//Csengők háza//
//Könyvtár//
*A bűvészet szórakoztató előadó-művészeti műfaj. A bűvész látszólag lehetetlen vagy természetfelettinek tűnő események illúzióját kelti. - Olvassa a lap első mondatát, ami alátámasztja Lina kifejtését.*
-Nagyon érdekesen hangzik.
*Éppen folytatná az olvasást, mikor Rolwahur belép a terembe, és felajánlja, hogy ott aludjanak. Vonakodva, de elfogadja az ajánlatot, és a könyvet becsukva, de másnapra az asztalon hagyva elindul azt elf után.*
//Szobák felé, A szobájában, Reggel//
*Először nyilván a hölgyet kísérik a szobájához, ahol körbenéz a tágas hálóhelységben. Mosolyogva búcsúzik a tündérlánytól.*
-Jó éjt.
*Eztán őt kíséri az énekes a szobájához, az ajtó előtt Res még egyszer felé fordul, és megkérdezi:*
-Biztosan nem bánod? Maradhatok?
*A (remélhetőleg) megerősítő válasz után, Res belép az ajtón.*
-Jó éjt.
*Ahogy a háziúr és ha még ott van, Bahriel kifordulnak az ajtón, még utánuk szól.*
-Köszönöm.
*Eztán azok behajtják az ajtót maguk mögött, ezzel egyedül hagyva Rest a szobájában. Hirtelen rossz emlékekhez kapcsolja a helyzetet, de azonnal a fél falnyi ablakhoz tipeg, és kinyitja azt.*
~Nyílik.~
*A hirtelen izgalmat hirtelen megnyugvás követi. Elbámészkodik az ablakban egy jó ideig, aztán mikor úgy hallja, hogy a fürdőszobában már nincs senki, arra veszi az irányt. Koszos ruháit, amiket legutóbb úgy egy hete mosott meg egy nem valami tiszta folyóvízben, leveszi, és ezúttal tiszta kútvízben mossa át őket. Amint végzett, alaposan beszappanozza a kezeit, és átmossa és leöblíti magát, hogy lehetőleg minél kevésbé koszolja be az ágyneműt. A szobájába visszabaktat, látja a megvetett puha ágyat. Beleveti magát és alváshoz készülődik. Gondolatai cikáznak egy darabig, Elinarán gondolkodik, a könyvön amit olvastak, a múltján, megint Elinarán, így egészen addig, amíg meg nem állapodik azon, hogy túl puha az ágy. A nagy izgalmak közepette nem is érzi magát álmosnak sem. Gondol egyet, felkel az ágyból és az ablakhoz lépdel, ott felkapaszkodik tágra nyitott ablak keretébe, és kiül rá, lábait a gazdag negyedbe lógatva. Egy perc nyugta nem volt, nem hogy az elmúlt hetekben, általában az egész életében sem, így most teljesen idegen érzés lett rajta úrrá. A hátán is végig szalag ez a különös gondolat. Hallgatja az éjszakai város zaját, az ébredező ragadozókat, amik a erdő felől merészkednek erre zsákmány után kutatva, messzebbről egy kocsma tipikus zajait hozza erre a szél. Poharak csilingelése, törése is néha, a hangosabb szóváltásokat még érteni is lehet, ha nagyon figyel az ember. A székek durva hangja is hallatszik, mikor a parkettán húzzák szerencsétlent. Ettől a halk, csendes ricsajtól túlvilági érzése támad. Mintha egy mesébe csöppent volna, és ő a háttérben ülő névtelen figura, aki csak figyeli, hogy mi is történik a főszereplőkkel. Talán, talán most sikerült belecsöppennie egy ilyen mesébe. Talán ott lehet a főszereplőkkel is, a porondon. Talán... ha sikerül valamit megtanulnia, ha sikerül nem magára haragítani mindenkit. Életében először fontos, hogy mások mit gondolnak róla. Különös érzés ez is. Perceken, órákon át csak lóbálja a lábát a hűvös, jóleső szellőben, az ablakpárkányon ülve. Ha az őrök látnák, talán lezavarnák, de ma este még ők is más irányba néznek. Az este éjszakába, az éjszaka pedig hajnalba fordul át, amíg az apró sarkak halkan verik a falat. Pirkad. A nap első sugaraira figyel fel Res, aki ezt annyival nyugtázza magában, hogy most már amúgy is mindegy, megvárja, míg a többiek felkelnek. A ház népének semmi nyoma még, mikor egy wargot lát keresztülfutni az utcán, a nyomában három lándzsás őrrel. A fenevad már sérült, talán ezért fújt menekülőt, de váratlanul sarokba szorítja őt a városőrség, akiknek eddigre már az erősítése is közeledik a távolból. Váratlanul azonban, a "sarok" egyik fala, egy szekér eltűnik, a megbokrosodott lovak elrántják azt, de néhány lépés után el is pattan a lánc amivel oda voltak fogatva, így az egyik egyik, a másik másik irányba szalad, megnyitva ezzel a fenevad menekülőútját. Az egyik ló is, rögtön utána a bestia is pont feléjük rohan. Res ahogy ezt tudomásul veszi, azonnal az ajtó felé fordul, reméli, hogy nem lép rajta ki senki, mert életveszélyes. Ezzel ellentétben a ló elől egy ember nő ugrott a küszöbre, aki szemmel láthatóan egy kicsit túl későn veszi észre a vicsorgó jószágot a ló mögött. Tétlenségéből az a gondolat szakítja ki, hogy segíteni kell neki azonnal. Kihúz egy fiókot az ágy melletti komódból, kiönt belőle mindent, és meglendíti az ablakból az állat felé. Fején érezve a koppanást, az meghátrált egy kicsit az agresszív pozitúrájából, és mire újra támadásba lendülne, már nyílik is a csengők házának ajtaja, pillanatokon belül pedig remélhetőleg be is csapódik, midőn a hölgy biztonságba lépett. Ekkor tűnik fel egy kisebb seregnyi felfegyverzett városőr, és egy vélhetőleg szégyenében elsüllyedő vándorcirkusz-igazgató, meg egy ostoros fazon. A fejleményeket nem várja ki, azonnal a földszintre indul, hogy megnézze, mi ott a helyzet, esett-e baja valakinek. Leérve Linát látja, és az idegen lányt.*
-Jól vagytok?