//Ördögi örökség//
*A nemes lány eltűnésén Elena is meglepődik. Nem számítottak arra, hogy csak úgy távozik, tudva, hogy ott lebeg a feje fölött az átok. Habár rövid ismeretségük alatt Ysdeneri annyit mindenképpen megállapított, hogy a nő nem éppen kiszámítható. Sőt talán nem is beszámítható. Nem úgy gondolkozik, mint a legtöbben. Ez persze nem is lett volna baj, csak bosszantó volt a stílusa. Valószínűleg ő is érezte ezt és inkább a csapatra hagyta a probléma megoldását. Ha ők megszüntetik az átkot, a nemeslány majd az aranykád jólesően forró vizében illatos szerek ölelései között fogja tapasztalni, hogy nincs már rajta a gonosz érintése.*
"Talán még könnyebb is lesz nélküle."
*Kazgo jön velük csendben, figyelve a szavakra. Neki sem teljes még a kép és jobb lenne mindent elmondani. Ysdeneri neki már szívesebben feltárja a valóságot. Elenának megint vág az esze, jobbnál jobb ötletei vannak, hogy mit keressenek, hogy mit kellene észrevenni. Az elf lány a tanácsokat is megfogadva megy az első helyszínre. A ház elé, ahol már voltak. Ahol a baljós károgásokkal és a koszos ablakokkal találkoztak. És persze Ebeth parancsnokkal, aki szavát állva még mindig ott őrzi Yarogleket.
Megörül nekik, mikor látja, hogy a hölgyek jól vannak, de üröm az örömben, hogy Therumon nincs itt. A parancsnok is attól tart, hogy a lovag az itt meghalt nemesek sorsára jutott. Elena csak rámosolyog, Kazgo pedig bemutatkozik, hiszen ők még nem találkoztak. Ha a tündér még többet is akar mondani, akkor Ysdeneri ezt megvárja. Csak utána szólal meg, köszönetet mondva, hogy Ebeth vigyáz a társukra és elmesélve, hogy Therumont a templomban ápolják. A parancsnoknak nem kell aggódnia a lovagért. Arról biztosan megpróbálja majd őket lebeszélni, hogy bemenjenek a házba, de Ysdeneri eltökélt. Ha semmit nem találnak kívül, akkor be kell menni és úgy érzi, Elena és Kazgo is csatlakozni fognak. Mindannyian félnek, de eddig is szembenéztek a veszélyekkel és a szörnyűségekkel, amik történtek. A parancsnok meg is előzi Ysdenerit és elmondja a háznál történteket Kazgonak. Miközben tovább indulnak az ábra szerinti következő helyekre, Ysdeneri kiegészíti a történetet, hogy Kazgo teljesen tisztán lásson. Elmeséli a levelek kézbesítését, a fehér rózsát a papiros hátoldalán, a koldussal történteket és mindent, amit Leirel elmondott az első találkozásukkor. Aztán Dreack csatlakozását is megemlíti és a temetőben látottakat és hallottakat, minden részlettel. Így már Kazgo is tud pontosan mindent, amit Elena és az elf lány. Egyikük sem indul hátránnyal ezen a borzasztó versenyen, amit egy gonosz lélek írt ki nekik akaratuk ellenére.
Körbejárják a házat és Ysdeneri megnéz mindent, nagyon alaposan. Látja a megsötétült földet, ami beitta a vért. A helyek így hirdetik a történteket. Legszívesebben ő maga hozna egy ásót és kiásná a kövezetet úgy, hogy a kövek között lefolyt vérnek helyt adó föld mélyebbre kerüljön. Tudja, hogy ez nem az ő dolga, mert vannak munkások, akik örömmel elvállalják és szépen meg is csinálják az ilyesmit, de legszívesebben eltüntetné a nyomokat. A halálnak nem kell ekkora hírverés. Körbemennek, megnézik a másik négy helyet is, de nem látnak jeleket. Csak a házat veszik szemügyre minden oldalról és a mocskos ablaküvegen még mindig nem lehet belátni, sehonnan. Nincs más választás, elő kell venni a kulcsot és behelyezni a zárba, majd lenyomni a kilincset. A ház egyetlen részét, amin látszik, hogy mostanában hozzányúltak.
Mikor körbeérnek, Ysdeneri még megemlíti Ebethnek, hogy jó lenne a véres részeken útfelújítást kérni. Majd a parancsnoktól fáklyát vagy tűzszerszámot kér, mert lehet, hogy a ház belsejébe már a Nap sem hatol be. Még arra is lehetne gondolni, hogy a fény is elkerüli ezt a szörnyű helyet. Ha ez már csak pusztán képzelődés lenne, a piszok akkor sem engedne át túl sok fényt az ablakokon. Ha megkapja, megköszöni Ebethenk és az ajtóhoz lép. Ezután ha senkinek nincs más ötlete, akkor kinyitja azt a rettenetes kaput és benéz, majd be is lép rajta. Most nem törődik az udvariassági formulákkal, hogy egy férfihoz illene ajtót nyitni és a hölgyeket beengedni. Ez nem egy szokványos ház és itt sajnos a legkevésbé fog számítani az illem. Bent pedig megnézi a helyiséget, ahova kerültek. A bútorokat, a falakat, a plafont és persze az onnan kivezető ajtókat, esetleg lépcsőt, ha van. A bejáratot szabadon hagyja, nem zárja vissza. Nem tart attól, hogy bárki idegen betévedne ide, mert elég rémisztő a ház ahhoz, hogy még fosztogatók se jöjjenek. A veszély odabent lapul valahol, csendesen. Egyelőre csendesen, de Ysdeneri tudja, hogy hamarosan hangot fog adni a gondolatainak az ismeretlen, rejtőzködő borzalom. Lesz itt éneklés és még rosszabbak is. De ők hárman nem fogják feladni, kiderítik az átkot, szembenéznek vele és ha le lehet gyűrni, akkor erre csak ők képesek.*