//Kaleryn//
*A nő úgy tűnik, él. Legalábbis a szíve dobog. Kezét gyorsan elhúzva a orra előtt azt is megállapítja, hogy lélegzik, de csak lassan. Még mindig nem biztos abban, hogy a nő nincs komoly bajban, de hiába térne át a vizsgálatára; azon terve, hogy leoldja a kötést, és máris nekiállja ellátni, egy pillanat alatt meghiúsul. A sötét bőrű, megmoccan, aztán valami olyasmi jön, amire ugyan számított, de nem pont jelen helyzetben. Semmit sem tehet a támadás ellen, az olyan hirtelen történik - és egyébként sem túl jártas a hacokban. Éppcsak annyit tehet, hogy fejét védi attól, hogy erősen ütődjön a fölbe. Ő az, aki semmiképp nem veszítheti eszméletét most, az beláthatatlan következményekkel járhatna. A tudására viszont mindkettőnek szüksége van és pont.
Azért előfordult már párszor hasonló eset, nem először hasonló támadás áldozata ő sem. Valaki, aki válogatás nélkül kell segítsen mindenkin... azért ilyen hozzáállással néha bizony sikerül darázsfészekbe nyúlni.
Az idegen által szinte hozzávágott szavak sértik őt magát teljes valójában. Felülbírálják, eldöntik helyette, kit lát el, kioktatják arról, hogy ki érdemel életet... Ez kissé sárba döngölő élmény számára.
Hiába feszül penge a torkának, kedve szerint megkínálná ezt a példátlanul makacs nőszemélyt egy parasztlengővel, hogy észhez térítse. Ám erre végül nincs szükség, a karok elgyengülnek, a tőr kicsit végigszántja bőrét, de már ártalmatlanul koppan a padlón, a nő pedig egész egyszerűen ráomlik. Láztól forró homloka Ayriss nyakán állapodik meg, tudatva vele, hogy valóban nem kicsi a baj.*
- Idióta, ugrabugra szuka!
*Mordul fel, majd legurítja magáról a testet. Rögtön kapkodni kezd, ám minden tettének megvan a maga oka. Elsőként azért ellenőrzi a lányt, hogy lássa, valóban ráér-e még vele kezdeni valamit, majd kirohan a szobából, át egy másikba. Rikácsolni kezd az ott alvónak, hogy máris kapja össze magát és segítsen. Általában két emberrel dolgozik, de az egyiküknek mára szabadnapot adott. Milyen kár! Most talán kellene ő is, utána küldetni viszont nincs idő - azzal ráadásul meglévő egyetlen segítsége is kiesne egy időre.*
- Ellátod és átöltözteted a lányt, közben tégy fel vizet főni.
*Csak ennyi, a másik máris kidörzsöli szeméből az álmot, s hozzálát összekapkodni a kellő holmikat.
A grafitbőrűt ő maga akarja ellátni, őt egyelőre nem bízná a valamivel kevésbé biztos kézre. Vissza is siet hozzá, tőrével megszabadítja a csupa víz ruháktól. Mivel sietni akar, csak leszabdalja róla a holmit, majd egy lószőr pokrócot dob rá, hogy vizes teste ki ne hűljön. Most ugyan a láza az egekben, de nem kockáztathat.
A sebet ez után kezdi ellátni, az érkező forró vízzel készült kenettel letisztítja a környékét, majd egy darabka feltekert gyolcsot az eszméletlen nő szájába helyez keresztben, de úgy, hogy ne szaladhasson le a torkán véletlenül sem.*
- Ez fájni fog, kicsikém...
*Ezzel a lendülettel nyúl is bele a sebbe. Durva módszer, de mindenképp meg kell győződjön róla, hogy nem maradt-e a sebben egy szilánk. Egyúttal azt is megnézheti, hogy az idegek és nagyobb erek épek-e. Lehet, hogy a sötét elf erre felébred, hiszen biztosan nem leányálom, ha egy eleven sebben tapogatóznak, de ha nem kapálózik, Ay a sebet is nekilát összevarrni.*