//Dongnor ház//
*Mire megtalálja Rest ő már a színpadon rendezgeti a fellépéshez szükséges holmiját Rolwahurral. Gondolatban küld neki még egy sok szerencsét puszit, aztán végig izgul a mutatványok alatt. Mikor tündér barátja felé mosolyog ő is küld neki egy biztató mosolyt és a rózsát, amit elővarázsol csillogó szemmel nézni. Szerencsére az előadása alatt minden jól alakul és úgy tűnik a közönség is díjazza, végül is bűvészből nem sok terem errefelé és ráadásul Res nagyon is tehetséges. A végén lelkesen csapva össze a tenyerét tapsolja meg ő is Rest, de nincs sok ideje, mert Bahriel már őt konferálja be és lassan Aelalával a színpadon a helye. Mikor a tündér a fülébe suttog ő is vissza súg.*
-Olyan nagyszerű voltál, mindenkinek tetszett. Köszönöm remélem tényleg úgy lesz.
*Már mennie is kell, de egy mosolyra és egy büszke vagyok rád pillantásra, azért még van ideje felé. Végül, rákerül a sor és már libben is fel a színpadra a közönség elé, kezében a szalagos csörgődobbal, amivel annyit gyakorolt. Rózsaszín ruhája szegélyét kicsit megemelve pukedlizik a közönség felé és bemutatkozik a jelenlévőknek. Az előtte szólókhoz hasonló köszönő szavakat ő is elmondja a házigazdának. Magától nem jutott volna eszébe, de hallotta a többieket és nem akar elmaradni mögöttük végül is fontos, hogy számon tartsák a társulatot és a nyilvánvalóan gazdag ember még, ha néha kicsit fennhéjázónak tűnik is, azért szép tőle, hogy támogatja a művészetet. Miután a bevezető szöveg elhangzott és megköszönte a kísérőnek is a részvételt, jól kidomborítva milyen nagyszerű és tehetséges is a furulya játéka (talán kicsit túlzásba is vitte), int Aelalának, hogy kezdhetik és lekuporodik a tánc kezdéshez, ami fél térdről indul. Amint meghallja a vidám dallamot már nyújtja is előre a kis csörgődobot, megszólaltatva már adja is a zene vidám hangulatát, aztán dobja is a levegőbe, hogy elkapva felálljon és forduljon pont, ahogy az le volt írva a könyvben. A tánc lendülete szinte magával ragadja, a furulya és a csörgődob együtt nagyon pörgős lendületes zenét ad és a tündérlány átszellemülten és vidáman mosolyogva adja vissza a tánclépéseket. Közben a dal kezdetét jelző akkordot is meghallja, így már bele is kezd a vidám dalba a tánc közben.*
-A tánc nagy varázslat benne van az élet
táncolj hát, hogy te is átéljed
ha bánat ér és nem érzel csak alig
tánc kell nem más hajnalig
Nem kell semmi más, mit számít a baj
ha pördülsz fordulsz eltűnik a jaj
A tánc feledetett elvarázsol
elrepít a szürke mából
Nem kel semmi, ha bánat ér csak a tánc kell semmi más
Tudja azt jól, ki tánccal él
ha táncol kedveséhez vágya elér
Ha öleled a táncban megteheted
nem szól érte senki más
mert táncolni csak így szokás
Lásd, ha táncolsz minden szép
Nem kel semmi, ha bármi ér csak a tánc kell semmi más
*Az összes kis mosoly és kedves grimaszolás a helyén van, amivel a produkciót megfűszerezi és még vidámabb hangulatot varázsol köré, közben és a végén már minden izgalom nélkül perdül a rózsaszín szoknya, ahogy a kis csörgődob felrepül. Két forgás és már a kezében is landol, hogy megcsörgetve a feje fölé emelje és spárgában érjen földet közben a produkció végén. Kipirulva a tánc lendületétől mosolyog kivillantva fehér fogait is. Nagyon örül, hogy sikerült minden lépés és elég gyors volt, hogy az utolsó dobás is sikerüljön. Most már csak azt reméli a sok komolyabb dal és produkció után egy kis vidámságot sem vet meg az előkelő közönség és tetszésére lesz. Felpattan a földről és bevárja Aelalaát, hogy ő is mellé lépjen, aztán szoknyáját két oldalt megfogva pukedlizik és megtapsolja a mellette álló kiváló kísérőt is. Búcsúzás képen int a közönségnek, aztán, ahogy fellibbent tündérien le is libben a színpadról és kicsit mélyebb levegőket véve, boldogan mosolyog a többiekre.*
-Milyen volt? Köszönöm Aelala nagyon jól kísértél, így még vidámabb lett az egész.
*Örömmel várja a folytatást bármi is legyen, az, hogy mindenkinek ilyen jól megy minden igazán boldoggá teszi még szerencse, hogy a takarásban nem látta Res esését, mert akkor biztosan vegyülne némi aggodalom az örömébe. Eszébe jut, hogy nagyon szeretne egy ideje viszontlátni valakit, azért a közönséget pásztázva ibolyáival keresgél a nyakát nyújtogatva, de nem találja az ismerős arcot a tömegben. Egy alig hallható sóhaj hagyja el ajkait.
Ñem jött el a tündérmentő. A piaci fellépés alkalmával látta, de akkor sem jött oda hozzá. Az egyetlen magyarázat hogy már régen elfelejtette őt, pedig sokszor gondolt rá milyen jó lenne beszélni vele egy kicsit, de valahogy soha nem sikerül. Persze, azért vidáman mosolyog ez az este a társulatuknak talán nagy sikert hoz és minden olyan jól megy ebben a szép házban, kár lenne hiábavaló dolgokon rágódni.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.22 22:16:58