// Ayrisz//
* És itt is vannak a villámló szemek, meg az a dühtől forrongó tekintet, amire a mélységi számított a lánytól. Hány éves ez a Kay, hogy pesztrálni kell, mint egy kisgyereket? Olyan mézes-mázosan beszél vele a nő, az meg csak ott áll bambán, hagyja, hogy elvegyék kezéből a köpenyeget, köpni nyelni sem tud, nem hogy megvédené magát. Talán a Királylány engedélyére vár, hogy megmoccanhat?*
~ Buksisimiii~
* A hóhajú képzeletben gügyögve megsimogatja a nála magasabb ficsúr üstökét, mint valami aranyos háziállatét, de egyébként csak egy gúnyos vigyort ereszt meg irányába, azt is akkor, mikor Ayrisz nem láthatja.
Azt fogja hinni, hogy egy idiótával van a nő? Ismét csak egy flegma vállrándítás Zarauntól, mégis kit érdekel, hogy mit hisz a fiú? Sosem értette ezt a felesleges, mívelt kedvességet, ha valakit nem kedvelünk, meg csak púpnak érezzük hátunkon, miért nem lehet hát csak egyszerűen kirakni a szűrét? Mindenesetre ő nem mentegetőzik, mint a Kay nevű gyerek, miért is tenné, jól esett neki a röpke szemétség, ám ha a Királylány azt hinné, hogy ideges, feszült, vagy kellemetlenül érzi magát, hát nagyon téved. Ő csupán szórakozott egy jót, tudatta a másikkal, hogy ki itt a főnök- akár a vadállatok tényleg- de egy árva idegszála sem feszül, nemhogy türelmét vesztve a torkának esne.
Kezébe kapja az üveget, s unottan húzza ki szájából a hangosan pukkanó dugót, aztán anélkül, hogy a pohárral szenvedne, csak úgy meghúzza az üveget. A fogadóban nem kívánt inni, de most végre jól esik már a bódító, testes veres, keserű cseppjei jóízűen gördülnek végig torkán, s alig telik el pár szekundum, a kiadós korty máris érezteti hatását- halovány, még alig érzékelhető köd kúszik elméjére, hiába, a fáradtság az alkoholnak dolgozik, s nem a józanságnak csapja a szelet. Közben a lány elviharzott, kettecskén hagyva a két hímet. Úgy tűnik kénytelen beszélgetésbe elegyedni ezzel a jómadárral...*
- Érzékeny lány, azt nem kétlem. De hogy nem ismered, az is biztos. Hol is voltál eddig?
* Aljas szavak ezek, úgy szúr velük, mintha csak hegyes tőrt forgatna, s talál is, vitathatatlanul érzékeny pontot érve. Ne olyan papoljon itt neki, aki csak most jött vissza akárhonnan, játszva a hős, megmentő lovagot. *
- Én legalább meg tudom védeni, kisfiam. De nesze itt van, igyál, az legalább látszik rajtad!
* Hagyja, hogy a szürke képét festő arrogáns grimasz tovatűnjön, helyét békés, kissé fáradt vonások vegyék át végül, így csúsztatja át egy kiadós lökéssel az üveget a másiknak. Csak nem fog tán tőle berúgni...
Részéről a téma lezárva, gondolatait már sokkal érdekesebb dolgok felé irányítja, sóhajtva felkel a székből, peckes léptekkel indul meg a fürdőszobába.*
- Ha jót akarsz magadnak, ne zavarj minket!
* Hangja fenyegetően cseng és gyilkos szemei is szikrát szórnak, aztán vissza is fordul a fürdő ajtaja felé, hogy halk kattanással a kilincset lenyomja. Csak résnyire nyitja az ajtót, hogy a meleg ki ne szökjön, becsusszan a résen, csak annyira halkan, hogy a kádban ejtőző nőstény meghallja, de frászt ne kapjon tőle. A férfi hiába akarná, a haboktól semmi érdemleges domborulatot nem lát, szemét nem is erőlteti tovább, inkább ledobálja magáról gyűrött rongyát.*
- Ne aggódj, kedves voltam vele. Most a bort szlopálja, de remélem elég idős már hozzá...
* Na jó, ez volt az utolsó gúnyos megjegyzés Kayról- legalábbis egyelőre-, lehámozza magáról szűk bőrnadrágját is, s most ott áll egy szál alsóneműben a fürdő közepén, a talán szeppent lány szeme láttára. Kissé oldalra billenti fejét, hogy kócos tincsei jobb vállát érintsék, aztán képén megnyerő mosollyal csípőre teszi kezét, kissé megfeszítve minden szálkás izmát felsőtestén.*
- Remélem nem zavarok!
* Válaszra a másiknak ideje sincsen, a hím, úgy ahogy van gatyában, bemászik a kádba a lány háta mögé. Kicsi a kád, így szűkös a hely, szorosan össze kell hát bújni; a hóhajú közrefogja a nőt combjával, s ujjait tapasztja a karcsú vállakra, masszírozni kezdve a feszült izmokat. Érzékien, de határozottan csinálja, a másik úgyis felszisszen, ha fájna. Neki is kellemes a meleg, nagyot szippant a nehéz párából, máris érzi, hogy a bor szőtte fátyol tovább sűrűsödik elméjén.*
- Feszültnek tűnsz, próbálj meg lazítani. Ez majd segít.
* Duruzsolja kissé közelebb hajolva, de ujjai egy percre sem állnak le, dolgoznak tovább a nedves, illatos bőrön.*
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.05 00:25:32