//A Lorwor-ház//
- Nem téved, hogy is tévedhetne? Hiszen Ön tökéletes. *Gúnyos hangja mellé egy hasonló mosolyt is megvillant. Elege van már az egészből, pokolba kívánja a szőke ficsúrt, és annak szolgáját. A vita kissé elfajult, nem is abba az irány haladt, amelyet Naria óhajtott volna, és ez rendkívül felingerli. De alapos figyelmet fordít arra, hogy ezt ne árulja el egyetlen vonása sem. Üres mosollyal hallgatja végig a férfi válaszait, azonban a beszélgetés akkor ragadja meg figyelmét, mikor a távozás kerül szóba. Smaragdszín szemei a férfira siklanak, arcára ezúttal őszinte vigyor telepszik. Ainay után ő is kézcsókra nyújtja kezét, mellé pedig olyan arckifejezést ölt, mintha óriási szívességet tett volna ezzel. Amikor a férfi a viszontlátást emlegeti, elfintorodik.*
~Véletlenül szörnyen elfoglalt leszek, mikor ismét el akar jönni.~
*Ahogy a két vendég elhagyja a szalont, ajkairól megkönnyebbült sóhaj szakad fel. Egyfelől dühíti, hogy a látogatás nem tervei szerint alakult, hisz mennyivel nagyobb szórakozás lett volna az ujja köré csavarni! Másrészt viszont a távozásuk felett érzett öröm jótékonyan hat heves gyűlöletének lángjaira. Nem sokáig élvezheti ki felhőtlen derűjét, ugyanis Ainay hangja nyomán elpárolog önfeledtsége.*
- Remélem, most elégedett vagy! *Jegyzi meg szarkasztikusan, miközben igyekszik neheztelő tekintetével megfenyíteni engedetlen húgát. A lány arcán egy pillanatra átsuhan az ellenszenv borús felhője, de hamar felragyog mosolya.*
- Teljes mértékben. *Feleli pimaszul, amit Ainay csupán egy bosszús pillantással jutalmaz. Megvonja vállát, és tovább fürdőzne diadalmában, azonban nővérének külön érzéke van az ő kiborítására. A nő az ajtó felé közelít, de mielőtt kilépne rajta, még visszafordul.*
- Jut eszembe… A reggel folyamán érkezett néhány hírvivő, akik igazán örvendetes hírt hoztak. Bejelentették, hogy uruk tiszteletét tenné nálunk. Tehát a mai nap folyamán várható a Kra'Morth család örököse. Elvárom, hogy ezt a minősíthetetlen viselkedést mellőzd a látogatás folyamán. Most felfrissítem külsőmet, azt ajánlom, tedd te is ezt. Átküldöm az egyik szolgálót, hogy adjon rád új ruhát. *Hangzik el a tájékoztatás. Naria arcán a döbbenet tükröződik, egyelőre nyoma sincs haragnak. Az csak akkor jelenik meg a lány vonásain, mikor nővére már elhagyta a szobát. Felemeli az egyik itallal teli csészét az asztalról, és egy erőteljes, határozott mozdulattal vágja a földhöz. A porcelán csörömpölve törik darabokra, az éles hang sikolynak hat a lány füle számára. Egy elegáns mozdulattal átlépi a szétcsordogált folyadékot, és a csésze maradványait, majd távozik a szobából. A folyosón magában szitkozódva halad végig, útközben utasítva az egyik cselédet a romok feltakarítására. A saját lakrészének védelmében megnyugszik kissé. A feketére mázolt ajtót halkan teszi be maga mögött, pedig legszívesebben hangos zajjal csapná be. Tekintete végigfut a tágas helyiségen. A mély lila tapétával díszített falak egyhangú komorságát a hatalmas ablakokon beáramló napfény hivatott megtörni. Habár a szoba jelenleg félhomályba borul, az elhúzott brokátfüggönyöknek köszönhetően. A helyiség legtávolabbi sarkában foglal helyet a méretes, baldachinos franciaágy. Nem sokkal távolabb tőle a szintén tekintélyes mérettel rendelkező szekrény áll, mely a lány temérdek ruháját rejti. A tölgyfa íróasztal az egyik ablakkal szemben található, mellette egy bársonnyal bevont szék hívogatja a betévedőt. Az asztalon katonás rend uralkodik; egy tintatartó, mellette néhány penna hever. A kéziratok, levelek, és egyéb papirosok egymás tetején, a bútordarab jobb szélére tornyozva. Középen egy barackszín borítású album, mely Naria rajzait őrzi, és az album tetején az éppen olvasott könyv fekszik. A könyvespolc kicsivel arrébb kapott helyet, mint az asztal, majdnem az ajtó mellett helyezkedik el. A szoba másik felében egy kandalló és egy sötét bársonyborítású ülőgarnitúra mellett egy fésülködőasztalka áll, melyen a lány ékszerei, festékei, és parfümjei sorakoznak.*
~Cseppet sem olyan, mint ami egy nemes kisasszonytól megszokott lenne. Elvégre én sem vagyok megszokott nemes kisasszony.~
*Az asztalhoz lépve felkapja a könyvét, és a tárgyat magához ölelve lehuppan ágyára. Már épp belemerült volna az olvasmányba, mikor az ajtó felől kopogás hallatszik. Hangosan felsóhajt, hisz sejti, hogy vagy egy cseléd, vagy nővére érkezett. És sajnos egyiktől sem számíthat sok jóra.*
- Szabad! *Kiált ki, hangjában halovány bosszúsággal. Az ajtón belépő szolga látványára elhúzza száját. A középkorú nő szó nélkül sétál oda hozzá.*
- Jöjjön, kérem. *Hívja a lányt a fésülködőasztalhoz, és ezúttal szerencséje van, mert Naria engedelmeskedik. A nő kezének nyomán kontya kibomlik, és hosszú, vörös tincsei suhogva hullnak vállaira, és hátára. Hagyja, hogy a szolgáló gyors, rutinos mozdulatokkal simítsa ki a kócos fürtöket, és csendben figyeli, ahogy elrendezgeti arca körül a hullámos loknikat. Amikor a nő leteszi a fésűt, és a festékek felé nyúl, a lány megszólal.*
- Mondjon el mindent, amit a Kra'Morth családról tudnom illenék. *Parancsolja, készségesen odafordítva arcát a cseléd felé. A szolgáló nem válaszol azonnal, amiért Naria más esetben emelt hangon felvilágosítaná kötelességeiről, de most csak növekvő türelmetlenséggel vár. Viszont a szolga előbb egy kis darab szén segítségével keretbe foglalja úrnője smaragdzöld szemeit. Amikor végez, megszemléli a lányt, itt-ott kijavítva munkáját, s csak azután szólal meg, hogy tökéletesnek ítéli művét.*
- Nézze, kisasszony, információim nem széles körűek. Annyit tudok csupán, hogy a három gyermek édesapja betegeskedik, s hogy hamarosan a legidősebb, Reavher úrfi átveszi helyét. Ehhez azonban, a szigorú családi törvények miatt, előbb egy feleségre volna szüksége. És mindenki számára nyilvánvaló, hogy nemesi származású hölgyet választ majd társául. A szolgálók körében elég sok pletyka terjeng egyáltalán nem szokványos stílusukról, de ezek legtöbbje csupán ostoba feltételezéseken alapul.
*Ezeket hallva a lányban pillanatokon belül fellobban a düh. Azonnal nővérére gyanakszik, és arra, hogy titkon őt szánja Reavher feleségének. Azonban nem hagyhatja, hogy a cseléd meglássa rajta gyengeségét, így hamarosan már mosoly feszül ajkain.*
- Rendkívüli emberek lehetnek. *Válaszolja fakó hangon, ezúttal sem metsző gúny, sem pedig játékos pajkosság nem bujkál hangjában. A cseléd nem is válaszol, ám Naria nem várja ezt el. Ezután nem hangzik el több szó köztük. A lány a hallottakon gondolkozik, míg a nő tovább folytatja külsejének rendbe hozatalát. Telt, szép ívű ajkaira vérvörös festék kerül, a nyakába pedig ezüst nyaklánc. Vékony csuklójára szintén ezüstből készült karkötő jut, fülét ragyogó fülbevaló ékesíti. A kérdésre, amit a szolga tesz fel, miszerint melyik ruháját óhajtja viselni, nem is válaszol. Lassú mozdulatokkal lép a szekrény elé, feltárva annak tartalmát. Hosszú percekig szemrevételez minden darabot, egy-kettőn végigsimít ujjaival, de keze minduntalan visszatér kedvenc darabjához. Előveszi, és maga elé emelve megmutatja a szolgálónak is. A nő helyeslően biccent egyet, és hozzálát, hogy felöltöztesse a lányt. Ahogy felkerül rá a ruhadarab, és alkalma jut megszemlélni magát a tükörben, elégedetten csettint a nyelvével. A ruha, amelyet választott, felül teljesen fehér, majd a dereka táján áthajlik szürkébe, és az anyag legalja már koromfekete. Arról nem is beszélve, hogy szabadon hagyja vállait és hátát, valamint dekoltázsát sem rejti el. Mégsem kelt illetlen hatást, kivéve annak, aki erre különösen kényes. A szolga tesz némi parfümöt a bőrére, aminek okán lágy, édeskés illat lengi körül a lányt. Ezután a nő az ajtó felé indulna, de Naria utána szól.*
- Feltétlenül értesítsen, ha megérkezett a vendég. *Utasítja, és miután a másik egy bólintással tudomásul vette szavait, el is hagyja a helyiséget. A lány asztala mellé ül, és unaloműzés céljából egy papírt maga elé húzva rajzolgatni kezd. Az eleinte kusza vonalakból lassan egy emberi csontváz alakja bontakozik ki. Apja halála után beteges vonzalom alakult ki benne a halál iránt, egyre többet és szívesebben tudott meg a kínzásokról, és az elmúlásról. Ezt azonban mélyen magába zárta, nem volt ínyére a gondolat, hogy Ainay és az összes többi polgár elmebetegnek bélyegezze. Nem merül el annyira munkájában, fél füllel arra ügyel, hátha közeledő léptek zaját hallaná, hogy mielőbb elrejthesse művét a kutakodó szemek elől.*
//A Lorwor-ház – Álarcosbálra invitálva//
*Már majdnem elkészült a cilindert, és nyakkendőt viselő, szélesen vigyorgó, karikatúrának ható csontváz, mikor Naria fülét megüti a léptek nesze. Gyors mozdulattal kapja fel albumát, hogy a félig-meddig kész rajzot a többi lap közé süllyessze. Amikor a szolgáló egy halk kopogtatás után benyit a helyiségbe, a lány úgy tesz, mintha elmélyülten tanulmányozná a sebtében maga elé húzott könyv lapjait.*
- A látogató megérkezett, kisasszony. Nővére utasítása úgy hangzott, hogy Ön fogadja az urat. *Hadarja a nő, ahogy a lány elé lépve még gyorsan eligazítja hajtincseit. Naria lerázza magáról a gondoskodó kezeket, és a bejárati ajtó felé siet. Ehhez több lépcsősoron vezet le útja, de cseppet sem kifulladva ér az előcsarnokba. Arcára elbűvölő mosolyt kanyarít, de már csupán ettől felfordul a gyomra. Lesimítja ruhájának ráncait, és egy apró kézmozdulattal int a talpig feketébe öltözött, marcona kinézetű Lerdarnak, hogy kinyithatja az ajtót. A férfi eleget tesz a kimondatlan parancsnak, a lány pedig könnyed mozdulatokkal sétál mellé. Első pillantásra meghökken a sok őrt látva, ám teljesen logikusnak tartja, hogy egy nemes ember ne mászkáljon kíséret nélkül az utcákon. Tekintete végül a strázsák közrefogásában álló férfire siklik. Megjelenésében van valami tekintélyt parancsoló vonás, amely a lányt is komolyságra inti.*
- Isten hozta! Kerüljön beljebb! *Mosolyog továbbra is, pedig legszívesebben becsapná az ajtót a férfi orra előtt, meggátolva ezzel a belépésben. Ehelyett azonban félreáll az útból, hogy mindannyian bejöhessenek az amúgy igen tágas előtérbe. Lopva megszemléli a férfi botját, és az azt díszítő ezüstkoponyát. A tárgy láttán feléled benne némi szimpátia a férfi iránt, s ajkaira ezúttal egy őszinte mosoly költözik.*
- Kövessenek, kérem. *Hívogató gesztust tesz kezével, s ha a kis társaság eleget tesz a kérésnek, vezetni kezdi őket az étkező felé. Lépteit Reavheréhez igazítja, s felé fordítva arcát, keresi a másik tekintetét.*
- Hogy szolgál Ön és családja kedves egészsége? *A kérdést egyáltalán nem hízelgésből teszi fel, valójában a választ sem tartja érdekfeszítőnek, azonban eme alapvető udvariassági elemet nem hanyagolhatja el. Lassan az étkezőhöz érnek, Lerdar pedig egy széles mozdulattal tárja fel előttük az ajtót. Odabent először a borvörös selyemterítővel leterített, hatalmas asztal és a körülötte elhelyezkedő tizenhat szék vonhatja magára az érkezők figyelmét. Az asztalon temérdek gusztusos étel helyezkedik el, valamint tizenöt arany szegélyű tányér, ezüst étkészlettel. Helyet kapott még néhány díszes gyertyatartó is, amelyekben az összesen huszonöt darab gyertya táncoló lángja burkolja sejtelmes fénybe a szobát. Ainay már odabent tartózkodik, de érkezésükre elébük siet. Az őrökre szinte egy pillantást sem pazarol, egyből Reavherhez lép.*
- Őszinte öröm számomra, hogy láthatom Önt. Eleddig oly’ kevés alkalmam nyílt találkozni Önnel, viszont a mai nap erre tökéletes alkalom kínálkozott. Jöjjön, foglaljon helyet! *Ami Naria fagyos modorából hiányzik, az bőven megvan nővére szívélyes fogadtatásában. A lány csak egy szemforgatással fejezi ki nemtetszését, hogy Ainay máris átvette az események irányítását. A férfit az asztalfőre ülteti, baljára Naria kerül, míg jobbjára valamelyik testőre. Ainay húga mellett foglal helyet, a többi kísérőnek pedig meghagyja, hogy felosszák maguk közt a szabadon maradt ülőhelyeket.*