*Mordach szája is azonnal felfelé kezd ívelni, amint meghallja Caith őszinte nevetését, hiszen eddig a lágy, elejtett mosolygáson kívül mást nem mutatott. Örömmel tapasztalja a férfi, hogy az a bizonyos jég egyre jobban olvadozik! Így azért mégis kellemesebb lehet a hölgynek, viszont a Vöröst se felejtsük el, hiszen ő is egymagában tért vissza, nem tervezett társaságot. Erre rögtön az első fél órácskában már összehozza a Sors egy bájos hölggyel!*
- Ennél már csak az lenne kellemesebb, ha Kegyed röppenne be az ablakomon!
*Vigyor húzódik sunyi ábrázatán, amint kilépnek a templom vaskos ajtaján. Szerencsére pár felhő éppen kitakarja a napot, így annak szúró sugarai megkímélik a párost. Sietősre nem veszi a férfi a lépteit, nyugodtan sétálgat a templomkert lágy fűszálain, s élvezi, ahogy egy-egy szellő belekap hajába.*
- Egyszer jártam egy különleges kis elf falucskában, valahol nagyon távol innen. *kezd bele az aprócska történetbe* Nekik az volt a 'mesterségük', hogy különböző kellemes illatokat kevertek össze. Számos virág nedvét vonták ki, s még ki tudja, miket dolgoztak fel, de azt kell mondjam, hogy a falutól már jópár mérföldre lehetett érezni azt a kellemes illatot, mely onnan áradt ki! Nem volt túl nagy kultúrájuk, nem voltak vagyonosak, de hozzájuk jártak a leggazdagabb kisasszonyok is! Nekem elhiheti, csodálatos hely volt.. Ők különösen szerették például a cseresznyevirágot! Majdnem mindennek ez volt az alapja!
*Fejezi be végül a kis érdekességet. Úgy érzi, hogy ezt muszáj volt most elmondania, hiszen láthatóan egy apró kis illatfoszlány is elég ahhoz, hogy felébresszen bizonyos emlékeket. Mindeközben már elérkeznek a gazdagnegyed utcáira is, ahol szerencsére még nincsenek sokan, mindenki még kellemesen szunyókál, azonban pár üzlet már várja a látogatókat.*
- Á, ott is van!
*Mutat egy arany szegéllyel díszített ajtó felé, ahol a kirakatban finomabbnál finomabb ételek díszelegnek. Mordachnak a nyáltermelése azonnal be is indul, tán még gyomra is halkan felkordul, ahogy megindul felé. A Vörös figyelmét természetesen nem kerülte el a hölgyemény válasza, miszerint nem tervezett mára semmit, de az arcán megbúvó enyhe bizonytalanság megtorpanásra készteti a férfit, így hát nem is erőlteti a témát egyelőre.
A kis üzlet elé érve kitárja annak ajtaját, majd előre engedi Caithot, s ő maga is belép. Az eladó természetesen azonnal a nevén szólítja a férfit, amin ő kissé meg is lepődik, hiszen annyira sokszor nem járt ott, hogy a nevét megjegyezze az idős hölgy.*
- Jajj, Mordach drága, csiripelték már a madarak, hogy bizony visszatértél! *lép oda hozzájuk kíváncsian* Á, ő csak nem a menyasszonyod?
*Néz a Vörös értetlenül az öregre, hiszen nem tudja elképzelni, hogy mégis miből jutott erre a következtetésre.*
- Mi most leülnénk, ha nem bánja!
*Inti le a férfi az idős hölgyet, majd megindul az egyik eldugottabb asztal felé, ahonnan nem láthatja őket.*
- Elnézést, úgy látszik, agyára ment már az öregség!
*Mondja nagy vigyorral, majd pedig bátorítja kicsit Caithot, hogy rendeljen valamit - itt szinte bármire ráakadhat az ember, amit csak megkíván!*