// A fogadás//
// Vi, Lorew //
* Ha már Lorew felvonja a szemöldökét, úgy az Ezüsthátúnak nevezett egyén is. Méregeti egy darabig, miközben lehet, azon jár az agya, miért is nem tart tőle a férfi. *
- Késeiek? Nem, időben érkeztek.
* Hagyja végül figyelmen kívül az első kijelentést, míg a másodikra csak a homlokát ráncolja meg, hisz szó sincs késésről. *
- Nem tudom eldönteni, hogy maga túl okos vagy inkább túl bolond. Való igaz, az Úrnőm gy gondolta, hogy kettejükben van valami, ami arra szükséges, hogy feladatot bízzon magukra. De hogy itt van nem véletlen, dönthetett volna másképp is. Nem igaz?
* Vi eközben némi fáradtságot érezhet magán, de annál többet nem. *
- Nem akarja az Úrnőm se magát sem pedig a hölgyet a kárpiton túlra küldeni ne aggódjon. Csak fő az elővigyázatosság, némi gyengeséget fog érezni, ahogy valószínűleg már Viera kisasszony is érzi. Hogy megissza vagy sem az a maga döntése Lorew, bár ez a barátságosabb lehetőség.
// Rapa, Calwor//
- Valóban nincs itől tartaniuk, nem méreg. Nem fog semmi komolyabb bajuk nem lesz tőle.
* Teszi még hozzá, amikor felfedezi Calwor arcán a bizalmatlanság jeleit. *
- A jutalom busás lesz. Bár meg vagyok róla győződve, ha nem lenne megfelelő az ajánlat, úgy tesz egy jobbat.
* Mosolyodik el a férfi. Néhány perc után, némi gyengeséget s fáradtságot érezhet a két utazó, amolyan hirtelen jött álmossághoz hasonlatos érzés. *
//Mindenki//
*A hintó zavartalanul gurul az utcákon, néha kanyarodva a Gazdagnegyed utcáin. Talán egy fertály óra múlva, ismét kanyarodnak az ablakból láthatják, hogy most egy udvarra hajtanak be, ahogy azt is, hogy rajtuk kívül egy másik kocsi is idetart. Hallatszik a lovakat megfékező, majd megállásra kényszerítő parancsszó. A ház fehér falait ezüstbe vonja a teli hold fénye. Négy oszlopán kígyóként tekeredik körbe valamiféle zöld futó növény, melynek virága halványkék színben nyiladozik, édeskés illatot árasztva magából. A kis teraszra néhány fokos lépcső vezet, melyen átvágva a kétszárnyú bejárati ajtóhoz érkezhetnek. *
- Jöjjenek.
* Szól az idősebbik férfi mindannyijuknak, majd elindul a bejárati ajtóhoz, melyet egy mozdulattal tár ki. A sort a másik férfi zárja. Egy nagy csarnokba lépnek be. Padozata fekete s fehér. A mennyezetről több körös csillár lóg le, melynek gyertyái világítják be a termet. Az ajtóval szemben lépcső, mely úgy tíz-tizenöt lépcsőfok után ágazik ketté az emeletre. *
- Kérem, kövessenek.
* Az Ezüsthátú az emeletre veszi az irányt, majd jobbra fordul a lépcsőn. Egy folyosóra lyukadnak ki, akár négyen is kényelmesen elférnek egymás mellett. A folyosót vörös futószőnyeggel borították végig az újabb kétszárnyú ajtóig. a hatalmas ablakokon, egy gyönyörű belső udvarra tekinthetnek le az érkezők. Az ajtó ismét kitárul, s az ősz hajú férfi félre áll, hogy a vendégek befáradhassanak, majd csukódik az ajtó mögöttük. Ahova érkeztek az a lenti csarnokhoz hasonlatos bár jóval nagyobb. Bálok rendezésére tökéletesen alkalmas lehet. A falakon néhány ember nagyságú tükör, melyek visszaverik a falakon lévő gyertyák fényét. A terem végében egy emelvényen, színes selyem párnák között egy harmincas éjfekete hajú, kék szemű nő fekszik, ruhája könnyű kelme, melyen átsejlenek bájai. Nincs egyedül körülötte másik három fiatal nő. Előtte kis asztalon bor, gyümölcs, apró falatok. *
- Gyertek közelebb, s foglaljatok helyet. Fogyasszatok.
* Invitálja őket magához lágy dallamos hangján. *
- Bizonyára érdekel benneteket, miért is hívattalak titeket. Nem is fecsérlem a szót, bele is vágok. Nem tudom hallottatok-e már a Véres könnyekről? Íme.
* Biccent a fejével arra a kis kék üvegtálra, melyet az egyik lány hozz az asztalhoz. Benne egy borsónyi nagyságú bíborszín gyönggyel, melyben tejfehér cirádák folynak szét. *
- Igen értékes és ritka gyöngyökről van szó. Összesen tizenhárom darab van belőle. A legendák szerint, egy halállal végződő, ám igaz szerelem gyümölcse ezek a gyöngyök. Nekem ezekből a gyöngyökből van szükségem hat darabra. Az idő nem számít, hacsak nem azért mert másnak is fáj rá a foga.
* Kortyol a kristály pohárból, benedvesítve rózsás ajkait. *
- Hosszú idő telt el mióta ezek a gyöngyök megszülettek, s eredeti gazdájuk szétszórta őket Lanawinon. Azóta már többször is válthattak gazdát, de aki birtokol egyet is, annak kell lennie valaminek, ami egy másik nyomára vezethet. Ám, azt is mondják, hogy a gyöngy maga is képes utat mutatni egy másik darabhoz. Ezért egy fiatal fiút tettem gazdaggá, generációk óta volt a család birtokában és fogalmuk sem volt róla, hogy mit őrizgetnek. Vele együtt kaptam egy útmutatást is.
* Ekkor felül, hogy leszakítson egy szőlőszemet az asztalon heverő gyümölcsöstálról. *
- Mielőtt ezt megosztanám veletek, tisztázzunk néhány dolgot. Amit ajánlok az hatszáz arany, minden gyöngyért száz, valamint bármi, amire szert tesztek, a tietek lehet. Az osztozkodást magatok oldjátok meg, nekem másra nincs szükségem csak a gyöngyökre. De… ennek a dolognak mindenképpen titokban kell maradni, semmilyen módon, de még a gyanú sem merülhet fel senkiben, hogy ti ezeket a gyöngyöket keresitek. Természetesen, ha elvállaljátok. A fejetekben pedig meg se forduljon, hogy eltűntök vele. Hogy tetszik az ajánlat?