//Owairat-rezidencia//
//kint//
*Azt azért nem gondolta, hogy Mestere irulni-pirulni kezd egy-egy ilyen megbabonázott pillantás után, de talán így is van jól, nincsen kínos csönd, gyorsan túl lesznek, mondhatni átsiklanak Al csodálkozásán.
A mosolyra mosoly a válasz, de igazán válaszolnia sem kell, mert a haj hosszának mutatása közben már ott van valami derűféle szája szegletében, mely szélesebbé válik, mikor látja, hogy Zen azért érti, mit is szeretne kinyögni.*
*A felkiáltás után követi a hölgyeket, az első igazi, éles helyzet kezd kibontakozni, ami nem kis izgalommal tölti el, ám mire kiérnek az udvarra, azt tapasztalja, hogy ez a kirajzolódó szituáció már jóval túlnőtte a fejlődő fázisát. Zenolita elrohan és úgy néz ki van valamiféle terve is, mert nagyon céltudatosan lőtt ki mellőlük, semmi tervezés, semmi szöveg, csak úgy nekiindult.*
~Mégis mire vártál? Hogy majd levezeti gyorsan a tervét?~
*Nem vár túl sokat, fut a nő után, mert ilyen körülmények között nem lehet leállni hosszasan gondolkodni és lépésről lépésre megtervezni a következő percek eseményeit. A maga részéről nem mászik, fölöslegesnek érzi, hogy még valaki fölkapaszkodjon, elvileg bentről többen is érkezhetnek, Mixora az ablakban, Harga mellettük, a Mestere pedig útban felfelé. Elég kicsi a valószínűsége annak, hogy megléphet, de biztos, ami biztos, előkapja az immáron oldalán lévő rövidkardját és odalent várakozik. Talán pontosan ő lesz az, aki vagy összekaparja a zuhanás után földet fogó csirkefogót, vagy utolsó bástyaként megállítja a betolakodót.*