// Namos ház //
// Előkert, Hall //
*A holmit felpakolják, együtt vannak mind, a három a Gazdagnegyedből, és a törpelány a lovával, Mae szerint indulhatnak is, így ő a maga részéről rábólint Bato kérdésére. Szerencsére Nagyonmagas sem tiltakozik, nem mintha Maereh másra számított volna tőle.
A lova zokszó és makacskodás nélkül viszi a plusz terhet, talán ez annak is köszönhető, hogy Mae viszont nem ül a nyeregben, na, nem mintha ő annyira nehéz lenne.
Rhebosse információira a törpelány aprókat bólint.*
– Értem. Ez eddig nem hangzik vészesen.
~Végtére is minden csak attól függ, hogy akar-e még valakit munkára. Milyen munkára, és milyen feltételekkel, és maradhat-e Nagyonmagas? Meg persze attól is, nincsenek-e előítéletei a törpékkel kapcsolatban? Hát, majd kiderül.~
– Köszönöm, Rhebosse *válaszol, és óvatosan elmosolyodik.
Maereh természetesen úgy gondolja, hogy ennyi szó alapján a vörös hajú lány igazán nem tudhatja, ő mennyire döntött jól, vagy rosszul, de mivel Aletai is azt mondta végül, miután meghallgatta, és mivel ő azért ismeri a történet résztvevőit is, meg a helyzetet is, hogy jól tette, így ő is biztosabb magában.*
~És Rhebosse legalább kedves akart lenni, ez rendes dolog.~
*Az út elég hozzá, hogy ezeket végiggondolja, és közben természetesen nézelődik is. Van is mit nézni a Gazdagnegyed utcáin, mely jelentősen eltér a város eddig általa látott részeitől. A házak nagyobbak, kert is tartozik hozzájuk, jók a tetők, díszes erkélyeket lát, kovácsoltvas kerítések mögött meghúzódó elülső kerteket.
Halkan sóhajt.*
~Ilyen helyen jó lehet élni.~
*Onnan veszi észre, hogy megérkeznek, hogy a kis csapat megtorpan.*
– Világos *bólint kuncogva.* Szerintem Nagyonmagas sem örülne, hiányozna neki a szalma, meg minden.
*Mae belülről köti a kerítés egyik rúdjához a lova kantárszárát, de úgy, hogy Nagyonmagas ne érje el a virágokat, se semmiféle más dekoratív növényt.*
– Le ne legeld a krizantémot! Még megharagudna a gazda *szól a lovára, majd segít lepakolni róla. Kicsit nyújtózkodnia kell, de nem vészes a helyzet, már megszokta mióta a lovacska vele van.
Miután a lemálházással végeztek még egyszer megsimogatja Nagyonmagas nyakát, majd követi Rhebosset a házba.
Ha Namos urat a hallban találják, úgy ő ott áll Rhebosse mellett és a férfit vizsgálgatja, próbálja eldönteni, milyen ember lehet. Kicsit zavarja, hogy nem látja a szemeit, a sötétzöld csuklyás köpenyt előkelőnek találja, még az aranysárga szegélyen sem akad ki, végtére is a zöld és a sárga illenek egymáshoz.*
~Jól mutatna a kezén egy szép smaragdköves gyűrű, menne a ruhájához.~ *Tör ki belőle rögtön a szakmaiság, de szerencsére hangosan nem mondja ki a gondolatait.*
– Jó napot kívánok néked, uram! *köszönti ő is a férfit, és illendően pukedlizik is egy aprót, ami talán furán hat, mert ismét a hétköznapi ruháit viseli, a nőies szép ruhája a zsákjában lapul, még Nagyonmagas nyergéhez erősítve.* Úgy hallottam, alkalmazottakat keresel, uram, ezért érkeztem.