Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 18:05:55
Üzenet elküldve: 2025-09-22 18:05:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* A megjegyzésre, hogy tanítója is kipróbálná a varázslatot, meglepődik, de nem emeli a kulacsot, vagy az üveget, hogy odanyújtsa. *
- Talán lesz még rá alkalmunk később is. Most félek, hogy nem tudnám megcsinálni, túlságosan is felzaklatott. * Vallja be őszintén, mert nem gondolja, hogy szégyen lenne elismerni, ha valamire nem képes. Inkább a szomjoltó varázslattal próbálkoznak, és pont akkor sikerül neki, amikor Nori hangját feléjük hozza a szél. Nem teljesen figyel oda, úgyhogy a szavakat nem érti tisztán, de a hangszínből és a hangerőből ki tudja következtetni, hogy nem valami kellemes odaát a beszélgetés. Gyorsan a hosszúéletűhöz is fordul, mert nem akar hallgatózni. *
- Éreztem. Elmúlt a szomjam. * Próbálja összefoglalni a tapasztalt hatást. * De nem csak az, amit a gyakorlat miatt éreztem, hanem a többi is. Mintha megittam volna egy kancsóval. * Foglalja össze, majd homlokát ráncolja. *
- Mégse, mert a hasamban nem érzem azt a nyomást, mintha megtelt volna. Ez csak az elmét veri át, vagy valóban túl lehet vele élni? * Teszi fel a kérdést, és közelebb húzódik a tűz mellett, hogy ne kelljen olyan hangosan beszéljenek egymással. De az is a célja ezzel, hogy jobban hallja a tanár szavait, és kevésbé a veszekedő párt. Pont azért, mert nem akar elkapni hangfoszlányokat, beszél is tovább. *
- Ha ezeket a dolgokat ismertem volna, akkor nem halok meg félig a wegtoreni sivatagban. * Kezd bele a történetbe, mert emlékszik, hogy a nő azt mondta, a tanításért ilyesmit vár cserébe. * Akkoriban egy dagadt fickónak dolgoztam. Nem volt jó ember, számtalan rabszolgája volt, de épp ezért gazdag is. Egy maroknyi zsoldossal mentünk ki a sivatagba, hogy egy kétes ügyletet bonyolítson le. Két napig tevegeltünk, mire megérkeztünk az oázishoz, ahol várta az ügyfelét. De nem az jött, hanem haramiák, akik ránk támadtak. Csapda volt, és bármennyire is próbáltuk védeni, hármunkkal már az előtt végeztek, hogy kihúztuk volna a kardunkat. A férfit akarták a végére hagyni, úgyhogy körbe vettük, és úgy próbáltuk védeni. Nem volt rajtam a lovagi páncélom, de még a láncingem sem, a sivatag perzselő napja alatt minden hasonló életveszély. Ezt használták ki a dárdáikkal és a nyilaikkal. * Kezd mesélni, és csodálkozva tapasztalja, hogy beszéd közben nem szárad ki a szája, ahogy szokott. *
- Szóval, ott vagyunk nagyjából hatan, ez a hülye meg úgy visít, mint a malac, amit vágni visznek. Alig tudunk egymással kommunikálni, ahogy próbáljuk túlharsogni. Szerencsére nem volt náluk sok nyíl, azt hitték, hogy egy-kettő elég lesz ránk, ezért dárdával rontanak nekünk. Sikerült meglepnem a támadómat azzal, hogy felé léptem, és befordultam a karja mögé. A többiek már kevésbé voltak szerencsések. Miközben én levágtam a karját, két társam a halálba vitte magával a támadóját, egy pedig egyszerűen meghalt. Próbáltam segíteni a többieknek, de a túlerő miatt be kellett látnom, hogy nincs esélyem. Végül megadtam magam, de életben hagytak. Azt akarták, hogy a sivatag végezzen velem. * Meséli a történetet, amiből próbálja kihagyni az igazán véres részleteket. *
- Végül aztán ott maradtam. A sebeimtől belázasodtam, de szerencsére az oázis vizében ki tudtam tisztítani amennyire lehetett, és amin nem segített, azt kiégettem. Két hatba telt, mire megerősödtem annyira, hogy visszainduljak a városba. Csak a szerencsémen múlt, hogy sikerült is.
* A megjegyzésre, hogy tanítója is kipróbálná a varázslatot, meglepődik, de nem emeli a kulacsot, vagy az üveget, hogy odanyújtsa. *
- Talán lesz még rá alkalmunk később is. Most félek, hogy nem tudnám megcsinálni, túlságosan is felzaklatott. * Vallja be őszintén, mert nem gondolja, hogy szégyen lenne elismerni, ha valamire nem képes. Inkább a szomjoltó varázslattal próbálkoznak, és pont akkor sikerül neki, amikor Nori hangját feléjük hozza a szél. Nem teljesen figyel oda, úgyhogy a szavakat nem érti tisztán, de a hangszínből és a hangerőből ki tudja következtetni, hogy nem valami kellemes odaát a beszélgetés. Gyorsan a hosszúéletűhöz is fordul, mert nem akar hallgatózni. *
- Éreztem. Elmúlt a szomjam. * Próbálja összefoglalni a tapasztalt hatást. * De nem csak az, amit a gyakorlat miatt éreztem, hanem a többi is. Mintha megittam volna egy kancsóval. * Foglalja össze, majd homlokát ráncolja. *
- Mégse, mert a hasamban nem érzem azt a nyomást, mintha megtelt volna. Ez csak az elmét veri át, vagy valóban túl lehet vele élni? * Teszi fel a kérdést, és közelebb húzódik a tűz mellett, hogy ne kelljen olyan hangosan beszéljenek egymással. De az is a célja ezzel, hogy jobban hallja a tanár szavait, és kevésbé a veszekedő párt. Pont azért, mert nem akar elkapni hangfoszlányokat, beszél is tovább. *
- Ha ezeket a dolgokat ismertem volna, akkor nem halok meg félig a wegtoreni sivatagban. * Kezd bele a történetbe, mert emlékszik, hogy a nő azt mondta, a tanításért ilyesmit vár cserébe. * Akkoriban egy dagadt fickónak dolgoztam. Nem volt jó ember, számtalan rabszolgája volt, de épp ezért gazdag is. Egy maroknyi zsoldossal mentünk ki a sivatagba, hogy egy kétes ügyletet bonyolítson le. Két napig tevegeltünk, mire megérkeztünk az oázishoz, ahol várta az ügyfelét. De nem az jött, hanem haramiák, akik ránk támadtak. Csapda volt, és bármennyire is próbáltuk védeni, hármunkkal már az előtt végeztek, hogy kihúztuk volna a kardunkat. A férfit akarták a végére hagyni, úgyhogy körbe vettük, és úgy próbáltuk védeni. Nem volt rajtam a lovagi páncélom, de még a láncingem sem, a sivatag perzselő napja alatt minden hasonló életveszély. Ezt használták ki a dárdáikkal és a nyilaikkal. * Kezd mesélni, és csodálkozva tapasztalja, hogy beszéd közben nem szárad ki a szája, ahogy szokott. *
- Szóval, ott vagyunk nagyjából hatan, ez a hülye meg úgy visít, mint a malac, amit vágni visznek. Alig tudunk egymással kommunikálni, ahogy próbáljuk túlharsogni. Szerencsére nem volt náluk sok nyíl, azt hitték, hogy egy-kettő elég lesz ránk, ezért dárdával rontanak nekünk. Sikerült meglepnem a támadómat azzal, hogy felé léptem, és befordultam a karja mögé. A többiek már kevésbé voltak szerencsések. Miközben én levágtam a karját, két társam a halálba vitte magával a támadóját, egy pedig egyszerűen meghalt. Próbáltam segíteni a többieknek, de a túlerő miatt be kellett látnom, hogy nincs esélyem. Végül megadtam magam, de életben hagytak. Azt akarták, hogy a sivatag végezzen velem. * Meséli a történetet, amiből próbálja kihagyni az igazán véres részleteket. *
- Végül aztán ott maradtam. A sebeimtől belázasodtam, de szerencsére az oázis vizében ki tudtam tisztítani amennyire lehetett, és amin nem segített, azt kiégettem. Két hatba telt, mire megerősödtem annyira, hogy visszainduljak a városba. Csak a szerencsémen múlt, hogy sikerült is.
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:45:43
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Márpedig Mainak "olyannak" tűnt. Általában jól kiismeri magát a lelkek között, de még neki is tud rossz tanácsot adni a félelme, vagy épp a vágya. Szeretné, hogy végre révbe érjen drága húga is, de nagyon félti a csalódástól, ami talán most érte utol újra. *
- Biztos nem lehettem benne én sem, de a felcsattanásnak oka van… bár Norinál sosem lehet tudni.
*Mondja fejét ingatva, s próbál kicsit fülelni, hogy hall-e valamit a távolból, de még csak kibontakozóban van a diskurzus. Így inkább Pashthrára összpontosít, akit láthatóan megviselt a dolog.*
- Nem tudhattad. És szerintem cseppet sem volt hiba, bármi is legyen ez, legalább idejében tisztázzák.
*Felsóhajt, majd követi jeges szemeivel a fiú mozdulatát.*
- Én szívesen megnézném, hogy kit mutat. Úgy lehet meglepődnék.
*Elkalandozik kicsit a gondolatai között, de aztán annyiban hagyja. Jobb lesz, ha segít a hóhajúnak, az neki a testhezálló, nem pedig megijedni, hogy ki formálódik meg vízből előtte. Norileina erősödő hangját hallja, miközben a harcos próbálkozik a meditációval. Így cseppet sem lesz egyszerű dolga, de későbbi szavaival talán belesegít némileg abba, hogy összpontosítani tudjon. Csak a rezdüléseket tudja figyelni, s reméli, hogy ez az alapszintű varázslat ad egy kis sikerélményt, na meg feldobja a nemrégi balul elsült bemutató miatt.*
- Nos, éreztél valamit?
*Kérdi már széles mosollyal, hiszen annak csalódottságát már egyszer látta a képén, s most nem fut át rajta ugyanaz az árny. Persze az is lehet, hogy egyszerűen megfogadta a tanácsát és nem veszi zokon az első sikertelenséget. Mindenesetre észre sem veszi, ahogy a nagy kíváncsiságban az ujjait tördeli, nem sűrűn szokott efféle pótcselekvésekkel élni.*
*Márpedig Mainak "olyannak" tűnt. Általában jól kiismeri magát a lelkek között, de még neki is tud rossz tanácsot adni a félelme, vagy épp a vágya. Szeretné, hogy végre révbe érjen drága húga is, de nagyon félti a csalódástól, ami talán most érte utol újra. *
- Biztos nem lehettem benne én sem, de a felcsattanásnak oka van… bár Norinál sosem lehet tudni.
*Mondja fejét ingatva, s próbál kicsit fülelni, hogy hall-e valamit a távolból, de még csak kibontakozóban van a diskurzus. Így inkább Pashthrára összpontosít, akit láthatóan megviselt a dolog.*
- Nem tudhattad. És szerintem cseppet sem volt hiba, bármi is legyen ez, legalább idejében tisztázzák.
*Felsóhajt, majd követi jeges szemeivel a fiú mozdulatát.*
- Én szívesen megnézném, hogy kit mutat. Úgy lehet meglepődnék.
*Elkalandozik kicsit a gondolatai között, de aztán annyiban hagyja. Jobb lesz, ha segít a hóhajúnak, az neki a testhezálló, nem pedig megijedni, hogy ki formálódik meg vízből előtte. Norileina erősödő hangját hallja, miközben a harcos próbálkozik a meditációval. Így cseppet sem lesz egyszerű dolga, de későbbi szavaival talán belesegít némileg abba, hogy összpontosítani tudjon. Csak a rezdüléseket tudja figyelni, s reméli, hogy ez az alapszintű varázslat ad egy kis sikerélményt, na meg feldobja a nemrégi balul elsült bemutató miatt.*
- Nos, éreztél valamit?
*Kérdi már széles mosollyal, hiszen annak csalódottságát már egyszer látta a képén, s most nem fut át rajta ugyanaz az árny. Persze az is lehet, hogy egyszerűen megfogadta a tanácsát és nem veszi zokon az első sikertelenséget. Mindenesetre észre sem veszi, ahogy a nagy kíváncsiságban az ujjait tördeli, nem sűrűn szokott efféle pótcselekvésekkel élni.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-22 13:36:08
Üzenet elküldve: 2025-09-22 13:36:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor vagy Ork-tábor?//
*Sor végén menetelve hallja a tompa koppanásokat Frandr pajzsáról. Először csak felkapja rá a fejét, majd mikor a férfi biccent, rájön, mit akar jelezni. Ez egy trükk. Egy egyszerű, de hasznos jelzés azoknak, akik értik. Raymond röviden biccent vissza, mintha csak elfogadná a mondandót, de belül elégedett. Ez pont az a fajta észjárás, amit tisztelni tud. Nem kell sok szó, elég egy jel, és máris értik egymást.* -Jól van. Alig várom, hogy képen törölhessek egy koszos mágust. *Morogja maga elé, halkan, inkább csak Frandr hallótávolságában. A hangjában nincs tréfa, inkább szomorú elszántság. Lábai zsibbadnak a hosszú meneteléstől, a páncél súlya ránehezedik a vállára. Megáll pár pillanatra, hogy átrendezze a levegővételét, és kicsit megpihentesse a lábait. A megállás jólesne, mégis feszült marad. Szeme akaratlanul is körbe-körbejár, a környezetet figyeli. Minden árnyék, minden csöndes mozdulat gyanús. Raymond leghátul ér a tisztásra. Páncélja minden lépésnél halkan nyikordul, de most először nem süllyed el a talaj a súlya alatt. Megkönnyebbülten fújtat, ám ahogy körbenéz a régi tűzrakóhelyen, nem lesz nyugodtabb. Kormos kövek, hideg hamu, szétszórt nyomok olyan hely ez, ahol bárki, bármikor megjelenhetett volna. A fáradtság ellenére sem tud teljesen lazítani. Közben hallja Thara visszafogott ajánlatát és Natukoya jókedvű szavait. Raymond nagyot sóhajt, letámasztja kezét a derekán, és lassan megforgatja a vállát, hogy kissé enyhítse a páncél szorítását.*
-Tűz, pihenő! Jó volna.* Jegyzi meg szűkszavúan. Szeme a sötét fatörzsek között jár, minden neszre megrándul a feje. Fáradt, lábai zsibbadnak, de nem engedi meg magának, hogy csak a kényelmet lássa. Ha lesz tűz, jó. Ha nem, akkor is ki kell tartaniuk. A köpenyét szorosabbra húzza, és csendben figyel. Aztán nem tud magával mit kezdeni, nekiáll fát gyűjteni. Nem sokat épp amennyi elfér a kezében. Ledobja a tűzrakó mellé, majd leül végül. Kell neki egy kis pihenő.*
*Sor végén menetelve hallja a tompa koppanásokat Frandr pajzsáról. Először csak felkapja rá a fejét, majd mikor a férfi biccent, rájön, mit akar jelezni. Ez egy trükk. Egy egyszerű, de hasznos jelzés azoknak, akik értik. Raymond röviden biccent vissza, mintha csak elfogadná a mondandót, de belül elégedett. Ez pont az a fajta észjárás, amit tisztelni tud. Nem kell sok szó, elég egy jel, és máris értik egymást.* -Jól van. Alig várom, hogy képen törölhessek egy koszos mágust. *Morogja maga elé, halkan, inkább csak Frandr hallótávolságában. A hangjában nincs tréfa, inkább szomorú elszántság. Lábai zsibbadnak a hosszú meneteléstől, a páncél súlya ránehezedik a vállára. Megáll pár pillanatra, hogy átrendezze a levegővételét, és kicsit megpihentesse a lábait. A megállás jólesne, mégis feszült marad. Szeme akaratlanul is körbe-körbejár, a környezetet figyeli. Minden árnyék, minden csöndes mozdulat gyanús. Raymond leghátul ér a tisztásra. Páncélja minden lépésnél halkan nyikordul, de most először nem süllyed el a talaj a súlya alatt. Megkönnyebbülten fújtat, ám ahogy körbenéz a régi tűzrakóhelyen, nem lesz nyugodtabb. Kormos kövek, hideg hamu, szétszórt nyomok olyan hely ez, ahol bárki, bármikor megjelenhetett volna. A fáradtság ellenére sem tud teljesen lazítani. Közben hallja Thara visszafogott ajánlatát és Natukoya jókedvű szavait. Raymond nagyot sóhajt, letámasztja kezét a derekán, és lassan megforgatja a vállát, hogy kissé enyhítse a páncél szorítását.*
-Tűz, pihenő! Jó volna.* Jegyzi meg szűkszavúan. Szeme a sötét fatörzsek között jár, minden neszre megrándul a feje. Fáradt, lábai zsibbadnak, de nem engedi meg magának, hogy csak a kényelmet lássa. Ha lesz tűz, jó. Ha nem, akkor is ki kell tartaniuk. A köpenyét szorosabbra húzza, és csendben figyel. Aztán nem tud magával mit kezdeni, nekiáll fát gyűjteni. Nem sokat épp amennyi elfér a kezében. Ledobja a tűzrakó mellé, majd leül végül. Kell neki egy kis pihenő.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 22:05:26
Üzenet elküldve: 2025-09-21 22:05:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Amint a jeges szempár rávillan, Norennar ösztönösen egy lépést hátrahőköl. Nem a félelemtől, sokkal inkább annak a jele, hogy váratlanul érte a pillantás ereje, illetve a mögötte tomboló harag. Vonásai kemények maradnak, a tekintete szilárdan állja a lányét. A csendet csak a mocsár távoli hangjai és a tűz pattogása töri meg a háttérből. A kérdés hallatán nagyot nyel, majd tarkóját kezdi vakargatni, mintha időt akarna nyerni, mielőtt megszólal. Már épp szóra nyitná a száját, de a lány közbevág, és minden szava úgy csapódik belé, mintha apró, gyors ütéseket mérnének rá.
A mélységi komoran hallgatja végig. Eleinte csak rezzenéstelenül figyel, majd egyik szemöldöke lassan feljebb kúszik. Az érthetetlen vádak sorra érkeznek, és a végére a szemei is kikerekednek, ahogy próbálja felfogni, mit is vág a fejéhez a feketeség. Végül halkan, szinte kiszakadva belőle szólal meg.*
- Parancsolsz?
*Hangjában ott a hitetlenkedés. Nem számított ennyire vad és abszurd vádakra, még akkor sem, ha tudta, hogy a félreértés miatt feszült lett a helyzet. Ennek ellenére a felismerés, hogy valóban félreértésről van szó, furcsa mód valamiféle megkönnyebbülést is hoz. Az ilyesmit sokkal könnyebb tisztázni, mint bármilyen burkolt szerelmi vallomást vagy kimondatlan érzést. Ezért is marad nyugodtabb a kelleténél.
Ahogy a lány közelebb lép, Norennar nem hátrál. Testtartása szilárd marad, még ha belül bár csak részlegesen, de megmarad a feszültség.*
- Nori…
*Szint nyögve mondja ki a lány nevét, ami egy elkeseredett kísérlet arra, hogy megpróbáljon szóhoz jutni. De nem kap teret. Az orra alatt halkan morran egyet, majd végül hangját felemelve tekintélyesen szólal meg. Mint egy igazi Dwirinthalen.*
- Állj már le! *A következő pillanatban azonban szinte azonnal lágyabban toldja hozzá, engedve a hangjából a keménységből.* - Kérlek.
*Nagyot sóhajt, a vállai röviden megemelkednek, majd lassan visszaereszkednek. A feszültség ott van a levegőben, sűrűn ül közöttük. A férfi végül belekezd, a hangja egyszerre határozott és fáradt.*
- Nyugodj meg, kérlek! *Ezúttal ő lép egyel közelebb a lányhoz, majd folytatja.* - Nem hazudtam neked, és nem titkoltam előled semmit. Nem tudtam se a félistenekről, se a gyémántról, amíg te magad el nem mondtad nekem. Továbbra sem ismerem Yillithet, és főleg nem szeretem őt.
*A szavai nyomatékot kapnak attól, ahogy közben ismét a tarkójához kap. Ingerülten vakarja, mintha a mozdulat segítene levezetni a benne kavargó feszültséget vagy legalább összeszedni a gondolatait. Tekintete röviden elkalandozik a romos fal résein túlra, majd visszatér a lányhoz. Újabb mély levegőt vesz, és folytatja.*
- Akit láttál, Thea volt. Már említettem egyszer, csak a nevét nem mondtam. Azt említettem, hogy több mint egy egyszerű barát. Gyerekkorom óta ismerem, még a Dwirinthalen-kúriából és…
*Itt megtorpan. Száját összeszorítja, a vonásai megkeményednek, ahogy küzd a szavakkal. Nem könnyű kimondania amit szeretett volna. Hisz még önmagának se ismerte el. Azonban Norinak igaza van. Pash varázslata valószínűleg nem hazudik. Tényleg szereti a nőt. Még ha ezt nem is mondta még el neki. Egy ideig csak hallgat, a csendben pedig jól hallatszik, ahogy a szél végigsöpör a romok résein, megzörgetve a száraz ágakat. Végül mégis folytatja.*
- Ott volt nekem mindig. Míg el nem mentem onnan. Csodálatos lány, tényleg. Szeretném is, hogy egyszer megismerd.
*A szemei ekkor röviden lesütnek, mintha a gondolatai messzebbre szaladnának, mint szeretné. Aztán ismét a feketeségre emeli pillantását. Most már komoly, szinte kérlelő a tekintete.*
- De nem félisten, nem démon, csak egy hozzánk hasonló elveszett lélek.
*Norennar mozdulatlanul áll, a levegőt lassan engedi ki tüdejéből. Vár. Hagyja, hogy a szavak leülepedjenek, hogy a feketeség feldolgozza, amit hallott. Szemeiben nincs harag, csak a szilárd meggyőződés, hogy igazat mondott.*
*Amint a jeges szempár rávillan, Norennar ösztönösen egy lépést hátrahőköl. Nem a félelemtől, sokkal inkább annak a jele, hogy váratlanul érte a pillantás ereje, illetve a mögötte tomboló harag. Vonásai kemények maradnak, a tekintete szilárdan állja a lányét. A csendet csak a mocsár távoli hangjai és a tűz pattogása töri meg a háttérből. A kérdés hallatán nagyot nyel, majd tarkóját kezdi vakargatni, mintha időt akarna nyerni, mielőtt megszólal. Már épp szóra nyitná a száját, de a lány közbevág, és minden szava úgy csapódik belé, mintha apró, gyors ütéseket mérnének rá.
A mélységi komoran hallgatja végig. Eleinte csak rezzenéstelenül figyel, majd egyik szemöldöke lassan feljebb kúszik. Az érthetetlen vádak sorra érkeznek, és a végére a szemei is kikerekednek, ahogy próbálja felfogni, mit is vág a fejéhez a feketeség. Végül halkan, szinte kiszakadva belőle szólal meg.*
- Parancsolsz?
*Hangjában ott a hitetlenkedés. Nem számított ennyire vad és abszurd vádakra, még akkor sem, ha tudta, hogy a félreértés miatt feszült lett a helyzet. Ennek ellenére a felismerés, hogy valóban félreértésről van szó, furcsa mód valamiféle megkönnyebbülést is hoz. Az ilyesmit sokkal könnyebb tisztázni, mint bármilyen burkolt szerelmi vallomást vagy kimondatlan érzést. Ezért is marad nyugodtabb a kelleténél.
Ahogy a lány közelebb lép, Norennar nem hátrál. Testtartása szilárd marad, még ha belül bár csak részlegesen, de megmarad a feszültség.*
- Nori…
*Szint nyögve mondja ki a lány nevét, ami egy elkeseredett kísérlet arra, hogy megpróbáljon szóhoz jutni. De nem kap teret. Az orra alatt halkan morran egyet, majd végül hangját felemelve tekintélyesen szólal meg. Mint egy igazi Dwirinthalen.*
- Állj már le! *A következő pillanatban azonban szinte azonnal lágyabban toldja hozzá, engedve a hangjából a keménységből.* - Kérlek.
*Nagyot sóhajt, a vállai röviden megemelkednek, majd lassan visszaereszkednek. A feszültség ott van a levegőben, sűrűn ül közöttük. A férfi végül belekezd, a hangja egyszerre határozott és fáradt.*
- Nyugodj meg, kérlek! *Ezúttal ő lép egyel közelebb a lányhoz, majd folytatja.* - Nem hazudtam neked, és nem titkoltam előled semmit. Nem tudtam se a félistenekről, se a gyémántról, amíg te magad el nem mondtad nekem. Továbbra sem ismerem Yillithet, és főleg nem szeretem őt.
*A szavai nyomatékot kapnak attól, ahogy közben ismét a tarkójához kap. Ingerülten vakarja, mintha a mozdulat segítene levezetni a benne kavargó feszültséget vagy legalább összeszedni a gondolatait. Tekintete röviden elkalandozik a romos fal résein túlra, majd visszatér a lányhoz. Újabb mély levegőt vesz, és folytatja.*
- Akit láttál, Thea volt. Már említettem egyszer, csak a nevét nem mondtam. Azt említettem, hogy több mint egy egyszerű barát. Gyerekkorom óta ismerem, még a Dwirinthalen-kúriából és…
*Itt megtorpan. Száját összeszorítja, a vonásai megkeményednek, ahogy küzd a szavakkal. Nem könnyű kimondania amit szeretett volna. Hisz még önmagának se ismerte el. Azonban Norinak igaza van. Pash varázslata valószínűleg nem hazudik. Tényleg szereti a nőt. Még ha ezt nem is mondta még el neki. Egy ideig csak hallgat, a csendben pedig jól hallatszik, ahogy a szél végigsöpör a romok résein, megzörgetve a száraz ágakat. Végül mégis folytatja.*
- Ott volt nekem mindig. Míg el nem mentem onnan. Csodálatos lány, tényleg. Szeretném is, hogy egyszer megismerd.
*A szemei ekkor röviden lesütnek, mintha a gondolatai messzebbre szaladnának, mint szeretné. Aztán ismét a feketeségre emeli pillantását. Most már komoly, szinte kérlelő a tekintete.*
- De nem félisten, nem démon, csak egy hozzánk hasonló elveszett lélek.
*Norennar mozdulatlanul áll, a levegőt lassan engedi ki tüdejéből. Vár. Hagyja, hogy a szavak leülepedjenek, hogy a feketeség feldolgozza, amit hallott. Szemeiben nincs harag, csak a szilárd meggyőződés, hogy igazat mondott.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:45:21
Üzenet elküldve: 2025-09-21 21:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Romtábor vagy Ork-tábor? //
*A kis csapat tovább bandukol a ködös ingoványban. Mocsok egy hely ez, Natukoya már kicsit talán bánja is, hogy ide ette a fene, most egy feneketlen hordót is nyakalhatna egy meleg, kellemes ivóban, ehelyett itt kolbászol. De tudja jól, hogy az istennőnek megvan vele a terve, így csak sodródik az árral, akár az árva falevél, ami a folyóba hullik. Frandr felé csak egy öblös vigyort villant, okos, trükkös egy fickónak tűnik, biztosan jó hasznát fogják még venni neki, akármivel is találkozzanak szembe. Meg akarja kérdezni, hogy mi dolguk a mágustoronyban, mert hát nem is oda indultak, ugye, de nem akar hülyének tűnni, úgyhogy inkább meghagyja magának a kérdést. Talán majd ha jobbak lesznek a körülmények óvatosan megkérdezi az egyiküket, hogy legalább csak ő nézze ostobának és ne mindenki egyszerre. Aztán csak rájuk mosolyog a szerencse, elérnek egy valamiféle tűzrakó helységhez, legalábbis korábban már annak használta valaki vagy valami, ezt még ő maga is megérti.*
-Egy kis pálinka biztos segít elindítani a tüzet. Ha van amit ide is vonz, legalább a lápi kardfogú lepkéket távol tartja majd, remélhetőleg.
*Megvonja a vállát egykedvűen, miközben kifújja magát.*
-Valamit valamiért, ugye.
*Az sem utolsó szempont, hogy éjszaka tényleg nem akar ennél is rosszabb körülmények között "felfedezni".*
-Ennél jobbat aligha találunk egyhamar, azt mondom próbáljunk meg pihenni. Az első őrséget vállalom, de örülnék ha valaki még csatlakozna. Persze előbb harapjunk valamit, meg gyújtsuk meg azt a fránya tüzet! Keresek valami éghetőt, hátha.
*Azzal szétnéz, hogy akár magánál, akár a hely közvetlen közelében talál-e bármit amitől tüzet varázsolhatnak.*
*A kis csapat tovább bandukol a ködös ingoványban. Mocsok egy hely ez, Natukoya már kicsit talán bánja is, hogy ide ette a fene, most egy feneketlen hordót is nyakalhatna egy meleg, kellemes ivóban, ehelyett itt kolbászol. De tudja jól, hogy az istennőnek megvan vele a terve, így csak sodródik az árral, akár az árva falevél, ami a folyóba hullik. Frandr felé csak egy öblös vigyort villant, okos, trükkös egy fickónak tűnik, biztosan jó hasznát fogják még venni neki, akármivel is találkozzanak szembe. Meg akarja kérdezni, hogy mi dolguk a mágustoronyban, mert hát nem is oda indultak, ugye, de nem akar hülyének tűnni, úgyhogy inkább meghagyja magának a kérdést. Talán majd ha jobbak lesznek a körülmények óvatosan megkérdezi az egyiküket, hogy legalább csak ő nézze ostobának és ne mindenki egyszerre. Aztán csak rájuk mosolyog a szerencse, elérnek egy valamiféle tűzrakó helységhez, legalábbis korábban már annak használta valaki vagy valami, ezt még ő maga is megérti.*
-Egy kis pálinka biztos segít elindítani a tüzet. Ha van amit ide is vonz, legalább a lápi kardfogú lepkéket távol tartja majd, remélhetőleg.
*Megvonja a vállát egykedvűen, miközben kifújja magát.*
-Valamit valamiért, ugye.
*Az sem utolsó szempont, hogy éjszaka tényleg nem akar ennél is rosszabb körülmények között "felfedezni".*
-Ennél jobbat aligha találunk egyhamar, azt mondom próbáljunk meg pihenni. Az első őrséget vállalom, de örülnék ha valaki még csatlakozna. Persze előbb harapjunk valamit, meg gyújtsuk meg azt a fránya tüzet! Keresek valami éghetőt, hátha.
*Azzal szétnéz, hogy akár magánál, akár a hely közvetlen közelében talál-e bármit amitől tüzet varázsolhatnak.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 20:26:14
Üzenet elküldve: 2025-09-21 20:26:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Hiába próbálja meg Mai a kezét megszorítva megnyugtatni, nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a feketeség kifakadását. A vízből előtűnő alak számára egyértelműen a félistennő alakját idézi, akiről egészen eddig úgy hitte, hogy Norennar semmit nem tud. Átverve érzi magát, amiért a sötételf csellel kicsalta belőle, hogy hol van a szív, rávette arra, hogy megmutassa neki, és még arra is, hogy elinduljon erre az átokverte útra a Mágustoronyba, miközben ő mindenről tudhatott.
A fekete köpenyét magára terítve viharzik el a társaságból, azzal sem törődve, hogy a fal mögött, ahová menekül, már nem lesz olyan jó meleg, mint a tűz közelében. Sokáig azonban nem marad egyedül. Mikor Norennar utána jön, Norit a falnak dőlve, csuklyával a fején, karba tett kezekkel találhatja meg, ahogy maga elé bámul. Ahogy meghallja a férfi hangját és fejét annak irányába fordítva megpillantja az őt figyelő jeges szempárt, nagyon szeretne haragudni rá, és elküldeni a francba, de nem tudja megtenni. Úgy érzi, mintha erős falakba ütközne, és a sértettségen kívül nem tud mást érezni.*
- Mit akarsz mondani? *Fújja ki lassan a levegőt, ami most már pára formájában látszik is a hűvösben.* Elmondod végre az igazat? Azt mondtad nekem, hogy semmit nem tudsz a démonjaimról, de a mágia nem hazudik. Pashthra varázslata azt viszont egyértelműen bebizonyította, hogy te nekem igen. Nemhogy nem igaz, hogy nem ismered Yillithet, ő az, akit a legjobban szeretsz ezen a világon? Ó, milyen bájos… Én pedig még elhittem, hogy fogalmad sincs arról a kurva gyémántról, és belesétáltam a csapdádba. *Hangja egyre erősödik, olyannyira, hogy ha a fal mögött lévő Mai-Pashthra páros egy kicsit is figyel rá, akkor még nagyjából meg is érthetik, amit Norennarnak mond. Nori ellöki magát a faltól, és közelebb lép a mélységihez, hideg tekintettel néz fel rá.*
- Meghallgatlak, de akkor mondd el végre az igazat! Honnan ismered Yillithet és… hogyan… szerettél belé? Bár az utóbbit megértem, mert gyönyörű… *Hirtelen fájdalmasan hunyja le a szemeit, majd megrázza a fejét, hogy kiverje ezt az abszurd gondolatot a fejéből.*
- Nem érdekes. Inkább azt mondd el, hogy előlem miért titkoltad ezt el? Miért csináltál úgy, mintha semmit sem tudnál a félistenekről? Biztos vagyok abban is, hogy Yillith vezetett el hozzám. Ő mondta neked, hogy nálam kell keresned a szívet. *Ahogy a feketeség egyre többet beszél, Norennar számára kristálytisztává válhat, hogy a megtört elme bizony hatalmas tévúton jár, miután sikeresen összetévesztette az ő kedvesét Sa'Tereth szolgájával. Bár, miután egy démonról beszélünk, abban sem lehet biztos, hogy ez egyszerű véletlen…*
*Hiába próbálja meg Mai a kezét megszorítva megnyugtatni, nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a feketeség kifakadását. A vízből előtűnő alak számára egyértelműen a félistennő alakját idézi, akiről egészen eddig úgy hitte, hogy Norennar semmit nem tud. Átverve érzi magát, amiért a sötételf csellel kicsalta belőle, hogy hol van a szív, rávette arra, hogy megmutassa neki, és még arra is, hogy elinduljon erre az átokverte útra a Mágustoronyba, miközben ő mindenről tudhatott.
A fekete köpenyét magára terítve viharzik el a társaságból, azzal sem törődve, hogy a fal mögött, ahová menekül, már nem lesz olyan jó meleg, mint a tűz közelében. Sokáig azonban nem marad egyedül. Mikor Norennar utána jön, Norit a falnak dőlve, csuklyával a fején, karba tett kezekkel találhatja meg, ahogy maga elé bámul. Ahogy meghallja a férfi hangját és fejét annak irányába fordítva megpillantja az őt figyelő jeges szempárt, nagyon szeretne haragudni rá, és elküldeni a francba, de nem tudja megtenni. Úgy érzi, mintha erős falakba ütközne, és a sértettségen kívül nem tud mást érezni.*
- Mit akarsz mondani? *Fújja ki lassan a levegőt, ami most már pára formájában látszik is a hűvösben.* Elmondod végre az igazat? Azt mondtad nekem, hogy semmit nem tudsz a démonjaimról, de a mágia nem hazudik. Pashthra varázslata azt viszont egyértelműen bebizonyította, hogy te nekem igen. Nemhogy nem igaz, hogy nem ismered Yillithet, ő az, akit a legjobban szeretsz ezen a világon? Ó, milyen bájos… Én pedig még elhittem, hogy fogalmad sincs arról a kurva gyémántról, és belesétáltam a csapdádba. *Hangja egyre erősödik, olyannyira, hogy ha a fal mögött lévő Mai-Pashthra páros egy kicsit is figyel rá, akkor még nagyjából meg is érthetik, amit Norennarnak mond. Nori ellöki magát a faltól, és közelebb lép a mélységihez, hideg tekintettel néz fel rá.*
- Meghallgatlak, de akkor mondd el végre az igazat! Honnan ismered Yillithet és… hogyan… szerettél belé? Bár az utóbbit megértem, mert gyönyörű… *Hirtelen fájdalmasan hunyja le a szemeit, majd megrázza a fejét, hogy kiverje ezt az abszurd gondolatot a fejéből.*
- Nem érdekes. Inkább azt mondd el, hogy előlem miért titkoltad ezt el? Miért csináltál úgy, mintha semmit sem tudnál a félistenekről? Biztos vagyok abban is, hogy Yillith vezetett el hozzám. Ő mondta neked, hogy nálam kell keresned a szívet. *Ahogy a feketeség egyre többet beszél, Norennar számára kristálytisztává válhat, hogy a megtört elme bizony hatalmas tévúton jár, miután sikeresen összetévesztette az ő kedvesét Sa'Tereth szolgájával. Bár, miután egy démonról beszélünk, abban sem lehet biztos, hogy ez egyszerű véletlen…*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 18:55:40
Üzenet elküldve: 2025-09-21 18:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Bár félt a következményektől, minden képzeletét felülmúlja ami történik. Arra várt, hogy a mélységi fogja letorkolni amiért kiteregeti ezt a személyes dolgot, de az álmában sem jutott volna eszébe, hogy pont a fegyver tulajdonosa fog kiakadni. Értetlenül pislog az eseményeken, és közben önmagát okolja. Ketten is elviharoznak, a fiatal harcos pedig csak ül ott, és csak a félelf szavait hallva tudatosul benne, hogy mi is történhetett. Hitetlenkedve néz a távolodó Norennar után, és fordul vissza a tűznél maradt társhoz. *
- Nem gondoltam volna, hogy ők ketten. Nem olyannak tűnt. Hiba volt bemutatót tartanom, csak el kellett volna mondanom, hogy mire vagyok képes. * Sóhajt nagyot, és a pálinkás üvegre néz. Belegondol, hogyha elismételné a mágiát, akkor megláthatná mindenki azt is, hogy a nő kit szeret a legjobban. Megdermed a gondolattól, és meg is ijed tőle. Gyorsan kinyúl, és beleiszik az égetően erős szeszes italba, ezzel biztosítva, hogy senki másnak nem derülnek ki titkai. *
- Mielőtt még valaki elismételné az igét, és még tovább romlana a helyzet. * Magyarázkodik, bár tudhatná, hogy attól, hogy hangosan elmondta amit el kellett, még nem feltétlenül tanulja meg azt más is. *
- Remélem minden rendben lesz. * Pislog a páros után, majd visszafordul a tanító felé. * Szívesen veszem, ha tanítasz. Nagyon jó vagy benne, nem gondoltam, hogy ilyen könnyű is lehet egy ige elismétlése.
* Jegyzi meg, és élénk tekintete jelzi, hogy bizony nagyon jól figyel minden elhangzó szóra. Még ki is bújik a pokróc alól, egyrészt mert nagyon kíváncsi az újabb leckére, másrészt pedig mert jól esnek neki a gondoskodó szavak. Jól érzi a másik, hogy bizony magára vette a történteket, és képes lenne mélyre merülni az önhibáztatásban, ha nem terelné el a gondolatait, és nem nyugtatná egy időben. *
- Megpróbálok, de nem lesz könnyű. * Ismeri el, miközben újra felidézi az előbb tanultakat. Próbálja kizárni az előző képsorokat, amik sorra játszódnak le előtte ismét. Most kicsit nehezebb a dolga, de ha a nő türelmes, akkor hamarosan bólint, jelezve, hogy sikerült elérnie azt a mentális állapotot, amire szükség volt. Igyekszik mindent úgy tenni, ahogy azt hallja, és elhitetni magával, hogy most kelt át a szántók tikkasztó forróságán, mint amikor sok sok évvel ezelőtt Amon hegyére érkezett. Lova meghalt, kulacsa már régóta üres, de még fel kell másszon a hegyre, mert odafent várja a végzete. Amikor érzi a torkát kaparó szárazságot, és már fájdalmas a nyelés, akkor megpróbálja szomját oltani. *
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
* Bár félt a következményektől, minden képzeletét felülmúlja ami történik. Arra várt, hogy a mélységi fogja letorkolni amiért kiteregeti ezt a személyes dolgot, de az álmában sem jutott volna eszébe, hogy pont a fegyver tulajdonosa fog kiakadni. Értetlenül pislog az eseményeken, és közben önmagát okolja. Ketten is elviharoznak, a fiatal harcos pedig csak ül ott, és csak a félelf szavait hallva tudatosul benne, hogy mi is történhetett. Hitetlenkedve néz a távolodó Norennar után, és fordul vissza a tűznél maradt társhoz. *
- Nem gondoltam volna, hogy ők ketten. Nem olyannak tűnt. Hiba volt bemutatót tartanom, csak el kellett volna mondanom, hogy mire vagyok képes. * Sóhajt nagyot, és a pálinkás üvegre néz. Belegondol, hogyha elismételné a mágiát, akkor megláthatná mindenki azt is, hogy a nő kit szeret a legjobban. Megdermed a gondolattól, és meg is ijed tőle. Gyorsan kinyúl, és beleiszik az égetően erős szeszes italba, ezzel biztosítva, hogy senki másnak nem derülnek ki titkai. *
- Mielőtt még valaki elismételné az igét, és még tovább romlana a helyzet. * Magyarázkodik, bár tudhatná, hogy attól, hogy hangosan elmondta amit el kellett, még nem feltétlenül tanulja meg azt más is. *
- Remélem minden rendben lesz. * Pislog a páros után, majd visszafordul a tanító felé. * Szívesen veszem, ha tanítasz. Nagyon jó vagy benne, nem gondoltam, hogy ilyen könnyű is lehet egy ige elismétlése.
* Jegyzi meg, és élénk tekintete jelzi, hogy bizony nagyon jól figyel minden elhangzó szóra. Még ki is bújik a pokróc alól, egyrészt mert nagyon kíváncsi az újabb leckére, másrészt pedig mert jól esnek neki a gondoskodó szavak. Jól érzi a másik, hogy bizony magára vette a történteket, és képes lenne mélyre merülni az önhibáztatásban, ha nem terelné el a gondolatait, és nem nyugtatná egy időben. *
- Megpróbálok, de nem lesz könnyű. * Ismeri el, miközben újra felidézi az előbb tanultakat. Próbálja kizárni az előző képsorokat, amik sorra játszódnak le előtte ismét. Most kicsit nehezebb a dolga, de ha a nő türelmes, akkor hamarosan bólint, jelezve, hogy sikerült elérnie azt a mentális állapotot, amire szükség volt. Igyekszik mindent úgy tenni, ahogy azt hallja, és elhitetni magával, hogy most kelt át a szántók tikkasztó forróságán, mint amikor sok sok évvel ezelőtt Amon hegyére érkezett. Lova meghalt, kulacsa már régóta üres, de még fel kell másszon a hegyre, mert odafent várja a végzete. Amikor érzi a torkát kaparó szárazságot, és már fájdalmas a nyelés, akkor megpróbálja szomját oltani. *
A varázsló egy nagyot nyel, melynek hatására a következő egy órában nem érez szomjúságot.
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 18:29:28
Üzenet elküldve: 2025-09-21 18:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Mindenki jól hallja a választ, s ha Nori fel is csattan majd, Mai is megdermed egy ponton. Keze erősen szorít rá a lányéra, hiszen jól tudja, hogy következik az elkerülhetetlen: a hiszti. De valójában a félvér szája széle is megremeg, hiszen ő már az első pillanattól barátságon túli dolgokat látott a furcsa kapcsolatban. Elönti a düh, noha nyoma nem látszik. E percben kedve lenne illúziókkal megtöltött elmével szélnek ereszteni a mélységit, persze visszafogja magát. Nem mentheti meg Norit minden csalódástól. Csakhamar be is jönnek a számításai. A Feketeség mondja a magáét, s elviharzik. Utána kellene menjen, de Norennar már mutatja a jeleket, hogy ő fogja ezt megtenni. Nagyon helyes. A kérdésre, ha nem vár választ is kap.*
- Csupán nem kellene több vasat tartanod a tűzben. De megoldod, ugye?
*Mély levegőt vesz, követi a pillantásával a távolodását. Igyekszik nem jobban aggódni a kelleténél, de mindenki biztos lehet benne, hogy majd közbelép, ha szükséges. Bár vérétől minden kitelik, most nem tud másra gondolni ő sem, mint féltékenységre. Sajnos jogos féltékenységre. Pashthra felé pillant.*
- Te meg ne aggódj, ez a varázslat tökéletesen sikerült és így megmutattad, hogy milyen tehetséges vagy.
*Elmegy a táskájáig, s előveszi belőle az üveget, amiben pálinka van. Egy kicsit sem érdekli már, hogy ki akar majd belőle inni és ki nem. Belekortyol, s megborzong, ahogy átjárja a forróság, majd lerakja a földre, amolyan közös használatra. Ennyi nem fog megártani, de jót tett a háborgó lelkének. Persze fél szeme a távolabb lévő pároson.*
- Na jó, te nem iszol, ők ismét kettesben. Mit szólnál, ha tanítanék neked valamit?
*Mosolyog, s ezzel is próbálja kissé elvenni aggodalma élét.*
- Csináld végig újra a gyakorlatsort, de most nem kell igére gondolnod. Csendesedj le belül, szard le a nemrégiben történteket, csak annyit tegyél magadévá belőle, hogy az a varázslat is sikerült. *Nem tudhatja, hogy a fiú nem-e vette magára a nemrégiben lezajló jelenetet.*
- Ha azt látom, hogy kikapcsoltál, csak a hangomra figyelj és kövesd.
*Vár egy kicsit, s akkor kezd csak bele, ha valóban úgy érzi, hogy van értelme.*
- Vegyél még három mély lélegzetet. Minden egyes kifújásnál érezd, hogy egyre szárazabb a szád; a nyelved, a torkod, s majd kitikkadsz. *Minden szót lassan ejt ki, hagy időt, miközben figyeli a tűz fényében a rezdüléseket.* - Nem tudsz máshonnan vízhez jutni, így arra kell hagyatkozz, hogy az elméd megteremtse neked a szükséges erőt: a hűsítő forrásvizet, aminek minden cseppjét érzel a szádban. Képzeld el, ahogy benedvesíti végre a kiszáradt ajkad, ahogy végigfolyik a nyelveden, s mikor nyelsz egyet, végre eltűnik a rossz érzet. Egyszeriben megtölti a gyomrod, s nem kell küzdj többé az érzettel. Mert ez bármikor veled lesz, bármikor hasznosítani tudod. A saját elméddel teremted meg az élethez szükséges vizet.
*Mosolyogva várja a végeredményt, bár nem biztos, hogy azonnal sikerülni fog. *
- Ne gyötörd magad, ha nem sikerül, már a birtokában vagy és ez is a te hasznodra fog válni, ha eleget gyakorlod.
*Mindenki jól hallja a választ, s ha Nori fel is csattan majd, Mai is megdermed egy ponton. Keze erősen szorít rá a lányéra, hiszen jól tudja, hogy következik az elkerülhetetlen: a hiszti. De valójában a félvér szája széle is megremeg, hiszen ő már az első pillanattól barátságon túli dolgokat látott a furcsa kapcsolatban. Elönti a düh, noha nyoma nem látszik. E percben kedve lenne illúziókkal megtöltött elmével szélnek ereszteni a mélységit, persze visszafogja magát. Nem mentheti meg Norit minden csalódástól. Csakhamar be is jönnek a számításai. A Feketeség mondja a magáét, s elviharzik. Utána kellene menjen, de Norennar már mutatja a jeleket, hogy ő fogja ezt megtenni. Nagyon helyes. A kérdésre, ha nem vár választ is kap.*
- Csupán nem kellene több vasat tartanod a tűzben. De megoldod, ugye?
*Mély levegőt vesz, követi a pillantásával a távolodását. Igyekszik nem jobban aggódni a kelleténél, de mindenki biztos lehet benne, hogy majd közbelép, ha szükséges. Bár vérétől minden kitelik, most nem tud másra gondolni ő sem, mint féltékenységre. Sajnos jogos féltékenységre. Pashthra felé pillant.*
- Te meg ne aggódj, ez a varázslat tökéletesen sikerült és így megmutattad, hogy milyen tehetséges vagy.
*Elmegy a táskájáig, s előveszi belőle az üveget, amiben pálinka van. Egy kicsit sem érdekli már, hogy ki akar majd belőle inni és ki nem. Belekortyol, s megborzong, ahogy átjárja a forróság, majd lerakja a földre, amolyan közös használatra. Ennyi nem fog megártani, de jót tett a háborgó lelkének. Persze fél szeme a távolabb lévő pároson.*
- Na jó, te nem iszol, ők ismét kettesben. Mit szólnál, ha tanítanék neked valamit?
*Mosolyog, s ezzel is próbálja kissé elvenni aggodalma élét.*
- Csináld végig újra a gyakorlatsort, de most nem kell igére gondolnod. Csendesedj le belül, szard le a nemrégiben történteket, csak annyit tegyél magadévá belőle, hogy az a varázslat is sikerült. *Nem tudhatja, hogy a fiú nem-e vette magára a nemrégiben lezajló jelenetet.*
- Ha azt látom, hogy kikapcsoltál, csak a hangomra figyelj és kövesd.
*Vár egy kicsit, s akkor kezd csak bele, ha valóban úgy érzi, hogy van értelme.*
- Vegyél még három mély lélegzetet. Minden egyes kifújásnál érezd, hogy egyre szárazabb a szád; a nyelved, a torkod, s majd kitikkadsz. *Minden szót lassan ejt ki, hagy időt, miközben figyeli a tűz fényében a rezdüléseket.* - Nem tudsz máshonnan vízhez jutni, így arra kell hagyatkozz, hogy az elméd megteremtse neked a szükséges erőt: a hűsítő forrásvizet, aminek minden cseppjét érzel a szádban. Képzeld el, ahogy benedvesíti végre a kiszáradt ajkad, ahogy végigfolyik a nyelveden, s mikor nyelsz egyet, végre eltűnik a rossz érzet. Egyszeriben megtölti a gyomrod, s nem kell küzdj többé az érzettel. Mert ez bármikor veled lesz, bármikor hasznosítani tudod. A saját elméddel teremted meg az élethez szükséges vizet.
*Mosolyogva várja a végeredményt, bár nem biztos, hogy azonnal sikerülni fog. *
- Ne gyötörd magad, ha nem sikerül, már a birtokában vagy és ez is a te hasznodra fog válni, ha eleget gyakorlod.
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 17:28:51
Üzenet elküldve: 2025-09-21 17:28:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A képmás azt ábrázolja, akit a mélységi, szíve mélyén a legjobban szeret. Hangzik el a magyarázat, és Norennar szája sarkában a halvány mosoly szélesebbre húzódik. Tekintete nem mozdul, még mindig a vízből szőtt alakot figyeli. Keze mozdul, ám félúton megáll. Hagyná, hogy a pillanat kitartson, de a képmás lassan fodrozódva elhalványul, majd végül szétoszlik. A lángok maradnak, a pattogás is, ám a nő alakja odalesz. A mélységi egy darabig még némán nézi azt a pontot, ahol korábban a képmás volt, mintha abban is felfedezhetné az imént látott vonásokat.
Pashthra a kedvesének szánt bókját követően hősünk beleegyezően bólint a fiú felé. Ami a verbális választ illeti Norennar már épp szóra nyitná a száját, ám hang nem hagyja el ajkait. Nori hirtelen csattan fel, olyan erővel, ami szinte azonnal darabokra töri a mélységi számára némileg meghitt pillanatot. Norennar tekintete riadtan kap a feketeség felé, és azonnal találkozik a lány szemeinek lángoló haragjával. A mosoly nyomtalanul eltűnik az arcáról, helyét komor, feszült vonások veszik át.
A szavakat állja, de nem érti. Nem tudja, miért kapja a vádló tekintetet, miért zúdul rá a kiáltás. Arcizma sem rebben, de belül csak a bizonytalanság kavarog. Nori aztán felpattan, és dühösen elviharzik a tűz mellől. A mélységi nézi a távolodó alakot, majd lassan Maira emeli tekintetét. Kérdés ül benne, és ki is mondja halkan.*
- Mi a fenét csináltam?
*A választ már nem várja meg. A pipát lassan leteszi maga mellé a kövekre, feláll, és elindul a lány után. Léptei tompán koppannak a köveken és a nedves földön. Útközben a mélységi elveszik kusza gondolatai sűrűjében. Először arra gondol, hogy talán a vízalak látványa régi sebeket tépett fel benne. Talán a két nő ismeri egymást. Bár ezt erősen kétli. Elég kicsi a valószínűsége. Aztán felmerül benne egy másik gondolat. Mi van, ha a lány féltékeny? Ráadásul ennyire? Ez a fajta kitörés már azt a következtetést vonja maga után, hogy a feketeség szerelmes hősünkbe. A felismerésre megtorpan, és úgy érzi, mintha mellkason ütötték volna. Tarkóját kezdi vakarni, előbb lassan, majd egyre erősebben, ahogy a zavar erőt vesz rajta. Végül is kedveli Norit. De vajon ennyire? Vagy csak ő képzeli bele? A kérdés súlya pár pillanatra mozdulatlanná dermeszti. Úgy áll ott, mint valami esetlen kamasz, aki nem érti, mit kezdjen a kialakult gyerekes helyzettel.
Egy mély sóhajjal megkísérve rázza meg magát, aztán továbbindul. Lassan kerülgeti a romokat, míg végül megtalálja a lányt az egyik omladozó kőfal mögött. Nem akar ráijeszteni, ezért ahogy közelebb ér, lassan felemeli a kezeit, nyitott tenyérrel, mellmagasságban. A mozdulat megadó jellegű. Tekintete komoly, de nem kemény, hangja csendes és nyugodt, ahogy megszólal.*
- Hallgass meg, kérlek. Azt hiszem, félreértettük egymást.
*A képmás azt ábrázolja, akit a mélységi, szíve mélyén a legjobban szeret. Hangzik el a magyarázat, és Norennar szája sarkában a halvány mosoly szélesebbre húzódik. Tekintete nem mozdul, még mindig a vízből szőtt alakot figyeli. Keze mozdul, ám félúton megáll. Hagyná, hogy a pillanat kitartson, de a képmás lassan fodrozódva elhalványul, majd végül szétoszlik. A lángok maradnak, a pattogás is, ám a nő alakja odalesz. A mélységi egy darabig még némán nézi azt a pontot, ahol korábban a képmás volt, mintha abban is felfedezhetné az imént látott vonásokat.
Pashthra a kedvesének szánt bókját követően hősünk beleegyezően bólint a fiú felé. Ami a verbális választ illeti Norennar már épp szóra nyitná a száját, ám hang nem hagyja el ajkait. Nori hirtelen csattan fel, olyan erővel, ami szinte azonnal darabokra töri a mélységi számára némileg meghitt pillanatot. Norennar tekintete riadtan kap a feketeség felé, és azonnal találkozik a lány szemeinek lángoló haragjával. A mosoly nyomtalanul eltűnik az arcáról, helyét komor, feszült vonások veszik át.
A szavakat állja, de nem érti. Nem tudja, miért kapja a vádló tekintetet, miért zúdul rá a kiáltás. Arcizma sem rebben, de belül csak a bizonytalanság kavarog. Nori aztán felpattan, és dühösen elviharzik a tűz mellől. A mélységi nézi a távolodó alakot, majd lassan Maira emeli tekintetét. Kérdés ül benne, és ki is mondja halkan.*
- Mi a fenét csináltam?
*A választ már nem várja meg. A pipát lassan leteszi maga mellé a kövekre, feláll, és elindul a lány után. Léptei tompán koppannak a köveken és a nedves földön. Útközben a mélységi elveszik kusza gondolatai sűrűjében. Először arra gondol, hogy talán a vízalak látványa régi sebeket tépett fel benne. Talán a két nő ismeri egymást. Bár ezt erősen kétli. Elég kicsi a valószínűsége. Aztán felmerül benne egy másik gondolat. Mi van, ha a lány féltékeny? Ráadásul ennyire? Ez a fajta kitörés már azt a következtetést vonja maga után, hogy a feketeség szerelmes hősünkbe. A felismerésre megtorpan, és úgy érzi, mintha mellkason ütötték volna. Tarkóját kezdi vakarni, előbb lassan, majd egyre erősebben, ahogy a zavar erőt vesz rajta. Végül is kedveli Norit. De vajon ennyire? Vagy csak ő képzeli bele? A kérdés súlya pár pillanatra mozdulatlanná dermeszti. Úgy áll ott, mint valami esetlen kamasz, aki nem érti, mit kezdjen a kialakult gyerekes helyzettel.
Egy mély sóhajjal megkísérve rázza meg magát, aztán továbbindul. Lassan kerülgeti a romokat, míg végül megtalálja a lányt az egyik omladozó kőfal mögött. Nem akar ráijeszteni, ezért ahogy közelebb ér, lassan felemeli a kezeit, nyitott tenyérrel, mellmagasságban. A mozdulat megadó jellegű. Tekintete komoly, de nem kemény, hangja csendes és nyugodt, ahogy megszólal.*
- Hallgass meg, kérlek. Azt hiszem, félreértettük egymást.
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:45:25
Üzenet elküldve: 2025-09-21 15:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Mai ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy tanárként remek munkát végez, hisz elég volt csupán pár gondolat erejéig foglalkoznia Pashthrával, és ellátnia őt néhány tanáccsal, hisz amint újra megpróbálkozik a varázslattal, valódi csoda történik. Nem ismerte ezt az igét, és halvány fogalma sem volt arról, hogy mi fog történni, de azt nem gondolta volna, hogy valami olyasmibe kergeti bele Norennart, ami miatt kénytelen lesz akaratlanul is kitárni eléjük a lelke egy darabkáját.
Végül azonban mégsem ez, hanem a víztükörből kiemelkedő, karcsú, gyönyörű sötételf megjelenése miatt marad tátva a szája. Nem akarja elhinni, amit lát.*
~Yillith…?~ *Azonnal a macskájából kiszabadított démonnőre asszociál, hisz ő is pontosan ugyanígy, pont ilyen szemet gyönyörködtető, női alakban jelent meg neki abban a sírban, ahonnan végül a gyémántba zárt szívet is kihozta.*
- Miféle ördögtől való boszorkányság ez…? *A tőle nevetségesen hangzó szavakat hangosan suttogja. Mai, aki a legközelebb ül hozzá az, aki a legkönnyebben meghallhatja, amit mond, miközben elképedve mered a vízből formált alakra, és választ vár erre az egészre, de nem is feltétlenül Pashthrától, hanem Norennartól. Mégis a fehérhajú harcos az, ki elsőként megszólal, és elmagyarázza, hogy miről is szól a varázstrükk, de a szavai nem megnyugtatják, hanem annál inkább összezavarják a feketeség elméjét.*
- Hogy tessék? *Fejét vádlóan Norennar felé kapja, és úgy szegezi rá a tekintetét, mintha ugyanúgy próbálná átszúrni vele a szívét, mint ahogy vele tette az életre kelt kőszobor.*
- Miért nem mondtad el?! Miért játszadozol velem, ha ő mindvégig, egészen eddig veled volt?! *Emeli meg a hangját, és hirtelen felpattan Mai mellől, kezeit ökölbe, fogait összeszorítja, úgy kapkodja a fejét az addigra bizonyára már rá szegeződő három szempár között. Társainak, de velük együtt neki sem lehet fogalma arról, hogy egy hatalmas félreértésbe keveredtek bele, ugyanis Nori nem azért haragszik a mélységire, mert van, akit jobban szeret nála, hanem azért, mert az a valaki egy démon, ráadásul ugyanaz a démon, akiről nem egyszer beszélt már neki, mégis szemrebbenés nélkül titkolta el előle, sőt hazudott is neki arról, hogy bármit is tudna róla.
Barnáiba riadtság költözik, mert most megint nem tudja, mit higgyen el és kinek. Mielőtt Norennar bármit is megmagyarázhatna, dühösen lép oda a hátizsákjához, hogy előkotorja belőle a saját, fekete köpenyét, amibe gondosan beleburkolódzik, majd elviharzik a tűz mellől, és eltűnik az egyik romos kőfal mögött. Fel kell dolgoznia, amit látott.*
~Ha ismered őt… Akkor pontosan tudhattad azt is, hogy nálam van a szív… A bolondját járatod velem, Norennar…~ *Karjait zárkózottan fonja össze maga előtt, és hallgatja a mocsár halk zajait, békák kuruttyolását, egyéb, furcsa hangokat, és közben reszket, de nem csak a hidegtől…*
*Mai ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy tanárként remek munkát végez, hisz elég volt csupán pár gondolat erejéig foglalkoznia Pashthrával, és ellátnia őt néhány tanáccsal, hisz amint újra megpróbálkozik a varázslattal, valódi csoda történik. Nem ismerte ezt az igét, és halvány fogalma sem volt arról, hogy mi fog történni, de azt nem gondolta volna, hogy valami olyasmibe kergeti bele Norennart, ami miatt kénytelen lesz akaratlanul is kitárni eléjük a lelke egy darabkáját.
Végül azonban mégsem ez, hanem a víztükörből kiemelkedő, karcsú, gyönyörű sötételf megjelenése miatt marad tátva a szája. Nem akarja elhinni, amit lát.*
~Yillith…?~ *Azonnal a macskájából kiszabadított démonnőre asszociál, hisz ő is pontosan ugyanígy, pont ilyen szemet gyönyörködtető, női alakban jelent meg neki abban a sírban, ahonnan végül a gyémántba zárt szívet is kihozta.*
- Miféle ördögtől való boszorkányság ez…? *A tőle nevetségesen hangzó szavakat hangosan suttogja. Mai, aki a legközelebb ül hozzá az, aki a legkönnyebben meghallhatja, amit mond, miközben elképedve mered a vízből formált alakra, és választ vár erre az egészre, de nem is feltétlenül Pashthrától, hanem Norennartól. Mégis a fehérhajú harcos az, ki elsőként megszólal, és elmagyarázza, hogy miről is szól a varázstrükk, de a szavai nem megnyugtatják, hanem annál inkább összezavarják a feketeség elméjét.*
- Hogy tessék? *Fejét vádlóan Norennar felé kapja, és úgy szegezi rá a tekintetét, mintha ugyanúgy próbálná átszúrni vele a szívét, mint ahogy vele tette az életre kelt kőszobor.*
- Miért nem mondtad el?! Miért játszadozol velem, ha ő mindvégig, egészen eddig veled volt?! *Emeli meg a hangját, és hirtelen felpattan Mai mellől, kezeit ökölbe, fogait összeszorítja, úgy kapkodja a fejét az addigra bizonyára már rá szegeződő három szempár között. Társainak, de velük együtt neki sem lehet fogalma arról, hogy egy hatalmas félreértésbe keveredtek bele, ugyanis Nori nem azért haragszik a mélységire, mert van, akit jobban szeret nála, hanem azért, mert az a valaki egy démon, ráadásul ugyanaz a démon, akiről nem egyszer beszélt már neki, mégis szemrebbenés nélkül titkolta el előle, sőt hazudott is neki arról, hogy bármit is tudna róla.
Barnáiba riadtság költözik, mert most megint nem tudja, mit higgyen el és kinek. Mielőtt Norennar bármit is megmagyarázhatna, dühösen lép oda a hátizsákjához, hogy előkotorja belőle a saját, fekete köpenyét, amibe gondosan beleburkolódzik, majd elviharzik a tűz mellől, és eltűnik az egyik romos kőfal mögött. Fel kell dolgoznia, amit látott.*
~Ha ismered őt… Akkor pontosan tudhattad azt is, hogy nálam van a szív… A bolondját járatod velem, Norennar…~ *Karjait zárkózottan fonja össze maga előtt, és hallgatja a mocsár halk zajait, békák kuruttyolását, egyéb, furcsa hangokat, és közben reszket, de nem csak a hidegtől…*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 12:05:36
Üzenet elküldve: 2025-09-21 12:05:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Úgy tűnik, hogy a félelf segítsége valóban eredményes, mert ezúttal gond nélkül létrejön a varázslat, és ki is emelkedik egy furcsa nő formája. Nem maga a nő a furcsa, hanem az, hogy egész alakban jelenik meg, mert a fiatal harcosnak eddig csak arcképet sikerült létrehoznia. Nem tudja, hogy a varázslat sikerült jobban az útmutatásnak hála, vagy Norennar szereti ennyire a nőt, ennyivel jobban, mint Pash eddig bárkit. Viszont a másik harcostól érkező éles pillantást látva már tudja, hogy hibát követett el, és nem kellett volna másokkal bemutatót tartson. *
- Nos, ő az, akit a szíved mélyén a legjobban szeretsz. * Int az alak felé, mintha ez magától értetődő dolog lenne. Kicsit lepihen, mert kevés képességeivel a két varázslat igen megterhelő volt a számára, érzi, hogy kimerült kicsit. Na nem úgy, mintha egy hosszú edzés után lenne, inkább fejben fáradt el. *
- A varázslat erre képes, ezért kellett beleinnod. Megmutatja, hogy ki az, akit a legjobban szeret az, aki utoljára ivott belőle. A csillaghullás során szereztem, amikor az égből azok a furcsa kövek potyogtak le. Azóta vagyok rá képes, bár magam sem tudom, hogy hogyan és miért. * Magyarázkodik, és bűnbánó mosolyt villant a mélységi felé. *
- Ne haragudj, de a bemutató jobb ötletnek tűnt, mint csak elmondani. * Teszi hozzá, miközben az alak szertefoszlik, és eltűnik a szemük elől a kecses szépség. * Egyébként szép nő. Szerencsés lehetsz, ha ő is úgy szeret téged, ahogy te őt.
* Mondja még, és ha nem kell tovább kézben tartsa, akkor vissza is teszi a kulacsot a másik lába elé, mielőtt ismét elhelyezkedne a tűz mellett, betakarózva. *
* Úgy tűnik, hogy a félelf segítsége valóban eredményes, mert ezúttal gond nélkül létrejön a varázslat, és ki is emelkedik egy furcsa nő formája. Nem maga a nő a furcsa, hanem az, hogy egész alakban jelenik meg, mert a fiatal harcosnak eddig csak arcképet sikerült létrehoznia. Nem tudja, hogy a varázslat sikerült jobban az útmutatásnak hála, vagy Norennar szereti ennyire a nőt, ennyivel jobban, mint Pash eddig bárkit. Viszont a másik harcostól érkező éles pillantást látva már tudja, hogy hibát követett el, és nem kellett volna másokkal bemutatót tartson. *
- Nos, ő az, akit a szíved mélyén a legjobban szeretsz. * Int az alak felé, mintha ez magától értetődő dolog lenne. Kicsit lepihen, mert kevés képességeivel a két varázslat igen megterhelő volt a számára, érzi, hogy kimerült kicsit. Na nem úgy, mintha egy hosszú edzés után lenne, inkább fejben fáradt el. *
- A varázslat erre képes, ezért kellett beleinnod. Megmutatja, hogy ki az, akit a legjobban szeret az, aki utoljára ivott belőle. A csillaghullás során szereztem, amikor az égből azok a furcsa kövek potyogtak le. Azóta vagyok rá képes, bár magam sem tudom, hogy hogyan és miért. * Magyarázkodik, és bűnbánó mosolyt villant a mélységi felé. *
- Ne haragudj, de a bemutató jobb ötletnek tűnt, mint csak elmondani. * Teszi hozzá, miközben az alak szertefoszlik, és eltűnik a szemük elől a kecses szépség. * Egyébként szép nő. Szerencsés lehetsz, ha ő is úgy szeret téged, ahogy te őt.
* Mondja még, és ha nem kell tovább kézben tartsa, akkor vissza is teszi a kulacsot a másik lába elé, mielőtt ismét elhelyezkedne a tűz mellett, betakarózva. *
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 11:55:42
Üzenet elküldve: 2025-09-21 11:55:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A sejtelmes pillantást látja, de direkt nem reagál rá. Talán a legnagyobb áldás az életben az, hogy nem sikerült az első véreskü. Akkor még olyannyira naivan állt a feketeséghez, hogy képes lett volna megígérni, hogy örök és hű társa lesz, ami valójában nehezebb feladat, mint bármi a világon. Akkor is ölelnie kellene, amikor amaz puszta szeretetből átkozza meg, s kergeti bele majdnem a véglegesen a tébolyba. És akkor is, amikor veszélyezteti őt, a gyerekeket, magát, a várost. Igen önző lépés ilyen kötelékekkel gúzsba kötni bárkit, főleg, ha akad a világban olyan, aki mindennek ellenére valóban mellette van még mindig. Talán jobb, hogy nem tudja, hogy a véresküvel már Norennar szabad akaratát is elvette, mert teljesen biztos lenne benne a félvér, hogy lesznek még abban a kapcsolatban is vízválasztók. Márpedig az igazi barátság mégiscsak az, ha a vízválasztóknál azért maradnak, mert így döntenek, nem pedig mert így döntet egy ige. Szerencséjére ismeretek híján ezzel legalább nem kell foglalkoznia, foglalkozik hát a hóhajúval, akinek minden rezzenését igyekszik figyelni, hogy lássa, teljességgel magáévá tette a hallottakat. Úgy tűnik igen, hiszen olyan varázslatot lát, amilyennel még nem találkozott. A vízből kirajzolódó alakot látva büszkén méri végig a harcost, de vissza is fordul, hogy lássa a kiteljesedést. Ő is módfelett kíváncsi arra, hogy miért látják azt amit, de mivel a mélységi már kérdezett, így ő nem teszi meg újra.*
*A sejtelmes pillantást látja, de direkt nem reagál rá. Talán a legnagyobb áldás az életben az, hogy nem sikerült az első véreskü. Akkor még olyannyira naivan állt a feketeséghez, hogy képes lett volna megígérni, hogy örök és hű társa lesz, ami valójában nehezebb feladat, mint bármi a világon. Akkor is ölelnie kellene, amikor amaz puszta szeretetből átkozza meg, s kergeti bele majdnem a véglegesen a tébolyba. És akkor is, amikor veszélyezteti őt, a gyerekeket, magát, a várost. Igen önző lépés ilyen kötelékekkel gúzsba kötni bárkit, főleg, ha akad a világban olyan, aki mindennek ellenére valóban mellette van még mindig. Talán jobb, hogy nem tudja, hogy a véresküvel már Norennar szabad akaratát is elvette, mert teljesen biztos lenne benne a félvér, hogy lesznek még abban a kapcsolatban is vízválasztók. Márpedig az igazi barátság mégiscsak az, ha a vízválasztóknál azért maradnak, mert így döntenek, nem pedig mert így döntet egy ige. Szerencséjére ismeretek híján ezzel legalább nem kell foglalkoznia, foglalkozik hát a hóhajúval, akinek minden rezzenését igyekszik figyelni, hogy lássa, teljességgel magáévá tette a hallottakat. Úgy tűnik igen, hiszen olyan varázslatot lát, amilyennel még nem találkozott. A vízből kirajzolódó alakot látva büszkén méri végig a harcost, de vissza is fordul, hogy lássa a kiteljesedést. Ő is módfelett kíváncsi arra, hogy miért látják azt amit, de mivel a mélységi már kérdezett, így ő nem teszi meg újra.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:39:07
Üzenet elküldve: 2025-09-21 09:39:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A kántálás véget ér, és a kulacs szájából a víz lassan kezd kiemelkedni. Előbb csak fodrozódó alak, aztán lassan formát ölt. A köréjük telepedő fényben egy női alak rajzolódik ki, egész testtel. A vízből formált képmás áttetsző, mintha a tűz fényét és a sötétség árnyait egyszerre tükrözné vissza. Vonalai lágyan hullámzanak, minden mozdulatára apró cseppek peregnek le róla, majd a semmibe vesznek. Egy elf képmása. Feltehetően sötételf, bár ezt nem könnyű megállapítani színek híján. Karcsú, kecses alak, hosszú hajtömege hullámokban omlik alá, mintha maga a víz folyna le a hátán. Ajkain finom ív rajzolódik, szemei a víz fodrozódásával együtt mintha egyszerre hidegek és kíváncsiak lennének. A ruha részletei is felsejlenek, de csak annyiban, ahogy a víz megengedi, vékony rétegek, redők, amelyek folyamatosan változnak a fodrozódással.
Norennar szájából majdnem kiesik a pipa, ahogy felismeri a vonásokat. Az arca, az alakja, a ruha formája… szinte megszólalásig ismerős, már ha a képmás megszólalna. A mélységi orrában egy pillanatra ott kísért az a régi illat, amit annyiszor érzett már: liliom és gyümölcsös édesség. Szinte hallja a nő csilingelő hangját, mintha a vízalak szólítaná meg. Még a nő bőrének puhaságát is felidézi benne a képmás.
A pipa végül visszakerül a kezébe, de tekintete mereven a vízalakon marad. Szemei tágra nyílnak, csillogás ül bennük, majd hirtelen acélossá válnak, amikor Pashthrára emeli a pillantását.*
- Mégis miféle varázslat ez?
*A hangja nyugodtnak tűnik, de van benne vádló él. Nem érti, hogyan kerülhetett elő így valami, ami ennyire személyes. Tekintete néhány hosszú lélegzetvételnyi ideig a fiún marad, aztán lassan visszasiklik a képmásra. Még egyszer végigméri a képmást. Szája sarkában halovány mosoly jelenik meg, majd egy fáradt sóhajjal engedi el magától a benne tomboló érzelmeket. Pipáját újra ajkai közé illeszti, és mélyet szív belőle. A parázs vörösen felizzik, füst száll fel, s ő a lángokon túl most újra csak a vízből formált alakot figyeli.*
*A kántálás véget ér, és a kulacs szájából a víz lassan kezd kiemelkedni. Előbb csak fodrozódó alak, aztán lassan formát ölt. A köréjük telepedő fényben egy női alak rajzolódik ki, egész testtel. A vízből formált képmás áttetsző, mintha a tűz fényét és a sötétség árnyait egyszerre tükrözné vissza. Vonalai lágyan hullámzanak, minden mozdulatára apró cseppek peregnek le róla, majd a semmibe vesznek. Egy elf képmása. Feltehetően sötételf, bár ezt nem könnyű megállapítani színek híján. Karcsú, kecses alak, hosszú hajtömege hullámokban omlik alá, mintha maga a víz folyna le a hátán. Ajkain finom ív rajzolódik, szemei a víz fodrozódásával együtt mintha egyszerre hidegek és kíváncsiak lennének. A ruha részletei is felsejlenek, de csak annyiban, ahogy a víz megengedi, vékony rétegek, redők, amelyek folyamatosan változnak a fodrozódással.
Norennar szájából majdnem kiesik a pipa, ahogy felismeri a vonásokat. Az arca, az alakja, a ruha formája… szinte megszólalásig ismerős, már ha a képmás megszólalna. A mélységi orrában egy pillanatra ott kísért az a régi illat, amit annyiszor érzett már: liliom és gyümölcsös édesség. Szinte hallja a nő csilingelő hangját, mintha a vízalak szólítaná meg. Még a nő bőrének puhaságát is felidézi benne a képmás.
A pipa végül visszakerül a kezébe, de tekintete mereven a vízalakon marad. Szemei tágra nyílnak, csillogás ül bennük, majd hirtelen acélossá válnak, amikor Pashthrára emeli a pillantását.*
- Mégis miféle varázslat ez?
*A hangja nyugodtnak tűnik, de van benne vádló él. Nem érti, hogyan kerülhetett elő így valami, ami ennyire személyes. Tekintete néhány hosszú lélegzetvételnyi ideig a fiún marad, aztán lassan visszasiklik a képmásra. Még egyszer végigméri a képmást. Szája sarkában halovány mosoly jelenik meg, majd egy fáradt sóhajjal engedi el magától a benne tomboló érzelmeket. Pipáját újra ajkai közé illeszti, és mélyet szív belőle. A parázs vörösen felizzik, füst száll fel, s ő a lángokon túl most újra csak a vízből formált alakot figyeli.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 21:58:44
Üzenet elküldve: 2025-09-20 21:58:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Láthatóan kellemetlenül érzi magát, hogy sikertelen a rögtönzött bemutatója. Lámpalázát próbálja oldani azzal, hogy mély lélegzeteket vesz, miközben Mai odalép hozzá, és tanítani kezdi arra, hogy mennyire haszontalan ez a gyakorlat. Hálás néz rá emiatt, és a biztató, kedves szavak miatt is. A hófehér hajú ifjú harcos próbál minden szót magába szívni, és követni az instrukciókat. Kihúzza magát, ahogy az utasítás érkezik, és nem lát bele semmi többet abba, hogy a hasán lévő páncélhoz érnek az elf ujjak, mint ami - egyszerű tanítás, és útmutatás. Ennél sokkal közelségesebb pillanatokat is osztott már meg tanítóival, amikor a kardvívást tanulta, és az állásokon, illetve fegyvertartásokon segítettek neki. Bár akkor férfi tanította, most pedig nő, semmiben nem különbözik ez a helyzet. Ösztönösen úgy akarja kiüríteni gondolatait, ahogy harcnál tenné, hiszen ott már megvan a bevált gyakorlat arra, hogyan csendesítse el az agyát, és hagyja, hogy az ösztönök, és a rutin dolgozzon helyette. Most viszont máshogy kell tegyen, és nem ellenkezik, nem bizonygatja, hogy az ő módszere jobb lenne. Vesz néhány mély lélegzetet, amíg ezzel foglalkozik, láthatóan nem megy neki elsőre, de hamarosan összeráncolja homlokán a bőrt, ahogy összpontosítani kezd. A szája aprókat rendül, miközben magában ismételgeti az igét. Próbálja hibátlanul elmondani gondolatban, de nem megy elsőre. Másodszorra igen, de megismétli, és harmadszorra beleront. Nem szegi kedvét, inkább újra próbálkozik, addig, amíg nem tudja kétszer hiba nélkül elmondani magában. Hálásan pillant a félelfre, ahogy visszamegy, és mivel sikerült elérnie azt az állapotot, amit szeretett volna, elengedi maga mellet Norennar és Norileina kérdését. Ha sikerül a varázslat, lesz alkalma elmagyarázni, hogy mit látnak. Ha újra elrontja, akkor viszont jobb, ha a feledés homályába merül mindez, mert nem fogja még egyszer megpróbálni. Talán jobb is, ha nem tudják meg, hogy mivel próbálkozott. Újabb mély levegőt vesz, és belekezd az igébe. *
A varázsló elmormol egy egyszerűbb igét, melynek hatására az első megérintett edényben található ital felszínéből kiemelkedik annak a méretarányos képmása, akit az edényből utoljára ivó a legjobban szeret. Hatása egy körig tart.
* Láthatóan kellemetlenül érzi magát, hogy sikertelen a rögtönzött bemutatója. Lámpalázát próbálja oldani azzal, hogy mély lélegzeteket vesz, miközben Mai odalép hozzá, és tanítani kezdi arra, hogy mennyire haszontalan ez a gyakorlat. Hálás néz rá emiatt, és a biztató, kedves szavak miatt is. A hófehér hajú ifjú harcos próbál minden szót magába szívni, és követni az instrukciókat. Kihúzza magát, ahogy az utasítás érkezik, és nem lát bele semmi többet abba, hogy a hasán lévő páncélhoz érnek az elf ujjak, mint ami - egyszerű tanítás, és útmutatás. Ennél sokkal közelségesebb pillanatokat is osztott már meg tanítóival, amikor a kardvívást tanulta, és az állásokon, illetve fegyvertartásokon segítettek neki. Bár akkor férfi tanította, most pedig nő, semmiben nem különbözik ez a helyzet. Ösztönösen úgy akarja kiüríteni gondolatait, ahogy harcnál tenné, hiszen ott már megvan a bevált gyakorlat arra, hogyan csendesítse el az agyát, és hagyja, hogy az ösztönök, és a rutin dolgozzon helyette. Most viszont máshogy kell tegyen, és nem ellenkezik, nem bizonygatja, hogy az ő módszere jobb lenne. Vesz néhány mély lélegzetet, amíg ezzel foglalkozik, láthatóan nem megy neki elsőre, de hamarosan összeráncolja homlokán a bőrt, ahogy összpontosítani kezd. A szája aprókat rendül, miközben magában ismételgeti az igét. Próbálja hibátlanul elmondani gondolatban, de nem megy elsőre. Másodszorra igen, de megismétli, és harmadszorra beleront. Nem szegi kedvét, inkább újra próbálkozik, addig, amíg nem tudja kétszer hiba nélkül elmondani magában. Hálásan pillant a félelfre, ahogy visszamegy, és mivel sikerült elérnie azt az állapotot, amit szeretett volna, elengedi maga mellet Norennar és Norileina kérdését. Ha sikerül a varázslat, lesz alkalma elmagyarázni, hogy mit látnak. Ha újra elrontja, akkor viszont jobb, ha a feledés homályába merül mindez, mert nem fogja még egyszer megpróbálni. Talán jobb is, ha nem tudják meg, hogy mivel próbálkozott. Újabb mély levegőt vesz, és belekezd az igébe. *
A varázsló elmormol egy egyszerűbb igét, melynek hatására az első megérintett edényben található ital felszínéből kiemelkedik annak a méretarányos képmása, akit az edényből utoljára ivó a legjobban szeret. Hatása egy körig tart.
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 20:45:33
Üzenet elküldve: 2025-09-20 20:45:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A mélységi észreveszi, ahogy a feketeség száját félrehúzza, majd sejtelmes pillantást vet a félvér felé. Nem szól rá, nem firtatja. Csak a pipát igazítja meg a fogai között, és csendben figyel tovább.
Egyik kezével lassan lenyúl, felkap a kupacból egy vastagabb ágat, és a lángok közé helyezi. A fa vége azonnal sercegve kap lángra, apró szikrák pattannak a magasba. A lángok lassan ropogva emésztik el az új ágat. Norennar a parázs fényében ül, füstkarikát fúj, majd hagyja, hogy az éjszakába keveredjen. Tekintete hol a tűzre tapad, hol lopva és egyben cinkos módon Nori felé siklik. Cinkos módon elvégre a lány ugyanúgy kíváncsian lesi, mi fog történni, mint ő maga.
Pashthra kulacsát újra kézbe veszi. A fiú mély levegőket vesz, majd a varázsigére készül. Norennar félrebillenti a fejét, szemei összeszűkülnek, figyeli a mozdulatokat, az apró tétovázást. Pipájából lassan engedi ki a füstöt, aztán szabad kezével a köpeny szélét simítja meg, mintha türelmetlenül akarna tenni valamit, de végül marad, és csak figyel.
Mai közelebb lép a fiúhoz. Hangja türelmes, gesztusai finomak. Norennar a szemét lassan a félvérre emeli, majd újra a pipájába szív. A dohány íze erősen ül a szájában, a füstöt pedig a szemébe fújja az esti szellő, mégis mozdulatlanul marad. Kívülről nyugodtnak tűnik, belül azonban még mindig kissé feszült a varázslat esetleges kimenetelei miatt.
Pashthra végül újból kántálásba kezd. A tűz pattogása elhalkulni tűnik a monoton szöveg mellett. Norennar lassan kifújja a füstöt, ajkai szorosan összezáródnak, és mozdulatlanul ül.*
*A mélységi észreveszi, ahogy a feketeség száját félrehúzza, majd sejtelmes pillantást vet a félvér felé. Nem szól rá, nem firtatja. Csak a pipát igazítja meg a fogai között, és csendben figyel tovább.
Egyik kezével lassan lenyúl, felkap a kupacból egy vastagabb ágat, és a lángok közé helyezi. A fa vége azonnal sercegve kap lángra, apró szikrák pattannak a magasba. A lángok lassan ropogva emésztik el az új ágat. Norennar a parázs fényében ül, füstkarikát fúj, majd hagyja, hogy az éjszakába keveredjen. Tekintete hol a tűzre tapad, hol lopva és egyben cinkos módon Nori felé siklik. Cinkos módon elvégre a lány ugyanúgy kíváncsian lesi, mi fog történni, mint ő maga.
Pashthra kulacsát újra kézbe veszi. A fiú mély levegőket vesz, majd a varázsigére készül. Norennar félrebillenti a fejét, szemei összeszűkülnek, figyeli a mozdulatokat, az apró tétovázást. Pipájából lassan engedi ki a füstöt, aztán szabad kezével a köpeny szélét simítja meg, mintha türelmetlenül akarna tenni valamit, de végül marad, és csak figyel.
Mai közelebb lép a fiúhoz. Hangja türelmes, gesztusai finomak. Norennar a szemét lassan a félvérre emeli, majd újra a pipájába szív. A dohány íze erősen ül a szájában, a füstöt pedig a szemébe fújja az esti szellő, mégis mozdulatlanul marad. Kívülről nyugodtnak tűnik, belül azonban még mindig kissé feszült a varázslat esetleges kimenetelei miatt.
Pashthra végül újból kántálásba kezd. A tűz pattogása elhalkulni tűnik a monoton szöveg mellett. Norennar lassan kifújja a füstöt, ajkai szorosan összezáródnak, és mozdulatlanul ül.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:11:44
Üzenet elküldve: 2025-09-20 18:11:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*A butácska kis játék az árnyakkal, Mai törődése és a két harcos társasága okán úgy érzi magát, mintha nem is épp a mocsár bejáratánál táboroznának, és nem csak a fényesen égő tűznek volna köszönhető, hogy nem fagynak meg. Most jól érzi magát még annak ellenére is, hogy társai megint úgy csinálnak, mintha az ő véleményét állandóan úgy kellene az ágy alá söpörni, mint a koszt, amit elfelejtettek feltakarítani, mielőtt betoppant volna a fontos vendég. A saját halála azonban kijózanító tanulság volt a feketeség számára, éppen emiatt igyekszik most nem szabadjára engedni a benne lakozó gyűlöletet, melyet nem barátai, hanem a világ ellen érez. Inkább megpróbál bízni Maiban, legalább annyira, mint amennyire nem hallgatott rá legutóbb. Norennar barátságához pedig vér köti, de valami azt súgja, hogy nem csak ezért akar hinni benne, hogy ő is segíteni akar neki.
Egyedül Pashthra az, akihez még nem köti semmiféle emlék vagy érzelem. Azon kívül, hogy mindkettőjüknek van mesterkardja, talán semmi közös nincs is bennük, vagy ha van is, még nem sikerült megtalálniuk. A próbálkozását a varázslattal viszont kíváncsian figyeli, és nem is rest az orra alá dörgölni, hogy hibázott, melyre ismét Norennar az, aki rákontráz.*
- Tudom, Norennar, nagyon is jól tudom. *Húzza félre a száját, és sejtelmesen Mai felé pillant. Az az emlék villan fel hirtelen előtte, mikor Maival próbálta megcsinálni ugyanazt, amit a sötételffel véghez is vitt a lakása előtt. Akkor ő is elrontotta a varázslatot, de egy olyat, ami azokban az időkben az egész életét jelentette volna neki. Örökre a magáénak tudhatta volna Mai barátságát, de Sa'Tereth máshogy akarta, ő pedig sírva, csalódottan térdelt a Vérkert csontokkal teli mocsarában, és nem akarta elhinni, hogy az istene megtagadja tőle a barátokat.
Azóta persze sok minden történt, Mai még mindig itt van vele, és az utóbbi időben sokszor érezteti is a szeretetét, Norennar barátsága pedig nem is kérdés. Azt viszont továbbra sem tudja, hogy vajon Pashthra lelkéhez hogyan vezethet az út, de ahogy azt figyeli, hogyan csap át Mai hamar tanárnő stílusba, van egy olyan sejtése, hogy ő már rájött.
Annak is kifejezetten örül, hogy mélységi barátja hallgat rá, és kérésére beleiszik a kulacsba. Ezek után már a barna szempár is újra Pashthrára szegeződik.*
- Tényleg. Minek? *Erősít rá Norennar kérdésére és élénken figyel.*
*A butácska kis játék az árnyakkal, Mai törődése és a két harcos társasága okán úgy érzi magát, mintha nem is épp a mocsár bejáratánál táboroznának, és nem csak a fényesen égő tűznek volna köszönhető, hogy nem fagynak meg. Most jól érzi magát még annak ellenére is, hogy társai megint úgy csinálnak, mintha az ő véleményét állandóan úgy kellene az ágy alá söpörni, mint a koszt, amit elfelejtettek feltakarítani, mielőtt betoppant volna a fontos vendég. A saját halála azonban kijózanító tanulság volt a feketeség számára, éppen emiatt igyekszik most nem szabadjára engedni a benne lakozó gyűlöletet, melyet nem barátai, hanem a világ ellen érez. Inkább megpróbál bízni Maiban, legalább annyira, mint amennyire nem hallgatott rá legutóbb. Norennar barátságához pedig vér köti, de valami azt súgja, hogy nem csak ezért akar hinni benne, hogy ő is segíteni akar neki.
Egyedül Pashthra az, akihez még nem köti semmiféle emlék vagy érzelem. Azon kívül, hogy mindkettőjüknek van mesterkardja, talán semmi közös nincs is bennük, vagy ha van is, még nem sikerült megtalálniuk. A próbálkozását a varázslattal viszont kíváncsian figyeli, és nem is rest az orra alá dörgölni, hogy hibázott, melyre ismét Norennar az, aki rákontráz.*
- Tudom, Norennar, nagyon is jól tudom. *Húzza félre a száját, és sejtelmesen Mai felé pillant. Az az emlék villan fel hirtelen előtte, mikor Maival próbálta megcsinálni ugyanazt, amit a sötételffel véghez is vitt a lakása előtt. Akkor ő is elrontotta a varázslatot, de egy olyat, ami azokban az időkben az egész életét jelentette volna neki. Örökre a magáénak tudhatta volna Mai barátságát, de Sa'Tereth máshogy akarta, ő pedig sírva, csalódottan térdelt a Vérkert csontokkal teli mocsarában, és nem akarta elhinni, hogy az istene megtagadja tőle a barátokat.
Azóta persze sok minden történt, Mai még mindig itt van vele, és az utóbbi időben sokszor érezteti is a szeretetét, Norennar barátsága pedig nem is kérdés. Azt viszont továbbra sem tudja, hogy vajon Pashthra lelkéhez hogyan vezethet az út, de ahogy azt figyeli, hogyan csap át Mai hamar tanárnő stílusba, van egy olyan sejtése, hogy ő már rájött.
Annak is kifejezetten örül, hogy mélységi barátja hallgat rá, és kérésére beleiszik a kulacsba. Ezek után már a barna szempár is újra Pashthrára szegeződik.*
- Tényleg. Minek? *Erősít rá Norennar kérdésére és élénken figyel.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:49:45
Üzenet elküldve: 2025-09-20 13:49:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Kellemesen elnevetgél a feketeséggel. Erre is kell időt szánjon, Mai szeret mindenkivel méltó módon törődni, ha arra van idő és lehetőség. Finoman megszorítja végül a kezet, s kiszáll annak játékából. Csak egy rebbenés látszik a szemeiben, ahogy Norileina a tőle megszokott módon nem rejti véka alá a gondolatait. Épp ez kell egy kezdő tanoncnak, hogy azonnal ujjal mutogatva tegyék szóvá, hogy rontott… Persze nem kezd dorgálásba, Pashthra minden bizonnyal felnőttebb annál, minthogy ilyesmi a kedvét szegje. Norennar pedig láthatóan mellette áll egy nyugtató mondattal, ami tovább erősíti a szimpátiáját felé.
Ő ugyan nem kér a kulacsból, de a húga ráveszi a mélységit. Érdekes ez is. Egy szavára ugrana tán? Erősebb köteléknek tűnik, mint kellene lennie. Talán belehabarodott a sötételf a mégsötétebb lélekbe.
A szőkére pillant, majd elmosolyodik. Ez az ő ideje. Sejtelmei szerint nem egy hosszas magyarázatot vár a fiú, de ő egy tanító, így mi mást tennie, mint tanítana?*
- Látom, ahogy a légvétellel próbálsz felkészülni a varázslatra, de néha ez igen kevés. Ha ottmaradnak a gondolatok, akkor hiába lassítod a légzésed, nem fogsz kiürülni belül.
*Egy gyors puszit nyom Nori halántékára, bocsánatkérés gyanánt, hogy most eltávolodik mellőle. Pashthrához lép.*
- Társíts hozzá eleinte gondolatokat. Megengeded? *Mögé lép, s oda guggol.* - Húzd ki magad.
*Bár rajta a védőburok, ha nem ütközik nagy ellenállásba, annak hasához érinti a kezét.*
- Ez már ismerős lehet. Innen vegyél egy mély levegőt, amíg teljesen megtölti a tüdődet. Még ne gondolj az igére, csak készülj fel rá. Hosszan fújd ki, amivel igyekszel elűzni a külső ingereket. Ha azonnal nem megy ismételgesd, de ne várj magadtól sokat. Semmi nem árt jobban, mint a félelem a kudarctól. Ha megvagy kezdd újra. *Ha már kissé lecsendesedettebbnek érzi a másikat el is hátrál tőle, hogy az érintése se zavarja.*
- Most vegyél egy újabb mély levegőt és csak magadban mondd végig az igét. Mikor kifújod tudatosítsd, hogy tudod a megfelelő szavakat. Meggyőznöd sem kell magad, mert egyszerűen tudod, hiszen most forgattad magadban a szavakat. Aztán mehet élesben, hangosan.
*Biccent egyet, majd leül vissza Nori mellé.*
- Amikor kezdő harcosok voltatok, gondolom akkor is kellett idő arra, hogy elsajátítsátok azt, ami mára ösztön. Tehetséggel lehet születni, de gondozni kell. A mágiában sincs ez másként. Ezek a gyakorlatok, ha most hosszúak is, később a legcifrább helyzetben is képesek és egy pillanat alatt bekapcsolnak. Csak meg kell tanulnia a testnek és az elmének, hogy mi a dolga. Ami idő, de megéri.
*Magyarázata csak azért szól mindenkinek a végén, hogy ők is a részesei lehessenek ennek az egésznek. *
*Kellemesen elnevetgél a feketeséggel. Erre is kell időt szánjon, Mai szeret mindenkivel méltó módon törődni, ha arra van idő és lehetőség. Finoman megszorítja végül a kezet, s kiszáll annak játékából. Csak egy rebbenés látszik a szemeiben, ahogy Norileina a tőle megszokott módon nem rejti véka alá a gondolatait. Épp ez kell egy kezdő tanoncnak, hogy azonnal ujjal mutogatva tegyék szóvá, hogy rontott… Persze nem kezd dorgálásba, Pashthra minden bizonnyal felnőttebb annál, minthogy ilyesmi a kedvét szegje. Norennar pedig láthatóan mellette áll egy nyugtató mondattal, ami tovább erősíti a szimpátiáját felé.
Ő ugyan nem kér a kulacsból, de a húga ráveszi a mélységit. Érdekes ez is. Egy szavára ugrana tán? Erősebb köteléknek tűnik, mint kellene lennie. Talán belehabarodott a sötételf a mégsötétebb lélekbe.
A szőkére pillant, majd elmosolyodik. Ez az ő ideje. Sejtelmei szerint nem egy hosszas magyarázatot vár a fiú, de ő egy tanító, így mi mást tennie, mint tanítana?*
- Látom, ahogy a légvétellel próbálsz felkészülni a varázslatra, de néha ez igen kevés. Ha ottmaradnak a gondolatok, akkor hiába lassítod a légzésed, nem fogsz kiürülni belül.
*Egy gyors puszit nyom Nori halántékára, bocsánatkérés gyanánt, hogy most eltávolodik mellőle. Pashthrához lép.*
- Társíts hozzá eleinte gondolatokat. Megengeded? *Mögé lép, s oda guggol.* - Húzd ki magad.
*Bár rajta a védőburok, ha nem ütközik nagy ellenállásba, annak hasához érinti a kezét.*
- Ez már ismerős lehet. Innen vegyél egy mély levegőt, amíg teljesen megtölti a tüdődet. Még ne gondolj az igére, csak készülj fel rá. Hosszan fújd ki, amivel igyekszel elűzni a külső ingereket. Ha azonnal nem megy ismételgesd, de ne várj magadtól sokat. Semmi nem árt jobban, mint a félelem a kudarctól. Ha megvagy kezdd újra. *Ha már kissé lecsendesedettebbnek érzi a másikat el is hátrál tőle, hogy az érintése se zavarja.*
- Most vegyél egy újabb mély levegőt és csak magadban mondd végig az igét. Mikor kifújod tudatosítsd, hogy tudod a megfelelő szavakat. Meggyőznöd sem kell magad, mert egyszerűen tudod, hiszen most forgattad magadban a szavakat. Aztán mehet élesben, hangosan.
*Biccent egyet, majd leül vissza Nori mellé.*
- Amikor kezdő harcosok voltatok, gondolom akkor is kellett idő arra, hogy elsajátítsátok azt, ami mára ösztön. Tehetséggel lehet születni, de gondozni kell. A mágiában sincs ez másként. Ezek a gyakorlatok, ha most hosszúak is, később a legcifrább helyzetben is képesek és egy pillanat alatt bekapcsolnak. Csak meg kell tanulnia a testnek és az elmének, hogy mi a dolga. Ami idő, de megéri.
*Magyarázata csak azért szól mindenkinek a végén, hogy ők is a részesei lehessenek ennek az egésznek. *
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:50:29
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:50:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
* Úgy tűnik, hogy meggyőzik az ork fegyver tulajdonosát, hogy ne fecsegjen ki minden részletet, ami különösebben nem érinti meg a harcost. Számára mindegy, hogy miről és mennyien tudnak, ő nem azért van itt, hogy gondolkodjon, és tervezgessen. Mint egy jól idomított vadászkopó, ő csak arra vár, hogy megkapja a parancsot hogy támadjon, vagy éppen megvédje a szedett-vetett kis kompániát egy támadás esetén. Az, hogy miképp döntenek, merre mennek, és mit csinálnak, számára oly mindegy. Nem igazán szórakozik az árnyjátékot nézegetve sem, gyermeteg dolog, amihez nem fűz különösebb megjegyzéseket. Mindenki a maga módján üti el az időt, és ez így van jól. Mai szavaira mégis hálásan bólint. *
- Ha úgy gondolod, hogy a történeteim elég fizetségek, akkor nem foglak megsérteni az arannyal, de talán egy kis felajánlást az árváknak szívesen fogadsz hálám jeléül. * Próbálja óvatosan mégis elérni azt, hogy ne maradjon adós, és fizethessen a megszerzett tudásért. Nem tartja sokra a pénzt, bár hasznos és fontos, és épp ezért hajlandó keményen alkudozni is, ha arról van szó, mégis pont az ilyen dolgok miatt szereti, ha van nála bőségesen. Komolyabban nem érintik meg az árvák, de mégis, ha legalább egy kicsit segíthet a sorsukon azzal, hogy megfizet egy szolgáltatást, abban semmi kivetnivalót nem lát.
Ahogy arra számított, senki nem nyúl a kulacsért, hogy elvegye tőle. Nem ellenkezik, inkább bele iszik ő, és kicsit félve kezdi el mormolni az igét. Lehet, hogy pont ezért is ront bele, mert még túl élénken él benne az emlék, hogy mennyire elrontott mindent, amikor legutóbb sikerrel járt. Ez valakinek, akinek több esze van nála, talán elég figyelmeztető jelzés lenne, hogy nem kellene minden áron mutogatni ezt a varázslatot, de nem bír magával, be akarja bizonyítani, hogy neki is vannak érdekes képességei, a kardforgatáson kívül. Mégis, valamennyire megnyugtatja, amikor nem történik semmi, és nem kell szembe nézzen kedvese arcképével. *
- Sajnos még nem gyakoroltam eleget. * Kezd szabadkozni, miközben a mélységi társuk kap egy egyértelmű utasítást. Ellenkezés nélkül nyújtja ki a kulacsot Norennar felé, aki maga is nagy fiú már, eldöntheti, hogy szeretne élni a lehetőséggel, vagy sem. Miután a férfi beleiszik, Pash ismét felkészül a varázslatra. Néhány egyszerű ki- és belégzéssel próbálja felkészíteni magát, hogy ezúttal ne rontson bele. Majdnem beleiszik a kulacsba, hogy megnedvesítse ajkait, de az utolsó pillanatban észbe kap, és nem teszi. Inkább Mai felé fordul. *
- Van valami ötleted, hogy mit csináljak máshogy? * Teszi fel a kérdést, mielőtt ismét próbálkozna. *
* Úgy tűnik, hogy meggyőzik az ork fegyver tulajdonosát, hogy ne fecsegjen ki minden részletet, ami különösebben nem érinti meg a harcost. Számára mindegy, hogy miről és mennyien tudnak, ő nem azért van itt, hogy gondolkodjon, és tervezgessen. Mint egy jól idomított vadászkopó, ő csak arra vár, hogy megkapja a parancsot hogy támadjon, vagy éppen megvédje a szedett-vetett kis kompániát egy támadás esetén. Az, hogy miképp döntenek, merre mennek, és mit csinálnak, számára oly mindegy. Nem igazán szórakozik az árnyjátékot nézegetve sem, gyermeteg dolog, amihez nem fűz különösebb megjegyzéseket. Mindenki a maga módján üti el az időt, és ez így van jól. Mai szavaira mégis hálásan bólint. *
- Ha úgy gondolod, hogy a történeteim elég fizetségek, akkor nem foglak megsérteni az arannyal, de talán egy kis felajánlást az árváknak szívesen fogadsz hálám jeléül. * Próbálja óvatosan mégis elérni azt, hogy ne maradjon adós, és fizethessen a megszerzett tudásért. Nem tartja sokra a pénzt, bár hasznos és fontos, és épp ezért hajlandó keményen alkudozni is, ha arról van szó, mégis pont az ilyen dolgok miatt szereti, ha van nála bőségesen. Komolyabban nem érintik meg az árvák, de mégis, ha legalább egy kicsit segíthet a sorsukon azzal, hogy megfizet egy szolgáltatást, abban semmi kivetnivalót nem lát.
Ahogy arra számított, senki nem nyúl a kulacsért, hogy elvegye tőle. Nem ellenkezik, inkább bele iszik ő, és kicsit félve kezdi el mormolni az igét. Lehet, hogy pont ezért is ront bele, mert még túl élénken él benne az emlék, hogy mennyire elrontott mindent, amikor legutóbb sikerrel járt. Ez valakinek, akinek több esze van nála, talán elég figyelmeztető jelzés lenne, hogy nem kellene minden áron mutogatni ezt a varázslatot, de nem bír magával, be akarja bizonyítani, hogy neki is vannak érdekes képességei, a kardforgatáson kívül. Mégis, valamennyire megnyugtatja, amikor nem történik semmi, és nem kell szembe nézzen kedvese arcképével. *
- Sajnos még nem gyakoroltam eleget. * Kezd szabadkozni, miközben a mélységi társuk kap egy egyértelmű utasítást. Ellenkezés nélkül nyújtja ki a kulacsot Norennar felé, aki maga is nagy fiú már, eldöntheti, hogy szeretne élni a lehetőséggel, vagy sem. Miután a férfi beleiszik, Pash ismét felkészül a varázslatra. Néhány egyszerű ki- és belégzéssel próbálja felkészíteni magát, hogy ezúttal ne rontson bele. Majdnem beleiszik a kulacsba, hogy megnedvesítse ajkait, de az utolsó pillanatban észbe kap, és nem teszi. Inkább Mai felé fordul. *
- Van valami ötleted, hogy mit csináljak máshogy? * Teszi fel a kérdést, mielőtt ismét próbálkozna. *
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:40:16
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:40:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Pashthra felveszi a kulacsot, és a körben ülőknek kezdi ajánlgatni. Norennar felé is nyújtja, de a mélységi lassan felemeli a kezét, és finoman megrázza a fejét. Nem szól hozzá különösebben, de a gesztus egyértelmű, nem kér belőle. Bízott már vakon más, általa nem ismert varázslatában, és megjárta. Nem akarja újra elkövetni ugyanazt a hibát, pláne nem egy napon. A gyanúja nem tűnik alaptalan, legalábbis szerinte, hiszen a többiek sem nyúlnak a kulacsért. Így végül a fiú maga iszik belőle.
Norennar figyeli, hogyan mozdulnak Pashthra ajaki, majd az igéhez illő mormogás üti meg a fülét. A szavak ismeretlenek a mélységi számára, valami, ami nem illik a környezet hétköznapi zajaihoz. Egy ideig csak vár. A tűz pattogása és a mocsár távoli zaja közé furcsán illeszkedik a monoton kántálás. Norennar szeme nem rebben, minden pillanatát figyelemmel kíséri a próbálkozásnak. Végül azonban a várakozás túl hosszúra nyúlik, és a semmi sem történik. Csak a pipájából felszálló füst marad, meg a lassan fogyó parázs. Norennar arca rezzenéstelen, de Nori szavai megerősítik benne, amit már sejtett, a fiú elrontotta.*
- Legjobbakkal is megesik.
*Mondja egyszerűen, vállát megvonva, mintegy vigasztalva a fiút, majd lassan a szájába illeszti ismét a pipát. Egy mély szívással felizzítja a parazsat, vörös fény lobban a fejen, a füst szürkén kígyózik fel, és lassan keveredik a tábortűz füstjével.
Pashthra azonban nem hagyja annyiban. Újra kínálja a kulacsot, mintha az első próbálkozás csak bemelegítés lett volna. Norennar már mozdítaná a kezét, hogy ismét jelezze az elutasítást, de ekkor Nori közbe szól. A feketeség kérleli. Hősünk hosszasan nézi a kulacsot. A tűz fényében megcsillan rajta a nedvesség, a szájánál apró cseppek tapadnak. Egy pillanatra az ajkába harap, majd elhúzza a száját. Végül nagyot sóhajt. A keze lassan felemelkedik, és elveszi a fiútól az edényt.
Egy darabig még nézi, forgatja a kezében. Tekintete a kulacs száján pihen. Aztán felemeli, és rövid, kimért kortyot húz belőle. Nem többet a kelleténél, éppen csak annyit, hogy eleget tegyen a kérésnek. A kulacs hideg fémje röviden az ajkához simul, majd elengedi, és visszanyújtja Pashthrának. Mindez szótlanul történik, egy apró biccentés kíséretében.
Ezután ismét a pipájához fordul. Megemeli, ajkai közé illeszti, majd lassan, komótosan szív bele. A füst mélyen betölti a tüdejét, aztán orrán át lassan engedi ki, a fehér fátyol beleolvad az éjszaka levegőjébe. Csak ezután szólal meg, hangja nyugodt, kissé száraz.*
- Most minek kéne történnie?
*Tekintete a fiún, a pipaszár két ujja között pihen, és közben apró, alig látható ránc húzódik össze a homlokán, ahogy várja a választ.*
*Pashthra felveszi a kulacsot, és a körben ülőknek kezdi ajánlgatni. Norennar felé is nyújtja, de a mélységi lassan felemeli a kezét, és finoman megrázza a fejét. Nem szól hozzá különösebben, de a gesztus egyértelmű, nem kér belőle. Bízott már vakon más, általa nem ismert varázslatában, és megjárta. Nem akarja újra elkövetni ugyanazt a hibát, pláne nem egy napon. A gyanúja nem tűnik alaptalan, legalábbis szerinte, hiszen a többiek sem nyúlnak a kulacsért. Így végül a fiú maga iszik belőle.
Norennar figyeli, hogyan mozdulnak Pashthra ajaki, majd az igéhez illő mormogás üti meg a fülét. A szavak ismeretlenek a mélységi számára, valami, ami nem illik a környezet hétköznapi zajaihoz. Egy ideig csak vár. A tűz pattogása és a mocsár távoli zaja közé furcsán illeszkedik a monoton kántálás. Norennar szeme nem rebben, minden pillanatát figyelemmel kíséri a próbálkozásnak. Végül azonban a várakozás túl hosszúra nyúlik, és a semmi sem történik. Csak a pipájából felszálló füst marad, meg a lassan fogyó parázs. Norennar arca rezzenéstelen, de Nori szavai megerősítik benne, amit már sejtett, a fiú elrontotta.*
- Legjobbakkal is megesik.
*Mondja egyszerűen, vállát megvonva, mintegy vigasztalva a fiút, majd lassan a szájába illeszti ismét a pipát. Egy mély szívással felizzítja a parazsat, vörös fény lobban a fejen, a füst szürkén kígyózik fel, és lassan keveredik a tábortűz füstjével.
Pashthra azonban nem hagyja annyiban. Újra kínálja a kulacsot, mintha az első próbálkozás csak bemelegítés lett volna. Norennar már mozdítaná a kezét, hogy ismét jelezze az elutasítást, de ekkor Nori közbe szól. A feketeség kérleli. Hősünk hosszasan nézi a kulacsot. A tűz fényében megcsillan rajta a nedvesség, a szájánál apró cseppek tapadnak. Egy pillanatra az ajkába harap, majd elhúzza a száját. Végül nagyot sóhajt. A keze lassan felemelkedik, és elveszi a fiútól az edényt.
Egy darabig még nézi, forgatja a kezében. Tekintete a kulacs száján pihen. Aztán felemeli, és rövid, kimért kortyot húz belőle. Nem többet a kelleténél, éppen csak annyit, hogy eleget tegyen a kérésnek. A kulacs hideg fémje röviden az ajkához simul, majd elengedi, és visszanyújtja Pashthrának. Mindez szótlanul történik, egy apró biccentés kíséretében.
Ezután ismét a pipájához fordul. Megemeli, ajkai közé illeszti, majd lassan, komótosan szív bele. A füst mélyen betölti a tüdejét, aztán orrán át lassan engedi ki, a fehér fátyol beleolvad az éjszaka levegőjébe. Csak ezután szólal meg, hangja nyugodt, kissé száraz.*
- Most minek kéne történnie?
*Tekintete a fiún, a pipaszár két ujja között pihen, és közben apró, alig látható ránc húzódik össze a homlokán, ahogy várja a választ.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:11:48
Üzenet elküldve: 2025-09-20 11:11:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A Mai meg a fekete boszorkánya és a két másik//
*Norennar gondolatmenete már kezd túl kacifántossá válni a számára. Nyugodt az elméje, ezért nincs szüksége a Mérges Cyrold jótékony hatására, de szerinte meg pont ezért kell mégis. Hümment egyet, mert nem érti, s persze azt sem tudja, hogy azért nem érti, mert neki fogalma sincs azokról a rémképekről, melyek időközben megjelennek a sötételf lelki szemei előtt.
Hamarosan azonban nem ez lesz a legnagyobb problémája, ugyanis, mint sokszor, megint azzal találja szemben magát, hogy az ő igazságát akarják elnyomni, és erről ketten is megpróbálják meggyőzni. Először Norennar kritizálja az őszinteségét röviden, melyre sértődötten fordítja el a fejét, majd Mai kezd tőle megszokott, hosszú magyarázatba. A szó továbbra sem a legerősebb fegyvere, így végül megadja magát a párosnak.*
- Azt csináltok, amit akartok, amíg nem veszitek el tőlem. *Hagyja ennyiben a dolgot, és inkább visszabújik Maihoz, élvezi tovább, ahogy simogatja és hallgatja a tűz ropogását, miközben muris játékba kezd az árnyakkal, s ez a játék sokkalta jobban le is köti, mint Pashthra és Mai beszélgetése. Szeme sarkából ugyan észreveszi, hogy Norennar közben a lovakhoz sétál, és végig is nézi, ahogy az a puha, meleg takaró végül harcostársa hátára kerül, de egy rövid mosolyt követően figyelme újra az árnyakra terelődik. Kíváncsian játszik a különböző, árnyból formált alakzatokkal, majd mikor Mai pókja hirtelen megjelenik a képben, akkor ijedten kerekednek ki a szemei, s az ő kis lénye szélsebesen el is bújik előle, egybeolvadva az egyik nagy árnyékpacával.*
- Egy soklábú szörnynek, ami meg akarja enni az enyémet. *Nevet együtt Maival, miközben újra előbújtatja a lényecskéjét, és félénken közelít vele a pók felé, hogy megnézze, valóban fel akarja-e falni őt.
Figyelmét a játékról Pashthra tereli el, ahogy a kulaccsal kínálgatja őket, de a feketeség csak pislog rá, nem nyúl érte. A varázsige véget ér, de nem történik semmi. Sok mindenhez nem ért a lány, de a mágia a vérében van, így egyből kiszúrja a hibát.*
- Elrontottad. *Jegyzi is meg Pashthrának, hogy még fel is hívja a társaság figyelmét a rontásra, majd a mostanra már újra köztük ülő Norennar felé pillant.*
- Igyál! Aztán hadd próbálja meg újra. *Biccent a kulacsra, ajánlgatva azt mélységi barátjának, mert most már ő is kíváncsi arra, hogy miféle varázslattal próbálkozik Pashthra.*
*Norennar gondolatmenete már kezd túl kacifántossá válni a számára. Nyugodt az elméje, ezért nincs szüksége a Mérges Cyrold jótékony hatására, de szerinte meg pont ezért kell mégis. Hümment egyet, mert nem érti, s persze azt sem tudja, hogy azért nem érti, mert neki fogalma sincs azokról a rémképekről, melyek időközben megjelennek a sötételf lelki szemei előtt.
Hamarosan azonban nem ez lesz a legnagyobb problémája, ugyanis, mint sokszor, megint azzal találja szemben magát, hogy az ő igazságát akarják elnyomni, és erről ketten is megpróbálják meggyőzni. Először Norennar kritizálja az őszinteségét röviden, melyre sértődötten fordítja el a fejét, majd Mai kezd tőle megszokott, hosszú magyarázatba. A szó továbbra sem a legerősebb fegyvere, így végül megadja magát a párosnak.*
- Azt csináltok, amit akartok, amíg nem veszitek el tőlem. *Hagyja ennyiben a dolgot, és inkább visszabújik Maihoz, élvezi tovább, ahogy simogatja és hallgatja a tűz ropogását, miközben muris játékba kezd az árnyakkal, s ez a játék sokkalta jobban le is köti, mint Pashthra és Mai beszélgetése. Szeme sarkából ugyan észreveszi, hogy Norennar közben a lovakhoz sétál, és végig is nézi, ahogy az a puha, meleg takaró végül harcostársa hátára kerül, de egy rövid mosolyt követően figyelme újra az árnyakra terelődik. Kíváncsian játszik a különböző, árnyból formált alakzatokkal, majd mikor Mai pókja hirtelen megjelenik a képben, akkor ijedten kerekednek ki a szemei, s az ő kis lénye szélsebesen el is bújik előle, egybeolvadva az egyik nagy árnyékpacával.*
- Egy soklábú szörnynek, ami meg akarja enni az enyémet. *Nevet együtt Maival, miközben újra előbújtatja a lényecskéjét, és félénken közelít vele a pók felé, hogy megnézze, valóban fel akarja-e falni őt.
Figyelmét a játékról Pashthra tereli el, ahogy a kulaccsal kínálgatja őket, de a feketeség csak pislog rá, nem nyúl érte. A varázsige véget ér, de nem történik semmi. Sok mindenhez nem ért a lány, de a mágia a vérében van, így egyből kiszúrja a hibát.*
- Elrontottad. *Jegyzi is meg Pashthrának, hogy még fel is hívja a társaság figyelmét a rontásra, majd a mostanra már újra köztük ülő Norennar felé pillant.*
- Igyál! Aztán hadd próbálja meg újra. *Biccent a kulacsra, ajánlgatva azt mélységi barátjának, mert most már ő is kíváncsi arra, hogy miféle varázslattal próbálkozik Pashthra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1300-1319