// Namos ház //
// Kert //
* Nos, igen, Tumunn sosem nyert szépségversenyt, ráadásul már az idő vasfoga is belemélyesztette magát az öregedés folyamatába. Viszont hogy valaki ne tudja mi az az alkímia?
~ Nem sokat élhetett még ez. ~ Mondjuk ez már kívülről is feltűnő, hisz hacsak nem elffel van dolga (ami azért szokatlan lenne, hiszen nincsenek "égig érő" fülei), akkor valóban fiatal(abb)nak tűnik Tumunnhoz képest. De a tudása is inkább egy fiatalé, mint egy bölcs mesteré, legalábbis az eddigiek alapján. *
- Az alkimisták akik színes löttyöket öntögetnek egymásba, ezzel újakat felfedezve... Na persze nem csak színük van, hanem valamilyen tulajdonságát felerősítik annak, aki megissza. * Röviden ennyi a lényeg, ha még kérdése van, arra úgyis felel, ha tud.
~ Kertész. ~ Ezek szerint nem varázsló és mint kiderült nem is alkimista. *
- A kertészeknek is fontos szerepük lehet a Rend életében, mivel nélkülük ki tartaná rendben a kúria kertjét? Az pedig... Elég fontos végül is. * Hangjában semmiféle rosszindulat, vagy lenézés nem hallatszik, csak az, hogy valóban fontosnak tartja egy kertész munkáját is. Isqeha mélységesen érthető történetére csak szemöldökét vonja fel és kérdőn sandít Rhebosse irányába, aki úgy tűnik szintén nem túlzottan érti, hogy miről zagyvál itt ez a fiú. *
- Unkaer? Az valami növény? * Kérdi, mikor a fiú befejezi a beszédet.
~ Kimmeri bizonyára egy barátja... Vagy bármiféle ismerőse. De hogy medve? Tehát az unkaer az erdőben él, és ahogy olyat keresett, megtámadta egy medve és idáig futott. ~ Valahogy így képzeli el az esetet, de lehet, hogyha Isqeha válaszol neki a kérdésre, hogy mi az az unkaer, akkor az egész elképzelés romba dől egyből.
Ha ezt a témát is letudták (akár megtudja Rhebossával, hogy miről beszélt Isqeha, akár nem), újabb kérdés érkezik. Megvárja, míg Rhebosse elmondja az ő ittlétének idejét, aztán Tumunn is belekezd. *
- Régóta? Azt nem mondanám. Itt születtem és már vagy öt-hat éve itt élek újra, de az azért nem olyan sok... Így nem mondanám, hogy régóta. * Felel a kérdésre és vár még egy kicsit, de aztán ha nem érkezik új kérdés, vagy nem kezdődik új téma, akkor ő szólal meg. *
- Akkor én most bemegyek, még felmegyek egy kicsit a szobába, mielőtt elkezdődne a vacsora. ~ Lehet, hogy már el is kezdték? ~ * Fut át az agyán. Hiszen már esteledik és a vacsora többnyire estefelé szokott elkezdődni. Csak remélheti, hogy még nem késett. Mondjuk tekintve, hogy a szakács még itt társalog a kertben egy alkimistával és egy kertésszel, nem túl valószínű, hogy késne, de jobb hamarabb érkezni, mint később. *
- Majd még találkozunk. * Int hátra a párosnak, majd be a házba, fel az emeletre és ott már csak ő tudja, mit csinál, meg aki követi, vagy bármilyen úton-módon nyomoz utána. Aki valóban ezt teszi valamiért az láthatja, ahogy egy afféle Tumunn-rendet tesz a szobában az otthonról hozott dolgai "szétdobálásával". *
// Vacsora //
* Hamarosan a lépcső halk nyikorgása árulkodik róla, hogy a gnóm leindul a Hallba. Nem tart soká, míg megtalálja az asztalt, ahol már ott is van Eralil, meg az alak, akit látott bemenni a házba. Ő is elindul az asztalhoz, köszön és leül az egyik székre. Nem túl nagy, de az asztalt még pont eléri, így nem kell attól félnie, hogy nem veszik észre, hogy ott van. Még ha kicsit nevetségesen is néz ki a nála jóval nagyobb széken ülő gnóm. *
- Remélem nem késtem el. * Szólal meg, bár ahogy nézi, vagy nagyon elkésett, vagy a legtöbbeknél hamarabb érkezett, mivel rajta kívül csak ketten vannak még itt. Ha a többiek késnek, akkor késnek, ha nem, nem. De Tumunn elkezd enni, miután látja, hogy az asztaltársak is nekiesnek. Ő nem sajnálja a levest sem, még ha a szilárd ételeket jobban is szereti általában. Italnak pedig egy pohárka vörösbornál ő sem kér többet. Egyelőre nem szól semmit, csendesen eszi a vacsorát, de ha kérdezik, akkor persze tudása szerint válaszol rá.
~ Nem rossz. ~ Állapítja meg az ételről, miközben azon tűnődik, hogy ha tudná, hogy mérgezett, akkor is megkóstolná-e, annak tekintetében, hogy tudja milyen ízletes. Végül arra jut, hogy akkor azért mégse enne belőle, mert bár tudja milyen jó, azért máskor is hozzá tudna jutni hasonlóhoz... Ha meg eszik belőle, akkor ez lenne az utolsó vacsorája. *