//A Nagy Egyenlőség Napja//
//A hatodik utca//
//Az első//
*A nő egy pár pillanatig még szorosan tartja leányát, majd szinte azonnal pakolászni és öltözködni kezd. Hiába a női szív törhetetlen, ha gyermek is érintett, nem akarja magát gyengének láttatni. A gyermeknek is ad néhány ruhát, a leszaggatottak és a köpeny helyett:*
- Öltözz Iza. Elmegyünk. Itt már nincs helyünk. *Mondja csendesen, s a lány zokszó nélkül öltözködni kezd. Talán minden mi érték volt számára megsemmisült egy sikoltásban, mit fentről hallott. Talán, ha e ablakon kinéz, csak a lefelé szállingózó ruhákat látná, ahogy egy meztelen kislány felé repülnek.*
- Zsoldosok? Fattyú szakasz? Érdekes név. *Mondja a nő hirtelen felnézve.* Ilenda Barton, s a lányom Iza Barton. *Nyújtja hirtelen kezét. Szemében semmi sem látszik, tekintete dölyfös és karakán, ha van is fájdalom a tekintet mögött, nem hagyja, hogy látszódjon.*
- De nincs senkink, magukkal megyünk. *Mondja határozottan.* Ahogy látom, ön a vezető. Van még eldugott aranyunk, megfizetem. *Ujjával csettint, s Iza már hozza is a kis ládikát.* Ötszáz arany, ha önökkel tarthatunk, s ötszáz, ha épségben átjutunk a negyeden. Megfelel? *Szemöldökét húzza fel:*
- Úgyhogy a későbbiekben búcsúznánk, egyedül meghalnánk. *Mondja immár csendesebben és elcsukló hanggal Naesalának. Függetlenül a páros döntésétől, Ilenda és Iza, útra készen, apró batyuval és a ládikával, úgy néz ki, ha az ajánlat nem elfogadható, akkor is követni fogják őket. Tán szerencsésebb lenne együtt tartani. Kérdés mekkora koloncot vesznek a nyakukba.*
//A második//
*A bűn háza immár mögöttük, s lovaikkal és két újabb fővel gyarapodva kerülgetik a hevenyészetten felállított sáncokat. Kissé olyan, mintha a tűz egyre nagyobb lenne. Mintha a harag hangjai közelebbről szólnának. Valahol a távolban, ahogy a fő utcára kiérnek, talán a harmadik, vagy negyedik leágazás környékén egy szokásostól eltérően népesebb csoportosulást láthatnak meg. Ha alaposabban megfigyelik őket, mindőjük kezében látható valami. Valakinél ez nyílt lánggal ég, valakinél, csak hegye a napfényben tükröződik, valakinél tompa és kerekded, de tény, hogy valami készülődik. Hirtelen mintha vezényszavak hangoznának, s a csoportosulás megindul. De nem ez a legijesztőbb. Ez még csak a leágazás eleje volt. Ahogy a kisebb csoportosulás megindul, számos másik csoport csatlakozik hozzájuk az utcákból, s immár mintegy folyamként hömpölyögve indul meg a tömeg. Pont abba az irányba, melyre ők is tartani szeretnének. A barakk felé. Őket nem veszi észre senki, láthatóan nem kósza vándorokkal és zsoldosokkal vannak elfoglalva. Céljuk van, mely szent és sérthetetlen. Időközben Sydnarus és Naesala, valamint az őket sietősen követő nő és gyermeke a jobbra nyíló szélesebb, második utcához érkeznek. Az utca csendes, valahogy még annyira nem is szemetes. Talán amiatt van, hogy kissé félreesőbb, szélesebb, nagyobb munkával járna szétverni, ezt nem lehet tudni, de történetünk szempontjából annyira nem is fontos talán. Inkább a távolodó folyam, mely szinte katonás rendben halad előre a távolban. Sydnarus és Naesala követni is tudják őket, ha akarják, feltéve, ha nem szeretnének körbenézni a második utcában.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.29 22:14:06