//Régi ház és új otthon//
*Látja, hogy Rendoll szélesen vigyorog, hiszen nem csak kis mosoly az, ami felszínre szakad, legalábbis Lia szerint nem.*
- Hah! És ezért kellene most megnyugodnom? *A lány a szemeit forgatja.* És ha ő visz bűnbe téged?
*A hangsúly mókás, de minden tréfa mögött van valami komolyság is. Lia nagyon nem szeretné, ha a párja a kancsók fenekét vizsgálgatná, erről sose beszéltek, nem is volt téma, nem is látta úgy, hogy beszélni kellene róla, ne is akar ennél mélyebben belemenni, reméli, nem is lesz arra szükség soha, hogy valóban komolyan fejtse ki az álláspontját.
De úgy látszik, Rendollnak lehet annál nagyobb problémája is, hogy van-e bármiféle a betűs ital a házban. Ha Jelahan bácsi valóban képes lesz és azt figyeli majd mennyire élnek ők erkölcsösen, komolyan megnehezítheti a helyzetüket.
A kedvese viszont laza mestervágással elintézi a dolgot. Igen, lényegében valóban az asszonya, ha onnan nézi Lia, akkor az óta, hogy a tisztáson egymásnak fogadalmat tettek, és ha azt tekinti fordulópontnak, akkor is előre voltak a násszal, ámde hivatalos iratuk az egészről, nos, az nincs. Fel is szalad rendesen a lány szemöldöke amikor a feleség szó elhagyja a kedvese száját.
Lia gyanítja ugyanakkor, hogy az idős karavánvezető, aki hirtelen pótapjának nevezte ki magát, bizony ilyen okmányra, és rendes kézfogóra és menyegzőre gondol.*
- Valóban jól bánik velem *szólal meg ő is, gondolva, hátha így hamarabb megnyugszik Jelahan, és igazat is mond.
Végül sikerül ágyba rendezni az öreget, így Lia szusszan egyet.*
- Ha te mondod, Rendoll. De ha tévedsz, akkor te fogsz takarítani, az egyszer biztos. Menjünk! *bólint végül beleegyezően.* Remélem, hogy holnap délutánra már jobban lesz, akkor meglátom mit tehetek a lábáért.
*Az előtérben aztán, mikor ismét kettesben vannak és a párja magához húzza, Lia is átöleli a férfi derekát, ujjai aprókat moccanva simogatják is a zekéjét.*
- Való igaz, csak írásunk nincs, így élünk vadasban, ahogy mondani szokták.
*Nem mintha az különösebben érdekelné őt, megszólják-e emiatt, éppen elegen szólták meg már akkor, mikor az első férjét otthagyta és kérelmezte az érvénytelenítést.
Rendoll kérdésére a pruszlikjába nyúl, kiveszi a kendőt, benne a gyűrűkkel, és a lovagja kezébe teszi őket.*
- Itt vannak, vigyáztam rájuk *felel mosolyogva.
A keze cseppet remeg és a szíve nagyot dobban mikor Rendoll az ujjára húzza a gyűrűt, aztán ő is így tesz, finom mozdulattal csúsztatja a férfi bal kezének gyűrűs ujjára a nagyobb karikát, ami tökéletesen illik is rá.*
- Igen. Semmi más. Talán még a halál sem.
*Lia komolyan pillant az égkék szempárba, aztán Rendoll gyűrűs kezét a szíve fölé húzza, oda, ahol a szellemlándzsa megsebezte.* Talán még az sem.
*Lép egyet előre, arcát a kedvese nyakához simítja, egész testével hozzá dől picit.*
- Ki kellene találnunk, melyik legyen a mi szobánk *súgja halkan.*