellegű, így csak lassan és óvatosan lehet közlekedni rajta. Odafigyelve halad és vezeti a pónit Arraele úrral a hátán. A bűz átható, mint mindig. Ennek tompítására szabad kezével az orrához tartja a kabátja úját, hogy a szövet valamennyire megszűrje a szagokat. Közben megpróbál társalogni az idős tündérrel.*
- Arraele úr, megkérdezhetem, hogy mennyi idős? *Kíváncsi természetét nem tudja leplezni, így hatalmas smaragdzöld szemeivel fürkészi a másik reakcióit, válaszát.*
- Ha jól sejtem, akkor nem kell túl sokat mennünk. Az ingovány után erdős részen kell áthaladnunk, mert, ahogy hallottam a fák között laknak. *Ez hasznos információ lehet a tündérúr számára, abban a tekintetben, hogy a kényelmetlen utazás nem annyira sokáig fog tartani. Bár Cukorfalat hátán némileg könnyebb a közlekedés és kényelmesebb is mint gyalogszerrel.*
*Úgy tűnik, hogy Arraele úr is örül a találkozásnak, a maga módján. Valóban eltelt egy kis idő amióta nem találkoztak, de azért az közel sem ezer holddal ezelőtt történt. Elmosolyodik Arraele úr túlzó megjegyzésein. Az idős tündér mindig is szeretett nagyokat mondani, de ezzel együtt igazán szórakoztató jelenség. A tündér belemegy Cukorfalat megülésébe, s talán ezzel azt is kifejezi, hogy rá vehető a következő kalandjukra. A tündér uraság akaratát kifejezve Cukorfalathoz sétál és fel is kapaszkodik rá. Odasiet segíteni, de addigra a tündér már felhúzta magát a pónira. Arraele úr nagyon belendül és megsarkantyúzza Cukorfalatot, legalább is szavakkal ösztönözi az indulásra. Megfogja a póni vezető szárát és megindul előre. Az ingovány felé veszik az irányt ezért nem árt az óvatosság. A talaj mocsaras, lápos jellegű, így csak lassan és óvatosan lehet közlekedni rajta. Odafigyelve halad és vezeti a pónit Arraele úrral a hátán. A bűz átható, mint mindig. Ennek tompítására szabad kezével az orrához tartja a kabátja úját, hogy a szövet valamennyire megszűrje a szagokat. Közben megpróbál társalogni az idős tündérrel.*
- Arraele úr, megkérdezhetem, hogy mennyi idős? *Kíváncsi természetét nem tudja leplezni, így hatalmas smaragdzöld szemeivel fürkészi a másik reakcióit, válaszát.*
- Ha jól sejtem, akkor nem kell túl sokat mennünk. Az ingovány után erdős részen kell áthaladnunk, mert, ahogy hallottam a fák között laknak. *Ez hasznos információ lehet a tündérúr számára, abban a tekintetben, hogy a kényelmetlen utazás nem annyira sokáig fog tartani. Bár Cukorfalat hátán némileg könnyebb a közlekedés és kényelmesebb is mint gyalogszerrel.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-24 13:41:31
Üzenet elküldve: 2019-07-24 13:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
* A talaj lassan kezd vizenyőssé válni. Wrexan nemsokára, már azt veszi észre, hogy néhol bokáig süllyed az ingoványban. Igyekszik a jó kitaposott ösvényen maradni. A levegő rothadó növényi és állati hulladéktól bűzölög. A hely zajlik az élettől, ha jobban megfigyeli az ember. Békák és unkák versenyeznek egymással, próbálják túlharsogni a másikat. Különféle madarakat hall mindenhonnan. Néha egy-egy elég fura hangot is hall, de olyankor gyorsan tovább áll. Viszonylag ritkán találkozik utazókkal, akkor se ártanak sokat egymásnak. Szinte örömtáncot jár, mikor megpillantja az ingovány végét.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-21 00:30:29
Üzenet elküldve: 2019-07-21 00:30:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton újra//
*Maga is meglepődik, de az elf szavai szinte fellelkesítik. Igaz ezt furcsállja is, hiszen sohasem volt nagyétkű, és bár szerette a finom ételeket és ízeket mindig is, sohasem ezek adták meg napjainak az értelmét. Most az ételek, amelyekről beszélnek, valahogy mégis olyanok, mintha életének egy-egy szakaszát képviselnék, legalábbis annak kellemes óráit, napjait és hatait. Minden gombafajtához, és ezek összekeveréséhez is kapcsolóik sok-sok kellemes, már-már elfelejtett, és tulajdonképpen újraélhetetlen emlék.
Eddig ráadásul attól félt, hogy nem fognak tudni miről beszélgetni a viszonylag hosszú út közben, így pedig Thim unni fogja az ő társaságát. Most ellenben azért némiképpen megnyugtatja, hogyha más nem is, akkor már legalább egy kapaszkodója van, aminek segítségével kihúzhatja magát az esetlegesen kínos csendből, bár azt nem gondolta volna, hogy majd pont az lesz az, ami most.
Mindenesetre talán ebből is látszik, és ezen ő maga is elgondolkodik a mocsár felé való sokasodó lépések közepette, hogy ételek terén, illetve hát ebben is, tényleg el volt kényeztetve egy kicsit édesanyja által. Vagy inkább nem is kicsit.
Magától a témától ugyanis jól láthatóan tényleg jó kedve lesz. Ajkai mosolyra húzódnak, mintha még alapjáraton sápadt arca is más élettel teltebb színt kezdene ölteni kicsit, ahogyan lelkesen elkezd bólogatni az elf szavaira.*
- Ó, az nagyon jó, akkor velem most szerencséd van, tényleg. Anyával rengeteg gombát szedtünk korábban, bármerre is mentünk, sokszor csak úgy unalmunkban is, ha éppen délutánonként nem volt jobb dolgunk. Felismerem melyik a mérgező, melyik a különleges, melyik az igazán finom. Mindig bent, mélyebben a fák között nőnek a legszebbek, és jobb lesz az ízük sokkal, ha teliholdkor szeded le őket, éjjel, az ösvényektől távol. De fűszerezni is megtanultam. Sült gomba, főtt gomba, gombaleves, vagy gombapörkölt, mindegy, mert mindegyiket el tudom készíteni nagyon finoman. *meséli lelkesen.*
- Persze, ez így kicsit önteltnek hangzik, tudom. *higgad le kicsit, amint ráébred, hogy mit és miről beszélt egészen idáig.*
- Igazából anyán és rajtam kívül még senki sem kóstolta a gombáimat, szóval könnyen lehet, hogy nem finoman készítem, hanem csak a saját ízlésemet sikerült jól eltalálnom. Meg az övét.
*~ Vagy ő csak azért dicsért mindig látszólag lelkesen és büszkén, hogy ne kedvetlenítsen el. ~
Ezen kicsit el is gondolkodik, miközben rendületlenül tovább lépkednek céljuk felé, ami leginkább még mindig csak az ő célja. Így már csak ezért is hálás lehet az elfnek, hogy nincs egyedül.*
- Miért haragudnék különben? *kérdez vissza mosolyogva.* Fontosabb volt megtudni, hogy merre kell mennünk.
*Persze a rothadásba való sétálás sem telhet el felhőtlenül. Így, hogy eddig magához ölelte játéknyulait, de már a táskájában pihennek, és remélhetően alszanak, szinte meztelennek és védtelennek érzi magát nélkülük, még úgy is, hogy tudja, mindezt csak bebeszéli magának.
Nyilván nem helyénvaló és túlságosan nyomasztó gondolat, mégis úgy érzi, mintha az általuk követett út ellenére is, nem annyira ők hatolnának be a mocsárba határozott céllal, hanem sokkal inkább a mocsár nőne köréjük, miközben mennek. Örül is neki, hogy előrelátóan elrakta a táskájába nyulait, hiába hiányoznak már most is.
Számukra is, számára is, túlságosan idegen ez a környezet. Ő maga még Thimmel az oldalán csak-csak megbirkózik a helyzettel, és nem fél, de, ha nyulai félni kezdenének, akkor biztosan félne ő is. Mert járt más sokfelé életében édesanyjával és velük, éppen csak városban nem, és amikor Artheniorba megérkezett a kőerdő legalább annyira idegen volt neki, mint bármi más az erdőn túl, ahol fel kellett nőnie.
Most az ingovány az útbaigazítás ellenére is sokkal inkább taszítja, mint vonzza. Ugyan egyszer járt már a környéken, Laval, Lyllivel, Marellával, Aleimorddal, azért annak ellenére is próbál sietni, hogy minden egyes lépésére igyekszik figyelni.
Amennyire lépéseire figyel, legalább annyira felfigyel azonban a múltidőre is, ahogyan Thim a húgáról beszél. A mocsártól való ösztönös irtózása ellenére is sokkal inkább fél attól, hogy olyasmit kell megtudnia az elfről, amit senkinek sem kívánna. Rákérdezni mindenesetre nem mer.*
- Jó lehet, ha van testvéred. Nekem nincs sajnos. *próbálkozik inkább más irányból megközelíteni az egészet. Azok után, hogy Aleniát megcsonkították és talán meg is halt, valamint Lau kishúga a vele szomszédos szobában hagyta el ezt a világot, nem mer nyíltan rákérdezni, hogy miért beszél Thim múltidőben a húgáról. Csak reménykedik abban, hogy nem újabb tragikus sorsba és történetbe fut, vagy inkább botlik bele akaratlanul is. Mert hát, ha rajta múlna akkor nem szenvedne senki, csak azok, akik másoknak szenvedést okoztak, és így ők maguk is szenvedést érdemelnek. De hát még a mágia sem mindenható. Az istenek és az istennők sem. Ő pedig mágia híján még inkább nem az.
Egyelőre azonban legalább annyira óvatos, mint amennyire nem szeretne tolakodó kérdéseket sem feltenni, bár azért elég nehéz megtalálnia a középutat a nyílt igazság, és a semmire sem kötelező finom célzások között, miközben annak érdekében beszél magáról és a saját családjáról főleg, mert útitársáról szeretne megtudni többet.*
- Anya papnő, de ennek ellenére sem tisztelte az ősi hagyományokat, és ezért nem éppen a legnépszerűbb a falunkban. Nincsen a legjobb híre, így miután megszülettem, nem nagyon akadt udvarlója. Ezért nincsen testvérem sem. *oldja meg kissé talán felemásan saját szintén kissé felemás múltjának a felvázolását, amitől azt reméli, hogy Thim kicsit közlékenyebb lesz saját magát illetően. Mert kíváncsinak őszintén kíváncsi, éppen csak nyíltan kérdezni fél még mindig. Ha valamit megtanult eddig saját magának és a többieknek az életéből, akiket megismert száműzetésének a kezdete óta, az éppen az volt, hogy a legtöbbször nem kifizetődő a túlzott kíváncsiság. A könyörtelen valóság sokszor sokkal váratlanabbul és sokkal hirtelenebbül érkezik, mint mindazt egy erdő mélyén élő papnő, világtól eddig elzárt kislánya várná.*
*Maga is meglepődik, de az elf szavai szinte fellelkesítik. Igaz ezt furcsállja is, hiszen sohasem volt nagyétkű, és bár szerette a finom ételeket és ízeket mindig is, sohasem ezek adták meg napjainak az értelmét. Most az ételek, amelyekről beszélnek, valahogy mégis olyanok, mintha életének egy-egy szakaszát képviselnék, legalábbis annak kellemes óráit, napjait és hatait. Minden gombafajtához, és ezek összekeveréséhez is kapcsolóik sok-sok kellemes, már-már elfelejtett, és tulajdonképpen újraélhetetlen emlék.
Eddig ráadásul attól félt, hogy nem fognak tudni miről beszélgetni a viszonylag hosszú út közben, így pedig Thim unni fogja az ő társaságát. Most ellenben azért némiképpen megnyugtatja, hogyha más nem is, akkor már legalább egy kapaszkodója van, aminek segítségével kihúzhatja magát az esetlegesen kínos csendből, bár azt nem gondolta volna, hogy majd pont az lesz az, ami most.
Mindenesetre talán ebből is látszik, és ezen ő maga is elgondolkodik a mocsár felé való sokasodó lépések közepette, hogy ételek terén, illetve hát ebben is, tényleg el volt kényeztetve egy kicsit édesanyja által. Vagy inkább nem is kicsit.
Magától a témától ugyanis jól láthatóan tényleg jó kedve lesz. Ajkai mosolyra húzódnak, mintha még alapjáraton sápadt arca is más élettel teltebb színt kezdene ölteni kicsit, ahogyan lelkesen elkezd bólogatni az elf szavaira.*
- Ó, az nagyon jó, akkor velem most szerencséd van, tényleg. Anyával rengeteg gombát szedtünk korábban, bármerre is mentünk, sokszor csak úgy unalmunkban is, ha éppen délutánonként nem volt jobb dolgunk. Felismerem melyik a mérgező, melyik a különleges, melyik az igazán finom. Mindig bent, mélyebben a fák között nőnek a legszebbek, és jobb lesz az ízük sokkal, ha teliholdkor szeded le őket, éjjel, az ösvényektől távol. De fűszerezni is megtanultam. Sült gomba, főtt gomba, gombaleves, vagy gombapörkölt, mindegy, mert mindegyiket el tudom készíteni nagyon finoman. *meséli lelkesen.*
- Persze, ez így kicsit önteltnek hangzik, tudom. *higgad le kicsit, amint ráébred, hogy mit és miről beszélt egészen idáig.*
- Igazából anyán és rajtam kívül még senki sem kóstolta a gombáimat, szóval könnyen lehet, hogy nem finoman készítem, hanem csak a saját ízlésemet sikerült jól eltalálnom. Meg az övét.
*~ Vagy ő csak azért dicsért mindig látszólag lelkesen és büszkén, hogy ne kedvetlenítsen el. ~
Ezen kicsit el is gondolkodik, miközben rendületlenül tovább lépkednek céljuk felé, ami leginkább még mindig csak az ő célja. Így már csak ezért is hálás lehet az elfnek, hogy nincs egyedül.*
- Miért haragudnék különben? *kérdez vissza mosolyogva.* Fontosabb volt megtudni, hogy merre kell mennünk.
*Persze a rothadásba való sétálás sem telhet el felhőtlenül. Így, hogy eddig magához ölelte játéknyulait, de már a táskájában pihennek, és remélhetően alszanak, szinte meztelennek és védtelennek érzi magát nélkülük, még úgy is, hogy tudja, mindezt csak bebeszéli magának.
Nyilván nem helyénvaló és túlságosan nyomasztó gondolat, mégis úgy érzi, mintha az általuk követett út ellenére is, nem annyira ők hatolnának be a mocsárba határozott céllal, hanem sokkal inkább a mocsár nőne köréjük, miközben mennek. Örül is neki, hogy előrelátóan elrakta a táskájába nyulait, hiába hiányoznak már most is.
Számukra is, számára is, túlságosan idegen ez a környezet. Ő maga még Thimmel az oldalán csak-csak megbirkózik a helyzettel, és nem fél, de, ha nyulai félni kezdenének, akkor biztosan félne ő is. Mert járt más sokfelé életében édesanyjával és velük, éppen csak városban nem, és amikor Artheniorba megérkezett a kőerdő legalább annyira idegen volt neki, mint bármi más az erdőn túl, ahol fel kellett nőnie.
Most az ingovány az útbaigazítás ellenére is sokkal inkább taszítja, mint vonzza. Ugyan egyszer járt már a környéken, Laval, Lyllivel, Marellával, Aleimorddal, azért annak ellenére is próbál sietni, hogy minden egyes lépésére igyekszik figyelni.
Amennyire lépéseire figyel, legalább annyira felfigyel azonban a múltidőre is, ahogyan Thim a húgáról beszél. A mocsártól való ösztönös irtózása ellenére is sokkal inkább fél attól, hogy olyasmit kell megtudnia az elfről, amit senkinek sem kívánna. Rákérdezni mindenesetre nem mer.*
- Jó lehet, ha van testvéred. Nekem nincs sajnos. *próbálkozik inkább más irányból megközelíteni az egészet. Azok után, hogy Aleniát megcsonkították és talán meg is halt, valamint Lau kishúga a vele szomszédos szobában hagyta el ezt a világot, nem mer nyíltan rákérdezni, hogy miért beszél Thim múltidőben a húgáról. Csak reménykedik abban, hogy nem újabb tragikus sorsba és történetbe fut, vagy inkább botlik bele akaratlanul is. Mert hát, ha rajta múlna akkor nem szenvedne senki, csak azok, akik másoknak szenvedést okoztak, és így ők maguk is szenvedést érdemelnek. De hát még a mágia sem mindenható. Az istenek és az istennők sem. Ő pedig mágia híján még inkább nem az.
Egyelőre azonban legalább annyira óvatos, mint amennyire nem szeretne tolakodó kérdéseket sem feltenni, bár azért elég nehéz megtalálnia a középutat a nyílt igazság, és a semmire sem kötelező finom célzások között, miközben annak érdekében beszél magáról és a saját családjáról főleg, mert útitársáról szeretne megtudni többet.*
- Anya papnő, de ennek ellenére sem tisztelte az ősi hagyományokat, és ezért nem éppen a legnépszerűbb a falunkban. Nincsen a legjobb híre, így miután megszülettem, nem nagyon akadt udvarlója. Ezért nincsen testvérem sem. *oldja meg kissé talán felemásan saját szintén kissé felemás múltjának a felvázolását, amitől azt reméli, hogy Thim kicsit közlékenyebb lesz saját magát illetően. Mert kíváncsinak őszintén kíváncsi, éppen csak nyíltan kérdezni fél még mindig. Ha valamit megtanult eddig saját magának és a többieknek az életéből, akiket megismert száműzetésének a kezdete óta, az éppen az volt, hogy a legtöbbször nem kifizetődő a túlzott kíváncsiság. A könyörtelen valóság sokszor sokkal váratlanabbul és sokkal hirtelenebbül érkezik, mint mindazt egy erdő mélyén élő papnő, világtól eddig elzárt kislánya várná.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:19:55
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:19:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton újra//
*A kedvenc étel mindig nagyon vidám gondolat. Miért is ne osztaná meg Luninarival az ilyen kedves titkokat?*
- Ami engem illet, gomba rajongó vagyok. Minden ehető fajtát kedvelek.
*Feleli jókedvűen. Thim számára a "föld legnagyobb kincseiért" mélyen le kell hajolni. Sokszor érezte úgy, miközben térden csúszott az avarban néhány darabért, hogy a természet így követeli meg tőle a tiszteletet. Odahaza imádott gombázni. Egymagában éppen annyira, mint húgával karöltve. Lihanech körül gazdag erdők virágoznak, rengeteg fajta gomba nő arrafelé. Thim nem ismert nélkülözést, bár a gazdagság is elkerülte. Csupán akkor vált luxussá a kedvenc étel, mikor vándorlásra adta a fejét. Egy vándor tudja, ha elindul, mindig a sors kenyerét fogja enni, viszont ez az elf nem bánta meg az indulás percét. Hálás mindenért, ami az úton és itt Artheniorban adódott. Többek között sajtért is, meg Luninari társaságáért is.
A kedves családot őszinte hálával hagyják hátra. Thim képzeletében a felhőlépcsők és a levegőben lebegő torony jelenik meg újra és újra, amit a kislány oly lelkesen írt le. Eközben Luninari megismétli korábbi kérdését, ami felett gondatlanul elsiklott. Ez a tény ekkor tudatosul benne és kissé röstelli a dolgot.*
- Ne haragudj, Luninari! Igen, tudok vadászni, bár erősen kijöttem a gyakorlatból. Az odahaza megszokott étrendünkben jóval kevesebb hús van, mint amennyit Artheniorban fogyasztanak a népek. Kettőnknek a húgommal sok esetben egy nyúl is nagynak bizonyult. Inkább megvásároltuk azt a keveset, ami kellett. Halászatban több a tapasztalatom, mert a halat és a víz közelségét mindketten nagyon szerettük.
*Ahogy haladnak, lassan megmutatja magát a mocsár gazdag, ám nem mindig kellemes élővilága. Bogár seregek köszöntik jöttjüket. Néhol nagyra nőtt növényekből terül a "vörös szőnyeg", ugyanakkor az út, ami innentől legjobb barátjuk lesz, egyértelműen látható.*
A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.18 22:21:47
*A kedvenc étel mindig nagyon vidám gondolat. Miért is ne osztaná meg Luninarival az ilyen kedves titkokat?*
- Ami engem illet, gomba rajongó vagyok. Minden ehető fajtát kedvelek.
*Feleli jókedvűen. Thim számára a "föld legnagyobb kincseiért" mélyen le kell hajolni. Sokszor érezte úgy, miközben térden csúszott az avarban néhány darabért, hogy a természet így követeli meg tőle a tiszteletet. Odahaza imádott gombázni. Egymagában éppen annyira, mint húgával karöltve. Lihanech körül gazdag erdők virágoznak, rengeteg fajta gomba nő arrafelé. Thim nem ismert nélkülözést, bár a gazdagság is elkerülte. Csupán akkor vált luxussá a kedvenc étel, mikor vándorlásra adta a fejét. Egy vándor tudja, ha elindul, mindig a sors kenyerét fogja enni, viszont ez az elf nem bánta meg az indulás percét. Hálás mindenért, ami az úton és itt Artheniorban adódott. Többek között sajtért is, meg Luninari társaságáért is.
A kedves családot őszinte hálával hagyják hátra. Thim képzeletében a felhőlépcsők és a levegőben lebegő torony jelenik meg újra és újra, amit a kislány oly lelkesen írt le. Eközben Luninari megismétli korábbi kérdését, ami felett gondatlanul elsiklott. Ez a tény ekkor tudatosul benne és kissé röstelli a dolgot.*
- Ne haragudj, Luninari! Igen, tudok vadászni, bár erősen kijöttem a gyakorlatból. Az odahaza megszokott étrendünkben jóval kevesebb hús van, mint amennyit Artheniorban fogyasztanak a népek. Kettőnknek a húgommal sok esetben egy nyúl is nagynak bizonyult. Inkább megvásároltuk azt a keveset, ami kellett. Halászatban több a tapasztalatom, mert a halat és a víz közelségét mindketten nagyon szerettük.
*Ahogy haladnak, lassan megmutatja magát a mocsár gazdag, ám nem mindig kellemes élővilága. Bogár seregek köszöntik jöttjüket. Néhol nagyra nőtt növényekből terül a "vörös szőnyeg", ugyanakkor az út, ami innentől legjobb barátjuk lesz, egyértelműen látható.*
A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.18 22:21:47
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-07-02 16:24:19
Üzenet elküldve: 2019-07-02 16:24:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy dönt, ideje otthagyni a Mágustoronyot. Pont elég időt töltött el ott ahhoz, hogy elinduljon az úton, és kicsit normalizálja a gondolatait. Nem hagyhatja, hogy Lau miatta idegeskedjen, esetleg azon rágódjon, hogy él-e vég egykori munkaadója. Hiszen múltkor is olyan kedves volt...
Egyszer már megtette az utat, még egyszer gyerekjáték lesz. Az Ingovány már ismerős a számára - bár ne lenne -, így bár van, hol kis gondolkodási időt vesz igénybe, de elnavigálja magát a megfelelő irányba. A hosszú út alatt sokat tud gondolkodni és agyalni, és mindig ugyan arra jut, amire a toronyban. Már tudja, Rielle mit szeretne tőle, és Aleimord meg fog tenni mindent, hogy eleget tegyen az istennő kérésének.*
Egyszer már megtette az utat, még egyszer gyerekjáték lesz. Az Ingovány már ismerős a számára - bár ne lenne -, így bár van, hol kis gondolkodási időt vesz igénybe, de elnavigálja magát a megfelelő irányba. A hosszú út alatt sokat tud gondolkodni és agyalni, és mindig ugyan arra jut, amire a toronyban. Már tudja, Rielle mit szeretne tőle, és Aleimord meg fog tenni mindent, hogy eleget tegyen az istennő kérésének.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-27 22:00:08
Üzenet elküldve: 2019-06-27 22:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kerülő//
*Ahogy túljutnak a pusztán amiről a fiúnak nem a szépség jut az eszébe az ingoványhoz jutnak. A rothadás szaga egy kicsit kellemetlen, de a fiú nagyjából bírja. Errefelé volt korábban a karavánpihenő. Innentől tudja a fiú is kevésbé az utat. A romtáborról ugyanis ő is csak figyelmeztetéseket hallott, hogy jobb elkerülni. A lány kérdésére ő is lassít.*
-Nemsoká le kell térnünk az útról. Ha meglátunk egy nagy tavat annak a partján kéne legyen a templom.
*A következő kérdések hallatán a lányra néz és halványan elmosolyodik.*
-Az elementáris mágia egyik legnagyobb mestere akinek a hatalmáról pontos elképzeléseink sincsenek. Sok titka van az bizonyos. De, hogy szigorú lenne? Nem mondanám ezt. Kicsit különc és a tiszteletet megérdemli, de nem kell tőle félned.
*Mosolyog rá bátorítón.*
*Ahogy túljutnak a pusztán amiről a fiúnak nem a szépség jut az eszébe az ingoványhoz jutnak. A rothadás szaga egy kicsit kellemetlen, de a fiú nagyjából bírja. Errefelé volt korábban a karavánpihenő. Innentől tudja a fiú is kevésbé az utat. A romtáborról ugyanis ő is csak figyelmeztetéseket hallott, hogy jobb elkerülni. A lány kérdésére ő is lassít.*
-Nemsoká le kell térnünk az útról. Ha meglátunk egy nagy tavat annak a partján kéne legyen a templom.
*A következő kérdések hallatán a lányra néz és halványan elmosolyodik.*
-Az elementáris mágia egyik legnagyobb mestere akinek a hatalmáról pontos elképzeléseink sincsenek. Sok titka van az bizonyos. De, hogy szigorú lenne? Nem mondanám ezt. Kicsit különc és a tiszteletet megérdemli, de nem kell tőle félned.
*Mosolyog rá bátorítón.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-26 06:34:00
Üzenet elküldve: 2019-06-26 06:34:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kerülő//
*A gyönyörű fűtenger után, meglehetős arculütés ez az új vidék. Posványos, pukkadozó kipárolgás helyenként, átható bűz, mely csípi az orrát, könnyt fakasztva a lány szemeibe. Kipislogja a cseppet, majd orra elé húzza hímzett keszkenőjét, mely talán az egyetlen megmaradt emléke egykori otthonából.
Az egykori karavánút viszi a két vándort, Natalayda pedig a maga részéről nem is tér le sehol. Így is főleg Quantall útmutatására kell hagyatkoznia, tehát csak úgy igyekszik, mg ha vágtáznak is egy szakaszon, hogy nehogy elvétse azt az elágazást, ahol aztán le kell térniük.*
-Merre megyünk? *kérdezi, s ha már felszakadt az első kérdés, és ha már lassítanak, jön nyomban a következő kérdés is, cseppet sem titkolva el, hogy kezd egy kicsit izgulni, hogy vajon mi várja őket a máguslaknál.*
- Találkoztál már Abogr mesterrel? Milyen? Szigorú? *Kicsit tart tőle, hogy nem maradtak meg olyan mélyen azok a fogások, amiket anyja olyan sokszor sulykolt, és amiket ő olyan nagyon elutasított. Most kivételesen milyen jól jönnének.*
*A gyönyörű fűtenger után, meglehetős arculütés ez az új vidék. Posványos, pukkadozó kipárolgás helyenként, átható bűz, mely csípi az orrát, könnyt fakasztva a lány szemeibe. Kipislogja a cseppet, majd orra elé húzza hímzett keszkenőjét, mely talán az egyetlen megmaradt emléke egykori otthonából.
Az egykori karavánút viszi a két vándort, Natalayda pedig a maga részéről nem is tér le sehol. Így is főleg Quantall útmutatására kell hagyatkoznia, tehát csak úgy igyekszik, mg ha vágtáznak is egy szakaszon, hogy nehogy elvétse azt az elágazást, ahol aztán le kell térniük.*
-Merre megyünk? *kérdezi, s ha már felszakadt az első kérdés, és ha már lassítanak, jön nyomban a következő kérdés is, cseppet sem titkolva el, hogy kezd egy kicsit izgulni, hogy vajon mi várja őket a máguslaknál.*
- Találkoztál már Abogr mesterrel? Milyen? Szigorú? *Kicsit tart tőle, hogy nem maradtak meg olyan mélyen azok a fogások, amiket anyja olyan sokszor sulykolt, és amiket ő olyan nagyon elutasított. Most kivételesen milyen jól jönnének.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-23 21:56:11
Üzenet elküldve: 2019-06-23 21:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan két év telt el rejtőzködéssel, de most először érzi, hogy az élet talán visszafogadja őt. Híreket hallott, immár nem először. Az első alkalommal kétkedve fogadta az elsuttogott szóbeszédet. Inkább csapdának vélte, mint szabadsága lehetséges előjelének. Azóta viszont több más helyről is eljutott hozzá ugyanez: változások történtek a Főnix Házában. A céh, mint olyan felbomlott. Hogy pontosan mi történt, arról senki nem tudott pontosabbat. Nem tudja, vajon Wäornak lehetett-e köze hozzá. Talán sosem tudja meg, ahogy azt sem, hogy a vadász él-e még. Nem akar erre gondolni. Most az a legfontosabb, hogy előre nézzen. Bele a jövő szemébe, hiszen nagyon-nagyon régen álltak már ők ketten így: szemtől szembe.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-20 15:24:52
Üzenet elküldve: 2019-06-20 15:24:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~Remek, újból a mocsár...~
*És mégis visszatér, úgy hozta a sors, hogy vissza kellett fordulnia. Hogy miért, maga sem tudja. Kedvet kapott egy kis változáshoz, a kikötő felé tart. Saját maga is meglepődött azon a hirtelen ötleten, hogy odamegy. Pedig már majdnem elérte a jól ismert Arthenior biztonságot nyújtó utcáit, amikor egy karavánból elkapott néhány érdekes szófoszlányt, miszerint a kikötő kész mennyország mostanában az alvilágiaknak és tolvajoknak. Régen járt arra, fiatal lányként nem éppen neki való hely volt. De már minden más, ő is más, ideje hogy kilépjen a komfortzónájából. Ha a kikötő és környéke tényleg olyan, mint amilyennek hallotta, akkor meglesz ő ott, még talán egyszerűbben, mint az őrökkel teli Artheniorban.*
~Csak legyen ott egy jó kocsma.~
*És mégis visszatér, úgy hozta a sors, hogy vissza kellett fordulnia. Hogy miért, maga sem tudja. Kedvet kapott egy kis változáshoz, a kikötő felé tart. Saját maga is meglepődött azon a hirtelen ötleten, hogy odamegy. Pedig már majdnem elérte a jól ismert Arthenior biztonságot nyújtó utcáit, amikor egy karavánból elkapott néhány érdekes szófoszlányt, miszerint a kikötő kész mennyország mostanában az alvilágiaknak és tolvajoknak. Régen járt arra, fiatal lányként nem éppen neki való hely volt. De már minden más, ő is más, ideje hogy kilépjen a komfortzónájából. Ha a kikötő és környéke tényleg olyan, mint amilyennek hallotta, akkor meglesz ő ott, még talán egyszerűbben, mint az őrökkel teli Artheniorban.*
~Csak legyen ott egy jó kocsma.~
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-19 14:09:42
Üzenet elküldve: 2019-06-19 14:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Fáradt és éhes, napok óta vándorol. Csak arra tud gondolni, hogy visszaérjen Artheniorba, az ismerős épületek közé, a tömött főtérre, ahol a hatalmas tömegben senki nem veszi észre, ha eltulajdonít egy-egy tárcát. Többé-kevésbé ismeri a környéket, járt már néhányszor a mocsárvidéken. Nem tartozik a kedvenc helyei közé. Ritkán téved erre valaki, és ez egy tolvajnak nem túl előnyös.*
~Mit is gondoltam! Még hogy jól elleszek az erdőben!~
*Magát hibáztatja, hiszen önszántából vándorolt az erdőbe, nyugalmat és békés életet remélve. Csakhogy a vad élet közel sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelte. Hamar rá kellett jönnie, hogy sokkal több erőfeszítést igényel egy ilyen helyen az életben maradás, mint egy városban. Nem akar küzdeni, jobban szereti az egyszerűbb utakat. Akkor is, ha be kell piszkolnia a kezét. Így hát visszatért a saját pályájára, ami biztos megélhetést jelentett neki az elmúlt években is.*
~Ha még egyszer nyugalmas, erdei életre vágynék, inkább beülök egy kocsmába lehúzni valamit, mielőtt hasonló ostobaságot csinálnék...~
~Mit is gondoltam! Még hogy jól elleszek az erdőben!~
*Magát hibáztatja, hiszen önszántából vándorolt az erdőbe, nyugalmat és békés életet remélve. Csakhogy a vad élet közel sem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelte. Hamar rá kellett jönnie, hogy sokkal több erőfeszítést igényel egy ilyen helyen az életben maradás, mint egy városban. Nem akar küzdeni, jobban szereti az egyszerűbb utakat. Akkor is, ha be kell piszkolnia a kezét. Így hát visszatért a saját pályájára, ami biztos megélhetést jelentett neki az elmúlt években is.*
~Ha még egyszer nyugalmas, erdei életre vágynék, inkább beülök egy kocsmába lehúzni valamit, mielőtt hasonló ostobaságot csinálnék...~
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:26:49
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:26:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Itt.
*Áll meg a hosszú sorokban kígyózó karaván, ahogy a termetes elf a magasba emeli karját. Úgy ül a férfi a mén hátán, akár őseik legnagyobbjai, kik népeiket vezették e vidékre. Egyenes háttal fordul meg a nyeregben, hosszú, ősz haja szabadon lengedez a nyárias szellőben.
Hatokkal ezelőtt indultak el Lihahechből, de a Karavánpihenő még messze van. Tán egy hat is, míg ilyen tempóban odaérnek. De ő nem tart velük. Tudja a menetet vezető férfi is, ahogy tekintetük találkozik. Nem süti le szemét, állja a hűvös, szürke szemek fürkésző, jéghideg pillantását. Büszkén húzza ki magát a nyeregben, elvégre a Nap karavánpihenője helyett a nagyvilágot választotta. Látni belőle valamit, mielőtt a többiek után ered.
Biccent a férfi felé, majd leválik a karavánról. Még egyszer hátrafordul válla felett, csillogó szemekkel nézve végig a messzire nyúló menet tiszta, büszke arcait. Száműzve Lihahechből, még is méltósággal törődve sorsukba, mi ki tudja, hová vezeti őket a karavánpihenő után...*
-Gyí.
*Hajol a hófehér lóhoz, kicsit még oldalba is böki csizmájával. Nem görnyed, nem fekszik a ló nyakába, egyenes tartással ül a nyeregben, ahogy arra tanították. "Az elfek legjava." Mondta mindig apja. Hisz őseik rakták le az első köveket Lihahechben... Most még is úgy lettek elűzve a gőgjükben fulladozó nagyurak által, mint a veszett ebek.*
-Nem hajlik.
*Suttogja halkan csak úgy magának a Naenalanok egy régi jelmondatát. Felszabadító a magány. Eddig egész létét népe közt töltötte, most megismerheti más népek fiait is. Kíváncsi, még ha nem is tartja túl sokra őket. Hallott eleget róluk. A mélyben lakozó rokonaikról, kik lelkük velejéig romlottak, a becstelen emberekről, kik néhány csengő aranyért a földig hajolnak, vagy épp az oktondi törpékről, kiknek nagyobb a vágya az arany után, mint önnön becsületük. Most majd megbizonyosodhat minderről.
Alaposan kikerülve minden gyanús pocsolyát hagyja maga mögött az ingovány bűzös posványát, hogy rátérjen a város felé vezető útra. Még abban sem bizonyos, hogy betér Artheniorba. Tán dél érdekesebb.*
*Áll meg a hosszú sorokban kígyózó karaván, ahogy a termetes elf a magasba emeli karját. Úgy ül a férfi a mén hátán, akár őseik legnagyobbjai, kik népeiket vezették e vidékre. Egyenes háttal fordul meg a nyeregben, hosszú, ősz haja szabadon lengedez a nyárias szellőben.
Hatokkal ezelőtt indultak el Lihahechből, de a Karavánpihenő még messze van. Tán egy hat is, míg ilyen tempóban odaérnek. De ő nem tart velük. Tudja a menetet vezető férfi is, ahogy tekintetük találkozik. Nem süti le szemét, állja a hűvös, szürke szemek fürkésző, jéghideg pillantását. Büszkén húzza ki magát a nyeregben, elvégre a Nap karavánpihenője helyett a nagyvilágot választotta. Látni belőle valamit, mielőtt a többiek után ered.
Biccent a férfi felé, majd leválik a karavánról. Még egyszer hátrafordul válla felett, csillogó szemekkel nézve végig a messzire nyúló menet tiszta, büszke arcait. Száműzve Lihahechből, még is méltósággal törődve sorsukba, mi ki tudja, hová vezeti őket a karavánpihenő után...*
-Gyí.
*Hajol a hófehér lóhoz, kicsit még oldalba is böki csizmájával. Nem görnyed, nem fekszik a ló nyakába, egyenes tartással ül a nyeregben, ahogy arra tanították. "Az elfek legjava." Mondta mindig apja. Hisz őseik rakták le az első köveket Lihahechben... Most még is úgy lettek elűzve a gőgjükben fulladozó nagyurak által, mint a veszett ebek.*
-Nem hajlik.
*Suttogja halkan csak úgy magának a Naenalanok egy régi jelmondatát. Felszabadító a magány. Eddig egész létét népe közt töltötte, most megismerheti más népek fiait is. Kíváncsi, még ha nem is tartja túl sokra őket. Hallott eleget róluk. A mélyben lakozó rokonaikról, kik lelkük velejéig romlottak, a becstelen emberekről, kik néhány csengő aranyért a földig hajolnak, vagy épp az oktondi törpékről, kiknek nagyobb a vágya az arany után, mint önnön becsületük. Most majd megbizonyosodhat minderről.
Alaposan kikerülve minden gyanús pocsolyát hagyja maga mögött az ingovány bűzös posványát, hogy rátérjen a város felé vezető útra. Még abban sem bizonyos, hogy betér Artheniorba. Tán dél érdekesebb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896