// Bandaháború - Vége //
*Mordach szemei elismerően kerekednek el egy fél pillanat erejéig, mikor bizony Roet csalafinta kis ötlete a Vörös kezében is sikeres lesz! Bár nem adott túl sok esélyt arra, hogy a füstfelhő a kellő hatást fogja elérni, viszont sokkal jobban blokkolta az őrt, mint azt a férfi várta volna! Csak ne szédült volna meg ily hirtelen! Ez akár halálos ballépés is lehetett volna! Azonban Caylissa nagyon ügyesen reagált, Mordach nem is nézte volna ki belőle, hogy valójában ennyire jól ért a fegyverekhez és ilyen pontosan tud célozni!
A történések pillanatokon belül felgyorsulnak! A hölgy blokkoló döfése után a Vörös adja meg a végső csapást, ami szintén igen nagy vérzuhataggal jár, mely beteríti az egész padlót, épp úgy, mint a férfi ruháját is, ami ekkor már csurom vér. Bár nem éppen úgy tervezte a mai napot, hogy a saját és egy másik ember vére fogja áztatni öltözékét..
Amint elterül a második őr is, szemei azonnal a törpét kezdik keresni, aki viszont pillanatokon belül kikászálódik az egyik alól. Először ugyan azt hiszi a férfi a hangja alapján, hogy már nem sokáig fogja húzni, s a végét járja, viszont a következő mondatai már Mordachot is megmosolyogtatják. Bár ő nem az a pénzéhes fajta, aki éhező kutyaként tör rá a legapróbb aranyra is, hiszen pénze van - csak nem éppen egy helyen, mondhatni, szétszórtan a világban. A nagyobb csomópontokon pihenget neki pénz, hiszen bár vándor életmódot folytat, s ismeri a túlélés minden csínját-bínját, de bizonyos dolgokhoz sajnos elengedhetetlen az arany. Így hát először megtörli ruhájában az éltető nedűvel behintett pengét, majd miután elrakja azt, ő is követi Roet példáját, s megnézi, hogy rejthet-e az őt támadó páncélja is aranyat. Úgy látszik, hogy a szerzett sebéért cserébe a Sors megajándékozza őt is egy erszény csilingelő arannyal, melyből néhányat odahajít az öregnek, s Caylissa kezébe is nyom jópárat.
A férfinek igen nagy fájdalmai vannak, ücsörögne is itt még egy darabig, viszont ahogy az öreg elsietett, úgy kap észbe, hogy minden bizonnyal nem fogják ezt ennyiben hagyni, így neki is fel kellene szívódnia. Roet is kap az alkalmon, s már igyekszik is tovább, viszont a férfi még búcsúzóul utána szól sejtelmesen.*
- Még találkozunk, kisember, s ne feledd, amit mondtam neked a temetőben!
*Céloz itt a jó tanácsokra, hogy tudna ősei nyomdokába lépni, s hogy az az út, amit most jár, az téves, s szerencsét kellene próbálnia.. Utoljára még int egyet a távozó törpe felé, nehézkésen feltápászkodik, s a hölgyemény felé fordul.*
- Nagyon köszönöm a segítséget, igazán örültem annak, hogy egy ilyen hölgyet megismerhettem! Nagy segítség voltál! *azzal lágy csókot hint a másik kezére* Szerintem nemsokára még fogunk találkozni a fogadó körül, viszont most nekem kell valamit kezdenem ezzel a sebbel! Az erdőben ismerek pár gyógyfüvet, ami enyhíti a fájdalmat, majd ott kicsit lepihenek utána! Vigyázz magadra, s nemsokára megejtjük azt a vacsorát!
*Mosolyog rá kedvesen, majd egy szempillantás alatt ő is eltűnik a gazdagnegyed utcáin, s egy kis kerülővel indul meg a tisztás felé.*