Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:43:25
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:43:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Ha valamit megtanult már Graelról az az, hogy szeret ködösíteni. Kerüli a konkrétumokat, amivel aligha nyeri meg bizalmát. Nem, mintha könnyű helyzetből indulna, elvégre egy galamblelkűbb tolvajnak akár zsarolásként is felfogható lenne az állítólagos városőr fellépése. Ő azonban ahogy másból, ebből sem csinál különösebb problémát.*
-Rendben. *Újdonsült partnere nem kért tőle semmit azon kívül, hogy avassa be őt is, ha szagot fog. Azt meg eldönti majd a dolog hevében, hogy igénybe veszi-e Grael segítségét. Talán - de csak talán - aduászt is talált magának egy lehetséges kutyaszorítóból. Elválik. Körmeit kezdi vizslatni, míg a férfiút hallgatja. Talán furcsa lehet egy utcakölyöktől, de mindig zavarta, ha azok kicsit is koszosak.*
-Hát... *Megvakarja feje búbját. Sok kérdést intéz hozzá a férfi, ám egyik sem olyan, mi különösebben felkeltene benne bármi veszélyérzetet.*
-Nem miatta. Relael úrnőt kísértem a Kikötőből idáig, de kimenőt kaptam. Azok pedig igen csak hosszúak, ha róla van szó. *Fecseg. Nem megy bele, ki az a Relael úrnő, a férfi érdeklődése láthatóan amúgy is Maira irányul. Nem úgy tűnt számára eddig, hogy különösebben féltékeny lenne, így nem is köntörfalaz. Nagyon is úgy fest számára a fiatal városőr, hogy nem jelent neki a kelleténél többet a szóban forgó leány.*
-Azt sem tudtam, hogy itt van. Meg hogy igazgatónő. *Vállat vonva fürkészi Graelt.*
-Mondhatjuk ügyfélnek. *Megenged egy sajátosan rejtélyes mosolyt. Ha a férfi ismerné őt, bizonyosan tudná, hogy nagyzol. Szereti ugyanis a kelleténél többnek mímelni önmagát.*
-Egy ébenhajú lánnyal jöttek. *Megtámaszkodik maga mögött tenyerein, miközben kieszeli következő szavait.*
-Mondhatjuk, hogy nem fértek a bőrükbe. Én meg elég jól elvagyok eresztve hozzá, hogy csillapíthassam a kedélyeket. Már ha érted, mire célzom. *Folytatja kenetteljesen. Hencegése ugyan alaptalan, de ezt egyrészről Grael nem tudja, másrészről szívesen locsog ilyesmiről. Ahogy arról is bölcsen hallgat, hogy Mai egyébként csak rövid ideig vett részt a közös ténykedésben és vajmi keveset látott a félvér lányból.*
-Miért érdekel? Terveid vannak vele? Az érdekel, mire van... Tudod... Igénye? *Előredől ültében, mint a jól informált kisdiák. Fogalma sincs róla természetesen, de fantáziája mélyebb, mint a Lihanechi-tó.*
*Ha valamit megtanult már Graelról az az, hogy szeret ködösíteni. Kerüli a konkrétumokat, amivel aligha nyeri meg bizalmát. Nem, mintha könnyű helyzetből indulna, elvégre egy galamblelkűbb tolvajnak akár zsarolásként is felfogható lenne az állítólagos városőr fellépése. Ő azonban ahogy másból, ebből sem csinál különösebb problémát.*
-Rendben. *Újdonsült partnere nem kért tőle semmit azon kívül, hogy avassa be őt is, ha szagot fog. Azt meg eldönti majd a dolog hevében, hogy igénybe veszi-e Grael segítségét. Talán - de csak talán - aduászt is talált magának egy lehetséges kutyaszorítóból. Elválik. Körmeit kezdi vizslatni, míg a férfiút hallgatja. Talán furcsa lehet egy utcakölyöktől, de mindig zavarta, ha azok kicsit is koszosak.*
-Hát... *Megvakarja feje búbját. Sok kérdést intéz hozzá a férfi, ám egyik sem olyan, mi különösebben felkeltene benne bármi veszélyérzetet.*
-Nem miatta. Relael úrnőt kísértem a Kikötőből idáig, de kimenőt kaptam. Azok pedig igen csak hosszúak, ha róla van szó. *Fecseg. Nem megy bele, ki az a Relael úrnő, a férfi érdeklődése láthatóan amúgy is Maira irányul. Nem úgy tűnt számára eddig, hogy különösebben féltékeny lenne, így nem is köntörfalaz. Nagyon is úgy fest számára a fiatal városőr, hogy nem jelent neki a kelleténél többet a szóban forgó leány.*
-Azt sem tudtam, hogy itt van. Meg hogy igazgatónő. *Vállat vonva fürkészi Graelt.*
-Mondhatjuk ügyfélnek. *Megenged egy sajátosan rejtélyes mosolyt. Ha a férfi ismerné őt, bizonyosan tudná, hogy nagyzol. Szereti ugyanis a kelleténél többnek mímelni önmagát.*
-Egy ébenhajú lánnyal jöttek. *Megtámaszkodik maga mögött tenyerein, miközben kieszeli következő szavait.*
-Mondhatjuk, hogy nem fértek a bőrükbe. Én meg elég jól elvagyok eresztve hozzá, hogy csillapíthassam a kedélyeket. Már ha érted, mire célzom. *Folytatja kenetteljesen. Hencegése ugyan alaptalan, de ezt egyrészről Grael nem tudja, másrészről szívesen locsog ilyesmiről. Ahogy arról is bölcsen hallgat, hogy Mai egyébként csak rövid ideig vett részt a közös ténykedésben és vajmi keveset látott a félvér lányból.*
-Miért érdekel? Terveid vannak vele? Az érdekel, mire van... Tudod... Igénye? *Előredől ültében, mint a jól informált kisdiák. Fogalma sincs róla természetesen, de fantáziája mélyebb, mint a Lihanechi-tó.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-23 22:26:42
Üzenet elküldve: 2025-04-23 22:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Komoly arccal bólogat Alenia szavaira. Abba nem akar mélyebben belemenni, hogy minden optimizmusa ellenére azért bizony számol azzal a lehetőséggel ő is, hogy Intath egy öszvér csökönyös makacsságával fog ragaszkodni saját álláspontjához és nem lesz hajlandó kibékülni Niával, bár a „kibékülni” szó nem igazán fedi a valóságot, mivel az összeveszéshez két fél kell, az elmondottak alapján viszont Alenia nem volt indulatos Intathal, düh és indulat csak a doki oldaláról szerepelt a végül meglehetősen negatív eredményre vezető beszélgetés alkalmával.
Mindenesetre, ha így lesz, körülbelül fordulhatnának is vissza az érkezés lendületével, mivel nem szeretné Aleniát kitennie annak, hogy éppen Szarvasligetben feszengjen és érezze magát kényelmetlenül, amit Lau és ő a béke szigetének szántak egykoron, tulajdonképpen a saját kis utópiájuknak. Ráadásul, úgy is érzi, hogy eddig sikerült is megvalósítaniuk ott azt a kedves kis utópiát, aminek Szarvasligetet szánták.
Nagyon sajnálná, ha úgy alakulna, hogy érkezésük után nem sokkal el kell jönniük, mert már sokat álmodozott arról, hogy a környéken Niával sétál, este pedig szalonnát sütögetnek a tó partján, a csillagok alatt, hallgatva maguk körül a világ halk neszezését, mindezek megvalósulásáról pedig akkor sem szívesen mondana le, ha két legnagyobb álma Aleniával kapcsolatban már megvalósult.*
- Persze, igazad van, én is számolok azzal, hogy végül nem sikerül majd Intathal zöld ágra vergődni. *jegyzi meg.* Azért nagyon bízom benne mégis, hogy ezúttal úgy fog viselkedni és olyan lesz, amilyennek én megismertem a vele töltött idő alatt, nem pedig úgy, amilyennek te.
*Sajnos erre nem tud mást mondani. Ugyanakkor bár átérzi Alenia félelmét, mégsem indulhat neki úgy egy beszélgetésnek, hogy biztos abban, hogy az nem fogja elérni a célját.
Alenia listáját végighallgatva ezek után megkönnyebbül kicsit. Abból kiindulva, hogy barátnője egy viszonylag rövid időszakot leszámítva nemes kisasszonyként élte az életét idáig, úgy volt vele, hogy lehetne akár sokkal hosszabb is ez a lista, ennek ellenére úgy tűnik Nia is belátja, hogy néhány napra felesleges egy egész ruhatárat magával cipelnie, a szépítkező szerek pedig nem foglalnak el túl sok helyet. Más kérdés, hogy a mostani ruhák száma minden bizonnyal meg sem közelíti a régiekét, de hát ez is olyan dolog, ami változhat még az idővel, és szépen-lassan majd nyilván változni is fog, ugyanakkor abban is biztos, hogy éppen most Aleniának sem ez a legfontosabb.
Talán látszik is rajta ez a megkönnyebbülés, amikor elmosolyodik, de aztán csak reggeli közben szedi össze és fejti ki a gondolatait a pakolással és az úttal kapcsolatban.*
- Igazán nem vészes mennyiség szerintem, amit magaddal hoznál, ehhez nem kell külön teherhordó szamarat hoznunk, vagy venni egy szekeret, vagy legkevesebb egy nagyobb táskát a piacon. Főleg úgy nem sok, hogy nekem alig lesz holmim, legfeljebb egy kis ételt rakok majd csak el az útra, ha megéheznénk. Ruhát be sem pakolok magamnak, mert az van ligetben is, csak a plüssnyulaimat mindenképpen. Ha a tükör és a köpeny belemegy a te táskádba, szerintem minden más dolgod el fog férni nálam. Ha pedig reggeli után gyorsan összepakolunk, akkor visszajönni sem kell már ide, hanem a piacról egyenesen indulhatunk is ligetbe. Reggeli után gyorsan össze is pakolhatunk. Segítek persze szívesen neked, főleg, mert én nagyon gyorsan kész leszek. *javasolja, remélve, hogy Aleniának megfelel majd így, akár csomagjaik elrendezése, akár az, hogy már nem jönnek vissza a házba, ami szerinte felesleges kerülő lenne csupán.*
- Holdpihe meg, lehet, hogy nem élvezi különösebben az utazásokat, de amióta megvettem végig velem volt és mellettem. Nem szeretném összezavarni azzal, hogy csak úgy napokra eltűnök, hogyan bízna ezek után bennem ugyanúgy, mint eddig? Ezért is szoktam magammal hozni Szarvasligetből is ide. Meg igazából hiányozna is, már megszoktam, ahogy bújik hozzám. Az első utat amúgy még a piacról ligetbe szinte végig átaludta, meg azóta is párszor, igaz eddig főleg gyalog jöttünk, de hátha most is elszenderedik majd. *mondja, igazából megértve Alenia fenntartásait, mégsem nagyon lát más lehetőséget akkor, ha egy macskája van, de kettő otthona.
Ő maga is megreggelizik mindenesetre, gyorsan elpakol maguk után, aztán készít egy kis ételt az útra is, ahogyan megígérte. Innentől kezdve Nián múlik csak, hogy hogyan tovább. Indulhatnak a piacra is, és utána jöhetnek vissza ide, de össze is pakolhatnak most akár, ahogyan ő javasolta, és akkor természetesen segít is Aleniának pakolni, mivel ő is gyanítja, hogy neki sokkal nagyobb gyakorlata van ebben, mint barátnőjének. Szerencsére tényleg korán van még, így bármelyiket is választják, biztos, hogy még jóval naplemente előtt fognak Szarvasligetbe érni.*
*Komoly arccal bólogat Alenia szavaira. Abba nem akar mélyebben belemenni, hogy minden optimizmusa ellenére azért bizony számol azzal a lehetőséggel ő is, hogy Intath egy öszvér csökönyös makacsságával fog ragaszkodni saját álláspontjához és nem lesz hajlandó kibékülni Niával, bár a „kibékülni” szó nem igazán fedi a valóságot, mivel az összeveszéshez két fél kell, az elmondottak alapján viszont Alenia nem volt indulatos Intathal, düh és indulat csak a doki oldaláról szerepelt a végül meglehetősen negatív eredményre vezető beszélgetés alkalmával.
Mindenesetre, ha így lesz, körülbelül fordulhatnának is vissza az érkezés lendületével, mivel nem szeretné Aleniát kitennie annak, hogy éppen Szarvasligetben feszengjen és érezze magát kényelmetlenül, amit Lau és ő a béke szigetének szántak egykoron, tulajdonképpen a saját kis utópiájuknak. Ráadásul, úgy is érzi, hogy eddig sikerült is megvalósítaniuk ott azt a kedves kis utópiát, aminek Szarvasligetet szánták.
Nagyon sajnálná, ha úgy alakulna, hogy érkezésük után nem sokkal el kell jönniük, mert már sokat álmodozott arról, hogy a környéken Niával sétál, este pedig szalonnát sütögetnek a tó partján, a csillagok alatt, hallgatva maguk körül a világ halk neszezését, mindezek megvalósulásáról pedig akkor sem szívesen mondana le, ha két legnagyobb álma Aleniával kapcsolatban már megvalósult.*
- Persze, igazad van, én is számolok azzal, hogy végül nem sikerül majd Intathal zöld ágra vergődni. *jegyzi meg.* Azért nagyon bízom benne mégis, hogy ezúttal úgy fog viselkedni és olyan lesz, amilyennek én megismertem a vele töltött idő alatt, nem pedig úgy, amilyennek te.
*Sajnos erre nem tud mást mondani. Ugyanakkor bár átérzi Alenia félelmét, mégsem indulhat neki úgy egy beszélgetésnek, hogy biztos abban, hogy az nem fogja elérni a célját.
Alenia listáját végighallgatva ezek után megkönnyebbül kicsit. Abból kiindulva, hogy barátnője egy viszonylag rövid időszakot leszámítva nemes kisasszonyként élte az életét idáig, úgy volt vele, hogy lehetne akár sokkal hosszabb is ez a lista, ennek ellenére úgy tűnik Nia is belátja, hogy néhány napra felesleges egy egész ruhatárat magával cipelnie, a szépítkező szerek pedig nem foglalnak el túl sok helyet. Más kérdés, hogy a mostani ruhák száma minden bizonnyal meg sem közelíti a régiekét, de hát ez is olyan dolog, ami változhat még az idővel, és szépen-lassan majd nyilván változni is fog, ugyanakkor abban is biztos, hogy éppen most Aleniának sem ez a legfontosabb.
Talán látszik is rajta ez a megkönnyebbülés, amikor elmosolyodik, de aztán csak reggeli közben szedi össze és fejti ki a gondolatait a pakolással és az úttal kapcsolatban.*
- Igazán nem vészes mennyiség szerintem, amit magaddal hoznál, ehhez nem kell külön teherhordó szamarat hoznunk, vagy venni egy szekeret, vagy legkevesebb egy nagyobb táskát a piacon. Főleg úgy nem sok, hogy nekem alig lesz holmim, legfeljebb egy kis ételt rakok majd csak el az útra, ha megéheznénk. Ruhát be sem pakolok magamnak, mert az van ligetben is, csak a plüssnyulaimat mindenképpen. Ha a tükör és a köpeny belemegy a te táskádba, szerintem minden más dolgod el fog férni nálam. Ha pedig reggeli után gyorsan összepakolunk, akkor visszajönni sem kell már ide, hanem a piacról egyenesen indulhatunk is ligetbe. Reggeli után gyorsan össze is pakolhatunk. Segítek persze szívesen neked, főleg, mert én nagyon gyorsan kész leszek. *javasolja, remélve, hogy Aleniának megfelel majd így, akár csomagjaik elrendezése, akár az, hogy már nem jönnek vissza a házba, ami szerinte felesleges kerülő lenne csupán.*
- Holdpihe meg, lehet, hogy nem élvezi különösebben az utazásokat, de amióta megvettem végig velem volt és mellettem. Nem szeretném összezavarni azzal, hogy csak úgy napokra eltűnök, hogyan bízna ezek után bennem ugyanúgy, mint eddig? Ezért is szoktam magammal hozni Szarvasligetből is ide. Meg igazából hiányozna is, már megszoktam, ahogy bújik hozzám. Az első utat amúgy még a piacról ligetbe szinte végig átaludta, meg azóta is párszor, igaz eddig főleg gyalog jöttünk, de hátha most is elszenderedik majd. *mondja, igazából megértve Alenia fenntartásait, mégsem nagyon lát más lehetőséget akkor, ha egy macskája van, de kettő otthona.
Ő maga is megreggelizik mindenesetre, gyorsan elpakol maguk után, aztán készít egy kis ételt az útra is, ahogyan megígérte. Innentől kezdve Nián múlik csak, hogy hogyan tovább. Indulhatnak a piacra is, és utána jöhetnek vissza ide, de össze is pakolhatnak most akár, ahogyan ő javasolta, és akkor természetesen segít is Aleniának pakolni, mivel ő is gyanítja, hogy neki sokkal nagyobb gyakorlata van ebben, mint barátnőjének. Szerencsére tényleg korán van még, így bármelyiket is választják, biztos, hogy még jóval naplemente előtt fognak Szarvasligetbe érni.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:46:29
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:46:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*A kis szende és meghunyászkodó énje, szinte azonnal el is tűnik mikor a kapzsi városőr elégedetten távozik, még szerencse, hogy Szikra nem rá figyel, így a szitok szavak elkerülik figyelmét. Ami most jobban aggasztja, az a gyűrű, amit Mai végre a kezében tart. Arcán hamar kiül az elégedett és izgatott mosoly, bár amennyire örül, ugyan annyira aggódik is. Igazából, fogalma sincs mit érez pontosan. Legalább annyira fél, mint amennyire izgul. A múltjának egy darabja, végre itt van vele, egy újabb darab a kirakósból ami talán valami választ adhat, vagy éppen csak többet vet fel. Nem számít, Mai itt van mellette, és vele együtt biztosra veszi azt, hogy a mélyére járnak a dolognak. Ez a gondolat tartja benne leginkább a lelket.
Csodálattal tekint fel Maira, aki megnyerő viselkedésével, elhárította a csúfos láncos vérgőzös akaratát.
Mharassi szavaira lesz figyelmes, aki Ő fajtása készítette a gyűrűt. Jelen pillanatban ha érdekelne se venne ezt fel sértésnek, az ilyesmihez szimplán túl naiv. Meg hát ha egyáltalán annak szánta a sötételf fiúcska. Nem számít, vele majd Mai fog foglalkozni hamarosan.
Hamarosan a figyelem a városőrről a nagyhangú feketeségre összpontosul, aki nagy hangon közli nem tetszését a városőrt illetően. Amivel teljesen egyet tud érteni Szikra. Viszont egy bizonyos szónál közbe szól vékony hangjával.*
-Az csúnya szó!
*Emeli fel hangját, majd nyakát behúzva búj el ismét Mai mögött. Szemét attól függetlenül le nem veszi most már se Noriról se az őt bámuló macskáról. Mert attól függetlenül Norileinanak igaza van. A szőrös kis négylábú tényleg őt figyeli.
Deres mindeközben már elégedetten heverészik a földön, tudván a láncos ruhás veszélye elhárult. Szemével azért még a nagyhangú feketeséget vizsgálja, és nem úgy tűnik mint akinek játszani van kedve.*
-De aludhat az istállóban. Bors szereti Holdpihét is nyalogatni néha.
*Szól ismét közbe halkan, és naivan, mintsem sejtve arról Mai lehet okkal nem akarja, a fekete cirmost a rezidencia falai között. Szikra szerint pedig elférne a pajtában a többi állat mellett, mert előfordul egy két sajtrágó a szalma között, azt pedig élvezettel vadássza a másik két cica.
Picit meg is szeppen mikor Mai lehajol hozzá, és a kékek rámerednek, mert lehetséges a felszólalásáért fogja számon kérni őt drága nevelőanyja, de mint kiderül arra kíváncsi mit látott. Amibe szinte azonnal bele is kezdene, ha nem szólna rá, hogy szépen lassan. Amiért magába is fojtja a szót pár másodperc erejéig.
Nagy levegőt vesz kifújja, és egy kis szünet után, egy rövidke bólintással jelzi készen áll a beszédre, és ha figyelnek is rá elmeséli.*
-Láttam az arctalant, ahogy nevetünk az odúnkban. Virágok voltak és napsütés. Majd emlékszem az álmom Mai. *Ekkor akaratlanul is hangja kezd szakadozni és keserűbbé válni, mégis dacosan folytatja.* -A lovak, a hintó, és és tűz! Emlékszem hol van! Ott ahol sok a sár, az erdőnél, tudom hol van! Emlékszem, ott ragadt be, onnan szaladtam előlük!
*Hangja a mondandója végére ismét felgyorsul nevelőanyja intő szavai ellenére is. Sajnos az emlékek túl fájdalmasak ahhoz, hogy bármi érzelmi reakció nélkül mondja el. Mert álma mint kiderült, a valóságot tükrözte ez idáig. Eddig csak remélte, hogy nem igaz. Azonban minden az ellenkezőjére vall.*
*A kis szende és meghunyászkodó énje, szinte azonnal el is tűnik mikor a kapzsi városőr elégedetten távozik, még szerencse, hogy Szikra nem rá figyel, így a szitok szavak elkerülik figyelmét. Ami most jobban aggasztja, az a gyűrű, amit Mai végre a kezében tart. Arcán hamar kiül az elégedett és izgatott mosoly, bár amennyire örül, ugyan annyira aggódik is. Igazából, fogalma sincs mit érez pontosan. Legalább annyira fél, mint amennyire izgul. A múltjának egy darabja, végre itt van vele, egy újabb darab a kirakósból ami talán valami választ adhat, vagy éppen csak többet vet fel. Nem számít, Mai itt van mellette, és vele együtt biztosra veszi azt, hogy a mélyére járnak a dolognak. Ez a gondolat tartja benne leginkább a lelket.
Csodálattal tekint fel Maira, aki megnyerő viselkedésével, elhárította a csúfos láncos vérgőzös akaratát.
Mharassi szavaira lesz figyelmes, aki Ő fajtása készítette a gyűrűt. Jelen pillanatban ha érdekelne se venne ezt fel sértésnek, az ilyesmihez szimplán túl naiv. Meg hát ha egyáltalán annak szánta a sötételf fiúcska. Nem számít, vele majd Mai fog foglalkozni hamarosan.
Hamarosan a figyelem a városőrről a nagyhangú feketeségre összpontosul, aki nagy hangon közli nem tetszését a városőrt illetően. Amivel teljesen egyet tud érteni Szikra. Viszont egy bizonyos szónál közbe szól vékony hangjával.*
-Az csúnya szó!
*Emeli fel hangját, majd nyakát behúzva búj el ismét Mai mögött. Szemét attól függetlenül le nem veszi most már se Noriról se az őt bámuló macskáról. Mert attól függetlenül Norileinanak igaza van. A szőrös kis négylábú tényleg őt figyeli.
Deres mindeközben már elégedetten heverészik a földön, tudván a láncos ruhás veszélye elhárult. Szemével azért még a nagyhangú feketeséget vizsgálja, és nem úgy tűnik mint akinek játszani van kedve.*
-De aludhat az istállóban. Bors szereti Holdpihét is nyalogatni néha.
*Szól ismét közbe halkan, és naivan, mintsem sejtve arról Mai lehet okkal nem akarja, a fekete cirmost a rezidencia falai között. Szikra szerint pedig elférne a pajtában a többi állat mellett, mert előfordul egy két sajtrágó a szalma között, azt pedig élvezettel vadássza a másik két cica.
Picit meg is szeppen mikor Mai lehajol hozzá, és a kékek rámerednek, mert lehetséges a felszólalásáért fogja számon kérni őt drága nevelőanyja, de mint kiderül arra kíváncsi mit látott. Amibe szinte azonnal bele is kezdene, ha nem szólna rá, hogy szépen lassan. Amiért magába is fojtja a szót pár másodperc erejéig.
Nagy levegőt vesz kifújja, és egy kis szünet után, egy rövidke bólintással jelzi készen áll a beszédre, és ha figyelnek is rá elmeséli.*
-Láttam az arctalant, ahogy nevetünk az odúnkban. Virágok voltak és napsütés. Majd emlékszem az álmom Mai. *Ekkor akaratlanul is hangja kezd szakadozni és keserűbbé válni, mégis dacosan folytatja.* -A lovak, a hintó, és és tűz! Emlékszem hol van! Ott ahol sok a sár, az erdőnél, tudom hol van! Emlékszem, ott ragadt be, onnan szaladtam előlük!
*Hangja a mondandója végére ismét felgyorsul nevelőanyja intő szavai ellenére is. Sajnos az emlékek túl fájdalmasak ahhoz, hogy bármi érzelmi reakció nélkül mondja el. Mert álma mint kiderült, a valóságot tükrözte ez idáig. Eddig csak remélte, hogy nem igaz. Azonban minden az ellenkezőjére vall.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:21:05
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Azt azért nem. *Ellenkezik lágyan a teljesen fekete öltözék ellen. Azt egyáltalán nem bánja, hogy csizmája, nadrágja és a derekát ölelő fűzője is fekete, de egyértelműen szükség van rá, hogy a fehér felső megtörje az egyhangú sötétséget, máskülönben már tényleg úgy érezné, hogy csak a feje látszik ki az őt körülvevő árnyak közül.
A színek szimbiózisához már nincs további hozzáfűznivalója, és azzal is sikerül végül megbékélnie, hogy úgy látszik, pár napig muszáj lesz többet ennie a szokásosnál, de valljuk be, hogy egy ilyen árat azért bőven megért az, hogy újra van jobb karja.*
- Szerintem ne szaladjunk ennyire előre a tervekkel, még nem tudhatjuk, mi hogyan alakul. *Luninari pozitivitása irigylésre méltó, de ő azért nem tud ennyire optimistán állni az Intath-al való „megbeszéléshez”. Nem, továbbra sem ismeri az orvost, de abból, amit eddig látott, lerí róla a nemesek iránt érzett gyűlölet, és nem olyan fajtának tűnik, akit meg lehet győzni valamiről, ha már egyszer döntött arról, hogy mit vél a saját maga igazának.
Türelmesen vár a folyosón, míg Luninari eltűnik, hogy gondját viselje Holdpihének. Ő addig a gondolataiba mélyed, de ha kérdeznék, talán fel sem tudná idézni, hogy min is elmélkedett pontosan, csak felkapja a fejét, mikor újra a fél-elf lány hangját hallja.*
- Hát, igazából nem tudom, mennyi mindenre lesz ott szükségem. *Nyilván egész életében az útravalók összekészítését is szolgálók oldották meg helyette, és ő csak megtalált a hátizsákjában mindent, amire szüksége lehetett.*
- Néhány ruhát, gondolom. Fűzőt, köpenyt, köntöst… meg a tükrömet. Az fontos. Szemceruzát, festékeket. Talán ennyit. *A végére azért eléggé hosszúra sikeredik az a lista, és még mielőtt megkérdeznék róla eldönti magában, hogy kompromisszumra nem lesz képes. Ez mind nagyon-nagyon fontos kellék egy nemeskisasszonynak még egy olyan helyesen is, mint Szarvasliget.
Hogy a szállítás szamárral vagy szamár nélkül lesz megoldva, azt igazából Luninarira bízza, ő jobban ért ehhez. Egyedül a macskának szánt ketrecre figyel fel.*
- Várjunk, te hozni akarod a Holdpihét? Nem lesz az neki rossz? *Valószínűleg pontosan azért, mint az ezüsttükör, sőt, talán még nyomósabb okot is lehet találni, de számára akkor is furcsa, hogy Holdpihe is velük utazik. Azt hitte, itthon lesz hagyva Anviel vagy Mai gondjaira bízva.*
- Na mindegy, ahogy gondolod. *Mosolyog, aztán most már tényleg a földszint felé veszi az irányt, komótos tempóban megreggelizik, aztán ő már készen is áll az indulásra.*
- Azt azért nem. *Ellenkezik lágyan a teljesen fekete öltözék ellen. Azt egyáltalán nem bánja, hogy csizmája, nadrágja és a derekát ölelő fűzője is fekete, de egyértelműen szükség van rá, hogy a fehér felső megtörje az egyhangú sötétséget, máskülönben már tényleg úgy érezné, hogy csak a feje látszik ki az őt körülvevő árnyak közül.
A színek szimbiózisához már nincs további hozzáfűznivalója, és azzal is sikerül végül megbékélnie, hogy úgy látszik, pár napig muszáj lesz többet ennie a szokásosnál, de valljuk be, hogy egy ilyen árat azért bőven megért az, hogy újra van jobb karja.*
- Szerintem ne szaladjunk ennyire előre a tervekkel, még nem tudhatjuk, mi hogyan alakul. *Luninari pozitivitása irigylésre méltó, de ő azért nem tud ennyire optimistán állni az Intath-al való „megbeszéléshez”. Nem, továbbra sem ismeri az orvost, de abból, amit eddig látott, lerí róla a nemesek iránt érzett gyűlölet, és nem olyan fajtának tűnik, akit meg lehet győzni valamiről, ha már egyszer döntött arról, hogy mit vél a saját maga igazának.
Türelmesen vár a folyosón, míg Luninari eltűnik, hogy gondját viselje Holdpihének. Ő addig a gondolataiba mélyed, de ha kérdeznék, talán fel sem tudná idézni, hogy min is elmélkedett pontosan, csak felkapja a fejét, mikor újra a fél-elf lány hangját hallja.*
- Hát, igazából nem tudom, mennyi mindenre lesz ott szükségem. *Nyilván egész életében az útravalók összekészítését is szolgálók oldották meg helyette, és ő csak megtalált a hátizsákjában mindent, amire szüksége lehetett.*
- Néhány ruhát, gondolom. Fűzőt, köpenyt, köntöst… meg a tükrömet. Az fontos. Szemceruzát, festékeket. Talán ennyit. *A végére azért eléggé hosszúra sikeredik az a lista, és még mielőtt megkérdeznék róla eldönti magában, hogy kompromisszumra nem lesz képes. Ez mind nagyon-nagyon fontos kellék egy nemeskisasszonynak még egy olyan helyesen is, mint Szarvasliget.
Hogy a szállítás szamárral vagy szamár nélkül lesz megoldva, azt igazából Luninarira bízza, ő jobban ért ehhez. Egyedül a macskának szánt ketrecre figyel fel.*
- Várjunk, te hozni akarod a Holdpihét? Nem lesz az neki rossz? *Valószínűleg pontosan azért, mint az ezüsttükör, sőt, talán még nyomósabb okot is lehet találni, de számára akkor is furcsa, hogy Holdpihe is velük utazik. Azt hitte, itthon lesz hagyva Anviel vagy Mai gondjaira bízva.*
- Na mindegy, ahogy gondolod. *Mosolyog, aztán most már tényleg a földszint felé veszi az irányt, komótos tempóban megreggelizik, aztán ő már készen is áll az indulásra.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:01:15
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:01:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Egy alig hallható sóhaj szakad fel a mellkasából, amikor úgy dönt Forkler, hogy ideje távozni. Ha látszatra magabiztos is, nem kívánta volna azt a tizenöt botütést sem magának, sem a gyereknek, tartott tőle, hogy minden újabb szó csak ronthat a helyzeten. Hogy megijedt nem kérdés, de van, hogy csak akkor kerül tudatába ennek, amikor elhárult végre a veszély.
A kezébe kerül a gyűrű, bár valahol túl szép, hogy igaz legyen. Áldoz néhány másodpercet arra, hogy érezze; rendeződik a mellkasában a gyorsabban verő szíve. Mharassi megjegyzését elraktározza, nem tartóztatja fel.*
- Később beszélünk, Mharassi!
*Mondja, hiszen a körülmények is lehetnek fontosak, hogy hol „találta” meg azt az ékszert. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy egyszerűen csak megcsillant a macskakövön. És amennyiben nem találta, hanem valóban lopta, bármilyen jó is a félvér szíve, nem fogja megúszni a fiú.
Már fordulna Szikrához, hogy magához vonja, hadd nyugodjon meg ő is, hogy az áhított gyűrű hozzájuk került, de aztán Norileinára kell figyelni… ki másra? Nézi a macskát, hallgatja a még értelmetlennek tűnő karattyolást. Újabb nagy levegő és homlokához emeli a kezét, hogy megdörzsölje. Egy árvaház vezetésével és egy elmeháborodott húggal sosem lesz egyszerű az élete… és még ott van a szőke elf szüleinek a dolga is, na meg ami bent vár rá.
Annyira szeretné azonnal elküldeni a feketeséget, de valahogy túl abszurd a története, hogy ne hallja meg.*
- Azt mondod, hogy azért jöttél a városőrrel, mert a macskát követted? Ő hozott ide?
*Hogy sírjon, vagy nevessen, nem tudja. Ezért csak a fejét ingatja. Annyi minden történt már vele amióta ideköltözött, hogy már az lenne a furcsa, ha ez a macska nem volna holmi varázslény, vagy elátkozott cirmos lenne. *
- Nem fér el már itt több állat. *Mondja elkeseredett hangon. Több van már belőlük, mint gyerekből, de ha ki kell derítenie, hogy csak téveszmés-e a testvére, vagy tényleg valami égi közbenjárás történik, akkor ki fogja. De ettől Szikra lelke most fontosabb. Az a macska majd visszatalál, ha tényleg dolga van itt.*
- Viseld a gondját, Nori. Most menj, beszélnem kell Szikrával.
*Több legyet egy csapásra. Nem kell néznie azt, aki nemrég bántotta, a gülüszemű macskát sem, ellenben foglalkozhat az ő kincsével végre. Illúziói ugyan nincsenek, hogy Nori csak úgy szót fogad, de ő akkor is a szőkeségre fog figyelni a következő percekben.*
- Szívem, mondj el mindent, jó? Csak szép lassan, átgondoltan. *Teszi hozzá, mert még a végén olyan hadarásba kezd, amit most képtelen lenne felfogni az elmúlt napok és a mostani incidens után.* - Mit láttál?
*Egy alig hallható sóhaj szakad fel a mellkasából, amikor úgy dönt Forkler, hogy ideje távozni. Ha látszatra magabiztos is, nem kívánta volna azt a tizenöt botütést sem magának, sem a gyereknek, tartott tőle, hogy minden újabb szó csak ronthat a helyzeten. Hogy megijedt nem kérdés, de van, hogy csak akkor kerül tudatába ennek, amikor elhárult végre a veszély.
A kezébe kerül a gyűrű, bár valahol túl szép, hogy igaz legyen. Áldoz néhány másodpercet arra, hogy érezze; rendeződik a mellkasában a gyorsabban verő szíve. Mharassi megjegyzését elraktározza, nem tartóztatja fel.*
- Később beszélünk, Mharassi!
*Mondja, hiszen a körülmények is lehetnek fontosak, hogy hol „találta” meg azt az ékszert. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy egyszerűen csak megcsillant a macskakövön. És amennyiben nem találta, hanem valóban lopta, bármilyen jó is a félvér szíve, nem fogja megúszni a fiú.
Már fordulna Szikrához, hogy magához vonja, hadd nyugodjon meg ő is, hogy az áhított gyűrű hozzájuk került, de aztán Norileinára kell figyelni… ki másra? Nézi a macskát, hallgatja a még értelmetlennek tűnő karattyolást. Újabb nagy levegő és homlokához emeli a kezét, hogy megdörzsölje. Egy árvaház vezetésével és egy elmeháborodott húggal sosem lesz egyszerű az élete… és még ott van a szőke elf szüleinek a dolga is, na meg ami bent vár rá.
Annyira szeretné azonnal elküldeni a feketeséget, de valahogy túl abszurd a története, hogy ne hallja meg.*
- Azt mondod, hogy azért jöttél a városőrrel, mert a macskát követted? Ő hozott ide?
*Hogy sírjon, vagy nevessen, nem tudja. Ezért csak a fejét ingatja. Annyi minden történt már vele amióta ideköltözött, hogy már az lenne a furcsa, ha ez a macska nem volna holmi varázslény, vagy elátkozott cirmos lenne. *
- Nem fér el már itt több állat. *Mondja elkeseredett hangon. Több van már belőlük, mint gyerekből, de ha ki kell derítenie, hogy csak téveszmés-e a testvére, vagy tényleg valami égi közbenjárás történik, akkor ki fogja. De ettől Szikra lelke most fontosabb. Az a macska majd visszatalál, ha tényleg dolga van itt.*
- Viseld a gondját, Nori. Most menj, beszélnem kell Szikrával.
*Több legyet egy csapásra. Nem kell néznie azt, aki nemrég bántotta, a gülüszemű macskát sem, ellenben foglalkozhat az ő kincsével végre. Illúziói ugyan nincsenek, hogy Nori csak úgy szót fogad, de ő akkor is a szőkeségre fog figyelni a következő percekben.*
- Szívem, mondj el mindent, jó? Csak szép lassan, átgondoltan. *Teszi hozzá, mert még a végén olyan hadarásba kezd, amit most képtelen lenne felfogni az elmúlt napok és a mostani incidens után.* - Mit láttál?
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:40:37
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:40:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Haldrian megfigyelőképessége dicséretre méltó. Valóban az olyasfajták közé tartozik, kik dolgozhatnak ugyan hivatalosan akár a városőrség kötelékében, mégis az érdekli őket igazán, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet az önös elképzelésük alapján, nem pedig a társadalmi szokások vagy épp a törvény által vezérelve. Ezt a szabadságot pedig nem tervezi elvenni Haldriantól sem, hisz nem fűzi hozzá semmiféle érdeke. A fizetését akkor is megkapja, ha nem kerít kézre körözött tolvajokat.
Látja a kétséget a férfi szemeiben, de elégedettséggel tölti el az azt követő beleegyezés.*
- Nem mondok én neki semmit. Ha valóban itt akarsz dolgozni, még hasznos is lehetsz neki, és engedd meg, hogy annyit mondjak, vannak itt nagyobb titkok is a tieidnél, csak a jó ajtó mögé kell bekukkantani.
*A bizalmat nem is várja el, de ettől függetlenül úgy tervezi, hogy rászolgáljon. Egy olyan alak, mint Haldrian, sokkal hasznosabb szabadlábon, mint a rácsok között, és most nem az árvaházban elvégzett munkájára érti.*
- Hogy mit és mennyit kérek, abban meg tudunk egyezni, mint férfi a férfival, ha arra kerül a sor. Semmi sem kötelező, csak egy lehetőség. Ha nem hagysz ki a mókából, nagyobb biztonságban érezheted magad, mint nélkülem. Ennyi az egész. *Azt már nem teszi hozzá, hogy mindezért cserébe elvárja, hogy az ő szája is csukva maradjon, és ami itt most elhangzott, az nem tartozik másra. Egyértelműnek kell lennie.
A következő kérdésre már lágyabb vigyor húzódik a szája szélére.*
- Megvárom, amíg Mai végez. Furcsállom ezt a hirtelen intézkedést. Meg akarom tőle kérdezni, hogy minden rendben van-e, ha visszaért. Aztán megyek. Na, de beszéljünk másról. Direkt Mai miatt jöttél ide? Hogy kavarodott hozzád a Kikötőben? Az ügyfeled volt ő is? Vagy az áldozatod? *A két félvér nem szokványos ismeretsége felkeltette az érdeklődését, már csak azért is, mert abban a bizonyos naplóban nem talált utalást semmiféle kikötői mókáról. Ezek szerint vannak még bőven titkai a lánynak, melyekre élvezettel fog fényt deríteni, hogy aztán szembesítse őt velük.*
- Tudod, szerintem neki is több titka van, mint sejtenénk… *Ösztönösen kezdi ő is az ablakokat pásztázni, de neki sincs fogalma arról, hogy melyik kinek a szobájához tartozhat.*
*Haldrian megfigyelőképessége dicséretre méltó. Valóban az olyasfajták közé tartozik, kik dolgozhatnak ugyan hivatalosan akár a városőrség kötelékében, mégis az érdekli őket igazán, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet az önös elképzelésük alapján, nem pedig a társadalmi szokások vagy épp a törvény által vezérelve. Ezt a szabadságot pedig nem tervezi elvenni Haldriantól sem, hisz nem fűzi hozzá semmiféle érdeke. A fizetését akkor is megkapja, ha nem kerít kézre körözött tolvajokat.
Látja a kétséget a férfi szemeiben, de elégedettséggel tölti el az azt követő beleegyezés.*
- Nem mondok én neki semmit. Ha valóban itt akarsz dolgozni, még hasznos is lehetsz neki, és engedd meg, hogy annyit mondjak, vannak itt nagyobb titkok is a tieidnél, csak a jó ajtó mögé kell bekukkantani.
*A bizalmat nem is várja el, de ettől függetlenül úgy tervezi, hogy rászolgáljon. Egy olyan alak, mint Haldrian, sokkal hasznosabb szabadlábon, mint a rácsok között, és most nem az árvaházban elvégzett munkájára érti.*
- Hogy mit és mennyit kérek, abban meg tudunk egyezni, mint férfi a férfival, ha arra kerül a sor. Semmi sem kötelező, csak egy lehetőség. Ha nem hagysz ki a mókából, nagyobb biztonságban érezheted magad, mint nélkülem. Ennyi az egész. *Azt már nem teszi hozzá, hogy mindezért cserébe elvárja, hogy az ő szája is csukva maradjon, és ami itt most elhangzott, az nem tartozik másra. Egyértelműnek kell lennie.
A következő kérdésre már lágyabb vigyor húzódik a szája szélére.*
- Megvárom, amíg Mai végez. Furcsállom ezt a hirtelen intézkedést. Meg akarom tőle kérdezni, hogy minden rendben van-e, ha visszaért. Aztán megyek. Na, de beszéljünk másról. Direkt Mai miatt jöttél ide? Hogy kavarodott hozzád a Kikötőben? Az ügyfeled volt ő is? Vagy az áldozatod? *A két félvér nem szokványos ismeretsége felkeltette az érdeklődését, már csak azért is, mert abban a bizonyos naplóban nem talált utalást semmiféle kikötői mókáról. Ezek szerint vannak még bőven titkai a lánynak, melyekre élvezettel fog fényt deríteni, hogy aztán szembesítse őt velük.*
- Tudod, szerintem neki is több titka van, mint sejtenénk… *Ösztönösen kezdi ő is az ablakokat pásztázni, de neki sincs fogalma arról, hogy melyik kinek a szobájához tartozhat.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:34:56
Üzenet elküldve: 2025-04-22 12:34:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 460
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 460
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Nimeril tapasztalatai szerint a legtöbb férfi semmirekellő. Kifejezetten örül, hogy itt nem legyeskedik egyetlen sem még. Nem véletlen hát, hogy újfent elhúzza a száját és rögtön alternatívát ajánl fel Faensa igazgatónőnek.*
- Csak néhány összetevő és képes vagyok olyan varázsitalt keverni, amivel még egy gyermek is képes lenne egyedül felemelni egy egész szekrényt. Tudja egy kezemen meg tudnám számolni a legtöbbjük tulajdonságait. Tulajdonság? Az nekik igazából luxus. Egy-egy jól fejlett ösztön, némi testhő, és máris férfinak hívják magukat. Mintha az, hogy szaporodni tudnak, már érdem lenne. Természetesen tisztelet a kivételnek.* Talán már ez is sok egy kicsit, de nehéz palástolni ellenérzéseit. Ezen képességét soha nem csiszolta és valószínűleg nem is fogja egyhamar, mivel számára ennek nincs érdemi haszna. Az utcán töltött évek alatt volt része látni a férfiak állatias tulajdonságait. Kevés rendes akadt köztük.*
- Ha úgy adódik, szívesen. Addigra beszerzek néhány intelligenciát növelő italt. Hatásukat saját magam is megtapasztaltam és azt kell mondjam, hogy a megdöbbentően hatékonyabban megy a tanulási folyamat a varázsital hatásának időtartamában.* Megint csak kihangsúlyozza hasznosságát. Neki ez fontos, hogy mások tudják, hogy hasznos. Hasznosnak kell lennie, ez is belé éget.*
- Rendben.* Nyugtázza a közös okításra vonatkozó tartalék tervet. Eddig volt minden rendben nagyjából, de a doki neve és a keserű mosoly ott van. Aztán meg már miért is ne hagynánk annyiban?*
- Úgy gondolom, hogy hasonlítanak egymásra ezzel a macskával. Kétszínű és nyomorék mind a kettő, ráadásul fájdalmas sebeket tudnak okozni. És akkor finoman fejeztem ki magam.* De a végére szinte már süt a gyűlölet a vörös gyógyító hangjából. Még mindig alig tudja megállni, hogy ne köpjön egyet. Ha lenne rá módja, akkor megmutatná azzal az erőitallal, hogy mennyire nem kedveli azt a férfit.*
//Második szál//
* Nimeril tapasztalatai szerint a legtöbb férfi semmirekellő. Kifejezetten örül, hogy itt nem legyeskedik egyetlen sem még. Nem véletlen hát, hogy újfent elhúzza a száját és rögtön alternatívát ajánl fel Faensa igazgatónőnek.*
- Csak néhány összetevő és képes vagyok olyan varázsitalt keverni, amivel még egy gyermek is képes lenne egyedül felemelni egy egész szekrényt. Tudja egy kezemen meg tudnám számolni a legtöbbjük tulajdonságait. Tulajdonság? Az nekik igazából luxus. Egy-egy jól fejlett ösztön, némi testhő, és máris férfinak hívják magukat. Mintha az, hogy szaporodni tudnak, már érdem lenne. Természetesen tisztelet a kivételnek.* Talán már ez is sok egy kicsit, de nehéz palástolni ellenérzéseit. Ezen képességét soha nem csiszolta és valószínűleg nem is fogja egyhamar, mivel számára ennek nincs érdemi haszna. Az utcán töltött évek alatt volt része látni a férfiak állatias tulajdonságait. Kevés rendes akadt köztük.*
- Ha úgy adódik, szívesen. Addigra beszerzek néhány intelligenciát növelő italt. Hatásukat saját magam is megtapasztaltam és azt kell mondjam, hogy a megdöbbentően hatékonyabban megy a tanulási folyamat a varázsital hatásának időtartamában.* Megint csak kihangsúlyozza hasznosságát. Neki ez fontos, hogy mások tudják, hogy hasznos. Hasznosnak kell lennie, ez is belé éget.*
- Rendben.* Nyugtázza a közös okításra vonatkozó tartalék tervet. Eddig volt minden rendben nagyjából, de a doki neve és a keserű mosoly ott van. Aztán meg már miért is ne hagynánk annyiban?*
- Úgy gondolom, hogy hasonlítanak egymásra ezzel a macskával. Kétszínű és nyomorék mind a kettő, ráadásul fájdalmas sebeket tudnak okozni. És akkor finoman fejeztem ki magam.* De a végére szinte már süt a gyűlölet a vörös gyógyító hangjából. Még mindig alig tudja megállni, hogy ne köpjön egyet. Ha lenne rá módja, akkor megmutatná azzal az erőitallal, hogy mennyire nem kedveli azt a férfit.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 10:57:40
Üzenet elküldve: 2025-04-22 10:57:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Arra már valóban rájött, hogy ez a fekete, bundás lény, melyet most épp az ölében dögönyöz, merőben más, mint fajtársai. Nem is csoda, hogy így egymásra találtak, hisz a meg nem értett lelkek mindig megtalálják egymást. Mondjuk az is igaz, hogy a macskát talán csak azért nem érti senki, mert nem tud beszélni.
Mindenesetre, már neki is egyre furcsább, hogy a sárga szemek szüntelenül az elf lányt bámulják, pedig ő aztán nem szokott odafigyelni a részletekre. Az események az ajtóban mindeközben zajlanak, és Mainak sikerül kardrántás és fenyegetőzés nélkül elérnie azt, amit ő nem tudott, hiába próbálkozott megszerezni a gyűrűt és a sötételf kölyköt is az ellenszenves Forkler karmai közül. A városőr magában morogva távozik, Nori pedig szikrázó tekintettel követi végig minden egyes lépését, míg a férfi el nem tűnik a sarkon.
Tekintetét ezután visszakapja a bejáratnál állókra, és még mielőtt eltűnhetnének az ajtó mögött, Kormi úrral továbbra is a kezei között odasiet hozzájuk, reménykedve abban, hogy a kutya nem őrül meg a macska látványától, és az sem fogja ijedtében csinos karmolásnyomokkal illetni az arcát, mielőtt világgá menekülne.*
- Mai! *Szólítja már meg távolról a lányt, hogy esze ágában se legyen bemenni, mielőtt meghallgatta volna őt.*
- Ez a macska ritka fura. Személyisége van! *Mutatja előre a bajszost, lógatva őt, miközben a két mellső lábai alatt fogva tartja meg.* Valahogy bejött a lakásomba, úgy bámult rám, mint akinek van esze és akar valamit. Kimentünk az utcára, ahol láttam a kölyköt, meg azt a faszt, ahogy felfordulást csinálnak. Követtem őket, mert úgy tűnt, hogy azt akarja, hogy jöjjek én is. *Beszél továbbra is a macskáról úgy, mintha annak lennének tervei, céljai és akarata, melyet rá próbált erőszakolni.*
- Most meg, amióta itt vagyunk, le sem veszi a szemét róla. *Biccent ezúttal a Mai árnyékában megbújó elf lányra.*
- Nem, nem őrültem meg. Így volt! *Pislog nagyokat.* Mondjuk fogalmam sincs, hogy mi a frász közöm van nekem ehhez az egészhez, de a macska azt mondta, hogy itt kell lennem. *Nem, nem mondta, és aki nem volt ott a helyszínen, nem látta, hogy mi történt, vagy csak jól ismeri a feketeséget, joggal gondolhatja, hogy inkább az ő elméje lát badarságokat, pedig most az egyszer nem így van.*
*Arra már valóban rájött, hogy ez a fekete, bundás lény, melyet most épp az ölében dögönyöz, merőben más, mint fajtársai. Nem is csoda, hogy így egymásra találtak, hisz a meg nem értett lelkek mindig megtalálják egymást. Mondjuk az is igaz, hogy a macskát talán csak azért nem érti senki, mert nem tud beszélni.
Mindenesetre, már neki is egyre furcsább, hogy a sárga szemek szüntelenül az elf lányt bámulják, pedig ő aztán nem szokott odafigyelni a részletekre. Az események az ajtóban mindeközben zajlanak, és Mainak sikerül kardrántás és fenyegetőzés nélkül elérnie azt, amit ő nem tudott, hiába próbálkozott megszerezni a gyűrűt és a sötételf kölyköt is az ellenszenves Forkler karmai közül. A városőr magában morogva távozik, Nori pedig szikrázó tekintettel követi végig minden egyes lépését, míg a férfi el nem tűnik a sarkon.
Tekintetét ezután visszakapja a bejáratnál állókra, és még mielőtt eltűnhetnének az ajtó mögött, Kormi úrral továbbra is a kezei között odasiet hozzájuk, reménykedve abban, hogy a kutya nem őrül meg a macska látványától, és az sem fogja ijedtében csinos karmolásnyomokkal illetni az arcát, mielőtt világgá menekülne.*
- Mai! *Szólítja már meg távolról a lányt, hogy esze ágában se legyen bemenni, mielőtt meghallgatta volna őt.*
- Ez a macska ritka fura. Személyisége van! *Mutatja előre a bajszost, lógatva őt, miközben a két mellső lábai alatt fogva tartja meg.* Valahogy bejött a lakásomba, úgy bámult rám, mint akinek van esze és akar valamit. Kimentünk az utcára, ahol láttam a kölyköt, meg azt a faszt, ahogy felfordulást csinálnak. Követtem őket, mert úgy tűnt, hogy azt akarja, hogy jöjjek én is. *Beszél továbbra is a macskáról úgy, mintha annak lennének tervei, céljai és akarata, melyet rá próbált erőszakolni.*
- Most meg, amióta itt vagyunk, le sem veszi a szemét róla. *Biccent ezúttal a Mai árnyékában megbújó elf lányra.*
- Nem, nem őrültem meg. Így volt! *Pislog nagyokat.* Mondjuk fogalmam sincs, hogy mi a frász közöm van nekem ehhez az egészhez, de a macska azt mondta, hogy itt kell lennem. *Nem, nem mondta, és aki nem volt ott a helyszínen, nem látta, hogy mi történt, vagy csak jól ismeri a feketeséget, joggal gondolhatja, hogy inkább az ő elméje lát badarságokat, pedig most az egyszer nem így van.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 00:09:12
Üzenet elküldve: 2025-04-22 00:09:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Nem úgy fest, hogy a fekete bundás macska különösebben tartana az ölebtől. Nem moccan, s még akkor is Cilián tartja sárga tekintetét, miközben Nori felemeli. Nem ellenkezik a dolog ellen. Az ébenhajú leánynak már feltűnhet, hogy ez a macska merően más, mint a többi.
A Forkler névre hallgató városőr eközben mohón kap az arany után, majd egy biccentés kíséretében rövid úton távozóra fogja. Még csak hátra sem pillant háta mögött, miután libbenő köpennyel fordul sarkon. Motyog még valamit "hálás polgárokról" és "korcs kölykökről", de szemmel láthatóan nem óhajtja megvárni a délutáni teát.
Mai jól forgatta a szavakat, karizmáját és jó adag szerencséjét felhasználva Mharassi, valamint az ő kilátásba helyezett büntetése is elmaradt. Némi arany bánta ugyan, de legalább megvédte sajátjait és a gyűrű is megmaradt náluk.
Mharassi előkotorja zsebéből az aprócska ékszert, majd minden teketóriázás nélkül Mai tenyerébe nyomja.*
-Nekem nem kell. Elfek készítették, látszik rajta. *Vet egy sanda pillantást Cilia irányába, majd minden további kommentár nélkül eloldalaz Mai mellett, hogy a szobája felé vegye az irányt. Alighanem valaki valamikor alaposan beléverte, hogyan is viseltessék hosszúéletű rokonaival szemben.
Hárman maradnak az ajtóban, nem számolva Kormi urat és Derest. Mai és Cilia az ajtóban, Nori tisztes távolságban tőlük. A gyűrű kisebb nehézségek árán náluk, Cilia emlékei pedig a hintó hollétéről élesek. Tudja, képes lenne eltalálni oda, ha akar. Hogy ehhez az ébenhajú leánynak mi köze, azt talán csak a sárga tekintetű macska tudja; s ő bizony látszólag igen akaratos.*
*Nem úgy fest, hogy a fekete bundás macska különösebben tartana az ölebtől. Nem moccan, s még akkor is Cilián tartja sárga tekintetét, miközben Nori felemeli. Nem ellenkezik a dolog ellen. Az ébenhajú leánynak már feltűnhet, hogy ez a macska merően más, mint a többi.
A Forkler névre hallgató városőr eközben mohón kap az arany után, majd egy biccentés kíséretében rövid úton távozóra fogja. Még csak hátra sem pillant háta mögött, miután libbenő köpennyel fordul sarkon. Motyog még valamit "hálás polgárokról" és "korcs kölykökről", de szemmel láthatóan nem óhajtja megvárni a délutáni teát.
Mai jól forgatta a szavakat, karizmáját és jó adag szerencséjét felhasználva Mharassi, valamint az ő kilátásba helyezett büntetése is elmaradt. Némi arany bánta ugyan, de legalább megvédte sajátjait és a gyűrű is megmaradt náluk.
Mharassi előkotorja zsebéből az aprócska ékszert, majd minden teketóriázás nélkül Mai tenyerébe nyomja.*
-Nekem nem kell. Elfek készítették, látszik rajta. *Vet egy sanda pillantást Cilia irányába, majd minden további kommentár nélkül eloldalaz Mai mellett, hogy a szobája felé vegye az irányt. Alighanem valaki valamikor alaposan beléverte, hogyan is viseltessék hosszúéletű rokonaival szemben.
Hárman maradnak az ajtóban, nem számolva Kormi urat és Derest. Mai és Cilia az ajtóban, Nori tisztes távolságban tőlük. A gyűrű kisebb nehézségek árán náluk, Cilia emlékei pedig a hintó hollétéről élesek. Tudja, képes lenne eltalálni oda, ha akar. Hogy ehhez az ébenhajú leánynak mi köze, azt talán csak a sárga tekintetű macska tudja; s ő bizony látszólag igen akaratos.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-21 23:42:44
Üzenet elküldve: 2025-04-21 23:42:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Hogy ne tudná, mi fán terem a Grael féle? A férfit valóban nem ismeri. Ugyanakkor van egy bevált tézise a zsoldosfélékről: maguk pecsenyéjét sütögető, élvhajhász banda. Nem, mintha e habitus távol állna tőle vagy elítélné az ilyesmit. Épp ellenkezőleg. Akár magáról is megállapíthatná ugyanezt. Ő azonban nem tűnik bérkardnak ránézésre sem.
Leteszik a bútordarabot, ő pedig Grael válaszát hallgatja. Kötve hiszi, hogy amaz tart tőle. Attól, hogy fejében különböző képsorok pörögnek le különböző szituációkról, még esze ágában sincs ilyesmivel próbálkozni. Példának okáért számtalanszor elképzelte, miképp dönti hanyatt Relaelt vagy úgy általában egy-egy nemeskisasszonyt. A szándék azonban más tészta, s tekintettel rá, hogy különösen gyáva, a világért sem próbálna meg ártani a nálánál erősebb férfiúnak.*
-Városőr. *Visszhangozza, szeme rebben. Hiszi is meg nem is, mindenesetre ha igaz, abba jól belesétált.*
-Rendben van! *Szólal meg egy lélegzetvételnyi töprengést követően.*
-De Mainak egy szót se. Se senki másnak! Nem hiszem, hogy... Díjaznák. *Természetesen nem bízik a fickóban. Miért is tenné? Ugyanakkor nincs más hátra, mint előre, így kénytelen kötélnek állni. El tudja képzelni, hogy amennyiben Grael valóban városőr, úgy kapóra jöhet neki egy magafajta. Ez a fajta "barátság" inkább tűnik egy alá- és fölérendelt viszonynak közöttük, de meghagyja a lehetőséget másnak is. Elvégre kompániája eddig óvatosan bánt a szavakkal. Nem tudja eldönteni, hogy most megzsarolták-e vagy sem, de ez végső soron mindegy is a kimenetelt nézve. Ő szívesen tesz-vesz a városban s mozog a kertek alatt. Ha van, ki fedezze, azzal csak jól járhat. Pláne, ha tényleg képes kihúzni arról a bizonyos listáról a nevét.*
-De ne kérj tőlem sokat! Óvatosnak kell lennem, míg keresnek. *Főleg, hogy a férfi bizony elrángatta abbéli szándékától, hogy az árvaházban lébecoljon, míg a Kikötőbe nem szólítja kötelessége.
Ledobja hátsó felét az imént lepakolt, ódon bútorra, onnan szemléli a szakállas ábrázatot. Egy dörzsölt, romlott városőr... Kíváncsi, vajon Mait is valami sajátos érdekből tömködi. Már ha az élvhajhászás nem önös érdek.*
-Van is valami konkrét feladatod, vagy kivársz még? *Kérdi hetykén. Szürke tekintete közben elkalandozik az ablakok irányába. Vajon melyik az "igazgatónőé"? Vagy azé az Aleniáé?*
*Hogy ne tudná, mi fán terem a Grael féle? A férfit valóban nem ismeri. Ugyanakkor van egy bevált tézise a zsoldosfélékről: maguk pecsenyéjét sütögető, élvhajhász banda. Nem, mintha e habitus távol állna tőle vagy elítélné az ilyesmit. Épp ellenkezőleg. Akár magáról is megállapíthatná ugyanezt. Ő azonban nem tűnik bérkardnak ránézésre sem.
Leteszik a bútordarabot, ő pedig Grael válaszát hallgatja. Kötve hiszi, hogy amaz tart tőle. Attól, hogy fejében különböző képsorok pörögnek le különböző szituációkról, még esze ágában sincs ilyesmivel próbálkozni. Példának okáért számtalanszor elképzelte, miképp dönti hanyatt Relaelt vagy úgy általában egy-egy nemeskisasszonyt. A szándék azonban más tészta, s tekintettel rá, hogy különösen gyáva, a világért sem próbálna meg ártani a nálánál erősebb férfiúnak.*
-Városőr. *Visszhangozza, szeme rebben. Hiszi is meg nem is, mindenesetre ha igaz, abba jól belesétált.*
-Rendben van! *Szólal meg egy lélegzetvételnyi töprengést követően.*
-De Mainak egy szót se. Se senki másnak! Nem hiszem, hogy... Díjaznák. *Természetesen nem bízik a fickóban. Miért is tenné? Ugyanakkor nincs más hátra, mint előre, így kénytelen kötélnek állni. El tudja képzelni, hogy amennyiben Grael valóban városőr, úgy kapóra jöhet neki egy magafajta. Ez a fajta "barátság" inkább tűnik egy alá- és fölérendelt viszonynak közöttük, de meghagyja a lehetőséget másnak is. Elvégre kompániája eddig óvatosan bánt a szavakkal. Nem tudja eldönteni, hogy most megzsarolták-e vagy sem, de ez végső soron mindegy is a kimenetelt nézve. Ő szívesen tesz-vesz a városban s mozog a kertek alatt. Ha van, ki fedezze, azzal csak jól járhat. Pláne, ha tényleg képes kihúzni arról a bizonyos listáról a nevét.*
-De ne kérj tőlem sokat! Óvatosnak kell lennem, míg keresnek. *Főleg, hogy a férfi bizony elrángatta abbéli szándékától, hogy az árvaházban lébecoljon, míg a Kikötőbe nem szólítja kötelessége.
Ledobja hátsó felét az imént lepakolt, ódon bútorra, onnan szemléli a szakállas ábrázatot. Egy dörzsölt, romlott városőr... Kíváncsi, vajon Mait is valami sajátos érdekből tömködi. Már ha az élvhajhászás nem önös érdek.*
-Van is valami konkrét feladatod, vagy kivársz még? *Kérdi hetykén. Szürke tekintete közben elkalandozik az ablakok irányába. Vajon melyik az "igazgatónőé"? Vagy azé az Aleniáé?*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-21 11:35:55
Üzenet elküldve: 2025-04-21 11:35:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Örül neki, hogy nem kerülték el, bár előbb-utóbb minden bizonnyal úgy is megtalálták volna egymást. Kicsit mindenesetre meglepi, hogy Aleniát ennyire korán ébren találja, de aztán emlékezteti magát, hogy ki tudja milyen mellékhatásai lehetnek hasonló varázslatnak, különben pedig, nem utolsó sorban, tegnap amúgy is nála korábban feküdt le, nem ünnepeltek kint a konyhában késő estig, így nem túl nagy csoda, hogy a szokásosnál korábban ébredt fel.
Erről aztán eszébe is jut, és reméli, hogy a ligeti este alkalmat nyújt majd arra, hogy elkészíthesse azt a vörösboros szarvaspörköltet, amit még tegnap kigondolt, mint ünnepi vacsora. Ha már úgyis a piacra mennek, ott meg is vehet hozzá mindent.
Ennyire azonban nem szeretne gondolatban előre szaladni, mert mint kiderül néhány apróságot még magával az úttal kapcsolatban is meg kell beszélniük, annak viszont határozottan örül, hogy Nia már most készen áll rá. Elég sokszor tette meg már az Arhenior - Szarvasliget utat oda-vissza ahhoz, hogy pontosan tudja, a legtöbbször jobb első lendülettel elindulni, ő legalábbis úgy van vele, hogy minél többet készülődik, végül annál nehezebb lesz az indulás maga.
Először mindenesetre mosolyogva bólogat, igazat adva barátnőjének a ruhákkal kapcsolatban.*
- Igazad van. Talpig feketében is el tudnálak képzelni ugyan, de az tényleg túlzás lenne kicsit. Jobb ellensúlyozni valamilyen színnel, de szerencsére a feketéhez talán minden szín jól megy. *mondja, mert tényleg nem igazán tud hirtelen olyan árnyalatot elképzelni, ami ne állna a feketéhez jól.*
- De talán a fehérhez illik a legjobban, mégiscsak egymás ellentétei, így szépen kiegészítik egymást. Nekem is ezért van szerencsém a hajammal is meg a bőrömmel is.
*Más kérdés persze, hogy a szőke haj és a hófehér bőr is tökéletes párosítás szerinte, de úgy érzi, hogy tőle mégis idegen lenne. Szereti Aleniának és édesanyjának a szőkeségét, de saját magát annyira megszokta fekete hajával, hogy szinte el sem tudja képzelni szőkén.*
- Semmi baj nincs azzal, ha egy-két napig kicsit többet eszel, lesétáljuk majd úgy is. *mondja ezek után, máris terveket készítve napközép utánra. Ha korán megérkeznek ligetbe, aztán pedig feltételezi, hogy mindent viszonylag gyorsan sikerül megbeszélniük Inttel, amit muszáj, utána még bőven lesz idejük mindenre. Igyekszik is szándékosan könnyed hangnemet megütni, amikor erről beszél, mintha az Intathal való beszélgetés csak olyan könnyed és egyszerű része lenne a napnak, mint mondjuk egy bevásárlás a piacon, vagy egy teának a megfőzése a reggelihez.*
- Ha viszonylag korán kiérünk ligetbe és Inttel is megbeszéljük, amit kell, még lesz időnk tenni a környéken egy kisebb-nagyobb sétát. Nem csak liget szép, hanem a környéke is, békés, nyugodt és csendes. Persze csak, ha nem leszel nagyon fáradt az utazás után, ha igen, pihenhetünk is kicsit természetesen.
*Más lehetőség hirtelen nem jut eszébe. Ami őt illeti, leginkább a tó partjára vágyik vissza, de azért egy tó körül sétálgatni estig minden bizonnyal kissé unalmas lenne, így természetesen ennél azért valami jobbat fog majd kitalálni.*
- Rögtön jövök! *mondja aztán és tényleg csak annyi időre tűnik el ameddig macskáját lerakja a szobájában és ezek után gondolkodik el a csomagok kérdésén. Gondolta, hogy Alenia szeretne mondjuk váltás ruhát és cipőt hozni, akár többet is, de azért reméli, hogy nem annyit, ami jelentősen lassítaná őket.
Mikor visszaér előre engedi Niát, ha tényleg annyira éhes akkor jobb sietni, és a konyha felé is meg tudják beszélni, amit kell.*
- Pontosan mekkora csomagot szeretnél hozni? *kérdi is meg.* Arra gondoltam, hogy a szamaram itt hagyom kivételesen, mert lassítana, főleg, ha jól meg is pakoljuk, a táskám viszont gyakorlatilag üres, abban sok minden elfér. De, ha nagyobb csomagot tervezel, az sem baj, ha nem ügetve, hanem lépésben megyünk, végül is még elég korán van, nem tragédia, ha kicsit később érkezünk meg, este előtt így is oda tudunk érni, szóval akár hozhatom is a szamarat is. Holdpihének kell majd csak egy ketrecet vennem a piacon, mert még nem utazott a nyúlon, félek, hogy nem viselné jól, és megijedne, esetleg kiugrana a kosarából, de téged sem kérhetlek meg, hogy lovaglás közben még rá is figyelj, szóval jobb, hogyha nálam marad. Tudom, hogy egy ketrec nem a legkényelmesebb, de egy utat ki fog bírni benne.
*Így jobban belegondolva, lehet körülményesebb lesz kicsit az út, mint eredetileg tervezte, de hát külön-külön és együtt is oldottak már meg ennél nagyobb problémákat is, szóval különösebben most nem aggódik ezért.*
*Örül neki, hogy nem kerülték el, bár előbb-utóbb minden bizonnyal úgy is megtalálták volna egymást. Kicsit mindenesetre meglepi, hogy Aleniát ennyire korán ébren találja, de aztán emlékezteti magát, hogy ki tudja milyen mellékhatásai lehetnek hasonló varázslatnak, különben pedig, nem utolsó sorban, tegnap amúgy is nála korábban feküdt le, nem ünnepeltek kint a konyhában késő estig, így nem túl nagy csoda, hogy a szokásosnál korábban ébredt fel.
Erről aztán eszébe is jut, és reméli, hogy a ligeti este alkalmat nyújt majd arra, hogy elkészíthesse azt a vörösboros szarvaspörköltet, amit még tegnap kigondolt, mint ünnepi vacsora. Ha már úgyis a piacra mennek, ott meg is vehet hozzá mindent.
Ennyire azonban nem szeretne gondolatban előre szaladni, mert mint kiderül néhány apróságot még magával az úttal kapcsolatban is meg kell beszélniük, annak viszont határozottan örül, hogy Nia már most készen áll rá. Elég sokszor tette meg már az Arhenior - Szarvasliget utat oda-vissza ahhoz, hogy pontosan tudja, a legtöbbször jobb első lendülettel elindulni, ő legalábbis úgy van vele, hogy minél többet készülődik, végül annál nehezebb lesz az indulás maga.
Először mindenesetre mosolyogva bólogat, igazat adva barátnőjének a ruhákkal kapcsolatban.*
- Igazad van. Talpig feketében is el tudnálak képzelni ugyan, de az tényleg túlzás lenne kicsit. Jobb ellensúlyozni valamilyen színnel, de szerencsére a feketéhez talán minden szín jól megy. *mondja, mert tényleg nem igazán tud hirtelen olyan árnyalatot elképzelni, ami ne állna a feketéhez jól.*
- De talán a fehérhez illik a legjobban, mégiscsak egymás ellentétei, így szépen kiegészítik egymást. Nekem is ezért van szerencsém a hajammal is meg a bőrömmel is.
*Más kérdés persze, hogy a szőke haj és a hófehér bőr is tökéletes párosítás szerinte, de úgy érzi, hogy tőle mégis idegen lenne. Szereti Aleniának és édesanyjának a szőkeségét, de saját magát annyira megszokta fekete hajával, hogy szinte el sem tudja képzelni szőkén.*
- Semmi baj nincs azzal, ha egy-két napig kicsit többet eszel, lesétáljuk majd úgy is. *mondja ezek után, máris terveket készítve napközép utánra. Ha korán megérkeznek ligetbe, aztán pedig feltételezi, hogy mindent viszonylag gyorsan sikerül megbeszélniük Inttel, amit muszáj, utána még bőven lesz idejük mindenre. Igyekszik is szándékosan könnyed hangnemet megütni, amikor erről beszél, mintha az Intathal való beszélgetés csak olyan könnyed és egyszerű része lenne a napnak, mint mondjuk egy bevásárlás a piacon, vagy egy teának a megfőzése a reggelihez.*
- Ha viszonylag korán kiérünk ligetbe és Inttel is megbeszéljük, amit kell, még lesz időnk tenni a környéken egy kisebb-nagyobb sétát. Nem csak liget szép, hanem a környéke is, békés, nyugodt és csendes. Persze csak, ha nem leszel nagyon fáradt az utazás után, ha igen, pihenhetünk is kicsit természetesen.
*Más lehetőség hirtelen nem jut eszébe. Ami őt illeti, leginkább a tó partjára vágyik vissza, de azért egy tó körül sétálgatni estig minden bizonnyal kissé unalmas lenne, így természetesen ennél azért valami jobbat fog majd kitalálni.*
- Rögtön jövök! *mondja aztán és tényleg csak annyi időre tűnik el ameddig macskáját lerakja a szobájában és ezek után gondolkodik el a csomagok kérdésén. Gondolta, hogy Alenia szeretne mondjuk váltás ruhát és cipőt hozni, akár többet is, de azért reméli, hogy nem annyit, ami jelentősen lassítaná őket.
Mikor visszaér előre engedi Niát, ha tényleg annyira éhes akkor jobb sietni, és a konyha felé is meg tudják beszélni, amit kell.*
- Pontosan mekkora csomagot szeretnél hozni? *kérdi is meg.* Arra gondoltam, hogy a szamaram itt hagyom kivételesen, mert lassítana, főleg, ha jól meg is pakoljuk, a táskám viszont gyakorlatilag üres, abban sok minden elfér. De, ha nagyobb csomagot tervezel, az sem baj, ha nem ügetve, hanem lépésben megyünk, végül is még elég korán van, nem tragédia, ha kicsit később érkezünk meg, este előtt így is oda tudunk érni, szóval akár hozhatom is a szamarat is. Holdpihének kell majd csak egy ketrecet vennem a piacon, mert még nem utazott a nyúlon, félek, hogy nem viselné jól, és megijedne, esetleg kiugrana a kosarából, de téged sem kérhetlek meg, hogy lovaglás közben még rá is figyelj, szóval jobb, hogyha nálam marad. Tudom, hogy egy ketrec nem a legkényelmesebb, de egy utat ki fog bírni benne.
*Így jobban belegondolva, lehet körülményesebb lesz kicsit az út, mint eredetileg tervezte, de hát külön-külön és együtt is oldottak már meg ennél nagyobb problémákat is, szóval különösebben most nem aggódik ezért.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-20 17:47:11
Üzenet elküldve: 2025-04-20 17:47:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
- Hisz még azt sem tudod, mi fán terem a magamfajta. *Először még csak sejtelmesen szólal meg, s utána erejével nem a beszédre, hanem a cipekedésre koncentrál. A szekrény lassan, de biztosan eljut a vesztőhelyére, ők pedig foglalkozhatnak fontosabb, ugyancsak férfiakra tartozó dolgokkal.
Nem húzza tovább az időt, egyenesen, őszintén szegezi az igaznak vélt gyanúját Hamrennek, aki még csak nem is áll neki tagadni, hogy nem nyelvbotlás volt Mai apró elszólása, hanem ő valójában tényleg Haldrian, a körözött tolvaj, és amint tudjuk, a hallgatás beleegyezést jelent.
Nem tart tőle. Oldalán most is ott lógnak a fegyverei, melyekkel, ha kell, híresen jól tud bánni, ha a férfi groteszk gondolatai esetleg valódi próbálkozássá nőnék ki magukat, de reméli, hogy a másik is tisztában van azzal, hogy nem volna túl bölcs dolog egy árvaház közepén ontani egymás vérét, főleg úgy nem, hogy az igazgatónő mindeközben a főbejáratnál egy másik vendéggel beszélget.*
- Városőr vagyok, de amint mondtam, eszem ágában sincs ártani neked, ha együtt tudunk működni. *Közben egy pillanatra sem téveszti szem elől Haldriant. Hiába bízik a józan ítélőképességében, jól tudja, ha egy tolvajt sarokba szorítanak, bármilyen piszkos dologra képesek azért, hogy mentsék az írhájukat. Pedig nincs itt szükség semmilyen trükkre, az üzlet, melyet ajánlani tervez, mindkettejük számára kedvező.*
- Tudom, hogy mikor, a város mely részén szerveznek őrjáratokat, így, ha rám hallgatsz, biztonságosan járhatod az utcákat anélkül, hogy bárkinek szemet szúrnál. Probléma nélkül maradhatnál itt, dolgozhatnál akár Mainak, ha valóban ez a terved. Ha adsz nekem egy kis időt, talán még az ügyben is tehetek valamit, hogy lekerülj a körözöttek listájáról, de ezt nem ígérem meg, és egyébként is, előbb bizonyítanod kell, hogy valóban barátok vagyunk. *Tart egy kis szünetet, hogy Haldrian felfoghassa a hallottakat, mielőtt folytatná az egyezség másik felével.*
- Cserébe nem kell mást tenned, minthogy űzöd azt a hivatást, melyhez a kurválkodásnál is jobban értesz, és ha értékes zsákmányra lelsz, arról értesítesz. *A másik szemében akár még egy jól felépített csapdának is hangozhat mindaz, amit mond, de azt is sejti, hogy a tolvajok vérében van, hogy megragadjanak egy ígéretes lehetőséget.*
- Selyemrévet egyelőre kerüld el! A nemesek beköltözése és a felhajtás okán ott most különösen fokozott a városőrség jelenléte. *Adja át első jó tanácsát végül.*
- Hisz még azt sem tudod, mi fán terem a magamfajta. *Először még csak sejtelmesen szólal meg, s utána erejével nem a beszédre, hanem a cipekedésre koncentrál. A szekrény lassan, de biztosan eljut a vesztőhelyére, ők pedig foglalkozhatnak fontosabb, ugyancsak férfiakra tartozó dolgokkal.
Nem húzza tovább az időt, egyenesen, őszintén szegezi az igaznak vélt gyanúját Hamrennek, aki még csak nem is áll neki tagadni, hogy nem nyelvbotlás volt Mai apró elszólása, hanem ő valójában tényleg Haldrian, a körözött tolvaj, és amint tudjuk, a hallgatás beleegyezést jelent.
Nem tart tőle. Oldalán most is ott lógnak a fegyverei, melyekkel, ha kell, híresen jól tud bánni, ha a férfi groteszk gondolatai esetleg valódi próbálkozássá nőnék ki magukat, de reméli, hogy a másik is tisztában van azzal, hogy nem volna túl bölcs dolog egy árvaház közepén ontani egymás vérét, főleg úgy nem, hogy az igazgatónő mindeközben a főbejáratnál egy másik vendéggel beszélget.*
- Városőr vagyok, de amint mondtam, eszem ágában sincs ártani neked, ha együtt tudunk működni. *Közben egy pillanatra sem téveszti szem elől Haldriant. Hiába bízik a józan ítélőképességében, jól tudja, ha egy tolvajt sarokba szorítanak, bármilyen piszkos dologra képesek azért, hogy mentsék az írhájukat. Pedig nincs itt szükség semmilyen trükkre, az üzlet, melyet ajánlani tervez, mindkettejük számára kedvező.*
- Tudom, hogy mikor, a város mely részén szerveznek őrjáratokat, így, ha rám hallgatsz, biztonságosan járhatod az utcákat anélkül, hogy bárkinek szemet szúrnál. Probléma nélkül maradhatnál itt, dolgozhatnál akár Mainak, ha valóban ez a terved. Ha adsz nekem egy kis időt, talán még az ügyben is tehetek valamit, hogy lekerülj a körözöttek listájáról, de ezt nem ígérem meg, és egyébként is, előbb bizonyítanod kell, hogy valóban barátok vagyunk. *Tart egy kis szünetet, hogy Haldrian felfoghassa a hallottakat, mielőtt folytatná az egyezség másik felével.*
- Cserébe nem kell mást tenned, minthogy űzöd azt a hivatást, melyhez a kurválkodásnál is jobban értesz, és ha értékes zsákmányra lelsz, arról értesítesz. *A másik szemében akár még egy jól felépített csapdának is hangozhat mindaz, amit mond, de azt is sejti, hogy a tolvajok vérében van, hogy megragadjanak egy ígéretes lehetőséget.*
- Selyemrévet egyelőre kerüld el! A nemesek beköltözése és a felhajtás okán ott most különösen fokozott a városőrség jelenléte. *Adja át első jó tanácsát végül.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-20 16:35:03
Üzenet elküldve: 2025-04-20 16:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
*Hálás, ahogy ránéz Nimerilre, majd köszönésként biccent egyet, amikor végre neki is tetsző választ kap. Meg lehet ezt beszélni, jó is, hogy megkereste. Azt viszont jól tudja, hogy kevés neki az itteni hely mindenre, amit tervez, vagy szívesen csinálna. Ha már átlátja a költségeiket, a helyek szükségességét, akkor biztos, hogy kitalál valamit, de az elsők a gyerekek. Még az értékes kencék sem érnek annyit, hogy előlük vegye el a teret, na meg a figyelmét. Ráér.*
- Ha sikerül találnunk a mágiánk mellé egy férfierőt is, akkor talán könnyebb dolgunk lesz. Akkor a kertben kialakítunk neked egy nagyobbacska műhelyt. De a türelmedet kérem.
*Alaver hiánya feltűnne neki, ha legalább a tűzrakót befejezte volna, de mivel nem sikerült semmit prezentálnia, így nem sóhajtozik utána. Rossz döntés volt talán bíznia, de ebből is tanul. Viszont kezd égető lenni egy erősebb alak szükségessége.
A mágia más téma, felvillanyozza és szívesen tervezget tovább ezzel kapcsolatban is.*
- Ha úgy adódik, utazhatunk együtt is. Biztonságosabb is.
*Persze egymaga sem félne, de azért mégis jobb ötlet másodmagával átvágni az ingoványon. Ez még szintén túl távoli, de jó lefektetni az együttműködés köveit.*
- De ha nem úgy alakul, időt fogunk rá keríteni, hogy egymást okítsuk.
*Az Aleniáról való beszélgetést a lány diplomatikusan eltussolja, majd de amikor az ő kedves elf doktora kerül szóba, nem tudja nem észrevenni az arcon végbemenő változásokat. Kell egy kis erő, hogy ne vigyorodjon el, így már értelmet nyer az is, amit a férfi mondott amikor meghallotta a Nimeril nevet, bár akkor még nem tudott róla Mai sem nyilatkozni, lévén csak hallomásból ismerte.*
- Vettem észre, hogy nem mindenki van érte oda. ~Velem ellentétben.~ *Végül egy mosolyt csak elereszt, majd a macska felé villannak a kékjei.* - De hogy elnevezzenek róla egy macskát? Azt hittem ezt olyanokról szokás, akiket kedvelünk. *Végig simít a papíron, ami Szikráról szól, majd az asztallapra teszi, amíg összeszedi a gondolatait.* - Ha újra erre járna, majd szólok, hogy elkerülhesd. *Direkt hinti el, hogy ez megtörténhet bármikor, de érzelem nem látszik rajta, esetleg az érdeklődés.* - Mivel tört borsot az orrod alá? Ha szabad megkérdeznem… *Köhint egyet, mert ebben nem biztos, bár azt is tudja, hogy ha valakiből ki szeretne szakadni valami, azt egy kérdéssel meg lehet nyitni, hogy hadd ömöljön. Cseppet sem fogja bánni. Szeret mindenkiről minél többet tudni, minél több szemszögből ismerni. Főleg őt, aki olyan kedves a szívének, noha vágyai ellenére az ellenérzése megmaradt, amióta tudja, hogy még őt sem nézte volna semmibe, ha Aleniával rosszabbul alakulnak a dolgok.*
//Második szál//
*Hálás, ahogy ránéz Nimerilre, majd köszönésként biccent egyet, amikor végre neki is tetsző választ kap. Meg lehet ezt beszélni, jó is, hogy megkereste. Azt viszont jól tudja, hogy kevés neki az itteni hely mindenre, amit tervez, vagy szívesen csinálna. Ha már átlátja a költségeiket, a helyek szükségességét, akkor biztos, hogy kitalál valamit, de az elsők a gyerekek. Még az értékes kencék sem érnek annyit, hogy előlük vegye el a teret, na meg a figyelmét. Ráér.*
- Ha sikerül találnunk a mágiánk mellé egy férfierőt is, akkor talán könnyebb dolgunk lesz. Akkor a kertben kialakítunk neked egy nagyobbacska műhelyt. De a türelmedet kérem.
*Alaver hiánya feltűnne neki, ha legalább a tűzrakót befejezte volna, de mivel nem sikerült semmit prezentálnia, így nem sóhajtozik utána. Rossz döntés volt talán bíznia, de ebből is tanul. Viszont kezd égető lenni egy erősebb alak szükségessége.
A mágia más téma, felvillanyozza és szívesen tervezget tovább ezzel kapcsolatban is.*
- Ha úgy adódik, utazhatunk együtt is. Biztonságosabb is.
*Persze egymaga sem félne, de azért mégis jobb ötlet másodmagával átvágni az ingoványon. Ez még szintén túl távoli, de jó lefektetni az együttműködés köveit.*
- De ha nem úgy alakul, időt fogunk rá keríteni, hogy egymást okítsuk.
*Az Aleniáról való beszélgetést a lány diplomatikusan eltussolja, majd de amikor az ő kedves elf doktora kerül szóba, nem tudja nem észrevenni az arcon végbemenő változásokat. Kell egy kis erő, hogy ne vigyorodjon el, így már értelmet nyer az is, amit a férfi mondott amikor meghallotta a Nimeril nevet, bár akkor még nem tudott róla Mai sem nyilatkozni, lévén csak hallomásból ismerte.*
- Vettem észre, hogy nem mindenki van érte oda. ~Velem ellentétben.~ *Végül egy mosolyt csak elereszt, majd a macska felé villannak a kékjei.* - De hogy elnevezzenek róla egy macskát? Azt hittem ezt olyanokról szokás, akiket kedvelünk. *Végig simít a papíron, ami Szikráról szól, majd az asztallapra teszi, amíg összeszedi a gondolatait.* - Ha újra erre járna, majd szólok, hogy elkerülhesd. *Direkt hinti el, hogy ez megtörténhet bármikor, de érzelem nem látszik rajta, esetleg az érdeklődés.* - Mivel tört borsot az orrod alá? Ha szabad megkérdeznem… *Köhint egyet, mert ebben nem biztos, bár azt is tudja, hogy ha valakiből ki szeretne szakadni valami, azt egy kérdéssel meg lehet nyitni, hogy hadd ömöljön. Cseppet sem fogja bánni. Szeret mindenkiről minél többet tudni, minél több szemszögből ismerni. Főleg őt, aki olyan kedves a szívének, noha vágyai ellenére az ellenérzése megmaradt, amióta tudja, hogy még őt sem nézte volna semmibe, ha Aleniával rosszabbul alakulnak a dolgok.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-20 13:06:19
Üzenet elküldve: 2025-04-20 13:06:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 460
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 460
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* A szoba kérdése ki van pipálva, eggyel kevesebb teendő van a listáján. Sőt azzal sincs baj, hogy a kölyköket levetkőztesse, bár nem áll szándékában ilyet sűrűn csinálni, de amikor szükséges megteszi majd.*
- Értem, igyekezni fogok, hogy ne érezzék magukat kényelmetelnül.* Bólogat erősen hozzá, miközben beszél. Mondhatná, hogy meglepi, amikor a kencéi után érdeklődik az igazgatónő, de igazából nem. Nemes, de ha nem is lenne az, ez az öltözet bőven tanúsítaná, hogy a viselője kifejezetten oda lehet az ilyen termékekért.*
- Természetesen szívesen rendelkezésére bocsájtok belőlük, ha készítek. Csak kellene majd egy hely, akár az épületen kívül is, ahová az eszközöket elhelyezhetem, meg dolgozhatok velük.* Ez a rezidencia átalakítás sajnos azzal is jár, hogy új helyet kell keresnie az efféle tevékenységeinek is. Eddig a kutya sem zavarta meg az ilyen munkálatokban, de hirtelen többen lettek és ez még csak rosszabb lesz. Plusz most már valóban a kutya is zavarja. Nem lettek nagy haverok azzal a Deres nevű bolhazsákkal. Egy nagy kutya, akkor azért nincs mint a jó Intath doktor, de attól még elég zavaró tud lenni, ha a békésen mászkáló Nimeril szembe találja magát egy ekkora nyáladzó szörnyeteggel. A fizetség dolgát is letudják, ez is kedvezően alakul a lány számára.*
- Köszönöm!* Mily kedvező most a csillagok állása ott fent az égben. Pont az a mágiaág van a nő birtokában, amire neki is feltétlenül szüksége van.*
- Mindenképpen. Nagyon szívesen segítek épületek felhúzásában. A tanításnak is nagy hasznát tudnám venni majd idővel, mivel a holdmágia kifejezetten érdekel. Magam is azt tervezem, hogy amint lesz egy kis időm, felkeresem a tornyot, hogy befejezzem a föld ágat és bele kezdjek a napmágia ágába. Nagyon örülnék, ha később ágakat és varázslatokat cserélhetnénk.* Ez a kapcsolat egyre csak gyümölcsözőbbé válik, már nem is tűnik olyan rossznak, hogy beköltöztek mások is a rezidencia falai közzé.*
- Biztosan.* Nem akar Aleniáról semmit mondani. Ő egyike azoknak, akit kerülni kell. Nem lett a szíve csücske a hisztis liba. Amikor már minden olyan jól, csak feljön témának az nyomorult elf doktor. Rögtön bekeményednek a vörös vonásai. Már nyitja is a száját, de végül magába fojtja a hirtelen feltörő haragját. Nem lenne bölcs még egy olyan kirohanásnak, mint a legutóbb. Fú, alig bírja visszafogni magát, hogy reflexből legalább ne köpjön egyet oldalra. Ami benne van, azért benne és ezt nem fogja titkolni.*
- Nem vagyok jó viszonyban a nevet viselő személlyel.* Egyelőre csak ennyit mondd, más se hiányzik neki, mint az, hogy itt is megjárja, talán egy kis faggatás hatására többet mond, de ha annyiban hagyják, annak is módfelet fog tudni örülni. Az arcára azért oda van írva feketén-fehéren, hogy mennyire nem állhatja a férfit, ki orvosnak nevezi magát.*
//Második szál//
* A szoba kérdése ki van pipálva, eggyel kevesebb teendő van a listáján. Sőt azzal sincs baj, hogy a kölyköket levetkőztesse, bár nem áll szándékában ilyet sűrűn csinálni, de amikor szükséges megteszi majd.*
- Értem, igyekezni fogok, hogy ne érezzék magukat kényelmetelnül.* Bólogat erősen hozzá, miközben beszél. Mondhatná, hogy meglepi, amikor a kencéi után érdeklődik az igazgatónő, de igazából nem. Nemes, de ha nem is lenne az, ez az öltözet bőven tanúsítaná, hogy a viselője kifejezetten oda lehet az ilyen termékekért.*
- Természetesen szívesen rendelkezésére bocsájtok belőlük, ha készítek. Csak kellene majd egy hely, akár az épületen kívül is, ahová az eszközöket elhelyezhetem, meg dolgozhatok velük.* Ez a rezidencia átalakítás sajnos azzal is jár, hogy új helyet kell keresnie az efféle tevékenységeinek is. Eddig a kutya sem zavarta meg az ilyen munkálatokban, de hirtelen többen lettek és ez még csak rosszabb lesz. Plusz most már valóban a kutya is zavarja. Nem lettek nagy haverok azzal a Deres nevű bolhazsákkal. Egy nagy kutya, akkor azért nincs mint a jó Intath doktor, de attól még elég zavaró tud lenni, ha a békésen mászkáló Nimeril szembe találja magát egy ekkora nyáladzó szörnyeteggel. A fizetség dolgát is letudják, ez is kedvezően alakul a lány számára.*
- Köszönöm!* Mily kedvező most a csillagok állása ott fent az égben. Pont az a mágiaág van a nő birtokában, amire neki is feltétlenül szüksége van.*
- Mindenképpen. Nagyon szívesen segítek épületek felhúzásában. A tanításnak is nagy hasznát tudnám venni majd idővel, mivel a holdmágia kifejezetten érdekel. Magam is azt tervezem, hogy amint lesz egy kis időm, felkeresem a tornyot, hogy befejezzem a föld ágat és bele kezdjek a napmágia ágába. Nagyon örülnék, ha később ágakat és varázslatokat cserélhetnénk.* Ez a kapcsolat egyre csak gyümölcsözőbbé válik, már nem is tűnik olyan rossznak, hogy beköltöztek mások is a rezidencia falai közzé.*
- Biztosan.* Nem akar Aleniáról semmit mondani. Ő egyike azoknak, akit kerülni kell. Nem lett a szíve csücske a hisztis liba. Amikor már minden olyan jól, csak feljön témának az nyomorult elf doktor. Rögtön bekeményednek a vörös vonásai. Már nyitja is a száját, de végül magába fojtja a hirtelen feltörő haragját. Nem lenne bölcs még egy olyan kirohanásnak, mint a legutóbb. Fú, alig bírja visszafogni magát, hogy reflexből legalább ne köpjön egyet oldalra. Ami benne van, azért benne és ezt nem fogja titkolni.*
- Nem vagyok jó viszonyban a nevet viselő személlyel.* Egyelőre csak ennyit mondd, más se hiányzik neki, mint az, hogy itt is megjárja, talán egy kis faggatás hatására többet mond, de ha annyiban hagyják, annak is módfelet fog tudni örülni. Az arcára azért oda van írva feketén-fehéren, hogy mennyire nem állhatja a férfit, ki orvosnak nevezi magát.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-20 10:46:59
Üzenet elküldve: 2025-04-20 10:46:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Miután a kis Jorrát visszaterelgette a szobájába, Luninarihoz indul, hogy bekopogjon hozzá, de erre végül nem lesz szükség, mert már a folyosón összefut a fél-elf lánnyal.*
- Ó, jó reggelt! Pont téged indultalak volna megkeresni. *Szeretné azt mondani, hogy már csak ez az apró, jelentéktelen esemény, hogy különböző okokból, de épp egyszerre vannak a legjobb helyen is isteni beavatkozás eredménye, de nem akarja túlzásba sem vinni a tegnap sziklaszilárdra erősödött hitének gyakorlását.*
- De már megvagy. *Teszi hozzá még mosolyogva, majd ösztönösen néz végig magán, mikor megkapja a dicséretet, miközben kezeit a fekete fűzőbe bújtatott derekára teszi.*
- Köszönöm! Mármint a fekete? Tudod, igazad volt, nem szabad félnem ettől a színtől. Nem fognak Sa'Tereth árnyai hirtelen magukkal ragadni, amiért feketében vagyok, de azért szükségem van rá, hogy valami ellensúlyozza. Így tökéletes. *Mondja, ahogy egyik karjával végigsimít a másikat takaró, hófehér felső finom anyagán. Már kezdi megszokni, de még mindig szinte euforikus érzés, hogy ezt meg tudja tenni. Hihetetlen jó, hogy mikor baljával a jobbjához nyúl, nem csak egy üres semmit, a múltban elvesztett részének hiányát találja, hanem a saját karjának érintése tudatja vele, hogy ő újra teljes és egész.*
- Kényelmes is. *Szoknia kell még a nadrágot, de azt már teljes mértékben elfogadja, hogy utazáshoz sokkal praktikusabb viselet lesz, mint a hosszú szoknyái lennének.*
- Jól, köszönöm. Remélem, te is. *Ez a válasz valóban egyszerű, hisz nem is alhatott volna jobban. Eddig nem gondolta volna, hogy mennyire, de igencsak sokat javít az elf biztonságérzetén, ha egészségesnek érzi magát.*
- Éljen! Nem is tudod, mekkora örömhír ez. *Lelkendezik az asztalon hagyott reggeli hírének hallatán.* Még mindig, vagy már megint farkaséhesnek érzem magam. Azt hiszem, hogy ez a varázslat mellékhatása lehet. Nem szoktam én ennyit enni. *Állapítja meg, hisz ez már valóban nem normális. Legalábbis, ami az ő szokásait illeti. Azért reméli, hogy nem marad így, mert akkor nem fog sokáig tartani, míg elér egy olyan állapotot, mikor már nem fognak ilyen jól állni rajt a ruhái.*
- Együnk, aztán mehetünk. Részemről kész vagyok, de, umm, Luni, ha te már úgyis hozod a szamarat, vagy a varázsnyuszit, megkérhetlek, hogy az én holmimat is pakoljuk a tieid közé? Azért nem egy napra tervezek Szarvasligetbe, és nem hiszem, hogy sokáig tudnék annyi mindent cipelni. Aztán majd, ha már meglesz a lovam, átrakhatjuk az enyémre, jó? *Kéri meg barátnőjét erre a reményei szerint aprócska szívességre, s utána most már tényleg a konyha felé veszi az irányt, hogy rátámadjon az asztal szélén hagyott, finom Luninari-féle reggelire.*
*Miután a kis Jorrát visszaterelgette a szobájába, Luninarihoz indul, hogy bekopogjon hozzá, de erre végül nem lesz szükség, mert már a folyosón összefut a fél-elf lánnyal.*
- Ó, jó reggelt! Pont téged indultalak volna megkeresni. *Szeretné azt mondani, hogy már csak ez az apró, jelentéktelen esemény, hogy különböző okokból, de épp egyszerre vannak a legjobb helyen is isteni beavatkozás eredménye, de nem akarja túlzásba sem vinni a tegnap sziklaszilárdra erősödött hitének gyakorlását.*
- De már megvagy. *Teszi hozzá még mosolyogva, majd ösztönösen néz végig magán, mikor megkapja a dicséretet, miközben kezeit a fekete fűzőbe bújtatott derekára teszi.*
- Köszönöm! Mármint a fekete? Tudod, igazad volt, nem szabad félnem ettől a színtől. Nem fognak Sa'Tereth árnyai hirtelen magukkal ragadni, amiért feketében vagyok, de azért szükségem van rá, hogy valami ellensúlyozza. Így tökéletes. *Mondja, ahogy egyik karjával végigsimít a másikat takaró, hófehér felső finom anyagán. Már kezdi megszokni, de még mindig szinte euforikus érzés, hogy ezt meg tudja tenni. Hihetetlen jó, hogy mikor baljával a jobbjához nyúl, nem csak egy üres semmit, a múltban elvesztett részének hiányát találja, hanem a saját karjának érintése tudatja vele, hogy ő újra teljes és egész.*
- Kényelmes is. *Szoknia kell még a nadrágot, de azt már teljes mértékben elfogadja, hogy utazáshoz sokkal praktikusabb viselet lesz, mint a hosszú szoknyái lennének.*
- Jól, köszönöm. Remélem, te is. *Ez a válasz valóban egyszerű, hisz nem is alhatott volna jobban. Eddig nem gondolta volna, hogy mennyire, de igencsak sokat javít az elf biztonságérzetén, ha egészségesnek érzi magát.*
- Éljen! Nem is tudod, mekkora örömhír ez. *Lelkendezik az asztalon hagyott reggeli hírének hallatán.* Még mindig, vagy már megint farkaséhesnek érzem magam. Azt hiszem, hogy ez a varázslat mellékhatása lehet. Nem szoktam én ennyit enni. *Állapítja meg, hisz ez már valóban nem normális. Legalábbis, ami az ő szokásait illeti. Azért reméli, hogy nem marad így, mert akkor nem fog sokáig tartani, míg elér egy olyan állapotot, mikor már nem fognak ilyen jól állni rajt a ruhái.*
- Együnk, aztán mehetünk. Részemről kész vagyok, de, umm, Luni, ha te már úgyis hozod a szamarat, vagy a varázsnyuszit, megkérhetlek, hogy az én holmimat is pakoljuk a tieid közé? Azért nem egy napra tervezek Szarvasligetbe, és nem hiszem, hogy sokáig tudnék annyi mindent cipelni. Aztán majd, ha már meglesz a lovam, átrakhatjuk az enyémre, jó? *Kéri meg barátnőjét erre a reményei szerint aprócska szívességre, s utána most már tényleg a konyha felé veszi az irányt, hogy rátámadjon az asztal szélén hagyott, finom Luninari-féle reggelire.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-19 22:10:11
Üzenet elküldve: 2025-04-19 22:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Jól és nyugodtan alszik, aztán pedig valóban korán ébred, igaz csak félig-meddig magától. Mivel Nia szobája az övé mellett van lényegében ugyanaz a fény szűrődik be az ő ablakán is, de minden bizonnyal inkább kis kedvence veri ki szeméből az álmot.
Hátránya is van annak, hogyha macskát tart a fél-elf, már amennyiben hátrány az, ha valaki nyávogásra ébred, és arra, hogy valami nagyon kellemes és puha dörgölőzik az arcához.
Holdpihének ezt a nyávogását már jól ismeri, és magában nem túl kreatívan éhes vagyok nyávogásnak hívja, bár sokszor inkább olyan érzése van, hogy macskája ilyenkor reggelente jobban unatkozik, mint amennyire éhes és szomjas, ezért is kelti fel.
Bár kipihentnek érzi magát, eljátszik a gondolattal, hogy akár vissza is fekhetne, mivel lustálkodni igazából ő maga is szeret, de pontosan tisztában van azzal, hogy mire mondjuk lemegy a konyhába, kicsit besegít a gyerekeknek készülő reggeli elkészítésébe, magának és Aleniának is csinál valamilyen harapnivalót, Holdpihét is megeteti, már felébred annyira, hogy hiába is erőltetné a visszaalvást.
Nem is bánja, mert jobb lenne hamar túlesni ezen a napon, bár még nem jutott el odáig, hogy különösebben aggódjon miatta.
Az is ritka, hogy az ébredés után az első, amit érez az a boldogság a tegnap történtek miatt, és csak utána kezdenek kicsit elfelhősödni a gondolatai.
A tegnapi csoda, áldás, valamint annak ellenére, hogy elkezdett teljesen őszintén hinni a jövőben, azért érez némi szorongást is, hogyha Intathra gondol, bár ez talán nem is csoda. Az biztos, hogy még, ha jól is alakul végül, összességében mindenképpen kellemetlen beszélgetés vár rájuk, amit annyiból nem szívesen élne át, hogy sem vitázni nem szeret senkivel, főleg nem valakivel, akit szeret, haragot pedig főleg nem szeret érezni, így természetesen tart attól, hogy a beszélgetés végén akár kölcsönös harag is lehet közöttük.*
- Jó reggelt! *ásít egy kicsit, aztán megpuszilja plüssnyulait, majd ösztönösen a macskáját is simogatni kjezdi.*
- Jól van, jól van, mindjárt megyünk reggelizni. *mondja, mivel pedig vagy a szavak ismerősek az állatnak, vagy az ilyenkor szokásos hangsúlyból találja ki, hogy reggeli következik, hamar meg is nyugszik, lehetőséget adva neki, hogy gyorsan felöltözzön.
Mivel utazni készülnek nadrágot vesz fel, csizmával és egy könnyebb világoskék blúzt, miközben a rájuk váró kihíváson gondolkodik. Nem számít. A lényeg, hogy Alenia visszakapta a karját és újra boldog, így pedig tulajdonképpen ő is. Ezt nem győzi elégszer és eléggé megköszönni az istennőnek. Ez a legfontosabb, minden más csak ez után következik.
Ezek után megy le a konyhába Holdpihével, majd miután ad neki reggelit és vizet, Aleniának és magának külön tálcára készít össze ételt, besegít a gyerekek reggelijének elkészítésébe is. Szerencsére még nincsenek itt, mindenesetre elmegy ezzel annyi idő, hogy tudja hamarosan érkezni fognak, ezért is dönt úgy, hogy a macskáját addig is visszamenekíti a szobába, mivel Szarvasliget tóparti csendje után nem mindig viseli a legjobban a nagyobb társaságot, a gyerekek közül pedig nem mindenki veszi jó néven, ha egy macska nincsen éppen barátkozós kedvében.
Éppen őt szorítva gyengéden magához igyekszik vissza a szobájába, amikor valahol félutón találkozik Aleniával.*
- Jó reggelt! *mosolyog rá. Örül neki, hogy abban a ruhában láthatja viszont őt, amit együtt választottak, és amit tulajdonképpen ő ajánlott neki. Eleve jó néven veszi, hogy bár nyilván Nia az kettőjük közül, aki jobban ért az öltözködéshez, mégis hallgatott az ő tanácsára ruhák tekintetében, de még ennél is sokkal jobb érzés és boldogítóbb gondolat, hogy soha többé nem lesz szüksége az ő segítségére, ha öltözni, vetkőzni, vagy akár ruhát próbálni szeretne.*
- Jól állnak neked ezek a ruhák, örülök, hogy megvettük őket. *ezt nem is mulasztja el megjegyezni.*
- Jól aludtál, ugye? *kérdi azért meg a rend kedvéért, bár úgy sejti, hogy igen, mert, ha nehéz éjszakája lett volna, csak felébreszti őt, ahogyan kérte tőle.*
- Hagytam magunknak reggelit egy külön tálcán az asztal szélén. *mondja ezek után.* Én is rögtön jövök, csak visszaviszem Holdpihét a szobámba. Reggeli után néha szundít egy kicsit, meg félek tőle, hogy egy csapat gyerek megijesztené kicsit.
*Úgy érzi, hogy ezt nem kell túlmagyaráznia.*
- Aztán, amikor szeretnél, indulhatunk is. *mondja, remélve, hogy ez nem hangzott sürgetésnek, de valahol biztos benne, hogy Alenia is úgy van ezzel az egésszel, mint ő. Jó lenne minél hamarabb Szarvasligetbe érni és beszélni Intathal. Ha hatokat várnának még, valószínűleg akkor sem lennének sokkal felkészültebbek erre a beszélgetésre, mint ma reggel, amúgy is sokkal rosszabb egy problémát tologatni maguk előtt, mint a lehető leggyorsabban szembenézni vele, ő legalábbis mostantól ebben a szellemben szeretné az életét élni tovább.*
*Jól és nyugodtan alszik, aztán pedig valóban korán ébred, igaz csak félig-meddig magától. Mivel Nia szobája az övé mellett van lényegében ugyanaz a fény szűrődik be az ő ablakán is, de minden bizonnyal inkább kis kedvence veri ki szeméből az álmot.
Hátránya is van annak, hogyha macskát tart a fél-elf, már amennyiben hátrány az, ha valaki nyávogásra ébred, és arra, hogy valami nagyon kellemes és puha dörgölőzik az arcához.
Holdpihének ezt a nyávogását már jól ismeri, és magában nem túl kreatívan éhes vagyok nyávogásnak hívja, bár sokszor inkább olyan érzése van, hogy macskája ilyenkor reggelente jobban unatkozik, mint amennyire éhes és szomjas, ezért is kelti fel.
Bár kipihentnek érzi magát, eljátszik a gondolattal, hogy akár vissza is fekhetne, mivel lustálkodni igazából ő maga is szeret, de pontosan tisztában van azzal, hogy mire mondjuk lemegy a konyhába, kicsit besegít a gyerekeknek készülő reggeli elkészítésébe, magának és Aleniának is csinál valamilyen harapnivalót, Holdpihét is megeteti, már felébred annyira, hogy hiába is erőltetné a visszaalvást.
Nem is bánja, mert jobb lenne hamar túlesni ezen a napon, bár még nem jutott el odáig, hogy különösebben aggódjon miatta.
Az is ritka, hogy az ébredés után az első, amit érez az a boldogság a tegnap történtek miatt, és csak utána kezdenek kicsit elfelhősödni a gondolatai.
A tegnapi csoda, áldás, valamint annak ellenére, hogy elkezdett teljesen őszintén hinni a jövőben, azért érez némi szorongást is, hogyha Intathra gondol, bár ez talán nem is csoda. Az biztos, hogy még, ha jól is alakul végül, összességében mindenképpen kellemetlen beszélgetés vár rájuk, amit annyiból nem szívesen élne át, hogy sem vitázni nem szeret senkivel, főleg nem valakivel, akit szeret, haragot pedig főleg nem szeret érezni, így természetesen tart attól, hogy a beszélgetés végén akár kölcsönös harag is lehet közöttük.*
- Jó reggelt! *ásít egy kicsit, aztán megpuszilja plüssnyulait, majd ösztönösen a macskáját is simogatni kjezdi.*
- Jól van, jól van, mindjárt megyünk reggelizni. *mondja, mivel pedig vagy a szavak ismerősek az állatnak, vagy az ilyenkor szokásos hangsúlyból találja ki, hogy reggeli következik, hamar meg is nyugszik, lehetőséget adva neki, hogy gyorsan felöltözzön.
Mivel utazni készülnek nadrágot vesz fel, csizmával és egy könnyebb világoskék blúzt, miközben a rájuk váró kihíváson gondolkodik. Nem számít. A lényeg, hogy Alenia visszakapta a karját és újra boldog, így pedig tulajdonképpen ő is. Ezt nem győzi elégszer és eléggé megköszönni az istennőnek. Ez a legfontosabb, minden más csak ez után következik.
Ezek után megy le a konyhába Holdpihével, majd miután ad neki reggelit és vizet, Aleniának és magának külön tálcára készít össze ételt, besegít a gyerekek reggelijének elkészítésébe is. Szerencsére még nincsenek itt, mindenesetre elmegy ezzel annyi idő, hogy tudja hamarosan érkezni fognak, ezért is dönt úgy, hogy a macskáját addig is visszamenekíti a szobába, mivel Szarvasliget tóparti csendje után nem mindig viseli a legjobban a nagyobb társaságot, a gyerekek közül pedig nem mindenki veszi jó néven, ha egy macska nincsen éppen barátkozós kedvében.
Éppen őt szorítva gyengéden magához igyekszik vissza a szobájába, amikor valahol félutón találkozik Aleniával.*
- Jó reggelt! *mosolyog rá. Örül neki, hogy abban a ruhában láthatja viszont őt, amit együtt választottak, és amit tulajdonképpen ő ajánlott neki. Eleve jó néven veszi, hogy bár nyilván Nia az kettőjük közül, aki jobban ért az öltözködéshez, mégis hallgatott az ő tanácsára ruhák tekintetében, de még ennél is sokkal jobb érzés és boldogítóbb gondolat, hogy soha többé nem lesz szüksége az ő segítségére, ha öltözni, vetkőzni, vagy akár ruhát próbálni szeretne.*
- Jól állnak neked ezek a ruhák, örülök, hogy megvettük őket. *ezt nem is mulasztja el megjegyezni.*
- Jól aludtál, ugye? *kérdi azért meg a rend kedvéért, bár úgy sejti, hogy igen, mert, ha nehéz éjszakája lett volna, csak felébreszti őt, ahogyan kérte tőle.*
- Hagytam magunknak reggelit egy külön tálcán az asztal szélén. *mondja ezek után.* Én is rögtön jövök, csak visszaviszem Holdpihét a szobámba. Reggeli után néha szundít egy kicsit, meg félek tőle, hogy egy csapat gyerek megijesztené kicsit.
*Úgy érzi, hogy ezt nem kell túlmagyaráznia.*
- Aztán, amikor szeretnél, indulhatunk is. *mondja, remélve, hogy ez nem hangzott sürgetésnek, de valahol biztos benne, hogy Alenia is úgy van ezzel az egésszel, mint ő. Jó lenne minél hamarabb Szarvasligetbe érni és beszélni Intathal. Ha hatokat várnának még, valószínűleg akkor sem lennének sokkal felkészültebbek erre a beszélgetésre, mint ma reggel, amúgy is sokkal rosszabb egy problémát tologatni maguk előtt, mint a lehető leggyorsabban szembenézni vele, ő legalábbis mostantól ebben a szellemben szeretné az életét élni tovább.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:45:10
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:45:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Az események lassan bontakoznak ki, de annál biztosabban. Mai határozott és megnyerő viselkedése eredményét mutatja. A városőr egyre jobban látszik annak aki beadja a derekát a mézédes szavaknak. Pusztán csak remélheti, valaha is elsajátítja nevelője határozottságát, mert egyelőre nem mutatja annak tanúbizonyságát. Annak viszont igen, hogy tisztában van azzal, mi látszik a gyűrűn, és bizony mindennél jobban megszeretné kaparintani. Ha Mai nem lenne most mellette, valószínűleg nagy bajban lenne a láncossal szemben. Fogalma sincs, hogy fogja majd ezt a szívességet megköszönni Mainak. Talán azzal amit Grael bízott rá, hogy legyen engedelmes és jó kislánya. Igyekszik így is tenni továbbra is Mai óvó karjai közt.
Tekintete összeütközik mint Mharassiével és a városőrrel is. Sőt a macskát is aki már ijesztően méregeti őt. Az istenek tudják miért. Szerencsére Mai végzi a puhító beszédet, így minden úgy tűnik elsimul. Képes ő is mindenkit szemmel tartani, főleg Derest aki szerencsére azóta is hallgatva gazdájára, ülve figyeli az eseményeket, nem törődve a macskával. Szerencséjére nem vérengző vadállat ő, egészen addig amíg nem lát erőszakot gazdája ellen. Addig pedig inkább csak kíváncsi az itt feltűnő állatokra. Azonban igaz, a macskák igyekszik őt elkerülni méretei miatt.
Mharassira pillant mikor lehetősége támad rá, és ha amaz is látja tekintetét egy biztató mosolyt küld felé. Igyekszik azt sugallni felé, minden rendben lesz, és bízzon Maiban. Azt az ellenszenvet amit a kétlábúak fordítanak a sötételfek felé, Ő ezt egyáltalán nem gyakorolja, sőt csodálattal tekint az irigylésre méltó sötét bőrükre. Mert hát szerinte ők képesek a sötétségben úgy elbújni senki nem venné őket észre.
Mikor a városőr tekint rá, felé már kevésbé őszinte a mosolya. Nem kedveli egyik láncost sem, és az előző erőszakos és simlis viselkedése miatt, nem is fogja. Hiába hajlik arra, hogy visszaadja a gyűrűt.
Mai óvó karjaiból kissé ellépve, de saját kezével azt fogja figyeli Mharassit, mikor Mai elkéri tőle a gyűrűt.*
-Kérlek.
*Nézi a másik szemeit szinte könyörögve, hallgasson Maira. Nevelője érezheti, hogy szinte izzad a kis tenyere, annyira izgatott már ahhoz, hogy magához kaparintsa múltjának egy darabját. Már mióta áhítozott arra, hogy megtudja, ki is ő valójában.*
*Az események lassan bontakoznak ki, de annál biztosabban. Mai határozott és megnyerő viselkedése eredményét mutatja. A városőr egyre jobban látszik annak aki beadja a derekát a mézédes szavaknak. Pusztán csak remélheti, valaha is elsajátítja nevelője határozottságát, mert egyelőre nem mutatja annak tanúbizonyságát. Annak viszont igen, hogy tisztában van azzal, mi látszik a gyűrűn, és bizony mindennél jobban megszeretné kaparintani. Ha Mai nem lenne most mellette, valószínűleg nagy bajban lenne a láncossal szemben. Fogalma sincs, hogy fogja majd ezt a szívességet megköszönni Mainak. Talán azzal amit Grael bízott rá, hogy legyen engedelmes és jó kislánya. Igyekszik így is tenni továbbra is Mai óvó karjai közt.
Tekintete összeütközik mint Mharassiével és a városőrrel is. Sőt a macskát is aki már ijesztően méregeti őt. Az istenek tudják miért. Szerencsére Mai végzi a puhító beszédet, így minden úgy tűnik elsimul. Képes ő is mindenkit szemmel tartani, főleg Derest aki szerencsére azóta is hallgatva gazdájára, ülve figyeli az eseményeket, nem törődve a macskával. Szerencséjére nem vérengző vadállat ő, egészen addig amíg nem lát erőszakot gazdája ellen. Addig pedig inkább csak kíváncsi az itt feltűnő állatokra. Azonban igaz, a macskák igyekszik őt elkerülni méretei miatt.
Mharassira pillant mikor lehetősége támad rá, és ha amaz is látja tekintetét egy biztató mosolyt küld felé. Igyekszik azt sugallni felé, minden rendben lesz, és bízzon Maiban. Azt az ellenszenvet amit a kétlábúak fordítanak a sötételfek felé, Ő ezt egyáltalán nem gyakorolja, sőt csodálattal tekint az irigylésre méltó sötét bőrükre. Mert hát szerinte ők képesek a sötétségben úgy elbújni senki nem venné őket észre.
Mikor a városőr tekint rá, felé már kevésbé őszinte a mosolya. Nem kedveli egyik láncost sem, és az előző erőszakos és simlis viselkedése miatt, nem is fogja. Hiába hajlik arra, hogy visszaadja a gyűrűt.
Mai óvó karjaiból kissé ellépve, de saját kezével azt fogja figyeli Mharassit, mikor Mai elkéri tőle a gyűrűt.*
-Kérlek.
*Nézi a másik szemeit szinte könyörögve, hallgasson Maira. Nevelője érezheti, hogy szinte izzad a kis tenyere, annyira izgatott már ahhoz, hogy magához kaparintsa múltjának egy darabját. Már mióta áhítozott arra, hogy megtudja, ki is ő valójában.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:40:51
Üzenet elküldve: 2025-04-19 18:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-A kíváncsiság hajt. Hogy vajon mit akarhat egy magadfajta egy tolvajtól. *Vállat von. Egyelőre nincs meggyőződve róla, hogy Grael sejt bármit, így nem fő a feje különösképp miatta. Amúgy sem szokása az ilyesmi. Túl sokat kergették már ahhoz, hogy aggódjon amiatt, hogy nyakon csípik.
Kisebb nehézségek árán eljuttatják az ódon bútordarabot a hátsó kertbe. Megkönnyebbült nyögés kíséretében engedi el, majd lerázza kezeit. Már most sajog a karja, úgyhogy meri remélni, hogy Grael nem tervezi további cipekedésekkel terhelni. Mindenesetre nem lesz ellenvetése, ha mégis, elvégre egyelőre fenn kell tartania a hasznosság álcáját, míg megszokja itt a módit.
A következők viszont eloszlatják minden kétségét afelől, hogy Grael esetleg sötétben tapogatózik. Színt vall, s körözés ide vagy oda, a szavaiból ítélve a legkevésbé sem tart tőle. Hívták már rosszabbnak is kurvánál, így nem is ágál a kifejezés ellen.
Hagy még némi időt magának; megtámaszkodik térdén és merengve alsó ajkát kezdi csócsálni. Van ideje végiggondolni helyzetét is legalább, míg kipiheni a cipekedés okozta fáradalmakat. Végül felpillant, majd felegyenesedik.*
-Fedezni. Hogy tudnál? *A barna tekintetet fürkészi. Nem úgy fest, hogy ezt a felállást meg tudná fordítani, így beadja derekát.*
-És miféle munka lenne? *Nem remeg meg hangja, valóban kíváncsi. Még akkor is, ha közben fejében eljátszik a képpel, ahogy az ósdi bútordarabhoz csapkodja újdonsült kompániájának fejét. Az orra előtt himbált arany viszont akkor is hat rá, ha sarokba szorítják. Amiatt pedig nem tart, hogy Grael esetleg feldobja Mai előtt. Nem gondolja, hogy a lány túl sokat forgatja kezei között a körözési listát, de ha így is lenne, nem úgy ismeri, mint akinek eljár a szája. Már amennyire ismeri.*
-A kíváncsiság hajt. Hogy vajon mit akarhat egy magadfajta egy tolvajtól. *Vállat von. Egyelőre nincs meggyőződve róla, hogy Grael sejt bármit, így nem fő a feje különösképp miatta. Amúgy sem szokása az ilyesmi. Túl sokat kergették már ahhoz, hogy aggódjon amiatt, hogy nyakon csípik.
Kisebb nehézségek árán eljuttatják az ódon bútordarabot a hátsó kertbe. Megkönnyebbült nyögés kíséretében engedi el, majd lerázza kezeit. Már most sajog a karja, úgyhogy meri remélni, hogy Grael nem tervezi további cipekedésekkel terhelni. Mindenesetre nem lesz ellenvetése, ha mégis, elvégre egyelőre fenn kell tartania a hasznosság álcáját, míg megszokja itt a módit.
A következők viszont eloszlatják minden kétségét afelől, hogy Grael esetleg sötétben tapogatózik. Színt vall, s körözés ide vagy oda, a szavaiból ítélve a legkevésbé sem tart tőle. Hívták már rosszabbnak is kurvánál, így nem is ágál a kifejezés ellen.
Hagy még némi időt magának; megtámaszkodik térdén és merengve alsó ajkát kezdi csócsálni. Van ideje végiggondolni helyzetét is legalább, míg kipiheni a cipekedés okozta fáradalmakat. Végül felpillant, majd felegyenesedik.*
-Fedezni. Hogy tudnál? *A barna tekintetet fürkészi. Nem úgy fest, hogy ezt a felállást meg tudná fordítani, így beadja derekát.*
-És miféle munka lenne? *Nem remeg meg hangja, valóban kíváncsi. Még akkor is, ha közben fejében eljátszik a képpel, ahogy az ósdi bútordarabhoz csapkodja újdonsült kompániájának fejét. Az orra előtt himbált arany viszont akkor is hat rá, ha sarokba szorítják. Amiatt pedig nem tart, hogy Grael esetleg feldobja Mai előtt. Nem gondolja, hogy a lány túl sokat forgatja kezei között a körözési listát, de ha így is lenne, nem úgy ismeri, mint akinek eljár a szája. Már amennyire ismeri.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-19 17:53:51
Üzenet elküldve: 2025-04-19 17:53:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
//Erő próba: sikertelen//
*Nehéz az oroszlánnak azt a bajszát cibálni, amelyik még ki sem nőtt. Hiába veszik célba a féltékenységét, hisz az nem létezik, legalábbis nem úgy, ahogy annak egy rendes kapcsolatban kellene. Mert az övék Maival egyáltalán nem az. Csupán egy szükséges játék, és most is, mint már többször, csak magát tudná ismételni. Ő nem ért a játszmákhoz.*
- Eléggé furcsa… *Nem is akarja kicsikarni a vallomást a másikból. Ha ő Haldrian, akkor ő is tudja, hogy nyeregben érezheti magát, már ami a tárgyalási pozíciójukat illeti, ha pedig valami csoda folytán téved, és az egész valóban csak egy félreértés, akkor nincs is miről színt vallani, de ennek az esélye szinte nulla.*
- Olyasmit, amihez egészen biztosan jól ért. Ha valakinek megvan a képessége ahhoz, hogy észrevétlenül suhanjon az árnyak közt, tudod, azzal sok mindent el lehet érni. De miért érdekel, hogy mennyit fizetnék neki?
*Kérdez vissza, miközben eltűnődve méregeti ellenfelét, a szekrényt. Nem egy kis darab, de két férfin talán nem fog kifogni. Meg is próbálja egyedül megemelni, sikerül is neki, de néhány pillanat múlva a súlyos bútor egy hatalmas puffanással landol újra a padlón.*
- Nehéz is. *A fejét csóválja, amiért legyőzte őt egy szekrény, de talán nem egyedül kellett volna próbálkoznia vele. Még ha sokkal kisebbek is a másik férfiú izmai, akkor is sokat érhet az ereje. Az üzletet illető megjegyzésre egyelőre nem reagál, hanem arra koncentrál, hogy immáron ketten felemelve, probléma nélkül kivigyék a rozoga bútort a hátsó kertbe. Ott leteszik a többi közé, majd Grael kíváncsian pillant fel újra Hamrenre vagy Haldrianra.*
- Szóval azt mondod, hogy Haldriannak bejönne az üzlet? *Kissé elvigyorodik.* Ne nézz madárnak! Se a jóságos tündérkeresztanyának! Tudod, a városőrség nem fizet olyan jól, hogy megérje feldobnom téged. Előttem nem kell megjátszanod magad, és Mai előtt sem foglak lebuktatni. Nincs rá okom. Azt viszont el kell ismernem, hogy a te „szakmád”… nem, nem a férfi kurva, hanem az, ami miatt keresnek, bizonyos esetekben kifejezetten jövedelmező tud lenni. Főleg, ha van valaki, aki fedez téged a törvény elől. Hm? *Most már ideje őszintén játszani. Mindketten tudják, hogy mit tud a másik, csak felesleges színjáték volna tovább ferdíteni a valóságot.*
//Erő próba: sikertelen//
*Nehéz az oroszlánnak azt a bajszát cibálni, amelyik még ki sem nőtt. Hiába veszik célba a féltékenységét, hisz az nem létezik, legalábbis nem úgy, ahogy annak egy rendes kapcsolatban kellene. Mert az övék Maival egyáltalán nem az. Csupán egy szükséges játék, és most is, mint már többször, csak magát tudná ismételni. Ő nem ért a játszmákhoz.*
- Eléggé furcsa… *Nem is akarja kicsikarni a vallomást a másikból. Ha ő Haldrian, akkor ő is tudja, hogy nyeregben érezheti magát, már ami a tárgyalási pozíciójukat illeti, ha pedig valami csoda folytán téved, és az egész valóban csak egy félreértés, akkor nincs is miről színt vallani, de ennek az esélye szinte nulla.*
- Olyasmit, amihez egészen biztosan jól ért. Ha valakinek megvan a képessége ahhoz, hogy észrevétlenül suhanjon az árnyak közt, tudod, azzal sok mindent el lehet érni. De miért érdekel, hogy mennyit fizetnék neki?
*Kérdez vissza, miközben eltűnődve méregeti ellenfelét, a szekrényt. Nem egy kis darab, de két férfin talán nem fog kifogni. Meg is próbálja egyedül megemelni, sikerül is neki, de néhány pillanat múlva a súlyos bútor egy hatalmas puffanással landol újra a padlón.*
- Nehéz is. *A fejét csóválja, amiért legyőzte őt egy szekrény, de talán nem egyedül kellett volna próbálkoznia vele. Még ha sokkal kisebbek is a másik férfiú izmai, akkor is sokat érhet az ereje. Az üzletet illető megjegyzésre egyelőre nem reagál, hanem arra koncentrál, hogy immáron ketten felemelve, probléma nélkül kivigyék a rozoga bútort a hátsó kertbe. Ott leteszik a többi közé, majd Grael kíváncsian pillant fel újra Hamrenre vagy Haldrianra.*
- Szóval azt mondod, hogy Haldriannak bejönne az üzlet? *Kissé elvigyorodik.* Ne nézz madárnak! Se a jóságos tündérkeresztanyának! Tudod, a városőrség nem fizet olyan jól, hogy megérje feldobnom téged. Előttem nem kell megjátszanod magad, és Mai előtt sem foglak lebuktatni. Nincs rá okom. Azt viszont el kell ismernem, hogy a te „szakmád”… nem, nem a férfi kurva, hanem az, ami miatt keresnek, bizonyos esetekben kifejezetten jövedelmező tud lenni. Főleg, ha van valaki, aki fedez téged a törvény elől. Hm? *Most már ideje őszintén játszani. Mindketten tudják, hogy mit tud a másik, csak felesleges színjáték volna tovább ferdíteni a valóságot.*
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-19 17:14:00
Üzenet elküldve: 2025-04-19 17:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 391
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nem úgy fest, hogy sikerült megcsiklandoznia társasága féltékenységét vagy úgy egyáltalán bármit sejtelmes szavaival. Mindenesetre őt szórakoztajta a dolog. Egészen addig képes ábrázatán tartani azt a hamiskás, elégedett mosolyt, míg Grael elő nem áll Mai "nyelvbotlásával". Szeme rebben csak, kezei pedig önkéntelen zsebébe vándorolnak.*
-Aha. Szerintem is furcsa volt tőle. *Szólal meg lassan. Szórakozottan simít végig tarkóján, keresve a megfelelő reakciót. Elvégre ostoba lenne színt vallani, csak mert a férfi cinkosságot sugall.*
-És ugyan mit intéztetnél el egy efféle alakkal, mint ez a Haldrian? És mennyiért? *Szürke tekintetében izgatott fény villan, ahogy Graelre pillant. Illetve a hátára, merthogy közben amaz egy bútort vesz kezelésbe.*
-Nehéznek tűnik. *Azért követi a férfit, várva, kifejti-e a Haldriannal kapcsolatos elvárásait. Egyelőre még nem tudja eldönteni, hogy a szakállas férfiú csak találgat, esetleg pontosan tudja, ki ő. Arany dolga ide vagy oda, kitűnő alkupozícióban van újdonsült ismeretsége, ha utóbbi az igaz. Persze magából indul ki; szemrebbenés nélkül él vissza a hasonló helyzetekkel és zsarol meg bárkit, ha tudja, hogy nem veszthet rajta.*
-Szerintem biztos belemenne a kölcsönös üzletbe. *Megkerüli a bútort és szembeáll a férfival, hogy alányúljon. Mármint a bútornak. Ügyességének itt pedig vajmi kevés hasznát veszi, így meri remélni, hogy a másik majd kipótolja valamelyest erejét. Ami Mai nyelvbotlását illeti; természetesen nyitottan áll egy efféle felkérés elé. Ez a Grael pont olyannak tűnik, mint aki zokszó nélkül hajlandó kilátásba helyezni, hogy feldobja, ha nem működik együtt. De hamarosan úgy is kiderül az invitáció mibenléte.*
*Nem úgy fest, hogy sikerült megcsiklandoznia társasága féltékenységét vagy úgy egyáltalán bármit sejtelmes szavaival. Mindenesetre őt szórakoztajta a dolog. Egészen addig képes ábrázatán tartani azt a hamiskás, elégedett mosolyt, míg Grael elő nem áll Mai "nyelvbotlásával". Szeme rebben csak, kezei pedig önkéntelen zsebébe vándorolnak.*
-Aha. Szerintem is furcsa volt tőle. *Szólal meg lassan. Szórakozottan simít végig tarkóján, keresve a megfelelő reakciót. Elvégre ostoba lenne színt vallani, csak mert a férfi cinkosságot sugall.*
-És ugyan mit intéztetnél el egy efféle alakkal, mint ez a Haldrian? És mennyiért? *Szürke tekintetében izgatott fény villan, ahogy Graelre pillant. Illetve a hátára, merthogy közben amaz egy bútort vesz kezelésbe.*
-Nehéznek tűnik. *Azért követi a férfit, várva, kifejti-e a Haldriannal kapcsolatos elvárásait. Egyelőre még nem tudja eldönteni, hogy a szakállas férfiú csak találgat, esetleg pontosan tudja, ki ő. Arany dolga ide vagy oda, kitűnő alkupozícióban van újdonsült ismeretsége, ha utóbbi az igaz. Persze magából indul ki; szemrebbenés nélkül él vissza a hasonló helyzetekkel és zsarol meg bárkit, ha tudja, hogy nem veszthet rajta.*
-Szerintem biztos belemenne a kölcsönös üzletbe. *Megkerüli a bútort és szembeáll a férfival, hogy alányúljon. Mármint a bútornak. Ügyességének itt pedig vajmi kevés hasznát veszi, így meri remélni, hogy a másik majd kipótolja valamelyest erejét. Ami Mai nyelvbotlását illeti; természetesen nyitottan áll egy efféle felkérés elé. Ez a Grael pont olyannak tűnik, mint aki zokszó nélkül hajlandó kilátásba helyezni, hogy feldobja, ha nem működik együtt. De hamarosan úgy is kiderül az invitáció mibenléte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917