//Roselyn Fryea//
*Miután csendre intik, egy kicsit meglepődik, bár talán ennek is itt volt az ideje, hogy végre pihenhessen.*
-Majd azt mondom nekik, hogy szerenádra készülök.
*Hallgat el, majd egy szemét lehunyva bólint és megnyugtatóan tekint vissza a barna szemekre, biztosítva arról, hogy meg sem mozdul. Az utcán végigpásztázó, világító holdfény még ürességebbé teszi a helyet, így a környék még idegenebbnek tűnik. Mire visszapillant a falra, már nem is látja Rosslynt. Elgondolkozik, tekint fel az égre, hirtelen magányosnak érzi magát. Pedig már bele kellett, hogy szokjon. Furcsa hangokat hall fentről, majd felnéz és készül fel a pokróc elkapására. Végül a szövetdarab a levegőben szétnyílik és lepelként hullana rá. Amikor ezt észre veszi,kinyújtja a kezeit, felé, majd ráhull ez a vörös égi szőnyeg és ellepi. Szerencsétlenségére és a lepedő vastagsága miatt nem lát ki nagyon belőle. Tisztaságmániája nem engedi, hogy leengedje a takarót a földre, ami igazából nevetséges, hiszen úgy is a földre dobják, de nem akarja összekoszolni még. Végül megpróbálja vastagon az egyik kezére csavarni, amivel sikerül azt a látványt elérnie, mintha egy részeges szatócs megpróbálta volna egy egész barakk sebkötőszövet készletét elhasználni egyetlen sebre, ami irreális mennyiségben ontotta a vért. A végét persze kicsit lehajtja, ezzel már egy rossz pincérré avanzsálódott, viszont még így valamiféle fejlődésül szolgál számára. Udvariasan megvárja, amíg leereszkedik és visszafogva leselkedési szándékát köszönti.*
-Jó hírem van, bőrkesztyűt nem találtam, de már van eszközöm arra, ha Flawel szeretne a karomon megülni.
*Kedélyesen újra átölelné és indulnának tovább kettesben a tisztás felé. Illetve majdnem, mert alig emlékszik a visszaútra. Csendesem a fülébe súg.*
-Egyébként én kezdek félni, mert Flawel szerintem már unja azt, hogy itt kell terelnie ezt a szerencsétlen férfiút és még az ideút megérthető, hiszen egy ilyen szép kabátért megéri az áldozat, de most kivezetni a semmibe... Bár én is aggódnék, ha egy ilyen gyönyörű kisasszonyra kéne vigyázzak, amikor valaki idegen lebzsel körülötte.
*Talán kicsit túlságosan is közvetlen lett a stílusa az időleges magány hatására, de nem bánja, bár ha úgy érzi, hogy túlzó már, visszafogja magát.*