//Nideron, Levinia//
*A negyed tisztaságát inkább csak megjegyzi, mint csodálja. Bár valahol mélyen az az eltemetett Raeyan nevű nemesi lányka lehet, mindennél jobban örülne, ha itt élhetne, és úgy öltözködhetne, ahogy az itteni hölgyek, egyúttal tisztában van azzal is, hogy örülhet, hogy a sors ettől elkerítette, és megóvta. Bár Raeyant sok mindennel meggyanúsíthatják, néha még jogosan is, azon azért nehéz lenne rajtakapni, hogy figyelmetlen, főleg idegen terepen. Azt például erősen gyanítja, hogy az a nagy épület, ami felé közelítenek, legalábbis köze van...*
-A barakkhoz.
*Adja meg a választ, s egyúttal fordul gyanúja megerősítéséért Levinia, majd Nideron felé, akik mindeközben minél gyanútlanabbul próbálnak viselkedni. Azt legalábbis nehéz nem észrevenni, hogy hirtelen mintha közelebb lennének egymáshoz.*
~Most akkor mégis ismerik egymást? Vagy csak ilyen veszélyes lenne ez a terület, még jobban, mint a szegénynegyed? Lehet ezért van olyan sok őr itt...~
*Sokféle lehetőség van, ami ezzel kapcsolatban felmerülhet, egyik érdekesebb, mint a másik, és néhány márpedig érdekesebb egy tetején fekvő kőnél. Viszont ahelyett, hogy ezeket latolgatná, amiket megelőzendő egyébként úgysem tudna/akarna cselekedni, inkább csak szépen megérkezik Nideront követve a barakk elé, s megvárja, amíg az, vagy vörös útitársuk megerősíti a korábbi gyanúját.
Ezzel együtt bizony lánykánknak egy ötlete is támadt. Már amíg a másik kettő egymás ingujjában tőrt keresett, ő ezt latolgatta, mérlegelte, nem lenne-e mégis arcátlanság, vagy mégsem. Vagy mégis? Így, amint bármiféle „megérkezett az úti célhoz ” jellegű információt kap, elő is áll vele, méghozzá Nideron felé:*
- Lenne kedved esetleg gyakorolni egyet? Egy párbaj erejéig?
*Hogy miért pont a férfit zargatja ezzel, tán nem is kérdés: egyrészről, mert ő a zsoldos, másrészről pedig a vörösnél nincs nyilvánvaló fegyver, talán nem is szokott használni. Mindenesetre, ha a kék szempár irányítója mégis elgondolkodik az ajánlaton – ami valószínű, mivel nyilván nem azért volt jelen a fürdőházban, hogy elkezdjen utána csatározni, bár ki tudja – abban az esetben folytatja, ekképpen:*
- Rég volt igazi harcban részem, szeretném feleleveníteni a dolgokat, ha nem is élesben, de egyedül ezt nehéz kivitelezni. Egy kis gyakorlás mindig jól jön. Gondolom, ezzel egyetértesz. Ráadásul van időm ma, kivételesen.
*Ha (de tényleg csak akkor, Ha) Nideron gondolkodási ideje túl hosszra nyúlna, akkor próbálkozik tovább szurkálódva:*
- Ugyan már, nem mersz kiállni egy lány ellen? Ne aggódj, nem rontom el azt a bájos ábrázatodat. Vagy talán engem féltesz? Ugyan, történt már velem rosszabb is, mint néhány zúzódás.
*Beszéd közben szája mosolyra húzódik, és szinte minden szava fölött ott függ a valódi, kimondatlan érv: ha választ kap, végre talán befogja a száját. Igazából az se zavarja, ha a másik elutasítja a kérést. Csak amolyan játékszerűen provokálja a férfit, nem igazán hiszi, hogy konkrétan ez váltja ki, ha végül beleegyezik – bár ha éppenséggel érzékenyebb büszkeséggel van „megáldva”, lehet, hogy tesz valamit a mérlegre, ki tudja.*