//Owairat -rezidencia//
//Napváltás - Reggel, indulás a majorságba//
*Rosszul alszik. Olykor álmatlanul forgolódik félálomban, olykor meg rémálmok gyötrik. Sűrűn felriad, s ahogy a hajnali derengés alig fénye belopózik a sötétítő függöny résén át, szinte kitaszítja magából az ágy. Szemei felpattannak, mégis olyan fáradtnak érzi magát, mintha hajlandó lenne azonnal visszaaludni. Persze, tudja, hogy nem fog. Felül, lábait lelógatja az ágyról, és körülnéz a homályos szobában. Hamarosan, hamarosan...
Végül sóhajtva áll fel, hogy nekifogjon a reggeli szokott ténykedéshez. Tisztálkodás, öltözködés. Talán két fertály órát is eltölt vele, s nem azért telik el sok idő, mert annyit szépészkedik közben, hanem mert olykor megáll, hogy gondolatait rendezze, melyek minduntalan messzire kalandoznak, csaponganak.
Már jócskán világosodik, mikor végül megindul lefelé. Erős vászonnadrágot visel, puha vászoninggel, s hozzá mellénnyel. Karján viszi a meleg köpenyt, melyet még nem szándékozik felvenni, csak induláskor. Lábán térdig érő, erős csizmát visel. Öltözékét koránt sem lehet nőiesnek mondani, mégis az a benyomása támad bárkinek, ha rápillant, Nivere igazán nő. Derekáról fegyveröv függ le, melyről míves rövidkard a bal oldala mellett. Használni is tudja. Másik kezében egy kisebb utazótáska fülét szorítja, s viszi. Benne egy váltásnyi meleg ruha, egy füzet, s íróeszközök. Meg még néhány apróság, amit sebtiben pakolt össze. A csomag persze nem nehéz, de azért amikor leér a hallba, az egyik székbe helyezi, s ráfekteti a köpenyt.
Remélhetően eddigre a ház népe is ébren van, és indulásra készen áll. Még előző este meghagyta, hogy a kocsit és a kis hintót is készítsék fel az útra, ami azt jelenti, hogy mind a kettő elé két-két lovat fogjanak be. Persze, akinek van lova, illetve jut az istállóból, s azzal kíván utazni, megteheti. Amy, és a többiek a nagyobbik kocsiban elférnek a holmikkal együtt, ő pedig a kis hintóban fog utazni. Hogy ezt egyedül teszi-e, az még a jövő titka.
Egyelőre nyugodtnak mutatkozik, mintha nyoma sem lenne az előző napi mérgének, s a kíméletlen éjszakának. Ha Alfonz jelen van, akkor hozzá fordul.*
-A behatolónkat engedjék el miután elmentünk.
*Csupán ennyit mond a dologról. Nem szándéka a Vöröst meghalasztani a pincében. Sőt, az sem szándéka, hogy napokig őrizni és etetni kelljen. Menjen az égiek hírével. Persze, ha Tylen közben másként rendelkezik a lány sorsa felől, az már a férfi dolga, Niveret nem érdekli a továbbiakban, ha csak nem fogja a terveit keresztbe húzni az újabb rendelkezés.*
-Útba ejtjük a Barakkot, van ott egy kis intézni valóm. Utána indulunk egyenesen a Majorságba. Menjünk.
*S azzal magára teríti a köpenyt. Vélhetően az útitáskát már kivitték a hintóba. Most elindul ő maga is, határozott léptekkel, sietősen.
A város még csendes, és a vélhetően népes csapat sem zajongva vág neki az útnak. A kicsi "karaván" hamarosan elhagyja a Gazdagnegyedet.*