//Lahmar Wynn részére//
*Szokásos, gyengéd mosolyával fogadja Lahmar szavait, és bár nem épp erre akart kilyukadni, azért hálás neki, hogy gondolt a kényelmére.*
- Amiatt igazán ne aggódj, az erdő is éppúgy hazám, mint a távoli otthon, hol megpihenhetek, és bár nem veszélytelenebb, mint a fogadó, de éppúgy biztonságos is nekem, mint bárhol máshol... *suttogja lágyan, és miként a férfi is feláll helyéről, ő is úgy tesz. Visszaveszi úti köpenyét, majd békésen a vadászra, aztán farkasára néz. Ő nem félti Linust, talpra esett jószágnak tűnik, de úgy véli, igazán tehet valamit az érdekében. Puha léptekkel sétál hozzá, majd leguggol mellé, és végigsimít az állat fején.
Ajkai mosolyra görbülnek, szemei lecsukódnak, és halkan kezd duruzsolni ős hazája szép nyelvén. Áldását adja a jószágnak, és kívánja, hogy hamar felépüljön. Persze beszél is hozzá, hogy jó társa legyen megmentőjének, és vigyázzon rá cserébe, majd ha megerősödik.
Közben hallja ám a vadász szavait is, és egészen meglepődik, hogy ilyen nagy bizalommal van iránta. Bár számára az egyedüllét ebben a kúriában felérne egy kellemetlen tapasztalattal arra nézve, hogy miként élhetnek az egyszerű emberi nők a férjeik oldalán.
Fel is pillant vendéglátójára, de nem ad hangot kétséges gondolatainak. Visszaül arcára a béke, és felegyenesedik a földről.*
- Igazán ne haragudj, hogy visszautasítom a segítségnyújtást, de sok helyre húz még a szívem, úgy érzem, nem tudnék sok időt nyugalomban tölteni. Linus rendben lesz, inkább a házadat kéne óvnod a virgoncságától, melyre egy nap múlva számíthatsz... *jegyzi meg kedvesen, mosolyogva, aztán fejet hajt a férfinek.*
- Fogadd hálám a vendéglátásért és a remek társalgásért, de ha még késő éjjel előtt célba szeretnék érni, úgy vélem indulni volna helyes. Bizton találkozunk még, vadászok nagy mestere, Lahmar Wynn... Az erdő mindent lát, és segít, ha úgy kívánja az ember vagy bárki fia, leánya... *suttogja bölcsen e szavakat.* - Bizalmadért pedig hálás vagyok, az enyém is egyrészt a tiéd... Így hát meleg szívvel búcsúzom tőled, egyelőre. Kísérjenek utadon az istenek, és segítsék a sikeres vadászatod! *köszön el udvariasan, és amennyiben a férfi kikíséri, vele sétál el az ajtóig, ha nem, hát egyedül kénytelen, nem bánja. Utána viszont útnak indul, bár még ő sem tudja igazán, hogy a fogadót, vagy tán Arthenior hatalmas erdejét látogassa meg.*