//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Ifjú korának dicső éveiben, mikor akként képzelte, övé a világ, s ismeri minden buktatóját, mit elé penderíthet, talán megesett volna szíve a nőn, kit oly becsben tartott, mint előtte semmi egyebet, mégsem találja most magában a késztetést, mely annak idején arra sarkallta, múlhatatlan érdekelje a másik hogyléte, s a hiány okán mit sem számít számára az, hogy a vérszín hajú kurtizán nem viszonozta az erőszakkal megszerzett csókot. A kínok közt töltött hónapok során lemállott róla a szemeit elfelhőző máz, mely élvezetes színekkel tarkította hajdan a világot, elfedve mindazt, mi leselkedhet azokra, kik kiestek bizonyos uraságok kegyeiből. Oh, igen, akkoriban még fittyet hányt arra, mit is mondanak mások, csúfságára saját bőrén kényszerült tapasztalni azt, milyen is űzött vadként menekülni egyik elkorhadt söntésű tavernától a másikig, tettetett kedvvel tenni a szépet az ifjúságukban sem szépségként emlegetett, mára megkókadt kocsmárosnéknak, hogy ne kínkeservvel megtakarított aranyait koptassa útja során. Korántsem amiatt futott, mert félte volna a halált, ha mindössze arról lett volna szó, hogy álmában ledöfik, mit sem érdekelte volna, még a bosszúvágy sem tarthatta volna vissza attól, hogy utolsónak szánt napjait borral s szajhákkal fűszerezetten töltse, mégsem így tett, hisz mikor vérdíj kerül fejére, igen erélyesen adták parancsba, nem levágott fejét, hanem eleven önmagát kívánják megkaparintani, ki tudja miféle kínzásokkal kívánva példát statuálni engedetlenségéért. Ehhez azonban túl büszkének nevelték.
Az olvadó gleccserek ráérésével mozduló nőre veti hát pillantását, mentesen mindattól a bosszúból fakadó, mardosóan lángoló haragtól, mit úgy sejtett az elmúlt két esztendőben, majd kirobban belőle, mikor elsőre veti reá szemét. Talán épp a neveltetése tette, hogy indulatait hideg logika kényszerítette térdre, avagy épp a rőtfürtű által felkínált passzus fordította jobb belátásra berzenkedő bensőjét, még maga sem tudná megítélni, melyik is az igaz feltevés, így félresöpri a latolgatást, s búzavirágok sápadt kékjében játszó íriszekkel pásztázza a közeledőt.
Felsejlik előtte az este, mikor először fogadhatta be a látványt, mit a másik teste kínál, s melyért hallomásai alapján igen sok művész vágyódott a letűnt gondtalanság napjaiban, s nehéz csörrenéssel pöffeszkedő zacskókkal kívánták múzsának kisajátítani, bár rendre visszautasításokkal gazdagodtak. Csodás, lágy csillagfénnyel keretezett, tavaszvégi éjszaka volt, hol a bor mámorát feledtette a buja berendezéssel felruházott épület gyomrából felhallatszó zene, s minden gondját eltompította a puszta látvány is. Igen, megigézte akkor a nő, nem csupán küllemével, mozgásával, de félve suttogottnak tetsző szavaival is, mik forró viaszként csöppentek fülébe, csupán a kurtizán doromboló hangját eresztve által, s messzire űzve a mások szájáról érkező figyelmeztetéseket. Bolond s ifjú volt, s miként elméjéhez eljutnak a felsebzett ajkakról számára címzett dallamok, felsejlik, valóban, akkoriban rövidre nyírva viselte haját, hogy jobban beilljen a szolgalelkű fegyveresek sorába.
A tincsei közé futó ujjak érintésére nem rántja el fejét, mint kit kígyó mart, ám nem is simul a tenyérbe, mint dédelgetésre vágyó eb, kit gazdája figyelemmel jutalmaz. Mindössze tűri a cirógatásnak tetsző mozdulatot, élvezettel szívva magába a fürdővíz melegét, mint áldást az útszéli csapszékek jégveremből mert mosdóvize után, s lusta, félig hunyt pillantással követi a nő útját a dézsa mentén. A pohár sorsa kevéssé köti le figyelmét, a csupasz test ringása, a pára borzolódása a hattyúfehér bőr körül, jóval inkább ragadja meg, elmerítve a pillanat szülte lehetőségek habjaiban, s éles kontrasztot teremtve az elmúlt hónapok szurtos szajháinak emléke mellé, kik sosem ismerhették a valódi arcát, s kik legnagyobb törekvésük mellett sem voltak képesek kivívni azt, hogy egyenlő félként kezelje őket. Eszközök voltak, az adott időben megfelelő, kihasználható s figyelmére hosszútávon alkalmatlan lények, tekintet nélkül korukra, avagy fajukra, netán az árra, mit mérni kívántak, mielőtt jobban szemügyre vették volna az oldalán függő fegyver markolatának használattól megkopott vonalát.
A fürdősó előkeveredése, s vízbe hullása rebbenésnyire ragadja el tekintetét a nő alakjától, miként eltöpreng a lehetőségen, vajon kelepcébe merült-e, s a kellemes aromájú por valójában mérget rejtve keveredik el a kellemes hőmérsékletű folyadékkal. Várakozik hát, figyelme, teste megfelelően reagál-e az utasításaira, keresi önmagában a változást, mi szédüléssel, avagy émelygéssel figyelmeztethetné a tényleges balszerencsére, ám a feltételezett reakciók elmaradnak, s íriszei újfent befoghatják a dézsának törleszkedő alakra, ki bal kezét lusta mozdulattal meríti a habokba.*
- Valóban… Eleinte dühített a hiány, melyet a falvak borbélyok tekintetében mutattak, idővel megszoktam, s az utóbbi időszakban már feledni véltem, mikor formára igazítva kényszerültem viselni…
*Ad magyarázatot a tincseit célzó szavakra, bár nem hangzott felkérdés, akként illő, a felszínes beszélgetéseket, főleg, melyeket nők kezdeményeznek, folytassa a megszólított. Ám nem kíván ezúttal hosszú lét engedni mondandójának, helyette az arca felé libbenő, karcsú kézfej felé emeli balját, mind invitálás, mind támaszték gyanánt, a figyelmesség illúzióját kölcsönözve a jelenetnek, mely a körülmények fényében jóval inkább tetszik beleegyezésnek, mely szerint megtűri a kurtizánt maga mellett, s nem emel majd szót a dézsán belül elkövetett tettei nyomán, természetes amennyiben azok nem hágják át az illendőség határát.*