*Folytatná izgalmas történeteit népéről, mert úgy találja, hogy Alea igencsak hálás és figyelmes hallgatóság (ami, jegyzi meg magában, nem is meglepő, hiszen mindenkinek ámulnia kellene egy ilyen erős és hatalmas törzsön, mint az övé), de a lány hirtelen sarkon fordul, és eltűnik egy saroknál. Az óriás döbbenten néz utána, majd egy kicsit sértődötten Alea után indul. Nem sokáig keresgéli a lányt, mert hirtelen megzörren egy bokor, és előbukkan Alea egy sánta, sáros és borzasztóan nagy kutya társaságában. Azazhogy dehogyis nagy, hiszen a Szklák Népének kutyái ennél sokkalta nagyobbak, és persze ijesztőbbek is, gondolja Oghtar, de azért biztos, ami biztos, válla fölé nyúlva megragadja csatabárdja markolatát. Amikor a kutya rávicsorog, az óriás visszamorog, kimutatva jókora fogait, de aztán Alea súg valamit a kutyának, és az megnyugszik. Sőt, még a farkát is megcsóválja. Ettől pedig Oghtar is megnyugszik. Így már mindenki nyugodt, úgyhogy Alea nyugodtan végigmondhatja a magáét. Az óriás egy kissé meglepődik azon a kijelentésen, hogy a kutya nincs is ilyan nagyon rossz állapotban, mert ő, személy szerint, élő állatban még ilyen roncsot nem nagyon látott, de ki tudja, mit neveznek egészséges állatnak az elfek. Végülis magukat is biztosan egészségesnek tartják, pedig folyton attól kell félteni őket, hogy összeesnek az íjuk jelentette teher alatt, vagy elfújja őket a legkisebb szellő. Mindezek ellenére van az óriásban annyi együttérzés, hogy ne mondja ki hangosan ez irányú gondolatait, de aztán Alea mond valamit, amitől teljesen megdöbben.*
-Fecske? Milyen fecske? Te gondolni repülő madár, vagy szakállas állat, négy lábon?
A hozzászólás írója (Oghtar Throlg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.19 19:05:26