Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-10-01 23:45:43
Üzenet elküldve: 2018-10-01 23:45:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tábor//
*Szusszanva kászálódik ki a marasztaló sártengerből, a vasalt csizma cuppanva szabadul. Felmászik a zsámbékra és óvatosan, görnyedve kémlel körbe. Csicsereg, brekeg az Ingovány, néhol szisszenve gőzölög fel a magasba fáradtan.
Azonban egy egészen más jellegű füst is kúszik egyenesen felfelé és ő pontosan tudja, honnan.*
~A máglya.~
*Sietősre fogja lépteit, a hatalmas csizma talpa jól kivehető nyomokat hagy a süppedős talajban.
Arca eltorzul a haragtól, ahogy megtorpan a máglya előtt. Fegyvereiktől megfosztott legényei egymás hegyén-hátán, elszenesedett végtagok és fejek szanaszét, itt felejtve az enyészetnek.
Urtan feje lándzsavégen kandikál a földből. Kevés vigasz ez most, de biztos benne, hogy a megtermett ork nem egy lovast vágott le az utolsó csatájában. Ő volt, ki utoljára üvöltött fel.
Óvatosan húzza le jobbjával Urtan fejének maradékát a lándzsáról és dobja a többi test közé.
Lassan lépdelve járja körbe a rakást, a lihahechiek lelkiismeretesen végezték dolguk. Első ránézésre senki sem hiányzik.
Feketevas biztosan szólana most néhány szót, talán a sötét istenéhez is elmormolna egy-két imát vagy fogadalmat. A hűséges Umharja pedig bőszen bólogatna mellette, mint valami jó öleb. Ő azonban Nyugatvész Gorolthan, ki százakat vezetett hadba, falvakat égetett porig és nevét nyögték Pirtianestől Wegtorenig, talán még tovább is. Nem fogadkozik uraknak és felsőbb hatalmaknak, nem tekint vissza könnyes szemmel életére. Míg van benne élet, előre tekint és megy. Most épp táborhelyet keresvén.
Maga mögött hagyja a máglyarakást, minél messzebb a múlt bűzétől, annál jobb. Fára lesz szükség, mégpedig sokra.*
A hozzászólás írója (Nyugatvész Gorolthan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.01 23:48:19
*Szusszanva kászálódik ki a marasztaló sártengerből, a vasalt csizma cuppanva szabadul. Felmászik a zsámbékra és óvatosan, görnyedve kémlel körbe. Csicsereg, brekeg az Ingovány, néhol szisszenve gőzölög fel a magasba fáradtan.
Azonban egy egészen más jellegű füst is kúszik egyenesen felfelé és ő pontosan tudja, honnan.*
~A máglya.~
*Sietősre fogja lépteit, a hatalmas csizma talpa jól kivehető nyomokat hagy a süppedős talajban.
Arca eltorzul a haragtól, ahogy megtorpan a máglya előtt. Fegyvereiktől megfosztott legényei egymás hegyén-hátán, elszenesedett végtagok és fejek szanaszét, itt felejtve az enyészetnek.
Urtan feje lándzsavégen kandikál a földből. Kevés vigasz ez most, de biztos benne, hogy a megtermett ork nem egy lovast vágott le az utolsó csatájában. Ő volt, ki utoljára üvöltött fel.
Óvatosan húzza le jobbjával Urtan fejének maradékát a lándzsáról és dobja a többi test közé.
Lassan lépdelve járja körbe a rakást, a lihahechiek lelkiismeretesen végezték dolguk. Első ránézésre senki sem hiányzik.
Feketevas biztosan szólana most néhány szót, talán a sötét istenéhez is elmormolna egy-két imát vagy fogadalmat. A hűséges Umharja pedig bőszen bólogatna mellette, mint valami jó öleb. Ő azonban Nyugatvész Gorolthan, ki százakat vezetett hadba, falvakat égetett porig és nevét nyögték Pirtianestől Wegtorenig, talán még tovább is. Nem fogadkozik uraknak és felsőbb hatalmaknak, nem tekint vissza könnyes szemmel életére. Míg van benne élet, előre tekint és megy. Most épp táborhelyet keresvén.
Maga mögött hagyja a máglyarakást, minél messzebb a múlt bűzétől, annál jobb. Fára lesz szükség, mégpedig sokra.*
A hozzászólás írója (Nyugatvész Gorolthan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.01 23:48:19
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-29 00:29:49
Üzenet elküldve: 2018-09-29 00:29:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az érkezés//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Megállni!
*Bődül el egy hevenyészett tűzrakóhoz érve, ami szemmel láthatóan már jó pár napja elhagyatott lehet. A közelben két, nádból készült sátor és csak egy orkot ismer, aki hasonlót készít.*
-Feketevas.
*Köp a földre eltorzult arccal, majd dühödten rúg a volt tűzrakót képező hamuhalomba.*
-Tovább megyünk.
*Néz hátra a válla felett a Vas Kompánia maradékára. Egy tucat megfáradt, megtört ork, kik már igen csak belefáradtak a menekülésbe. Túl közel vannak az elfekhez, túl közel a mocskos tavukhoz.*
-Azt nem!
*Kapja fel a fejét Vérszem, ki már egy jó ideje a földön hever, felszerelése szétszórva maga körül.*
-Egy hata tart az erőltetett menet, pihennünk kell.
*Egy néma pillanatig csak egymás szemébe merednek, majd Vérszem lesüti az övét.*
-A nyakunkon a lihahechi lovasság. Megakarsz tán dögleni fiú?! Igyatok a sámán löttyéből.
*Fordul el Vérszemtől és Grulos, a hajlott hátú sámán már lép is elő szavára, hogy a tűzrakó fölé erősítsen egy kondért.*
-Elég a léből.
*Lép elő a hegyomlás méretű Urtan.*
-Mérgez.
*Biccent fejével a kondér felé és pontosan tudja Gorol is, hogy miről van szó. A sámán löttye ugyan újult erővel látja el őket, mint aki egy kiadós alváson van túl, de egyúttal az életük is rövidíti.*
-Napnyugtakor indulunk.
*Zárja rövidre a témát és úgy tűnik, ezzel a válasszal mindenki megelégszik. Csörrennek a földre hajított kardok, pajzsok, hátizsákok, ő pedig elfordulva inti magához a sámánt.*
-Mit látsz Grulos?
*Suttog a sámánnak, ki érdeklődve vizsgálja a kihűlt hamukupacot.*
-Ugye tudod, ki járt itt?
*Emeli tekintetét az övére a sámán jelentőségteljesen.*
-Tudom. Az Áruló. Megetetem vele a saját belét, ha megtalálom.
*Feketevas Vazogh, kinek a 100 arany vérdíjat ő maga tűzte ki a fejére.
A sámán ismét a hamu felé fordul, majd két ujjával beletúr és vaskos csíkot húz a porba, majd még egyet, míg a rengeteg csík furcsa szimbólummá nem áll össze. A sámán szemei tejfehérek, egy pillanatra bizonyára elhagyja e világot.*
-Na?
*Lép közelebb a sámánhoz és erősen megmarkolja annak vállát, mire az összerezzenve ocsúdik.*
-Halált látok, Nyugatvész Gorol. Ha maradunk, ha megyünk.
*Terül szét arcán sötét vigyor, majd felegyenesedve odébáll, hogy a sérülthöz lépjen. Ő csak bólint és szemével kíséri Grulost, ahogy a bekötött orkhoz lép. Kraggost még Umhar lyukasztotta ki a pengéjével Pirtianesnél, Feketevas árulásakor.
Így áll hát a helyzet. Halál vár rájuk. Nem közli. Ugyan miért keltsen riadalmat?
A hevenyészett sátorhoz lép, majd a földre telepszik. Életében először fog nyugodtan aludni, hisz tudja, mi vár rá. Annak rendje és módja szerint egy szempillantás alatt elnyomja a sötét, álomtalan álom.
Kürtszó. Éles, fülsüketítő, közeli kürtszó. Szemhéjai felpattannak, itt vannak hát.*
-Sorakozó!
*Bődül el, miközben felülve méri fel a terepet. Messzebb vannak, mint gondolta, csupán a csendes Ingoványon viszi messzire a hangot a szél. De látszanak már, az árnyak mozognak. Lovasok.*
-Sorakozó!
*Ordítja el magát ismét, miközben tekintetével a sámánt keresi. Itt van. Vigyorogva bólogat felé, a fekete halálistene ma alaposan ki lesz szolgálva.*
-Lándzsák előre, íjászok hátra!
*Adja ki az ukászt és néz végig legényein. Szemükben nincs félelem, csupán rideg beletörődés. Tudják.
Nincsenek már azonban egy tucatnyian, egy hiányzik. Vérszem.
Patadobogás rázza fel a síkságot. A dübörgést szászorosan veri vissza a ködben úszó ingovány. Előreszegezett lándzsák villannak a lemenő nap fényében, nem fogják kímélni őket. Ahogy ők sem kímélték a falusiakat. Legalább ötszörös a túlerő.
Előhúzza a kardot, hátáról pedig leoldja a pajzsot. Annyi elfet visz magával, amennyit tud.*
-Nyilat illeszd!
*Hirtelen Grulos kapaszkodik a karjába, mint holmi óvó nőstény.*
-Menned kell, Gorolthan. Idő van.
*Megütődve néz a sámánra, majd vissza a közeledő lovasrohamra.*
-Lőj!
*Bődül el, de az eredményt már nem látja, mert elfordulva rohanni kezd. Nem gyávaság, nem kétségbeesés, a sámán tudja, mit beszél. Menekül, mert túlélheti. Túl fogja élni, ahogy Vérszem is. A sámán neki is szólhatott. Hallja a kardlapok csattanását, a lónyerítést, a halál jellegzetes hangját.
Rohan, ahogy csak lábai bírják. A csatazaj még sokáig nem ül el háta mögött. Egy végső, öblös ordítás, majd néma, halott csend.*
~Urtan.~
*Tudja, mi következik. Átkutatják a holttesteket, majd jön a máglya. Őt azonban nem fogják megtalálni. Minél messzebbre kell jutnia. Most a rejtőzés ideje jön.*
A hozzászólás írója (Nyugatvész Gorolthan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:34:33
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Megállni!
*Bődül el egy hevenyészett tűzrakóhoz érve, ami szemmel láthatóan már jó pár napja elhagyatott lehet. A közelben két, nádból készült sátor és csak egy orkot ismer, aki hasonlót készít.*
-Feketevas.
*Köp a földre eltorzult arccal, majd dühödten rúg a volt tűzrakót képező hamuhalomba.*
-Tovább megyünk.
*Néz hátra a válla felett a Vas Kompánia maradékára. Egy tucat megfáradt, megtört ork, kik már igen csak belefáradtak a menekülésbe. Túl közel vannak az elfekhez, túl közel a mocskos tavukhoz.*
-Azt nem!
*Kapja fel a fejét Vérszem, ki már egy jó ideje a földön hever, felszerelése szétszórva maga körül.*
-Egy hata tart az erőltetett menet, pihennünk kell.
*Egy néma pillanatig csak egymás szemébe merednek, majd Vérszem lesüti az övét.*
-A nyakunkon a lihahechi lovasság. Megakarsz tán dögleni fiú?! Igyatok a sámán löttyéből.
*Fordul el Vérszemtől és Grulos, a hajlott hátú sámán már lép is elő szavára, hogy a tűzrakó fölé erősítsen egy kondért.*
-Elég a léből.
*Lép elő a hegyomlás méretű Urtan.*
-Mérgez.
*Biccent fejével a kondér felé és pontosan tudja Gorol is, hogy miről van szó. A sámán löttye ugyan újult erővel látja el őket, mint aki egy kiadós alváson van túl, de egyúttal az életük is rövidíti.*
-Napnyugtakor indulunk.
*Zárja rövidre a témát és úgy tűnik, ezzel a válasszal mindenki megelégszik. Csörrennek a földre hajított kardok, pajzsok, hátizsákok, ő pedig elfordulva inti magához a sámánt.*
-Mit látsz Grulos?
*Suttog a sámánnak, ki érdeklődve vizsgálja a kihűlt hamukupacot.*
-Ugye tudod, ki járt itt?
*Emeli tekintetét az övére a sámán jelentőségteljesen.*
-Tudom. Az Áruló. Megetetem vele a saját belét, ha megtalálom.
*Feketevas Vazogh, kinek a 100 arany vérdíjat ő maga tűzte ki a fejére.
A sámán ismét a hamu felé fordul, majd két ujjával beletúr és vaskos csíkot húz a porba, majd még egyet, míg a rengeteg csík furcsa szimbólummá nem áll össze. A sámán szemei tejfehérek, egy pillanatra bizonyára elhagyja e világot.*
-Na?
*Lép közelebb a sámánhoz és erősen megmarkolja annak vállát, mire az összerezzenve ocsúdik.*
-Halált látok, Nyugatvész Gorol. Ha maradunk, ha megyünk.
*Terül szét arcán sötét vigyor, majd felegyenesedve odébáll, hogy a sérülthöz lépjen. Ő csak bólint és szemével kíséri Grulost, ahogy a bekötött orkhoz lép. Kraggost még Umhar lyukasztotta ki a pengéjével Pirtianesnél, Feketevas árulásakor.
Így áll hát a helyzet. Halál vár rájuk. Nem közli. Ugyan miért keltsen riadalmat?
A hevenyészett sátorhoz lép, majd a földre telepszik. Életében először fog nyugodtan aludni, hisz tudja, mi vár rá. Annak rendje és módja szerint egy szempillantás alatt elnyomja a sötét, álomtalan álom.
Kürtszó. Éles, fülsüketítő, közeli kürtszó. Szemhéjai felpattannak, itt vannak hát.*
-Sorakozó!
*Bődül el, miközben felülve méri fel a terepet. Messzebb vannak, mint gondolta, csupán a csendes Ingoványon viszi messzire a hangot a szél. De látszanak már, az árnyak mozognak. Lovasok.*
-Sorakozó!
*Ordítja el magát ismét, miközben tekintetével a sámánt keresi. Itt van. Vigyorogva bólogat felé, a fekete halálistene ma alaposan ki lesz szolgálva.*
-Lándzsák előre, íjászok hátra!
*Adja ki az ukászt és néz végig legényein. Szemükben nincs félelem, csupán rideg beletörődés. Tudják.
Nincsenek már azonban egy tucatnyian, egy hiányzik. Vérszem.
Patadobogás rázza fel a síkságot. A dübörgést szászorosan veri vissza a ködben úszó ingovány. Előreszegezett lándzsák villannak a lemenő nap fényében, nem fogják kímélni őket. Ahogy ők sem kímélték a falusiakat. Legalább ötszörös a túlerő.
Előhúzza a kardot, hátáról pedig leoldja a pajzsot. Annyi elfet visz magával, amennyit tud.*
-Nyilat illeszd!
*Hirtelen Grulos kapaszkodik a karjába, mint holmi óvó nőstény.*
-Menned kell, Gorolthan. Idő van.
*Megütődve néz a sámánra, majd vissza a közeledő lovasrohamra.*
-Lőj!
*Bődül el, de az eredményt már nem látja, mert elfordulva rohanni kezd. Nem gyávaság, nem kétségbeesés, a sámán tudja, mit beszél. Menekül, mert túlélheti. Túl fogja élni, ahogy Vérszem is. A sámán neki is szólhatott. Hallja a kardlapok csattanását, a lónyerítést, a halál jellegzetes hangját.
Rohan, ahogy csak lábai bírják. A csatazaj még sokáig nem ül el háta mögött. Egy végső, öblös ordítás, majd néma, halott csend.*
~Urtan.~
*Tudja, mi következik. Átkutatják a holttesteket, majd jön a máglya. Őt azonban nem fogják megtalálni. Minél messzebbre kell jutnia. Most a rejtőzés ideje jön.*
A hozzászólás írója (Nyugatvész Gorolthan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:34:33
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-27 18:19:51
Üzenet elküldve: 2018-09-27 18:19:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Az óriás hátas nyomában - Vorhas, Gigár//
*A nagy lábút nem hatotta meg a történet, így tündérünk megint csak döntés elé kényszerül. Vagy megy tovább egyedül, vagy megy egy 11 láb magas óriással, aki talpig páncélban robog a fűtenger irányába.
Ha nem lángolna Arthenior teljes gőzzel, vagy ha tudna bármit is a testvére tartózkodási helyét illetően valószínűleg nem hozna olyan döntést amilyet hoz, de a jelenlegi helyzetben, úgy fest kénytelen lesz arra menni amerre az óriás.*
-Jó, legyen, ha ennyire akarod..*Drámaian széttárja a karját és látványosan megrázza a fejét is, csak hogy még jobban világossá tegye mennyire nem ért egyet.*
-Majd vigyázok rád..*Jelenti be, s nem kétséges, valóban úgy gondolja, az óriás protekcióra szorul. Ha nem is fizikai, de szellemi téren biztos.*
-Arra akarsz menni?*Kérdi, kissé hitetlenkedve, miközben a másik mellett poroszkál a hátassal.*
-Felmegyek.*Jelenti be, s már fel is áll a nyeregben, a kantárt a másik övébe akasztja, majd pár gyors mozdulattal és szárny csapással végig mászik Gigár hatalmas karján, a kéz meg vállvasakat kapaszkodónak használva. Ha a másik nem vadul meg, s nem kezdi lerázni magáról, elégedetten bólint mikor felér. A sörény szerű hajat kapaszkodóként használja, hogy a folyamatos ringó mozgás ellenére stabilan álljon az fatörzseket megszégyenítő vállon. Ha nagyon kibillen a szárnyait is be tudja dobni, hiszen egy helyben lebegésre kiválóan alkalmasak, pláne manőverezésre.*
-Bármit találunk, fele az enyém. Nem súly alapon osztozkodunk.*Villant farkas vigyort. A kereskedő vér nem válik vízzé.*
-Rendben, pöttöm?*Kérdi végül, s apró mancsát magabiztosan nyújtja lefelé, hogy megkössék az alkut.*
*A nagy lábút nem hatotta meg a történet, így tündérünk megint csak döntés elé kényszerül. Vagy megy tovább egyedül, vagy megy egy 11 láb magas óriással, aki talpig páncélban robog a fűtenger irányába.
Ha nem lángolna Arthenior teljes gőzzel, vagy ha tudna bármit is a testvére tartózkodási helyét illetően valószínűleg nem hozna olyan döntést amilyet hoz, de a jelenlegi helyzetben, úgy fest kénytelen lesz arra menni amerre az óriás.*
-Jó, legyen, ha ennyire akarod..*Drámaian széttárja a karját és látványosan megrázza a fejét is, csak hogy még jobban világossá tegye mennyire nem ért egyet.*
-Majd vigyázok rád..*Jelenti be, s nem kétséges, valóban úgy gondolja, az óriás protekcióra szorul. Ha nem is fizikai, de szellemi téren biztos.*
-Arra akarsz menni?*Kérdi, kissé hitetlenkedve, miközben a másik mellett poroszkál a hátassal.*
-Felmegyek.*Jelenti be, s már fel is áll a nyeregben, a kantárt a másik övébe akasztja, majd pár gyors mozdulattal és szárny csapással végig mászik Gigár hatalmas karján, a kéz meg vállvasakat kapaszkodónak használva. Ha a másik nem vadul meg, s nem kezdi lerázni magáról, elégedetten bólint mikor felér. A sörény szerű hajat kapaszkodóként használja, hogy a folyamatos ringó mozgás ellenére stabilan álljon az fatörzseket megszégyenítő vállon. Ha nagyon kibillen a szárnyait is be tudja dobni, hiszen egy helyben lebegésre kiválóan alkalmasak, pláne manőverezésre.*
-Bármit találunk, fele az enyém. Nem súly alapon osztozkodunk.*Villant farkas vigyort. A kereskedő vér nem válik vízzé.*
-Rendben, pöttöm?*Kérdi végül, s apró mancsát magabiztosan nyújtja lefelé, hogy megkössék az alkut.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:42:03
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:42:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A mocsáron átvágni nem leányálom. De Shen nem is leány és még csak nem is alszik. Egyetlen előnye a bűzös vidéknek, hogy kicsit elfelejti, hogy honnan is jött éppen el és kit is hagyott ott. A viszolygás egyszerre váltogatja magát a veszteség fájdalmával, méterről méterre mérgezve meg szomorúsággal a hegyesfülű tudatát.
Amikor utoljára itt jártak, egyrészt jól eláztak, másrészt meg volt az a lápi boszorkány, amelyik el akarta kapni őket. Biztos azért, hogy ropogósra süsse a húsukat a kemencéjében. A gondolattól kirázza a hideg és kicsit gyorsabb tempóra kapcsol. Ha átért az ingoványon, már könnyebb lesz a terep. De merre tovább? A városban valami lázadás van, amit nem kockáztatna meg. Nem azért, mert tartana a lázadóktól, hanem mert semmi kedve belekeveredni valamibe.
Úgy dönt, a szántóföldek felé veszi az irányt. Tervei közt szerepel a kikötő vagy a déli vidékek meglátogatása.*
Amikor utoljára itt jártak, egyrészt jól eláztak, másrészt meg volt az a lápi boszorkány, amelyik el akarta kapni őket. Biztos azért, hogy ropogósra süsse a húsukat a kemencéjében. A gondolattól kirázza a hideg és kicsit gyorsabb tempóra kapcsol. Ha átért az ingoványon, már könnyebb lesz a terep. De merre tovább? A városban valami lázadás van, amit nem kockáztatna meg. Nem azért, mert tartana a lázadóktól, hanem mert semmi kedve belekeveredni valamibe.
Úgy dönt, a szántóföldek felé veszi az irányt. Tervei közt szerepel a kikötő vagy a déli vidékek meglátogatása.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-25 19:39:03
Üzenet elküldve: 2018-09-25 19:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A feladat//
*Fütyörészve hajtja be maga mögött az ajtót és lépdel lefelé a lépcsőkön. Kedvére tett ez a jövés-menés. Abban is biztos, hogy a gnóm jó szolgálatot fog tenni majd. Olyan megbízható forma.
Indul el a kissé latyakos, vizenyős úton, a tegnapi eső bizony nem múlt el nyomtalan.*
~Taitos mester.~
-Hmm.
*Simítja végig szakállát. Talán tartani kellene tőle? Mindegy majd ott kiderül, de ha már a Vashegyre megy, két legyet üt egy csapásra és a kancellárt is felkeresi. Ha jól számol, épp az ideje törleszteni az adósságán.
Kedveli az eső utáni mocsár nyirkos csendjét. Csörgedező kis csermelyek folydogálnak a mocsár baljósan szürkéllő állóvízébe, mely úgy böfögi maga fölé az átláthatatlan ködöt, mintha csak muszáj lenne neki.
Kedveli ezt a vidéket.*
*Fütyörészve hajtja be maga mögött az ajtót és lépdel lefelé a lépcsőkön. Kedvére tett ez a jövés-menés. Abban is biztos, hogy a gnóm jó szolgálatot fog tenni majd. Olyan megbízható forma.
Indul el a kissé latyakos, vizenyős úton, a tegnapi eső bizony nem múlt el nyomtalan.*
~Taitos mester.~
-Hmm.
*Simítja végig szakállát. Talán tartani kellene tőle? Mindegy majd ott kiderül, de ha már a Vashegyre megy, két legyet üt egy csapásra és a kancellárt is felkeresi. Ha jól számol, épp az ideje törleszteni az adósságán.
Kedveli az eső utáni mocsár nyirkos csendjét. Csörgedező kis csermelyek folydogálnak a mocsár baljósan szürkéllő állóvízébe, mely úgy böfögi maga fölé az átláthatatlan ködöt, mintha csak muszáj lenne neki.
Kedveli ezt a vidéket.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:47:49
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:47:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Te szamár, te fingol folyamatosan?
~Átkozott büdös van!! Mi a rothadó cefre ez? Nem a szamár vót, annyit nem tud szelelni.~
*Szagolja a levegőt, de az olyan rothadt mintha a foga alatt bomló hullákat rágna. Köhint vagy hármat, kettőt meg köp a lápos fődbe. Megáll egy pillanatra és dolgát végzi a szamár hátáról. Beleengedi a lápba a felesleges folyadékot.*
~Nesztek, ezt szagójjátok! Az átkozott gaz is akkora mintha évek óta nem vágnák. Melyik lusta disznó feladata lenne levágni?~
*Nincs akit kérdőre vonhatna ezért csak bosszankodik tovább.*
~Átkozott büdös van!! Mi a rothadó cefre ez? Nem a szamár vót, annyit nem tud szelelni.~
*Szagolja a levegőt, de az olyan rothadt mintha a foga alatt bomló hullákat rágna. Köhint vagy hármat, kettőt meg köp a lápos fődbe. Megáll egy pillanatra és dolgát végzi a szamár hátáról. Beleengedi a lápba a felesleges folyadékot.*
~Nesztek, ezt szagójjátok! Az átkozott gaz is akkora mintha évek óta nem vágnák. Melyik lusta disznó feladata lenne levágni?~
*Nincs akit kérdőre vonhatna ezért csak bosszankodik tovább.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-21 09:34:17
Üzenet elküldve: 2018-09-21 09:34:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Kisebb-nagyobb erek, csermelyek és patakok hálózatára lehet felfigyelni. A bejáratott karavánútról nem tér le mert hallott kósza híreket, amik az ingoványban eltűntekről szólnak. Ezen a lápos mocsaras részen a legrosszabb dolog a rothadó bűz, ami szinte ködként lengi körbe az egész mocsaras részt. A mókus, Engn beljebb is húzódik a kabátzsebben a bűz miatt. Cukorfalat is kissé nyugtalan mert a póniknak elég jó a szaglása és őt is zavarja az átható, szűnni nem akaró bűz. Mogrim még egy kendőt is az arca elé tart, hogy valamit tompítson ezen a szörnyű szagon. ~Legközelebb a másik utat fogom választani, mert ez elviselhetetlen. Ha muszáj, akkor persze ki lehet bírni, de máskor Arthenior felől fogok jönni, hogy elkerüljem ezt ingoványt.~ Ekkor döbben rá, hogy az ingovány teljesen körbe ölei a tornyot, így nem sok esélye lenne legközelebb kikerülni. Sebaj, tűri a bűzt és szorgosan halad rajta keresztül.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-19 01:29:04
Üzenet elküldve: 2018-09-19 01:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*A beszélgetés rövid kis szüneteiben azon gondolkodik, hogy talán kicsit sokat beszél, és szokásához híven nem is mindig a legvidámabb témákról, mégis jól esik neki, hogy a Mori halálát követő komor hallgatás után most kicsit jártathatja a száját.*
- Egy papnő lánya vagyok, szóval elég sokat tudok a babonákról. *meséli el ezt is, még mosolyog is hozzá, mert önkéntelenül is eszébe jut néhány kedves és kellemes emlék, és egy-kettő, ami utólag visszagondolva inkább vicces, mint bármi más, főleg, ha elképzeli, hogy néhány szertartásuk kívülállók szemével nézve minden bizonnyal teljesen zagyva és érthetetlen lenne.*
- Meg tudom érteni, hogy egy vihar kellős közepén mindenki nagyon vallásos lesz hirtelen. *mondja aztán visszakomolyodó arccal, majd ismét figyelmesen hallgat egy darabig.*
- Biztosan van, ami velünk születik, de szerintem fontosabb az, hogy mit tanítanak nekünk, vagy mi történik velünk. Ezek alakítják igazából mindenkinek a lelkét. *mondja el a véleményét, ezúttal eléggé magabiztosan.*
- Persze lehet, hogy tévedek. *teszi azért hozzá a rend kedvéért, végtére is tényleg lehet, hogy téved. Ennek ellenére mégis nehezére esik elképzelni azt, hogy valaki makulátlanul jónak, avagy velejéig gonosznak szülessen, és aztán úgy is maradjon, függetlenül attól, hogy hol él, kik között, és mi minden történik vele az élete folyamán.
Ugyanakkor az is lehet, és nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy pusztán végletekben gondolkodik.*
- Igaz biztos vannak olyanok, akikre sokkal jobban hatással van ugyanaz, mint másra, ez pedig végül is tényleg azon múlhat, hogy ki milyennek születik, így azt hiszem mindkettőnknek igaza van valahol. *gondolkodik hangosan tovább.
Közben, amennyire azt a helyzete engedi, és amennyire képes megosztani a figyelmét, igyekszik legalább nagyjából megjegyezni az utat amerre mennek, magában azon tűnődve, hogy vajon ki és miért építkezik hasonló vidékre, de aztán nagyon távoli rokonának a szavai elég hamar megmagyaráznak mindent. Kerülőúton járnak, hogy elkerüljék a banditákat, akik talán könnyű célpontnak néznék őket.
Említésükre ugyan egy pillanatra riadtan kapja fel a fejét, mintha a lomhán terjeszkedő sötétből akár itt is előugorhatnának bármikor, aztán mégis szinte vállat von magában. Végül is épp azért jönnek erre, hogy őket elkerüljék, amúgy pedig, bár a veszélyt egyáltalán nem becsüli le, mégiscsak úgy van vele, hogy a legrosszabbon minden bizonnyal már túl vannak. Pillanatnyilag legalábbis nem képes veszélyesebbet és félelmetesebbet elképzelni egy több ezer fős dühöngő tömegnél, ami rombolni akar és ölni.
Felfegyverzett rablókkal pedig amúgy is találkozott már, amikor Aleniát mellőle hurcolták el a tisztásról, csakhogy akkor mindketten fegyvertelenek voltak, két védtelen nő, szemben négy fegyveres férfival, most azonban kicsit más a helyzet, hiszen az ő oldalukon is vannak férfiak, és minden bizonnyal fegyver is van náluk.*
- Ugyan, semmi baj, nem számít egy kis sár. *mondja Drameilotennek, de azért persze jól megnézi, hogy hová lép.*
- Sokkal fontosabb a biztonság, mint az, hogy tiszta maradjon a cipőnk. *jegyzi meg, és úgy dönt, hogy inkább nem részletezi, hogy mennyi mindenen mentek keresztül amíg idáig eljutottak, hiszen Aleimord biztosan mondott erről rokonaiknak valamit, ahogyan azt sem említi, hogy egy dézsányi mocsokba is szó nélkül belemászna bármikor, ha ezzel akár csak egyetlen rablót is elkerülhetnének. Ruhájának szinte már mindegy, csizmája pedig úgy tűnik, hogy szó szerint is állja a sarat.*
- Inkább köszönöm, hogy menedéket adnak nekünk éjszakára! *mondja, mert rádöbben, hogy előbb csak bemutatkozott, megköszönni valahogy elfelejtette új ismerőseik kedvességét.
Ezek után fordul vissza a mellette lévő elfhez. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Intath kötetlenebb beszédre váltott, de ami azt illeti, cseppet sem bánja.
Hiába Aleimord rokona, nem nemes, és nem is idősebb nő, hogy magázni kelljen. Ilyesmit amúgy sem vár el senkitől, és számára is megkönnyíti a beszélgetést, ha neki sem kell hasonlóképpen tennie.
Azt sem igazán bánja, hogy az elf meg szeretné vizsgálni őt. Rögtön eszébe jut, hogy amikor legutóbb gyógyító vizsgálta akkor szinte a halálán volt, így most nagyon örül annak, hogy a körülmények ellenére teljesen jól van.
Intath ráadásul elég hamar el is érte nála, hogy rövid ismeretségük ellenére is megkedvelje, és bízzon is benne, így semmi oka nincs arra, hogy ellenkezzen.*
- Köszönöm, ez kedves, nem bánom persze, nyugodtan megvizsgálhatsz, de nincsen semmi panaszom szerencsére. *mondja.*
- Kicsit össze-vissza ettünk és aludtunk Lauval az elmúlt napokban, de ennyi az egész. Nem fáj semmim, és szerencsére nem érzem magam betegnek sem. Fáradtabb is voltam már, szóval, ha minden igaz tényleg minden rendben van velem. *mondja.*
- Ami pedig a többit illeti, azt is köszönöm, de az alvással valószínűleg nem lesz gond.
*Azt már csak magában teszi hozzá, hogy még ha lenne is, akkor sem vinné rá a lélek, hogy felébresszen valakit az éjszaka közepén, aki vele ellentétben képes aludni. Senki kedvességével nem szeretne visszaélni, álmatlanságra pedig amúgy sem ismer jobb gyógymódot játéknyulai jó szoros magához ölelésénél.*
- Az viszont igaz, hogy túl sok rossz dolog történt, jó gyorsan egymás után. Tényleg megviselt. *vallja be végül halkabbra véve a hangját, holott hangosan eddig sem beszélt.*
- Nem hiszem mindenesetre, hogy sokat segít az, ha beszélünk róla, a múltat pedig úgy sem változtathatjuk meg. *mondja szándékai szerint egyáltalán nem elutasítóan, pusztán megállapítva a tényeket.*
- Nekem kell kitalálnom, hogyan teszem túl magamat mindazon, ami az történt. *jelenti ki, bár egyáltalán nem biztos benne, hogy valaha is képes lesz erre. Jelenleg úgy érzi, hogy a legtöbb, amit tehet az mindössze annyi, hogy tőle telhetően megpróbál felkészülni a jövőre, bármit hozzon is az a számára.
Azt már Alenia elrablása után eldöntötte, hogy nem akar soha többé védtelen és kiszolgáltatott lenni, a zavargások alatt történtek pedig csak megerősítették benne ezt a szilárd elhatározást.
Meg kell végre ismernie a mágiát, és meg kell tanulnia használni is, hogyha legközelebb megint az életük kerül veszélybe, akkor másokon is, önmagán is képes legyen segíteni vele.
Ezen kívül pedig Lau mellett fog maradni, pusztán azért, hogy vele lehessen, és hogy Mori halála után neki se egyedül kelljen szembenézni az őket körülvevő világgal, amiről túl sok illúziója mostanra nem maradt.
Ezek a legfontosabb tervei a jövőre nézve. Minden más belőlük következik.*
*A beszélgetés rövid kis szüneteiben azon gondolkodik, hogy talán kicsit sokat beszél, és szokásához híven nem is mindig a legvidámabb témákról, mégis jól esik neki, hogy a Mori halálát követő komor hallgatás után most kicsit jártathatja a száját.*
- Egy papnő lánya vagyok, szóval elég sokat tudok a babonákról. *meséli el ezt is, még mosolyog is hozzá, mert önkéntelenül is eszébe jut néhány kedves és kellemes emlék, és egy-kettő, ami utólag visszagondolva inkább vicces, mint bármi más, főleg, ha elképzeli, hogy néhány szertartásuk kívülállók szemével nézve minden bizonnyal teljesen zagyva és érthetetlen lenne.*
- Meg tudom érteni, hogy egy vihar kellős közepén mindenki nagyon vallásos lesz hirtelen. *mondja aztán visszakomolyodó arccal, majd ismét figyelmesen hallgat egy darabig.*
- Biztosan van, ami velünk születik, de szerintem fontosabb az, hogy mit tanítanak nekünk, vagy mi történik velünk. Ezek alakítják igazából mindenkinek a lelkét. *mondja el a véleményét, ezúttal eléggé magabiztosan.*
- Persze lehet, hogy tévedek. *teszi azért hozzá a rend kedvéért, végtére is tényleg lehet, hogy téved. Ennek ellenére mégis nehezére esik elképzelni azt, hogy valaki makulátlanul jónak, avagy velejéig gonosznak szülessen, és aztán úgy is maradjon, függetlenül attól, hogy hol él, kik között, és mi minden történik vele az élete folyamán.
Ugyanakkor az is lehet, és nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy pusztán végletekben gondolkodik.*
- Igaz biztos vannak olyanok, akikre sokkal jobban hatással van ugyanaz, mint másra, ez pedig végül is tényleg azon múlhat, hogy ki milyennek születik, így azt hiszem mindkettőnknek igaza van valahol. *gondolkodik hangosan tovább.
Közben, amennyire azt a helyzete engedi, és amennyire képes megosztani a figyelmét, igyekszik legalább nagyjából megjegyezni az utat amerre mennek, magában azon tűnődve, hogy vajon ki és miért építkezik hasonló vidékre, de aztán nagyon távoli rokonának a szavai elég hamar megmagyaráznak mindent. Kerülőúton járnak, hogy elkerüljék a banditákat, akik talán könnyű célpontnak néznék őket.
Említésükre ugyan egy pillanatra riadtan kapja fel a fejét, mintha a lomhán terjeszkedő sötétből akár itt is előugorhatnának bármikor, aztán mégis szinte vállat von magában. Végül is épp azért jönnek erre, hogy őket elkerüljék, amúgy pedig, bár a veszélyt egyáltalán nem becsüli le, mégiscsak úgy van vele, hogy a legrosszabbon minden bizonnyal már túl vannak. Pillanatnyilag legalábbis nem képes veszélyesebbet és félelmetesebbet elképzelni egy több ezer fős dühöngő tömegnél, ami rombolni akar és ölni.
Felfegyverzett rablókkal pedig amúgy is találkozott már, amikor Aleniát mellőle hurcolták el a tisztásról, csakhogy akkor mindketten fegyvertelenek voltak, két védtelen nő, szemben négy fegyveres férfival, most azonban kicsit más a helyzet, hiszen az ő oldalukon is vannak férfiak, és minden bizonnyal fegyver is van náluk.*
- Ugyan, semmi baj, nem számít egy kis sár. *mondja Drameilotennek, de azért persze jól megnézi, hogy hová lép.*
- Sokkal fontosabb a biztonság, mint az, hogy tiszta maradjon a cipőnk. *jegyzi meg, és úgy dönt, hogy inkább nem részletezi, hogy mennyi mindenen mentek keresztül amíg idáig eljutottak, hiszen Aleimord biztosan mondott erről rokonaiknak valamit, ahogyan azt sem említi, hogy egy dézsányi mocsokba is szó nélkül belemászna bármikor, ha ezzel akár csak egyetlen rablót is elkerülhetnének. Ruhájának szinte már mindegy, csizmája pedig úgy tűnik, hogy szó szerint is állja a sarat.*
- Inkább köszönöm, hogy menedéket adnak nekünk éjszakára! *mondja, mert rádöbben, hogy előbb csak bemutatkozott, megköszönni valahogy elfelejtette új ismerőseik kedvességét.
Ezek után fordul vissza a mellette lévő elfhez. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Intath kötetlenebb beszédre váltott, de ami azt illeti, cseppet sem bánja.
Hiába Aleimord rokona, nem nemes, és nem is idősebb nő, hogy magázni kelljen. Ilyesmit amúgy sem vár el senkitől, és számára is megkönnyíti a beszélgetést, ha neki sem kell hasonlóképpen tennie.
Azt sem igazán bánja, hogy az elf meg szeretné vizsgálni őt. Rögtön eszébe jut, hogy amikor legutóbb gyógyító vizsgálta akkor szinte a halálán volt, így most nagyon örül annak, hogy a körülmények ellenére teljesen jól van.
Intath ráadásul elég hamar el is érte nála, hogy rövid ismeretségük ellenére is megkedvelje, és bízzon is benne, így semmi oka nincs arra, hogy ellenkezzen.*
- Köszönöm, ez kedves, nem bánom persze, nyugodtan megvizsgálhatsz, de nincsen semmi panaszom szerencsére. *mondja.*
- Kicsit össze-vissza ettünk és aludtunk Lauval az elmúlt napokban, de ennyi az egész. Nem fáj semmim, és szerencsére nem érzem magam betegnek sem. Fáradtabb is voltam már, szóval, ha minden igaz tényleg minden rendben van velem. *mondja.*
- Ami pedig a többit illeti, azt is köszönöm, de az alvással valószínűleg nem lesz gond.
*Azt már csak magában teszi hozzá, hogy még ha lenne is, akkor sem vinné rá a lélek, hogy felébresszen valakit az éjszaka közepén, aki vele ellentétben képes aludni. Senki kedvességével nem szeretne visszaélni, álmatlanságra pedig amúgy sem ismer jobb gyógymódot játéknyulai jó szoros magához ölelésénél.*
- Az viszont igaz, hogy túl sok rossz dolog történt, jó gyorsan egymás után. Tényleg megviselt. *vallja be végül halkabbra véve a hangját, holott hangosan eddig sem beszélt.*
- Nem hiszem mindenesetre, hogy sokat segít az, ha beszélünk róla, a múltat pedig úgy sem változtathatjuk meg. *mondja szándékai szerint egyáltalán nem elutasítóan, pusztán megállapítva a tényeket.*
- Nekem kell kitalálnom, hogyan teszem túl magamat mindazon, ami az történt. *jelenti ki, bár egyáltalán nem biztos benne, hogy valaha is képes lesz erre. Jelenleg úgy érzi, hogy a legtöbb, amit tehet az mindössze annyi, hogy tőle telhetően megpróbál felkészülni a jövőre, bármit hozzon is az a számára.
Azt már Alenia elrablása után eldöntötte, hogy nem akar soha többé védtelen és kiszolgáltatott lenni, a zavargások alatt történtek pedig csak megerősítették benne ezt a szilárd elhatározást.
Meg kell végre ismernie a mágiát, és meg kell tanulnia használni is, hogyha legközelebb megint az életük kerül veszélybe, akkor másokon is, önmagán is képes legyen segíteni vele.
Ezen kívül pedig Lau mellett fog maradni, pusztán azért, hogy vele lehessen, és hogy Mori halála után neki se egyedül kelljen szembenézni az őket körülvevő világgal, amiről túl sok illúziója mostanra nem maradt.
Ezek a legfontosabb tervei a jövőre nézve. Minden más belőlük következik.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-17 19:59:43
Üzenet elküldve: 2018-09-17 19:59:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*A vihar kérdésére ő csak melankolikus kifejezéssel az arcán mosolyog.*
-Hát nem is véletlen, hogy olyan babonás népség a tengerész. Ott kint tényleg csak az égieken és a jószerencsén múlhat az ember élete.
*Pont ezért ha lehetett akkor elkerülték a viharokat. Mikor meg nem akkor mindenki üvöltözött és imádkozott ahhoz akiben éppen a legjobban hitt. A témaváltás során ő jókedvűen hallgatja a lányt akitől azért hall pár új dolgot is, de főként csak hosszan fejti ki, azt amit ő mondott. Nem mintha ez zavarná Intath-ot. Élvezi a másik csicsergését.*
-Lehetséges, de az is meglehet, hogy valamilyen szinten belénk születhetnek bizonyos dolgok. Bár ehhez én nem értek csak tippelem.
*A leendő sütögetés tervezgetését is élvezi Intath. Nem csak azért mert közben a képzelete kellemes képeket rak össze magának hanem azért is mert a jelenlegi helyzete nem túl kellemes és egy szebb jövőkép eltereli a figyelmét. A lánynak természetesen más ötletei támadnak a tavacska lényegéről mint az elfnek. Int-en viszont nem látszik miken jár az esze. Továbbra is vidáman mosolyog.*
-Ez tényleg így van.
*Ez után jön a helyzet kétszeri összefoglalása. Most már nagyon tudhatják merre is tartanak. Az is kiderül, hogy mi okból.*
~A séta a húgával továbbra is baromság ilyen helyzetekben, de legalább ennyi ész szorult belé.~
-Ilyen időkben igazán megérthető az aggodalma. Remélem a kúriában már biztonságban leszünk.
~És nem gyújtották fel a sétátok alatt.~
*Ezek után a félvérlányhoz fordul.*
-Ha megérkeztünk szívesen megvizsgálnálak. Remélem menekülés közben nem esett semmi bajod, de jobb a biztonság. Orvosként ez amolyan munkaköri ártalom. Ha bármi baj van nyugodtan fordulj hozzám. Még akkor is ha csak nem tudsz aludni. Az elmúlt napok biztos megviseltek. Ezt Aleimord-nak is felajánlottam.
*A vihar kérdésére ő csak melankolikus kifejezéssel az arcán mosolyog.*
-Hát nem is véletlen, hogy olyan babonás népség a tengerész. Ott kint tényleg csak az égieken és a jószerencsén múlhat az ember élete.
*Pont ezért ha lehetett akkor elkerülték a viharokat. Mikor meg nem akkor mindenki üvöltözött és imádkozott ahhoz akiben éppen a legjobban hitt. A témaváltás során ő jókedvűen hallgatja a lányt akitől azért hall pár új dolgot is, de főként csak hosszan fejti ki, azt amit ő mondott. Nem mintha ez zavarná Intath-ot. Élvezi a másik csicsergését.*
-Lehetséges, de az is meglehet, hogy valamilyen szinten belénk születhetnek bizonyos dolgok. Bár ehhez én nem értek csak tippelem.
*A leendő sütögetés tervezgetését is élvezi Intath. Nem csak azért mert közben a képzelete kellemes képeket rak össze magának hanem azért is mert a jelenlegi helyzete nem túl kellemes és egy szebb jövőkép eltereli a figyelmét. A lánynak természetesen más ötletei támadnak a tavacska lényegéről mint az elfnek. Int-en viszont nem látszik miken jár az esze. Továbbra is vidáman mosolyog.*
-Ez tényleg így van.
*Ez után jön a helyzet kétszeri összefoglalása. Most már nagyon tudhatják merre is tartanak. Az is kiderül, hogy mi okból.*
~A séta a húgával továbbra is baromság ilyen helyzetekben, de legalább ennyi ész szorult belé.~
-Ilyen időkben igazán megérthető az aggodalma. Remélem a kúriában már biztonságban leszünk.
~És nem gyújtották fel a sétátok alatt.~
*Ezek után a félvérlányhoz fordul.*
-Ha megérkeztünk szívesen megvizsgálnálak. Remélem menekülés közben nem esett semmi bajod, de jobb a biztonság. Orvosként ez amolyan munkaköri ártalom. Ha bármi baj van nyugodtan fordulj hozzám. Még akkor is ha csak nem tudsz aludni. Az elmúlt napok biztos megviseltek. Ezt Aleimord-nak is felajánlottam.
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-17 18:32:27
Üzenet elküldve: 2018-09-17 18:32:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Fogalma sincs, hogy merre induljon. A testvére bárhol lehet, Ertatsnoy pedig nem tudja bejárni egész Lanawint. Kizártnak tartja, hogy a fiú a Kikötőben legyen, ezért a druida másik tippje a város.
Először eszébe jut, hogy hazamegy, és összepakol, de közben rájön, hogy felesleges. Minden egyes dolog nála van, ami szükséges lehet.
Így hát egyedül, és kicsit kedvtelenül indul útnak a városba, hogy ott minden második személytől megkérdezze, hogy merre lehet az öccse. Nem a legbiztonságosabb módszer, de egyelőre jobban nem tud. Sosem remekeltek a nyomozási képességei.*
Először eszébe jut, hogy hazamegy, és összepakol, de közben rájön, hogy felesleges. Minden egyes dolog nála van, ami szükséges lehet.
Így hát egyedül, és kicsit kedvtelenül indul útnak a városba, hogy ott minden második személytől megkérdezze, hogy merre lehet az öccse. Nem a legbiztonságosabb módszer, de egyelőre jobban nem tud. Sosem remekeltek a nyomozási képességei.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-17 15:17:45
Üzenet elküldve: 2018-09-17 15:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Az eddigi ismeretlen figurák is bemutatkoznak, és Dram valamiért az ő szavaikban nem kételkedik úgy, mint Ghaelében. Talán azért, mert nem olyan mézesmázos a stílusuk, vagy annak köszönhető, hogy Aleimord egyik bemutatkozásába se javít bele, rámutatva, hogy hazugság. Vagy csak előzékenyebb a lányokkal, nem tudhatja biztosra. Viszont haladhatnak tovább, és ez a lényeg.
Természetesen ő is emlékszik a korábbi beszélgetésükre, hogy hazafelé sárangyalt fognak csinálni, és ez mosolyt is csal az arcára. Persze nem teszi szóvá, ebben a társaságban semmiképp. De azért a szeme sarkából húgára sandít.*
- Majd legközelebb. * Mondja sejtelmesen, mert biztos benne, hogy a lány érteni fogja, hogy mire gondol. Ha mégse, akkor annyiban hagyja. Viszont továbbra is főleg arra figyel, hogy jó irányba vezessék a csoportot, ami főleg az ő felelőssége, hiszen Wymni nem járt erre annyit, mint ő, és idefelé se ő mutatta az utat. Igyekszik olyan ösvényeken menni, ahol a lehető legkevésbé koszolják össze a lábbelijüket, és ruhájukat. *
- Sajnálom, hogy ilyen útvonalon át kell jönnünk. * Fordul vissza a társasághoz.* Sajnos a fő útvonalon nem kívántam közlekedni, mert ki tudja, hogy mennyire biztonságos. Portyázók és banditák lehetnek mindenhol, olyan gyanútlan csapatokra vadászva, mint mi is.
*Az eddigi ismeretlen figurák is bemutatkoznak, és Dram valamiért az ő szavaikban nem kételkedik úgy, mint Ghaelében. Talán azért, mert nem olyan mézesmázos a stílusuk, vagy annak köszönhető, hogy Aleimord egyik bemutatkozásába se javít bele, rámutatva, hogy hazugság. Vagy csak előzékenyebb a lányokkal, nem tudhatja biztosra. Viszont haladhatnak tovább, és ez a lényeg.
Természetesen ő is emlékszik a korábbi beszélgetésükre, hogy hazafelé sárangyalt fognak csinálni, és ez mosolyt is csal az arcára. Persze nem teszi szóvá, ebben a társaságban semmiképp. De azért a szeme sarkából húgára sandít.*
- Majd legközelebb. * Mondja sejtelmesen, mert biztos benne, hogy a lány érteni fogja, hogy mire gondol. Ha mégse, akkor annyiban hagyja. Viszont továbbra is főleg arra figyel, hogy jó irányba vezessék a csoportot, ami főleg az ő felelőssége, hiszen Wymni nem járt erre annyit, mint ő, és idefelé se ő mutatta az utat. Igyekszik olyan ösvényeken menni, ahol a lehető legkevésbé koszolják össze a lábbelijüket, és ruhájukat. *
- Sajnálom, hogy ilyen útvonalon át kell jönnünk. * Fordul vissza a társasághoz.* Sajnos a fő útvonalon nem kívántam közlekedni, mert ki tudja, hogy mennyire biztonságos. Portyázók és banditák lehetnek mindenhol, olyan gyanútlan csapatokra vadászva, mint mi is.
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-15 22:11:45
Üzenet elküldve: 2018-09-15 22:11:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
* Megtörténik a bemutatkozás, s mikor bátyja a nevéhez ér, elmosolyodik a többiek felé, ám arra már igazán nem tud figyelni, hogy a két hölgyet hogy hívják. Nagyjából meg is jegyzi, szereti tudni, hogy kit, hogyan szólíthat ha sor kerül a diskurálásra, mert a " te ott " megszólítást kicsit kelletlennek tartja úri körökben, és valószínűleg Dram csúnyán nézne rá, ha ezt tenné.
Szerencsére nagyon nem állnak meg, mennek is tovább, élükön bátyával és Wymmel. Egy pillanatra oldalra fordítja fejét, besötétedett már, nem igazán látja jól a tájat, mégis tudja, hogy nagyjából itt járhattak idefelé jövet, mikor a sárangyalos dologgal viccelődtek, s fáj a szíve, hogy ezt most nem hozhatja fel, mert fültanúk lennének. *
~ Mindig a legrosszabbkor ~ * sóhajt magában és emeli tekintetét vissza előre, hogy majd ő legyen az első, aki megpillantja a villa tetejét. *
* Megtörténik a bemutatkozás, s mikor bátyja a nevéhez ér, elmosolyodik a többiek felé, ám arra már igazán nem tud figyelni, hogy a két hölgyet hogy hívják. Nagyjából meg is jegyzi, szereti tudni, hogy kit, hogyan szólíthat ha sor kerül a diskurálásra, mert a " te ott " megszólítást kicsit kelletlennek tartja úri körökben, és valószínűleg Dram csúnyán nézne rá, ha ezt tenné.
Szerencsére nagyon nem állnak meg, mennek is tovább, élükön bátyával és Wymmel. Egy pillanatra oldalra fordítja fejét, besötétedett már, nem igazán látja jól a tájat, mégis tudja, hogy nagyjából itt járhattak idefelé jövet, mikor a sárangyalos dologgal viccelődtek, s fáj a szíve, hogy ezt most nem hozhatja fel, mert fültanúk lennének. *
~ Mindig a legrosszabbkor ~ * sóhajt magában és emeli tekintetét vissza előre, hogy majd ő legyen az első, aki megpillantja a villa tetejét. *
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-15 10:58:27
Üzenet elküldve: 2018-09-15 10:58:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Egy darabig némán sétál ő is a többiek mellett, miközben magában továbbra is Aleimord szavain mereng. Pár dolgot még nagyon szívesen megkérdezne tőle, ám nem tudja, a férfi mennyire venné tolakodásnak a kérdéseket, illetve hogy mennyire van kedve válaszolni rájuk. Végül azonban nem bírja tovább türtőztetni magát, és teszi egy lépést a nemes felé, hogy más ne hallja, amit mond*
- Aleimord, kérdezhetek valamit? *már majdnem suttog beszéd közben, ám nem akar hangosabban beszélni, hogy ha a férfi esetleg úgy dönt, nem akar válaszolni, az köztük maradjon*
- Miért nem mondtál ellent az édesapádnak? Miért nem ragaszkodtál ahhoz az élethez, amit elképzeltél magadnak? *teszi fel végül mégis a kérdést, ami foglalkoztatja. Bár természetesen érdekli a férfi válasza, a felelettől kicsit önigazolást is remél, hátha Aleimord története segít megnyugtatni háborgó lelkiismeretét, ami továbbra is azzal a kérdéssel bombázza, vajon jó ötlet volt-e eljönnie otthonról. Kis szünet után azonban hozzátesz még egy kérdést, aminek feltételében viszont főleg a kíváncsiság vezérli, bár fél tőle, erre végképp nem fog választ kapni*
- Korábban azt mondtad, szereted Nairadát, de nem voltál szerelmes belé. Voltál valaha igazán szerelmes? *sandít egy pillanatra a férfi arcára, már amennyi látszik még belőle az egyre sötétülő éjszakában, hogy lássa, milyen érzelmek futnak át rajta a kérdés nyomán.*
*Egy darabig némán sétál ő is a többiek mellett, miközben magában továbbra is Aleimord szavain mereng. Pár dolgot még nagyon szívesen megkérdezne tőle, ám nem tudja, a férfi mennyire venné tolakodásnak a kérdéseket, illetve hogy mennyire van kedve válaszolni rájuk. Végül azonban nem bírja tovább türtőztetni magát, és teszi egy lépést a nemes felé, hogy más ne hallja, amit mond*
- Aleimord, kérdezhetek valamit? *már majdnem suttog beszéd közben, ám nem akar hangosabban beszélni, hogy ha a férfi esetleg úgy dönt, nem akar válaszolni, az köztük maradjon*
- Miért nem mondtál ellent az édesapádnak? Miért nem ragaszkodtál ahhoz az élethez, amit elképzeltél magadnak? *teszi fel végül mégis a kérdést, ami foglalkoztatja. Bár természetesen érdekli a férfi válasza, a felelettől kicsit önigazolást is remél, hátha Aleimord története segít megnyugtatni háborgó lelkiismeretét, ami továbbra is azzal a kérdéssel bombázza, vajon jó ötlet volt-e eljönnie otthonról. Kis szünet után azonban hozzátesz még egy kérdést, aminek feltételében viszont főleg a kíváncsiság vezérli, bár fél tőle, erre végképp nem fog választ kapni*
- Korábban azt mondtad, szereted Nairadát, de nem voltál szerelmes belé. Voltál valaha igazán szerelmes? *sandít egy pillanatra a férfi arcára, már amennyi látszik még belőle az egyre sötétülő éjszakában, hogy lássa, milyen érzelmek futnak át rajta a kérdés nyomán.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-15 01:05:53
Üzenet elküldve: 2018-09-15 01:05:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingovány. Ilyenkor érzi, hogy nemsokára megérkezik, és ez az érzés sokkal borzasztóbb, mikor tudja: itt halad a leglassabban. Sok helyen le kell szállnia a póniról, és gyalog kell mennie, apró tündérlábaival az út pedig kétszer olyan hosszú, mint másnak.
A társának sem tetszik ez a hely, próbál sietni, de a tündér nehezen tartja vele a lépést.*
A társának sem tetszik ez a hely, próbál sietni, de a tündér nehezen tartja vele a lépést.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-15 00:18:06
Üzenet elküldve: 2018-09-15 00:18:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Csendesen lépked a többiek mellett, nincs mit mondania nekik. Teljesen magába zárkózik, még a mocsár bűze sem érdekli, sőt, még csak észre sem veszi. Mintha nem lenne magánál, vagy mintha kómában lenne, és egy külső entitás mozgatná a testét. A mozdulatai még tükrözik a régi neveltetést, hiszen egyenesen jár, a feje is egyenes és a többi, de már nincs benne élet.
A legszívesebben most megállna, majd ráfeküdne a sűrű iszapra, hogy az lassan, de biztosan nyelje el a testét. Békében fulladna meg, a húsa pedig az állatoké lenne, igazán tökéletes halálnem. De akárhogy is nézi, annál van tökéletesebb. Még most, utolsó erejével segíteni fog másokon. Igaz, hogy mindig pórul járt vele, de most az egyszer, utoljára megpróbálja. Ha a nép úgy dönt, hogy felakasztja, akkor elfogadja a sorsát, ha pedig hallgatnak rá, legalább nem lesz teljes mértékben kudarc az élete.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.15 00:18:40
*Csendesen lépked a többiek mellett, nincs mit mondania nekik. Teljesen magába zárkózik, még a mocsár bűze sem érdekli, sőt, még csak észre sem veszi. Mintha nem lenne magánál, vagy mintha kómában lenne, és egy külső entitás mozgatná a testét. A mozdulatai még tükrözik a régi neveltetést, hiszen egyenesen jár, a feje is egyenes és a többi, de már nincs benne élet.
A legszívesebben most megállna, majd ráfeküdne a sűrű iszapra, hogy az lassan, de biztosan nyelje el a testét. Békében fulladna meg, a húsa pedig az állatoké lenne, igazán tökéletes halálnem. De akárhogy is nézi, annál van tökéletesebb. Még most, utolsó erejével segíteni fog másokon. Igaz, hogy mindig pórul járt vele, de most az egyszer, utoljára megpróbálja. Ha a nép úgy dönt, hogy felakasztja, akkor elfogadja a sorsát, ha pedig hallgatnak rá, legalább nem lesz teljes mértékben kudarc az élete.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.15 00:18:40
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-14 22:20:13
Üzenet elküldve: 2018-09-14 22:20:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
*Ismét csak figyelmesen hallgat, és valamiért úgy dönt, hogy inkább nem vallja be azt, hogy bár Zara is a tengert járó, hatalmas hajókról beszélt, amelyek néha azt az érzést keltik, mintha repülnének a víz és a hullámok felett, a maga részéről nem igazán vágyik arra, hogy mellette minden irányban, alatta, vihar esetén pedig még felette is víz legyen.
Ha valaha is eljutna a tengerig, az számára minden bizonnyal leginkább fürdést, lubickolást, a parton való sétát, a naplementében, holdban, csillagokban, majd a napfelkeltében való gyönyörködést, esetleg rövid partközeli csónakázást, halászatot, és hasonlókat jelentene. Nyílt vízre semmiképpen nem merészkedne ki.
Mindig többre vágyott, minthogy egy világ elől az erdő mélyére eldugott kis faluban élje le az életét, ahol sohasem találhat sem barátot, sem pedig férjet, pusztán azért, mert puszta létét az istenek gonosz tréfájának tartják, de azért neki is megvannak a maga határai, a nyílt tenger pedig egy olyan terület, amely, ha nem is túl sokkal, de mégiscsak már ezeken a határokon túl fekszik. Nem hiszi, hogy valaha is ki merne merészkedni oda. Ahhoz, hogy ezt megtegye minden bizonnyal máshol és mások között kellett volna felnőnie.*
- Azért egy vihar odakint elég ijesztő lehet. Én az erdőben nőttem fel, de ott is az, viszont ott legalább nem akar közben maga alá nyelni a föld. De elhiszem, hogy tényleg szép lehet maga a tenger és könnyű beleszeretni. *mondja inkább, visszaemlékezve népének egyetlen meséjére, ami egy tengeri viharról szólt.*
- Értem. Vagyis megértem. *bólint aztán tényleg megértően arra, amikor Intath arról beszél neki, hogy miért nem beszél a tengerről szívesen.*
- Szerintem ez az egész "faji dolog" ahogy van, tényleg baromság. *használja aztán az elf saját szavait, hogy újra egyetérthessen vele.*
- Nem hiszem, hogy vannak tipikus elfek, vagy emberek. Én félvér vagyok, és olyan elfek között nőttem fel, akik között egyáltalán nem volt könnyű csak félig lenni elfnek. Aztán, amióta eljöttem otthonról, megismerhettem olyanokat, akik semmiben sem hasonlítottak az otthoniakra, és olyanokat is, akik szinte teljesen az ellentéteik. Alenia kezdetektől fogva nagyon kedves volt velem, és Aleimordnak sem volt soha egyetlen rossz szava sem hozzám. És ott volt Nairada, Aleimord menyasszonya, aki félvér, mint én, az apja pedig, aki szintén elf, mégis egy kis hercegnőként nevelte fel. Csak a ruhás szobája majdnem akkora volt neki, mint nekünk otthon az egész házunk. *meséli.*
- Aztán itt vannak az emberek. Gyerekkoromban csak az erdőt és az itteni vidéket ismertem, mert édesanyám néhányszor elhozott a környékre vásárokra, meg egyszer egy esküvőre is. Sokáig azt hittem, hogy az emberek közül szinte mindenki jóságos és teljesen normális. Mégis, Arthenior főleg az emberek városa, és bár megértem, hogy miért, mégis ők vetkőztek ki önmagukból annyira, hogy akár engem és Laut is képesek lettek volna megölni, pedig mi aztán tényleg nem ártottunk nekik soha. Innentől kezdve nem nagyon vagyok képes hinni semmilyen előítéletben, akár kedvező, akár kedvezőtlen arra nézve, akiről szól. Valószínű, hogy mindenkit az befolyásol, ahogyan és akik között felnő, meg, ami utána történik vele. *mondja ki hangosan a gondolatait, de aztán, hogy visszaterelje a beszélgetést könnyedebb témákra, inkább a sütésről kezd el beszélni. Túl sok minden történt mostanában, aminek egyetlen pozitívuma az, hogy hasznos tapasztalat volt a számára. Egy jó darabig biztosan elege van abból, hogy fontosabb dolgokon gondolkodjon annál, hogy mikor és mit egyen.*
- Szerintem is egy patak mellett lenne a tökéletes sütni különben. A hústól és a hagymától mindig szomjas leszek, és egyszerűbb ott lenni a víz mellett, mint messziről cipelni. Amúgy is az erdei patakok és apró tavak gyönyörűek. Felettük valahogy még az ég is szebb. *mosolyodik el megint, bár mosolya nem tart túl sokáig, hiszen vannak olyan dolgok, amikkel akkor is foglalkozni kell, ha éppen kellemes lenne másról gondolkodni és beszélni.*
- Értem, köszönöm! *köszöni meg nem sokkal később rövid a összefoglalást Intathnak. Legalább végre tudja, hogy hová mennek, kikhez és miért.
Mivel lassan már tényleg sötétedik, Lau és Aleimord pedig még mindig jön mögöttük, az is eldőlni látszik, hogy hol fogják tölteni a mai éjszakát, így persze az is, hogy hol nem. Az biztos, hogy a városba egyelőre nem mennek vissza, ez pedig eltölti némi megkönnyebbüléssel, ahogyan az is, hogy Lau és Aleimord beéri őket, valamint azok közül, akik elől mennek az egyik visszajön bemutatkozni.
Csak pár pillanatig lepődik meg a Sayqueves név hallatán, hiszen így nem csak rokonokhoz, hanem minden bizonnyal elég közeli rokonokhoz mennek. Csak addig meglepett kicsit, amíg rá nem jön, hogy igazából szegről-végről még ő maga is rokon, annak ellenére is, hogy nagyon távoli, ráadásul félvér.
Tulajdonképpen félig-meddig már-már Sayquevesnek érzi magát, azok után, hogy rövid idő alatt is annyi mindenen mentek keresztül együtt.
Kicsit mégis fellángol benne valami irigységféleség, ahogyan elképzeli, hogy mennyire kiterjedt is lehet ez a családfa. Mégsem igazságos, hogy neki csak akkor lehetnek gyerekei, ha örökbe fogad párat, vagy másét neveli a sajátjaiként. Ő nem viheti tovább édesanyja nevét, a Sayquevesek ellenben lehet, hogy egészen a világ végéig létezni fognak.
Ugyan a férfi siet előre ismét, mivel Lau is megteszi, bemutatkozik ő is.*
- Üdvözlöm, Luninari Heiphine vagyok, Aleimordnak egy igen távoli rokona. *mondja, hogy valamennyire elhelyezze magát a még el sem mesélt történetben. Úgy érzi mindenesetre, hogy ha már vannak olyan kedvesek, ha csak egy éjszakára is, de befogadják őt a házukba, úgy illik, ha legalább nagyon nagyjából elmondja azt, hogy kicsoda ő, és mit keres ebben az egyszerre díszes, mégis szedett-vedett társaságban egyáltalán.
Aztán megy tovább a többiekkel. Igazából az utóbbi néhány percben teljesen elmerült az Intathal folytatott beszélgetésben, és egy ideje már nem nézett hátra, így azt sem tudhatja, hogy a többiek milyen régóta jönnek nem sokkal mögöttük, és mennyit hallhattak abból, amit az elfnek mondott, igaz, hogy tulajdonképpen nem számít.
Nincsen közöttük egyetlen mondat sem, amit nem mondott volna ki, vagy másképpen fogalmazott volna meg, ha tudja azt, hogy már mögöttük vannak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.14 22:29:06
*Ismét csak figyelmesen hallgat, és valamiért úgy dönt, hogy inkább nem vallja be azt, hogy bár Zara is a tengert járó, hatalmas hajókról beszélt, amelyek néha azt az érzést keltik, mintha repülnének a víz és a hullámok felett, a maga részéről nem igazán vágyik arra, hogy mellette minden irányban, alatta, vihar esetén pedig még felette is víz legyen.
Ha valaha is eljutna a tengerig, az számára minden bizonnyal leginkább fürdést, lubickolást, a parton való sétát, a naplementében, holdban, csillagokban, majd a napfelkeltében való gyönyörködést, esetleg rövid partközeli csónakázást, halászatot, és hasonlókat jelentene. Nyílt vízre semmiképpen nem merészkedne ki.
Mindig többre vágyott, minthogy egy világ elől az erdő mélyére eldugott kis faluban élje le az életét, ahol sohasem találhat sem barátot, sem pedig férjet, pusztán azért, mert puszta létét az istenek gonosz tréfájának tartják, de azért neki is megvannak a maga határai, a nyílt tenger pedig egy olyan terület, amely, ha nem is túl sokkal, de mégiscsak már ezeken a határokon túl fekszik. Nem hiszi, hogy valaha is ki merne merészkedni oda. Ahhoz, hogy ezt megtegye minden bizonnyal máshol és mások között kellett volna felnőnie.*
- Azért egy vihar odakint elég ijesztő lehet. Én az erdőben nőttem fel, de ott is az, viszont ott legalább nem akar közben maga alá nyelni a föld. De elhiszem, hogy tényleg szép lehet maga a tenger és könnyű beleszeretni. *mondja inkább, visszaemlékezve népének egyetlen meséjére, ami egy tengeri viharról szólt.*
- Értem. Vagyis megértem. *bólint aztán tényleg megértően arra, amikor Intath arról beszél neki, hogy miért nem beszél a tengerről szívesen.*
- Szerintem ez az egész "faji dolog" ahogy van, tényleg baromság. *használja aztán az elf saját szavait, hogy újra egyetérthessen vele.*
- Nem hiszem, hogy vannak tipikus elfek, vagy emberek. Én félvér vagyok, és olyan elfek között nőttem fel, akik között egyáltalán nem volt könnyű csak félig lenni elfnek. Aztán, amióta eljöttem otthonról, megismerhettem olyanokat, akik semmiben sem hasonlítottak az otthoniakra, és olyanokat is, akik szinte teljesen az ellentéteik. Alenia kezdetektől fogva nagyon kedves volt velem, és Aleimordnak sem volt soha egyetlen rossz szava sem hozzám. És ott volt Nairada, Aleimord menyasszonya, aki félvér, mint én, az apja pedig, aki szintén elf, mégis egy kis hercegnőként nevelte fel. Csak a ruhás szobája majdnem akkora volt neki, mint nekünk otthon az egész házunk. *meséli.*
- Aztán itt vannak az emberek. Gyerekkoromban csak az erdőt és az itteni vidéket ismertem, mert édesanyám néhányszor elhozott a környékre vásárokra, meg egyszer egy esküvőre is. Sokáig azt hittem, hogy az emberek közül szinte mindenki jóságos és teljesen normális. Mégis, Arthenior főleg az emberek városa, és bár megértem, hogy miért, mégis ők vetkőztek ki önmagukból annyira, hogy akár engem és Laut is képesek lettek volna megölni, pedig mi aztán tényleg nem ártottunk nekik soha. Innentől kezdve nem nagyon vagyok képes hinni semmilyen előítéletben, akár kedvező, akár kedvezőtlen arra nézve, akiről szól. Valószínű, hogy mindenkit az befolyásol, ahogyan és akik között felnő, meg, ami utána történik vele. *mondja ki hangosan a gondolatait, de aztán, hogy visszaterelje a beszélgetést könnyedebb témákra, inkább a sütésről kezd el beszélni. Túl sok minden történt mostanában, aminek egyetlen pozitívuma az, hogy hasznos tapasztalat volt a számára. Egy jó darabig biztosan elege van abból, hogy fontosabb dolgokon gondolkodjon annál, hogy mikor és mit egyen.*
- Szerintem is egy patak mellett lenne a tökéletes sütni különben. A hústól és a hagymától mindig szomjas leszek, és egyszerűbb ott lenni a víz mellett, mint messziről cipelni. Amúgy is az erdei patakok és apró tavak gyönyörűek. Felettük valahogy még az ég is szebb. *mosolyodik el megint, bár mosolya nem tart túl sokáig, hiszen vannak olyan dolgok, amikkel akkor is foglalkozni kell, ha éppen kellemes lenne másról gondolkodni és beszélni.*
- Értem, köszönöm! *köszöni meg nem sokkal később rövid a összefoglalást Intathnak. Legalább végre tudja, hogy hová mennek, kikhez és miért.
Mivel lassan már tényleg sötétedik, Lau és Aleimord pedig még mindig jön mögöttük, az is eldőlni látszik, hogy hol fogják tölteni a mai éjszakát, így persze az is, hogy hol nem. Az biztos, hogy a városba egyelőre nem mennek vissza, ez pedig eltölti némi megkönnyebbüléssel, ahogyan az is, hogy Lau és Aleimord beéri őket, valamint azok közül, akik elől mennek az egyik visszajön bemutatkozni.
Csak pár pillanatig lepődik meg a Sayqueves név hallatán, hiszen így nem csak rokonokhoz, hanem minden bizonnyal elég közeli rokonokhoz mennek. Csak addig meglepett kicsit, amíg rá nem jön, hogy igazából szegről-végről még ő maga is rokon, annak ellenére is, hogy nagyon távoli, ráadásul félvér.
Tulajdonképpen félig-meddig már-már Sayquevesnek érzi magát, azok után, hogy rövid idő alatt is annyi mindenen mentek keresztül együtt.
Kicsit mégis fellángol benne valami irigységféleség, ahogyan elképzeli, hogy mennyire kiterjedt is lehet ez a családfa. Mégsem igazságos, hogy neki csak akkor lehetnek gyerekei, ha örökbe fogad párat, vagy másét neveli a sajátjaiként. Ő nem viheti tovább édesanyja nevét, a Sayquevesek ellenben lehet, hogy egészen a világ végéig létezni fognak.
Ugyan a férfi siet előre ismét, mivel Lau is megteszi, bemutatkozik ő is.*
- Üdvözlöm, Luninari Heiphine vagyok, Aleimordnak egy igen távoli rokona. *mondja, hogy valamennyire elhelyezze magát a még el sem mesélt történetben. Úgy érzi mindenesetre, hogy ha már vannak olyan kedvesek, ha csak egy éjszakára is, de befogadják őt a házukba, úgy illik, ha legalább nagyon nagyjából elmondja azt, hogy kicsoda ő, és mit keres ebben az egyszerre díszes, mégis szedett-vedett társaságban egyáltalán.
Aztán megy tovább a többiekkel. Igazából az utóbbi néhány percben teljesen elmerült az Intathal folytatott beszélgetésben, és egy ideje már nem nézett hátra, így azt sem tudhatja, hogy a többiek milyen régóta jönnek nem sokkal mögöttük, és mennyit hallhattak abból, amit az elfnek mondott, igaz, hogy tulajdonképpen nem számít.
Nincsen közöttük egyetlen mondat sem, amit nem mondott volna ki, vagy másképpen fogalmazott volna meg, ha tudja azt, hogy már mögöttük vannak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.14 22:29:06
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-12 21:29:12
Üzenet elküldve: 2018-09-12 21:29:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az Ingovány zöldessárga, csillagtalan égboltja figyelmeztetően borul minden kalandor fölé, hamarosan sötét lesz. Ráadásul délről viharfelleg közelít, hangos éjszaka lesz.
Szedi lábait, de a zivatar hamarabb eléri őt, mint ő a Tornyot. Csepp. Csepp. Már látni a mágia lebegő szentélyét..
A nem is oly távolban egy villám cikázik keresztül az egyre sötétülő égbolton. Felsiet a lépcsőn, majd az ajtónál még visszanéz válla felett. A tavon túli messzeségben hajladoznak a fák az erős szélben, a viharfelhők pedig úgy hajtják szürke uralmuk alá az égboltot, mintha csak egy égi óriás pokrócot dobna a fejük fölé. Gyönyörű, de egyben ijesztő látvány. Hiába vetik papírra és adják tovább e ősi tudást az eljövendő generációknak, nincs ember, kinek hatalma az anyatermészetéhez mérhető lenne.
A kilincs után nyúl, miközben háta mögött eget rengető mennydörgés hallatszik.
Hazatért.*
Szedi lábait, de a zivatar hamarabb eléri őt, mint ő a Tornyot. Csepp. Csepp. Már látni a mágia lebegő szentélyét..
A nem is oly távolban egy villám cikázik keresztül az egyre sötétülő égbolton. Felsiet a lépcsőn, majd az ajtónál még visszanéz válla felett. A tavon túli messzeségben hajladoznak a fák az erős szélben, a viharfelhők pedig úgy hajtják szürke uralmuk alá az égboltot, mintha csak egy égi óriás pokrócot dobna a fejük fölé. Gyönyörű, de egyben ijesztő látvány. Hiába vetik papírra és adják tovább e ősi tudást az eljövendő generációknak, nincs ember, kinek hatalma az anyatermészetéhez mérhető lenne.
A kilincs után nyúl, miközben háta mögött eget rengető mennydörgés hallatszik.
Hazatért.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:38:55
Üzenet elküldve: 2018-09-12 13:38:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde - El Vadvédből//
*Ahogy indulnának visszafelé, valami miatt mégis megtorpan a lány. Kicsit úgy érzi, mintha egy kalitkába akarnák visszazárni, ahol ugyan szeret lenni, de nem érzi az otthonának. És az elmúlt hatok alatt erről nem változott meg a véleménye, pedig nagyon azon volt.*
- Bayde... Ne haragudj, nem tudok visszamenni veletek. Szeretnék most egy kicsit visszatérni a régi kerékvágásba. Átadnád a többieknek, kérlek?
*Valahol legbelül azért sajnálja is a helyzetet, vagyis inkább azokat, akiket itt fog hagyni. De hát ha a sors úgy akarja, úgyis találkoznak még valamikor.
A férfi gallérját elkapva még odahúzza egy gyors, kacér csókra, aztán már pattan is fel a lovára.*
- Na, Bajdikám, ha a városban jársz, feltétlen keress meg!
*Azzal még utoljára int, aztán vágtára fogja lovát, és pár pillanat múlva már el is tűnik a fák és bokrok takarásában.*
*Ahogy indulnának visszafelé, valami miatt mégis megtorpan a lány. Kicsit úgy érzi, mintha egy kalitkába akarnák visszazárni, ahol ugyan szeret lenni, de nem érzi az otthonának. És az elmúlt hatok alatt erről nem változott meg a véleménye, pedig nagyon azon volt.*
- Bayde... Ne haragudj, nem tudok visszamenni veletek. Szeretnék most egy kicsit visszatérni a régi kerékvágásba. Átadnád a többieknek, kérlek?
*Valahol legbelül azért sajnálja is a helyzetet, vagyis inkább azokat, akiket itt fog hagyni. De hát ha a sors úgy akarja, úgyis találkoznak még valamikor.
A férfi gallérját elkapva még odahúzza egy gyors, kacér csókra, aztán már pattan is fel a lovára.*
- Na, Bajdikám, ha a városban jársz, feltétlen keress meg!
*Azzal még utoljára int, aztán vágtára fogja lovát, és pár pillanat múlva már el is tűnik a fák és bokrok takarásában.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-07 16:28:21
Üzenet elküldve: 2018-09-07 16:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A feladat//
*Már reflexszerúen kerüli ki ősi ellenségét, azt a méretes tócsát az úton. Hamar megjárja a vidékot, noha ezúttal nem a Torony felé, hanem Arthenior felé fordul. Lorew felkutatásáról kezd lemondani, Arthenior az utolso fogódzkodó. Egy embert megtalálni a nagyvilágban, úgy, hogy fogalma sincs, él-e vagy hal... Nem is feladat.
Cuppog a csizmája a vizenyős talajon, de már közel a város. A sűrű, szürke füsttől gomolygó, káosz övezte város. Annak az esélye, hogy itt megtalálja bármelyik tanácsost, majdhogynem egyenlő a nullával. De meg kell póróbálnia, hisz ezért van itt.
Gondolatai Abogr és a Torony körül forognak. Abogr vajon hol lehet? Vajon mi az értelme ennek a küldetésnek? Bizonyára kétes értékű választ fog kapni ezekre, de befogja érni ennyivel. Hisz Abogról van szó.*
*Már reflexszerúen kerüli ki ősi ellenségét, azt a méretes tócsát az úton. Hamar megjárja a vidékot, noha ezúttal nem a Torony felé, hanem Arthenior felé fordul. Lorew felkutatásáról kezd lemondani, Arthenior az utolso fogódzkodó. Egy embert megtalálni a nagyvilágban, úgy, hogy fogalma sincs, él-e vagy hal... Nem is feladat.
Cuppog a csizmája a vizenyős talajon, de már közel a város. A sűrű, szürke füsttől gomolygó, káosz övezte város. Annak az esélye, hogy itt megtalálja bármelyik tanácsost, majdhogynem egyenlő a nullával. De meg kell póróbálnia, hisz ezért van itt.
Gondolatai Abogr és a Torony körül forognak. Abogr vajon hol lehet? Vajon mi az értelme ennek a küldetésnek? Bizonyára kétes értékű választ fog kapni ezekre, de befogja érni ennyivel. Hisz Abogról van szó.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-09-07 09:30:31
Üzenet elküldve: 2018-09-07 09:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvédbe//
*Az út kanyargós, az ingoványból áradó bűz és rothadás szag undorító, az egész vidék dögletes, és valami nehéz, fojtó kilátástalanság ül rajta. Isq mindig utál erre menni, amióta egészen megváltozott a táj arculata. Valamiért számára leginkább ez köthető az istenek megjelenéséhez Lanawinen, és hát ez a tény, meg a kikötőben uralkodó állapotokról szóló beszédek a piacon a káoszról és anarchiáról, meg arról, hogy a valahavolt Tündérkertben az egyik isten ütött tanyát, és emiatt Vérkertnek kezdték el nevezni a helyet, a tündérek meg mind elmentek, valahová délre, a thargok földjeire költöztek, nos, mindez nem tölti el nagy lelkesedéssel Isqehát az istenek lanawini megjelenésével kapcsolatban. Régebben szerinte jobb volt, pedig eddig még nem is gondolkodott el azon, hogy az Artheniorban kitört lázongások nyomán milyen állapotok lehetnek most a városban. De arról, amit Kilvard mondott nemrégiben, ez is óhatatlanul eszébe jut. ~Affene essen ezekbe az istenekbe.~ gondolja elég mogorván és elégedetlenül, és csak azért nem kívánja nekik magában jó szívvel, hogy bár törne ki a nyaka mindnek, mert magas intelligenciájával belátja, hogy egy nyakkitörés sajnos valószínűleg meg sem kottyanna nekik, sőt ki tudja hogy istenek esetében lehet-e egyáltalán nyakról beszélni.
Igen, mindegyikre haragszik az elmúlt idők fentebb vázolt történéseinek függvényében, még Eeyrre is, bár őróla Pycta azt mondta, hogy Erdőmélyének, az elfeknek az Erdőszelleme Eeyr egyik megjelenési formája. ~Aspektusa. Igen, az az a szó.~
Hát Isqeha nem filozófus, de az Erdő szelleme jó néhányszor megérintette a szívét, a fenség és az alázat, az erő és a szépség, az élet és halál olyan erővel van jelen Erdőmélye vadonjaiban, hogy Isq Kimmeri külön oktatása nélkül is tudta, és idővel megértette mindezt. Az öreg elf gyógyítómester ritka feddése vagy tanítása pedig bőven elégséges volt ahhoz, hogy mindez kitéphetetlen gyökeret verjen a félelf szívében.
Ahhoz azonban, hogy Eeyr belopja magát a szívébe, több kell ennél.
Ezeken elmélkedik, ahogy csendben léptetnek, már ha Zara és Bayde is vele tartanak, a karavánút itt-ott sás- és nádszigetekkel körbeölelt útján.
~Kész csoda, hogy van, ami még így is megél itt.~ gondolja, ahogy néha megállva be-begyűjt magának egy-egy növényt.
Ő nem beszél, szótlan és elgondolkodó, ha a többiek vele tartanak, és vele ellentétben beszédesebbek, persze belekapcsolódik ő is a beszédbe.
Mert hát éppen lenne téma, vagyis inkább lennének kérdések, csak éppen válaszok nincsenek, ugye.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 09:33:19
*Az út kanyargós, az ingoványból áradó bűz és rothadás szag undorító, az egész vidék dögletes, és valami nehéz, fojtó kilátástalanság ül rajta. Isq mindig utál erre menni, amióta egészen megváltozott a táj arculata. Valamiért számára leginkább ez köthető az istenek megjelenéséhez Lanawinen, és hát ez a tény, meg a kikötőben uralkodó állapotokról szóló beszédek a piacon a káoszról és anarchiáról, meg arról, hogy a valahavolt Tündérkertben az egyik isten ütött tanyát, és emiatt Vérkertnek kezdték el nevezni a helyet, a tündérek meg mind elmentek, valahová délre, a thargok földjeire költöztek, nos, mindez nem tölti el nagy lelkesedéssel Isqehát az istenek lanawini megjelenésével kapcsolatban. Régebben szerinte jobb volt, pedig eddig még nem is gondolkodott el azon, hogy az Artheniorban kitört lázongások nyomán milyen állapotok lehetnek most a városban. De arról, amit Kilvard mondott nemrégiben, ez is óhatatlanul eszébe jut. ~Affene essen ezekbe az istenekbe.~ gondolja elég mogorván és elégedetlenül, és csak azért nem kívánja nekik magában jó szívvel, hogy bár törne ki a nyaka mindnek, mert magas intelligenciájával belátja, hogy egy nyakkitörés sajnos valószínűleg meg sem kottyanna nekik, sőt ki tudja hogy istenek esetében lehet-e egyáltalán nyakról beszélni.
Igen, mindegyikre haragszik az elmúlt idők fentebb vázolt történéseinek függvényében, még Eeyrre is, bár őróla Pycta azt mondta, hogy Erdőmélyének, az elfeknek az Erdőszelleme Eeyr egyik megjelenési formája. ~Aspektusa. Igen, az az a szó.~
Hát Isqeha nem filozófus, de az Erdő szelleme jó néhányszor megérintette a szívét, a fenség és az alázat, az erő és a szépség, az élet és halál olyan erővel van jelen Erdőmélye vadonjaiban, hogy Isq Kimmeri külön oktatása nélkül is tudta, és idővel megértette mindezt. Az öreg elf gyógyítómester ritka feddése vagy tanítása pedig bőven elégséges volt ahhoz, hogy mindez kitéphetetlen gyökeret verjen a félelf szívében.
Ahhoz azonban, hogy Eeyr belopja magát a szívébe, több kell ennél.
Ezeken elmélkedik, ahogy csendben léptetnek, már ha Zara és Bayde is vele tartanak, a karavánút itt-ott sás- és nádszigetekkel körbeölelt útján.
~Kész csoda, hogy van, ami még így is megél itt.~ gondolja, ahogy néha megállva be-begyűjt magának egy-egy növényt.
Ő nem beszél, szótlan és elgondolkodó, ha a többiek vele tartanak, és vele ellentétben beszédesebbek, persze belekapcsolódik ő is a beszédbe.
Mert hát éppen lenne téma, vagyis inkább lennének kérdések, csak éppen válaszok nincsenek, ugye.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 09:33:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896