-Ez esetben tekintse ajánlatomat meghívásnak.
*Magától értetődik, hiszen csak nem hagyja egy hölgynek, hogy önmaga fizessen a vacsoráért, ha egyszer férfitársaságban étkezik. Karját elfogadják, máris közelebbről érezheti a nő kisugárzását, bőrének csábító illatát. Nem olyan hivalkodó és orrba tolakodó pacsuli szaga ez, amit a felszíniek előszeretettel locsolnak magukra esztelen mennyiségben, hanem kellemesen gyenge aroma, ami pont annyira érezhető csak, hogy érzékeit csiklandozva ingerelje, hajoljon még közelebb, szinte már orrával simítva a nyak vonalát, hogy még pontosabban érezhesse. Valóban csodálatos...
Lépteit hölgyéhez igazítja, belülről fakadó természetességgel kíséri pontosan abban a tempóban, ahogy amaz menni szándékozik. Hogy is nézne ki, ha gyorsabb léptekkel szinte vonszolná maga után, netán túl lassan haladva visszafogná?*
-Kereskedő vagyok. Bár családom nemesi, mindig szem előtt tartották, hogy ha a legrosszabb bekövetkezne, akkor is képesek legyünk egyedül megállni. Tudja, milyen az élet odalent, amelyik család ma minden hatalmat birtokol, az holnapra könnyen semmivé lehet.
*A kereskedést sosem tartotta lealacsonyítónak, az, hogy a legnemesebb áruk szállítását és eladását koordinálja, még semmit nem von le értékeiből, pusztán azt mutatja, hogy nem kell a családjára támaszkodnia, ha élni akar. Sajnos nincs annyi szabadideje, mint szeretné, de az első lépéseket már így is megtette, hogy itt is kialakítsa a megfelelő üzleti szálakat. Szerencsére van elég pénztartaléka is, amiből ezt beindíthatja, nem véletlenül okoskodott úgy, hogy eleinte inkább a szálláson spórol.*
-És kegyed? Bár úgy vélem, ilyen finom kacsókhoz nem illik a munka, hacsak nem valamiféle művészetet űz. Hangszer, netán? Vagy költészet, festészet?
*Vagy csak egyszerűen elkényeztetett nemesi kisasszony, akinek egy fűszálat sem kell keresztbe tennie. Epésen gondol magában erre az eshetőségre, de arcán ebből semmi nem látszódhat, gondosan ügyel a látszatra. Bárhogy legyen is, bizonyára van valami hobbija a fentebb felsoroltak közül, így nyilván mohón fog helyeselni, hogy bizony, talán épp hárfajátékkal tölti mindennapjait. Vagy fuvolázással, ez utóbbi tehetséget a hím is jobba tudná értékelni.
Elkönyveli magában a tényt, hogy lám, itt még fogadó is van az elitebb osztály részére, talán nem is bánja igazán, hogy végre elkerülheti a nyomort és szegénységet, még ha csak pár órácskára is.*
-Nem tűnik rossznak első ránézésre, ha óhajtja, nekem tökéletesen megfelel ez is.
*Arany Fácán... Megy ám a rongyrázás, nem is kis mértékben, de nem is várt mást, mondhatni ez a természetes. Aki megteheti, az nem átallja mutogatni, hogy ő bizony megteheti. A rózsakapuban még előre engedi a hölgyet, ösztönszerűen jön, hogy pár pillantással felméri a kecsesen ringó csípőt és a fenék formásságát, majd felnyúlva egy kicsit dércsípte virágot szakít le. Egészen a nő mögé lép, baljával előre nyúlva finoman karolja át a derekát, hogy így tartsa vissza, közben jobbjával a virágot a hegyes fül mögé tűzi.*
-Sejtettem, hogy ez csak még tovább fokozza majd a szépségét.
*Persze ügyelt arra, hogy tövis ne maradjon a virágon, pusztán vérként vöröslő szirmai és illata, amelyik hiába csábító, nem vetekedhet a nőstényével. Ha már úgyis ilyen közel vannak, kicsit lehajolva ajkaival futólag érinti a nyakat, kihasználva az alkalmat, hogy még közelebbi kóstolót kapjon illatából. Tetszetős.
Már engedi is el a karcsú testet, hogy újra mellé lépjen és úgy mosolyogjon rá, mintha mi sem történt volna.*