//Az őrület határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
//Daldsh//
*Az anyja véres teteme hever a lábai előtt. Botja végéről agyvelő csöpög a padlóra. Amint az asszony bekapta az első ütést, a földöntúli zeneszó elhallgatott, de ahogy csend állna be, lassan visszatér, beférkőzve Daldsh elméjébe. Nem hagyja egyedül a zongora-hegedű duó egy percre sem. Ha egyedül érezné magát, ha magányos lenne, felcsendül, és végigkíséri. A szavak a falon lüktetni kezdenek. Bíborvörös fény árasztja el a szobát, és egy alak bontakozik ki a sarokban. Magas, szikár termetű férfi. Ha egy kicsit kutat az emlékeiben, meg is találhatja a hozzá tartozó nevet, hiszen jól ismerik egymást.*
-Szervusz drágám! *Ez a lény már nem olyan, mint az édesanyja volt. Jelleme teljesen eltorzult, hangja vihogós, és úgy vigyorog, hogy majd kettéhasítja szája a fejét.* Emlékszel, ugye? Emlékszel... A te drága, szerető vőlegényedre, aki elől olyan csúnyán elszöktél. *Ahogy beszél, egyre közelebb sétál a lányhoz. Az hátrálhat egy darabig, de a végén háta az ajtóba ütközik, ami valamikor a közelmúltban becsukódott mögötte. Megpróbálhatja kinyitni, de hiába, zárva van.*
-Tudom, jót akartál, megbocsájtok néked,
A lelkiismereted lesz, mi megőrjít majd téged.
*Dalolássza a már hallott dallamot, közben egyre közelebb ér Daldshoz. Nem tud elfutni, amint mozdulna, megragadja vékonyka karját, és magához rántja szoros ölelésbe zárva.*
-Ne haragudj rám! *Még mindig vigyorog.* De fájdalmat okoztál. Nekem is fájdalmat kellett okoznom neked.
//Xalema//
*Egy pillanatig tart a csók? Talán egy percig? Akár órákig is. Az idő elveszik, és csak a ragacsos, rücskös nyelvet érzi a szájában. Tekintete elől elúszik a tisztás és Boti képe, lángokat lát. Égő házakat, sikoltozó embereket, síró gyerekeket. Mindenki kétségbeesetten próbál menekülni a mindent felemésztő tűz elől. Mindenki, kivéve egy embert. A barna hajú elf fiúcska ott áll a téboly határán, és beteges vigyorral csodálja a művét. Égő, agonizáló lények hullanak el körülötte, akiken könnyedén átlépve halad végig a kikövezett utcán. Nem érdeklik a lángok, nem zavarja a füst, és talán közömbössége miatt, a lángokat és a füstöt sem érdekli ő. Kikerülik, utat engednek neki. Egy kis házikó nappalijába kísérik, ahol egy asszony fekszik a földön. Még lélegzik, de alig él.*
-Erre voltál olyan büszke? *Kérdezi gúnyosan a nőtől, és bele is rúg egyet.* Hát mi ez?! Hát mi ez?! Semmi! *Üvölti.* Én tettem semmivé, mert én megtehetem! Képes vagyok rá család, barátok és a többi baromság nélkül!
*Azzal amilyen hirtelen jött a látomás, olyan hirtelen el is tűnik. Visszatér egy valóságosabb valóságba, ahol a fiú ott ül mellette, és ártatlanul mosolyog rá.*
-Hogy tetszett?
//Amine//
*Néhány perc gyaloglás után észreveheti, hogy tágulni kezd, szélesedik, öblösödik, és az egyik kanyar után egy hatalmas tárgyalóterem ajtajában találja magát. A hang teljesen elhallgat, ugyanis mindenki figyelme épp a betoppanó Anime-t vette célba. Kör alapú, több, mint tíz méter magas helyiség. Egyik végében a terem formáját követő, íves asztal, ami mögött öt, idősödő, ráncos sötételf asszonyság ül. A többi hosszú, széles asztalt szintén mélységiek foglalják el: gyerekek, nők, férfiak és idősek.*
-Ki a fene vagy, leány? *Morran az egyik hölgy a pódiumról.*
-Biztos közéjük tartozik... Túl fiatal még... A szeme is rosszul áll... Mi mást keresne itt... *Összesúgnak a háta mögött, de csak halkan, hiszen a főasszonyság szólott.*
-Nos?
//Arsenor//
*A lángtenger közepén vígan ugráló öcsike mintha meg sem hallaná bátyja kiáltásait, élvezkedve folytatja a rituálét.*
-Gyere közelebb, megmutatom! *Válaszol a fel nem tett kérdésre, és egy intéssel közelebb hívja Arsenort. A férfi, ha akar, ha nem, közelebb kerül. Vagy a saját lábán merészkedik a tűzbe, vagy az egész tér csúszik el, így hozva át a máglyán.* Nézd! Ezzel végeztek ki minket. *Ad a kezébe egy hullámos tőrt.* És ezzel koncolták fel a hullákat. *Kerül elő egy csont tőr.* Ezzel pedig az ujjainkat vagdosták le. *Egy pillangókés.* Ezzel pedig... *Emel magasra egy díszes, rövid tőrt.* Én öllek meg téged. *Azzal lesújt.*