Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-25 01:23:16
Üzenet elküldve: 2018-05-25 01:23:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
*Ishala nem gondolta át ezt a szabad életet eléggé. Bár van még néhány napra elég eleség a tarsolyában, és abban is bízik, hogy vadászattal pótolhatja, ha valamiben hiány keletkezne, a magányos élet az erdőben nem volt túl kellemes. Ezért is döntött úgy, hogy a karavánutat követve megpróbálja a szerencséjét a városban. Kényelmes tempóban halad, szerencsére eléggé ismeri a terepet, azonban hamar változik ez a felállás. A feltámadó szél, és az égre nézve a felhők arról árulkodnak, hogy célszerű lenne fedezékbe húzódni minél előbb. Igaz, hogy nagyjából ismeri az utat, és úgy rémlik neki, hogy van errefelé egy romos tanya, ahol fedezékbe húzódhat, de lehet, hogy csak az emlékei űznek vele csúfot. Történt már ilyen vele sajnos. Haladás közben viszont mintha nyomokat látna az úton, talán nemrég haladt erre egy csapat. Ha tényleg ez a helyzet, akkor ők tudhatják, hogy hol biztonságos meghúzódni, illetve tábort verni.*
~Csak nem útonállók, azok miért hagynának nyomokat maguk után.~
*Gondolja vakmerően, és megpróbál a lehető leggyorsabban haladni, ami még biztonságos számára, és a ló számára is. Minél hamarabb szeretne elérni arra a tanyára, ami most az egyetlen remény számára, de ha egy tábort vert csapatot talál, azzal is megelégszik. Nem akar még egy éjszakát egyedül tölteni, és eddig nagyon úgy nézett ki, hogy így kell tegyen.*
~Áldom az eszem, hogy nem akartam megállni, amikor elkezdett lemenni a nap. ~
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 01:25:19
*Ishala nem gondolta át ezt a szabad életet eléggé. Bár van még néhány napra elég eleség a tarsolyában, és abban is bízik, hogy vadászattal pótolhatja, ha valamiben hiány keletkezne, a magányos élet az erdőben nem volt túl kellemes. Ezért is döntött úgy, hogy a karavánutat követve megpróbálja a szerencséjét a városban. Kényelmes tempóban halad, szerencsére eléggé ismeri a terepet, azonban hamar változik ez a felállás. A feltámadó szél, és az égre nézve a felhők arról árulkodnak, hogy célszerű lenne fedezékbe húzódni minél előbb. Igaz, hogy nagyjából ismeri az utat, és úgy rémlik neki, hogy van errefelé egy romos tanya, ahol fedezékbe húzódhat, de lehet, hogy csak az emlékei űznek vele csúfot. Történt már ilyen vele sajnos. Haladás közben viszont mintha nyomokat látna az úton, talán nemrég haladt erre egy csapat. Ha tényleg ez a helyzet, akkor ők tudhatják, hogy hol biztonságos meghúzódni, illetve tábort verni.*
~Csak nem útonállók, azok miért hagynának nyomokat maguk után.~
*Gondolja vakmerően, és megpróbál a lehető leggyorsabban haladni, ami még biztonságos számára, és a ló számára is. Minél hamarabb szeretne elérni arra a tanyára, ami most az egyetlen remény számára, de ha egy tábort vert csapatot talál, azzal is megelégszik. Nem akar még egy éjszakát egyedül tölteni, és eddig nagyon úgy nézett ki, hogy így kell tegyen.*
~Áldom az eszem, hogy nem akartam megállni, amikor elkezdett lemenni a nap. ~
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 01:25:19
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-24 21:15:28
Üzenet elküldve: 2018-05-24 21:15:28
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Xot lát némi aggodalmat Lyz arcán, amikor felszedik legújabb útitársukat és kizárásos alapon az ő gondjaira kell bíznia, amit a sötételf lány a mai nap történései után megért, de azért nem tud szó nélkül hagyni.*
- Lyz! Nyugi, ok nélkül senkinek nem tépem le a fejét.
~ Nem szabad elfelejtenem… ilyen a világ… mindig a hibáik alapján ítélik meg a sötételfeket, akármit is tettek előtte vagy utána. ~
*Következő szavait már a mögötte ülő törphöz intézi.*
- Törpeséged legalább is nem adott rá okot. Kösz, hogy eloltottad a pipád. Am', szeva, Xot vagyok! Ő meg Kajtár.
*Paskolja meg böszme patása nyakát.*
- Noh, kapaszkodj, de csak óvatosan, mert rohadt csikis vagyok, és még orrba talállak könyökölni.
*Xotara ezután már nem szól többet.*
~ Itt már elég biztos a talaj. ~
*Vágtára sarkalja lovát és végre valahára elhagyják ezt az átkozott ingoványt. Az idő erősen alkonyatba fordult már és a vihar is a nyakukon van. Ha nem sietnek, bizony mind bőrig áznak, de a fák között akár egy kellemetlen villámcsapás is meglepheti őket. Xotara reméli, Seles gond nélkül megtalálja azt a romos tanyát.*
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Xot lát némi aggodalmat Lyz arcán, amikor felszedik legújabb útitársukat és kizárásos alapon az ő gondjaira kell bíznia, amit a sötételf lány a mai nap történései után megért, de azért nem tud szó nélkül hagyni.*
- Lyz! Nyugi, ok nélkül senkinek nem tépem le a fejét.
~ Nem szabad elfelejtenem… ilyen a világ… mindig a hibáik alapján ítélik meg a sötételfeket, akármit is tettek előtte vagy utána. ~
*Következő szavait már a mögötte ülő törphöz intézi.*
- Törpeséged legalább is nem adott rá okot. Kösz, hogy eloltottad a pipád. Am', szeva, Xot vagyok! Ő meg Kajtár.
*Paskolja meg böszme patása nyakát.*
- Noh, kapaszkodj, de csak óvatosan, mert rohadt csikis vagyok, és még orrba talállak könyökölni.
*Xotara ezután már nem szól többet.*
~ Itt már elég biztos a talaj. ~
*Vágtára sarkalja lovát és végre valahára elhagyják ezt az átkozott ingoványt. Az idő erősen alkonyatba fordult már és a vihar is a nyakukon van. Ha nem sietnek, bizony mind bőrig áznak, de a fák között akár egy kellemetlen villámcsapás is meglepheti őket. Xotara reméli, Seles gond nélkül megtalálja azt a romos tanyát.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:48:31
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:48:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Hála az erdei kísértetnek mind összeszedik magukat és elindulnak, de mindenféle törpéket találnak az út szélén, mint a virágokat és beszédbe elegyednek velük. Sheni látja az új lány, Annu rosszalló pillantását, de most már nem érez iránta haragot. Kicsit sajnálja őt, amiért így kiszúrt vele a sors, de reméli, hogy hamarosan rendbe jön majd.
Ügyesen kapaszkodik Lyzi övébe és így nem fog leesni, akkor sem, amikor megállnak a törpe mellett.*
- Hegyes-fülű, papi. Hegyes. Nem hosszú. *javítja ki, még meg is mutatja a fülét, hogy miért is hegyes és nem hosszú. Neki ugyan semmi baja nincs az efféle megszólításokkal, csak azért jobb előre tisztázni. Lyz fülét is megmutatná, de nem akarja a vezér tekintélyét ezzel csorbítani. Megfogadta, hogy jó elf lesz.
Reméli, kicsit sikerült visszaadnia a dicsérettel az elf lány magabiztosságát, eléggé ludasnak érzi magát a történtek miatt, így most legalább törleszthet kicsit. Amúgy tényleg úgy gondolja, hogy Lyz jól kezelte a helyzetet.
Az idő nem lesz jobb, a szél bűzös levegőt hoz feléjük, de ha a törpe elhelyezkedett Kormos mögött, akkor már be is érhetik Seleséket és hurrá, mindenki együtt lesz.*
- Kapaszkodom. *neveti, majd amikor megindulnak olyan szívesen Lyz hátára hajtaná a fejét, de nem teheti, ehelyett cak a hüvelykujja csúszik kicsit feljebb, az öv főlé, mintha csak véletlen tenné.*
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Hála az erdei kísértetnek mind összeszedik magukat és elindulnak, de mindenféle törpéket találnak az út szélén, mint a virágokat és beszédbe elegyednek velük. Sheni látja az új lány, Annu rosszalló pillantását, de most már nem érez iránta haragot. Kicsit sajnálja őt, amiért így kiszúrt vele a sors, de reméli, hogy hamarosan rendbe jön majd.
Ügyesen kapaszkodik Lyzi övébe és így nem fog leesni, akkor sem, amikor megállnak a törpe mellett.*
- Hegyes-fülű, papi. Hegyes. Nem hosszú. *javítja ki, még meg is mutatja a fülét, hogy miért is hegyes és nem hosszú. Neki ugyan semmi baja nincs az efféle megszólításokkal, csak azért jobb előre tisztázni. Lyz fülét is megmutatná, de nem akarja a vezér tekintélyét ezzel csorbítani. Megfogadta, hogy jó elf lesz.
Reméli, kicsit sikerült visszaadnia a dicsérettel az elf lány magabiztosságát, eléggé ludasnak érzi magát a történtek miatt, így most legalább törleszthet kicsit. Amúgy tényleg úgy gondolja, hogy Lyz jól kezelte a helyzetet.
Az idő nem lesz jobb, a szél bűzös levegőt hoz feléjük, de ha a törpe elhelyezkedett Kormos mögött, akkor már be is érhetik Seleséket és hurrá, mindenki együtt lesz.*
- Kapaszkodom. *neveti, majd amikor megindulnak olyan szívesen Lyz hátára hajtaná a fejét, de nem teheti, ehelyett cak a hüvelykujja csúszik kicsit feljebb, az öv főlé, mintha csak véletlen tenné.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:13:56
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:13:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Annak azért örül, hogy nem érzi azt a zsörtölődést a hegyesfülűn, mint amit korábban. Talán mégis megértett valamit abból, amit Lyz mondani szeretett volna neki, bármilyen hevesre is sikerült. Azt persze nem látja, hogy már ha lehet így mondani, egészen élvezni kezdi a helyzetet, még el is mosolyodik, pedig technikailag nagyon is fontos, hogy rendesen kapaszkodjon.*
- Köszi *válaszol a dicséretre tétován. Kicsit zavarban is van, mert még elég friss ez a kinevezés, és nem olyan biztos magában, hogy mindet úgy csinál, ahogy kell. Hogy valóban így képzelte Pycta, vagy csalódást okoz fajtársának, és egyben az erődnek is? Hogy még mindig akad, akivel meg kell küzdenie, és ezzel nincs is baj, de vajon helyén kezeli-e a dolgokat, vagy észrevétlen elfogult döntéseket hoz? Ezért a sok kétség közt ez a halk pár szó és ezek őszinte zöngéje főleg, úgy hat, mint ha egy szál virággal vidítanának egy szomorkodó kislányt.
Ahogy látja, szépen tovább haladnak a többiek, nem sodorja el senki a szakállas uraságot, és szerencsére a törpe is barátságosan áll hozzájuk.*
- Xotara mögött lesz helyed kurtalábú *int a sötételf lány felé, hasonlóan a jövevény adottságait emlegetve. Felgyorsítja a dolgokat, hogy aggályok nélkül elfogadja a segítségüket. Shennel korábban sem volt gond, ha Relild meglelésére is gondol, akkor is barátságosan kezelte az óriáslányt. Xotara, Barás akciója után viszont kissé tart, vajon mit szól, majd hozzá, ha egy ismeretlent akar Lyz rábízni. Márpedig Isqehának Annut kell mihamarabb ellátnia, így ő most szóba sem jöhet, mint .*
- Arthenior határába tartunk. Innen a legközelebb eső erdő szélén van egy elhagyott tanya. Ha szerencsénk van, nem lakja senki továbbra sem. Kicsit romos, de egy éjjelre megteszi.
*Egy pillanatra még a törpére függeszti smaragdszín szemeit, hogy megbizonyosodjon, számára is elfogadható az ajánlat, s aztán meg sem áll a tanyáig. Persze, a szokás, vagy épp a nem szokás hatalma, hogy külön figyel, el ne hagyja utasát.*
- Kapaszkodj, indulunk. *szól hátra a fiúnak, s indítja a lovat, amint megérzi a derekát érő szorítást.*
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Annak azért örül, hogy nem érzi azt a zsörtölődést a hegyesfülűn, mint amit korábban. Talán mégis megértett valamit abból, amit Lyz mondani szeretett volna neki, bármilyen hevesre is sikerült. Azt persze nem látja, hogy már ha lehet így mondani, egészen élvezni kezdi a helyzetet, még el is mosolyodik, pedig technikailag nagyon is fontos, hogy rendesen kapaszkodjon.*
- Köszi *válaszol a dicséretre tétován. Kicsit zavarban is van, mert még elég friss ez a kinevezés, és nem olyan biztos magában, hogy mindet úgy csinál, ahogy kell. Hogy valóban így képzelte Pycta, vagy csalódást okoz fajtársának, és egyben az erődnek is? Hogy még mindig akad, akivel meg kell küzdenie, és ezzel nincs is baj, de vajon helyén kezeli-e a dolgokat, vagy észrevétlen elfogult döntéseket hoz? Ezért a sok kétség közt ez a halk pár szó és ezek őszinte zöngéje főleg, úgy hat, mint ha egy szál virággal vidítanának egy szomorkodó kislányt.
Ahogy látja, szépen tovább haladnak a többiek, nem sodorja el senki a szakállas uraságot, és szerencsére a törpe is barátságosan áll hozzájuk.*
- Xotara mögött lesz helyed kurtalábú *int a sötételf lány felé, hasonlóan a jövevény adottságait emlegetve. Felgyorsítja a dolgokat, hogy aggályok nélkül elfogadja a segítségüket. Shennel korábban sem volt gond, ha Relild meglelésére is gondol, akkor is barátságosan kezelte az óriáslányt. Xotara, Barás akciója után viszont kissé tart, vajon mit szól, majd hozzá, ha egy ismeretlent akar Lyz rábízni. Márpedig Isqehának Annut kell mihamarabb ellátnia, így ő most szóba sem jöhet, mint .*
- Arthenior határába tartunk. Innen a legközelebb eső erdő szélén van egy elhagyott tanya. Ha szerencsénk van, nem lakja senki továbbra sem. Kicsit romos, de egy éjjelre megteszi.
*Egy pillanatra még a törpére függeszti smaragdszín szemeit, hogy megbizonyosodjon, számára is elfogadható az ajánlat, s aztán meg sem áll a tanyáig. Persze, a szokás, vagy épp a nem szokás hatalma, hogy külön figyel, el ne hagyja utasát.*
- Kapaszkodj, indulunk. *szól hátra a fiúnak, s indítja a lovat, amint megérzi a derekát érő szorítást.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-23 22:00:24
Üzenet elküldve: 2018-05-23 22:00:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
-Azt a büdös, azt a mocskos, tetű, disznóképű anyját aki ezt az ócska csizmát csinálta!
*Mérgelődik hangosan Adokul miközben próbál úgy lépni, hogy a csizmája sarka ne dörzsölje a sarkát meg a lábán a bütykét. De sajnos ez nem jön össze és inkább csak pöfékel és káromkodik.*
-És még ez az istenverte szél is feltámadt. Ha itt ér a vihar úgy fogok járni mint a lovam. Bár lassan már azt is jobban kívánom mintsem megtegyek még egy mérföldet.
*Azzal le is ül egy fatönkre az út mellett, hogy megpihentesse tömzsi sajgó lábait. Nyújtóztatja azokat, forgatja a bokáját és az meg hangos ropogással válaszol. Nincs mese, ezt a törpét nem a gyaloglásra teremtették. Bár lehet, hogy csak egy normális cipészt kellene találnia, aki egy rendes csizmát készít neki. Egy mestermunka lábbeliben talán a világot is végigjárná és meg se kottyanna neki. Viszont ezzel az a baj, hogy eme tönkön ülő törpe annál fukarabb, hogy kiadjon sok-sok pénzt egy csizmáért. Inkább egzotikus pipadohányokra költ, na meg remek itókákra. Amik végül a mocsárba végzik. Ugyebár a lovával együtt.
Egy darabig még üldögél ott Adokul, majd egyszer csak talpra pattan.*
-Lovak jönnek.
*Jegyzi meg magának. És füle nem is csal jó pár lovas közeledik felé az úton. A törpe próbál úgy menni, hogy jól lássák kis termete ellenére. Hátha megsajnálják szerencsétlent és elviszik a legközelebbi faluba. Neki mindegy, csak ne itt legyen. A lovasok egyre közelebb érnek és páran el is mennek mellette, viszont van olyan is aki nem. Két ló áll meg viszont három személy. Gyorsan végigvizslatja őket, megnézi magának a három alakot. Nem éppen neki való társaság, de jelen helyzetben nem válogathat. Most egy rakás ork is felvehetne, feltéve ha nem zabálják fel félúton.*
-Üdvözlet néktek is hosszú fülűek!
*Köszön Adokul barátságosan, bár az elfek megnevezése hagy maga mögött némi kivetnivalót, hisz nem túl tisztelettudó az ilyen szóhasználat. De hiszen ő egy törpe, mit tudhat ő a jó modorról meg az etikettről? Az a városiaknak való, ha valakinek valami nem tetszik az majd megmondják neki, vagy seggbe rúgják.*
-Hát igencsak jó vóna, ha elvinnének, mert már lassan lekopik az a rövid lábam is.
*Az elf férfi megjegyzésére csak legyint egyet.*
-Áhh, ennyi kosz meg mocsári gőz után az eső csak jót tenne a szakállamnak, viszont nekem nem úgyhogy jobb ha nem maradok itt ázni.
*Mikor odaléptet hozzá a sötételf, Adokulnak majdnem nehezére esik ellátni a nőig, olyan magasan ül. Gyorsan kikocogtatja pipája tartalmát csizmája sarkán és eltapossa a földön a füstölgő parazsat.*
-Mán amúgy is végeztem vele, meg hát amúgy se pipázok én lovon. Az veszélyes játék tud lenni.
*Ezek utána megragadja a felé nyújtott segítő kezet és fel is tápászkodik így a ló hátára. Megpróbál a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, hogy ne törje fel még véletlen se a ló háta az ő hátsóját.*
-No és merre tartanak ha szabad megkérdezni?
*Kérdi, még mielőtt megindulnának. Szeret tisztában lenni a dolgokkal és jó ha előre tudja merre viszi az útja, vagyis ez esetben nem az útja viszi hanem egy sötételf lova.*
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
-Azt a büdös, azt a mocskos, tetű, disznóképű anyját aki ezt az ócska csizmát csinálta!
*Mérgelődik hangosan Adokul miközben próbál úgy lépni, hogy a csizmája sarka ne dörzsölje a sarkát meg a lábán a bütykét. De sajnos ez nem jön össze és inkább csak pöfékel és káromkodik.*
-És még ez az istenverte szél is feltámadt. Ha itt ér a vihar úgy fogok járni mint a lovam. Bár lassan már azt is jobban kívánom mintsem megtegyek még egy mérföldet.
*Azzal le is ül egy fatönkre az út mellett, hogy megpihentesse tömzsi sajgó lábait. Nyújtóztatja azokat, forgatja a bokáját és az meg hangos ropogással válaszol. Nincs mese, ezt a törpét nem a gyaloglásra teremtették. Bár lehet, hogy csak egy normális cipészt kellene találnia, aki egy rendes csizmát készít neki. Egy mestermunka lábbeliben talán a világot is végigjárná és meg se kottyanna neki. Viszont ezzel az a baj, hogy eme tönkön ülő törpe annál fukarabb, hogy kiadjon sok-sok pénzt egy csizmáért. Inkább egzotikus pipadohányokra költ, na meg remek itókákra. Amik végül a mocsárba végzik. Ugyebár a lovával együtt.
Egy darabig még üldögél ott Adokul, majd egyszer csak talpra pattan.*
-Lovak jönnek.
*Jegyzi meg magának. És füle nem is csal jó pár lovas közeledik felé az úton. A törpe próbál úgy menni, hogy jól lássák kis termete ellenére. Hátha megsajnálják szerencsétlent és elviszik a legközelebbi faluba. Neki mindegy, csak ne itt legyen. A lovasok egyre közelebb érnek és páran el is mennek mellette, viszont van olyan is aki nem. Két ló áll meg viszont három személy. Gyorsan végigvizslatja őket, megnézi magának a három alakot. Nem éppen neki való társaság, de jelen helyzetben nem válogathat. Most egy rakás ork is felvehetne, feltéve ha nem zabálják fel félúton.*
-Üdvözlet néktek is hosszú fülűek!
*Köszön Adokul barátságosan, bár az elfek megnevezése hagy maga mögött némi kivetnivalót, hisz nem túl tisztelettudó az ilyen szóhasználat. De hiszen ő egy törpe, mit tudhat ő a jó modorról meg az etikettről? Az a városiaknak való, ha valakinek valami nem tetszik az majd megmondják neki, vagy seggbe rúgják.*
-Hát igencsak jó vóna, ha elvinnének, mert már lassan lekopik az a rövid lábam is.
*Az elf férfi megjegyzésére csak legyint egyet.*
-Áhh, ennyi kosz meg mocsári gőz után az eső csak jót tenne a szakállamnak, viszont nekem nem úgyhogy jobb ha nem maradok itt ázni.
*Mikor odaléptet hozzá a sötételf, Adokulnak majdnem nehezére esik ellátni a nőig, olyan magasan ül. Gyorsan kikocogtatja pipája tartalmát csizmája sarkán és eltapossa a földön a füstölgő parazsat.*
-Mán amúgy is végeztem vele, meg hát amúgy se pipázok én lovon. Az veszélyes játék tud lenni.
*Ezek utána megragadja a felé nyújtott segítő kezet és fel is tápászkodik így a ló hátára. Megpróbál a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, hogy ne törje fel még véletlen se a ló háta az ő hátsóját.*
-No és merre tartanak ha szabad megkérdezni?
*Kérdi, még mielőtt megindulnának. Szeret tisztában lenni a dolgokkal és jó ha előre tudja merre viszi az útja, vagyis ez esetben nem az útja viszi hanem egy sötételf lova.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-23 21:06:19
Üzenet elküldve: 2018-05-23 21:06:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Ültében még egy bosszús pillantást küld Xotara felé, miközben remegő lábára helyezi kezét. Elöntötte a harag, ha módja lett volna rá, talán öl is. Furcsa, mindenesetre ahogy jött az érzés, úgy el is múlt. Valahol azonban szíve mélyén mégis csak jogosnak érzi dühét.
Tekintetét a károgó madár vonzza magára.* ~Vajon honnan jöhetett?~ *Egy ideig még gondolkodva nézegeti, de csak egy biztos, a madár mellette állt és ez végtelen melegséggel tölti el. Botorság lenne a többiek előtt szólongatni az állatot, hisz megtámadta őket. De mégis...
Szél támad, tépi a haját, miközben a többieken járatja szemét. Vannak olyanok is közöttük, akiket egyáltalán nem ismer. Ilyen az az undok elf is, akit szívesen felképelt volna, ha teheti. Szeme elakad Isqehán, aki épp az ő ápolását firtatja. Üres tekintettel viszonozza a férfiét, dühében fel sem tűnt annak békítő szándéka.
Gondolataiból egy lány rántja ki, aki a kezét nyújtja felé. Némán fogadja a segítséget Felkecmereg mögé a lovon és megragadja a derekát.*
-Köszönöm. *Suttogja halkan és reméli, hogy a szél nem vitte el a hangját.* Szólíts Annunak.
*Még egyszer hátranéz a madárra, titkon reméli, hogy az majd követi őket. Szeme azonban megint csak Isqen köt ki és szíve kicsit összefacsarodik a bűntudattól.*
-A víz... *Szól hátra halkan, de már el is indulnak. Meginog a nyeregben, majd gyorsan átkulcsolja kezét Selesen. Akár el is tudna aludni.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Ültében még egy bosszús pillantást küld Xotara felé, miközben remegő lábára helyezi kezét. Elöntötte a harag, ha módja lett volna rá, talán öl is. Furcsa, mindenesetre ahogy jött az érzés, úgy el is múlt. Valahol azonban szíve mélyén mégis csak jogosnak érzi dühét.
Tekintetét a károgó madár vonzza magára.* ~Vajon honnan jöhetett?~ *Egy ideig még gondolkodva nézegeti, de csak egy biztos, a madár mellette állt és ez végtelen melegséggel tölti el. Botorság lenne a többiek előtt szólongatni az állatot, hisz megtámadta őket. De mégis...
Szél támad, tépi a haját, miközben a többieken járatja szemét. Vannak olyanok is közöttük, akiket egyáltalán nem ismer. Ilyen az az undok elf is, akit szívesen felképelt volna, ha teheti. Szeme elakad Isqehán, aki épp az ő ápolását firtatja. Üres tekintettel viszonozza a férfiét, dühében fel sem tűnt annak békítő szándéka.
Gondolataiból egy lány rántja ki, aki a kezét nyújtja felé. Némán fogadja a segítséget Felkecmereg mögé a lovon és megragadja a derekát.*
-Köszönöm. *Suttogja halkan és reméli, hogy a szél nem vitte el a hangját.* Szólíts Annunak.
*Még egyszer hátranéz a madárra, titkon reméli, hogy az majd követi őket. Szeme azonban megint csak Isqen köt ki és szíve kicsit összefacsarodik a bűntudattól.*
-A víz... *Szól hátra halkan, de már el is indulnak. Meginog a nyeregben, majd gyorsan átkulcsolja kezét Selesen. Akár el is tudna aludni.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-23 12:33:14
Üzenet elküldve: 2018-05-23 12:33:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Lyz dönt és a helyzetnek megfelelően módosítja az utasításokat. Xotara bólint. Nem mélyednek el a romok felfedezésében. Ők is tovább állnak Arthenior közeli erdősség felé, a többiek után. Amikor Lyzék kilépnek a lóval, Xotara ügetésre sarkalja Kajtárt, hogy tartsa velük a lépést, de a lova se sérüljön le a nehéz terepen. Lassan kiérnek az ingoványból, de ekkor Lyzék lassítanak, majd meg is állnak. Xot lépésre visszafogja lovát, majd Alvezérük intésére odaléptet melléjük.*
~ Egy törpe? ~
*Az elf szőkeség leszólítja a törpe uraságot, ezen Xot a legkevésbé sem lepődik meg, de a helyzet iróniáján annál inkább. Ha a sötételf lány nem lenne úgy letörve, mint a bili füle, minden bizonnyal, rájellemzően nevetve tenne most valami gúnyos megjegyzést.*
~ Előbb egy óriás... most meg egy törpe... hát ez kész! ~
*Xot sokatmondóan pillant az elf szőkeségre, de nem szól közben, mert ezen nincs mit tovább magyarázni. Már, amikor megpillantotta a pipafüstös mélynövésűt, leesett neki, hogy Lyz miért inti maga mellé. A helyzet magáért beszél. Biztos a törpe se vak. A szélviharból láthatja, hogy mi készül az ingoványban, és láthatóan a szőrös kisember sem kíván egyedül maradni, ezen az istenverte tájon. Xot odaléptet jámbor óriás lovával a törpe uraság mellé és a nyeregből oldalra lehajolva nyújt kezet, hogy felmászhasson mögé a nyeregbe, ha úgy dönt, hogy velük tart. A sötételf lányt pimasz vigyora, azért most sem hagyja cserben.*
- Jer törpapa! De azt a büdös vacakot oltsd el… az én lovamon, mellettem nincs bagózás!
~ Így is elég füstös vagyok. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.23 12:38:09
//Lyz, Shen, Xot, Adokul//
*Lyz dönt és a helyzetnek megfelelően módosítja az utasításokat. Xotara bólint. Nem mélyednek el a romok felfedezésében. Ők is tovább állnak Arthenior közeli erdősség felé, a többiek után. Amikor Lyzék kilépnek a lóval, Xotara ügetésre sarkalja Kajtárt, hogy tartsa velük a lépést, de a lova se sérüljön le a nehéz terepen. Lassan kiérnek az ingoványból, de ekkor Lyzék lassítanak, majd meg is állnak. Xot lépésre visszafogja lovát, majd Alvezérük intésére odaléptet melléjük.*
~ Egy törpe? ~
*Az elf szőkeség leszólítja a törpe uraságot, ezen Xot a legkevésbé sem lepődik meg, de a helyzet iróniáján annál inkább. Ha a sötételf lány nem lenne úgy letörve, mint a bili füle, minden bizonnyal, rájellemzően nevetve tenne most valami gúnyos megjegyzést.*
~ Előbb egy óriás... most meg egy törpe... hát ez kész! ~
*Xot sokatmondóan pillant az elf szőkeségre, de nem szól közben, mert ezen nincs mit tovább magyarázni. Már, amikor megpillantotta a pipafüstös mélynövésűt, leesett neki, hogy Lyz miért inti maga mellé. A helyzet magáért beszél. Biztos a törpe se vak. A szélviharból láthatja, hogy mi készül az ingoványban, és láthatóan a szőrös kisember sem kíván egyedül maradni, ezen az istenverte tájon. Xot odaléptet jámbor óriás lovával a törpe uraság mellé és a nyeregből oldalra lehajolva nyújt kezet, hogy felmászhasson mögé a nyeregbe, ha úgy dönt, hogy velük tart. A sötételf lányt pimasz vigyora, azért most sem hagyja cserben.*
- Jer törpapa! De azt a büdös vacakot oltsd el… az én lovamon, mellettem nincs bagózás!
~ Így is elég füstös vagyok. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.23 12:38:09
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-23 09:59:31
Üzenet elküldve: 2018-05-23 09:59:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Nem csak a szám nagy, ha érdekel. *válaszol csípősen csípőből a rövidkardot tartó hegyesfülű, heges ajkának mosolya csak rátesz egy lapáttal. De ez most nem a farokméregetés ideje, cselekedni kell, mert eldurvul a helyzet.
Ekkor történik az a sok minden, amit Sheni alig tud ésszel felfogni, de a vége az, hogy Annu és Kormi a mocsárban kötnek ki és a szellemharcos is szertefoszlik, aminek a lombzabáló igencsak örül. Annyira nem király a fegyveres harcban, hogy nekiálljon pofozkodni egy szellemmel.
A két kis dagonyázó feltápászkodik, egyikük se fest valami jól, de erre már Shen is leengedi a fegyvert és értetlen képpel néz Lyzre, hátha neki van valami értelmes monológja erre a helyzetre, mert Shennek csak egy egyszerű, kurta "heh" jut eszébe.
És Lyzi a pozíciójához mért magabiztossággal osztja ki a melókat, míg Isqi összekaparja Annut és Selessel és Relilddel elindulnak, addig nekik a romok felderítése jut, ami nem igazán van ezek után a hegyesfülű ínyére.*
- Oké. *motyogja az orra alatt, majd megindulna, de az idő eléggé elkomorodik felettük, Shen kezdi azt hinni, hogy nem hiába. Valami romos tanyát emlegetnek és végül az a téma, hogy mind mennek a tanyára. Amikor Lyz kiadja a parancsot, az elf csak bólint és felül mögé a lóra, már tudja, hol szabad fogdosni a vadászvezér derekát, de Lyz újra megigazítja a kezét, egy pajkos mosolyt csalva a heges ajkak szélébe. A nagy vigyorgás miatt majdnem elveszíti a pillanatot, amikor megerednek, de gyakorlott lovasként megkapaszkodik.*
- Megvagyok. *biztosítja az előtte ülőt.*
- Amúgy... tök jó voltál. *dicséri meg halkan a lányt, mert szerinte tök jól kezelte a dolgot, ha nincs Xot baromkodása, egyetlen karcolás nélkül sikerült volna elintézni a cuccot.
Figyeli társait és új barinőjüket, Annut, hátha megint rájön a cucc, de nyugodtnak látszik. A madarat is keresi felettük, hátha követi őket és akkor jelezni tud Lyznek.
Aztán lelassítanak egy törpe mellett, Sheni érdeklődve néz végig a fickón. Ilyen közelről még sose látott törpét.*
- Jah, jön a zuhi, papa. Elázik a szakállad. *vigyorog a férfire egész barátságosan.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
- Nem csak a szám nagy, ha érdekel. *válaszol csípősen csípőből a rövidkardot tartó hegyesfülű, heges ajkának mosolya csak rátesz egy lapáttal. De ez most nem a farokméregetés ideje, cselekedni kell, mert eldurvul a helyzet.
Ekkor történik az a sok minden, amit Sheni alig tud ésszel felfogni, de a vége az, hogy Annu és Kormi a mocsárban kötnek ki és a szellemharcos is szertefoszlik, aminek a lombzabáló igencsak örül. Annyira nem király a fegyveres harcban, hogy nekiálljon pofozkodni egy szellemmel.
A két kis dagonyázó feltápászkodik, egyikük se fest valami jól, de erre már Shen is leengedi a fegyvert és értetlen képpel néz Lyzre, hátha neki van valami értelmes monológja erre a helyzetre, mert Shennek csak egy egyszerű, kurta "heh" jut eszébe.
És Lyzi a pozíciójához mért magabiztossággal osztja ki a melókat, míg Isqi összekaparja Annut és Selessel és Relilddel elindulnak, addig nekik a romok felderítése jut, ami nem igazán van ezek után a hegyesfülű ínyére.*
- Oké. *motyogja az orra alatt, majd megindulna, de az idő eléggé elkomorodik felettük, Shen kezdi azt hinni, hogy nem hiába. Valami romos tanyát emlegetnek és végül az a téma, hogy mind mennek a tanyára. Amikor Lyz kiadja a parancsot, az elf csak bólint és felül mögé a lóra, már tudja, hol szabad fogdosni a vadászvezér derekát, de Lyz újra megigazítja a kezét, egy pajkos mosolyt csalva a heges ajkak szélébe. A nagy vigyorgás miatt majdnem elveszíti a pillanatot, amikor megerednek, de gyakorlott lovasként megkapaszkodik.*
- Megvagyok. *biztosítja az előtte ülőt.*
- Amúgy... tök jó voltál. *dicséri meg halkan a lányt, mert szerinte tök jól kezelte a dolgot, ha nincs Xot baromkodása, egyetlen karcolás nélkül sikerült volna elintézni a cuccot.
Figyeli társait és új barinőjüket, Annut, hátha megint rájön a cucc, de nyugodtnak látszik. A madarat is keresi felettük, hátha követi őket és akkor jelezni tud Lyznek.
Aztán lelassítanak egy törpe mellett, Sheni érdeklődve néz végig a fickón. Ilyen közelről még sose látott törpét.*
- Jah, jön a zuhi, papa. Elázik a szakállad. *vigyorog a férfire egész barátságosan.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-23 00:59:51
Üzenet elküldve: 2018-05-23 00:59:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Felveszi Annu tőrét, és az övébe tűzi, aztán a romok felé fordul. A többiek intézik, amit rájuk bízott, és már kezdi azt hinni, hogy sínen vannak, hogy elvégezzenek mindent, amit akartak. Elég szép számmal sikerült gyűjtögetni, csak úgy dagadnak a lápi növényektől a zsákok, de valami egyfolytában akadályokat gördít elébük, és ez a felderítés sehogy sem akar összejönni. Mire a háborodott elf lányt leszerelik, beborul az ég, és rossz fellegek siklanak föléjük.
Lyz elnyom egy cifra káromkodást, bár ebbe a napba már bőven beleférne az is, ha önmagához hűtlen módon kiszaladna a száján.*
- Nagyon jó Isq! * Örül, hogy Isq tudja, melyik tanyáról beszél, így kevesebb az esélye, hogy máshol kötnek ki. Még listára veszi, hogy Relilddel is váltania kell pár szót. Hallotta, hogy kérdezett, de valahogy sehogy sem volt alkalmas válaszolni. Most sem az, hogy elejét vegye a dolognak, de majd. Ha tábort vernek. Talán.*
- Siessetek! * szól még a négyekhez, majd felpillant. A madár még ott csapong, de mint ha már nem érdeklődne olyan nagyon. Csak károgva zavarog, hogy jelezze, itt van még. Aztán a hirtelen feltámadt szél az arcába csapja a haját, fújva söpri ki, hogy azzal a lendülettel újabb adag hajjal legyen gazdagabb arca megint.*
- Óhogyaza… * nyugtázza a helyzetet tömören, majd határoz.*
- Nem maradunk mi sem. Ha ebből vihar lesz, sosem jutunk ki...
*Ha a többiek el is indultak, még beérhetik őket, még mindig van esélyük visszafelé megnézni, amit meg kell, már ha csak ez nem számított felderítésnek.*
- Xot, Shen lóra. Majd visszafelé… * Odasiet a lovához, s fellendül. Bár a vitájuk alatt enyhült annyit, hogy előre szándékozott engedni a fiút, de az még akkor volt, hogy nem kell gyors tempóval elhagyniuk a helyszínt. Most viszont nincs idő finomkodni, így ezt a témát napolja. Most fontosabb, hogy lásson is valamit az útból, ne csak Shen'eriel hátát. A lovak is nyugtalankodni kezdenek, ami megint csak igyekvésre sarkallja. Amint lehet, vágtába kezd, de előtte megigazítja Shen kezét a derekán.*
- Kapaszkodj, kilépünk! *Be is érik a többieket, így a csapat élére húz Lyz újra. A feltámadó szél, továbbra is tépi a ruhájukat, és a haját is egészen kibomlasztotta már a fonatból.
//Rúnafaragó Adokul, Shen, Xot//
Nem messze már az erdő, mikor egy apró alak dereng fel előttük az úton. Ahogy közelednek, az is egyértelművé válik, hogy valami mélynövésű, inkább törpe, mint tündér, s aztán az is, hogy szép kis felhőt pöfékel maga köré, ahogy a kurta lábai alatt fogyasztja a métereket.
Lassít, majd kezét is emeli a többieknek, hogy ők is tegyék ugyan ezt, de csak Xotarát inti, hogy álljon meg vele együtt, a többieket továbbküldi, ahogy korábban megbeszélték. Aztán szépen le is fékez a szakállas mellett, de nem száll le a lóról. Mihamarabb szeretne továbbindulni.*
- Üdvözöllek törpe uram! *köszönti, de már tér is a lényegre, amiért nem vágtázott el mellette.* Veszélyes az ingoványban ilyenkor, pláne gyalogosan sötétedéskor.
~Már egy óriást kimentettünk, egy törpe már igazán semmiség.~
- Ha megárad, elveszted az utat, és elnyel a láp!
*Smaragdszín szemei komolyan tekintenek a törpe úrra.*
- Segíthetünk kijutni, ha elfogadod.
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Felveszi Annu tőrét, és az övébe tűzi, aztán a romok felé fordul. A többiek intézik, amit rájuk bízott, és már kezdi azt hinni, hogy sínen vannak, hogy elvégezzenek mindent, amit akartak. Elég szép számmal sikerült gyűjtögetni, csak úgy dagadnak a lápi növényektől a zsákok, de valami egyfolytában akadályokat gördít elébük, és ez a felderítés sehogy sem akar összejönni. Mire a háborodott elf lányt leszerelik, beborul az ég, és rossz fellegek siklanak föléjük.
Lyz elnyom egy cifra káromkodást, bár ebbe a napba már bőven beleférne az is, ha önmagához hűtlen módon kiszaladna a száján.*
- Nagyon jó Isq! * Örül, hogy Isq tudja, melyik tanyáról beszél, így kevesebb az esélye, hogy máshol kötnek ki. Még listára veszi, hogy Relilddel is váltania kell pár szót. Hallotta, hogy kérdezett, de valahogy sehogy sem volt alkalmas válaszolni. Most sem az, hogy elejét vegye a dolognak, de majd. Ha tábort vernek. Talán.*
- Siessetek! * szól még a négyekhez, majd felpillant. A madár még ott csapong, de mint ha már nem érdeklődne olyan nagyon. Csak károgva zavarog, hogy jelezze, itt van még. Aztán a hirtelen feltámadt szél az arcába csapja a haját, fújva söpri ki, hogy azzal a lendülettel újabb adag hajjal legyen gazdagabb arca megint.*
- Óhogyaza… * nyugtázza a helyzetet tömören, majd határoz.*
- Nem maradunk mi sem. Ha ebből vihar lesz, sosem jutunk ki...
*Ha a többiek el is indultak, még beérhetik őket, még mindig van esélyük visszafelé megnézni, amit meg kell, már ha csak ez nem számított felderítésnek.*
- Xot, Shen lóra. Majd visszafelé… * Odasiet a lovához, s fellendül. Bár a vitájuk alatt enyhült annyit, hogy előre szándékozott engedni a fiút, de az még akkor volt, hogy nem kell gyors tempóval elhagyniuk a helyszínt. Most viszont nincs idő finomkodni, így ezt a témát napolja. Most fontosabb, hogy lásson is valamit az útból, ne csak Shen'eriel hátát. A lovak is nyugtalankodni kezdenek, ami megint csak igyekvésre sarkallja. Amint lehet, vágtába kezd, de előtte megigazítja Shen kezét a derekán.*
- Kapaszkodj, kilépünk! *Be is érik a többieket, így a csapat élére húz Lyz újra. A feltámadó szél, továbbra is tépi a ruhájukat, és a haját is egészen kibomlasztotta már a fonatból.
//Rúnafaragó Adokul, Shen, Xot//
Nem messze már az erdő, mikor egy apró alak dereng fel előttük az úton. Ahogy közelednek, az is egyértelművé válik, hogy valami mélynövésű, inkább törpe, mint tündér, s aztán az is, hogy szép kis felhőt pöfékel maga köré, ahogy a kurta lábai alatt fogyasztja a métereket.
Lassít, majd kezét is emeli a többieknek, hogy ők is tegyék ugyan ezt, de csak Xotarát inti, hogy álljon meg vele együtt, a többieket továbbküldi, ahogy korábban megbeszélték. Aztán szépen le is fékez a szakállas mellett, de nem száll le a lóról. Mihamarabb szeretne továbbindulni.*
- Üdvözöllek törpe uram! *köszönti, de már tér is a lényegre, amiért nem vágtázott el mellette.* Veszélyes az ingoványban ilyenkor, pláne gyalogosan sötétedéskor.
~Már egy óriást kimentettünk, egy törpe már igazán semmiség.~
- Ha megárad, elveszted az utat, és elnyel a láp!
*Smaragdszín szemei komolyan tekintenek a törpe úrra.*
- Segíthetünk kijutni, ha elfogadod.
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-21 21:58:19
Üzenet elküldve: 2018-05-21 21:58:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*A szellemalak szertefoszlik. A Holló sem támad rájuk. A mélységi lány felkecmereg a kulimászos talajról, a sárosabbnál sárosabban. A szó szoros és átvitt értelmében is, ezt Xotara is érzi és érti is, de mégis talán most van a legjobban összezavarodva, mert egy szemernyi bűntudatot sem érez. Sőt, ha teljes egészében rajta múlik, bizony képes lett volna átvágni Annu torkát.*
~ Mint, amikor Barára vetettem magam a védfalról… de ott… a Vadvédet és… Umont akartam védeni… itt meg önző módon, főleg magamat… és még egy kis megbánást sem érzek. Sőt, észen voltam végig. Elégtételt érzek és azt, hogy igazam van. ~
*Látja, ahogy a testileg és lelkileg összetört Annu szótlanul leül, de nem tud a lánnyal együtt érezni.*
~ Ő kezdte! ~
*Persze, tudja egy ilyen incidenssor után, erre hivatkozni meglehetősen gyerekes érv lenne, de hát a tizennyolc éves sötételf lányról soha senki nem is állította, hogy érett felnőtt lenne, csak idejekorán és sokszor kellett apja mellett úgy viselkednie.
Xotara nem is tud szólni semmit, mert nem tudja, mit mondhatna. Ez az egész helyzet úgy, ahogy van egy kicsit sem logikus. A tettek úgyis mindig beszédesebbek, őszintébbek a szavaknál és ő már éppen eleget tett, hogy bármi, amit mond csupán üres szavaknak tűnjenek, főleg hogy nem is akar bocsánatot kérni, mert egyáltalán nem érzi úgy, hogy bocsánatot kéne kérnie.
Xotara némán a felettük károgó Hollóra emeli a tekintetét, és keserű dühvel Itarora gondol.*
~ Oh, fater! Remélem, már felhúztak egy bitófára, ahol a hollók játszanak a szemeddel. ~
*Köröző röptében a madárból lassan egy toll hull alá Xotara közelében a sárba. Talán a többiek észre sem veszik. Talán nincs is semmi jelentősége, hiszen csak egy toll, de Xotara úgy érzi, igenis van jelentősége.*
~ Hogy mindig emlékeztessen az itt történtekre. ~
*Pár slattyogó lépés után lehajol a tollért. Hátrál egy pár lépést, majd végig méri magát, de hát nem igazán tud magával mit kezdeni. Állig érő haja is kibomlott a feltekert kis kontyból, minek hatására most haja is sárosan tapad az arcára. Újra összefogja, és ismét egy hajtincsével áttekerve köti meg.
Lyz ekkor, rendezi a sorokat. Ki merre és hányan mennek. Xotarát meglepi kicsit a csapatrendezés, de nem szól semmit, most nem érdeklik a miértek sem. Isqeha jó kedélyű kacsintgatását sem tudja viszonozni, de még csak egy félmosolyt sem villant füvész barátjára, csak egy semmitmondó pillantás küld felé. Barátosnéja szavai és tekintete viszont szíven ütik, de az ember lánynak sem tud, mint mondani.*
~ Hát, nála is sikerült dugába döntenem mindent. Ez sem lehet véletlen. Ennyien már tényleg nem tévedhetnek. Körülöttem csak minden tönkre megy. ~
*Két ujját viszonylag megtörli a ruhája tisztán marad részében, majd az ujjait a szájához emelve füttyent egyet. Nagy cuppogó trappolással Kajtár robog oda hozzá, akinek nyakán még mindig ott van az odavetett fekete köpenye, leveszi, majd lassan végig simítja az állat nyakát. A halkabbnál is halkabban odasuttog valamit lovának, ami minden bizonnyal csak annyit tesz, hogy köszönöm.*
~ Szutykos lesz ez is, de inkább, mint hogy valami tüdővész vigyen el. ~
*A holló tollat köpenye belső zsebébe teszi el, édesanyja fekete kis naplója mellé, majd magára kanyarítja és felszáll a nyeregbe. Kapaszkodás közben fogja fel, hogy az előbb megvágott bal tenyeréből eltűnt a fekete folt.*
~ Az a… fekete folt… vajon ez, mit jelenthet?… és mikor tűnhetett el?… mindegy biztos nem számít. ~
*Északról erős légnyomással egy nagyobb fuvallat löki meg az étert, ami hangtalanul érkezik, de elhalt levelek egész záporát indítja meg mindig a fákról, megbízhatóan jelezvén, hogy nagy vihar közeleg.*
~ Így teljesülhetne minden jobb kívánságom is… pff! ~
*Xotara a mocsári fénytükröződéstől szenvedve, még maga kívánta nem rég, hogy bár beborulna és esne, de eszébe sem jutott ilyen égi áldást kívánni. Balsejtelmének a sötételf lány is hangot ad.*
- Rossz szél…
*Xotara a távolodó Isqeháék csapata után néz, majd a romokra vetett rövid pillantás után, Lyzre függeszti a tekintetét.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 22:06:50
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*A szellemalak szertefoszlik. A Holló sem támad rájuk. A mélységi lány felkecmereg a kulimászos talajról, a sárosabbnál sárosabban. A szó szoros és átvitt értelmében is, ezt Xotara is érzi és érti is, de mégis talán most van a legjobban összezavarodva, mert egy szemernyi bűntudatot sem érez. Sőt, ha teljes egészében rajta múlik, bizony képes lett volna átvágni Annu torkát.*
~ Mint, amikor Barára vetettem magam a védfalról… de ott… a Vadvédet és… Umont akartam védeni… itt meg önző módon, főleg magamat… és még egy kis megbánást sem érzek. Sőt, észen voltam végig. Elégtételt érzek és azt, hogy igazam van. ~
*Látja, ahogy a testileg és lelkileg összetört Annu szótlanul leül, de nem tud a lánnyal együtt érezni.*
~ Ő kezdte! ~
*Persze, tudja egy ilyen incidenssor után, erre hivatkozni meglehetősen gyerekes érv lenne, de hát a tizennyolc éves sötételf lányról soha senki nem is állította, hogy érett felnőtt lenne, csak idejekorán és sokszor kellett apja mellett úgy viselkednie.
Xotara nem is tud szólni semmit, mert nem tudja, mit mondhatna. Ez az egész helyzet úgy, ahogy van egy kicsit sem logikus. A tettek úgyis mindig beszédesebbek, őszintébbek a szavaknál és ő már éppen eleget tett, hogy bármi, amit mond csupán üres szavaknak tűnjenek, főleg hogy nem is akar bocsánatot kérni, mert egyáltalán nem érzi úgy, hogy bocsánatot kéne kérnie.
Xotara némán a felettük károgó Hollóra emeli a tekintetét, és keserű dühvel Itarora gondol.*
~ Oh, fater! Remélem, már felhúztak egy bitófára, ahol a hollók játszanak a szemeddel. ~
*Köröző röptében a madárból lassan egy toll hull alá Xotara közelében a sárba. Talán a többiek észre sem veszik. Talán nincs is semmi jelentősége, hiszen csak egy toll, de Xotara úgy érzi, igenis van jelentősége.*
~ Hogy mindig emlékeztessen az itt történtekre. ~
*Pár slattyogó lépés után lehajol a tollért. Hátrál egy pár lépést, majd végig méri magát, de hát nem igazán tud magával mit kezdeni. Állig érő haja is kibomlott a feltekert kis kontyból, minek hatására most haja is sárosan tapad az arcára. Újra összefogja, és ismét egy hajtincsével áttekerve köti meg.
Lyz ekkor, rendezi a sorokat. Ki merre és hányan mennek. Xotarát meglepi kicsit a csapatrendezés, de nem szól semmit, most nem érdeklik a miértek sem. Isqeha jó kedélyű kacsintgatását sem tudja viszonozni, de még csak egy félmosolyt sem villant füvész barátjára, csak egy semmitmondó pillantás küld felé. Barátosnéja szavai és tekintete viszont szíven ütik, de az ember lánynak sem tud, mint mondani.*
~ Hát, nála is sikerült dugába döntenem mindent. Ez sem lehet véletlen. Ennyien már tényleg nem tévedhetnek. Körülöttem csak minden tönkre megy. ~
*Két ujját viszonylag megtörli a ruhája tisztán marad részében, majd az ujjait a szájához emelve füttyent egyet. Nagy cuppogó trappolással Kajtár robog oda hozzá, akinek nyakán még mindig ott van az odavetett fekete köpenye, leveszi, majd lassan végig simítja az állat nyakát. A halkabbnál is halkabban odasuttog valamit lovának, ami minden bizonnyal csak annyit tesz, hogy köszönöm.*
~ Szutykos lesz ez is, de inkább, mint hogy valami tüdővész vigyen el. ~
*A holló tollat köpenye belső zsebébe teszi el, édesanyja fekete kis naplója mellé, majd magára kanyarítja és felszáll a nyeregbe. Kapaszkodás közben fogja fel, hogy az előbb megvágott bal tenyeréből eltűnt a fekete folt.*
~ Az a… fekete folt… vajon ez, mit jelenthet?… és mikor tűnhetett el?… mindegy biztos nem számít. ~
*Északról erős légnyomással egy nagyobb fuvallat löki meg az étert, ami hangtalanul érkezik, de elhalt levelek egész záporát indítja meg mindig a fákról, megbízhatóan jelezvén, hogy nagy vihar közeleg.*
~ Így teljesülhetne minden jobb kívánságom is… pff! ~
*Xotara a mocsári fénytükröződéstől szenvedve, még maga kívánta nem rég, hogy bár beborulna és esne, de eszébe sem jutott ilyen égi áldást kívánni. Balsejtelmének a sötételf lány is hangot ad.*
- Rossz szél…
*Xotara a távolodó Isqeháék csapata után néz, majd a romokra vetett rövid pillantás után, Lyzre függeszti a tekintetét.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 22:06:50
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-21 12:15:55
Üzenet elküldve: 2018-05-21 12:15:55
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*Seles szereti, imádja Xotarát, de ahogy a sötételf lány sértettségében újra nekiesik Annunak, be kell látnia, hogy az indulásuk óta kialakult problémák fele, ha nem több, belőle származik. Márpedig Selesnek már elege van a problémákból, elege a veszélyből, a büdös gombákból, egyszóval mindenből, ami itt történik ezen a nyúlós-ragacsos, büdös lápon. A legjobb megoldásnak azt látná, ha most rögtön megfordítaná a lovát, és elindulna hazafelé, és már el is játszik a gondolattal egy pillanatra, hogy faképnél hagyja az egész társaságot. Amikor egyedül járta a lápot, soha nem volt semmi problémája, és tökéletesen boldogul magától is. Csak a többiek iránti szeretete fogja vissza, de akik ránéznek, olyannak láthatják, mint eddig soha: arcára rosszalló komorság ül ki, mint mikor a testvéred eltöri a játékodat, a szüleid pedig előtted szidják meg érte.*
- Xotnak igaza van, az én vérem a csapatban a leghitványabb. *Jegyzi meg epésen, utalva rá, hogy azért ő az ember itt, meg arra is, hogy ő még mindig nem viselkedik úgy, mint egy kislány.* Most, hogy ezt megbeszéltük…
*Ekkor veszi észre, hogy a lány még el is ájult egy kis időre. Seles már úgy van vele, hogy ennyi bőven elég is volt mára a védtelen gyenge elfek püföléséből, és csak az tartja vissza attól, hogy visszkézből pofon vágja Xotot, hogy látja, Annu már aránylag rendben van. Leugrik a lóról és az esetlen lányhoz lép, majd Lyz mondanivalójára figyel inkább, hogy a jónépeket jó irányba terelhesse.*
- Velünk kell jönnöd, hogy segíthessünk. Ülj fel a lovamra, és kapaszkodj belém! Nem maradhatunk itt ezen az ocsmány helyen tovább. *Mondja Annunak még mindig komoran, de gondoskodón, és kezét nyújtja a lány felé, majd akár akarja, akár nem, megpróbálja talpra állítani, és a lovához húzza. Ha Annu hajlandó akár egy izmát is mozdítani az ügy érdekében, felülni is segít, majd felpattan ő is. Nem zavarja, hogy a művelettől ő is pont ugyanolyan mocskos és saras lesz, mint korábban a lány.*
- Én is tudom, merre kell menni. *Bólint Isqehának.* Szerintem igyekezzünk!
*Tekintetével a tájat fürkészi, majd Annuval vagy nélküle, de Relild mellé léptet, hogy az összezavarodott lány kérdését megválaszolja.*
- Nem jók a látási viszonyok, de az erdő nincs messze innen, csak délre kell mennünk. *Mutat a megfelelő irányba, ám ekkor lesz figyelmes a hirtelen gyülekező viharra. Az orkánerejű szélben fel kell emelnie a hangját.*
~ Jaj, még ez is! ~
- Lyz, nagy baj lesz, ha nem jöttök ti is velünk. *Mutat fel az égre, de nem fog vitázni, mert nincs rá idő. Tekintetével megkeresi Isqeha és Relild pillantását, majd elindul.* Gyerünk! Gyertek közvetlenül a nyomomban, felismerem a járható utat. Így gyorsan odaérünk. *Aránylag gyors haladásra fogja a lovát, és közben látszik, hogy minden figyelmével az előttük lévő útra összpontosít, nehogy elvétse a szilárd talajt akár egy pillanatra is.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 12:17:08
//Seles, Xot, Relild, Lyz, Shen, Annu, Isq//
*Seles szereti, imádja Xotarát, de ahogy a sötételf lány sértettségében újra nekiesik Annunak, be kell látnia, hogy az indulásuk óta kialakult problémák fele, ha nem több, belőle származik. Márpedig Selesnek már elege van a problémákból, elege a veszélyből, a büdös gombákból, egyszóval mindenből, ami itt történik ezen a nyúlós-ragacsos, büdös lápon. A legjobb megoldásnak azt látná, ha most rögtön megfordítaná a lovát, és elindulna hazafelé, és már el is játszik a gondolattal egy pillanatra, hogy faképnél hagyja az egész társaságot. Amikor egyedül járta a lápot, soha nem volt semmi problémája, és tökéletesen boldogul magától is. Csak a többiek iránti szeretete fogja vissza, de akik ránéznek, olyannak láthatják, mint eddig soha: arcára rosszalló komorság ül ki, mint mikor a testvéred eltöri a játékodat, a szüleid pedig előtted szidják meg érte.*
- Xotnak igaza van, az én vérem a csapatban a leghitványabb. *Jegyzi meg epésen, utalva rá, hogy azért ő az ember itt, meg arra is, hogy ő még mindig nem viselkedik úgy, mint egy kislány.* Most, hogy ezt megbeszéltük…
*Ekkor veszi észre, hogy a lány még el is ájult egy kis időre. Seles már úgy van vele, hogy ennyi bőven elég is volt mára a védtelen gyenge elfek püföléséből, és csak az tartja vissza attól, hogy visszkézből pofon vágja Xotot, hogy látja, Annu már aránylag rendben van. Leugrik a lóról és az esetlen lányhoz lép, majd Lyz mondanivalójára figyel inkább, hogy a jónépeket jó irányba terelhesse.*
- Velünk kell jönnöd, hogy segíthessünk. Ülj fel a lovamra, és kapaszkodj belém! Nem maradhatunk itt ezen az ocsmány helyen tovább. *Mondja Annunak még mindig komoran, de gondoskodón, és kezét nyújtja a lány felé, majd akár akarja, akár nem, megpróbálja talpra állítani, és a lovához húzza. Ha Annu hajlandó akár egy izmát is mozdítani az ügy érdekében, felülni is segít, majd felpattan ő is. Nem zavarja, hogy a művelettől ő is pont ugyanolyan mocskos és saras lesz, mint korábban a lány.*
- Én is tudom, merre kell menni. *Bólint Isqehának.* Szerintem igyekezzünk!
*Tekintetével a tájat fürkészi, majd Annuval vagy nélküle, de Relild mellé léptet, hogy az összezavarodott lány kérdését megválaszolja.*
- Nem jók a látási viszonyok, de az erdő nincs messze innen, csak délre kell mennünk. *Mutat a megfelelő irányba, ám ekkor lesz figyelmes a hirtelen gyülekező viharra. Az orkánerejű szélben fel kell emelnie a hangját.*
~ Jaj, még ez is! ~
- Lyz, nagy baj lesz, ha nem jöttök ti is velünk. *Mutat fel az égre, de nem fog vitázni, mert nincs rá idő. Tekintetével megkeresi Isqeha és Relild pillantását, majd elindul.* Gyerünk! Gyertek közvetlenül a nyomomban, felismerem a járható utat. Így gyorsan odaérünk. *Aránylag gyors haladásra fogja a lovát, és közben látszik, hogy minden figyelmével az előttük lévő útra összpontosít, nehogy elvétse a szilárd talajt akár egy pillanatra is.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 12:17:08
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-21 09:42:45
Üzenet elküldve: 2018-05-21 09:42:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Valami egészen taszító helyre vezeti az út, amin elindult, a hideg rázza ettől a helytől, így lépteit sietőssé téve próbál minél hamar átérni ezen a borzalmas ingoványon. Csak reméli itt nagy előnye van annak, hogy alacsony és könnyed léptű, így talán nem veszik észre olyan hamar. Ez a bűz is valami borzalmas, emlékszik hogy a kereskedővel is átjöttek ezen a tájon, a lényeg, hogy maradjon a kitaposott ösvényen és nem lesz baj. ~Csak legyek már túl ezen és láthassam a füves pusztát.~ Sajnálja, hogy nem kérezkedett vissza időben a kereskedő szekerére, mert akkor most már túl lenne ezen a részen.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-20 23:32:54
Üzenet elküldve: 2018-05-20 23:32:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kiruccanás//
*Úgy tűnik, a madár bevégezte a dolgát. Habár árgus szemekkel figyeli a történéseket, és továbbra sem tágít a fejük fölül, nem indít újabb támadást sem. Reszelős hangon károg, talán csak azért, hogy tudják, még itt van velük.
Közben a felhők is egyre gyűlnek az égen. A közelgő vihar meglepheti a tapasztalt erdőjárókat, hiszen meleg, száraz és kellemes idő szokta jellemezni a nap havát. A szél is egyre jobban tépi a bokrokat és ruhájukat. Itt lenne az ideje indulni, ha nem akarják, hogy az ingoványban érje őket a zivatar. Bármilyen jól ismerik is a környéket, a megáradt csermelyek, a felduzzadt iszapos láp tartogathat kellemetlen meglepetéseket a számukra.*
*Úgy tűnik, a madár bevégezte a dolgát. Habár árgus szemekkel figyeli a történéseket, és továbbra sem tágít a fejük fölül, nem indít újabb támadást sem. Reszelős hangon károg, talán csak azért, hogy tudják, még itt van velük.
Közben a felhők is egyre gyűlnek az égen. A közelgő vihar meglepheti a tapasztalt erdőjárókat, hiszen meleg, száraz és kellemes idő szokta jellemezni a nap havát. A szél is egyre jobban tépi a bokrokat és ruhájukat. Itt lenne az ideje indulni, ha nem akarják, hogy az ingoványban érje őket a zivatar. Bármilyen jól ismerik is a környéket, a megáradt csermelyek, a felduzzadt iszapos láp tartogathat kellemetlen meglepetéseket a számukra.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-20 21:27:13
Üzenet elküldve: 2018-05-20 21:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*Talán kissé túlzás azt állítani, hogy bárki, aki az erdőben eltölt egy éjszakát egy fa magasában aludva, az irbisz-gyomorban végzi. A csuhás egy egész emberéletet élt le az erdőben és nem vált párduceledellé. Persze, ehhez köze lehet annak is, hogy őt megtanították, hogyan éljen túl magányosan az erdőben és eléggé szoros kapcsolatot ápol az Erdőszellemmel, ahhoz, hogy ne érezze magát veszélyben. Persze ettől még mindenkire érvényesek a vadon törvényei, van préda és van vadász, olykor csak egy apróság dönt az egyik avagy a másik javára.
Érzi, hogy Valea nem ül olyan szorosan mögötte, mint azt Aenae tenné, de tökéletesen megérti és elfogadja ezt. Számára ez nem a bizalmatlanság jele, jóllehet, valójában fel sem tűnik neki igazán, csak a tudata peremén jelzik neki ösztönei.
A csuhás nem érzi kívülállónak magát az erdőben, de talán még az ingoványban sem, ahol a Fákban Lakó hatalma nem érvényesül. A természet lüktetését követi, együtt él vele, az állatokat, a növényeket nem kívülállóként szemléli, hanem olyanként, aki egynek tartja magát közülük. Talán ez érződik viselkedéséből, ahogy áthaladnak az ingoványon. Óvatosan vezeti Éjvihart és így a nyeregben ülő hosszúéletűt, olykor meg-megáll, ellenőrzi a talajt, s halad tovább vagy kerülőt választ a biztonságos átjutás reményében.*
- Én túlságosan erdei vagyok ahhoz, hogy kiismerjem magam a városban, de nekem a vadon az otthonom, mindig is így volt. *Válaszolja mosolyogva, ahogy előrehalad. Reméli, Valea nem neheztel majd rá, hogy miközben hozzá intézi szavait, de minden figyelmére szüksége van a beszélgetés mellett, hogy a járható úton tartsa a sötétben a telivért.*
- Erdőmélyére még gyermekként kerültem, azóta az otthonom, így meglehetősen jól ismerem, szinte mint a tenyeremet. *Egy futó mosollyal mégis visszafordul, majd lombzöld tekintetét újra az előttük elterülő út felé fordítja.*
- Az Erdő Szívét talán úgy ismerheti, hogy Erdőszellem, legalábbis a városban e néven ismerik. Ő az az entitás, amely óvja és védi Erdőmélyét, akinek törvényei az erdő törvényei. Akinek hatalma a fák mélyre nyúló gyökerétől az ég magasán repülő madarakig terjed. *Kiérezni hangjából az áhítatot, amellyel patrónusáról beszél, őszinteség és öröm van a hangjában, amikor a Fákban Lakóról szól.*
- Ha az ingovány a határ, akkor Erdőmélye területének közepe az Erdő Szíve és az ott ítélő hatalom megválogatja, kiket enged a közelébe. *Teszi még hozzá és Valea is láthatja, ahogy az ingovány vizenyős talaját lassan felváltja a szárazabb, fásabb terület, jelezve, hogy elértek a vadon határhoz.
Hatalmas fák törnek az ég felé, az éjjeli erdőben nyugalom és béke honol, csak olykor hallatszik egy farkasvonítás, de még az sem ijesztő, mintha beleillene a képbe.*
- Megérkeztünk. *Mosolyog a csuhás az Éjvihar nyergében ülő elfre, majd fellendülve a nyeregbe nekivágnak az erdőnek, ahol a csillagos eget csak ritkán pillantani meg az összeboruló fakoronák között.*
//Valea//
*Talán kissé túlzás azt állítani, hogy bárki, aki az erdőben eltölt egy éjszakát egy fa magasában aludva, az irbisz-gyomorban végzi. A csuhás egy egész emberéletet élt le az erdőben és nem vált párduceledellé. Persze, ehhez köze lehet annak is, hogy őt megtanították, hogyan éljen túl magányosan az erdőben és eléggé szoros kapcsolatot ápol az Erdőszellemmel, ahhoz, hogy ne érezze magát veszélyben. Persze ettől még mindenkire érvényesek a vadon törvényei, van préda és van vadász, olykor csak egy apróság dönt az egyik avagy a másik javára.
Érzi, hogy Valea nem ül olyan szorosan mögötte, mint azt Aenae tenné, de tökéletesen megérti és elfogadja ezt. Számára ez nem a bizalmatlanság jele, jóllehet, valójában fel sem tűnik neki igazán, csak a tudata peremén jelzik neki ösztönei.
A csuhás nem érzi kívülállónak magát az erdőben, de talán még az ingoványban sem, ahol a Fákban Lakó hatalma nem érvényesül. A természet lüktetését követi, együtt él vele, az állatokat, a növényeket nem kívülállóként szemléli, hanem olyanként, aki egynek tartja magát közülük. Talán ez érződik viselkedéséből, ahogy áthaladnak az ingoványon. Óvatosan vezeti Éjvihart és így a nyeregben ülő hosszúéletűt, olykor meg-megáll, ellenőrzi a talajt, s halad tovább vagy kerülőt választ a biztonságos átjutás reményében.*
- Én túlságosan erdei vagyok ahhoz, hogy kiismerjem magam a városban, de nekem a vadon az otthonom, mindig is így volt. *Válaszolja mosolyogva, ahogy előrehalad. Reméli, Valea nem neheztel majd rá, hogy miközben hozzá intézi szavait, de minden figyelmére szüksége van a beszélgetés mellett, hogy a járható úton tartsa a sötétben a telivért.*
- Erdőmélyére még gyermekként kerültem, azóta az otthonom, így meglehetősen jól ismerem, szinte mint a tenyeremet. *Egy futó mosollyal mégis visszafordul, majd lombzöld tekintetét újra az előttük elterülő út felé fordítja.*
- Az Erdő Szívét talán úgy ismerheti, hogy Erdőszellem, legalábbis a városban e néven ismerik. Ő az az entitás, amely óvja és védi Erdőmélyét, akinek törvényei az erdő törvényei. Akinek hatalma a fák mélyre nyúló gyökerétől az ég magasán repülő madarakig terjed. *Kiérezni hangjából az áhítatot, amellyel patrónusáról beszél, őszinteség és öröm van a hangjában, amikor a Fákban Lakóról szól.*
- Ha az ingovány a határ, akkor Erdőmélye területének közepe az Erdő Szíve és az ott ítélő hatalom megválogatja, kiket enged a közelébe. *Teszi még hozzá és Valea is láthatja, ahogy az ingovány vizenyős talaját lassan felváltja a szárazabb, fásabb terület, jelezve, hogy elértek a vadon határhoz.
Hatalmas fák törnek az ég felé, az éjjeli erdőben nyugalom és béke honol, csak olykor hallatszik egy farkasvonítás, de még az sem ijesztő, mintha beleillene a képbe.*
- Megérkeztünk. *Mosolyog a csuhás az Éjvihar nyergében ülő elfre, majd fellendülve a nyeregbe nekivágnak az erdőnek, ahol a csillagos eget csak ritkán pillantani meg az összeboruló fakoronák között.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-20 20:55:58
Üzenet elküldve: 2018-05-20 20:55:58
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aenae nyomában //
// Pycta del Ventus //
*Persze, az irbiszek megehetik, sőt, még talán örülnének is neki, hogy nem kell felcipelni a fára, azonban eddig marha nagy mákja volt. Na meg persze ha nem muszáj nem alszik fákon, ahogy elméletileg most sem fog.
Elfogadja a férfi jobbját és sikeresen landol a ló hátán. Belé kapaszkodik Pyctába, elég erősen ahhoz, hogy ne essen le, mégis megtartva egy kis távolságot. Hiába a férfi nyugalma, és magabiztossága, vannak olyan régi beidegződések, amiket nem olyan könnyű levetkőzni, ez is egy ilyen. Valahol örül a felállásnak, mert más emberek érintésénél az kellemetlenebb számára, ha valaki mögötte van, és neki nincs rálátása az adott személyre. Ez talán furcsa lehet Pyctának elsőre, Valea viszont nem igen tudja milyen az, amikor nem agresszív szándékkal közelednek felé. Ezt testén található hegek is tanúsítják.
Feszélyezettségét igyekszik figyelemeltereléssel enyhíteni. Gondosan figyeli a környezetet, már amennyit lát belőle, illetve a ló lépteinek nyomát, mintha ezzel bármiféle botlást megelőzhetne.*
̵ Rendben.
*Feleli engedelmesen. Végtelenül biztonságban érzi magát. Ha egyedül jött volna az ingoványosba, valószínűleg hamar itt hagyta volna a fogát, de láthatóan ez a venárnak nem okoz gondot, rutinosan mozog a környéken. Ez picit piszkálja a büszkeségét, kicsit kiszolgáltatva érzi magát, ugyanakkor mindenképpen elismeri saját hiányosságait, és mély tisztelettel csodálja más erényeit, jelent esetben Pyctáét.
Önkéntelenül is elmosolyodik a férfi viselkedésén. Otthon, leginkább családjánál mindig kilógott a sorból, és idegennek érezte magát, de látva, hogy az elf miként viseltetik azt őt alázattal szolgáló élőlénnyel, akaratlanul is magára ismer. El is fogja valami kellemes érzés, amit nem tudna másképp leírni, mint az, hogy végre egy rokonlélekkel hozta össze a sors.
Csendes érdeklődéssel hallgatja a férfit, mint gyermek a tanítóját, még bólogat is mellé, hogy hitelesebb legyen.*
̵ Túlságosan városi lány vagyok. Ilyen részletességgel még senki sem mesélt a környékről, és bár hallomásból ismerem Erdőmélyét és az Ingoványost, de azt sem sikerült összerakni mi miből következik.
*Meg nem is nagyon ezzel foglalkozott, főleg, hogy ugyan szeretett össze-vissza kószálgatni, de errefelé nem merészkedett soha, és ezidáig nem is állt szándékában.*
̵ Feltételezem akkor jó magad nem Artheniorban születtél, hogy ilyen jól ismered erre a járást.
*De persze tévedhet is, elég gyakran meg is történik. Rövid hallgatásba burkolózik, éppen csak megemészti az előbb hallottakat és feltesz egy kérdést.*
̵ Nem mellesleg ez az Erdő Szíve...
*Ejti ki kissé bizonytalanul, kérdőn nézve utazótársára, hogy jól mondja-e.*
̵ Ez pontosan micsoda, vagy... kicsoda?
*Bár egyébként nem szokta, most mégis kicsit szégyelli is magát, hogy tudása nem terjed idáig, különösen, hogy népe indokolná ezt.*
// Pycta del Ventus //
*Persze, az irbiszek megehetik, sőt, még talán örülnének is neki, hogy nem kell felcipelni a fára, azonban eddig marha nagy mákja volt. Na meg persze ha nem muszáj nem alszik fákon, ahogy elméletileg most sem fog.
Elfogadja a férfi jobbját és sikeresen landol a ló hátán. Belé kapaszkodik Pyctába, elég erősen ahhoz, hogy ne essen le, mégis megtartva egy kis távolságot. Hiába a férfi nyugalma, és magabiztossága, vannak olyan régi beidegződések, amiket nem olyan könnyű levetkőzni, ez is egy ilyen. Valahol örül a felállásnak, mert más emberek érintésénél az kellemetlenebb számára, ha valaki mögötte van, és neki nincs rálátása az adott személyre. Ez talán furcsa lehet Pyctának elsőre, Valea viszont nem igen tudja milyen az, amikor nem agresszív szándékkal közelednek felé. Ezt testén található hegek is tanúsítják.
Feszélyezettségét igyekszik figyelemeltereléssel enyhíteni. Gondosan figyeli a környezetet, már amennyit lát belőle, illetve a ló lépteinek nyomát, mintha ezzel bármiféle botlást megelőzhetne.*
̵ Rendben.
*Feleli engedelmesen. Végtelenül biztonságban érzi magát. Ha egyedül jött volna az ingoványosba, valószínűleg hamar itt hagyta volna a fogát, de láthatóan ez a venárnak nem okoz gondot, rutinosan mozog a környéken. Ez picit piszkálja a büszkeségét, kicsit kiszolgáltatva érzi magát, ugyanakkor mindenképpen elismeri saját hiányosságait, és mély tisztelettel csodálja más erényeit, jelent esetben Pyctáét.
Önkéntelenül is elmosolyodik a férfi viselkedésén. Otthon, leginkább családjánál mindig kilógott a sorból, és idegennek érezte magát, de látva, hogy az elf miként viseltetik azt őt alázattal szolgáló élőlénnyel, akaratlanul is magára ismer. El is fogja valami kellemes érzés, amit nem tudna másképp leírni, mint az, hogy végre egy rokonlélekkel hozta össze a sors.
Csendes érdeklődéssel hallgatja a férfit, mint gyermek a tanítóját, még bólogat is mellé, hogy hitelesebb legyen.*
̵ Túlságosan városi lány vagyok. Ilyen részletességgel még senki sem mesélt a környékről, és bár hallomásból ismerem Erdőmélyét és az Ingoványost, de azt sem sikerült összerakni mi miből következik.
*Meg nem is nagyon ezzel foglalkozott, főleg, hogy ugyan szeretett össze-vissza kószálgatni, de errefelé nem merészkedett soha, és ezidáig nem is állt szándékában.*
̵ Feltételezem akkor jó magad nem Artheniorban születtél, hogy ilyen jól ismered erre a járást.
*De persze tévedhet is, elég gyakran meg is történik. Rövid hallgatásba burkolózik, éppen csak megemészti az előbb hallottakat és feltesz egy kérdést.*
̵ Nem mellesleg ez az Erdő Szíve...
*Ejti ki kissé bizonytalanul, kérdőn nézve utazótársára, hogy jól mondja-e.*
̵ Ez pontosan micsoda, vagy... kicsoda?
*Bár egyébként nem szokta, most mégis kicsit szégyelli is magát, hogy tudása nem terjed idáig, különösen, hogy népe indokolná ezt.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-20 19:55:03
Üzenet elküldve: 2018-05-20 19:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Csizmája undokul cuppan a sártenger szélén. Körbenézve húzza ki, szeme elé tárul az undok szürkeség.*
~Mennyi mindent áll ki az ember, csak hogy elérje célját!~
*Minden lépés előtt alaposan megnyomja a talajt botjával, véletlenül sem akar pont útja végének kapujában elsüllyedni. Néhol sajnos kikerülhetetlenül belesüpped csizmája a sárba, ilyenkor fejcsóválva caccog. Ha valamit nagy becsben kell tartania egy férfinak, hát az a csizmája.
Sóhajtva ül le egy út széli kőre, hogy megtisztíthassa. Felettébb zavaró. Nem léphet úgy be minden tudás tornyába, hogy sáros a csizmája! Ilyen kellemetlen eset nem eshet meg vele.
Már a látóhatárba esik a széles tó és a felette lebegő torony.*
~Mennyi mindent áll ki az ember, csak hogy elérje célját!~
*Minden lépés előtt alaposan megnyomja a talajt botjával, véletlenül sem akar pont útja végének kapujában elsüllyedni. Néhol sajnos kikerülhetetlenül belesüpped csizmája a sárba, ilyenkor fejcsóválva caccog. Ha valamit nagy becsben kell tartania egy férfinak, hát az a csizmája.
Sóhajtva ül le egy út széli kőre, hogy megtisztíthassa. Felettébb zavaró. Nem léphet úgy be minden tudás tornyába, hogy sáros a csizmája! Ilyen kellemetlen eset nem eshet meg vele.
Már a látóhatárba esik a széles tó és a felette lebegő torony.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:17:38
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:17:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Na lássuk csak. Egy butykosnyi sör. Pipa. Szárított hús. Pipa. Fegyverek és felszerelések. Pipa. A pipám. Pipa. Egy jól megdöglött ló félig a mocsárba süppedve. Pipa.
*Adokul nagyot sóhajt. Szerencsétlen lónak már szinte csak a feje lóg ki a lápból, de életre utaló jelet nem ad. Szép lassan süpped a malajba majd hangos bugyborékolással végleg elnyeli a bűzös iszap.
Sajnos jó pár dolog rajta maradt a lovon amit sajnál a törpe, hogy most nincs nála. Bőrök, sokféle dohány, még két butykosnyi itóka. Sajnos ezek a dolgok is a lóval mentek a mélybe.*
- Kellett nekem erre jönnöm, most itt állok derékig ganyésan és főleg ló nélkül. A törpéket nem gyaloglásra teremtették. Legalábbis engem nem.
*Mérgelődik hangosan az ingoványos vidék közepén. Haragosan kiköp a földre majd előveszi butykosát és öreg korsójába tölt belőle. Nem szeret nem a korsójából inni, így mindennek jobb íze van állítása szerint.
Az ivás végeztével pipáját is megtömi a kevés kis dohányából ami megmaradt és rettentő pöfékelésbe kezd. Egy darabig fel-alá járkál, majd a közeli út szélére telepszik. Próbál visszaemlékezni, hogy mit mondott az a bolond öregember a mocsár szélén.*
- "Menj be itt egyenesen kedves fél ember és majd miután elértél egy bikafar alakú sziklához, na akkor fordulj a nap felé, és meglátod hamar ott leszel ahol szeretnél!"... Azt hiszem ez az öreg engem jól átvert, annak a sziklának nem is volt igazán bikafar alakja. Egyáltalán, hogy a viharba is néz ki egy bikának a hátsója?
*Morgolódik a busás bajsza alatt Adokul, majd hosszas csend következik.*
- Azt hiszem eltévedtem.
*Újabb hosszas csend, majd hirtelen felpattan a földről a törpe.*
-No, hát itt van ez az út. Ha elindulok valamelyik irányába, akkor csak találok valami települést. Az utak arról híresek, hogy vezetnek valahova. Hátha majd egy kocsi is jön erre vagy valami karaván, oszt felvesznek. Nem kell itten búsulni. Megyek oszt leszek valahol.
*Azzal el is indul az úton az ismeretlen felé. Nem tudja hova vezet, de általában így kezdődnek a remek kalandok.*
*Adokul nagyot sóhajt. Szerencsétlen lónak már szinte csak a feje lóg ki a lápból, de életre utaló jelet nem ad. Szép lassan süpped a malajba majd hangos bugyborékolással végleg elnyeli a bűzös iszap.
Sajnos jó pár dolog rajta maradt a lovon amit sajnál a törpe, hogy most nincs nála. Bőrök, sokféle dohány, még két butykosnyi itóka. Sajnos ezek a dolgok is a lóval mentek a mélybe.*
- Kellett nekem erre jönnöm, most itt állok derékig ganyésan és főleg ló nélkül. A törpéket nem gyaloglásra teremtették. Legalábbis engem nem.
*Mérgelődik hangosan az ingoványos vidék közepén. Haragosan kiköp a földre majd előveszi butykosát és öreg korsójába tölt belőle. Nem szeret nem a korsójából inni, így mindennek jobb íze van állítása szerint.
Az ivás végeztével pipáját is megtömi a kevés kis dohányából ami megmaradt és rettentő pöfékelésbe kezd. Egy darabig fel-alá járkál, majd a közeli út szélére telepszik. Próbál visszaemlékezni, hogy mit mondott az a bolond öregember a mocsár szélén.*
- "Menj be itt egyenesen kedves fél ember és majd miután elértél egy bikafar alakú sziklához, na akkor fordulj a nap felé, és meglátod hamar ott leszel ahol szeretnél!"... Azt hiszem ez az öreg engem jól átvert, annak a sziklának nem is volt igazán bikafar alakja. Egyáltalán, hogy a viharba is néz ki egy bikának a hátsója?
*Morgolódik a busás bajsza alatt Adokul, majd hosszas csend következik.*
- Azt hiszem eltévedtem.
*Újabb hosszas csend, majd hirtelen felpattan a földről a törpe.*
-No, hát itt van ez az út. Ha elindulok valamelyik irányába, akkor csak találok valami települést. Az utak arról híresek, hogy vezetnek valahova. Hátha majd egy kocsi is jön erre vagy valami karaván, oszt felvesznek. Nem kell itten búsulni. Megyek oszt leszek valahol.
*Azzal el is indul az úton az ismeretlen felé. Nem tudja hova vezet, de általában így kezdődnek a remek kalandok.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:14:24
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:14:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Sajnálja ugyan, hogy lecsökkent a létszám, mégis örül hogy tovább tudnak menni. A várost egy jó darabig nem akarja látni, ráadásul itt van Kaly is, így valószínűleg nem is fog sokat gondolni a forrongó Artheniorra. Ahogy lehet visszaül a lány mögé, erősen fogva a derekát, egyrészt hogy biztonságot nyújtson neki, másrészt, mert ellenben vele, Sheldat nem igazán szeret nyeregben lenni, jobb neki a saját lábán. Érdekes látvány az ingovány, a férfi maga is igyekszik figyelni hisz csalóka és veszélyes hely a mocsár. Nagyot is sóhajt, amikor végre sikerül kikecmeregniük belőle. *
//Umon, Kalynma, Sheldat//
* Sajnálja ugyan, hogy lecsökkent a létszám, mégis örül hogy tovább tudnak menni. A várost egy jó darabig nem akarja látni, ráadásul itt van Kaly is, így valószínűleg nem is fog sokat gondolni a forrongó Artheniorra. Ahogy lehet visszaül a lány mögé, erősen fogva a derekát, egyrészt hogy biztonságot nyújtson neki, másrészt, mert ellenben vele, Sheldat nem igazán szeret nyeregben lenni, jobb neki a saját lábán. Érdekes látvány az ingovány, a férfi maga is igyekszik figyelni hisz csalóka és veszélyes hely a mocsár. Nagyot is sóhajt, amikor végre sikerül kikecmeregniük belőle. *
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-18 14:33:44
Üzenet elküldve: 2018-05-18 14:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Valami nem stimmel a lánnyal, a félvér úgy véli. A duzzadt, cserepes szájból, a zilált külsőből és a zavarodott viselkedésből Isqeha arra gondol, hogy már jó ideje itt lehet a romok között.
De ami megmagyarázhatatlan: ebben az állapotában, ennyire eltikkadva hogyhogy nem kap a víz után? Még amikor másodjára kínálja felé az életmentő kulacsot, a holló hirtelen-váratlan, vijjogó lecsapása, Shen célratörő, de eredménytelennek bizonyuló lefegyverzési kísérlete és a védőszellem alakot öltése után, még akkor is csak elkerekedett szemekkel bámul rá, de el nem venné tőle, és nem csap le rá mohón. Valami más még a szomjúságnál is jobban uralja az elméjét.
Isq még mindig tartja, felkínálva a kulacsot, Lyz is próbálja a szavaival jobb belátásra bírni a szürkeszeműt, amikor Xot megunja a szép szóval kérlelést, és a háta mögül kirobbanva Annura veti magát, elszedve tőle végre a tőrét. Aztán egy gyors vágással be is bizonyítja vele, hogy a sötételf vér ugyanúgy piros, mint a felszínieké. ~Bár ezt valószínűleg Annulien eddig is sejtette...~ sóhajt fel magában Isqeha, de annak nagyon örül, hogy a tőr végre Lyznél landol.
~Talán Annulien felfogja, hogy szívesen fogadjuk a társaságban, senki nem fogja bántani, hogy itt és most a menedéket jelentjük neki! Nem számít, hogy szó nélkül hagyta el napokkal ezelőtt Vadvédet. Legalábbis biztosan nem hagyjuk itt ilyen állapotban.~
A máguslány most mindenesetre csendesen üldögél egy zsombékon, és láthatóan próbálja megemészteni a történteket.
Isqeha ezután Lyzendrára figyel, na meg a madárra, és a megidézett szellemalakra.*
- Rendben, négyen elindulunk délnek, és még sötétedés előtt tábort verünk az első erdőnél. Tudom, hol van az a romos tanya. *válaszol Lyz szavaira bólintva, és a többiekre: Selesre, Annulienre és Relildre néz. Talán az óriáslány is megnyugszik, ha tudja, Isqeha ismeri a helyet.*
- Annunak ott majd ellátom a sebeit. *teszi még hozzá, a szürkeszeműre pillantva. Egyelőre nem akarja noszogatni, azt szeretné, ha saját jószántából jönne velük.*
- De ha késő estig nem jöttök meg, Selessel visszajövünk értetek! *mondja még Lyzéknek, nem fenyegetésképpen, inkább ígéretnek szánva, és Xotra kacsint.*
- Hátha Xot talál megint valakit vagy valamit, amire rávetheti magát! *vigyorog.
Eddig azt gondolta volna, inkább szétválasztani kéne a két hűbelebalázs kihaénnem széltologatót, de a történtek fényében éppen megváltozott a véleménye.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Valami nem stimmel a lánnyal, a félvér úgy véli. A duzzadt, cserepes szájból, a zilált külsőből és a zavarodott viselkedésből Isqeha arra gondol, hogy már jó ideje itt lehet a romok között.
De ami megmagyarázhatatlan: ebben az állapotában, ennyire eltikkadva hogyhogy nem kap a víz után? Még amikor másodjára kínálja felé az életmentő kulacsot, a holló hirtelen-váratlan, vijjogó lecsapása, Shen célratörő, de eredménytelennek bizonyuló lefegyverzési kísérlete és a védőszellem alakot öltése után, még akkor is csak elkerekedett szemekkel bámul rá, de el nem venné tőle, és nem csap le rá mohón. Valami más még a szomjúságnál is jobban uralja az elméjét.
Isq még mindig tartja, felkínálva a kulacsot, Lyz is próbálja a szavaival jobb belátásra bírni a szürkeszeműt, amikor Xot megunja a szép szóval kérlelést, és a háta mögül kirobbanva Annura veti magát, elszedve tőle végre a tőrét. Aztán egy gyors vágással be is bizonyítja vele, hogy a sötételf vér ugyanúgy piros, mint a felszínieké. ~Bár ezt valószínűleg Annulien eddig is sejtette...~ sóhajt fel magában Isqeha, de annak nagyon örül, hogy a tőr végre Lyznél landol.
~Talán Annulien felfogja, hogy szívesen fogadjuk a társaságban, senki nem fogja bántani, hogy itt és most a menedéket jelentjük neki! Nem számít, hogy szó nélkül hagyta el napokkal ezelőtt Vadvédet. Legalábbis biztosan nem hagyjuk itt ilyen állapotban.~
A máguslány most mindenesetre csendesen üldögél egy zsombékon, és láthatóan próbálja megemészteni a történteket.
Isqeha ezután Lyzendrára figyel, na meg a madárra, és a megidézett szellemalakra.*
- Rendben, négyen elindulunk délnek, és még sötétedés előtt tábort verünk az első erdőnél. Tudom, hol van az a romos tanya. *válaszol Lyz szavaira bólintva, és a többiekre: Selesre, Annulienre és Relildre néz. Talán az óriáslány is megnyugszik, ha tudja, Isqeha ismeri a helyet.*
- Annunak ott majd ellátom a sebeit. *teszi még hozzá, a szürkeszeműre pillantva. Egyelőre nem akarja noszogatni, azt szeretné, ha saját jószántából jönne velük.*
- De ha késő estig nem jöttök meg, Selessel visszajövünk értetek! *mondja még Lyzéknek, nem fenyegetésképpen, inkább ígéretnek szánva, és Xotra kacsint.*
- Hátha Xot talál megint valakit vagy valamit, amire rávetheti magát! *vigyorog.
Eddig azt gondolta volna, inkább szétválasztani kéne a két hűbelebalázs kihaénnem széltologatót, de a történtek fényében éppen megváltozott a véleménye.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:14:34
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Fájdalmas kiáltás hagyja el száját, mikor a nyíl felhasítja combján a bőrt. Miközben kést tartó kezével odakap, szemével az elkövetőt fürkészi, de mindhiába.
Felragyog a tekintete, mikor a megidézett szellemalak megjelenik Shen és közte. Még rá is vigyorogna az elfre, ha az a csípő fájdalom, amit lábában és kézfején érez engedné.*
-Túl nagy a szád fiú.
*Nyomja meg kellően az utolsó szót. Sokáig nem fürdőzhet azonban tudásában, mert Isq ismét a nevén nevezi.*
-Vizet?
*Rebegi elkerekedett szemekkel a férfire nézve. Az eddigiek alapján tökéletesen hitte, hogy a gyilkos szándék nem csak őt kíséri. Lyz felé fordul annak szavára, és ez nagy hibának bizonyul.
Hatalmas lökést érez és azonnal elveszíti egyensúlyát. Esés közben még látja, hogy ki is ugrott neki és elönti a düh.
Nagyot nyekken a sáros talajon és feje is hatalmasat koppan. Egy pillanatra még látja, ahogy a fénylő jelenés karja Xotara felé nyúl, majd elsötétül körülötte a világ.
Mikor ismét kinyitja szemét, a fénylő jelenés már sehol, a kése pedig a mélységi kezében. Összeszorított fogakkal várja a véget, de az csak nem érkezik. A sötételf a legnagyobb meglepetésére helyette saját karját vágja meg és löki a tőrét Lyzhez.
Elvörösödve, sajgó tarkóval, véresen és sárosan tápászkodik fel a földről, csak hogy egyet hátralépve, némán egy zsombékra huppanhasson.
Lyz szavaira csak elmotyog valamit az orra alatt válaszként. Ötlete sincs, mi jöhetett rá az elmúlt néhány percben, még csak hasonlót sem csinált soha.
Tétova mozdulattal húz ki hajából néhány sárdarabot, bár sokat nem segít a helyzetén. Kissé szédeleg, de ez most a legkevésbé sem zavarja. Üresnek és feleslegesnek érezne minden szót, így inkább csendben marad.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Fájdalmas kiáltás hagyja el száját, mikor a nyíl felhasítja combján a bőrt. Miközben kést tartó kezével odakap, szemével az elkövetőt fürkészi, de mindhiába.
Felragyog a tekintete, mikor a megidézett szellemalak megjelenik Shen és közte. Még rá is vigyorogna az elfre, ha az a csípő fájdalom, amit lábában és kézfején érez engedné.*
-Túl nagy a szád fiú.
*Nyomja meg kellően az utolsó szót. Sokáig nem fürdőzhet azonban tudásában, mert Isq ismét a nevén nevezi.*
-Vizet?
*Rebegi elkerekedett szemekkel a férfire nézve. Az eddigiek alapján tökéletesen hitte, hogy a gyilkos szándék nem csak őt kíséri. Lyz felé fordul annak szavára, és ez nagy hibának bizonyul.
Hatalmas lökést érez és azonnal elveszíti egyensúlyát. Esés közben még látja, hogy ki is ugrott neki és elönti a düh.
Nagyot nyekken a sáros talajon és feje is hatalmasat koppan. Egy pillanatra még látja, ahogy a fénylő jelenés karja Xotara felé nyúl, majd elsötétül körülötte a világ.
Mikor ismét kinyitja szemét, a fénylő jelenés már sehol, a kése pedig a mélységi kezében. Összeszorított fogakkal várja a véget, de az csak nem érkezik. A sötételf a legnagyobb meglepetésére helyette saját karját vágja meg és löki a tőrét Lyzhez.
Elvörösödve, sajgó tarkóval, véresen és sárosan tápászkodik fel a földről, csak hogy egyet hátralépve, némán egy zsombékra huppanhasson.
Lyz szavaira csak elmotyog valamit az orra alatt válaszként. Ötlete sincs, mi jöhetett rá az elmúlt néhány percben, még csak hasonlót sem csinált soha.
Tétova mozdulattal húz ki hajából néhány sárdarabot, bár sokat nem segít a helyzetén. Kissé szédeleg, de ez most a legkevésbé sem zavarja. Üresnek és feleslegesnek érezne minden szót, így inkább csendben marad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896