//Az örökkévalóság katonája//
//Agbrerve Erorakth, Dongnor Arsenor//
*A több mázsás fémkolosszus felszívódott. Arsenor pedig ha szeretné, ha nem, találni fog nyomokat, mondhatni, nem tudja eltéveszteni őket. A lovag hűlt helye mellett a sövény egy részen szinte szét van tördösve, egyetlen dolog miatt nem esik szét, mivel elég sűrű volt ahhoz, hogy csak megritkuljon és a maradék felfogja őket. De nem kételkedik abban, hogy ha a sűrű bozótosból kiszednék azokat az ágakat, amik már letörtek, akkor egy emberméterű lyukat találnának. Igaz, a páncélosnak nem kellett amiatt aggódnia, hogy felsérti magát, vagy a tüskék cafatokra vagdossák a bőrét, de... meg akarja-e ezt említeni az óriásnak? Akarják ők követni a lovagot az útján? Vagy... az se kizárt, hogy a lovag még visszatér, hiszen ők menekültek el elsőnek. Egyenesen a ház felé sietett. Arsenor eldöntheti, hogy szól-e az óriásnak, mielőtt a saját útjára indul. Ami zavaróbb, hogy a sötételf keverék is itt bolyong valamerre és az, hogy nem ismerik a terepet, ebben a lovagnak van előnye, ha ő már talált egy utat, amit követni tudott és amit ők nem ismertek, illetve, amiről nem tudtak.*
//Rumyack, a Hitvány//
*A Gazdagnegyed pompája még az éjszaka folyamán sem csillapodik, azonban őt nem hatja meg. Az este hideg és barátságtalan, kicsit gyorsan hagyta el a Barakkot. Eltekintve ettől, közel is és messze is jár a lovagtól, hiszen az esti járőröző városi védelmen túl, akiket már a Barakkban is láthatott, kevesen kószálnak a városban. Este nincs értelme nyitva tartani az ajtókat és minden alak gyanús, aki még nincs a pihentető ágya közelében. Persze, ettől még nem teljesen hasztalan a helyzet, hiszen az őrök akár útmutatást is adhatnak, persze nem tiszta jószándékból. A kérdés, hogy Rumyack miképp dönt és ami a fontosabb, hogy merre.*