Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1310. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-04-05 02:14:53
Üzenet elküldve: 2026-04-05 02:14:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az ingoványos vidékről egyenesen elindul Garon az Erdő mélyébe. Régi barátjai szertefoszlottak, egyszerűen nem tudja hova keveredtek. Ahogy beléptek a helyszinre, eltűnt mellőle két legjobb barátja. Mintha felszivódtak volna. Egészen különös érzés fogta el. Az elhatározás márpedig megszületett benne, hogy amit régen elkezdett, azt véghez viszi, és egyenesen tovább megy az Erdő mélye felé. Lassú léptekkel közelitette meg, egyik lábát szedte a másik után, ugyan pici léptekkel, de mégis eredményesen. Az út során leselkedő veszélyekre különösen figyelt, figyelmi állapota fokozott készültségben volt, próbált minél hatékonyabban védekezni a rá leselkedő, út közbeni veszélyekre.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:54:36
Üzenet elküldve: 2026-03-07 21:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1032
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
- Hm? - *"Kérdez" vissza, mert könnyű őt összezavarni az ilyesmivel, és nem tudja, a mondandójának épp mely részét találta ijesztőnek a férfi, és miért, avagy, hogy mire utalt a megjegyzés.
Illetve Frandr megváltozott hangulatát is érzékeli, de nem tudja, pontosan miről van szó. Düh? Félelem? Izgatottság?
Oda-odapillant a férfi arcára, ám nem sikerül beazonosítania az érzelmet. Viszont fenyegetést nem észlel a feszültség mögött, úgyhogy úgy dönt, összpontosít a másik szavaira, kérdéseire.
Mivel több is akad, halad szépen sorban.*
- A varázslat megszűnik éjszaka, vagy mágikus sötétség hatására is. A teljes felszerelést is láthatatlanná teszi, amit éppen viselsz. Ha valamit elejtesz, az láthatóvá válik, hiába vennéd vissza. Ha valamit a varázslat után vennél magadhoz, az is látható marad, ha nem tudod valamely láthatatlan részeddel, akár ruháddal elfedni. - *Míg magyaráz, ez eszébe is juttat valamit, amire korábban nem gondolt.*
- Egyszerre egy élőlényt vagy tárgyat tudok láthatatlanná tenni, legfeljebb magamnál úgy háromszor nagyobbat. Mivel egy magasabb szintű varázslatról van szó, azt mondanám, gyors egymásutánban talán öt alkalommal tudnám megismételni, mielőtt kimerülnék. A láthatatlanság pedig... azt jelenti, hogy szemmel nem lehet érzékelni. - *Feleli ez utóbbit kérdő hangsúllyal, mert nem tudja, miről szólhat pontosan a kérdés. A szó ismeretlen, vagy valami sajátosságra kíváncsi a másik.*
- Legalábbis minden láthatatlan, amire a varázslatot elmondom. De látható a lábnyomod, látható, ha valamihez hozzáérsz, rád ragadhat bogáncs vagy sár, ami elárulhat... - *Magyaráz, tapogatózva, hogy mi is érdekelheti a férfit.
Készséggel válaszol még további kérdésekre is, közben pedig haladhatnak, lassan maguk mögött hagyva a tornyot. Ám ha mindent megbeszéltek, akkor a könnyebb összpontosítás érdekében megáll és félig Frandr felé fordul.*
- Készen állsz? Ha bármi baj van és szeretnél újra láthatóvá válni, én a hatóidő lejárta előtt is oszlatni tudom a varázslatot. - *Mondja még el a harmadik módját a varázslat megtörésének nyugtatás gyanánt, mert azért az ingoványban akadhat helyzet, amiben jobb látni egymást. Aztán, ha a harcos nem ellenkezik, tekintetét a mellkasára szegve kezdi el mormolni a rövid varázslatot, bízva benne, hogy nagyobb célpont esetén is sikerrel jár.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
Illetve Frandr megváltozott hangulatát is érzékeli, de nem tudja, pontosan miről van szó. Düh? Félelem? Izgatottság?
Oda-odapillant a férfi arcára, ám nem sikerül beazonosítania az érzelmet. Viszont fenyegetést nem észlel a feszültség mögött, úgyhogy úgy dönt, összpontosít a másik szavaira, kérdéseire.
Mivel több is akad, halad szépen sorban.*
- A varázslat megszűnik éjszaka, vagy mágikus sötétség hatására is. A teljes felszerelést is láthatatlanná teszi, amit éppen viselsz. Ha valamit elejtesz, az láthatóvá válik, hiába vennéd vissza. Ha valamit a varázslat után vennél magadhoz, az is látható marad, ha nem tudod valamely láthatatlan részeddel, akár ruháddal elfedni. - *Míg magyaráz, ez eszébe is juttat valamit, amire korábban nem gondolt.*
- Egyszerre egy élőlényt vagy tárgyat tudok láthatatlanná tenni, legfeljebb magamnál úgy háromszor nagyobbat. Mivel egy magasabb szintű varázslatról van szó, azt mondanám, gyors egymásutánban talán öt alkalommal tudnám megismételni, mielőtt kimerülnék. A láthatatlanság pedig... azt jelenti, hogy szemmel nem lehet érzékelni. - *Feleli ez utóbbit kérdő hangsúllyal, mert nem tudja, miről szólhat pontosan a kérdés. A szó ismeretlen, vagy valami sajátosságra kíváncsi a másik.*
- Legalábbis minden láthatatlan, amire a varázslatot elmondom. De látható a lábnyomod, látható, ha valamihez hozzáérsz, rád ragadhat bogáncs vagy sár, ami elárulhat... - *Magyaráz, tapogatózva, hogy mi is érdekelheti a férfit.
Készséggel válaszol még további kérdésekre is, közben pedig haladhatnak, lassan maguk mögött hagyva a tornyot. Ám ha mindent megbeszéltek, akkor a könnyebb összpontosítás érdekében megáll és félig Frandr felé fordul.*
- Készen állsz? Ha bármi baj van és szeretnél újra láthatóvá válni, én a hatóidő lejárta előtt is oszlatni tudom a varázslatot. - *Mondja még el a harmadik módját a varázslat megtörésének nyugtatás gyanánt, mert azért az ingoványban akadhat helyzet, amiben jobb látni egymást. Aztán, ha a harcos nem ellenkezik, tekintetét a mellkasára szegve kezdi el mormolni a rövid varázslatot, bízva benne, hogy nagyobb célpont esetén is sikerrel jár.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy egy általa kiválasztott, maximum nála háromszor nagyobb tárgy vagy élőlény láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:01:52
Üzenet elküldve: 2026-03-07 20:01:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
*Jót nevet Kilencedik reakcióján, ám magában kicsit büszke arra, hogy Krestvirből is sikerült előcsalni egy nevetésre hajazó hangot. Aztán rövidesen már próbál ellenállni az ingernek, hogy a halándékát masszírozza, miközben a mágus az Őrzőktől kapott ajándékát magyarázza el.
Valahogy sosem tudja felfogni a tér- és időbeli mágiát, és minél többet gondolkozik rajta, annál nehezebb. Így most sem kér hosszasabb magyarázatot, csak elfogadja, amit hall.*
- Semmi gond.
*Válaszol a végén ösztönösen. Idővel majd biztos el fog tűnődni a dolog stratégiai hasznán is, ám egyelőre hagyja, hogy továbbhaladjon a beszélgetés. A szakrális mágiáról tartott kiselőadást nagyrészt követi, de a visszakérdezéshez már picit szilárdabb tudás kéne.
Aztán mikor már a tornyon kívül haladnak, hirtelen Krestvir érdekes ötletet vet fel.*
~Láthatatlanná?~
*Felcsillan a szeme, és haja is hirtelen jó pár árnyalattal lesz világosabb. Bizony a veterán harcosnak nem kell magyarázni, hogy mire is lenne jó a láthatatlanság. Persze, persze, hasznos lenne osonáshoz, meg a háborítatlansághoz... de amiben teljesen biztos, az az, hogy egy harcban valóságos rémálom lenne megküzdeni egy láthatatlan ellenféllel.*
~Nem tudnék hárítani, nem tudnám, honnan jön a csapás, nem tudnám, hol a rés a páncélban... A lábmunkából sem tudnék kiolvasni semmit.~
*A mágiát leszámítva az egyetlen élhető megoldás az lenne, hogy földre viszi a láthatatlan ellenfelet, és lehetőleg többedmagával agyonveri, de még ez is rizikós lenne. Persze a láthatatlanságnak is megvannak a maga veszélyei; tájolás, a saját fegyver pozíciójának ismerete, és persze a baráti tűz.
Gondolataiból Krestvir várakozó pillantása rántja elő. Bizonyára választ vár, de Frandr fel sem fogta a Kilencedikkel való közjátékot, annyira lefoglalták a belső gondolatai. Így csak teljes komolysággal kimondja az első gondolatát.*
- Ez lenne eddig a legijesztőbb dolog, amit hallottam tőled.
*Kívülről könnyen lehetne feltételezni, hogy csak vicceskedve utal egy láthatatlan Kilencedik által okozott esetleges csínytevésekre. Akárhogy is, minél hamarabb ki akarja próbálni a varázslatot - szinte vibrál a türelmetlenségtől.*
- Mindenképp ki akarom próbálni. Gyakorolni akarok benne - nem csak járni, hanem harcolni is. Meddig tart? A fegyvereimre is kiterjed? Van valami, ami megtöri? Egyszerre hány embert tudsz vele elbűvölni? Mit jelent az, hogy "láthatatlan"?
*Gyors egymásutánban jönnek a kérdések, és most már tényleg biztos, hogy a varázslat megragadta a fantáziáját. És nem csak magára gondol. Pár osztagnyi láthatatlan csatározó rémálommá tehetné bármilyen seregnek az áthaladást. Megtagadhatnák az orkoknak a békés alvás lehetőségét, levadászhatnák a tisztjeiket. Számtalan ötlete van, és egy biztos; innentől csak gyarapodni fognak, hacsak Krestvir nem lombozza le valahogy.*
Valahogy sosem tudja felfogni a tér- és időbeli mágiát, és minél többet gondolkozik rajta, annál nehezebb. Így most sem kér hosszasabb magyarázatot, csak elfogadja, amit hall.*
- Semmi gond.
*Válaszol a végén ösztönösen. Idővel majd biztos el fog tűnődni a dolog stratégiai hasznán is, ám egyelőre hagyja, hogy továbbhaladjon a beszélgetés. A szakrális mágiáról tartott kiselőadást nagyrészt követi, de a visszakérdezéshez már picit szilárdabb tudás kéne.
Aztán mikor már a tornyon kívül haladnak, hirtelen Krestvir érdekes ötletet vet fel.*
~Láthatatlanná?~
*Felcsillan a szeme, és haja is hirtelen jó pár árnyalattal lesz világosabb. Bizony a veterán harcosnak nem kell magyarázni, hogy mire is lenne jó a láthatatlanság. Persze, persze, hasznos lenne osonáshoz, meg a háborítatlansághoz... de amiben teljesen biztos, az az, hogy egy harcban valóságos rémálom lenne megküzdeni egy láthatatlan ellenféllel.*
~Nem tudnék hárítani, nem tudnám, honnan jön a csapás, nem tudnám, hol a rés a páncélban... A lábmunkából sem tudnék kiolvasni semmit.~
*A mágiát leszámítva az egyetlen élhető megoldás az lenne, hogy földre viszi a láthatatlan ellenfelet, és lehetőleg többedmagával agyonveri, de még ez is rizikós lenne. Persze a láthatatlanságnak is megvannak a maga veszélyei; tájolás, a saját fegyver pozíciójának ismerete, és persze a baráti tűz.
Gondolataiból Krestvir várakozó pillantása rántja elő. Bizonyára választ vár, de Frandr fel sem fogta a Kilencedikkel való közjátékot, annyira lefoglalták a belső gondolatai. Így csak teljes komolysággal kimondja az első gondolatát.*
- Ez lenne eddig a legijesztőbb dolog, amit hallottam tőled.
*Kívülről könnyen lehetne feltételezni, hogy csak vicceskedve utal egy láthatatlan Kilencedik által okozott esetleges csínytevésekre. Akárhogy is, minél hamarabb ki akarja próbálni a varázslatot - szinte vibrál a türelmetlenségtől.*
- Mindenképp ki akarom próbálni. Gyakorolni akarok benne - nem csak járni, hanem harcolni is. Meddig tart? A fegyvereimre is kiterjed? Van valami, ami megtöri? Egyszerre hány embert tudsz vele elbűvölni? Mit jelent az, hogy "láthatatlan"?
*Gyors egymásutánban jönnek a kérdések, és most már tényleg biztos, hogy a varázslat megragadta a fantáziáját. És nem csak magára gondol. Pár osztagnyi láthatatlan csatározó rémálommá tehetné bármilyen seregnek az áthaladást. Megtagadhatnák az orkoknak a békés alvás lehetőségét, levadászhatnák a tisztjeiket. Számtalan ötlete van, és egy biztos; innentől csak gyarapodni fognak, hacsak Krestvir nem lombozza le valahogy.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:09:07
Üzenet elküldve: 2026-02-01 17:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor – Ork-tábor?//
//Zárás//
*Kérdésére választ kap, ám nem tudja, mennyire hasznos az. Inkább furcsa; mit keres ott egy sötételf? Miután Wegtorenben is leélt már pár évet, rögtön eszébe ötlik Pirtianes, de a dolog túl nagy ahhoz, hogy elméleteket tudjon gyártani róla. Meg nincs is jó esze az ilyenekhez, tehát csak remélni meri, hogy nála okosabb szerzetek majd ügyesen kibogozzák a dolgot.
A halotti tor nem tart sokáig, és rövidesen el is jön a búcsúzkodás ideje. És valóban sajnálja, hogy nem jobb körülmények között találkozott Drohin embereivel. Az utóbbi két nap eseményeire rányomta a bélyegét a bizalmatlanság, az ostrom feszültsége, a halál.
Kiállták a próbát, és pont olyan volt, ahogy a legelején megjósolta; fájdalmas, fárasztó, büdös munka. Ha távoznak a Romtáborból, tudja, mit hagynak maguk mögött; tüzet, vért, acélt.
Így hát inkább a búcsúra fókuszál, azt próbálja emlékezetébe vésni. A zsoldosok nevetését, gyászát. Drohin kézfogását, humorát, ajándékát. Natukoya dalát és jókedvét. Az élőkre gondol, és azokra, akik itt maradtak.*
- Persze, hogy találkozunk még, elvégre jövök neked egy hordó itallal.
*Felel az óriás szavainak, miközben viszonozza a kézfogást. Ezután pedig már nincs sok egyéb tennivaló; felkapja holmiját, ellenőrzi, hogy megvan-e minden fegyvere, és megindul a kijárat felé. Natukoyával elválnak útjaik.*
~Elég vér van rajtam, hogy öt mérföldön belül minden mocsári dög tudja, hol vagyok.~
*Így inkább a Lihanechi tó felé veszi az irányt, hogy mihamarabb lefürödhessen. Ha már ott van, lehet, hogy a Mágustorony lakóinak is szól az orkok jelenlétéről; ha más nem, az oda tanulni járóknak hasznos információ lehet a dolog. Na meg aludni is kell valahol, és nincs sok kedve a sötétben visszabotladozni Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.01 17:14:46
//Zárás//
*Kérdésére választ kap, ám nem tudja, mennyire hasznos az. Inkább furcsa; mit keres ott egy sötételf? Miután Wegtorenben is leélt már pár évet, rögtön eszébe ötlik Pirtianes, de a dolog túl nagy ahhoz, hogy elméleteket tudjon gyártani róla. Meg nincs is jó esze az ilyenekhez, tehát csak remélni meri, hogy nála okosabb szerzetek majd ügyesen kibogozzák a dolgot.
A halotti tor nem tart sokáig, és rövidesen el is jön a búcsúzkodás ideje. És valóban sajnálja, hogy nem jobb körülmények között találkozott Drohin embereivel. Az utóbbi két nap eseményeire rányomta a bélyegét a bizalmatlanság, az ostrom feszültsége, a halál.
Kiállták a próbát, és pont olyan volt, ahogy a legelején megjósolta; fájdalmas, fárasztó, büdös munka. Ha távoznak a Romtáborból, tudja, mit hagynak maguk mögött; tüzet, vért, acélt.
Így hát inkább a búcsúra fókuszál, azt próbálja emlékezetébe vésni. A zsoldosok nevetését, gyászát. Drohin kézfogását, humorát, ajándékát. Natukoya dalát és jókedvét. Az élőkre gondol, és azokra, akik itt maradtak.*
- Persze, hogy találkozunk még, elvégre jövök neked egy hordó itallal.
*Felel az óriás szavainak, miközben viszonozza a kézfogást. Ezután pedig már nincs sok egyéb tennivaló; felkapja holmiját, ellenőrzi, hogy megvan-e minden fegyvere, és megindul a kijárat felé. Natukoyával elválnak útjaik.*
~Elég vér van rajtam, hogy öt mérföldön belül minden mocsári dög tudja, hol vagyok.~
*Így inkább a Lihanechi tó felé veszi az irányt, hogy mihamarabb lefürödhessen. Ha már ott van, lehet, hogy a Mágustorony lakóinak is szól az orkok jelenlétéről; ha más nem, az oda tanulni járóknak hasznos információ lehet a dolog. Na meg aludni is kell valahol, és nincs sok kedve a sötétben visszabotladozni Artheniorba.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.01 17:14:46
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:00:25
Üzenet elküldve: 2026-01-30 14:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
// A Szent Láng keresése//
* Miután a vörös magára vállalta az első őrséget, az öreg meglepően hamar kezdi húzni a lóbőrt. Csak arra riad fel, hogy Wrojth a vállát rázza és szólongatja.*
- Jó, jó, már fenn vagyok. Nem is aludtam ám!
* Mondja halkan, hogy Gubacsot fel ne keltse. Rőttszakállú társa hamar elalszik. Ő még megrakja a tüzet, hogy ne fázzanak. Az éjszaka eseménytelenül telik, de annyira, hogy az öreg is hamar pislogni kezd. A jó meleg tábortűz és a tűz pattogó hangja pár órával azután, hogy átvette a stafétát álomba szenderíti. Nem alszik túl mélyen ezért még hajnalhasadás előtt felriad. Talán valami állat zajongott odakinn a sötétben. A tábortűz is kialudt közben, így az az első dolga, hogy felélessze a tüzet. Kialudta magát, így már Gubacsot nincs kedve felkelteni őrködni. Meg különben is, Gubacs őrségétől jobban félne, mint az alvilág összes teremtményétől. Csak miután a nap felkelt, kezdi ébresztgetni társait.*
- Ébredjetek hétalvók! Hasatokra süt a nap! Indulnunk kell!
* Ha valamelyikük megkérdezné, hogy miért nem keltette fel őket őrködni, azt felelné, hogy ki volt pihenve, nem volt rá szükség! Ez persze még csak nem is lenne hazugság. Összeszedik gyorsan magukat, hisz nincs túl sok holmijuk. Miután, pedig a másik kettő elindul, jó szokása szerint levizel a tábortüzet. Ez azért nagyon hasznos, mert így, ha valakinek Wrojthoz hasonlóan a hamut támadna kedve tapogatni, sokkal hidegebbnek érezné azt, így arra a következtetésre jutna, hogy már rég továbbálltak, akik itt jártak, talán már napokkal ezelőtt. Ezek után gyorsan csatlakozik két társához és nekivágnak útjuk első nehezebb szakaszának az ingoványnak.*
- Van kötelem. Szerintem kössük az öveinkhez, így ha valamelyikünk süllyedni kezdene a másik kettő ki tudná húzni! Nem mellesleg tartsunk olyan távolságot, amekkorát a kötél enged, hogy legyen ideje a másodiknak észlelni a bajt, mielőtt maga is belelépne!
* Gubacs reggeli versikéje kimondottan tetszik neki és ennek hangot is ad.*
- Na végre! Sikerült kimondanod a város nevét hiba nélkül! Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a célunkhoz!
* Ezek után a vörös társukhoz fordul.*
- Wrojth, te említetted, hogy keltél már át az ingoványon nem is egyszer! Akarsz elöl menni, vagy bízzuk ezt Gubacsra?
* Miután a vörös magára vállalta az első őrséget, az öreg meglepően hamar kezdi húzni a lóbőrt. Csak arra riad fel, hogy Wrojth a vállát rázza és szólongatja.*
- Jó, jó, már fenn vagyok. Nem is aludtam ám!
* Mondja halkan, hogy Gubacsot fel ne keltse. Rőttszakállú társa hamar elalszik. Ő még megrakja a tüzet, hogy ne fázzanak. Az éjszaka eseménytelenül telik, de annyira, hogy az öreg is hamar pislogni kezd. A jó meleg tábortűz és a tűz pattogó hangja pár órával azután, hogy átvette a stafétát álomba szenderíti. Nem alszik túl mélyen ezért még hajnalhasadás előtt felriad. Talán valami állat zajongott odakinn a sötétben. A tábortűz is kialudt közben, így az az első dolga, hogy felélessze a tüzet. Kialudta magát, így már Gubacsot nincs kedve felkelteni őrködni. Meg különben is, Gubacs őrségétől jobban félne, mint az alvilág összes teremtményétől. Csak miután a nap felkelt, kezdi ébresztgetni társait.*
- Ébredjetek hétalvók! Hasatokra süt a nap! Indulnunk kell!
* Ha valamelyikük megkérdezné, hogy miért nem keltette fel őket őrködni, azt felelné, hogy ki volt pihenve, nem volt rá szükség! Ez persze még csak nem is lenne hazugság. Összeszedik gyorsan magukat, hisz nincs túl sok holmijuk. Miután, pedig a másik kettő elindul, jó szokása szerint levizel a tábortüzet. Ez azért nagyon hasznos, mert így, ha valakinek Wrojthoz hasonlóan a hamut támadna kedve tapogatni, sokkal hidegebbnek érezné azt, így arra a következtetésre jutna, hogy már rég továbbálltak, akik itt jártak, talán már napokkal ezelőtt. Ezek után gyorsan csatlakozik két társához és nekivágnak útjuk első nehezebb szakaszának az ingoványnak.*
- Van kötelem. Szerintem kössük az öveinkhez, így ha valamelyikünk süllyedni kezdene a másik kettő ki tudná húzni! Nem mellesleg tartsunk olyan távolságot, amekkorát a kötél enged, hogy legyen ideje a másodiknak észlelni a bajt, mielőtt maga is belelépne!
* Gubacs reggeli versikéje kimondottan tetszik neki és ennek hangot is ad.*
- Na végre! Sikerült kimondanod a város nevét hiba nélkül! Egy lépéssel máris közelebb vagyunk a célunkhoz!
* Ezek után a vörös társukhoz fordul.*
- Wrojth, te említetted, hogy keltél már át az ingoványon nem is egyszer! Akarsz elöl menni, vagy bízzuk ezt Gubacsra?
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:37:57
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:37:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Izgalmas egy napon van túl. Sőt. Inkább napokon. Thara érzi, hogy ideje lenne egy jót pihennie. Az orkok megjelenése óta nem volt sok alkalma egy jót pihennie. Még lefürdenie sem. Lábait gyorsan szedi. Minél hamarabb maga mögött akarja tudni az ingoványt. Nem titkolja, paranoia kezd eluralkodni rajta. Minden fa, bokor, cserje, rom, rothadt növényzet mögött orkokat lát. Lehet az alvásmegvonás hatása? Vagy az utóbbi napok csatái? Vagy mindkettő? Nem tudja és nem is akar vele foglalkozni. Majd ha az egészen túl lesznek, akkor foglalkozhat ezzel a gonddal. Most fontosabb dolgot talált ki magának.*
-Miért is csinálom ezt?
*Kérdezi magától. Senki sem nevezte ki hírvivőnek, vagy vezérnek. Sok tapasztalata sincs. Ha Frandr nincsen, akkor az orkok fosztogatnák a testüket. Azt belátja, hogy sokat tanult a másiktól. Felkészültebb lesz a jövőben. Muszáj lesz annak lennie. Az ingovány egyre jobban magába szippantja. Ha nem tudná az utat, akkor félne, hogy eltéved. De célja pontos. Arthenior.*
-Miért is csinálom ezt?
*Kérdezi magától. Senki sem nevezte ki hírvivőnek, vagy vezérnek. Sok tapasztalata sincs. Ha Frandr nincsen, akkor az orkok fosztogatnák a testüket. Azt belátja, hogy sokat tanult a másiktól. Felkészültebb lesz a jövőben. Muszáj lesz annak lennie. Az ingovány egyre jobban magába szippantja. Ha nem tudná az utat, akkor félne, hogy eltéved. De célja pontos. Arthenior.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-30 12:55:43
Üzenet elküldve: 2026-01-30 12:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Szenes héjú hagymát rágcsál, zsíros pirítóssal és nagyon száraz hússal és egy üveg borral. Álmában se kívánhatna jobb vacsorát. Mikor ezzel végez, elégedetten böfög, majd elnyújtózik egy kényelmesnek nem mondható kavicsos földkupacon. Lábát a tűz felé nyújtja, hogy jól melegen tartsa azt. Majd alszik reggelig. Talán Wertus felkelti majd azelőtt, de neki igazából semmi kedve nincs ébren lenni, hiszen nemrég beszélték meg, hogy nem követi őket senki, a vadállatokat pedig elűzi a füst szaga. Ha mégis rá lesz parancsolva, hogy őrködjön, úgy nagy ásítások közepette kiül az őrhelyre, és lehunyt szemmel pihen tovább.
Reggel aztán a nappal együtt ő is felébred, illetve feléberedik. Reggelije már nem olyan bőséges; de még van vöröshagyma a tarisznyába', így azt eszi magába, hiába keserű. Még mindig jobb, mint az alvadt tej. Újból útra kelhetnek, feltéve, ha társai is elkészültek. Gubacsnak nincs készülnivalója – neki eszébe se jut lehugyozni a tűzrakást, inkább keres magának egy bokrot, és ott végzi el a dolgát. Ma reggel nem túl beszédes, megint magában motyorog. *
– Bőcséri bucsula bocskondó bőcsér, Avularydda harangja, s borja, húzza-vonja, hanem az nem az a fény, az nem az a hang. Jaj, az a hang, jaj, Wylnurana, mi lesz velünk, jaj, a nagy hegyek beomlanak, fényes tűz nem látszik többé, népünk minden egyes tagja meghalhat, ha nem láthatja, s nem hallhatja. Wylnurana, mi lesz így velünk, jaj! Bocskornyikos bunkó bubók bálja, vad törzsek kovácsa, rabszolgák tanítója, mesterségek tanítója, kalapácsok oltalmazója, de mire jó mindez, ha nincs a fény, a szent, a végtelen?
* Szenes héjú hagymát rágcsál, zsíros pirítóssal és nagyon száraz hússal és egy üveg borral. Álmában se kívánhatna jobb vacsorát. Mikor ezzel végez, elégedetten böfög, majd elnyújtózik egy kényelmesnek nem mondható kavicsos földkupacon. Lábát a tűz felé nyújtja, hogy jól melegen tartsa azt. Majd alszik reggelig. Talán Wertus felkelti majd azelőtt, de neki igazából semmi kedve nincs ébren lenni, hiszen nemrég beszélték meg, hogy nem követi őket senki, a vadállatokat pedig elűzi a füst szaga. Ha mégis rá lesz parancsolva, hogy őrködjön, úgy nagy ásítások közepette kiül az őrhelyre, és lehunyt szemmel pihen tovább.
Reggel aztán a nappal együtt ő is felébred, illetve feléberedik. Reggelije már nem olyan bőséges; de még van vöröshagyma a tarisznyába', így azt eszi magába, hiába keserű. Még mindig jobb, mint az alvadt tej. Újból útra kelhetnek, feltéve, ha társai is elkészültek. Gubacsnak nincs készülnivalója – neki eszébe se jut lehugyozni a tűzrakást, inkább keres magának egy bokrot, és ott végzi el a dolgát. Ma reggel nem túl beszédes, megint magában motyorog. *
– Bőcséri bucsula bocskondó bőcsér, Avularydda harangja, s borja, húzza-vonja, hanem az nem az a fény, az nem az a hang. Jaj, az a hang, jaj, Wylnurana, mi lesz velünk, jaj, a nagy hegyek beomlanak, fényes tűz nem látszik többé, népünk minden egyes tagja meghalhat, ha nem láthatja, s nem hallhatja. Wylnurana, mi lesz így velünk, jaj! Bocskornyikos bunkó bubók bálja, vad törzsek kovácsa, rabszolgák tanítója, mesterségek tanítója, kalapácsok oltalmazója, de mire jó mindez, ha nincs a fény, a szent, a végtelen?
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-29 17:21:31
Üzenet elküldve: 2026-01-29 17:21:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Romtábor – Ork-tábor?//
*A máglyák megrakása közben Frandr'd még egyszer végigjárja a csatateret. A zsoldosok alapos munkát végeztek: a legtöbb ork test kifosztva hever, fegyver és érték nélkül. Amit talál, az már inkább a maradék. Egy törött pajzs alól előkerül néhány kifúrt wargfog bőrszíjon, durva törzsi dísz, talán rangjelzés. Egy másik testnél egy a nyelén repedt, de használható csatabárd akad a kezébe. Talál még egy csomóba kötött, vértől és sártól átázott dobókést is – ork munka, rosszul kiegyensúlyozott, de veszélyes. Illetve ugyanerről az orkról egy láncinget is lerángathat. Néhány szem hiányzik belőle, és láthatóan nem a zöldbőrű volt az első gazdája. Nem sok, de elég ahhoz, hogy nyoma maradjon annak, kikkel küzdöttek itt.
A máglyák meggyújtása eseménytelen. A lángok lassan kapnak bele a nedves fába, majd egyre magasabbra csapnak. A zsoldosok csendben állják körbe a tüzet. Néhányan kulacsot húznak elő, kortyolnak belőle, és halk beszélgetésbe kezdenek. Rövid történetek kerülnek elő odaveszett bajtársaikról. Nincs ének, nincs búcsúbeszéd. Csak a tűz ropogása és a halk kuncogás egy-egy humorosabb történetnél.
Amikor Frandr'd búcsúszavai elhangzanak, az Aranyujjú elvigyorodik.*
- Legyen kettő.
*A kinyújtott kéz láttán, a zsoldosvezér lepillant egy pillanatra, majd erősen megszorítja Frandr'd kezét.*
- Hasonló szépeket.
*A tekintete a Frandr'dnek adott kardra siklik.*
- Szolgáljon jól.
*Az óriás megjegyzésére Drohin felkuncog.*
- Jó utat nektek!
*A zsoldosok többsége csak biccent, int, vagy felemeli a kulacsát búcsúzóul. Nincs több szó. A máglyák égnek, a romtábor fénye lassan belehal az éjszakába.
Az út Arthenior felé sötét, de járható. A tűz fénye mögöttük marad, a mocsár pedig csendesen visszaveszi azt, ami az övé volt.*
*A máglyák megrakása közben Frandr'd még egyszer végigjárja a csatateret. A zsoldosok alapos munkát végeztek: a legtöbb ork test kifosztva hever, fegyver és érték nélkül. Amit talál, az már inkább a maradék. Egy törött pajzs alól előkerül néhány kifúrt wargfog bőrszíjon, durva törzsi dísz, talán rangjelzés. Egy másik testnél egy a nyelén repedt, de használható csatabárd akad a kezébe. Talál még egy csomóba kötött, vértől és sártól átázott dobókést is – ork munka, rosszul kiegyensúlyozott, de veszélyes. Illetve ugyanerről az orkról egy láncinget is lerángathat. Néhány szem hiányzik belőle, és láthatóan nem a zöldbőrű volt az első gazdája. Nem sok, de elég ahhoz, hogy nyoma maradjon annak, kikkel küzdöttek itt.
A máglyák meggyújtása eseménytelen. A lángok lassan kapnak bele a nedves fába, majd egyre magasabbra csapnak. A zsoldosok csendben állják körbe a tüzet. Néhányan kulacsot húznak elő, kortyolnak belőle, és halk beszélgetésbe kezdenek. Rövid történetek kerülnek elő odaveszett bajtársaikról. Nincs ének, nincs búcsúbeszéd. Csak a tűz ropogása és a halk kuncogás egy-egy humorosabb történetnél.
Amikor Frandr'd búcsúszavai elhangzanak, az Aranyujjú elvigyorodik.*
- Legyen kettő.
*A kinyújtott kéz láttán, a zsoldosvezér lepillant egy pillanatra, majd erősen megszorítja Frandr'd kezét.*
- Hasonló szépeket.
*A tekintete a Frandr'dnek adott kardra siklik.*
- Szolgáljon jól.
*Az óriás megjegyzésére Drohin felkuncog.*
- Jó utat nektek!
*A zsoldosok többsége csak biccent, int, vagy felemeli a kulacsát búcsúzóul. Nincs több szó. A máglyák égnek, a romtábor fénye lassan belehal az éjszakába.
Az út Arthenior felé sötét, de járható. A tűz fénye mögöttük marad, a mocsár pedig csendesen visszaveszi azt, ami az övé volt.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-28 09:45:29
Üzenet elküldve: 2026-01-28 09:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A szent láng keresése//
* Valakinek muszáj felvennie a vezéri szerepkört, ha még sötétedés előtt szeretnék otthonosabbá tenni ezeket a romokat. Legalább arra az időre, amíg itt éjszakáznak. Utána már a többiek dolga. Wertus megjegyzésére szemeit becsukja. Nagyon reméli, hogy ezzel egyedül van a világon. Kezéről lerázza az apró hamudarabokat. Tisztább kezével előveszi Gubaf italát, amit a földre helyez.*
- Aztán ne idd meg az egészet.
* Mondja játékosan, majd kap a vöröstől egy vállba veregetést. Kezét szépen diszkréten beletörli annak vállába, majd a büntettet elkövetve el is tűnik egy időre. Még mielőtt megerőltetné magát, könnyít magán. Keres magának egy szép fát, hogy annak tövét megjelölhesse. Amint végez, a szerzett holmikkal vissza is tér a kis társasághoz. A Kőhalmazba belépve körbepillant a társaságon. Kíváncsi, hogy azok mit csinálnak, s ahogy látja, bendőjük megtömésével vannak elfoglalva. Csatlakozik melléjük a tűz köré. Leül, majd maga is elővesz néhány gombafélét, amit az imént talált. Az erdőben nem elég felkészülten érkezni, szükségük lesz felhasználni mindent, amit a földön találnak, legyen az néhány kavics, száraz gally, vagy a természet elrejtett eledelei. Mondjuk egy nyulat, vagy egy szarvast elejthettek volna, de ami késik, nem múlik. Gubaf megszólalásához csak ennyit tesz hozzá. *
- A csonttemetőben nincs keresnivalónk. Ami értékes, azt már rég elvitték, amiért meg mi megyünk, az nem ott vár minket.
* Mondja nyugodt hangnemben. Szokatlanul nyugodt hangnemben. Talán a gombák fejtik ki hatását, talán csak éhes volt. *
- Kezdem én. Távol van még a pirkadat. Legalább Gubaf is kialudja azt a kevés alkoholt, amit most iszik.
* Mondja, majd int is a többieknek, hogy menjenek. Egy darabig csak a tüzet bámulja. Elmereng a jövő lehetőségeiben. Siker, konfliktus, árulás, nyereség, csapatmunka. Bármit is hozzon a város, nem hagyhatja, hogy istene kételkedjen a hitében. Ha valamit, akkor ebből nem enged. Bánja, hogy nem jutott el a híres vérkertbe, különben most mindene meglenne ahhoz, hogy egy új hellyel bővítse istene befolyásának köreit. Sajnos ő jelenleg csak egy porszem a homokórában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne nagy dolgokat. Egy lavina a legkisebb hópehelytől is képes nagy pusztítást végezni. Amint hallja, hogy ezek ketten már az igazak álmát aludják, megeszi az utolsó falait és kisétál a bejárathoz, aminek neki is támaszkodik. Egy darabig néz, a környező erdőket. Fülel, hallgat, veszélyt keres. Egy távoli vonyításon és egy néha bokorrezgésen kívül sok jelentenivalója nincsen. Nagyon nem is figyel, lélekben máshol jár. Néhány órával később már érzi magán az út fáradalmait. Eljött a váltás ideje. Visszamegy többiekhez, majd végignézi a két törpön. Azon gondolkozik, melyik lehet alkalmasabb. Választása végül Wertusra esik, így őt ébreszti fel. Kezével ráragad az öreg vállára és elkezdi mozgatni. Ha látja, hogy kinyitja a szemét, így felel. *
- Hé, végre ébren vagy. Az álmok határát akard átlépni, mi? Sajnos rosszkor, eljött a váltás ideje.
* Mondja, majd nyújtja a kezét az öregnek, ha fel szeretne állni, felhúzza. Ha nem látja rajta az indulatot, akkor csak ellép mellőle. Lefekszik a saját sarkába, amit már egy ideje kinézett magának. Előkerül egy takaró a hátizsákjából, majd le is fekszik. *
* Valakinek muszáj felvennie a vezéri szerepkört, ha még sötétedés előtt szeretnék otthonosabbá tenni ezeket a romokat. Legalább arra az időre, amíg itt éjszakáznak. Utána már a többiek dolga. Wertus megjegyzésére szemeit becsukja. Nagyon reméli, hogy ezzel egyedül van a világon. Kezéről lerázza az apró hamudarabokat. Tisztább kezével előveszi Gubaf italát, amit a földre helyez.*
- Aztán ne idd meg az egészet.
* Mondja játékosan, majd kap a vöröstől egy vállba veregetést. Kezét szépen diszkréten beletörli annak vállába, majd a büntettet elkövetve el is tűnik egy időre. Még mielőtt megerőltetné magát, könnyít magán. Keres magának egy szép fát, hogy annak tövét megjelölhesse. Amint végez, a szerzett holmikkal vissza is tér a kis társasághoz. A Kőhalmazba belépve körbepillant a társaságon. Kíváncsi, hogy azok mit csinálnak, s ahogy látja, bendőjük megtömésével vannak elfoglalva. Csatlakozik melléjük a tűz köré. Leül, majd maga is elővesz néhány gombafélét, amit az imént talált. Az erdőben nem elég felkészülten érkezni, szükségük lesz felhasználni mindent, amit a földön találnak, legyen az néhány kavics, száraz gally, vagy a természet elrejtett eledelei. Mondjuk egy nyulat, vagy egy szarvast elejthettek volna, de ami késik, nem múlik. Gubaf megszólalásához csak ennyit tesz hozzá. *
- A csonttemetőben nincs keresnivalónk. Ami értékes, azt már rég elvitték, amiért meg mi megyünk, az nem ott vár minket.
* Mondja nyugodt hangnemben. Szokatlanul nyugodt hangnemben. Talán a gombák fejtik ki hatását, talán csak éhes volt. *
- Kezdem én. Távol van még a pirkadat. Legalább Gubaf is kialudja azt a kevés alkoholt, amit most iszik.
* Mondja, majd int is a többieknek, hogy menjenek. Egy darabig csak a tüzet bámulja. Elmereng a jövő lehetőségeiben. Siker, konfliktus, árulás, nyereség, csapatmunka. Bármit is hozzon a város, nem hagyhatja, hogy istene kételkedjen a hitében. Ha valamit, akkor ebből nem enged. Bánja, hogy nem jutott el a híres vérkertbe, különben most mindene meglenne ahhoz, hogy egy új hellyel bővítse istene befolyásának köreit. Sajnos ő jelenleg csak egy porszem a homokórában, de ez nem jelenti azt, hogy ne tehetne nagy dolgokat. Egy lavina a legkisebb hópehelytől is képes nagy pusztítást végezni. Amint hallja, hogy ezek ketten már az igazak álmát aludják, megeszi az utolsó falait és kisétál a bejárathoz, aminek neki is támaszkodik. Egy darabig néz, a környező erdőket. Fülel, hallgat, veszélyt keres. Egy távoli vonyításon és egy néha bokorrezgésen kívül sok jelentenivalója nincsen. Nagyon nem is figyel, lélekben máshol jár. Néhány órával később már érzi magán az út fáradalmait. Eljött a váltás ideje. Visszamegy többiekhez, majd végignézi a két törpön. Azon gondolkozik, melyik lehet alkalmasabb. Választása végül Wertusra esik, így őt ébreszti fel. Kezével ráragad az öreg vállára és elkezdi mozgatni. Ha látja, hogy kinyitja a szemét, így felel. *
- Hé, végre ébren vagy. Az álmok határát akard átlépni, mi? Sajnos rosszkor, eljött a váltás ideje.
* Mondja, majd nyújtja a kezét az öregnek, ha fel szeretne állni, felhúzza. Ha nem látja rajta az indulatot, akkor csak ellép mellőle. Lefekszik a saját sarkába, amit már egy ideje kinézett magának. Előkerül egy takaró a hátizsákjából, majd le is fekszik. *
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:53:42
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:53:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A Szent Láng Keresése//
* Sok választ nem kap a kérdéseire, mert a másik kettő határozottan indul a romok felé, így, hát neki sincs mit tenni, követi őket. Mikor oda érnek Wrojth veszi át a parancsnokságot. Erre sem szól semmit, csak mosolyog egyet a szakálla alatt.* ~ Ilyenek ezek a fiatalok! ~ * Gondolja, azt viszont már nem hagyja szó nélkül, ahogy a vörös a tűzrakóhelyet tapogatja.*
- Én reggel mindig le szoktam hugyozni a parazsat! Gondolom más is így van ezzel, ezért én inkább bottal szoktam megkotorni, hogy van-e parázs…
* Ezek után Gubaccsal tart fát szedni. Nála van tűzszerszám, így mire Wrojth visszaér már lobog a tábortűz. Wertus levág egy szeletet a szárított húsból, azt rágcsálja, csak úgy nyersen, sütés nélkül. Mikor jól lakott megszólal:*
- Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz. Ki akarja kezdeni az őrséget?
*A Bűbelaki szavai kissé nyugtalanítják. Lehet, hogy követheti őket valaki? Abban viszont igazat ad néki, hogy valamelyikük, már kiszúrta volna, ha így lenne.*
- Még egyszer emlegeted nekem azt a Csonttemetőt! Akkor, akkor… *Gondolkodik az öreg mit is mondhatna, mert a fenyítés ennek nem használ* - Akkor Wylnurana legyen a tanúm, hogy ezt a három üveg bort én kiöntöm, de ki ám!
* Arra már a szeme sem rezzen, hogy a város nevét még mindig nem tanulta meg. Az apróságokat leszámítva Wertus elégedett az útitársaival. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb törpéket erre az útra!*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 22:54:28
* Sok választ nem kap a kérdéseire, mert a másik kettő határozottan indul a romok felé, így, hát neki sincs mit tenni, követi őket. Mikor oda érnek Wrojth veszi át a parancsnokságot. Erre sem szól semmit, csak mosolyog egyet a szakálla alatt.* ~ Ilyenek ezek a fiatalok! ~ * Gondolja, azt viszont már nem hagyja szó nélkül, ahogy a vörös a tűzrakóhelyet tapogatja.*
- Én reggel mindig le szoktam hugyozni a parazsat! Gondolom más is így van ezzel, ezért én inkább bottal szoktam megkotorni, hogy van-e parázs…
* Ezek után Gubaccsal tart fát szedni. Nála van tűzszerszám, így mire Wrojth visszaér már lobog a tábortűz. Wertus levág egy szeletet a szárított húsból, azt rágcsálja, csak úgy nyersen, sütés nélkül. Mikor jól lakott megszólal:*
- Tegyük el magunkat holnapra! Nehéz napunk lesz. Ki akarja kezdeni az őrséget?
*A Bűbelaki szavai kissé nyugtalanítják. Lehet, hogy követheti őket valaki? Abban viszont igazat ad néki, hogy valamelyikük, már kiszúrta volna, ha így lenne.*
- Még egyszer emlegeted nekem azt a Csonttemetőt! Akkor, akkor… *Gondolkodik az öreg mit is mondhatna, mert a fenyítés ennek nem használ* - Akkor Wylnurana legyen a tanúm, hogy ezt a három üveg bort én kiöntöm, de ki ám!
* Arra már a szeme sem rezzen, hogy a város nevét még mindig nem tanulta meg. Az apróságokat leszámítva Wertus elégedett az útitársaival. Keresve sem találhatott volna alkalmasabb törpéket erre az útra!*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.27 22:54:28
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1291-1310