Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-28 09:18:19
Üzenet elküldve: 2026-04-28 09:18:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
* A beszélgetés, aminek Gömböc volt a központjában, hirtelen félbe is szakad, ahogy Mai megérkezik. Talán jobb is, mert a sok okoskodó a végére már talán az istenek létezését is kivesézné, megint. Cili persze sok dolgot tanulhatna, köztük sok olyat, amit nem kéne. Akárhogy is, de Mai ügyesen kitereli Cilit a szobából, legalábbis egyelőre.*
- Én köszönöm, de nem kérek semmit.* Hárítja el Nimeril az udvarias gesztust. Nem is húzza az időt.*
- Szóval? Nestar Mester azt mondta, hogy te tudod jelenleg a legtöbb információt erről a dologról.* Nimeril csupa fül, de mivel ő itt a legkevésbé informált, ezért kettejükre hagyja előre a beszédet. Abban az egyben biztos, hogy ugyan Nestar nem tűnik olyan fajtának, de meglehetősen beszédes tud lenni. Ráadásul arra is gondol, amire más nem, sajnos ez nem csak pozitív értelemben érthető, de hát a zsenit az őrülttől, csak egy hajszál választja el. Ezt bizonyítja Gömböc létezése is, aki jelenleg ellopta a teljes figyelmet.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
* A beszélgetés, aminek Gömböc volt a központjában, hirtelen félbe is szakad, ahogy Mai megérkezik. Talán jobb is, mert a sok okoskodó a végére már talán az istenek létezését is kivesézné, megint. Cili persze sok dolgot tanulhatna, köztük sok olyat, amit nem kéne. Akárhogy is, de Mai ügyesen kitereli Cilit a szobából, legalábbis egyelőre.*
- Én köszönöm, de nem kérek semmit.* Hárítja el Nimeril az udvarias gesztust. Nem is húzza az időt.*
- Szóval? Nestar Mester azt mondta, hogy te tudod jelenleg a legtöbb információt erről a dologról.* Nimeril csupa fül, de mivel ő itt a legkevésbé informált, ezért kettejükre hagyja előre a beszédet. Abban az egyben biztos, hogy ugyan Nestar nem tűnik olyan fajtának, de meglehetősen beszédes tud lenni. Ráadásul arra is gondol, amire más nem, sajnos ez nem csak pozitív értelemben érthető, de hát a zsenit az őrülttől, csak egy hajszál választja el. Ezt bizonyítja Gömböc létezése is, aki jelenleg ellopta a teljes figyelmet.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-27 20:27:44
Üzenet elküldve: 2026-04-27 20:27:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Ha kissé ferdít is a valóságon, attól még a magja igaz. Mindig tudta, hogy révbe fog érni, csupán azt nem gondolta, hogy az több lesz holmi szerepnél, amiben tündökölhet. Nem gondolt mellé feltételnélküli szeretetet egy gyermek szemeiben, s nem gondolt mellé egy erős kart, aki tartani akarja akkor is, amikor éppen ostoba, vagy kimerült. Persze tisztában van küllemével, de sosem volt több egy nemesnél, akit javakért akarnak megkapni. Nem láttak belé, nem akarták megmenteni, nem ragadták ki sötét karmok közül. Hagyták volna enyészni, ebben biztos. Mára nem csak Grael az, ki támaszt nyújtana, de Grael az, aki tényleg ismeri. Ismeri, milyen, ha gyarló, ha önző, ha túlfélt, ha túlgondol, ha túlszeret. Ha szétesett, ha egyben van. Mindent tud, mégis itt van. Itt van, holott annyiszor hagyta már parlagon, mint senkit, pusztán azért, mert megszokta, hogy csak magára számíthat. Ilyen mélyen senki nem volt még képes a közelébe férkőzni úgy, hogy tervben sem volt. Üzlet. A legkifizetődőbb volt, mit valaha kötött.
Otthonos, ahogy a férfikézbe nyújtja a palackot, hogy az átveszi a saját részét a teendőkben, ahogy figyeli ajkának mozgását, ahogy felül mellé az asztalra és átkarolja. Otthonos rádönteni a fejét a nagy korty után, mi lemossa a feszültséget róla. Valójában… tényleg nem is lehetne boldogabb.*
- Teher, nyomás nélkül létezni sem tudnék.
*Csak maga elé suttogja. Ő ilyen. Fogalma sincs milyen, amikor csak úgy létezik és nem kell erősnek lennie, nem kell világot megváltania. A szabadosság nem ő, most mégis kezdi azt érezni a közelségtől, hogy sosem volt semmi ilyen könnyű. Ahogy felnevet a másik, ő is kacagni kezd. Nem tesz hozzá semmit, mégis minden egyetértést megkap a férfi. Tényleg remek csapdát állított, noha sosem akarta igazán becserkészni a városőrt. Vagy tudattalan mindig erre hajtott?
Először csak sokatmondóan, elnyomva egy vigyort tekint Graelre, de hagyja, hogy befejezze a mondandóját. Már-már meghatódik attól, ahogyan viselkedik most szíve választottja.*
- Majd együtt megpróbálunk csiszolni magunkon, hmm? *Mosolyogva üti meg vállal finoman a másikat, játékosan tudtára adva, hogy egyikükkel sem lesz könnnyű.*
- Nem fog menni azonnal a gyűrű ellenére sem, Grael. *Sóhajt fel, majd szökik ki belőle a gondolat.* - Ahogy Neked sem fog azonnal menni, de tudom, hogy akarod és én is akarom. *Ismét nevetése csilingel.* - Jó sokszor el fogjuk még ezt baszni. *Ajkára harap, majd kissé oldlvást fordul, hogy jobban lássa jegyesét.* - Csak ne engedd el a kezem… *Lesüti szemét, elrévedve egy kicsit a bor vörösébe, majd újfent belekortyol. Az üvegen játszadozik ujjaival, aprókat dobol, majd ismét szóra nyílik szája.*
- Érdemes vagy rá. *Kanyarodik vissza a másik előző gondolatmenetéhez.* - Már akkor gondoskodtál rólam, amikor még… *Felnevet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lehuppan az asztalról és felmászik a bútor mellé húzott szék ülőkéjére, s úgy áll rajta, mint akkor, mikor ördögvigyortól bódultan a férfinek kellett leemelnie a polgárnegyedi laskásában az ülőalkalmatosságról. * - Amikor még azt hitted, hogy csak jól kibabrálsz majd velem. *Mutatóujjával hívogatón int, hogy tegye meg most is azt, amit akkor. Hozzápréselődve, annak erős karjaiban akar lenni ugyanis.*
*Ha kissé ferdít is a valóságon, attól még a magja igaz. Mindig tudta, hogy révbe fog érni, csupán azt nem gondolta, hogy az több lesz holmi szerepnél, amiben tündökölhet. Nem gondolt mellé feltételnélküli szeretetet egy gyermek szemeiben, s nem gondolt mellé egy erős kart, aki tartani akarja akkor is, amikor éppen ostoba, vagy kimerült. Persze tisztában van küllemével, de sosem volt több egy nemesnél, akit javakért akarnak megkapni. Nem láttak belé, nem akarták megmenteni, nem ragadták ki sötét karmok közül. Hagyták volna enyészni, ebben biztos. Mára nem csak Grael az, ki támaszt nyújtana, de Grael az, aki tényleg ismeri. Ismeri, milyen, ha gyarló, ha önző, ha túlfélt, ha túlgondol, ha túlszeret. Ha szétesett, ha egyben van. Mindent tud, mégis itt van. Itt van, holott annyiszor hagyta már parlagon, mint senkit, pusztán azért, mert megszokta, hogy csak magára számíthat. Ilyen mélyen senki nem volt még képes a közelébe férkőzni úgy, hogy tervben sem volt. Üzlet. A legkifizetődőbb volt, mit valaha kötött.
Otthonos, ahogy a férfikézbe nyújtja a palackot, hogy az átveszi a saját részét a teendőkben, ahogy figyeli ajkának mozgását, ahogy felül mellé az asztalra és átkarolja. Otthonos rádönteni a fejét a nagy korty után, mi lemossa a feszültséget róla. Valójában… tényleg nem is lehetne boldogabb.*
- Teher, nyomás nélkül létezni sem tudnék.
*Csak maga elé suttogja. Ő ilyen. Fogalma sincs milyen, amikor csak úgy létezik és nem kell erősnek lennie, nem kell világot megváltania. A szabadosság nem ő, most mégis kezdi azt érezni a közelségtől, hogy sosem volt semmi ilyen könnyű. Ahogy felnevet a másik, ő is kacagni kezd. Nem tesz hozzá semmit, mégis minden egyetértést megkap a férfi. Tényleg remek csapdát állított, noha sosem akarta igazán becserkészni a városőrt. Vagy tudattalan mindig erre hajtott?
Először csak sokatmondóan, elnyomva egy vigyort tekint Graelre, de hagyja, hogy befejezze a mondandóját. Már-már meghatódik attól, ahogyan viselkedik most szíve választottja.*
- Majd együtt megpróbálunk csiszolni magunkon, hmm? *Mosolyogva üti meg vállal finoman a másikat, játékosan tudtára adva, hogy egyikükkel sem lesz könnnyű.*
- Nem fog menni azonnal a gyűrű ellenére sem, Grael. *Sóhajt fel, majd szökik ki belőle a gondolat.* - Ahogy Neked sem fog azonnal menni, de tudom, hogy akarod és én is akarom. *Ismét nevetése csilingel.* - Jó sokszor el fogjuk még ezt baszni. *Ajkára harap, majd kissé oldlvást fordul, hogy jobban lássa jegyesét.* - Csak ne engedd el a kezem… *Lesüti szemét, elrévedve egy kicsit a bor vörösébe, majd újfent belekortyol. Az üvegen játszadozik ujjaival, aprókat dobol, majd ismét szóra nyílik szája.*
- Érdemes vagy rá. *Kanyarodik vissza a másik előző gondolatmenetéhez.* - Már akkor gondoskodtál rólam, amikor még… *Felnevet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lehuppan az asztalról és felmászik a bútor mellé húzott szék ülőkéjére, s úgy áll rajta, mint akkor, mikor ördögvigyortól bódultan a férfinek kellett leemelnie a polgárnegyedi laskásában az ülőalkalmatosságról. * - Amikor még azt hitted, hogy csak jól kibabrálsz majd velem. *Mutatóujjával hívogatón int, hogy tegye meg most is azt, amit akkor. Hozzápréselődve, annak erős karjaiban akar lenni ugyanis.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-27 17:19:57
Üzenet elküldve: 2026-04-27 17:19:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Sokatmondó tekintettel vakarja meg a tarkóját, mikor meghallja, hogy Mai élete legszebb napjának titulálja a mait. Önkritikája az neki is van bőven, szerinte, ha valakinek a legszebb napjainak akár csak az egyikéhez tartozik az, amelyiken őt kapta a nyakába, nos, akkor ennek a valakinek nem túl sok szép nap adathatott meg eddigi életében. Mondjuk afelől neki sincs semmi kétsége, hogy nem kis csomagot kapott ő sem cserébe. A szavakba önthető válasz minden gondolata ellenére viszont benne ragad, némán lépi át az iroda küszöbét, miután a gyengéd érintés miatt egy halvány, jóleső mosoly azért megjelenik az arcán.
Figyeli hercegnője… menyasszonya minden egyes lépését, ahogy a két pohár az asztalra kerül. Már épp szólalna meg, hogy milyen jól áll neki, mikor kiszolgálja, amikor a borosüveg az ő kezében landol. Elvigyorodik.*
~Hát ilyen a házas élet, mi? Mindenkinek megvan a maga dolga.~ *A dugóval birkózik már, mikor Mai úgy dönt, elárulja, hogy még a legszebb napjának is vannak árnyoldalai. Az üveg nem sokáig marad neki ellenfél, a következő pillanatokban már a két poharat tölti meg, miközben élénken figyeli párja rezdüléseit. Nem szólal meg az első mondat után, már tudja, hogy hamarosan követi egy másik, csak meg kell várni. Most például azt, hogy az igazgatónő a státuszának megfelelően úgy vegye birtokba az asztalt, ahogy épp kedve tartja.*
- Szerintem senki sem csak boldogságot érez, mikor egy rakás felelősséget önt önként saját magára. *Ezzel akaratlanul is elárulja érzéseinek egy részét, miközben a felé nyúló ujjaknak köszönhetően közelebb lép a két teli pohárral. Egy pillanatra megáll, eltűnődik, és az asztal lapját bámulja Mai mellett, aztán felnéz rá és az egyik pohár bort felé nyújtja. Ha elfogadja, akkor a másik pohárral a kezében ő is felül az asztalra, szabad kezével pedig átkarolja a lányt. Kortyol egyet, jólesően sóhajt, majd beszélni kezdene, ha nem Mai szólalna meg ismét. Erre már nem számított, el is mosolyodik rajta.*
- Nos… *kezd bele, mikor végre van lehetősége magához ragadni a szót.* Először is szeretném teljes szívemből azt kívánni neked, hogy a fene egyen meg! *felnevet ezúttal őszinte játékossággal.* Zseniális csapdát állítottál nekem, de tudod, mikor észrevettem, már az volt bennem, hogy bele akarok esni. Ciliát egy ház tetejéről akartam leimádkozni, egyszerű hétköznap volt. Akkor is a magányomat élveztem, mikor berontottál hozzám, és azt hitted, mindenre képes lehetsz. Khm… Lehet, hogy tényleg az vagy. Én kíváncsi vagyok… Arra, hogy vajon tényleg mindenre? Fel tudod adni a makacsságod, és elhinni végre, hogy van, aki érted dolgozik, és nem ellened? Hmh… az én érzéseimet kérdezted, mégis rólad beszélek. Látod? Ha rólam van szó is te jársz a fejemben. *Vigyorog, majd iszik még egy kortyot, majd folytatja.*
- Ami engem illet, azt gondolom, hogy nem vagyok jó ember. Úgy döntöttem, kipróbálom, tudok-e az lenni. Tartok tőle, hogy nem sikerül, de majd meglátjuk… Én ezért nem akartam családot, mert nem tartottam magam rá érdemesnek. Most megfordítottam a dolgot, előbb a család, és majd utána javulok meg… vagy nem… *Egészen elkalandoznak a gondolatai, mégis talán Mainak sokat jelenthetnek, mert ezúttal nincs a szavai mögött semmiféle játszma, csupán őszinteség, darabkák abból, amit ő tényleg megél odabent.*
*Sokatmondó tekintettel vakarja meg a tarkóját, mikor meghallja, hogy Mai élete legszebb napjának titulálja a mait. Önkritikája az neki is van bőven, szerinte, ha valakinek a legszebb napjainak akár csak az egyikéhez tartozik az, amelyiken őt kapta a nyakába, nos, akkor ennek a valakinek nem túl sok szép nap adathatott meg eddigi életében. Mondjuk afelől neki sincs semmi kétsége, hogy nem kis csomagot kapott ő sem cserébe. A szavakba önthető válasz minden gondolata ellenére viszont benne ragad, némán lépi át az iroda küszöbét, miután a gyengéd érintés miatt egy halvány, jóleső mosoly azért megjelenik az arcán.
Figyeli hercegnője… menyasszonya minden egyes lépését, ahogy a két pohár az asztalra kerül. Már épp szólalna meg, hogy milyen jól áll neki, mikor kiszolgálja, amikor a borosüveg az ő kezében landol. Elvigyorodik.*
~Hát ilyen a házas élet, mi? Mindenkinek megvan a maga dolga.~ *A dugóval birkózik már, mikor Mai úgy dönt, elárulja, hogy még a legszebb napjának is vannak árnyoldalai. Az üveg nem sokáig marad neki ellenfél, a következő pillanatokban már a két poharat tölti meg, miközben élénken figyeli párja rezdüléseit. Nem szólal meg az első mondat után, már tudja, hogy hamarosan követi egy másik, csak meg kell várni. Most például azt, hogy az igazgatónő a státuszának megfelelően úgy vegye birtokba az asztalt, ahogy épp kedve tartja.*
- Szerintem senki sem csak boldogságot érez, mikor egy rakás felelősséget önt önként saját magára. *Ezzel akaratlanul is elárulja érzéseinek egy részét, miközben a felé nyúló ujjaknak köszönhetően közelebb lép a két teli pohárral. Egy pillanatra megáll, eltűnődik, és az asztal lapját bámulja Mai mellett, aztán felnéz rá és az egyik pohár bort felé nyújtja. Ha elfogadja, akkor a másik pohárral a kezében ő is felül az asztalra, szabad kezével pedig átkarolja a lányt. Kortyol egyet, jólesően sóhajt, majd beszélni kezdene, ha nem Mai szólalna meg ismét. Erre már nem számított, el is mosolyodik rajta.*
- Nos… *kezd bele, mikor végre van lehetősége magához ragadni a szót.* Először is szeretném teljes szívemből azt kívánni neked, hogy a fene egyen meg! *felnevet ezúttal őszinte játékossággal.* Zseniális csapdát állítottál nekem, de tudod, mikor észrevettem, már az volt bennem, hogy bele akarok esni. Ciliát egy ház tetejéről akartam leimádkozni, egyszerű hétköznap volt. Akkor is a magányomat élveztem, mikor berontottál hozzám, és azt hitted, mindenre képes lehetsz. Khm… Lehet, hogy tényleg az vagy. Én kíváncsi vagyok… Arra, hogy vajon tényleg mindenre? Fel tudod adni a makacsságod, és elhinni végre, hogy van, aki érted dolgozik, és nem ellened? Hmh… az én érzéseimet kérdezted, mégis rólad beszélek. Látod? Ha rólam van szó is te jársz a fejemben. *Vigyorog, majd iszik még egy kortyot, majd folytatja.*
- Ami engem illet, azt gondolom, hogy nem vagyok jó ember. Úgy döntöttem, kipróbálom, tudok-e az lenni. Tartok tőle, hogy nem sikerül, de majd meglátjuk… Én ezért nem akartam családot, mert nem tartottam magam rá érdemesnek. Most megfordítottam a dolgot, előbb a család, és majd utána javulok meg… vagy nem… *Egészen elkalandoznak a gondolatai, mégis talán Mainak sokat jelenthetnek, mert ezúttal nincs a szavai mögött semmiféle játszma, csupán őszinteség, darabkák abból, amit ő tényleg megél odabent.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-27 14:38:11
Üzenet elküldve: 2026-04-27 14:38:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*A tökéletes napokat mindig követi némi tökéletlen gondolat. Valami épphogy mérgező, ami nem ront el mindent, mégis megfeneklik az elmében és időről időre kikerülhetetlenné válik. De át lehet lépni rajta, csupán bosszantó jelenség. Az árvaház szokatlanul csendes folyósóin visszhangoznak a léptek és bár tekintete boldogságot sugároz, mégis megannyi kacifántos képzelgés szövi át örömét. Ciliának valóban mindig meg tudja majd adni azt, amire szüksége van? Látni fogja ennek valaha kárát a többi gyermek, akikért ha rengeteget is tesz, mégis egyet emelt csak ki közülük? Adhat ez számukra is reményt, netán csak félelmet, hogy ők nem elegek? Borongós köd ereszkedne homlokára, de nem engedi, hogy Grael láthassa mindezt. De vajon miért is ne engedhetné meg neki, hogy belelásson, ha őt akarja… Jól választott? Aki mellette sétál éppen, egyenest az irodája mögötti szobája irányába, az valóban az, akinek kitárulkozhat, vagy folytatódik a színjáték, sokkal nagyobb tétekkel és veszéllyel?
Nem nézi az irányt, behunyt szemmel is odatalálna, ahová szeretne ebben a házban. A városőr hangja az csupán, mi emlékezteti arra, hogy talán túl hosszasan némult el. A megszokott maszkot nem veti le, sugárzó mosolyt villant ehelyett és válaszol.*
- A valaha volt legszebb napom, Grael.
*Lepkeszárnyként simít végig annak derekán, majd nyit be az irodájába, s első útja a szekrényhez vezet, ahol az órák óta kinézett borospalackra fontja rá kezeit. Jól tudhatja a férfi, hogy nem sok beleszólása van abba, hogy most ekképpen is ünneplésbe kezdenek, vagy valamibe, amit fel lehet címkézni e szóval. Két poharat is az asztalra helyez, majd jövendőbelije kezébe adja az üveget, hogy bánjon el annak dugaszával. Tán itt már sejthető, hogy a kinti kijelentése a nagyközönségnek szólt, még ha egyetlen lelket sem látott maguk körül.*
- De, hogy miért érzem azt, hogy ha most hibáztam, az a valaha volt legnagyobb hibám lesz, azt nem tudom. Ettől boldogabbnak kellene lennem… *Folytatja igencsak hosszú szünet után, belátva, hogy ha most nem próbál meg őszinte lenni, akkor tán sosem kerül erre sor ebben az életben.
Hogy nem rendeltetésszerűen kívánja használni az asztalt, az is hamar kiderül, ahogy a sötét lapjának tetejére húzza fel magát, s lábait keresztezve helyezkedik el.*
- Mielőtt félreértenél… boldog vagyok, csak… talán nem szoktam hozzá eléggé ahhoz, hogy ezt teljességgel elhiggyem. *Őszintén reméli, hogy mostanra már teli pohár jut a keze közé, hiszen akkor rögvest bele is kortyolna.*
- Elhitethetnéd velem. *Ujjait nyújtja a másik felé, hogy magához tudja húzni, talán beleburkolódzni az erős karok ölelésébe, majd eloszlat mindent. * - És elmesélhetnéd, hogy te hogyan éled meg ezt. De mindenekelőtt… el szeretném mondani, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy megtetted ezt értem… értünk. Sokat jelent.
*A tökéletes napokat mindig követi némi tökéletlen gondolat. Valami épphogy mérgező, ami nem ront el mindent, mégis megfeneklik az elmében és időről időre kikerülhetetlenné válik. De át lehet lépni rajta, csupán bosszantó jelenség. Az árvaház szokatlanul csendes folyósóin visszhangoznak a léptek és bár tekintete boldogságot sugároz, mégis megannyi kacifántos képzelgés szövi át örömét. Ciliának valóban mindig meg tudja majd adni azt, amire szüksége van? Látni fogja ennek valaha kárát a többi gyermek, akikért ha rengeteget is tesz, mégis egyet emelt csak ki közülük? Adhat ez számukra is reményt, netán csak félelmet, hogy ők nem elegek? Borongós köd ereszkedne homlokára, de nem engedi, hogy Grael láthassa mindezt. De vajon miért is ne engedhetné meg neki, hogy belelásson, ha őt akarja… Jól választott? Aki mellette sétál éppen, egyenest az irodája mögötti szobája irányába, az valóban az, akinek kitárulkozhat, vagy folytatódik a színjáték, sokkal nagyobb tétekkel és veszéllyel?
Nem nézi az irányt, behunyt szemmel is odatalálna, ahová szeretne ebben a házban. A városőr hangja az csupán, mi emlékezteti arra, hogy talán túl hosszasan némult el. A megszokott maszkot nem veti le, sugárzó mosolyt villant ehelyett és válaszol.*
- A valaha volt legszebb napom, Grael.
*Lepkeszárnyként simít végig annak derekán, majd nyit be az irodájába, s első útja a szekrényhez vezet, ahol az órák óta kinézett borospalackra fontja rá kezeit. Jól tudhatja a férfi, hogy nem sok beleszólása van abba, hogy most ekképpen is ünneplésbe kezdenek, vagy valamibe, amit fel lehet címkézni e szóval. Két poharat is az asztalra helyez, majd jövendőbelije kezébe adja az üveget, hogy bánjon el annak dugaszával. Tán itt már sejthető, hogy a kinti kijelentése a nagyközönségnek szólt, még ha egyetlen lelket sem látott maguk körül.*
- De, hogy miért érzem azt, hogy ha most hibáztam, az a valaha volt legnagyobb hibám lesz, azt nem tudom. Ettől boldogabbnak kellene lennem… *Folytatja igencsak hosszú szünet után, belátva, hogy ha most nem próbál meg őszinte lenni, akkor tán sosem kerül erre sor ebben az életben.
Hogy nem rendeltetésszerűen kívánja használni az asztalt, az is hamar kiderül, ahogy a sötét lapjának tetejére húzza fel magát, s lábait keresztezve helyezkedik el.*
- Mielőtt félreértenél… boldog vagyok, csak… talán nem szoktam hozzá eléggé ahhoz, hogy ezt teljességgel elhiggyem. *Őszintén reméli, hogy mostanra már teli pohár jut a keze közé, hiszen akkor rögvest bele is kortyolna.*
- Elhitethetnéd velem. *Ujjait nyújtja a másik felé, hogy magához tudja húzni, talán beleburkolódzni az erős karok ölelésébe, majd eloszlat mindent. * - És elmesélhetnéd, hogy te hogyan éled meg ezt. De mindenekelőtt… el szeretném mondani, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy megtetted ezt értem… értünk. Sokat jelent.
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-26 17:28:24
Üzenet elküldve: 2026-04-26 17:28:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Nem lesz ő az akadálya annak, hogy Mai utolsó kívánsága is teljesüljön. Nem fog hátat fordítani és eltűnni, miután megkapta, amit akart, nem fog mérgesen elvonulni, amiért ehhez neki is áldozatokat kellett hoznia. Úgy dönt, ő lesz kettejük közül az első, aki megmutatja, mi az, amit a gyűrűvel valójában megfogadtak egymásnak, és mi az, amivel mindketten tartoznak a másiknak. Például azzal, hogy együtt maradnak, amikor valamelyikük azt kéri.*
- Rendben.
*Egy kellemes napot tölthetnek hát el együtt, hármasban, rengeteg beszélgetéssel, sőt, olykor-olykor még megnevettetni is sikerül a marcona harcost. Nem ússza meg azt sem, hogy meg kelljen próbálkoznia az elflányhaj fonással, amiben nagy, virsli ujjainak köszönhetően nem ügyeskedik, de hát nem is ígért olyasmit, hogy jó lesz benne. Az elemózsiájukat is együtt költik el. A napnak minden egyes perce úgy alakul, hogy egyre inkább tudatosul benne is a tény: családja lett.
Kettesben vannak már, épp az árvaház folyosóján lépkednek egymás mellett Maival, ő speciel nem tudja, hogy merre, hagyja, hogy a félvér vezesse, de nem rest látványosan végignézni rajta. Tekintete addig vándorol lefelé, míg meg nem pillantja a gyűrűsujján a drága, mutatós, mithril darabot. Még mindig nehezen hiszi el, hogy mindez megtörtént, nem csak egy furcsa álom az egész. Vajon mit szólna Loyenara, ha itt lenne? Örülne, hogy úgymond megszabadult tőle, vagy féltékeny volna Maira? Alig észrevehetően húzza félre a száját, majd igyekszik kiverni húga arcképét az elméjéből.*
- Hogy érzed magad? Így most… jó neked? *Elég erőtlenül, és bénán teszi fel a kérdést, de hát sosem volt erőssége mások érzéseiről érdeklődni, és ez minden bizonnyal a közeli jövőben sem változik majd meg, hiába lett apa, vagy mi… A hideg végigfut az egész testén már attól, ahogy a gondolataiban kimondja az apa szót. Azt egyelőre még nem tudja eldönteni, hogy ez az érzés jó vagy rossz, csak azt, hogy jelen van, és hatással lesz az egész életére.*
*Nem lesz ő az akadálya annak, hogy Mai utolsó kívánsága is teljesüljön. Nem fog hátat fordítani és eltűnni, miután megkapta, amit akart, nem fog mérgesen elvonulni, amiért ehhez neki is áldozatokat kellett hoznia. Úgy dönt, ő lesz kettejük közül az első, aki megmutatja, mi az, amit a gyűrűvel valójában megfogadtak egymásnak, és mi az, amivel mindketten tartoznak a másiknak. Például azzal, hogy együtt maradnak, amikor valamelyikük azt kéri.*
- Rendben.
*Egy kellemes napot tölthetnek hát el együtt, hármasban, rengeteg beszélgetéssel, sőt, olykor-olykor még megnevettetni is sikerül a marcona harcost. Nem ússza meg azt sem, hogy meg kelljen próbálkoznia az elflányhaj fonással, amiben nagy, virsli ujjainak köszönhetően nem ügyeskedik, de hát nem is ígért olyasmit, hogy jó lesz benne. Az elemózsiájukat is együtt költik el. A napnak minden egyes perce úgy alakul, hogy egyre inkább tudatosul benne is a tény: családja lett.
Kettesben vannak már, épp az árvaház folyosóján lépkednek egymás mellett Maival, ő speciel nem tudja, hogy merre, hagyja, hogy a félvér vezesse, de nem rest látványosan végignézni rajta. Tekintete addig vándorol lefelé, míg meg nem pillantja a gyűrűsujján a drága, mutatós, mithril darabot. Még mindig nehezen hiszi el, hogy mindez megtörtént, nem csak egy furcsa álom az egész. Vajon mit szólna Loyenara, ha itt lenne? Örülne, hogy úgymond megszabadult tőle, vagy féltékeny volna Maira? Alig észrevehetően húzza félre a száját, majd igyekszik kiverni húga arcképét az elméjéből.*
- Hogy érzed magad? Így most… jó neked? *Elég erőtlenül, és bénán teszi fel a kérdést, de hát sosem volt erőssége mások érzéseiről érdeklődni, és ez minden bizonnyal a közeli jövőben sem változik majd meg, hiába lett apa, vagy mi… A hideg végigfut az egész testén már attól, ahogy a gondolataiban kimondja az apa szót. Azt egyelőre még nem tudja eldönteni, hogy ez az érzés jó vagy rossz, csak azt, hogy jelen van, és hatással lesz az egész életére.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-25 08:57:08
Üzenet elküldve: 2026-04-25 08:57:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Hamar leköti a figyelmét a fényjószág. Rögvest agyalni is kezd, hogy mégis hogyan teremtetett meg, de igazi alkímiaismeret hiányában csupán életre keltő mágiára tud gondolni, de valahogy nem az igazi a tézis. Annak dacára, hogy mennyire érdekli, hogy hogyan is jött létre, másért vannak itt. Ez egy amolyan kellemes csevej is lehetne megelőzve a kellemetlent, de nem kezd bele, kivételesen nem tesz fel többszáz kérdést. Még azt sem sérelmezi, hogy a bogaras kis tudós orvosuk köszönteni is elfelejtette. Valahol megérti. Egy furcsa fénylő entitás, kit mágiával etet egyszem leánya érdekesebb még nála is. Ha nem volnának égető kérdések a város jólétéhez kapcsolódóan, ő maga Gömböc megismerésével kezdené. Ha Nestar idehozta, minden bizonnyal ártalmatlan. Ha mégis félreismerte a férfit és veszélyezteti az árvaházát, nos akkor majd nyel egy nagyot és csalódottan kitessékeli azt, kire módfelett felnéz.*
- Gömböc. Lenyűgöző.
*Mosolya halvány, inkább eleganciát kíván sugározni, mint valódi letaglózottságot, majd Ciliához fordul. Az ő remek megfigyelőkészsége kezd közel állni a sajátjához. Remélte, hogy ezen a sötét anyagon alig látható és csupán árnyéknak hat a szerzett vérfolt, de úgy fest a dolog, hogy mindenki igen jól látja kifogásolható megjelenését, ami miatt gombócot… gömböcöt érez torkában.*
- Kincsem, Rildan bukott fel szerencsétlenül itt a könyvtár előtt. Az orra bánta, de elláttam, amennyire azt lehetett. Mivel Nimerilre szükségem van most egy kis időre, megkérnélek, hogy nézz rá, hogy jól van-e. Biztos örülni fog a gondoskodásodnak.
*Megsimítja a világos tincseket, s szélnek eresztené a fiatalt. Vannak részletek, amibe még nem avatná be, s ez egyébként is a felnőttek játéktere.*
- Nestar, Nimeril, mielőtt belekezdenénk, kértek esetleg valami frissítőt, netán ételt? Anviel minden bizonnyal szívesen készít valamit.
*Egyúttal a szőkeség akár jelezhetné is a jelzett nevelőnek, ha bárkinek is szüksége van valamire.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Hamar leköti a figyelmét a fényjószág. Rögvest agyalni is kezd, hogy mégis hogyan teremtetett meg, de igazi alkímiaismeret hiányában csupán életre keltő mágiára tud gondolni, de valahogy nem az igazi a tézis. Annak dacára, hogy mennyire érdekli, hogy hogyan is jött létre, másért vannak itt. Ez egy amolyan kellemes csevej is lehetne megelőzve a kellemetlent, de nem kezd bele, kivételesen nem tesz fel többszáz kérdést. Még azt sem sérelmezi, hogy a bogaras kis tudós orvosuk köszönteni is elfelejtette. Valahol megérti. Egy furcsa fénylő entitás, kit mágiával etet egyszem leánya érdekesebb még nála is. Ha nem volnának égető kérdések a város jólétéhez kapcsolódóan, ő maga Gömböc megismerésével kezdené. Ha Nestar idehozta, minden bizonnyal ártalmatlan. Ha mégis félreismerte a férfit és veszélyezteti az árvaházát, nos akkor majd nyel egy nagyot és csalódottan kitessékeli azt, kire módfelett felnéz.*
- Gömböc. Lenyűgöző.
*Mosolya halvány, inkább eleganciát kíván sugározni, mint valódi letaglózottságot, majd Ciliához fordul. Az ő remek megfigyelőkészsége kezd közel állni a sajátjához. Remélte, hogy ezen a sötét anyagon alig látható és csupán árnyéknak hat a szerzett vérfolt, de úgy fest a dolog, hogy mindenki igen jól látja kifogásolható megjelenését, ami miatt gombócot… gömböcöt érez torkában.*
- Kincsem, Rildan bukott fel szerencsétlenül itt a könyvtár előtt. Az orra bánta, de elláttam, amennyire azt lehetett. Mivel Nimerilre szükségem van most egy kis időre, megkérnélek, hogy nézz rá, hogy jól van-e. Biztos örülni fog a gondoskodásodnak.
*Megsimítja a világos tincseket, s szélnek eresztené a fiatalt. Vannak részletek, amibe még nem avatná be, s ez egyébként is a felnőttek játéktere.*
- Nestar, Nimeril, mielőtt belekezdenénk, kértek esetleg valami frissítőt, netán ételt? Anviel minden bizonnyal szívesen készít valamit.
*Egyúttal a szőkeség akár jelezhetné is a jelzett nevelőnek, ha bárkinek is szüksége van valamire.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-25 02:12:40
Üzenet elküldve: 2026-04-25 02:12:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
*Nestar igazából ráér napestig erről beszélni, legalább is addig, amíg őket nem igényelik a lényeges feladatokra. Legfőképp amúgy is társalogni jött, mert az egyeztetés végeztével láthatnak neki annak, hogy tegyenek is valamit.*
- Számít a saját síkjukon a helyzetük? Az óriásokat is pont azért nevezzük így, mert a mi szempontunkból, óriásiak. Szóval az pont egy relatív megnevezés. Szerintem előnyösebb elvenni az isten szótól a misztikumot azzal, hogy egy mérhetőbb hatalomhoz kötjük és így közelebb ragadjuk a földhöz a jelentését.
*Még piszkálja egy kicsit a helyzetet, de ez inkább egy apróság, amiben érdekli Nimeril véleménye.*
- Értékelem az aggódását a hírnevem miatt.
*A válasz eléggé specifikus, de nem az ő dolga eldönteni. Lazán a tudata összefűzheti a tégelyben tartott agy történetével, de tény, hogy az ő rezidenciáján sokkal kényelmetlenebb lenne amúgy is kutatni. Szóval annyira nem erőlteti, még ha amit magát illeti, a veszélyes kísérleteket lehet nem az árvák környékén végezné el. Bár az is igaz, hogy amit most terveznek, az se teljesen biztonságos. Ebből a szempontból Mai véleménye mérvadóbb lesz, hogy mi biztonságos a ház többi lakójára és mi az, amit engedni fognak neki.*
- Legyen úgy, viszont sajnos a mocsári vájárnak nevezett varázslatot még nem ismerem. Ami a gyakorlati mágiahasználatot illeti, sajnos már többször hibáztam a varázslással, mint amennyit egy veszélyes helyzetben megengedhetek magamnak. Kísérletezésnél ez még nem volt annyira problémás. De ez mindegy, reméljük, hogy az utunk még nyugalmas marad.
*Ez is egy hosszú listán, amivel foglalkoznia kellene. Pontosabban, ez az egyike a dolgoknak, amit inkább feladott, hogy visszatérjen az alkímiához. Hiszen azzal lesz képes a legtöbbet hozzáadni a város védelméhez.*
*Nestar igazából ráér napestig erről beszélni, legalább is addig, amíg őket nem igényelik a lényeges feladatokra. Legfőképp amúgy is társalogni jött, mert az egyeztetés végeztével láthatnak neki annak, hogy tegyenek is valamit.*
- Számít a saját síkjukon a helyzetük? Az óriásokat is pont azért nevezzük így, mert a mi szempontunkból, óriásiak. Szóval az pont egy relatív megnevezés. Szerintem előnyösebb elvenni az isten szótól a misztikumot azzal, hogy egy mérhetőbb hatalomhoz kötjük és így közelebb ragadjuk a földhöz a jelentését.
*Még piszkálja egy kicsit a helyzetet, de ez inkább egy apróság, amiben érdekli Nimeril véleménye.*
- Értékelem az aggódását a hírnevem miatt.
*A válasz eléggé specifikus, de nem az ő dolga eldönteni. Lazán a tudata összefűzheti a tégelyben tartott agy történetével, de tény, hogy az ő rezidenciáján sokkal kényelmetlenebb lenne amúgy is kutatni. Szóval annyira nem erőlteti, még ha amit magát illeti, a veszélyes kísérleteket lehet nem az árvák környékén végezné el. Bár az is igaz, hogy amit most terveznek, az se teljesen biztonságos. Ebből a szempontból Mai véleménye mérvadóbb lesz, hogy mi biztonságos a ház többi lakójára és mi az, amit engedni fognak neki.*
- Legyen úgy, viszont sajnos a mocsári vájárnak nevezett varázslatot még nem ismerem. Ami a gyakorlati mágiahasználatot illeti, sajnos már többször hibáztam a varázslással, mint amennyit egy veszélyes helyzetben megengedhetek magamnak. Kísérletezésnél ez még nem volt annyira problémás. De ez mindegy, reméljük, hogy az utunk még nyugalmas marad.
*Ez is egy hosszú listán, amivel foglalkoznia kellene. Pontosabban, ez az egyike a dolgoknak, amit inkább feladott, hogy visszatérjen az alkímiához. Hiszen azzal lesz képes a legtöbbet hozzáadni a város védelméhez.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-24 16:33:37
Üzenet elküldve: 2026-04-24 16:33:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Talán Cilia fel sem tudja fogni, hogy mi az, amit az új neve által elérhet, amit pusztán emiatt kaphat. Nehéz idők járnak, s bár nem tervezi a visszatérést Lihanechbe, bármikor megeshet, hogy afelé kell venniük az irányt. A tudat is felettébb megnyugtató, hogy az elfecske hosszú élete folytatódhat akár ott is, ha amaz egyszer úgy akarja. De most itt vannak, Artheniorban, az árvaházban, amit ha nem is teljességgel, de végtére is Mai hozott létre. Egy külön kis világ, minek egy szobájában vannak hárman, akiknek teljesen új élet kezdődik. Együtt.
Mosolyogva tekint a lányra, meghatja annak válasza. Sokat elárul ez annak csodálatos személyiségéről.*
- Mindent. *Suttogja, valahogy nem akaródzik túl hangosan beszélnie a meghitt pillanatban. De Graelt mégis szólítania kell, s igyekszik minden rezdülésében megkeresni azt, hogy hogyan is érzi magát. Pedig most nem szükséges. Akármi is dúl a férfi lelkében, az közelebb lép, s tollat ragad. Már csak a pillanat hevében kifut orrán át a tüdejéből az összes levegő, ahogy ráeszmél, hogy ez tényleg megtörténik. Hogy a marcona harcos őket választja a biztonságot nyújtó magány helyett, ahol nem bánthatja a világon semmi. Ahol oly kevés az inger, hogy akár gondolkodni is el lehetne felejteni. Jól tudja, hogy mekkora tett ez, még ha csak néhány betű is kerül egy pergamenre. Egy ilyen embertől ez a legnagyobb bizonyosság, a legnagyobb bűnbánat, a legnagyobb szeretet.
A jégkék szemek pilláin megül néhány könnycsepp. Nem pislant, nehogy lecsorduljon orcájára, ehelyett szélesen mosolyodik el, s kissé megfordul, hogy alig észrevehetően itathassa fel ujjával a kis nedvességet. Grael szavaira halkan nevet fel, jólesőn, boldogan. Kvittek. Vajon lesz-e az életükben olyan perc egyáltalán, hogy tényleg kvittek lesznek, hogy tényleg megadják a másiknak maradéktalanul azt, amit várnak egymástól? A félvér szerint nem, de ennek ellenére jól tudja, hogy ettől jobban nem szerethet senkit és tán őt sem tudnák ettől jobban szeretni. Biccent csupán, majd ökölbe szorul a keze az izgalomtól, amint papírt ér a tinta.
Egy ideig némán áll, majd végigsimít a dokumentumon. Tekercsbe rendezi, s egy éjkék selyemfonállal köti össze. Elfogytak a szavai, pedig most kellene, hogy ezernyi hagyja el a száját. Ehelyett magához szorítja az elfet, majd miután elég ideig zárta karjaiba, Graelhez lép. Csak egy jelentőségteljes pillantás, de minden benne van, amit érez. De ki majd csak akkor mondja, ha szükségét érzi. Kettesben.*
- Töltsük el ezt a napot együtt. Családként. Minden más várhat. Most az egyszer várhat. *Nem lohad a mosolya, s tudja jól mi várhat a városra és mennyi teendőjük lesz. Megannyi hírt hallott, s megannyi lelken kell segíteniük. Ki-ki a maga módján. De ezt a napot ezzel a békével a szívében akarja végigvinni, s lezárni. Minden más jöhet… majd holnap.*
*Talán Cilia fel sem tudja fogni, hogy mi az, amit az új neve által elérhet, amit pusztán emiatt kaphat. Nehéz idők járnak, s bár nem tervezi a visszatérést Lihanechbe, bármikor megeshet, hogy afelé kell venniük az irányt. A tudat is felettébb megnyugtató, hogy az elfecske hosszú élete folytatódhat akár ott is, ha amaz egyszer úgy akarja. De most itt vannak, Artheniorban, az árvaházban, amit ha nem is teljességgel, de végtére is Mai hozott létre. Egy külön kis világ, minek egy szobájában vannak hárman, akiknek teljesen új élet kezdődik. Együtt.
Mosolyogva tekint a lányra, meghatja annak válasza. Sokat elárul ez annak csodálatos személyiségéről.*
- Mindent. *Suttogja, valahogy nem akaródzik túl hangosan beszélnie a meghitt pillanatban. De Graelt mégis szólítania kell, s igyekszik minden rezdülésében megkeresni azt, hogy hogyan is érzi magát. Pedig most nem szükséges. Akármi is dúl a férfi lelkében, az közelebb lép, s tollat ragad. Már csak a pillanat hevében kifut orrán át a tüdejéből az összes levegő, ahogy ráeszmél, hogy ez tényleg megtörténik. Hogy a marcona harcos őket választja a biztonságot nyújtó magány helyett, ahol nem bánthatja a világon semmi. Ahol oly kevés az inger, hogy akár gondolkodni is el lehetne felejteni. Jól tudja, hogy mekkora tett ez, még ha csak néhány betű is kerül egy pergamenre. Egy ilyen embertől ez a legnagyobb bizonyosság, a legnagyobb bűnbánat, a legnagyobb szeretet.
A jégkék szemek pilláin megül néhány könnycsepp. Nem pislant, nehogy lecsorduljon orcájára, ehelyett szélesen mosolyodik el, s kissé megfordul, hogy alig észrevehetően itathassa fel ujjával a kis nedvességet. Grael szavaira halkan nevet fel, jólesőn, boldogan. Kvittek. Vajon lesz-e az életükben olyan perc egyáltalán, hogy tényleg kvittek lesznek, hogy tényleg megadják a másiknak maradéktalanul azt, amit várnak egymástól? A félvér szerint nem, de ennek ellenére jól tudja, hogy ettől jobban nem szerethet senkit és tán őt sem tudnák ettől jobban szeretni. Biccent csupán, majd ökölbe szorul a keze az izgalomtól, amint papírt ér a tinta.
Egy ideig némán áll, majd végigsimít a dokumentumon. Tekercsbe rendezi, s egy éjkék selyemfonállal köti össze. Elfogytak a szavai, pedig most kellene, hogy ezernyi hagyja el a száját. Ehelyett magához szorítja az elfet, majd miután elég ideig zárta karjaiba, Graelhez lép. Csak egy jelentőségteljes pillantás, de minden benne van, amit érez. De ki majd csak akkor mondja, ha szükségét érzi. Kettesben.*
- Töltsük el ezt a napot együtt. Családként. Minden más várhat. Most az egyszer várhat. *Nem lohad a mosolya, s tudja jól mi várhat a városra és mennyi teendőjük lesz. Megannyi hírt hallott, s megannyi lelken kell segíteniük. Ki-ki a maga módján. De ezt a napot ezzel a békével a szívében akarja végigvinni, s lezárni. Minden más jöhet… majd holnap.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-24 09:57:52
Üzenet elküldve: 2026-04-24 09:57:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
Nem szükséges, mert jelenleg a nap ágra fogom koncentrálni az energiám. Főleg a szintjének a húzására, hogy minél több varázslatot tudjak használni a jövőben. De azért köszönöm!* Hárítja el a lány a segítő szándékot. Ő most elégedett a mágia tudásával. A hold ágnak örülne, de a napba belekezdett, így addig nem vált, amíg azt be nem fejezte. Ráadásul több ismerőse is van akik hold mágiával foglalkoznak, így szükségtelennek tartja.*
- A logikus gondolat az, hogy ha valami ami másik síkról érkezik ide, akkor az nem feltétlen isten. Olyan, mintha csak egy tündérekből álló szigetre odavinnénk egy óriást. Sokkal nagyobb és erősebb, de nem isten, csak egy másik élőlény. Mégis a tündérek számára, akik még soha nem láttak ilyesmit, azoknak istenként tűnhet. Az ereje ezeknek az új istenek vitathatatlan, de vajon, ahonnan jöttek ott mennyire voltak dominánsak? Úgyhogy igen, az isten szó csak egy szépen csengő név.* Nimerilnek van egy teóriája, de most abba nem menne bele, mert valószínűleg napestig itt ülnének aztán.*
- Szomorú, hogy a város vezetése mennyire inkompetens. De sajnos ezzel nem tudunk mit kezdeni.* Nincs több véleménye ezzel kapcsolatban, kellően kivesézték.*
- Nagyon köszönöm a leehetőséget, de semmiképpen sem akarnám még véletlenül sem rossz hírnevét kelteni a Mesternek. Ha olyan kutatásom van, amit itt nem tudok biztonságosan elvégezni, akkor azt nem tenném meg a kúriájában sem. Az a hely amúgy is hemzseg az aranyköpenyesektől. Ide még behozni is könnyebb morálisan megkérdőjelezhető dolgokat, de nem tennék semmi olyasmit, amit a gyermekekre, vagy az árvaházra rossz fényt vetne.* Mondja ezt úgy, hogy csak azért nem csempészet ide be egy hullát, mert lecsapták a kezéről. Még most is átkozza azt a nyomorult nemest, aki az ő szépséges hulláját elhappolta.*
- Ez felettébb örömteli hír, de azért én mégis jobban örülök annak, ha az öreg mester még él és tevékenykedik. Valószínűleg többet tud, mint bármely varázskönyv, vagy tanonc.* Mondjuk eddig Arborggal nem volt dolga, de nem rossz dolog, ha talonban van az öreg és tud vele számolni. Aztán ő csap fel tanítónak és átadja a tudásának egy apró morzsáját a férfinak.*
- Köszönöm, de nem kérem, mivel én csakis a nap ágat szeretném most fejleszteni. A hatékonyság miatt inkább egyszerre csak egy ágat fejlesztek. A nap ág elég ígéretesnek bizonyul. Ami meg a szaglást illeti, én nem hiszem, hogy ennyi mágiát kéne a rejtőzésre pazarolni. Remélem, hogy nem is fogunk velük összefutni, de ha mégis, én bízom az olvasztó varázslatomban. Roppant hatékony.* El is tűnődik, hogy mit lehetne kezdeni, ha rájuk támadnak. Ekkor szól a férfi a dermesztő varázslatról.*
- Ne fáradjon vele Mester az a varázslat szinte ugyan az, mint amelyik élve eltemeti az ellenfelet. Nekem az jelenleg tökéletesen megfelel. Ami talán hasznosabb lenne az egy olyan ige, ami lehetővé teszi az ingoványos talajon a közlekedést. Egyszer belefutottam egy ilyen sárgödörbe és majdnem ott is hagytam a fogam. Több volt, mint kellemetlen.* Meséli el ezt is.*
- Meg ahogy én tudom Mai is elég jártas a mágiában, ha ő is jön, akkor már legalább három fő lesz, aki ért valamilyen szinten a mágiához. Ha az egyikőnknek nem sikerül egy varázslat, akkor a másiknak talán igen.* Vélekedik hangosan, de még mindig nem szeretne orkokba futni.*
Nem szükséges, mert jelenleg a nap ágra fogom koncentrálni az energiám. Főleg a szintjének a húzására, hogy minél több varázslatot tudjak használni a jövőben. De azért köszönöm!* Hárítja el a lány a segítő szándékot. Ő most elégedett a mágia tudásával. A hold ágnak örülne, de a napba belekezdett, így addig nem vált, amíg azt be nem fejezte. Ráadásul több ismerőse is van akik hold mágiával foglalkoznak, így szükségtelennek tartja.*
- A logikus gondolat az, hogy ha valami ami másik síkról érkezik ide, akkor az nem feltétlen isten. Olyan, mintha csak egy tündérekből álló szigetre odavinnénk egy óriást. Sokkal nagyobb és erősebb, de nem isten, csak egy másik élőlény. Mégis a tündérek számára, akik még soha nem láttak ilyesmit, azoknak istenként tűnhet. Az ereje ezeknek az új istenek vitathatatlan, de vajon, ahonnan jöttek ott mennyire voltak dominánsak? Úgyhogy igen, az isten szó csak egy szépen csengő név.* Nimerilnek van egy teóriája, de most abba nem menne bele, mert valószínűleg napestig itt ülnének aztán.*
- Szomorú, hogy a város vezetése mennyire inkompetens. De sajnos ezzel nem tudunk mit kezdeni.* Nincs több véleménye ezzel kapcsolatban, kellően kivesézték.*
- Nagyon köszönöm a leehetőséget, de semmiképpen sem akarnám még véletlenül sem rossz hírnevét kelteni a Mesternek. Ha olyan kutatásom van, amit itt nem tudok biztonságosan elvégezni, akkor azt nem tenném meg a kúriájában sem. Az a hely amúgy is hemzseg az aranyköpenyesektől. Ide még behozni is könnyebb morálisan megkérdőjelezhető dolgokat, de nem tennék semmi olyasmit, amit a gyermekekre, vagy az árvaházra rossz fényt vetne.* Mondja ezt úgy, hogy csak azért nem csempészet ide be egy hullát, mert lecsapták a kezéről. Még most is átkozza azt a nyomorult nemest, aki az ő szépséges hulláját elhappolta.*
- Ez felettébb örömteli hír, de azért én mégis jobban örülök annak, ha az öreg mester még él és tevékenykedik. Valószínűleg többet tud, mint bármely varázskönyv, vagy tanonc.* Mondjuk eddig Arborggal nem volt dolga, de nem rossz dolog, ha talonban van az öreg és tud vele számolni. Aztán ő csap fel tanítónak és átadja a tudásának egy apró morzsáját a férfinak.*
- Köszönöm, de nem kérem, mivel én csakis a nap ágat szeretném most fejleszteni. A hatékonyság miatt inkább egyszerre csak egy ágat fejlesztek. A nap ág elég ígéretesnek bizonyul. Ami meg a szaglást illeti, én nem hiszem, hogy ennyi mágiát kéne a rejtőzésre pazarolni. Remélem, hogy nem is fogunk velük összefutni, de ha mégis, én bízom az olvasztó varázslatomban. Roppant hatékony.* El is tűnődik, hogy mit lehetne kezdeni, ha rájuk támadnak. Ekkor szól a férfi a dermesztő varázslatról.*
- Ne fáradjon vele Mester az a varázslat szinte ugyan az, mint amelyik élve eltemeti az ellenfelet. Nekem az jelenleg tökéletesen megfelel. Ami talán hasznosabb lenne az egy olyan ige, ami lehetővé teszi az ingoványos talajon a közlekedést. Egyszer belefutottam egy ilyen sárgödörbe és majdnem ott is hagytam a fogam. Több volt, mint kellemetlen.* Meséli el ezt is.*
- Meg ahogy én tudom Mai is elég jártas a mágiában, ha ő is jön, akkor már legalább három fő lesz, aki ért valamilyen szinten a mágiához. Ha az egyikőnknek nem sikerül egy varázslat, akkor a másiknak talán igen.* Vélekedik hangosan, de még mindig nem szeretne orkokba futni.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-23 18:50:57
Üzenet elküldve: 2026-04-23 18:50:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Megbeszélés //
//Könyvtár//
*Alig tudja levenni a szemét erről az ismeretlen lényről. Azért is nézi firtatja minden egyes, tán mondhatni porcikáját. Már ha létezik neki olyan valahol. Bár erősen kétli. Közben pedig az állítólagos okosabbak veszekednek a lény miben létéről.*
- Érdekes. Egy fiolában. Értem.
*Jegyezi meg csak orra alatt elismételve a férfi szavait. Miközben fejében jegyzeteket készít Gömböcről. A méhecskéhez való hasonlítás még meg is tetszik neki. Azonban aggodalmai megmaradnak a lényről. Ahhoz túlságosan is új és ismeretlen ahhoz, hogy csak úgy elengedje azokat. Annyit már ő maga is tud az ilyesmit nem szabad félvállról venni.
Ekkor azonban betoppan egy újabb alak a könyvtárba. És nem is akárki. Az árvaház vezetője. De számára még ennél is több. Szemében csillogással fordul Mai irányába. Először észre sem véve a vérfoltot amit az egyik gyerkőc hagyott a ruháján. Pusztán akkor veszi csak észre, amikor már őt köszönti.*
- Szia Mai! Éppen nem. Könyveket hoztam vissza amiket már átolvastam. Veled mi történt?
*Kérdezi meg a formás jégkék szeműt. És közelebb is lép hozzá, hogy jobban felmérje azoknak a vérfoltoknak a hova tartozását. Ám nem lát a ruházaton sérülést ami arra adna okot, hogy Mai sérült volna meg.*
- Érdekes lény, az előbb etettem meg mágiával. Elvileg ártalmatlan.
*Közli röviden tapasztalatát Gömböccel kapcsolatban nevelője felé*
// Megbeszélés //
//Könyvtár//
*Alig tudja levenni a szemét erről az ismeretlen lényről. Azért is nézi firtatja minden egyes, tán mondhatni porcikáját. Már ha létezik neki olyan valahol. Bár erősen kétli. Közben pedig az állítólagos okosabbak veszekednek a lény miben létéről.*
- Érdekes. Egy fiolában. Értem.
*Jegyezi meg csak orra alatt elismételve a férfi szavait. Miközben fejében jegyzeteket készít Gömböcről. A méhecskéhez való hasonlítás még meg is tetszik neki. Azonban aggodalmai megmaradnak a lényről. Ahhoz túlságosan is új és ismeretlen ahhoz, hogy csak úgy elengedje azokat. Annyit már ő maga is tud az ilyesmit nem szabad félvállról venni.
Ekkor azonban betoppan egy újabb alak a könyvtárba. És nem is akárki. Az árvaház vezetője. De számára még ennél is több. Szemében csillogással fordul Mai irányába. Először észre sem véve a vérfoltot amit az egyik gyerkőc hagyott a ruháján. Pusztán akkor veszi csak észre, amikor már őt köszönti.*
- Szia Mai! Éppen nem. Könyveket hoztam vissza amiket már átolvastam. Veled mi történt?
*Kérdezi meg a formás jégkék szeműt. És közelebb is lép hozzá, hogy jobban felmérje azoknak a vérfoltoknak a hova tartozását. Ám nem lát a ruházaton sérülést ami arra adna okot, hogy Mai sérült volna meg.*
- Érdekes lény, az előbb etettem meg mágiával. Elvileg ártalmatlan.
*Közli röviden tapasztalatát Gömböccel kapcsolatban nevelője felé*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:14:33
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:14:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
- Nos, igen. Mondjuk, ha együtt megyünk, akkor tudok az Ön nevében alkudozni, ezzel megspórolhatja az italt egy későbbi alkalomra. Ami Cagont illeti, kicsit sajnálom is, az ő karrierjére az őrségben, még a háborúban való győzelem is kártékony lesz.
*Nem fűz hosszasabb magyarázatot hozzá, ő találkozott a félistenekkel, hatalmas mágusokkal, akiknek az erejét fel sem foghatja és elmélyült a természetellenesben annyira, hogy egy kiművelt ork sokkal hétköznapibb, mint a kis világító barátja, akit a zsebében tart általában.*
- Örülök, hogy Gömböc jövőjét megfelelően fényesnek látja. De erről eszembe is jut, amit kérdezni akartam azzal kapcsolatban, hogy az elején inkább eredaroknak akarta őket nevezni, mintsem isteneknek. Idővel kedvességből én is inkább annak neveztem az entitásokat, de útközben elgondolkodtam azon, hogy végül is, nem nagyon tartjuk fent az isten szót semmilyen ténylegesen létező lénynek, inkább csak kulturális szimbólumként létezik. Aminek a helyét pedig nagyban felváltották az új hitek.
*Igazából nincs is konkrét dolog, amit megvitatna ezzel kapcsolatban, csak megossza az észrevételeit. A régi varázslóktól amúgy is képmutató volt Templomban ülniük és papként nevezni maguk.*
- Nos, igen, ahogy említettem, így már a levegő városa megnevezés is üresen kong. És egy város szintjén, nem kerülne sokba pár mágust tartani, akik úgy a saját hasznukra tanítanak is. De mindegy, a mostani vezetés azzal is elfoglaltabb volt, hogy eltussolja a háború hírét, amíg túl késő nem lesz.
*Erről eszébe is jut egy kis említeni való ügy, amit talán még nem tisztáztak.*
- Amúgy, ha már a nemesi rezidencia említése, valami okból úgy döntöttek, hogy nekem is jár egy, de igazából, nincs sok szükségem rá. A kék mentás kísérletezést akár lehetne ott is megoldani, azonban a leghasznosabb lenne, ha mindegyikünk ugyanott lenne és nem kellene órákat utazni egymáshoz. Viszont, ha tervez valamit, ami lehet túl veszélyes vagy éppen nem vennék jó néven itt, akkor igazából az ingatlannak alig van haszna a számomra, kísérleti laboron túl. Messze van kicsit mindentől, ahova járok, bár ez minden Selyemrévi házra igaz, így nem kevésszer szállok meg inkább a Pegazusban.
*Amiatt később aggódik, hogy Nimerilnek veszélyes és esetleg a város hittételeivel ellentétes kísérletekre adná rezidenciáját. Főleg, ha a nem távoli jövőben lehet magának is el kell hagynia, ha olyan jól sikerülnek az ez utáni fáradozásai is, mint az előtte lévők.*
- Hát, a legtöbb tanoncot már nem is ő direkt oktatja, így nem aggódom annyira, hogy a halála után elveszne a mágia, amit ismer. De régebb még ő értett a különleges varázstárgyak, mint az amulettek és mesterkardok felvértezése. De lehet ez a képessége is csak Eeyr-en keresztül volt meg. Most már a saját praktikáit nem is árusítja, csak az elemi mágusokat gyűjtötte össze.
*Jegyzi meg kisebb csalódottsággal.*
- A holdmágikus láthatatlanságot is örömmel átadom, ha akkorra nem sikerült volna elsajátítani a napot. Bár tisztáznám, hogy az orkok nem direkt állatok, szóval a szaglásbeli különbségük nem annyira fejlett, mint gondolná, de... ez mellékes is, ugyanis a levegőmágiában létezik szagtalanítás varázslat, csak eddig nem láttam szükségét tudni. Ha aggódik emiatt, akkor a toronylátogatáskor elsajátíthatom.
*Végül is ráérnek egy kicsit mágiával foglalkozni.*
- Azt megköszönném.
*A mágiatanulás közben figyel, tudata elkalandozik a praktikus használatában a mágiának és azon, hogy mit olvaszthatna meg. A végeztével fel is merül benne, hogy viszonozza a szívességet.*
- Ha már mágiák, volt szerencsém összefutni egy másik földmágussal és megtanította a varázslatot, amivel le lehet dermeszteni az esetleges ellenfeleket. Ha amúgy is egy már veszélyesebb útra készülünk, talán praktikusabb lenne Önt is felvértezni ezzel. Gondolja, hogy most lenne erre ideje?
*Kicsit váratlanul támadta le az ötlettel, de ezt sokkal egyszerűbb átadnia, mint védekező szándékú varázslat, mint a teljes holdmágiát elkezdeni az elejéről, hogy eljussanak oda, ahol már a hasznosabb harci varázslatok vannak.*
- Nos, igen. Mondjuk, ha együtt megyünk, akkor tudok az Ön nevében alkudozni, ezzel megspórolhatja az italt egy későbbi alkalomra. Ami Cagont illeti, kicsit sajnálom is, az ő karrierjére az őrségben, még a háborúban való győzelem is kártékony lesz.
*Nem fűz hosszasabb magyarázatot hozzá, ő találkozott a félistenekkel, hatalmas mágusokkal, akiknek az erejét fel sem foghatja és elmélyült a természetellenesben annyira, hogy egy kiművelt ork sokkal hétköznapibb, mint a kis világító barátja, akit a zsebében tart általában.*
- Örülök, hogy Gömböc jövőjét megfelelően fényesnek látja. De erről eszembe is jut, amit kérdezni akartam azzal kapcsolatban, hogy az elején inkább eredaroknak akarta őket nevezni, mintsem isteneknek. Idővel kedvességből én is inkább annak neveztem az entitásokat, de útközben elgondolkodtam azon, hogy végül is, nem nagyon tartjuk fent az isten szót semmilyen ténylegesen létező lénynek, inkább csak kulturális szimbólumként létezik. Aminek a helyét pedig nagyban felváltották az új hitek.
*Igazából nincs is konkrét dolog, amit megvitatna ezzel kapcsolatban, csak megossza az észrevételeit. A régi varázslóktól amúgy is képmutató volt Templomban ülniük és papként nevezni maguk.*
- Nos, igen, ahogy említettem, így már a levegő városa megnevezés is üresen kong. És egy város szintjén, nem kerülne sokba pár mágust tartani, akik úgy a saját hasznukra tanítanak is. De mindegy, a mostani vezetés azzal is elfoglaltabb volt, hogy eltussolja a háború hírét, amíg túl késő nem lesz.
*Erről eszébe is jut egy kis említeni való ügy, amit talán még nem tisztáztak.*
- Amúgy, ha már a nemesi rezidencia említése, valami okból úgy döntöttek, hogy nekem is jár egy, de igazából, nincs sok szükségem rá. A kék mentás kísérletezést akár lehetne ott is megoldani, azonban a leghasznosabb lenne, ha mindegyikünk ugyanott lenne és nem kellene órákat utazni egymáshoz. Viszont, ha tervez valamit, ami lehet túl veszélyes vagy éppen nem vennék jó néven itt, akkor igazából az ingatlannak alig van haszna a számomra, kísérleti laboron túl. Messze van kicsit mindentől, ahova járok, bár ez minden Selyemrévi házra igaz, így nem kevésszer szállok meg inkább a Pegazusban.
*Amiatt később aggódik, hogy Nimerilnek veszélyes és esetleg a város hittételeivel ellentétes kísérletekre adná rezidenciáját. Főleg, ha a nem távoli jövőben lehet magának is el kell hagynia, ha olyan jól sikerülnek az ez utáni fáradozásai is, mint az előtte lévők.*
- Hát, a legtöbb tanoncot már nem is ő direkt oktatja, így nem aggódom annyira, hogy a halála után elveszne a mágia, amit ismer. De régebb még ő értett a különleges varázstárgyak, mint az amulettek és mesterkardok felvértezése. De lehet ez a képessége is csak Eeyr-en keresztül volt meg. Most már a saját praktikáit nem is árusítja, csak az elemi mágusokat gyűjtötte össze.
*Jegyzi meg kisebb csalódottsággal.*
- A holdmágikus láthatatlanságot is örömmel átadom, ha akkorra nem sikerült volna elsajátítani a napot. Bár tisztáznám, hogy az orkok nem direkt állatok, szóval a szaglásbeli különbségük nem annyira fejlett, mint gondolná, de... ez mellékes is, ugyanis a levegőmágiában létezik szagtalanítás varázslat, csak eddig nem láttam szükségét tudni. Ha aggódik emiatt, akkor a toronylátogatáskor elsajátíthatom.
*Végül is ráérnek egy kicsit mágiával foglalkozni.*
- Azt megköszönném.
*A mágiatanulás közben figyel, tudata elkalandozik a praktikus használatában a mágiának és azon, hogy mit olvaszthatna meg. A végeztével fel is merül benne, hogy viszonozza a szívességet.*
- Ha már mágiák, volt szerencsém összefutni egy másik földmágussal és megtanította a varázslatot, amivel le lehet dermeszteni az esetleges ellenfeleket. Ha amúgy is egy már veszélyesebb útra készülünk, talán praktikusabb lenne Önt is felvértezni ezzel. Gondolja, hogy most lenne erre ideje?
*Kicsit váratlanul támadta le az ötlettel, de ezt sokkal egyszerűbb átadnia, mint védekező szándékú varázslat, mint a teljes holdmágiát elkezdeni az elejéről, hogy eljussanak oda, ahol már a hasznosabb harci varázslatok vannak.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-22 06:45:19
Üzenet elküldve: 2026-04-22 06:45:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
* Lassan többet beszélnek ők ketten a város ügyeiről, mint a tanácstagok, és mélyebben belemerülnek a teológiába, mint a papok, pedig ők csak amolyan tudósok lennének.*
- Szerencsére azért az öreg Arborgra is lehet hatni. Pontosan ezért szereztem be egy porcelánfehér varázsitalt, hogy kicsit könnyebben tudjak megalkudni az áraira. Ironikus, hogy pont egy orktól szereztem be. Tudja attól, akit a Mesterhez irányítottam.* Utal Cagonra, akinek az italával meg volt elégedve, de még nem próbálta.*
- Egyébként meg lehet, hogy a következő isten ez a kis bestia lesz.* Biccent gömböc felé, elvégre ő is csak egy másik síkról érkezett entitás.*
- Már az is nagy segítség lenne, ha a levegő ágat lehetne itt tanulni és nem kellene ezért elmenni egészen a toronyig. A mocsáron való átkelés nem a kedvenc elfoglaltságaim közzé tartozik még, akkor sem, ha az élővilága igazán figyelemreméltó.* Keserű emlékként él még benne az amikor majdnem belefulladt az egyik olyan ingoványos gödörbe még érkezésekor. Ráadásul sok arrafelé az útonálló is, akiknek tökéletes préda a teli erszénnyel utazó mágiára szomjazó utazó.*
- Én nem tudom, hogy Arborg az istenek előtt mit tanított vagy mit nem, mert nem voltam itt, de legalább annak örülök, hogy még tanít. Ki is használom, amíg lehet, mert ki tudja mikor gondolja meg magát, vagy tér meg örök nyugalomra.* Neki se lenne elég a világ össze aranya sem, ha a kutatásairól van szó. Igen kellemetlen az aranyak összekínlódása a valódi céljai fedezéséhez. De legalább a fanyar humoruk add némi fűszert a komor beszélgetésükhöz.*
- Szegény szív, ha nekem kell meglágyítanom, akkor már régen nagy baj.* Kuncog fel, mielőtt Nestar az álcázást felhozná.*
- Én csak a földmágiás álcázást vagyok képes használni, de az is jó. A baj az, hogy orkok. Tudtommal az ő szaglásuk fejlettebb, mint a többi fajé. A mi szagunk, meg igazán jellegzetes. Az alkímia meg a gyógyítás fémes, gyógynövényes szagát nehéz elnyomni, ha egész nap napokat pácolódik benne a magunk fajta.* Nimeril soha nem bízik teljesen egyetlen varázslatban sem, még ha hasznosnak is tartja őket.*
- Ha már mágia. Nem fárasztom a kéziratok átböngészésével a mestert, hanem rögtön el is magyaráznám a legújabb igém működését.* Bele is kezd egy rövid, de elég érthető oktatásba. Mivel a Mestere, már nem amatőr, ezért neki biztosan könnyebb megérteni a nap ág működését, mint anno Cilinek, bár ő is igazán ügyes volt. Mire végez a tanítással, már biztos lehet benne Nestar, hogy akár el is tudná sütni azt a varázslatot, ha rápróbálna.*
* Lassan többet beszélnek ők ketten a város ügyeiről, mint a tanácstagok, és mélyebben belemerülnek a teológiába, mint a papok, pedig ők csak amolyan tudósok lennének.*
- Szerencsére azért az öreg Arborgra is lehet hatni. Pontosan ezért szereztem be egy porcelánfehér varázsitalt, hogy kicsit könnyebben tudjak megalkudni az áraira. Ironikus, hogy pont egy orktól szereztem be. Tudja attól, akit a Mesterhez irányítottam.* Utal Cagonra, akinek az italával meg volt elégedve, de még nem próbálta.*
- Egyébként meg lehet, hogy a következő isten ez a kis bestia lesz.* Biccent gömböc felé, elvégre ő is csak egy másik síkról érkezett entitás.*
- Már az is nagy segítség lenne, ha a levegő ágat lehetne itt tanulni és nem kellene ezért elmenni egészen a toronyig. A mocsáron való átkelés nem a kedvenc elfoglaltságaim közzé tartozik még, akkor sem, ha az élővilága igazán figyelemreméltó.* Keserű emlékként él még benne az amikor majdnem belefulladt az egyik olyan ingoványos gödörbe még érkezésekor. Ráadásul sok arrafelé az útonálló is, akiknek tökéletes préda a teli erszénnyel utazó mágiára szomjazó utazó.*
- Én nem tudom, hogy Arborg az istenek előtt mit tanított vagy mit nem, mert nem voltam itt, de legalább annak örülök, hogy még tanít. Ki is használom, amíg lehet, mert ki tudja mikor gondolja meg magát, vagy tér meg örök nyugalomra.* Neki se lenne elég a világ össze aranya sem, ha a kutatásairól van szó. Igen kellemetlen az aranyak összekínlódása a valódi céljai fedezéséhez. De legalább a fanyar humoruk add némi fűszert a komor beszélgetésükhöz.*
- Szegény szív, ha nekem kell meglágyítanom, akkor már régen nagy baj.* Kuncog fel, mielőtt Nestar az álcázást felhozná.*
- Én csak a földmágiás álcázást vagyok képes használni, de az is jó. A baj az, hogy orkok. Tudtommal az ő szaglásuk fejlettebb, mint a többi fajé. A mi szagunk, meg igazán jellegzetes. Az alkímia meg a gyógyítás fémes, gyógynövényes szagát nehéz elnyomni, ha egész nap napokat pácolódik benne a magunk fajta.* Nimeril soha nem bízik teljesen egyetlen varázslatban sem, még ha hasznosnak is tartja őket.*
- Ha már mágia. Nem fárasztom a kéziratok átböngészésével a mestert, hanem rögtön el is magyaráznám a legújabb igém működését.* Bele is kezd egy rövid, de elég érthető oktatásba. Mivel a Mestere, már nem amatőr, ezért neki biztosan könnyebb megérteni a nap ág működését, mint anno Cilinek, bár ő is igazán ügyes volt. Mire végez a tanítással, már biztos lehet benne Nestar, hogy akár el is tudná sütni azt a varázslatot, ha rápróbálna.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-21 21:39:14
Üzenet elküldve: 2026-04-21 21:39:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
- Időszakosan, természetesen, azonban gyorsabban tudnak katasztrófát okozni, mint amilyen ütemben gyógyíthatná. Így érdemes inkább a forrásánál kezelni a problémát.
*Visszautalva a szív megsemmisítésének feladatára, aztán pedzegetik az istenek dolgát is tovább.*
- Akkor ebben lényegében egyetértünk, hogy az entitások lefednek egy valós igényt, amire a város polgárainak szüksége van. Ebből a szempontból kevésbé misztikusak, mint inkább taktikusak. Mondjuk nem hiszem, hogy az Abogr kegyeibe férkőzni kívánó mágusokat ilyen ellenzős hozzáállással értékelné.
*Ennek hagy egy kis helyet, mert ez csak az ő meggondolása.*
- De a lényeg, hogy én nem okolom az entitásokat, se nem azokat, akik a szolgálatukba szegődnek, szerintem teljesen tiszta és öncélú gondolkodással el lehet oda jutni, hogy valaki ezzel segíti a saját fejlődését a leginkább. A mostani helyzetért leginkább a régi és részben a mostani városvezetést tartom felelősnek. A Templomért talán nem is kár, hogy tényleges papokhoz került, de az, hogy még a levegőmágusokat sem próbál a város a berkein belül tartani, vagy Amost felkeresni...
*Talán a panaszkodásának kicsit alapot is kellene adnia, hogy Nimeril értse, nem éppen teoretikus vitát indít.*
- De igazából csak kényelmetlen, hogy az elemi mágiákat már nem lehet a városban tanulni, és a toronyban még feljebb is ment, elemtől függően, az áruk. Cserébe a város elvesztette a védőinek fontos részét és nem hiszem, hogy Eeyr sokat fog tenni a város tényleges megőrzéséért.
*Szeretne tévedni, de a város sérthetetlensége megtörött a lázadáskor és azóta se bizonyos abban, hogy valaha volt is. Vagy csak kényelmes volt úgy gondolni, amíg nem érte valami baj a küszöbüket. Nem éppen az övét, ő máshol volt, amikor a feje tetejére borultak a dolgok.*
- Sajnos el tudom képzelni. Minél több aranyam van, annál több dologra kell és annál elrugaszkodottabb céljaim lesznek. Ami az érdekesebb, hogy Abogr most már nem is igazán tanít, mondhatni kevesebb tudást oszt meg, mint az istenek érkezése előtt. Szóval, bármire is költik a pénzt, a gyümölcseit biztosan megtartják maguknak.
*Végül ő is visszavált az isten megnevezésre.*
- Remélhetőleg. Ha nem sikerül, akkor kénytelen lesz ön meglágyítani a szívét.
*Nem nevet, és egyáltalán nem bizonyos abban, hogy a kettős értelmű kifejezés ténylegesen humornak számít-e. De jelzi, hogy értette a formátumát a mondatnak és hasonmód folytatni is képes a diskurzust így.*
- Ami mondjuk a harcmezőket illeti, arra még gondoltam, hogy a napmágikus és holdmágikus láthatatlansággal és egyéb mozgásunkat leplező varázslatokkal, mint ami halk lépteket ad, amíg varázshasználóba nem futunk, addig még tovább is maradhatunk, ha aggódik a város miatt. És, ha jól hallottam, a fénymágikus láthatatlanság másokra is rávarázsolható, ezzel akár úgy is segédkezhetnénk, hogy a saját nyakunkat minél távolabb tartjuk a baltától.
- Időszakosan, természetesen, azonban gyorsabban tudnak katasztrófát okozni, mint amilyen ütemben gyógyíthatná. Így érdemes inkább a forrásánál kezelni a problémát.
*Visszautalva a szív megsemmisítésének feladatára, aztán pedzegetik az istenek dolgát is tovább.*
- Akkor ebben lényegében egyetértünk, hogy az entitások lefednek egy valós igényt, amire a város polgárainak szüksége van. Ebből a szempontból kevésbé misztikusak, mint inkább taktikusak. Mondjuk nem hiszem, hogy az Abogr kegyeibe férkőzni kívánó mágusokat ilyen ellenzős hozzáállással értékelné.
*Ennek hagy egy kis helyet, mert ez csak az ő meggondolása.*
- De a lényeg, hogy én nem okolom az entitásokat, se nem azokat, akik a szolgálatukba szegődnek, szerintem teljesen tiszta és öncélú gondolkodással el lehet oda jutni, hogy valaki ezzel segíti a saját fejlődését a leginkább. A mostani helyzetért leginkább a régi és részben a mostani városvezetést tartom felelősnek. A Templomért talán nem is kár, hogy tényleges papokhoz került, de az, hogy még a levegőmágusokat sem próbál a város a berkein belül tartani, vagy Amost felkeresni...
*Talán a panaszkodásának kicsit alapot is kellene adnia, hogy Nimeril értse, nem éppen teoretikus vitát indít.*
- De igazából csak kényelmetlen, hogy az elemi mágiákat már nem lehet a városban tanulni, és a toronyban még feljebb is ment, elemtől függően, az áruk. Cserébe a város elvesztette a védőinek fontos részét és nem hiszem, hogy Eeyr sokat fog tenni a város tényleges megőrzéséért.
*Szeretne tévedni, de a város sérthetetlensége megtörött a lázadáskor és azóta se bizonyos abban, hogy valaha volt is. Vagy csak kényelmes volt úgy gondolni, amíg nem érte valami baj a küszöbüket. Nem éppen az övét, ő máshol volt, amikor a feje tetejére borultak a dolgok.*
- Sajnos el tudom képzelni. Minél több aranyam van, annál több dologra kell és annál elrugaszkodottabb céljaim lesznek. Ami az érdekesebb, hogy Abogr most már nem is igazán tanít, mondhatni kevesebb tudást oszt meg, mint az istenek érkezése előtt. Szóval, bármire is költik a pénzt, a gyümölcseit biztosan megtartják maguknak.
*Végül ő is visszavált az isten megnevezésre.*
- Remélhetőleg. Ha nem sikerül, akkor kénytelen lesz ön meglágyítani a szívét.
*Nem nevet, és egyáltalán nem bizonyos abban, hogy a kettős értelmű kifejezés ténylegesen humornak számít-e. De jelzi, hogy értette a formátumát a mondatnak és hasonmód folytatni is képes a diskurzust így.*
- Ami mondjuk a harcmezőket illeti, arra még gondoltam, hogy a napmágikus és holdmágikus láthatatlansággal és egyéb mozgásunkat leplező varázslatokkal, mint ami halk lépteket ad, amíg varázshasználóba nem futunk, addig még tovább is maradhatunk, ha aggódik a város miatt. És, ha jól hallottam, a fénymágikus láthatatlanság másokra is rávarázsolható, ezzel akár úgy is segédkezhetnénk, hogy a saját nyakunkat minél távolabb tartjuk a baltától.
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-21 19:33:46
Üzenet elküldve: 2026-04-21 19:33:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
- Igen és ezzel rengeteg munka is. Sok lesz a betegség meg a sérült. Ha nem így, akkor úgy, de ki nem maradhatok majd az orkok okozta káoszból.* Sóhajt fel és ezért is csábító, hogy inkább Nestarral tartson majd összetörni valaki szívét.*
- Ugyan. A halandók mióta világ a világ hinni akarnak valamiben. Az újdonság pedig mindig kecsegtető, főleg, hogy könnyebben megszerezhető hatalommal jár. Ahogy én hallottam az istenek mágiáját sokkal könnyebb elsajátítani, mint az elemi mágiát, ami azt jelenti, hogy a kevésbé tehetségesek is nagy mágusokká válhatnak, ha elég jól be tudják nyalni magukat az istenüknél. Ami meg a gyónást illeti én azt mondom, hogy a mocskos kis titkaim vagy bűneim addig titkok csak, amíg én tudom őket.* Szánja azokat a gyenge lelkületűeket, akik megnyugvást találnak a bűneik kibeszélésében.*
- Egyébként annyi az istenek javára szól, hogy legalább léteznek, így kézzelfoghatók. Esetenként még válaszolnak is az imádságokra vagy kérésekre.* Ettől még nem érdekli, szerencsére az érkezésükkor még Lihanechben volt. Nagy port kavart, de ő inkább a könyveivel foglalkozott.*
- Ugyan Mester könnyelműség lenne azt gondolni, hogy egy folyó meg fog állítani egy rakás vérszomjas orkot. Feltételezem köztük is akadnak azért varázslathasználók, még ha talán nem is olyan képzettek, de a varázslattal, nagyon is egyszerű egy folyót leküzdeni. Ráadásul most, hogy a szántókon szétverték a thargokat, akárhol lehetnek kisebb csapatok, akik a város körül portyáznak.* Mondja el a saját véleményét.*
- Ami Arborgot illeti a vén szatyor nem nagyon szeret jótékonykodni. Vajon mit csinál azzal a sok arannyal?* Tűnődik el, miközben keserűen felkuncog.*
- Valóban nem a csatatérre terveztek minket. Mi a háttérből segítünk. Mondhatni igazi szívtiprók leszünk.*Enged el egy poént ő is. A gondolat, hogy Nestar módszerével fognak összetörni egy szívet nevetésre készteti, mert pont a férfit nem tartja szívtipró fajtának, aztán most mégis arra készül.*
- Igen és ezzel rengeteg munka is. Sok lesz a betegség meg a sérült. Ha nem így, akkor úgy, de ki nem maradhatok majd az orkok okozta káoszból.* Sóhajt fel és ezért is csábító, hogy inkább Nestarral tartson majd összetörni valaki szívét.*
- Ugyan. A halandók mióta világ a világ hinni akarnak valamiben. Az újdonság pedig mindig kecsegtető, főleg, hogy könnyebben megszerezhető hatalommal jár. Ahogy én hallottam az istenek mágiáját sokkal könnyebb elsajátítani, mint az elemi mágiát, ami azt jelenti, hogy a kevésbé tehetségesek is nagy mágusokká válhatnak, ha elég jól be tudják nyalni magukat az istenüknél. Ami meg a gyónást illeti én azt mondom, hogy a mocskos kis titkaim vagy bűneim addig titkok csak, amíg én tudom őket.* Szánja azokat a gyenge lelkületűeket, akik megnyugvást találnak a bűneik kibeszélésében.*
- Egyébként annyi az istenek javára szól, hogy legalább léteznek, így kézzelfoghatók. Esetenként még válaszolnak is az imádságokra vagy kérésekre.* Ettől még nem érdekli, szerencsére az érkezésükkor még Lihanechben volt. Nagy port kavart, de ő inkább a könyveivel foglalkozott.*
- Ugyan Mester könnyelműség lenne azt gondolni, hogy egy folyó meg fog állítani egy rakás vérszomjas orkot. Feltételezem köztük is akadnak azért varázslathasználók, még ha talán nem is olyan képzettek, de a varázslattal, nagyon is egyszerű egy folyót leküzdeni. Ráadásul most, hogy a szántókon szétverték a thargokat, akárhol lehetnek kisebb csapatok, akik a város körül portyáznak.* Mondja el a saját véleményét.*
- Ami Arborgot illeti a vén szatyor nem nagyon szeret jótékonykodni. Vajon mit csinál azzal a sok arannyal?* Tűnődik el, miközben keserűen felkuncog.*
- Valóban nem a csatatérre terveztek minket. Mi a háttérből segítünk. Mondhatni igazi szívtiprók leszünk.*Enged el egy poént ő is. A gondolat, hogy Nestar módszerével fognak összetörni egy szívet nevetésre készteti, mert pont a férfit nem tartja szívtipró fajtának, aztán most mégis arra készül.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-20 19:28:22
Üzenet elküldve: 2026-04-20 19:28:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*A tojásos analógia sajnos Nimeril olyan konspirációi közé tartozik, amit nemcsak, hogy nem tud cáfolni, sajnos valamennyire igazat is kell adjon a számára, amikor éppen pozitívabb hozzáállása van a helyzethez. Egyelőre Gömböcöt egy bukott kísérletnek könyveli el, hiszen ha lehetséges is lenne megtalálni a kikeltésének módját, Nestarnak fogalma sincs, miként kezdjen neki és egyelőre csak zsákutcákba halad.*
- Nos, egyelőre ez csak hipotézis. De ha bármi változást észlelek, értesíteni fogom.
*Cilia kérdéseit nem érti egészében, de a legjobb képességei szerint próbál rá válaszolni.*
- Miután a mágiából fényt csinál, amikor etetik és a levegőben szálldogálva is halovány fénnyel világít, így feltételezem, hogy valahogy a környezetből is szerez magának fogyasztásra mágiát. Ez az egyik feltételezett magyarázata annak, hogy miért is van fénye mindig.
*Szerencsére a kérdésáradatban elemében érzi magát, ugyanis azokon keresztül maga is könnyebben kontextualizálja a tapasztalatait.*
- Nem. Általában Gömböcöt egy különleges fiolában tartom, ami visszatölti a mágikus energiáit, így maga is mágikus folyadék. Így Gömböc benne marad, amíg nem rázzák meg túl gyorsan. De Gömböc túl gyenge ahhoz, hogy bárkiből energiát szívjon el. Általában inkább önként adok neki energiát, hogy jobb látóviszonyokat szerezzek sötét folyosókon. Nimeril is inkább amiatt aggódik, ami fejlődéssel lehet belőle, mintsem a mostani ártalmatlan állapotában. És inkább egy bogárhoz hasonlítanám. Mint egy világító méhecske. Úgy nagyjából tudja a helyét, akaratlanul is visszatér hozzám, ha talál egy virágot vagy ez esetben, mágiaforrást, akkor megnézi magának. De úgy nem láttam olyan cselekvést, amit tudatosnak neveznék, ami nem a legegyszerűbb ösztönszerűségen át menne. De talán jobb is így.
*Nestar tapasztaltabb annál, minthogy rákérdezzen egy véres öltözék okára, vagy olyan lényegtelen részletekre, hogy kinek a vére. Nem az ő vére, nem az ő ruháján, így ez annak hangzik, aminek a legjobban örül. Más problémájának.*
- Örvendek az újbóli találkozásnak!
*Gömböc újra elragadja a figyelmet, így gyorsan él is a lehetőséggel, hogy Nimeril előtt ragadja meg a szót.*
- A neve Gömböc, hozzám tartozik, teljesen mágikus energiákból álló fényjelenség.
*Jobb, ha ő kezdi a bemutatással, viszont ami a neveket illeti, az eddig Szikra nevezetű gyereket most Ciliának köszöntötték. Ez számára új információ, még nem döntötte el, hogy mit gondoljon erről. Vissza kellene emlékeznie, hogy így mutatták-e be neki vagy a másik nevet is csak hallomásból kapta fel.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*A tojásos analógia sajnos Nimeril olyan konspirációi közé tartozik, amit nemcsak, hogy nem tud cáfolni, sajnos valamennyire igazat is kell adjon a számára, amikor éppen pozitívabb hozzáállása van a helyzethez. Egyelőre Gömböcöt egy bukott kísérletnek könyveli el, hiszen ha lehetséges is lenne megtalálni a kikeltésének módját, Nestarnak fogalma sincs, miként kezdjen neki és egyelőre csak zsákutcákba halad.*
- Nos, egyelőre ez csak hipotézis. De ha bármi változást észlelek, értesíteni fogom.
*Cilia kérdéseit nem érti egészében, de a legjobb képességei szerint próbál rá válaszolni.*
- Miután a mágiából fényt csinál, amikor etetik és a levegőben szálldogálva is halovány fénnyel világít, így feltételezem, hogy valahogy a környezetből is szerez magának fogyasztásra mágiát. Ez az egyik feltételezett magyarázata annak, hogy miért is van fénye mindig.
*Szerencsére a kérdésáradatban elemében érzi magát, ugyanis azokon keresztül maga is könnyebben kontextualizálja a tapasztalatait.*
- Nem. Általában Gömböcöt egy különleges fiolában tartom, ami visszatölti a mágikus energiáit, így maga is mágikus folyadék. Így Gömböc benne marad, amíg nem rázzák meg túl gyorsan. De Gömböc túl gyenge ahhoz, hogy bárkiből energiát szívjon el. Általában inkább önként adok neki energiát, hogy jobb látóviszonyokat szerezzek sötét folyosókon. Nimeril is inkább amiatt aggódik, ami fejlődéssel lehet belőle, mintsem a mostani ártalmatlan állapotában. És inkább egy bogárhoz hasonlítanám. Mint egy világító méhecske. Úgy nagyjából tudja a helyét, akaratlanul is visszatér hozzám, ha talál egy virágot vagy ez esetben, mágiaforrást, akkor megnézi magának. De úgy nem láttam olyan cselekvést, amit tudatosnak neveznék, ami nem a legegyszerűbb ösztönszerűségen át menne. De talán jobb is így.
*Nestar tapasztaltabb annál, minthogy rákérdezzen egy véres öltözék okára, vagy olyan lényegtelen részletekre, hogy kinek a vére. Nem az ő vére, nem az ő ruháján, így ez annak hangzik, aminek a legjobban örül. Más problémájának.*
- Örvendek az újbóli találkozásnak!
*Gömböc újra elragadja a figyelmet, így gyorsan él is a lehetőséggel, hogy Nimeril előtt ragadja meg a szót.*
- A neve Gömböc, hozzám tartozik, teljesen mágikus energiákból álló fényjelenség.
*Jobb, ha ő kezdi a bemutatással, viszont ami a neveket illeti, az eddig Szikra nevezetű gyereket most Ciliának köszöntötték. Ez számára új információ, még nem döntötte el, hogy mit gondoljon erről. Vissza kellene emlékeznie, hogy így mutatták-e be neki vagy a másik nevet is csak hallomásból kapta fel.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-20 18:52:18
Üzenet elküldve: 2026-04-20 18:52:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
*Nestar, mint az esetleges akasztani valók társaságát gyarapító személy, próbálja kevésbé magára venni a megjegyzést, bár ő is csak udvariasabbat mondana a városvezetésről, kedvesebbet nem inkább.*
- Amiatt aggódnia nem kell, rengeteg bizonytalanság érkezett a városba. Földjüket vesztett parasztok ezrei, szóval akár az előbbi kívánsága is megtörténhet. Csak figyeljen oda, nehogy az úri hölgyek közül valónak nézzék.
*Lehet Nimeril kívánsága gyorsabban meg is történik, mint gondolná, bár nem hiszi, hogy a nincsteleneket beengednék. Másodszorra már nem hiszi, hogy elkövetik ezt a hibát. A teája mellé elfogyaszt egy világosbarna italocskát is.*
- Nem feltétlenül látom a problémát, mármint az entitások oldaláról. Legjobb tudomásom szerint az Eeyr nevezetű ezen a síkon nyugvott, mielőtt Abogr felkeltette volna, de a többinél sem látok nagyobb különbséget, mintha csak a tengeren túlról érkeztek volna. Bálványimádás eddig is történt, ez azzal a bizonyos paraszti tudatlansággal jár és a hit gyors terjedését a városvezetés rövidlátásának és a mágusok mohóságának könyvelném el. Ha nem lett volna igény könnyen szerezhető mágikus tudásra, a régi templomi gyülekezet nevetségesen magas árai helyett és a tanács felismerte volna, hogy a mágusok megtartása és elismerése kritikus A levegő városában... akkor az entitásokra se lenne érdekeltség. Mint tudja, az elemi mágusok is képesek gyógyítani, de sosem tették ingyen, ellenben a mostani papokkal, akik olcsóbban szerzett hatalmukat gálánsabban szolgáltatják a szegények segedelmére.
*Még hozzátenne, de így is rengeteg dolgot mondott egyszerre és azért érdekli a kollégája válasza ezekre, mielőtt továbbhalad ebben a témában. Érezhető, hogy átváltott entitás megnevezésre az istenek helyett, bár majd később azt is feszegetné, hogy mi az értelmes kifejezés rájuk.*
- Néha az időnyerés magában elég is. Persze, aztán lehet, hogy több időt vesztünk vele, mint amennyivel hátráltatja őket.
*Az orkokra való kommenteket elengedi a füle mellett. Számára mindegy, hogy ork vagy emberhad próbálja lemészárolni a várost, praktikus szempontokból ugyanott maradnak.*
- Mivel az orkok délről jönnek és egy folyó válassza el őket, ezért északon biztonságban kéne legyünk. Ha északról tudnának érkezni, akkor komolyabb bajban lennénk. Reméljük a vészhelyzetre tekintettel Abogr adat egy kis kedvezményt.
*Enged el egy vicckezdeményt, de maga sem hiszi, hogy bármi jutalmuk lenne. Egyelőre az anyagiak miatt kell majd aggódjon, amivel új mágiákkal vértezik fel magukat.*
- Remélhetőleg minél távolabbról kell csak nézzük az eseményeket. A tudós elmék nem valók a harcmezőre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*Nestar, mint az esetleges akasztani valók társaságát gyarapító személy, próbálja kevésbé magára venni a megjegyzést, bár ő is csak udvariasabbat mondana a városvezetésről, kedvesebbet nem inkább.*
- Amiatt aggódnia nem kell, rengeteg bizonytalanság érkezett a városba. Földjüket vesztett parasztok ezrei, szóval akár az előbbi kívánsága is megtörténhet. Csak figyeljen oda, nehogy az úri hölgyek közül valónak nézzék.
*Lehet Nimeril kívánsága gyorsabban meg is történik, mint gondolná, bár nem hiszi, hogy a nincsteleneket beengednék. Másodszorra már nem hiszi, hogy elkövetik ezt a hibát. A teája mellé elfogyaszt egy világosbarna italocskát is.*
- Nem feltétlenül látom a problémát, mármint az entitások oldaláról. Legjobb tudomásom szerint az Eeyr nevezetű ezen a síkon nyugvott, mielőtt Abogr felkeltette volna, de a többinél sem látok nagyobb különbséget, mintha csak a tengeren túlról érkeztek volna. Bálványimádás eddig is történt, ez azzal a bizonyos paraszti tudatlansággal jár és a hit gyors terjedését a városvezetés rövidlátásának és a mágusok mohóságának könyvelném el. Ha nem lett volna igény könnyen szerezhető mágikus tudásra, a régi templomi gyülekezet nevetségesen magas árai helyett és a tanács felismerte volna, hogy a mágusok megtartása és elismerése kritikus A levegő városában... akkor az entitásokra se lenne érdekeltség. Mint tudja, az elemi mágusok is képesek gyógyítani, de sosem tették ingyen, ellenben a mostani papokkal, akik olcsóbban szerzett hatalmukat gálánsabban szolgáltatják a szegények segedelmére.
*Még hozzátenne, de így is rengeteg dolgot mondott egyszerre és azért érdekli a kollégája válasza ezekre, mielőtt továbbhalad ebben a témában. Érezhető, hogy átváltott entitás megnevezésre az istenek helyett, bár majd később azt is feszegetné, hogy mi az értelmes kifejezés rájuk.*
- Néha az időnyerés magában elég is. Persze, aztán lehet, hogy több időt vesztünk vele, mint amennyivel hátráltatja őket.
*Az orkokra való kommenteket elengedi a füle mellett. Számára mindegy, hogy ork vagy emberhad próbálja lemészárolni a várost, praktikus szempontokból ugyanott maradnak.*
- Mivel az orkok délről jönnek és egy folyó válassza el őket, ezért északon biztonságban kéne legyünk. Ha északról tudnának érkezni, akkor komolyabb bajban lennénk. Reméljük a vészhelyzetre tekintettel Abogr adat egy kis kedvezményt.
*Enged el egy vicckezdeményt, de maga sem hiszi, hogy bármi jutalmuk lenne. Egyelőre az anyagiak miatt kell majd aggódjon, amivel új mágiákkal vértezik fel magukat.*
- Remélhetőleg minél távolabbról kell csak nézzük az eseményeket. A tudós elmék nem valók a harcmezőre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-20 18:20:03
Üzenet elküldve: 2026-04-20 18:20:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
- Semmi baj. Ráérek.* Igazából, ha nem érne rá is azt mondaná, hogy ráér, mert a Mesterét csak nagyon indokolt esetben tessékelné ki. Azt is finom és udvariasan.*
- Naná, hogy a gazdagok negyedétől nem sajnálták ki a pénzt. Ez van. Ha valakinek van rangja és címe, akkor sokkal egyszerűbbek a dolgok, amíg pár tudatlan paraszt fel nem lógatja az urakat egy csinos ki fára.* Rántja meg a vállait.* Én személy szerint jobban kedvelem, ha van egy kis bizonytalanság a városban. Jobban lehet kutatási alapanyagokat találni és nem kérdezősködnek olyan sokan utána, hogy minek és miért.* Az istenekre meg csak elhúzza a száját.*
- Jómagam kifejezetten ellenszenves vagyok az istenekkel. Valószínűleg nem is istenek, csak másik létsíkról érkezett betolakodók, ahogyan az eredarok is. Sokan meg úgy imádják őket, mintha valami megváltók lennének.* Talán még köpne is, ha nem a házban lennének.*
- Valóban nem kell sok fa hozzá, de az ork csőcseléket nem hiszem, hogy sokáig fel lehetne ezzel tartani. A patkányok is megtalálják a módját, hogy berágják magukat a legvédettebb helyekre is. Az orkok meg nem mások, mint óriásra nőt patkányok. Tisztelet a kivételnek ugyebár. Mint kiderült egyesek még porcelánfehér varázsitalt is tudnak kikeverni. Viszont a nagy többségük csak szemét.* Nincs baja az orkokkal, amíg távol maradnak tőle. Ennyire egyszerűen vélekedik róluk, de mivel most az életét fenyegetik megromlott meglátása róluk még inkább.*
- Ha lesz végre növényünk meg helyünk, akkor jobban belemerülhetünk ebbe, de nem hiszem, hogy lesz rá idő. Így aztán mindegy.* Engedi el ő is, mert így csak beszélnek a levegőbe.*
- Természetesen. Megtisztelő, hogy gondolt rám Nestar Mester. Magam is felvértezném magam plusz varázslatokkal, nagy meg látni akarom a saját szememmel, hogy mi lesz ennek a vége. Talán még hasznos is lehetek, ha kellemetlenségek adódnának út közben, ami remélhetőleg nem fog megtörténni, de ha mégis, akkor mindenképpen segíteni akarok. Igyekszem előkeríteni a nap ágról szóló jegyzeteimet is, mert az olvasztás nagyon hatásos a fémbe burkolt és felfegyverkezett ellenségekkel szemben. Ami külön jó még benne, hogy elégé alacsony szintű varázslat, ami megnöveli a sikeresség esélyét. Sajnos a nyelvek ismeretében jobban ellavírozok, mint az igemondás művészetében.* Nagyon megtisztelve érzi magát, hogy a Mestere számít rá. Régen ő segített rajta, most szívesen megtesz érte mindent, amire csak képes.*
- Semmi baj. Ráérek.* Igazából, ha nem érne rá is azt mondaná, hogy ráér, mert a Mesterét csak nagyon indokolt esetben tessékelné ki. Azt is finom és udvariasan.*
- Naná, hogy a gazdagok negyedétől nem sajnálták ki a pénzt. Ez van. Ha valakinek van rangja és címe, akkor sokkal egyszerűbbek a dolgok, amíg pár tudatlan paraszt fel nem lógatja az urakat egy csinos ki fára.* Rántja meg a vállait.* Én személy szerint jobban kedvelem, ha van egy kis bizonytalanság a városban. Jobban lehet kutatási alapanyagokat találni és nem kérdezősködnek olyan sokan utána, hogy minek és miért.* Az istenekre meg csak elhúzza a száját.*
- Jómagam kifejezetten ellenszenves vagyok az istenekkel. Valószínűleg nem is istenek, csak másik létsíkról érkezett betolakodók, ahogyan az eredarok is. Sokan meg úgy imádják őket, mintha valami megváltók lennének.* Talán még köpne is, ha nem a házban lennének.*
- Valóban nem kell sok fa hozzá, de az ork csőcseléket nem hiszem, hogy sokáig fel lehetne ezzel tartani. A patkányok is megtalálják a módját, hogy berágják magukat a legvédettebb helyekre is. Az orkok meg nem mások, mint óriásra nőt patkányok. Tisztelet a kivételnek ugyebár. Mint kiderült egyesek még porcelánfehér varázsitalt is tudnak kikeverni. Viszont a nagy többségük csak szemét.* Nincs baja az orkokkal, amíg távol maradnak tőle. Ennyire egyszerűen vélekedik róluk, de mivel most az életét fenyegetik megromlott meglátása róluk még inkább.*
- Ha lesz végre növényünk meg helyünk, akkor jobban belemerülhetünk ebbe, de nem hiszem, hogy lesz rá idő. Így aztán mindegy.* Engedi el ő is, mert így csak beszélnek a levegőbe.*
- Természetesen. Megtisztelő, hogy gondolt rám Nestar Mester. Magam is felvértezném magam plusz varázslatokkal, nagy meg látni akarom a saját szememmel, hogy mi lesz ennek a vége. Talán még hasznos is lehetek, ha kellemetlenségek adódnának út közben, ami remélhetőleg nem fog megtörténni, de ha mégis, akkor mindenképpen segíteni akarok. Igyekszem előkeríteni a nap ágról szóló jegyzeteimet is, mert az olvasztás nagyon hatásos a fémbe burkolt és felfegyverkezett ellenségekkel szemben. Ami külön jó még benne, hogy elégé alacsony szintű varázslat, ami megnöveli a sikeresség esélyét. Sajnos a nyelvek ismeretében jobban ellavírozok, mint az igemondás művészetében.* Nagyon megtisztelve érzi magát, hogy a Mestere számít rá. Régen ő segített rajta, most szívesen megtesz érte mindent, amire csak képes.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-20 18:01:17
Üzenet elküldve: 2026-04-20 18:01:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- A hangsúly a nem hallotton van Mester, attól még lehet.* Köti az ebet a karóhoz. Nimerilnek viszont nagyon is tetszik, hogy Cilike tőle tanulja a rossz dolgokat is.*
- De nem tudhatjuk, hogy Gömböcünk nem tartogat valamilyen meglepetést. Mivel nincs fizikai formája, ezért könnyen lehetséges opciónak tartom, hogy megfelelő körülmények között akár képes legyen fejlődni. Még az is meglehet, hogy jelenlegi formája olyan, mint egy tojás a valós állatvilágban. Ha összegyűlt minden kritérium hozzá, akkor talán meglep majd minket. Ezért is tartom különösen fontosnak az ilyen lények megfigyelését és elzárását, csak ezt a lényt normál keretek közt nem lehet elzárni.* Többet nem beszél róla, mivel megjön Mai. Gömböccel eddig is csak az időt ütötték el és mindig visszatérnek oda, ahol a beszélgetés elkezdődik. A lény marad Nestar Mesterrel, ha tetszik Nimerilnek, ha nem. A lényegi rész úgyis most a szíven lesz, amiről majd most Mai remélhetőleg tájékoztatja őket.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- A hangsúly a nem hallotton van Mester, attól még lehet.* Köti az ebet a karóhoz. Nimerilnek viszont nagyon is tetszik, hogy Cilike tőle tanulja a rossz dolgokat is.*
- De nem tudhatjuk, hogy Gömböcünk nem tartogat valamilyen meglepetést. Mivel nincs fizikai formája, ezért könnyen lehetséges opciónak tartom, hogy megfelelő körülmények között akár képes legyen fejlődni. Még az is meglehet, hogy jelenlegi formája olyan, mint egy tojás a valós állatvilágban. Ha összegyűlt minden kritérium hozzá, akkor talán meglep majd minket. Ezért is tartom különösen fontosnak az ilyen lények megfigyelését és elzárását, csak ezt a lényt normál keretek közt nem lehet elzárni.* Többet nem beszél róla, mivel megjön Mai. Gömböccel eddig is csak az időt ütötték el és mindig visszatérnek oda, ahol a beszélgetés elkezdődik. A lény marad Nestar Mesterrel, ha tetszik Nimerilnek, ha nem. A lényegi rész úgyis most a szíven lesz, amiről majd most Mai remélhetőleg tájékoztatja őket.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-20 16:16:25
Üzenet elküldve: 2026-04-20 16:16:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Utolsó simítás az éjkék anyagon, mi második bőrként feszül testére. Ha nem mágus volna, talán kérdeznék afelől, hogy mégis hogyan tud ily szűkös kelmében levegőt venni, vagy egyáltalán mozogni, de tán hihető a hazugság, hogy valamiféle bűbájjal illette a ruhát, hogy elférjen benne az így is apró teste. Persze ilyet és hasonlót sem ismer, de egyszerűbb, mint megmagyarázni, hogyan nevelték belé és tanulta meg a szabadon mozgás művészetét a lehetetlenül kényelmetlennek ható, mégis igen csinos ruházatban. Valójában ez olyasmi, ami senkit nem érdekel, mégis nagy gondot fordít rá gondolatban, hiszen szeretné egy leheletnyit elűzni a katyvaszt az elméjéből és átadni a helyét legalább néhány perc erejéig a semmiségeknek.
Lassú léptei közelítenek a könyvtár felé, csakhogy éppen előtte bukik orra az egyik túlontúl nagy sebbel-lobbalfutó fél-elf fiúcska, ki sikeresen orrolja meg a padlót, minek következtében apró karmazsin erecske festegzi meg bőrét, miből ellátás közben Maira is jut bőséggel. Ennyit a kellemes megjelenésről, amit kifejezetten Nestar érkezése miatt erőltetett magára, pedig ma igen nagy kedve lett volna egy egyszerű, fekete nemesi selyemruhához. Majdhogynem engedélyt ad magának arra, hogy még a találka előtt átöltözzön, mikor tudatosul, hogy a röpke közjáték miatt késében van, ráadásul úgy van késésben, hogy az irodája alig húsz lépésnyire van a Könyvtártól, így végképp nem ildomos. Így történik hát, hogy nem makulátlanul lép a férfi elé, akire mondhatni felnéz, pedig ritkaságszám, hogy valaki tudását egyáltalán értékelni tudja.
Halk nyikordulás következtében nyílik az ajtó, majd a társaságra tekint, bájos mosolya pedig igyekszik elvinni a fókuszt az egyébként szinte láthatatlan sötét foltról az amúgy is sötét ruháján.*
- Nestar, üdvözlöm! Elnézését kérem, némi… fennakadás történt. *Végisimít szavai közepette hullámos, rendezett hollótincsein, majd a két leány felé is megejt egy kis kedvességet.*
- Nimeril, örülök, hogy látlak. Cilia, Édesem… csak nem tanulni jöttél.. ó! *Csodálkozva pislant Gömböcre, melyet nehezen tud hová tenni, nem emlékszik, hogy apró fényeknek engedélyezett volna lakhatást, persze nem is gondolná gyereknek, merthogy nem gondolja… semminek, amit hirtelen megért.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Utolsó simítás az éjkék anyagon, mi második bőrként feszül testére. Ha nem mágus volna, talán kérdeznék afelől, hogy mégis hogyan tud ily szűkös kelmében levegőt venni, vagy egyáltalán mozogni, de tán hihető a hazugság, hogy valamiféle bűbájjal illette a ruhát, hogy elférjen benne az így is apró teste. Persze ilyet és hasonlót sem ismer, de egyszerűbb, mint megmagyarázni, hogyan nevelték belé és tanulta meg a szabadon mozgás művészetét a lehetetlenül kényelmetlennek ható, mégis igen csinos ruházatban. Valójában ez olyasmi, ami senkit nem érdekel, mégis nagy gondot fordít rá gondolatban, hiszen szeretné egy leheletnyit elűzni a katyvaszt az elméjéből és átadni a helyét legalább néhány perc erejéig a semmiségeknek.
Lassú léptei közelítenek a könyvtár felé, csakhogy éppen előtte bukik orra az egyik túlontúl nagy sebbel-lobbalfutó fél-elf fiúcska, ki sikeresen orrolja meg a padlót, minek következtében apró karmazsin erecske festegzi meg bőrét, miből ellátás közben Maira is jut bőséggel. Ennyit a kellemes megjelenésről, amit kifejezetten Nestar érkezése miatt erőltetett magára, pedig ma igen nagy kedve lett volna egy egyszerű, fekete nemesi selyemruhához. Majdhogynem engedélyt ad magának arra, hogy még a találka előtt átöltözzön, mikor tudatosul, hogy a röpke közjáték miatt késében van, ráadásul úgy van késésben, hogy az irodája alig húsz lépésnyire van a Könyvtártól, így végképp nem ildomos. Így történik hát, hogy nem makulátlanul lép a férfi elé, akire mondhatni felnéz, pedig ritkaságszám, hogy valaki tudását egyáltalán értékelni tudja.
Halk nyikordulás következtében nyílik az ajtó, majd a társaságra tekint, bájos mosolya pedig igyekszik elvinni a fókuszt az egyébként szinte láthatatlan sötét foltról az amúgy is sötét ruháján.*
- Nestar, üdvözlöm! Elnézését kérem, némi… fennakadás történt. *Végisimít szavai közepette hullámos, rendezett hollótincsein, majd a két leány felé is megejt egy kis kedvességet.*
- Nimeril, örülök, hogy látlak. Cilia, Édesem… csak nem tanulni jöttél.. ó! *Csodálkozva pislant Gömböcre, melyet nehezen tud hová tenni, nem emlékszik, hogy apró fényeknek engedélyezett volna lakhatást, persze nem is gondolná gyereknek, merthogy nem gondolja… semminek, amit hirtelen megért.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-19 21:23:35
Üzenet elküldve: 2026-04-19 21:23:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Ha sejtené, hogy a kis elf szerint miféle jövő vár majd rá reggelente, bizonyára már azt fontolgatná, hogy miképpen vallja be Mainak, hogy ő bizony rövid, fiúsra nyírta a lány haját. Ennél azonban sokkalta komolyabb gondolatok járnak a fejében, melyek legtöbbjét igyekszik a tőle telhető módon palástolni, és úgy állni ott, mint egy megingathatatlan kőszobor, egy óriás, egy harcos, de a páncél néhány pillantásnyi, néhány rezdülésnyi időre meg-megtörik, és láthatóvá válik odabent ő maga. Ugyan teljes valójában talán még Mai sem tudná feltérképezni, mi zajlik most a férfi lelkében, de a győzelmét már magabiztosan könyvelheti el magának.
Graelmhor elméjében lejátszódik egy történt, mely ott kezdődik, hogy egy rettegő, szőke kislányt próbált meg leimádkozni egy romos ház tetejéről, de az makacs módon nem akart neki szót fogadni. Megannyi emlék jut eszébe, köztük kevésbé szépek is. Például az, hogy csupán pillanatnyi lélekjelenlétén múlt, hogy nem nyuvasztotta ki a rá vicsorgó farkaskutyát, aki csak a gazdáját védte. Az, hogy nem sokkal ezután a kis szőke lány kérdés nélkül vetette magát a bűnbe egyetlen szavára, s hozta el neki a javakat azért, hogy ételt és szállást kapjon tőle cserébe. Az, ahogy miután minderre fény derült, egy ostoba picsa állította a feje tetejére az egész életét azáltal, hogy azt képzelte magáról, bármit megtehet. Hamar kiderült azonban, hogy nem is annyira ostoba, és nem is picsa, csupán önjelölt hercegnő, aki képes volt arra, hogy… nos, mindenre, aminek következményeképp most itt áll, egy szobában jövendőbelijével, aki őt szólítja az asztalhoz azért, hogy a nevével a saját sorsát is megpecsételve, gyakorlatilag lányaként fogadja a vadóc kis elfet.*
- Ne gúnyolódj, nem illik… *Mondja sóhajtva Ciliának. Ritka idegesítő csapdába sétált bele önként, de ha őszinte akar lenni magával, akkor lenyűgözve érzi magát. Nem szól egy szót sem, csupán odalép az asztalhoz, és műgonddal erőltetett komolysággal pillant a kékekbe, miközben hallgatja Mait. Elolvassa az irományt, főként a rá vonatkozó sorokat. Ha még mindig az a férfi lenne, akit a két lány megismert, morogva fordulna sarkon, és mondaná, hogy hagyják őt békén a hülyeségükkel, ám ilyesmi most még csak eszébe sem jut. Egy dolog jut csupán az eszébe: ha most helyesen dönt, azzal jóvá teheti a hibát, amiért Cilia és Mai is olyannyira neheztelnek rá. A papírról ismét a félvérre néz, néhány pillanatot vár, majd szóra nyitja az ajkait.*
- Így kvittek vagyunk. Vállalom ezt, cserébe mindenért, amit te ígértél meg azzal, hogy elfogadtad a gyűrűt. *Gondol itt arra, hogy elvárja, ne titkolózzon többé előtte a lány, és főleg ne tűnjön el szó nélkül, kihagyva őt minden olyan döntésből vagy lépéséből, ami veszélybe sodorhatja őt. Mindig tudni akarja, hol van, mit csinál és bajba kerülhet-e. De erről lesz még idejük beszélni eleget. Most a kezébe veszi a tollat, és ráfirkantja a nevét a papírra: Graelmhor Moreeth. Valószínűleg sem a húga, Loyenara, de még megboldogult apja sem arra számított, hogy nem egy üzleti megállapodás lesz az a hivatalos dokumentum, amit legközelebb aláir. Habár, valahol ez is egy üzlet, csak másféle, ez sorsokról szól. Három sorsról, melyek teljesen más szálról indultak, s most itt, ebben a szobában érnek össze azáltal, hogy a három név egymás mellett szerepel…*
*Ha sejtené, hogy a kis elf szerint miféle jövő vár majd rá reggelente, bizonyára már azt fontolgatná, hogy miképpen vallja be Mainak, hogy ő bizony rövid, fiúsra nyírta a lány haját. Ennél azonban sokkalta komolyabb gondolatok járnak a fejében, melyek legtöbbjét igyekszik a tőle telhető módon palástolni, és úgy állni ott, mint egy megingathatatlan kőszobor, egy óriás, egy harcos, de a páncél néhány pillantásnyi, néhány rezdülésnyi időre meg-megtörik, és láthatóvá válik odabent ő maga. Ugyan teljes valójában talán még Mai sem tudná feltérképezni, mi zajlik most a férfi lelkében, de a győzelmét már magabiztosan könyvelheti el magának.
Graelmhor elméjében lejátszódik egy történt, mely ott kezdődik, hogy egy rettegő, szőke kislányt próbált meg leimádkozni egy romos ház tetejéről, de az makacs módon nem akart neki szót fogadni. Megannyi emlék jut eszébe, köztük kevésbé szépek is. Például az, hogy csupán pillanatnyi lélekjelenlétén múlt, hogy nem nyuvasztotta ki a rá vicsorgó farkaskutyát, aki csak a gazdáját védte. Az, hogy nem sokkal ezután a kis szőke lány kérdés nélkül vetette magát a bűnbe egyetlen szavára, s hozta el neki a javakat azért, hogy ételt és szállást kapjon tőle cserébe. Az, ahogy miután minderre fény derült, egy ostoba picsa állította a feje tetejére az egész életét azáltal, hogy azt képzelte magáról, bármit megtehet. Hamar kiderült azonban, hogy nem is annyira ostoba, és nem is picsa, csupán önjelölt hercegnő, aki képes volt arra, hogy… nos, mindenre, aminek következményeképp most itt áll, egy szobában jövendőbelijével, aki őt szólítja az asztalhoz azért, hogy a nevével a saját sorsát is megpecsételve, gyakorlatilag lányaként fogadja a vadóc kis elfet.*
- Ne gúnyolódj, nem illik… *Mondja sóhajtva Ciliának. Ritka idegesítő csapdába sétált bele önként, de ha őszinte akar lenni magával, akkor lenyűgözve érzi magát. Nem szól egy szót sem, csupán odalép az asztalhoz, és műgonddal erőltetett komolysággal pillant a kékekbe, miközben hallgatja Mait. Elolvassa az irományt, főként a rá vonatkozó sorokat. Ha még mindig az a férfi lenne, akit a két lány megismert, morogva fordulna sarkon, és mondaná, hogy hagyják őt békén a hülyeségükkel, ám ilyesmi most még csak eszébe sem jut. Egy dolog jut csupán az eszébe: ha most helyesen dönt, azzal jóvá teheti a hibát, amiért Cilia és Mai is olyannyira neheztelnek rá. A papírról ismét a félvérre néz, néhány pillanatot vár, majd szóra nyitja az ajkait.*
- Így kvittek vagyunk. Vállalom ezt, cserébe mindenért, amit te ígértél meg azzal, hogy elfogadtad a gyűrűt. *Gondol itt arra, hogy elvárja, ne titkolózzon többé előtte a lány, és főleg ne tűnjön el szó nélkül, kihagyva őt minden olyan döntésből vagy lépéséből, ami veszélybe sodorhatja őt. Mindig tudni akarja, hol van, mit csinál és bajba kerülhet-e. De erről lesz még idejük beszélni eleget. Most a kezébe veszi a tollat, és ráfirkantja a nevét a papírra: Graelmhor Moreeth. Valószínűleg sem a húga, Loyenara, de még megboldogult apja sem arra számított, hogy nem egy üzleti megállapodás lesz az a hivatalos dokumentum, amit legközelebb aláir. Habár, valahol ez is egy üzlet, csak másféle, ez sorsokról szól. Három sorsról, melyek teljesen más szálról indultak, s most itt, ebben a szobában érnek össze azáltal, hogy a három név egymás mellett szerepel…*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737