Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-17 21:25:17
Üzenet elküldve: 2019-12-17 21:25:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy a másik "barlang" felé haladva észreveszi Krestvirt, aki többé-kevésbé ugyanabba az irányba megy, mint ők, valami más is felvonja magára a figyelmét.
Halkan káromkodik, nem nagyon tetszik neki az ötlet, hogy Riri is a mágussal megy. Egyelőre nem teszi szóvá a dolgot Laornak, viszont nagyon ügyel, hogy ne veszítse szem elől a középpont felé haladó hármast.
A jurtába ő csak benéz, nem megy be. Amit így lát, az ettől függetlenül meglepi. A bőr nem keményedik, szinte kövül meg így pár év alatt, arról nem is beszélve, hogy amennyire vendégszerető volt ez a hely eddig, nem tartja valószínűnek, hogy bárki is egy pár napnál tovább akarna itt táborozni, így nem tudja elképzelni, ki hagyhatta itt ezt a jurtát, és mikor.*
-Lehet, hogy be volt eddig temetve, és a hurrikán elhordta róla a földet.
*Szól be a jurta ajtaján. Ez az egyetlen lehetséges magyarázata arra, hogy hogy élt túl a jurta ennyi időt észrevétlenül.
Visszapillantva Krestvirék felé kezdi észrevenni, hogy gyorsan romlanak a látási viszonyok.*
-Ha tovább indulunk, szóljunk Krestvirnek. Itt vannak ők is nem messze. Riri is utána ment, tudja a halál, miért.
*Bár még mindig szem előtt tudja őket tartani, ha ilyen ütemben sűrűsödik a köd, ez hamarosan meg fog változni. Valamennyire felemeli a hangját. Nincs mit túlkiabálnia, így nem kiabál, ám elég hangosan, hogy a mágusnő és a tündér meghallja, felszólal.*
-Krestvir! Riri!
*A sűrűsödő ködben egyértelmű lehet, hogy mit akar, és még elég jók a látási viszonyok, hogy Krestvirék is lássák: Laor által vezetett trió visszaindult a barlanghoz.
A barlangnál felmordul arra, ahogy Laor és Alyo sértéseket cserélgetnek.*
-Ne lopjátok el a dicsőséget a démonoktól. Ha megölitek egymást, velük mi lesz?
*Bár nyilván viccel, a köd, a hideg, és az, hogy egyre inkább tisztában van azzal, mit készülnek csinálni, a hangulatán is meglátszik.
Így a hangja is inkább komolynak hangzik. A haja sötétszürke, az arckifejezéséről sem az látszik, hogy igazán humoránál lenne.
Hamarosan viszont ezekből a legtöbb nem fog látszani, ugyanis amint mindenki összeszedi magát és elindulnak, felveszi a sisakját.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy a másik "barlang" felé haladva észreveszi Krestvirt, aki többé-kevésbé ugyanabba az irányba megy, mint ők, valami más is felvonja magára a figyelmét.
Halkan káromkodik, nem nagyon tetszik neki az ötlet, hogy Riri is a mágussal megy. Egyelőre nem teszi szóvá a dolgot Laornak, viszont nagyon ügyel, hogy ne veszítse szem elől a középpont felé haladó hármast.
A jurtába ő csak benéz, nem megy be. Amit így lát, az ettől függetlenül meglepi. A bőr nem keményedik, szinte kövül meg így pár év alatt, arról nem is beszélve, hogy amennyire vendégszerető volt ez a hely eddig, nem tartja valószínűnek, hogy bárki is egy pár napnál tovább akarna itt táborozni, így nem tudja elképzelni, ki hagyhatta itt ezt a jurtát, és mikor.*
-Lehet, hogy be volt eddig temetve, és a hurrikán elhordta róla a földet.
*Szól be a jurta ajtaján. Ez az egyetlen lehetséges magyarázata arra, hogy hogy élt túl a jurta ennyi időt észrevétlenül.
Visszapillantva Krestvirék felé kezdi észrevenni, hogy gyorsan romlanak a látási viszonyok.*
-Ha tovább indulunk, szóljunk Krestvirnek. Itt vannak ők is nem messze. Riri is utána ment, tudja a halál, miért.
*Bár még mindig szem előtt tudja őket tartani, ha ilyen ütemben sűrűsödik a köd, ez hamarosan meg fog változni. Valamennyire felemeli a hangját. Nincs mit túlkiabálnia, így nem kiabál, ám elég hangosan, hogy a mágusnő és a tündér meghallja, felszólal.*
-Krestvir! Riri!
*A sűrűsödő ködben egyértelmű lehet, hogy mit akar, és még elég jók a látási viszonyok, hogy Krestvirék is lássák: Laor által vezetett trió visszaindult a barlanghoz.
A barlangnál felmordul arra, ahogy Laor és Alyo sértéseket cserélgetnek.*
-Ne lopjátok el a dicsőséget a démonoktól. Ha megölitek egymást, velük mi lesz?
*Bár nyilván viccel, a köd, a hideg, és az, hogy egyre inkább tisztában van azzal, mit készülnek csinálni, a hangulatán is meglátszik.
Így a hangja is inkább komolynak hangzik. A haja sötétszürke, az arckifejezéséről sem az látszik, hogy igazán humoránál lenne.
Hamarosan viszont ezekből a legtöbb nem fog látszani, ugyanis amint mindenki összeszedi magát és elindulnak, felveszi a sisakját.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-17 19:33:19
Üzenet elküldve: 2019-12-17 19:33:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Szűk helyen vértben, pajzzsal mocorogni nehézkes, ezért is nem küldte Frandrt előre. Még a kezében tartott kard is okozhat problémát adott esetben, hiába rövidebb az artheniori fegyver pengéje a megszokottnál. De hamar kiderül, hogy az óvatosság ezúttal felesleges volt. Lassan óvakodnak be és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ami messzebbről természetes képződménynek tűnhetett, valójában intelligens lények keze munkája. Miután besorjáztak mindannyian és meggyőződtek róla, hogy odabent nem fenyeget veszélyt, visszacsúsztatja kardját hüvelyébe. Lassan körbejár, csizmája orrával szórakozottan megpiszkálja egy lehajított, szakadozott kosér oldalát.*
- Semmi.
*Felnéz, még egyszer körbepillant azután a sötételfen állapodik meg a tekintete.*
- Azt mondtad, hogy mikor legutóbb itt jártál ezek még nem voltak itt. Ez sem. Ehhez képest elég ódonnak tűnik. Mintha évtizedek óta lenne kitéve a mocsárnak és időnek.
*Miután a jelek szerint semminek nem vehetik hasznát a bent találtak közül és magyarázatokat sem nagyon kaphatnak, el is indul kifelé. Odakint pedig lassan aláereszkedő, szép lassan sűrűsödő köd fogadja őket.*
- Nagyszerű... *morogja maga elé, aztán a többiekhez fordul mialatt elindul visszafelé* Ezúttal érdekel a véleményetek. Nézelődjünk még itt egy kicsit vagy induljunk tovább? Én az utóbbi mellett döntenék. Az istenek végtelen bölcsességükben úgy látták jónak, hogy ezzel az átkos köddel kedveskedjenek nekünk. Márpedig nincs sok kedvem úgy botorkálni a mocsárban, hogy nem látok tovább az orromnál.
*Talán pont ez a köd lehet az oka, hogy nem veszi észre a felfedezőútra indult mágust és a tündért. Csak Alyot amikor visszaérnek és akit egy megtévesztően kedves mosollyal ajándékoz meg.*
- Ririre való tekintettel nem töröm be az orrod. De ne hidd, hogy a türelmem végtelen.
*Most már észreveszi, hogy valami nem stimmel. Körülnéz, visszakapja tekintetét a félvérre.*
- Hol van a mágus és a tündér?
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Szűk helyen vértben, pajzzsal mocorogni nehézkes, ezért is nem küldte Frandrt előre. Még a kezében tartott kard is okozhat problémát adott esetben, hiába rövidebb az artheniori fegyver pengéje a megszokottnál. De hamar kiderül, hogy az óvatosság ezúttal felesleges volt. Lassan óvakodnak be és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ami messzebbről természetes képződménynek tűnhetett, valójában intelligens lények keze munkája. Miután besorjáztak mindannyian és meggyőződtek róla, hogy odabent nem fenyeget veszélyt, visszacsúsztatja kardját hüvelyébe. Lassan körbejár, csizmája orrával szórakozottan megpiszkálja egy lehajított, szakadozott kosér oldalát.*
- Semmi.
*Felnéz, még egyszer körbepillant azután a sötételfen állapodik meg a tekintete.*
- Azt mondtad, hogy mikor legutóbb itt jártál ezek még nem voltak itt. Ez sem. Ehhez képest elég ódonnak tűnik. Mintha évtizedek óta lenne kitéve a mocsárnak és időnek.
*Miután a jelek szerint semminek nem vehetik hasznát a bent találtak közül és magyarázatokat sem nagyon kaphatnak, el is indul kifelé. Odakint pedig lassan aláereszkedő, szép lassan sűrűsödő köd fogadja őket.*
- Nagyszerű... *morogja maga elé, aztán a többiekhez fordul mialatt elindul visszafelé* Ezúttal érdekel a véleményetek. Nézelődjünk még itt egy kicsit vagy induljunk tovább? Én az utóbbi mellett döntenék. Az istenek végtelen bölcsességükben úgy látták jónak, hogy ezzel az átkos köddel kedveskedjenek nekünk. Márpedig nincs sok kedvem úgy botorkálni a mocsárban, hogy nem látok tovább az orromnál.
*Talán pont ez a köd lehet az oka, hogy nem veszi észre a felfedezőútra indult mágust és a tündért. Csak Alyot amikor visszaérnek és akit egy megtévesztően kedves mosollyal ajándékoz meg.*
- Ririre való tekintettel nem töröm be az orrod. De ne hidd, hogy a türelmem végtelen.
*Most már észreveszi, hogy valami nem stimmel. Körülnéz, visszakapja tekintetét a félvérre.*
- Hol van a mágus és a tündér?
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-15 13:50:56
Üzenet elküldve: 2019-12-15 13:50:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Éter... métely... sűrű... fekete... leves... félelem... bűz... szag... lépés... toccsan... távolban... kuvik... mélység és sötét.*
*A Natalayda búcsúját kísérő napsugár egy utolsót simít rajta, na nem mintha marasztalni akarná, sőt, olybá tűnik, sokkal inkább taszítana egyet, mintha azt suttogná: "Gyorsan! Menj! Menekülj!" De semmi ilyesmi nem hangzik el, sőt, ami azt illeti Laor baglya is furcsa mód elhallgat, amint a csapat felszedelőzködik és egy bizonyos irányba elindul. Házsártos egy némber a mocsár, az igazi vén kurva, ki cuppogásával nehezen ereszt, hogy egy utolsó levegőt vegyél, mindenekelőtt szenvtelenül a pofádba vigyorog fogatlan szájával, s nedvességtől csillogó ajkaival. Az előző napi vihar cseppfoltjai még ott csillognak mindenfelé, s mi egykor zsombék volt, az most is bizonytalan réteg, mi könnyen megindul, ha az ember nem vigyáz. A harmatos és napsütötte reggelt hamar váltja fel a taknyos és szomorkás idő, s a nap, kínlódásában inkább messzire bújik, vastag, sötét dunyhái mögé. Ismét hideg van. Látszik a lehelet fehéres füstje, mi kiszűrődik a nehézkes léptek következtében elnyíló szájüregből. De Oren már csak ilyen, nem szereti a hívatlan látogatókat, egyetlen napszakában sem.*
*Kúszik... les... pislant... néma... vigyor... gonosz... fagy... tülök... szőr... karmok... játék... kuncogás... kegyvesztett.*
*A Laor által, a pirkadat fátylán keresztül látott, emelkedő halmok, előttük terülnek el, némelyik csalóka, üreget nem rejt, s miként közelednek az elsőhöz kiszemelthez, sokkal inkább tűnik úgy, hogy hasonlatos táborhely, mint, amiben az éjszakát töltötték. Vadállatoknak, vagy úgy egyáltalán az éjszaka szanaszéjjel szórt hulláknak nyoma nincs. A vihar erejét már eltakarították. Csúszómászók, fogatlan lények, dögevők, keselyűk, mérges békák, s megannyi baráti társasága a mocsár ezen szegletének, mi egykoron talán virágzó központ lehetett, ahogyan Quantall mondja, a robbanást megelőzően. A barlangba gond nélkül bejuthatnak, pontosabban abba az üregbe, mit távolról az idő és kedvenc játékszere a penész, s a gombák annak festettek. Megkövült jurtaféleség lehetett egykoron, benne szanaszéjjel törött edények, s szertefoszlott kosarak, amott a sarokban egy használhatatlan kötőfék, amott meg egy lyukas nyereg, mit már csak a szél lovagol meg, akárha a mocsárral lejtene nászéjszakát. Semmi több, mozgás sehol. Furcsa mód azonban, ha a barlangból távoznának, s pontosabban megszemlélik környezetüket, szimmetriát fedezhetnek fel, mintha minden egyes letaposott ösvény, egyetlen pontban találkozna, messze elöl. A legszélén, kör, vagy talán inkább négyszögletes alakban, mesterséges képződmény, úgy talán egy karnyi, vagy másfélnyi széles, mi a "barlangokat" köti össze, egyetlen vonallal. Messzire szalad, a vége nehezen, vagy egyáltalán nem látható, mintha egy fal alapja lenne, mi az idők során porrá zúzódott. Az alap, egy részen hiányzik, reszketegen ásít a rés, hol kapu állhatott egykoron. Beljebb még több képződményre figyelhetnek fel, s még valamire. A lassan, de biztosan ereszkedő szürkés-fehér ködre.*
*Suttogás... sziszegés... sikoly... bánat... kacagás... öröm... gyász... lepel... halál... ének.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Éter... métely... sűrű... fekete... leves... félelem... bűz... szag... lépés... toccsan... távolban... kuvik... mélység és sötét.*
*A Natalayda búcsúját kísérő napsugár egy utolsót simít rajta, na nem mintha marasztalni akarná, sőt, olybá tűnik, sokkal inkább taszítana egyet, mintha azt suttogná: "Gyorsan! Menj! Menekülj!" De semmi ilyesmi nem hangzik el, sőt, ami azt illeti Laor baglya is furcsa mód elhallgat, amint a csapat felszedelőzködik és egy bizonyos irányba elindul. Házsártos egy némber a mocsár, az igazi vén kurva, ki cuppogásával nehezen ereszt, hogy egy utolsó levegőt vegyél, mindenekelőtt szenvtelenül a pofádba vigyorog fogatlan szájával, s nedvességtől csillogó ajkaival. Az előző napi vihar cseppfoltjai még ott csillognak mindenfelé, s mi egykor zsombék volt, az most is bizonytalan réteg, mi könnyen megindul, ha az ember nem vigyáz. A harmatos és napsütötte reggelt hamar váltja fel a taknyos és szomorkás idő, s a nap, kínlódásában inkább messzire bújik, vastag, sötét dunyhái mögé. Ismét hideg van. Látszik a lehelet fehéres füstje, mi kiszűrődik a nehézkes léptek következtében elnyíló szájüregből. De Oren már csak ilyen, nem szereti a hívatlan látogatókat, egyetlen napszakában sem.*
*Kúszik... les... pislant... néma... vigyor... gonosz... fagy... tülök... szőr... karmok... játék... kuncogás... kegyvesztett.*
*A Laor által, a pirkadat fátylán keresztül látott, emelkedő halmok, előttük terülnek el, némelyik csalóka, üreget nem rejt, s miként közelednek az elsőhöz kiszemelthez, sokkal inkább tűnik úgy, hogy hasonlatos táborhely, mint, amiben az éjszakát töltötték. Vadállatoknak, vagy úgy egyáltalán az éjszaka szanaszéjjel szórt hulláknak nyoma nincs. A vihar erejét már eltakarították. Csúszómászók, fogatlan lények, dögevők, keselyűk, mérges békák, s megannyi baráti társasága a mocsár ezen szegletének, mi egykoron talán virágzó központ lehetett, ahogyan Quantall mondja, a robbanást megelőzően. A barlangba gond nélkül bejuthatnak, pontosabban abba az üregbe, mit távolról az idő és kedvenc játékszere a penész, s a gombák annak festettek. Megkövült jurtaféleség lehetett egykoron, benne szanaszéjjel törött edények, s szertefoszlott kosarak, amott a sarokban egy használhatatlan kötőfék, amott meg egy lyukas nyereg, mit már csak a szél lovagol meg, akárha a mocsárral lejtene nászéjszakát. Semmi több, mozgás sehol. Furcsa mód azonban, ha a barlangból távoznának, s pontosabban megszemlélik környezetüket, szimmetriát fedezhetnek fel, mintha minden egyes letaposott ösvény, egyetlen pontban találkozna, messze elöl. A legszélén, kör, vagy talán inkább négyszögletes alakban, mesterséges képződmény, úgy talán egy karnyi, vagy másfélnyi széles, mi a "barlangokat" köti össze, egyetlen vonallal. Messzire szalad, a vége nehezen, vagy egyáltalán nem látható, mintha egy fal alapja lenne, mi az idők során porrá zúzódott. Az alap, egy részen hiányzik, reszketegen ásít a rés, hol kapu állhatott egykoron. Beljebb még több képződményre figyelhetnek fel, s még valamire. A lassan, de biztosan ereszkedő szürkés-fehér ködre.*
*Suttogás... sziszegés... sikoly... bánat... kacagás... öröm... gyász... lepel... halál... ének.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-14 21:56:27
Üzenet elküldve: 2019-12-14 21:56:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Lehet, hogy Laor csak viccnek szánta a parancsot, azonban a kis tündér ezt halál komolyan vette. Mostantól addig, amíg vissza nem vonják a parancsot fél szeme a manón lesz. Na de azért mégis Ririről van szó, így nem arról a kemény tekintető rabokat fogva tartó őr szerepét játssza, hanem inkább valami pótmama szerűséget kell elképzelni. Szelíd mosoly, aggódóan csillogó szemek.
Azt viszont nem gondolja, hogy ennyire gyorsan be kell vetnie magát a munkába, már épp fordulna segíteni Alyonak, mikor meglátja, hogy Krestvir elmegy valamerre és így a manó is. *
- Jaj nem veszíthetem szem elől. Mindjárt jövök - * félig magához, félig Alyohoz intézi szavait de a választ már nem várja meg, hanem szoknyája szegélyét felkapva kocog a középpont felé haladó brigádhoz. *
- Várjatok - * kiált, mikor már ott van a közelbe s haloványt mosolyt küld feléjük, ha hátrapillantanak. *
- Hova mentek? Nem veszélyes ez? - * remélhetőleg már utolérte őket és fel tudja venni a tempójukat a továbbiakban. *
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Lehet, hogy Laor csak viccnek szánta a parancsot, azonban a kis tündér ezt halál komolyan vette. Mostantól addig, amíg vissza nem vonják a parancsot fél szeme a manón lesz. Na de azért mégis Ririről van szó, így nem arról a kemény tekintető rabokat fogva tartó őr szerepét játssza, hanem inkább valami pótmama szerűséget kell elképzelni. Szelíd mosoly, aggódóan csillogó szemek.
Azt viszont nem gondolja, hogy ennyire gyorsan be kell vetnie magát a munkába, már épp fordulna segíteni Alyonak, mikor meglátja, hogy Krestvir elmegy valamerre és így a manó is. *
- Jaj nem veszíthetem szem elől. Mindjárt jövök - * félig magához, félig Alyohoz intézi szavait de a választ már nem várja meg, hanem szoknyája szegélyét felkapva kocog a középpont felé haladó brigádhoz. *
- Várjatok - * kiált, mikor már ott van a közelbe s haloványt mosolyt küld feléjük, ha hátrapillantanak. *
- Hova mentek? Nem veszélyes ez? - * remélhetőleg már utolérte őket és fel tudja venni a tempójukat a továbbiakban. *
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-13 19:20:33
Üzenet elküldve: 2019-12-13 19:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Biztonságos utat.
*Szól oda Natynak, mikor észreveszi, hogy az távozni készül. Nem tudja, hogy a lány tudott-e volna nekik segíteni, hiszen még nem látta őt harcban, viszont azt semmiképp sem bánja, hogy nem kell majd rá is odafigyelni, hogy távol tartsa tőle a veszélyt.
Odapillant, mikor Krestvir mutatja az irányt, amerre majd menniük kell, majd Quantallhoz lép, feltevén kérdését.
Észrevétele láthatólag nagyon érdekli a sötételfet, és Frandrnek is van most már egy képe arról, hogy hogy is nézett ki a pihenő. Ahhoz már hozzászokott, hogy nem feltétlen ért mindent, amit a másik mond, így a "fekete porra" se kérdez rá.
Beszélgetésükbe Laor is bekapcsolódik, meghozva a döntést. Frandr elmosolyodik a szakálla alatt Alyo reakcióján, majd elindul Laorékkal a legközelebbi barlang felé.
Ha a barlangok által alkotott középpont nincs túl messze, és Krestvir elindul megvizsgálni, Frandr fél szemmel őt is figyeli, hogy ha bármi történne, azt gyorsan észrevegye.
A barlanghoz érve felhúzza a szemöldökét Laor tanácsára, nem tartja logikusnak, hogy nem a pajzsos-páncélos csapattag megy elől, vagy az, amelyik lát is a sötétben.
Ennek ellenére engedelmeskedik, pajzsát, fokosát készenlétben tartva. Ő maga is ugrásra kész, hogy ha a barlangban bármi is lenne, ami a torkuknak ugrana, a bejáratba állva bent tarthassa, miután a többiek kijutottak.
Nem tartja valószínűnek, hogy bármi lenne odabent, ám úgy van vele, hogy egy kevés egészséges óvatosság még nem ártott meg senkinek.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Biztonságos utat.
*Szól oda Natynak, mikor észreveszi, hogy az távozni készül. Nem tudja, hogy a lány tudott-e volna nekik segíteni, hiszen még nem látta őt harcban, viszont azt semmiképp sem bánja, hogy nem kell majd rá is odafigyelni, hogy távol tartsa tőle a veszélyt.
Odapillant, mikor Krestvir mutatja az irányt, amerre majd menniük kell, majd Quantallhoz lép, feltevén kérdését.
Észrevétele láthatólag nagyon érdekli a sötételfet, és Frandrnek is van most már egy képe arról, hogy hogy is nézett ki a pihenő. Ahhoz már hozzászokott, hogy nem feltétlen ért mindent, amit a másik mond, így a "fekete porra" se kérdez rá.
Beszélgetésükbe Laor is bekapcsolódik, meghozva a döntést. Frandr elmosolyodik a szakálla alatt Alyo reakcióján, majd elindul Laorékkal a legközelebbi barlang felé.
Ha a barlangok által alkotott középpont nincs túl messze, és Krestvir elindul megvizsgálni, Frandr fél szemmel őt is figyeli, hogy ha bármi történne, azt gyorsan észrevegye.
A barlanghoz érve felhúzza a szemöldökét Laor tanácsára, nem tartja logikusnak, hogy nem a pajzsos-páncélos csapattag megy elől, vagy az, amelyik lát is a sötétben.
Ennek ellenére engedelmeskedik, pajzsát, fokosát készenlétben tartva. Ő maga is ugrásra kész, hogy ha a barlangban bármi is lenne, ami a torkuknak ugrana, a bejáratba állva bent tarthassa, miután a többiek kijutottak.
Nem tartja valószínűnek, hogy bármi lenne odabent, ám úgy van vele, hogy egy kevés egészséges óvatosság még nem ártott meg senkinek.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-11 21:28:16
Üzenet elküldve: 2019-12-11 21:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kereskedőút fás, bokros, dombos táját hamar átveszi a kisebb nagyobb erekkel, csermelyekkel és patakok kusza hálózatával az ingoványos vidék. Az est lassan megtelepedni a vidéken, az utolsó napsugarak is eltűnnek a horizontról és beköszönt a teljes sötétség. Mélységi révén jól tájékozódik ezen körülmények között is, bár a tempó amit diktált az elég kimerítő. Itt még óvatosabban is kell közlekednie mivel egy ballépést követően bokáig, netán derékig süllyedhetne a mocsárban. Bűz lengi körbe az egész környéket, mely a bugyogó lápból szabadul fel. Sehol egy bokor, egy fa, ahol egy sötételf megpihenhetne vagy biztos pontot találhatna. Nem először kel itt át ezért a környékben járatos szemei felvillannak a sötétben és a biztos pontokat keresik lábának. Egy kulacs víz és egy kis száraz élelem van vele, amit szívesen elfogyasztana, már ha találna egy talpalatnyi sziklaszilárd területet, amit biztonságosnak ítélne meg. Eléggé kifárad már mire egy szárazabb földdarabot talál, ahol estére, pár órára meghúzhatja magát. A szervezete elfáradt, így hiába jól közlekedik a sötétben, szüksége van pihenésre. Egy ruhadarabot terít maga alá és leül a földre. Előveszi a kulacsát és a száraz elemózsiát és eszik is, iszok is. Megpróbálja egyenlően eligazgatni a ruhadarabot a földön, hogy egy kicsit alhasson is, összekuporodva. Tűz nélkül nem lesz kellemes, de annyira még nincs hideg, hogy a hidegben megfagyna, ha elalszik. Ruháját összehúzza magán és töltött számszeríját a keze ügyében tartja, ha valaki vagy valami megriasztaná, amíg pihenni próbál. El is alszik hamar, de nem olyan mélyen, hogy egy közeledő zajra fel ne riadna.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-11 08:48:33
Üzenet elküldve: 2019-12-11 08:48:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo alapvetően elég vidám természet, de reggelente sűrűn morcos, még akkor is ha amúgy a saját, puha ágyában ébred. A második ágyon kívüli éjszaka viszont morózussá teszi. Arról ábrándozik, hogy milyen jó is lenne egy szolga, aki reggelente ágyba hozza a forró kakaót. Laor mondjuk pont ágyba hozhatná neki. Szigorúan fodros köténykében. Vagy a kormos pofájú, de ő nyilván nyakörvvel a nyakában.*
- Ja, feltétlenül lelövöm.
*Feleli kicsit bosszúsan, hogy Laor megszakítja az ábrándozását a puha ágyba hozott meleg kakaóról.
Az étkezést csöndesen és ha lehet, akkor magányosan végzi, fél szeme azért a többieken és a füle is nyitva. A tegnap érkezett nőci már megy is, Alyo int neki, részéről ennyi a búcsú. Simán töltené némaságba burkolózva a reggelét, ha Laor nem helyezné szolgálatba magát és osztaná a parancsokat.*
- Nem vagyok konyhai kisegítő, baszod!
*Dohog vicsorogva, döbbenetesen világos színű szemeit forgatva, de azért meglódulva. Ezért a kötényes-Laornak nemcsak forró kakaót kell felszolgálnia, de a lábát is masszíroznia kell majd a következő ábrándban. Óóó egy jó talpmasszírozás sosem rossz. Ehelyett vacsorát csomagol meg kulacsot tölt. Orra alatt szitkozódva. Halálos pillantásokat lövellve a távozó trió hátának irányába. Főként Laor hátának.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo alapvetően elég vidám természet, de reggelente sűrűn morcos, még akkor is ha amúgy a saját, puha ágyában ébred. A második ágyon kívüli éjszaka viszont morózussá teszi. Arról ábrándozik, hogy milyen jó is lenne egy szolga, aki reggelente ágyba hozza a forró kakaót. Laor mondjuk pont ágyba hozhatná neki. Szigorúan fodros köténykében. Vagy a kormos pofájú, de ő nyilván nyakörvvel a nyakában.*
- Ja, feltétlenül lelövöm.
*Feleli kicsit bosszúsan, hogy Laor megszakítja az ábrándozását a puha ágyba hozott meleg kakaóról.
Az étkezést csöndesen és ha lehet, akkor magányosan végzi, fél szeme azért a többieken és a füle is nyitva. A tegnap érkezett nőci már megy is, Alyo int neki, részéről ennyi a búcsú. Simán töltené némaságba burkolózva a reggelét, ha Laor nem helyezné szolgálatba magát és osztaná a parancsokat.*
- Nem vagyok konyhai kisegítő, baszod!
*Dohog vicsorogva, döbbenetesen világos színű szemeit forgatva, de azért meglódulva. Ezért a kötényes-Laornak nemcsak forró kakaót kell felszolgálnia, de a lábát is masszíroznia kell majd a következő ábrándban. Óóó egy jó talpmasszírozás sosem rossz. Ehelyett vacsorát csomagol meg kulacsot tölt. Orra alatt szitkozódva. Halálos pillantásokat lövellve a távozó trió hátának irányába. Főként Laor hátának.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-11 00:09:47
Üzenet elküldve: 2019-12-11 00:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Gondolataiból a tharg vezetőjük szakítja ki, aki úgy tűnik nemcsak figyelt a beszélgetésükre, de még ad is a mélységi szavaira. Ez jól esik a mágusnak. Naty mikor odalép előbb kérdő majd aggódó pillantásokat kap. A lány szavai viszont valahogy furcsa mód tényleg erőt adnak neki. Most úgy érzi valóban képes rá hisz hisznek benne. A kis puszitól zavarba jön, de gyengéden megfogja a másik kezét csak egy mondat erejéig.*
-Te is vigyázz magadra hazafelé. Tudod...*Kicsit lehalkítja a hangját.*Te vagy nekem az egyetlen aki ilyen.
*Barát? Aki ilyen fontos? A mélységi mágus nem a szavak embere főleg ha egy nőről van szó, de aggódva néz a távolodó szőke felé. Az ő szemében a lány nagyobb hősnek számít nála. Mikor a csapatuk vezetője megszólítja akkor bólint. Hárman mennek megnézni a helyet. Az elmélete ha igaz akkor akár olyan farkaslények is rájuk támadhatnak. De ha téved akkor legalább megvizsgálhatják a hasonlóságot két ilyen barlangnak mondott üreg között. A kérdésre bólint.*
-Akkor nem találtam semmi ilyet.
*Mikor megérkeznek a másik talán túlságosan is óvatos az üreg méretét figyelembe véve, de mindegy. Az eredeti megszólítást figyelmen kívül hagyva bólint és követi az utasítást. Az ő egyik keze is a fegyverén pihen.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Gondolataiból a tharg vezetőjük szakítja ki, aki úgy tűnik nemcsak figyelt a beszélgetésükre, de még ad is a mélységi szavaira. Ez jól esik a mágusnak. Naty mikor odalép előbb kérdő majd aggódó pillantásokat kap. A lány szavai viszont valahogy furcsa mód tényleg erőt adnak neki. Most úgy érzi valóban képes rá hisz hisznek benne. A kis puszitól zavarba jön, de gyengéden megfogja a másik kezét csak egy mondat erejéig.*
-Te is vigyázz magadra hazafelé. Tudod...*Kicsit lehalkítja a hangját.*Te vagy nekem az egyetlen aki ilyen.
*Barát? Aki ilyen fontos? A mélységi mágus nem a szavak embere főleg ha egy nőről van szó, de aggódva néz a távolodó szőke felé. Az ő szemében a lány nagyobb hősnek számít nála. Mikor a csapatuk vezetője megszólítja akkor bólint. Hárman mennek megnézni a helyet. Az elmélete ha igaz akkor akár olyan farkaslények is rájuk támadhatnak. De ha téved akkor legalább megvizsgálhatják a hasonlóságot két ilyen barlangnak mondott üreg között. A kérdésre bólint.*
-Akkor nem találtam semmi ilyet.
*Mikor megérkeznek a másik talán túlságosan is óvatos az üreg méretét figyelembe véve, de mindegy. Az eredeti megszólítást figyelmen kívül hagyva bólint és követi az utasítást. Az ő egyik keze is a fegyverén pihen.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-10 22:36:19
Üzenet elküldve: 2019-12-10 22:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Nem tudja, hogy Laornak csalódást okozott a válasza. Igaz, ha nem így volna, akkor sem tudná, hogyan fejezze ki pontosabban a haladás irányát, minthogy megmutatja. Esetleg mondhatná még az égtájat, amelyet meg kell célozniuk. De nem teszi, mivel a férfi látszatra teljes mértékben elfogadta a válaszát.
Miután lemászott és végzett a tócsa-meder kiásásával is, s visszatér a többiek közé, akkor szembesül vele, hogy Natalayda menni készül. Tehát ő nem tart velük...
Közelebb sétál, hogy ne kelljen fölemelnie a hangját és ezáltal fölhívnia magára a figyelmet. Anélkül is elég kellemetlen megszólítania a nőt, hogy mindenki őt nézné.*
- Maga is vigyázzon magára! Köszönöm, hogy beszélt a mesterrel és idáig jött, hogy átadja szavait! - *Mondja meghajolva, fejét lehajtva, majd egy pillanatra a nő arcára emeli tekintetét, mikor fölegyenesedik. Aztán még egyszer fejet hajt, búcsú gyanánt.
Hálájának mértékét mutatja, hogy szavakkal is elköszönt, s nem csak intett, vagy meghajolt. Igaz, mióta mestere kinevezte helyettesnek, gyakran kellett beszélnie, de személyes jellegű párbeszédet lefolytatni még nehezebb, mint a hivatalos ügyek intézése.
Reméli, a nő biztonságban visszaér a toronyhoz. Ezzel tovább bővül a "remény-listája", amit nem szeret, mert inkább szeret tenni érte, hogy a dolgok az elvárásai szerint alakuljanak, de erre nem mindig van lehetőség.
Miután búcsút mondott és a többiek is elindulnak, hogy megnézzék a többi sziklaképződményt, ő is akkor indul meg a középpont fel, amit körbezárnak. Feltéve persze, ha maga a "kör" nem túl nagy kiterjedésű és elérheti a közepét rövid időn belül, míg a férfiak az egyes kis barlangokba néznek be.*
- Héé! Hova mész? - *Sipog mögötte a manó, megállásra késztetve őt. De mielőtt válaszolhatna, Laor még utasításokat osztogat és annak egy része láthatólag ezután jobban leköti az apró lényt.*
- Nem fura vagyok, hanem egyedi! - *Húzza ki magát büszkén, fölhúzva az orrát és karba fonva kezeit sovány mellkasa előtt.
Majd a tündérre is odapillant, van-e ellenvetése és meri-e őt pesztrálni, mint valami gyanús alakot. De közben azt is észreveszi, hogy Krestvir már odébb jár és ez eltereli a figyelmét.*
- Hé! Na! Várj már meg! - *Kiált utána, majd zsombékokon ugrándozva igyekszik őt utolérni.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Nem tudja, hogy Laornak csalódást okozott a válasza. Igaz, ha nem így volna, akkor sem tudná, hogyan fejezze ki pontosabban a haladás irányát, minthogy megmutatja. Esetleg mondhatná még az égtájat, amelyet meg kell célozniuk. De nem teszi, mivel a férfi látszatra teljes mértékben elfogadta a válaszát.
Miután lemászott és végzett a tócsa-meder kiásásával is, s visszatér a többiek közé, akkor szembesül vele, hogy Natalayda menni készül. Tehát ő nem tart velük...
Közelebb sétál, hogy ne kelljen fölemelnie a hangját és ezáltal fölhívnia magára a figyelmet. Anélkül is elég kellemetlen megszólítania a nőt, hogy mindenki őt nézné.*
- Maga is vigyázzon magára! Köszönöm, hogy beszélt a mesterrel és idáig jött, hogy átadja szavait! - *Mondja meghajolva, fejét lehajtva, majd egy pillanatra a nő arcára emeli tekintetét, mikor fölegyenesedik. Aztán még egyszer fejet hajt, búcsú gyanánt.
Hálájának mértékét mutatja, hogy szavakkal is elköszönt, s nem csak intett, vagy meghajolt. Igaz, mióta mestere kinevezte helyettesnek, gyakran kellett beszélnie, de személyes jellegű párbeszédet lefolytatni még nehezebb, mint a hivatalos ügyek intézése.
Reméli, a nő biztonságban visszaér a toronyhoz. Ezzel tovább bővül a "remény-listája", amit nem szeret, mert inkább szeret tenni érte, hogy a dolgok az elvárásai szerint alakuljanak, de erre nem mindig van lehetőség.
Miután búcsút mondott és a többiek is elindulnak, hogy megnézzék a többi sziklaképződményt, ő is akkor indul meg a középpont fel, amit körbezárnak. Feltéve persze, ha maga a "kör" nem túl nagy kiterjedésű és elérheti a közepét rövid időn belül, míg a férfiak az egyes kis barlangokba néznek be.*
- Héé! Hova mész? - *Sipog mögötte a manó, megállásra késztetve őt. De mielőtt válaszolhatna, Laor még utasításokat osztogat és annak egy része láthatólag ezután jobban leköti az apró lényt.*
- Nem fura vagyok, hanem egyedi! - *Húzza ki magát büszkén, fölhúzva az orrát és karba fonva kezeit sovány mellkasa előtt.
Majd a tündérre is odapillant, van-e ellenvetése és meri-e őt pesztrálni, mint valami gyanús alakot. De közben azt is észreveszi, hogy Krestvir már odébb jár és ez eltereli a figyelmét.*
- Hé! Na! Várj már meg! - *Kiált utána, majd zsombékokon ugrándozva igyekszik őt utolérni.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-10 20:44:21
Üzenet elküldve: 2019-12-10 20:44:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Kezdi úgy érezni, hogy valóban holdkórosok gyülekezete jött itt össze, hogy a manónak is igaza legyen. Elvégre ép ésszel nem sokan vállalkoznának ilyen küldetésre. Akárhogy is, eddig sok panasza nem lehet a csapatra, még ha a legkülönfélébb figurákból is áll. Talán a farkasok támadása csak enyhe ízelítő volt mindabból ami még rájuk vár, de az első akadálynál mindenki tette a dolgát. Szinte összeszokottan. A kérdés legfeljebb annyi, hogy mennyivel csökkennek esélyeik azzal, hogy eggyel megfogyatkozik a létszám.
Mivel lassan indulnának, a lova után nézne amikor Frandr párbeszédbe bonyolódik a mélységivel, amire Laor is megáll. Végighallgatja Quantall beszámolóját, bólint a végén. Ahogy a sötételf, ő is kíváncsi azokra a különös barlangokra.*
- Rendben, megnézzük. Frandr, gyere velünk!
*Tehát egy kicsit csúszik az indulás időpontja, amit ki lehet használni arra, hogy néhány "nem szeretem" teendőt másra lőcsöljön.*
- Akkor arra megyünk. *néz egy kicsit hosszabban Krestvirre, mert véleménye szerint a mágus nem volt annyira határozott, mint várta volna. De nincs oka kételkedni benne, úgyhogy csak reméli, hogy Krestvir tudja, hogy mit csinál.*
- Alyo! *inti magához az íjászt és egy füst alatt a tündért is* Csomagold össze a vacsora maradékát, még jól jöhet. Riri, te is segíts és ügyelj arra a manóra! *bök a válla felett Kilencedik felé* Fura szerzet.
*Ezt inkább csak viccnek szánja, mert bár a manó valóban nem mindennapi jelenség, komolyan azért nem tart tőle, hogy galibát okozhatna.*
- Mi *int Frandr és Quantall felé* megnézzük azokat a barlangokat. Legalábbis az egyiket. Nem maradunk sokáig. Mire visszaérünk, mindenki legyen útra kész.
*A végén azért csak elvigyorodik.*
- Ha bármi gond van, csak sikíts!
*Legközelebb akkor szólal meg, amikor a mélységi és a harcos társaságában a legközelebbi barlang szája felé ballagnak.*
- Ha jól értettem *néz a sötételfre* mikor legutóbb itt jártál, ezek a... valamik még nem voltak itt. Egy okkal több, hogy óvatosak legyünk.
*Amikor odaérnek megáll, előhúzza a kardját és a többiekre pillant.*
- Én megyek elől, a korm... *nyel egyet* Quantall jön utánam, Frandr, te zárod a sort. Legyetek éberek! Ha bármi olyasmit találunk bent ami nem túl barátságos, a lehetőségekhez képest minél hamarabb ki kell jutnunk. Szűk helyen nehéz harcolni.
*Bólint még egyet, tulajdonképpen csak magának, aztán el is indul befelé, lassan lépdelve. Odalent talán félhomály fogadja majd őket, nehezebb lesz a látás. A mélységinek ez bizonyára nem okoz problémát, mégsem engedné előre, hiszen kevésbé érthet a fegyverforgatáshoz. A válla felett azért így is előrekukucskálhat.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.10 21:07:14
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Kezdi úgy érezni, hogy valóban holdkórosok gyülekezete jött itt össze, hogy a manónak is igaza legyen. Elvégre ép ésszel nem sokan vállalkoznának ilyen küldetésre. Akárhogy is, eddig sok panasza nem lehet a csapatra, még ha a legkülönfélébb figurákból is áll. Talán a farkasok támadása csak enyhe ízelítő volt mindabból ami még rájuk vár, de az első akadálynál mindenki tette a dolgát. Szinte összeszokottan. A kérdés legfeljebb annyi, hogy mennyivel csökkennek esélyeik azzal, hogy eggyel megfogyatkozik a létszám.
Mivel lassan indulnának, a lova után nézne amikor Frandr párbeszédbe bonyolódik a mélységivel, amire Laor is megáll. Végighallgatja Quantall beszámolóját, bólint a végén. Ahogy a sötételf, ő is kíváncsi azokra a különös barlangokra.*
- Rendben, megnézzük. Frandr, gyere velünk!
*Tehát egy kicsit csúszik az indulás időpontja, amit ki lehet használni arra, hogy néhány "nem szeretem" teendőt másra lőcsöljön.*
- Akkor arra megyünk. *néz egy kicsit hosszabban Krestvirre, mert véleménye szerint a mágus nem volt annyira határozott, mint várta volna. De nincs oka kételkedni benne, úgyhogy csak reméli, hogy Krestvir tudja, hogy mit csinál.*
- Alyo! *inti magához az íjászt és egy füst alatt a tündért is* Csomagold össze a vacsora maradékát, még jól jöhet. Riri, te is segíts és ügyelj arra a manóra! *bök a válla felett Kilencedik felé* Fura szerzet.
*Ezt inkább csak viccnek szánja, mert bár a manó valóban nem mindennapi jelenség, komolyan azért nem tart tőle, hogy galibát okozhatna.*
- Mi *int Frandr és Quantall felé* megnézzük azokat a barlangokat. Legalábbis az egyiket. Nem maradunk sokáig. Mire visszaérünk, mindenki legyen útra kész.
*A végén azért csak elvigyorodik.*
- Ha bármi gond van, csak sikíts!
*Legközelebb akkor szólal meg, amikor a mélységi és a harcos társaságában a legközelebbi barlang szája felé ballagnak.*
- Ha jól értettem *néz a sötételfre* mikor legutóbb itt jártál, ezek a... valamik még nem voltak itt. Egy okkal több, hogy óvatosak legyünk.
*Amikor odaérnek megáll, előhúzza a kardját és a többiekre pillant.*
- Én megyek elől, a korm... *nyel egyet* Quantall jön utánam, Frandr, te zárod a sort. Legyetek éberek! Ha bármi olyasmit találunk bent ami nem túl barátságos, a lehetőségekhez képest minél hamarabb ki kell jutnunk. Szűk helyen nehéz harcolni.
*Bólint még egyet, tulajdonképpen csak magának, aztán el is indul befelé, lassan lépdelve. Odalent talán félhomály fogadja majd őket, nehezebb lesz a látás. A mélységinek ez bizonyára nem okoz problémát, mégsem engedné előre, hiszen kevésbé érthet a fegyverforgatáshoz. A válla felett azért így is előrekukucskálhat.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.10 21:07:14
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-09 22:31:07
Üzenet elküldve: 2019-12-09 22:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* A megnyugatás Laor részéről valamelyest bevált, a tündérbe biccent egyet jelezve, hogy megértette és tovább készülődik. Megy a többiek után és nézi, amit a többiek, bár ő aztán logikát biztos nem fog találni a romok szabályossága között, mert ő nem ért alapból a harci építményekhez így nem tudja, milyennek kéne lennie annak, ami ilyenre rombolódott le.
Ezután már el is tereli a figyelmét Nati búcsúja. Kicsit aggódik a lányért, reméli, hogy épségben visszajut oda, ahonnan jött és nem kerül áldozatául semmi veszélyes lénynek. Ezt mondjuk hangosan nem meri mondani, nehogy Quantallra ráhozza a frászt és izgulhasson amíg újra kezei ügyébe nem kerül a lány, így csak szelíd mosollyal arcát integet és reméli a legjobbakat az elválónak. Akik pedig maradtak azok felé fordul, hogy figyelje mi is a terv a továbbiakban.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
* A megnyugatás Laor részéről valamelyest bevált, a tündérbe biccent egyet jelezve, hogy megértette és tovább készülődik. Megy a többiek után és nézi, amit a többiek, bár ő aztán logikát biztos nem fog találni a romok szabályossága között, mert ő nem ért alapból a harci építményekhez így nem tudja, milyennek kéne lennie annak, ami ilyenre rombolódott le.
Ezután már el is tereli a figyelmét Nati búcsúja. Kicsit aggódik a lányért, reméli, hogy épségben visszajut oda, ahonnan jött és nem kerül áldozatául semmi veszélyes lénynek. Ezt mondjuk hangosan nem meri mondani, nehogy Quantallra ráhozza a frászt és izgulhasson amíg újra kezei ügyébe nem kerül a lány, így csak szelíd mosollyal arcát integet és reméli a legjobbakat az elválónak. Akik pedig maradtak azok felé fordul, hogy figyelje mi is a terv a továbbiakban.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-09 06:18:58
Üzenet elküldve: 2019-12-09 06:18:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Natalayda megtette amiért jött, s továbbra is úgy érzi, nem való neki ez a küldetés. Ahogy Quantall megébred, már kezdene is búcsúba, de a barlangok érdekessége leköt rajta kívül mindenkit. Natalaydát csupán annyira, hogy minél távolabb kerüljön tőlük.
A magiszter a domb tetején, az egyik harcos szedelőzködésre noszogatja őket.
A fakasztott forrásnál megmosdik gyorsan, majd kevéske csomagját magához veszi, hogy indulásra készen búcsúra fordulhasson a sötét ifjúhoz. Kivár egy alkalmas pillanatot, mielőtt belekezd.*
- Nem tartalak fel tovább. Segítsd őket, tudom, hogy menni fog. Hiszek benned, te is higgy magadban, és ha vége ennek, keress meg. Kérlek. Szeretném tudni, hogy jól vagy. *Kérlelő pillantása szomorú a búcsútól, s bizakodó Quantall adottságaival kapcsolatban. Pipiskedik, hogy egy rövid búcsúcsókot hintsen a mágus arcára, s visszaereszkedve a földre meg is fordul, hogy elhagyja a tábort.*
- Vigyázzatok magatokra. Sok sikert. Higgyetek! *sorolja még azoknak, akik mellett elhalad, de nem késlekedhet tovább. Vissza kell szereznie lovát, aztán a városban biztos akad mit tenni, hogy jobbá tegye a világot.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Natalayda megtette amiért jött, s továbbra is úgy érzi, nem való neki ez a küldetés. Ahogy Quantall megébred, már kezdene is búcsúba, de a barlangok érdekessége leköt rajta kívül mindenkit. Natalaydát csupán annyira, hogy minél távolabb kerüljön tőlük.
A magiszter a domb tetején, az egyik harcos szedelőzködésre noszogatja őket.
A fakasztott forrásnál megmosdik gyorsan, majd kevéske csomagját magához veszi, hogy indulásra készen búcsúra fordulhasson a sötét ifjúhoz. Kivár egy alkalmas pillanatot, mielőtt belekezd.*
- Nem tartalak fel tovább. Segítsd őket, tudom, hogy menni fog. Hiszek benned, te is higgy magadban, és ha vége ennek, keress meg. Kérlek. Szeretném tudni, hogy jól vagy. *Kérlelő pillantása szomorú a búcsútól, s bizakodó Quantall adottságaival kapcsolatban. Pipiskedik, hogy egy rövid búcsúcsókot hintsen a mágus arcára, s visszaereszkedve a földre meg is fordul, hogy elhagyja a tábort.*
- Vigyázzatok magatokra. Sok sikert. Higgyetek! *sorolja még azoknak, akik mellett elhalad, de nem késlekedhet tovább. Vissza kell szereznie lovát, aztán a városban biztos akad mit tenni, hogy jobbá tegye a világot.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-06 12:24:43
Üzenet elküldve: 2019-12-06 12:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Lát valamit a távolban, valami fehéreset, mint a köd, de innen nézve nagyon hasonlít ahhoz, mint mikor a szeme eléri határait a horizonton és már nem képes messzebbre látni, csak kékes-fehéres homályt. Egy kicsit mégis másnak tűnik ez, mert a másik irányba eltekintve mintha távolabb is élesebb volna a szeme alkotta kép, de nem tudná biztosra mondani, hogy nem csalják meg érzékei. Ehhez közelebb kellene menniük...
Kémlelése ahhoz mindenesetre elég volt, hogy emlékeztesse magát, milyen sötétségbe tartanak, s még inkább értékelni tudja az arcát most langyosan simogató napsugarakat.
Kicsit hátrahajtja a fejét és lehunyja a szemét, úgy élvezi ki az élet apró örömét. Közben hallgatja a tábor nyüzsgését, a beszélgetéseket, amik szintén már az előttük álló napra összpontosítanak, a hely történelmét kutatva.*
- Már nem csak holdkóros vagy, hanem napkóros is? - *Töri meg egy csipogó hang a többi beszélgetés zaját a fülében, ami a menedék alja felől érkezik. Mikor kinyitja a szemét és lepillant, Kilencediket látja.*
- Mit álldogálsz odafönt csukott szemmel? Elhagytad az egyik kerekedet? - *Kérdezi a manó piszkálódó, gonoszkás mosollyal. Még az ujjával is utánozza a kerék mozgását a halántékánál.
Krestvir meg nem érti.*
- Nem is volt kerekem. - *Feleli, tanácstalanul, hogy mit is akarhatott ezzel mondani Kili. A manó persze ezen a válaszon nevet a legjobbat.*
- Azt el is hiszem! - *Kacagja, de a lány már nem sokat törődik vele, mert közben Laor lép közelebb, s mivel föntről néz le a férfira, jól látja, hogy amaz meg őt nézi, tehát a kérdése neki szólt.*
- Arra! - *Mutatja egyszerűen az irányt, karját fölemelve, az ujjával.*
- Azt hiszem, már látom a ködöt is. - *Teszi hozzá baljóslatúan, s tekintetében felfedezhető némi félelem, még ha arca mit sem változott.*
- Biztosan nem a fejedben látod azt a ködöt, ha már kerekeid nincsenek? - *Szól közbe Kilencedik, még mindig rötyögve, a korábbi szálat el nem engedve. A megjegyzése talán már kicsit otrombának hangzik, mégis ártatlan. Ő nem fogja fel a veszélyt, nem néz ennyire a jövőbe.
Krestvir lemászik a többiek közé, s amennyire lehetséges, fülel, különösen Quantall beszámolójára. De míg a csapat összecihelődik, ő elsétál a korábban fakasztott forrásához.
Azon a helyen, ahol a víz földet ér, megkísérel a tőrével kialakítani egy széles, kerek bemélyedést, ahol a víz összegyűlhet egy tócsába, mielőtt elfolyna.
Majd sikerétől vagy épp sikertelenségétől függetlenül ő is szemügyre veszi a sziklákat, de nem érzékel semmi mágikusat felőlük, mint az obeliszkből, ami Synmirán áll.
Annyit megtesz még, hogy elsétál az általuk körbezárt középponthoz, hátha akkor tapasztal valamit, viszont ennek a rejtélynek kikutatásánál jobban sürgeti az idő. Ez itt egy viszonylag biztonságos hely, itt át tudtak éjszakázni, de odabent a ködben... ahhoz nem fűz nagy reményeket. Jó volna minél többet kihasználni a napból és korán indulni.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Lát valamit a távolban, valami fehéreset, mint a köd, de innen nézve nagyon hasonlít ahhoz, mint mikor a szeme eléri határait a horizonton és már nem képes messzebbre látni, csak kékes-fehéres homályt. Egy kicsit mégis másnak tűnik ez, mert a másik irányba eltekintve mintha távolabb is élesebb volna a szeme alkotta kép, de nem tudná biztosra mondani, hogy nem csalják meg érzékei. Ehhez közelebb kellene menniük...
Kémlelése ahhoz mindenesetre elég volt, hogy emlékeztesse magát, milyen sötétségbe tartanak, s még inkább értékelni tudja az arcát most langyosan simogató napsugarakat.
Kicsit hátrahajtja a fejét és lehunyja a szemét, úgy élvezi ki az élet apró örömét. Közben hallgatja a tábor nyüzsgését, a beszélgetéseket, amik szintén már az előttük álló napra összpontosítanak, a hely történelmét kutatva.*
- Már nem csak holdkóros vagy, hanem napkóros is? - *Töri meg egy csipogó hang a többi beszélgetés zaját a fülében, ami a menedék alja felől érkezik. Mikor kinyitja a szemét és lepillant, Kilencediket látja.*
- Mit álldogálsz odafönt csukott szemmel? Elhagytad az egyik kerekedet? - *Kérdezi a manó piszkálódó, gonoszkás mosollyal. Még az ujjával is utánozza a kerék mozgását a halántékánál.
Krestvir meg nem érti.*
- Nem is volt kerekem. - *Feleli, tanácstalanul, hogy mit is akarhatott ezzel mondani Kili. A manó persze ezen a válaszon nevet a legjobbat.*
- Azt el is hiszem! - *Kacagja, de a lány már nem sokat törődik vele, mert közben Laor lép közelebb, s mivel föntről néz le a férfira, jól látja, hogy amaz meg őt nézi, tehát a kérdése neki szólt.*
- Arra! - *Mutatja egyszerűen az irányt, karját fölemelve, az ujjával.*
- Azt hiszem, már látom a ködöt is. - *Teszi hozzá baljóslatúan, s tekintetében felfedezhető némi félelem, még ha arca mit sem változott.*
- Biztosan nem a fejedben látod azt a ködöt, ha már kerekeid nincsenek? - *Szól közbe Kilencedik, még mindig rötyögve, a korábbi szálat el nem engedve. A megjegyzése talán már kicsit otrombának hangzik, mégis ártatlan. Ő nem fogja fel a veszélyt, nem néz ennyire a jövőbe.
Krestvir lemászik a többiek közé, s amennyire lehetséges, fülel, különösen Quantall beszámolójára. De míg a csapat összecihelődik, ő elsétál a korábban fakasztott forrásához.
Azon a helyen, ahol a víz földet ér, megkísérel a tőrével kialakítani egy széles, kerek bemélyedést, ahol a víz összegyűlhet egy tócsába, mielőtt elfolyna.
Majd sikerétől vagy épp sikertelenségétől függetlenül ő is szemügyre veszi a sziklákat, de nem érzékel semmi mágikusat felőlük, mint az obeliszkből, ami Synmirán áll.
Annyit megtesz még, hogy elsétál az általuk körbezárt középponthoz, hátha akkor tapasztal valamit, viszont ennek a rejtélynek kikutatásánál jobban sürgeti az idő. Ez itt egy viszonylag biztonságos hely, itt át tudtak éjszakázni, de odabent a ködben... ahhoz nem fűz nagy reményeket. Jó volna minél többet kihasználni a napból és korán indulni.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:52:12
Üzenet elküldve: 2019-12-04 01:52:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Laposakat pislog és párszor megdörgöli a szemét.*
-Én...ébren...vagyok. Köszönöm.
*Jelenti ki. Bár nagyon nem úgy néz ki. Talán egy arcmosás és a hideg szél segít neki észhez térni. Lassan azért ráéred, hogy hol is van, ami fura módon hidegen hagyja. Megdörgöli a szemét és összegyűrögeti kicsit az arcár miközben csak úgy álmosan motyog maga elé.*
-Valószínűleg nem vagyok ép elméjű.
*Aztán kinyújtóztatja a tagjait és felkel. Egy varázslattal megpróbálkozik, de ha nem megy akkor hagyja a dolgot és arcot mosna. A barbár mikor megszólítja lassan bólint.*
-Robbanás előtt és után láttam a pihenőt.
*A következő dologra kérdőn néz a barlangra és gondolkozik.*
-A város alatt volt az-az üreg. A fekete porral és az alkohollal. Minden felrobbant. Falak vették körül a pihenőt és csak kevés épület volt hisz az ott megszállók sátrakban laktak. Ilyen barlangokra nem emlékszem. Több is lenne? Fura. Lehet valami mágiával hozták őket létre. Nem hiszem, hogy élőholtaknak. Azok nem éreznek fájdalmat és ha a tudatuk eltörölték igényt se éreznek olyasmire, hogy valami otthonos legyen számukra vagy ilyesmi. Pokolkutyák? Démonok? A többi ilyen is üres volt? Ez felettébb érdekes és nagyon gyanús.
*Bár először még fáradt volt, de pont ez kellett neki, hogy beinduljon az agya. Látszik ahogy elgondolkodik a dolgon. Megvakarja az állát és figyelmesen néz maga elé, de látszik rajta, hogy nem lát. A démonok és azok a dolgok lefoglalták.*
-Megnézném!
*Jelenti aztán ki.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Laposakat pislog és párszor megdörgöli a szemét.*
-Én...ébren...vagyok. Köszönöm.
*Jelenti ki. Bár nagyon nem úgy néz ki. Talán egy arcmosás és a hideg szél segít neki észhez térni. Lassan azért ráéred, hogy hol is van, ami fura módon hidegen hagyja. Megdörgöli a szemét és összegyűrögeti kicsit az arcár miközben csak úgy álmosan motyog maga elé.*
-Valószínűleg nem vagyok ép elméjű.
*Aztán kinyújtóztatja a tagjait és felkel. Egy varázslattal megpróbálkozik, de ha nem megy akkor hagyja a dolgot és arcot mosna. A barbár mikor megszólítja lassan bólint.*
-Robbanás előtt és után láttam a pihenőt.
*A következő dologra kérdőn néz a barlangra és gondolkozik.*
-A város alatt volt az-az üreg. A fekete porral és az alkohollal. Minden felrobbant. Falak vették körül a pihenőt és csak kevés épület volt hisz az ott megszállók sátrakban laktak. Ilyen barlangokra nem emlékszem. Több is lenne? Fura. Lehet valami mágiával hozták őket létre. Nem hiszem, hogy élőholtaknak. Azok nem éreznek fájdalmat és ha a tudatuk eltörölték igényt se éreznek olyasmire, hogy valami otthonos legyen számukra vagy ilyesmi. Pokolkutyák? Démonok? A többi ilyen is üres volt? Ez felettébb érdekes és nagyon gyanús.
*Bár először még fáradt volt, de pont ez kellett neki, hogy beinduljon az agya. Látszik ahogy elgondolkodik a dolgon. Megvakarja az állát és figyelmesen néz maga elé, de látszik rajta, hogy nem lát. A démonok és azok a dolgok lefoglalták.*
-Megnézném!
*Jelenti aztán ki.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:31:39
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:31:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Ahogy visszatér a táborba, a többiek is kezdenek mozgolódni. Fél füllel elhallja Laor megjegyzését a bagollyal kapcsolatban, majd megindul a forrás felé újratölteni a kulacsát és inni egyet. A tegnap esti maradékot rágcsálva tér vissza a barlang szájához, épp időben, hogy Laor megfogalmazza, pontosan mi is volt neki furcsa a barlangokkal kapcsolatban.*
-Quantall mintha mondta volna, hogy járt már itt.
*Csatlakozik be a beszélgetésbe.*
-Ha ezek valamiféle őrtornyok voltak, arra biztosan emlékszik. Akkor tudnánk is, hogy körülbelül hol vagyunk.
*Szemével meg is keresi a kormost, akit épp Naty ébresztget. Úgy dönt, ráér még kérdezősködni, így inkább elkezdi picivel alaposabban megnézni menedéküket, meg amit lát a többi barlangból, hátha rá tud jönni valamire.
Fél füllel azért hallgatja a többi beszélgetést, de nem ragozná tovább Laor magyarázatát arra, hogy miért nem keltették fel őrködni a gyógyítójukat, aki még a tegnap torkuknak ugró dögökben is a jót kereste.
Mikor aztán Laor jelzi a reggeli készülődés végét, Frandr megszólítja Quantallt, aki remélhetőleg épp nem Natyval, vagy ébredezéssel van elfoglalva.*
-Te jártál már itt, nem?
*Nem vár sokat a válaszra, hanem folytatja is kérdését.*
-Emlékszel bármire is, hogy hogy nézett ki ez a hely korábban? Ennek a barlangnak van jó pár hasonmása a romok körül, és nem úgy tűnik, hogy természetesek. Nem rémlik valami?
*Jó lenne, ha a másik tudna valami hasznosat, bár azt Frandr sem nagyon tudja elképzelni, hogy mi változtathatott meg annyira egy épületet, hogy egyszerű barlangnak tűnjön.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.02 22:20:21
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Ahogy visszatér a táborba, a többiek is kezdenek mozgolódni. Fél füllel elhallja Laor megjegyzését a bagollyal kapcsolatban, majd megindul a forrás felé újratölteni a kulacsát és inni egyet. A tegnap esti maradékot rágcsálva tér vissza a barlang szájához, épp időben, hogy Laor megfogalmazza, pontosan mi is volt neki furcsa a barlangokkal kapcsolatban.*
-Quantall mintha mondta volna, hogy járt már itt.
*Csatlakozik be a beszélgetésbe.*
-Ha ezek valamiféle őrtornyok voltak, arra biztosan emlékszik. Akkor tudnánk is, hogy körülbelül hol vagyunk.
*Szemével meg is keresi a kormost, akit épp Naty ébresztget. Úgy dönt, ráér még kérdezősködni, így inkább elkezdi picivel alaposabban megnézni menedéküket, meg amit lát a többi barlangból, hátha rá tud jönni valamire.
Fél füllel azért hallgatja a többi beszélgetést, de nem ragozná tovább Laor magyarázatát arra, hogy miért nem keltették fel őrködni a gyógyítójukat, aki még a tegnap torkuknak ugró dögökben is a jót kereste.
Mikor aztán Laor jelzi a reggeli készülődés végét, Frandr megszólítja Quantallt, aki remélhetőleg épp nem Natyval, vagy ébredezéssel van elfoglalva.*
-Te jártál már itt, nem?
*Nem vár sokat a válaszra, hanem folytatja is kérdését.*
-Emlékszel bármire is, hogy hogy nézett ki ez a hely korábban? Ennek a barlangnak van jó pár hasonmása a romok körül, és nem úgy tűnik, hogy természetesek. Nem rémlik valami?
*Jó lenne, ha a másik tudna valami hasznosat, bár azt Frandr sem nagyon tudja elképzelni, hogy mi változtathatott meg annyira egy épületet, hogy egyszerű barlangnak tűnjön.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.02 22:20:21
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-02 19:22:58
Üzenet elküldve: 2019-12-02 19:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Laor nem egy háklis ember, nem panaszkodik folyton, de van néhány dolog amit szívből utál. A kavicsot a csizmájában, amit képtelenség kirázni, a káposztát, mint olyat, valamint a hűvös, kissé bőrt csipkéző szelet. Különösen hajnalban, az ingoványban.*
- Lelőnéd nekem azt a nyavalyás baglyot? *morogja oda a mellé felcsatlakozó Alyonak, és ez akár egy jó reggeltnek is elmegy. Bár ahogy ő sem, valószínűleg a félvér sem tudja, hogy honnan huhog a kerek fejű baromfi. Egy darabig még nézelődhetnek, de Laor újfent megtöri hajnali ingoványt belengő bíbor csendet, bármit is jelentsen ez.*
- Észrevetted? *bök a legközelebbi kis barlang irányába, aztán a következő és következő felé* Mintha valami holdkóros építész rajztábláján születtek volna. Túl szabályos.
*Hátrasandít a válla felett, a többiek mostanra már többé-kevésbé magukhoz tértek és készülődni kezdtek. Megvárja még, hogy Alyo is kifejthesse véleményét ha ezt indokoltnak tartja és csak utána indul vissza a többiekhez. Épp időben ér vissza, hogy Riri panaszát elcsípje. Ha más tenné ezt, higgadtan, de keresetlen szavakkal elmagyarázná, hogy az őrség kérdését és úgy általában, a katonai kérdéseket hagyja meg azoknak akik értenek is hozzá, de Ririvel szemben elfogult. Kedveli a tündéreket, kicsit szentimentális módon, Riri pedig mindazon sztereotípiákat megjeleníti ami miatt így érez.*
- Tudom. *bazsalyog lefelé* De hidd el, hogy jobb így. Elegen voltunk őrségben, hogy váltás után mindenki kipihenhesse magát, dőreség lett volna mást is ébren tartani. Szükség van az erőnkre. A tiedre is.
*Még egyszer körülnéz, hogy mi teendője lenne még? Esetleg talpra rugdosni a mélységit, de a babája már ébresztgeti, úgyhogy ezzel nem kell törődnie. Frandr is hozza a megbízható formáját, talán előbb elkészült, mint ő maga.*
- Szedelőzködjetek, indulunk!
*Aztán a mágus és manója felé bandzsít.*
- Merre is?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.02 19:23:46
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Laor nem egy háklis ember, nem panaszkodik folyton, de van néhány dolog amit szívből utál. A kavicsot a csizmájában, amit képtelenség kirázni, a káposztát, mint olyat, valamint a hűvös, kissé bőrt csipkéző szelet. Különösen hajnalban, az ingoványban.*
- Lelőnéd nekem azt a nyavalyás baglyot? *morogja oda a mellé felcsatlakozó Alyonak, és ez akár egy jó reggeltnek is elmegy. Bár ahogy ő sem, valószínűleg a félvér sem tudja, hogy honnan huhog a kerek fejű baromfi. Egy darabig még nézelődhetnek, de Laor újfent megtöri hajnali ingoványt belengő bíbor csendet, bármit is jelentsen ez.*
- Észrevetted? *bök a legközelebbi kis barlang irányába, aztán a következő és következő felé* Mintha valami holdkóros építész rajztábláján születtek volna. Túl szabályos.
*Hátrasandít a válla felett, a többiek mostanra már többé-kevésbé magukhoz tértek és készülődni kezdtek. Megvárja még, hogy Alyo is kifejthesse véleményét ha ezt indokoltnak tartja és csak utána indul vissza a többiekhez. Épp időben ér vissza, hogy Riri panaszát elcsípje. Ha más tenné ezt, higgadtan, de keresetlen szavakkal elmagyarázná, hogy az őrség kérdését és úgy általában, a katonai kérdéseket hagyja meg azoknak akik értenek is hozzá, de Ririvel szemben elfogult. Kedveli a tündéreket, kicsit szentimentális módon, Riri pedig mindazon sztereotípiákat megjeleníti ami miatt így érez.*
- Tudom. *bazsalyog lefelé* De hidd el, hogy jobb így. Elegen voltunk őrségben, hogy váltás után mindenki kipihenhesse magát, dőreség lett volna mást is ébren tartani. Szükség van az erőnkre. A tiedre is.
*Még egyszer körülnéz, hogy mi teendője lenne még? Esetleg talpra rugdosni a mélységit, de a babája már ébresztgeti, úgyhogy ezzel nem kell törődnie. Frandr is hozza a megbízható formáját, talán előbb elkészült, mint ő maga.*
- Szedelőzködjetek, indulunk!
*Aztán a mágus és manója felé bandzsít.*
- Merre is?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.02 19:23:46
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-12-01 13:55:57
Üzenet elküldve: 2019-12-01 13:55:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Vissza megy hát az ingoványba, hogy a nagy fákhoz menjen, de hamar eltéved ám. Sajnos a fölé tornyosuló nagy levelű növények kitakarják a kilátást.*
~ Na jól el tévedtünk. Ne menjünk az ingoványba. Itt vagyunk megint.~
- Jól van na. Hát nem gondoltam, hogy így szem elől tévesztjük azokat a nagy fákat. De nézd csak! Ott van egy út szerűség. Azt hiszem ha követjük, akkor kijuthatunk innen.
~ Aha. Gondolod? Aztán még jobban eltévedünk majd.~
- Engem te ne oktass ki! Majdnem megöltél minket. Ha olyan okos vagy, akkor vezess te! Én többet tudok, mint te.
~ Grr. Jól van na! Menjünk akkor azon az akármin.~* Pufog Nes, de tudja, hogy a másiknak igaza van. Az út nehéz és fárasztó. Viszont legalább nem annyira süppedős a talaj. Lehetett valami abban, amit Ciri mondott. Nem sokára ez be is igazolódik, mert ritkulni kezd a mocsár.*
- Hohó! Mindjárt vége van ennek a helynek. Figyeld csak! Már ritkulnak ezek a növények.* Lelkendezik a lány. Nem is telik bele sok idő és tényleg hirtelen véget ér ez a borzalmas hely.*
A hozzászólás írója (Cirilna Asmelrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.01 14:23:31
~ Na jól el tévedtünk. Ne menjünk az ingoványba. Itt vagyunk megint.~
- Jól van na. Hát nem gondoltam, hogy így szem elől tévesztjük azokat a nagy fákat. De nézd csak! Ott van egy út szerűség. Azt hiszem ha követjük, akkor kijuthatunk innen.
~ Aha. Gondolod? Aztán még jobban eltévedünk majd.~
- Engem te ne oktass ki! Majdnem megöltél minket. Ha olyan okos vagy, akkor vezess te! Én többet tudok, mint te.
~ Grr. Jól van na! Menjünk akkor azon az akármin.~* Pufog Nes, de tudja, hogy a másiknak igaza van. Az út nehéz és fárasztó. Viszont legalább nem annyira süppedős a talaj. Lehetett valami abban, amit Ciri mondott. Nem sokára ez be is igazolódik, mert ritkulni kezd a mocsár.*
- Hohó! Mindjárt vége van ennek a helynek. Figyeld csak! Már ritkulnak ezek a növények.* Lelkendezik a lány. Nem is telik bele sok idő és tényleg hirtelen véget ér ez a borzalmas hely.*
A hozzászólás írója (Cirilna Asmelrin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.01 14:23:31
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-30 20:28:35
Üzenet elküldve: 2019-11-30 20:28:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Az erdei remete//
*A nem annyira parancsoló, de azért igencsak felszólító mondat után hamarost útnak is erednek. Erre ő halkan morogva, morcosan bólint egy igent, és megindul a fa tetejéről már megállapítottan jó irányba. A vadászlány felajánlkozik élő mankónak, amire egy mustráló tekintet az első válasz. Noha nem tudja mit gondoljon az idegen nőről, de a kezdeti benyomások alapján nem a legstabilabb támaszték ezen a vidéken. Meg egyébként is. Ő férfi. Nem azaz átlagos, hanem a melldöngetően önérzetes pasasfajta, aki meghalni is csak úgy akar, ha egyedül verekedheti át magát a halálhörgésen. A lábában lüktető fájdalom, lassan a fejébe gyűrűzik, minden egyes lépéssel közelebb kerülve ahhoz, hogy elérje a fájdalomküszöbét, de erre fittyet hányva, rezzenéstelen arccal, és hangjában is csak leheletnyit érződő kellemetlenséggel válaszol.*
-Köszönöm nem kell. Megoldom. Ha a medvét lefutottam, el tudok gyalogolni egy faluig.
*Mondja, és igaza is van. Annyira nem vészes a dolog. Igaz hogy az üldözésük alatt benne tomboló adrenalin lassacskán felszívódik ezzel teret engedve a valódi ingereknek amik érik, de még el tud botorkálni egyedül. Ennek ellenére, kicsit enyhülve, de még mindig morcos hangon hozzáteszi.*
-De azért köszönöm. És azt is a fánál. Elbújhattál volna egyedül is.
*Mondja beismerően, és látszik rajta, hogy ez a köszönet jobban fáj neki mint a lába. A közepes sétatempót tartva lassan kiérnek a láposabb területekre. És itt jön el a kérdések ideje.*
-Nah? Merre tovább?
*A nem annyira parancsoló, de azért igencsak felszólító mondat után hamarost útnak is erednek. Erre ő halkan morogva, morcosan bólint egy igent, és megindul a fa tetejéről már megállapítottan jó irányba. A vadászlány felajánlkozik élő mankónak, amire egy mustráló tekintet az első válasz. Noha nem tudja mit gondoljon az idegen nőről, de a kezdeti benyomások alapján nem a legstabilabb támaszték ezen a vidéken. Meg egyébként is. Ő férfi. Nem azaz átlagos, hanem a melldöngetően önérzetes pasasfajta, aki meghalni is csak úgy akar, ha egyedül verekedheti át magát a halálhörgésen. A lábában lüktető fájdalom, lassan a fejébe gyűrűzik, minden egyes lépéssel közelebb kerülve ahhoz, hogy elérje a fájdalomküszöbét, de erre fittyet hányva, rezzenéstelen arccal, és hangjában is csak leheletnyit érződő kellemetlenséggel válaszol.*
-Köszönöm nem kell. Megoldom. Ha a medvét lefutottam, el tudok gyalogolni egy faluig.
*Mondja, és igaza is van. Annyira nem vészes a dolog. Igaz hogy az üldözésük alatt benne tomboló adrenalin lassacskán felszívódik ezzel teret engedve a valódi ingereknek amik érik, de még el tud botorkálni egyedül. Ennek ellenére, kicsit enyhülve, de még mindig morcos hangon hozzáteszi.*
-De azért köszönöm. És azt is a fánál. Elbújhattál volna egyedül is.
*Mondja beismerően, és látszik rajta, hogy ez a köszönet jobban fáj neki mint a lába. A közepes sétatempót tartva lassan kiérnek a láposabb területekre. És itt jön el a kérdések ideje.*
-Nah? Merre tovább?
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-30 17:56:53
Üzenet elküldve: 2019-11-30 17:56:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az erdei remete//
-Rendben, akkor nem vagy. Na indulás. *Mondja, bár érződik a hangján, ez nem parancs volt, csak erőteljes javaslat.
Ő férfi belső önmarcangolásából nem sokat észlel, hiszen eddig se ismerte és lehet ezután sem fogja behatóan. De mindent megnéz és levonja a következtetéseket. A bekötött lábára pillant, itt most már nem állhatnak meg, el kell vonszolniuk magukat a legközelebbi, emberek lakta környékre. Ott talán majd tudnak mit kezdeni az elmúlt rövid idő alatt rohamosan érkező ingerek következményeivel. Talán jobb is, ha nagyon nem kezd el filozofálni meg kérdéseket feltenni, csak egy biztonságos helyen akarja végre tudni magát.*
-Ha szükséges belém kapaszkodhatsz, de csak mankónak vagyok jó, mert ha megbotolsz, akkor zúgunk mind a ketten. *Teszi még hozzá, miközben pedig haladnak, a szemével megfelelő nagyságú elhullott ágat keres, hogy kisegíthesse máshogy a nagydarab férfit. Már meg sem akarja említeni, hogy az nehogy letérjen az ösvényről, hiszen, ha próbálkozna vele úgyis észrevenné, próbál mellette haladni, abban a tempóban, amit a lába enged. Egyrészt, mivel a férfi is visszajött érte, hogy segítsen neki, így diktálja a lelkiismerete, hogy ő se hagyja magára, másrészt pedig, itt a hatalmas ingoványban senki sem hallaná a segélykiáltásait, ha esetleg olyan helyre lépne, ami rövid út a feledésbe avagy a sárba merüléshez.*
-Rendben, akkor nem vagy. Na indulás. *Mondja, bár érződik a hangján, ez nem parancs volt, csak erőteljes javaslat.
Ő férfi belső önmarcangolásából nem sokat észlel, hiszen eddig se ismerte és lehet ezután sem fogja behatóan. De mindent megnéz és levonja a következtetéseket. A bekötött lábára pillant, itt most már nem állhatnak meg, el kell vonszolniuk magukat a legközelebbi, emberek lakta környékre. Ott talán majd tudnak mit kezdeni az elmúlt rövid idő alatt rohamosan érkező ingerek következményeivel. Talán jobb is, ha nagyon nem kezd el filozofálni meg kérdéseket feltenni, csak egy biztonságos helyen akarja végre tudni magát.*
-Ha szükséges belém kapaszkodhatsz, de csak mankónak vagyok jó, mert ha megbotolsz, akkor zúgunk mind a ketten. *Teszi még hozzá, miközben pedig haladnak, a szemével megfelelő nagyságú elhullott ágat keres, hogy kisegíthesse máshogy a nagydarab férfit. Már meg sem akarja említeni, hogy az nehogy letérjen az ösvényről, hiszen, ha próbálkozna vele úgyis észrevenné, próbál mellette haladni, abban a tempóban, amit a lába enged. Egyrészt, mivel a férfi is visszajött érte, hogy segítsen neki, így diktálja a lelkiismerete, hogy ő se hagyja magára, másrészt pedig, itt a hatalmas ingoványban senki sem hallaná a segélykiáltásait, ha esetleg olyan helyre lépne, ami rövid út a feledésbe avagy a sárba merüléshez.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-11-28 13:20:04
Üzenet elküldve: 2019-11-28 13:20:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lehelet//
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Szebb reggelre éled, mint amire számít. A lassan élénkülő táborhoz ő is csatlakozik, bár túl sok igazítanivalót nem talál magán. Nem is igazán érdekli a rendezettség, csak a legfontosabb legyen meg, így haját kisöpri. Újra összefogja, legalább később ne legyen gondja vele. Leginkább azt várja, Quantall éledjen fel, mert mivel reggel van, ő mielőbb szeretne elindulni visszafelé a lováért.
Óvatosan megrázogatja maga mellett Quantall vállát, hátha könnyebben éled. A szabályos barlangok egyelőre nem tűnnek fel neki, a napfelkelte szépsége inkább magára vonja figyelmét, s míg a mágus mellette ébredezik, Natalayda a napok fényeit figyeli, s halkan ébreszti őt, hogy búcsúzhasson.*
- Quantall, ébredj *noszogatja csendesen.*
//A vulkánok hava, 6887. Oren reggele//
*Szebb reggelre éled, mint amire számít. A lassan élénkülő táborhoz ő is csatlakozik, bár túl sok igazítanivalót nem talál magán. Nem is igazán érdekli a rendezettség, csak a legfontosabb legyen meg, így haját kisöpri. Újra összefogja, legalább később ne legyen gondja vele. Leginkább azt várja, Quantall éledjen fel, mert mivel reggel van, ő mielőbb szeretne elindulni visszafelé a lováért.
Óvatosan megrázogatja maga mellett Quantall vállát, hátha könnyebben éled. A szabályos barlangok egyelőre nem tűnnek fel neki, a napfelkelte szépsége inkább magára vonja figyelmét, s míg a mágus mellette ébredezik, Natalayda a napok fényeit figyeli, s halkan ébreszti őt, hogy búcsúzhasson.*
- Quantall, ébredj *noszogatja csendesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896