//Hás, az Erdőlélek//
-Az, hogy kedves vagyok, azt nem én döntöm el. Csak azt akarom tenni, ami helyes, de ez mindenkinek mást jelent.
~Micsoda nagy szavak tőlem... amikor én is alig értem. Viszont hogy értette, hogy visszaszokok ebbe a világba, talán Erdő és Városi életet hasonlította össze?~ *Niavi, elgondolkozik, amit a tündér mondott.*
~Abban igaza, hogy a környezet formál minket, de a saját döntésünk is mérvadó. ~
*,,…Miért küzdenek... " ,,miért ragaszkodnak a rossz életükhöz?" Ez a kijelentés és a hozzá párosult kérdés szíven ütik Niavit, de nem akarja kimutatni, úgy tesz mintha meg sem hallotta volna. Hiába fordult el a kis tündér azt is hallotta a félelf.* ~Ez most nem a vitának a helye... ~
*Majd válaszol a kérdésekre*
-Igen voltam.
Elsősorban, a barakkban szoktam edzeni, gondolom te is hasonlóképp teszel, mikor arra jársz.
Engem a kalandvágy hajt, és minél jobban megismerjem a környezetemet, várost és az erdőt egyaránt.
~Hiszen nem lehet csak egyik oldalról megismerni, amikor mind a kettő adja az teljes egészet. Az éremnek is két oldala van.~
-Vannak akadályok, amit le kell küzdeni, egyedül vagy többen ugyanaz a cél érdekében, habár más eszmék vezérlik őket...
*Van egy gondolat, amit meg szeretne osztani, de most hirtelen nem meri... Eléggé zavarba ejtő lenne a számára, ha hangosan kimondaná.*
~Meg akarom védeni, ami számomra kedves, még akkor is ha csak én küzdök érte... ~
-Szoktál meditálni? Legutóbb arra gondoltam, ha nem találok semmi érdekeset, akkor kimegyek az Erdőszéli tisztásra és ott meditálok.
Meglepő, hogy a barakkban képzed magad, valami történt azon a helyen?
*Érdeklődve kérdezi.*
A hozzászólás írója (Niavi Rajea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.11 15:12:48