Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-24 22:11:53
Üzenet elküldve: 2017-07-24 22:11:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie Piwerd//
*Azért a mocsárban ő sem szeretne elsüllyedni, lassít is Ében sebességén egy viszonylag biztonságos tempóra. Akár így van, akár nem, most neki kell vigyázni Nolie-ra, ami azt jelenti, hogy sokkal óvatosabbnak kell lennie, mint mikor csak saját életéről van szó. A tündér élete milliószor többet ér, mint a sajátja.
Kicsit elmosolyodik, látszik, hogy visszakérdezésével összezavarta a lányt, ami szerinte csak annyit jelent, hogy az előbb őszintébb volt annál, mint amennyire őszinte lenni akart. Szóval tényleg feltétel nélkül szereti őt. Ennek tudatában ma éjszaka sokkal nyugodtabban fog aludni. Clion vigyáz rá, Nolie pedig szereti. Jobban belegondolva nincs is neki olyan borzalmas élete, csak talán mindenben a rosszat látja meg hamarabb.*
- Ne beszélj butaságokat. Attól, hogy hozzászóktál, még nem lenne muszáj így élned. *Csóválja a fejét. Nori szerint Nolie néha tényleg nem veszi elég komolyan a dolgokat. Talán ezért is került ennyiszer bajba. Vagy csak ő reagálna túl mindent? Az is lehet. A következőkön viszont nagyon meglepődik.*
- Az alvilág veszett kutyái? *Eszébe jut megint a múltja. Őt nem keresik az alvilágból, mert senki sem maradt életben aki kereshetné.* Miért keresnek? Mit tettél?
*Erre kíváncsi. Lehet, hogy a múltjuk nem is annyira különböző, mint gondolnák, és épp ezért értik meg egymást ilyen jól. Talán neki még el is mondja Nolie őszintén, mi történt, amiért most bujkálnia kell a világ szeme elől.*
- Egyszer majd szabadok leszünk.
*Pontosítja az elképzelést. Most ő sem szabad a szó legelvontabb értelmében sem. Üldözik, hogy börtönbe vessék, és döntenie kell Idyával és Clionnal kapcsolatban is. Meg magáról is. Ez minden, csak nem szabadság.
Az oltár téma kezdi kifejezetten idegesíteni. Nolie makacs, akaratos, és nem tágít a hajmeresztő elképzeléseitől.*
- Az oltár a kisebb probléma. De abban sem vagyok biztos, hogy jól teszed, ha ilyen erőkkel játszol. A ruháidat mágiával összepiszkolni jó móka, de a sötétség urának szánt áldozati oltár már nem játék. *Morog.* Te figyeltél rám egyáltalán? Az az ork hozta létre az oltárt, ami azt jelenti, hogy szintén ért a mágiához. Sajnos nem olyan egyszerű ez az egész, hogy elkapod és leütjük. Ki tudja, az az ork milyen kegyetlen átkokat tanult meg Sa'Tereth-től.
*Még prédikálna egy ideig, de Nolie hangja félbeszakítja a lányt. Felkapja a fejét, és már ő is látja a torony egy részét. Lassan kiérnek az ingoványból, onnantól pedig célegyenesben vannak. Azt nem fogja elmondani Nolie-nak, hogy most először jár erre, de mivel nem tévedtek el, ez nem is fontos.*
- Valóban. Mágustorony, jövünk!
*Kiált fel játékosan, így talán a tündér elfeledkezik arról a nyamvadt oltárról. Már szinte bánja, hogy elkotyogta a létezését Nolie-nak.*
*Azért a mocsárban ő sem szeretne elsüllyedni, lassít is Ében sebességén egy viszonylag biztonságos tempóra. Akár így van, akár nem, most neki kell vigyázni Nolie-ra, ami azt jelenti, hogy sokkal óvatosabbnak kell lennie, mint mikor csak saját életéről van szó. A tündér élete milliószor többet ér, mint a sajátja.
Kicsit elmosolyodik, látszik, hogy visszakérdezésével összezavarta a lányt, ami szerinte csak annyit jelent, hogy az előbb őszintébb volt annál, mint amennyire őszinte lenni akart. Szóval tényleg feltétel nélkül szereti őt. Ennek tudatában ma éjszaka sokkal nyugodtabban fog aludni. Clion vigyáz rá, Nolie pedig szereti. Jobban belegondolva nincs is neki olyan borzalmas élete, csak talán mindenben a rosszat látja meg hamarabb.*
- Ne beszélj butaságokat. Attól, hogy hozzászóktál, még nem lenne muszáj így élned. *Csóválja a fejét. Nori szerint Nolie néha tényleg nem veszi elég komolyan a dolgokat. Talán ezért is került ennyiszer bajba. Vagy csak ő reagálna túl mindent? Az is lehet. A következőkön viszont nagyon meglepődik.*
- Az alvilág veszett kutyái? *Eszébe jut megint a múltja. Őt nem keresik az alvilágból, mert senki sem maradt életben aki kereshetné.* Miért keresnek? Mit tettél?
*Erre kíváncsi. Lehet, hogy a múltjuk nem is annyira különböző, mint gondolnák, és épp ezért értik meg egymást ilyen jól. Talán neki még el is mondja Nolie őszintén, mi történt, amiért most bujkálnia kell a világ szeme elől.*
- Egyszer majd szabadok leszünk.
*Pontosítja az elképzelést. Most ő sem szabad a szó legelvontabb értelmében sem. Üldözik, hogy börtönbe vessék, és döntenie kell Idyával és Clionnal kapcsolatban is. Meg magáról is. Ez minden, csak nem szabadság.
Az oltár téma kezdi kifejezetten idegesíteni. Nolie makacs, akaratos, és nem tágít a hajmeresztő elképzeléseitől.*
- Az oltár a kisebb probléma. De abban sem vagyok biztos, hogy jól teszed, ha ilyen erőkkel játszol. A ruháidat mágiával összepiszkolni jó móka, de a sötétség urának szánt áldozati oltár már nem játék. *Morog.* Te figyeltél rám egyáltalán? Az az ork hozta létre az oltárt, ami azt jelenti, hogy szintén ért a mágiához. Sajnos nem olyan egyszerű ez az egész, hogy elkapod és leütjük. Ki tudja, az az ork milyen kegyetlen átkokat tanult meg Sa'Tereth-től.
*Még prédikálna egy ideig, de Nolie hangja félbeszakítja a lányt. Felkapja a fejét, és már ő is látja a torony egy részét. Lassan kiérnek az ingoványból, onnantól pedig célegyenesben vannak. Azt nem fogja elmondani Nolie-nak, hogy most először jár erre, de mivel nem tévedtek el, ez nem is fontos.*
- Valóban. Mágustorony, jövünk!
*Kiált fel játékosan, így talán a tündér elfeledkezik arról a nyamvadt oltárról. Már szinte bánja, hogy elkotyogta a létezését Nolie-nak.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:50:13
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
*A talaj kicsit megiszaposodott, de a terület szélén lépdel lovával, ahol nem süllyed szügyig a szerencsétlen állat. A cuppogó paták éppen csak körömig merülnek bele a saras földbe. Soreyl, alig várja, hogy láthassa ráncfelvarrott barátját.*
~Nagyon tud hiányozni, az a kis mocsok Perchipfell.~
*Teszi hozzá magának, és el kell ismernie, hogyha pallosa nincs vele, akkor magányát csak Velise tudja megtörni. Itt esett elméjének csapdájába. A vörös csatahajadon köré tornyosulnak gondolatai. Felhúzza szája jobb szélét, és észre sem veszi menyi idő telt el, amíg ő a társán járatta eszét. Olyan sok, hogy lassan ki is ér a lápból.*
~Nagyon tud hiányozni, az a kis mocsok Perchipfell.~
*Teszi hozzá magának, és el kell ismernie, hogyha pallosa nincs vele, akkor magányát csak Velise tudja megtörni. Itt esett elméjének csapdájába. A vörös csatahajadon köré tornyosulnak gondolatai. Felhúzza szája jobb szélét, és észre sem veszi menyi idő telt el, amíg ő a társán járatta eszét. Olyan sok, hogy lassan ki is ér a lápból.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:29:55
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:29:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Norileina Vylrien//
*A földek végeláthatatlan pusztasága után az ingoványos talaj váltja fel a tájat. Bűzös, zöldesbarnás dzsuva lepi el a földet amerre csak a szem ellát. Mikor Ébenre volt bízva, mikor hova lép, milyen gyorsan halad, lassan ugyan, de biztonságosan átértek a veszélyes vidéken. Remélhetőleg Nori sem túl vehemens ahhoz, hogy megpróbáljon csak úgy átügetni.*
-Azt hiszem...
*A visszakérdezés elbizonytalanította, mintha maga sem hinné, hogy ez lehetséges. Talán nem is az, most mégis úgy érzi, sehol nem lenne szívesebben. Nem szokott az érzelmeiről társalogni, kitárni a lelkét bárkinek, de a feketeség mellett biztonságban érzi magát. Olyan, mintha bármit elmondhatna neki, hiszen tudja, hogy köztük marad.*
-Egész életemben ezt csináltam, hozzá lehet szokni. *Mondja élettelen hangon.* A szüleim elől is folyton bujdosnom kellett még a saját lakásomban is, iskola után, most meg... *Nem is emlékszik, hogy mondta volna Norinak.* az alvilág veszett kutyái keresnek mindenhol. Nem is érezném magam biztonságban, ha nem tekintgetnék mindig a hátam mögé, nem zárnék be magam mögött minden ajtót, és nem csak a saját kulacsomból innék. Kicsit megszállottnak, bolondnak tűnhetek, de nem érdekel, ha így életben maradhatok.
*Veszélyes világ, és ha egy gyenge, apró tündér ellen seregnyi gonosz lény sorakozik fel, még veszélyesebbé válik.*
-Talán egyszer szabad lehetek.
*Álmodozik. Sosem érzett még igazi szabadságot, és ha meg is lesz az ereje és bátorsága, a tanult berögződések akkor is megmaradnak. Talán sosem fogja megszokni, hogy biztonságban van.*
-Nem veszélyes! *Emeli fel a hangját vitába szállva.* Nem ismered az oltárokat, ezért rád veszélyt jelenthetnek, de rám nem. Én tudom kezelni őket és az erejüket. *Sértődöttnek tűnik. megint túl van féltve, pedig tisztában van a képességeivel.* Ami pedig az orkot illeti... *Ebben talán igaza van a lánynak, de nem feltétlen.* Úgy tűnt, nem kedveled ezt a lényt, legyen bármi is. Van mágiám, amivel elkaphatom, és akkor le tudod ütni.
*A kis Nolie nagyon vérszemet kapott. Ijesztően is hathat a monológja a szerény, szűzies stílus után, de ebből is látszik, mennyire szüksége van az oltárra. Sosem hitte volna, hogy valaha is találhat egyet, de most itt van a lehetőség, hogy hasznosítsa a tanultakat. Nori aggodalmai sem gátolhatják meg ebben.*
-Mindjárt ott vagyunk!
*Mocan meg hirtelen, ahogy előre dől, mutató ujjával a horizonton feltűnő torony felé mutat, ami innen nézve a föld felett lebeg alig pár centivel.*
*A földek végeláthatatlan pusztasága után az ingoványos talaj váltja fel a tájat. Bűzös, zöldesbarnás dzsuva lepi el a földet amerre csak a szem ellát. Mikor Ébenre volt bízva, mikor hova lép, milyen gyorsan halad, lassan ugyan, de biztonságosan átértek a veszélyes vidéken. Remélhetőleg Nori sem túl vehemens ahhoz, hogy megpróbáljon csak úgy átügetni.*
-Azt hiszem...
*A visszakérdezés elbizonytalanította, mintha maga sem hinné, hogy ez lehetséges. Talán nem is az, most mégis úgy érzi, sehol nem lenne szívesebben. Nem szokott az érzelmeiről társalogni, kitárni a lelkét bárkinek, de a feketeség mellett biztonságban érzi magát. Olyan, mintha bármit elmondhatna neki, hiszen tudja, hogy köztük marad.*
-Egész életemben ezt csináltam, hozzá lehet szokni. *Mondja élettelen hangon.* A szüleim elől is folyton bujdosnom kellett még a saját lakásomban is, iskola után, most meg... *Nem is emlékszik, hogy mondta volna Norinak.* az alvilág veszett kutyái keresnek mindenhol. Nem is érezném magam biztonságban, ha nem tekintgetnék mindig a hátam mögé, nem zárnék be magam mögött minden ajtót, és nem csak a saját kulacsomból innék. Kicsit megszállottnak, bolondnak tűnhetek, de nem érdekel, ha így életben maradhatok.
*Veszélyes világ, és ha egy gyenge, apró tündér ellen seregnyi gonosz lény sorakozik fel, még veszélyesebbé válik.*
-Talán egyszer szabad lehetek.
*Álmodozik. Sosem érzett még igazi szabadságot, és ha meg is lesz az ereje és bátorsága, a tanult berögződések akkor is megmaradnak. Talán sosem fogja megszokni, hogy biztonságban van.*
-Nem veszélyes! *Emeli fel a hangját vitába szállva.* Nem ismered az oltárokat, ezért rád veszélyt jelenthetnek, de rám nem. Én tudom kezelni őket és az erejüket. *Sértődöttnek tűnik. megint túl van féltve, pedig tisztában van a képességeivel.* Ami pedig az orkot illeti... *Ebben talán igaza van a lánynak, de nem feltétlen.* Úgy tűnt, nem kedveled ezt a lényt, legyen bármi is. Van mágiám, amivel elkaphatom, és akkor le tudod ütni.
*A kis Nolie nagyon vérszemet kapott. Ijesztően is hathat a monológja a szerény, szűzies stílus után, de ebből is látszik, mennyire szüksége van az oltárra. Sosem hitte volna, hogy valaha is találhat egyet, de most itt van a lehetőség, hogy hasznosítsa a tanultakat. Nori aggodalmai sem gátolhatják meg ebben.*
-Mindjárt ott vagyunk!
*Mocan meg hirtelen, ahogy előre dől, mutató ujjával a horizonton feltűnő torony felé mutat, ami innen nézve a föld felett lebeg alig pár centivel.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:05:52
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:05:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Azért mindenre vágyott, csak a mocsárra nem. Átkelni fáradtan éhesen, szomjasa ezen a borzalmas ingoványon. Büdös és mocskos, tele van bogarakkal... Zhorack szerint ideje lenne végre kezdeni vele valamit, mert az utak a kikötőbe egyszerűen borzalmasak. Miért nem lehet megcsinálni valahogyan, hogy ne legyen szenvedés? Persze, mindenki tudja a választ, de azért mégis...
Hiába akar pihenni, kizárt, hogy azt itt tegye meg. Nem, arra nem hajlandó. Túlságosan szereti a tisztaságot ahhoz, hogy megtegye. Ráadásul így előbb hazaért. Valamennyivel...*
Hiába akar pihenni, kizárt, hogy azt itt tegye meg. Nem, arra nem hajlandó. Túlságosan szereti a tisztaságot ahhoz, hogy megtegye. Ráadásul így előbb hazaért. Valamennyivel...*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-21 12:35:53
Üzenet elküldve: 2017-07-21 12:35:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Újra nyakig a trutyiban. Lóháton jóval könnyebb, el sem tudja képzelni, mi lenne, ha ezt az utat egyedül, a saját lábán kéne megtennie. Egyszer beragad egy gödörbe, többé nem jön ki. De szerencsére itt van neki Ében, akiért még mindig nagyon hálás Mordachnak. Nem gyakran használja a lovat, hiszen csak a városban szokott sétálni, de amint kilép a megszokott forgatagból, jól jön egy társ, aki még viszi is a hátán. Kellemeset a hasznossal. Az állattal még beszélgetnie sem kell, ha nem akar, elmondja neki, mi nyomja a lelkét, de nincs kérdés vagy zavarba ejtő ejtő utalások. Néha mondjuk szüksége van a társaságra. Ott van például Nori, akivel egyre ritkábban találkozik, és hiányzik neki. Hiányzik a közelsége, a védelem, amit a karjaiban érezhet, és a beszélgetéseik. De a sors elszakította őket egymástól. A lánynak el kellett menekülnie a kikötőbe, Nolie viszont nem mehet utána. Egy óra alatt szétszednék a kalózok és matrózok, ettől még a feketeség sem védhetné meg.
Aztán ott van Bato, akivel szintén bármikor hajlandó lenne leülni beszélgetni. Kedves és gondolkodó, biztosan megértené a problémáit, már ha képes lenne elmakogni őket neki. Hirtelen más nem jut az eszébe, de hozzá képest két ember is elég sok. Egész életében ódzkodott az ismeretségszerzéstől, futó barátságokat és segítőket keresett, de ő is csak egy érző lény, akinek türelemre és megértésre van szüksége. A türelem most sem jön rosszul, miközben a sárban caplatnak. Szegény ló legalább bokáig merül az ingoványban minden egyes lépésnél, csak ritkán talál egy-egy fűcsomót, ami megtartja. De lassan vége. A tündérke már látja a távolban a kitaposott földutat, amihez el kell érniük. Pár perc, és kinn lesznek ebből a mocsokból.*
Aztán ott van Bato, akivel szintén bármikor hajlandó lenne leülni beszélgetni. Kedves és gondolkodó, biztosan megértené a problémáit, már ha képes lenne elmakogni őket neki. Hirtelen más nem jut az eszébe, de hozzá képest két ember is elég sok. Egész életében ódzkodott az ismeretségszerzéstől, futó barátságokat és segítőket keresett, de ő is csak egy érző lény, akinek türelemre és megértésre van szüksége. A türelem most sem jön rosszul, miközben a sárban caplatnak. Szegény ló legalább bokáig merül az ingoványban minden egyes lépésnél, csak ritkán talál egy-egy fűcsomót, ami megtartja. De lassan vége. A tündérke már látja a távolban a kitaposott földutat, amihez el kell érniük. Pár perc, és kinn lesznek ebből a mocsokból.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-20 15:57:20
Üzenet elküldve: 2017-07-20 15:57:20
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Az Utazó hajthatatlanul közömbös, amire végül Worenth lágyan megvonja vállát.*
-Rendben.
*Szerinte nem mond teljesen igazat a csuklyás, de tényleg kár bolygatni.
Úgy tűnik beéri az információkkal és lám, a hóhajú is tud némi újdonsággal szolgálni az Utazó számára. A fémes csörömpölés semmi jóval nem kecsegtet, noha ez az egész kis helyzetről elmondható. Nem egy piknik, de nem is ezért jöttek el idáig.*
-Akkor legfeljebb... lassíthatjuk, vagy feltartóztathatjuk őket egy időre.
*Logikus következtetés. Ha valami elpusztíthatatlan, akkor azt legfeljebb lekötni lehet egy ideig.
Arra, hogy a fickót elkapták kicsit összevonja szemöldökét.*
-Mi történik, ha lejár az időd... itt? Úgy mondod, mintha nem is tudom... átkerülnél oda, ahonnét ők jönnek.
*Fogalma sincs, hogy az Utazó miféle képességek birtokában lehet, ugyanakkor tisztában van a sorsával, ami arra enged következtetni, hogy ismeri a mágiás dolgokat.*
-Igen, ezt túlságosan is jól tudjuk. *sóhajt alig hallhatóan, majd figyelmesen hallgatja a csuklyás beszámolóját. Közben tekintetét nem egyszer végighordozza környezetén. Nem könnyű mindent megérteni abból, amit hall, így bizony hegyeznie kell a fülét és tornáztatni az agyát. Olyan magas szintű mágia állhat a háttérben, amihez képest még ő, mint Lanawin egyik leghatalmasabb mágusa is eltörpülhet. És ha valami, akkor ez aggasztó.
Jól tudták hát, hogy van itt valami. Persze ez elég megfoghatatlan, hogy valami, de hát ennyi állt rendelkezésre.
Most veszi csak igazán szemügyre a vörös kis fényeket. Olyan, mintha a lények folyamatosan, de nagyon lassan jönnének át erre a világra. Mint mikor egy csirke még csak félig bújt ki a tojásból.*
-Szóval a kulcs a horgonypontoknál keresendő, amikhez le kellene kötnünk az Őröket. Ez esetben a harc elkerülhetetlen. Vagy pedig nyomozásba kezdünk.
*Vagy a harmadik opció, hogy elmennek a fenébe és hoznak némi erősítést.
Elpillant Taitos láthatatlan alakja felé, amerről korábban a kismester hangját hallotta. Bár felesleges, amaz úgysem látja.*
-Megtennéd, hogy elmondasz mindent az Őrökről, ami tudsz? Mindent apróságot, ami hasznos lehet később.
*Van még valami, aminek Taitos biztosan nem fog örülni, ha Worenth megkérdezi, ennek ellenére a mester mégis rákérdez.*
-Ha úgy döntenénk, hogy megállítunk és elhárítunk egy végeláthatatlan következményekkel járó katasztrófát, segítesz nekünk?
*Legfeljebb nemet mond, de kár lenne nem rákérdezni. Vagy olyat kér cserébe, ami elvetendő és hagyja a Kutatókat tovább végezni a dolgukat.*
//Karavánpihenő romjai//
*Az Utazó hajthatatlanul közömbös, amire végül Worenth lágyan megvonja vállát.*
-Rendben.
*Szerinte nem mond teljesen igazat a csuklyás, de tényleg kár bolygatni.
Úgy tűnik beéri az információkkal és lám, a hóhajú is tud némi újdonsággal szolgálni az Utazó számára. A fémes csörömpölés semmi jóval nem kecsegtet, noha ez az egész kis helyzetről elmondható. Nem egy piknik, de nem is ezért jöttek el idáig.*
-Akkor legfeljebb... lassíthatjuk, vagy feltartóztathatjuk őket egy időre.
*Logikus következtetés. Ha valami elpusztíthatatlan, akkor azt legfeljebb lekötni lehet egy ideig.
Arra, hogy a fickót elkapták kicsit összevonja szemöldökét.*
-Mi történik, ha lejár az időd... itt? Úgy mondod, mintha nem is tudom... átkerülnél oda, ahonnét ők jönnek.
*Fogalma sincs, hogy az Utazó miféle képességek birtokában lehet, ugyanakkor tisztában van a sorsával, ami arra enged következtetni, hogy ismeri a mágiás dolgokat.*
-Igen, ezt túlságosan is jól tudjuk. *sóhajt alig hallhatóan, majd figyelmesen hallgatja a csuklyás beszámolóját. Közben tekintetét nem egyszer végighordozza környezetén. Nem könnyű mindent megérteni abból, amit hall, így bizony hegyeznie kell a fülét és tornáztatni az agyát. Olyan magas szintű mágia állhat a háttérben, amihez képest még ő, mint Lanawin egyik leghatalmasabb mágusa is eltörpülhet. És ha valami, akkor ez aggasztó.
Jól tudták hát, hogy van itt valami. Persze ez elég megfoghatatlan, hogy valami, de hát ennyi állt rendelkezésre.
Most veszi csak igazán szemügyre a vörös kis fényeket. Olyan, mintha a lények folyamatosan, de nagyon lassan jönnének át erre a világra. Mint mikor egy csirke még csak félig bújt ki a tojásból.*
-Szóval a kulcs a horgonypontoknál keresendő, amikhez le kellene kötnünk az Őröket. Ez esetben a harc elkerülhetetlen. Vagy pedig nyomozásba kezdünk.
*Vagy a harmadik opció, hogy elmennek a fenébe és hoznak némi erősítést.
Elpillant Taitos láthatatlan alakja felé, amerről korábban a kismester hangját hallotta. Bár felesleges, amaz úgysem látja.*
-Megtennéd, hogy elmondasz mindent az Őrökről, ami tudsz? Mindent apróságot, ami hasznos lehet később.
*Van még valami, aminek Taitos biztosan nem fog örülni, ha Worenth megkérdezi, ennek ellenére a mester mégis rákérdez.*
-Ha úgy döntenénk, hogy megállítunk és elhárítunk egy végeláthatatlan következményekkel járó katasztrófát, segítesz nekünk?
*Legfeljebb nemet mond, de kár lenne nem rákérdezni. Vagy olyat kér cserébe, ami elvetendő és hagyja a Kutatókat tovább végezni a dolgukat.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-18 12:36:34
Üzenet elküldve: 2017-07-18 12:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hangulatos kitérő//
*Nyomkeresőjük pályafutása a Városi őrség szolgálatában úgy tűnik nem volt hosszú életű. Most a búskomorrá vált Syd őrmester nyomában araszol előre céljuk felé. A másik félvér nincs beszédes hangulatban, így Cotys sem erőlteti a dolgot. Időnként hátra pillant hátha Swo össze szedi magát és a nyomukba ered. De egyelőre sehol sem látja.*
~Mondjuk Syd legalább a lovat vissza vehette volna tőle. Nem szolgálta meg az árát.~
*A mocsárban némán, a saját lovát kantáron vezetve gyalog haladnak előre. Ald néha bosszúsan beleszív a pipájába.*
*Nyomkeresőjük pályafutása a Városi őrség szolgálatában úgy tűnik nem volt hosszú életű. Most a búskomorrá vált Syd őrmester nyomában araszol előre céljuk felé. A másik félvér nincs beszédes hangulatban, így Cotys sem erőlteti a dolgot. Időnként hátra pillant hátha Swo össze szedi magát és a nyomukba ered. De egyelőre sehol sem látja.*
~Mondjuk Syd legalább a lovat vissza vehette volna tőle. Nem szolgálta meg az árát.~
*A mocsárban némán, a saját lovát kantáron vezetve gyalog haladnak előre. Ald néha bosszúsan beleszív a pipájába.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-18 12:04:25
Üzenet elküldve: 2017-07-18 12:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hangulatos kitérő//
*Legyen Syd bármilyen búvalbélelt és mogorva, Caervát ez nem hatja meg. Küldetésük van, és egy kedve fogyott őrmester nem fogja eltántorítani. A nyomkövetőjükre már nem számíthatnak. Magában elmorog egy "Tudtam!"ot, majd a lovát megsarkantyúzva a férfi után indul. Az ingoványos vidéken át vezet az útjuk. Bizonytalan minden lépés. Nem ismeri a környéket, a gázlókat és ösvényeket, így az a legbiztosabb, ha az előtte haladó lovat követi nem túl közelről. Végül megpihennek egy füves szigeten, ami elég biztosnak tűnik ahhoz, hogy ne folyjon ki a fenekük alól.
Sydnarus nem foglalkozik vele, még csak rá sem pillant, de nem igazán érdekli. Amíg nem zavarja el, nem adja parancsba, hogy távozzon, addig követi, mint hűséges ebe. Pontosabban katonája, de nem szabadna, hogy sok különbség legyen a kettő között. Csak a végén jutalomfalat helyett egy szóbeli hátba veregetést kap. Már ha kap. Ahhoz először sikerre kell vinni a küldetésüket, amire egyre kevesebb esélyt lát. Aki velük is marad, az is unottnak tűnik, mint akik már nem is hisznek az egészben. Talán ő az egyetlen, akit még mindig fűt a harag az üldözöttek elkövetett bűnei miatt.*
*Legyen Syd bármilyen búvalbélelt és mogorva, Caervát ez nem hatja meg. Küldetésük van, és egy kedve fogyott őrmester nem fogja eltántorítani. A nyomkövetőjükre már nem számíthatnak. Magában elmorog egy "Tudtam!"ot, majd a lovát megsarkantyúzva a férfi után indul. Az ingoványos vidéken át vezet az útjuk. Bizonytalan minden lépés. Nem ismeri a környéket, a gázlókat és ösvényeket, így az a legbiztosabb, ha az előtte haladó lovat követi nem túl közelről. Végül megpihennek egy füves szigeten, ami elég biztosnak tűnik ahhoz, hogy ne folyjon ki a fenekük alól.
Sydnarus nem foglalkozik vele, még csak rá sem pillant, de nem igazán érdekli. Amíg nem zavarja el, nem adja parancsba, hogy távozzon, addig követi, mint hűséges ebe. Pontosabban katonája, de nem szabadna, hogy sok különbség legyen a kettő között. Csak a végén jutalomfalat helyett egy szóbeli hátba veregetést kap. Már ha kap. Ahhoz először sikerre kell vinni a küldetésüket, amire egyre kevesebb esélyt lát. Aki velük is marad, az is unottnak tűnik, mint akik már nem is hisznek az egészben. Talán ő az egyetlen, akit még mindig fűt a harag az üldözöttek elkövetett bűnei miatt.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-18 11:26:53
Üzenet elküldve: 2017-07-18 11:26:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hangulatos kitérő//
*A térdig érő sárban tocsogás csak addig kellemetlen, amíg az arra járó rá nem jön, hogy ha rossz helyre lép, megnyílik a talpa alatt a láp és mint hideg ujjú, gyilkos szerető, úgy öleli magához a fulladásos halál. Syd szerencsére nem mulasztotta el az előzetes tájékozódást, ezért nem rest minden lépés előtt egy hosszú bottal alaposan beletapogatni a trutymóba, hogy elég ellenállást tanúsít-e a súlya megtartásához. Közben úgy koncentrál, hogy még káromkodni is elfelejt. Az egykedvű cuppogás az egyetlen hang, meg persze a lápi madarak éneke.
Végre egy füves szigetre ér, ahol megpihen. Érzi, hogy lábai fáradnak, hát kinyújtóztatja őket. Nem rest letelepedni és alaposan átgyúrni a terhelt végtagokat, mielőtt újra nekivágna a sártengernek. De azt is tudja, nem érdemes megvárnia, amíg fáradó tagjai elmerevednek, hát elmormol egy megjegyzést lovakról, rossz életű nőkről és az istenekről, akik ide tették ezt a tetű nagy dagonyát, aztán újra kezdődik a monoton cuppogás, ahogy a magányos katona folytatja útját az Ingoványos vidéken át.*
*A térdig érő sárban tocsogás csak addig kellemetlen, amíg az arra járó rá nem jön, hogy ha rossz helyre lép, megnyílik a talpa alatt a láp és mint hideg ujjú, gyilkos szerető, úgy öleli magához a fulladásos halál. Syd szerencsére nem mulasztotta el az előzetes tájékozódást, ezért nem rest minden lépés előtt egy hosszú bottal alaposan beletapogatni a trutymóba, hogy elég ellenállást tanúsít-e a súlya megtartásához. Közben úgy koncentrál, hogy még káromkodni is elfelejt. Az egykedvű cuppogás az egyetlen hang, meg persze a lápi madarak éneke.
Végre egy füves szigetre ér, ahol megpihen. Érzi, hogy lábai fáradnak, hát kinyújtóztatja őket. Nem rest letelepedni és alaposan átgyúrni a terhelt végtagokat, mielőtt újra nekivágna a sártengernek. De azt is tudja, nem érdemes megvárnia, amíg fáradó tagjai elmerevednek, hát elmormol egy megjegyzést lovakról, rossz életű nőkről és az istenekről, akik ide tették ezt a tetű nagy dagonyát, aztán újra kezdődik a monoton cuppogás, ahogy a magányos katona folytatja útját az Ingoványos vidéken át.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-18 02:33:15
Üzenet elküldve: 2017-07-18 02:33:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Az idegen az elhangzottak alatt végig nyugodtan ül, csak néha forgatja és nézegeti a fekete követ, oda sem figyelve, önkéntelenül. Izzó parazsat idéző tekintete mindig a hangforrások felé fordul. Worenth kérdésére bólint.*
-Persze. Őrök. *De ennél részletesebben egyelőre nem fejti ki.*
-Hogy honnan jövök, azt inkább ne bolygassuk. Az egyszerűség kedvéért csak hidd el nekem, hogy nekem alapvetően közömbös, hogy itt mi történik. Persze vannak elveim, amiket igyekszem érvényre juttatni, de... *Vállat von.* ...nem minden áron.
*Worenth beszámolóját nagy digyelemmel hallgatja, még egy kicsit előre is dől ültében, aztán a beszéd végével újra kiegyenesedik és hallgat egy kicsit, aztán csak egy halk, hümmögésekkel keretezett megjegyzést tesz.*
-Ez sok mindent megmagyaráz.
*Taitos kérdéseire előbb csak néz egy darabig a férfi felé, mint aki rágódik a válaszom. Aztán végül belekezd.*
-Ahogy mondtam, őrök. Egyébként élőholtak, legalábbis a többség. Sajnos azt kell, hogy mondjam, akad itt olyasmi is, ami még egyszer sem halt meg és nem biztos, hogy képes ilyesmire.
*A háttérből újabb puffanás, majd fémes csörrenés hallatszik. Az idegen megint arra néz, aztán mintegy magyarázólag csak ennyit mond.*
-Engem elkapott. Kevés időm van már csak itt. *De nem látszik, hogy ez agasztaná. Folytatja a magyarázatot.*
-Nem tudom, milyen gyakran robbantanak egész táborokat errefelé, de nyilván belátjátok, hogy az ilyesmi... Nos, nagyot szól. Eseünkben nagyobbat, mint kéne. *Gondolkozik kicsit.* Elmondom, szerintem mi történt. A démonokról mennyit tudtok? Talán annyit már hallottatok, hogy át akarnak jönni a saját világukról. Némelyik hozná a barátait is. Itt is ez történhetett. Valamelyik mocsok, aki már egy ideje itt él, megneszelte, hogy mi készül itt. Hehe, ha belegondolok, hogy egy karavánpihenőről beszélünk... Keresztutak, táborok... A mágia alapja azért csak ugyanaz mindenhol. Na de mindegy is, hol tartottam? Ja igen, szóval a démon tudhatta, hogy mi jön és úgy gondolta, meglovagolja. Valamilyen rituáléval a robbantást arra használta, hogy kaput nyisson valamelyik pokollyukba, hogy egy csomó fajtársa átjöhessen. Szerencsére nem sikerült neki, de azért eléggé megtépte itt a valóságot és azóta még tovább feslett a szövete. Ezért is van a köd. Ami valószínűleg már tele lenne lélekszopó dögökkel, ha nem lenne ez a hely kipányvázva, vagy inkább ide horgonyozva. Hogy hogyan, azt nem tudom, mert egyik kapaszkodót sem sikerült megközelítenem, de biztos, hogy azok tartják így ezt a helyet. * A köd ellenére is látszódó tereptárgyak felé int.* Amit tudnotok kell, hogy valahol a romok alatt van valami. Vagy valaki. És nem tétlenkedik. Ha figyelitek, láthattok kis vörös fényeket. Ezek már odaátról jött kis lények, amelyek nagy tömegben pillanatok alatt szétszednek akárkit. De nem ez lesz a Ti problémátok, hanem az Őrök. Úgy tapasztaltam, hogy borzasztó gyorsan az ember nyakán vannak, ha nem vigyáz. Ha el akartok jutni valamelyik horgony ponthoz, biztosan számíthattok támadásra. De ha eljuttok egyhez, minden bizonnyal választ kaptok a ... Hm, "szakadásra" és befoltozására vonatkozó kérdésekre. Vagy megpróbálhatjátok kideríteni, ki áll az egész krízis mögött. Ez valószínűleg nem kevésbé nehéz feladat, amihez . Én megpróbáltam behatolni, de kudarcot vallottam. Ha Ti sikerrel jártok, talán szót válthattok azzal, aki az egész eseményért felelő.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.18 02:44:51
//Karavánpihenő romjai//
*Az idegen az elhangzottak alatt végig nyugodtan ül, csak néha forgatja és nézegeti a fekete követ, oda sem figyelve, önkéntelenül. Izzó parazsat idéző tekintete mindig a hangforrások felé fordul. Worenth kérdésére bólint.*
-Persze. Őrök. *De ennél részletesebben egyelőre nem fejti ki.*
-Hogy honnan jövök, azt inkább ne bolygassuk. Az egyszerűség kedvéért csak hidd el nekem, hogy nekem alapvetően közömbös, hogy itt mi történik. Persze vannak elveim, amiket igyekszem érvényre juttatni, de... *Vállat von.* ...nem minden áron.
*Worenth beszámolóját nagy digyelemmel hallgatja, még egy kicsit előre is dől ültében, aztán a beszéd végével újra kiegyenesedik és hallgat egy kicsit, aztán csak egy halk, hümmögésekkel keretezett megjegyzést tesz.*
-Ez sok mindent megmagyaráz.
*Taitos kérdéseire előbb csak néz egy darabig a férfi felé, mint aki rágódik a válaszom. Aztán végül belekezd.*
-Ahogy mondtam, őrök. Egyébként élőholtak, legalábbis a többség. Sajnos azt kell, hogy mondjam, akad itt olyasmi is, ami még egyszer sem halt meg és nem biztos, hogy képes ilyesmire.
*A háttérből újabb puffanás, majd fémes csörrenés hallatszik. Az idegen megint arra néz, aztán mintegy magyarázólag csak ennyit mond.*
-Engem elkapott. Kevés időm van már csak itt. *De nem látszik, hogy ez agasztaná. Folytatja a magyarázatot.*
-Nem tudom, milyen gyakran robbantanak egész táborokat errefelé, de nyilván belátjátok, hogy az ilyesmi... Nos, nagyot szól. Eseünkben nagyobbat, mint kéne. *Gondolkozik kicsit.* Elmondom, szerintem mi történt. A démonokról mennyit tudtok? Talán annyit már hallottatok, hogy át akarnak jönni a saját világukról. Némelyik hozná a barátait is. Itt is ez történhetett. Valamelyik mocsok, aki már egy ideje itt él, megneszelte, hogy mi készül itt. Hehe, ha belegondolok, hogy egy karavánpihenőről beszélünk... Keresztutak, táborok... A mágia alapja azért csak ugyanaz mindenhol. Na de mindegy is, hol tartottam? Ja igen, szóval a démon tudhatta, hogy mi jön és úgy gondolta, meglovagolja. Valamilyen rituáléval a robbantást arra használta, hogy kaput nyisson valamelyik pokollyukba, hogy egy csomó fajtársa átjöhessen. Szerencsére nem sikerült neki, de azért eléggé megtépte itt a valóságot és azóta még tovább feslett a szövete. Ezért is van a köd. Ami valószínűleg már tele lenne lélekszopó dögökkel, ha nem lenne ez a hely kipányvázva, vagy inkább ide horgonyozva. Hogy hogyan, azt nem tudom, mert egyik kapaszkodót sem sikerült megközelítenem, de biztos, hogy azok tartják így ezt a helyet. * A köd ellenére is látszódó tereptárgyak felé int.* Amit tudnotok kell, hogy valahol a romok alatt van valami. Vagy valaki. És nem tétlenkedik. Ha figyelitek, láthattok kis vörös fényeket. Ezek már odaátról jött kis lények, amelyek nagy tömegben pillanatok alatt szétszednek akárkit. De nem ez lesz a Ti problémátok, hanem az Őrök. Úgy tapasztaltam, hogy borzasztó gyorsan az ember nyakán vannak, ha nem vigyáz. Ha el akartok jutni valamelyik horgony ponthoz, biztosan számíthattok támadásra. De ha eljuttok egyhez, minden bizonnyal választ kaptok a ... Hm, "szakadásra" és befoltozására vonatkozó kérdésekre. Vagy megpróbálhatjátok kideríteni, ki áll az egész krízis mögött. Ez valószínűleg nem kevésbé nehéz feladat, amihez . Én megpróbáltam behatolni, de kudarcot vallottam. Ha Ti sikerrel jártok, talán szót válthattok azzal, aki az egész eseményért felelő.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.18 02:44:51
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-16 20:46:11
Üzenet elküldve: 2017-07-16 20:46:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingovány valami borzalmas. Azt hitte lesz néhány pocsolya, puha talaj és folyós homok, de nem. Ez tényleg ingovány, de nagyon. Ha nem hozta volna Ébent, akinek a hátán biztonságban lehet, már rég nyakik merült volna a sárban. Pehelykönnyű ugyan, de amilyen szerencsétlen, már az első gödörnél orra bukott volna, és fel sem tudott volna tápászkodni. A ló viszont sokkal ügyesebb, mint ő. Irányítani sem kell, óvatosan, mégis magabiztosan lépked előre. Már a torony is látható előttük, a tündérnek csak annyi feladata van, hogy irányban tartsa az állatot. Fekete, rövidre nyírt szőrén vastag, súlyos gömbökben gyűlik a mocsok, Nolie tiszta, hófehér ruháján is egyre több az apró folt, de jelenleg ez a legkisebb problémája. Majd kimossa, viszont ebből a förmedvény kezd elege lenni. Alig várja, hogy végre célba érjen, és ismét szilárd talajt érezhessen lábacskái alatt.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-10 16:14:38
Üzenet elküldve: 2017-07-10 16:14:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Megszeppenten mered az idegen felé, mikor az mintha észrevenné őt, annak ellenére, hogy láthatatlan… Moccanni sem mer.
A szavaiból aztán kiderül, hogy tényleg érzékeli őt, méghozzá a szagát.
Hallgatózik, vár valamiféle jelet a többiektől, hogy most mit is kellene csinálnia, de mivel a két mester megkerüli a témát és nem felel ezzel kapcsolatban az Utazónak, úgy értelmezi, azt várják el tőle, hogy továbbra is lapuljon. Úgyhogy nem is tesz semmit, amivel szándékosan elárulná magát.
Pedig neki is volnának kérdései. A beszélgetés és az idegen is nagyon érdekesek. Krestvir nem veszi észre magát, de a félelmén lassan kezd felülkerekedni az izgalom.
Kíváncsian nézi a ki tudja miféle lényt, találgatva, hogy mi lehet. Figyeli azt a furcsa követ, amivel játszik, és hallgatja, amit mesél.
Szerencsére néhány kérdést feltesznek helyette is a szövetség mesterei. Arról az ismeretlen zajról, vagy az idegen által leírt állapotról, ami ezt a helyet jelenleg jellemzi. Azt reméli, Taitos furfangosan megfogalmazott kérdése - hogy az Utazónak mi lenne jó, ha ezzel a területtel történne -, felfedhet valamennyit az idegen szándékairól, származásáról és kilétéről is.
Egyáltalán hogy kellene érteni, hogy ez a hely nincs egészen itt? Az az abszurd gondolata támad, hogy az idegen arra utal, hogy két világ ér itt össze, esetleg átjáró van itt közöttük.*
//Karavánpihenő romjai//
*Megszeppenten mered az idegen felé, mikor az mintha észrevenné őt, annak ellenére, hogy láthatatlan… Moccanni sem mer.
A szavaiból aztán kiderül, hogy tényleg érzékeli őt, méghozzá a szagát.
Hallgatózik, vár valamiféle jelet a többiektől, hogy most mit is kellene csinálnia, de mivel a két mester megkerüli a témát és nem felel ezzel kapcsolatban az Utazónak, úgy értelmezi, azt várják el tőle, hogy továbbra is lapuljon. Úgyhogy nem is tesz semmit, amivel szándékosan elárulná magát.
Pedig neki is volnának kérdései. A beszélgetés és az idegen is nagyon érdekesek. Krestvir nem veszi észre magát, de a félelmén lassan kezd felülkerekedni az izgalom.
Kíváncsian nézi a ki tudja miféle lényt, találgatva, hogy mi lehet. Figyeli azt a furcsa követ, amivel játszik, és hallgatja, amit mesél.
Szerencsére néhány kérdést feltesznek helyette is a szövetség mesterei. Arról az ismeretlen zajról, vagy az idegen által leírt állapotról, ami ezt a helyet jelenleg jellemzi. Azt reméli, Taitos furfangosan megfogalmazott kérdése - hogy az Utazónak mi lenne jó, ha ezzel a területtel történne -, felfedhet valamennyit az idegen szándékairól, származásáról és kilétéről is.
Egyáltalán hogy kellene érteni, hogy ez a hely nincs egészen itt? Az az abszurd gondolata támad, hogy az idegen arra utal, hogy két világ ér itt össze, esetleg átjáró van itt közöttük.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-08 17:02:03
Üzenet elküldve: 2017-07-08 17:02:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Láthatóan az idegen nem is annyira ellenség, vagy nem annyira nyíltan ellenség, mint Taitos azt elsőre feltételezte.*
~Egy mániákus szemei.~
*Visszhangzik fejében a gondolat, és úgy dönt, hogy nem lesz nagy baj belőle, ha továbbra is kétségekkel kezeli biztonságuk vélt tényét.*
-Vizsgáltam kicsit a köd és az elme kapcsolatát.
*Feleli tényszerűen, majd még mielőtt belekezdene a másik, igyekszik rákérdezni.*
-Az előbb... mi volt az zaj az előbb?
*Kérdezi, hátha tud valamit a másik, aztán noha nem szép dolog a bizalmatlanság igyekszik lépni párat, hogy ne ott álljon, ahol utoljára hangot adott.*
~Persze, jó a szaglásuk, de a kardomnak nincsen szaga.~
*Gondolja válaszul, hiszen még ha rájuk is találnak, akkor is lépéselőnyt jelenthet a láthatatlanság.
Mikor hallja Worenth befejező mondatát, magában káromkodik egyet.*
~Szóval egy démonszerű lénynek azt mondjuk, hogy kémkedni jöttünk a hozzá hasonlóak kipucolására. Kellemes taktikai lépés Worenth. Ráadásul a tudás mentése a fontos itt, amivel egy sereg nem végzett, azzal nem tudok én sem.~
*Úgy dönt, hogy nem fűz hozzá semmit, inkább csak kérdez.*
-Nem szeretem a köztes állapotokat. Mivel járna, ha kiszakítanánk, illetve teljesen lekötnénk? Neked mi lenne a jobb Utazó?
*Kérdezi Taitos pusztán érdeklődve a téma iránt. Mágusi énjének ugyanis ez végre elegendő kihívással kecsegtető problémakörnek tűnik. Persze most sem marad el a hangtalan két lépés egy véletlenszerű irányba.*
~Egyelőre beszéljen csak Worenth, én majd elmondom, amit tudok később.~
//Karavánpihenő romjai//
*Láthatóan az idegen nem is annyira ellenség, vagy nem annyira nyíltan ellenség, mint Taitos azt elsőre feltételezte.*
~Egy mániákus szemei.~
*Visszhangzik fejében a gondolat, és úgy dönt, hogy nem lesz nagy baj belőle, ha továbbra is kétségekkel kezeli biztonságuk vélt tényét.*
-Vizsgáltam kicsit a köd és az elme kapcsolatát.
*Feleli tényszerűen, majd még mielőtt belekezdene a másik, igyekszik rákérdezni.*
-Az előbb... mi volt az zaj az előbb?
*Kérdezi, hátha tud valamit a másik, aztán noha nem szép dolog a bizalmatlanság igyekszik lépni párat, hogy ne ott álljon, ahol utoljára hangot adott.*
~Persze, jó a szaglásuk, de a kardomnak nincsen szaga.~
*Gondolja válaszul, hiszen még ha rájuk is találnak, akkor is lépéselőnyt jelenthet a láthatatlanság.
Mikor hallja Worenth befejező mondatát, magában káromkodik egyet.*
~Szóval egy démonszerű lénynek azt mondjuk, hogy kémkedni jöttünk a hozzá hasonlóak kipucolására. Kellemes taktikai lépés Worenth. Ráadásul a tudás mentése a fontos itt, amivel egy sereg nem végzett, azzal nem tudok én sem.~
*Úgy dönt, hogy nem fűz hozzá semmit, inkább csak kérdez.*
-Nem szeretem a köztes állapotokat. Mivel járna, ha kiszakítanánk, illetve teljesen lekötnénk? Neked mi lenne a jobb Utazó?
*Kérdezi Taitos pusztán érdeklődve a téma iránt. Mágusi énjének ugyanis ez végre elegendő kihívással kecsegtető problémakörnek tűnik. Persze most sem marad el a hangtalan két lépés egy véletlenszerű irányba.*
~Egyelőre beszéljen csak Worenth, én majd elmondom, amit tudok később.~
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-07 10:48:55
Üzenet elküldve: 2017-07-07 10:48:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Taitos hangját hallva menten odakapja tekintetét, hogy beazonosíthassa nagyjából hol helyezkedik el a kismester.*
-A hírek igazak és messze elérnek. *mondja elég szűkszavúan az érdekes dolgokra, amit a fekete ruhás említ.*
~Abból aztán van sok. Túlságosan sok.~
*Szeretne olyan szimatot, mint amilyen az Utazónak van. Elpillant mögéje, mikor az arra utalgat, hogy van ott valami.*
-Tudod, hogy kik azok? *jön a kézenfekvő kérdés, hiszen ismeretlen valamivel, vagy valakikkel állnak szemben.
Sejti ő, hogy Taitos mit akart ezzel és abban is biztos, hogy az Utazó is tudja, de valamiért mintha bolondnak nézné a kismestert. Taitos ha akar válaszol, de tényleg úgy fest, itt nem lehet elrejtőzni. És talán nem is érdemes.*
-De, az a lényeg.
*Worenth is keres egy stabilabb követ, vagy félig lebontott falat és leül. Taitos akár fel is oldhatja a varázslatát, úgysem érnek vele semmit. Vagy legalább kettejükről, Krestvirt pedig hagyja bújtatva.*
-Az információ hatalom, ezt jól látod. *bólint, bár elvileg ezt nem látja az Utazó.* -Meglátjuk. *ismétli a szót, majd hallgatja a beszámolót, ami sokkal hosszabbra és kerekebbre sikerül, mint gondolná. Reméli, hogy Taitos is hegyezi a fülét.*
-Érdekes észrevétel. *hümmög, miközben végigpásztázza tekintetét.* -Közömbösséged érthető, mivel messziről jössz, azonban a világunknak a te földed is része, Utazó. Ha változik a kinézete, akkor idővel a tiéd is változni fog. Vannak páran, akik készek rá, hogy megtartsák jelen formáját.
*Ezt úgy értelmezi az Utazó, ahogy akarja, de enyhe jelzésértékű, hogy nem fogják hagyni, hogy mindenféle kóbor, kósza démonok vagy pokolfajzatok ellepjék a világot. Vagyis megpróbálják erejét venni, aztán majd elválik mi lesz.
Nem kell a hóhajúra várni, sem figyelmeztetni.*
-Nemrég a Karavánpihenő nyüzsgő élettől pezsgett. *vezeti fel mondandóját.* -Míg meg nem jelent a fény az égen, majd eljött Sa'argathot, ki élőholt seregével a Karavánpihenő ellen vonult. A Grombar kastély fölött is gyűltek a viharfelhők. Az első ostromot visszaverték, azonban a túlerővel szemben nem győzhettek volna. Így visszavonulás közben amit csak lehetett felrobbantottak. Úgy értesültünk, hogy a romok erős, ősi erőket rejtenek, továbbá, hogy még nem sikerült teljesen kipucolni innen a sötétség megmaradt hordáit. Ezért térképezzük fel a terepet.
*Ha Taitos akar még valamit, akkor most van lehetősége hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz, mert Worenth elcsendesedik. Úgy érzi semmi olyat nem árult el, ami tilos lett volna, ráadásul a fekete ruhás nyilván tudja, hogy a mágiához is konyítanak, hiszen megmutatták már. Mágusok pedig két ok miatt keveredhetnek ide: egyik a mélyen meglapuló, ősi mágikus tudás, másik pedig a "szörnyek" elűzése, kipucolása.*
//Karavánpihenő romjai//
*Taitos hangját hallva menten odakapja tekintetét, hogy beazonosíthassa nagyjából hol helyezkedik el a kismester.*
-A hírek igazak és messze elérnek. *mondja elég szűkszavúan az érdekes dolgokra, amit a fekete ruhás említ.*
~Abból aztán van sok. Túlságosan sok.~
*Szeretne olyan szimatot, mint amilyen az Utazónak van. Elpillant mögéje, mikor az arra utalgat, hogy van ott valami.*
-Tudod, hogy kik azok? *jön a kézenfekvő kérdés, hiszen ismeretlen valamivel, vagy valakikkel állnak szemben.
Sejti ő, hogy Taitos mit akart ezzel és abban is biztos, hogy az Utazó is tudja, de valamiért mintha bolondnak nézné a kismestert. Taitos ha akar válaszol, de tényleg úgy fest, itt nem lehet elrejtőzni. És talán nem is érdemes.*
-De, az a lényeg.
*Worenth is keres egy stabilabb követ, vagy félig lebontott falat és leül. Taitos akár fel is oldhatja a varázslatát, úgysem érnek vele semmit. Vagy legalább kettejükről, Krestvirt pedig hagyja bújtatva.*
-Az információ hatalom, ezt jól látod. *bólint, bár elvileg ezt nem látja az Utazó.* -Meglátjuk. *ismétli a szót, majd hallgatja a beszámolót, ami sokkal hosszabbra és kerekebbre sikerül, mint gondolná. Reméli, hogy Taitos is hegyezi a fülét.*
-Érdekes észrevétel. *hümmög, miközben végigpásztázza tekintetét.* -Közömbösséged érthető, mivel messziről jössz, azonban a világunknak a te földed is része, Utazó. Ha változik a kinézete, akkor idővel a tiéd is változni fog. Vannak páran, akik készek rá, hogy megtartsák jelen formáját.
*Ezt úgy értelmezi az Utazó, ahogy akarja, de enyhe jelzésértékű, hogy nem fogják hagyni, hogy mindenféle kóbor, kósza démonok vagy pokolfajzatok ellepjék a világot. Vagyis megpróbálják erejét venni, aztán majd elválik mi lesz.
Nem kell a hóhajúra várni, sem figyelmeztetni.*
-Nemrég a Karavánpihenő nyüzsgő élettől pezsgett. *vezeti fel mondandóját.* -Míg meg nem jelent a fény az égen, majd eljött Sa'argathot, ki élőholt seregével a Karavánpihenő ellen vonult. A Grombar kastély fölött is gyűltek a viharfelhők. Az első ostromot visszaverték, azonban a túlerővel szemben nem győzhettek volna. Így visszavonulás közben amit csak lehetett felrobbantottak. Úgy értesültünk, hogy a romok erős, ősi erőket rejtenek, továbbá, hogy még nem sikerült teljesen kipucolni innen a sötétség megmaradt hordáit. Ezért térképezzük fel a terepet.
*Ha Taitos akar még valamit, akkor most van lehetősége hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz, mert Worenth elcsendesedik. Úgy érzi semmi olyat nem árult el, ami tilos lett volna, ráadásul a fekete ruhás nyilván tudja, hogy a mágiához is konyítanak, hiszen megmutatták már. Mágusok pedig két ok miatt keveredhetnek ide: egyik a mélyen meglapuló, ősi mágikus tudás, másik pedig a "szörnyek" elűzése, kipucolása.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-06 12:01:49
Üzenet elküldve: 2017-07-06 12:01:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*A csapat úgy dönt, hogy közösen haladnak ami nem egy bolond ötlet hisz sok veszélyt rejthet a vidék. A kutya is hűségesen követi őket. Úgy látszik Quantall ha így folytatja akkor népes kompániát fog létrehozni állatokból. A karavánpihenőből a lova Ábránd és most a kutya akinek még a nevét sem tudja. Következőnek talán egy madár csapódik hozzá és a végén úgy néz majd ki mint valami druida. A könyvből megfogja őt egy bizonyos lény leírása.*
~Viharlény. Talán egy ilyen volt az is aki a karavánpihenőben volt. Bár a mentális üzenetekről nem ír a könyv viszont a képességei nagyon hasonlóak voltak.~
*A lápon már óvatosabban közlekedik. Egyszer már megtette az utat talán menni fog ismét.*
*A csapat úgy dönt, hogy közösen haladnak ami nem egy bolond ötlet hisz sok veszélyt rejthet a vidék. A kutya is hűségesen követi őket. Úgy látszik Quantall ha így folytatja akkor népes kompániát fog létrehozni állatokból. A karavánpihenőből a lova Ábránd és most a kutya akinek még a nevét sem tudja. Következőnek talán egy madár csapódik hozzá és a végén úgy néz majd ki mint valami druida. A könyvből megfogja őt egy bizonyos lény leírása.*
~Viharlény. Talán egy ilyen volt az is aki a karavánpihenőben volt. Bár a mentális üzenetekről nem ír a könyv viszont a képességei nagyon hasonlóak voltak.~
*A lápon már óvatosabban közlekedik. Egyszer már megtette az utat talán menni fog ismét.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-05 18:55:57
Üzenet elküldve: 2017-07-05 18:55:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
-Nagyobbat, mint gondolod. *A megjegyzés csak mellékes, önkéntelen, nem akar semmit bizonygatni a másiknak. A költői kérdést elérti, nem is válaszol rá, talán csak elmosolyodik egy kicsit, legalábbis ezt a benyomást kelti, mert arcának nagy része továbbra is takarva van.*
-Ahogy mondtam, észak felől jövök. Lihanechet már megnéztem magamnak és bár a környéken akad még bőven látnivaló, azt hallottam, errefelé most sok érdekes dolog történik. Mint például... ez is itt. *Fél kézzel körbe int. Az elhagyottnak látszó romokra utalhat. Taitos szavaira felé kapja a tekintetét, látszik, a hang alapján pontosan tudja, hol áll a másik. Aztán szippant még néhányat és félrebillentett fejjel egy hosszabb pillanatig még a hátuk mögé mered. Aztán vállat von.*
-Esküdni mernék rá, hogy van ott még valaki. A Ti dolgotok, mindenesetre szerintem túlzásba viszitek. Meg aztán értelme sem sok van. Még én is érzem, hogy nagyjából merre jártok, amik pedig errefelé vadásznak, *háta mögé bök* azoknak még sokkal jobb a szaglása.
*Valahonnan az idegen mögül puffanás hallatszik, mintha valamilyen zsákot nagy lendülettel földhöz csaptak volna. Az idegen hátra néz a hang irányába, mintha ellenőrizne valamit, aztán visszafordul. Taitos felé nézelődik.*
-Elme mágia? Mivel próbálkozol? Persze, ne válaszolj, a Te dolgod. De ha nem titok, szívesen meghallgatom. Elég kíváncsi természet vagyok. *A varázslat az idegen érdeklődésének felkeltésén kívül nem látszik más hatást okozni, a köd ugyanott marad. Az idegen az egyik fal töredékhez sétál és lábait keresztbe maga alá húzva a tövébe telepszik. A művelethez kardját, hogy ne legyen útban, minden fenyegetés nélkül kihúzza és maga elé fekteti a földre. A fegyver minden különlegességet nélkülöző másfél kezes egyenes kardnak tűnik. Hogy így kényelembe helyezkedett, Worenth feltételezett irányába néz.*
-Jól van. Foglalj helyet, vagy ácsorogj, ha úgy tetszik. A lényeg a beszélgetés, nem igaz? *Oldalra hajol, Taitos felé pillant.* Ez persze rád is vonatkozik. Meg a harmadikra, ha itt van.
*Az övén csüngő erszények közül az egyikből kivesz egy fekete követ és nézegeti kicsit, aztán maga elé teszi a földre. A kő sima lapú, sokszor törő, éjfekete felületein mintha néha vörös fények csillannának meg, amiknek nem látni forrását. Hogy ezzel végzett, újra Worenth felé néz.*
-Elmondom, mit ajánlok. Én is adok neked valamit és Te is adsz nekem valamit. Na nem kell nagy dologra gondolni, pusztán a legértékesebbre, amit a magunkfajta kutató csak el tud képzelni. Információra. Kezdem is, aztán meglátjuk, van-e mivel fizetned.
*Lángokat idéző tekintetét körüljáratja, mintha azon gondolkozna, melyik tereptárgyról meséljen, aztán újra a láthatatlan férfire emeli a tekintetét.*
-Ezt a ködöt nem fogod tudni eltüntetni, mert ez a köd nem valami, hanem inkább valaminek a hiánya. Ha kihasad a ruhád, ott sem a hasadást tünteted el, hanem foltot teszel rá. Itt is ez a helyzet. Azért látjuk a ködöt, mert ennek a helynek egy része számunkra nincs itt. Számomra egy kicsit kevésbé, mint számotokra, de... igen, ez a jó kifejezés. Ez a hely nincs teljesen itt. *A távolabb élesen látszó épületek és a fa felé mutat.* Látod azokat? Azért látod őket ilyen élesen, mert a környéken csak azok a biztos pontok. Kapaszkodnak ebbe a helybe és a hely is kapaszkodik beléjük. És ez egyszerre nagyon nagy szerencse és hatalmas probléma *vállat von*, már persze csak akkor, ha a világotokat a jövőben is ugyanúgy képzelitek el, ahogy most kinéz.
*Elhallgat és várakozóan néz Worenth felé egy-két pillanatig, aztán ha a mágus nem kapcsol, megszólal.*
-Most Te jössz. Adj valamit!
//Karavánpihenő romjai//
-Nagyobbat, mint gondolod. *A megjegyzés csak mellékes, önkéntelen, nem akar semmit bizonygatni a másiknak. A költői kérdést elérti, nem is válaszol rá, talán csak elmosolyodik egy kicsit, legalábbis ezt a benyomást kelti, mert arcának nagy része továbbra is takarva van.*
-Ahogy mondtam, észak felől jövök. Lihanechet már megnéztem magamnak és bár a környéken akad még bőven látnivaló, azt hallottam, errefelé most sok érdekes dolog történik. Mint például... ez is itt. *Fél kézzel körbe int. Az elhagyottnak látszó romokra utalhat. Taitos szavaira felé kapja a tekintetét, látszik, a hang alapján pontosan tudja, hol áll a másik. Aztán szippant még néhányat és félrebillentett fejjel egy hosszabb pillanatig még a hátuk mögé mered. Aztán vállat von.*
-Esküdni mernék rá, hogy van ott még valaki. A Ti dolgotok, mindenesetre szerintem túlzásba viszitek. Meg aztán értelme sem sok van. Még én is érzem, hogy nagyjából merre jártok, amik pedig errefelé vadásznak, *háta mögé bök* azoknak még sokkal jobb a szaglása.
*Valahonnan az idegen mögül puffanás hallatszik, mintha valamilyen zsákot nagy lendülettel földhöz csaptak volna. Az idegen hátra néz a hang irányába, mintha ellenőrizne valamit, aztán visszafordul. Taitos felé nézelődik.*
-Elme mágia? Mivel próbálkozol? Persze, ne válaszolj, a Te dolgod. De ha nem titok, szívesen meghallgatom. Elég kíváncsi természet vagyok. *A varázslat az idegen érdeklődésének felkeltésén kívül nem látszik más hatást okozni, a köd ugyanott marad. Az idegen az egyik fal töredékhez sétál és lábait keresztbe maga alá húzva a tövébe telepszik. A művelethez kardját, hogy ne legyen útban, minden fenyegetés nélkül kihúzza és maga elé fekteti a földre. A fegyver minden különlegességet nélkülöző másfél kezes egyenes kardnak tűnik. Hogy így kényelembe helyezkedett, Worenth feltételezett irányába néz.*
-Jól van. Foglalj helyet, vagy ácsorogj, ha úgy tetszik. A lényeg a beszélgetés, nem igaz? *Oldalra hajol, Taitos felé pillant.* Ez persze rád is vonatkozik. Meg a harmadikra, ha itt van.
*Az övén csüngő erszények közül az egyikből kivesz egy fekete követ és nézegeti kicsit, aztán maga elé teszi a földre. A kő sima lapú, sokszor törő, éjfekete felületein mintha néha vörös fények csillannának meg, amiknek nem látni forrását. Hogy ezzel végzett, újra Worenth felé néz.*
-Elmondom, mit ajánlok. Én is adok neked valamit és Te is adsz nekem valamit. Na nem kell nagy dologra gondolni, pusztán a legértékesebbre, amit a magunkfajta kutató csak el tud képzelni. Információra. Kezdem is, aztán meglátjuk, van-e mivel fizetned.
*Lángokat idéző tekintetét körüljáratja, mintha azon gondolkozna, melyik tereptárgyról meséljen, aztán újra a láthatatlan férfire emeli a tekintetét.*
-Ezt a ködöt nem fogod tudni eltüntetni, mert ez a köd nem valami, hanem inkább valaminek a hiánya. Ha kihasad a ruhád, ott sem a hasadást tünteted el, hanem foltot teszel rá. Itt is ez a helyzet. Azért látjuk a ködöt, mert ennek a helynek egy része számunkra nincs itt. Számomra egy kicsit kevésbé, mint számotokra, de... igen, ez a jó kifejezés. Ez a hely nincs teljesen itt. *A távolabb élesen látszó épületek és a fa felé mutat.* Látod azokat? Azért látod őket ilyen élesen, mert a környéken csak azok a biztos pontok. Kapaszkodnak ebbe a helybe és a hely is kapaszkodik beléjük. És ez egyszerre nagyon nagy szerencse és hatalmas probléma *vállat von*, már persze csak akkor, ha a világotokat a jövőben is ugyanúgy képzelitek el, ahogy most kinéz.
*Elhallgat és várakozóan néz Worenth felé egy-két pillanatig, aztán ha a mágus nem kapcsol, megszólal.*
-Most Te jössz. Adj valamit!
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-05 18:09:42
Üzenet elküldve: 2017-07-05 18:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Néhány foszlány jut csak el hozzá a beszélgetésből, így nem tudja pontosan, miről is esik szó amott, de azt biztatónak találja, hogy harc egyelőre nem alakult ki, sőt, az idegen épp leülni készül…
Ennek ellenére úgy dönt, továbbra is rejtőzködik, épp csak közelebb oson, hogy ő is hallja a beszélgetést.
Nagyon vigyáz a lépteire, persze, így is lehet, hogy neszt ver, de a tőle telhetőt megteszi. Mikor kellően közel ért, hogy a szavakat ki tudja venni, megáll egy fal csonk mellet. Leülni nem mer, úgyhogy csak nekitámaszkodik, behúzódva mögé.
És közben azt kívánja, bár tudnának még a gondolataikon keresztül beszélgetni!*
//Karavánpihenő romjai//
*Néhány foszlány jut csak el hozzá a beszélgetésből, így nem tudja pontosan, miről is esik szó amott, de azt biztatónak találja, hogy harc egyelőre nem alakult ki, sőt, az idegen épp leülni készül…
Ennek ellenére úgy dönt, továbbra is rejtőzködik, épp csak közelebb oson, hogy ő is hallja a beszélgetést.
Nagyon vigyáz a lépteire, persze, így is lehet, hogy neszt ver, de a tőle telhetőt megteszi. Mikor kellően közel ért, hogy a szavakat ki tudja venni, megáll egy fal csonk mellet. Leülni nem mer, úgyhogy csak nekitámaszkodik, behúzódva mögé.
És közben azt kívánja, bár tudnának még a gondolataikon keresztül beszélgetni!*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-05 17:45:24
Üzenet elküldve: 2017-07-05 17:45:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*Taitosnak kisebb-nagyobb kő esik le szívéről, mikor a figura beszélni kezd, noha az álnok szemek képe nem hagyja igazán megnyugodni. Meghallgatja a feleletet még Worenth visszadobott labdájára, majd dönt.*
~Felesleges lenne eljátszani a kezdődő bizalmát. Érezni fogja a szagomat, és hallani minden mozdulatomat.~
*Határoz végül amellett, hogy bizony ő is megnyilatkozik, még ha egy kicsit elhallgatva is önvalóját.*
-Én addig őrködök.
*Jelenti ki szűkszavúan, mintegy kivonva magát a dolgok menete alól, de azért ő továbbra is van. Méghozzá most, hogy sejthetően az ismeretlen sem vágja bele tőrét elsőre, leugrik a kiemelkedésről, és Worenthékkel egy oldalán marad, két lépéssel jobbra, de a pihenő szívéhez jó hattal közelebb pozicionálva magát a mester hangjának vélt helyétől. Aztán kipróbál valamit, amit az idegentől hallott.*
~Hold anyám vedd le eme fátylat szememről!~
*Mormol mellé magában halkacskán igét is, majd nem rest egy kevés erőt is beleadni, mely elméje bástyájaként szolgál majd. Ha netán ez sikerül, és el is tűnik a köd az ő szeme elől, rögtön körbe is néz, hiszen akkor ez valamilyen elmére ható varázs volt, annak forrása pedig igen veszélyes lehet.*
~Reméljük nem hüllőszemű barátunk az. Kár volna ilyen korán verekedni.~
*Ennek örömére lép is odább párat, nehogy szaga pontosan elárulja helyzetét, persze szigorúan arra állítva agyának egy féltekéjét, hogy a védő igézést megtartsa a maga erős pompájában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a tudata köré egy erős védőfalat húz fel, ezzel megakadályozva minden, az elméje ellen irányuló támadást (beleértve az illúziókat és varázslatokat is). A hatás maradandó, amíg a mágus koncentrál.
//Karavánpihenő romjai//
*Taitosnak kisebb-nagyobb kő esik le szívéről, mikor a figura beszélni kezd, noha az álnok szemek képe nem hagyja igazán megnyugodni. Meghallgatja a feleletet még Worenth visszadobott labdájára, majd dönt.*
~Felesleges lenne eljátszani a kezdődő bizalmát. Érezni fogja a szagomat, és hallani minden mozdulatomat.~
*Határoz végül amellett, hogy bizony ő is megnyilatkozik, még ha egy kicsit elhallgatva is önvalóját.*
-Én addig őrködök.
*Jelenti ki szűkszavúan, mintegy kivonva magát a dolgok menete alól, de azért ő továbbra is van. Méghozzá most, hogy sejthetően az ismeretlen sem vágja bele tőrét elsőre, leugrik a kiemelkedésről, és Worenthékkel egy oldalán marad, két lépéssel jobbra, de a pihenő szívéhez jó hattal közelebb pozicionálva magát a mester hangjának vélt helyétől. Aztán kipróbál valamit, amit az idegentől hallott.*
~Hold anyám vedd le eme fátylat szememről!~
*Mormol mellé magában halkacskán igét is, majd nem rest egy kevés erőt is beleadni, mely elméje bástyájaként szolgál majd. Ha netán ez sikerül, és el is tűnik a köd az ő szeme elől, rögtön körbe is néz, hiszen akkor ez valamilyen elmére ható varázs volt, annak forrása pedig igen veszélyes lehet.*
~Reméljük nem hüllőszemű barátunk az. Kár volna ilyen korán verekedni.~
*Ennek örömére lép is odább párat, nehogy szaga pontosan elárulja helyzetét, persze szigorúan arra állítva agyának egy féltekéjét, hogy a védő igézést megtartsa a maga erős pompájában.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a tudata köré egy erős védőfalat húz fel, ezzel megakadályozva minden, az elméje ellen irányuló támadást (beleértve az illúziókat és varázslatokat is). A hatás maradandó, amíg a mágus koncentrál.
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-04 22:25:19
Üzenet elküldve: 2017-07-04 22:25:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Ha az égig érő fű túl kegyes lett volna Aniyänak, most találkozhat a csermelyek által szaggatott vidékkel is. Esze ágában sincs letérni a jól bejáratott útról, nem olyan bolond. Inkább minden tapasztalatát latba vetve csak a lába elé nézi, úgy próbál a stabil, kitaposott ösvényen lavírozni. Igazán viccesnek találja, hogy milyen utat meg nem tett ezért az egy tetoválásért. Ám ahogy megáll, hogy egy kis pihenőt tartson és megszemlélje újra a combjára varrt remekművet, úgy érzi, még így is megérte. Ettől függetlenül már rettentően várja, hogy újra Artheniorban lehessen. *
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-07-04 20:59:37
Üzenet elküldve: 2017-07-04 20:59:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágikus kutatás//
//Karavánpihenő romjai//
*A ködoszlatással csak félsikert ér el, de ez is több a semminél. Legalább az idegent tisztábban látja, na meg persze társai is.
Alaposan szemügyre veszi a fekete ruhás, emberhez hasonlító lényt. Még mindig úgy véli, hogy ez csak egy álca, és valójában több van a maszk mögött, mint amennyit látnak. Ami még mindig több, mint amit belőlük láthat az alak. Egy közönség előtt érdekesen festenének. Adva lenne egy fekete ruhás alak, meg egy fehér ruhás, fehér hajú öreg. Azt hinnék, hogy a világos és a sötét oldal két híve készül összecsapni és felforgatni a környéket.*
-Helyes észrevétel. *mondja mikor már ő is érzékeli, hogy miről is van szó. Olyan nyugodtan beszél, mintha egy régi cimborájával futott volna össze. Lám, most sem hazudtolja meg önmagát.*
-Nagy utat tettél meg idáig, Utazó. Vajon érdemes volt? *teszi fel a költői kérdést. Biztos benne, hogy Taitos és Krestvir is a közelben vannak, és bármi történik azonnal lecsapnak. Addig meg talán jobban teszik, ha csak csendes szemlélőként lesznek jelen.*
-Pontosan hogy érted azt, hogy itt? Megmaradnál itt az egykori Karavánpihenő romjainál, vagy netán szélesítenéd is a kutatói körödet és kiterjesztenéd a környékre?
*Amolyan mire számíthatunk kérdés ez. Akárki is a fekete alak azt érzékelheti, hogy a mágus végtelenül nyugodt. Ami elmondható a fekete alakról is, ő sem tűnik kimondottan idegesnek.*
-Kezd te. És persze helyezd magad kényelembe.
//Karavánpihenő romjai//
*A ködoszlatással csak félsikert ér el, de ez is több a semminél. Legalább az idegent tisztábban látja, na meg persze társai is.
Alaposan szemügyre veszi a fekete ruhás, emberhez hasonlító lényt. Még mindig úgy véli, hogy ez csak egy álca, és valójában több van a maszk mögött, mint amennyit látnak. Ami még mindig több, mint amit belőlük láthat az alak. Egy közönség előtt érdekesen festenének. Adva lenne egy fekete ruhás alak, meg egy fehér ruhás, fehér hajú öreg. Azt hinnék, hogy a világos és a sötét oldal két híve készül összecsapni és felforgatni a környéket.*
-Helyes észrevétel. *mondja mikor már ő is érzékeli, hogy miről is van szó. Olyan nyugodtan beszél, mintha egy régi cimborájával futott volna össze. Lám, most sem hazudtolja meg önmagát.*
-Nagy utat tettél meg idáig, Utazó. Vajon érdemes volt? *teszi fel a költői kérdést. Biztos benne, hogy Taitos és Krestvir is a közelben vannak, és bármi történik azonnal lecsapnak. Addig meg talán jobban teszik, ha csak csendes szemlélőként lesznek jelen.*
-Pontosan hogy érted azt, hogy itt? Megmaradnál itt az egykori Karavánpihenő romjainál, vagy netán szélesítenéd is a kutatói körödet és kiterjesztenéd a környékre?
*Amolyan mire számíthatunk kérdés ez. Akárki is a fekete alak azt érzékelheti, hogy a mágus végtelenül nyugodt. Ami elmondható a fekete alakról is, ő sem tűnik kimondottan idegesnek.*
-Kezd te. És persze helyezd magad kényelembe.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896